csalás címkéhez tartozó bejegyzések

A bankok tudták, hogy a devizahitelesek fizetésképtelenné válhatnak

Sok deviza alapú hiteles gondolja és gondolta már eddig is, hogy a bankok nagyon is jól tudták azt, hogy milyen irányba és milyen mértékben várható a svájci frank árfolyamának elmozdulása, de bizonyítékot nem sokan találtak erre.

BanksterBiztos sokan emlékeznek még a Kúria nemrégiben kiadott 4/2012. számú gazdasági elvi határozatára, melyben a Kúria elfogadva a bankok védekezését, megállapította, hogy:
“A svájci frank alapú hitel felvételének volt kockázata és erről a felperes a csatolt nyilatkozat szerint tájékoztatást kapott. Nem kellett azonban a szerződéskötéskor nyilatkoznia az alperesnek arról, hogy 2022-ig hogyan alakul az árfolyamkockázat, mi annak maximális felső mértéke. Ilyen jogszabályi kötelezettsége nem volt az alperesnek és nem is lett volna képes ennek teljesítésére, mert az árfolyam emelkedésének, csökkenésének nincs pontosan előrelátható, kiszámítható mértéke, illetve korlátja, különösen ilyen hosszú időtartam esetén.

Úgy tűnik a bankok még a Kúriát is sikeresen megvezetik, azonban a hitelesmagyar.com csapata közzétett egy táblázatot, amelyben a svájci frank árfolyama (elszámoló ára) 2012 decemberi időpontban 239,51 HUF/CHF értékkel szerepel.
Ha megnézünk egy árfolyamgrafikont, látni fogjuk, hogy 2012 decemberében a svájci frank árfolyama 233 és 243 forint között ingadozott, tehát a fenti táblázatban szereplő adatról elmondhatjuk, hogy az a valóságnak megfelelő árfolyamot jelöl.

BET_becslesMiért érdekes ez a táblázat számunkra?

A válasz egyszerű, ez a táblázat abból az elemzésből való melynek címe:

BÉT HAVI ELEMZÉS 2004. október
A devizahitelezés kockázati tényezői, és ezek csökkentése tőzsdei származékos termékekkel.
Az elemzés készítői elméleti számításokat végeztek 2004-ben, a táblázatban szereplő árfolyamokat az ÁKK zéró-kupon hozamgörbéje és enyhén emelkedő svájci hozamgörbe alapján számították ki.
Az elemzés jelenleg is megtalálható a BÉT (Budapesti Érték Tőzsde) honlapján.

BANKAz elemzés az alábbi megállapítással zárul:
“A legnagyobb kockázatot a devizahitelekkel kapcsolatban az jelenti, ha valaki akkora
összegben vesz föl hitelt, aminek havi törlesztőrészleteit az adott körülmények között még ki tudja fizetni. Azonban a kamat- és árfolyam változások hatására könnyen előfordulhat, hogy ez az összeg jelentősen megnő, amit az adós pénztárcája már nem bír el. Így igaz, hogy jelenleg jobban megéri deviza alapon lakáscélú hitelt felvenni, de ha valaki nem számol ezen hitelkonstrukciók kockázataival, az a körülmények romlása esetén könnyen fizetésképtelenné válhat.”

Már csak egy kérdés tehető fel a fentiek fényében: A bankok, nyilatkozataik ellenére képesek lehettek-e hasonló számítások elvégzésére?

A kérdés persze költői…

A BÉT 2004-es elemzése letölthető a forrásoldalról!

Forrás: www.hitelesmagyar.com

Dr. Damm AndreaKiegészítés: Dr. Damm Andrea bankjogász a Lánchíd rádióban 2013.03.01-én elhangzott beszédében az alábbiakat mondta: “A valóságban nem is volt kockázat vállalásra kötelezhető az adós – mi köze lenne már adósnak ahhoz, hogy honnét fedezi a bank a kihelyezett hitelt – az nem az adós, hanem a bank kockázata…”
A felvétel itt hallható teljes terjedelmében:

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.03.02. Tovább mentenék a magyar bankokat

2013.01.16. Lerövidíti az eljárást a Kúria döntése a banki árfolyamrés ügyében

2013.01.15. Kásler kontra OTP: a Kúria az Európai Bírósághoz fordult

2012.12.14. Hiteles Magyarok Fóruma levele a Közjegyzőknek

free counters

Hagyni kell a bankokat csődbe menni

Az idei davosi Világgazdasági Fórumon, amely az üzleti világ legfontosabb konferenciája, több mint 100 ország 2500 képviselője vett részt, köztük 1500 vezető üzletember és 50 kormány- vagy államfő.
Az idei konferencián az előadások három téma köré csoportosultak: “Hogyan vezessünk viszontagságos időkben?”; “Hogyan állítsuk helyre a gazdasági dinamizmust?” és “Hogyan erősítsük meg a társadalom ellenálló képességét?”.

Izlandi forradalomA konferencián részt vett Olafur Ragnar Grimsson izlandi elnök is, akitől egy riportban kérdezték meg, mi az izlandi siker titka? Sokaknak meglepő dolgokat mondott.

A riport szövege itt olvasható:

Eddig az egyetlen dolog, ami némi reménységre adott okot itt a davosi konferencián, az Olafur Ragnar Grimsson izlandi elnöktől származik, aki itt áll mellettem.
– Elnök úr! Miért is lettek Önök a remény utolsó fénysugara? Mitől van az, hogy Izland túlélő, míg Európa megbukott? Mi az, amit Önök másként csinálnak?

– Azt hiszem, nagyon sokakat meglepett, hogy négy évvel a mi pénzügyi rendszerünk volt az, amely kudarcot vallott, most pedig újra talpra állunk, gazdaságunk erősödik, és nagyon alacsony a munkanélküliség.Olafur Ragnar
Azt hiszem, ennek az a fő oka, hogy elég bölcsek voltunk, és rájöttünk, ez egy alapvető társadalmi és politikai válság is volt, de mégsem követtük a nyugati világ utolsó 30 évében uralkodó hagyományos vaskalaposságot.
Bevezettük a deviza-ellenőrzést, hagytuk csődbe menni a bankokat, segítséget nyújtottunk a szegényeknek, nem vezettünk be megszorító intézkedéseket az Európában most tapasztalt mértékben. Négy évvel később ennek az lett az eredménye, hogy Izland a pénzügyi válságtól szenvedő többi európai országtól teljesen eltérő módon fejlődést és haladást élvezhet.

– Az a politika, hogy hagyták a bankokat tönkremenni, működött volna Európa többi részében is?

– Azt hiszem, igen. Sokszor kérdeztem meg embereket, hogy miért tekintik a bankokat a modern gazdaság szent egyházának. Miért nem hagyják a magánbankokat ugyanúgy tönkremenni, ahogyan a légitársaságokat és a távközlési cégeket, ha azokat felelőtlen módon irányították?
Ez az elképzelés, hogy a bankokat kisegítik, egyet jelent azzal, hogy a bankok aratják le a siker gyümölcseit, az átlagpolgárok pedig tönkremennek az adók és a megszorítások miatt, ez pedig a felvilágosult demokráciákban az emberek nem fogadják el hosszútávon.

izland_forradalom12– Ez nem működne ugye az Egyesült Királyságban, ami a pénzügyi szektorra támaszkodik?

– Ez egy érdekes kérdés, mivel az izlandi bankok összeomlása után egy dolgot megtanultunk, mégpedig azt, hogy az izlandi bankok, a brit, az amerikai és más bankokhoz hasonlóan, lényegében csúcstechnológiájú cégekké váltak, amelyek mérnököket, matematikusokat, számítógépes szakembereket alkalmaznak, és amikor ők tönkremennek, akkor a gazdaság innovatív ágazatai, az informatika, a csúcstechnológia szektor virágzásnak indul. Ezek az ágazatok sokkal jobban fejlődtek az elmúlt három izland_verne3évben, mint bármikor azelőtt.
A tanulság tehát az, hogy ha azt akarjuk, hogy a gazdaság versenyképes legyen a 21. század innovatív ágazataiban, akkor az erős pénzügyi ágazat, amely elszívja a tehetségeket ezektől az ágazatoktól, még ha egy sikeres pénzügyi ágazatról is van szó, az valójában rossz hír, ha azt akarjuk, hogy a gazdaság versenyképes legyen a 21. század igazi ágazataiban, ezek pedig az innováció, technológia, informatika.

A riport itt látható:

Aki lemaradt volna az eseményekről, annak egy kis emlékeztető 2008-ból:

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.02.11. Jobbik: a kormány kövesse Izland példáját!

2013.01.28. Nem kell kárpótlást fizetnie Izlandnak

2013.01.10. Világgazdaság: a 2013. esztendő reményei és félelmei

2013.01.08. Amerikai bankok 8,5 milliárd dollár kártérítést fizetnek

2012.12.27. Az idén a világ bankjai rekord szintű bírságot fizettek

2012.12.14. Az Európai Központi Bank átveszi a bankok feletti ellenőrzést

free counters

Irányított rabszolgaság: Egy hamis gazdaságban élünk

Ideje belátni, hogy egy hamis gazdaságban élünk. A szemfényvesztés minden létező elemét bevetik, hogy elhitessék a világgal a gazdaság valódiságát, de ezek mind csupán jól kidolgozott illúziók.
A hatalom egyik oldalán izgatott kijelentéseket hallunk a fellendülés visszatérésének jeleként értelmezett „zöld hajtásokról”, a másikon pedig a fiskális szakadék veszélyeire hívják fel a figyelmet, javasolva, hogy korlát nélküli monetáris enyhítésekre van szükség.

Vásárolj!Halljuk, ahogy az emberek munkáért könyörögnek és halljuk, ahogy a politikusok munkát ígérnek nekik, pedig egy politikus nem tud munkahelyeket létrehozni. Látjuk, hogy tömegek táboroznak a boltok előtt, hogy leértékelt vackokat vegyenek fekete pénteken, elhitetve egyesekkel, hogy a fogyasztói társadalom virágzik, a következő pillanatban viszont kiderül, hogy mindent hitelre vásároltak.

A főáramú média pedig mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmünket mindenről, ami valós. A hírekből olyan emberekről hallunk, akik a hírnév által váltak gazdaggá, és/vagy a gazdagság által váltak híressé és a címlapokon értesülünk arról, ha egy ilyen híresség macskája megdöglik. De erről talán ennyi elég is.

Közben a pénzügyi média megpróbálja agyon bonyolítani és érthetetlenné tenni a gazdasági kérdéseket és kizár mindenkit, aki esetleg kimondaná az igazságot.
Nem csoda, ha az emberek dühösek és össze vannak zavarodva.

Talán az alábbi tíz gondolat segít némileg szétoszlatni a ködöt.

1. Hamis munkahelyek. Nem csupán arról van szó, hogy a hivatalos munkanélküliségi adatok hamisak, a munkahelyek sem valósak. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy hány hivatásos munkavállaló termel értéket. A munkahelyek 80%-a úgy eltűnhetne holnap, hogy nem befolyásolná az alapvető emberi túlélést vagy boldogságot. Igen, tudjuk. A mai társadalomban pénzre van szükség a túléléshez és a munkahely pénzt jelent, de ebből nem következik egyértelműen, hogy minden munkahely a társdalom javát szolgálja.

2. Nem a megoldások, hanem a problémák teremtik a munkahelyeket. Nem hozhatjuk helyre az igazi problémákat, mert ezzel még több munkahelyet szüntetnénk meg. Nem vethetünk véget a háborúknak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg katona munkahely nélkül. Nem vethetünk véget a kábítószer elleni harcnak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg ügynök, börtönőr, bíró és többi alkalmazott helyette. Nem egyszerűsíthetjük az adózást, mert akkor mihez kezdenének a könyvelők, adótanácsadók és hasonló american_dream_end6szakértők. Nem csökkenthetjük az állami és egészségügyi bürokráciát, mert mit csinálna akkor az a rengeteg aktatologató. Nem hagyhatunk fel a lakosság megfigyelésével, mert ma már ez az iparág több millió embernek ad munkát. Nem vethetünk véget a Wall Street-i kaszinónak, mert akkor talán mindenki munka nélkül maradna. Mi lenne az egyetemekkel, ha ez emberek rájönnének, hogy az általuk kínált termék fele annyit sem ér, sőt, ugyanezt a tudást szinte ingyen is megszerezhetik? Más szóval számos problémát hoztak létre, hogy hamis munkahelyeket teremtsenek.

3. A pénznek nincs értéke. A pénz mind között a legnagyobb illúzió. A pénzünket önkényesen meghatározott kamatra adott hitellel hozzák létre bizonyos magánmonopóliumok. A pénz nem egyéb, mint egy ígérvény. Azért van értéke, mert a törvény ezt mondja, az értékét pedig az határozza meg, hogy mennyi van belőle forgalomban, amit szintén egy haszon-érdekelt monopólium határoz meg. A valós értéke tulajdonképpen nulla, mert nem egyéb, mint egy különleges tintával kiszínezett papírdarab. Az emberek számára csakis a készségek (munka), szerszámok és anyagok, az étel, a víz vagy az energia jelentenek értéket.

4. A Fed vásárolja fel az államadósság 90%-át. A Federal Reserve pénzt ad kölcsön az amerikai kormánynak, a kormány pedig kötvényeket bocsát ki a kiadások fedezetére. Ezeket a kötvényeket aukciókon értékesítik a piacon olyan befektetőknek, akik úgy gondolják, hogy az USA tartani fogja magát ígéretéhez a kötvények beváltását illetően. Most úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nincsenek már befektetői, mert az államkötvények 90%-át maga a Fed veszi meg. Ezt az adósság pénzzé alakításának, monetizálásának nevezik, ebben az esetben viszont a pénzt alakítják pénzzé, tehát az egész nem egyéb, mint egy hatalmas piramisjáték. A lényeg, hogy a kamatokat mesterségesen alacsonyan tartsák, mert ahhoz, hogy külső „befektetőket” csábítsanak magukhoz, meg kellene emelni őket. Laikusok számára is érthető módon az a lényeg, hogy a monetáris rendszer olyan, mint egy hatalmas papírtigris vagy kártyavár, de kereshetnénk még vagy egy tucat hasonlatot a „hamis” szó leírására.

5. Mi a dolgok értéke? Az ármeghatározási mechanizmus olyan tekervényessé vált, hogy egy eszköz valós értékének meghatározása szinte lehetetlen. Az étel, üzemanyag, oktatás, lakás, biztosítás és egyebek állami támogatása, az adók, szabályok és törvények, a pénz értékének és a kamatoknak a manipulálása és a tőzsdei kaszinó mellett hogyan is határozhatnánk meg bárminek is a valós értékét? Például miért kerül egy uncia marihuána (egy bárhol megtermő gaz) 500 dollárba? Vajon az igazi érték a munkán és az anyagszükségleten, a kínálaton és keresleten múlik? Persze, hogy nem. A dolgok értékét leginkább a törvények és szabályok fújják fel.

american_dream_end56. A bukást jutalmazzák. Onnan tudjuk, hogy egy hamis gazdaságban élünk, hogy a bukást jutalmazzák, a sikert pedig büntetik. Mindenhol a világon azt mondják az embereknek, hogy szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat és keményebben kell dolgozniuk, hogy kimenthessék az államot, a bankokat, a biztosítókat vagy akár az autógyártókat. Amikor pedig ezt megtesszük és keményebben dolgozunk a kevéske siker reményében, hihetetlen adókkal sújtanak, hogy vég nélkül finanszírozhassák ezeket a csaló intézményeket. Ugyanakkor a korlátlan pénznyomtatás és az egyre emelkedő adók fényévekre vannak a problémák gyökerének megoldásától. A helyzet az, hogy a bankok által kínált megoldások képezik a problémát, hiszen a befektetőosztályt gazdagítják a középosztály rovására. A globális bankárok az adófizetők és a jövő generációinak pénzével játszanak ebben a globális kaszinóban, amit eleve összeomlásra terveztek, hogy az összeomlás által elvehessék az emberek javait. Mindent feltettek a játszmára, de hamis pénzzel játszanak, a mi értékeink viszont, amiket kockáztatunk, valódiak.

7. Az üzleti társaságok ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint az emberek, de nem sújthatók ugyanolyan büntetéssel. Azzal, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság az emberekkel megegyező szólásszabadságot biztosított az üzleti társaságoknak, az utolsó szöget is beverte a köztársaság koporsójába. A pénz most már nyíltan finanszírozhatja a választásokat, és megvásárolhatja a büntetlen működéshez szükséges törvényeket. Lehet, hogy egy társaság is emberekből áll, de nem esnek az emberekkel megegyező elbírálás alá. A „Mi lenne ha a BP ember lenne?” című cikk részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. A feltevés szerint, az emberekhez hasonló elbírálás alapján a BP egy pszichopata gyilkos lenne. Ugyanez elmondható a legtöbb multi fenevadról, élén a hadiipari cégekkel. Ráadásul ma már ezek a cégek a kormánnyal is összefonódtak. Ez alapján miként definiálnánk magát a kormányt? Úgy gondolják, hogy a definíciók megváltoztatásával megváltoztathatják a valóságot, de ettől még nem válik igazsággá.

8. Az emberek olyan dolgokat vásárolnak, amikre nincs szükségük, olyan pénzből, ami nem az övék. A kormány adósságörvénye és őrült költekezése a fogyasztói szokásokban is tükröződik. Az infláció, az emelkedő munkanélküliség és az ingatlanpiac folyamatos zuhanása ellenére a hitelfelvétel nem állt meg. Az AP a következőket írta:
“Az amerikaiak gyakrabban fizettek hitelkártyával és több hitelt vettek fel tanulmányaikra vagy autóvásárlásra október hónapban, mint korábban, aminek eredményeként a mindenkori legmagasabb szintre emelkedett a lakossági hitelállomány.”

HitelA Federal Reserve adatai szerint szeptemberről októberre a fogyasztói hitelek 14,2 milliárd dollárral emelkedtek, 2,75 ezermilliárd dollárra emelve a teljes lakossági hitelállományt. A gépjárműveket és tanulói hiteleket is tartalmazó kategóriában a hitelek összege 10,8 milliárddal nőtt. A hitelkártyás vásárlások 3,4 milliárd dollárral nőttek. A legaggasztóbb, hogy pont a negatív megtérülést jelentő hitelek, mint a diákhitel, az autóvásárlás és a hitelkártyás fizetés mértéke növekedett.

9. A vállalkozókat büntetik. Mára szinte lehetetlenné vált egyszerű megélhetéshez jutni önállóan. Az Egyesült Államok (és sok más ország, Magyarországot is ide sorolva) a bürokrácia országa lett, ahol a kisvállalkozások létrehozását megnehezítik és büntetik a függetlenséget. Az Egyesült Államokban az igazi önellátás és a legfontosabb vállalkozásforma elleni állami támadásokat leginkább a családi gazdaságok ellen folytatott harc szemlélteti. Az Agenda 21-hez hasonló kollektivista modelleknek köszönhetően egyre több ilyen gazdaságot számolnak fel, úgynevezett „védett zónákká” nyilvánítva a lefoglalt földeket. Az egyik legújabb ilyen esetben egy családi osztriga farmot zárattak be, arra hivatkozva a farm káros hatással van a környezetre. A hamis állítások alapján véghezvitt hadjárat egy 80 éve működő helyi vállalkozást tett tönkre, ami 50.000 turistát vonzott évente és 30 helyi lakosnak adott munkát. Sok ilyen esetben az elkobzott területek fejlesztők kezében landolnak, akiket egy cseppet sem érdekel a helyi gazdaság. A hamis gazdaság egyik elengedhetetlen része, hogy olyan területeken hoz létre függőséget, ahol erre nem lenne szükség. (Rövidfilm angol nyelven a gazdasági illúzióról és az értelmetlen törvényekről: link)

slave10. Irányított rabszolgaság. Szóval úgy gondolod, hogy a rabszolgaság intézményét az 1800-as években felszámolták? Nem egészen. A gazdasági behajtók (hitelezők) a hitelek segítségével rabszolgasorba döntötték a világot, a nemzetektől, az iparon keresztül, a helyi önkormányzatokig és a föld szinte minden állampolgáráig. Ráadásul ezt a szolgaságot olyan pénzen vásárolták meg, ami nem is az övék, csak úgy a semmiből nyomtatták. Akinek nincs hitele vagy hitelkártyája az is fizet a Fednek az infláción és a jövedelemadón keresztül. Ahogy John Perkins, az „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” szerzője mondaná: itt az idő, hogy behajtsák a nekik járó „egy fontnyi húst” az állampolgároktól, a magasabb adók, alacsonyabb mértékű szociális juttatások és a nyugdíjak lefoglalása, más szóval a „megszorítások” által.

George Carlin azt mondta, hogy „azért hívják ezt Amerikai Álomnak, mert csak az hiszi el, aki alszik.” Már egyetlen ország megfertőzése is elég rossz lenne, pedig ma már az egész világ kollektív álomba merült és álmában a kormány az utolsó pillanatban szépen megold mindent. Az igazi világban azonban az összeomlás elkezdődött. Amíg nem a fenti 10 tényezőn próbálunk változtatni, a hallucináció fogságában maradunk. Az egyre több helyen induló tüntetések és helyi alternatív valutakezdeményezések és egyéb kreatív megoldások némi reményt adnak, hogy az emberek kezdenek ráébredni, hogy eddig aludtak. Mélyen a tükörbe nézve rájönnek, hogy a szemük elé vetített álomszerű gazdaság egyik célja, hogy a rossz irányba küldje az embereket a megoldásokat keresve.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.12.10. Az európai egyesült államok a megoldás a válságra

2012.12.09. Amerika keresztbe tenne az Eurázsiai Uniónak

2012.12.09. Módosítani kell az uniós alapszerződést a bankfelügyelet miatt

2012.12.08. Az ellenség az állampolgár: Drónok Amerikában

2012.12.07. Eredménytelenek az EU bankok felügyeletéről folytatott tárgyalások

2012.12.05. Ázsiai bérek és körülmények a magyar elektronikai iparban

free counters

Miért szállíttatta el aranytartaléka kétharmadát a Bundesbank Londonból?

Három napja érkezett a hír arról, hogy a német számvevőszék felszólította a központi bank szerepét betöltő Bundesbankot, hogy ellenőrizze a hivatalos iratok szerint 3396 tonnát kitevő, New Yorkban, Londonban és Párizsban tárolt, offshore aranytartalékát. Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhesse az arany wolfram minőségét.

A londoni Telegraph cikkében megjelent legújabb fejlemények szerint ugyanez a Bundesbank, ami annyi fejfájást okoz a csődbe jutott államoknak, az igazi fedezettel rendelkező pénzzel kapcsolatos fixa ideájával, úgy döntött, hogy önként lehívja a Bank of England-nál letétbe helyezett aranykészletének kétharmadát. A Telegraph által közzétett bizalmas jelentés szerint a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 940 tonna aranyat követelt vissza a Bank of England-nál tartott 1440 tonnás készletéből a „túlságosan drága tárolási díjra” hivatkozva, ami elég nevetségesen hangzik. A hír megdöbbentette az aranyveteránokat. Mi lehet az oka a lépésnek?

Ambrose Evans-Pritchard a következő elmélettel szolgált:
Az elmozdulás éppen akkor indult, amikor az euró a leggyengébb szinten állt a dollárhoz képest, ugyanakkor egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Bank of England, Gordon Brown utasítására, Nagy-Britannia aranykészletének jelentős részét eladta, méghozzá a legalacsonyabb piaci áron.

Peter Hambro, a Petropavlovsk aranybánya elnöke, azt mondta, hogy a Bundesbank önvédelemből hívhatta vissza aranykészletét, mivel a jelek szerint nem allokált arannyal rendelkezett Londonban. „Lehet, hogy úgy gondolták, a Bank of England túl sok aranyat kölcsönzött ki és jobbnak látták hazavinni a készleteket. Ez az azonosítás miatt van. Lehetséges-e egyáltalán az embernek azonosítania saját allokált aranyát, vagy a tulajdonos nem egyéb, mint egy fémszámlával rendelkező általános hitelező?”

A „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni. Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét kiadták hitelre vagy shortolták.

Az üzenetet átvették a német törvényhozók is. „Minden aranyat haza kell hozni: pont a jelenlegi válságban van a legnagyobb szükségünk aranykészleteinkre,” mondta Heinz-Peter Haustein, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) képviselője.

A spekulációktól függetlenül, nem titok, hogy sok ember szerint a központi bankok és a központi bankok bankjai (például a Nemzetközi Fizetések Bankja, BIS), rég kiadták aranykészleteiket hitelre, legtöbb esetben a rövidtávú fizikai aranykövetelések megerősítéseként, a megnövekedett kereslet miatt, ami általában a likviditáshiány kísérőjelensége (amikor igazán megmutatkozik az arany, mint valós monetáris fedezet értéke).

A probléma egy ilyen újrazálogosítási sémánál akkor jelentkezik, amikor a másik fél hirtelen fizetésképtelenné válik, hiszen azóta az aranyat már ismét újrazálogosították és már senki sem tudja, hogy kié is az arany valójában. Ez akkor válik különösen komoly gonddá, ha a fedezeti láncban az egyik fél csődbe megy, mint ahogy ezt az MF Global esetében tavaly láthattuk. Ilyenkor elindulnak a perek, hogy megállapítsák kinek hol az aranya. Mondani sem kell, hogy az MF Global esetében pont londoni leányvállalatuk volt a ludas az újrazálogosítási láncban (mert egyedül Londonban nem volt megszabva fedezeti határérték az újrazálogosításra). Amint elindultak a követelések a fizikai leszállításra, nem tudták az adott sorozatszámú XYZ aranytömböt lokalizálni.

A másik variáció, hogy a Bundesbank előre látta az európai merkantilista kísérlet bukását és esze ágában nem volt legértékesebb eszközét a bankár oligarchák kezében hagyni, amelyik mindent megtenne, hogy megszerezhesse a készleteket, ha egyszer a dominók elindulnak. A Bundesbank tagadásnak éppen nem nevezhető cáfolata is ezt erősíti:
A Bundesbank azt nyilatkozta, hogy teljes bizalommal viseltetik a kezelők „integritása és függetlensége” iránt, valamint, hogy minden évben megkapták a részletes elszámolást. Ugyanakkor utalt arra, hogy további lépéseket tesz tartalékai védelmében. „Ennek része lehet a készletek egy részének relokációja,” – nyilatkozta a bank. Amit egyik fél sem mondott ki, hogy Németország semmi rosszat nem tett, csupán követeli, ami jogosan az övé.

A dolog lényege, hogy egy globalizált rendszerben, ahol minden szuverén entitás egyre inkább alárendeltje a globalizált „egész” hitelteremtő hatalmának, mindenkinek az Új Világrend ajtaja elé kell helyeznie szuverén függetlenségét, mielőtt átlépi a küszöböt.

Végtére is egy globalizált rendszer csak így képes egy végtelen, értékpapír-fedezetű kötelezettség felhőt fenntartani, amelyen most mindannyian bináris pehelyként lebegünk. Egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi az azonnali tőkeáramlást, a monetáris felcserélhetőséget, garantálja a szuverén kötvények folyamatos áramlását (amíg senki nem mer kiszállni a rendszerből), és amiben minden biztosíték egy újrazálogosított zálog… természetesen a közjó érdekében. Mindez igaz volt a Bundesbank fenti lépéséig.

Tulajdonképpen ennyi a történet, mert bár a Bundesbank azt tette, amihez minden joga megvolt, mégis áthágta a modern monetáris rendszer kardinális szabályát: miszerint egy szuverén hatalom soha nem helyezheti saját embereit a globális vállalati-társadalmi-banki oligarchák fölé, akik mindig minden kemény (és egyéb) eszközt maguknak akarnak, akár azonnal, a rendszer biztosítékaként, beleértve a világ GDP-jének 20-szorosát képviselő közel 1 billiárd (1015) dollár értékű derivatívákat is. Mellesleg ezért van a világ állandóan egyetlen karnyújtásnyira a teljes monetáris (és kereskedelmi) paralízistől, ahogyan azt a Lehman-csőd utáni káoszból és a Fed intézkedéseiből olyan nyilvánvalóan láthattuk.

Szinte biztos, hogy a Bundesbank intézkedéseinek semmilyen hatása nem lesz, mert ha túl sokat foglalkoznának vele, esetleg kiderülne, hogy melyik ország lesz az első áldozat, amikor átszakad a gát. Amikor ugyanis ez megtörténik, márpedig előbb-utóbb megfog, minden egyes bank, vállalat és személy keresni fogja Londonban, New Yorkban, Párizsban vagy valamelyik szimpatikus helyi bank páncéltermében tárolt allokált aranyát, de csak a hűlt helyét, illetve humorosan megfogalmazott tartozási elismervényeket talál majd az aranytömbök helyett.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ahhoz, hogy az emberek egy kis bepillantást nyerjenek a kulisszák mögé ezt a filmet látniuk kell:

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.25. Németország 150 tonna aranyat fog hazaszállítani

2012.10.25. A Bank of America-t 1 milliárd dolláros csalással vádolják

2012.10.24. A jüan felé fordulnak Kelet-Ázsia gazdaságai

2012.10.23. Peking szerint Washingtonnak meg kell békélnie Kína erősödésével

2012.09.27. Még több bónuszt akart: újabb bankárt vettek őrizetbe

2012.09.06. Bankkonszolidálás: Óriási trükköt hitt el a világ?

free counters

Az EU kapta idén a Nobel-békedíjat

A 27 tagállamból álló szervezet kapta idén a Nobel-békedíjat „a kontinens egységének megerősítésében vállalt szerepéért és a béke, a megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok előbbre vitelében nyújtott munkájáért”. A díj kiérdemlésének kérdésével kapcsolatban igen heves vita alakult ki, miközben a kontinens máig megoldatlan, sőt egyre mélyülő válsággal küzd.

„Az Európai Unió történelmének talán legsúlyosabb válságát éli. Éppen most lenne szüksége segítségre, az Unióra nemet mondó Norvégiától?” – tette fel a kérdést a norvég NRK csatorna.
A Nobel-békedíjnak otthont adó Norvégia először 1972-ben, majd másodszor 1994-ben utasította vissza az Unióhoz való csatlakozást. Ugyanakkor a lépés tökéletesen beleillik a képbe, hiszen a globalista törekvések élharcosának számító EU, egy fegyvergyáros és a dinamit feltalálója által alapított „béke” kitüntetésben részesült.

A világkormány támogatói és a bankárok odáig voltak az örömtől.

„Ez egy nagy és megható pillanat az EU számára. A 2012-es Nobel-békedíj elnyerése köszönet több évtized munkájáért, a béke, a demokrácia és a kontinens jóléte érdekében”- áradozott Wemer Hoyer, az Európai Befektetési Bank elnöke.

Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, közös nyilatkozatban kommunikálták, hogy „az Európai Unió továbbra is a béke és biztonság támogatója marad a számára közeli országok és az egész világ számára.”

Nigel Farage, az angol Függetlenségi Párt elnöke volt az egyetlen, aki a valóság talajáról közelítette meg a kérdést és némileg lehűtötte az önmagukat éltető politikusokat.

„Emlékezve, miként sürgette van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, Líbia megtámadását, a Nobel Békedíj odaítélése teljesen nevetséges döntés,” mondta, hozzátéve, hogy a lépés „igazi szégyen. Szerintem komolyan csorbítja a Nobel-díj hírnevét.”
Heming Olaussen, Norvégia legerősebb EU-ellenes szerve-zetének vezetője, „abszurdnak” nevezte a díj odaítélését, az NRK csatornának adott interjú során.

Max Keiser, az RT gazdasági szakértője felháborítónak nevezte a döntést, kijelentve, hogy a Nobel-békedíjat egy „technokrata szörny kapta”.
„Olyan mintha Frankensteint megjutalmaznák azért, mert ő a legjobb szörny, amit az elmúlt 12 hónap során létrehoztak,” mondta Keiser. „Legközelebb kinek ítélik oda? Esetleg egy génmódosított mag kapja majd Indiában, ahol a gazdák ezrével követnek el öngyilkosságot a Monsanto-hoz hasonló cégek miatt. Tisztelt Nobel bizottság! Jövőre adjátok a Monsanto-nak a díjat!

Számos orosz tisztségviselő és emberjogi aktivista fejezte ki értetlenségét a díj odaítélésével kapcsolatban. Már 2009-ben is sokakat megdöbbentett, hogy a frissen megválasztott Barack Obama kapta a békedíjat. Az elnököt éppen csak két héttel a díj odaítélése előtt iktatták be. Az indoklás szerint az elismerést „a nemzetközi diplomáciában és a népek közötti együttműködésért kifejtett kiemelkedő erőfeszítéseiért kapta.”
Hasonló felhangja volt az 1973-as Nobel-díj odaítélésének is, amit végül Henry Kissinger, akkori amerikai külügyminiszter és biztonságpolitikai tanácsadó kapott, akit sokan háborús bűnösként tartanak számon dél-amerikai és dél-kelet ázsiai konfliktusokban vállalt szerepéért.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.11. Európa barátai – Barroso kiáll a szociális piacgazdaság mellett

2012.10.02. Az európaiaknak meg kell tanulniuk a közös problémák rendezését

2012.10.01. “Birodalmi” Európa az unió jövője?

2012.09.22. Nyíltan kétsebességes Európáról beszélt a belga kormányfő

2012.09.20. Európa legerősebb országai EU elnököt és közös hadsereget akarnak

2012.09.13. Barroso: Európának föderációra van szüksége

free counters

Monsanto kukorica: korai halál és súlyos daganatok

A genetikailag módosított kukorica és a Monsanto féle Roundup műtrágya és gyomirtó hatására a kísérleti patkányokban döbbenetes daganatok alakultak ki, több szervük károsodott és végül idő előtt elpusztultak. Így lehetne néhány szóban összefoglalni a Monsanto által gyártott genetikailag módosított organizmusok hosszú távú hatásával foglalkozó legújabb tanulmány eredményeit.

Szakemberek szerint a tanulmány az eddigi „legalaposabb kutatás, ami valaha megjelent a genetikailag módosított termények és a Roundup gyomirtó patkányokra kifejtett hatásáról.” A szörnyű eredmények futótűzként terjednek az Interneten és még a fővonalas média is számos cikkben foglalkozik a megdöbbentő fotókkal.

A daganatok olyan komolyak, hogy némelyik állat csupán a kinövések mérete miatt alig jut levegőhöz.

„A Monsanto Roundup gyomirtó és a GMO kukorica a vétkes, állítja az új döbbenetes tanulmány a rák kialakulásáról,” írja a Grocery, egy népszerű brit kiadvány.

„A tudósok azt találták, hogy az állatokban még igen kevés mennyiségtől is emlőrák alakult ki és komoly máj és vesekárosodást szenvedtek, a hímek esetében négy, a nőstényeknél pedig hét hónap alatt,” írja a cikk.

Daily Mail a következőket írja:
„Új vita a GMO ételekről miután a francia tanulmány azt állítja, hogy a kérdéses takarmánnyal etetett patkányokban daganatok alakultak ki. A GMO diétán tartott állatokban emlőrák alakult ki, azonkívül súlyos máj és vesekárosodást szenvedtek. Az eredmények szerint a hímek 50, míg a nőstények 70 százaléka pusztult el idő előtt, a kontroll csoport 30 és 20 százalékához képest.”

A Caen Egyetem professzora, Gilles-Eric Seralini által vezetett tanulmány az első olyan komoly munka, ami alaposan megvizsgálta a genetikailag módosított organizmusok hosszú távú (az élet teljes tartamára vonatkozó) hatását. Az ember nyilván elgondolkozik azon, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy a GM kukorica hatósági engedélyezése előtt nem végeztek hasonló tanulmányokat, de sajnos ilyen komoly befolyással rendelkezik a vállalati lobbi és az emberi kapzsiság.

A tanulmány az Élelmiszer és kémiai toxikológiai folyóiratban jelent meg és a napokban tárták a nagyközönség elé egy londoni sajtókonferencián.

Néhány megdöbbentő részlet a tanulmányból:

  • A hímek 50, a nőstényeknek pedig 70 százaléka idő előtt elpusztult.
  • A nyomokban (a hatóságilag az ivóvízben megengedett mérték alatti) Roundup gyomirtót tartalmazó vizet fogyasztó patkányoknál 200 illetve 300 százalékkal nőtt a nagyméretű daganatok kialakulásának esélye.
  • A GM kukoricát és nyomokban Roundup-ot tartalmazó táplálékot fogyasztó patkányoknál máj illetve vesekárosodást figyeltek meg.
  • A tanulmány során a patkányok NK603-at kaptak, ami a Monsanto szabadalmazott genetikailag módosított kukoricája és amit széles körben használnak egész Észak-Amerikában, emberi és állati fogyasztásra egyaránt. Ugyanebből a kukoricából készülnek a reggeliző pelyhek és a kukorica chipsek is.

A Daily Mail a következőket írta még a tanulmányról:
Jose Bove, az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottságának francia elnöke és a GM termékek ismert ellenzője, a GM termények termesztésének és importengedélyek kiadásának azonnali felfüggesztését indítványozta. „Ez a tanulmány végre bebizonyította, hogy igazunk van, és sürgősen felül kell vizsgálnunk a GM termények engedélyezési folyamatát,” közölte egy nyilatkozatban. „Az országos és európai élelmiszer-biztonsági hatóságoknak új, közpénzből finanszírozott tanulmányokat kell lefolytatni, hogy egészséges élelmiszereket biztosíthassunk Európa lakosságának.”

A tanulmány címe „Három GM kukoricafajta ez emlősök egészségére kifejtett hatásának összehasonlítása” és az alábbi linken teljes terjedelmében elérhető: http://www.biolsci.org/v05p0706.htm

Néhány további említésre méltó szemelvény:
Elemzésünk egyértelműen eddig nem ismert mellékhatásokat állapít meg a 3 GMO fajta fogyasztása esetén, amelyek hatása nemenként és esetenként adagtól függően eltér. A mellékhatások leginkább a vesére és a májra, a szervezet méregtelenítéséért felelős két legfőbb szervére hatottak, bár a mellékhatások eltértek a három különböző fajtánál. Egyéb mellékhatások a szívet, a mellékvesét, a lépet és a vérképző rendszert érintették. A kapott adatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy májmérgezés állapítható meg, valószínűsíthetően az adott GM kukoricákban található új rovarirtók miatt. Emellett nem lehet kizárni egyéb nem szándékos, direkt vagy indirekt hatást az anyagcserére.

Néhány idézet a kutatóktól:
„A kutatás hihetetlen számú daganat kialakulását mutatja, amelyek gyorsabban jelennek meg és agresszívabban nőnek, különösen a nőstény állatok esetében. Számomra megdöbbentő ezeknek az egészségre kifejtett negatív hatása.”
„Várható, hogy a genetikailag módosított kukorica és a Roundup gyomirtó komoly hatással lesz az emberi egészségre.” – Dr. Michael Antoniou, molekuláris biológus, King’s College London.

„Ez az első alkalom, hogy megvizsgálták a GM kukorica és a Roundup gyomirtó, illetve a kettő kombinációjának hatását és az eredmény nagyon súlyos. A hím patkányok esetében máj és vesekárosodást, illetve rendellenességeket, beleértve daganatok kialakulását tapasztalták, ami viszont ennél is aggasztóbb, hogy a nőstény állatoknál rendkívül súlyos emlőrák kialakulása volt megfigyelhető. A kísérlet végére a nőstények 80 százalékában alakult ki emlőrák.” – Patrick Holden, a Fenntartható Élelmiszert Tröszt igazgatója.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.09.15 Ha ezt előre tudja, Kína nem engedi be a Nyugatot

2012.09.13. Franciaország kihátrál a bioüzemanyagok mögül

2012.09.03. A Barclays milliárdokat keresett az élelmiszerválságon

2012.08.29. Vegetáriánus étrendre kényszerítheti az emberiséget az élelmiszer…

2012.08.25. Szárazság: az ENSZ aggódik

2012.08.22. Az USA évente 165 milliárd dollárt dob ki szemétdombra

2012.08.17. Ősz-2012: Az élelmiszer árak növekedését jósolják

free counters

Pénzügyi trükkökből világválság

Nem annyira a bedőlt amerikai lakáshitelek, mint inkább egy többszereplős pénzpiaci játék okozta négy évvel ezelőtt a gazdasági világválság felgyorsulását. A Lehman Brothers bedőlése indította el ezt a folyamatot. A befektetési bankot szándékosan hagyták bedőlni, aminek célja végső soron az volt, hogy a pénzintézetek helyett a társadalom fizesse ki az úgynevezett rossz adósságokat.

Hamarosan négy éve lesz annak, hogy a Lehman Brothers amerikai befektetési bank összeomlott, s ezzel hatalmas pánikot és bizalmatlanságot indított el a világ pénzpiacain. A bank részvényei 2008. szeptember 15-én egy nap alatt 90 százalékot zuhantak, miközben a Dow Jones index ötszáz pontot esett. A pénzintézetről – amelyet addig az egyik legsikeresebbnek tartottak – néhány nappal korábban már lehetett tudni, hogy nehézségekkel küzd. A társaság ugyanis szeptember 10-én tette közzé negyedéves eredményeit, amelyekből kiderült, hogy – főként jelzálogpiaci tevékenységével összefüggésben – 3,9 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el. A cég vezetői néhány napig még próbálkoztak a bank értékesítésével, és reménykedtek az állami mentőövben is, azonban a helyzet menthetetlennek bizonyult, és csődvédelmet kellett kérniük.

A csődvédelem időszaka alatt a vállalatot gyakorlatilag kirámolták a hitelezői, elvitték jó szerződéseit és ügyfeleit, a rosszakat pedig az államra terhelték. A piacon pedig elindult egy úgynevezett tisztulási folyamat, amely végső soron a verseny csökkentéséhez vezetett – vélekedett a Magyar Nemzetnek Varga István. A gazdasági szakember szerint ezek a nagy átrendeződések azzal jártak, hogy a kormányok – Amerikában és Európában egyaránt – gyakorlatilag átvállalták a pénzügyi szektortól a soha ki nem fizethető adósságokat.

A nagy zűrzavarban nem tűnt fel, hogy a válság állítólagos okozója, az összes bedőlt lakossági hitel összege meg sem közelíti a kimutatott kifizetetlen adósságok mértékét. Vagyis elsikkadt a lényeg: az, hogy a pénzpiaci játékosok egymás között halmozták fel a hatalmas követeléseket és az adósságokat, és ezzel végrehajtották a történelem legnagyobb pénzügyi trükkjét – mutatott rá a szakember.

Varga István szerint a Lehman-csőd kirobbantása az egyik kulcseleme volt ennek a játszmának. A látványos zuhanás napjától ugyanis a közbeszéd tárgyává vált a probléma, így hivatkozási alap jött létre arra, hogy a társadalmon szét lehessen teríteni a terheket. „Túl nagy, hogy hagyhassuk tönkremenni, zavart keltene a gazdaságban”, azóta számtalan alkalommal elhangzott ez az indoklás. A gazdasági szakember emlékeztetett arra, hogy a befektetési bank összeomlását legnagyobb hitelezői okozták azzal, hogy nem vagy késve fizettek, miközben a pénzintézettől precízen követeltek. Hogy miért esett a választás épp a negyedik legnagyobbként számon tartott befektetési bankra? Egyes vélemények szerint ebben az is szerepet játszhatott, hogy a vállalat tulajdonosi köre kilógott a többi hasonló profilú társaság közül: a cég – szemben többi intézettel, amely néhány család befolyása alá tartozik – több tízezer alkalmazottja tulajdona volt.

Forrás: www.mno.hu

Már négy éve folyamatosan mentjük a bankokat közpénzből és ez valahogy nem zavarja az embereket. Pedig lehet, hogy kellene:

A konszolidáció azóta is folyamatos, hiszen bár Európa „már az első ijedtségében” is 4500 milliárd eurót adott az adófizetők pénzéből a bankok megsegítésére.

A Varga Istvánnal készített interjúnkat ITT megtekinthetik.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.09.11. Spanyolország nem akarja elfogadni az EU pénzügyi feltételeit

2012.09.10. Soros: az euróválság most már az EU-t veszélyezteti

2012.09.06. Bankkonszolidálás: Óriási trükköt hitt el a világ?

2012.08.30. Kína is felelős a 2008-as válság kirobbanásáért?

2012.08.29. Hangosan ketyeg a svájcifrank-bomba

2012.08.21. Forró ősz jön – kritikus helyzetek sora állhat elő

2012.08.20. “A következő válság már jóval katasztrofálisabb lesz”

free counters

A média szerepe korunk háborúiban

A berlini fal leomlásakor a nyugati országok és különösen az Egyesült Államok elvesztették „meghitt ellenségüket”, a keleti blokkot, amelyre mindaddig a közvéleményük minden félelmét koncentrálták. Jövőbeli háborúik igazolásához új ellenségeket kellett kreálniuk maguknak, eltitkolva ugyanakkor az új konfliktusok lényegében gazdasági és geopolitikai érdekekre alapozott, tehát távolról sem idealista okait: a katonai támaszpontokat, a területi és kereskedelmi dominanciára való törekvést, az energiahordozókat, az olajvezetékeket stb. A telekommunikáció utóbbi években tapasztalt rendkívüli fejlődése olyan információs rendszert hozott létre, amely elég fejlett ahhoz, hogy egyenes adásban a tévéképernyőkre juttasson bármilyen eseményt ezer kilométerekre onnan, ahol megtörtént. Ilyen körülmények között a képek felhasználása és ellenőrzése különleges jelentőségre tett szert.

Modern életmódunk a nyugati népesség legnagyobb részét tévéfüggővé tette. Munkából hazatérve az emberek többsége bekapcsolja televízióját és aláveti magát a mozgóképek uralmának. Gondolkodás nélkül. Ennek az életmódnak természetes velejárója egy fogyasztói massza kialakulása, amely különösen fogékony a kommunikációra. A demokratikus társadalmakban dívó gondolatellenőrzés eredményességéhez szükséges illúziókat tárgyaló esszéjében (Necessary Illusions: Thought Control in Democratic Societies, Pluto Press, London 1989) Noam Chomsky amerikai nyelvész azt magyarázza, hogy a demokratikus rezsimekben mindenképpen el kell hitetni a közvéleménnyel, hogy minden (kormányzati) cselekedet jogos és igazolható. Következésképpen az illúzió megteremtéséhez nagyon fontos a kellőképpen agyafúrt kommunikáció igénybevétele.

A világ amerikai elvek szerinti geopolitikai átrendezése magával hozta e furfangos rendszer elhatalmasodását, lehetővé téve, hogy a nemzetközi közvéleményt annak a leegyszerűsített képeivel árasszák el, amit valóságként kellene felfognia, olyan politikai döntések támogatása végett, amelyek népszerűtlenek vagy az erkölccsel és a nemzetközi joggal ellentétesek lennének, ha realista módon tálalnák őket. A prűd angolszász mentalitás megkívánja, hogy minden cselekedet erkölcsös legyen, vagy ha nem az, akkor el kell hitetni az ellenkezőjét. Nem véletlen, hogy éppen egy brit diplomata, Lord Arthur Ponsonby (1871-1946) fogalmazta meg a háborús propaganda négy vezérelvét, imigyen: 1) A háborúért egyedül a szemben álló tábort terheli a felelősség 2) A szemben álló tábor vezére maga az ördög megtestesülése (ő az ügyeletes „szörnyeteg”) 3) Mi nemes ügyet védelmezünk, nem pedig magánérdekeket 4) Az ellenség szándékosan provokál ki atrocitásokat, és ha mi el is követünk szörnyűségeket, önkéntelenül tesszük.

A médiumok viselkedése 1996-ban az USA által patronált tálibok végső győzelme kapcsán klasszikus példája ennek a képmutatásnak. Nadzsibullah ex-államfő brutális kivégezéséről – akit meglincseltek, majd fivérével együtt felakasztottak, és napokig lógva hagytak a tömeg őrjöngésének kitéve – meglehetősen visszafogott hangnemben számoltak be, és nem botránkoztatta meg őket az a barbárság sem, ahogyan a tálibok a Korán törvényeit alkalmazták, vagy a rabszolgasors, amelyre a nőket kárhoztatták. A dolgok azonban hirtelen megváltoztak. Amióta ugyanis a NATO-szövetségesek Afganisztánban harcolnak, a nyugati médiumok a tálibokat kegyetlen és fanatikus terroristaként ábrázolják. Az amerikai tengerészgyalogosok csúfosan végződött mogadishui bevetése szintén a médiatikus agitprop szerepét és a vizuális kommunikáció fontosságát példázza az igazságtalan és igazolhatatlan cselekedetek elfogadtatásában.

Így született meg a háborúskodás egy új, cinikus és erkölcstelen, ám a tömegek meggyőzésének művé- szetét szinte már tökélyre fejlesztő formája, a tömegtájékoztatási eszközök révén megvívott médiatikus háború, amelynek urai a hatalommal szoros kapcsolatot fenntartó kommunikációs szakemberek, akik sokkal kifinomultabb és meggyőzőbb tömeglélektani módszereket alkalmaznak, mint a klasszikus háborús propaganda. Technikájuk abból áll, hogy kitalálják és különböző stratégiákkal megvédjék az ügyfeleik arculatát, kihasználva minden információt az ellenfél ellen, még a hamisakat is, ha a médiahatásuk biztosított. Amikor pedig a hírügynökségeken keresztül terjesztett valós vagy fals információ által gerjesztett szenzáció gyengülni kezd, egy újabbat ajánlanak helyette, hogy kiváltsák a közvélemény szánakozását vagy felháborodását. A következmények katasztrofálisak, hiszen a valódi drámát meghamisítják a kitalált drámával, és ennek az alantas játéknak végső soron mindig a civil lakosság issza meg a levét.
Egészen eltérő módon értékelték például a boszniai háborús felek által elkövetett kegyetlenségeket, ahogyan azokat bemutatták, amikor moszlimok álltak szemben szerbekkel Szarajevóban, moszlimok horvátokkal Mostarban vagy moszlimok moszlimokkal Bihaćban. E tekintetben a koszovói ügy még tipikusabb, mert olyan ellenfelekről szól, akiknek a nemzetközi megítélését már eleve befolyásolja a nyugati hatalmak politikai választása és korábbi negatív imázsuk.

Az öbölháború idején Kuvait megbízta a washingtoni Ruder & Finn kommunikációs ügynökséget, amely áldozati arculatot fabrikált ügyfelének, Szaddám Huszein „kegyetlenségét” hangsúlyozva, holott az iraki vezető egyetlen katonát sem mert volna Kuvaitba küldeni az USA előzetes (hallgatólagos) beleegyezése nélkül. A médiainformációk által kiváltott nemzetközi felháborodás hulláma végül arra késztette az ENSZ-t, hogy áldását adja az Irak elleni súlyos szankciókra és pusztító hatású technológiai háborúra, amely félmillió felnőtt áldozatot követelt, míg a mesterségesen kiváltott gyógyszer- és élelmiszerhiány, valamint a szegényített urániumtartalmú muníció és más biológiai és vegyi anyagok használata következtében legalább egymillió gyermek vesztette életét. Megérte? Madeleine Albright, Clinton egykori külügyminisztere szerint legalábbis mindenképpen (in „60 Minutes”, CBS, 1996. május 12.).

A Ruder & Finn morbid szakértelmét Horvátország, a boszniai muszlim párt és a koszóvói albán ellenzék is igénybe vette a balkáni konfliktus elejétől. James Harff, aki akkoriban az ügynökség vezetője volt, később interjút adott Jacques Merlino francia újságírónak, amelyet ez utóbbi a Nem minden jugoszláv igazságot jó elmondani c. könyvében publikált. Egykori jugoszláv ügyfeleiről, stratégiájáról és az elért sikerről az amerikai kommunikációs guru többek között ezt mondta: „1992. augusztus 2. és 5. között, amikor a New York Newsday felplankolta a táborok ügyét, mi azonnal rámozdultunk, és megkörnyékeztünk három nagy zsidó szervezetet: a B’nai B’rith Rágalmazásellenes Ligáját, az Amerikai Zsidó Bizottságot és az Amerikai Zsidó Kongresszust. (…) Fellépésük a bosnyákok oldalán rendkívüli pókerhúzás volt, mert így a közvéleményben összemoshattuk a szerbeket a nácikkal. (…) Az információk ellenőrzése nem a mi dolgunk. (…) A mi munkánk … a számunkra kedvező információk keringésének meggyorsítása, a jól megválasztott célpontok megcélzása. (…) Amint egy információt jónak találunk, azonnal le kell horgonyoznunk azt a közvéleményben, mert tökéletesen tudjuk, hogy mindig az első állítás számít. A cáfolatok egyáltalán nem hatékonyak. (…) Mi profik vagyunk és nem azért fizetnek bennünket, hogy moralizáljunk” (Les vérités yougoslaves ne sont pas toutes bonnes a dire, Albin Michel, 1993, p. 126-129).

„Az Egyesült Államok megkettőzte erőfeszítéseit, de nem talált bizonyítékot a horvátok és muzulmánok szisztematikus lemészárlására a szerb fogolytáborokban”, írta a The New York Times 1992. augusztus 22-én, nem sokkal azután, hogy a brit ITN tévécsatorna lefilmezett egy csoport muzulmánt a szögesdrótkerítés mögött Trnopoljéban, tápot adva ezzel a szerb megsemmisítő táborokra vonatkozó deliráns képzelgések egész hullámához. A csonttá soványodott muszlim férfi képe bejárta a világot, a XX. század végi újnácikat és koncentrációs táboraikat szimbolizálva. Valójában egy menekülttáborról volt szó, amelynek a lakói teljesen szabadon mozoghattak. A televíziós stáb azonban egy mezőgazdasági eszközök őrzésére felállított szögesdrótkerítésen belül helyezte el a kameráját, azt a látszatot keltve, hogy a lefilmezett emberek foglyok. Mindenesetre ez a hamis szenzáció elérte a célját. Az senkinek sem jutott az eszébe, hogy a brit tévések zavartalanul forgathattak a szerb táborban, holott soha egyetlen riporter sem tehette be a lábát – és pláne nem fotózhatott – horvát vagy muzulmán táborokban, így a Split melletti Lorában, a boszniai Tarcinban vagy Čapljinában, ahol a horvátok bosnyákokat tartottak fogva.

Ugyanez a klisé rutinszerűen ismétlődik. Beindítanak egy rágalomhadjáratot, rettenetes leleplezésekkel bombázva a médiát az ellenfél viselkedéséről, hogy negatív előítéletet teremtsenek, amely majd mélyen meggyökeresedik a köztudatban. Az információk gyakran légből kapottak vagy szubjektív módon interpretáltak. Miután nyilvánosságra hozták őket, figyelmen kívül hagynak minden helyesbítést vagy cáfolatot. Az agyafúrt meggyőzési munka mély gyűlöletet kelt a közvéleményben a kommunikáció tárgya iránt. Az emberek az elébük vetett „ellenségben” minden frusztrációjuk kiváltó okát látják, és anélkül támogatják a katonai beavatkozást és a bombázásokat, hogy elgondolkodnának a probléma objektív okairól, nem törődve az érintett lakossággal, a férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel – vagyis hasonmásaikkal.

Példa rá a boszniai Goražde ostroma is. Goraždét katonai védelem nélküli, nyílt városként ábrázolta a média, pedig a muzulmánok erőddé alakították, fegyvergyárakkal és vegyi üzemekkel. Az állítólagos szerb orvtámadások csak a muzulmánok provokatív aknáira válaszoltak, amelyeket az UNPROFOR erők szeme láttára lőttek ki. Boszniában a „képbombázás” technikáját a háború kirobbanása óta sikerrel alkalmazták. 1992-ben, a konfliktus kezdetén, nem sokkal az augusztusi londoni konferencia előtt a szerbek győztesek voltak minden vonalon. Mindenképpen el kellett kerülni, hogy elnyerjék a nemzetközi közvélemény szimpátiáját. Fényképek és újságcikkek dömpingjének köszönhetően az egész világ közvéleménye megdöbbent az egyik szarajevói kenyérbolt előtt sorban állók közé lőtt akna pusztításán, amely arra késztette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy súlyos szankciókkal sújtsa a szerbeket. Ami az ugyancsak szarajevói Markale piacon 1994 februárjában és 1995 augusztusában becsapódott aknákat illeti, ezek valóságos médiavihart váltottak ki. Az előbbi támadásra a genfi nemzetközi tanácskozás előtt került sor, az utóbbi pedig ürügyet szolgáltatott a Clinton-kormánynak a boszniai Szerb Köztársaság bombázásához. Később aztán kiderült, hogy mindhárom szcenárió a muzulmánok műve volt (ld. Yossef Bodansky, Offensive in the Balkans. The Potential for a Wider War as a Result of Foreign Intervention in Bosnia-Herzegovina, International Media Corp., 1995).

Hogy leplezzék a nyilvánvaló jogsértéseket, amelyeket Jugoszlávia bombázása során követtek el – a valós cél Koszovó ellenőrzése lévén, ahová mindenképpen katonai támaszpontot akartak telepíteni a kaukázusi köztársaságokból induló és a régión áthaladó kőolajvezetékek felügyelete végett -, a NATO és az USA is filmforgatókönyveket adaptált. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) megfigyelői előírták a jugoszláv milícia számára, hogy számoljon be az UCK albán szeparatista terrorcsoport elleni rendőrségi akcióiról. A račaki hátborzongató sztori tehát éppen kapóra jött, és a megcsonkított albán holttestek felfedezése a koszovói intervenciót eredményezte. A boncolás ugyan megerősítette, hogy az amputálásokat a halál beállta után hajtották végre, a finn, fehérorosz és jugoszláv patológusok pedig azt is megállapították, hogy a halálos sebeket távolról leadott lövések okozták, az OSCE ellenőrei azonban óvakodtak közzétenni jelentéseiket, és hagyták kirobbanni a médiaszenzációt. Amikor aztán a NATO-bombázások és „járulékos veszteségeik” kezdtek veszélyes pszichológiai hatást gyakorolni a közvéleményre, eldöntötték, hogy ennek ellensúlyozására Milosevics jugoszláv elnököt háborús bűnössé nyilvánítják, a média megkapta az aktuális közellenséget, és így a világ (amerikai) rendje helyreállt.

Gazdag István – Médiatikus háborúk: a kommunikáció szerepe korunk háborúiban

Forrás: www.antidogma.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.08. Végzetes hiba? Szíriában orosz tábornokot öltek meg?

2012.07.31. A propaganda-háború líbiai forgatókönyve Szíria számára

2012.07.30. Megosztó propaganda Szíriában: Az aleppoi művelet

2012.06.22. Tovább folyik az információs háború: Evakuáció, mint provokáció

2012.04.25. Az al-Dzsazira elferdíti a tényeket

2012.03.22. Az információs háború áldozatai

free counters

Mainstream média: cenzúrázott állami propaganda

Az alábbi cikk egy nagyon fontos témát feszeget: az Igazságot. Az igazságot, arról, ami a világban folyik. A jelenkor eseményeinek hátterében rejlő igazságot. Ahogy egy korábbi cikkben írtuk: “Hillary Clinton panaszkodott, hogy az amerikai katonai-ipari hatalom „vesztésre áll az információs háborúban” a független médiumokkal szemben és sürgette, hogy tegyenek valamit az egyensúly visszabillentése érdekében, mert így túl sokan botlanak bele a hatalmi elit örök bosszúságába: az igazságba.” Ez az egyik legfőbb oka az Internet szabadsága elleni támadásoknak. A mindenkori hatalom abszolút felügyeletet akar magának az információ felett, hogy az igazságnak csak az általa jóváhagyott verziója létezhessen.

A New York Times nemrégiben megjelent igencsak ritkaságnak számító cikkében elismeri, hogy tulajdonképpen minden nagy médiatársaság hagyja, hogy állami bürokraták és kampányfelelősök cenzúrázzák cikkeiket. Ezek a médiumok beleegyeztek, hogy az Obama vagy Romney kampány résztvevőitől származó idézeteket kizárólag jóváhagyás után tegyék közzé. A cél, hogy a kampányok a lehető legközelebb maradjanak a hivatalos „üzenethez” és semmi se csússzon át a szűrőn, ami negatívan befolyásolhatja a politikusok imázsát.

A New York Times szerint az „idézet jóváhagyás” mára bevett szokássá vált Washingtonban. Ez is egyértelműen mutatja, hogy a szabad és független média intézménye ma már a múlté. A főáramú médiában tulajdonképpen az alaposan szűrt és cenzúrázott állami propagandát hallhatjuk. Ez az oka annak, hogy egyre több ember fordul el a régen kizárólagos hírforrásnak számító médiumoktól. Az emberek az igazságot akarják és kezdenek rájönni, hogy ezt az esti hírekből nem kapják meg.

A New York Times a következőket írta:
Az idézetek szerkesztve, minden színtől, fesztelen stílustól és a provokatív hangvételnek az árnyékától is megfosztva érkeznek vissza.
Email üzenetben érkeznek a Chicagói Obama-főhadiszállásról az újságírókhoz, akik egyetlen feltétellel kapnak engedélyt arra, hogy interjút készíthessenek a kampány valamelyik tagjával: a kampány sajtóosztályának vétójoga van és ők döntik el, mely nyilatkozatokat lehet közölni illetve névvel ellátni.
Az elnök vezető stratégáinak véleményére áhítozó riporterek a fogukat szívva, de beleegyeznek a cenzúrába. Az interjúkat követően a riporterek a legszaftosabb sorokat ellenőrzésre küldik.
A forgatókönyvhöz foggal, körömmel ragaszkodó kampányfelelősök döntése legtöbbször nemleges: „Barack Obama nem hagyja jóvá a szóban forgó üzenetet.”
Ezt a New York Times írást tényleg érdemes elolvasni.

A cikk elmondja, hogy szinte minden vezető médium beleegyezett, hogy közzététel előtt leadja idézeteit ellenőrzés és jóváhagyás céljából:
Nehéz volt olyan hírcsatornát találni, amelyik nem veti alá magát az idézet-jóváhagyás procedúrának, bár nyilván sokan kelletlenül teszik. A Bloomberg, a Washington Post, a Vanity Fair, a Reuters és a New York Times mind elfogadták, hogy csak ezekkel a feltételekkel készíthetnek interjút. Ez teljesen ellentétben áll azzal, amit a médiának képviselnie kellene.

Joseph Farah, a World Net Daily alapítója a következőket mondta erről:
Csak annyit tudok mondani ezekről az emberekről, akiket egykor a kollégáimnak tekintettem, hogy szégyellem magam miattuk. Ez borzalmas. Szégyenbe hozzák magukat is és azt az intézményt is, ami egy szabad társadalom számára nélkülözhetetlen.
Nekem úgy tűnik, hogy a szabad és független sajtó számára a legnagyobb veszélyt nem az állami kényszer jelenti, hanem a sajtó hajlandósága, hogy átengedje magát a kormány és a politikusok irányításának.

Joseph Farah, aki évtizedek óta dolgozik újságíróként, nincs egyedül véleményével. Dan Rather, a CBS korábbi műsorvezetője, még 2009-ben, egy beszéd során mondta a következőket:
„Az én koromban és helyzetemben végre elértem oda, hogy nem kell hízelegnem senkinek,” – mondta. – „Csodálatos érzés.”
Ettől függetlenül kihangsúlyozta, hogy az újságírás integritását tönkretette a pénz, a politika és a hírek lebutítása. Dan szerint ez a három tényező a felelős „a hírek butulásáért és a híres amerikai sajtó hanyatlásáért.”
A média konszolidációját a bankiparhoz hasonlítva kijelentette, hogy a média „hozzávetőlegesen 80 százalékát” nem több mint 6, de talán még ennél is kevesebb társaság tartja kézben.

A legtöbb ember tévé- vagy információfüggő és nem tud meglenni az esti híradó, film vagy kedvenc sorozat nélkül. Ma ez a hat társaság dönti el, hogy ez a sok százmillió ember milyen információt kap, illetve milyen szórakoztató műsort nézve tölti estéit.

Egy átlag amerikai 153 órát tölt tévénézéssel egy hónapban és 120-150 órájukkal a magyarok sincsenek sokkal lemaradva. Gondoljunk csak bele: mekkora befolyással bírhat havi 150 óra „programozás” egy átlagember számára?

Az Egyesült Államokban ez a hat társaság a Time Warner, a Walt Disney, a Viacom, a Rupert Murdoch’s News Corp., a CBS Corporation és az NBC Universal. A médiának vannak még olyan területei, amelyeket kevésbé dominálnak ezek a birodalmak, de ezeknél is fokozatosan romlik a helyzet.

Sajnos az Interneten is egyre erősebb a kontroll. A Facebook, Google, Yahoo, Microsoft és hasonló nagy cégek egyre nagyobb beleszólással bírnak abba, hogy mit látunk és hallunk a világhálón. Akit érdekelnek a részletek, itt megnézheti a hat médiabirodalom tulajdonában lévő médiacégek listáját. Talán így már érthető, miért érzi azt az ember, hogy lassan mindegy melyik csatornából vagy újságból értesül a hírekről, nagyjából mind egyformának tűnik.

Sokan azt sem tudják, milyen óriási az átfedés a nagy médiacégek igazgatói és a bankok, olaj-, gyógyszeripari és technológiai cégek vezetői között. Itt ezek a listák is megtekinthetők. A fővonalas média nem fogja kritizálni az üzleti rendszert, mert ők a rendszer. Sokszor a média által közvetített üzeneteket közvetlenül az állam irányítja.

Carl Bernstein, a Washington Post volt újságírója feltárta, hogy több száz amerikai újságíró korábban a CIA-nak dolgozott. Rendkívül fontos megérteni, hogy a média irányítói, a kezükben összpontosuló rendkívüli információs hatalom segítségével akarják befolyásolni a társadalom gondolkodását. Saját értékeiket és jövőképüket akarják ráerőltetni mindenkire.

Bizonyára sokan észrevették, hogy ritkán halljuk a főáramú médiát Nagy-testvér szép lassan körénk épülő rendőrállamát kritizálni. Ehelyett kitartanak amellett, hogy az új biztonsági intézkedések a mi érdekeinket szolgálják és bár szabadságunk egyre fogy, legyünk nyugodtak, ők ezzel soha nem fognak visszaélni és megvédenek minket a rossz emberektől. Vagy például mikor hallunk vagy olvasunk a globális elit népességcsökkentési terveiről? Ehelyett ott a „családtervezés”, természetesen a környezet védelme és az emberek jóléte érdekében. Bár a gazdasági válság kérdése ma már elkerülhetetlen téma a médiában, legtöbbször semmit sem hallunk a válság igazi okáról, illetve, hogy mi is váltotta ki valójában.

A mai világban rendkívül fontos a jól informáltság, ez pedig nem lehetséges megbízható források nélkül. Ne legyünk agyatlan robotok. Nézzünk a dolgok mögé. Ne legyünk lusták és ne elégedjünk meg azzal, amit elénk raknak. Az igazság mindenki számára elérhető, csak kérni vagy keresni kell.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.07.20. Ellenőrizné az internetet Ausztrália

2012.07.13. Obama kezében az amerikai kommunikációs rendszerek feletti irányítás

2012.05.19. Google válaszok és tények: Az Igazság Minisztériuma (Orwell 1984)

2012.05.14. A Google titkolja az amerikai hírszerzéssel fenntartott kapcsolatait

2012.02.22. Készülhetünk a szabad Világháló végére

free counters

A történelem legnagyobb bankbotránya?

A június végén, Londonban kipattant kamatmanipulációs botrányt többen jellemezték már úgy: jelentőségét nehéz túlbecsülni. A skandalum valóban, már csak az ügy szálainak kiterjedtségét, globális jellegét tekintve is világrengetőnek bizonyulhat.

A szóban forgó ügyet röviden összefoglalva: bizonyítást nyert, hogy a Barclays Capital, a világ egyik legnagyobb pénzügyi cége a 2008-as krízist megelőző és az azt követő években is manipulálta a bankközi kamatszinteket, többek között a LIBOR referenciamutatót (London InterBank Offered Rate – londoni bankközi kínálati kamatláb). A szinte a teljes világgazdaságra közvetetten hatást gyakorló irányadó kamatok manipulálásáért a Barclays-t rekordösszegű, 290 millió angol fontnyi (453 millió USD, kb. 110 milliárd HUF) bírsággal büntették, elnöke és vezérigazgatója is  lemondásra  kényszerült. A botrány hatalmas felháborodást keltett a brit közvéleményben, például ez a videó volt a legnézettebb a BBC weboldalán június utolsó napjaiban. Ismét fölerősödött a bankok és a pénzügyi rendszer romlottságáról, illetve a szigorúbb szabályozásról és a büntetőjogi felelősségről szóló vita. A kormány nyilvános vizsgálatot indított az ügyben, parlamenti meghallgatásokat tartottak, miközben egyre több ügyfél fordul el a nagy cégektől és viszi pénzét inkább ún. etikus pénzintézetekhez, helyi takarék-szövetkezetekhez, közösségi bankokhoz.

Azonban mindez csupán a kezdet. Hamar nyilvánosságra került, hogy a botrányban nem csak a Barclays érintett, több mint egy tucat vezető globális pénzintézet ellen folyik nyomozás, olyanok ellen, mint a Citigroup, a JP Morgan Chase, a HSBC, a Deutsche Bank, a Credit Suisse, az UBS vagy a Bank of America. Bob Diamond, a Barclays lemondásra kényszerülő feje még a brit központi bankot, a Bank of England-et is hírbe hozta az üggyel kapcsolatban, azt állítva, hogy ők bíztatták cégét manipulációra. A most nyilvánosságra került információk egy évek óta folyó nyomozás eredményei, amely szerint a csalássorozat, legalább három földrészt érint és Észak-Amerikában, illetve Ázsiában bejegyzett kereseteken alapul.

Ugyan az ügy Nagy Britannián kívül egyelőre nem igazán keltett jelentőségének megfelelő, általános fölzúdulást, – hála a vezető médiumok hathatós közreműködésének – a pénzügyi világ alaposan fölbolydult és a felügyelet, illetve az igazságszolgáltatás szervei sem  tétlenkedhetnek. Végre olyan, például a deregulációval kapcsolatos  kérdések  vetődnek föl a legnagyobb sajtóorgánumok részéről is, melyeket már évek óta feszegettek egyes szakértők, aktivisták és filmkészítők. Mi, akik a pénzvilág és a felső tízezer, avagy az 1% megregulázását is sürgető civil mozgalmak résztvevői vagyunk önigazolást és egyben a paradigmaváltást elősegítő új lehetőséget látunk ebben az egyre terebélyesedő botránysorozatban.

A legnagyobb bankok érintettségén túl fölmerült, hogy az egyébként az Egyesült Királyságban a magyarországihoz hasonló, kiugróan magas üzemanyagárakat szintén manipulálhatták, közben pedig – a Goldman Sachs tavaszi és a Vatikán bankjának nyár eleji botrányai után – rendkívül súlyos vádak fogalmazódtak meg a nemzetközi bankóriás HSBC-vel szemben is: drogüzlettel kapcsolatos pénzmosással és terrorszervezetekkel való üzleteléssel vádolja a bankot az amerikai szenátus egy jelentése. Fény derült a londoni City által lobbizásra fordított hatalmas összegekre, a hitelkártya cégek és bankok közös üzelmeire, miközben a legnagyobb pénzügyi vállalatok egyre rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek. Néhány napja jelent meg a hír, hogy Európában és az USA-ban is küszöbön állhatnak a LIBOR-üggyel kapcsolatos letartóztatások, ahogy a leggazdagabbak által adóelkerülés révén „megtakarított”, minden eddigi becslést fölülmúló összegekről szóló jelentés híre is. A jelentés szerint a vagyon eloszlása a világban még az eddig becsültnél is egyenlőtlenebb lehet és azt is megmutatja, hogy a fejlődő országokból micsoda összegek vándorolnak ki csupán az adóelkerülés révén. Nem mellékes körülmény, hogy hazánk előkelő helyet foglal el a leginkább érintett országok sorában. Végigtekintve ezen eseményeken, mintha egy egyre terebélyesedő dominó-effektust látnánk.

A korrupt pénzügyi-gazdasági rendszer valódi arca

2011 őszén, a világméretű rendszerkritikus tüntetéshullám kellős közepén jelent meg egy svájci kutatócsoportnak a világgazdaság megdöbbentő koncentráltságáról szóló tanulmánya. A tudósok szuperszámítógépek segítségével, hálózatelemzés útján bebizonyították, hogy a világ vagyonának és gazdasági hatalmának túlnyomó része multinacionális óriásvállalatok már-már hátborzongatóan kicsiny csoportjánál összpontosul. A tanulmányt – a LIBOR-botrányhoz hasonlóan – jelentőségénél jóval kisebb figyelem övezte a mainstream médiában. Jellemző, hogy a szinte egyetlen magyar nyelvű cikk szerzője is „az önszabályzó szabad piacok” szükségszerű, már-már természetes állapotaként igyekszik beállítani mindazt, amit a tanulmány megállapít, illetve több figyelmet szentel az „összeesküvés-elméletekkel” való élcelődésnek, mint a tanulmányban szereplő megállapítások súlyosságának.

A kutatók a világ mintegy 43 000 multicége közti kapcsolatokat elemezve saját megdöbbenésükre kimutatták, hogy egy aránytalanul kicsi, 1318 vállalatból álló mag közvetlenül ellenőrzi a világgazdaság mintegy 20, az általa tulajdonolt további cégeken keresztül pedig további 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló cég alkotta „szuper-entitás” és végső soron itt összpontosul a világgazdaság fönt említett 80%-a fölötti ellenőrzés. Ezen cégek mintegy háromnegyede a pénzügyi szektorból kerül ki. Érdemes még megemlíteni, hogy a tudósok által a hálózatra gyakorolt befolyásuk mértéke alapján összeállított (a tanulmány 33. oldalán található) lista első helyén a LIBOR-ügyben már bizonyítottan vétkes Barclays Capital áll és általában is elmondható, hogy a kamatmanipulálási és a többi aktuális botrány által érintett cégek szinte egytől-egyig a lista előkelő helyein szerepelnek.

A legnagyobb pénzintézeteknek a „LIBOR gate-ügyben” való érintettsége, a manipulációban való összejátszásuk lelepleződése a gyakorlatban bizonyíthatja a svájci kutatók által fölvázolt, a leghatalmasabb, szorosan összekapcsolódó cégek alkotta „megatröszt” létezését. Csaknem mindegy, hogy összeesküvésnek, vagy egy elszabadult, a fejünkre nőtt vállalati struktúrának nevezzük, amivel itt szemben állunk az egy globális, végletesen koncentrált hatalmi szerkezet, amely az egyre csak gyűlő bizonyítékok alapján, finoman szólva is velejéig korrupt.


Forrás: www.valodidemokraciatmost.blog.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.07.24. Indul a letartóztatási hullám az év bankbotrányában

2012.07.19. Európa Tanács: A Vatikánnak többet kell tennie a pénzmosás ellen

2012.07.17. A HSBC bankot a narkókartellek támogatásával vádolják

2012.07.16. Börtönbe kerülhetnek végre a bankárok?

2012.07.10. Egy tucat bank manipulálhatta a kamatokat

2012.07.02. Brit bankbotrány – lemond a Barclays elnöke

2012.06.29. Terjed a brit bankbotrány: csaltak a bankok

free counters

Az Amerikai Álom

Állítom, hogy az American dream, ami az előző századfordulótól máig milliónál is több magyar bevándorlót vonzott, és amit mi, minimum száz éve úgy ismerünk mint: „Amerika a korlátlan lehetőségek hazája”, valójában az emberiség átka.

Igen, lehet egy jó ötleted (Bill Gates) és milliárdos lehetsz. Igen, lehetsz útonálló gazember (Joe Kennedy) és multimilliomos lehetsz és az utódodból lehet elnök is. Igen, kezdheted a semmiből (Soros György), ha van hozzá eszed, milliárdos befektetővé válhatsz. Igen, ha szorgalmas vagy a legszebb nők a lábad előtt heverhetnek (Andrew G. Vajna). És még lehetne sorolni, van ezekből jó néhány, de mellette ott van az 50.000.000 segélyből élő amerikai is. A kisember matematikai esélye, hogy Bill Gates lesz belőle, igen picike, de nem nulla. Ez a „nem nulla” tartja életben az amerikai álmot, és szarja el az emberi értékeket.

Hogy a napi nyolc óra munkáért a minimálbért fizeti, de 12 óra munkát követel érte, hogy számolják és mérik, hányszor mész ki a vécére egy nap és mennyi ideig vagy ott, hogy ha  apellálsz kirúgnak, és minden megalázást el kell tűrnöd, az nálunk csak 20 éve van, de Amerikában legalább 150. Miért tűrik? Miért tűrték, hogy a múlt század elején a szakszervezeti aktivistát egyszerűen kivégezték (hamis vádak alapján – Joe Hill). A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert az amerikai tömegek őszintén úgy érzik mind a mai napig, ha keményen dolgoznak, ha helyén van az eszük, belőlük is lehet milliomos. Fenntartották a kapitalizmust, mert az amerikai állom szerint bárkiből lehet milliomos, hiszen a szemeik előtt lettek is. Filmcsillagok dollár milliós gázsikat kapnak (Nicole Kidman). Prédikátoroknak milliókat hord össze a becsapott jó nép (Ron Hubbard – Billy Graham).
A módszer megtanulható. Dale Carnegie már 1936-ban megírta – magyarul: HOGYAN SZEREZZÜNK BARÁTOKAT ÉS BEFOLYÁSOLJUK AZ EMBEREKET  című könyvét, és ha nem az olvasója, ő egészen biztos milliomos lett, mert a könyve közel 80 év után is bestseller.

Milliomosnak pedig nagyon jó dolog lenni, amit 22 éve mi is tudunk, hiszen pénzzel ma már minden megvásárolható, minden álom valóra váltható. Míg korábban nem így volt. Előzőleg volt egy általános társadalmi morál, persze nem Amerikában, hanem az európai kontinensen, és ezt a morált nem lehetett áthágni. Amerikai mintára most már lehet.

A napokban volt szó a Horthy kultuszról. Pro és kontra, ahogy az lenni szokott. Felhozták erényeit, hátrányait és felsorakoztatták a bűneit is. Mindenről volt szó, csak egy valamiről nem. Huszonöt év kormányzás után személyes vagyona pont annyi volt, mint amikor fehér lovon, 1920-ban belovagolt Budapestre, egyetlen pengővel se több. Ezt senki se említette, pedig ha valamire érdemes több mint fél évszázaddal emlékezni, akkor ez az. De ez a korszellem leáldozott a korral együtt. A szocialista erkölcs után jött az amerikai álomban született „üsd-vágd nem apád” szemlélet. Semmi se számít csak a pénz. Nincs becsület, nincs hazafiság, még a családon belüli szeretet is egyre halványul, mert a pénz utáni vágyakozás egyre fokozódó tempóban mindent felülír. Mert te is lehetsz milliomos, de addig is, egy embertelen gazember.

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.07.01. Ötödik hivatali ciklusát kezdheti meg az izlandi államfő

2012.06.29. Terjed a brit bankbotrány: csaltak a bankok

2012.06.28. A hazánk területén ideiglenesen állomásozó bankok csapdája

2012.06.18. A világ urait bemutatják az Európai Parlamentnek

2012.06.14. Az amerikai álom nem egyéb, mint mítosz

2012.06.03. “Nincs pénz a tanárok fizetésére, de van a Bankia számára”

free counters

Terrortámadás a londoni olimpián?

Itt a nyár, és valamivel több mint egy hónap múlva kezdődik a londoni nyári olimpia. A nagy felhajtás és szenzáció mögött azonban figyelemre méltó dolgok rejtőznek.

Heves készülődések folynak Londonban, hogy elhárítsák az esetleges terrortámadásokat. Ugyanis az előrejelzések szerint az olimpiát terrortámadások fenyegetik. Ennek hatására London jelenleg egy háborús színtérhez hasonlít. Az Egyesült Királyság hadserege rendszeres hadgyakorlatokat tart a városban. Az égen a legmodernebb vadászgépek köröznek, valamint katonai helikopterek, ajtajukban mesterlövészekkel. A biztonság érdekében légvédelmi rakétákat is elhelyeztek. A „The Guardian” című napilap beszámolója szerint 1.850.000(!) kamera figyel minden mozdulatot szerte az Egyesült Királyság területén. Mindezt teszik az olimpiára és terrorveszélyre való hivatkozással. Bár ésszerű választ még maguk sem tudnak adni (inkább nem akarnak) arra, hogy mi célt is szolgálnának ezek egy „egyszerű” terrortámadás esetén. De milyen terrortámadásról is van szó?

A pánikkeltés már évekkel az olimpia kezdete előtt beindult. A jól ismert Rockefeller Alapítvány elemzései már 2010-ben terrortámadást jósoltak a 2012-es olimpiára.

Egy kutatási irat, amit az Alapítvány adott ki 2010 májusában „Tervek a Jövő Technológiájához és Nemzetközi Fejlesztéséhez” címmel, a következőt írja:
„A 2010 és 2020 közötti évek a végzet évtizedének lettek elnevezve, okkal: a 2012-es Olimpiai bombázást, ami megölt 13.000 embert, hamarosan egy indonéziai földrengés követte, ami 40.000 embert ölt meg, cunami, ami majdnem eltörölte Nicaraguát, majd a nyugat-kínai éhínség kezdete, ami egy évezredben egyszer előforduló szárazság következménye a klímaváltozás miatt.”

Ezeknek az Intézeteknek az állítólagos feltételezéseire jellemző, hogy – persze teljesen véletlenül – meg is valósulnak. Jó példa erre a Brookings Intézet által 2010-ben kiadott „Melyik út vezet Perzsiába” című elemzés. A 156 oldalas elemzésben szerepel Líbia, Szíria, és Libanon megszállása, az Iráni Iszlám Köztársaság megdöntése, valamint Kína és Oroszország mint „végső célpont”.

Azonban a pánikkeltés nem csak ilyen formában zajlik. A BBC már 2008 Augusztusában egy kisfilmet készített. A videóban láthatjuk, hogyan is nézne ki egy terrortámadás az olimpia során. A videóban egy nukleáris támadás éri az olimpiai stadiont. Itt több, mint százezer halottról beszélnek. A videó magáért beszél.

Tehát láthatjuk, az agymosás már rég megkezdődött. Az embereket félelemkeltéssel lehet a legjobban befolyásolni, amit ki is használnak. Londonban a helyzet tarthatatlan, ezen se a cenzúra, sem a hadsereg nem tud segíteni. Nem tudnak (vagy inkább nem akarnak) rendet tenni. Nem véletlenül. Ezek a folyamatok mind egyfelé mutatnak. A céljuk az emberek feletti totális kontroll. Elhitetni velük, hogy a biztonságuk érdekében szükség van minderre, szükségük lesz Európai Egyesült Államokra a rend fenntartásához. De milyen rendhez? Ha kell, pusztán félelemkeltéssel, ha kell, valós terrorral, de elérik a céljukat. Ha hagyjuk…

Forrás: www.jovonk.info

Egy másik videó, hogyan használják fel a sportot a modern “agymosodában”:

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.05.30. A londoni olimpia, mint nagy politikai porond

2012.05.27. Fel kell készülni az olimpia ideje alatti terrortámadásokra

2012.05.10. Ma meggyújtják az olimpiai lángot Görögországban

2012.01.11. Aki messzire megy a sikerért – Interjú Czukor Zoltánnal

free counters

Menekülési út a devizacsapdából – Riport Dr. Léhmann Györggyel

“Kiút a devizahitelezés tragédiájából” címmel az Echo Tv riportot készített Dr. Léhmann Györggyel, melyben a devizahitelesek témájával foglalkozott egy nemrég született Európai Bíróság döntés fényében.
“Az a bank, amelyik Európában páratlanul tisztességtelen módon járt el már a szerződéskötéskor az Európai Bírósági ítélet alapján is, szerintem soha nem lesz tisztességes egyetlen adóssal szemben sem.” – fogalmazta meg kemény kritikáját az ügyvéd úr. Azonban a műsoridő rövidsége nem engedte, hogy álláspontját teljes egészében kifejtse.

Egy kedves olvasónk/nézőnk kérésének eleget téve felkerestük Dr. Léhmann Györgyöt a devizahitelezéssel kapcsolatos kérdésekben. Az Echo Tv-n lezajlott riport után, melyben kifejtette álláspontját, kerestek meg bennünket, hogy az ottani riportból kimaradt dolgokról kérdezzük meg az ügyvéd urat. Ennek a kérésnek eleget téve megkerestük Dr. Léhmannt, és az időpont egyeztetés után felkerekedett forgatócsoportunk a beszélgetés rögzítésére, melynek eredményét az alábbiakban adjuk közre.

Itt a blogban (technikai okok miatt) csak egy rövid részletet mutatunk be a riportból. Aki kedvet kap a teljes anyag megtekintésére, az látogassa meg videó archívumunkat. Kérjük ennek a blog bejegyzés linkjét, vagy a riport linkjét terítve járuljanak hozzá az érdekeltek információhoz jutásához. A honlapunkról letölthető az anyag DVD minőségben is, egy kis támogatás ellenében, mellyel a további munkánkat segíthetik elő (az így letöltött anyagokat NE osszák meg a videó megosztókon, kérjük tartsák be a szerzői jogokat).

Az ehhez hasonló témákat a közszolgálati média valahogy nem kívánja felkarolni, pedig ők az adófizetők pénzéből megtehetnék, hogy ezt a problémát minden(!) oldalról megközelítve bemutassák…

Mert a bankok oldaláról nézve, az ő érdekeiket előtérbe helyezve, már álmunkból felébresztve is fújjuk a válaszokat (a propagandát).

Egy tanács: mielőtt belevág valaki a pereskedésbe, mindenképp tájékozódjon az ügyvéd úrnál a per lehetséges kimeneteleiről (mi történik, ha megnyeri a pert, mit nyer vele; ha nyer, annak mi lesz a következménye, mi lesz a bank lépése azután; mi történik ha vesztesként jön ki a perből; mennyit kell fizetnie vesztesként, ha úgy alakulna az ügy stb.). Mivel a kiinduló pontok sokfélék, így a perek kimenetele is különböző lehet. A per indítása előtt mindenképp mérlegelni kell a várható következményeket, eredményeket, és ennek megfelelő döntést kell hozni.
A döntés felelősségét már nem lehet átruházni másra…

Dr. Léhmann György több éve figyeli, tanulmányozza a bankok tevékenységét Magyarországon.
Legutóbbi peres eljárásban már kibújt a szög a zsákból, mivel a bankok már a Pénzügyi Szervezete Állami Felügyeletére mutogatnak, hogy ők csak az engedélyezett banki tevékenységet folytatták. Sajnos ez teljes egészében így van és értetlenül áll az adósok tömege ezen szabályozás engedélyezése előtt.
Dr. Léhmann a banki szerződések több pontjában is kifogásolja az okiratot egy Európai Bírósági döntés alapján, mely elöl egyetlen magyar bíró sem tud elállni, figyelembe kell vegye döntésénél.
Így a szerződések semmisé válhatnak, de a további jogfordulatokat lehet kezdeményezni a pénzügyi rendezés elérése végett.
Az ügyvéd állítja, hogy igazán nincs kire várni, nem fogja sem a kormány, sem a PSZÁF, sem a bankok rendezni ezt az áldatlan, az egész nemzetre kiható problémát. Egyetlen kiút van a független magyar bíróság döntéseiben bízni.
Aki többet szeretne megtudni a részletekről, az nézze végig a honlapon található interjút és döntsön belátásának megfelelően.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.05.29. Regionális és elektronikus pénz Magyarországon

2012.03.21. Szabadulás a bankok fogságából

2012.03.04. Uzsorások hálójában

2012.01.13. Az évszázad pénzügyi csalása

2011.10.04. Aki beperelte a bankokat…

free counters

Szabadulás a bankok fogságából

Abban az országban, ahol a Kormány éppen úgy elkötelezett az ország pénzügyi stabilitásának megőrzése iránt, mint az a tíz bank, amelyik Európában példátlanul tisztességtelenül bánik a velük szerződéses viszonyban álló állampolgárokkal, valamint abban az országban, ahol az adósok megkérdezése nélkül a Kormány azokkal a bankokkal együtt akar könnyíteni ezek által a bankok által tisztességtelen módon kétségbeesésbe belekergetett adósok helyzetén, abban az országban ne segítsen képmutató módon egyetlen állami szerv sem semmiben az adósokon.

A rühes macska jut eszembe az ilyen segítségnyújtásról.

Egyetlen módja maradt a probléma megoldásának, a bíróság rendes eljárása.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a több-százezer szerződés semmis szerződési feltételének megállapítására irányuló peres eljárás a bíróságok számára komoly nehézséget okozhat, illetve azzal is, hogy ha tegnap megszülettek volna az ítéletek, már akkor is későn lennének.

A pertársaságnak ennek ellenére azért vagyok ellenére, mert ahány felperes lenne a közös keresetlevélben az annyi féle tényállás ismertetést igényelne a bíróság munkáját jelentősen nehezítve, majd erre a nehézségre tekintettel akár egy évet is csúszhatna az ítélet meghozatala.

Célom most az, hogy a legrövidebb időn belül a bíróságnak a legegyszerűbb módon ítéletet lehessen hozni úgy, hogy ennek az ítéletnek alapján az adósok indokolatlan részletfizetési kötelezettsége megszűnjön.

Ebből következően semmi mást nem javaslok ebben a peres eljárásban igényelni az adósoknak csak azt, amit az április 26-i luxemburgi bírósági ítélet alapján immár elegendő alappal igényelhet.

Kérni azt ítélettel azt, hogy a banki egyoldalú szerződésmódosítási szerződési feltétel semmis, és kérni azt megállapítani, hogy a semmiség jogkövetkezményeként a szerződés megkötésétől kezdődően kötelezettség az adósokat az egyoldalú szerződésmódosítás alapján nem terheli.

Természetesen attól függően, hogy esetleg felmondás, végrehajtás alatt áll már az ügy, illetve opciós vagy kényszer-értékesítéssel kapcsolatos szerződések is felmerülnek, vagy már bekövetkezett a károsodás, változnak a konkrét performák, de határozottan ellenzem azt, hogy bármiféle egyéb, akár a kezelési költséggel, akár az eladási-vételi árfolyamkülönbséggel, akár bármiféle egyéb problémával kapcsolatos kérelmet a bíróság felé most előterjesszenek.

Amennyiben elérem azt, hogy az egyenkénti peres eljárások ekként induljanak, úgy sablon keresetlevelek elbírálását sablon ítélettel szerintem két tárgyalás alatt reálisan elérhetjük.

Az elsőfokú ítélet birtokában pedig ezt követően már kellő jogalappal tájékoztathatja az adós a bankot, hogy a keresetlevélben írtak alapján történt számolás eredményeként milyen összegű túlfizetés miatti követelése áll fenn adós álláspontja szerint a bankkal szemben, illetve ezt a túlfizetési összeget figyelembe véve semmis szerződési feltételt figyelmen kívül hagyva általa megállapított törlesztési összeg alapján bejelenti az adós azt, hogy milyen időtartamra nem esedékes jövőben részéről a törlesztő részlet fizetése.

Ezek után két eset lehetséges. Vagy tudomásul veszi a bank az adós közlését, vagy nem. Természetesen végezhet a bank is hasonló módon elszámolást, majd ezt követően írásban egy darabig elvitatkozhatnak a felek egymással a fizetendő összeg felett, de ha a banknak végül nem tetszik az adós által történt elszámolás, akkor a bank indíthat pert. Mert ugye az megy perre akinek az érdekében áll…

Ha pedig elkezd fenyegetőzni a bank szerződés felmondásával, eszébe kell juttatni az Európai Bírósági ítélet alábbi megállapítását:
„ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

És ebben az újabb, bank által indított perben pedig az adós alperesként minden olyan problémáját is felvetheti, érvényesítheti, amit az általa indított peres eljárásban nem tett meg.

Csak egyet ne tegyen az adós. Soha ne menjen be a bank irodájába egyeztetés végett. Az a bank, amelyik Európában páratlanul tisztességtelen módon járt el már a szerződéskötéskor az Európai Bírósági ítélet alapján is, szerintem soha nem lesz tisztességes egyetlen adóssal szemben sem.

Fentiek szerint foglaltam össze azokat a szempontokat, amik alapján most legcélszerűbbnek tartanám adósok részéről a bankok fogságából történő szabadulást.

További részletek az Európai Bíróság döntéséről és Dr. Léhmann György megoldási javaslatáról a cikk forrás oldalán olvashatnak!

Kiút a devizahitelezés tragédiájából – EchoTV – Kiút többszemközt – 2012.05.19 – Vendég: Dr. Lehmann György ügyvéd:

Forrás: www.echotv.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.05.19. Banki trükk: közhiteles nyilvántartássá lesz a banki hitelszámla?

2012.05.18. PBT, avagy a devizaalapú hitelezési cirkusz bohóca

2012.05.13. Újraszámolják a hiteleket?

2012.05.08. Hiteles Magyarok Fórumának Nyílt levele Csányi Sándornak

2012.04.18. Devizahitelek: Kásler kontra OTP Bank – 2. menet

2012.03.24. Tágra zárt fülek – A Hiteles Mozgalom alapítóinak levele

2012.02.23. Uzsora bűncselekmény miatt beperelte bankját egy devizahiteles

2011.10.04. Aki beperelte a bankokat…

free counters

50 tudós és mérnök nyílt levele a NASA-hoz

Úgy tűnik, a csalás végre lelepleződik. Az 50 elismert, összesen 1000 év szakmai tapasztalattal rendelkező NASA szakértő, tudós és mérnök által a NASA vezetőségének írt levél legalábbis erre enged következni.

A tudomány vezető szakembereinek címzett levél nem fogalmazhatna félreérthetetlenebbül: „alaptalan kijelentések… nincs bizonyíték… több száz ismert klímaszakértő… több tízezer egyéb tudós nyíltan elítéli… az állításnak nincs tudományos alapja… nem méltó a NASA hírnevéhez… rossz fényt vet magára a tudományra…”.

Íme a levél:

Dátum: 2012. március 28.
Tiszteletreméltó Charles Boldon, Jr. NASA titkár számára
NASA központ
Washington, D.C. 20546-0001

Kedves Charlie!

Alulírottak, kérjük a NASA-t és az Űrtudományok Goddard Kutató-intézetét (Goddard Institute for Space Studies – GISS), hogy tartózkodjanak megalapozatlan kijelentések közzé-tételétől weboldalaikon és nyilvános kommunikációikban. Hisszük, hogy a NASA és a GISS állításai, melyek szerint az ember által előidézett széndioxid kibocsátás katasztrofális hatással lenne a föld klíma-változására, megalapozatlan, külö- nösen a rendelkezésre álló több ezer évre visszamenő tapasztalati adatok tükrében. Mivel több száz ismert klímaszakértő és több tízezer egyéb tudós nyilvánosan kifejtette, hogy nem ért egyet ezekkel, különösen a GISS vezetőségétől származó, katasztrófát jósló előrejelzésekkel, egyértelmű, hogy ennek tudományos megalapozottsága megkérdőjelezhető.

Azt állítani, hogy a széndioxid lenne a klímaváltozás elsődleges kiváltója nem méltó a NASA hírnevéhez, amit az alapozott meg, hogy az ügynökség korábbi döntései és nyilatkozatai kiadása előtt objektív szemmel elemezte a rendelkezésre álló tudományos adatokat.

Mint volt NASA alkalmazottak, úgy érezzük, hogy a NASA részéről elfogadhatatlan egy ilyen extrém álláspont támogatása, a klímaváltozás természetes mozga-tóerőinek alapos tanulmányozása előtt. Kérjük, hogy a NASA tartózkodjon az ilyen jellegű nem bizonyított és tudományosan nem alátámasztott nyilatkozatok közlésétől kiadványaiban illetve weboldalain ebben a témában. A NASA saját és jelenlegi tudósainak és alkalmazottainak, sőt magának a tudománynak a hírnevét teszi kockára ezzel.

Az aggodalmainkat alátámasztó tudományos tételekkel kapcsolatban kérjük, lépjenek kapcsolatba Harrison Schmitt-tel vagy Walter Cunningham-mel, illetve az általuk javasolt más személyekkel.

Köszönjük kérésünk figyelembevételét.

Tisztelettel,

(Lásd a mellékelt tudósok aláírásait)

Másolatot kap:        John Grunsfeld, helyettes titkár tudományos ügyekben                          Chris Scolese, a Goddard Űrközpont igazgatója

1. /s/ Jack Barneburg, Jack – JSC, Space Shuttle Structures, Engineering Directorate, 34 év
2. /s/ Larry Bell – JSC, Mgr. Crew Systems Div., Engineering Directorate, 32 év
3. /s/ Dr. Donald Bogard – JSC, Principal Investigator, Science Directorate, 41 év
4. /s/ Jerry C. Bostick – JSC, Principal Investigator, Science Directorate, 23 év
5. /s/ Dr. Phillip K. Chapman – JSC, Scientist – astronaut, 5 év
6. /s/ Michael F. Collins, JSC, Chief, Flight Design and Dynamics Division, MOD, 41 év
7. /s/ Dr. Kenneth Cox – JSC, Chief Flight Dynamics Div., Engr. Directorate, 40 év
8. /s/ Walter Cunningham – JSC, Astronaut, Apollo 7, 8 év
9. /s/ Dr. Donald M. Curry – JSC, Mgr. Shuttle Leading Edge, Thermal Protection Sys., Engr. Dir., 44 év
10. /s/ Leroy Day – Hdq. Deputy Director, Space Shuttle Program, 19 év
11. /s/ Dr. Henry P. Decell, Jr. – JSC, Chief, Theory & Analysis Office, 5 év
12. /s/Charles F. Deiterich – JSC, Mgr., Flight Operations Integration, MOD, 30 év
13. /s/ Dr. Harold Doiron – JSC, Chairman, Shuttle Pogo Prevention Panel, 16 év
14. /s/ Charles Duke – JSC, Astronaut, Apollo 16, 10 év
15. /s/ Anita Gale
16. /s/ Grace Germany – JSC, Program Analyst, 35 év
17. /s/ Ed Gibson – JSC, Astronaut Skylab 4, 14 év
18. /s/ Richard Gordon – JSC, Astronaut, Gemini Xi, Apollo 12, 9 év
19. /s/ Gerald C. Griffin – JSC, Apollo Flight Director, and Director of Johnson Space Center, 22 év
20. /s/ Thomas M. Grubbs – JSC, Chief, Aircraft Maintenance and Engineering Branch, 31 év
21. /s/ Thomas J. Harmon
22. /s/ David W. Heath – JSC, Reentry Specialist, MOD, 30 év
23. /s/ Miguel A. Hernandez, Jr. – JSC, Flight crew training and operations, 3 év
24. /s/ James R. Roundtree – JSC Branch Chief, 26 év
25. /s/ Enoch Jones – JSC, Mgr. SE&I, Shuttle Program Office, 26 év
26. /s/ Dr. Joseph Kerwin – JSC, Astronaut, Skylab 2, Director of Space and Life Sciences, 22 év
27. /s/ Jack Knight – JSC, Chief, Advanced Operations and Development Division, MOD, 40 év
28. /s/ Dr. Christopher C. Kraft – JSC, Apollo Flight Director and Director of Johnson Space Center, 24 év
29. /s/ Paul C. Kramer – JSC, Ass.t for Planning Aeroscience and Flight Mechanics Div., Egr. Dir., 34 év
30. /s/ Alex (Skip) Larsen
31. /s/ Dr. Lubert Leger – JSC, Ass’t. Chief Materials Division, Engr. Directorate, 30 év
32. /s/ Dr. Humbolt C. Mandell – JSC, Mgr. Shuttle Program Control and Advance Programs, 40 év
33. /s/ Donald K. McCutchen – JSC, Project Engineer – Space Shuttle and ISS Program Offices, 33 év
34. /s/ Thomas L. (Tom) Moser – Hdq. Dep. Assoc. Admin. & Director, Space Station Program, 28 év
35. /s/ Dr. George Mueller – Hdq., Assoc. Adm., Office of Space Flight, 6 év
36. /s/ Tom Ohesorge
37. /s/ James Peacock – JSC, Apollo and Shuttle Program Office, 21 év
38. /s/ Richard McFarland – JSC, Mgr. Motion Simulators, 28 év
39. /s/ Joseph E. Rogers – JSC, Chief, Structures and Dynamics Branch, Engr. Directorate, 40 év
40. /s/ Bernard J. Rosenbaum – JSC, Chief Engineer, Propulsion and Power Division, Engr. Dir., 48 év
41. /s/ Dr. Harrison (Jack) Schmitt – JSC, Astronaut Apollo 17, 10 év
42. /s/ Gerard C. Shows – JSC, Asst. Manager, Quality Assurance, 30 év
43. /s/ Kenneth Suit – JSC, Ass’t Mgr., Systems Integration, Space Shuttle, 37 év
44. /s/ Robert F. Thompson – JSC, Program Manager, Space Shuttle, 44 év
45. /s/ Frank Van Renesselaer – Hdq., Mgr. Shuttle Solid Rocket Boosters, 15 év
46. /s/ Dr. James Visentine – JSC Materials Branch, Engineering Directorate, 30 év
47. /s/ Manfred (Dutch) von Ehrenfried – JSC, Flight Controller; Mercury, Gemini & Apollo, MOD, 10 év
48. /s/ George Weisskopf – JSC, Avionics Systems Division, Engineering Dir., 40 év
49. /s/ Al Worden – JSC, Astronaut, Apollo 15, 9
50. /s/ Thomas (Tom) Wysmuller – JSC, Meteorologist, 5 év

Forrás: www.idokjelei.hu

A válasz pedig itt olvasható

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.03.28. A klímaalap diplomáciai mentességet akar

2012.03.22. Nem lesz világvége – Elmarad az özönvíz?

2012.03.19. Jégkorszak, avagy vissza a 18. századba?

2011.12.13. A tavalyi nagymértékű jégolvadástól megemelkedett Grönland déli…

2011.12.13. Kanada kihátrált a Kiotói Egyezményből

free counters

A bankok játéka az élelmiszerárakkal a szegények rovására

Az élelmiszerárakat a nagy befektetési bankok spekulációi verik fel a világ szegényei számára, milliókat kárhoztatva éhezésre és nyomorra. Az élelmiszer befektetések volumene 65 milliárdról 126 milliárd dollárra emelkedett az elmúlt öt év során, az elmúlt 30 év legmagasabb árait produkálva, olyan hirtelen áremelkedésekkel, amelyeknek nem sok köze van a valós élelmiszerellátási lánchoz, mondja egy vezető amerikai élelmezésügyi szakértő.

A fedezeti és nyugdíjalapok valamint a Goldman Sachs-hoz, Morgan Stanley-hez és Barclay-hoz hasonló befektetési bankok uralják az élelmiszerek árupiacait. Ezek mellett a nagyágyuk mellett eltörpül a valós élelmiszer-termelők és vásárlók által bonyolított tranzakciók volumene. A búza határidős piacán például a befektetések 61%-át kizárólag pénzügyekkel foglalkozó kereskedők tranzakciói teszik ki, a Világfejlesztési Mozgalom (World Development Movement – WDM) szerint.

2011-ben a mezőgazdasági termékeket érintő spekulációs befektetések 20%-kal meghaladták a világ országai által biztosított mezőgazdasági segélyek teljes összegét. A Goldman Sachs, a mezőgazdasági piac legnagyobb szereplője, 2009-ben 600 millió dollárt keresett élelmiszer befektetési spekulációkkal, a Barclays Capital, a világ harmadik és a brit piac elsőszámú játékosa pedig 340 millió dollárt keresett 2010-ben a jelentés szerint. A Goldman Sachs és a Barclays Capital nem kívánták kommentálni az adatokat.

A szabályozás 2000-ben történt feloldása előtt a mezőgazdasági határidős piacot leginkább gazdák és élelmiszer felvásárlók használták, akik az árváltozásokkal szemben próbálták védeni magukat, mint például a búza, a kukorica vagy a cukor esetében. Amikor George W. Bush 12 évvel ezelőtt aláírta a Határidős Árupiaci Modernizációs törvényt, a kizárólag pénzügyi érdekeltségű kereskedők özöne lepte el a piacot, a Goldman Sachs-szal az élen, akiket egy cseppet sem érdekelte maga az élelmiszer, amit megvásároltak, kizárólag az árváltozások eredményeként keletkező haszonért szálltak harcba, mondja Olivier De Schutter, az ENSZ ombudsmanja az élelemhez való jogokért.

„Ezek a piacok hihetetlen mértékben kiszélesedtek az olyan pénzügyi befektetők érkezésével, akiket a rövidtávú hasznon kívül semmi sem érdekel. Őket nem érdekli maga a fizikai termék, nem akarnak búzát vagy kukoricát vásárolni, csupán egy vételi vagy eladási ígéretet vásárolnak. Az árupiacnak az ilyen jellegű pénzesítése azt eredményezi, hogy az árak egy spekulatív logika alapján változnak. Ezzel magyarázhatjuk azt is, hogy miért emelkednek hirtelen az árak, illetve, hogy miért pukkadnak szét a lufik nagyon rövid idő alatt. Az áraknak egyre kevésbé van köze a kínálat-kereslet viszonyához,” mondja De Schutter.

Az élelmiszerárak 30-éves rekordot döntöttek 2008-ban, éhséglázadásokat eredményezve Mexikóban és Bangladesben. 2010 szeptemberében az árak még magasabbra emelkedtek, és bár azóta kissé visszaestek, még mindig a 2008-as válságszint felett járnak. Az ENSZ Élelmezésügyi Programja szerint ez egy „csendes éhség cunamit” eredményezett. Az alapvető élelmiszerek magas ára, a globális válsággal megtetézve, további 115 millió fővel növelte a világ éhezőinek számát 2008 óta, így számuk ma meghaladja a 925 milliót.

A magas árak igazi katasztrófát jelentenek a szegényeknek, akik bevételük átlag 60%-át költik élelmiszerre, mondja De Schutter.
Most már nem csupán a megszokott helyeket érintik a spekulátorok által gerjesztett élelmiszerválság. Az Oxfam szerint 2010 és 2011 szeptembere között Örményországban az árak a következők szerint emelkedtek: a cukor 46%-kal, a tojás 49%-kal, a sajt 38%-kal, a sertéshús 34%-kal, a tejpor 30%-kal, a vaj pedig 26%-kal. Az áremelkedés eredményeként az élelmiszerfogyasztás valamennyi kereseti csoportban csökkent: a szegények között 14%, a középosztálynál pedig 5%-kal.

Karen Badishyan, közgazdász Gyumri-ban él férjével és két gyerekükkel. „Bevételünk 70%-át ételre költjük, így egyre inkább spórolnunk kell. Komoly pénzszűkében vagyunk. Sok pénzt kellett kölcsönkérnünk és nem tudjuk, hogyan fogjuk visszafizetni. Örményországban, az, hogy valakinek állása van és keményen dolgozik, nem jelenti azt, hogy el is tudja látni a családját,” mondja.

 Violet Waithira, kenyai munkanélküli, egyedül tartja el nyolcéves kislányát és 83 éves édesapját. Amikor az árak hirtelen emelkedni kezdtek Kenyában a család kénytelen volt szorosabbra húzni a nadrágszíjat: „Kihagytuk az ebédet és azt a kevés ételt, amink volt félretettük vacsorára. Cukornélküli teát ittunk és sokszor reggelizni sem tudtunk. Nagyon messzire kellett utaznom, hogy folytatni tudjam a mosónői munkát, de sokszor olyan gyenge voltam, hogy összeestem. Vacsorára egy-két bögre vízzel és sóval összekevert lisztet ettünk. Nagyon nehéz volt az életünk.”
Kenyában az élelmiszerárak emelkedésének számos oka volt, a választások utáni erőszakhullámtól a szárazságig, mondja Njoki Njoroge Njehu, a Mumbi Leányai Globális Kutatóközponttól, de globális tényezők is közrejátszottak: „Sok vállalat folytatott spekulációt az élelmiszerekkel és rengeteg pénzt kerestek vele. Tették pedig mindezt a hétköznapi kenyaiak, mexikóiak, argentinok és egyéb országok lakosainak rovására, ahol lázadások törtek ki a magas árak miatt.”

A szakértők között nincs egyetértés abban, hogy az áremelkedést a spekuláció okozza-e vagy egyéb tényezők is közre játszanak, mint például a klímasokk, a bioüzemanyagok terjedése vagy bizonyos élelmiszerek iránti kereslet növekedése. Jayati Ghosh, az Új-Delhi-i Jawaharlal Nehru Egyetem közgazdaságtan professzora, a között a 450 professzor között volt, akik tavaly az árupiac szabályozását követelték a G20-as vezetőktől. A professzornő szerint, bár a bioüzemanyagok kérdése is fontos, jelenleg a spekuláció az egyik okozója a hirtelen áremelkedéseknek. A búza világpiaci árát hozza fel példának, ami 2010 júniusa és decembere között megduplázódott, pedig a globális búzaellátás nem csökkent.

David Hallam, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetétől azt mondja, hogy az áremelkedésnek és az extrém áringadozásnak igenis a spekuláció az oka, és a piac szabályozására van szükség. „Amennyiben egy tényezőről kiderül, hogy erősíti az ármozgást, a kérdés kezelése rendkívül fontos és mindenképpen tenni kell valamit,” mondja.

Az Obama kormány a Dodd-Frank törvény formájában próbálta szabályozni az árupiacot még 2010-ben, de a Wall Street jogi kifogásai miatt a törvény a mai napig nem lépett életbe. A tavaly júliusi G-20-as csúcstalálkozón döntés született az úgynevezett „pozíciókorlátok” bevezetéséről, ami azt jelenti, hogy korlátoznák, mennyi árupiaci szerződéssel rendelkezhet egy befektető, de egyelőre az Egyesült Államokon kívül egyetlen ország sem vezette be a szabályt. A G-20-ak egyetlen intézkedése az ügyben ez idáig a Mezőgazdasági Piacok Információs Rendszerének létrehozása, amely a globális termésszintekre és rossz termésekre vonatkozó adatokat hivatott összegyűjteni, a téves információk vagy pletykák terjedését és a piaci pánikok kialakulását elkerülendő.

Az EU jelenleg is tárgyal az árupiac szabályozásáról. Christine Haigh, a Világfejlesztési Mozgalomtól (WDM) azt mondja, az EU által előterjesztett javaslatok nem hatékonyak, de még van lehetőség a változtatásra. A WDM aggasztónak tartja, hogy Nagy-Britannia a szigorú korlátok helyett, a lazább szabályozást jelentő „pozíciókezelés” bevezetését támogatja.

„Az elmúlt néhány évben tapasztalt rendkívüli mértékű élelmiszer áremelkedések borzasztó csapást jelentenek a világ szegényei számára és visszataszító azt látni, hogy a bankok és pénzintézetek erre még rá is tesznek egy lapáttal. A megfelelő szabályozás bevezetése elengedhetetlen,” mondja.

De Schutter szerint a változtatások bevezetése nem lesz könnyű: „Hihetetlen lobbi tevékenység folyik. Ezek rendkívül bonyolult jogi dolgok és a törvényhozók lassan kifogynak az igazi szakértőkből, hiszen kizárólag a pénzügyi kérdésekben járatos szakemberek tudnak segíteni nekik. Nagyon kevés törvényhozó rendelkezik az ilyen problémák kezeléséhez szükséges tudással, így sokszor a releváns megjegyzések vagy javaslatok hozzáfűzése is komoly kihívásnak számít. Nehéz idők várnak ránk: a klímasokkok, az aszályok és áradások egyre szélsőségesebbek és számuk emelkedik. Egyre nehezebb megjósolni, hogy milyen termés várható, így a spekuláció egyre vonzóbb egyes kereskedők számára. Ennek fényében még fontosabb lenne, hogy elejét vegyük a spekulációknak és megakadályozzuk, hogy a helyzet tovább romoljon.”

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.0316. Monsanto: veszélyben az egész globális élelmiszerellátás

2012.03.12. A mezőgazdaságban pénz van…

2012.03.03. A sógoroknál is a maffia uralja a mezőgazdaságot

2012.02.09. Hogyan irtsuk ki az embereket?

2012.01.31. Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot

2012.01.08. Túlnépesedés: a kihalás szélén?

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

free counters

Hogyan hazudjunk nyíltan és korlátlanul?

Ma minden tevékenységünk a pénzen alapul: pénzt kapunk az elvégzett munkáért, pénzt fizetünk a boltban. Hétköznapi szinten a pénz normális értékhordozóként működik; akinek viszonylag kevés van belőle, a saját életét el tudja vezényelni vele. Mindannyian elhisszük, hogy meg tudjuk venni a kenyeret a boltban, jönni fog a gáz és a villany, ha a keresetünk megfelelő részét erre költjük. Ez a közös hitünk tartja mozgásban a valós, hétköznapi életet.

Ugyanakkor azok a szervezetek, amelyeknek a kezében mérhetetlen vagyonok halmozódtak fel, teljesen irreális helyzetbe kerültek. A jelen árfolyamok figyelembevételével megvehetnék a fél bolygót, talán az egészet is – csakhogy százan állnak mellettük, akik ugyanezt megtehetnék. A kezükben levő „vagyon” valós fedezete gyakorlatilag nem létezik. Ha elkezdenének vásárolni, a többiek is venni kezdenének, egymásra licitálva vernék fel az árakat, zuhanna a pénz értéke egészen addig, amíg le nem ereszkedne ez a rettenetes lufi. Mi történne viszont akkor, ha az árak egyszerre több százszorosukra emelkednének? Természetesen a béreket is ugyanígy fel kellene emelni, a beruházások költségei az egekbe szöknének, ennek megfelelően emelkednének a kamatok stb. – a végeredmény a totális káosz.

Ezt elkerülendő ma a bankok a megrendült bizalmat újabb rettenetes mennyiségű mesepénz létrehozásával „orvosolják”. Magyarul, amikor egy bank kénytelen elfogadni, hogy a hitelei mögött nincs fedezet, kiadta a kezében levő pénzt, és nem fogja visszakapni egészen egyszerűen azért, mert nincs annyi megtermelt vagy a jövőben megtermelhető érték a rendszerben, amely valóban behozná az elvárt kamatnyereséget, akkor az állam azt mondja: de igen, itt a pénz, ami neked most hiányzik. Nyilván valós érték emögött sincs, a hiányzó falat tapétával pótolják, mert pont úgy néz ki. Más mód nincs a káosz elkerülésére, viszont ez a „beavatkozás” életben tartja, sőt tovább táplálja azt a rendszert, amely ilyen lehetetlen állapotot idézett elő, és amelynek semmilyen belső motivációja nincs arra, hogy kilépjen ebből a mederből. (Hajnalvilág (2008-2009), nyolcadik(!) oldal)

Talán éppen most van itt a pillanat, amikor tehetünk (tennünk kell) valamit? A híreket figyelve úgy tűnik, valami nincs rendben Mordorban. Most nem a terroristák döntötték le a világbirodalom fizikai szimbólumát (és ezzel úgy jártak, mint a törp, aki megpróbálta szétzúzni kalapácsával a Gyűrűt) – most mintha valami bizonytalan, lassan fél éve tartó recsegés hallatszana a fekete falak mögül, a hazugság, amit a körmönfont pénzügyi konstrukciók meséi takarnak, beleharap gazdáiba, megrezzennek a tőzsdék, a világ urainak mosolya mintha kicsit feszült lenne… Közben Soros György, évtizedes próféciáival a háta mögött vigyorogva malmozik, és odaszúr egyet-egyet (talán még keres is rajta?)

Nem tudom, mi ez, és mit hoz a holnap. Abban viszont biztos vagyok, hogy a tegnap harcai, még ha vesztesek is, tapasztalatot hordoznak. Ezek felismerésében a jelenleg győztes ellenfél előbbre jár, mert győztesként könnyebb felismerni a hibákat, de a tanulás nem csak az ő privilégiuma – a vesztesben megmaradó keserűség és megosztottság viszont igen jó szolgálatot tesz neki, és teljesen biztos vagyok benne, hogy erre rá is játszik. Ha innen nézem a történetet, mégiscsak helyénvalónak tűnnek Aragorn szavai. Szétszóródtunk és egymás ellen fordultunk sokszor, minket is elbódít a Gyűrű – de ez tényleg, és még mindig nem vereségünk napja. Mert még mindig látunk, figyelünk, érzünk – és vágyunk valami mást. Tenyerünkkel mindig eltakarva, egymás, de néha önmagunk előtt is szégyellve dédelgetjük, őrizzük a lángot, hozzá menekülünk, amikor túl közelről érint meg a Sötétség. Lelkünk még mindig nem teljesen a Gyűrű rabja – ezért fáj még mindig a világ, és nem lebegünk valami hitelekből finanszírozott, csodaproteinekkel bekent csillogó, zsibbadt biztonságban.

Magányosan vagy kis csoportokban, gyakran valódi remények nélkül és megrendült hittel – de még mindig kitartunk! (2008 március fél évvel az “első válság” előtt!)

Mordor seregei szeretnék behajtani a világon szerencsejátékuk nyereményét, és ha ezt valaki megkérdi, ilyen frappáns választ is kaphat:

Sajnos, a kérdésről sok újat írni nem tudok, egyik szemem sír, a másik nevet, amikor a mellébeszélés számomra egyértelmű okával kapcsolatban fellapoztam 2008-ban kelt írásaimat. A magyarázat tehát egyszerű. Az újságírónak fel kell tennie a kérdést, mert ez a dolga, és igaza van. A bankárnak pedig nem szabad megértenie a kérdést, főleg nem megválaszolnia, és igaza van.  Egyéb kérdés?

Forrás: www.hajnalvilag.blogspot.com

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.24. Az IMF megfenyegette Görögországot

2012.03.22. Görög demokrácia – már ott sem az igazi

2012.03.22. Bekövetkezett az első de facto csőd egy “fejlett” országban

2012.03.21. BAÉSZ: börtönbe kerülnek a bankárok?

2012.03.21. Teljes hatalom minden amerikai forrás felett

2012.03.19. Újabb gyarmatosítás

2012.03.14. A demokrácia cirkusza

2012.03.06. Európa összeomlását az egész világ megérezné

free counters

A demokrácia cirkusza

Távol álljon tőlem, hogy minden parlamenti képviselőt és pártot egy kalap alá vegyek és helytelenül általánosítva azt állítsam, hogy teljesen mindegy ki kormányoz, mert úgysem lesz jobb a helyzet. Jóllehet, azt a kérdést nap mint nap felteszem önmagamnak, hogy vajon mekkora mértékben vezetik azok az országot, akikre a pozitív változást óhajtó választópolgár leadja a voksát?

Szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy ki kormányoz, mert bár szeretném azt hinni, hogy egy valóban tudatos társadalom képes saját maga által felállított szabályrendszer szerint élni akár még kormányzat nélkül is, a helyzet az, hogy még nem vagyunk valóban tudatos társadalom. Még nagyon nem. Egy képzett zenészekből álló szimfonikus zenekar simán elmegy akár karmester nélkül is, mert képesek a muzsikusok egymásra figyelni, de ennek feltétele az, hogy a zeneművet, melyek közösen előadnak, mindannyian rendkívül jól ismerjék. Mindannyian ismerik a darabot és tudnak egymásra figyelni. Ez a kulcs.

Hogy van-e annyi “kakaó” a nyugati világ polgáraiban, hogy előbb-utóbb “megismerjék a zeneművet”, azt persze nem tudhatjuk előre (főleg, hogy a média és a valóságshow-k “ellenünk” dolgoznak), de valahol mélyen a szívemben hiszek abban, hogy – egy meglehetősen negatív képet az elmémből a világra kivetítve – van az a szintű kizsákmányolás és megszorítás, melyet már a legagymosottabb ember sem fogad el természetes gazdasági folyamatnak. Tesztelnek bennünket – szó se róla -, de minél többet beszélgetek ismeretlen ismerősökkel, annál jobban látom, hogyan nyílik az emberek szeme. Valami nincs rendjén. Valamit nem mondanak el nekünk.

Gondolkodtatok-e már azon, hogy a mai parlamentáris demokrácia mennyire abszurd módon működik? A kormányprogramokat nem a népek közös érdeke “írja”, majd annak megvalósításához a történelmünkkel és gazdasági érdekeinkkel tökéletesen tisztában lévő felelős szakembereket keresünk, hanem olyanokat bízunk meg a népképviselettel, akik azért akarnak többnyire politikusok lenni, mert a közös kasszához közel kerülve bebiztosíthatják a saját maguk és családjuk létezését. (Nem szeretnék általánosítani, de sajnos nagyon sok ilyen van!)

Ráadásul a mai képviselők mindenféle kiváltságokat élveznek, mentelmi joguk van és ha kurvára nem azt csinálják, amiért megválasztották őket, abból sem lesz gond, mert nem visszahívhatók a nép által. A parlamentáris tragikomédia abban merül ki mindössze, hogy 4 évente bemész egy elfüggönyözött összetákolt kis “dobozba” és egy listából kiválasztasz egy nevet, akiről az általa képviselt pártja reklámszövegén túl semmit nem tudsz, csak a nyakkendőjének a színe alapján szimpatizálsz vele. (Ha szerencséd van, néha kiírnak egy népszavazást, de azzal aztán már tényleg jóllaktál!) Ennyi.

Mondok egy – talán – meglepő infót, melynek hallatán én is nagyot néztem, amikor elmesélték.

Azt leszámítva, hogy ugyanazon munkahelyen dolgozó emberek bárhol a világon pártállástól függetlenül is ápolhatnak jó viszonyt (!) – s ezzel arra akarok utalni, hogy egy parlamenti vitában egymást pocskondiázó, egymással ellentétes oldalon álló pártokat képviselő honatyák az ülés végeztével összekacsintva közösen megebédelnek (és még meg is dicsérik egymást a jó érvelésért!) -, azért arra szerintem senki nem gondolna, hogy a szavazásra bocsájtott törvényjavaslatok sorsa előre elrendeltetett. Már nem abból a szempontból, hogy le van zsírozva minden, és csak “színházi előadás” folyik, hanem arra vonatkozólag, hogy az egyes pártok vezetői a saját képviselőiknek előre leadják, hogy adott törvényjavaslatra hogyan ajánlott szavazni.

A képviselők tehát kapnak egy listát, hogy X számú törvényjavaslatra a zöld gomb a nyerő, az Y számúra pedig a piros, így miközben épp pasziánszoznak az ülés közben a laptopjukon és majszolják a kakaós csigát, a legmegterhelőbb meló kikeresni a reggel megkapott listából az aktuális szavazáshoz a megfelelő gomb színét és “gól”. Azt természetesen nem állítom, hogy ez minden esetben így van, de hogy nem egyszer történik ilyen, az 100%. Ezt biztosan tudom, mert az egyik képviselő testvére mondta nekem személyesen. (És azt sem állítom, hogy csak pasziánszoznak, de nagyon sokszor igen, erről már több fotó is megjelent a sajtóban!)

Felmerül a kérdés: Hogyan lehetséges ez? Ha én egyéni képviselőkre adom le a voksomat, akikre elvileg azért szavazok, mert meg vagyok győződve a szakértelmükről és arról, hogy az én érdekeimet fogják képviselni az ország házában, akkor miért nem vállalják fel a felelősségét az egyéni döntéseiknek és miért nem mennek szembe a párt érdekeivel a választópolgárok javára (ha éppen arra lenne szükség)? Miért nem állnak ki és mondják el, ha nem értenek valamivel egyet? Néha megtörténik, de rendkívül ritkán és végtelen tiszteletem a kevés kivételnek!

Kíváncsi vagy, hogy Józsi bácsi szerint miért van ez így? Itt elolvashatod.

Forrás: www.ivi.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012. március 04. Uzsorások hálójában

2012. február 26. A készülő világkormány

2012. február 22. ENSZ irányelvek a világvallás megvalósításához

2012. február 19. Már csak Sztálin hiányzik…

2012. február 16. A Rendszer Üzenete

free counters

Uzsorások hálójában

Láthatjuk, hogy a szuverén adósságválságok kirobbannak, majd rövid szünet után újjáélednek, hogy még nagyobb erővel támadhassanak. Hívjuk ezt a „Shylock modellnek” Shakespeare Velencei kalmárja nyomán. Shylock, az uzsorás, pénzt kölcsönzött Antoniónak, fedezetként egy fontnyi húst követelve Antonio testéből, ha nem tudná időben visszafizetni a kölcsönt.

A szuverén adósságválságok nem a szerencse vagy az ítélőképesség hiányának és nem is a véletlennek köszönhetőek. Az elmúlt huszonöt év alatt számtalanszor láttuk ezt a jól megrendezett darabot, apró eltérésekkel. Görögország, Argentína, Spanyolország, Olaszország, Portugália, Brazília, Mexikó, Izland, Írország, Oroszország, az ázsiai tigrisek… mind „buta módon” vettek fel túlságosan nagy mennyiségű kölcsönöket, a legtöbbet magánbankoktól, majd „rájöttek”, hogy nem tudják azokat visszafizetni.

Ezzel szinkronban ugyanezek a hatalmas globális megabankok túl sok kölcsönt adtak ezeknek az országoknak, majd „rájöttek”, hogy azok képtelenek ezeket visszafizetni.

Vajon tényleg tévedések színjátéka az egész és a bankok valóban ennyire dilettánsok vagy… titokban egymásra kacsintva mindkét fél megkapja a maga részét az ügyletből?

A bankárok és politikusok nem jó hálótársak. Tévedéseik vígjátéka előbb utóbb beszennyezi a lepedőt. A bankárok tudják, hogy amikor ez bekövetkezik, nem mehetnek dörömbölni az elnöki paloták, minisztériumok vagy parlamentek kapuján, az kiabálva, hogy „Fizessetek, vagy különben…!”

Fent kell tartani a demokrácia és nemzeti szuverenitás látszatát. Ekkor lépnek be a képbe a bankárok által irányított „nyilvános többoldalú ügynökségek”, mint az IMF, az EKB vagy a Világbank, hogy ők végezzék a dörömbölést.

Végtére is Görögország tagja az EKB-nak, így engedelmeskednie kell utasításainak (akkor is, ha németül adják azokat)! Argentína pedig tagja az IMF-nek, szóval ideje abbahagyni a nyávogást és nekilátni a házi feladatnak.

A piaci elemzők és hitelminősítők a pénzvilág modern sámánjai, akik megpróbálják megmagyarázni miért ingadozik a piac, miért emelkednek és csökkennek a tőzsdei mutatók, mint a láz egy betegnél. A valuták árfolyama hol emelkedik, hol csökken, a szuverén adósságkötvények árfolyamát le- és felértékelik az S&P, Finch, Moody’s, FT és Wall Street Journal által diktált ritmus szerint. Nem tagadhatjuk, a „jó” és „rossz” hírnökei a megabankároktól kapják fizetésüket.

Ők mondják meg, mit kell igazságként elfogadni. Kit érdekel, hogy 2008-ban „AA” és „AAA” minősítést adtak az AIG-nak, a Lehman Brothers-nak, a Merrill Lynch-nek, vagy a Fannie Mae-nek, mielőtt azok a feledés homályába süllyedtek?

Most pedig tökéletes szinkronban értékelik le Görögországot, Argentínát, Spanyolországot, Olaszországot és Izlandot, arra kényszerítve őket a lépéssel, hogy magasabb kamatot fizessenek a megabankároknak.

Amikor Shylock nekilátott, hogy kivágjon egy font húst Antonio testének a szívéhez legközelebb eső részéből, egyre azt ismételgette: „A tőkémet akarom!” Igazát alátámasztandó kötvényét lobogtatta, ami Velence törvényei szerint kötelező érvényű volt az adósra nézve. Az ember sohasem értheti meg az uzsorás hozzáállását, ha azt feltételezi, hogy Shylock azért adta Antoniónak a kölcsönt, hogy azt egyszer visszakapja. Shylock arra számított, hogy nem kapja vissza a pénzét!

Az adósságukat visszafizetni nem képes szuverén adósok a bankárok legjobb ügyfelei. Mire jó egy olyan szuverén adós, aki visszafizeti a neki adott kölcsönt? Ez aláásná az uzsora-rendszer alapját. Meggátolná parazita tevékenységüket és arra kényszerítené őket, hogy új áldozatok után kutassanak, akiknek pénzt adhatnak kölcsön uzsorakamatra.

Azt pedig mégsem várhatjuk egy bankártól, hogy dolgozzon! A bankipar az adósságok átütemezéséből él, évről évre továbbgördítve a kifizetetlen pénzeket, exponenciálisan növelve a visszafizetendő összegeket.

Amikor egy ország nem képes visszafizetni adósságát, modern Shylockjaink követelik a nekik járó „egy fontnyi húst”, ami nem más, mint az ország feletti hatalom, a globális pénzurak gyarmatává alakítva az egykor szuverén nemzetet. Ezen a ponton a bankárok saját embereiket helyezik az ország kulcsfontosságú pozícióiba, lásd Papademos, Monti, Cavallo vagy Geithner példáját.

Shylock nem azzal a céllal adta a kölcsönt, hogy egyszer visszakapja 3000 dukátját. Neki az egy font hús kellett. A kölcsön és a kötvény csupán a hús megszerzésének eszközei voltak. A Shylock által alkalmazott modell lényege, hogy Velence törvényei szerint legálisan eladósítsa Antoniót, hogy azután a törvények értelmében joga legyen betartatni erkölcstelen feltételeit és megkapni a kötvényben rögzített biztosítékot: egy font húst Antonio testéből.

Mi a legrosszabb, ami a Shylock modellt alkalmazó Goldman Sachs vagy JP Morgan bankokkal, Rockefellerrel vagy a Rothschildokkal történhet? Ha egy nekik tartozó szuverén állam azt mondaná: „Mennyivel is jövünk nektek? 200 milliárddal? Semmi gond! Hétfőn reggel ugorjon be valaki tőletek és rendezzük.”

Amennyiben ez megtörténne a bankárok két gonddal is szembesülnének:

  • Az egyik, leginkább technikai jellegű, hogy hol találnak egy új balekot, akire ráerőltethetnek egy 200 milliárd dolláros uzsorahitelt.
  • A másik, leginkább politikai jellegű, miszerint elveszítenék az irányítást Görögország, Argentína, Spanyolország, stb. felett, pont, amikor már minden olyan szépen a kezükben volt, a kormány és erőforrásaik irányításától kezdve minden fontos részletig. Tehát a bankárok visszafizethetetlen magasságokig srófolták a hiteleket.

Azokat pedig akik elkövetik azt a balgaságot, hogy előnyben részesítik saját állampolgáraik nemzeti érdekeit megfenyegetik, hogy letörlik a világ pénzügyi térképéről, médiahadjáratot indítanak ellene és leminősítik.

Akkor mondhatjuk el egy országról, hogy szabad, ha nem tartozik a bankoknak. Az igazi nemzeti szuverenitás, függetlenség és szabadság a globális pénzhatalom legnagyobb ellensége. A mai globális pénzrendszer a Shylock-modell szerint működik: mindent megtesz, hogy megkapja a neki járó egy fontnyi húst.

A jó orvos azt mondja, a gyógyulás első lépése a helyes diagnózis felállítása.

Adrian Salbuchi

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.03. A sógoroknál is a maffia uralja a mezőgazdaságot

2012.03.02. Brüsszelben döntöttek a munkanélküliség fokozásáról

2012.02.29. Görögországban 12-32%-os keresetcsökkenés az IMF alku feltétele

2012.02.29. Irán aranyban és nemzeti valutában is fogad el fizetséget az olajért

2012.02.29. Az állam megkárosítása – Fogdába a csaló bankárokkal

2012.02.27. Maffiahálózat uralja a magyar vidéket

2012.02.23. Uzsora bűncselekmény miatt beperelte bankját egy devizahiteles

2012.02.15. Hogyan kommunikáljuk az elmaradt extra nyereséget veszteségként?

free counters

Fontos tanács hitelfelvételhez

Ha teheted, te és családod soha ne menj be bankba …

A mai világunkban sok-sok család küzd az életben maradásért a bankok által nyújtott „kedvező” hitellehetőségektől. Sajnos nagyon kevesen veszik tudomásul, hogy a bankok nem segítenek az embereknek a magyar társadalomnak. Az anyagi javakat nem a bankok, hanem az itt élő, dolgozó emberek termelik meg munkájukkal. A munkába járó emberektől lesz szebb és élhetőbb a világunk. Tudják ezt a bankok is, a biztosító társaságok, a multik és sorolhatnám…

Azzal, hogy egy raklap papír pénzt adnak az embereknek hitel gyanánt, még nem lesz effektíve semmi kézzel fogható. Majd, ha az emberek értéket termelnek a mindennapjaikban, akkor lesz kézzel fogható az emberek és az ország gyarapodása.

És ahogy mondtam, tudják ezt a bankok és társaik…

Nézed a tv-t, hallgatod a rádiót, olvasod az újságot és mást sem hallasz, hogy milyen klassz hitellehetőséggel élhetsz. Megeszed! Berohansz a bankba és hitelt veszel fel lakásvásárlásra, autóra, hűtőre. És ne felejtsük el, hogy a média, a bank, a biztosító, a multik, mind-mind egy körhöz tartoznak, akiknek nem érdeke az ország életben tartása, felemelése… lelkületükben soha nem is voltak magyarok, bár lehet, hogy hivatalosan magyar állampolgárok.

Ha most utánaszámolsz – és nem akarunk filléreskedni -, akkor a felvett hitelednek kb. a kétszeresét fogod visszaadni normál esetben a lejárati időtől talán függetlenül, talán kicsit változik ez felfelé és lefelé is, de alapjában véve így működik, még akkor is, ha kamattámogatást kaptál az államtól, mert a bank csakis piaci hitelt nyújt a kettő közötti különbséget az állam fizeti…vagyis Te.

És még nem írtuk a svájci frank körüli hókuszpókuszt, aminek következ- tében már jóval több, mint a kétszeresét csalják ki „hivatalosan” az emberek zsebéből. Tehát az állam kiengedi a kezéből, nem szabályozza a lakosság érdekében ezt a pénzpiaci tevékenységet. Ha az állam engedélyezné, hogy öljünk embert nagy valószínűséggel sokkal több gyilkosság lenne. Ha az állam engedélyezi, hogy a bankok ilyen uzsorára adjanak hitelt, akkor azt meg is teszik dalolva.

Azt azért ne feledjük, hogy szerény becslések szerint is Magyarország lazán önfenntartó ország. És mégis küzd a lakosság túlnyomó többsége a létért, a fennmaradásért. A technikai fejlettségünk olyan magas fokú, hogy szinte szolgáltatással kellene a legtöbb embernek foglalkoznia.

Az adósság csapdába belehajszolt emberek – és szerintem Te is – azért dolgoznak, hogy a megtermelt anyagi javainak felét, vagy több, mint a felét odaadják a bankoknak, biztosítóknak, multiknak…nem saját magának, az országnak.

Hogy ez jogilag is meg legyen alapozva nem kell más, csak olyan embereket pozícióba juttatni, akik magas fizetésért melléjük állnak…bár látszatintézkedéseket kötelezően is illik ilyenkor tenni, hogy a hitel-visszafizetésért robotolók hónapról – hónapra fizessék a törlesztő részletet. Ha belegondolnak a médiáik folyamatosan tájékoztatnak a svájci frank kreált állapotáról. Befagyasztják a svájci frankot, de ezzel még tovább fogják fizetni és még többet fognak fizetni a dolgozó emberek a nem dolgozó, és nem termelő bankoknak, biztosítóknak, multiknak…

Az ország javai ténylegesen átkerülnek mások kezébe és ezt nyugodtan nevezhetjük összeesküvésnek is. És úgy kerül át minden a nem magyar emberek kezébe, hogy közben még robotol is az egész ország nekik.

Ha belegondolunk zseniális az egész véghezvitele, de akinek 2/3-a van annak illene ez ellen tennie!

A mai bank- és pénzrendszer működéséről egy kis videó

Forrás: www.komlomedia.hu

2012.02.23. Uzsora bűncselekmény miatt beperelte bankját egy devizahiteles

2012.02.23. Anyonymous: “Törölni fogjuk a görög állampolgárok adósságait”

2012.02.15. Hogyan kommunikáljuk az elmaradt extra nyereséget veszteségként?

2012.02.08. PSZÁF: “Védd a bankot mindenáron…”

2012.02.07. A Magáncsőd Intézménye

2012.01.30. OTP ban-K-omédia

2012.01.25. Ismét bukott az egyoldalú banki szerződésmódosítás

2012.01.23. Összehangolt szerződés- módosításra készülnek a bankok

2012.01.17. Devizahitelek: Kásler kontra OTP Bank

2012.01.16. A hitelesmagyar.com nyílt levele a Magyar Országgyűlés részére

2012.01.12. Amiről senki sem beszél a deviza elszámolású hitelekkel kapcsolatban

2012.01.07. Csatát veszíthetnek a bankok: nyerésre állnak a devizaadósok?

free counters