csalás címkéhez tartozó bejegyzések

Mi lesz a devizahitelesekkel?

A devizahitelesek nincsenek jó helyzetben még akkor sem, ha a mainsteam média folyamatosan olyan képet fest a lakosságnak, hogy a kormány, a szakemberek, és mindenki, higgyük el, csak a megoldáson fáradozik. Aztán fel-fel dobnak olyan híreket – árfolyamgát, forintosítás, elszámoltatjuk a bankokat… – ami az emberek fülében úgy cseng, mint ha tényleg valami történne a devizahitelesek érdekében.

deviza_arfolyamgat2Az igazság az, hogy a bankok jól átverték az embereket és semmilyen komolyabb gátat nem állítottak fel ellenük. A bajban az a legnagyobb baj, hogy akiknek kellene tenni a bűncselekmények ellen azok nem tesznek lényegében semmit, hogy ez szellemi képességük hiányából fakad, vagy abból, hogy a bankok, vagy képviselőik megveszik őket a háttérben úgysem fogunk kapni kielégítő választ.

devizaAz viszont mindenkinek egyértelmű, hogy nem tisztességesen, becsületesen jártak el a devizahitelesekkel szemben!

Dr. Damm Andrea a közelmúltban adott egy telefonos interjút az egyik rádióban. Az interjú előtt egy-két devizahiteles is elmeséli töviről hegyire az ügyét.

Aki érdekelt, vagy teheti hallgassa végig az interjút, mert nagyon tanulságos!

 

Reklámok

Néhány megabank megbundázta a globális nemesfém piacokat

Miközben a világ a 2008-as válságért felelős „bukásra-túl-nagy” bankokat figyelte, más megabankok sem tétlenkedtek, hogy új módszereket találjanak a befektetők átvágására.

deutsche bankAz összeesküvés elméleteket kutatók számára győzelemként leírható fordulatban a Deutsche Bank egyik napról a másikra nemcsak beleegyezett, hogy bíróságon kívül egyezzen meg az ezüstpiac manipulálása miatt a bank ellen indított perben, de arra is hajlandó, hogy a többi bank ellen folyamatban lévő perekben segítse a felpereseket. Vagyis az egykori kartelltagok egymás ellen fordultak.

A hír, miszerint a Deutsche Bank és más pénzintézetek 2007 óta manipulálják az arany és ezüst határidős piacokat, 24 óra leforgása alatt nyilvánosságra került. A német bank két külön perben is elfogadta a peren kívüli megállapodásra vonatkozó ajánlatot. A Reuters a következőket írta:

„A felperesek azzal vádolták a Deutsche Bankot, hogy a Nova Scotia, Barclays Plc, HSBC és Societe General bankokkal szövetkezve manipulálták az arany, a határidős arany és opciós árfolyamokat, valamint az arany derivatívákat, a naponta két alkalommal tartott London Gold Fixing megbeszélések segítségével.”

gold-silver-manipulationMiközben illegális módszerekkel manipulálták az aranypiacokat, a Bloomberg arról ír, hogy hasonlóan gátlástalan módszereket vetettek be az ezüstpiacon is:

„A határidős ezüstpiac kereskedői 2014-ben beperelték a bankok egy csoportját, köztük a Deutsche Bankot, a HSBC Holdings Plc-t és a Nova Scotia bankot, azzal vádolva a pénzintézeteket, hogy törvénytelen eszközökkel manipulálják a fémárfolyamokat és azok derivativáit, hasonlóan az aranyárfolyamok manipulálásával kapcsolatos korábbi vádakhoz. Később az USB AG is a vádlottak közé került az ezüstpiac manipulálásában.

A kereskedők azzal vádolják a bankokat, hogy pozíciójukkal visszaélve irányítják az ezüst napi árfolyamát, és ezáltal jogtalan haszonhoz jutnak, amellett, hogy kárt okoznak más befektetőknek az ezüstpiacon, több milliárd dollár összértékű tranzakciókat befolyásolva, az egyik 2015. áprilisában benyújtott kereset szerint. A négy bank közül eddig egyedül a Deutsche Bank kötött peren kívüli egyezséget.”

A peren kívüli megállapodással kapcsolatos részletek még nem ismertek, de annyit tudni lehet, hogy a Deutsche Bank monetáris kártérítést fog fizetni. Érdekes módon a Deutsche Bank, a felperesekkel együttműködve, a többi bank elmarasztalásában is közreműködik majd. A Caproni bírónak írt levélben ez áll:

A nagy értékű monetáris ellenszolgáltatás mellett, a peren kívüli megállapodás részeként a Deutsche Bank azt is vállalta, hogy például instant üzenetek és egyéb elektronikus kommunikációk segítségével együttműködik a felperesekkel. A felperesek szerint a Deutsche Bank által ígért együttműködés jelentős segítséget biztosít számukra abban, hogy elmarasztaló ítélet születhessen a peren kívüli megállapodást nem kötő alperesekkel szemben.

Az évek óta folyó titkos együttműködés és a befektetők megkárosítása után mindez igen érdekes fordulatnak mondható.

precious-metals-dawn-j-bennettAz arany és ezüstpiacok manipulálása miatti pereket magánbefektetők indították. Érdekes adalék a történethez, hogy a fenti bankok szabályozásáért felelős állami szerv, a Határidős Árutőzsdei Kereskedelmet Felügyelő Bizottság (CFTC) szintén lefolytatott egy hasonló vizsgálatot 2008-ban, de furcsa módon nem talált semmi rendellenességet.

Csupán néhány nappal a Deutsche Bank peren kívüli megállapodásáról szóló hírek nyilvánosságra hozatala előtt pedig a Wells Fargo és Goldman Sachs bankok ismerték el, hogy csaknem tíz éven keresztül jártak túl az Egyesült Államok kormányának eszén, jelentősen hozzájárulva ezzel az ingatlanpiac 2008-as összeomlásához.

Mint tudjuk, eddig a bankokat érintő egyetlen kétes ügyben sem született elmarasztalás vagy felelősségre vonás. A kérdéses pénzintézetek egyszerűen benyúltak a kanapé párnái közé és előkapartak pár elveszettnek hitt milliót, hogy kifizessék vádlóikat és minden maradt a régiben.

Ismét megbizonyosodhattunk, hogy a nagy bankok és a nagy kormányok ugyanannak a fenevadnak a fejei, ami minket tekint prédájának.

Forrás: www.idokjelei.hu / Activist Post

Az antropogén klímaváltozás egy geostratégiai fegyver

Vlagyimir Putyin azt mondja, hogy a globalisták a globális felmelegedést fegyverként használják országának gazdasága ellen. A klímaváltozást „csalásként” jellemezte, amivel egyebek mellett azt akarják megakadályozni, hogy Oroszország kihasználhassa rendkívül gazdag olaj- és földgázforrásait.

Putyin_zimaA Greenpeace azt állítja, hogy széndioxidban kifejezve a kibocsátás 85 százaléka az ország energiaszektorából származik.

Staniszlav Belkovszki, politikai elemző, Putyin kemény-szavú kritikusa szerint az orosz elnök úgy gondolja, hogy „nincs globális felmelegedés, illetve az egész egy csalás, ami bizonyos országok, például Oroszország fejlődésének megakadályozását célozza. Ezért nem téma ez nálunk a közösségi médiában.”

„Azt találtuk, hogy bár a klímaváltozás létezik, ez egy ciklikus folyamat és az antropogén hatások nagyon korlátozottak,” nyilatkozta Andrej Illirionov, Putyin vezető gazdasági tanácsadója még a 2000-es évek elején a New York Timesnak.

„Világossá vált, hogy a klíma egy rendkívül összetett rendszer és a globális felmelegedés elleni harc szükségességének alátámasztására eddig elénk tárt bizonyítékok igencsak alaptalanok.”

climatechangeA The New York Times szerint a főleg állami kézben lévő média túl keveset foglalkozik azzal a témával, ami az egész világot megmozgatja.

Az orosz médiumok vezetői azzal válaszoltak a kritikára, hogy az embereket jobban érdekli a gazdaság gyenge teljesítménye és a munkanélküliség és nincs kedvük vitatkozni az időjárásról.

Szeptemberben Putyin vezető tanácsadója a globális felmelegedéssel kapcsolatos ügyekben visszautasította azokat a kritikákat, amelyeket a Climate Action Tracker, az ENSZ-hez és a Rockefeller érdekeltségek által finanszírozott World Wildlife Fund-hoz kötődő klímakutatással foglalkozó szervezet fogalmazott meg Oroszországgal szemben.

A csoport szerint Oroszország szén-dioxid kibocsátási rátája rosszabb, mint Kínáé, az Egyesült Államoké vagy az Európai Unióé.

A Greenpeace és a WWF azért panaszkodott Oroszországra, mert az nem kéri ki a véleményüket klímaügyi kérdésekben.

zima„Ez pusztán az ő véleményük, nem vet fel semmi kézzelfoghatót és nem is objektív,” mondta Alexander Bedritszky az ENSZ Nemzetközi Klímaváltozási panelének moszkvai ülésén.

„Azt mondanak, amit akarnak, de a mi elkötelezettségeink a klímarendszerek alakulásának 70 különbözőféle lehetőségén alapulnak.”

Forrás: www.idokjelei.hu / A Daily Caller cikke alapján

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.11.03. Elbocsátotta a “klíma-szkeptikus” meteorológust a France 2 tévé

2015.10.14. Összeomlás fenyegeti az óceáni táplálékláncokat

2015.09.28. Obama “erőteljes” klímaszerződés elfogadását sürgette

2015.04.27. Manipuláltak a globális felmelegedésre vonatkozó adatok?

Komlói siker a X. Göcsej Filmszemlén

Zalaegerszegen 2014. május 16-17-én rendezték meg a X. Göcsej Filmszemlét. A fesztivál egyik legjelentősebb kategóriájában, a dokumentumfilm kategóriában, volt a legnagyobb a verseny, mivel ide érkezett a legtöbb pályamunka.

göcsejA Baranya Televízió munkaközössége készítette „A Nagybereki Állami Gazdaság után” című dokumentumfilmet, melynek rendezője Magyar Ferenc.
A filmet a háromtagú zsűri (Koltay Gábor, Halmy György, Medveczky Balázs) a filmszemle legjobb dokumentumfilmjének tulajdonította és a NMHH különdíjával is jutalmazta.
Koltay Gábor rendező szerint a film minden egyes másodperce oda szegezi a nézőt a képernyők elé, ami nagyon fontos eleme minden jól sikerült alkotásnak. Halmy György rendező megemlíti a film kapcsán, hogy egy dokumentumfilmet így kell megrendezni, hiszen esetünkben a stílus, tökéletes harmóniában áll a tartalommal. A zsűri egybehangzó véleménye szerint a film rendelkezik egy egyedi rendezői szemléletmóddal, ami a Baranya Televízió alkotóinak egyfajta egyéniséget kölcsönöz.

göcsej_filmszemle1Filmünk érdekessége, hogy a pozitív szakmai elbírálás ellenére nagyon sokáig kérdéses volt a vetítést lebonyolító televízió kiléte, hiszen két magyarországi médiaszolgáltató is az utolsó pillanatban lépett vissza a szerződés aláírásától. Hogy miért? Arra csak tippelni tudunk…

gocsej-filmszemleA film értékelése során többször felmerült, hogy nagyon kevés ilyen jellegű tényfeltáró dokumentumfilm készült eddig hazánkban, különösen olyanok, melyek a rendszerváltás időszakát dolgozzák fel a maguk szomorú valóságában.
A Balaton Nagybereki Állami Gazdaság sorsa tökéletesen bemutatja azt a privatizációs folyamatot, ami az 1989-1994-es időszak alatt átírta Magyarország gazdasági térképét. Kevés rendező merte eddig felvállalni azoknak a rendszerváltás utáni privatizációs jelenségnek a bemutatását, aminek köszönhetően a magyar gazdaság jelentős része potom pénzért külföldi tulajdonba került.
A film nem csak arra helyezi a hangsúlyt, hogy egy lehetőségekkel teli magyar gazdaság 10 Ft/hektár éves bérleti áron került idegen kézbe, de a többi hasonló sorsra jutott magyar földterületre és vállaltra is szeretné felhívni a figyelmet.

göcsej_filmszemle„A Nagybereki Állami Gazdaság után” c. filmünkkel reméljük, el tudtunk indítani egy folyamatot, amiben nagy nyilvánosság elé kerülhetnek majd mindazok a privatizáció áldozatául esett vállalatok történetei is, amikről eddig sehol sem hallhattunk.

A Nagybereki Állami Gazdaság után – trailer


A X. Göcsej Filmszemle dokumentumfilm kategóriájának I. helyezett alkotása.
A teljes film ITT tekinthető meg!

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.03. 09. A Nagybereki Állami Gazdaság után

2014.02.13. A GMO-mentesség vége?

2012.03.12. A mezőgazdaságban pénz van…

free counters

Hullanak a bankárok

Mire véljük, hogy néhány hét leforgása alatt csaknem 20 bankár és/vagy fontos üzletember lett öngyilkos vagy veszítette életét? Jelent ez valamit vagy egyszerű véletlenről van szó? Nehéz kérdés. Van azonban néhány közös részlet, ami mindenképpen összeköti, legalábbis az esetek némelyikét.

jp_morganElőször is a legtöbb érintett egészséges, élete csúcspontján járó férfi volt. Másodszor, a legtöbb „öngyilkosság” a semmiből, minden előzetes figyelmeztetés nélkül történt, az érintett családok teljes döbbenetére. Harmadszor, három elhunyt a JP Morgannál dolgozott. Negyedszer, a bankárok közül többen is devizával vagy derivatívákkal kereskedtek valamilyen formában. Így amikor kedd reggel ismét a JP Morgan egyik devizakereskedője ugrott le a bank hongkongi központjának tetejéről, sokan felkapták a fejüket. A halálesetek száma egyre nő és a körülmények több mint gyanúsak.

Mi késztet egy jól kereső fiatalembert arra, hogy leugorjon egy 30 emeletes épület tetejéről? A South China Morning Post a következőket írta az esetről:

bankers-1A JP Morgan egyik befektetési bankára leugrott a bank központi székhelyének tetejéről tegnap. Szemtanuk elmondása szerint a szerint a férfi felment a Hongkong központjában található, 30 emeletes Chater Ház tetejére és annak ellenére, hogy megpróbálták szándékától eltéríteni leugrott.

Amennyiben ez lenne az egyetlen eset, senki sem foglalkozna vele. Ez azonban csupán egy az elmúlt hetekben történt 8 gyanús esetből:

– Január 26-án Willian Broeksmit-et, a Deutsche Bank volt ügyvezetőjét holtan találták dél kensingtoni otthonában, miután a rendőrség lakossági bejelentésre a helyszínre érkezett, ahol a férfit felakasztva találta. Jelentések szerint az ügyvezetőt szoros szálak fűzték a bank ügyvezető helyetteséhez, Anshu Jain-hoz.

– Karl Slym-et, a Tata Motors 51 éves igazgatóját szintén január 27-én találták meg a bangkoki Shangri-La egyik szállodájának negyedik emeletén.

– Január 27-én Gabriel Magee, a JP Morgan európai központjának igazgatója leugrott a bank 150 méter magas londoni központjának tetejéről és egy szomszédos kilencemeletes épület tetejére zuhant.

– Szintén január 27-én Mike Dueker, a Russell Investment gazdasági igazgatója leesett egy 15 méter magas töltésről. A rendőrség öngyilkosságot állapított meg. A férfi eltűnését barátai jelentették be két nappal később, akik szerint Dueker-nek „munkahelyi problémái” voltak.

– Richard Talley, az American Title Services alapítója 57 éves volt. A hónap elején holtan találták, miután a jelek szerint egy szögbelövővel meglőtte magát.

– Ryan Henry Crane, a JP Morgan 37 éves ügyvezető igazgatója a múlt héten halt meg.

– Tim Dickenson, a Swiss Re AG kommunikációs igazgatója a múlt hónapban halt meg, bár halálának körülményei a mai napig ismeretlenek.

Mi történt valójában ezekkel a férfiakkal?

 Bizonyos körülmények arra engednek következtetni, hogy legalább egy esetben nem öngyilkosság történt.

121108085552-jp-morgan-signage-blog-599x275Gabriel Magee, mielőtt leugrott a JP Morgan Londonban található központjának tetejéről, terveket készített aznap estére:

Semmi sem jelezte, hogy Magee öngyilkosságra készül. A halála előtti estén a barátnője emailt kapott tőle, amiben azt írta, hogy hamarosan végez a munkával és nemsokára otthon lesz.

Richard Talley-t pedig „egy szögbelövőből származó nyolc fej és testsérüléssel találták meg” a saját garázsában. Vajon hogy csinálta? Elég furcsa.

Eközben szerte a világon a pénzügyi helyzet egyre aggasztóbb. Az elmúlt néhány nap eseményeiből:

– A Bangkok Post cikkéből megtudhatjuk, hogy Thaiföldön az emberek „megrohamozták a bankokat, hogy kivegyék betéteiket”.

– Venezuelában egyre nagyobb káosz uralkodik. Elég, ha megnézzük a Zerohedge cikkének képeit a kormányellenes tüntetések jelenlegi helyzetéről.

– Ukrajna pedig a teljes összeomlás szélén áll.

eu_ukrajna9A háromhetes fegyverszünetet követően kedden ismét elindultak az erőszakos tüntetések Ukrajnában. Mára 28-ra emelkedett a halálos áldozatok száma. A hatóságok azzal fenyegetőznek, hogy keményebb eszközökkel fognak fellépni a tüntetők ellen, hogy helyreállítsák a rendet. A védelmi minisztérium is közölte, hogy a hadsereg készen áll segítséget nyújtani az akciókban. Washington és a NATO európai erőinek parancsnoka is jelezte, hogy ezzel nem értenek egyet. (forrás,forrás)

– Eközben Kína szép csendben megszabadul amerikai papírjaitól, amelyek teljes állománya egyéves mélyponton áll jelenleg.

– Soros György pedig megduplázta tétjét az S&P 500 összeomlására. Fogadásának teljes összege 1.300.000.000 dollár.

A kérdés tehát, hogy a fenti haláleseteknek lehet-e a köze egy érkező pénzügyi válsághoz. Természetesen erre a kérdésre nem fogjuk megtudni a választ, hiszen az érintettek már nem élnek.

Egyet viszont tudunk, a bankrendszerben hihetetlen korrupció uralkodik. Ha ez egy napon napvilágra kerülne és az érintetteket bíróság elé állítanák, igen sok fontos ember kerülne börtönbe. Az sem titok, hogy a Wall Street egyetlen óriási kaszinóvá vált, a nagy bankok pedig ezermilliárdokkal játszanak naponta. Ilyen környezetben elvárják a játékosoktól, hogy tartsák a szájukat és hűek maradjanak munkaadójukhoz. Ha őszintén nézzük a helyzetet, nem sok különbség van a maffia és a Wall Street működése között.

banker-suicide-london-3Aki átlépi a tiltott vonalat nagy árat fizet.

Forrás: http://www.idokjelei.hu / The Economic Collapse

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.02.17. Vádat emeltek Londonban három volt Barclays-kereskedő ellen

2014.02.10. Ügyfelek tízezreinek adatait lopták el egy brit nagybanktól

2014.02.10. EU-bankfelügyeleti vezető: “egyes uniós bankoknak nincs jövőjük”

2014.02.07. A volt EKB vezető szerint az eurózóna újabb válságba zuhan az idén

2014.01.29. Ukrajna: gazdasági összeomlás – senki sincs biztonságban

2014.01.17. Óriási büntetést kapott a bank a hitelszerződések miatt

free counters

A GMO-mentesség vége?

Bár az Európai Unió tagállamainak többsége ellenzi, mégsem tudták megakadályozni a keddi szavazás során, hogy az amerikai DuPont cég Pioneer TC1507 génmódosított kukoricája megkapja az unió jóváhagyását a kukoricafajta köztermesztésbe vonására.

gmo21A szabályok értelmében az ügy átkerült az Európai Bizottsághoz a jóváhagyási folyamat következő lépcsőjeként.

A sokak által előre megjósolt eredményt számos szervezet bírálta.

„A Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül a tudományos, politikai és jogi aggályokat, amit az országok többsége, az Európai Parlament kétharmada és a legtöbb uniós állampolgár oszt,” – áll a Greenpeace hivatalos közleményében.

CaledonMáté József, a DuPont szóvivője viszont reméli, hogy a jóváhagyást hamarosan megkapják. „Ma még nem ünnepelhetünk, ha azt vesszük, hogy egy 13 éve tartó folyamatról van szó,” mondta.

A legtöbb állam ellenzi

Az EU kényszerhelyzetbe került, mert az Európai Bíróság tavalyi ítélete elrendelte, hogy a Pioneer cég engedélyezési kérelmére február 12-ig foglaljanak állást. Az uniós jogszabályok értelmében a tagállamok úgynevezett „minősített többséggel” döntenek ilyen ügyekben, ami azt jelenti, hogy minden tagállamnak saját lakossága arányában számít a szavazata.

Ezen a szavazáson 19 állam szavazott az engedélyezés elutasítására, azonban a szükséges 260 helyett ez csak 210 szavazatott jelentett. Nagy-Britannia, Észtország, Spanyolország és Svédország szavaztak az engedélyezés mellett, azonban a tartózkodások mégis az ő javukra döntötték a mérleg nyelvét. Németország, az EU legnagyobb befolyással bíró tagállama, 19 szavazatot tudhat magáénak, és az utolsó pillanatban megváltoztatta döntését. Eredetileg a kérelem ellen szavazott volna, végül azonban a tartózkodás mellett döntött. Belgium, Portugália és a Cseh Köztársaság, mindegyik 12 szavazattal, szintén tartózkodott. Az ellenzők táborát Franciaország és Magyarország vezette. Képviselőik kijelentették, hogy a miniszterek nem fogják tudni egykönnyen megmagyarázni a lakosságnak, hogy mi is történt. monsanto

A korábbi szavazáson 385 szavazattal 201 ellenében elutasították a kérelmet. Tonio Borg, az EU Egészségügyi Biztosa azt mondta a tagállamok minisztereinek, hogy a szabályokat figyelembe véve és az egyes országok álláspontjának ismeretében „ha valaki tartózkodik, azzal tulajdonképpen a jóváhagyás mellett voksol.”

Borg elmondta, hogy nem maradt más választása, mint folytatni a TC1507 engedélyezési eljárását, és kihangsúlyozta, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) már hat alkalommal adta meg a termékre az engedélyt. A Bizottságnak kötelessége figyelembe venni az EFSA döntését és arra is emlékeztette a minisztereket, hogy amikor bizonyos rovarirtó szerekkel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy azok károsak a méhek számára, a hatóság betiltotta őket.

Az Európai Unióban a legtöbb ember gyanakodva fogadja a génmódosított élelmiszereket, leginkább egészségügyi és környezetvédelmi aggályokra hivatkozva.

dupont_pioneer„Lehet itt bármilyen döntés, Magyarországon akkor sem lesz GMO-köztermesztés. Ha az EU a feje tetejére áll, akkor sem fogjuk beengedni a génmódosított termékeket,”jelentette ki Győri Enikő külügyi államtitkár, az alkotmányra hivatkozva, arra utalva, hogy a tagállamoknak a bizottsági engedélyezés dacára is jogukban áll egy ideiglenes védzáradékkal távol tartani a génkezelt kukoricát vagy burgonyát.

pioneer-cornSajnos azonban egyre gyakrabban fordul elő, hogy GM növények megkapják a hatósági engedélyt. A keddi tanácskozáson több miniszter is megemlítette, hogy egyre nagyobb mennyiségben importálnak génmódosított élelmiszereket az EU-ba, megtalálhatók az állati takarmányokban és így az élelmiszerláncba is bekerültek.

Eddig néhány GM növény kapott engedélyt az EU-ban, de ebből csak a Monsanto féle MON810 kukoricát termesztik még mindig, ami ellen Magyarországon a fent is említett védzáradékkal védekeztek eddig. Ez a védzáradék azonban nem tartható fenn örökké, igaz, eddig az ezzel a lehetőséggel élő országokat nem kötelezték perekkel a tiltás feloldására. Ha a Bizottság engedélyezni fogja az 1507-es számú hibridkukoricát, akkor erre másodszor is sor kerülhet. Eddig összesen tíz tagállam hívta már segítségül a védzáradékot.

Forrás: www.idokjelei.hu / phys.org

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.02.13. GMO: A Bizottságnak nincs joga visszavonni az engedélyezési javaslatot

2014.02.12. A Bizottság dönt a génmódosított kukorica engedélyezéséről

2013.12.13. Mégsem lehet génmódosított krumplit forgalmazni az EU-ban

2013.12.08. Magyarország továbbra is GMO-mentes marad

2013.11.08. A Monsanto 14 milliárd forintot ruházott be Nagyigmándon

2013.11.07. A tagállamok dönthetnek egy génmódosított kukorica engedélyezéséről

2013.06.21. GMO-kutatóké a mezőgazdaság Nobel-díja

free counters

Börtönbe mennek az izlandi bankárok

Izlandon letöltendő börtönbüntetést szabtak ki négy banki alkalmazottra. Hreidar Mar Sigurdsson volt vezérigazgató, Sigurdur Einarsson, az igazgatótanács egykori elnöke, Olafur Olafsson, az egyik többségi tulajdonos, és Magnus Gudmundsson, a bank luxemburgi ágának vezérigazgatója a vádak szerint eltitkolta, hogy egy katari befektető a banktól kapott kölcsönt felhasználva lett a bank részvényese.

bank_barclays7Al Thani sejk a gazdasági válság kezdetén, 2008-ban vett 5,1% értékben részvényeket. Az ügyész szerint a sejknek adott kölcsön illegális volt, és az üzlet komolyan befolyásolta a banki részvények árának alakulását.

bank_barclays8A Kaupthing bank erős külföldi terjeszkedést folytatott korábban, de a 2008-as válság után állami mentőövre szorult: több más pénzintézettel együtt akkora adósságot halmoztak fel, hogy ezzel térdre kényszerítették az izlandi gazdaságot.

Izland példát mutat azzal, hogy a lakosságot megkárosító bankárokat börtönbe csukja. A világ jelentős részén a bankvilágot teljes egészében a Rothschild család uralja, és a bankárokkal összepaktálnak a kormányok is. A nagy többségtől lopják el a vagyont a nemzetközileg együttműködő nagyon kevés bankár számára.

Izland, Oroszország, Irán, Kína nincs a pénzügyi terroristák kezében, így szabadon ítélkezhetnek a bűnelkövetők felett.

izland_forradalom12Max Keiser az RT hírcsatorna pénzügyi elemzője szerint, elrettentő példát kell mutatni az ilyen nagyságrendű pénzügyi csalás ellen. A halálbüntetés jó ötlet lehet, ha az visszatartja a bankárokat a pénzügyi terrorista cselekedetek elkövetésétől.

Forrás: NOL, RT, BBC

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.12.05. Óriási adósmentőcsomag Izlandon

2013.03.17. Az izlandi példa a mainstream médiában is megjelent

2013.02.12. Hagyni kell a bankokat csődbe menni

2013.01.28. Nem kell kárpótlást fizetnie Izlandnak

free counters

105 tudós elítéli a GMO tanulmány visszavonását

Magyar és külföldi hírportálokon egyaránt olvashattunk (igen egyoldalú) cikkeket arról, hogy a Food and Chemical Toxicology nevű tudományos folyóirat visszavonta a GMO kukorica káros hatásairól készült tanulmányt.  Szerencsére akadnak még őszinte tudósok, akik nem a GM ipartól kapják a fizetésüket, így röviddel a fenti sajnálatos lépést követően több mint 100 ilyen szakember, nyílt levélben jelentette be, hogy bojkottálni fogják a folyóiratot megjelentető Elsevier kiadót.

monsanto_fdaVajon a GM ipar melyik darázsfészekébe nyúlhattak a kutatók?

Az Ecologist nevű oldalon 2013. december 5-én megjelent cikk a következőket írta:

Egy kiadott, szakmabeliek által alaposan véleményezett és alátámasztott tanulmány egyoldalú és alaptalan visszavonása példa nélküli eset a tudományos publikálás történetében és komoly kételyeket ébreszt a tudomány integritását és pártatlanságát illetően. A kételyeket erősítik a visszavonást megelőző alábbi események:

– Egy volt Monsanto alkalmazott, Richard Goodman kinevezése a folyóirat biotechnológiai társszerkesztői posztjára,

– Egy másik tanulmány visszavonása, ami a GMOk potenciálisan káros hatásaira mutatott rá (amely szinte azonnal megjelent egy másik folyóiratban),

– A Monsanto kutatói által készített, ugyanebben a folyóiratban 2004-ben megjelent másik tanulmány visszavonásának elmaradása, annak ellenére, hogy az érintett tanulmány súlyos, számos tudós által azonosított hibákat tartalmaz. [1]

Az első tétel a listán magáért beszél és világosan mutatja, hogyan szerez befolyást a Monsanto a társadalomban, a kereskedelemben és az államigazgatásban. Ideje lenne megvizsgálni számos befolyásos ember „forgóajtó politikáját”, mint amit Michael Taylor [2] is kihasznált, aki a Monsanto vezető lobbistájaként számos szövetségi ügynökség kegyeit is élvezhette, és aki jelenleg az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) élelmiszerügyi biztosa. Lehetséges, hogy neki köszönhetően döntött úgy az FDA, hogy nem szükséges megjelölni az élelmiszereken a GMO összetevőket? michael_taylor_monsanto_fda

De vehetjük Clarence Thomas, a legfelsőbb bíróság bírájának esetét is, aki korábban a Monsanto jogásza volt. [3] Vajon a vállalati jogászi tapasztalat elegendő az amerikai legfelsőbb bíróságon egy bírói pozíció betöltéséhez?

A harmadik pont pedig végleg egyértelművé teszi, hogy mi is történik. Szégyen, ami manapság a tudomány, az üzleti élet és az államigazgatás terén folyik.

Az Economist [4] is írt az esetről, kiemelve a tanulmányt és a visszavonást ért kritikákat egyaránt. Az utóbbinál fontos megemlíteni, hogy a kiadó elismerte „nincs jele csalásnak, vagy a kapott adatok félremagyarázásának,” ami a visszavonások általános kritériuma más esetekben.

A tudósok nyílt levelükben leírják, hogy egy tanulmány visszavonásának három oka lehet:

antiElsevier3-320x319– egyértelmű bizonyíték, hogy a kísérleti eredmények nem megalapozottak, rosszhiszemű magatartás vagy jóhiszemű tévedés miatt,
– plágium vagy ismételt megjelentetés,
– etikátlan kutatásmenet.

A visszavont tanulmány esetében egyik kritérium sincs jelen. A levelet aláírók szerint a lépés a tudományos kutatások és ismeretek egyértelmű cenzúrája és a tudománnyal való visszaélés.

„Szorgalmazzuk a döntés mielőbbi visszavonását valamint nyilvános bocsánatkérést Gilles-Eric Séralini professzortól és kollégáitól,” írják.

Források:
[1] http://www.theecologist.org
[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Michael_R._Taylor
[3] http://www.forwardprogressives.com
[4] http://www.economist.com

Forrás: www.idokjelei.hu / Activist Post

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.12.08. Magyarország továbbra is GMO-mentes marad

2013.11.08. A Monsanto 14 milliárd forintot ruházott be Nagyigmándon

2013.10.28. VM: roadshow a GMO-mentes mezőgazdaságért

2013.10.22. A GMO lazac hamarosan kapható lesz az Egyesült Államokban

2013.06.21. GMO-kutatóké a mezőgazdaság Nobel-díja

2013.06.19. Védelem a génmódosított termények ellen

free counters

A hadviseléshez profikra van szükségünk

“Ezen poszt olvasása előtt tedd a lavórt a képernyő alá, hogy abba csöpögjön a vér!”

Mi, bankárok látszólag nagy bajban vagyunk. De csak látszólag…

bankárAz adósok eddig 2500 pert indítottak ellenünk, – már vagy 10 pert meg is nyertek, – de egyetlen per sem került még abba a szakaszba, hogy ténylegesen fizetnünk kelljen. A dolgaink tehát nem állnak rosszul. Bár az igaz, hogy ezt nagyon kemény munkával sikerült elérnünk.

Itt az interneten is elkeseredett harcot folytatunk. Megvásároltunk néhány, –  pénzügyi témával foglalkozó bloggert, –  ők azok, akik félrevezető, hazug írásokat jelentetnek meg. Különösen értékesek  számunkra az olyan bloggerek, akik  szinte mindig igazat írnak, kivéve, ha a “deviza-kölcsön”  az írásuk témája.
Ezek közül is kiemelném a “Kiszámoló” blogot vezető Csernok Miklóst, aki már díjat is nyert a blogjával.

bank_barclays9Csernok Miklós művelt ember, eredetileg papnak készült.  A vallás azt hirdeti, hogy az ember  itt a földi létben tűrjön és szenvedjen, cserébe a túlvilágon  jó élete  lesz .  Csernok Miklós azonban úgy döntött,hogy ő mégis inkább itt a földi létben szeretne jól élni, ezért aztán a vallás helyett pénzügyekkel  kezdett foglalkozni. Csernok írói stílusa kiváló, – a tájékozatlan embert olyan ügyesen vezeti félre, hogy a szerencsétlen még meg is köszöni.

Én kíváncsi voltam, hogyan tudja azt a helyzetet kezelni, amikor  valaki megpróbálja összezavarni azzal, hogy megírja neki az igazat. Nagyon ügyesen megoldotta a “problémát”, – letiltotta az IP címemet, – így aztán arról a gépről nem tudok több “zavaró”  hozzászólást írni. Sok ilyen kiváló, talpra esett ember kell nekünk.

A  hozzászólások terén is háborút folytatunk, ezért egy csapat hozzászólóra is szükségünk volt.
Olyan igazi, aljas lelkű, gátlástalan hozzászólókra.  Olyanokra, akiknek ha azt mondja a főnök, – “Baszd meg anyád!” – nem vitatkozik, nem keres kifogást, hanem megy és megcsinálja…

BANKEgészen véletlenül az index.hu  hozzászólói között leltem ilyen csapatra. Magam is meglepődtem  azon, mennyire profik. Mellesleg, ők azok, akik felkeresik az ország nagy sertéstelepeit és a híg sertéstrágyával színültig töltött ülepítő medencében műugró és búvárúszó edzéseket tartanak. Ezért aztán hiába is dobálod őket fekáliával, mert ők maguk a tömény fekália. Ezek a fiúk kiváló harcosoknak bizonyultak. Ütötték, vágták, rúgták, a “deviza-adósokat”.
Az volt a cél, hogy a lehető legellenszenvesebbé tegyék őket.  Ezért hülyének, idiótának, felelőtlennek, spekulánsnak, kapzsinak nevezték a szerencsétleneket.

A hir24-hu portálon volt egy Anton Gorogyeckij név alatt hozzászóló harcosunk, aki egyenesen “genetikai hulladék”-nak nevezte az adósokat. Antonnak rengeteget köszönhetünk. Sajnos bele lépett egy  zsidózó kommentelő csapdájába, és őt is letiltották..
Talán még rendőrségi ügy is lett a dologból, mert volt egy kis holokauszt-tagadás is.
A harcnak áldozatai is vannak, ezt el kell fogadnunk.

bank1Összességében azt mondhatom, elég jól sikerült egymásra uszítani  azokat, akiknek semmilyen kölcsönük sincs, vagy forint-kölcsönük van, és azokat, akiknek “deviza-kölcsönük”. Leginkább azok haragszanak a “deviza-adósokra”, akiknek forint-kölcsönük van. Legalább is a hozzászólások szerint.
Ezeket a hozzászólásokat mindig a mi embereink írták.

Azt sikerült elérnünk, hogy Varga Mihály miniszter kijelentette, a “devizaadósok” nem járhatnak jobban, mint  a forint-adósok.
Ha ez az álláspont marad, akkor közvetlenül a “deviza-kölcsönök átváltása” előtt jól megemeljük a forint-kölcsönök kamatait, hogy minden adós egységesen jó nagyot szívjon.

Ti, adósok,  semmiképpen nem járhattok jól, mert az azt jelentené, hogy mi, bankárok járunk rosszul. Ez utóbbi azonban teljesen kizárt dolog.

Forrás: bankar.blog

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.11.27. Kúria: jogegységi határozat a megállapítási perek illetékeiről

2013.11.27. Pereket nyert első fokon az OTP Bank

2013.11.25. Kúria: jogegységi eljárás indul elvi kérdésekről

2013.11.22. A bankok visszafizetik a devizahitelesek túlfizetéseit

2013.11.06. Zágráb és Bukarest harcba szállt a bankok ellen

free counters

Az amerikai hübrisz ára

Vajon az európai „elitek” mikor fognak véget vetni az USA-val szembeni gyalázatos struccpolitikájuknak? Mire gondolok? Legjobb lesz, ha néhány metaforával világítom meg – a gyöngébbek kedvéért.

usa_warMegdöbbentő! India panasszal fordul az ENSZ-hez, miután Kína lebombázott egy kis falut Bengálban, hogy likvidálja a dalai lámát, „járulékos veszteségként” megölve 270 civilt, főleg nőket és gyerekeket. Az egész világsajtó felháborodik, teljes joggal. Riporterek és operatőrök özönlenek a helyszínre, hogy bemutassák a világnak ezt a szörnyűséget. Mondani sem kell, hogy azonnal összehívják a Biztonsági Tanácsot. Háború szélén lavíroz a világ, amikor kitudódik, hogy Kína drónokat küld Vietnam, Indonézia és a Fülöp-szigetek fölé azzal a céllal, hogy csapást mérjen ujgur és tibeti szeparatistákra, ugyanakkor ezrével gyilkolva ezen országok állampolgárait. Persze az USA és az EU összes tagállama szolidaritást vállal a szuverenitásukban véresen megsértett országokkal.

eu_schulzBorzasztó! Megtudjuk, hogy Oroszország százával raboltatta el feltételezett ellenségeit az egész világról, majd moldáviai, fehéroroszországi, örményországi, venezuelai, argentínai és izlandi titkos fogolytáborokban megkínoztatta őket. Sőt mi több, katonai börtönt tart fenn Iránban, ahol középkori körülmények között vegetálnak az egész világról begyűjtött emberek, akiket azzal gyanúsít, hogy haragszanak rá. Elie Wiesel a világ lelkiismeretére apellál, Daniel Cohn-Bendit habzó szájjal katonai beavatkozást sürget, Martin Schulz emberiesség elleni bűnről gajdol.

Felháborító! Egy orosz fiatal nyilvánosságra hozza, hogy országa szofisztikált kibernetikai lehallgatóhálózatok révén kikémlel mindenkit, bárhol is éljen a világon. Miután leleplezése nyomán joggal aggódik saját testi épségéért, szerencsésen külföldre szökik, és politikai menedékjogot kér – az orosz igazságszolgáltatás elől menekülő kisebbségi származású oligarchákat egyébként is mindig tárt karokkal fogadó – Nagy-Britanniában, amelyet meg is kap nyomban, hiszen az egész világ a szabadság védelmezőjeként és az emberi jogok hőseként ünnepli. Magától értetődően Oroszország követeli az „áruló” kiadatását, ugyanazt a gyalázatos bánásmódot szánva neki, mint amelyet azokkal szemben alkalmaz, akik leleplezték, hogy törvénytelenül kínoztat meg embereket gyakorlatilag a világon mindenhol. A szabad világ azonban a képébe nevet és szorosan összezár a hős körül.

Elképesztő! Venezuela egy új törvényt léptet életbe, amely alapján bármelyik állampolgárát fogságba vethetik fegyveres erői, mégpedig bármiféle jogi eljárás mellőzésével. Wiesel, Cohn-Bendit és Schulz “hivatalból” felháborodik, Obama és Cameron az ország teljes bojkottját követeli. Oroszország ugyanakkor egy olyan törvényt hoz, amely az oligarchák vállalatait a törvények fölé emeli, támadhatatlanná téve őket az igazságszolgáltatás számára.

Mindez persze csak fikció.

iran_warValójában ugyanis, mint az köztudott, minden egyes alkalommal az Egyesült Államok követte el ezeket a hihetetlen támadásokat a nemzetközi jogrend és a demokrácia ellen. Ennél is lesújtóbb azonban, hogy minden egyes alkalommal ugyanaz az udvarias, cinkos, helyeslő csönd volt a válasz az európai vezetők részéről. Vajon mi kell még ahhoz, hogy egy macskát macskának nevezzenek, és nyilvánosan elismerjék: nem, az USA nem egy demokrácia; nem, az USA nem egy jóindulatú hatalom; nem, az USA nem egy baráti ország. Pedig jól tennék, ha sietnének, tekintettel arra, hogy mindezeket a szörnyűségeket egy demokrata kormányzat alatt követték el. Tehát most még a „jó fiúkkal” van dolgunk. Rágondolni is rossz, hogy mi lesz a nagy transzatlanti piaccal és a NATO-val, ha visszatérnek a republikánusok. És mi lesz Európával?

Könnyű belátni, hogy ha vezetőik gyávasága, opportunizmusa vagy korruptsága miatt az európai vazallusállamok továbbra is vakon asszisztálnak a dekadens birodalom összes költséges háborús vállalkozásához, akkor csak idő kérdése, és nekik is rámegy ingük-gatyájuk. Ez egyáltalán nem túlzás. Független szakértők és heterodox közgazdászok már régóta rebesgetik, hogy az amerikai kormányzat szisztematikusan manipulálja államháztartása mérlegadatait és meghamisítja gazdasági statisztikáit. Birodalmi ábrándjai felelőtlen és anyagilag rendkívül kimerítő hajszolása odáig vezetett, hogy mostanra az Egyesült Államok vált a világ legeladósodottabb országává, amelynek kumulált adóssága eléri az éves GDP-je háromszorosát. Nem csoda, hogy lakosságának csaknem egyharmada élelmiszersegélyre szorul.

Igen, ez nem tévedés. Nem valamelyik harmadik világbeli országról van szó, hanem az új világrend szuperhatalmáról. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium nemrég nyilvánosságra hozott – és a tárgyilagos visszafogottságra törekvő megfogalmazás ellenére is igencsak sokkoló – információja szerint jelenleg „mintegy 101 millió amerikai vesz részt a minisztérium 15 különböző élelmiszersegély-programjának valamelyikében”, amelyek összköltsége tavaly 114 milliárd dollárral terhelte meg az államháztartást (forrás: cnsnews.com). Ily módon az állami ingyen-étkeztetésre szoruló amerikaiak száma immár meghaladja a magánszektor által teljes munkaidőben foglalkoztatottakét (97,2 millió fő). Mivel az USA lakossága elérte a 316 millió főt, ez azt jelenti, hogy majdnem minden harmadik amerikai csak állami segélyből képes fedezni a mindennapi betevőjét. Ugyanakkor a költségvetési főellenőr (kb. az állami számvevőszék amerikai megfelelője) ez év július 3-i audit-jelentésében nem hagy kétséget afelől, hogy „tovább növekszik az élelmezési bizonytalanság az amerikai háztartások körében, jelentős nyomást gyakorolva a szövetségi költségvetésre”.

usa_elelmiszerjegyHa minden így megy tovább, végül még az is bekövetkezhet, hogy az USA egy fordított Marshall-segélyre fog szorulni, és mivel Kínának egyáltalán nincsenek szamaritánus reflexei, csupán az európai vazallusait pumpolhatja majd – „kölcsönkenyér visszajár” alapon. Csak az a gond, hogy a Wall Street-i bankszterizmus üzelmei már őket is taccsra tették. Az ördögi kör tehát bezárul.

Gazdag István

Forrás: www.antidogma.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.10.26. Az USA álszentségéről és az amerikai sajtószabadság “mítoszáról”

2013.10.18. Az USA felfegyverzi Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket

2013.10.14. Milliomosok szűk csoportja tartja markában a világot

2013.10.09. A Bloomberg megjósolta a világgazdaság apokalipszisét

2013.10.09. Oroszország-USA: egy új hidegháború előérzete

2013.10.01. Az USA nem csökkenti haderejét a koreai félszigeten

free counters

A Világbank volt munkatársa lerántja a leplet

Karen Hudes a Yale Egyetem jogi karán végzett és több mint 20 évig volt a Világbank jogi osztályának munkatársa. Amikor a bankon belüli korrupció leleplezése miatt elbocsátották, már a szervezet vezető jogtanácsosa volt. Pozíciójának köszönhetően pontosan látta, miként uralkodik a globális elit a világ felett és ezt az információt most nyilvánosságra hozta.

Corruption_worldKaren Hudes szerint az elit legfőképpen egy maroknyi, szorosan ellenőrzött pénzintézet és mega-vállalat segítségével uralja bolygónkat. A cél a teljes dominancia, valamint, hogy minden ember és kormány adósságban ússzon. A folyamat részeként a politikusokat hozzászoktatták a kampányaik támogatásaként folyósított hatalmas pénzjuttatásokhoz. Mivel a nagy médiabirodalmak is az elit tulajdonában vannak, a tömegmédia szorosan felügyelt információfolyama nem engedi, hogy az igazság kiderüljön, és az emberek rájöjjenek, hogy valami nagyon nincs rendben a rendszerrel.

World BankEzúttal senki sem mondhatja, hogy egy összeesküvés-elméleteket gyártó őrültről van szó. Karen Hudes először az amerikai Export Import Bank, majd 1986-tól 2007-ig a Világbank munkatársa volt és több jogi szervezetet alapított. Ma leginkább az elit által a világ vagyonának megszerzéséhez használt korrupt pénzügyi rendszer leleplezésére koncentrál.

A New American-nek adott interjúban kifejtette, hogy az emberek szinte ellenállás nélkül hagyják, hogy az elit egyeduralmat szerezzen a föld forrásai felett:

Karen HudesA Világbank volt vezető jogtanácsosa, Karen Hudes szerint a globális pénzrendszert korrupt, hataloméhes egyének kis csoportja uralja, akiknek érdekei a magánkézben lévő amerikai Federal Reserve Bank körül forognak. Ez a hálózat a médiát is uralja, így bűntetteiket könnyűszerrel elfedezhetik, magyarázza. Az interjú során elmondta, hogy amikor megpróbálta leleplezni a Világbank körüli problémákat, elbocsátották. Jelenleg, más leleplező informátorokkal közösen eltökélt szándéka, hogy feltárja és felszámolja ezt a korrupciót. Karen biztos a sikerben.

A svájci PLoS ONE csoport által az üzletvilág feletti hatalom központosításáról készült tanulmányt idézve rámutatott, hogy a főleg pénzintézetekből és központi bankokból álló szervezetek kis csoportja hihetetlen hatalommal bír az egész világ felett. „A világ erőforrásait ez a kis csoport birtokolja,” mondja, hozzátéve, hogy „a korrupt hatalomszerzők” a médiát is a markukban tartják. „És hagyják nekik, hogy mindezt megtegyék.”

A Karen által idézett svájci tanulmányról már korábban is szó volt:

A tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318 vállalatot feltüntető „térképet”.

A kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb 20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.

„Tulajdonképpen a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat 40%-át,” mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami Intézet komplex rendszerelméleti kutatója, a PLoS One folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmány társszerzője.

A globális elit persze nem csupán ezeket a mega-vállalatokat irányítja. Hudes szerint a föld szinte valamennyi országának pénzügyeit irányító, nem a nép által választott, felelősségre soha nem vonható szervezeteket is ők uralják. A Világbank, az IMF és a Federal Reserve-höz hasonló központi bankok irányítják a világ pénzforgását és kényük kedve szerint állítják elő valutáikat. super-entity

Ezeknek az intézményeknek a csúcsán pedig a Nemzetközi Fizetések Bankja, a BIS található, ami nem egyéb, mint a központi bankok központi bankja. Sokan még a létezéséről sem tudnak, pedig igen fontos szervezetről van szó. Egy korábbi (az idők jelei oldalon is megjelent) cikkben részletesen foglalkoztunk az intézmény történetével:

The-Bank-For-International-Settlements-BISA világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy „egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.

A II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok, például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik politikusnak a világon.

A központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik legfontosabb szereplőjének szánják.

Ez a rendszer nem a véletlen műve és nem is a közelmúltban kezdték kiépítését. Egy korábbi cikkben többek között Carroll Quigley történelemprofesszor 1966-ban kiadott könyvéből is olvashattunk egy részletet, amiben a szerző az elit által a Nemzetközi Fizetések Bankjának szánt szerepről is ír:

A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő magánbank.

bank_uzsoraMa pontosan ez a helyzet.

Egy neo-feudalista rendszerben élünk, ahol az állampolgárok és kormányaik az adósság rabszolgái. A rendszert a központi bankok és a Nemzetközi Fizetések Bankja felügyelik. Irányításuk alatt a világ vagyona szép fokozatosan a globális elit markába vándorol.

Ami a legszomorúbb a helyzetben, hogy mivel az elit irányítja, hogy mit lát, hall és gondol a többség, csak kevesen látják, hogy mi történik valójában. Az Egyesült Államok csatornáin látható hírek és szórakoztató műsorok 90 százalékát hat óriási társaság felügyeli.

Ez az a rendszer, amit sok korábbi próbálkozáshoz hasonlóan, most Karen Hudes is megpróbál leleplezni.

Forrás: http://www.idokjelei.hu / The Economic Collapse

Az RT riportja magyar felirattal:

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.09.23. A dollár uralmának vége

2013.07.26. Hogyan lett az USA az új Szovjetunió

2013.07.16. Többen hisznek a konteóknak, mint a hivatalos verzióknak

2013.06.23. Ki állja majd az új bankmentések számláját?

2013.04.29. Gazdasági Armageddon közeleg?

2013.03.04. Ki felügyeli a pénzt?

2013.01.21. Irányított válságok: ketyeg az adósságbomba

free counters

Mi vagyunk a probléma a megoldáshoz

Miközben az ENSZ polip Agenda 21 karjának az élet szinte minden területét fojtogató szorítása egyre nyilvánvalóbban megmutatkozik a zöld mozgalomban, látnunk kell, hogy ez a kar is csupán az éhes száj táplálásának egyik eszköze. A kar egy üzenetet hordoz, amelynek legfőbb célja álomba ringatni vagy álomban tartani az embereket, belesulykolva az agyakba, hogy a probléma nem lehet egyéb, mint az, amit egyedül a kívánt és felkínált megoldás számolhat fel.

agenda21Az Agenda 21 valójában egy sokkal átfogóbb terv, mint amit a folyamatosan hangoztatott törekvések a termőföld magántulajdonának eltörlésére, a források korlátozására, a vagyon újraelosztására, a társadalmi igazságosság megvalósítására vagy bolygónk „visszaszolgáltatására” a természetnek sejtetni engednek.

Azt kérdezik mi ezzel a probléma?

Az ENSZ tudósai, az IPCC tagjai, a NASA és számos szervezet hirdeti évek óta az ember által előidézett globális felmelegedés és számos egyéb környezeti probléma legtöbbször vélt, néha valós, de sokszor eltúlzott súlyosságát. A döntés végleges. A probléma mi magunk vagyunk. Az új ellenség maga az ember vagy más szóval a túlnépesedés. A megoldás pedig az Agenda 21.

nwo9Tehát, hogy értsük miről is van szó: Ha tudjuk, hogy a cél az ember elpusztítása, nyilvánvaló, hogy a háttérhatalom, illetve a mögötte rejlő erők, az embert fogják feltüntetni, mint minden probléma okozóját, hogy megoldásként a föld népességének drasztikus csökkentését kínálhassák fel. A harc az emberi lelkekért folyik. A fenntarthatóság a túlnépesedés mítoszból ered, ami az elmélet szerint 2050-re elpusztítja a földet. Ha egy csoda folytán a széndioxid kibocsátás nullára esne, a földet sanyargató csapás, az ember, akkor is megmaradna. Újból és újból a szánkba rágják, nehogy elfelejtsük.

Az ENSZ Globális Biodiverzifikáció Felmérés Jelentés (Heywood & Watson, 1975, évente frissítve, 773. oldal) azt javasolja, hogy a világ népességét 1 milliárdra kell csökkenteni a nyugati életforma fenntarthatóságának érdekében. Az ipar felszámolásával (az 1765-ös viszonyokat megelőző szintre esve vissza) pedig egy 4-5 milliárdos parasztnépességet is elképzelhetőnek tart.

A jelentés egyértelműen kimondja: „a népességnövekedés túllépte a bioszféra kapacitását.” Az ENSZ szerint a föld népessége 2050-re elérné a 10,8, 2100-ra pedig a 15,8 milliárdot, amihez szerintük az élelmiszer-termelést 100 százalékkal kellene növelni, a vízhiányról nem is beszélve.

Erre első alkalommal Thomas Malthus figyelmeztetett, aki úgy gondolta, hogy a föld 1890-re kifogy az ételből és megoldásként azt javasolta, hogy rontsanak a szegények életkörülményein, ezzel segítve elő a magasabb halálozási arányt. Az azóta eltelt több mint 120 évben a dátumot rendszeresen módosították, a módszerek pedig finomodtak.

 Olyan ez, mintha az áldozatot vádolnánk a bajért a támadó helyett. Ezzel elterelik a figyelmet az igazi problémáról: a diszfunkcionális világrendről, ami nem az emberiséget és a népességet fenntartani képes elveket támogatja.

climatologyreligionA globális felmelegedés kitűnő eszköze a népességcsökkentésnek. A propaganda szerint a hőmérséklet emelkedés megállításához a széndioxid kibocsátásnak azonnal nullára kellene esnie. A föld növekvő népességének tápláláshoz azonban nem kevesebb, hanem több széndioxidra van szükség. Ebből kiindulva a háttérhatalom egyre gyakrabban és egyre nyíltabban hangoztatja, hogy az egyedüli megoldás erre a dilemmára a föld népességének drasztikus csökkentése.

Ezek ma már nyilvános törekvések, amelyeket rendre megtalálunk az ENSZ, a NASA, a Royal Society, az Amerikai Tudományos Akadémia és hasonló szervezetek dokumentumaiban (link, link, link). Bárki elolvashatja őket, csak a vak nem látja, hogy mi történik. Sajnos azonban pontosan ez a probléma: a legtöbb ember hiába néz, mégsem lát, illetve tagadásban él.

Az ENSZ Agenda 21 fenntartható fejlődés programjának lényege tehát, hogy mi emberek nem vagyunk fenntarthatók. Ebből kiindulva a megoldás csupán egyvalami lehet: a népességcsökkentés. Mivel tehát a népességcsökkentés maga a cél, a probléma csakis a túlnépesedés lehet.

A kör bezárul.


Forrás: www.idokjelei.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.08.05. Az egykepolitika módosítását vizsgálják Kínában

2013.06.19. Már az 1,35 milliárdot is meghaladja a kínaiak száma

2013.05.14. Az ehető rovarokat ajánlja az éhezőknek az ENSZ

2013.03.05. Még mindig sokkal több fiúgyermek születik Kínában, mint lány

2013.02.05. A demográfiai átmenet

2012.07.03. Történelmi mélyponton a születések száma Németországban

free counters

Reklámok célpontjában: fogyasztó gyerekek

Egy ideje már nemcsak a szülőket, hanem a gyermekeket is megszólítják a kereskedelmi cégek. A legifjabb fogyasztói csoport könnyen “bevehető”. A fogékony korosztályra reklámok sora zúdul, ráadásul igen eredményesen. A bevásárlóközpontok túlléptek a gyermekek profitérdekből történő befolyásolásának etikai problémáján, vagy egyáltalán nem is szembesültek vele. A gyermekeket egyre inkább kis felnőttként kezelik a cégek. A bevásárlóközpontok különféle technikákat alkalmaznak, hogy vásárlásra bírják őket.

consumer_kidsA gyerekek egyre korábban válnak a reklámok célpontjaivá. Egyre erőszakosabban figyelik és térképezik fel őket, hogy minél inkább eggyé váljanak a termékeikkel és lehetőleg a cégük fogyasztói maradjanak egész életük folyamán.

Nincsenek azzal kapcsolatban morális korlátaik, hogy amiket eladnak a gyerekeknek azok egyáltalán egészségesek-e az ő korukban és milyen hatással lesz a további fejlődésükre?

A céljuk egy olyan jövő megalkotása, ahol az ember szinte rögtön a születés után fogyasztóvá váljon. Vágyakat teremtenek benne olyan termékek kid_commercialiránt, amikre nincs is szüksége, de egy olyan társadalomban, ahol az határozza meg az ember megítélését, hogy mije van, addig fogja nyaggatni a szüleit, amíg azok megveszik neki, amit akar, vagy pedig már gyerekkorában frusztrált és boldogtalan lesz, mert nem tud megfelelni azoknak a társadalmi normáknak, amiket az őt körülvevő reklámok elhitetnek vele.

A szülőknek nagyon nehéz dolguk van a helyes úton tartani a gyerekeiket, miközben egy több milliárd dolláros költségvetésű iparág akarja irányítani a gyerekek szokásait.

portrait boyForrás: www.tudatosvasarlo.hu

facebook_banner

Kapcsolódó bejegyzések:

2012.12.13. Gyermekek érdekei vs. adatvédelmi szabályozás?

2011.10.02. A reklám, a tervezett elavulás és a hitel (A Jó, a Rossz és a Csúf)

free counters

Többen hisznek a konteóknak, mint a hivatalos verzióknak

A brit és amerikai pszichológusok és szociológusok bevonásával készült, nemrég megjelent tanulmány szerint az „összeesküvésekben hívő” emberek minden jel szerint „józanabb gondolkodásúak”, mint azok, akik a vitatott események hivatalos magyarázatát gondolják igaznak.

konteoA beforeitsnews olvasói számára ez valószínűleg kevésbé meglepő hír, bár az is igaz, hogy a személyes tapasztalatok sokszor ennek az ellenkezőjét mutatják. Akik a hivatalos propagandának hisznek, valószínűleg kitartanak az „őrület” mellett.

A tanulmányban bemutatott statisztikák szerint az események mögött összeesküvést látó emberek kétszer annyian vannak, mint az állami verziókat elfogadók. Úgy tűnik, egyre többen jönnek rá az eltitkolt igazságokra. Valószínűleg ezért is igyekszik a hatalom elhallgattatni minden alternatív hangot.

conspiracy-this-640x480A brit-amerikai tanulmány azt is megállapította, hogy a fővonalas média által bemutatott sztereotípiákkal ellentétben, az „összeesküvés elméleteket” elfogadó emberek józanabbnak tűnnek, mint a hivatalos verziókban hívők.

wtc-7-lede-0808A brit Kent Egyetem munkatársai, Michael J. Wood és Karen M. Douglas által „Mi van a 7-es épülettel? A Szeptember 11-i támadások körüli összeesküvés elméletek online párbeszédeinek vizsgálata” címen publikált szociológiai tanulmány összehasonlította az összees-küvésben hívő és az azt elvető hozzászólásokat a különböző hírportálokon.

A szerzők meglepve tapasztalták, hogy ma már gyakoribbak az összeesküvés párti, mint az azt ellenző hozzászólások. A 2174 megvizsgált hozzászólásból 1459-et összeesküvés pártinak, míg 715-öt a hagyományos magyarázatot elfogadónak értékeltek. Tehát a cikkekhez hozzászólók között kétszer annyian vannak azok, akik nem hiszik el a szeptember 11-i terrortámadáshoz vagy a Kennedy ellen elkövetett merénylethez hasonló események hivatalos magyarázatát, mint azok, akik igen.

hand-of-conspiracy2A BeforeItsNews oldalán például néhány konkrét személy rendszeresen rendkívül ellenséges hozzászólásokat tesz közzé. Elképzelhető, hogy ennek kiváltója, hogy a többség nem fogadja el az általuk igaznak vélt nézeteket? A kutatás azt mutatja, hogy a hivatalos magyarázatokkal egyetértők rendkívül ellenséges módon próbálják meggyőzni „ellenfeleiket” nézeteikről.

jetfuelA kutatók azt is megállapították, hogy az összeesküvéseket tagadók fanatikusan ragaszkodnak saját összeesküvés elméletükhöz: Szerintük 2001. szeptember 11-én 19 arab, akik közül egy sem volt gyakorlott pilóta, véghezvitte az évszázad bűntettét, egy, az afgán hegyekben bujkáló, dialízisre szoruló férfi irányításával. „Akik úgy gondolják, hogy szeptember 11 eseményei mögött egy állami összeesküvés húzódik, nem egy konkrét, rivális elméletet próbálnak bizonyítani, ami minden tekintetben magyarázatot ad a történésekre, csupán arra próbálnak rávilágítani, hogy a hivatalos magyarázat egy hazugság,” – írják a kutatók.

Hála az Internetnek, ma már (legalábbis egyelőre) a hivatalos magyarázatokban kételkedők sincsenek kizárva a nyilvános párbeszédekből. A CIA 44 éve használatban lévő taktikája, hogy a számára kedvezőtlen vitákat „összeesküvés elméletnek” bélyegezve nevetségessé tegye, kezdi elveszíteni hatékonyságát. Szakértői körökben és a portálokon közzétett hozzászólásokban az összeesküvés-párti hangok nemcsak számban, de racionalitásban is megelőzik az összeesküvést tagadó véleményeket.

conspiracy_to_rule_the_world_by_quartertofour-d3fgo1sNem csoda, hogy az összeesküvést tagadók egyre inkább ellenséges és paranoid bolondoknak tűnnek.

Forrás: www.idokjelei.hu / beforeitsnews.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.07.16. Snowden bebiztosította magát

2013.07.11. George Bush nem bánja a kémkedést

2013.07.08. Belát a lakásunkba és le is hallgat minket az új vírus

2013.07.03. Milyen árat fizet az Egyesült Államok a globális kémkedésért?

2013.06.06. A Bilderberg-csoport a héten tartja éves konferenciáját

free counters

A háború egy svindli

A fordító megjegyzése:
Az 1930-as években, a közelgő újabb világháború veszélyét érezve, a tengerentúlon kibontakozott egy olyan mozgalom, ami „America First” (Elsősorban Amerika) néven vált ismertté. Ennek a mozgalomnak az volt a célja, hogy megakadályozza azt, ami húsz évvel korábban történt: Amerika hadba rántását sötét ügyletek által. Az, hogy az amerikai kormányzat, illetve a mögötte álló háttérhatalom csak két háborús év (1939 szeptember – 1941 december) után, csak a Pearl Harbor elleni, még manapság is sok kérdést felvető japán támadás hatására tudta elérni, hogy az USA népe hadba vonuljon, az ennek a mozgalom ellenállásának köszönhető.

ww2Ennek a mozgalomnak a volt a tagja Smedley D. Butler nyugalmazott tengerészgyalogos-tábornok, Amerika egyik legtöbb kitüntetéssel elhalmozott veteránja is.

Smedley D. Butler a harmincas években országjáró körúton vett részt, ahol több száz beszédet tartott „A háború egy svindli” (War Is A Racket) címmel, a háborútól való távolmaradás mellett. 1935-ben kiadta ennek a beszédnek egy bővített, könyv formátumú változatát.

„A háború egy svindli” legfontosabb mondanivalója az, hogy bár kiadásától számítva majdnem nyolc évtized telt el, ennek ellenére semmit sem veszített jelentőségéből. Az elmúlt nyolcvan évben generációk születtek és haltak meg, de a háború mint hazafias cselekedet eladása, az abból irdatlan hasznot húzó nagyvállalatok, bankárok és spekulánsok trükkjei, valamint a harcot megvívó átlagemberek szenvedései mit sem változtak.

GreatWarHdr2Semmiképpen nem akarom, hogy ez a könyv kötelező olvasmány legyen, mert akkor senki sem fogja elolvasni. Ajánlott olvasmányként viszont hasznosnak tartom mindenki, különösen az ifjú generáció számára.

countryneedsyouSenki ne aggódjon amiatt, hogy mi fog akkor történni, ha egy ismerősének ajánlja ezt a rövid, de lényegre törő könyvet! Ha Ön nem kioktató módon, hanem valóban jó szívvel cselekszik, de ennek ellenére a másik fél megsértődik, és nem áll Önnel többet szóba, akkor azt mondom, hogy az a kapcsolat annyit is ért, és egyáltalán nem kár érte, hogy megszakadt. „You can lead a horse to water, but you can’t make it drink”, mondják az angolszászok, ami körülbelül annyit tesz, hogy „Odavezethetsz egy lovat a vízhez, de arra nem kényszerítheted, hogy igyon”.
Nézni mindenki tud, de arra senki sem kényszeríthető, hogy lásson is.

Aki beszél angolul, annak természetesen az eredeti változatot ajánlom, annyi kiegészítéssel, hogy előtte olvassa el a magyar fordítás bevezetőjében lévő, a könnyebb szövegértést elősegítő magyarázatot. Aki pedig a magyar fordítást akarja elolvasni, megtisztel döntésével.

Jó olvasást, és másokkal való megosztást!

Magyarázatok a könnyebb szövegértés érdekében:

  • The World War (A Világháború), 1914-18
    Az I. világháború. „A háború egy svindli” c. könyvet 1935-ben adták ki.
  • ”Open door” policy („Nyitott kapuk” politika)
    A XIX-XX. század fordulóján született elv, mely szerint Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Japán, Oroszország, és az Amerikai Egyesült Államok szabadon kereskedhet Kínával, de egyik nagyhatalom sem törhet kizárólagos befolyásra.
  • entangling alliance
    Belegabalyító szövetség. Olyan szövetség, ami magával rántja, háborúba sodorja az országot. Az USA alapító atyái óvtak attól, hogy az amerikaiak szövetségeket kössenek, és így belesodródjanak Európa – és a világ – viszályaiba.
  • Uncle Sam
    Samu nagybácsi; az Egyesült Államok gúnyneve. Az „Uncle Sam” kezdőbetűi megegyeznek a „United States” kezdőbetűivel.
  • yard
    91 cm, azaz kb. 1 méter.
  • The Armistice (A Tűzszünet)
    Az első világháború harcait lezáró tűzszünet. Ez a nap – november 11. – számos országban ünnepnap.
  • Andrew „Andy” Jackson
    Az USA elnöke 1829-37-ben.
  • buckboard
    A XIX. században, az USA-ban elterjedt, könnyű fogatolt kocsi (lovaskocsi).
  • Nye-bizottság
    A Gerald Nye szenátor vezette bizottság, mely az USA-t a Világháborúba rángató trükköket, valamint a hadi nyerészkedést vizsgálta.
  • Administration
    A[z amerikai] kormány.
  • State Department
    Az USA külügyminisztériuma.
  • War Department
    Az USA hadügyminisztériuma.
  • Navy Department
    Az USA haditengerészeti minisztériuma.
  • Az infláció mértéke
    1200 dollár 1861-ben kb. egyenlő 28.000 dollárral 2013-ban.
    400 dollár 1918-ban kb. egyenlő 6100 dollárral 2013-ban.
  • Liberty Bond
    „Szabadság-kötvény”. A háborús költségek fedezésére kibocsátott amerikai kötvény.
  • „Liberty Loan” speech
    „Szabadság-kölcsön” szónoklat. „Szabadság-kötvény” vásárlására, amerikai hadikölcsön jegyzésére buzdító beszéd.
  • About face!
    Szűk értelemben: Hátra arc!. Tágabb értelemben: 180 fokos fordulat az ember életében.
  • canned willy
    Sózott marhahús-konzerv
  • The Civil War (A Polgárháború), 1861-65
    Az Amerikai Egyesült Államokban maradt északi államok, valamint a kivált déli államok alkotta Amerikai Konföderált Államok közötti háború.
  • A USS Maine és a spanyol-amerikai háború, 1898
    United States Ship Maine, azaz az Egyesült Államok Maine nevű hadihajója.
    1895-ben a függetlenségpárti kubaiak felkeltek a gyarmattartó spanyolok ellen. 1898-ban Havanna kikötőjébe befutott a USS Maine, majd ott, tisztázatlan okból felrobbant. Az amerikai kormány a spanyolokat tette felelőssé, és az USA hadat üzent Spanyolországnak.
    A háború az USA győzelmével végződött.
  • Congressional Medal of Honor
    Kongresszusi Becsületrend.
  • draft; conscription (sorozás)
    Az angolszász országokban általában nem volt sorozás, azaz a haderő önkéntesekből állt. A könyv írásáig, azaz 1935-ig, az USA-ban csak kétszer volt sorozás: a Polgárháború közepétől annak végéig (1863-65), illetve a Világháborúban való részvétel (1917-18) idején.
  • A Szövetségesek (The Allies)
    Az antant megnevezése az angolszász irodalomban.
  • 125 millió ember.
    Az USA lakossága 1935-ben.
  • Nippon (Nippón)
    Japán.

War_Is_A_Racket1Smedley D. Butler tábornok: A háború egy svindli
(
1935)

Tartalom
1. fejezet: A háború egy svindli
2. fejezet: Ki húzza a hasznot?
3. fejezet: Ki állja a számlát?
4. fejezet: Ahogyan ezt a svindlit szét lehet zúzni!
5. fejezet: Pokolba a háborúval!

ELSŐ FEJEZET
A háború egy svindli

A háború egy svindli. Mindig is az volt.

Valószínűleg a legrégibb; könnyen lehet, hogy a legnagyobb hasznot hozó; bizonyos, hogy a legerkölcstelenebb. Az egyetlen olyan svindli, ami nemzetközi léptékű. Az egyetlen svindli, amiben a hasznot dollárban, a veszteséget pedig emberéletben számítják.

Úgy vélem, hogy a svindli legjobb meghatározása az, amikor valami nem az, mint aminek az emberek többsége számára tűnik. Csak egy kis „belső” csoport tudja, hogy miről is van szó. Nagyon kevesek szűk köre javára, nagyon sokak tömegének a terhére bonyolítják le. A háborúból egy kisszámú ember hatalmas vagyonra tesz szer.

A Világháborúban mindössze egy maroknyi ember takarította be a konfliktus hasznát. A Világháború alatt, az Egyesült Államokban legalább 21.000 új milliomos és milliárdos keletkezett. Jövedelemadó-bevallás formájában, ennyien vallották be hatalmas, vérből vett nyereségüket. Azt, hogy vajon hány egyéb hadi-milliomos hamisította meg adóbevallását, senki sem tudja.

Ezek a hadi-milliomosok közül, vajon hányan vettek a vállukra puskát? Közülük hányan ástak lövészárkot? Közülük hányan tudták, hogy mit jelent éhezni egy patkányoktól hemzsegő tüzérségi óvóhelyen? Közülük hányan töltöttek el éjszakákat kialvatlanul és rémülten, hogy közben tüzérségi gránátok, repeszek és géppuska-lövedékek elől buktak le? Közülük hányan verték vissza az ellenség szuronyrohamát? Közülük hányan sebesültek meg vagy estek el csatában?

A háborúból kifolyólag, a nemzetek további területeket szereznek, ha győzedelmeskednek. Egyszerűen elveszik azokat. Az újonnan megszerzett területeket kevesek egy szűk köre haladéktalanul ki is aknázza – ugyanazok a kevesek, akik a háborúban dollárt facsartak ki a vérből. A számlát pedig a nagyközönség állja.

És mégis, milyen számláról van szó?

A számla borzalmas kimutatással szolgál. Újonnan lerakott sírkövek. Szétszaggatott testek. Darabokra hullott elmék. Összetört szívek és otthonok. Gazdasági instabilitás. Gazdasági válság, és az összes velejáró nyomorúság. Generációkat és generációkat sújtó adóprés.

Évek hosszú során, katonaként, volt egy olyan gyanúm, hogy a háború egy svindli, de ennek teljes tudatára csak akkor ébredtem rá, miután visszavonultam a polgári életbe. Most, hogy látom, amint napjainkban, a nemzetközi háború viharfelhői gyülekeznek, szembe kell velük néznem, és fel kell ellenük szólalnom.

Megint oldalakat választanak. Franciaország és Oroszország tárgyalt, majd megegyezett, hogy egymás mellett fognak állni. Olaszország és Ausztria, sietve, hasonló egyezségre jutott. Lengyelország és Németország vágyakozva tekint egymásra, erre az egyetlen alkalomra elfelejtve a Lengyel-átjáróval (korridor) kapcsolatos vitájukat.

A Sándor jugoszláv király elleni merénylet bonyolította a helyzetet. Két ádáz ellenség, Jugoszlávia és Magyarország, majdnem egymás torkának esett. Olaszország kész volt arra, hogy beszálljon. Franciaország persze figyelte a dolgot. Akárcsak Csehszlovákia. Mindegyikük egy jövőbeli háborúval számol. Nem maguk az emberek – nem azok, akik harcolnak, megfizetnek és meghalnak –, csak azok, akik a háborúkat szítják, és biztonságban, otthon maradnak, hogy hasznot húzzanak.

Napjainkban, világszerte, 40 millió ember áll fegyverben, és eközben államférfiainknak és diplomatáinknak van képük azt mondani, hogy nem formálódik egy újabb háború.

Az ördögöt nem! Talán ezt a 40 millió embert táncosnak képezik ki?

Olaszországban biztos, hogy nem. Mussolini miniszterelnök tudja, hogy őket mire képzik ki. Ő legalább elég őszinte ahhoz, hogy kimondja. Nem is olyan régen, Il Duce az „International Conciliation”-ben [Nemzetközi Békéltetés], a Carnegie Endowment for International Peace kiadványában, azt mondta:

„És mindenek felett a fasizmus – minél többet fontolgatja, minél jobban megfigyeli az emberiség jövőjét és fejlődését, elválasztva az adott pillanat politikai megfontolásaitól – nem hisz az állandó békének sem a lehetőségében, sem a hasznosságában… Egyedül a háború az, ami az emberi energiát, annak legteljesebb mértékében, a felszínre hozza, és ami nemes fénybe öltözteti mindazokat az emberek, akikben van bátorság, hogy ezt felvállalják.”

Kétségtelen, hogy Mussolini pontosan úgy érti ezt, ahogy mondja. Jól kiképzett hadserege, nagy légiflottája, még haditengerészete is, kész a háborúra – nyilvánvaló, hogy azt türelmetlenül várja. Legutóbbi kiállása Magyarország mellett, ez utóbbinak a Jugoszláviával folytatott vitája során, ezt mutatta. Csapatainak sietős mozgósítása az osztrák határ mentén, a Dollfuss elleni merénylet után, szintén ezt mutatta. Vannak még mások is Európában, akiknek a kardcsörgetése előrejelzi az előbb vagy utóbb bekövetkező háborút.

Herr Hitler – Németország újrafelfegyverzésével, valamint újabb és újabb fegyverekre irányuló, állandó követeléseivel – ugyanakkora, ha nem nagyobb fenyegetés a békére nézve. Franciaország nem olyan régen emelte fel ifjúsága kötelező katonai szolgálati idejét egy évről tizennyolc hónapra.

Így van – a nemzetek mindenfelé fegyverben állnak. Európa veszett kutyái elszabadultak. A Távol-Keleten a helyezkedés ügyesebben zajlik. Még 1904-ben, amikor Oroszország és Japán harcolt, az út szélére hajítottuk öreg barátunkat, az oroszokat, és Japánt támogattuk. Akkoriban a nagyon bőkezű nemzetközi bankáraink Japánt pénzelték. Mostanság az az irányvonal, hogy elmérgesedjen a viszonyunk a japánokkal. Mit is jelent a Kínára vonatkozó „nyílt kapuk” politika számunkra? A Kínával való kereskedelmünk körülbelül évi 90 millió dollár. Vagy a Fülöp-szigetek esetében? Körülbelül 600 millió dollárt költöttünk a Fülöp-szigeteken az elmúlt harmincöt évben, és nekünk (a bankárainknak, a nagyiparosainknak és a spekulánsainknak) kevesebb, mint 200 millió dollárnyi magánbefektetésünk van ott.

Majd pedig azért, hogy a Kínával folytatott, körülbelül 90 millió dolláros kereskedelmet megmentsük, vagy hogy ezeket a kevesebb, mint 200 millió dolláros, Fülöp-szigeteken lévő magánbefektetéseket megóvjuk, felborzolnák a kedélyünket azért, hogy gyűlöljük Japánt, és hogy háborúba menjünk ellene – egy olyan háborúba, ami akár több tízmilliárd dollárba, amerikaiak százezreinek életébe, valamint további, több százezernyi testileg megnyomorított és szellemileg zavarodott emberbe kerülne.

Természetesen ezekért a veszteségekért cserébe, azokat ellensúlyozó haszon keletkezne – hatalmas vagyonok jönnének létre. Dollármilliókat és -milliárdokat halmoznának fel. A kevesek egy szűk köre. A lőszer-gyárosok. A bankárok. A hajóépítők. Az iparosok. A konzervgyárosok. A spekulánsok. Nekik futna a szekér.

Igen, ők készülnek egy újabb háborúra. Miért is ne tennék? A háború nagy megtérüléssel jár.

De milyen haszonnal jár azoknak az embereknek, akik elesnek? Milyen haszonnal jár az anyjuknak és a húgaiknak, a feleségeiknek és a kedveseiknek? Milyen haszonnal jár a gyermekeiknek?

Milyen haszonnal jár bárkinek is, kivéve a kevesek azon szűk körét, akiknek a háború hatalmas hasznot jelent?

És milyen haszonnal jár a nemzetnek?

Vegyük a saját esetünket! 1898-ig egy rögnyi területet sem birtokoltunk az észak-amerikai szárazföldön kívül. Abban az időben nemzeti adósságunk egy kicsit volt csak több, mint 1 milliárd dollár. Azután „nemzetközi beállítottságúvá” váltunk. Elfelejtettük, vagy félretoltuk országunk atyjának tanácsát. Elfeledtük George Washington figyelmeztetését a mások viszályaiba „belegabalyító szövetségekről”. Háborúba vonultunk. Külső területeket szereztünk. A Világháború időszakának végén, a nemzetközi ügyekbe való beavatkozás közvetlen eredményeként, nemzeti adósságunk 25 milliárd dollár fölé ugrott. A huszonöt éves időszak alatt, a teljes pozitív kereskedelmi mérlegünk körülbelül 24 milliárd dollár volt. Tehát, pusztán könyvelési szempontból nézve, évről évre, kis mértékben, negatívan zártunk; a fenti külkereskedelmet pedig – háborúk nélkül – akár le is bonyolíthattuk volna.

Sokkal olcsóbb – hogy azt már ne is mondjam, biztonságosabb – lett volna az átlagos, a számlát álló amerikai számára távol maradni a külföldi ügyekbe való belegabalyodástól. Ez a svindli – akárcsak a szeszcsempészet és más, alvilági svindli – kevesek egy szűk körének búsás hasznot hajt, de a működtetési költség mindig áthárul az emberekre – azokra, akiknek nincs belőle hasznuk.

MÁSODIK FEJEZET
Ki húzza a hasznot?

A Világháború, vagy inkább a mi rövid részvételünk benne, az Egyesült Államoknak mintegy 52 milliárd dollárjába került. Számítsák ki – ez minden egyes amerikai férfira, nőre, és gyerekre vonatkoztatva 400 dollár. És az adósságot még nem törlesztettük. Mi még mindig fizetjük, gyermekeink is fizetni fogják, és gyermekeink gyermekei valószínűleg szintén fizetni fogják annak a háborúnak a költségét.

Az Egyesült Államokban egy vállalat természetes haszna hat, nyolc, tíz, és néha tizenkét százalék. Azonban a haszon háború idején – ó igen, az más tészta! – húsz, hatvan, száz, háromszáz, vagy akár ezernyolcszáz százalék – a határ a csillagos ég. Minden, ami a csövön kifér. Uncle Samnél van a pénz. Szerezzük meg!

Természetesen ezt háború idején nem ilyen nyers formában adják elő. Körbebugyolálják hazafiasságról, hazaszeretetről szóló beszédekkel, meg azzal, hogy „mindenkinek oda kell tennie magát”, miközben a haszon megugrik, az égbe szökell és elszabadul – és miközben azt biztonságosan bezsebelik. Nézzünk erre néhány példát!

Vegyük barátainkat, du Ponts-ékat, a lőpor-gyártókat – nem arról tett vallomást az egyikük nemrég a Szenátus bizottsága előtt, hogy az ő lőporuk nyerte meg a háborút? Vagy hogy az mentette meg a világot a demokrácia számára? Vagy valami ilyesmi? Hogyan ment a soruk a háború alatt? Hazafias nagyvállalat voltak. Nos, a du Ponts átlagos jövedelme az 1910-1914-es időszakban évi 6 millió dollár volt. Nem volt sok, de a du Ponts megélt belőle. Most pedig nézzük meg az átlagos évi hasznukat a háborús évek alatt, 1914 és 1918 között. 58 millió dollárnyi éves hasznot találunk! Közel tízszerese a normál időszaknak, és a normál időszak haszna is igen szép volt. Több mint 950 százalékos haszonnövekedés.

Vegyük a helyes kis acélvállalataink egyikét, ami hazafias módon félretette a vasúti sínek, gerendák és hidak előállítását, hogy hadianyagot gyártson. Nos, 1910 és 1914 között, az éves jövedelmük átlagosan 6 millió dollár volt. Azután jött a háború. És hűséges állampolgárként, a Bethlehem Steel hirtelenjében lőszergyártásba fogott. Magától ugrott meg a hasznuk, vagy inkább azért, mert Uncle Sammel kezdtek üzletelni? Nos, 1914 és 1918 között, az átlagos jövedelmük évi 49 millió dollár volt!

Vagy vegyük a United States Steelt! A háború megelőzően, egy ötéves periódus alatt, a természetes jövedelmük évente 105 millió dollár volt. Nem rossz. Azután jött a háború, haszon pedig megnőtt. Az 1914-1918-as időszakban, az átlagos éves haszon 240 millió dollár volt. Nem rossz.

Íme, Ön előtt van néhány, acéllal és lőporral kapcsolatos jövedelem! Nézzünk most valami mást! Esetleg jöhet egy kis réz? Az mindig fut a háborús időkben.

Itt van például az Anaconda. A háború előtti, 1910-1914-es időszakban, az átlagos éves jövedelme 10 millió dollár volt. A háborús években, 1914 és 1918 között, a haszna felugrott évi 34 millió dollárra.

Vagy itt van a Utah Copper. Az 1910-1914-es időszakban, az átlagos éves jövedelme 5 millió dollár volt. Ez a háborús időszakban felugrott átlagosan évi 21 millió dollárra.

Vegyük ezt az ötöt, három kisebb céggel együtt. A háború előtti, 1910-1914-es időszakban, az összesített éves átlagos hasznuk 137.480.000 dollár volt. Azután jött a háború. Ennek a csoportnak az átlagos éves haszna felszökött 408.300.000 dollárra.

Egy csekélyke haszonnövekedés, mintegy 200 százalékban.

Kifizetődő a háború? Nekik az volt. De nem ők az egyedül ilyenek. Vannak még mások is. Vegyük például a bőrt!

A háború előtti hároméves időszakban, a Central Leather Company teljes haszna 3,5 millió dollár volt. Ez évente körülbelül 1,167 millió dollár volt. Nos, 1916-ban, a Central Leather 15 millió dolláros hasznot hozott, csekély 1100 százalékos növekedéssel. Hát ez az. A General Chemical Company a háború előtti három évben, átlagosan évi 800 ezer dollár hasznot hozott. Jött a háború, és a haszon felugrott 12 millió dollárra, ami 1400 százalékos ugrás.

Az International Nickel Company esetében – és háborút nem lehet nikkel nélkül vívni – az átlagos, mindössze évi 4 millió dolláros haszon, évi 73 millió dolláros haszonra nőtt. Nem rossz? Több mint 1700 százalékos növekedés.

Az American Sugar Refining Company a háború előtti három évben, évi átlag 2 millió dollárt hozott. 1916-ban 6 millió dollár hasznot jegyeztek fel.

Nézzék meg a Szenátus 259. számú dokumentumát! A hatvanötödik Kongresszus jelentését a nagyvállalati jövedelmekről és a kormányzati bevételekről. Amiben 122 konzervgyárnak, 153 gyapotfeldolgozónak, 299 ruhagyártónak, 49 acélműnek, valamint 340 széntermelőnek, a háború alatti hasznáról van szó. A 25 százaléknál kisebb haszon kivételes volt. Például a széntermelő cégek 100 és 7856 közötti százalékokat kerestek a törzstőkéjükön a háború alatt. A chicagói konzervgyárak jövedelmüket megduplázták és megtriplázták.

És ne felejtsük el a bankárokat, akik pénzelték a nagy háborút. Ha volt valaki, aki lefölözte a hasznot, akkor azok a bankárok voltak. Mivel inkább társulási, mintsem részvénytársasági szervezetek, így nincsenek részvényeseik, akiknek beszámolóval tartoznak. És a hasznuk ugyanannyira titkos volt, mint amennyire hatalmas. Hogy a bankárok hogyan tettek szert milliókra és milliárdokra, nem tudom, mert ezek a kis titkok sohasem kerültek napvilágra – még a Szenátus vizsgálóbizottsága előtt sem.

Íme, ahogyan egyéb hazafias nagyiparosok és spekulánsok egyengették az útjukat a hadi-haszon felé!

Vegyük a lábbeli-gyártókat! Ők szeretik a háborút. Természetellenes nagyságú haszonnal járó üzletet eredményez. Hatalmas hasznot tettek el külföldön, a szövetségeseink felé irányuló eladásokon. Talán – akárcsak a lőszer- és a fegyvergyártók – az ellenségnek is adtak el. A pénz, az pénz, akár Németországból, akár Franciaországból jön. De Uncle Sammel is jól jártak. Például eladtak Uncle Samnek 35 millió pár szegecselt katonai lábbelit. Katonából 4 millió volt. Ez nyolc, vagy még több pár katonánként. A háború alatt, az én ezredemben, minden katonának csak egy pár lábbelije volt. Azok a lábbelik közül valószínűleg néhány még mindig rendszerben van. Jó lábbelik voltak. De amikor a háború véget ért, Uncle Sam nyakán maradt 25 millió pár. Amiket már előre megvettek – és kifizettek. A hasznot elkönyvelték és bezsebelték.

Még mindig sok bőr volt raktáron. Így a bőriparosok eladtak Uncle Samnek több százezernyi McClellan-nyerget, a lovasság számára. Azonban a tengerentúlon semmiféle amerikai lovasság nem fordult meg! Mindazonáltal valakinek meg kellett szabadulnia ezektől a bőröktől. Valakinek hasznot kellett belőle húznia – így tettünk szert rengeteg McClellan-nyeregre. És azok valószínűleg még mindig megvannak.

Ugyancsak valakinek rengeteg moszkitóhálója volt. Eladtak Uncle Samnek 20 millió moszkitóhálót, tengerentúli katonai használatra. Feltételezem, hogy azt várták el a fiúktól, hogy magukra terítsék azt, ahogyan a sáros lövészárkokban megpróbáltak elaludni – miközben egyik kezükkel a tetveket vakarták a hátukon, a másikkal pedig elzavarták a futkosó patkányokat. Nos, a moszkitóhálókból egyetlen egy sem jutott el Franciaországba!

Mindenesetre ezek a figyelmes gyártók biztosak akartak lenni, hogy egyetlenegy katona se maradjon moszkitóháló nélkül, úgyhogy további 40 millió yardnyi moszkitóhálót adtak el Uncle Samnek.

Azokban a napokban a moszkitóháló igen szép hasznot hozott, még akkor is, ha Franciaországban nem voltak moszkitók. Feltételezem, hogy ha a háború még egy kicsit tovább tartott volna, a vállalkozó szellemű moszkitóháló-gyártók néhány moszkitószállítmányt is eladtak volna Uncle Samnek, hogy azokat Franciaországban terítsék, hogy több moszkitóhálóra legyen rendelés.

A repülőgép- és a repülőgépmotor-gyártók úgy érezték, hogy ebből a háborúból nekik is ki kell venniük a jogos hasznukat. Miért is ne? Mindenki más kivette a sajátját. Így költött Uncle Sam 1 milliárd dollárt – ha Önök elég sokáig élnek, utánaszámolhatnak – olyan repülőgép-motorok legyártására, melyek soha nem hagyták el a talajt! Abból az egy milliárd dollár értékben megrendelt repülőből és repülőgép-motorból, egyetlenegy sem jutott el a franciaországi harcmezőre. Ahogy másutt, a gyártók itt is eltették a maguk csekély 30, 100, vagy talán 300 százalékos hasznukat.

A katonák trikójának legyártása 14 centbe került, Uncle Sam pedig 30-40 centet adott értük – szép kis haszon a trikógyártó számára. A harisnyagyártók, az egyenruha-gyártók, a sapkagyártók, és az acélsisak-gyártók – mindegyikük eltette a magáét.

Amikor a háború véget ért, miért roskadozott mintegy 400 000 készletnyi felszerelés – hátizsákok és minden, ami beléjük való – az ezen az oldalon [az USA-ban] lévő raktárakban? Mostanság ezeket a felszerelési tárgyakat leselejtezik, mert a szabályozás változása miatt, más a hátizsákok tartalma. A gyártók azonban már begyűjtötték a belőlük származó hadi-hasznot – és legközelebb, újra be fogják gyűjteni.

A háború alatt sok ragyogó ötlet merült fel haszon húzására.

Egy sokoldalú hazafi tizenkét tucatnyi, 48 hüvelykes csavarkulcsot adott el Uncle Samnek. Ó de nagyon szép csavarkulcsok voltak! Az egyetlen baj az volt, hogy addig mindössze egy olyan méretű anyacsavart gyártottak, ami elég nagy volt ezekhez a csavarkulcsokhoz. Az pedig az volt, ami a Niagara Falls-ban lévő turbinákat tartotta. Nos, miután Uncle Sam megvásárolta ezeket a csavarkulcsokat, a gyártó pedig bezsebelte a hasznot, a csavarkulcsokat tehervagonra rakták, és az Egyesült Államokban ide-oda utaztatták, hogy kitalálják, hogy mire is használhatják azokat. Amikor a Tűzszünetet aláírták, az valóban nagy csapás volt a csavarkulcs-gyártó számára. Éppen azon volt, hogy néhány anyacsavart legyártson, melyek beleillettek volna a csavarkulcsokba. Azután úgy tervezte, hogy azokat is eladja Uncle Samnek.

Valaki másnak az a ragyogó ötlete támadt, hogy az ezredesek ne automobilon, de még csak ne is lóháton közlekedjenek. Valaki valószínűleg látott egy képet Andy Jacksonról, amint könnyű fogatolt kocsin [buckboard] közlekedik. Nos, mintegy 6 ezer könnyű fogatolt kocsit adtak el Uncle Samnek azért, hogy az ezredesek használják. Egyetlenegyet sem használtak közülük. A könnyű fogatolt kocsik gyártója azonban eltette a hadi-hasznot.

A hajóépítők is úgy érezték, hogy nekik is be kellene szállniuk ebbe a dologba. Sok hajót építettek, melyek nagy hasznot hoztak. Több mint 3 milliárd dollárt. Némelyik hajó rendben volt. Azonban 635 millió dollár értékű hajó fából készült, és még csak nem is úszott! Az eresztékek megnyíltak – a hajók elsüllyedtek. Azonban már kifizettük azokat. És valaki bezsebelte a hasznot.

A statisztikusok, közgazdászok és kutatók úgy becsülik, hogy a háború Uncle Samnek 52 milliárd dollárba került. Ebből az összegből 39 milliárd dollárt valóban magára a háborúra költöttek el. Ez a ráfordítás 16 milliárd dollár hasznot fialt. Ez az, ahogyan az a 21 000 milliárdos és milliomos keletkezett. Ez a 16 milliárd dollár haszon nem megvetendő összeg. Egészen szép kis summa. És ez mindössze nagyon kevesek szűk köréhez vándorolt.

A lőszeripart, és annak a háborús időkre eső hasznát szondázó, szenátusi Nye-bizottság – szenzációs feltárásai ellenére – még éppen hogy csak a jéghegy csúcsát érintette.

Azonban még így is, gyakorolt némi hatást. A State Department „bizonyos ideje” tanulmányozza azokat a módszereket, hogy hogyan maradjunk távol a háborúktól. A War Department hirtelen arra a döntésre jutott, hogy csodálatos terve van, amit szárba kellene szökkenteni. A kormány létrehoz egy bizottságot – mely bizottságban a War és a Navy Department, ügyes módon, egy Wall Street-i spekuláns elnöksége alatt lenne képviselve -, hogy a háborús időkben keletkező hasznot korlátozza. Hogy milyen mértékben, arra nem tettek ajánlást. Hmmm. Lehetséges, hogy azoknak a személyeknek a 300, 600 és 1600 százalékos haszna, akik a vért pénzzé alakították a Világháborúban, egy némileg kisebb összegre lesz korlátozva.

Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a terv nem tartalmaz olyan felhívást, hogy a veszteségeket bármilyen módon korlátozzák – azaz, hogy azoknak a veszteségét korlátozzák, akik a háborúban harcolnak. Amennyire megbizonyosodhattam róla, nincs olyan tervezet, hogy egy katona legfeljebb csak egy szemet, vagy egy kart veszíthet, vagy hogy csak egy, két, vagy három sebet kaphat. Vagy hogy az élet elvesztését korlátoznák.

Úgy tűnik, nincs semmi ebben a tervezetben, ami azt mondja, hogy az ezred létszámának 12 százalékánál többen nem sebesülhetnek meg a csatában, vagy hogy a hadosztály létszámának 7 százalékánál többen nem eshetnek el.

Természetesen a bizottság ilyen jelentéktelen ügyekkel nem ér rá vesződni.

HARMADIK FEJEZET
Ki állja a számlát?

Kinek köszönhető a haszon – ez a helyes kis 20, 100, 300, 1500 és 1800 százalékos haszon? Mindannyian fizetjük – adó formájában. Hasznot hajtottunk a bankároknak, amikor 100 dollárért megvettük a Szabadság-kötvényeket, majd azokat 84 vagy 86 dollárért viszont-eladtuk a bankároknak. Ezek a bankárok 100 dollár felett kasszíroztak. Ez egyszerű manipuláció volt. A bankárok uralják a kötvénypiacokat. Könnyű volt nekik lenyomni ezeknek a kötvényeknek az árát. Ezután mi mindannyian – mi, emberek – megrémültünk, és eladtuk a kötvényeket 84 vagy 86 dollárért. A bankárok megvásárolták ezeket. Ezután ugyanezek a bankárok fellendülést gerjesztettek, és a kormányzati kötvények névértékre, sőt, névérték fölé emelkedtek. Ezután a bankárok besöpörték a hasznot.

De a katona az, aki a számla legnagyobb részét állja.

Ha ezt nem hiszik, látogassák meg a külföldi harcmezőkön lévő amerikai temetőket! Vagy látogassák meg az Egyesült Államokban lévő veterán-kórházak bármelyikét! Országjárásom során – melynek közepében vagyok akkor, amikor ezeket a sorokat papírra vetem – tizennyolc kormányzati veteránkórházat látogattam meg. Ezekben összesen körülbelül 50 000 emberi roncs van – emberek, akik a nemzet színe-java voltak tizennyolc évvel ezelőtt. A Milwaukee-ban lévő kormányzati kórház – mely kórházban 3800 élőhalott van – nagyon rátermett főorvosa elmondta nekem, hogy a veteránok között a halálozási arány háromszor akkora, mint azok között, akik itthon maradtak.

Normális életszemléletű fiúkat elvittek a földekről, az irodákból, a gyárakból és a tantermekből, és csatasorba állították őket. Újjágyúrtak őket, átalakították őket, „hátra arc!”-ot csináltattak velük, hogy az ölést a napirend részének tekintsék. Vállt vállnak vetve, egymás mellé állították őket, és tömegpszichológián keresztül, gyökeresen megváltoztatták őket. Néhány évig használtuk, és arra képeztük őket, hogy egyáltalán semmit se gondoljanak az ölésről, vagy arról, hogy őket ölik meg.

Azután hirtelen leszereltük őket, és azt mondtuk nekik, hogy csináljanak újra „hátra arc!”-ot. Ezúttal a visszailleszkedést saját maguktól kellett megtenniük, tömegpszichológia nélkül, tisztek segítsége és tanácsa nélkül, össznemzeti propaganda nélkül. Többé nem volt rájuk szükségünk. Így azután szélnek eresztettük őket mindenféle „háromperces” beszéd vagy „Szabadság-hadikölcsön” beszéd vagy parádé nélkül. Egy idő után, ezek a remek fiatal fiúk közül sokan, túl sokan szellemi ronccsá váltak, mert egyedül nem voltak képesek végrehajtani azt a végső „hátra arc!”-ot.

Az indianai Marionban lévő kormányzati kórházban, ezek a fiúk közül ezernyolcszázan cellákban vannak! Közülük ötszázan egy olyan barakkban, ahol körös-körül acélrudak és drót van az épületen és a tornácon kívül. Ők már mentálisan szétroncsolódtak. Ezek a fiúk még emberi lényeknek sem néznek ki. Ó, és a tekintetük! Fizikailag jó állapotban vannak; mentálisan már elvesztek.

Ilyen esetek ezrével és ezrével vannak, és mindig több és több ilyen eset kerül elő. A háború félelmetes, túlfűtött izgalma, majd annak hirtelen vége szakadása – a fiatal fiúk ezt nem tudták feldolgozni.

Ez is a számla egy része. A halottakkal már nincs mit tenni – ők már megfizették a hadi-haszon rájuk eső részét. A szellemileg és testileg sérültekkel már nincs mit tenni – ők most fizetik meg a hadi-haszon rájuk eső részét. De a többiek is fizettek – akkor, amikor összetört a szívük, midőn elszakadtak az otthon melegétől és a családjuktól, hogy felöltsék Uncle Sam egyenruháját – azt az egyenruhát, amin haszon keletkezett. Egy újabb részt fizettek meg a kiképzőtáborokban, ahol parancsok szerint éltek, ahol kiképezték őket, miközben mások átvették otthoni munkahelyüket, valamint a hátrahagyott közösségben betöltött szerepüket. Megfizettek érte a lövészárkokban, ahonnan lőttek, és ahol meglőtték őket; ahol időnként napokig éhesek voltak; ahol sárban, hidegben és esőben aludtak – a haldoklók nyögése és sikolya által adott borzalmas altatódal mellett.

De ne feledjék: a katona a dollárokból és centekből álló számlát is megfizette.

A spanyol-amerikai háborúig, azt is beleértve, jutalomdíj-rendszerünk volt, és a katonák és tengerészek pénzért harcoltak. A Polgárháború alatt bónuszokat fizettek, sok esetben még a katonai szolgálat elvállalása előtt. A kormányzat, vagy a tagállamok, akár 1200 dollárt is fizettek annak, aki beáll. A spanyol-amerikai háborúban jutalomdíjat adtak. Amikor egy hajót zsákmányoltunk, a katonák mindannyian megkapták a részüket – legalább is, meg kellett, hogy kapják. Azután ráébredtünk, hogy csökkenteni tudjuk a háború költségeit, ha elvesszük az összes jutalomdíjat, azt megtartjuk, azonban a katonát ettől függetlenül besorozzuk. Így a katonák nem tudtak alkudozni a munkavégzésükkel kapcsolatban. Mindenki más alkudozhatott a munkavégzéséről, de a katona nem.

Napóleon egykoron azt mondta, hogy

„Minden embert elámítanak a kitüntetések… egész egyszerűen éheznek rájuk”.

Tehát a napóleoni rendszer kialakításával – az érmemódszerrel – a kormányzat ráébredt, hogy kevesebb pénzért is tud katonákat szerezni, mert a fiúk szeretik, ha kitüntetik őket. A Polgárháborúig nem voltak érmék. Akkor került sor a Kongresszusi Becsületrend kiosztására. Ez könnyebbé tette a haderő feltöltését. A Polgárháború után, a spanyol-amerikai háborúig, új érmét nem bocsátottak ki.

A Világháborúban propagandát alkalmaztunk, hogy a fiúk elfogadják a sorozást. Elértük náluk, hogy szégyenkezzenek, ha nem lépnek be a hadseregbe.

Annyira erkölcstelen volt ez a háborús propaganda, hogy még Istent is belevették. Kevés kivételtől eltekintve, egyházi személyeink bekapcsolódtak az „Ölj! Ölj! Ölj!” ordítozásba. Öld meg a németeket! Isten a mi oldalunkon van… az az Ő akarata, hogy a németeket meg kell ölni.

És Németországban, a jó lelkipásztorok felhívást intéztek a németekhez, hogy öljék meg a szövetségeseket… hogy ugyanannak az Istennek a kedvébe járjanak. Ez az általános propaganda része volt, melyet úgy építettek fel, hogy az emberek tudatosan fogadják el a háborút és az ölést.

Gyönyörű eszményképeket festettek azok a fiúk elé, akiket elküldtek meghalni. Ez volt az „a háború, ami véget vet minden háborúnak”. Ez volt az „a háború, ami biztonságossá teszi a világot a demokrácia számára”. Senki sem említette meg nekik, amint elmasíroztak, hogy az elmenetelük és a haláluk hatalmas hadi-hasznot fog jelenteni. Senki sem mondta ezeknek az amerikai katonáknak, hogy lehet, hogy olyan lövedékek terítik majd le őket, amiket itthoni felebarátjuk gyártott. Senki sem mondta nekik, hogy azt a hajót, melyen átkelnek, lehet, hogy olyan tengeralattjárók torpedózzák meg, melyeket az Egyesült Államokban bejegyzett szabadalmak alapján építettek. Csak azt mondták nekik, hogy ez egy „dicsőséges kaland” lesz.

Tehát miután a hazafiságot lenyomtuk a torkukon, elhatározás született, hogy segítségadásra kötelezzük őket olyan módon, hogy fizessenek is a háborúért. Úgyhogy nagy fizetséget, havi 30 dollárt adtunk nekik.

Mindaz, amit ezért a bőkezű summáért tenniük kellet, az volt, hogy hagyják hátra szeretteiket, mondjanak le a munkahelyükről, feküdjenek sáros lövészárkokban, egyenek sózott marhahús-konzervet (már amikor hozzájutnak), valamint hogy öljenek, és öljenek, és öljenek… és megölessenek.

Várjunk csak!

A havi fizetség felét – ami csak egy kicsit több, mint amit egy hajógyár szegecselője, vagy egy lőszergyár munkása biztonságban, otthon, egyetlen nap alatt megkeres – azonnal levonták, hogy abból támogassa az eltartottjait azért, hogy ne legyenek tehertétel a közösség számára. Azután a katonával megfizettettük azt, ami baleset-biztosításként jelentkezik – egy olyan valamit, amit egy felvilágosult államban a munkaadó fizet -, és ami havi 6 dollárjába került. A katonának kevesebb, mint 9 dollárja maradt egy hónapra.

Ezután pedig, az összes arcátlanság megkoronázásaképpen, gyakorlatilag kicsikartuk tőle, hogy fizessen a saját lőszeréért, ruházatáért, és élelmiszeréért azáltal, hogy Szabadság-kötvényeket vetettünk vele. A fizetésnapon a legtöbb katona semmilyen pénzt nem kapott.

A Szabadság-kötvényeket 100 dollárért vetettük meg a katonákkal, majd – amikor hazatértek a háborúból, és nem tudtak munkát találni – 84 és 86 dollárért vásároltuk őket vissza. És a katonák körülbelül 2 milliárd dollár értékben vettek ilyen kötvényeket!

Igen, a katona állja a számla nagyobbik részét. A családja is fizet. Ugyanazon a szívtépő módon fizetnek, mint a katona. Amikor ő szenved, ők is szenvednek. Éjszakánként, amikor ő a lövészárokban feküdt, és nézte, ahogyan repeszek robbannak körülötte, ők otthon feküdtek az ágyukban, és álmatlanul hánykolódtak – az apja, az anyja, a felesége, a húgai, az öccsei, a fiai, és a lányai.

Amikor egy szemmel, vagy egy lábbal kevesebbel, vagy széthullott elmével tért haza, ők is szenvedtek – ugyanúgy, sőt néha még jobban, mint ő maga. Igen, ők is megfizették azt a hasznot, amit a lőszergyárosok, a bankárok, a hajóépítők, az iparosok, és a spekulánsok húztak. Ők is vettek Szabadság-kötvényeket, és hozzájárultak a bankárok azon hasznához, ami a Tűszünet után, a manipulált Szabadság-kötvény–árfolyamok hókuszpókuszában keletkezett.

Még manapság is, a sebesült, illetve a széthullott elméjű emberek családjai, valamint azok, akik sohasem voltak képesek visszailleszkedni, még mindig szenvednek, és még mindig fizetnek.

NEGYEDIK FEJEZET
Ahogyan ezt a svindlit szét lehet zúzni!

Ez a helyzet – ez egy svindli.

Kevesek egy szűk köre hasznot húz – és a sokak tömege fizet. Mégis van egy módszer arra, hogy megállítsuk. Ennek leszerelési konferenciákkal nem lehet véget vetni. Ezt Genfben tartott béketárgyalásokkal nem lehet kiküszöbölni. Jó szándékú, de hasztalan csoportok, határozatok hozatalával, nem tudják eltörölni. Csak úgy lehet hatásosan szétzúzni, ha a háborúból eltávolítjuk a hasznot.

Az egyetlen út ennek a svindlinek szétzúzására a tőke, az ipar, és a munkaerő besorozása, mielőtt még a nemzet férfiembereit besoroznák. Egy hónappal azelőtt, hogy a kormányzat besorozhatná a nemzet fiatal férfiait – be kell soroznia a tőkét, az ipart, és a munkaerőt. Fegyvergyáraink, lőszer-gyáraink, hajógyáraink és a repülőgép-gyáraink, valamint minden egyéb gyáraink – melyek háborús időben hasznot hajtanak – tisztviselői, igazgatói, és nagy-hatalmú vezetői, akárcsak a bankárok és a spekulánsok, hadd kerüljenek sorozásra – kapjanak havi 30 dollárt, ugyanazt a fizetséget, amit a lövészárokban lévő legények kapnak.

Az ezekben az ipari létesítményekben lévő munkások – az összes munkás, az összes elnök, az összes vezető, az összes igazgató, az összes menedzser, az összes bankár -, és igen, az összes tábornok, az összes tengernagy, az összes tiszt, az összes politikus, és az összes kormányzati tisztviselő hadd kapják meg ugyanezt a fizetséget – hadd legyen a nemzet mindegyik tagjának havi összfizetsége úgy korlátozva, hogy az nem haladhatja meg azt, amit a lövészárokban lévő katona részére fizetnek!

Ezekkel a bárókkal, mágnásokkal, nagyvállalkozókkal, és az összes ipari munkással, valamint az összes szenátorral, kormányzóval és főtisztviselővel fizettessék ki a havi 30 dolláros fizetsége felét a család részére, fizettessenek velük háborús kockázatbiztosítást, és vásároltassanak velük Szabadság-kötvényeket!

Miért is ne kellene így tenniük?

Ők semmilyen kockázatot nem vállalnak, hogy elesnek, vagy hogy a testüket szétszabdalják, vagy hogy az elméjük megbomlik. Nem alszanak sáros lövészárkokban. Nem éheznek. A katonák viszont igen!

Adjanak a tőkének, az iparnak, és a munkaerőnek harminc napot, hogy átgondolják a dolgot, és meg fogják látni, hogy mire az a harminc nap véget ér, nem lesz háború! Ez zúzza szét a háborús svindlit – ez, és semmi más.

Talán egy kicsit túl optimista vagyok. A tőkének még mindig van némi beleszólása a dolgokba. Tehát a tőke nem fogja megengedni, hogy a hasznot eltávolítsuk a háborúból, egészen addig, amíg az emberek – akik viselik a háború szenvedéseit, és még meg is fizetik az árát – rá nem ébrednek, hogy azoknak, akiket szavazatukkal hivatalba emelnek, az emberek, nem pedig a haszonhajhászók érdekeit kell nézniük.

Egy másik szükséges lépés ebben, a háborús svindli összezúzásával kapcsolatos küzdelemben, zártkörű népszavazás tartása annak meghatározására, hogy hadat kell-e üzenni. Egy nem minden választóra, hanem csupán azokra a választókra kiterjedő népszavazásról van szó, akiket behívnának, hogy vívják meg a harcot, hogy essenek el a harcban. Nem lenne sok értelme egy lőszergyár 76 éves elnökét, vagy egy nemzetközi bankárcég lúdtalpas vezetőjét, vagy egy egyenruha-gyár kancsal menedzserét – akik közül mindegyik irdatlan hasznot lát a háborúban – szavaztatni, hogy vajon a nemzetnek háborúba kellene-e vonulnia, vagy sem. Őket sohasem hívnák be, hogy emeljenek puskát a vállukra; hogy aludjanak lövészárokban; hogy lelőjék őket. Csak azok, akiket behívnának, hogy országukért kockáztassák az életüket, csak nekik lenne kiváltságuk szavazni arról, hogy eldöntsék, hogy a nemzet háborúba vonuljon-e.

Bőséges precedens van arra, hogy a szavazást azokra korlátozzák, akiket az érint. Államaink közül sokban van korlátozás arra nézve, hogy kinek engedélyezett a szavazás. A legtöbb államban szükséges, hogy valaki tudjon írni és olvasni, mielőtt szavazhat. Némelyik államban a szavazónak ingatlannal kell rendelkeznie. Egyszerű dolog lenne minden évben, a katonai életkort betöltő férfiak regisztrálása saját közösségükben, amint az a Világháború alatt, a sorozás során történt, valamint egészségügyi vizsgálatuk elvégzése. Azok, akik átmennek a szűrön, és ezért behívót kaphatnak háború esetén, hogy fogjanak fegyvert, azok lennének jogosultak szavazni egy zártkörű népszavazáson. Nekik kellene azoknak lenniük, akiknek a döntés hatalma a kezében van – nem pedig a Kongresszusnak, ahol a tagok közül csak kevesen vannak az érintett életkori sávban, és még kevesebben vannak közülük olyanok, akik abban a fizikai állapotban vannak, hogy fegyvert fogjanak. Csak azoknak, akiknek viselniük kell a háború szenvedését, kellene, hogy joga legyen szavazni.

A harmadik lépés a háborús svindli összezúzásának kérdéskörében annak biztosítása, hogy haderőnk valóban csak védelmi haderő legyen.

A Kongresszus minden egyes ülésszakán felmerül a további haditengerészeti költségjóváhagyás kérdése. A washingtoni forgószékekben ülő tengernagyok – és belőlük mindig sok van – nagyon ügyes lobbizók. És okosak is. Nem azt kiabálják, hogy „Sok csatahajóra van szükségünk, hogy ez a nemzet, vagy az a nemzet ellen háborúzzunk”. Ó dehogy. Először behozzák a köztudatba, hogy Amerikára egy nagy tengeri hatalom fenyegetést jelent. Szinte minden nap, ezek a tengernagyok elmondják Önöknek, hogy ez a feltételezett ellenség hatalmas flottája, hirtelen csapást fog mérni, és 125 millió embert fog elpusztítani. Csak úgy. Ezután elkezdenek siránkozni, hogy nagyobb haditengerészet kell. Mégis mire? Hogy harcba szálljunk az ellenséggel? Ó, ugyan dehogy. Nem, nem. Csakis védelmi célra.

Azután, mellékesen, csendes-óceáni hadgyakorlatokat jelentenek be. Védelmi célból. Aha.

A Csendes-óceán egy szép nagy óceán. A Csendes-óceán mentén irdatlan hosszúságú partvonalunk van. Vajon a hadgyakorlatokat partjaink előtt, két- vagy háromszáz mérföldre tartják? Ó nem. A hadgyakorlatok partjainktól kétezer, sőt, esetleg akár háromezer-ötszáz mérföldre tartják.

A japánokat, ezt a büszke népet, természetesen leírhatatlan örömmel fogja eltölteni, hogy az Egyesült Államok flottáját Nippón partjaihoz olyan közel látják. Legalább annyira, mint amennyire Kalifornia lakói örülnének, ha a reggeli ködben a japán flotta homályos körvonalait vennék észre, amint az hadgyakorlatot folytat Los Angeles partjai előtt.

Mint látható, haditengerészetünk hajóit arra kellene korlátozni, törvény által, hogy a partvonalunktól számított 200 mérföldön belül maradjanak. Ha lett volna ilyen törvény 1898-ban, a Maine sohasem ment volna Havanna kikötőjébe. Sohasem robbantották volna fel. Nem lett volna háború Spanyolországgal, ami emberéletek elvesztésével járt. A szakértők véleménye szerint, kétszáz mérföld bőségesen elegendő védelmi célokra. Nemzetünk nem tud támadó háborúba kezdeni, ha hajói nem mehetnek a partvonaltól 200 mérföldnél távolabbra. A repülőgépeknek meg lehetne engedni, hogy – felderítési célból – a partvonaltól akár 500 mérföldig elrepüljenek. És a hadsereg sohasem hagyhatná el nemzetünk szárazföldi határait.

Összefoglalásképpen, három lépést kell megtenni a háborús svindli összezúzására:

1. A hasznot el kell távolítanunk a háborúból.
2. Az ország ifjúságának – akire a fegyverfogás hárul – meg kell engednünk, hogy döntsön arról, hogy legyen-e, vagy ne legyen-e háború.
3. Haderőnket honvédelmi célokra kell korlátoznunk.

ÖTÖDIK FEJEZET
Pokolba a háborúval!

Nem vagyok olyan bolond, hogy azt higgyem, hogy a háború már a múlté. Tudom, hogy az emberek nem akarnak háborút, de semmi haszna azt mondani, hogy nem taszíthatnak minket egy újabb háborúba.

Visszatekintve, Woodrow Wilsont 1916-ban azzal a politikai programmal választották újra elnökké, hogy ő volt az, aki „távol tartott minket a háborútól”, valamint azzal a sugallt ígérettel, hogy „ő tart minket távol a háborútól”. Mégis, öt hónappal később azt kérte a Kongresszustól, hogy üzenjen hadat Németországnak.

Abban az öt-hónapos időszakban az embereket nem kérdezték meg, hogy vajon meggondolták-e magukat. Azt a 4 millió fiatalembert – akik felöltötték az egyenruhát, és elmasíroztak vagy elhajóztak – nem kérdezték meg, hogy vajon menni akarnak-e szenvedni és meghalni.

Akkor mégis mi volt az oka, hogy kormányzatunk olyan hirtelen meggondolta magát?

A pénz.

Egy szövetséges bizottság – ha még emlékszünk rá – röviddel a hadüzenet előtt átjött [Amerikába], és meglátogatta az elnököt. Az elnök magához hívatta a tanácsadók egy csoportját. A bizottság feje felszólalt. A diplomácia nyelvezetét lehámozva, ez volt, amit elmondott az elnöknek és tanácsadói csoportjának:

„Nincs semmi haszna tovább áltatni magunkat. A szövetségesek ügye elveszett. Most öt vagy hat milliárd dollárral tartozunk Önöknek (amerikai bankároknak, amerikai lőszer-gyártóknak, amerikai gyárosoknak, amerikai spekulánsoknak, amerikai exportőröknek).

Ha veszítünk – és az Egyesült Államok segítsége nélkül bizonyos, hogy veszítünk -, akkor mi, Anglia, Franciaország és Olaszország, nem tudjuk ezt a pénzt visszafizetni… Németország pedig nem fogja.

Tehát…”

Ha a titkolózást törvényen kívül helyezték volna, mármint ami a hadi-tárgyalásokat illeti, és ha a sajtót meghívták volna, hogy jelen legyen azon a konferencián, vagy ha a rádió rendelkezésre állt volna, hogy a fejleményeket közvetítse, Amerika sohasem lépett volna be a Világháborúba. Azonban ezt a konferenciát – akárcsak az összes hadi-megbeszélést – a legteljesebb mértékű titkossággal palástolták el. Amikor a fiainkat elküldték a háborúba, azt mondták nekik, hogy ez egy olyan „háború, ami biztonságossá teszi a világot a demokrácia számára”, és hogy ez egy olyan „háború, ami véget vet minden háborúnak”.

Nos, tizennyolc évvel később, a világban kevesebb a demokrácia, mint korábban volt. Mindemellett mi közünk van ahhoz, hogy Oroszország vagy Németország vagy Anglia vagy Franciaország vagy Olaszország vagy Ausztria demokrácia vagy monarchia alatt él-e? Vagy hogy fasiszták vagy kommunisták-e? A mi feladatunk az, hogy megőrizzük a saját demokráciánkat.

És igen csekély – ha egyáltalán bármilyen – eredményt értünk el annak biztosítására, hogy a Világháború valóban az a háború volt, ami véget vet minden háborúnak.

Igaz, voltak leszerelési konferenciák és fegyverkorlátozási konferenciák. Ezek az égvilágon semmit sem jelentenek. Az egyik éppen most fulladt kudarcba; egy másiknak az eredményeit pedig hatálytalanították. Ezekre a konferenciákra elküldjük hivatásos katonáinkat, tengerészeinket, politikusainkat és diplomatáinkat. És azután mi történik?

A hivatásos katonák és tengerészek nem akarnak leszerelést. Egyetlen tengernagy sem akar hajó nélkül maradni. Egyetlen tábornok sem akar parancsnokság nélkül maradni. Mindkét eset azt jelenti, hogy állás nélkül maradtak. Ők nem a leszerelés pártján állnak. Ők nem lehetnek a fegyverkorlátozás pártján. És az összes ilyen konferencián, a háttérben ólálkodva, de ugyanolyan teljhatalommal rendelkezve, azoknak a személyeknek a sötét ügynökei vannak, akik hasznot húznak a háborúból. Ők intézik úgy a dolgot, hogy ezeken a konferenciákon ne legyen leszerelés vagy komoly fegyverzetkorlátozás.

Ezeken a konferenciákon az egyes hatalmak fő célja nem a háború megelőzését szolgáló leszerelés elérése, hanem inkább még több fegyverzet biztosítása saját maga, és még kevesebb biztosítása bármely potenciális ellenfél számára.

Csak egy út van a lefegyverzéssel kapcsolatban, ami valamennyire kézzelfogható eredményt tükröz. Ez pedig az, hogyha az összes nemzet összegyűlik, és minden egyes hajót, minden egyes ágyút, minden egyes puskát, minden egyes harckocsit, minden egyes hadirepülőgépet a szemétre hajít. Még ha ez lehetséges volna is, még ez sem lenne elegendő.

A szakértők szerint, a következő háborút nem csatahajókkal, nem tüzérséggel, nem puskákkal, és nem géppuskákkal fogják megvívni. Halálos vegyi anyagokkal és gázokkal fogják megvívni.

Titokban minden egyes nemzet tanulmányozza és tökéletesíti ellensége nagyszabású megsemmisítésének újabb és szörnyűbb módszereit. Igaz, hajókat továbbra is építeni fognak, hiszen a hajóépítőknek is hasznot kell húzniuk. És ágyúkat is fognak gyártani, és lőport és puskákat is fognak készíteni, hiszen a lőszer-gyárosoknak is hatalmas hasznot kell húzniuk. És természetesen, a katonáknak egyenruhát kell viselniük, hiszen a gyártónak is a saját háborús hasznát kell húznia.

Azonban a győzelmet vagy a vereséget tudósaink ügyessége és leleményessége fogja eldönteni.

Ha olyan munkára fogjuk őket, hogy mérges gázokat, valamint a pusztítás egyre pokolibb műszaki és robbanószerkezeteit állítsák elő, nem lesz idejük az összes nép javát szolgáló, alkotó munkára. Ha a tudósokat ez utóbbi, hasznos munkára fogjuk, akkor mi mindannyian nagyobb jóléthez jutunk a békéből, mint amihez a háborúból jutnánk – még a lőszer-gyártók is.

Tehát… azt mondom, hogy

POKOLBA A HÁBORÚVAL!

Fordította : Hidra

“Ha megengedik, azt javasolnám, hogy családtagjaik, barátaik, ismerőseik, valamint nézőik és hallgatóságuk körében ajánlják és terjesszék elektronikus formában. Ha még a honlapjukra is feltöltik mindkét nyelven, külön megtisztelnek.”
Az angol nyelvű verzió itt tölthető le PDF formátumban!
A magyar nyelvű verzió itt tölthető le PDF formátumban!

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.07.07. Putyin szerint Egyiptom polgárháború szélén áll

2013.06.01. USA: elnyújtják a polgárháborút az orosz fegyverek

2013.05.31. 40 milliárd fontba kerül Londonnak az afganisztáni háború

Ki állja majd az új bankmentések számláját?

Amikor az év első felében a ciprusi kormány a számlatulajdonosokra hárította a bankveszteségek finanszírozását a világ nagy része azt gondolta, hogy egyszeri esetről van szó. Bár sokan figyelmeztették a betéteseket, hogy vegyék ki megtakarításukat a bankból, ezt csak kevesen vették komolyan. Talán most más a helyzet.

bank_mentesMindenki hallotta már a „mentőcsomag” vagy „kimentés” kifejezéseket, a bajba jutott pénzintézetek (bankok) dollár milliárdokkal való feltőkésítésével kapcsolatban. A „bementés” kifejezéssel azonban valószínűleg csak kevesen találkoztak eddig.

Japán Pénzügyi Szolgálatok Hivatala új szabályokat készül bevezetni, ami a banki veszteségeket a befektetőkre hárítaná, az egyre gyakrabban „bementésnek” nevezett mechanizmuson keresztül, írja a Nikkei. A Mitsubishi UFJ (MTU), Mizuho Financial (MFG) és Sumitomo Mitsui (SMFG) javaslatára kidolgozott szabálymódosítás lehetővé tenné olyan elsőbbségi részvények vagy hátrasorolt kötvények kibocsátását, amelyeket ilyen helyzetekben használnának. A ciprusi eset csupán egy próbaüzem volt. És bevált.

bankrescueJapánban mostantól ez a hivatalos eljárás és az eurózónában valamint az Egyesült Államokban is komolyan fontolgatják az alkalmazását. Az EU pénzügyminiszterei többek között azt is tárgyalták a héten, hogy mely hitelezők és milyen sorrendben veszítenének pénzükből egy újabb bankmentés során az eurózóna mentőalapján, az Európai Stabilitási Mechanizmuson keresztül.

Fontos érteni, hogy a hivatalos meghatározás értelmében mindannyian banki hitelezők vagyunk, így a létrejövő szabályozások nem csupán a nagy-részvényeseket érintik, hanem minden egyes betétest is. A megfogalmazásra is érdemes figyelni. Nem azt mondták, hogy „amennyiben szükség lesz bankmentésre”. Tudják, hogy mi jön még.

A globális pénzrendszer összeomlása egy eldöntött kérdés, amit a pénzügyminiszterek csupán megerősítettek. Amikor a következő bankválság beüt, biztosak lehetünk benne, hogy a hitelezők (értsd: betétesek) fogják állni a számlát.

bailoutFigyelembe véve, hogy a bennfentes befektetők milliószámra próbálnak megszabadulni részvényeiktől és értékpapírjaiktól a napokban, ez az eshetőség hamarabb valósággá válhat, mint gondolnánk. Minden likviditási válság eladási hullámmal kezdődik. Mindent eladnak, ami eladható. A grafikonokat nézve pedig pontosan ezt látjuk. Hihetetlen sebességgel szabadulnak meg a részvényektől, kötvényektől, értékpapíroktól és nem csupán átcsoportosításról van szó. Eladnak, és nem vesznek helyette semmit. (forrás)

Vajon mennyire van a pénzünk biztonságban? Persze „itt ilyen soha nem történhet”.

Fed elnök Ben Bernanke mindenkit megnyugtatott, amikor kijelentette, hogy „a válságot kordában tartjuk” és a gazdaság egésze vagy a pénzpiacok nincsenek veszélyben.
Marc Faber tegnap valami egészen mást mondott a Bloomberg tévének nyilatkozva:
“Aki elhiszi, amit Fed elnök Ben Bernanke mond, az olyan, mintha a Mikulásban hinne. … Simán el tudom képzelni, hogy az S&P 20-30%-ot zuhanjon… Egy dologban vagyok biztos: muszáj, hogy legyen aranyam, mert nem tarthatom minden befektetésem pénzeszközökben.”

wall-street-bull5Szóval aggodalomra semmi ok. Csupán Japán van bajban, az pedig nagyon messze van…

Forrás: www.idokjelei.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.06.20. Börtön járna a felelőtlen brit bankároknak

2013.06.19. Itt a globális adóhatóság

2013.06.17. Bankokhoz jutott a Görögországnak nyújtott hitelek kétharmada

2013.06.13. Vádemelés az IMF-vezérigazgató volt kabinetfőnöke ellen

2013.06.06. Elvonná Londontól a Libor felügyeletét az EU

2013.06.04. Menetrend szerint alakul a spanyol bankmentő csomag

free counters

Az aktív, a passzív és a halott ügynök

Az amerikai kormány a médiában is közvetített hajszát folytat Edward Snowden ellen, akinek valódi kilétéről nem sokat tudni – annál is inkább, mivel a CIA egy alkalmazottjáról van szó.

nsa_botrany7Ez az állítólagosan nemrég kirúgott CIA alkalmazott pedig gondolt egyet, és önfejűen felfedte az Egyesült Államok világméretű összeesküvését, amiben a kormány amerikai és külföldi állampolgárok tízmillióit tartja ellenőrzés alatt, megfigyelvén a magántelefonon folytatott beszélgetéseket és az internetes kommunikáció minden formáját.

cia1Az alternatív média pedig nem bír magával, és újabb összeesküvés-elméletek láttak napvilágot, többek között arról, hogy feltehetőleg a CIA tette el láb alól a szintén zsidó Steve Jobs-ot, amiért az Apple csak második sorban volt hajlandó átadni a felhasználók adatait a hatóságoknak.

Az elméletek kavalkádjában pedig mindenki megfeledkezik arról, hogy a titkosszolgálatoknál, – főleg az amerikainál – aligha van kirúgott alkalmazott. Aktív, tevékeny alkalmazottak vannak, illetve passzívak, ezen kívül csak a halott alkalmazotti státusz marad, de az nem össznépi hisztéria, hanem médiacsend mellett. Inkább azon kellene gondolkozni, hogy Snowden jelenleg melyik kategóriába tartozna, ha a felettesei tudta nélkül szivárogtat ki ilyen horderejű információkat. Ha a CIA nem akarja nyilvánosságra hozni, hogy a kormány megfigyeli a saját állampolgárait, valószínűleg szép csendben eltették volna láb alól, és aligha adna ki nyilatkozatokat arról, hogy épp melyik országtól kér menedékjogot.

SnowdenMarad a következtetés, hogy Snowden továbbra is a CIA alkalmazottja, aki csak eljátssza az igazság harcosának, a kormány ellenségének szerepét. Miért is tenne ilyet?

Kíváncsiak a társadalmi visszhangra. Az utóbbi években az amerikai hatóságok valamennyi lépése azt támasztja alá, hogy az Egyesült Államokban nem a mostani, soha el nem ismert, de nagyon is működő diktatúra épül, hanem nyílt, törvények által támogatott, egyszerű és annál hatékonyabb diktatúra, ami az állampolgárok teljes ellenőrzésére és a magánszféra megszüntetésére épül.

orwell_prismEz a bizonyos CIA alkalmazott Snowden pedig bizonyítékot hozott nyilvánosságra, arra vonatkozóan, hogy az amerikai kormány durván beavatkozik az ember magánszférájába, és hogy a társadalmat ellenőrzés alatt tartják. Most pedig figyelik a visszhangot. Ha az eset semmiféle társadalmi visszhangot nem vált ki, mert senkit nem érdekel, hogy megfigyelik, lehallgatják a magánbeszélgetéseit és a kormány pusztán gazdasági javakat is termelő kísérleti egérnek tekinti, az annyit jelent, hogy komolyabb társadalmi ellenállás nélkül félre lehet tenni az alkotmányt, bekamerázni az állampolgárok lakásait és valóban úgy lehet kezelni az embereket, mintha kísérleti egerek lennének, mert semmilyen ellenállást nem tanúsítanak.

Mi történik, ha az eset komoly társadalmi visszhangot vált ki?

boston_marathon_explosionEz esetben újabb, a CIA által szervezett terrortámadásokra van szükség, és fokozott médiapropa-gandára, miszerint a terrorista támadások csak akkor akadá-lyozhatók meg, ha az állampolgárok önként feladják a szabadság vágyát és a magánszféra nagy részét. Ez van az ügy hátterében, – és mivel a birkák szolgalelkűen bégetnek – mert most éppen nem hallgatni, hanem bégetni kell – ezért feltehetőleg a második forgatókönyv fog megvalósulni. De a végső következmény egy és ugyanaz. Egyetlen, hanyatlóban lévő birodalom sem engedheti meg magának, hogy ne félemlítse meg a saját állampolgárait.

Forrás: www.hidfo.net

Yuri Bezmenov előadása, Los Angeles, 1983
Felforgatás, propaganda módszerek, a pszichológia hadviselés technikái.
30 éves interjú, de mintha csak a mai eseményekről beszélne…

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.06.13. Európában a németekre volt leginkább kíváncsi az NSA

2013.06.13. Snowden: Hongkong és Kína a PRISM célpontjai között

2013.06.11. Kötelező lesz-e a chipbeültetés?

free counters

Ciprus kirablása az EU és az IMF által

Egész hétvégén figyeltem a ciprusi helyzetről érkező cikkeket, amik csaknem annyira dühítőek, mint maga a helyzet. Az emberek a szakadék szélén táncolnak, miközben az európai propagandagépezet ontja magából a szokásos szemetet.
Mielőtt nekilátunk, néhány dolgot érdemes tisztázni. A ciprusi betéteket korábban nem adóztatták meg. Jelenleg sincs ilyen adó, mivel a ciprusi parlament nem fogadott el ilyet. Erre csak a mai nap folyamán kerülhet sor, tehát bármi történik is, azt visszamenőleg kell érvényesíteni.

ciprus_gas1(Időkjelei: A ciprusiak már szombaton sem férhettek hozzá betéteikhez. Semmilyen lekötött betét fölött nem rendelkezhettek, csupán az ATM-ekből lehetett pénzt kivenni, amíg állítólag össze nem omlott az hálózat.)

A következő fontos pont: az intézkedést nem Ciprus hozta. Nicosia népe jelen sem volt az EU csúcson és még véletlenül sem kérte, hogy országának bankszámláit tizedeljék meg, hogy ezzel segítsenek kifizetni adósságukat. Egyes európai országok, Németország, Franciaország, Hollandia és még néhányan követelték, hogy ez történjen, mondta Ciprus elnöke. Tehát világosan fogalmazva az Európai Unió elkobozta a ciprusiak magántulajdonát előzetes tárgyalás, erre vonatkozó hatályos törvény vagy parlamenti hozzájárulás nélkül.

cyprus_2512209bEgy bankszámla nem ugyanaz, mint egy kötvény, részvény vagy bármilyen befektetés. Ezt sokan nem fogják fel. Egy bankszámla nem egyéb, mint egy magánember vagy cég, nem pedig a kormány személyes tulajdona, legalábbis az európaiak eddig ezt feltételezték.

Cyprus-MapA betétekre létezik biztosítás Európában. Ez országonként eltérő, de létezik. Általában százezer euró értékig biztosítja az állampolgárok betéteit. Most láthattuk mennyit ér ez a garancia a ciprusiak és így minden európai számára. Semmit. Ha az EU önkényesen feloldhatja ezt a garanciát Cipruson, akkor bármelyik országban megtehetik kényük kedvük szerint.

A ciprusi kormány betétekre vonatkozó garanciája a következőképpen néz ki:
„A betétekre vonatkozó biztosítás (DPS) valamennyi, a Ciprusi Központi Bank által engedélyezett bank számára kötelező, beleértve ezen bankok külföldön működő fiókjait is. A biztosítás nem vonatkozik más EU tagállamokban alapított bankok ciprusi fiókjaira, hiszen azokat az ő saját országukban érvényes biztosítás védi.

A DPS akkor kerül aktiválásra, amikor döntés születik arról, hogy egy tagbank nem képes kifizetni a nála elhelyezett betéteket, illetve amennyiben egy bírósági határozat a bank felszámolásáról dönt.

A kompenzáció maximum mértéke betétenként 100.000 euró bankonként.”

20130317_cyprusTehát szombatig minden betétest biztosítás védett százezer euró mértékéig minden bankban. Szombaton azonban ezt az állami ígéretet megszegték és kiderült, hogy mi is volt valójában: egy hazugság. Ennél azonban még sokkal rosszabb és ijesztőbb, hogy ez Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF nemcsak megengedte a betéti biztosítás megszegését, hanem egyenesen követelte. Egy dolog biztos: amennyiben megtehetik, hogy semmissé nyilvánítsák a betéti garanciákat Cipruson, bármelyik európai országban megtehetik. Továbbá, amennyiben semmissé nyilváníthatják a betéti garanciákat, ugyanezzel az erővel semmissé nyilváníthatják a kötvényszerződéseket egyetlen tollvonással. Semmi sincs biztonságban.

A lényeg: Az Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF támogatja a magántulajdon elkobzását. Egy bankszámla nem számít értékpapírnak vagy befektetésnek. Pont olyan magántulajdon, mint egy autó vagy ingatlan. Németország és Franciaország tulajdonképpen kijelentették: „Ezt akarjuk és el is vesszük, mert a mi kormányaink számára ez szükséges.” Egyelőre nem saját állampolgáraiktól, hanem a ciprusiaktól követelték a Ciprus számára nyújtandó pénzek fejében. Ez nem egy Európai Unió, hanem az Európai Negyedik Birodalom.

cyprus_0317„Amikor a társadalomba beférkőzik az elv, hogy a magántulajdon nem egy istenadta törvény és a törvény ereje valamint az igazságszolgáltatás nem védelmezi többé, elindul az anarchia és az önkényuralom.” – John Adams

Forrás: www.idokjelei.hu / zerohedge.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.02.12. Ciprusi mentőcsomag: Kulcskérdés a pénzmosás elleni hatékony…

2013.01.23. Nagy-Britannia megoldja az EU-ból való kilépést

2013.01.10. Világgazdaság: a 2013. esztendő reményei és félelmei

2013.01.08. Amerikai bankok 8,5 milliárd dollár kártérítést fizetnek

2012.11.23. Ciprusi hatóságok és nemzetközi hitelezők: nincs még megállapodás

2012.08.01. Ciprusnál lehet Európa gázellátásának a kulcsa

free counters

Az izlandi példa a mainstream médiában is megjelent

Ólafur Ragnar Grimsson izlandi elnök az idei davosi Világgazdasági Fórum után több riportot is adott és az abban elhangzottak sok ember számára jelentettek újat. Az alternatív médiában már keringtek történetek, mi is ment végbe Izlandon a 2008-as válság után, azonban ezek egy része túlzásokba esett és ezzel hiteltelenítette a valós helyzetről tudósító leírásokat is. Azonban az izlandi elnök szájából elhangzó mondatokat már kevesen merik megcáfolni.

izland_forradalom13Mostani bejegyzésünk két újabb riport kapcsán született. A múltkori bejegyzésünkben lévő riport még nem juthatott el igazán sok emberhez, de a Fox Business is készített egy riportot, ami remélhetőleg az óceán túlpartján sok embernek nyitotta fel a szemét. Ennek a riportnak a feliratozása is elkészült, melynek átiratát itt olvashatják:

“Mind úgy gondoljuk, hogy országunk banki krízise 2008-ban szörnyű volt – ez így is van, de nézzük meg Izlandét. Az ország három legnagyobb bankja tönkrement. Jól hallották. Nem kaptak segélyt, nem volt bankmentő csomag. Egyszerűen becsődöltek.

Az ő bankjaik ugyanazt a tőkeáttételes fogadást kötötték meg, mint a mieink, ám a kormányuk az Egyesült Államokéval ellenkező megközelítést választott. Tehát a világnak ezzel vége lett? Aligha. David.

A cáfolat a svájci Davosban tartott gazdasági világ-csúcstalálkozón hallható attól a vezetőtől, aki e nehéz döntés meghozatalára kényszerült.

David a világ aligha fagyott be és ért véget Izland számára. Miután a kormány hagyta becsődölni legnagyobb bankjait, jelentős problémáik keletkeztek: 10%-os munkanélküliség, a piacuk 90%-ot veszített értékéből, de ma már teljesen más a történet.

Erről szeretnénk hallani Izland elnökétől, Ólafur Grímsson-tól.

–    Üdvözlöm Elnök Úr!

–    Köszönöm szépen. Köszönöm.

–    Örülünk, hogy itt van velünk. Az Egyesült Államokban is még mindig sokan töprengenek azon, mi lett volna, ha hagyjuk tönkremenni a bankjainkat.
Tudom, hogy ez a dolog egészen más szinten van, de beszéljünk a 2008-as tapasztalatairól, mennyire volt nehéz hagyni azt, hogy ilyesmi megtörténjen?

Olafur Ragnar    Annak ellenére, hogy más az izlandi szint, alapvetően azt gondolom minden modern állam, legyen az nagy vagy kicsi hasonló kihívásokkal néz szembe és ezekre alkalmazhat hasonló megoldásokat. A mi esetünkben úgy döntöttünk, hagyjuk becsődölni a bankokat – mindegyik privát bank volt – és ahogy azt párszor mondtam, sosem értettem meg, hogy miért váltak a bankok valahogyan a modern gazdaságunk szent templomaivá. Míg az normális, hogy más vállalatokat hagyunk csődbe menni és elbukni addig, ha egy bank kerül bajba, hirtelen mindenki rohanvást jön és mondja, hogy nem-nem, ez nem történhet meg.
Néhányan azt mondják, nem volt pénzünk, hogy tovább működtessük a bankokat. Bizonyos mértékig ez igaz is. Ám ez része volt egy átfogó politikának is, amely során sok más kérdésben is szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó ortodox pénzügyi nézőponttal.
És most, bő négy évvel később Izland figyelemreméltó módon fejlődik: 3%-os a gazdasági növekedésünk, 5%-os a munkanélküliség, az állam pénzügyei ésszerű állapotban vannak, tehát azzal, hogy szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó, elfogadott, ortodox nézetekkel valójában sikerült egészen figyelemreméltó módon talpra állnunk.

izland_forradalom14–    Tehát nem tekintettek úgy a bankokra, mint “porcelánbabákra”, akiket védelmezni, ölelni és megmenteni kell?

–    Nem, egyáltalán nem, ezek magáncégek. Ezek alapvetően úgy működnek, mint a privát vállalatok. A bankárokat és a részvényeseket jutalmazzák meg. Szóval, amikor elbuknak, miért kellene a hétköznapi embereknek – adófizetők, tanárok, ápolók, dolgozók- megfizetni az árát és cipelni a terhet?

–    Ön tett még más, kissé szokatlan dolgot is rögtön az első év környékén. Nem folyamodott megszorításokhoz. A szociális kiadásokat megemelte számos programban. Majd végül is bevezetett, ha jól értettem száz különböző adót. Ez hogyhogy nem lassította le a növekedést, amit végre sikerült elérniük?

–    Nos, amikor egy államot egy mély pénzügyi krízisen vezetünk végig – noha azóta ismét jól működünk- nem felejthetjük el azon óriási viszontagságok keletkezését, amelyekben átlagos izlandi családok sokasága veszítette el házait, többen pedig minden megtakarításukat.
Szóval, amikor kivezetsz egy nemzetet egy ilyen mély krízisből, mint ez az “ismét a felépülés útján vagyunk” jellegű, akkor képessé kell tenned őket arra, hogy az igazságosságot lássák meg benne végül. Képessé kell tenni őket arra, hogy észrevegyék, mindenki felelős a következményekért. Mindenki fizet a rendszer fennmaradásáért.

–    Meglepi Önt, hogy az amerikaiak 48%-a nem fizet? Legalábbis az adók jelentős részét.

–    Nos, igen, bizonyos mértékig meglep. Mert úgy hiszem, meg kell értenünk azt, ha a demokráciának egy mély pénzügyi krízissel kell szembenéznie, akkor muszáj a politikai thingvellir-national-park-vikings-parliamentfejlődést olyan irányba kényszeríteni, hogy az emberek hajlandóvá váljanak arra, hogy viseljék a terheket és áldozatokat hozzanak. Erre képesek, ha ebben demokratikus igazsá-gosságot látnak.
Tehát nem pusztán annyit tettünk, hogy szembementünk a hagyo-mányos költségvetési és adóügyi politikával és a jóléti államberendezkedéssel. Emellett valuta kontrollt is bevezettünk, leértékeltük a valutánkat.

–    David Cameron, az Egyesült Királyság vezetője legfrissebb, jelentős beszédében lényegében azt mondta – ha a sorok között olvasunk – szeretné elhatárolni magát az eurozónától.
Ön felfüggesztette az euroövezetbeli tagságukról szóló tárgyalásokat, noha országuk egyik szociáldemokrata minisztere azt mondja, az “eurozóna tagjává kell válnunk, lendületet adna a gazdaságunknak.” Lesznek-e valaha az eurozóna tagjai, mindaddig, míg Ön az elnök?

–    Nem gondolom, hogy ez az én elnökségemhez kapcsolódik, de az teljesen világos, hogy míg egy évvel azután, hogy a bankjaink összeomlottak az eurozóna egészen kecsegtetőnek tűnt, addig mára már teljesen más a helyzet.

Liz Claman–    Ólafur Grímsson, Izland elnöke, hálásak vagyunk, hogy a Fox Business-ben köszönthettük Önt.

–    Köszönöm, remek volt Önök között lenni.

–    Igazán örülünk, köszönjük.

David, érdekes és az Egyesült Államokétól teljesen különböző kezelési módja a banki krízisnek. A szó ismét a tiéd.”


A másik riport már idehaza készült az emberiség.hu portálnak köszönhetően. Másfél éve már volt egy riport Izland budapesti főkonzuljával, 2013. februárjának végén ismét felkeresték, hogy megkérdezzék őt bankokról, alkotmányról, IMF-ről, geotermikus hőenergiáról.
Első kézből Izlandról – beszélgetés a főkonzullal, Utassy Ferenccel:

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.03.04. Megkezdődött a devizahitelesek kontra AXA Bank polgári per

2013.03.03. Kezdődik az első devizahiteles pertársasági per

2013.02.21. EU Bíróság: Pontosítás a szerződések tisztességtelen feltételeiről

2013.01.31 Német figyelmeztetés a Fednek

2013.01.28. Nem kell kárpótlást fizetnie Izlandnak

2013.01.15. Kásler kontra OTP: a Kúria az Európai Bírósághoz fordult

free counters