Életének 77. évében elhunyt az angliai Cambridge-ben Vlagyimir Bukovszkij orosz neurofiziológus, emberi jogi aktivista, volt szovjet “másként gondolkodó” író.
Az 1942-ben született Bukovszkij 1963 és 1976 között tizenkét évet töltött börtönökben, büntetőtáborokban és pszichiátriai klinikákon, egyebek mellett tiltott irodalom terjesztéséért, a szovjet írók érdekében szervezett tüntetésért, közreműködésért polgárjogi mozgalomban. 1976-ban a kiszabadítása érdekében indított nemzetközi kampánynak és egy fogolycsere-egyezménynek köszönhetően kicserélték Luis Corvalánra, a Chilei Kommunista Párt főtitkárára.
Nagy-Britanniában telepedett le, ahol a Cambridge-i Egyetemen befejezte a Moszkvai Állami Egyetemen félbemaradt tanulmányait és neurofiziológus kutatóként, majd az egyetem oktatójaként dolgozott.
Volt hazájába először 1991-ben térhetett vissza. A demokratikus ellenzék megpróbálta jelöltnek állítani a 2008-as elnökválasztáson, ám bejegyzését tartós külföldi távollétére hivatkozva elutasították. 2014-ben a londoni orosz nagykövetség nem újította meg Bukovszkij útlevelét, az állítva, hogy nem tudta megerősíteni orosz állampolgárságát.
Bukovszkij számos publicisztika és történelmi tárgyú könyv szerzője volt. Magyarul 1991-ben …és feltámad a szél címen jelentek meg visszaemlékezései. 1996-ban a XX. Század Intézet gondozásában jelent meg A moszkvai per című, az 1970-es és 1980-as évek Szovjetuniójáról szóló nagy ívű munkája.
Saját bevallása szerint Hrucsovnak az SZKP XX. kongresszusán, 1956-ban, a sztálinizmus bűneiről elmondott beszéde hallatán, 14 éves korában vált meggyőződéses antikommunistává.
2011-ben Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki, 2013-ban pedig, a közép-európai népek szabadságáért kifejtett tevékenysége elismeréseként megkapta a Terror Háza Múzeum alapítványa és a Mol-csoport kitüntetését, a Petőfi-díjat.
A díj átvételekor Bukovszkij megtiszteltetésnek nevezte, hogy Petőfiről nevezett kitüntetést kapott. Ezzel utalt arra, hogy fiatal korában a magyar költő és szabadságharcos nagy hatással volt rá, és az orosz fiatalokkal együtt őt is arra inspirálta akkor, hogy irodalmi felolvasásokat tartsanak Moszkvában, – amíg le nem tartóztatták a szervezőket. Arról is beszélt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc híre nagy hatással volt honfitársaira, több orosz településen felkelések robbantak ki, az emberek fellázadtak a szovjet elnyomás ellen. A Szovjetunió megszűnésére utalva azt mondta: a rendszer összeomlott ugyan, de ezzel a munka nem ért véget, mert szerinte még nem tudták meggyőzni a nagyhatalmakat arról, “hogy ítélkezni kell a rendszer fölött”. Kifejtette: úgy látja, “most az európai nemzetekből próbálnak meg egy új kolhozt létrehozni”. Felidézte, hogy korábban azt kérdezte valaki tőle, mi a legnagyobb kívánsága az ő korában. Azt mondta, az Európai Unió összeomlását szeretné látni, hogy a sírjára az legyen ráírva, “ez az az ember, aki két uniót is túlélt, (…) remélem, hogy elég hosszan fogok élni ehhez”.
Az EU és a Szovjetunió összehasonlítása
Hetvenötödik születésnapján azt írta: “nem vagyok pesszimista, mindenhez nyugodtan viszonyulok”. “Mert tudom, hogy minden elmúlik. Elmúlt a Szovjetunió és elmúlik a putyini Oroszország is” – tette hozzá.
Bukovszkij szerint annál nagyobb dolgot nem veszíthet el az ember, mint a szabadságát, mert a “szabadság az egyetlen érdemes módja a civilizációnk megélésének, ezért érdemes élni és meghalni”.
Vasárnap bekövetkezett halálának hírét Bukovszkij honlapján tették közzé.
Az Epoch Times roppant kínos dokumentumra hívja fel a figyelmet. Ez pedig az, amelyben a világszervezet már 2000-ben azt javasolja, hogy migrációval tartsák fenn Európa csökkenő és öregedő népességét.
Egy évvel később az ENSZ tovább lépett és „Népességpótlást” javasolt.
Ebben az olvasható, hogy a gazdasági erő fenntartása céljából 2015-től 2035-ig évente 2 millió migránst kell Németországnak befogadnia.
Európa „megőszülése” 2015 végén Dimitrisz Avramopuloszt, az EU migrációs biztosát is foglalkoztatta. Akkor azt mondta, hogy az elkövetkező két évtizedben több mint 70 millió migránsra lesz szükség a kontinens „megőszülése” elkerülésére.
Őt nagyon felbőszítette, hogy egyes uniós országok ennek ellenállnak és azt mondta, az Európa felé tartó migrációnak semmi nem állhat az útjába.
Azt is szóba hozták, hogy új szabályozásokkal kell a tagországokat migránsok befogadására kötelezni. Büntetésből pedig meg kell tagadni uniós támogatásukat.
A cikk bemutatja azt is, hogy milyen esetekben támogatnák anyagilag az egyes tagországokat, ha azokban kizárólag az uniós program szerint történik a migránsok befogadása.
A befogadási kritériumok közül az utolsó ez: „Súlyos társadalmi-gazdasági (szocio-ökonómiai) helyzetben lévő személyek”.
Az Európai Parlament elfogadta azt a határozatot, ami felszólítja a tagállamokat, hogy saját GBP-jük 2 százalékával támogassák egy önálló uniós hadsereg felállítását Európai Védelmi Unió néven (European Defense Union), az EU hivatalos sajtóközleménye szerint.
A jelek szerint Nagy-Britannia kivonulása az Unióból komoly katonai erőhiányt teremtett. Ez lesz az Unió történelmének első saját költségvetéssel rendelkező, több országot védeni hivatott hadserege.
A sajtóközlemény tételesen felsorolja, hogy milyen tényezők indokolták a hadsereg létrehozását:
„A terrorizmus, a hibrid veszélyek, valamint a kiber- és energiabizonytalanság elleni harc rákényszeríti az EU tagállamokat, hogy megerősítsék biztonsági és védelmi együttműködési kísérleteiket, megalapozva az utat az Európai Védelmi Unió létrehozása előtt.”
Itt érdemes megjegyezni, hogy amikor 2001. szeptember 11 után az Egyesült Államok megkezdte a „terrorizmus elleni harcot”, a harctérül szolgáló országokban matematikailag szinte kifejezhetetlen mértékben megnőtt a terrorista támadások száma, vagyis nulláról több száz, egyes országokban, mint például Irakban, több ezerre nőtt. Az amerikai kormány saját adatai szerint a terrorizmusból eredő halálesetek száma a közel-keleten 2002 és 2014 között 4500 százalékkal nőtt. Más szóval az elmúlt másfél évszázadban tapasztaltak szerint a „terrorizmus elleni harc” eredménye a terrorizmus erősödése volt. Vajon Európában más eredményre számítanak a honatyák?
A képviselők javaslata szerint minden tagállam saját GDP-jének 2 százalékával támogatná „a multinacionális erők és egy uniós központ felállítását valamint a válságkezelő műveletek vezetését, lehetővé téve az EU számára, hogy cselekedjen ott, ahol a NATO erre nem hajlandó.”
Ez egy komoly kijelentés, hiszen a tagállamok mindegyike rendelkezik már saját hadsereggel, most azonban elvileg egy nagyobb erővel és kiterjedtebb fennhatósággal bíró védelmi és támadó erőt akarnak felállítani központi irányítással. Elképzelhető, hogy a határozatot részben Donald Trump bizonyos kampánykijelentéseire szánták válaszként, amelyekben arra utalt, hogy megválasztása esetén országa kilép a NATO-ból.
Az 1949-ben alapított, jelenleg 28 tagú szövetségben mindössze három ország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Görögország költi nemzeti össztermékének 2 százalékát honvédelemre. Márciusban Trump azt nyilatkozta a Washington Postnak, hogy az USA „ezt nem engedheti meg magának”.
„A NATO egy vagyonba kerül nekünk és igen, a NATO Európát védi, de nagyon sok pénzt költünk rá,” -mondta.
Vajon az EU komolyan vette Trump kijelentéseit és ez a válasz?
A sajtónyilatkozat kitér arra is, hogy
„a tagállamok közösen szerezzék be a szükséges védelmi forrásokat és közösen használják a halált nem okozó felszereléseket, mint például a szállítójárműveket vagy repülőket.”
Lehetséges, hogy ez az első lépés a katonai szuperhatalommá válás felé? Franciaország, Németország, Olaszország, Törökország, Belgium és Hollandia már rendelkezik nukleáris fegyverekkel és a legmodernebb katonai eszközökkel. Vajon egy ilyen központi parancsnokság felállítása azt is jelenti, hogy vészhelyzet esetén hatalmában áll majd utasítani az ilyen fegyverek bevetését? Ezek fontos kérdések.
Az európai képviselők közül 369-en szavaztak a határozat mellett, 255-en ellene, 70-en pedig tartózkodtak, ami azt is jelentheti, hogy egyes tagállamok Nagy-Britanniához hasonlóan inkább távolodni akarnak az ilyen központi kezdeményezésektől és a központi hatalomtól.
Érdemes megemlíteni még, hogy a határozat egy uniós védelmi miniszter kinevezését is célul tűzte és azt javasolja, hogy az új hadsereg Irakban kezdje meg tevékenységét:
„Az EU hadsereg] kiképző programot indít Irakban, hogy ezzel támogassa a Daesh elleni koalícióban résztvevő tagállamokat.”
Vajon ki lesz az a személy, akit az Unió ilyen komoly hatalommal ruház fel és miért Irak az első állomáshely, ahol az új csapatokat bevetik? Ezekre a kérdésekre sokan szeretnék tudni a választ.
A Greenpeace Hollandia a ttip-leaks.org oldalon nyilvánosság elé tárta az EU-USA között zajló szabad-kereskedelmi tárgyalások egyes dokumentumait. Ez az első alkalom, hogy a nyilvánosság valós képet kaphat az EU és az USA tárgyalási pozíciójáról, melyekből kiderül: a készülő megállapodás sérti a demokratikus alapelveket, és az üzleti szféra érdekeit a társadalom hosszú távú érdekei elé helyezi. A Greenpeace azt várja a magyar kormánytól, hogy a TTIP jelenlegi megállapodás-tervezetét ne támogassa, és követelje a szerződés legfrissebb, teljes verziójának nyilvánosságra hozatalát.
A Greenpeace holland irodája a mai napon nyilvánosságra hozta az EU-USA között zajló Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP) folyó tárgyalások dokumentumainak 13 véglegesített fejezetét, valamint a TTIP-tárgyalások aktuális szövegét. Hasonló dokumentumokat eddig csak választott képviselők tekinthettek meg – felügyelettel, zárt helyiségben, külső konzultáció lehetősége nélkül, és tartalmukat tilos volt bárki mással megosztani.
A dokumentumok kiszivárogtatásával a Greenpeace most lehetővé teszi, hogy a tárgyalások által érintett több mint 800 millió állampolgár felügyelhesse a tárgyalások menetét, és beleszólhasson a döntéshozatalba.
„Akiknek fontos a környezetvédelem, a munkajogok, az internetes magánszféra védelme vagy akár az állatok jogai, azoknak most oda kell figyelniük arra, ami ezekből a dokumentumokból kiderül. A nyilvánosságra hozott információk alapján a szabad-kereskedelmi egyezménnyel a demokratikus hatalom az emberek kezéből a nagyvállalatokhoz kerülne át” – mondta Faiza Oulahsen, a Greenpeace Hollandia kampányfelelőse.
Környezet- és fogyasztóvédelmi szempontból az alábbi 4 témában merülnek fel súlyos aggályok:
A szerződés több évtizede érvényben lévő környezetvédelmi rendelkezéseket hagy figyelmen kívül. A szerződésrészek nem említik a hetven éve létező Általános kivételeket, melyet a Kereskedelmi Világszervezet az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményében rögzített. Ez lehetőséget biztosít az országoknak a kereskedelem korlátozására az emberek, állatok és növények egészségének és életének védelme, illetve a kimerülő természeti erőforrások megőrzése érdekében. [1] A szabály figyelmen kívül hagyása azt jelzi, hogy mindkét tárgyaló fél olyan rendszer kialakítására törekszik, amely a profitot helyezi az emberek, állatok és növények egészségének védelme elé.
A TTIP elfogadását követően nehezebb lenne megvédenünk a klímát. A párizsi klímaegyezmény világosan kimondja, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt kell tartanunk, hogy megelőzzünk egy több-milliárd embert érintő klímakatasztrófát. Ebben a globális kereskedelemnek is részt kell vállalnia. A dokumentumokban ezzel szemben szó sem esik az éghajlatvédelemről. Még ennél is rosszabb, hogy a Szabályozási együttműködésről (Regulatory Cooperation) és a Termékek piacra jutásáról (Market access for Industrial Goods) szóló fejezetek rendelkezései korlátozzák a klímavédelmi intézkedések hatáskörét.[2] Ez azt jelenti, hogy a javaslatok alapján például nem lenne többé lehetőség a fokozott szén-dioxid-kibocsátást okozó üzemanyagok (pl. olajhomok) importjának korlátozására.
Megszűnne az elővigyázatosság elve. Sem a Szabályozási együttműködés, sem a további 12 megszerzett dokumentum nem tesz említést az uniós elővigyázatosság elvéről. Ezzel szemben több fejezetbe is bekerült az USA követelése a „kockázatalapú megközelítésről”, amely célja, hogy a veszélyes vegyi anyagok betiltása helyett, csak azok használatát szabályozzuk. Ez oda vezet, hogy az uniós és a nemzeti hatóságoknak a jelen előírásokkal szemben nem lesz lehetőségük a megelőző intézkedésekre, például a vitatott hatású hormonkárosító vegyi anyagok kivonására. [3]
Megnyílik az út a nagyvállalatok hatalomátvétele előtt. Miközben a javaslatok alapján veszélybe kerül a környezet- és fogyasztóvédelem, a nagyvállalatok érdekei előtt szabad út nyílik azáltal, hogy a döntés-előkészítési folyamatoknak már a legelső fázisaiba beleszólási jogot kapnak.
A dokumentumokból az derül ki, hogy míg a civil társadalom minimális lehetőséget kapott betekinteni a tárgyalásokba, addig a nagyipari szereplőknek kiemelt szerep jutott a fontos döntések meghozatalában. [4] Ezek szerint az EU eddig eltitkolta a nagyipar befolyásának mértékét: egy nemrég közzétett jelentésében [5] az EU csupán egyszeri, minimális beleszólást említ nagyipari részről, míg a mostani dokumentumok számos helyen nyíltan utalnak arra, hogy a tárgyalásokba a nagyvállalatokat is bevonták, illetve hogy szükség van a velük való további konzultációkra.
A Greenpeace Magyarország a kiszivárogtatott dokumentumokat elküldi a magyar parlamenti és európai parlamenti képviselőknek. „Legfontosabb kérdésünk, hogy a magyar kormányzat vajon a fenti tények ismeretében továbbra is támogatja-e [6] ezt a demokratikus alapelveket sértő, és hazánkat a transznacionális vállalatoknak kiszolgáltató egyezményt” – mondta Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője.
Jegyzetek
[1] A Kereskedelmi Világszervezet legtöbb megállapodása az 1986–94 közötti világkereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulójának eredménye. Az 1994-es Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) mellett több megállapodás is korábbi szövegek átdolgozása.
[2] A szabályozási együttműködésről és a termékek piacra jutásáról szóló fejezetek rendelkezéseinek ide vonatkozó két bekezdésében (10. Import- és exportkorlátozás, 12. Import- és exportkoncessziók) semmi sem szól arról, hogy a kereskedelmet is érintő szükséges klímavédelmi intézkedések az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény XX. bekezdésének értelmében kereskedelmi korlátozást jelenthetnének (lásd az 1-es lábjegyzetet).
[3] Az elővigyázatossági elvet részletesen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. bekezdése tartalmazza. Célja, hogy kockázat esetén megelőző intézkedéseket hozzunk a környezet magasabb szintű védelmének érdekében. Közérthetően megfogalmazva: ami kockázatosnak tűnik, azt mindaddig nem engedélyezzük tovább, amíg nem cáfoljuk a veszélyeket. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=URISERV%3Al32042
Az Egyesült Államok és ipari szereplők ezzel szemben a káros anyagok technológiák tilalma helyett csupán a kockázatok kezelését írnák elő.
[4] Pl. „Bár az USA érdeklődést mutatott, sietett hangsúlyozni, hogy egyes termékek tekintetében előzetesen egyeztetnie kell a nagyvállalati szereplőkkel” – A szerződés aktuális szövege, „A jelenlegi taktikai helyzet” (Tactical State of Play) fejezet, 1.1-es paragrafus, Mezőgazdaság.
Soros egy új adóssággal terhelné Európa lakosságát országaik „átrendezéséért”.
„Az EU vezetőinek el kellene fogadni, hogy a válság hatékony kezeléséhez „kiugróan” sok pénzre van szükség, ahelyett, hogy évről évre innen-onnan próbálnák összekaparni az eleve elégtelen mennyiséget. Ha már az elejétől kezdve megfelelő összegeket költenének, az EU sokkal hatékonyabban tudna válaszolni a menekültválság legveszélyesebb következményeire,”
Soros, amellett, hogy azt javasolja, az EU tagállamok ÁFA bevételeik nagyobb részét fizessék be a közösbe, úgy gondolja, hogy pénzpiaci kölcsönökre is szükség van, vagyis tovább tetézné az eurozóna válságot annak idején elindító hatalmas adósságterheket, ami jelentősen lassította a gazdasági növekedést és súlyos munkanélküliséget eredményezett.
„Az EU jelenleg AAA hitelminősítésnek örvend, amit nem használ ki eléggé, hiszen segítségével nagyon kedvező hitelekhez juthatna a tőkepiacokon. Emellett, mivel a globális kamatok is történelmi mélyponton állnak, az ilyen hitelek felvétele most különösen kedvező,” írja.
Soros úgy gondolja, hogy az európai vezetőknek „nagyon gyorsan” kell felvenni az általa javasolt hiteleket, hogy elkerüljék a politikai ellenállást.
A kölcsönvett pénzt Soros szerint a migránsokat segítő jóléti vagy segélyprogramokra, valamint „a menekültválság legveszélyesebb következményeinek kezelésére” kellene költeni, amibe „beletartozik a tagállamokban tapasztalható migránsellenes hangulat, ami tekintélyelvű politikai pártok megerősödéséhez vezetett.”
A bevándorlási hullámot megfékezni kívánó pártok egyre több európai országban tapasztalnak erősödést. Ezek a pártok nemcsak a bevándorlást ellenzik, de szemben állnak a politikai elittel és az Európai Unióval is és mivel a hangulat is nekik kedvez, értelemszerűen egyre népszerűbbek.
„Spanyolországtól Svédországon és Lengyelországon át, egyre terjednek a populista protestáló pártok,” írta Josef Joffe a Die Zeit hasábjain még februárban.
„Amerikában a „fősodrású média” az ellenség, itt pedig a „Lügenpresse” [hazug-sajtó]. Itt a vezetők, ott pedig az elit ellen dühöngnek.”
Soros tulajdonképpen azt javasolja, hogy az európaiak fizessenek az ellenzék gyengítéséért.
Mindeközben a központosítás és a szinte mindenre kiterjedő állami megfigyelés, természetesen a terrorveszélyre hivatkozva, ellenzékkel vagy anélkül, szinte akadálytalanul halad az eddigi irányba…
Közép-Európa természetes szövetségese Nagy-Britanniának az Európai Unióval (EU) szemben, írja Hossó Andrea a CapX brit konzervatív politikai portálon.
A közgazdász rámutat, hogy Közép-Európának, különösen Magyarországnak és Lengyelországnak, gyakran adódnak konfliktusai a szuverenitásukba is beavatkozó brüsszeli bürokráciával, pedig nem azért csatlakoztak, hogy a szovjet uralmat másikra cseréljék.
A vitás kérdés a bevándorlás. David Cameron kormányfő érve, hogy az EU-ból való bevándorlás ekkora mértékét se nem tervezték, se nem látták előre. Hossó leszögezi, hogy ez igaz az euróra, és a közép-európai bővítésre is. Ezek az országok túl korán léptek be, csatlakozási feltételeiket többnyire diktálták. Esélyt sem kaptak gazdaságuk fenntartható fejlődési pályára állítására. Külföldi tőkétől és Eu-transzferektől függő periféria-gazdaságokká váltak, a csatlakozási feltételek pedig meggátolják, hogy ezen változtassanak.
Jó példa erre a termőföld. A közép-európai országok termőföldjét teljesen a szabad tőkeáramlás kötelezettsége alá sorolták. A tőkeszegény hazai családi gazdaságok nem tudnak versenyezni a tőkeerős külföldiekkel, és földhöz nem jutván, kénytelenek másutt munkát keresni. Magyarország és Lengyelország lakosságának közel hat százaléka azért hagyta el hazáját, mert otthon alapvető megélhetési gondjaik voltak. Kormányaik nem tudnak alternatívát nyújtani nekik, ellenben maguk is profitálnak a munkanélküliség csökkenéséből és a hazaküldött jövedelmekből.
Cameron korlátozni akarja a munkavállalók szabad áramlását, amíg nincsen jelentős gazdasági konvergencia az EU országai között. Közép-Európának korlátoznia kell a szabad tőkeáramlást, és megtiltani a külföldiek szabad termőföldvásárlását a konvergencia megvalósulásáig.
Nagy-Britanniának és Közép-Európának vállvetve kell küzdenie csatlakozási feltételeik újratárgyalásáért. Történelmi lehetőséget mulasztanak el, ha nem teszik. Akkor pedig Közép-Európában is eljön az ideje a népszavazásnak az uniós tagságról, ennek eredménye pedig aligha kérdéses.
Ennek kapcsán beszélgetett Kovács Anita Hossó Andreával a Lánchíd Rádió Kulissza c. műsorában január 28-án:
Forrás: Magyar Nemzet, 2016. január 26., kedd, Napi sajtószemle
Forradalmi ötlettel álltak elő magyar civilek, mellyel újradefiniálhatjuk társadalmi és gazdasági berendezkedésünket. Az ENVIENTA projekt olyan alternatívát kínál, mellyel mindenki megépítheti megfelelően szigetelt otthonát és biztosíthatja a fenntartáshoz szükséges energiát. Emellett előállíthatja használati tárgyait és megtermelheti szükséges élelmiszereit. A projekt egy olyan európai pályázaton vesz részt, mely pénzbeli és mentori támogatást nyújt újító kezdeményezések számára.
A kezdeményezésről oldalunknak az ENVIENTA ötletgazdái: Habó Péter, Kiss Gábor és Váraljay Gabriel árultak el részleteket.
Az ENVIENTA projekt nyílt forráskódú modell, terveit szabadon, ingyen lehet letölteni és felhasználni a későbbiekben. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Habó Péter: A fentieket szó szerint érdemes venni. Szeretnénk felépíteni és üzemeltetni egy olyan fejlesztői és mentoring központot, amely felvállalja új, az átlagos háztartásban alkalmazott, környezettudatos technológiák kifejlesztését, már meglévő open source fejlesztések alkalmazását és gyakorlatba ültetését, ezek folyamatos szakmai felülvizsgálatát és publikálását a közösség irányába.
Az open source, a nyílt forráskódú együttműködés viszonylag új fogalom. A szemléletmód mely konkrét gyakorlati alkalmazását tűztétek ki célul?
Váraljay Gabriel: A projektünk deklarált célja, hogy bebizonyítsuk, korunk embere:
hogyan tud olcsóbban önerőből kényelmes és modern lakhelyhez jutni,
hogyan tud mindennapi használati tárgyakat létrehozni úgy, hogy ne kelljen azt a boltban megvásárolnia,
hogyan juthat úgy élelemhez, hogy mindezt a saját lakóhelyén hozza létre,
hogyan juthat úgy tiszta vízhez, hogy közben keveset pazarol el,
hogyan termelhet úgy energiát, hogy azt ne kelljen vásárolnia.
Milyen kutatások előzték meg jelenlegi tevékenységeteket, illetve mennyire életszerű az általatok javasolt modell?
Kiss Gábor: A projekt tulajdonképpen kutatás is, melyet szándékunkban áll dokumentálni és elétek tárni. A mintamodell felépítése és üzemeltetése során szerzett tapasztalatokat szeretnénk megosztani az érdeklődőkkel – különös tekintettel a költségekre – hogy ezt követően mások is bátran vághassanak bele hasonló fejlesztésekbe. Ez történhet helyi összefogást követően közösségi finanszírozásban, vagy EU-s támogatásból Magyarországon is. A projekt alapötlete egyébként nem új, van mire építkeznünk: néhány évvel ezelőtt indult hódító útjára az Open Source Ecology modell az USA-ból, ami tulajdonképpen a Nyílt Forráskódú Gazdaság megvalósítása. Erről bővebben és a leghitelesebb módon, többek közt a Magyarországon kevéssé ismert, ám világhírű közgazdász, Jeremy Rifkin nemrég megjelent bestsellerében olvashatnak az érdeklődők, melynek címe: Zero Marginal Cost. Művei lényegében a megosztás alapú, fenntartható társadalom és gazdaság képét vetítik előre az elkövetkezendő évtizedben, ahol a termelés és előállítás költsége – ezzel együtt pedig az elérhető profit – együttesen közelítik meg a zéró értéket.
Váraljay Gabriel: Ezen kívül érdekes az is, hogy zajlik valami a háttérben, mert nemrég Svédországban jártam és teljesen véletlenül egy olyan fiatalemberrel sikerült beszélnem, aki egy hasonló csoport tagja mint a miénk, csak ők még nem tartanak ilyen közel a megvalósításhoz mint mi. Érezhető, hogy a világban történik valami és számomra az ilyen találkozások, szinkronicitások megerősítéseket jelentenek, hogy jó irányba haladunk az ENVIENTA kapcsán. Érdekesen hangzik.
Magyarországot hoztátok szóba, ennek kapcsán mik a kilátások arra, hogy hasonló projektek hazánkban is megvalósuljanak?
Habó Péter: Ezzel kapcsolatosan valóban több hazai és külföldi önkormányzat fejezte ki abbéli szándékát, hogy szeretné az ENVIENTA modellt meghonosítani, hiszen alternatívát nyújthat az önmegvalósítás reményében inkább a városokba áramló, ott azonban munka hiányában önfenntartásra képtelenné váló fiatalságnak. Nemcsak a vidéki falvak újra benépesítéséről lehet azonban szó, hanem városi lakóközösségek számára létrehozott beltéri gazdálkodói közösségekről, az intelligens és energiatakarékos otthonok olcsó átalakításáról, illetve a megújuló energiák használatát fontolgató lakóközösségek szakmai támogatásáról. Szeretnénk további ötleteket adni bárki számára aki felismerte, hogy a jövőben a közösségi összefogások adják a gazdaság és a társadalom alapját. A projekt- és erőforrás-alapú társadalom résztvevői figyelembe veszik a környezeti adottságokat, a benne élők alapvető igényeit és a szabad megosztást.
Térjünk vissza a konkrét projektre. Milyen típusú közösségi együttműködésre számítotok és hol tervezitek felépíteni az ENVIENTA főhadiszállását?
Kiss Gábor: Központunkat 90%-ban önfenntartóra terveztük, egy olyan környezetben (Kanáriszigetek), ahol egyrészt évek óta élünk és ahol mind az időjárás, mind pedig a helyi törvényi szabályozás nagyban elősegíti a megújuló erőforrásokra való teljes áttérést. A szomszédos El Hierro szigete néhány hónappal ezelőtt állt át például 100%-ig önfenntartásra. Az ENVIENTA Gran Canaria vadregényes hegyei közt épül és tulajdonképpen nagy örömmel fogadták a helyiek az elképzelést, hiszen azonnal meglátták benne a villamos energia, mint erőforrás-megosztásban rejlő potenciált. Így sikerült például szert tenni építési területre, nagyban csökkentve ezáltal a várható költségeket. De ide tartozik még példaként említve az elektromos autó töltőállomás fenntartása, mely a környékbeliek és a turisták számára is ingyenesen biztosítja gépjárműveik gyors-töltését.
Weboldalatokat böngészve az derül ki többek közt, hogy az oktatási tevékenység is kiemelt szerepet kap az ENVIENTA projektben. Mesélnétek erről?
Habó Péter: Az open source modell alapja a tapasztalatok és műszaki tervek ingyenes megosztása. Ami ezen felül újdonság, hogy egy következő lépcsőben nemcsak a fejlesztőközpont készülhet el, hanem – az elmúlt időszakban lefektetett pontos tervek alapján – azon lakóhelyek is, melyek az ide látogató érdeklődőket fogadják. Egy dolog az interneten olvasni valamiről és letölteni a hozzá tartozó műszaki terveket, azok alkalmazása már egész más kérdés. Így a látogatóknak lehetősége nyílik pár napos itt tartózkodásuk alatt egy intenzív elméleti és gyakorlati képzésben részt venni, majd pedig az ott elhangzottakat megtekinteni a helyszínen, működés közben.
Említenétek néhány példát?
Váraljay Gabriel: Mivel az ENVIENTA alapjaiban véve a fenntarthatóság megteremtését tűzte ki célul, így az oktatás részét képezi az újrahasznosítás, a megújuló energiák használata, az energiatakarékos vízfelhasználás, az intelligens otthontervezés, a lassan slágernek számító 3D modellezés és nyomtatás alapismeretek, az élelmiszerek előállításához kapcsolódóan az általunk tervezett aero- és hidropóniás rendszerek építése, üzemeltetése.
Kiss Gábor: A lista hosszú és a tematika is folyamatosan bővül, hiszen az említetteken kívül minden olyan technológiai újítást figyelemmel követünk, melyek nagy része manapság még nem is érhető el kereskedelmi forgalomban, azonban közösségi finanszírozást követően, illetve az open source modellt alapul véve nagyon hamar elterjedhetnek. Így tehát nyitottak vagyunk többek közt a nanotechnológiai, robotikai fejlesztések gyakorlatba ültetésére is, melyek mind megkönnyíthetik a jövő generációk hétköznapjait.
Hosszú távon milyen eredményekkel lennétek elégedettek?
Habó Péter: Az önfenntartás, az off-grid (hálózaton kívüli) megoldások földrajzi helyzettől függően más és más technológiákat igényelnek, így az ENVIENTA távlati célja az open source modell kiterjesztése, amikor is további vállalkozó kedvű csoportokkal megosztva a megszerzett tapasztalatokat, az általuk megvalósítandó célt segítünk elérni a világ más részein, szakértők bevonásával az adott környezethez igazítva. Logikus, hogy minél több ilyen központ épül, az ezek közti folyamatos kommunikáció és a felgyülemlett tapasztalatok lerövidítik újabb és újabb központok építését, majd egy szép napon megérkezhetünk egy valóban fenntartható világba. Itt ugyan nem tartunk, de szeretnénk az első lépést megtenni.
Nem kerülhető meg a kérdés, miből szeretnétek finanszírozni terveiteket?
Váraljay Gabriel: Projektünk egy olyan európai pályázaton vesz részt, mely pénzbeli és mentori támogatást nyújt újító kezdeményezések számára. Az Advocate-Europe nevű, több szervezetet magába foglaló intézmény 50.000 euró támogatásban és további elméleti képzésben részesíti a legjobb 12 pályázatot. Pályázati feltétel a non-profit tevékenység, aminek mi maximálisan megfelelünk, amennyiben az ENVIENTA az önfenntartásra törekszik. A kihívásnak eleget szeretnénk tenni, kezdésnek pedig úgy véljük az elnyerhető támogatási összeg is megfelel. Második lépcsőben azonban már nemzetközi fronton mérettetjük meg magunkat, online közösségi finanszírozásra számítunk.
Habó Péter: Részesei lehettek azonban Ti is annak, hogy elindulhasson kezdeményezésünk, ami nagyszerű fejlődést hozhat mind közösségi, mind egyéni szinteken. Nem pénzt kérünk, viszont az olvasók szavazataira is szükségünk lehet ahhoz, hogy projektünk bekerülhessen a pályázat legjobbjai közé. Ehhez regisztrálni kell az alább linkelt honlapon, majd pedig a „Support” gomb megnyomásával adhatod le a szükséges szavazatot.
Köszönjük szépen támogatásotokat.
Úgy tűnik, hogy jelenleg az EU egyszerre sebezhető és kívánatos gazdasági-geopolitikai partnernek számít.
Oroszországnyílt javaslatot tettaz Unió felé, hogy az Egyesült Államokat (és a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerséghez (TTIP) történő csatlakozás lehetőségét) faképnél hagyva inkább az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz csatlakozzon.
Az ellene bevezetett nyugati szankciók eredményeként Oroszország betiltotta a nyugati élelmiszerek behozatalát. Oroszország következetesen ellenállt a génmódosított élelmiszereknek és tovább szigorított a vonatkozó szabályozáson. Ebből a szempontból tehát kívánatosabb piacot képvisel az EU (bizonyos rétegei) számára. Az EU egyelőre szabadságot biztosít állampolgárainak a GMO-k tekintetében, ugyanakkor erős a kísértés, hogy ezt a szabadságotátruházza a biotechnológiai érdekekszámára. Amennyiben az EU az Egyesült Államokat választja, a lépés egyenlő lesz a génmódosított élelmiszerek behozatalának engedélyezésével. Az EU egyelőre nem tudja eldönteni melyik lóra tegyen.
Oroszország kezében több erős lap is van. Ezek között nyilván a legerősebb, ha tükröt tartva az EU elé, megmutatja milyen gyengén állnak az Unió országai gazdaságilag, a másik azonban az amerikai élelmiszerek gyengeségében rejlik, ami még a genetikailag nem módosított termékekre is igaz.
Oroszország megdöbbentő javaslattal állt elő az EU és közte fennálló feszültség enyhítésére: az EU adja fel az Egyesült Államokkal kötendő kereskedelmi egyezmény terveit és inkább az újonnan létrejött Eurázsiai Gazdasági Unióhoz csatlakozzon. Elvégre a szomszédjaival kötendő szabadkereskedelmi egyezménynek több értelme van, mint bármilyen megállapodásnak az Egyesült Államokkal.
Vlagyimir Csizsov, Oroszország EU nagykövete pedig a következőket nyilatkozta azEU Observerszámára:
„Az gondolják, hogy bölcs döntés ilyen komoly politikai energiát fektetni az Egyesült Államok és az EU közötti szabadkereskedelmi megállapodásba, amikor egy sokkal kézenfekvőbb partnert találnak épp a szomszédban? Mi legalább nem kezeljük klórral a csirkéinket.”
Christian Schmidt, német mezőgazdasági miniszter pedig a TTIP megállapodással kapcsolatban azt mondta, hogy„nem tudunk minden kolbászra külön vigyázni”. A jelek szerint ő sem tartja előnyösnek az EU-USA megállapodást. A génmódosított élelmiszerek komoly szerepet kaptak a tárgyalásokban és érdekes módon az Egyesült Államok vezetői első alkalommal vették komolyan fontolóra, hogy feltüntessék a génmódosított összetevőket az amerikai termékeken. Ebből is látszik, hogy a fogyasztók igényei nem sokat nyomnak a latban. Az átláthatóság kizárólag geopolitikai érdekből jöhet szóba.
Egyre több ország vonakodik megállapodást kötni, illetve a meglévő megállapodásokat fenntartani az Egyesült Államokkal. Az üzleti érdekek védelmében az USA semmilyen követeléstől nem riad vissza és az adott ország lakosságának egészsége egy cseppet sem érdekli. Egyre többen jönnek rá, hogy a megállapodások a biotechnológiai óriások érdekeit védik, köztük Guatemala,Brazília ésKína.
A jelen cikk terjedelme nem teszi lehetővé a teljes geopolitikai és világgazdasági kép felvázolását, azt azonban tudnunk kell, hogy a globális sakktáblán végbemenő gyors lépések tekintetében egy nemzet élelmiszerellátása soha nem választható szét az összképtől.
Egyúj tanulmányszerint a génmódosított terményekre és ezen belül az olajrepcére Svájcban (és sok európai országban) érvényes termesztési és import tilalom ellenére a Monsanto és a Bayer GMO növényei megjelentek a földeken, igazolva azokat az aggodalmakat, amelyek szerint ha egyszer a GMO szellemet kiengedik a palackból, azt többé senki sem lesz képes visszazárni.
A Svájcra korlátozódott tanulmányból kiderül, hogy a GM növényeket 2011 és 2012 során, négy helyszínen is megtalálták vasúti sínek mentén és kikötők közelében. Megállapították, hogy a glifozát-rezisztens GMO növények a Monsanto Roundup-Ready GT73-as magjától erednek. Emellett öt helyszínen találták még a glufosinát-rezisztens MS8xRF3, MS8 és RF3 GMO növényeket is, amelyek a Bayer InVigor néven forgalmazott termékei. A kutatók leírják, hogy tudtukkal ez az első alkalom, hogy ezeket a Bayer növényeket Európában észlelték.
A tanulmány egy új veszélyre, a keresztezésre, pontosabban a génállomány átvitelére különböző növénytörzsek között, is rámutat, amit a Monsanto GT73 és a két nem GMO törzs között mutattak ki. Ez megerősíti a korábbi félelmeket, miszerint a GM növények képesek génmódosított variánssá alakítani a hagyományos és/vagy organikus módszerekkel termesztett növényeket.
A felfedezéssel kapcsolatban azonban továbbra is az a legmegdöbbentőbb, hogy ezek termesztése tilos Európában:
„A GM terményekre vonatkozó termesztési és behozatali tilalom nem volt elegendő arra, hogy megakadályozza ezek elterjedését. Japánban például, ahol a GM olajrepce termesztése tilos, a behozatal viszont engedélyezett, számos alkalommal találtak glizofát vagy glufozinát-rezisztens GM növényeket vadon nőni azokon az útvonalakon, amelyeken át a behozott terményeket szállítják. Ezek a vadon növő növények valószínűleg a szállítás közben kiszóródott magokból fejlődtek ki.”
Amennyiben tehát vadon növő GM növényeket találunk olyan országokban, ahol ezek termesztése, sőt behozatala is tilos, vajon milyen mértékben fertőződött meg a világ élelmiszerellátása?
Ahogyan arról korábban olvashattunk, a StarLink kukorica, az első olyan génmódosított termék, amit kivontak a forgalomból, méghozzá több mint 10 évvel ezelőtt, Szaúdi-Arábiában bukkant fel ismét egy évvel ezelőtt, miután a hatóságok felfedezték, hogy a termény valahogyanbelekerült az ország élelmiszereibe.
Vajon a nyugati elit kezdeményezésére létrejött Európai Unió szétesőben van? A szűnni nem akaró gazdasági problémák hatására egyre nagyobb a közellenállás a kontinensen, az Ukrajna elleni puccs és annak következményeként Oroszország ellen indított és igen népszerűtlen gazdasági háborút követően pedig az EU tartóoszlopai is megrendülni látszanak.
AFrance 24-nek adott interjúbanSoros György arról beszélt, hogy az Európai Unió nem váltotta be az elit által hozzá fűzött reményeket és Európában sokan „Oroszországra tekintenek követendő példaként”.
“Fel kell ismernünk, hogy maga az Unió, ami a globális kormányzás nemes, jó szándékkal indított kísérlete, elbukott és nem volt képes megvalósítani azt, amit ígért. A csalódás olyan mértékű, hogy még Oroszország is képes alternatívát kínálni.”
Soros szerint „Oroszország egy maffiaállam” és a tény, hogy „számos európai ország követendő példának tartja a Putyin féle vezetést, kifejezetten veszélyes”.
Soros ezt követően kifejtette, hogy Európában sokan, köztükpéldául Nigel Farage, az brit UKIP párt vezetője, a francia Marine Le Pen, és „sokan Németországban”, „az Oroszországgal való szoros együttműködést nagyon vonzónak” tartják.
Európa évek óta válságban van, és az Oroszországgal kirobbant legújabb vita meghatározó tényező lehet az EUjövőjében. ANew York Review-bannemrég megjelent interjúban Soros megjegyzi, hogy a 2008-as pénzügyi válság és a hírhedt trojka által azt követően bevezetett megszorítások óta egyre erősödik a népellenállás és az Unióellenes pártok támogatottsága:
“Az Európai Unió, de különösen az eurózóna, elvesztette a fonalat a 2008-as válság után. Az Európára jellemző fiskális politika felerősítette a közellenállást. Az Európa ellenes pártok 30 százalékkal több széket szereztek az Európai Parlamentben, de egészen mostanáig nem volt realisztikus alternatívájuk az EU-val szemben. Most azonban Oroszország olyan alternatív megoldást kínál, ami alapvető változásokat és kihívást jelent azon elvek számára, amelyekre az Európai Uniót alapozták… Itt az ideje, hogy az Európai Unió alaposan átértékelje magát… Az EU bürokraták többé nem rendelkeznek egyeduralommal és nincs mivel büszkélkedniük.”
Az elit egyre jobban fél a nyugaton fel-fellobbanó népfelkelésektől, amelyeknek megpróbálnak az élére állani, vagy jobb híján a számukra kívánatos mederbe terelni, irányítani. Miközben a kormány vagy kormányok alkalmatlansága vagy erkölcstelensége miatti düh erősödik Európában, az elit megpróbálja magáévá tenni a különböző mozgalmakat, vagy akár mesterséges politikai mozgalmakat indít, hogy ezek által irányítsa és semlegesítse a nép indulatait.
EU: az angol-amerikai elit kiterjesztése
Az EU a globális elit szülötte, amelyik több mint egy évszázada építgeti birodalmát. Az Unió ennek a folyamatnak, mégpedig a globális kormánynak vagy más néven kormányzásnak részeként tett bátor kísérlet, a nacionalizmus és nemzeti törvények hatalmának erőszakmentes leváltására”. Az EU célja, hogy „a nemzeti kormányokat szövetségekre váltsa, hogy a későbbiekben a világ más tájain létrejövő egyéb szuverenitásromboló szövetségekkel együtt egyetlen hatalommá, egy globális birodalommá olvassza. Ilyen szövetség például azÉszak-Amerikai Unióvagy aKözel-Keleti Unióis.
Az EU ügyvezetői testülete, az Európai Bizottság, a brit Royal Institute of International Affairs (RIIA), egy globális uralomra törekedő, amolyan párhuzamos brit kormány partnere.
Étienne Davignon, volt európai biztos és az európai integráció fontos építője, felfedte, hogy az évente ülésező elit szervezet, a Bilderberg csoport issegített az Euró létrehozásában. A Külkapcsolatok Tanácsa európai szervezetének vezetőjeként természetesen Soros György is tagja ennek az árnyékhatalomnak.
Az Oroszország elleni gazdasági hadviselés visszaüt
Európábana gazdák több helyen is tiltakoztak, mivel az Oroszország elleni értelmetlen szankciók őket érintették a legkeményebben. A nyugat által bevezetett szankciókra adott válaszként Oroszország augusztusban élelmiszer behozatali tilalmat vezetett be azokra az országokra, amelyek támogatták a szankciókat, ami komoly élelmiszer áresést okozott, hiszen az így fölöslegessé vált áruk elárasztották az európai piacokat. A szankciók miatti kereskedelmi forgalomcsökkenés a becslések szerint évi 5,3 milliárd euró veszteséget jelent az EU számára, nem beszélve a számokban kifejezhetetlen bizonytalanságról, amit a helyzet társadalmi megítélése okoz.
Franciaországban isszámos tüntetés volt, ahogy az orosz behozatali tilalmak egyre inkább éreztetik hatásukat az amúgy is romló életkörülményekben. Bretagne-ban a gazdák felgyújtották az adóhatóság irodáit, amellett, hogy zöldségeket és trágyát borítottak a kormányépületek elé egy szeptember közepén, a kormányintézkedések ellen tartott demonstrációban. Novemberben a becslések szerint újabb 36,000 ember vett részt az országszerte szervezett tüntetéseken, amelyek során ismét a kormányépületek elé borították a megmaradt terményeket, amelyeket részben az orosz behozatali tilalom miatt nem tudtak értékesíteni.
Spanyolországban is tüntettek a gazdák az Oroszország elleni szankciók eredményeként rajtuk maradt termények és a multik által ezekért fizetett nyomott árak miatt.
Az EU politikájával szembeni ellenállás az Oroszország elleni büntetőintézkedések mellett sok egyéb területet érint. A megszorító intézkedések súlyosan érintik a déli államokat, ahol a tüntetések szinte az élet megszokott részévé váltak. Októberben például Nápolyban volt komoly demonstráció az Európai Központi Bank épülete előtt, ahol a résztvevők a megszorítások befejezését és a munkanélküliség csökkentését követelték.
Az előttünk álló időszak során kiderül, hogy végül az elit az Unió fenntartásával próbálja meg tovább erősíteni hatalmát vagy esetleg az erősödő elégedetlenségi mozgalmakat irányítva folytatja munkáját…
Matteo Renzi olasz miniszterelnök kimondta, hogy hat hónapig tartó soros elnöksége alatt mindent megtesz az „Egyesült Európai Államok” megvalósítása érdekében. A lépés valószínűleg komoly negatív visszhangot kap majd Nagy-Britanniában (és más európai országokban is).
Renzi arról szeretné meggyőzni az európai vezetőket, hogy „egy erősebb és összetartóbb Európa az egyetlen megoldás a jövő problémáira.”
„A gyerekeim jövője szempontjából az Egyesült Európai Államokról álmodom, és ezért dolgozok.”
Felszólította a „bátor vezetőket”, hogy ezen cél elérésért küzdjenek.
Nagy-Britannia mindig is ellenezte ezt a törekvést. Margaret Thatcher 1988-ban nyíltan elvetette az elképzelést, ami szerint az Egyesült Államok modellként szolgálhat Európa számára, David Cameron jelenlegi miniszterelnök pedig mindent megtesz az elszánt federalista Jean-Claude Juncker megválasztása ellen az Európai Bizottság élére.
Olaszország július 1-én veszi át a soros elnökséget Görögországtól és az előtte álló időszak nem lesz egyszerű, hiszen Európa szerte erősödött az eurószkepticizmus.
Renzi szerint az európai választásokra egyetlen hatékony válasz létezik:
„Egy olyan Európára van szükség, ami egy vonzó kalandhoz, nem pedig egy pénzügyi vagy gazdasági gyakorlathoz hasonlítható,” hozzátéve, hogy mindenképpen meg kell mutatni, hogy az EU „nemcsak közös múltat, de közös sorsot tudhat magáénak.”
Franciaország éppen hogy csak betiltotta a GMO kukorica termesztését, de a nagy biotechnológiai vállalatok, mint a Monsanto és a Syngenta, máris ellentámadásba lendültek. Legújabb próbálkozásukkal az uniós törvényalkotók döntéseit is felülírni képes jogokat akarnak szerezni.
A DuPont és a Dow Chemical pedig az általuk közösen kifejlesztett 1507 Pioneer fantázianévre hallgató GMO kukoricával akarnak betörni az Unióba.
A korporatizmus diktatúrája nem hirtelen termett elő a semmiből. A hatalom megszerzése fokozatosan zajlik, most éppen az európai környezetvédelmi miniszterek „segítségével”, akik egy új törvény bevezetésével, ami látszólag országos tilalmat tesz lehetővé a GM növényekkel szemben, de a valóságban ennek talán pont az ellenkezőjét teszi.
A Stop the Crop szerint az új „javaslat felhatalmazza a biotechnológiai cégeket, hogy eldöntsék, megengedik-e a tilalmat vagy sem.” De nehéz megjósolni vajon hogyan döntenének…
Amennyiben egy biotechnológiai cég nem hagyja jóvá a döntést, az EU tagállamoknak hivatalos indoklást kell benyújtani a Monsantohoz vagy Sygentahoz hasonló cégekhez, hogy miért akarják az adott terményt betiltani. Kérdéses, hogy ezek az indoklások megállnák-e helyüket a bíróságon.
A javaslat lényegében komoly jogi beleszólást biztosít a biotechnológiai óriásoknak a nemzetek GMO-kkal kapcsolatos jövőbeli döntéseibe, és mint ilyen, úgy tűnik, az európai döntéshozók fölé helyezi őket, nem beszélve a nemzeti kormányokról és a lakosságról.
A javaslattal kapcsolatos megbeszélés éppen ma, május 28-án lesz. További információ a Föld Barátai dokumentumában: A mérgezett kehely.
Az új törvényt úgy próbálják népszerűsíteni, hogy az nagyobb szuverenitást biztosíthat a kormányoknak a GM termények betiltásával kapcsolatos döntéseknél. Ugyanakkor a törvényjavaslat törvényes jogot ad a biotechnológiai cégeknek, hogy eldöntsék, megengedik-e a tiltást vagy sem. Amennyiben a cég visszautasítja a tiltást, a kormány kénytelen homályos és tudománymentes jogi alapokra helyezni álláspontját a GM terményeket illetően, szélesre tárva a kaput a jogviták előtt.
Adrian Bebb, a Föld Barátai európai ágának munkatársa pedig a következőket mondta:
A demokrácia megsértése, hogy a Monsantohoz hasonló vállalatok bármilyen jogalapot kapjanak a termékeik betiltásával kapcsolatos döntések befolyásolására. Biztosítani kell a kormányoknak a hatalmat, hogy a szóban forgó termékekből profitáló cégek engedélye és bármiféle magyarázkodás nélkül betilthassák az általuk kifogásolt termékeket.
A nemzeti kormányok több mint 15 éve harcolnak a GM termények ellen és keményen felléptek jogaik védelmében. A törvényjavaslat egy olyan mérgezett kehely, ami megszüntetné a szilárd jogi alapokat a génmódosított terményekkel szembeni küzdelemben.
Fontos felhívni a lakosság figyelmét az új tervezetre, hiszen inkább a létező törvényes védelem megerősítésére, nem pedig a tagállamok hatalmának további megnyirbálására lenne szükség.
Az Egyesült Államokban hasonló események történnek. Nem sokkal azután, hogy Vermont állam bevezette az első törvényt, ami kötelezővé teszi a GMO összetevők feltüntetését a termékeken, a 2014. évi Biztonságos és Pontos Élelmiszer Feliratozási Törvény azzal a veszéllyel fenyeget, hogy minden múlt és jövőbeli helyi törvényt semmissé tesz a GMO összetevők feltüntetését előíró és a GMO termékek tiltásával kapcsolatban.
Jelen állás szerint nagyon úgy tűnik, a válságban fetrengő nyugat gazdasági gondjai felülírják a katonai törekvéseit. A NATO ügynökei hatalmas anyagi támogatással felfordították egész Ukrajnát, – de most nem tudnak mit kezdeni a kialakult helyzettel, az irányítás kezd kicsúszni a kezükből. Az ukránok semmit nem tapasztalnak az új forradalomból. Nincs sikerélmény, csupán annyi változott, hogy kezdődnek a súlyos megszorító intézkedések.
Brüsszelben az EU csúcstalálkozón a legnagyobb gazdaságú országok egyeztető megbeszélésén mindenféle szankciót elutasítottak. A levegőben lóg pár olyan megszorítás, amelyen Moszkvában maximum röhögnek; ilyen a vízum szigorítás, vagy pár ember kitiltása. Diplomáciailag természetesen van min lovagolni, de ezek semmit nem jelentenek a valóságban. Emellett pár apróságról szó esett, és ezek tükrében érthető a nyugat meghátrálása. Legfőképpen Németország húzza keresztbe az USA rakétaterjeszkedési terveit.
Bármilyen meglepően hangzik, jelenleg Németország legnagyobb gazdasági partnere Oroszország. A lehallgatási botrány óta amúgy is kihűlt a levegő az európai és az amerikai cionisták között, jelenleg tartják a két lépést egymástól. Nemsokára fogják ők még egymást okolni is, sőt, egymással szembe is fognak kerülni, ahogy tovább mélyül a gazdasági válság és nőnek a gondjaik. Amikor Angliában megszellőztették, hogy nem támogatják a szankciókat, már érezhető volt némi baj. Az az EU felvetés, miszerint minden nemű fegyverszállítást fel kell függeszteni Oroszországba – javasolta Rebekka Harms EU biztos – szinte a vicc határát súrolja. Ez már csak egyet jelent; kifogytak az eszköztárból. Nincs mivel fenyegetőzni. A gazdasági szankciók pedig mit vonnának magukkal? Jöjjön pár meglepő adalék, és akkor láthatjuk, mik a fő bajok, miért is vannak gondban.
Németország jelenlegi jármű- gyártásának 40 %-a Oroszországba megy. Ez olyan szám, amely valóban meglepő. Oroszország olyan fejlődési stádiumban van, hogy most mindent beszippant, és ez egy 140 milliós piac. Amennyiben ezt le kell állítani – márpedig 5 perc alatt blokkolja az EU bevitelt Putyin, ha éppen úgy akarja -, az egyet jelentene azzal, hogy sok millió munkást már másnap az utcára lehet rakni Németországban és a beszállítói országokban.
Csak a német – orosz kereskedelmi vonalon 200 000 német dolgozik. Az ő munkahelyük is megszűnne percek alatt.
Oroszország az egyetlen hely, ahonnan a nyugat be tudja szerezni a nagyon ritka földfémeket. Kína már évekkel ezelőtt blokkolta az eladást, mondván gyártassa le aki akarja Kínában a technikát. Így állhatott elő az a helyzet, hogy az USA Kínában gyártatja le a legtitkosabb fegyverei elektronikáját. Nincs lehetősége a szükséges földfémeket beszerezni, nincs forrás. Az egyetlen eladó Oroszország, amely így azonnal leállítana mindennemű eladást. A nyugati elektronikai gyártás azonnal összedőlne. Az egyetlen megoldás az lenne, hogy jó pénzért a szemétből guberálnának ki alapanyagot. Az egész nyugat mehetne Kínába kunyerálni, hogy mindent gyártsanak le nekik. Ezzel azonban a nyugati világ elektronika gyártásának egy időre vége lenne.
Oroszország az atomerőművek fejlesztésében, felújításában és építésében szorosan együttműködik Németországgal. Elektronika a Siemenssel, speciális szivattyúk, és vezérléseket innen rendelik meg, ezeket kifejezetten az orosz erőművekhez fejlesztik a németek. Sok milliárdos üzletek ezek is, és sok-sok munkahely.
Az a nyersanyag mennyiség, amit Oroszország egyetlen rendelettel le tud állítani, és kínai irányba fordítani (ennyit tud a jelenlegi hálózaton átirányítani) azt eredményezné, hogy Németország elvesztené a napi olaj igényének 35 %-át, és a gáz 30 %-át. Vagyis legalább 50%-os áremelés történne pillanatok alatt az üzemanyagokban és fűtőanyagokban, amelyek már így is rendkívül drágák. Ezzel a rettenetesen nagy német logisztika ára a duplájára emelkedne, a termékek áraiban olyan infláció következne be, amelyet a nyugati társadalmak már nem viselnének el. Emellett az ukrajnai szállítások leállításával tulajdonképpen Dél- és Kelet-Európa valamennyi olaj és gáz forrását elvesztené.
Lavrov nagyon keményen beszélt John Kerry amerikai külügyminiszterrel nemrég egy telefonbeszélgetésen, melyet az amerikai fél kezdeményezett. Közölte vele, hogy minden Oroszország elleni intézkedés bumerángként fog hatni visszafelé is.
Nekünk azonban egyre inkább kezd az az érzésünk lenni, hogy Ukrajnában a valóságos nehézségek most kezdődnek. A soviniszta felforgatók kezdenek önjáróvá válni, viszont nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak, és sokkal nagyobb erőt képviselnek, mint a cionista liberális banda. Ők csak beleültek abba, amit a szerencsétlen, csőbe húzott nacionalisták kikapartak nekik. Erő azonban nincs mögöttük. Ez a társaság azonban a kelet és a nyugat előtt is szalonképtelen, és még alá is játszanak ennek, a rendkívül szerencsétlen törvény ötleteikkel. Az oroszok élesen szembekerültek velük, az oroszok elleni atrocitások miatt. Könnyen előállhat az a helyzet, hogy ha az előrehozott választásokon nem szerepel megfelelő szinten a soviniszta oldal, akkor újra felforgatják az országot. Van benne már gyakorlatuk. A nyugat mondhatni ráfaragott velük, és a saját kardjába dőlt. Nagyon könnyen elképzelhető még az is, hogy maga a nyugat fog könyörögni Moszkvának, hogy tegyen rendet Ukrajnában. Moszkva azonban most is rendkívül nagy érzékkel politizál. Nyugodtan viselkedik, katonai lépései teljesen kiszámíthatatlanok, a Krímben tartózkodó 16 000 fegyveresről a mai napig nem tudni, hogy valójában kik is. Sem katonailag, sem gazdaságilag nincs az EU felkészülve egy oroszok elleni fellépésre, bármennyire is szeretnék ezt mutatni. Az USA pedig egy fogatlan oroszlán, nagy sörénnyel, de valódi erő nélkül.
A nyugaton sincs már olyan nagyon nagy egyetértés, a végén a kígyó saját farkába harap, és saját magát falja fel.
Bár az Európai Unió tagállamainak többsége ellenzi, mégsem tudták megakadályozni a keddi szavazás során, hogy az amerikai DuPont cég Pioneer TC1507 génmódosított kukoricája megkapja az unió jóváhagyását a kukoricafajta köztermesztésbe vonására.
A szabályok értelmében az ügy átkerült az Európai Bizottsághoz a jóváhagyási folyamat következő lépcsőjeként.
A sokak által előre megjósolt eredményt számos szervezet bírálta.
„A Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül a tudományos, politikai és jogi aggályokat, amit az országok többsége, az Európai Parlament kétharmada és a legtöbb uniós állampolgár oszt,” – áll a Greenpeace hivatalos közleményében.
Máté József, a DuPont szóvivője viszont reméli, hogy a jóváhagyást hamarosan megkapják. „Ma még nem ünnepelhetünk, ha azt vesszük, hogy egy 13 éve tartó folyamatról van szó,” mondta.
A legtöbb állam ellenzi
Az EU kényszerhelyzetbe került, mert az Európai Bíróság tavalyi ítélete elrendelte, hogy a Pioneer cég engedélyezési kérelmére február 12-ig foglaljanak állást. Az uniós jogszabályok értelmében a tagállamok úgynevezett „minősített többséggel” döntenek ilyen ügyekben, ami azt jelenti, hogy minden tagállamnak saját lakossága arányában számít a szavazata.
Ezen a szavazáson 19 állam szavazott az engedélyezés elutasítására, azonban a szükséges 260 helyett ez csak 210 szavazatott jelentett. Nagy-Britannia, Észtország, Spanyolország és Svédország szavaztak az engedélyezés mellett, azonban a tartózkodások mégis az ő javukra döntötték a mérleg nyelvét. Németország, az EU legnagyobb befolyással bíró tagállama, 19 szavazatot tudhat magáénak, és az utolsó pillanatban megváltoztatta döntését. Eredetileg a kérelem ellen szavazott volna, végül azonban a tartózkodás mellett döntött. Belgium, Portugália és a Cseh Köztársaság, mindegyik 12 szavazattal, szintén tartózkodott. Az ellenzők táborát Franciaország és Magyarország vezette. Képviselőik kijelentették, hogy a miniszterek nem fogják tudni egykönnyen megmagyarázni a lakosságnak, hogy mi is történt.
A korábbi szavazáson 385 szavazattal 201 ellenében elutasították a kérelmet. Tonio Borg, az EU Egészségügyi Biztosa azt mondta a tagállamok minisztereinek, hogy a szabályokat figyelembe véve és az egyes országok álláspontjának ismeretében „ha valaki tartózkodik, azzal tulajdonképpen a jóváhagyás mellett voksol.”
Borg elmondta, hogy nem maradt más választása, mint folytatni a TC1507 engedélyezési eljárását, és kihangsúlyozta, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) már hat alkalommal adta meg a termékre az engedélyt. A Bizottságnak kötelessége figyelembe venni az EFSA döntését és arra is emlékeztette a minisztereket, hogy amikor bizonyos rovarirtó szerekkel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy azok károsak a méhek számára, a hatóság betiltotta őket.
Az Európai Unióban a legtöbb ember gyanakodva fogadja a génmódosított élelmiszereket, leginkább egészségügyi és környezetvédelmi aggályokra hivatkozva.
„Lehet itt bármilyen döntés, Magyarországon akkor sem lesz GMO-köztermesztés. Ha az EU a feje tetejére áll, akkor sem fogjuk beengedni a génmódosított termékeket,”jelentette ki Győri Enikő külügyi államtitkár, az alkotmányra hivatkozva, arra utalva, hogy a tagállamoknak a bizottsági engedélyezés dacára is jogukban áll egy ideiglenes védzáradékkal távol tartani a génkezelt kukoricát vagy burgonyát.
Sajnos azonban egyre gyakrabban fordul elő, hogy GM növények megkapják a hatósági engedélyt. A keddi tanácskozáson több miniszter is megemlítette, hogy egyre nagyobb mennyiségben importálnak génmódosított élelmiszereket az EU-ba, megtalálhatók az állati takarmányokban és így az élelmiszerláncba is bekerültek.
Eddig néhány GM növény kapott engedélyt az EU-ban, de ebből csak a Monsanto féle MON810 kukoricát termesztik még mindig, ami ellen Magyarországon a fent is említett védzáradékkal védekeztek eddig. Ez a védzáradék azonban nem tartható fenn örökké, igaz, eddig az ezzel a lehetőséggel élő országokat nem kötelezték perekkel a tiltás feloldására. Ha a Bizottság engedélyezni fogja az 1507-es számú hibridkukoricát, akkor erre másodszor is sor kerülhet. Eddig összesen tíz tagállam hívta már segítségül a védzáradékot.
Vlagyimir Bukovszkij orosz neurofiziológus, emberi jogi aktivista kapta idén a közép-európai népek szabadságáért kifejtett tevékenysége elismeréseként a Petőfi-díjat.
A díjat átvevő Bukovszkij megtiszteltetésnek mondta, hogy Petőfiről elnevezett kitüntetést vett át; ezzel utalt arra, hogy fiatalkorában a magyar költő és szabadságharcos nagy hatással volt rá, és az orosz fiatalokkal együtt őt is arra inspirálta, hogy irodalmi felolvasásokat tartsanak Moszkvában, – amíg le nem tartóztatták a szervezőket.
Bukovszkij arról is beszélt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc híre is nagy hatással volt az ott élőkre, és több orosz településen felkelések robbantak ki, az emberek fellázadtak a szovjet elnyomás ellen.
A Szovjetunió összeomlására utalva azt mondta, a rendszer ugyan összeomlott, de ezzel a munka még nem ért véget, mert szavai szerint még nem tudták meggyőzni a hatalmakat, arról “hogy ítélkezni kell a rendszer fölött”.
Arról is beszélt, úgy látja, “most az európai nemzetekből próbálnak meg egy új kolhozt létrehozni”. Felidézte, hogy korábban azt kérdezte valaki tőle, mi a legnagyobb kívánsága az ő korában, azt mondta, hogy az Európai Unió összeomlását szeretné látni, hogy a sírjára az legyen ráírva, “ez az az ember, aki két uniót is túlélt, (…) remélem, hogy elég hosszan fogok élni ehhez”.
Azt is hangoztatta, annál nagyobb dolgot nem veszíthet el az ember, mint a szabadságát, mert a “szabadság az egyetlen érdemes módja a civilizációnk megélésének, ezért érdemes élni és meghalni”.
Vlagyimir Bukovszkij tizenkét évet töltött börtönökben, büntetőtáborokban és pszichiátriai klinikákon egyebek mellett tiltott irodalom terjesztéséért, a szovjet írók érdekében szervezett tüntetésért, közreműködésért polgárjogi mozgalomban.
Az 1942-ben született Bukovszkij a Moszkvai Állami Egyetemen tanult biológiát. A Szovjetunióban 1963-tól 1976-ig többször letartóztatták, pszichiátriai rabkórházba zárták, több évi kényszermunkára, börtönbüntetésre, belső száműzetésre ítélték. 1976-ban egy fogolycsere-egyezménynek köszönhetően kicserélték Luis Corvalánra, a Chilei Kommunista Párt főtitkárára.
Nagy-Britanniában telepedett le, ahol a Cambridge-i Egyetemen befejezte félbemaradt tanulmányait és kutatóként, majd az egyetem oktatójaként dolgozott.
Emberi jogi aktivista, számos publicisztika és történelmi tárgyú könyv szerzője. Magyarul 1991-ben … és feltámad a szél címen jelentek meg visszaemlékezései. 1996-ban a XX. Század Intézet gondozásában jelent meg A moszkvai per című, a hetvenes-nyolcvanas évek Szovjetuniójáról szóló nagyívű munkája. Jelenleg is a Cambridge-i Egyetem oktatója.
Svájc nyilvánosságra hozta a hadseregének legutóbbi hadgyakorlata során szimulált forgatókönyvek részleteit. A gyakorlat során egy kiterjedt gazdasági összeomlást, erőszakos és tömeges tüntetéseket és a menekültek tömeges beáramlását modellezték.
Nigel Farage, az Európai parlament képviselője, még az év elején arról beszélt, hogy az európai és tulajdonképpen a globális gazdasági hangulat könnyen kiterjedt, erőszakos forradalomba torkollhat a pénzügyi katasztrófa eredményeként. Svájc minden bizonnyal odafigyelt szavaira, ahogyan azt a mostani hadgyakorlat forgatókönyve is mutatja, aminek részeként például azt is szimulálták, hogy mi történne, hogy az országot elárasztanák a szomszédos Franciaországból érkező menekültek.
A hadgyakorlathoz használt forgatókönyv igen könnyen valósággá válhat, amennyiben az Európai Unió az összeomlás szélére, Franciaország pedig csődbe jut. A London Telegraph a következőket írta:
Csődbe jutott franciák egész hordái szállják meg Svájcot, hogy visszaszerezzék „ellopott” pénzüket. Ilyen és ehhez hasonló képzeletbeli helyzetek megoldását gyakorolta a svájci hadsereg a múlt hétvégén nyilvánosságra hozott hadgyakorlat forgatókönyve szerint.
A Lausanne-i Matin Dimanche napilap cikke szerint az augusztusban lefolytatott gyakorlat során egy olyan helyzetet „játszottak el”, amiben a pénzügyileg megrogyott Franciaország háborúzó régiókra szakadt. Ezek közül az egyik, „Sanonia” fedőnéven futó (a valóságban a Jura régió), támadásra készült Svájc ellen, hogy visszaszerezze a Franciaországtól állítólag ellopott pénzeket. A „Duplex-Barbara” fedőnevű hadgyakorlatban egy háromfrontos megszállást szimuláltak, Neufchatel, Lausanne és Genf felől, írta a svájci lap.
„A svájci hadseregnek muszáj felkészülnie a XXI. század veszélyeire ahhoz, hogy hiteles maradhasson,” nyilatkozta Antoine Vielliard, Hauate-Savoie városi tanácsának tagja a Matin Dimanche lapnak.
Nem ez volt az első ilyen képzeletbeli forgatókönyvön alapuló hadgyakorlat a svájci hadseregben. A tavalyi gyakorlat során az európai fizetőeszköz összeomlását és a kontinensen kialakuló káoszt követő menekültáradat kezelését szimulálták.
A „Stabilo Due” nevű hadgyakorlathoz egy 2010-ben készült kockázati térképet használtak és különböző egymással háborúzó frakciókat modelleztek, valamint a Görögországból, Spanyolországból, Olaszországból, Franciaországból és Portugáliából várható menekültek kezelését gyakorolták.
Az erőszak Európán belüli terjedésére és erősödésére figyelmeztetve, Ueli Maurer svájci védelmi miniszter akkor azt mondta, hogy „nem zárhatjuk ki, hogy az elkövetkezendő években szükség lehet a hadseregre.”
Svájc, amely 155 ezer sorkatonából álló hadsereggel rendelkezik és állampolgárai katonai besorolású fegyvereket is tarthatnak otthon az ország honvédelmi intézkedéseinek részeként, pontosan tudja, hogy mi történik.
Bár a hadsereg által szimulált helyzetek bekövetkezése jelenleg nem valószínű, még véletlenül sem mondhatók pusztán képzeletbelinek, mint ahogyan azt a Telegraph állítja.
Svájc a világ bankbirodalmának fővárosa és nyilván tisztában van vele, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer fenntarthatatlan. Az sem kerülhette el a figyelmét, hogy a bankok szerte a világon aktívan készülnek a pénzügyi rendszer összeomlására.
Amikor ez megtörténik, ahogyan arra Nigel Farage és mások figyelmeztettek, Európában erőszakos forradalmak kitörése is elképzelhető, ahogyan az korábbi évszázadokban nemegyszer megtörtént már.
Svájc nem bízza magát a véletlenre és felkészül az ország szó szerinti lezárására, hogy megakadályozzon egy esetleges megszállást egy külföldi hadsereg, lázadó erők vagy a menekültek által, amennyiben valamelyik európai ország tényleg fizetésképtelenné válna.
Az Egyesült Államokban is tartottak hasonló hadgyakorlatokat, amelyek során a pénzügyi összeomlást és a polgári felkelések veszélyét szimulálták.
Az amerikai kormány is tudja, hogy mi közeledik és fokozott ütemben készíti elő a hatalmi hálózatot, hogy képes legyen megbirkózni a következményekkel.
A világ a szakadék szélén táncol, és aki egy kicsit is figyeli az eseményeket, követi ezeknek a kormányoknak a példáját, hogy személyesen is felkészüljön a közeledő viharra.
Amikor az év első felében a ciprusi kormány a számlatulajdonosokra hárította a bankveszteségek finanszírozását a világ nagy része azt gondolta, hogy egyszeri esetről van szó. Bár sokan figyelmeztették a betéteseket, hogy vegyék ki megtakarításukat a bankból, ezt csak kevesen vették komolyan. Talán most más a helyzet.
Mindenki hallotta már a „mentőcsomag” vagy „kimentés” kifejezéseket, a bajba jutott pénzintézetek (bankok) dollár milliárdokkal való feltőkésítésével kapcsolatban. A „bementés” kifejezéssel azonban valószínűleg csak kevesen találkoztak eddig.
Japán Pénzügyi Szolgálatok Hivatala új szabályokat készül bevezetni, ami a banki veszteségeket a befektetőkre hárítaná, az egyre gyakrabban „bementésnek” nevezett mechanizmuson keresztül, írja a Nikkei. A Mitsubishi UFJ (MTU), Mizuho Financial (MFG) és Sumitomo Mitsui (SMFG) javaslatára kidolgozott szabálymódosítás lehetővé tenné olyan elsőbbségi részvények vagy hátrasorolt kötvények kibocsátását, amelyeket ilyen helyzetekben használnának. A ciprusi eset csupán egy próbaüzem volt. És bevált.
Japánban mostantól ez a hivatalos eljárás és az eurózónában valamint az Egyesült Államokban is komolyan fontolgatják az alkalmazását. Az EU pénzügyminiszterei többek között azt is tárgyalták a héten, hogy mely hitelezők és milyen sorrendben veszítenének pénzükből egy újabb bankmentés során az eurózóna mentőalapján, az Európai Stabilitási Mechanizmuson keresztül.
Fontos érteni, hogy a hivatalos meghatározás értelmében mindannyian banki hitelezők vagyunk, így a létrejövő szabályozások nem csupán a nagy-részvényeseket érintik, hanem minden egyes betétest is. A megfogalmazásra is érdemes figyelni. Nem azt mondták, hogy „amennyiben szükség lesz bankmentésre”. Tudják, hogy mi jön még.
A globális pénzrendszer összeomlása egy eldöntött kérdés, amit a pénzügyminiszterek csupán megerősítettek. Amikor a következő bankválság beüt, biztosak lehetünk benne, hogy a hitelezők (értsd: betétesek) fogják állni a számlát.
Figyelembe véve, hogy a bennfentes befektetők milliószámra próbálnak megszabadulni részvényeiktől és értékpapírjaiktól a napokban, ez az eshetőség hamarabb valósággá válhat, mint gondolnánk. Minden likviditási válság eladási hullámmal kezdődik. Mindent eladnak, ami eladható. A grafikonokat nézve pedig pontosan ezt látjuk. Hihetetlen sebességgel szabadulnak meg a részvényektől, kötvényektől, értékpapíroktól és nem csupán átcsoportosításról van szó. Eladnak, és nem vesznek helyette semmit. (forrás)
Fed elnök Ben Bernanke mindenkit megnyugtatott, amikor kijelentette, hogy „a válságot kordában tartjuk” és a gazdaság egésze vagy a pénzpiacok nincsenek veszélyben. Marc Faber tegnap valami egészen mást mondott a Bloomberg tévének nyilatkozva: “Aki elhiszi, amit Fed elnök Ben Bernanke mond, az olyan, mintha a Mikulásban hinne. … Simán el tudom képzelni, hogy az S&P 20-30%-ot zuhanjon… Egy dologban vagyok biztos: muszáj, hogy legyen aranyam, mert nem tarthatom minden befektetésem pénzeszközökben.”
Szóval aggodalomra semmi ok. Csupán Japán van bajban, az pedig nagyon messze van…
Miközben egyre több uniós ország helyzete válik kritikussá gazdaságilag és a közös valuta alapjai pedig igencsak remegnek, az Euró egyik létrehozója is annak bukását jövendöli.
Oskar Lafontaine, német pénzügyminiszter, az euró kidolgozásáért és bevezetéséért felelős egyik szakember, most az egységes valuta beszüntetésére szólít fel, hogy a dél-európai államok esélyt kapjanak a talpra állásra. Szerinte amennyiben ez nem történik meg, a jelenlegi fiskális útvonal egyenesen egy „katasztrófa felé tart”.
„A gazdasági helyzet hónapról hónapra romlik, a munkanélküliség pedig olyan szinteket ért el, hogy a demokrata szerkezetek is kétségessé váltak,”- idézte a politikust a Telegraph.
„A németek még nem jöttek rá, hogy Dél-Európa, Franciaországot is beleértve, előbb vagy utóbb, a jelenlegi és egyre mélyülő nyomor miatt, kénytelen lesz ellentámadásba lendülni a német hegemónia ellen,”- mondta, hozzátéve, hogy a fiskális válság nagy részét a németek által az exportnyereségek miatt szorgalmazott bér megszorítások okozták.
„A megszorításoknak befellegzett”
A német baloldali párt weboldalán Lafontaine azt írta, hogy Angela Merkel kancellár asszony azonnal „fel fog ébredni önhitt álmából”, amint a szorult helyzetben lévő európai országok összefognak és követelik a válságkezelő intézkedések megváltoztatását, Németország rovására.
Lafontaine súlyos jóslatai további hitelt nyertek, amikor Pierre Moscovici, francia pénzügyminiszter bejelentette „a megszorítások végét és a francia válságpolitika győzelmét, tovább rontva az amúgy is gyengülő francia-német kapcsolatokon,” írta a lap. A helyzet mindenesetre kezd eldurvulni a két ország között.
„A megszorításoknak vége. Ez egy döntő fordulat az EU projekt történetében az euró óta,” nyilatkozta Moscovici a francia televíziónak. „Látjuk a megszorítás dogma végét. Ez egy győzelem a francia megközelítés számára.”
Lafontaine elmondta, hogy támogatja a monetáris uniót, de ma már fenntarthatatlannak tartja.
„A remény, hogy az euró létrehozása racionális gazdasági viselkedésre kényszerítheti az összes felet hiábavaló volt,” mondta, hozzátéve, hogy a politika, ami belső leértékelésre kényszerítette Spanyolországot, Portugáliát és Görögországot „katasztrofális” volt. A gazdasági helyzet ebben a három EU országban és Írországban a legrosszabb.
Az euró hónapok óta hanyatlik és miközben az EU a magas munkanélküliséggel és magas kormánykiadásokkal küzd, a szakértők egyre kevésbé bíznak a valuta vagy akár az EU jövőjében.
Alapvető hibák az euró szerkezetében
Az euró néhány alapvető hibája:
Szűk pénzforrások. Közgazdász szemmel nézve az eurózóna nem kifejezetten optimális környezet egy valutának. Más szóval, nem volt jó ötlet. Ennek egyik oka, hogy a különböző tagországoknak különböző monetáris politikára van szükségük, de az unióban ez nem lehetséges.
Túlságosan szűk költségvetések. A szakértők úgy gondolják, hogy a megszorítás politika teljes bukás, sőt katasztrófa volt, mert tovább növelte az adósságterheket, különösen Dél-Európában. „Az euró a megszorítások öngyilkos megállapodásává vált.”
Kevés kereskedelem. Németország kivételével, az EU államok kicsivel több mint a fele csak egymással kereskedik. Ahogy Dél-Európa fokozatosan halad a mély válság, Észak-Európa pedig a recesszió felé, ez a kereskedelmi forgalom tovább csökken.
Mint a legtöbb szocialista állam esetében, az európai országok sem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy a bölcsőtől sírig tartó szolgáltatásokat nyújtsanak állampolgáraiknak. Ez milliókat fog feldühíteni, amikor rájönnek, hogy a feneketlennek hitt európai pénzverem mégsem az.
Lassan egy éve Vezér-Szörényi László úr azt jósolta, hogy 2013 tavaszán összedőlhet az EU pénzügyi rendszere. Véleményét többek között arra alapozta, hogy számos álam visszafizetési kötelezettsége jár le egy időben és mint tudjuk az egész világ a bankok kiszolgáltatottja. Hogy állunk ma?
Egész hétvégén figyeltem a ciprusi helyzetről érkező cikkeket, amik csaknem annyira dühítőek, mint maga a helyzet. Az emberek a szakadék szélén táncolnak, miközben az európai propagandagépezet ontja magából a szokásos szemetet.
Mielőtt nekilátunk, néhány dolgot érdemes tisztázni. A ciprusi betéteket korábban nem adóztatták meg. Jelenleg sincs ilyen adó, mivel a ciprusi parlament nem fogadott el ilyet. Erre csak a mai nap folyamán kerülhet sor, tehát bármi történik is, azt visszamenőleg kell érvényesíteni.
(Időkjelei: A ciprusiak már szombaton sem férhettek hozzá betéteikhez. Semmilyen lekötött betét fölött nem rendelkezhettek, csupán az ATM-ekből lehetett pénzt kivenni, amíg állítólag össze nem omlott az hálózat.)
A következő fontos pont: az intézkedést nem Ciprus hozta. Nicosia népe jelen sem volt az EU csúcson és még véletlenül sem kérte, hogy országának bankszámláit tizedeljék meg, hogy ezzel segítsenek kifizetni adósságukat. Egyes európai országok, Németország, Franciaország, Hollandia és még néhányan követelték, hogy ez történjen, mondta Ciprus elnöke. Tehát világosan fogalmazva az Európai Unió elkobozta a ciprusiak magántulajdonát előzetes tárgyalás, erre vonatkozó hatályos törvény vagy parlamenti hozzájárulás nélkül.
Egy bankszámla nem ugyanaz, mint egy kötvény, részvény vagy bármilyen befektetés. Ezt sokan nem fogják fel. Egy bankszámla nem egyéb, mint egy magánember vagy cég, nem pedig a kormány személyes tulajdona, legalábbis az európaiak eddig ezt feltételezték.
A betétekre létezik biztosítás Európában. Ez országonként eltérő, de létezik. Általában százezer euró értékig biztosítja az állampolgárok betéteit. Most láthattuk mennyit ér ez a garancia a ciprusiak és így minden európai számára. Semmit. Ha az EU önkényesen feloldhatja ezt a garanciát Cipruson, akkor bármelyik országban megtehetik kényük kedvük szerint.
A ciprusi kormány betétekre vonatkozó garanciája a következőképpen néz ki: „A betétekre vonatkozó biztosítás (DPS) valamennyi, a Ciprusi Központi Bank által engedélyezett bank számára kötelező, beleértve ezen bankok külföldön működő fiókjait is. A biztosítás nem vonatkozik más EU tagállamokban alapított bankok ciprusi fiókjaira, hiszen azokat az ő saját országukban érvényes biztosítás védi.
A DPS akkor kerül aktiválásra, amikor döntés születik arról, hogy egy tagbank nem képes kifizetni a nála elhelyezett betéteket, illetve amennyiben egy bírósági határozat a bank felszámolásáról dönt.
A kompenzáció maximum mértéke betétenként 100.000 euró bankonként.”
Tehát szombatig minden betétest biztosítás védett százezer euró mértékéig minden bankban. Szombaton azonban ezt az állami ígéretet megszegték és kiderült, hogy mi is volt valójában: egy hazugság. Ennél azonban még sokkal rosszabb és ijesztőbb, hogy ez Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF nemcsak megengedte a betéti biztosítás megszegését, hanem egyenesen követelte. Egy dolog biztos: amennyiben megtehetik, hogy semmissé nyilvánítsák a betéti garanciákat Cipruson, bármelyik európai országban megtehetik. Továbbá, amennyiben semmissé nyilváníthatják a betéti garanciákat, ugyanezzel az erővel semmissé nyilváníthatják a kötvényszerződéseket egyetlen tollvonással. Semmi sincs biztonságban.
A lényeg: Az Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF támogatja a magántulajdon elkobzását. Egy bankszámla nem számít értékpapírnak vagy befektetésnek. Pont olyan magántulajdon, mint egy autó vagy ingatlan. Németország és Franciaország tulajdonképpen kijelentették: „Ezt akarjuk és el is vesszük, mert a mi kormányaink számára ez szükséges.” Egyelőre nem saját állampolgáraiktól, hanem a ciprusiaktól követelték a Ciprus számára nyújtandó pénzek fejében. Ez nem egy Európai Unió, hanem az Európai Negyedik Birodalom.
„Amikor a társadalomba beférkőzik az elv, hogy a magántulajdon nem egy istenadta törvény és a törvény ereje valamint az igazságszolgáltatás nem védelmezi többé, elindul az anarchia és az önkényuralom.” – John Adams
Az idei davosi Világgazdasági Fórumon, amely az üzleti világ legfontosabb konferenciája, több mint 100 ország 2500 képviselője vett részt, köztük 1500 vezető üzletember és 50 kormány- vagy államfő.
Az idei konferencián az előadások három téma köré csoportosultak: “Hogyan vezessünk viszontagságos időkben?”; “Hogyan állítsuk helyre a gazdasági dinamizmust?” és “Hogyan erősítsük meg a társadalom ellenálló képességét?”.
A konferencián részt vett Olafur Ragnar Grimsson izlandi elnök is, akitől egy riportban kérdezték meg, mi az izlandi siker titka? Sokaknak meglepő dolgokat mondott.
A riport szövege itt olvasható:
Eddig az egyetlen dolog, ami némi reménységre adott okot itt a davosi konferencián, az Olafur Ragnar Grimsson izlandi elnöktől származik, aki itt áll mellettem.
– Elnök úr! Miért is lettek Önök a remény utolsó fénysugara? Mitől van az, hogy Izland túlélő, míg Európa megbukott? Mi az, amit Önök másként csinálnak?
– Azt hiszem, nagyon sokakat meglepett, hogy négy évvel a mi pénzügyi rendszerünk volt az, amely kudarcot vallott, most pedig újra talpra állunk, gazdaságunk erősödik, és nagyon alacsony a munkanélküliség.
Azt hiszem, ennek az a fő oka, hogy elég bölcsek voltunk, és rájöttünk, ez egy alapvető társadalmi és politikai válság is volt, de mégsem követtük a nyugati világ utolsó 30 évében uralkodó hagyományos vaskalaposságot.
Bevezettük a deviza-ellenőrzést, hagytuk csődbe menni a bankokat, segítséget nyújtottunk a szegényeknek, nem vezettünk be megszorító intézkedéseket az Európában most tapasztalt mértékben. Négy évvel később ennek az lett az eredménye, hogy Izland a pénzügyi válságtól szenvedő többi európai országtól teljesen eltérő módon fejlődést és haladást élvezhet.
– Az a politika, hogy hagyták a bankokat tönkremenni, működött volna Európa többi részében is?
– Azt hiszem, igen. Sokszor kérdeztem meg embereket, hogy miért tekintik a bankokat a modern gazdaság szent egyházának. Miért nem hagyják a magánbankokat ugyanúgy tönkremenni, ahogyan a légitársaságokat és a távközlési cégeket, ha azokat felelőtlen módon irányították?
Ez az elképzelés, hogy a bankokat kisegítik, egyet jelent azzal, hogy a bankok aratják le a siker gyümölcseit, az átlagpolgárok pedig tönkremennek az adók és a megszorítások miatt, ez pedig a felvilágosult demokráciákban az emberek nem fogadják el hosszútávon.
– Ez nem működne ugye az Egyesült Királyságban, ami a pénzügyi szektorra támaszkodik?
– Ez egy érdekes kérdés, mivel az izlandi bankok összeomlása után egy dolgot megtanultunk, mégpedig azt, hogy az izlandi bankok, a brit, az amerikai és más bankokhoz hasonlóan, lényegében csúcstechnológiájú cégekké váltak, amelyek mérnököket, matematikusokat, számítógépes szakembereket alkalmaznak, és amikor ők tönkremennek, akkor a gazdaság innovatív ágazatai, az informatika, a csúcstechnológia szektor virágzásnak indul. Ezek az ágazatok sokkal jobban fejlődtek az elmúlt három évben, mint bármikor azelőtt.
A tanulság tehát az, hogy ha azt akarjuk, hogy a gazdaság versenyképes legyen a 21. század innovatív ágazataiban, akkor az erős pénzügyi ágazat, amely elszívja a tehetségeket ezektől az ágazatoktól, még ha egy sikeres pénzügyi ágazatról is van szó, az valójában rossz hír, ha azt akarjuk, hogy a gazdaság versenyképes legyen a 21. század igazi ágazataiban, ezek pedig az innováció, technológia, informatika.
A riport itt látható:
Aki lemaradt volna az eseményekről, annak egy kis emlékeztető 2008-ból:
Komló Média Blog 