deviza címkéhez tartozó bejegyzések

Mi lesz a devizahitelesekkel?

A devizahitelesek nincsenek jó helyzetben még akkor sem, ha a mainsteam média folyamatosan olyan képet fest a lakosságnak, hogy a kormány, a szakemberek, és mindenki, higgyük el, csak a megoldáson fáradozik. Aztán fel-fel dobnak olyan híreket – árfolyamgát, forintosítás, elszámoltatjuk a bankokat… – ami az emberek fülében úgy cseng, mint ha tényleg valami történne a devizahitelesek érdekében.

deviza_arfolyamgat2Az igazság az, hogy a bankok jól átverték az embereket és semmilyen komolyabb gátat nem állítottak fel ellenük. A bajban az a legnagyobb baj, hogy akiknek kellene tenni a bűncselekmények ellen azok nem tesznek lényegében semmit, hogy ez szellemi képességük hiányából fakad, vagy abból, hogy a bankok, vagy képviselőik megveszik őket a háttérben úgysem fogunk kapni kielégítő választ.

devizaAz viszont mindenkinek egyértelmű, hogy nem tisztességesen, becsületesen jártak el a devizahitelesekkel szemben!

Dr. Damm Andrea a közelmúltban adott egy telefonos interjút az egyik rádióban. Az interjú előtt egy-két devizahiteles is elmeséli töviről hegyire az ügyét.

Aki érdekelt, vagy teheti hallgassa végig az interjút, mert nagyon tanulságos!

 

Reklámok

Kína már hirdeti a jüan világvaluta szerepét

Az elmúlt hetekben sok szó esett a dollár, mint tartalékvaluta hanyatlásáról és Oroszországnak, Kínának, illetve a többi BRICS nemzetnek ebben betöltött szerepéről. Írtunk arról, hogy a két potenciális versenytárs talán éppen ezért halmozza hihetetlen sebességgel aranytartalékait.

kina_dollarAkinél a pénz, vagy jelen esetben az arany, az írja a szabályokat. Hiba lenne tehát azt gondolni, hogy Kínával nem kell számolnunk, hiszen évek óta komoly erőfeszítéseket tesz aranykészletei növelésére.

Március 9-én pedig olyan hírek érkeztek, amelyek szerint Kína akár idén szeptemberben megadhatja a kegyelemdöfést a dollárnak. A Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság, azaz a SWIFT kínai változata elkészült és az előrejelzések szerint 2015 harmadik negyedévére 100 százalékosan üzemképes állapotba kerülhet, ami azt jelenti, hogy a világ onnantól kezdve a dollár kihagyásával kereskedhet a jelen legnagyobb gazdaságával.

Simon Black, a Sovereign Man szerkesztője például arról számolt be, hogy Bangkokba érkezve egy olyan óriásplakát fogadta a repülőtérről a városba vezető úton, ami a renminbi világvaluta státuszát hirdette:

„RMB: Új választási lehetőség; A világvaluta”

China-rmb-world-currencyKína úgy gondolja, hogy övé a jövő és ezt nem habozik a világ tudtára adni.

Egyre több nemzet és multinacionális vállalat próbálja úgy pozícionálni magát, mint aki a renminbi világvaluta státuszra emelkedésére számít.

A McDonalds renminbiben bocsát ki kötvényeket és számos szuverén állam rendelkezik renminbi adóssággal, beleértve az Egyesült Királyságot is.

Emellett persze érdemes észben tartani, hogy a gazdasági helyzet soha sem jellemezhető egy egyenes vonallal és bár a hosszú távú kilátások elég egyértelműnek tűnnek, Kína jelenleg szintén komoly bajban van, hiszen az adósságlufi ott is a kidurranás előtt áll és a gazdagok minden erejükkel próbálják kimenteni pénzüket az országból.

china_depressionSokan úgy gondolják, hogy Kína arra készül, hogy mire valutája készen áll a globális tartalékvaluta szerepre, elegendő arannyal rendelkezzen, azt pedig még valószínűbbnek tartják, hogy aranyfedezetű, nemzetközi akkreditíveket, más néven okmányos hiteleket bocsát majd ki:

A Reuters arról ír, hogy Kína nemzetközi fizetési rendszere, amit az egyszerűség kedvéért Kínai Nemzetközi Fizetési Rendszernek (CIPS) neveztek el, már szeptemberben vagy októberben működésbe léphet.

A Reuters szerint a rendszer bevezetésével a legnagyobb akadály gördül el a jüan nemzetközivé tétele elől és a költségek és a feldolgozási idő csökkentésével jelentősen megnövelheti a kínai valuta használatának mértékét.

A CIPS rendszer egy igazi szupersztrádát hoz létre a jüan számára az eddigi toldott foldott hálózatok helyett. (forrás)

Kevesebb, mint egy hónappal ezelőtt Kína eurázsiai szövetségese, Oroszország is létrehozta saját SWIFT alternatíváját, részben a szankciókra adott válaszként, részben pedig azért, mert kiderült, hogy az NSA a SWIFT rendszeren áthaladó üzeneteket is megfigyeli.

rmbAmúgy a teljes mértékben fiat valuták átlagéletkora 30 év, amit a dollár már 10 évvel túllépett. Ezt pedig kizárólag az olajkereskedelemben betöltött szerepének köszönheti. Az adósságban úszó pénzrendszer talán ismét készen áll egy szilárdabb alapokon álló valutára és úgy tűnik, hogy Kína hat hónapon belül képes lesz felkínálni egy ilyen alternatívát.

Forrás: www.idokjelei.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.02.17. Aranyalapú rubel vagy jüan?

2015.01.29. A következő gazdasági válság elhozza a világkormányt?

2014.12.05. Az USA hivatalosan is a második helyre csúszott

2014.06.30. A G77-ek és Kína Új Világrendet követelnek

2014.05.09. A dollár bukása garantált

free counters

 

Aranyalapú rubel vagy jüan?

A globális valutaátállás már egy ideje elkezdődött, az utóbbi hetek eseményeinek hatására azonban gyorsabban végbemehet, mint gondolnánk.

orosz_kina12Mindegy minek nevezzük, székfoglalónak, a Titanic átrendezésének vagy egyszerűen a hatalmi erőviszonyok átrendezésének, ne essünk abba hibába, hogy azt gondoljuk „csak” egy rutinszerű folyamatról van szó.

A svájci frank árfolyamküszöbének eltörlése után a globális gazdaság sok százmilliárdos veszteséget könyvelt el és ugyanez a helyzet az olaj árának zuhanásával is. Az összhatást talán csak hónapok múlva fogjuk tudni igazán felmérni, de segíthet a helyzet pontosabb megítélésében, ha megnézzük mi történik az arannyal.

A politika világában és az üzleti életben létezik egy ősi szabály, ami ma sem veszítette érvényét: akinél az arany, az írja a szabályokat.

Ez esetben pedig hiba lenne azt gondolni, hogy Kínával nem kell számolnunk, hiszen évek óta komoly erőfeszítéseket tesz aranykészletei növelésére. Olyannyira, hogy egyesek azt gondolják, Kína az aranyfedezetű jüan bevezetését tűzte ki céljául.

chinesegoldJelenleg senki sem tudja, hogy Kína mennyi arannyal rendelkezik és ebben az aranyvásárlási lázban nincs egyedül. Szerbia, Ecuador, Mexikó, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán is hasonló intézkedéseket tett az ügyben.

Igyekezeteik ugyanakkor eltörpülnek Oroszország aranyvásárlási tempója mellett. Nem kétséges, hogy Oroszország fontos szerepet szán a nemesfémnek, amennyiben a kibontakozó globális konfliktus, amelyben az elit marionett háborúkat valamint az Ukrajnában, Szíriában és Irakban folyó konfliktusokat használva gerjeszti a feszültséget, elfajulna.

Emellett Putyin Kínával együttműködve erősíti a feljövőben lévő BRICS rendszert, amelynek egyik célja a dollár dominancia megdöntése és egy új valutarendszer felállítása.

Kína és Oroszország minden lehetőséget megragad, hogy dollár tartalékaikat fizikai aranyra váltsák. Emellett Oroszország a gázeladásaiból származó hasznot is azonnal aranyra cseréli.

Marcia Christoff-Kurapovna, a Mises Institute külső munkatársa egyenesen úgy gondolja, hogy Oroszország az aranyalapú rubel bevezetésén fáradozik, ami szerinte jót tenne az országnak.

„Bár első hangzásra elrugaszkodott elképzelésnek hangzik, több tényező is azt sugallja, hogy az aranyalapú újra-pénzesítés lehet a következő logikus lépés Moszkva számára,”

írta Christoff-Kurapovna a Mises oldalán.

Úgy gondolja, hogy a döntést számos tényező befolyásolhatja, mint például Oroszország részleges eltávolodása a nyugati gazdaságoktól és pénzügyi szerkezetektől, az ellene hozott szankciók, a rubel leértékelése és az országot érintő gazdasági hanyatlás.

Putyinhoz közelálló közgazdászok évek óta hangoztatják, hogy Oroszország nem kíván örökre az Egyesült Államok és a NATO kiszolgáltatottjaként működni.

1017977289Christoff-Kurapovna arra is rámutatott, hogy a rubel drámai hanyatlása ellenére az orosz közgazdászok hallani sem akarnak arról, hogy Oroszország aranykészleteinek eladásából támogassa meg saját valutáját, sőt inkább az aranytartalékok növelését sürgetik.

„Bár az orosz gazdaság szerkezetileg gyenge, az ország monetáris alapjainak nagy része elég erős ahhoz, hogy átvészelje az aranyalapú valutára való átállást, ezenkívül a geopolitikai és helyi viszonyok is ezt kívánják,”

írja, kifejtve, hogy amíg Oroszország a forrásalapú gazdaságpolitikánál marad, az energiaszektortól való függőség negatív hatással lesz a valuta stabilitására, amit az

„aranyra való átállás erősíthet meg, akkor is, ha ez korlátozná a készpénz rendelkezésre állását. Azáltal, hogy Oroszország sok aranyat vásárol, részben biztosítja, hogy elég pénze legyen forgalomban egy alapvető átalakításhoz.”

Russia-and-China-against-USChristoff-Kurapovna azt is kihangsúlyozta, hogy egy aranyalapú rubel igazi rést ütne a globális gazdasági renden. Amennyiben pedig Kína is követné példáját, amire megvan az esély, az Egyesült Államokat a feleslegessé vált dollárok egész özöne árasztaná el, komoly inflációt gerjesztve ezzel az Atlanti-óceán túlpartján.

Források: www.idokjelei.hu / InvestmentWatchBlog, Sputnik News

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.02.05. Kína a külföldi befektetések terén is lekörözte az USA-t

2015.02.03. Rekordmennyiségű aranyat vett Oroszország

2014.12.01. A gyenge rubel Moszkva stratégiai eszköze gyenge olajárak ellen

2014.11.08. Oroszország és Kína megingatja a dollár alapját

2014.09.28. Rubel és jüan a dollár helyett

free counters

Káoszból rend: így működik a világ

“Adam (Spartacus) Weishaupttól egészen Karl Marxig, Trockíjig és Kun Béláig, Rosa Luxemburgtól Emma Goldmannig nyomon követhető egy világméretű összeesküvés, melynek célja a civilizáció aláásása és a társadalom újjászervezése a rosszindulat, az irigység, az erőszak ösztöneire, és a megvalósíthatatlan egyenlőség álmára építve. 

Ahogy Mrs. Webster olyan találóan rámutatott, a törekvés egyértelműen kimutatható szerepet játszott a Francia Forradalom tragédiájában. Ez volt a XIX. század valamennyi romboló mozgalmának mozgatórugója, és most végül az említett rendkívüli személyiségek, Európa és Amerika nagyvárosainak alvilági csoportja, hajánál fogva ragadta meg az orosz népet is és annak a hatalmas birodalomnak is vitathatatlan urai lettek.”
– Winston Churchill, az Illustrated Sunday Herald-ban 1920-ben megjelent cikkből

worldwar3Az összeesküvés koncepciója a legtöbb embert megijeszti, méghozzá olyan mértékben, hogy a világban folyó események irányítottságára mutató legtöbb bizonyítékot hajlandóak figyelmen kívül hagyni, hogy lelkiismeret furdalás nélkül elfogadhassák a történések véletlenszerű, kaotikus jellegét bizonygató elméleteket.

A kevésbé tájékozottak az Occam borotvája elv téves értelmezésére alapozzák a politika szörnyű eseményeinek magyarázatát. Úgy érvelnek, hogy egy adott problémát vagy válságot egyformán jól leíró magyarázatok közül azt érdemes elfogadni, amelyik egyszerűbb. Az elmélet azonban azt mondja, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján válasszuk az egyszerűbb magyarázatot. Tehát a magyarázatnak a bizonyítékoknak is meg kell felelnie, különben nem tekinthető igaznak.

Az irányított összeesküvés szkeptikusai gyakran szemet hunynak azon bizonyítékok felett, amelyek ellent mondanak az ő egyszerű magyarázatuknak és úgy érvelnek, hogy az egyszerűség önmagában is bizonyítja igazát. Más szóval nem érzik szükségesnek megvédeni egyszerű világnézetüket, mert az ő fejükben az egyszerűség önállóan is nyilvánvaló. Volt idő, amikor az emberek azt gondolták, hogy a bolygók üvegszálakon függve, egymás körül keringenek. Ez a magyarázat nyilvánvalónak tűnt számukra, mert ez volt a legegyszerűbb, amivel elő tudtak állni. Az Új Világrend és az összehangolt globalizmus szkeptikusai is hasonló logika mentén gondolkoznak.

Az egyik leggyakoribb gondolatmenetük, hogy a világ túl „kaotikus”, így amennyiben az elit valóban teljesen központosított, egységes világrendszert akar felállítani, akkor csúnyán elbukott. Aki egyetért ezzel a gondolatmenettel jobb, ha kicsit mélyebbre ás és megnézi a különféle konfliktusok és az állítólagos „ellenfelek” közötti hasonlóságokat.

Vegyük az Egyesült Államokat és Oroszországot például. A két nemzet hosszú történelemre tekint vissza az egymással szembeni ideológiai és egyéb ellenségeskedést illetően, és számtalanszor kerültek háború közeli helyzetbe. Az sem kétséges, hogy az átlag amerikai individualistának tekinti magát, míg az átlag orosz szocialistának vagy kommunistának. Emellett egy átlag orosz szemében az amerikaiak kapitalista imperialisták, míg magát humanistának mondja. Mi a helyzet azonban a kormányaikkal? Mi a helyzet a bankáraikkal és oligarcháikkal? Vajon ők is ellenségnek tekintik egymást?

Miért finanszírozták volna a Wall Street-i tőkések és az amerikai hadsereg az 1917-es bolsevik forradalmat, ha ez igaz lenne?

Amikor az internacionalisták elkezdték pénzelni a bolsevik forradalmat és lehetővé tették Oroszország számára, hogy kommunista birodalommá váljon, egy hamis paradigmát hoztak létre.

Az ezt követő hidegháború pedig tökéletes ürügyként szolgált a katonai-ipari komplexum számára egy hatalmas állandó hadsereg felállítására, amit bevethetnek a világ más államainak leigázására, illetve ma már magának az amerikai népnek az elnyomására.

A hamis kelet-nyugat paradigma ma is él, amelyben az amerikaiak az ügyetlen gazember, az oroszok pedig az elszánt harcos és jogos tiltakozó szerepét játsszák. Csakhogy az orosz és az amerikai vezetés ugyanazoknak a nemzetközi pénzembereknek és elit tagoknak felelnek.

Hogy friss példát is említsünk, az Egyesült Államok katonai műveletet indított az ISIS (ILIÁ) terrorszervezet Bagdad és Irak északi régiói felé közeledő erői ellen. Ha azonban az ISIS az ellenség, miért támogatja az Egyesült Államok (és szövetségese Szaúdi-Arábia) ugyanennek a szervezetnek a tagjait Szíriában és Irak más részein?

Kicsit furcsa, hogy ugyanaz a kormány, amelyik segédkezik a szervezet létrehozásában, most háborút folytat ellene. Nem lehetséges, hogy mégiscsak valami többről, egy összetettebb tervről van szó itt?

Ahogy a hírhedt Rahm Emanuel mondta: „Nem engedhetjük meg, hogy egy komoly válság kárba vesszen. Ez alatt azt értem, hogy ilyenkor lehetőséget kapunk olyan dolgok véghezvitelére, amiket korábban nem lehetett.”

És amennyiben a lehetőséget megteremtő válság nem, vagy nem akkor jelentkezik, amikor szükség lenne rá, miért ne teremtenének egyet, ami megfelel céljaiknak? Az elit generációk óta használja ezt a taktikát. Hegeli dialektikának hívják.

hegel_dialecticsGeorge Wilhelm Friedrich Hegel munkája szolgáltatta a kollektivista-szocialista ideológia alapját és inspirálta Marxot a Kommunista Kiáltvány megírására. Hegel államközpontú nézeteket vallott és úgy gondolta, hogy a kollektívát egy központosított kormánynak kell vezetnie, az individualizmust pedig fel kell áldozni a magasabb célokért.

Az állam „rendelkezik a legfelsőbb joggal az egyénnel szemben, akinek legfőbb kötelessége, hogy az állam tagja legyen… mert a világ lelkének joga minden különleges előjog felett áll,” – írta Hegel.

A dialektikáról szóló elméletében Hegel egy olyan stratégiát javasolt, amely segítségével, a szándékosan létrehozott megosztáson keresztül, a hatalmi elit képes lesz irányítani a tömegeket. A hegeli dialektika egyszerűen arról szól, hogy az uralkodó csoport létrehoz egy olyan problémát vagy válságot, amire az állampolgárok félelemmel reagálnak és megoldást követelnek, mire a vezetők felkínálják azt a megoldást, amit már a válság elindítása előtt bevezetésre szántak, és amelynek segítségével saját maguknak több, az állampolgároknak pedig kevesebb hatalma lesz.

A világ éppen azért tűnik megosztottnak és kaotikusnak, mert a globalista hatalom néhány tagja ilyenné alakította. Olyannyira, hogy bármelyik háborút hozva fel példának az elmúlt 100 évből, egy valamire való alternatív elemző könnyűszerrel szolgáltat ellentmondást nem tűrő bizonyítékokat arra, hogy nemzetközi bankok és elit szervezetetek rángatták a zsinórt mindkét oldalon.

Aki nem képes megérteni a „káoszból rend” elvét, az soha nem fogja megérteni, hogy mi történik.

Az irányított káosz több célt is szolgál. Például elvonja az emberek figyelmét és lehetővé teszi az elit számára más tervek észrevétlen bevezetését.

Sokszor bűnbakként is szolgál, egymás ellen uszítva az ekképpen pártokra osztott tömegeket. Erőszakos, destruktív következményekkel járó változások esetén egy könnyen azonosítható gonosszal lehet a legkönnyebben lecsillapítani a tömegeket. A globális célok finomra hangolásához az elitnek szüksége van okosan kihasznált bűnbakokra, ürügyekre.

Például az IMF már jó ideje beszél egy globális valutakosár bevezetéséről, ami az amerikai dollár helyébe lépne.

Micsoda véletlen, hogy Oroszország és a kelet szintén arra szólította fel a Valutaalapot, hogy a dollárt cserélje le az alap által kibocsátott Különleges Lehívási Jogokra (SDRs).

Végül (megint micsoda „véletlen”) az amerikai kormány elit tagjai gazdasági konfrontációba keveredtek Oroszországgal az Ukrajnában végbement irányított puccs segítségével, tökéletes ürügyet szolgáltatva a keletnek arra, hogy ejtse a dollárt és helyébe az IMF által kibocsátott valutát helyezze.

Bár egyesek szerint Vlagyimir Putyin a globalizmus elleni harc éllovasa, az orosz vezető éppen úgy támogatja a Nemzetközi Valutaalapot, mint nyugati kollégái és kijelentette, hogy az eddiginél is komolyabb szerepet szán Oroszország IMF tagságának:

A BRICS esetében számos egymással egybeeső stratégiai érdeket találunk. Elsőként a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer megreformálására vonatkozó közös szándékot, ami jelen formájában igazságtalan a BRICS országokkal és az új gazdaságokkal szemben. Aktívabb szerepet kell vállalnunk az IMF és a Világbank döntéshozói rendszerében. A nemzetközi monetáris rendszer nagymértékben függ a dollártól, vagy pontosabban, az amerikai hatóságok pénzügyi politikájától. A BRICS országok ezen szeretnének változtatni.

Igen Vlagyimir. Pontosan ezt akarják a társadalom manipulálói is az IMF-nél.

Talán kezd kirajzolódni a módszer: probléma, reakció, megoldás. Gazdasági vagy fizikai háborút indítanak kelet és nyugat között, a dollár pedig elvérzik a folyamat során. A tömegek igazságos és kiegyensúlyozott alternatívát követelnek a dollár, mint tartalékvaluta helyébe, hogy visszatérhessen a stabilitás. Az amerikaiak Oroszországot és a keletet vádolják pénzügyi problémáik kialakulásáért. A kelet pedig a pimasz nyugatot hibáztatja bukásáért. Érdekes módon egyik oldal sem vádolja a bankárokat, akik az egész csapásért felelősek. Az elit pedig megjelenhet a színen, mint geopolitikai megváltó és egy mindkét oldal számára szimpatikus Bretton Woods típusú megállapodással bebiztosíthatja a megálmodott globális valutarendszert. A globális valutával és hatalommal a helyén pedig már nincs messze a teljes globális kormányzás. Káoszból rend.

Céljait tekintve a folyamat inkább pszichológiai, mint politikai jellegű. Feltehetik a kérdést, hogy amennyiben az elit már teljes hatalommal bír a bankok és kormányok felett, minek neki egy globális kormány? A válasz, hogy ezek az emberek nem titkos, hanem nyílt globális kormányt akarnak. Azt akarják, hogy elképzelésüket a létezés tényeként fogadjuk el, mert csupán akkor tekinthetik győztesnek magukat, ha a hazugságukban való részvételt önként vállaljuk.

Az I. Világháború eredményeként létrejött a Nemzetek Szövetsége és azon vélekedés, hogy a szuverenitás szétválást és katasztrófát szül.

A II. Világháború az Egyesült Nemzetek Szövetsége és a Nemzetközi Valutaalap megalakulását eredményezte. Úgy gondolom, hogy egy harmadik világháború veszélye nehezedik a világra, amiben a monetáris fegyverek nagyobb szerepet kaphatnak a tömegpusztító fegyverekhez képest.

DenverLássuk be, hogy a globális egység minden egyes feltételezett bomlasztása végül erősebb központosítást eredményezett és erről a szkeptikusok általában megfeledkeznek.

A válságok alakulása arra enged következtetni, hogy a következő háború már a teljes globalizációt hozza el, amit az elitisták kis csoportja, a „bölcs uralkodó” szerepét öltve magára vezet majd, hogy békét és harmóniát hozzon a tömegeknek. Eközben a szkeptikusok minden józan-ész ellenére váltig állítják majd, hogy az egész csak a véletlen műve, és az események valahogy éppen az uralkodók kifejezett igényei szerint alakultak, így valósulhatott meg legfőbb vágyuk: a teljes globális diktatúra.

Forrás: www.idokjelei.hu / alt-market.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.08.09. Kitörlik a dollárt az orosz-kínai kereskedelemből

2014.08.01. Kína és a BRICS is segíthet Argentínának az adósságtörlesztésben

2014.07.24. Világpénz lesz a jüan

2014.05.31. A pénzrendszer defektjei: a dollár a hibás

2014.03.30. Jüan alapú elszámolóközpontok Európában

free counters

Mindenki megtett mindent a devizahitelesek védelme érdekében!

Korábbi bejegyzésünkben már utaltunk rá, hogy a bankok tud(hat)ták, hogy a devizahitelesek fizetésképtelenné válhatnak. Hogy a pénzügyi szakemberek ezt valóban tudták volna, többen is kétségbe vonták (azonban ha nem tudták, akkor nem voltak alkalmasak a pozíciójuk betöltésére). Mindenesetre 2008-ig több figyelmeztetés is érkezett külföldről, hogy a féktelen devizahitelezésnek katasztrófa lehet a következménye.

deviza_arfolyamgat32008 novemberében már a vezetők is felismerték, hogy a devizahitelezésből baj lesz, ezért megállapodást kötöttek a bankok képviselőivel. Egy megállapodást a devizaalapú hitellel rendelkező hitelintézeti lakossági ügyfelek részére rendelkezésre álló, a törlesztési összegek emelkedéséből adódó terhek mérséklését célzó pénzintézeti eszközökről.

Az m1 “Ma reggel” c. műsorában Veres János, az akkori aláíró a kormány részéről, végre előhúzta ezt a nyulat a kalapból: ők is megtettek mindent ennek a katasztrófának a megelőzésére…

Veres János a Ma reggel vendége:

A 2008-ban kötött paktum szövege:

MEGÁLLAPODÁS

A devizaalapú hitellel rendelkező hitelintézeti lakossági ügyfelek részére rendelkezésre álló, a törlesztési összegek emelkedéséből adódó terhek mérséklését célzó pénzintézeti eszközökről.

A Pénzügyminisztérium vezetése és a devizaalapú hitelezésben meghatározó súlyt képviselő hitelintézetek vezetői megvitatták a devizaalapú hitelezésben a forintárfolyam nagymértékű ingadozása miatt kialakult jelenlegi helyzetet. Leszögezték: a pénzintézetek képesek és készek arra, hogy a devizaalapú hitelnél szükség szerint alkalmazzák azokat a pénzintézetek üzletpolitikájában jelenleg is meglévő elemeket, amelyek csillapítják a nagymértékű árfolyam-ingadozásoknak az ügyfelekre gyakorolt kedvezőtlen hatásait. A hitelintézetek ebből kiindulva az üzletpolitikájukban, üzleti gyakorlatunkban irányadó szabályok keretei között a következő eszközökkel élhetnek a törlesztési terhek átmeneti emelkedéséből adódó gondok csillapítás érdekében, felkínálva az ügyfeleik számára legelőnyösebb megoldást:

1. Az adós kérésére, ha a törlesztő részletek havi összege jelentősen megemelkedne, annak mérséklésére adhatnak lehetőséget – az összeg változtatása feltételeinek szerződésben történő rögzítése mellett -, a törlesztési időszak meghosszabbításával. Ezen esetleges változtatással összefüggésben a hitelintézetek külön díjat nem kívánnak felszámítani.

2. Az adós kérésére és a hitelintézet döntése alapján történő,korábban a forinttól eltérő devizanemben meghatározott kölcsön forint alapú kölcsönné alakítása esetén, ha erre 2008.december 31-ig kerül sor, a hitelintézetek nem számítják fel az átváltásnál felmerülő banki díjakat. A megalapozott döntés érdekében a hitelintézetek biztosítják a deviza alapú és a forint alapú hitelek reálisan várható teljes törlesztési összegének – azaz a kölcsön teljes futamidejére jutó törlesztési összegének – az összehasonlítását.

3. Az önhibáján kívül – különösen munkahelye váratlan elvesztése miatt – nehéz helyzetbe került adós esetében, kérésére, a törlesztés átmeneti megkönnyítésére kerülhet sor a hitelintézet egyedi döntése alapján.

4. A hitelintézetek a forinttól eltérő devizanemben meghatározott kölcsönök előtörlesztését rugalmasan kezelik, ha az előtörlesztésre 2008. december 31-ig kerül sor.

Budapest, 2008. november 6.

Aláírók: Dr. Veres János pénzügyminiszter, Dr. Csányi Sándor OTP Bank Zrt., Dr. Felcsuti Péter Raiffeisen Bank Zrt., Gyuris Dániel FHB Jelzálogbank Nyrt., Papp Edit Erste Bank Hungary Nyrt., Marko Volc Kereskedelmi és Hitelbank Zrt., Erdei Tamás MKB Bank Zrt., Dr. Török László CIB Bank Zrt., Dr. Patai Mihály UniCredit Bank Hungary Zrt., Csicsáky Péter Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.”

A dokumentum itt megtekinthető.

BANKA Dr. Damm Andreával készített riportunkban is előkerült ez a megállapodás, amiben hangot adott annak, hogy furcsának tartja, hogy a volt vezetők még nem vették elő ezt a dokumentumot azért, hogy takarózhassanak vele a közvélemény előtt (hiszen minden bizonnyal ezért kötötték ezt a megállapodást, ha tényleg baj lesz a devizahitelesekkel, tudjanak mire hivatkozni és védeni magukat a népharaggal szemben).
Eljött ez a pillanat is.

A riport vonatkozó részlete:

A teljes Dr. Damm Andreával készült riport ITT tekinthető meg.

veres1A dokumentum érdekessége még, hogy 2008-ban nem erőltették a nyilvánosságra kerülését, továbbá az abban foglaltakat senki sem tartotta be. Ez minimum érdekes.
Talán lesz olyan bátor ember ebben az országban, aki rá mer kérdezni, miért is nem tartották be a megállapodást, ha már megköttetett.

Vagy igazából nem is az volt a cél?

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.05.26. Rákényszeríthetik a devizaadósokra az árfolyamgátat?

2013.05.18. Devizahitelezés: jelentős részleteket hallgatott el a bank

2013.05.09. Akik diszkontáron veszik meg a banki követeléseket

2013.05.08. Bírói ítélet hitel-károsult javára

2013.05.06. Az állam húzza le a menekülni vágyó devizahiteleseket

2013.04.29. A devizahiteleseket is védi egy új jogszabály

2013.04.25. PSZÁF: a pereskedés időhúzás, vissza kell fizetni a devizahitelt

2013.04.11. Pert nyertek bankok ellen az egyoldalú kamatemelések miatt

free counters

A bankok tudták, hogy a devizahitelesek fizetésképtelenné válhatnak

Sok deviza alapú hiteles gondolja és gondolta már eddig is, hogy a bankok nagyon is jól tudták azt, hogy milyen irányba és milyen mértékben várható a svájci frank árfolyamának elmozdulása, de bizonyítékot nem sokan találtak erre.

BanksterBiztos sokan emlékeznek még a Kúria nemrégiben kiadott 4/2012. számú gazdasági elvi határozatára, melyben a Kúria elfogadva a bankok védekezését, megállapította, hogy:
“A svájci frank alapú hitel felvételének volt kockázata és erről a felperes a csatolt nyilatkozat szerint tájékoztatást kapott. Nem kellett azonban a szerződéskötéskor nyilatkoznia az alperesnek arról, hogy 2022-ig hogyan alakul az árfolyamkockázat, mi annak maximális felső mértéke. Ilyen jogszabályi kötelezettsége nem volt az alperesnek és nem is lett volna képes ennek teljesítésére, mert az árfolyam emelkedésének, csökkenésének nincs pontosan előrelátható, kiszámítható mértéke, illetve korlátja, különösen ilyen hosszú időtartam esetén.

Úgy tűnik a bankok még a Kúriát is sikeresen megvezetik, azonban a hitelesmagyar.com csapata közzétett egy táblázatot, amelyben a svájci frank árfolyama (elszámoló ára) 2012 decemberi időpontban 239,51 HUF/CHF értékkel szerepel.
Ha megnézünk egy árfolyamgrafikont, látni fogjuk, hogy 2012 decemberében a svájci frank árfolyama 233 és 243 forint között ingadozott, tehát a fenti táblázatban szereplő adatról elmondhatjuk, hogy az a valóságnak megfelelő árfolyamot jelöl.

BET_becslesMiért érdekes ez a táblázat számunkra?

A válasz egyszerű, ez a táblázat abból az elemzésből való melynek címe:

BÉT HAVI ELEMZÉS 2004. október
A devizahitelezés kockázati tényezői, és ezek csökkentése tőzsdei származékos termékekkel.
Az elemzés készítői elméleti számításokat végeztek 2004-ben, a táblázatban szereplő árfolyamokat az ÁKK zéró-kupon hozamgörbéje és enyhén emelkedő svájci hozamgörbe alapján számították ki.
Az elemzés jelenleg is megtalálható a BÉT (Budapesti Érték Tőzsde) honlapján.

BANKAz elemzés az alábbi megállapítással zárul:
“A legnagyobb kockázatot a devizahitelekkel kapcsolatban az jelenti, ha valaki akkora
összegben vesz föl hitelt, aminek havi törlesztőrészleteit az adott körülmények között még ki tudja fizetni. Azonban a kamat- és árfolyam változások hatására könnyen előfordulhat, hogy ez az összeg jelentősen megnő, amit az adós pénztárcája már nem bír el. Így igaz, hogy jelenleg jobban megéri deviza alapon lakáscélú hitelt felvenni, de ha valaki nem számol ezen hitelkonstrukciók kockázataival, az a körülmények romlása esetén könnyen fizetésképtelenné válhat.”

Már csak egy kérdés tehető fel a fentiek fényében: A bankok, nyilatkozataik ellenére képesek lehettek-e hasonló számítások elvégzésére?

A kérdés persze költői…

A BÉT 2004-es elemzése letölthető a forrásoldalról!

Forrás: www.hitelesmagyar.com

Dr. Damm AndreaKiegészítés: Dr. Damm Andrea bankjogász a Lánchíd rádióban 2013.03.01-én elhangzott beszédében az alábbiakat mondta: “A valóságban nem is volt kockázat vállalásra kötelezhető az adós – mi köze lenne már adósnak ahhoz, hogy honnét fedezi a bank a kihelyezett hitelt – az nem az adós, hanem a bank kockázata…”
A felvétel itt hallható teljes terjedelmében:

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.03.02. Tovább mentenék a magyar bankokat

2013.01.16. Lerövidíti az eljárást a Kúria döntése a banki árfolyamrés ügyében

2013.01.15. Kásler kontra OTP: a Kúria az Európai Bírósághoz fordult

2012.12.14. Hiteles Magyarok Fóruma levele a Közjegyzőknek

free counters

Miért szállíttatta el aranytartaléka kétharmadát a Bundesbank Londonból?

Három napja érkezett a hír arról, hogy a német számvevőszék felszólította a központi bank szerepét betöltő Bundesbankot, hogy ellenőrizze a hivatalos iratok szerint 3396 tonnát kitevő, New Yorkban, Londonban és Párizsban tárolt, offshore aranytartalékát. Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhesse az arany wolfram minőségét.

A londoni Telegraph cikkében megjelent legújabb fejlemények szerint ugyanez a Bundesbank, ami annyi fejfájást okoz a csődbe jutott államoknak, az igazi fedezettel rendelkező pénzzel kapcsolatos fixa ideájával, úgy döntött, hogy önként lehívja a Bank of England-nál letétbe helyezett aranykészletének kétharmadát. A Telegraph által közzétett bizalmas jelentés szerint a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 940 tonna aranyat követelt vissza a Bank of England-nál tartott 1440 tonnás készletéből a „túlságosan drága tárolási díjra” hivatkozva, ami elég nevetségesen hangzik. A hír megdöbbentette az aranyveteránokat. Mi lehet az oka a lépésnek?

Ambrose Evans-Pritchard a következő elmélettel szolgált:
Az elmozdulás éppen akkor indult, amikor az euró a leggyengébb szinten állt a dollárhoz képest, ugyanakkor egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Bank of England, Gordon Brown utasítására, Nagy-Britannia aranykészletének jelentős részét eladta, méghozzá a legalacsonyabb piaci áron.

Peter Hambro, a Petropavlovsk aranybánya elnöke, azt mondta, hogy a Bundesbank önvédelemből hívhatta vissza aranykészletét, mivel a jelek szerint nem allokált arannyal rendelkezett Londonban. „Lehet, hogy úgy gondolták, a Bank of England túl sok aranyat kölcsönzött ki és jobbnak látták hazavinni a készleteket. Ez az azonosítás miatt van. Lehetséges-e egyáltalán az embernek azonosítania saját allokált aranyát, vagy a tulajdonos nem egyéb, mint egy fémszámlával rendelkező általános hitelező?”

A „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni. Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét kiadták hitelre vagy shortolták.

Az üzenetet átvették a német törvényhozók is. „Minden aranyat haza kell hozni: pont a jelenlegi válságban van a legnagyobb szükségünk aranykészleteinkre,” mondta Heinz-Peter Haustein, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) képviselője.

A spekulációktól függetlenül, nem titok, hogy sok ember szerint a központi bankok és a központi bankok bankjai (például a Nemzetközi Fizetések Bankja, BIS), rég kiadták aranykészleteiket hitelre, legtöbb esetben a rövidtávú fizikai aranykövetelések megerősítéseként, a megnövekedett kereslet miatt, ami általában a likviditáshiány kísérőjelensége (amikor igazán megmutatkozik az arany, mint valós monetáris fedezet értéke).

A probléma egy ilyen újrazálogosítási sémánál akkor jelentkezik, amikor a másik fél hirtelen fizetésképtelenné válik, hiszen azóta az aranyat már ismét újrazálogosították és már senki sem tudja, hogy kié is az arany valójában. Ez akkor válik különösen komoly gonddá, ha a fedezeti láncban az egyik fél csődbe megy, mint ahogy ezt az MF Global esetében tavaly láthattuk. Ilyenkor elindulnak a perek, hogy megállapítsák kinek hol az aranya. Mondani sem kell, hogy az MF Global esetében pont londoni leányvállalatuk volt a ludas az újrazálogosítási láncban (mert egyedül Londonban nem volt megszabva fedezeti határérték az újrazálogosításra). Amint elindultak a követelések a fizikai leszállításra, nem tudták az adott sorozatszámú XYZ aranytömböt lokalizálni.

A másik variáció, hogy a Bundesbank előre látta az európai merkantilista kísérlet bukását és esze ágában nem volt legértékesebb eszközét a bankár oligarchák kezében hagyni, amelyik mindent megtenne, hogy megszerezhesse a készleteket, ha egyszer a dominók elindulnak. A Bundesbank tagadásnak éppen nem nevezhető cáfolata is ezt erősíti:
A Bundesbank azt nyilatkozta, hogy teljes bizalommal viseltetik a kezelők „integritása és függetlensége” iránt, valamint, hogy minden évben megkapták a részletes elszámolást. Ugyanakkor utalt arra, hogy további lépéseket tesz tartalékai védelmében. „Ennek része lehet a készletek egy részének relokációja,” – nyilatkozta a bank. Amit egyik fél sem mondott ki, hogy Németország semmi rosszat nem tett, csupán követeli, ami jogosan az övé.

A dolog lényege, hogy egy globalizált rendszerben, ahol minden szuverén entitás egyre inkább alárendeltje a globalizált „egész” hitelteremtő hatalmának, mindenkinek az Új Világrend ajtaja elé kell helyeznie szuverén függetlenségét, mielőtt átlépi a küszöböt.

Végtére is egy globalizált rendszer csak így képes egy végtelen, értékpapír-fedezetű kötelezettség felhőt fenntartani, amelyen most mindannyian bináris pehelyként lebegünk. Egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi az azonnali tőkeáramlást, a monetáris felcserélhetőséget, garantálja a szuverén kötvények folyamatos áramlását (amíg senki nem mer kiszállni a rendszerből), és amiben minden biztosíték egy újrazálogosított zálog… természetesen a közjó érdekében. Mindez igaz volt a Bundesbank fenti lépéséig.

Tulajdonképpen ennyi a történet, mert bár a Bundesbank azt tette, amihez minden joga megvolt, mégis áthágta a modern monetáris rendszer kardinális szabályát: miszerint egy szuverén hatalom soha nem helyezheti saját embereit a globális vállalati-társadalmi-banki oligarchák fölé, akik mindig minden kemény (és egyéb) eszközt maguknak akarnak, akár azonnal, a rendszer biztosítékaként, beleértve a világ GDP-jének 20-szorosát képviselő közel 1 billiárd (1015) dollár értékű derivatívákat is. Mellesleg ezért van a világ állandóan egyetlen karnyújtásnyira a teljes monetáris (és kereskedelmi) paralízistől, ahogyan azt a Lehman-csőd utáni káoszból és a Fed intézkedéseiből olyan nyilvánvalóan láthattuk.

Szinte biztos, hogy a Bundesbank intézkedéseinek semmilyen hatása nem lesz, mert ha túl sokat foglalkoznának vele, esetleg kiderülne, hogy melyik ország lesz az első áldozat, amikor átszakad a gát. Amikor ugyanis ez megtörténik, márpedig előbb-utóbb megfog, minden egyes bank, vállalat és személy keresni fogja Londonban, New Yorkban, Párizsban vagy valamelyik szimpatikus helyi bank páncéltermében tárolt allokált aranyát, de csak a hűlt helyét, illetve humorosan megfogalmazott tartozási elismervényeket talál majd az aranytömbök helyett.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ahhoz, hogy az emberek egy kis bepillantást nyerjenek a kulisszák mögé ezt a filmet látniuk kell:

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.25. Németország 150 tonna aranyat fog hazaszállítani

2012.10.25. A Bank of America-t 1 milliárd dolláros csalással vádolják

2012.10.24. A jüan felé fordulnak Kelet-Ázsia gazdaságai

2012.10.23. Peking szerint Washingtonnak meg kell békélnie Kína erősödésével

2012.09.27. Még több bónuszt akart: újabb bankárt vettek őrizetbe

2012.09.06. Bankkonszolidálás: Óriási trükköt hitt el a világ?

free counters

Menekülési út a devizacsapdából – Riport Dr. Léhmann Györggyel

“Kiút a devizahitelezés tragédiájából” címmel az Echo Tv riportot készített Dr. Léhmann Györggyel, melyben a devizahitelesek témájával foglalkozott egy nemrég született Európai Bíróság döntés fényében.
“Az a bank, amelyik Európában páratlanul tisztességtelen módon járt el már a szerződéskötéskor az Európai Bírósági ítélet alapján is, szerintem soha nem lesz tisztességes egyetlen adóssal szemben sem.” – fogalmazta meg kemény kritikáját az ügyvéd úr. Azonban a műsoridő rövidsége nem engedte, hogy álláspontját teljes egészében kifejtse.

Egy kedves olvasónk/nézőnk kérésének eleget téve felkerestük Dr. Léhmann Györgyöt a devizahitelezéssel kapcsolatos kérdésekben. Az Echo Tv-n lezajlott riport után, melyben kifejtette álláspontját, kerestek meg bennünket, hogy az ottani riportból kimaradt dolgokról kérdezzük meg az ügyvéd urat. Ennek a kérésnek eleget téve megkerestük Dr. Léhmannt, és az időpont egyeztetés után felkerekedett forgatócsoportunk a beszélgetés rögzítésére, melynek eredményét az alábbiakban adjuk közre.

Itt a blogban (technikai okok miatt) csak egy rövid részletet mutatunk be a riportból. Aki kedvet kap a teljes anyag megtekintésére, az látogassa meg videó archívumunkat. Kérjük ennek a blog bejegyzés linkjét, vagy a riport linkjét terítve járuljanak hozzá az érdekeltek információhoz jutásához. A honlapunkról letölthető az anyag DVD minőségben is, egy kis támogatás ellenében, mellyel a további munkánkat segíthetik elő (az így letöltött anyagokat NE osszák meg a videó megosztókon, kérjük tartsák be a szerzői jogokat).

Az ehhez hasonló témákat a közszolgálati média valahogy nem kívánja felkarolni, pedig ők az adófizetők pénzéből megtehetnék, hogy ezt a problémát minden(!) oldalról megközelítve bemutassák…

Mert a bankok oldaláról nézve, az ő érdekeiket előtérbe helyezve, már álmunkból felébresztve is fújjuk a válaszokat (a propagandát).

Egy tanács: mielőtt belevág valaki a pereskedésbe, mindenképp tájékozódjon az ügyvéd úrnál a per lehetséges kimeneteleiről (mi történik, ha megnyeri a pert, mit nyer vele; ha nyer, annak mi lesz a következménye, mi lesz a bank lépése azután; mi történik ha vesztesként jön ki a perből; mennyit kell fizetnie vesztesként, ha úgy alakulna az ügy stb.). Mivel a kiinduló pontok sokfélék, így a perek kimenetele is különböző lehet. A per indítása előtt mindenképp mérlegelni kell a várható következményeket, eredményeket, és ennek megfelelő döntést kell hozni.
A döntés felelősségét már nem lehet átruházni másra…

Dr. Léhmann György több éve figyeli, tanulmányozza a bankok tevékenységét Magyarországon.
Legutóbbi peres eljárásban már kibújt a szög a zsákból, mivel a bankok már a Pénzügyi Szervezete Állami Felügyeletére mutogatnak, hogy ők csak az engedélyezett banki tevékenységet folytatták. Sajnos ez teljes egészében így van és értetlenül áll az adósok tömege ezen szabályozás engedélyezése előtt.
Dr. Léhmann a banki szerződések több pontjában is kifogásolja az okiratot egy Európai Bírósági döntés alapján, mely elöl egyetlen magyar bíró sem tud elállni, figyelembe kell vegye döntésénél.
Így a szerződések semmisé válhatnak, de a további jogfordulatokat lehet kezdeményezni a pénzügyi rendezés elérése végett.
Az ügyvéd állítja, hogy igazán nincs kire várni, nem fogja sem a kormány, sem a PSZÁF, sem a bankok rendezni ezt az áldatlan, az egész nemzetre kiható problémát. Egyetlen kiút van a független magyar bíróság döntéseiben bízni.
Aki többet szeretne megtudni a részletekről, az nézze végig a honlapon található interjút és döntsön belátásának megfelelően.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.05.29. Regionális és elektronikus pénz Magyarországon

2012.03.21. Szabadulás a bankok fogságából

2012.03.04. Uzsorások hálójában

2012.01.13. Az évszázad pénzügyi csalása

2011.10.04. Aki beperelte a bankokat…

free counters

Szabadulás a bankok fogságából

Abban az országban, ahol a Kormány éppen úgy elkötelezett az ország pénzügyi stabilitásának megőrzése iránt, mint az a tíz bank, amelyik Európában példátlanul tisztességtelenül bánik a velük szerződéses viszonyban álló állampolgárokkal, valamint abban az országban, ahol az adósok megkérdezése nélkül a Kormány azokkal a bankokkal együtt akar könnyíteni ezek által a bankok által tisztességtelen módon kétségbeesésbe belekergetett adósok helyzetén, abban az országban ne segítsen képmutató módon egyetlen állami szerv sem semmiben az adósokon.

A rühes macska jut eszembe az ilyen segítségnyújtásról.

Egyetlen módja maradt a probléma megoldásának, a bíróság rendes eljárása.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a több-százezer szerződés semmis szerződési feltételének megállapítására irányuló peres eljárás a bíróságok számára komoly nehézséget okozhat, illetve azzal is, hogy ha tegnap megszülettek volna az ítéletek, már akkor is későn lennének.

A pertársaságnak ennek ellenére azért vagyok ellenére, mert ahány felperes lenne a közös keresetlevélben az annyi féle tényállás ismertetést igényelne a bíróság munkáját jelentősen nehezítve, majd erre a nehézségre tekintettel akár egy évet is csúszhatna az ítélet meghozatala.

Célom most az, hogy a legrövidebb időn belül a bíróságnak a legegyszerűbb módon ítéletet lehessen hozni úgy, hogy ennek az ítéletnek alapján az adósok indokolatlan részletfizetési kötelezettsége megszűnjön.

Ebből következően semmi mást nem javaslok ebben a peres eljárásban igényelni az adósoknak csak azt, amit az április 26-i luxemburgi bírósági ítélet alapján immár elegendő alappal igényelhet.

Kérni azt ítélettel azt, hogy a banki egyoldalú szerződésmódosítási szerződési feltétel semmis, és kérni azt megállapítani, hogy a semmiség jogkövetkezményeként a szerződés megkötésétől kezdődően kötelezettség az adósokat az egyoldalú szerződésmódosítás alapján nem terheli.

Természetesen attól függően, hogy esetleg felmondás, végrehajtás alatt áll már az ügy, illetve opciós vagy kényszer-értékesítéssel kapcsolatos szerződések is felmerülnek, vagy már bekövetkezett a károsodás, változnak a konkrét performák, de határozottan ellenzem azt, hogy bármiféle egyéb, akár a kezelési költséggel, akár az eladási-vételi árfolyamkülönbséggel, akár bármiféle egyéb problémával kapcsolatos kérelmet a bíróság felé most előterjesszenek.

Amennyiben elérem azt, hogy az egyenkénti peres eljárások ekként induljanak, úgy sablon keresetlevelek elbírálását sablon ítélettel szerintem két tárgyalás alatt reálisan elérhetjük.

Az elsőfokú ítélet birtokában pedig ezt követően már kellő jogalappal tájékoztathatja az adós a bankot, hogy a keresetlevélben írtak alapján történt számolás eredményeként milyen összegű túlfizetés miatti követelése áll fenn adós álláspontja szerint a bankkal szemben, illetve ezt a túlfizetési összeget figyelembe véve semmis szerződési feltételt figyelmen kívül hagyva általa megállapított törlesztési összeg alapján bejelenti az adós azt, hogy milyen időtartamra nem esedékes jövőben részéről a törlesztő részlet fizetése.

Ezek után két eset lehetséges. Vagy tudomásul veszi a bank az adós közlését, vagy nem. Természetesen végezhet a bank is hasonló módon elszámolást, majd ezt követően írásban egy darabig elvitatkozhatnak a felek egymással a fizetendő összeg felett, de ha a banknak végül nem tetszik az adós által történt elszámolás, akkor a bank indíthat pert. Mert ugye az megy perre akinek az érdekében áll…

Ha pedig elkezd fenyegetőzni a bank szerződés felmondásával, eszébe kell juttatni az Európai Bírósági ítélet alábbi megállapítását:
„ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

És ebben az újabb, bank által indított perben pedig az adós alperesként minden olyan problémáját is felvetheti, érvényesítheti, amit az általa indított peres eljárásban nem tett meg.

Csak egyet ne tegyen az adós. Soha ne menjen be a bank irodájába egyeztetés végett. Az a bank, amelyik Európában páratlanul tisztességtelen módon járt el már a szerződéskötéskor az Európai Bírósági ítélet alapján is, szerintem soha nem lesz tisztességes egyetlen adóssal szemben sem.

Fentiek szerint foglaltam össze azokat a szempontokat, amik alapján most legcélszerűbbnek tartanám adósok részéről a bankok fogságából történő szabadulást.

További részletek az Európai Bíróság döntéséről és Dr. Léhmann György megoldási javaslatáról a cikk forrás oldalán olvashatnak!

Kiút a devizahitelezés tragédiájából – EchoTV – Kiút többszemközt – 2012.05.19 – Vendég: Dr. Lehmann György ügyvéd:

Forrás: www.echotv.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.05.19. Banki trükk: közhiteles nyilvántartássá lesz a banki hitelszámla?

2012.05.18. PBT, avagy a devizaalapú hitelezési cirkusz bohóca

2012.05.13. Újraszámolják a hiteleket?

2012.05.08. Hiteles Magyarok Fórumának Nyílt levele Csányi Sándornak

2012.04.18. Devizahitelek: Kásler kontra OTP Bank – 2. menet

2012.03.24. Tágra zárt fülek – A Hiteles Mozgalom alapítóinak levele

2012.02.23. Uzsora bűncselekmény miatt beperelte bankját egy devizahiteles

2011.10.04. Aki beperelte a bankokat…

free counters

Uzsorások hálójában

Láthatjuk, hogy a szuverén adósságválságok kirobbannak, majd rövid szünet után újjáélednek, hogy még nagyobb erővel támadhassanak. Hívjuk ezt a „Shylock modellnek” Shakespeare Velencei kalmárja nyomán. Shylock, az uzsorás, pénzt kölcsönzött Antoniónak, fedezetként egy fontnyi húst követelve Antonio testéből, ha nem tudná időben visszafizetni a kölcsönt.

A szuverén adósságválságok nem a szerencse vagy az ítélőképesség hiányának és nem is a véletlennek köszönhetőek. Az elmúlt huszonöt év alatt számtalanszor láttuk ezt a jól megrendezett darabot, apró eltérésekkel. Görögország, Argentína, Spanyolország, Olaszország, Portugália, Brazília, Mexikó, Izland, Írország, Oroszország, az ázsiai tigrisek… mind „buta módon” vettek fel túlságosan nagy mennyiségű kölcsönöket, a legtöbbet magánbankoktól, majd „rájöttek”, hogy nem tudják azokat visszafizetni.

Ezzel szinkronban ugyanezek a hatalmas globális megabankok túl sok kölcsönt adtak ezeknek az országoknak, majd „rájöttek”, hogy azok képtelenek ezeket visszafizetni.

Vajon tényleg tévedések színjátéka az egész és a bankok valóban ennyire dilettánsok vagy… titokban egymásra kacsintva mindkét fél megkapja a maga részét az ügyletből?

A bankárok és politikusok nem jó hálótársak. Tévedéseik vígjátéka előbb utóbb beszennyezi a lepedőt. A bankárok tudják, hogy amikor ez bekövetkezik, nem mehetnek dörömbölni az elnöki paloták, minisztériumok vagy parlamentek kapuján, az kiabálva, hogy „Fizessetek, vagy különben…!”

Fent kell tartani a demokrácia és nemzeti szuverenitás látszatát. Ekkor lépnek be a képbe a bankárok által irányított „nyilvános többoldalú ügynökségek”, mint az IMF, az EKB vagy a Világbank, hogy ők végezzék a dörömbölést.

Végtére is Görögország tagja az EKB-nak, így engedelmeskednie kell utasításainak (akkor is, ha németül adják azokat)! Argentína pedig tagja az IMF-nek, szóval ideje abbahagyni a nyávogást és nekilátni a házi feladatnak.

A piaci elemzők és hitelminősítők a pénzvilág modern sámánjai, akik megpróbálják megmagyarázni miért ingadozik a piac, miért emelkednek és csökkennek a tőzsdei mutatók, mint a láz egy betegnél. A valuták árfolyama hol emelkedik, hol csökken, a szuverén adósságkötvények árfolyamát le- és felértékelik az S&P, Finch, Moody’s, FT és Wall Street Journal által diktált ritmus szerint. Nem tagadhatjuk, a „jó” és „rossz” hírnökei a megabankároktól kapják fizetésüket.

Ők mondják meg, mit kell igazságként elfogadni. Kit érdekel, hogy 2008-ban „AA” és „AAA” minősítést adtak az AIG-nak, a Lehman Brothers-nak, a Merrill Lynch-nek, vagy a Fannie Mae-nek, mielőtt azok a feledés homályába süllyedtek?

Most pedig tökéletes szinkronban értékelik le Görögországot, Argentínát, Spanyolországot, Olaszországot és Izlandot, arra kényszerítve őket a lépéssel, hogy magasabb kamatot fizessenek a megabankároknak.

Amikor Shylock nekilátott, hogy kivágjon egy font húst Antonio testének a szívéhez legközelebb eső részéből, egyre azt ismételgette: „A tőkémet akarom!” Igazát alátámasztandó kötvényét lobogtatta, ami Velence törvényei szerint kötelező érvényű volt az adósra nézve. Az ember sohasem értheti meg az uzsorás hozzáállását, ha azt feltételezi, hogy Shylock azért adta Antoniónak a kölcsönt, hogy azt egyszer visszakapja. Shylock arra számított, hogy nem kapja vissza a pénzét!

Az adósságukat visszafizetni nem képes szuverén adósok a bankárok legjobb ügyfelei. Mire jó egy olyan szuverén adós, aki visszafizeti a neki adott kölcsönt? Ez aláásná az uzsora-rendszer alapját. Meggátolná parazita tevékenységüket és arra kényszerítené őket, hogy új áldozatok után kutassanak, akiknek pénzt adhatnak kölcsön uzsorakamatra.

Azt pedig mégsem várhatjuk egy bankártól, hogy dolgozzon! A bankipar az adósságok átütemezéséből él, évről évre továbbgördítve a kifizetetlen pénzeket, exponenciálisan növelve a visszafizetendő összegeket.

Amikor egy ország nem képes visszafizetni adósságát, modern Shylockjaink követelik a nekik járó „egy fontnyi húst”, ami nem más, mint az ország feletti hatalom, a globális pénzurak gyarmatává alakítva az egykor szuverén nemzetet. Ezen a ponton a bankárok saját embereiket helyezik az ország kulcsfontosságú pozícióiba, lásd Papademos, Monti, Cavallo vagy Geithner példáját.

Shylock nem azzal a céllal adta a kölcsönt, hogy egyszer visszakapja 3000 dukátját. Neki az egy font hús kellett. A kölcsön és a kötvény csupán a hús megszerzésének eszközei voltak. A Shylock által alkalmazott modell lényege, hogy Velence törvényei szerint legálisan eladósítsa Antoniót, hogy azután a törvények értelmében joga legyen betartatni erkölcstelen feltételeit és megkapni a kötvényben rögzített biztosítékot: egy font húst Antonio testéből.

Mi a legrosszabb, ami a Shylock modellt alkalmazó Goldman Sachs vagy JP Morgan bankokkal, Rockefellerrel vagy a Rothschildokkal történhet? Ha egy nekik tartozó szuverén állam azt mondaná: „Mennyivel is jövünk nektek? 200 milliárddal? Semmi gond! Hétfőn reggel ugorjon be valaki tőletek és rendezzük.”

Amennyiben ez megtörténne a bankárok két gonddal is szembesülnének:

  • Az egyik, leginkább technikai jellegű, hogy hol találnak egy új balekot, akire ráerőltethetnek egy 200 milliárd dolláros uzsorahitelt.
  • A másik, leginkább politikai jellegű, miszerint elveszítenék az irányítást Görögország, Argentína, Spanyolország, stb. felett, pont, amikor már minden olyan szépen a kezükben volt, a kormány és erőforrásaik irányításától kezdve minden fontos részletig. Tehát a bankárok visszafizethetetlen magasságokig srófolták a hiteleket.

Azokat pedig akik elkövetik azt a balgaságot, hogy előnyben részesítik saját állampolgáraik nemzeti érdekeit megfenyegetik, hogy letörlik a világ pénzügyi térképéről, médiahadjáratot indítanak ellene és leminősítik.

Akkor mondhatjuk el egy országról, hogy szabad, ha nem tartozik a bankoknak. Az igazi nemzeti szuverenitás, függetlenség és szabadság a globális pénzhatalom legnagyobb ellensége. A mai globális pénzrendszer a Shylock-modell szerint működik: mindent megtesz, hogy megkapja a neki járó egy fontnyi húst.

A jó orvos azt mondja, a gyógyulás első lépése a helyes diagnózis felállítása.

Adrian Salbuchi

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.03. A sógoroknál is a maffia uralja a mezőgazdaságot

2012.03.02. Brüsszelben döntöttek a munkanélküliség fokozásáról

2012.02.29. Görögországban 12-32%-os keresetcsökkenés az IMF alku feltétele

2012.02.29. Irán aranyban és nemzeti valutában is fogad el fizetséget az olajért

2012.02.29. Az állam megkárosítása – Fogdába a csaló bankárokkal

2012.02.27. Maffiahálózat uralja a magyar vidéket

2012.02.23. Uzsora bűncselekmény miatt beperelte bankját egy devizahiteles

2012.02.15. Hogyan kommunikáljuk az elmaradt extra nyereséget veszteségként?

free counters

Fontos tanács hitelfelvételhez

Ha teheted, te és családod soha ne menj be bankba …

A mai világunkban sok-sok család küzd az életben maradásért a bankok által nyújtott „kedvező” hitellehetőségektől. Sajnos nagyon kevesen veszik tudomásul, hogy a bankok nem segítenek az embereknek a magyar társadalomnak. Az anyagi javakat nem a bankok, hanem az itt élő, dolgozó emberek termelik meg munkájukkal. A munkába járó emberektől lesz szebb és élhetőbb a világunk. Tudják ezt a bankok is, a biztosító társaságok, a multik és sorolhatnám…

Azzal, hogy egy raklap papír pénzt adnak az embereknek hitel gyanánt, még nem lesz effektíve semmi kézzel fogható. Majd, ha az emberek értéket termelnek a mindennapjaikban, akkor lesz kézzel fogható az emberek és az ország gyarapodása.

És ahogy mondtam, tudják ezt a bankok és társaik…

Nézed a tv-t, hallgatod a rádiót, olvasod az újságot és mást sem hallasz, hogy milyen klassz hitellehetőséggel élhetsz. Megeszed! Berohansz a bankba és hitelt veszel fel lakásvásárlásra, autóra, hűtőre. És ne felejtsük el, hogy a média, a bank, a biztosító, a multik, mind-mind egy körhöz tartoznak, akiknek nem érdeke az ország életben tartása, felemelése… lelkületükben soha nem is voltak magyarok, bár lehet, hogy hivatalosan magyar állampolgárok.

Ha most utánaszámolsz – és nem akarunk filléreskedni -, akkor a felvett hitelednek kb. a kétszeresét fogod visszaadni normál esetben a lejárati időtől talán függetlenül, talán kicsit változik ez felfelé és lefelé is, de alapjában véve így működik, még akkor is, ha kamattámogatást kaptál az államtól, mert a bank csakis piaci hitelt nyújt a kettő közötti különbséget az állam fizeti…vagyis Te.

És még nem írtuk a svájci frank körüli hókuszpókuszt, aminek következ- tében már jóval több, mint a kétszeresét csalják ki „hivatalosan” az emberek zsebéből. Tehát az állam kiengedi a kezéből, nem szabályozza a lakosság érdekében ezt a pénzpiaci tevékenységet. Ha az állam engedélyezné, hogy öljünk embert nagy valószínűséggel sokkal több gyilkosság lenne. Ha az állam engedélyezi, hogy a bankok ilyen uzsorára adjanak hitelt, akkor azt meg is teszik dalolva.

Azt azért ne feledjük, hogy szerény becslések szerint is Magyarország lazán önfenntartó ország. És mégis küzd a lakosság túlnyomó többsége a létért, a fennmaradásért. A technikai fejlettségünk olyan magas fokú, hogy szinte szolgáltatással kellene a legtöbb embernek foglalkoznia.

Az adósság csapdába belehajszolt emberek – és szerintem Te is – azért dolgoznak, hogy a megtermelt anyagi javainak felét, vagy több, mint a felét odaadják a bankoknak, biztosítóknak, multiknak…nem saját magának, az országnak.

Hogy ez jogilag is meg legyen alapozva nem kell más, csak olyan embereket pozícióba juttatni, akik magas fizetésért melléjük állnak…bár látszatintézkedéseket kötelezően is illik ilyenkor tenni, hogy a hitel-visszafizetésért robotolók hónapról – hónapra fizessék a törlesztő részletet. Ha belegondolnak a médiáik folyamatosan tájékoztatnak a svájci frank kreált állapotáról. Befagyasztják a svájci frankot, de ezzel még tovább fogják fizetni és még többet fognak fizetni a dolgozó emberek a nem dolgozó, és nem termelő bankoknak, biztosítóknak, multiknak…

Az ország javai ténylegesen átkerülnek mások kezébe és ezt nyugodtan nevezhetjük összeesküvésnek is. És úgy kerül át minden a nem magyar emberek kezébe, hogy közben még robotol is az egész ország nekik.

Ha belegondolunk zseniális az egész véghezvitele, de akinek 2/3-a van annak illene ez ellen tennie!

A mai bank- és pénzrendszer működéséről egy kis videó

Forrás: www.komlomedia.hu

2012.02.23. Uzsora bűncselekmény miatt beperelte bankját egy devizahiteles

2012.02.23. Anyonymous: “Törölni fogjuk a görög állampolgárok adósságait”

2012.02.15. Hogyan kommunikáljuk az elmaradt extra nyereséget veszteségként?

2012.02.08. PSZÁF: “Védd a bankot mindenáron…”

2012.02.07. A Magáncsőd Intézménye

2012.01.30. OTP ban-K-omédia

2012.01.25. Ismét bukott az egyoldalú banki szerződésmódosítás

2012.01.23. Összehangolt szerződés- módosításra készülnek a bankok

2012.01.17. Devizahitelek: Kásler kontra OTP Bank

2012.01.16. A hitelesmagyar.com nyílt levele a Magyar Országgyűlés részére

2012.01.12. Amiről senki sem beszél a deviza elszámolású hitelekkel kapcsolatban

2012.01.07. Csatát veszíthetnek a bankok: nyerésre állnak a devizaadósok?

free counters

Az évszázad pénzügyi csalása

Mostanában a médiák nagyon elhallgattak a deviza adósokkal kapcsolatban. Néha szóba kerülnek a kormány végtörlesztési intézkedései kapcsán, de azon kívül nem nagyon tesznek említést róluk.  Biztos minden rendben: a kormány megtette, amit a haza megkívánt, aki tudott vég-törlesztett, és ezzel az ügy le van tudva…

Ismétlésként megosztjuk újra Antalffy Tibor augusztus 30-án megjelent írását. A tartalma ma is aktuális.

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések!

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett, Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!

A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt – miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták – a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.

Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették – tudtukon kívül – arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.

Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz hússzorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének (a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat”).

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakosságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetett, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a sulykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak – az én szerény véleményem szerint – egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.01.12. Amiről senki sem beszél a deviza elszámolású hitelekkel kapcsolatban

2012.01.07. Csatát veszíthetnek a bankok: nyerésre állnak a devizaadósok?

2011.12.01. Hova ment a magánnyugdíj vagyon?

2011.11.23. Érvénytelen Devizahitel-Szerződések?

2011.11.22. NGM: újabb konzultáció a Hiteltársulással

2011.10.26. Fékezik a végtörlesztést a bankok

2011.10.04. Aki beperelte a bankokat…

free counters

Tanmese: Magyarország és az IMF

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Magyarország. Ez a Magyarország beteg. Nem kicsit, nagyon. A kórházi ágya le van foglalva, jelen állás szerint örök időkre. Tanácstalanul tekint körbe-körbe és várja a segítséget, azonban – mivel még eszméleténél, sőt tudatánál van – nem tud dönteni, hogy mit is tegyen.

Egyáltalán mit keres itt? Gondolkodni kell, emlékezni! Az elmúlt évszázadok alatt számtalan betegség támadta meg, soha be nem hegedő sebeket szerzett. De a kórház? Mikor került ide? Csak emlékfoszlányai vannak, még évtizedekkel ezelőttről. Éppen dolgozgatott, amikor ráköszönt valaki, hogy hogyan érzi magát. Igen, erre emlékszik. Mondta, hogy rossz a közérzete, egy kicsit ez is fáj, egy kicsit az is, de úgy alapjában véve jól van. Az idegen azt mondta, hogy sápadtnak látszik. Vitaminhiány lenne, vagy valami lappangó betegség? Olyan szépen beszélt, olyan kedvesen, megértően.
Azt mondta, hogy van egy nagyon jó módszer, amitől boldog lesz és kiegyensúlyozott. Alig kerül valamibe és különben is az egészség mindennél fontosabb.

Emlékei szerint gyorsan belement. Nem kellett mást tennie, csak befizetni a kisebb összeget és elmenni a kórházba. Igen, most már jól emlékszik, hogy mikor lépett be. A legfelső emeleten kapott helyet, gyönyörű, egyszemélyes kórteremben. Tisztaságtól sugárzott a hely és a betűző napfénytől szinte elvakult.
Azt mondták, hogy nincs nagy baj, mindössze immunerősítőre szorul. Akkor aztán olyan lesz, mint új korában, madarat lehet majd fogatni vele.

Az első igazi orvos, akivel találkozott egy infúziót hozott. A kitűzőjén három betű szerepelt. Nem emlékszik rá, de „I” betű biztosan volt benne. Nagyon szívélyesen bánt vele. Elmondta, hogy az infúzió minden olyan hasznos összetevőt tartalmaz, amely az egészséghez szükséges. Fájt a szúrás, de utána jóleső érzés öntötte el. Eufóriát érzett, feldobódott, úgy érezte, hogy az egész világot a hátára tudná venni.
Azt mondták neki, hogy pihenjen néhány napot, hogy hasson az oldat. Emlékezett, hogy annak idején sok pénze volt, így nem is gondolt rá, hogy hazamenjen, hiszen ráfér egy kis pihenés.

Napok múltán apró pattanásokat vett észre magán. Nem nagyokat, alig látszottak. Nem is törődött velük, hiszen a hangulata kitűnő volt, élvezte a kényelmet. Egyébként is az mondták az orvosok, hogy ez egy lényegtelen mellékhatás.
Hazament. Fájó szívvel lépett ki a kórházból, hisz olyan csodálatos volt itt minden és az infúzió hatása, minden korábbi érzésével összehasonlíthatatlan.
Dolgozott ismét. Többet, mint addig, aktívabban, mint addig, de kedvetlen maradt. Évtizeddel később, már igazán nagyon fáradtnak érezte magát. Hiába dolgozott, nem lelte örömét benne és egyre inkább elhatalmasodott rajta az érzés, hogy beteg lesz. Sőt, már beteg is! Még rosszabb közérzet, még intenzívebb fájás, gyengeség. Igen, ez már betegség! Lépni kell!

Elment a kórházba. Önként. Akarta, kívánta, hogy jobban legyen. Úgy, mint régen. Vitt magával pénzt, sok pénzt. Volt miből, hiszen rengeteget dolgozott.
Úgy fogadták, mint régen, de egy szinttel lejjebb kapott csak ágyat. Azt mondták, hogy kicsit nagyobb a baj. Nem nagy, de nagyobb. Kevés lesz egy infúzió, itt már terápia szükséges. Boldog volt, épp ezt akarta hallani. Egy infúzió jó volt, de ha többet kap, még jobb lesz. Nyugodtan feküdt be az ágyba és várta az orvost. Ugyanaz jött, mint régen. Látszott rajta az idő múlása, talán morcosabb is lett, de a szívélyessége változatlan maradt.

Az infúzió is másabb volt. Fehéres színű. Mondták, hogy ez egy kicsivel erősebb anyag. A tűszúrás most is fájt, de a várható hatás feledtette az érzést. A mellékhatások gyorsan jelentkeztek. Nem apró pattanások, hanem csúnya kelések alakultak ki a testén. Ez volt a kisebb gond. Elgyengültek a végtagjai, érezte, hogy nem nagyon tudna felállni az ágyból. Később elájult.

Csak napokkal később ébredt fel. Nyoma sem volt a régi érzésnek, nem volt feldobódottság és boldogságérzet. Lehangoltság volt és szomorúság. Nem értette, miért van ez. Az orvosok elmondták, hogy új betegségeket diagnosztizáltak, ezért a kezelés valószínűleg el fog húzódni. Érezte, hogy jó kezekben van és megnyugodott, hogy időben érkezett a kórházba. Büszke volt magára, hogy önként jött. Még jó, hogy nem várt tovább, mielőtt nagyobb baja lett volna. Megkönnyebbült.

Hetek, hónapok, évek teltek el. Mindig gyengült és gyengült. A kórházba egyre többen kerültek be. Szomszédaival és ismerőseivel is találkozott. Mindig jöttek újak és újak és csodálkozva állapította meg, hogy minél egészségesebbek, annál magasabb szintre kerülnek a kórházban. Emlékezett, hogy ő is a legfelsőn kezdte. Ám évről-évre lejjebb került, ma már a dohos pincében kapott helyet.
Sok időbe telt, míg megtudta, hogy miért van ez. Minél kevesebb pénze maradt, annál lejjebb költöztették, hasonlóan néhány szobatársához. Egy koszos földszinti kórteremben is már csak úgy maradhatott, hogy a házát ráírta a kórház nevére. Ez már a múlté. Amióta nincs pénze, azóta a pincében van.

Akkor esett kétségbe igazán, amikor megtudta, hogy az infúzióban nem gyógyító oldat van, hanem lassan ölő arzén. Ezt senki nem mondta el neki, magától jött rá az évtizedek alatt.
A legfontosabb kérdések ekkor fogalmazódtak meg benne. Miért kap ő arzént? Ha valaki beteg lesz, akkor miért kerül mindig rosszabb-rosszabb, és főleg egészségtelenebb kórterembe? De a legfontosabb mégis az, hogy ha már nincs pénze, akkor miért van még mindig a kórházban.

Sokkolták a válaszok. Rájött, hogy szándékosan tartják itt a betegeket, mindaddig amíg tudnak fizetni. Ezért a gyengítő infúziók és ezért a rosszabb körülmények. Hogy nehogy gyógyulni tudjon, sőt aki nagyon beteg az már a napfényt se láthassa a pincéből.
Mára megértette, hogy az egyetlen megoldás az lenne, ha megrázná magát, valóban tudatra ébredne és észrevenné, hogy még megmenekülhet. Megfigyelte, hogy a szervei valójában jól működnek. Vannak sebek, csúnya kelések, kóros soványság, de a szív dobog, az agy működik és hiába penészes, dohos a kórház pincéje, a levegővétel is megy, attól függetlenül, hogy az orvosok nem ezt mondják. Tehát fel kell állni az ágyból és kimenni a szabad levegőre.

Elege van, ki kell innen menni! Elmondta ezt a kezelőorvosnak. Az nem szólt semmit, viszont beküldött egy ápolót, aki bőrszíjakkal lekötözte az ágyhoz. De miért? Hiszen már nincsen pénze. Rosszul gondolta volna? Lehet, hogy nem is a pénze miatt tartják itt?
Ismét gondolkodott. Ekkor rájött, hogy valóban nem az ő pénze miatt kötözték le, hanem a kórházban lévő betegtársai pénze miatt. Akiknek még van. Ha ő feláll és bebizonyítja, hogy valójában nem beteg, akkor a többiek is megtehetnék ezt. Rájönnének arra, amire ő az évtizedek során rájött. Ezt nem engedheti meg a kórház.

Szólt a kezelőorvosnak, hogy a vezetővel szeretne beszélni. Csak sok idő múltán, de megérkezett a professzor. Mindent elmondott neki. Kérte tőle, hogy hadd menjen haza. Megígéri, hogy nem mond senkinek semmit, csak hazamegy és dolgozik csendben tovább.
Ám hiába néz kérlelően a fekete ruhás professzorra, az csak csóválja a fejét és azt mondja, hogy ez olyan súlyos betegség, amivel nem lehet játszani. Lám már a tudat is összezavarodott, hiszen ilyen butaságokat hogyan lehetne másképp kitalálni. Amikor összevont szemöldökkel, de cinikus mosollyal az arcán kilép a kórteremből, akkor látszik, hogy a fekete köpenye hátulján ott virít a kórház neve. Valahol talán már hallotta ezt a szót. Úgy hangzik, hogy Globalizmus.

Itt a vége, fuss el véle…

Forrás: Lokális túlélés

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

2011.12.20. A sokkoló igazság a folyamatban lévő EU összeomlásról

2011.12.19. Káoszból rend: az IMF globális mentőakciója

2011.12.10. Itt az idő feladni a szuverenitást

2011.10.25. A Vatikán egy globális pénzügyi hatóság felállításáért

2011.09.19. Az európai adósságválság célja a politikai hatalom konszolidációja

2011.09.09. Az EKB elnöke is globális kormányzást akar Európában

2011.09.05. A tiltott kérdés – Törlesszük-e az államadósságot?

2011.09.02. A globalizáció és a nem kívánt következmények törvénye

free counters

Miért kellünk az EU-nak?

Magyarországra három indok miatt van szüksége az EU mögött álló pénzügyi csoportoknak. Olcsó munkaerő, felvásárlópiac, jó adós. Ahhoz, hogy ezt láthassuk, néhány dolgot meg kell figyelnünk.

A II. világháború után létrehozott „szocialista tömbben” Magyarországnak szürke eminenciás szerep jutott. Furcsa ezt kimondani, de volt ésszerűség a KGST-ben, ugyanis minden országra azt a szerepet rótták, amely a legjobban illeszkedett a profiljához. Ha leszámítunk néhány vakvágányt (pl. vas-és acél országa, rizs-és gyapottermesztés, stb.), akkor megállapíthatjuk, hogy Magyarország kiemelkedő mezőgazdaságot, arra épülő világhírű feldolgozóipart és pl. szintén világhírű gépgyártást (Ikarusz, Rába) tudhatott magáénak. Tiltották többek között az autó- és motorgyártást, de ne feledjük, hogy ehhez nem is rendelkeztünk megfelelő nyersanyaggal. A kereskedelem jellemzően barter-típusú volt, leegyszerűsítve a konzervünkért és almánkért az oroszok Zsigulit küldtek. A kulcs a csere, azaz valódi értékért, valódi érték cserélt gazdát. Nem volt tőzsde, az árfolyamokat mesterségesen tartották magasan. Nem volt árubőség, de nem is haltak éhen az emberek.

A hetvenes években aztán megtört valami. Öltönyös, művelt nyugati emberek jelentek meg a pártszékházban és azt mondták, hogy nekünk nem is annyira jó, vegyünk fel hitelt, hogy jobb legyen. 1970-1989 között 10Mrd dollárt vett fel az ország nyugati „befektetőktől” alacsony kamatozású hitel címén. Nos, ebből a 10Mrd dollárból valójában csak 1 Mrd dollár érkezett meg hozzánk. Ez az 1Mrd dollár akkori árfolyamon 74 Mrd forint volt. Ennyi volt az államadósság. Természetesen az életszínvonal nem javult, viszont már kétféle rossz minőségű virsliből választhattunk az addigi egy jó helyett, sumákban videokazettákat lehetett behozni az országban és kialakult a vetkőzős tollak kultusza.

A rendszerváltásig a valójában megkapott 1 Mrd dollár után 12 Mrd dollárt törlesztettünk vissza. Németh Miklós azonban az országgyűlés elé tette azt a bizonyos papírt, amely addigra már 22 Mrd dolláros tartozást tartalmazott, és amely visszafizetésére Antall József kötelezettséget vállalt. Mivel az ország anyagi helyzete nem tette lehetővé a törlesztést, ezért 2000-ig az állami vagyon 92%-a privatizálásra került. Ma az államadósság több, mint 21.000Mrd forint. Aki vak, az nem látja, hogy ilyen módon került adósságcsapdába hazánk, és minimum szintén vak, aki azt hiszi, hogy ebből ki lehet törni törlesztés útján. Nem lehet!

Mindaddig, amíg egy ország rendelkezik saját valutával, addig van lehetősége különböző pénzügyi manőverekkel mozgásteret teremteni magának, amely akár az államadósság nagymértékű csökkentésére is alkalmas. Magyarország azonban 2000-ben törvényi úton mondott le a saját monetáris politikájáról, amikor alárendelte a Magyar Nemzeti Bankot az Európai Központi Bank alá. Innentől a jegybank monetáris politikája már nem a lakosságot szolgálja, hanem a piaci szereplők kívánságait teljesíti. Ne feledjük, az államadósság 2002-2010 között 50%-ról 82%-ra emelkedett. Mondhatjuk persze, hogy mihez képest. Hát a GDP-hez képest. Nos, a GDP folyamatosan változik, ezért minden hozzárendelt szám is változik. Ez egy rendkívül durva átverés, hiszen az ésszerűség azt diktálná, hogy tudjuk meg kerek-perec, mekkora összegű az államadósságunk, mennyi abból a tőke, mennyi a kamat, mennyi a költség. Ugye kedves Olvasó, Önnek is így számol a bankja? Mi lenne, ha azt mondaná a bank, hogy az aktuális fizetéshez képest 20%, az ópium árához képest 31%, míg a Tisza vízállásához képest 13% a tartozásunk. Tudnánk, hogy mennyivel tartozunk? Nem, fogalmunk sem lenne! Nos, ez a lényege a GDP-hez mért államadósságnak, azaz soha ne tudjuk, hogy mennyi is az annyi.

Eddig csak a pénzről beszéltünk, ám nyújtsa fel a kezét az a kedves olvasó, aki már evett forintot, dollárt, vagy eurót. Kérem az is jelentkezzen, aki már evett short-ügyletet, tőzsdei árfolyamot, esetleg piaci szereplőt. Amit megeszünk, azt a mezőgazdaság termeli ki. Azt csak korrepetálás jelleggel emelnénk ki, hogy a valódi tej nem a Metróból jön, hanem a tehénből.
A magyar mezőgazdaság útja valódi iskolapéldája egy ország megroppantásának. Most – hála Istennek – ismét reneszánszát éljük a magyar termékek keresésének, azonban ezzel sajnos már jócskán késésben vagyunk. A hazai mezőgazdaság a rendszerváltás előtt elég jól működött, mind háztáji, mind nagyüzemi szinten. Ma viszont folyamatosan forráshiánnyal küszködik, csökken a termelés és évek óta importra szorulunk még alapvető élelmiszerek esetében is. A mainstream közgazdászok váltig állítják, hogy egyrészt nem lehet kitörési pont a mezőgazdaság, másrészt nem fenntartható és oly kevéssé hatékony, hogy nem lehet versenyképes a külföldi árukkal.
Az első felvetést könnyű cáfolni, hiszen termőföldjeink mennyisége és minősége 50 millió ember megélhetését tudja, magas színvonalon ellátni, ez tehát nettó hazugság a részükről. Természetesen nagyon fontos kitörési pont ez. A versenyképességi és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kijelentés már egy sokkal burkoltabb hazugság, amit érdemes körüljárni.
1990 előtt a magyar mezőgazdaság – leszámítva a nálunk nem termő egzotikus termékeket – 100%-ban ellátta a hazai piacot és hatalma exportot bonyolított le. Ekkor az ország lakossága bőven 10 millió felett volt. Ma a lakosság 10 millió alatt van és lassan több mezőgazdasági terméket importálunk, mint amit előállítunk. Ebből az következik, hogy szó sincs arról, hogy a fenntartható fejlődésben alulmaradtunk volna, hiszen ha ugyanannyit termelnénk, akkor bőven megélnénk belőle. Ergo, mi ebben a nem fenntartható? Ha megélnénk, akkor miért nem tesszük, adódik a kérdés. Ehhez egy példát kell felhoznunk a Luganói tanulmány című könyvből, amely ugyan fikció, kár, hogy jellemzően szinte minden szava igaz.

Közép-Afrikában sok-sok ember él és jó a termés is, amit adott évben a földön megtermeltek. Közvetlenül a betakarítás előtt nyugatról nagy mennyiségű segélyszállítmány érkezik. A termelő emberek látják, hogy ingyen érkezik az étel, nem kell dolgozni érte, ezért a termés csak egy részét takarítják be. A segély elfogy, viszont még termelnek, csak kevesebbet. A következő betakarítás előtt menetrendszerűen érkezik ismét a segély. Még kevesebbet takarítanak be. Így megy ez néhány évig. Egyszer csak az emberek megunják a termelést, hiszen a segélyért nem kell dolgozni és felhagynak a földműveléssel. Rá egy évre már nem jön segély. Rengetegen éhen halnak. A földek egy része tönkrement, már nem tudják újra művelni, míg a másik részt viszonylag kevés pénzért elkótyavetyélték. Azokat visszavásárolni a nyugati „befektetőktől” már nem lehet. Mit tehetnek hát a földművesek? Mindenüket hátrahagyva beköltöznek egy városi gettóba, ahol fillérekért dolgoznak a nyugati befektetők – korrupció által – helyi adómentességet élvező gyárában.

Nálunk – kevésbé primitív módon – ugyanez történt. Egy-egy évben beöntötték az import tejet, sertéshúst és más termékeket az országba. A hazai termelő két-három évig bírta, aztán kijelentette, hogy a folyamatos veszteségei miatt nem bírja tovább. Rá két évre már sokkal drágább volt a sertéshús és a tej, azonban ennyi is elég volt az egyes ágazatok tönkretételéhez. A versenyképességünk tehát tudatosan lett szétverve. Ma az Unió dönti el, hogy miből mennyit termelhetünk. Nem azt, hogy mennyi banánt importálhatunk, abból bármennyi jöhet, ha van rá pénz, de azt pontosan megmondja, hogy mennyi cukrot gyárthatunk. Hová ültethetünk barack- és szilvafát. Mennyi szőlőt kell kivágnunk és pláne, hogy hogyan nem szabad tömni a libát.
A mezőgazdaságra épülő feldolgozóiparunk nem romokban van, hanem gyakorlatilag megszűnt. Ki emlékszik még azokra a Szudánban készült képekre, ahol az ottani lakosok az Aranyfácános konzervdobozokat mutogatják? Ki emlékszik még a Hajdú-Bétre, a cukorgyárainkra, a hazai kézben lévő csokoládégyárakra és a többire? Ha nincs mezőgazdaság, nincs mit feldolgozni.

Egy ország legfontosabb bevételi forrása az export. Gyakran halljuk, hogy a külkereskedelmi mérlegünk pozitív, azaz jövedelmezőbb az export, mint amennyit importra költünk. Ez szintén hazugság, még pedig az alábbiak miatt. Az export közel 90%-át külföldi, multinacionális vállalatok bonyolítják, amelyek amellett, hogy adókedvezményt élveznek, a profitjukat kiutalják az országból. Tehát az országnak sok haszna nincs belőle. Az import viszont főként a lakosság ellátása céljából érkezik, mobiltelefonok, számítógépek, vagy szlovák tej formájában, amiért mi kőkeményen fizetünk. Azaz, amit itthon megtermel a magyar munkaerő, abból nincsen haszon, viszont ami bejön, azért busásan fizetünk. Nos, ez is ki van találva.

A rendszerváltás óta két kifejezés nagyon mélyen beégette magát a köztudatba. Az egyik, hogy az állam rossz gazda, a másik pedig, hogy a piac szabályozza önmagát. Az első kijelentés kapcsán képzeljük el, hogy a sarki gumishoz betérünk egy defekt miatt. Ő kijelenti, hogy megcsinálja ugyan, de egyrészt rosszul, másrészt a szomszéd gumis sokkal jobb. Nos, betérünk ide még egyszer? Naná, hogy nem! Ebből egyetlen dolog következik: amelyik politikus ezt mondja, azt abban a pillanatban páros lábbal kell kirúgni a parlamentből, de úgy hogy pukkanjon! Az az ember alkalmatlan a feladata ellátására, tehát semmi helye nincs ott. Az állam igenis jó gazda lehet, ha megfelelően vezetik. Az állam feladata, hogy szabályozzon, koordináljon és segítse a benne élőket. Nincs az a piaci szereplő, aki ezt elvégzi helyette.

A másik kijelentés az, hogy a piac szabályozza önmagát. Viccesen mondhatnánk, hogy ez részben igaz. Ha például egy falusi piacon valaki poshadt almát árul, akkor tőle nem vesznek, nem keres pénzt, ezért rosszul él. Aki szép almát árul, attól sokat vesznek, tehát jól él. Aki olcsóbban adja ugyanazt, attól többen vesznek, így jobban jár, mint akitől csak kevesen. Sima ügy, nem bonyolult. Azonban –itt , és ez a legfontosabb dolog – egyenlő felek küzdenek a vásárlók jogaiért. Magyarországon pedig nem!

A hazai vállalkozó nem kap adómentességet, elégséges állami támogatást, exporttámogatást, szemben a külföldi multival, amely néhány évig adómentességet kap – majd rögtön odébb is áll – és a saját állama támogatja, nonszensz módon például abból a befizetésből, amit mi juttatunk az EU-nak és ő azt továbbadja az aktuális tagországnak. Érdekes módon, mi ezekből a „bulikból” mindig rosszul jövünk ki. Azt ugye pl. nem gondolja bárki is komolyan, hogy a hazai autópályákat nekünk építik, némi uniós támogatással. Szó sincs róla, az a kereskedelmi logisztikát szolgálja. Amit itt megtermelnek, így tudják a leggyorsabban kivinni és eladni másutt. Nekünk bőven elég lenne egy autóút, sőt helyenként egy kis kátyúzás is.

Sok mindent lehetne még kiemelni, azonban talán ennyi is elég, hogy lássuk, Magyarországra három indok miatt van szüksége az EU mögött álló pénzügyi csoportoknak. Kell az olcsó munkaerő az összeszerelő üzemekbe és hasonló egységekbe. Kell a felvásárlópiac, hogy a nyugati túltermelés által előállított, gyakran igen silány minőségű árut rásózhassák valakire.
Harmadsorban pedig kell egy jó adós, amely a hitelcsapdából nem tud kitörni, de a törlesztéseket újabb és újabb hitelek felvételével, akár saját polgárai kárára is ki tudja termelni. Szóval ezért kellünk mi. Kérdés, hogy nekünk miért kell ez?

Forrás: www.lokalitas.blogspot.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2011.12.29. Elkészült a cukorgyárak privatizációját vizsgáló bizottság jelentése

2011.12.15. Magyarország háborúba megy?

2011.12.10. Itt az idő feladni a szuverenitást

2011.12.07. Adózz magyar, hogy más jól éljen belőle

2011.11.28. Az élet él és élni akar

2011.11.17. Magyarország jövője a konyhában dől el

2011.11.04. Cukorgyárak privatizációja: az agártárcák volt vezetői a felelősek?

2011.10.22. Államadósság? Figyelő szemetek Izlandra vessétek…

2011.09.30. Kapzsiság okozhatta a magyar cukorgyárak vesztét

2011.09.21. Háború a nemzet ellen – Az elrabolt nemzeti vagyon

2011.06.25. Hamarosan piacra kerülhet az olcsó cukor

2011.04.05. Egekbe szökött a cukor ára

free counters

A sokkoló igazság a folyamatban lévő EU összeomlásról

Az alábbi videó egyértelmű bizonyítéka annak, hogy igenis élnek a világon olyan emberek, akik számára a Föld nevű bolygó nem több egy hatalmas Monopoly játéktáblánál. Vannak, akik számára államok, emberek milliói, erőforrások, termőföld, időjárás, minden csupán óriási táblázatok tömöríthető, diagramokon megjeleníthető oszlopsorai, amikben mi, hétköznapi életet élő, dolgozó emberek már soha meg nem jelenünk. Túl kicsik, jelentéktelenek vagyunk, túl sokan vagyunk.

Ők pedig szeretnék leírva látni, hogy velünk soha nem kerülnek egy kalapba; ha felmutatják az igazolványukat, minden ajtó megnyílik, legyen az hivatal, hálószoba vagy börtön. Ami az övék, azt a játéktábla apró figurái soha el nem vehetik, még csak rá sem nézhetnek.

Az egyre gyakrabban vitatott amerikai FED, a nemzetközi pénzügyi intézmények, bankok, pénzalapok kialakulása mára már történelem, együtt élünk velük, ismerjük és megszoktuk őket. Az ESM viszont új, és most mutatkozik be a maga teljes valójában. Az a félisteni szerep, teljhatalom és sérthetetlenség, amelyet magának itt is megkövetel, most látható, olvasható bárki számára.

Vagy elfogadjuk azt a jövőt, amelyben mondjuk az ESM “munkatársai” a szó szoros értelmében bármit megtehetnek velünk, és “vélelmezzük” azt, hogy ezzel a lehetőséggel soha nem fognak visszaélni, ahogy ezt megtették mondjuk a FED nevében az egész világon, vagy Világbank néven Argentínában.

Forrás: www.hajnalvilag.blogspot.com

2011.12.13. Van Rompuy gyors eljárást vár az új EU-szerződés elkészítésére

2011.12.04. Delors: “az euró kezdettől hibás volt” – Telegraph-interjú

2011.12.01. Londoni elemzők: euróövezeti felbomlás

free counters

A rothadó rendszer bűze

A jegybankok összefogtak az adósságválság enyhítése érdekében. Az amerikai Fed, számos más jegybankkal összefogva szerdán a pénzrendszer megsegítése mellett döntött, növelve a dollárcímletű pénzek rendelkezésre állását az Egyesült Államokon kívüli országokban, az európai adósságválság miatti egyre növekvő aggodalomra reagálva. A bankok bejelentették, hogy a külföldi országok az eddigihez képest fél áron vehetnek kölcsön dollárban saját központi bankjaiktól a Fed által biztosított összegből. A kölcsönök a korábbi 2012 augusztusi határidő helyett 2013 februárig állnak rendelkezésre – írja a New York Times a jegybankok összehangolt likviditásnövelő akciójáról.

„Az intézkedések célja enyhíteni a pénzpiacokra nehezedő nyomást és ezáltal megkönnyíteni a kiskereskedelmi hitelek folyósítását is a gazdasági tevékenységek élénkítése érdekében,” áll a Fed nyilatkozatában.

Az emberek felé közvetíteni kívánt üzenet lényege: „Hála az égnek, itt a megmentősereg!”
Mint tudjuk ez a hatalmi elit első számú és legfontosabb üzenete a társadalom számára: a pénz hatalma erős, amivel mi mesterien bánunk mindenki javára. A „rendszer” nem inoghat meg vagy bukhat el. Egy kicsit sem.

Tegyük fel magunknak a kérdést: kinek a rendszeréről is van szó?

Nem azé a hárommilliárd emberé, aki napi 1 dollárból próbál megélni, túlélni. Nem a nyugati országokban élő hajléktalanoké és nem is az éhező gyerekeké. Nem az alkalmi munkából élő millióké és nem a londoni utcazenészeké. De még csak nem is az Afganisztánban harcoló amerikai tengerészgyalogosoké.
Ez a rendszer kizárólag a hatalmi elit számára jó. Az ő tulajdonuk. Ők működtetik, saját igényeik szerint. Hogyan kételkedhet valaki a hatalmi elit létezésében, amikor a fent leírt látványosság az orrunk előtt történik? Íme, még néhány szemelvény a cikkből:
A Wall Street-en a tőzsde 9 óra 30 perces nyitásakor, másfél órával a bejelentést követően, szárnyalni kezdtek a részvények. A Standard & Poor’s 500-as részvényindexe 3,2%-kal, míg az európai tőzsdék átlag 4%-kal emelkedtek a kereskedés késői óráiban.

A lépés egyértelműsítette, hogy a szabályozók egyre aggasztóbbnak tartják az adósságválság hatására a pénzintézetekre nehezedő nyomást. Különösen az európai bankok számára egyre nehezebb kölcsönhöz jutni a megszokott forrásokból.

Janet Yellen, a Fed alelnöke keddi beszédében kihangsúlyozta „a nemzetközi együttműködési politika megerősítésének fontosságát” hozzátéve, hogy „a globális gazdaság különösen nehéz kihívásokkal küzd.”
A rendszer NEM küzd különösen nehéz kihívásokkal. Az elit belterjes, korrupt jegybanki rendszere küzd különösen nehéz kihívásokkal. Ez történik, amikor éveken keresztül a semmiből állítanak elő pénzt. A gazdaság addig torzul, míg végül összeomlik. A világ efelé tart jelenleg.
A pénzügyi zsonglőrök egy ideig még a levegőben tudják tartani a labdákat, de előbb-utóbb lepotyognak a földre. Mi a megoldás? Az elit úgy gondolja, hogy még több pénzzel újrakezdhetik a zsonglőrködést, de az idő és a rendelkezésre álló labdák száma fogy.

A legtöbb média a tőzsdék „szárnyalásáról” beszélt tegnap az intézkedés hatására. Ki az, aki ma azt gondolja, hogy a világ nagy tőzsdéi nem egy maroknyi ember akaratának engedelmeskedő eszközök csupán? Ez nem kapitalizmus, hanem merkantilizmus.
Ez a néhány elképzelhetetlenül gazdag család, amely a világ jegybankjait (és az azokat elvileg felügyelő kormányokat) működteti, el akarja hitetni velünk, hogy a beavatkozás a javunkra történt. Van nekünk bármi érdekeltségünk ebben a jelenlegi rendszerben?

Rendszernek is alig nevezhetjük már. Közelebb állunk a valósághoz ha „szabadpiacnak” álcázott parancsra irányított gazdaságról beszélünk. Olyan rendszer ez, ami megbünteti a tömegeket, hogy egy maroknyi ember hatalmon maradhasson.
Ez a rendszer mesterséges, a kis vállalkozásokat tönkretevő, az emberek otthonait elorozó üzleti periódusokat hoz létre. Megbünteti azokat, akiknek nincs elég pénze a nehéz idők túlélésére. Olyan rendszer ez, ami először arra ösztönöz, hogy vegyél kölcsön a folyamatosan elértéktelenedő valutából, majd éhhalállal fenyeget, ha elfogy a pénzed az üzleti periódus irányváltásakor.

Az elit nem menti meg a rendszert. Mindössze felszínen tartja még egy darabig, amíg befejeződnek az új világrend színre lépésének előkészületei. Ez persze kockázatos vállalkozás, mert komoly káoszra van szükség a kívánt hatás eléréséhez.
A káoszkeltés is folyamatban van jelenleg. A rendszer összeomlása közben pedig a hatalom konszolidálása folyik. Ilyen összehangolt jegybanki lépésről még nem hallott a világ! Ki szervezi? Mikor folytak az intézkedést engedélyező tárgyalások? Közületek valaki részt vett rajtuk, vagy hallott valamit felőlük? Mert mi nem. Nekünk nem szóltak.

A világkormány felállítása e sorok írása közben is folyik. Az elit most is a hatalom összpontosításán ügyködik a rendszer megmentésének zászlaja alatt. Ezt a rendszert nem érdemes megmenteni és nincs a világon annyi pénz, ami képes lenne rá.
A mostani, több tízezer médium által örömujjongással fogadott intézkedés sem elég erre. Az elit tisztában van ezzel és a lépést csupán fékezésnek szánta. Szerintünk a felmentő sereg következő állomása az elit egyik legkedvesebb területe lesz…

A HÁBORÚ…

Sokszor mondtuk már, hogy az Internet forradalomnak köszönhetően az elit kénytelen változtatni taktikáin. Nehéz félelemkeltéssel manipulálni a tömegeket, amikor egyre többen jönnek rá, mi is történik valójában.
Ebből kifolyólag az elit némelyik kampánya nem olyan hatásos, mint amilyenre számítottak. Különösen a hiány kampányok, mint a globális felmelegedés vagy az olajcsúcs esetében. Az elit kénytelen keményebb, kézzelfogható eszközökhöz nyúlni: rendőri intézkedéseket, drákói törvényeket, stb. alkalmaznak, amelyek célja az emberek megfélemlítése, nehogy áttörjék az időközben köréjük épített globális kormányzás falait.
Sikerülni fog nekik? Nehéz hétmilliárd embert rákényszeríteni valamire, amikor tudják, hogy erőszakkal terelik őket az ellentétes irányba.

Az elit azonban nem adja fel könnyen. Hozzászoktak a hatalomhoz és úgy gondolják, hogy joguk van hozzá. Új taktikákat, új elterelő hadműveleteket, új zűrzavarokat próbálnak ki. Saját szervezeteik vannak erre a célra, mint például a társadalmi mémek gyártásában utánozhatatlan Tavistock Intézet.

A kommunikációs forradalmak azonban hatalmas erők megmozgatására képesek. Ami a Guttenberg nyomda idejében történt akkor régen, ma megismétlődik. Legalábbis úgy tűnik. Nincs az a provokációból, megtévesztő vagy elterelő szándékkal kirobbantott tüntetés vagy akció, ami megállíthatja. Ezért gondoljuk, hogy a következő állomás valamilyen háború lesz. Háború, aminek azon a bizonyos maroknyi családon kívül ismét csak vesztesei lesznek. Ezért nem vagyunk túl izgatottak a jegybankok mostani pénzosztási akciója miatt. Sokan pezsgőt bontanak. Mi inkább várunk.

Érezni, ahogy a rothadó rendszer bűze szétárad a levegőben. Sajnos lehet, hogy nemsokára ez már a háborúban elesett tetemek szaga lesz.

Forrás: www.idokjelei.hu

2011.10.25. A Vatikán egy globális pénzügyi hatóság felállításáért

2011.10.17. Az USA Irán-politikája egyenes út a háborúhoz

2011.10.10. A NATO új háborúra készül

2011.09.09. Az EKB elnöke is globális kormányzást akar Európában

2011.08.25. Obama vajon Szíria ellen is háborút indít?

2011.07.19. Líbia: Háború a világkormányért 2.

2011.07.19. Líbia: Háború a világkormányért 1.

2011.07.18. Izrael Irán megtámadását tervezi?

2011.06.25. A gazdasági válság nem a véletlen műve?

free counters

Hogyan alakul Európa jövője?

Érdekes írások jelentek meg a napokban, és ha ezeket összekapcsoljuk, még érdekesebb következtetéseket lehet levonni. Úgy tűnik meg van a jövőbe vezető út Európa számára, és az ezt alkotó köveket épp most rakják le.
A Frankfurt-csoport fog határozni Európa jövőjéről – akár tetszik ez a választópolgároknak, akár nem – legalábbis ez a meggyőződésük azoknak, akik megalakították azt az informális csoportosulást, melyet az Economist november 4-i leírása szerint máris Groupe de Francfortként (GdF-ként) emlegetnek. Noha van aki szerint Európa számára nagyobb gondot jelent a pillanatnyi politikai elit kudarca, mint néhány ország eladósodása, a színfalak mögött épp ez az elit szeretne bizonyítani: Merkel, Sarkozy, Trichet és utódja, Mario Draghi. Nem tudnak ugyan megegyezni, ám a jelek szerint megszületik egy új európai ágens, amit a nemzetközi sajtó egyszerűen csak politbüro-ként emleget.
Nincs jogszerű és demokratikus felhatalmazásuk – legalábbis nem mindegyiküknek, és nem erre -, ám van tényleges politikai és pénzügyi hatalmuk.Hogy a német és a francia kormányfőn, s az Európai Központi Bank elnökén túl kik még a tagjai a szupercsapatnak? Először is Christine Lagarde, az új IMF főnökasszony, aztán Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, Olli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa, Jean-Claude Juncker, az európai pénzügyminiszterek vezetője.

A briteknél erre újra előkerült az európai demokratikus deficit vádja, az EU új tagállamai felől nézve pedig a szovjet idők emlékei rémlenek fel. Amikor politikai értelemben is külföldön döntöttek például magyar ügyekben, a választópolgárok mindenfajta felhatalmazása nélkül.

Eközben idehaza Róna Péter közgazdász szerint Görögország és Olaszország után Magyarország vezetését is „saját emberére” bízhatja az Európai Unió.

A görög válság kezelésére nyáron bejelentett megállapodások nem valósultak meg, az idei júliusi egyezségből semmi nem lett, de a két héttel ezelőtti G 20-as megállapodás sem sikeres, hiszen ahhoz, hogy működjön, Olaszországnak be kellene fizetnie mintegy 60 milliárd eurót. Bár ezt Olaszország nem tudja megtenni, bejelentették, hogy ez lesz a megoldás, tehát nyilvánvalóan kilóg a lóláb, hogy komolytalan a megállapodás .

A görög „mentőcsomag” egyébként egy hatalmas privatizációról szól, amelyben a vízművek, a villamos energia és a kikötők is szerepelnek az eladásra váró tételek között. Róna Péter kifejtette: „jelenleg az zajlik, hogy a periféria országaiban a megválasztott politikai vezetőket az EU lecseréli a saját embereire. Az új görög miniszterelnök, Papadémosz az európai jegybank alelnöke, Mario Monti, aki valószínűleg Olaszország miniszterelnöke lesz, a brüsszeli európai bizottságnak volt belső piaci biztosa. Ez azt jelenti, hogy Olaszországban is lesznek privatizációs folyamatok, és ezt már le is írták. A valutaalap és az IMF levélben szólította fel Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt: “Olaszország nevezze meg, hogy évenként miként tud 5 milliárd euró állami vagyont, ingatlant eladni, amely összeget teljes mértékben az adósság törlesztésére fordítaná.”

A közgazdász vélekedése szerint ez a mechanizmus már beindult, és egy éven belül Magyarország miniszterelnöke Andor László lehet, hiszen látszik, hogy az unió kihelyezi a periféria országaiba az általa ismert és megbízható embereket. Mindezt alátámasztja a Wall Street Journal cikke is, amelyben arról írnak, hogy Magyarországon lehet a következő nagy válság.

A dolog lényege az, hogy óriási politikai átalakulás kezdetén vagyunk, amiben a periféria országainak demokratikus szerkezete fel van függesztve. Jelenleg már a döntéshozás az úgynevezett frankfurti csoport kezében van…


Nocsak, nocsak ki van a Frankfurt-csoportban?

2011.11.13. Az eurózóna hamvaiból emelkedhet fel az új európai birodalom

2011.11.04. Olaszországgal folytatódik az európai dráma

2011.11.01. Kína nem segít megmenteni Európát

2011.10.30. Soros földbe döngöli az európai mentőcsomagot

2011.09.19. Az európai adósságválság célja a politikai hatalom konszolidációja

2011.09.09. Az EKB elnöke is globális kormányzást akar Európában

free counters

Rántottából nem lesz tojás?

A demokrácia, a szabad sajtó és kereslet/kínálat által automatikusan szabályozott szabad piacgazdaság paradigmáján belül felnőtt embernek a titkos társaságok, a sátánista szekták vagy a tudatmanipuláció (hála az erre szakosodott újságírók széleskörű aknamunkájának) egy kalap esik az űrlényekkel, a gyíklényekkel meg az időutazással. A sok marhaság szétválogatása az eltitkolt igazságtól hosszú és fáradtságos munkát igényel, amire a mai túlhajtott világban nem sok embernek marad ideje, energiája.

Kicsit romos ez az épület. De ha német lenne a tulajdonos, egész szépen fel lehetne újítani...

Úgyhogy amondó vagyok, felejtsünk el egy pillanatra mindent a szabadkőművességről, az ember-robotokról, a szubliminális üzenetekről, és az összes többi “fringe” tudományról, és koncentráljuk minden még meglévő agyi kapacitásunkat ide a jelenbe, a mára, a hírekre, amik a híradóból jönnek, az eseményekre, amik itt történnek, közvetlenül a környezetünkben.

"Én vigyem el a balhét? Hülyének néztek?"

Arra szeretném kérni az olvasót, hogy ebbe a demokratikus, szabad-versenyes világképbe, amit egykor mindannyian megtanultunk elfogadni, most próbálja meg valahogyan beilleszteni a tényt, hogy Görögország demokratikusan megválasztott kormányának demokratikusan megválasztott miniszterelnöke kiejti a száján a szavakat, hogy az országát “kisegítő” uniós mentőcsomaggal kapcsolatban népszavazást szándékozik kiírni…
És abban a pillanatban megfagy a levegő, még a tű is lecsúszik a lemezjátszóról, majd egy-két napos háttérben zajló kavarás után egyszerre csak mindenki egyszerre esik neki, és már nem csak az ellenzék követeli lemondását, hanem még a saját pártjának tagjai is szét akarják ízekre cincálni!

Mintha ez lenne a legdurvább dolog, amit egy parlamentben embernek ki lehet mondani a száján: “hogy ezzel kapcsolatban népszavazást írok ki”. Az egyetlen mondat, amiért azonnali szakmai halálbüntetés jár.

Hogyan lehetséges, hogy egy demokráciában, ahol ugye hivatalosan a nép akarata érvényesül a megválasztott “képviselőkön” keresztül, azonnali menesztés a büntetése annak, aki az Európai Unióval kapcsolatban kiejti a népszavazás szót?
Mi ez az Európai Unió? Egy olyan közösség, amit a nemzetek saját akaratukból hoztak létre, és amiben saját akaratukból vannak benne? Vagy valami más?

Felhívnám a figyelmet, hogy itt most egy szóval sem kritizáltam az Európai Uniót. A működésének részleteivel hosszasan lehetne foglalkozni, és sokan foglalkoznak is. Én itt ezt nem tettem, hanem csak az kérdeztem meg, hogy az Európai Unió léte kinek az akarata, és miért nem lehet erről széles köreben megkérdezni az embereket.

Ja persze, most jut csak eszembe, az emberek nyilván túl buták ahhoz, hogy ilyen fontos kérdésekben helyesen döntsenek saját sorsukról. Még az a szerencse, hogy vannak még tapasztalt és bölcs szakmai vezetőik, mint például Soros György, akik ilyenkor kiállnak és segítenek nekünk megérteni, hogy mi nekünk a legjobb, és hogy a dolgoknak miért KELL úgy történnie, ahogy történnek.

A pénzügyi guru a kijelentésre, mely szerint Görögország megvitatná az Euró elvetését a következő rövid, de velős szakmai érvekkel válaszolt. Azt mondta, és megpróbálom szó szerint idézni, hogy “Ez nem lehetséges. Az Euró már létrejött. És a rántottából sem lehet már újra tojást csinálni.

Azt hiszem ilyen erős érvekkel még mi sem tudunk vitába szállni. A pénzügyi guru ismét bebizonyította, hogy nem hiába tartják világszerte az egyik legnagyobb tudású pénzügyi szakembernek. Ilyen jól összeszedett és logikus szakmai érvelést már régen nem volt szerencsém hallani. Szinte bánom azt a sok évet, amit Mikro- és Makroökonómiával és ezeregyféle gazdasági tanulmányokkal töltöttem, mikor egy rántotta elkészítésével több és alaposabb tudásra tehetettem volna szert a világgazdaság működésével kapcsolatban.

Ehhez már csak az kell, hogy meghallgassuk a másik “befektető” ékes mondásait:

Forrás: a Vodafone reklámjának elemzéséről elhíresült http://pirospirula.blogspot.com

2011.11.02. A Trójai faló, avagy görögtűz krónikája

2011.10.30. Soros földbe döngöli az európai mentőcsomagot

2011.10.07. Soros György három pontos terve az euróválság megoldására

2011.09.19. Az európai adósságválság célja a politikai hatalom konszolidációja

2011.09.07. Az európai pénzügyi rendszer vége idézetekben

2011.06.26. Soros szerint Európának “B” tervre van szüksége

free counters

Az EU-n csak a korlátlan pénznyomtatás segít?

A válságokat a legokosabb emberek hivatottak megoldani, és a kormány vezető beosztású tagjai azok, akik ezzel a kvalitással rendelkeznek. Hiszen éppen ezért vannak ilyen pozícióban, hogy megoldják a számunkra, egyszerű halandók számára túl összetett problémákat.

A valóság sajnos kissé eltér ettől. A bajokat, amikre sokszor nem létezik megoldás, pont a kormányok okozzák. Elképzelhető, hogy az euró válság is éppen ilyen. A monetáris merevség, az irányíthatatlanná vált adósságok és a banki fizetés- képtelenség rosszindulatú keveréke úgy tűnik eleve bukásra ítélt és irrelevánssá tett minden potenciális megoldást.

Az EU központi bankja nem tud elegendő mennyiségű pénzt nyomtatni a növekvő adósságválság hatástalanítására. Az Egyesült Államokban a Fed 16 000 milliárd dollár értékben nyújtott rövidtávú kölcsönöket a beragadt piacoknak 2008 elején. Legutóbb pedig úgy 75 000 milliárd dollárt garantált a Bank of America rossz derivatíva kölcsöneiért.

Legyen egy kis viszonyítási alapunk, mennyi pénzről lehet itt szó. Az animáción ennek csak a töredéke látszik…


Ezek óriási számok! Nincs ember, aki fel tudná fogni mit jelent 75 000 milliárd dollár. Szerintem ez olyan, mint elképzelni a végtelent. Ezért írunk olyan sokszor arról, hogy a dolláralapú tartalékrendszer meghalt, a halál ideje pedig 2008 volt. Nem lehetséges ilyen mennyiségű pénzt kibocsátani. Az összeg felfoghatatlansága elárulja a turpisságot.

Ugyanakkor bizonyos értelemben az ilyen agresszív intézkedések egye- lőre működni látszanak. A rendszer, a káosz és végromlás ellenére, még tovább vánszorog. A központi bankok által kibocsátott, a stabilitást célzó, felfoghatatlan mennyiségű pénzek egy ideig még működnek.

Hosszú távon szerintünk nem fognak, de a rövidtávú gyors megoldásokat kereső politikusok és bankárok számára elfogadható válasznak tűnik a lehetetlen összegekkel való dobálózás, amivel az eredendő problémát, a túlságosan nagy tőkeáttétet próbálják eltalálni.

Hasonlítsuk össze a 16 000 milliárd és 75 000 milliárd dollárt az EU által a tag- államoktól nagy nehezen kisarcolt 400 milliárd euróval. Csepp a tengerben.

Az Egyesült Államokban a Fed annyi pénzt bocsát ki amennyit akar. Az EU központi bankja ezt nem teheti meg. Így nem marad más, mint tovább vitázni a mentőcsomagokra szánt fix összegekről, amikor végte- len mennyiségű pénzre lenne szük- ség. Az „elég” soha nem lesz elég (az USA adóssága számokban).

Ez történik, amikor egy (a kormány ígéretén alapuló) fiat-pénz összeomlik. A központi bankok csak nyomtatnak, nyomtatnak végeláthatatlanul, amíg a szóban forgó pénz teljesen elértéktelenedik vagy beüt egy válság, ami legalább a bankok némelyikét megmenti a fennálló gazdasági szerkezet keretein belül. Az EU a második eshetőséget reméli, de jelenleg úgy tűnik, néhány kártyája hiányzik ahhoz, hogy övé legyen a kör. Ilyen korlátlan hatalmú tüzérségi erővel jelenleg csak a Fed rendelkezik (a világ országainak adóssága).

Természetesen azt szeretnénk, ha ez a romlott rendszer teljesen összeomlana. Egy ilyen esemény sokakat, legtöbbünket, szörnyen nehéz helyzetbe hozna, de mone- táris infláción és háborún keresztül menteni meg a rendszert még szörnyűbb. Ha összeomlana a rendszer, a szörnyűségnek legalább lenne értelme.

Korlátlan pénznyomtatás nélkül semmilyen „mentőcsomag” nem lesz elegendő. Az EU-t csak az Európai Központi Bank pénznyomtatása mentheti meg. Az igazi kérdés tehát az EU-hívők és befektetők (vagy nem befektetők) számára: megkapja-e az EKB a korlátlan pénznyomtatási hatalmat valamikor a közeljövőben?

Forrás: www.idokjelei.hu

2011.10.30. Soros földbe döngöli az európai mentőcsomagot

2011.10.07. Soros György három pontos terve az euróválság megoldására

2011.09.19. Az európai adósságválság célja a politikai hatalom konszolidációja

2011.09.09. Az EKB elnöke is globális kormányzást akar Európában

2011.09.07. Az európai pénzügyi rendszer vége idézetekben

2011.08.05. A GP vezetője szerint Európa a pénzügyi összeomlás szélén áll

2011.07.12. Görög válság, olasz válság, euróválság. Mi jön még?

2011.07.06. A görög tragédia több európai országot magával ránthat

2011.06.26. Soros szerint Európának “B” tervre van szüksége

2011.06.21. Mire belépnénk, megszűnik az euroövezet?

2011.06.20. Londoni elemzők: “öt éven belül felbomlik az euróövezet”

_____________________________________________________________________

 A jelenlegi pénzügyi              Tényleg a Goldman                Mire tanít a válság?
 rendszer vége                       Sachs a világ ura?
                    

free counters