A pénzügyi háború ágyútöltelékei


A nagy befektetési bankokat és tőzsdéket irányító emberek kísértetiesen hasonlítanak az I. Világháborúban egymás ellen harcoló tábornokokra. Van egy régi katonai mondás arról, hogy micsoda balgaság a „következő” háborút az előző módszereivel vívni. A modern időkben ennek igazságát leginkább az 1914 és 1918 között a nyugati fronton folyt események illusztrálják.

1914 hajnalán Európa már száz éve nem látott kontinentális háborút. A legtöbb tábornok és a két oldal politikai irányítói nem vették észre, hogy az 1815-ös Waterloo-i csata óta eltelt évek alatt a világtörténelem legnagyobb technológiai forradalma ment végbe. 1861 és 65 között mindkét oldal látta lezajlani az Amerikai Polgárháborút, ami kétséget kizáróan bebizonyította, hogy egy megalapozott védelmi pozíció ellen indított frontális támadás garantáltan vereséggel végződik. Mindkét oldal teljesen figyelmen kívül hagyta a tanultakat. A szó szerint ágyútölteléknek használt katonák fizették meg a hiányosság súlyos árát.

Ennek a makacs tudatlanságnak, ahogyan arról a történelemkönyvek beszámolnak, az antitézise volt a „blitz” vérontása. Amikor 50 ezer ember elégtelennek bizonyult, 100 ezerre emelték a létszámot, majd 250 ezerre. Amikor egy óra előzetes bombázás nem volt elegendő, egész reggel folytatták, majd felemelték az időtartamot egy napra, azután majdnem egy egész hétre. A zászlóaljak mérete egyre nőtt, a szögesdrót egyre nagyobb területeket vett körül, az áldozatok száma és a pusztítás mértéke is egyre csak nőtt.

A tűzvonalban harcoló katonák mindkét oldalon gyorsan rájöttek, mennyire hiábavaló feladatra vállalkoztak vezetőik. Számukra azonban nem volt menekvés. Milliószámra haltak meg, miközben tábornokaik és a politikusok görcsösen ragaszkodtak céljaikhoz, hogy működésbe hozzák a működésképtelent. A frontális támadástól eltérő taktikákat szilárdan elutasították. A néhány alkalommal, amikor mégis ilyesmivel próbálkoztak – mint a Cambrai offenzíva esetében tankokkal, előzetes bombázás nélkül – erős nyomásra tették, és szándékosan kevés eszközt bocsátottak a csapatok rendelkezésére, hogy garantálják a biztos bukást. A véget, ami persze mindig eljön, a kimerülés hozta.

Az I. Világháború 51 hónapig tartott, 1914 augusztusától 1918 novemberéig. Ha a jelentől 51 hónapot visszamegyünk, 2008 márciusához érünk, hat hónappal a Lehman válság beütése elé. Láthattunk-e bármilyen eltérést a mostani vezetők által jóváhagyott módszerekben, amelyekkel megpróbálják a világot kirángatni a pénzügyi mocsárból, a katonai vezetők által az I. Világháború alatt alkalmazott módszerekhez képest?

A válasz kristály tiszta. Nincs eltérés. Most is ugyanazt próbálják újra és újra. Amikor az 500 milliárd dolláros deficit nem elég a feladatra, az összeget ezer milliárdra emelték, majd csaknem kétezer milliárdra. Amikor a történelem valahai legalacsonyabb központi banki alapkamata nem hozta meg a várt hatást, a kamatot úgy ahogy van eltörölték. Miután a pénzügyi vérontást már nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni, a hivatalosan jelentett számokat meghamisították vagy egyszerűen elhallgatták.

A 2008 óta eltelt minden egyes évben a hatalmon lévők bejelentették, hogy MOST MÁR tényleg itt a kilábalás. 2012 márciusában az akkor még francia elnök Nicolas Sarkozy bejelentette: „Ma megoldottuk a problémát!”

Christine Lagarde, IMF vezér pedig azt mondta: „A gazdasági tavasz a levegőben van.” Természetesen Barack Obama sem maradhatott ki a sorból. Ő is szemrebbenés nélkül jelentette: „A kilábalás felgyorsulóban van. Amerika visszatér!” Ugyanezt a lemezt hallgattuk egész 2009, 2010 és 2011 során.

Az I. Világháborúban is hasonlóan alakult a helyzet, jóval azután, hogy a képzelt és a valós helyzet közötti különbség már groteszk mértéket öltött. Ma már csak egy hely van a világon, ahol még mindig makacsul ragaszkodnak a tudatlansághoz. Ez pedig a pénzpiac. Ott még mindig úgy gondolják, hogy a zászlóaljak méretét kell növelni.

„Nagy” háború idején szinte minden figyelem a harcra összpontosul, a fronton és otthon egyaránt. Nem lehet úgy tenni, mintha nem történne semmi és nem lehet eltitkolni a háború okozta pusztítást és nyomort. A nagy háborúkból sokan nem térnek haza, igazi és fájdalmas veszteséget hagyva az otthon maradtakra. A háború azonnali és látható veszteségeket okoz. Ezeket nem lehet szőnyeg alá söpörni.

Ma egy olyan pénzügyi tragédia közepén vagyunk, ami globálisabb, mint bármilyen múltbeli háború. Nincsenek ugyan lövészárkok, nincsenek lebombázott városok, és nem olvashatjuk az elesettek névsorát az újságokban és nem érkeznek „sajnálattal tudatjuk Önnel” szavakkal kezdődő táviratok. A pusztítás ugyanakkor éppolyan valóságos, csak láthatatlan. Nincsenek elesettek, csak az élők számára vált nehezebbé a boldogulás. Nem lehet a múlt erőfeszítéseinek gyümölcseire támaszkodni a jövő kényelmének biztosítására és a biztonság, mint olyan megszűnt létezni. Ebben a pénzügyi háborúban a legtöbb embert ágyútölteléknek szánják. A nyugati front lövészárkaiban harcoló katonákhoz hasonlóan, sokan most is rájöttek, hogy „tábornokaink” erőfeszítései hiábavalók (illetve öncélúak). Sokan megértették, hogy a válságnak nincs vége. Egyre többen jönnek rá, hogy soha nem is lesz, amíg ugyanazokkal a módszerekkel próbálják megoldani. Sokan nem látnak kiutat, hiszen megszokták, hogy „tábornokaikhoz” forduljanak útmutatásért.

A politikusok és bankárok fölött álló, a piacokat meghatározó erők ezt az új háborút is régi eszközökkel akarják megvívni. Az I. Világháború tábornokai azt gondolták, hogy ha elég nagy zajt csapnak a bombákkal a támadás veszélye előbb utóbb elmúlik. A piaci erők úgy gondolják, hogy ha elég frissen nyomtatott pénzt tömnek a fülükbe, nem kell hallgatniuk ahogy a gazdaság recsegve ropogva összedől alattuk. „Kevesebb beszéd, több élénkítés?” Ezt az üzenetet a Nagy Háború tábornokai jól értették volna. Akkor nem működött. Most sem fog.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.07.01. Késik az euróövezeti pénzügyi stabilitási mechanizmus életbe lépése

2012.06.29. Terjed a brit bankbotrány: csaltak a bankok

2012.06.28. Összeomlás jöhet a politikusok miatt – a háború sem kizárt

2012.06.28. A globalisták válasza a 2008-as válságra a világvaluta

2012.06.27. A németek nem fogják fizetni idegen országok adósságait

2012.06.27. Soros György szerint Németország a hibás

2012.06.22. Az európai katasztrófa és a globális gazdaság összeomlása

2012.06.14. Az amerikai álom nem egyéb, mint mítosz

free counters

2 gondolat “A pénzügyi háború ágyútöltelékei” bejegyzéshez

  1. Most kezd kiderülni, mi minden mocskot takart el az úgymond pénzügyi és gazdasági válság. Kinek is állt ez érdekében, és nem bántotta őket a profit agyonhajszolása közben, hogy lassan kontinensek gazdaságát borítják fel tökéletesen, visszavetve mindnyájunkat valami iszonyatszerű középkorba! Ha így folytatjuk, akkor a csupasz önfenntartásig jutunk el, meg a barlangig…Ez szép volt, ilyet még a történelem nem látott…Ehhez semmi más nem kellett, mint a pénz szilárd aranyfedezetének a múlt századtól kezdődően szép lassú semmivé, igazi papírrá degradálása. Innentől szabad volt a pálya a “derék”, “szakmatudó”, “felelős” bankárkasztnak…Fegyver nélkül is képesek kiirtani az emberiség jórészét a termelés szinte totális leállításával, az agrárium teljes lerombolásával, az ellátások, szolgáltatások lerontásával elviselhetetlenné tenni az emberi létezést, aztán már nem lesz majdnem semmi, jöhet a városokba legelőször az éhínség, a sötétség, aztán a falvakba is a káosz…Szimpla manipulációval halált osztogatni…Ez aztán a “bravúr”, meg a szakma tisztessége…

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s