háború címkéhez tartozó bejegyzések

Német tudósok és beépült kémek is segítették a szovjet atombomba megszületését

Hetven éve, 1947. november 6-án jelentette be a moszkvai városi tanács ünnepi ülésén Molotov szovjet külügyminiszter, hogy a Szovjetunió ismeri az atombomba titkát, véget ért a két évig tartó amerikai atommonopólium.

A szovjet forradalom harmincadik évfordulójának előestéjén tett nyilatkozatnak Nyugaton nem sok hitelt adtak, egészen addig, amíg 1949. augusztus 29-én végre nem hajtották az első sikeres szovjet atomrobbantást.

A bolsevikok már közvetlenül hatalomra jutásuk után, 1918-ban rádiumkutató-intézetet hoztak létre Leningrádban, amelynek vezetője a világhírű fizikus Abraham Joffe lett. Itt kezdte pályafutását 1925-ben az akkor még csak 22 éves Igor Kurcsatov, aki idővel a szovjet atomkutatás vezéralakja lett. Kurcsatov egyik első szovjet tudósként kezdett atomfizikával foglalkozni, ő felügyelte az első szovjet ciklotron (részecskegyorsító) építését is. A szovjet tudósokat már az 1930-as években foglalkoztatta a nukleáris láncreakció lehetősége, amelyet 1932-ben Szilárd Leó vetett fel, és a német Otto Hahn valósított meg először hat évvel később.

1940-ben előterjesztést is készítettek esetleges katonai felhasználásáról, de ezt elfektették, egy évvel később a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. Egy neves szovjet fizikus, Georgij Fjodorov 1942-ben a láncreakcióval kapcsolatos amerikai, angol és német közlemények elmaradásából arra következtetett, hogy ezek a hatalmak „szuperfegyveren” dolgoznak, amit szigorúan titkos levélben Sztálinnak is megírt.

A mindig gyanakvó generalisszimuszt elgondolkodtatta a dolog, ezért elrendelte a szovjet nukleáris program beindítását, vezetésével Kurcsatovot bízták meg. Ő kíméletlen tempót diktált magának, de munkatársainak is, ezért nevezték el „generálisnak”. (Kurcsatov a munka kezdetén megfogadta, hogy nem borotválkozik, amíg sikerrel nem jár. Excentrikus arcszőrzetét később is megtartotta, ezért „szakállnak” is nevezték munkatársai.)

Intézeteket szerveztek, kiépítették az ipari bázist, a program azonban igazán csak azután gyorsult fel, hogy az amerikaiak 1945 augusztusában ledobták az atombombát Hirosimára és Nagaszakira. A program felügyelete ekkor közvetlenül a kommunista párt legszűkebb vezető testületéhez, a Politikai Bizottsághoz került. A munkába bevonták a Vörös Hadsereg által a megszállt Németországból „importált” tudósokat, s a hírszerzés is értékes információkat szállított az amerikai Manhattan-tervről.

Ennek forrásai részben a beépített ügynökök voltak, részben pedig tudósok, akik anyagi indíttatásból vagy lelkiismereti okokból osztották meg ismereteiket a szovjetekkel. Az amerikaiak atommonopóliumuk elvesztése után persze lázasan keresték a felelőst, akiket az 1953-ban kémkedésért kivégzett Rosenberg házaspárban találtak meg. A vádak igazát a mai napig sem sikerült tisztázni, de az biztos, hogy valaki más is adott át információkat, miként az is, hogy Kurcsatovék e segítség nélkül is sikerrel jártak volna, de munkájuk jelentősen lerövidült.

Számos logisztikai problémát kellett leküzdeniük, kezdetben a németektől lefoglalt uránércet használták, de 1946 tavaszára már 45 tonna urán és 450 tonna különlegesen tiszta grafit állt rendelkezésükre. Októberben üzembe helyezték az első atomreaktort, s szenteste elvégezték az első kísérletet szabályozott láncreakcióval. Kurcsatov csapatának 1947-ben két különböző módszerrel sikerült egészen kis mennyiségű, hasadóanyagként használható 239-es plutóniumot előállítania.

Az első szovjet atombombát 1946-ban kezdték építeni, működési elve megegyezett a Hirosimára ledobott amerikai fegyverével. Az Első Villám fedőnevű (az amerikai hírszerzés által Sztálinra utalva Joe bácsiként emlegetett) 22 kilotonnás bombát elkészülte után a legnagyobb titokban szállították Szemipalatyinszkba, és 1949. augusztus 29-én robbantották fel.

A korabeli legenda szerint a bombán dolgozó tudósok elismerését az esetleges kudarc esetén kiszabott büntetéseknek megfelelően osztották szét: akiket kivégeztek volna, azok a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, akik „csak” börtönbüntetést kaptak volna, azok a kisebb presztízsű Lenin-rendet vehették volna át.

Forrás: mult-kor.hu / MTI

Kapcsolódó híreink:

2017.08.18. Nem az atombomba kényszerítette térdre Japánt a II. Világháborúban

2017.07.07. Szépséghibás megállapodás született az atomfegyverek betiltásáról

2016.03.12. A NATO az atomháború szélére sodorja Európát

 

Reklámok

Gordon Brown: Washington szándékosan félrevezette Londont

Gordon Brown volt brit miniszterelnök szerint a 2003-ban megvívott iraki háború előtt az amerikai hírszerzésnek is komoly kétségei voltak afelől, hogy Szaddám Huszein akkori iraki diktátor rezsimjének voltak-e tömegpusztító fegyverei, de e kétségeit nem osztotta meg Londonnal.

Brown, aki Tony Blair munkáspárti kormányának pénzügyminisztere volt az iraki invázió idején, kedden megjelenő önéletrajzi könyvében – amelyből a brit sajtó már vasárnap előzetes részleteket idézett – felfedi: Donald Rumsfeld akkori amerikai védelmi miniszter utasítására a háború előtt készült egy hírszerzési tanulmány, amely szerint az amerikai szakszolgálatoknak annak idején nem volt tudomásuk biológiai és vegyi fegyverek előállítására, tesztelésére vagy tárolására alkalmas iraki hadiipari létesítményekről.

A Brown által idézett korabeli jelentés szerint az amerikai hírszerzésnek nem voltak megbízható értesülései arról sem, hogy Irakban folyik-e nukleáris fejlesztési program – az erről szóló hírszerzési adatok 90 százalékát a jelentés “pontatlannak” nevezte -, a szolgálatok ugyanakkor jelezték Rumsfeldnek kételyeiket azzal kapcsolatban, hogy Irak képes-e nagy hatótávolságú rakéták gyártására.

Az egykori brit pénzügyminiszter – aki 2007-től három éven át az ország miniszterelnöke volt – My Life, Our Times című önéletrajzi írásában “elképesztőnek” nevezi, hogy Washington ezt a jelentést nem osztotta meg a brit kormánnyal.

Gordon Brown szerint ez felért London szándékos félrevezetésével.

Brown megállapítja könyvében, hogy Iraknak nem voltak bevethető vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyverei, és nem voltak tervei sem az ellene felvonult nemzetközi hadikoalíció tagjainak megtámadására. Brown szerint így nem teljesültek az “igazságos háború” kritériumai sem: nem az invázió volt az iraki válság megoldásának lehetséges legvégső eszköze, és a csaknem másfél évtizeddel ezelőtti katonai beavatkozást – amelyben 179 brit katona vesztette életét – nem lehet “arányos válaszlépésnek” sem tekinteni.

Ugyanerre a következtetésre jutott az iraki háborúról tavaly júliusban közzétett brit szakértői jelentés is, amely az egyetemes brit politikatörténet legnagyobb feltáró jellegű vizsgálatának eredményeként született.

A hétévi munkával összeállított, tizenkét kötetből álló, 2,6 millió szavas jelentés leszögezte, hogy az invázió kezdetének idején nem a katonai beavatkozás volt a végső lehetőség az iraki válság rendezésére, és Szaddám Huszein rezsimje akkor már nem jelentett közvetlen fenyegetést a külvilágra. A tanulmány megállapítása szerint Nagy-Britannia úgy csatlakozott az iraki hadműveletekhez, hogy lett volna még lehetőség az akkori iraki rezsim fegyverzetének békés leszerelésére.

A független vizsgálóbizottságnak nem volt feladata a háború törvényes mivoltának vizsgálata, de a jelentés annyit leszögezett, hogy “távolról sem volt kielégítő” az a mód, ahogy annak idején Tony Blair kormánya törvényesnek minősítette Nagy-Britannia csatlakozását az Egyesült Államok vezette katonai beavatkozáshoz.

A vizsgálat egyértelműen feltárta azt is, hogy Nagy-Britannia hibás hírszerzési adatok és értékelések alapján csatlakozott az iraki háborúhoz.

Tony Blair, aki 2007-ben – jórészt az iraki háború szította belpolitikai feszültségek miatt – távozott a brit politikai életből, a vizsgálati jelentés közzétételének napján elismerte, hogy a korabeli hírszerzési értékelések hibásak voltak, és elnézést kért az iraki háborúban meghalt 179 brit katona, valamint a vizsgálóbizottság becslése szerint “legalább 150 ezer, de valószínűsíthetően ennél is sokkal több” iraki áldozat hozzátartozóitól.

Forrás: MTI / independent.co.uk

Kapcsolódó híreink:

2017.08.19. Bocsánatot kért a brit védelmi miniszter Irakban elesett brit katonák családjától

2016.07.07. Irakban lettek volna békés rendezési lehetőségek a háború előtt

Az USA háborút indít, ha Kína bevezeti a petrojüant

Az RT műsorvezetője, Max Keiser a Keiser Report nevű pénzügyi műsorában azt mondta, az olajkereskedelem küszöbön álló átállítása jüanra igen merész lépés a kínaiak részéről, mert az USA ezt nem fogja hagyni harc nélkül.

Peking azt tervezi, hogy még az év vége előtt jüanban megadott olajszerződéseket készít, de, mondta Keiser, azon országok, amelyek „ki akartak bújni az olaj-dollár mátrixból, iszonyatos sorsra jutottak… Szaddam Husszein euróban akart olajkereskedést folytatni. Megölték. Muammar Khaddafi sem dollárban akart üzletelni az olajjal. Megölték.”

Kínának ugyanakkor megvan az elhatározottsága és erőforrásai, hogy leválassza magát a dollárkereskedelemről. Plusz több nagyobb ország mellette áll, mint Oroszország és Irán, amelyek ellen tudnak állni az amerikai pénzügyi kartellnek.

Majd említette, hogy Peking e téren erősebb lesz azzal a tervével, hogy részesedést vásárol a szaúdi kőolaj vállalatban, az Aramcoban.

De, mondta Keiser, az amerikai pénzügyi szektor és a hadiipari komplexum harcolni fog és nem fogja feladni a dollár hegemóniáját csak úgy, békésen. A kedvenc eszközét fogja bevetni. A háborút, tette hozzá.

Forrás: lovasistvan.hu / RT.com

Kapcsolódó híreink:

2017.10.19. Kína tovább növelte amerikai állampapír-portfólióját

2017.09.29. Putyin megdöntené a dollár egyeduralmát – Kína és Venezuela is segédkezik

Amerika háborús szenvedélye

Az Egyesült Államoknak súlyos szenvedélye van: hatalmas háború függősége.

A kongresszus a jövő évre 700 milliárd dolláros hadikiadást irányoz elő. Ez 50 milliárddal több a tavalyinál, ami szintén rekord nagyságú kiadás volt. Ez a  tízszerese annak, mint amit az USA oktatásra vagy egészségügyre költ.

És tízszerese annak, mint amennyit akár Oroszország, akár Nagy-Britannia, akár Franciaország költ a saját hadseregére. Más szavakkal: az Egyesült Államok ugyanannyit költ hadi célokra, mint a kilenc, e kiadásokban mögötte álló ország, beleértve Kínát, Oroszországot, Nagy-Britannia, Franciaországot, Szaúd-Arábiát és Dél-Koreát.

Sőt: az Egyesült Államok most többet költ hadikiadásokra, mint bármikor a hidegháború idején.

Ha az USA megnyirbálná katonai kiadásait, kiváló, egyetemesen ingyenes egészségügyi és oktatási rendszere lenne.

Washington folyamatosan visel háborút különböző országokban.

Több, a Sputniknak nyilatkozó amerikai szakértő szerint ez a háborús gazdaság hosszabb távon fenntarthatlan lesz  és az amerikai fiskális adósság „kataklizmikus” mértékű megnövekedéséhez és társadalmi hanyatláshoz vezet. Nem beszélve arról, hogy a nemzetközi feszültségek és konfliktusok rendkívül ingatag világát tartósítja.

Forrás: lovasistvan.hu / sputniknews.com

„Mi urániumot adtunk nektek, ti Belgrád bombázásával fizettetek”

Vlagyimir Putyin bírálta az USA-t, amiért számos nemzetközi leszerelési egyezményt nem tart be. Közölte: Moszkva nem hátrál ki egyetlen meglévő egyezményből sem, de „azonnali, szimmetrikus választ” ígért, ha Washington lesz az első fél, amely eláll az egyezménytől.Hangsúlyozta: az Egyesült Államok úgy döntött, hogy nem érdekli a nemzetközi jog.

A Szocsiban rendezett Valdaj konferencián beszélő orosz elnök újságíróknak elmondta, az 1993-tól 2013-ig működő Megatonnák Megawattokká program keretében mintegy 20 000 atomtöltetében lévő urániumot alacsony dúsítású formában az Egyesült Államoknak ajándékozták, hogy ott reaktorokban tudják használni. Elmondta, ez volt a történelem egyik leghatékonyabb leszerelése. Az amerikaiak 170 látogatást tehettek a legtitkosabb orosz létesítményekhez, és ott folyamatosan dolgozhattak úgy, hogy azokat amerikai zászlókkal díszítették fel. Ezen kívül száz amerikai meglepetésszerű látogatást tehetett orosz nukleáris berendezéseknél.Amerika azzal „fizetett” mindezért, hogy totálisan hanyagolva az orosz érdekeket, a szeparatistákat támogatta a Kaukázusban, megkerülve az ENSZ Biztonsági Tanácsát, bombázta Jugoszláviát, lerohanta Irakot, stb.

Putyin elmondta, olyan a viszony most a két ország között, mint az ötvenes években, de a hidegháború idején „legalább volt kölcsönös tisztelet a két fél között”.

Említette még az 1993-ban kötött, vegyi fegyverekre vonatkozó egyezményt, amelynek értelmében Oroszország teljes mértékben megsemmisítette saját készletét, szemben az USA-val, amely folyamatosan késlelteti annak végrehajtását és most 2023-ban akarja a leghamarabb befejezni azt. Azzal az ürüggyel, hogy nincs pénzük. Amikor ott vannak a bankópréseik és tudnának pénzt nyomtatni, mondta Putyin.A Rusia Today cikke ezután említi a többi, igen lényegbevágó nemzetközi leszerelési egyezményeket, amelyeket illetően az amerikaiak nem hajtották végre azt, amit nekik kellett volna.

Forrás: lovasistvan.huRT.com

Kapcsolódó híreink:

2017.10.20. Konasenkov: Washington először ismerte el, hogy a terroristák vegyi fegyvert vetettek be

2017.10.20. Lavrov: kulcsprobléma az amerikai rakétavédelmi rendszer kiépítése Európában

2017.10.20. Putyin: Oroszország kész új nukleáris és nem nukleáris fegyvereket kifejleszteni

Mitől retteg a CIA ötven éve

Az amerikai katonai hírszerzés szerint az oroszok nem csak választásokat hekkelnek, de a puszta akaratukkal tárgyakat mozgatnak, emellett arra is képesek, hogy telepatikus képességeikkel behatoljanak emberek elméjébe a világ távoli pontján.

USSR
A rettegés a ’90-es években sem hagyott alább.

Az amerikai katonai hírszerzés feloldott titkosítású, ma már nyilvánosan elérhető dokumentumaiból kiderült, hogy a ’70-es években a titkosszolgálatok a nemzetbiztonságra leselkedő valós fenyegetésnek tartották az oroszok paranormális képességeit. Az amerikai kormány szerint a szovjetek tökélyre fejlesztették a telepátiát, a hipnózist, emellett képesek arra, hogy behatoljanak az emberek álmaiba, ha már más úton nem megy. A CIA weboldalán elérhető a Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) “Kontrollált Ellenséges Viselkedés” című jelentése, mely szerint leginkább az alusisak használhat az oroszok ellen, mert egyébként az Egyesült Államokat semmi nem védi az oroszok paranormális képességeitől.

Az 1972-es, mára feloldott titkosítású jelentés azzal kezdődik, hogy Leningrádban és Moszkvában parapszichológusok a tudat telepatikus manipulációját folytatják, és ezen a téren visszaellenőrizhető, bizonyítható sikereket értek el. De nem elég, hogy nagy távolságokból is képesek behatolni az emberek tudatába, a biztonság kedvéért még tárgyakat is mozgatnak a puszta akaratukkal.

“A telekinézis megfigyelése helyett a szovjetek kifejezetten az alkalmazásra összpontosítanak. Mrs. Kulagina testfunkcióit vizsgálták a telekinézis demonstrációja során, és a szovjetek azt látták, hogy amikor a tárgyak mozgásnak indulnak, Mrs. Kulagina életfunkciói – szívverés, légzés, agyi aktivitás – felgyorsulnak, és a teste körüli elektromágneses mező ritmikusan lüktet. A szovjet tudósok szerint ezek a vibrációk tették lehetővé, hogy a tárgyakat magához vonzza vagy ellökje magától” – áll az évtizedeken át titkosított jelentésben, ami egyébként hozzáteszi, hogy Nina Kulagina képes volt pusztán a gondolataival megállítani egy béka szívverését.

A DIA által nyilvánosságra hozott dokumentum szerint az oroszok paranormális képességek segítségével például a következőkre is képesek:

  1. közvetlen hozzáférés nélkül betekintést nyerni titkos amerikai dokumentumokba, ellenőrizni az amerikai haderő és a hajók mozgását, emellett megállapíthatják titkos amerikai katonai létesítmények pontos elhelyezkedését.
  2. nagy távolságokból formálhatják amerikai katonai és civil vezetők gondolatait,
  3. a távolból amerikai tisztviselők azonnali halálát (!) okozhatják,
    minden típusú amerikai katonai eszközt azonnal hatástalanítani tudnak nagy távolságból, beleértve űreszközöket is.

A dokumentum ezek után megemlíti, hogy mindezek valóban sci-finek hangzanak, de szerintük ez a legvalószínűbb módja annak, ahogy az oroszok a paranormális képességeiket használják. Márpedig az amerikai katonai hírszerzés meg van győződve arról, hogy az oroszoknak paranormális képességei vannak, hiszen ezt részletezi a nyilvánosság elől 40 éven át rejtegetett dokumentum több mint 170 oldalon keresztül.

És hogy miért dolgoznak ezen az oroszok? Az amerikai titkosszolgálatok szerint bármi is legyen ennek oka, ez az egész közvetlen nemzetbiztonsági fenyegetést jelent az Egyesült Államokra nézve. A dokumentum szerint az Egyesült Államok védtelen az oroszok paranormális képességeivel szemben, és ha tíz éven belül nem történik ezen a téren ellenintézkedés, “már késő lesz”.

A szerző szerint a komoly nemzetbiztonsági fenyegetést főleg azzal lehetne elhárítani, ha további költségvetési forrásokhoz jutna az ő kutatási részlege. Ez nagyjából párhuzamba állítható a ma is megfigyelhető “minden bokorban ott vannak az oroszok, de ha jól megfizettek minket, mi elhárítjuk ezt a fenyegetést” mentalitással, de a mai liberálisok hisztériakeltése semmi ehhez képest; a főállású rettegés számos szakmai fogását tanulhatnák meg ebből a feloldott titkosítású dokumentumból.

Forrás: hidfo.ru

A CIA szervezte a demokrácia elleni puccsot Iránban 1953-ban

Az EU megszavazta a központi hadsereg felállítását

Az Európai Parlament elfogadta azt a határozatot, ami felszólítja a tagállamokat, hogy saját GBP-jük 2 százalékával támogassák egy önálló uniós hadsereg felállítását Európai Védelmi Unió néven (European Defense Union), az EU hivatalos sajtóközleménye szerint.

eu_hadsereg1A jelek szerint Nagy-Britannia kivonulása az Unióból komoly katonai erőhiányt teremtett. Ez lesz az Unió történelmének első saját költségvetéssel rendelkező, több országot védeni hivatott hadserege.

A sajtóközlemény tételesen felsorolja, hogy milyen tényezők indokolták a hadsereg létrehozását:

„A terrorizmus, a hibrid veszélyek, valamint a kiber- és energiabizonytalanság elleni harc rákényszeríti az EU tagállamokat, hogy megerősítsék biztonsági és védelmi együttműködési kísérleteiket, megalapozva az utat az Európai Védelmi Unió létrehozása előtt.”

Itt érdemes megjegyezni, hogy amikor 2001. szeptember 11 után az Egyesült Államok megkezdte a „terrorizmus elleni harcot”, a harctérül szolgáló országokban matematikailag szinte kifejezhetetlen mértékben megnőtt a terrorista támadások száma, vagyis nulláról több száz, egyes országokban, mint például Irakban, több ezerre nőtt. Az amerikai kormány saját adatai szerint a terrorizmusból eredő halálesetek száma a közel-keleten 2002 és 2014 között 4500 százalékkal nőtt. Más szóval az elmúlt másfél évszázadban tapasztaltak szerint a „terrorizmus elleni harc” eredménye a terrorizmus erősödése volt. Vajon Európában más eredményre számítanak a honatyák?

nato_eu1A képviselők javaslata szerint minden tagállam saját GDP-jének 2 százalékával támogatná „a multinacionális erők és egy uniós központ felállítását valamint a válságkezelő műveletek vezetését, lehetővé téve az EU számára, hogy cselekedjen ott, ahol a NATO erre nem hajlandó.”

Ez egy komoly kijelentés, hiszen a tagállamok mindegyike rendelkezik már saját hadsereggel, most azonban elvileg egy nagyobb erővel és kiterjedtebb fennhatósággal bíró védelmi és támadó erőt akarnak felállítani központi irányítással. Elképzelhető, hogy a határozatot részben Donald Trump bizonyos kampánykijelentéseire szánták válaszként, amelyekben arra utalt, hogy megválasztása esetén országa kilép a NATO-ból.

Az 1949-ben alapított, jelenleg 28 tagú szövetségben mindössze három ország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Görögország költi nemzeti össztermékének 2 százalékát honvédelemre. Márciusban Trump azt nyilatkozta a Washington Postnak, hogy az USA „ezt nem engedheti meg magának”.

„A NATO egy vagyonba kerül nekünk és igen, a NATO Európát védi, de nagyon sok pénzt költünk rá,” -mondta.

usa_trump1Vajon az EU komolyan vette Trump kijelentéseit és ez a válasz?

A sajtónyilatkozat kitér arra is, hogy

„a tagállamok közösen szerezzék be a szükséges védelmi forrásokat és közösen használják a halált nem okozó felszereléseket, mint például a szállítójárműveket vagy repülőket.”

Lehetséges, hogy ez az első lépés a katonai szuperhatalommá válás felé? Franciaország, Németország, Olaszország, Törökország, Belgium és Hollandia már rendelkezik nukleáris fegyverekkel és a legmodernebb katonai eszközökkel. Vajon egy ilyen központi parancsnokság felállítása azt is jelenti, hogy vészhelyzet esetén hatalmában áll majd utasítani az ilyen fegyverek bevetését? Ezek fontos kérdések.

Az európai képviselők közül 369-en szavaztak a határozat mellett, 255-en ellene, 70-en pedig tartózkodtak, ami azt is jelentheti, hogy egyes tagállamok Nagy-Britanniához hasonlóan inkább távolodni akarnak az ilyen központi kezdeményezésektől és a központi hatalomtól.

eu-armyÉrdemes megemlíteni még, hogy a határozat egy uniós védelmi miniszter kinevezését is célul tűzte és azt javasolja, hogy az új hadsereg Irakban kezdje meg tevékenységét:

„Az EU hadsereg] kiképző programot indít Irakban, hogy ezzel támogassa a Daesh elleni koalícióban résztvevő tagállamokat.”

Vajon ki lesz az a személy, akit az Unió ilyen komoly hatalommal ruház fel és miért Irak az első állomáshely, ahol az új csapatokat bevetik? Ezekre a kérdésekre sokan szeretnék tudni a választ.

Forrás: http://www.idokjelei.hu / Activist Post

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2016.11.22. Szoros uniós együttműködést sürgetnek Európa védelme érdekében

2016.11.18. Trump elnöksége alatt is megmarad az amerikai vezető szerep a NATO-ban

2016.11.17. Német miniszter: uniós haderőre és NATO-ra is szükség van

2016.11.14. NATO-főtitkár: Amerika nem fordíthat hátat a NATO-nak

2016.10.31. Kiszivárgott dokumentumok szerint egymást tapossák a NATO-országok

„Az USA a mi oldalunkon áll” – interjú egy dzsihadistával

Jürgen Todenhöfer német újságíró interjút készített a dzsihadisták egyik parancsnokával, amit több német lap is közölt.

isisAz interjúból többek között kiderül, hogy az Al-Nusra front Washington által támogatott kormányoktól kapja a fegyvereit, illetve, hogy Szíriában amerikai szakértők tanítják meg a harcosoknak az új berendezések használatát.

„Igen. Az USA támogatja az ellenzéket [Szíriában], de nem közvetlenül. Azokat az országokat támogatják, amik minket támogatnak, de még nem vagyunk elégedettek a támogatás mértékével,” mondta Abu Al Ezz, a Jabhat Al-Nusra parancsnoka a Koelner Stadt-Anzeiger riporterének Aleppóban.

A dzsihadista parancsnok szerint „szofisztikáltabb fegyvereket” kellene kapjanak támogatóiktól ahhoz, hogy sikeresek lehessenek a szíriai kormány ellen.

A Zerohedge összefoglalta az interjú legfontosabb pontjait:

  • A szervezet az USA közvetlen támogatását is élvezi,
  • Líbián és Törökországon keresztül tankokat és egyéb nehézfegyvereket kapnak,
  • Amerikai, izraeli és török tisztek és szakértők segítik őket Aleppóban,
  • Az Iszlám Állam vezetőit a nyugati titkosszolgálatok irányítják,
  • Nem támogatják a fegyverszüneteket és a segélyek célba juttatását,
  • „Az USA a mi oldalukon áll,” mondta Abu Al Ezz.

A parancsnok azt is elmondta, hogy „addig harcolunk, amíg meg nem döntjük Assad kormányát”. Az Al-Nusra front célja „egy Iszlám állam felállítása, amit a saría törvény szerint kormányoznak és semmilyen világi államot nem ismer el.”

alnuszraA kormányerők a légierőnek és a rakétakilövőknek köszönhetően előnyt élveznek, de „nekünk meg ott vannak az amerikai TOW rakéták, így a helyzet bizonyos területeken az irányításunk alatt áll,” mondta Al Ezz.

A parancsnok legmegdöbbentőbb mondata azonban arra a kérdésre érkezett válaszként, amikor a riporter az iránt tudakozódott, hogy vajon a TOW rakétákat eredetileg is a Jabhat Al-Nusrának szánták, vagy csupán megszerezték azokat a mérsékelt Szabad Szíriai Hadseregtől.

„Nem. A rakétákat közvetlenül nekünk adták,” válaszolta.

Azt is elmondta, hogy „amikor támadás alatt álltunk több tiszt is segített bennünket Törökországból, Katarból, Szaúdi-Arábiából, Izraelből és Amerikából… műholdas, rakéta, felderítési és biztonsági hőkamera szakértők.”

Amikor a német riporter visszakérdezett, hogy tényleg voltak-e köztük amerikai szakemberek, Al Ezz így válaszolt:

„Az amerikaiak a mi oldalunkon állnak.”

usaAmennyiben pedig valaki még kételkedne, a parancsnok megerősítette, hogy a Jabhat Al-Nusra „az Al-Kaida része”.

Az interjú szeptember 17-én készült egy kőbánya területén Aleppóban, Jurgen Todenhöfer, a Koelner Stadt-Anzeiger újságírója által.

A „másik” oldal is megszólalt a Szíriában folyó harcok ügyében, mert hát másik oldalnak is lennie kell, ha az ember rendes, mármint némiképp hihető konfliktust akar.

Az AFP cikke alapján az atv.hu „Oroszország a “totális háború mellett döntött” címmel írt, kifejtve, hogy

„Oroszország egész tűzerejét beveti, hogy segítsen a szíriai rendszernek Aleppó visszafoglalásában, mert úgy véli: érdemesebb katonai győzelmet aratni, mint folytatni a haszontalan tárgyalásokat Washingtonnal – írta az AFP elemzőkre hivatkozva.

“Oroszország ezt az opciót választja, mert nem hisz többé a Washingtonnal való együttműködésben Szíriát illetően” – vélekedett Fabrice Blanche a Washington Intézet Szíria-szakértője.”

Forrás: www.idokjelei.hu / zerohedge.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2016.09.28. Oroszország a “totális háború mellett döntött”

2016.09.26. Háborús bűn – kivonulás a rendkívüli BT-ülésről

2016.09.18. Amerikai légicsapás végzett a szíriai kormányerők 62 katonájával

Amerika provokálta ki a német megszállást

Felelőtlen és cinikus Amerika, ha lázadásra hergel másoknak kiszolgáltatott országokat? Erkölcsi kötelesség lett volna a németekkel szakítani a világháborúban? Magyar bénázás miatt nem sikerült az 1944-es kiugrás? Miért felelősök az angolszászok a magyar holokausztért? Keserűen realista kép Magyarország kiszolgáltatottságáról: Nagyhatalmi érdekek hálójában.

horthyNem csak Magyarország 1944. március 19-i német megszállásának okait, a magyar politika és a külső erők felelősségét kell újragondolni, ha igaza van egy Amerikában kutató magyar történésznek, de a nemzeti szuverenitásunkat is, általában. Ideje elhagyni a hintapolitikát, az utolsó csatlóst és a hasonló leegyszerűsítő kitételeket, a jó és rossz közötti választás helyett időnként csak rossz, rosszabb és legeslegrosszabb lehetőségek vannak. És időnként túl sok az ismeretlen ahhoz, hogy tudni lehessen, melyik melyik.

Borhi László könyve, a néhány hete megjelent Nagyhatalmi érdekek hálójában nem akar felmenteni vagy erkölcsi ítéletet mondani a korabeli magyar politikáról, de a szokásos köldöknézésből kizoomolva tud újat mondani Magyarország helyéről a világban. A Bloomingtonban tanító történész nagyrészt kinti diplomáciai források alapján írta meg Amerika 1942 és 1990 közötti Magyarország-politikáját, és nem hagy kétséget afelől, hogy Magyarország sorsa az esetek többségében jórészt külföldön dőlt el. Ebben a történetben egy ekkora országnak, mint a miénk, ritkán van esélye alapvetően magának alakítania a sorsát. Inkább csak az lehet a kérdés, hogy a szűk lehetőségek között sikerült-e legalább akkora mozgásteret kiharcolni, mint a kelet- és közép-európai versenytársaknak.

Borhi erre a jellegzetes kisállami helyzetre a relatív szuverenitás fogalmát használja, de például a második világháború alatt nagyon arrafelé mentek a dolgok, hogy ennyi se maradjon – és Borhi szerint ebben az angolszász hatalmaknak is megvan a felelőssége. A kérdés nyilvánvalóan érzékeny, a nemzeti szuverenitás Alaptörvénybe beleírt 1944. március 19-i elvesztése, a holokausztban játszott magyar állami felelősségről szóló viták miatt elkerülhetetlenül van politikai relevanciája is annak, amit egy történész ma ezekről az évekről leír.

Régi dunna, kiskatona

Borhi úgy gondolja, hogy a második világháborúból való magyar kiugrásra nemcsak 1944 októberében, hanem igazából soha nem volt valós lehetőség. Mint általában, itt is a „nézzetek a térképre” egyszerű, de megkerülhetetlen érve működött: a Harmadik Birodalom közvetlen szomszédságában, stratégiailag fontos területen, a szövetségesek belső leosztásában a szovjet szférába sorolva Magyarország egyszerűen nem számíthatott angolszász segítségre.

Horthy környezete és a magyar politikai elit meghatározó része mégis komolyan számolt ezzel az opcióval, a tényleges esélyeken túl is. 1942 őszétől Magyarország folyamatosan kereste az utat a szövetségesek felé, és rendszeresen jelezte, hogy örömmel látna egy angolszász megszállást, melynek esetére felajánlották Magyarország megadását. Nem voltunk ezzel egyedül: az erőviszonyok fokozatos megváltozásával Németország többi csatlósa is igyekezett bebiztosítani magát a tengelyhatalmak vereségére: a finnek, románok, bolgárok ugyanígy jelezték kiugrási szándékukat.

A gyakran hallott terminus szerint „hintapolitikát” folytató magyar külpolitika fő dilemmája abban állt, hogy egyrészt nem szabad túl sokat késlekedni, mert akkor végképp elveszítjük az angolszászok szimpátiáját, és a vereség után újra katasztrofális béke várna ránk; másrészt meg nem szabad elhamarkodni sem a dolgokat, mert ha nincs a kiugrás pillanatában angolszász bevonulás, akkor jönnek a német megszállók. Egy második Trianonnál és a németeknél pedig a magyar elit csak egy dologtól félt jobban: a szovjet megszállástól.

A németektől való eltávolodás eleve nagyon kockázatos politikát jelentett. A Bethlen emberének tartott, kifejezetten az angol orientációja miatt kinevezett Kállayban Berlin a kezdetektől nem bízott, miközben nálunk már a németellenes sajtóban is jelentek meg utalások a közelgő szembefordulásra. A Magyar Nemzet arról írt, érdemes feléleszteni az angoltudást, és nagy példányszámban kelt el a „Brush up your English” című könyvecske.

Nem hagynák

Hogy az angolszászok jóindulatára épülő külpolitika elhibázott volt, nem nagyon lehet kérdés: a német megszálláshoz, a magyar zsidóság megsemmisítéséhez, az ország kifosztásához és brutális harctérré változtatásához vezetett, hogy aztán a szovjet megszállók fél évszázadra rendezkedjenek be az újra visszakapott trianoni határok között. Egyetlen cél sem teljesült – érthető hát, hogy a történészek általában azt firtatták, hol hibázhatott ekkorát a magyar politika.

A magyar történetírás többnyire úgy tartja számon, hogy a németektől való teljes elszakadás a bizonytalankodás, kétszínűség, a kancsal külpolitika miatt nem sikerült. Ehhez képest a Borhi által vizsgált amerikai és brit dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a béketapogatózások kudarca egyértelműen a szövetségeseken múlott.

Nem az bizonyult végzetesnek, hogy túl gyávák voltunk a németektől való eltávolodásban, hanem az ellenkezője: angolszász bátorításra túl messzire mentünk el, miközben Kállay kormánya nem vette figyelembe az ország reális helyzetét, azt, hogy nem kaphatunk külső segítséget a németekkel szemben. Ha a magyar politikusok ismerték volna az angolszászok valódi szándékait a térségünkkel kapcsolatban, Borhi szerint nem ugrottak volna fejest egy olyan reménytelen akcióba, ami aztán 1944 márciusában a német megszálláshoz és a rákövetkező katasztrófához vezetett.

Kállay minden jó szándéka ellenére sem tudta következetesen végiggondolni Magyarország helyzetét

– írja Borhi, de a közepes képességű miniszterelnök illúzióiban mások is osztoztak. A magyar elit abba a hitbe ringatta magát, hogy az angolok úgysem engednék át a Duna-medencét a szovjeteknek, mert az országnak biztonságpolitikai jelentősége van. Tévedtek, nem volt, és tévedésük végzetesnek bizonyult.

Kállayék végig a Churchill által képviselt adriai partraszállásban bíztak. Nem tudták, hogy ez csak a balkáni partizánok megsegítésére irányult volna, arról soha nem volt szó, hogy angol katonák érkezzenek a Kárpát-medencébe. Londonnak, még Washingtonnál is inkább, egyébként is a kelet-európai térség stabilitása volt a fontos. Nekik elfogadható volt a háború utáni szovjet befolyás is a térségben: amikor 1944 októberében Moszkvában (nem pedig Jaltán, mint gyakran hiszik) létrejött a híres százalékos egyezmény Európa felosztásáról, Sztálin megkapta Churchilltől azt, amit Hitlertől 1940-ben még nem: a Balkán és Kelet-Közép-Európa feletti ellenőrzést.

Magyarországnak az lett a sorsa, hogy a szovjet szférába kerüljön. Pedig a magyar külügy annyira rettegett a szovjet megszállástól, hogy a remélt angolszász megszállásért még úgy is megkockáztatták az elkerülni akart német megszállást, hogy az amerikaiak gyakorlatilag nem ígértek semmit a kiugrásért cserébe. A magyar külpolitika legalább a trianoninál valamivel kedvezőbb békét remélt, de erre nem volt valós esély. Területre vonatkozó ígéretet hivatalosan soha nem kaptunk, és Borhi szerint nem is ezen múltak a dolgok. Erdély nem azért került a II. világháború után újra Romániához, mert a román kiugrás a magyarral ellentétben sikerült; Moszkva azért favorizálta ebben a kérdésben a románokat, mert Erdélyt ellenszolgáltatásnak szánták Besszarábia (nagyjából a mai Moldávia) elvételéért.

Feláldozható testőr

Egy ideig az angolszászok kifejezetten hárították a magyar megkereséseket, mert inkább az oroszokkal akartak jóban lenni: attól féltek, hogy a szovjetek már egy angolszászokkal kötött különalku lehetőségének a felvetése miatt is kiléphetnek a háborús koalícióból. Igazi tragédia azonban abból lett, hogy a német csatlósokkal szembeni amerikai politika idővel megváltozott, és 1943 végétől kifejezetten bátorították a Harmadik Birodalommal való szembefordulást, annak ellenére, hogy tudták: ennek véghezvitelére nincs esély.

A fordulat azután következett be, hogy 1943 késő nyarán döntöttek a normandiai partraszállásról. Az addig Amerikának csak másodlagos fontosságú kelet-európai kis országok ezzel felértékelődtek, de csak mint beáldozható bábuk kaptak szerepet. A szövetségesek a német csatlósokkal, így a Magyarországgal szembeni politikát a háború megnyerésének és az oroszokkal való nagykoalíció megőrzésének vetették alá.

Az angolszász stratégia lényege az volt, hogy a német csatlós Magyarországot és Romániát a lehető legnagyobb ellenállásra buzdítsák, ezzel kiprovokálják a német megszállást, és így minél több német hadtestet kössenek le, gyengítve a Harmadik Birodalom erőit a tervezett normandiai partraszállásnál. Mindez a Bodyguard nevű megtévesztő hadműveletbe illeszkedett: ennek az volt a célja, hogy a németek olyan területekre telepítsenek jelentősebb haderőt, ahol nem zavarják a szövetségesek lényegi hadműveleteit.

Ennek a hadműveletnek volt az eredménye az is, hogy a németek még akkor sem hitték el a normandiai partraszállás valódi helyét, amikor az már teljes erővel zajlott. Szintén ennek az összetett megtévesztésnek volt köszönhető, hogy Hitler délről is várt egy komoly támadást: az angolszászok ugyan már rég elvetették a Szlovénián keresztül történő támadást, de Hitler még mindig hitt a ljubljanai résen keresztüli offenzívában, és a valójában egyáltalán nem is létező Patton-féle 7. amerikai hadsereg trieszti partraszállásában.

Borhi az iratok alapján azt állítja, a britek és az amerikaiak kifejezetten azért gyakoroltak ránk nyomást a kiugrás érdekében, hogy a németek bevonuljanak. Eleve azzal számoltak, hogy a németek meg fognak szállni minket, de a megszállás katonai értelemben lesz annyira költséges a Harmadik Birodalom számára, hogy azzal még mindig a szövetségesek járnak jól.

Miközben az amerikai külügy azzal fenyegetett, hogy a háborús részvételük miatt a háború végén ugyanúgy fognak velünk és a többi csatlóssal bánni, mint Németországgal, a háttérben az apparátus valójában jól ismerte a kényszerhelyzetet, amiben voltunk. Alexander Cadoga, a külügyminiszter helyettese is képtelenségnek tartotta a kiugrás sikeres végrehajtását „míg nem tudjuk megvédeni őket”. Ő a magyarokról olyan népként beszélt, „melynek helyzete nem engedi meg, hogy felszólításunknak eleget tegyen”.d-day

Veréb! Elment az eszed?

Az aggódó hangokkal azonban a döntéshozók nem sokat törődtek. Amikor az egyik magyar diplomata megpróbálta elmagyarázni a német megszállás következményeit a szövetségesek képviselőinek, a később hidegháborús CIA-igazgatóként nagy karriert befutó Allen Dulles ezt válaszolta állítólag:

Háború van, a könyökünkig ér a vér, néhány százezer élet ide vagy oda már nem számít.

A német megszállás közvetlen kiváltó oka ma is ismeretlen. Valószínűleg a Veréb-misszió volt az utolsó csepp a németek poharában. 1944. március 15-én Duke ezredes vezetésével amerikai ejtőernyősöket dobtak le Magyarországon. Bár a merész akció miatt Hitler őrjöngött, a bevetés résztvevői meglepő módon nem kaptak pontos tájékoztatást a magyarországi feladatukról. Borhi könyvében az a gyanú fogalmazódik meg, hogy a küldetésnek egyetlen komoly célja volt: a megszállás kiprovokálása.

Az angolszász hatalmak tehát eleve kudarcra ítélték a kiugrást, de mégis erre buzdították a magyar vezetést – miközben tudták, hogy abból Magyarország részére tragédia következik. Ezzel nem szolgálták a halálra szánt zsidók túlélését sem, aminek úgy-ahogy, de garanciája volt addig – minden korlátozás, hátrányos megkülönböztetés, a kamenyec-podolszkiji és újvidéki tömeggyilkosságok ellenére – a magyar állam szuverenitása. Pedig ekkor a briteknek éppen elég információjuk volt már a holokausztról: a brit kódfejtő szolgálatok már 1943-ban tudatában voltak, hogy a németek szisztematikusan és tömegesen mészárolják le a zsidóságot. Erősebben fogalmazva: bár a magyar politika és a magyar állam felelőssége ettől még óriási, a szövetségeseknek is van némi közvetett felelőssége a magyar holokausztban.

A szövetségeseknek hátsó szándékaik voltak, és politikájuk ellentétes volt a kelet-közép-európai államok alapvető nemzeti érdekeivel – hangsúlyozza Borhi. Belehajszoltak egy eleve kudarcra ítélt politikába, a történész szerint ahhoz hasonlóan, ahogy majd 1956-ban buzdítja a Szabad Európa Rádió a magyar forradalmárokat kitartásra, miközben Amerika pontosan tudja, hogy nem tud segíteni a szovjet tankok ellen. Jelentős katonai előny ráadásul nem is származott végül Magyarország német megszállásából. A normandiai partraszállás idején mindössze 50 ezer német katona lehetett Magyarországon – nem ezen múlt a háború kimenetele, de ezért kockáztatták az angolszászok számtalan ember életét Magyarországon.

643Borhi László az angolszász dokumentumok alapján az egész magyar kiugrási politikát megkérdőjelezi. Szerinte felmerülhet, hogy ennél „esetleg célravezetőbb lett volna a németek gazdasági követeléseit tessék-lássék kielégítve megpróbálni kivárni a háború végét”. A történész szerint a magyar külpolitika a második világháborúban nem volt abban a helyzetben, hogy befolyásolja az ország sorsát. A magyar külpolitika szinte mindegy hogy mit lépett, annak kimenetele katasztrofális volt, és nem is lehetett más. Magyarország tehetetlen báb volt egy nagy stratégiai játszmában – ahogy egyébként legalábbis a rendszerváltásig.

Forrás: index.hu

Oroszok figyelmeztetése az USA-nak

Az Egyesült Államokban élő oroszok egy csoportja úgy véli, hogy az USA és a NATO jelenlegi politikája az Oroszországgal és Kínával való katonai konfrontáció és egy harmadik világháború felé sodorja Amerikát, miközben a tömegtájékoztatás igyekszik elbagatellizálni ennek veszélyét, Oroszország állítólagos „katonai és gazdasági gyöngeségéről” hadoválva. Éppen ezért arra figyelmeztetik az amerikai polgárokat, hogy hazudtak nekik: a valóság ugyanis az, hogy „ha háborúba keveredik Oroszországgal, akkor az Egyesült Államok minden bizonnyal megsemmisül, a legtöbben pedig meghalunk”. (A Russian Warning, cluborlov.blogspot.com, 2016. május 31.)

warning-of-dangerA figyelmeztetés megszövegezői emlékeztetnek rá, hogy ahányszor csak Oroszországot megtámadták, mindig győzött, még Napóleon és Hitler ellen is. Szerintük az új orosz hadsereg Szíriában eklatáns módon demonstrálta csapásmérő képességét, „az új orosz fegyverek azonnali, észrevehetetlen, megállíthatatlan és tökéletesen halálos megtorlásra” képesek, ezért „támadás esetén Oroszország nem fog meghátrálni, hanem bosszút áll és teljesen megsemmisíti az Egyesült Államokat”. Ahogyan figyelmeztetésükben írják, „az amerikai vezetés mindent megtett, hogy a katasztrófa szélére sodorja a helyzetet. Először is az oroszellenes politikája meggyőzte az orosz vezetést, hogy fölösleges engedményeket tenni a Nyugatnak vagy tárgyalni vele. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugat mindig támogatni fog bármilyen oroszellenes egyént, mozgalmat vagy kormányt, legyenek azok adócsaló orosz oligarchák, ukrán háborús bűnösök, szaúdiak pénzelte vahabita terroristák Csecsenföldön vagy templomot megszentségtelenítő punkok Moszkvában.”

Miután korábbi ígéreteit megszegve a NATO felvonult az orosz határra, és immár közvetlen közelről fenyegeti Szentpétervárt, „az oroszoknak nem maradt hova visszavonulni. Nem fognak támadni, de nem is fognak meghátrálni. Az orosz vezetést a lakosság 80 százaléka támogatja, a maradék 20 százalék pedig úgy érzi, hogy nem elég kemény a nyugati túlkapásokkal szemben.” Az Egyesült Államokban élő oroszok arra is felhívják az amerikaiak figyelmét, hogy velük ellentétben az oroszok nem egy „izgalmas és győztes külföldi kalandnak” tekintik a háborút, hanem „gyűlölik azt és félnek tőle”, de „készek és már évek óta felkészültek rá”, mégpedig nagyon hatékonyan, nem úgy, mint az amerikaiak, akik milliárdokat pazaroltak el kétes fegyverprogramokra. McCain szenátor egyszer lekicsinylően „országnak álcázott benzinkútnak” nevezte ugyan Oroszországot, ez utóbbi azonban nemcsak a világ legnagyobb olajtermelője, hanem a világ vezető gabona- és nukleáris technológia-exportőre is, amelynek társadalma „ugyanolyan fejlett és kifinomult, mint az Egyesült Államoké”, a fegyveres erői pedig készek megmérkőzni a NATO-val hagyományos és atomfegyverekkel egyaránt, noha az oroszok tisztában vannak vele, hogy „egy ilyen harc öngyilkosság lenne mindkét oldal számára”. Annak ellenére, hogy „felelőtlen propagandisták” hamis biztonságérzetbe ringatják az amerikai publikumot, „az amerikai rakétaelhárító rendszerek képtelenek megvédeni az amerikai népet egy orosz atomcsapástól.”

ww3A figyelmeztetés megfogalmazói szerint a két ország ellentétének az az oka, hogy az amerikai vezetés – amelybe a Clinton-éra alatt beszivárogtak a diktátumaiknak nem engedelmeskedő országokat szétzúzandó ellenségnek tekintő neokonok – nem hajlandó egyenlő partnerként kezelni Oroszországot, és az utóbbi évek sorozatos katonai kudarcai ellenére továbbra is a „világ vezetőjének” tekinti magát, márpedig ezt sem Oroszország, sem Kína, sem a világ országainak többsége nem fogja elfogadni. „Ez a fokozatos, de nyilvánvaló hatalom- és befolyásvesztés hisztérikussá tette az amerikai vezetést, és a hisztériát csak egy kis lépés választja el az öngyilkosságtól”, írják. Ezután felszólítják az amerikai fegyveres erők parancsnokait, hogy adott esetben ne engedelmeskedjenek a politikusok Oroszország megtámadására vonatkozó „öngyilkos parancsának”, mert a nürnbergi törvényszék óta a támadó háború a legsúlyosabb nemzetközi bűntett, és Nürnberg óta a „csak parancsot teljesítettem” mentség nem fogadható el érvényes védekezésként. Felszólítják az amerikai népet is, hogy tanúsítson ellenállást minden politikussal vagy párttal szemben, aki/amely felelőtlenül provokálna egy olyan nukleáris szuperhatalmat, amely egy óra alatt képes elpusztítani Amerikát. Szerintük Oroszország sohasem fogja megtámadni az USA-t, sem az EU bármely tagállamát, a Szovjetuniót sem akarja feltámasztani, nincs tehát semmiféle „orosz fenyegetés”. Ha viszont megtámadják vagy támadással fenyegetik, akkor az orosz vezetés „nagy szomorúsággal és nehéz szívvel teljesíteni fogja esküvel fogadott kötelességét, és olyan nukleáris zárótüzet bocsát ki, amelyet az USA sohasem fog kiheverni.”

Ehhez háttérinformációként csak annyit, hogy az USA annak ellenére is provokálja Oroszországot, hogy a katonai technológia terén legalább egy évtizedes lemaradásban van vele szemben. Íme néhány példa: a Patriot rakétaelhárító-rendszer elavult; az Aegis fegyverzetkoordináló rendszer ugyancsak; az F–35 vadászbombázó műszaki hibák garmadája miatt gyakorlatilag bevethetetlen; az F–22 Raptor nem ellenfél a SU–35 számára; az F–35, F–22 és B–2 egyaránt elavult az S–500 Prometej légelhárító és rakétaelhárító rendszerrel szemben; az amerikai rakétaelhárító rendszerek tehetetlenek a föld felett repülő, többszörös atomtöltetű, a végső fázisban a fantasztikus 25 000 km/h sebességet elérő orosz cirkáló rakétákkal szemben; az amerikaiaknak mindössze hat jégtörőjük van az Északi-sarkkörön, az oroszoknak negyven, a többségük atommeghajtású; a hiperszonikus rakéták fejlettsége terén az oroszok négygenerációs előnyben vannak az amerikaiakhoz képest.

orosz_atom3Mindezt nem én állítom, hanem maguk az amerikai katonai szakértők. És akkor még nem beszélek az oroszok elektronikus zavarásáról, amely lehetővé tette számukra 40 vadászgép Szíriába küldését anélkül, hogy az amerikai műholdak vagy a „mindent látó” AWACS kémrepülők észrevették volna őket. Miután kénytelen volt felfegyverkezni Washington arrogáns viselkedése miatt, Oroszország tehát immár valóban képes visszajuttatni az Egyesült Államokat a kőkorszakba.

Gazdag István

Forrás: demokrata.hu

Probléma, reakció, megoldás

Tavaly láthattuk, hogy milyen reakciók és „megoldások” születtek a párizsi terrortámadás után. A hatóságok számára lehetővé vált számos régóta tervezett intézkedés megvalósítása. A hatás érthető módon Franciaországban volt a legkézzelfoghatóbb, ahol ideiglenesen felfüggesztették az alkotmányt, a parlament pedig három hónapra meghosszabbította a biztonsági és rendőri erőknek a szükséghelyzet kapcsán adott különleges hatalmat.

terror_europe1Hollande elnök pedig alkotmánymódosítást és a biztonsági erők költségvetésének növelését akarja elérni.

A terrortámadás természetesen más országokra is kihatott.

Nagy-Britanniában például a támadás előtt csökkenteni akarták a rendőrség költségvetését. A támadások után persze már nem volt nehéz meggyőzni a honpolgárokat és a csökkentést támogató politikusokat, hogy ilyen kritikus időkben balgaság lenne ezt meglépni, sőt, a rendőrségnek több pénzre van szüksége. Kiadáscsökkentés helyett tehát költségvetés-emelés jön.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke pedig újult erővel lépett fel az EU hadsereg felállítása mellett.

Úgy tűnik, hogy a probléma-reakció-megoldás egyenletből még néhány elem hiányzik, hogy ez a bizonyos hadsereg fel is állhasson, de látjuk, hogy minden ebbe az irányba mutat. A hivatalos kommunikáció lényege, hogy ’a nemzeti biztonsági erők csúnyán leszerepeltek, így a hatalom konszolidációjára és együttes erőfeszítésre van szükség ez EU-n belül’.

Egyesek úgy gondolják, hogy a migrációs válság és a terrortámadások az EU és/vagy Schengen összeomlását és a határok lezárását fogják eredményezni – és való igaz, hogy bizonyos fokig láthatók ilyen lépések – de ez valószínűleg csak egy apró részlet a probléma-reakció-megoldás teljes képletében.

1036320663Sokkal valószínűbb, hogy az EU nem szétesni fog, hanem egyre több és nagyobb hatalom összpontosul majd az európai vezetés kezében, míg létre nem jön egy teljesen nemzetek felett álló kormány.

Csupán néhány napot kellett várni a terrortámadások után és a New York Times már arról írt, hogy„Európa valami újat lát, amit a titkosszolgálatok még nem”:

„Amennyiben bizonyítékot keresünk az európai titkosszolgálatok hatástalanságára a potenciális terroristákra vonatkozó információk megosztását és alkalmazását illetően, a halálos brüsszeli támadások elkövetőinek szerdai azonosítása kétségkívül elegendőnek bizonyul.

Az egyik támadót, Ibrahim el-Bakraoui-t tavaly már kitoloncolták Törökországból Hollandiába, azzal az erős gyanúval, hogy dzsihádista volt.

„Egyértelmű figyelmeztetésünk ellenére, miszerint külföldi terrorista harcossal van dolgunk, a belga hatóságok azt mondták, hogy nem voltak képesek kapcsolatot találni a terrorizmussal,” nyilatkozta Recep Tayyip Erdogan török elnök egy ankarai sajtótájékoztatón.

Mára teljesen világossá vált, hogy az Iszlám Állam terroristáinak [és az őket irányító, finanszírozó, felfegyverző és kiképző embereknek a] tevékenysége és gondolkodása nemzeteken átívelő és nem veszi figyelembe az országhatárokat. A kérdés egyre sürgetőbb Európa számára a [terroristák] ellen folytatott harcban: Vajon ők képesek ugyanezt tenni?”

A laza stílusból könnyen azt feltételezhetnénk, hogy egy op-ed cikkről van szó, de nem ez a helyzet. A cseppet sem átlátszó kérdésre a választ is megkapjuk a cikkből:

„A kilátások nem túl ígéretesek. Szerdán újabb sürgető felhívások érkeztek egy páneurópai titkosszolgálat felállítására, ami képes lenne hatékonyan megosztani a különböző országokból érkező titkosszolgálati információkat. Az Európai Parlament tagjai különböző médiumok segítségével próbálták cáfolni a koordináció hiányát.”

„Bár alapvetően leküzdendő akadálynak számít a nemzeti büszkeség és a bürokrácia is, a szakértők [Ez a varázsszó nem maradhat el egy ilyen kondicionáló cikkből.] rámutattak, hogy még az egyes országokon belül is nehézkes az együttműködés a különböző ügynökségek között (egyedül Franciaországban 33 működik).

„A titkosszolgálatok természetükből adódóan megtartják maguknak a megszerzett információt,” mondta Jean-Marie Delarue, aki a szóban forgó ügynökségek megfigyelési kéréseinek elbírálásáért felelős ügynökség feje volt korábban.

„Az információ hatalom. A titkosszolgálatnál az embernek csak ellenségei vannak, barátai nem.”

Valószínűleg ez utóbbi a legigazabb mondat az egész cikkben.

EuropolEgy azonban biztos, a „megoldás” következő fázisának kivitelezése javában folyik. Adott egy újabb titkosszolgálati „bukás”, amire mi más lehetne a megoldás, minthogy még több hatalmat adunk nekik.  Nem egyértelmű? Sőt, ne csak hatalmat adjunk nekik, hanem legyenek központosítva, nemezetek feletti jogosultsággal. Minek azok az idegesítő nemzeti védelmi vonalak? Úgyis csak útjában állnak a titkosszolgálatoknak, akik így nem tudnak rendesen megvédeni bennünket.

Elvégre biztonságot akarunk, vagy nem? A sajtó persze teljes gőzzel támogatja a hivatalos vonalat. Még Brüsszel egykori polgármesterét is előrángatták az ügyben, aki megerősítette, hogy egy páneurópai FBI-ra van szükség a terrorizmus ellen.

„Egyre inkább nemzetközi szinten kell dolgozunk Európában. Természetesen szükségünk van valamiféle európai FBI-ra. Fel kell állítanunk egy egységes rendőrséget és titkosszolgálatot, ami az egész Uniónak dolgozik. Ma ezzel nem rendelkezünk, pedig erre van szükség. Meg kell mondanom, hogy a bilaterális együttműködések a különböző nemzetállamok között egyre szorosabbak. Sokat fejlődtek az elmúlt években.”

Végtére is kimondta a lényeget: a bilaterális kapcsolatok egyre szorosabbak, az illetékesek pedig buzgón tevékenykednek a színfalak mögött. A bürokrácia egyre erősebb és bár az EU látszólag a felbomlás szélén áll, igazából az ellenkezője történik. Az EU a hatalom konszolidációja felé halad.

Az üzenet lényege tehát, hogy a titkosszolgálati bukásra egy páneurópai FBI a válasz. Ha a titkosszolgálat nem működik, még több, még jobban központosított titkosszolgálat kell. Mi más…

Ez természetesen nem meglepő az alternatív híreket követő olvasók számára, akiknek valószínűleg nincs szüksége alapos magyarázatra, hogy átlássák a helyzetet, de ha valaki szeretné frappánsan megfogalmazni a lényeget azoknak, akik még csak most kezdik kapiskálni, hogy valami nincs rendben, nézzék át ezt a régebbi összefoglalót a megrendezett eseményekről:

Semmi sem képes olyan hatalmat és momentumot biztosítani egy autokrata rezsim számára, mint egy látványosan erőszakos cselekmény, amelyben az áldozatok hirtelen és értelmetlenül vesztik életüket, lehetővé téve az autokrata számára, hogy a romokra felmászva a helyzet hősének kiáltsa ki magát. A tragédia hatására sokkos állapotba került közvéleményt ilyen helyzetekben lehet a legkönnyebben a legkegyetlenebb despotizmus felé terelni. A „biztonság” köpönyegébe burkolt despotizmus felé.

policestateAz erőszakos és terrorista cselekmények SOHASEM szolgálják az átlagemberek hasznát. Mindig és kizárólag a hatalmi pozícióban lévőket erősítik.

Minden diktátor ilyen eseményekről álmodik, akkor is, ha bizonyos esetekben tényleg spontán létrejött terrorszervezetek spontán terrorista akcióiról van szó, ami az Iszlám Állam esetében éppen nem mondható el. Egy autokrata rendszer számára elengedhetetlen, hogy félelemben tartsa állampolgárait, hogy szükségét lássák a rossz-fiúk ellen védelmet ígérő kormánynak.

Forrás: www.idokjelei.hu / James Corbett

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2016.03.24. AP: 400 fegyverest képzett ki Európa ellen az ISIS

2016.03.24. Hillary Clinton: most rajtunk a sor, hogy segítsünk Európának

Szíria: Egy kiterjedt háború kapujában

Bár a magyar médiában nem sokat olvashattunk róla, néhány külföldi oldal megírta, hogy Törökország a Közel-Kelet legnagyobb kiterjedésű hadgyakorlatára készül a szír határ mentén, a szaúdiak pedig nyilvánosan Bashar al-Asszád elnök „erőszakos elmozdításával” fenyegetőznek. Törökország úgy gondolja, hogy „biztonsági zónát” kell felállítani Szírián belül „humanitárius célzattal”. Szaúdi-Arábia, Törökország és szunnita szövetségeseik óriási mennyiségű pénzt fektettek a szíriai konfliktusba, nem beszélve az általuk biztosított fegyverekről, így most, hogy szunnita felkelőik közel állnak a teljes vereséghez, minden erejükkel azon vannak, hogy ürügyet találjanak a közvetlen beavatkozásra.

torok_syria16Szaúdi-Arábia jelenleg azzal érvel, hogy Asszád egy rendkívül veszélyes diktátor, akit minden körülmények között, bármilyen eszköz árán el kell mozdítani pozíciójából.

Amennyiben a béketárgyalások nem járnak sikerrel, Bashar al-Asszád szír elnököt akár erőszakkal elmozdítjuk a helyéről, nyilatkozta Szaúdi-Arábia külügyminisztere.

„Bashar al-Asszád távozni fog, efelől ne legyenek kétségeink,” nyilatkozta Adela al-Jubeir Szaúdi-Arábia külügyminisztere a CNN-nek. „Vagy egy politikai folyamat eredményeként fog távozni vagy erőszakkal kerül eltávolításra.”

Szaúdi-Arábia katonákat és vadászrepülőket is küldött arra a török katonai bázisra, ahonnan az esetleges szárazföldi akciót indítanák.” (forrás)

Mégis kire célzott Asszád „eltávolítójaként”?

saudi_troopsA szaúdiak tényleg készen állnak szárazföldi csapatok bevetésére?

A fentiek alapján úgy tűnik, igen. Külügyminiszterük ezzel kapcsolatban sem kertelt:

„El kell mondanom, hogy komoly tárgyalások folynak egy szárazföldi komponens hozzáadásáról a Szíria elleni kontingenshez, ugyanis muszáj megteremteni a lehetőséget a területek megtartására, ami a levegőből nem megvalósítható.”

„Részt fogunk venni az USA vezette koalícióban, amennyiben szárazföldi csapatok bevetése mellett határoznak Szíriában. Készen állunk arra, hogy különleges egységeket küldjünk ezekhez a csapatokhoz.”

Csakhogy ennek meglépését Szíria és szövetségesei nem fogják ölbe tett kézzel nézni. Ez esetben viszont a szaúdiaknak a Hezbollah-val, Iránnal és Oroszországgal is számolnia kell. Ehhez persze komoly segítségre lenne szükségük, ami megmagyarázhatja a fent említett közös hadgyakorlat szükségességét. Végre a CNN is kénytelen volt írni a szaúdi katonai erők gigantikus parádéjáról:

„Szaúdi-Arábia hatalmas katonai gyakorlatot tart, amelyben 20 nemzet erői vesznek részt, jelentette az állami média hétfőn.

Az Északi-villám elnevezésű, az észak-szaúdi Khalid Király Katonai városban tartott hadgyakorlatban arab és muszlim országok vesznek részt a Szaúdi Hírügynökség szerint. A hírügynökség nem szolgáltatott további részleteket a hadgyakorlattal kapcsolatban, de a „térség történelmének legnagyobb” gyakorlataként említette.

A hírek szerint a gyakorlatban Szaúdi-Arábia mellett Jordánia, Bahrain, Szenegál, Omán, Egyesült Arab Emírségek, Szudán, Kuvait, Maldív-szigetek, Marokkó, Pakisztán, Csád, Tunézia, Comore-szigetek, Dzsibuti, Malajzia, Egyiptom, Mauritánia és Mauritius vesznek részt, összesen 350 000 katonával, 20 000 tankkal, 2420 harci repülőgéppel és 460 katonai helikopterrel.

Eközben a török hatóságok kitartanak a „biztonsági zóna” felállításának szükségessége mellett az észak-szíriai menekültek számára. Mivel folyamatosan több ezer menekült tart Törökország irányába, úgy gondolják, hogy ezzel némiképp irányítás alá vonhatják a helyzetet. A határ szíriai oldalán már több török üzemeltetésű tábor is áll, ahol hozzávetőleg 100 000 szír menekültről viselnek gondot. Persze senki sem gondolja komolyan, hogy itt pusztán a menekültek megsegítéséről lenne szó.

Az Iszlám Állam évek óta használja bázisként Törökországot, amin keresztül sok millió dollár értékben adott el olajat szerte a világon.

Az Iszlám Állam és Törökország közötti együttműködés mára annyira egyértelművé vált, hogy még a CNN is elismerte.

„Az USA ki akarja űzni az Iszlám Államot a török határ menti területekről, hogy ne tudjanak több ellátmányhoz jutni Törökországon keresztül.”

putin-vs-erdoganAz ISIS olajszállító parádéjának végül az orosz bombázók vetettek véget és most úgy tűnik, hogy a szunnita militánsok számára stratégiai fontosságú Aleppoba vezető utánpótlási útvonalat is elvágják.

A folyosó Azaz városán át vezet, ami láthatólag életbevágóan fontos a török miniszterelnökszámára, aki kijelentette, hogy nem hagyják elesni a várost.

„Nem fogjuk hagyni, hogy Azaz elessen,” nyilatkozta Davutoglu riporterek kérdésére, saját repülőgépén Ukrajnába tartva. „Ha még egyszer közeledni próbálnak, keményebb reakcióra számíthatnak.”

Láthatjuk, hogy miközben Törökország az Iszlám Állam ellenségének próbálja mutatni magát, egyszer sem említve a szervezet jelenlétét Azaz városában, egy 2013-as BBC cikkből kiderül, hogy az a terrorista csoport irányítása alatt áll:

Az Iszlám Állam, vagyis az al-Kaidához kötődő legkeményebb csoport, elfoglalta Azaz városát a Szabad Szír Hadseregtől. A dzsihádisták kemény szorításának egyik jeleként egy szemtanú elmondta, hogy a városban senki sem dohányzik az utcán, mivel az iszlamisták ezt tiltják.”

Tavalyi hírekből pedig tudjuk, hogy a szervezet továbbra is jelen van a városban vagy annak környékén és soha nem vesztette el felette az irányítást. Inkább csak arról van szó, hogy a nyugat és területi szövetségesei számára előnyösebb volt azt a látszatot kelteni, hogy „csak mérsékelt lázadókról” van szó.

Érdemes megfigyelni, hogy a nyugati média híradásaiban egyetlen egyszer sem hangzik el, hogy tulajdonképpen kik ellen harcolnak a kurdok Azazban. Azért nem mert az Iszlám Államról van szó.

Ennek fényében Törökország intervenciója tulajdonképpen az Iszlám Állam és egyéb keményvonalas terroristák védelmében történne.

SyriaKard csattogtatás vagy kiterjedt háború?

Szíria megszállása hadüzenetet jelentene, illetve megerősítené, hogy az Iszlám Állam jelentette fenyegetés mögött mindvégig a NATO állt. Miközben bizonyos kiszivárgott hírek ezt a szavak szintjén már leleplezték, Szíria NATO általi megszállása az Iszlám Állam védelmében, tettekkel is demonstrálná ezt.

Az a tény pedig, hogy az USA láthatólag megpróbál politikailag eltávolodni mind Törökországtól mind pedig Szaúdi-Arábiától, azt jelzi, hogy már most, a kiterjedt provokáció vagy intervenció előtt egy hihető tagadhatóságon dolgoznak.

Vajon Szaúdi-Arábia és Törökország úgy gondolják, hogy majd szépen besétálnak Szíriába és elfoglalják a kiszemelt területeket, a szírek, a Hezbollah, Irán vagy Oroszország pedig ezt csendben végignézi?

Azonkívül, ha netán mégsem alakul ki harc, mármint ezekkel a szereplőkkel, az Egyesült Államok mégis hogyan szándékozik mindebből kimaradni?

Ne legyenek kétségeink. Szaúdi-Arábia és Törökország soha sem merne támadni amerikai támogatás nélkül.

apocalypseAz elkövetkező hetek kulcsfontosságúak. Március elejére Szaúdi-Arábia és Törökország valószínűleg elveszíti a támadás lehetőségét. A hadgyakorlatra összegyűlt csapatok a hivatalos ütemezés szerint addigra hazatérnek, az Aleppoban lévő szunnita militánsok pedig valószínűleg teljes vereséget szenvednek.

Kérdés persze, hogy ennyi erőfeszítés, pénzkiadás és idő után Szaúdi-Arábia és Törökország feladja-e terveit. Arról álmodoznak, hogy Szíriát szunnita nemzetté alakítják, és ha ezt a tervet most feladják, az ország Irán és a Hezbollah irányítása alá kerülhet, ami sokkal rosszabb számukra, mint az Asszád elmozdítására indult lépések előtti állapot.

A következő néhány nap során kiderülhet, hogy a konfliktus kiterjedt háborúvá eszkalálódik vagy sem.

Forrás: www.idokjelei.hu / New Eastern Outlook, The Economic Collapse

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2016.02.20. Ankara háborút akar kiprovokálni a NATO és Oroszország közt

2016.02.17. Szíria: Törökország szárazföldi hadműveletet szeretne

2016.02.16. Ankara: több százezer migráns indulhat el Európába

2016.02.15. Az USA rászólt a törökökre

2016.02.10. Mitől lettek hirtelen ilyen idegesek az oroszok?

2016.02.08. Térségi országokat is bevonnak a Szíria elleni agresszióba

Kissinger az Új Világrendbe hívja Putyint

Alexander Szobjanin orosz diplomata szerint Henry Kissinger február 3-i moszkvai látogatása során felajánlotta Vlagyimir Putyinnak az Új Világrendhez való csatlakozás lehetőségét, cserébe azért, ha Putyin segítséget nyújt a nyugati bankok kimentéséhez és a Vatikán által támogatott világvallás bevezetéséhez.

kissingerSzobjanin, aki a Stratégiai Környezet Központ tanácsadó bizottságának, valamint az Orosz-Iráni Külkapcsolati Tanácsnak is tagja, a Pravdának adott interjúban adott hangot véleményének.

Amikor Kissinger moszkvai látogatásának céljáról kérdezték, Szobjanin kifejtette, hogy a Kissingerhez hasonló emberek nem szoktak személyes jellegű látogatásokat tenni, így ezek „minden esetben valamilyen globális és összetett ügy érdekében történnek, mint amilyen Oroszország és az Egyesült Államok globális tevékenységei, a háborúk, globális piacok és forradalmak.”

Szobjanin úgy gondolja, hogy Kissinger és Putyin valószínűleg megtárgyalták a közel-keleti és orosz helyzetet, az olajár alakulását és Ukrajnát, hozzátéve, hogy ezek a kérdések önmagukban nem indokolnak személyes látogatást.

PUTIN-KISSINGER-745x373„A Közel-Keleten a saját szemünkkel láthatjuk a globális erők egyensúlyának kialakulását,” mondta, amivel az orosz szerepvállalás jelentette ellensúlyra célozhatott.

2013-as látogatása kapcsán Szobjanin elmondta, hogy Kissinger „az amerikai politikai elit egy bizonyos csoportját képviseli, amihez a Bush klán is tartozik.”

„A világ gyors ütemben halad a jelenlegi pénzrendszer összeomlása felé. Ebben a helyzetben azok a személyek, akik egész nemzetek költségvetését tudhatják magukénak, folyamatosan olyan lehetőségek után kutatnak, amelyek segítségével átmenthetik vagyonukat a jelenlegi pénzrendszer összeomlása és az új megjelenése utáni időkre.”

„Meg kell értenünk, hogy miközben az egész világ, és sajnos ehhez Oroszország is hozzátartozik, egyik konfliktusból és politikai játszmából a másikba bonyolódik, az amerikaiak azt hiszik, hogy ők állítják fel a játékszabályokat,”

mondta Szobjanin, kiemelve, hogy szerinte az USA a petrodollár bukása utáni időkhöz próbálja alakítani ezeket a szabályokat.

r-168Ironikus módon Kissinger maga is részt vett a petrodollár létrehozását célzó 1974-es tárgyalásokban Szaúdi-Arábiával, még a Nixon kormány idejében. Akkor kezdték ugyanis az olaj árfolyamát kizárólag dollárban meghatározni, arra kényszerítve ezzel a világ országait, hogy jelentős mennyiségű dollár tartalékkal rendelkezzenek, amennyiben olajhoz akartak jutni.

Az USA most a „dollár hatalomvesztése utáni” világra készül fel, ami „már nem lesz globális”. Ehhez szerinte Putyinra is szükség van, ezért próbál az USA kettős politikát játszani, vagyis egyszerre együttműködni, mégis szélsőségesen agresszív politikai retorikát alkalmazni Oroszországgal szemben.

„Az Egyesült Államok és Oroszország most is együttműködnek a legfontosabb kérdésekben és a legérzékenyebb területeken, beleértve a háborúkat, az olajipart, a befektetéseket, a technológiát és sok más kérdést,” mondta.

Szobjanin szerint a BRICS szövetség és a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségpontosan ilyen „gazdasági szövetségek”, amiken az USA aktívan dolgozik.

„A lavinaszerűen növekvő amerikai adósság miatt az amerikai gazdaság megmentése akkor is lehetetlen feladat lenne, ha az egész Közel-Keletet lángba borítanák. Két klán, a Clinton és a Bush családok harcát látjuk,” mondta Szobjanin, azzal a jelentőségteljes kijelentéssel tetézve meg észrevételeit, hogy szerinte a közelgő választások lesznek az utolsók az Egyesült Államok történelmében, „mert az Egyesült Államok ezt követően egy egészen másmilyen nemzet lesz.”

Szobjanin kifejtette továbbá, hogy Kissinger jelenleg a Bush klán tagja és annak érdekeit képviseli, miközben Hillary Clinton a csata másik ágát képviseli, és erősebb helyzetben van.

clinton-bushSzobjanin úgy gondolja, hogy Kissinger látogatásának elsődleges célja az volt, hogy kipuhatolja, vajon Putyin szívesebben látna egy Hillary Clinton vezette új globális rendet, vagy inkább a Bush klán által képviselt nemzetorientáltabb álláspontot részesíti előnyben.

„Egyértelmű, hogy a Clintonék szerinti új világrend, illetve egyes társaságok, mint például a Soros Alapítvány, kevésbé fogadják el Oroszországot.”

„Henry Kissinger a két bankárcsoport közötti brutális harc közepette érkezett Oroszországba, aminek végén a vesztes több tízezer milliárd dollár értékű adóssággal kell megbirkózzon,” miközben az USA bűnbakot keres a helyzetre.

„Oroszország kicsi, de rendkívül fontos szereplő a világ színpadán. Soha nem avatkoztunk belügyeibe, Oroszország mégis kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok és a Federal Reserve felemelkedésében,”

mondta, arra utalva, hogy amikor a 90-es években Oroszország fizetésképtelenséget jelentett saját államkötvényeire, a lépés jelentősen kiterjesztette a Fed hatalmát és globális monetáris politikájával immár manipulálni tudta a reálgazdaságot.

Szobjanin úgy gondolja, hogy elérkezett az a különleges pillanat, amikor Oroszország meghatározhatja az Egyesült Államok sorsát és Kissinger is ezért érkezett Moszkvába az amerikai elit képviseletében.

„A Bush klánnak szüksége van Oroszország pénzére, hadseregére és politikai támogatására Clintonék és a mögöttük álló bankárcsoport legyőzéséhez, hogy [a remélt győzelmet követően] őket vonhassák felelősségre az amerikai államadósságért. Ennek érdekében tetemes támogatásra hajlandóak Oroszország irányába különböző területeken.”

r-166A pápa és Kirill moszkvai pátriárka közötti történelmi találkozóra vonatkozó kérdésre Szobjanin elmondta, hogy szerinte az Egyesült Államok, a Vatikán, Németország és Franciaország vezetői közös nevezőt keresnek Oroszországgal.

„Valóban jelentőségteljes eseményről van szó, aminek különböző aspektusai vannak. Ilyen például az a tény, hogy az amerikai bankok felől érkező támadás a Vatikán bankját is érintette. A katolikus pénzrendszernek növelnie kell biztonságát és Oroszország segítségére lehet ebben.”

Szobjanin észrevételét a Vatikán bankjának likviditását illetően, amit legalább annyi titkolózás vesz körül, mint a Nemzetközi Fizetések Bankját (BIS), sokak mellett maga Ferenc pápa is felhozta már.

A 2015-ös Scarano botrány után a pápa szigorú reformokat hirdetett a Vatikán banki struktúrájában. Hasonló botrány rázta meg a pápai város pénzintézetét 2012-ben is, amikor a bank drámai körülmények között menesztette Ettore Gotti Tedeschit.

Putin-new-world-order-traitorSzobjanin úgy gondolja, hogy a két egyházfő a világot fenyegető két legnagyobb veszélyre (a nyugatra jellemző erősödő hitvesztésre és az Iszlám jelentette fenyegetésre) adandó válaszokról is beszél majd, ezen belül is a térítői tevékenységek felhagyásáról és az ökumenizmusról, az összefogás és a veszélyek elhárítása érdekében.

Forrás: idokjelei.hu / trunews.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2016.02.11. Lavrov: évtizedekig is érvényben maradhatnak a szankciók

2016.02.04. Kitört az energiaháború – Az oroszok nyerésre állnak

2016.02.03. A végső győzelemig bombáznak az oroszok

Izrael szerint Irán nagyobb veszély, mint az ISIS

Izrael védelmi minisztere szerint Irán nukleáris ambíciói és „terror infrastruktúrája” az ISIS-nél is nagyobb veszélyt jelentenek.

israel_mosheMoshe Ya’alon, izraeli védelmi miniszter egy Tel-Avivban rendezett konferencián kihangsúlyozta, hogy „Irán [Izrael] fő ellensége” és ha választani kellene az Iszlám Állam vagy egy Irán elleni nyílt konfliktus között, akkor inkább „az Iszlám Államot preferálná”.

Az észrevétel mögötti logika elég egyszerű, hiszen az Iszlám Államot előbb utóbb le fogják győzni, míg Irán folyamatos veszélyforrást jelent Izrael számára, főleg amióta a nyugattal való kapcsolata némiképp normalizálódni látszik.

„Teherán egy regionális hegemóniára törekvő szégyenletes rezsim. A Hezbollah, Irán egyik zsoldos szervezete, képes hadat üzenni. Irán jelenleg öt kontinensen rendelkezik terror infrastruktúrával: Ázsiában, Afrikában, Európában valamint Dél és Észak-Amerikában.”

nuke-alert-iranYa’alon nem ért egyet az Izraeli Védelmi Erők parancsnokával, aki szerint a 2015. júliusában aláírt P5+1 nukleáris megállapodás új lehetőségeket hozhat.

Az Irán és hat nagyhatalom által aláírt megállapodás szerint Irán 15 éven keresztül nem kezd 3,67 százalékosnál tisztább uránium dúsításába és az alacsony tisztaságú urániumból is csak kis mennyiséget tarthat az ellene életbe léptetett szankciók feloldása fejében.

Middle-East-dealYa’alon szerint a megállapodás csupán „három hónapról egy évre állította vissza az órát” és amikor „Irán gazdaságilag elég stabilnak érzi a helyzetet, még gyorsabban képes lesz előállítatni egy bombát”.

Szerinte Irán kulcsszereplőnek és Damaszkusz egyik főtámogatójának számít a térségben a lázadókkal szemben és szintén Iránt vádolja az Afganisztánban, Irakban, Szíriában, Jemenben, Bahreinben és Gázában tapasztalt instabilitásért.

iranvsisraelBár a védelmi miniszter elismerte Oroszország szerepét a szíriai helyzet rendezésére tett erőfeszítésekben, inkább az amerikai lépéseket dicsérte, amelyek miatt szerinte az „ISIS jelentős veszteségeket szenvedett Irakban és Szíriában”.

Az Iszlám Állam feletti végső győzelemhez a nagyhatalmaknak szerinte szárazföldi erőket is be kell vetni.

Forrás: www.idokjelei.hu /  rt.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2016.01.25. Formálódik a Peking – Teherán tengely

2016.01.17. Feloldják az Irán elleni szankciókat

Az USA figyelmeztetést ad az ISIS-nek a bombázások előtt

Félretéve egy percre, hogy ki és miért hozta létre az ellenséget, aki ellen a harc jelenleg folyik Szíriában, nézzük meg, milyen eszközökkel vág vissza az Egyesült Államok hadserege.

usa_isis5Amióta Oroszország valódi bombákat dob az ISIS állásaira Szíriában, az Egyesült Államok és a NATO erői kénytelenek kettős propaganda kampányt fenntartani az ügyben, egyszerre ígérve ellenállást és biztosítva védelmet az Iszlám Állam erőinek.

Így amikor az orosz erők olyan célpontokat támadnak, amik igencsak fájnak az ISIS pénztárcájának, az Egyesült Államok kénytelen hasonlónak tűnő kampányokat indítani.

Csakhogy az Iszlám Állam olajszállító teherautóinak kilövése helyett az amerikai stratégia igen érdekes, újszerű módszereket követ, amelyek során az Iszlám Állam konvojai a támadások előtt 45 perccel figyelmeztetést kapnak a támadóktól a támadás érkezéséről. Az amerikai erők figyelmeztető cédulákat szórnak rájuk a levegőből a következő szöveggel:

„Hagyják el teherautóikat, szaladjanak el. Figyelem! Légitámadás érkezik. Az olajszállító teherautókat meg fogjuk semmisíteni. Távolodjanak el a teherautóktól! Ne kockáztassák életüket!”

A hadsereg azzal magyarázza a figyelmeztetést, hogy a sofőrök között civilek is lehetnek.

Leaflet_1Arról persze egy szó sem esik, hogy más kontextusban a szabályok értelmében kérdezés nélkül lelőhetnek bárkit, aki támogatást nyújt egy terroristának, például azzal, hogy lopott olajat fuvaroz számukra. Arról sem esik szó, hogy ezek a potenciális civilek miért kapnak figyelmeztetést, amikor tényleges civilek felé semmilyen hasonló figyelmességet nem mutatnak. Igazán sajnálatos, hogy az amerikai hadsereg egyszer sem dobott le ilyen cédulákat Irakban az elmúlt tíz év során, hogy akár csak néhány civil áldozatot megmentsen a több millió iraki állampolgár közül, akik elestek a támadásokban.

Érdekes azt is megnézni, hogy hány olajszállító teherautót lőtt ki az Egyesült Államok Oroszországhoz viszonyítva. Steve Warren ezredes szerint az USA hadserege a kampány kezdete óta 116 tankert lőtt ki, míg az oroszok több, mint ezret semmisítettek meg öt nap alatt. Amikor pedig ennek okáról kérdezték, az ezredes egyszerűen azt felelte, hogy vadászgépeik kifogytak a lőszerből:

„A cél az volt, hogy minden teherautót megsemmisítsünk ott, de kifogytak a lőszerből, mielőtt ezt kivitelezhették volna. A célunk azonban az volt, hogy minden egyes teherautót kilőjünk.”

usa_isisAnnak ellenére, hogy ma már az Egyesült Államok megpróbál az ISIS ellenfeleként mutatkozni a nyilvánosság előtt, még mindig kénytelenek az orosz bombázásokról készített felvételeket mutatni a fővonalas médiában ennek alátámasztására.

Az amerikai külpolitika legújabb propaganda hadjáratát humorként is felfoghatnánk ezekben a feszült időkben, ha a helyzet nem lenne ennyire tragikus és egyben veszélyes is.

ISIS_USA_oilVégül pedig emlékeztetőül, hiszen nem tudjuk, hogy mindebből valójában mennyi a propaganda:

A hamis kelet-nyugat paradigma – A szabadság vége vagy a szabadság előszobája?

Forrás: www.idokjelei.hu / Activist Post

Nagy Kaliber

Október 7-én a Kaszpi-tengeri orosz flotilla egyetlen rakétasortüze is elég volt ahhoz, hogy frappáns bizonyítékot szolgáltasson az Egyesült Államok által évtizedek óta űzött „ágyúnaszád-diplomácia” korlátaira. Élvezzük hát ki a helyzet sajátos sármját. Az Irán és Irak fölött átrepülő 24 darab Kaliber típusú robotrepülőgép szíriai területen csapódott be, és a jellemző módon név nélkül nyilatkozó Pentagon-források állításával ellentétben valamennyi célba talált, mégpedig 1500 kilométerre Oroszország határától, noha az amerikai szakértők úgy vélték, hogy ezeknek a „házi” használatú orosz rakétáknak maximum 500 kilométeres a hatótávolságuk.

orosz_kaliberOroszország első számú riválisa mindeddig abban a tévhitben ringatta magát, hogy nemcsak a Kaszpi-tengeri, hanem a fekete- és a balti-tengeri orosz flotta is kizárólag partvédelmi célokra alkalmas. Csak az északi-tengeri és a csendes-óceáni orosz flottáról gondolta azt, hogy komoly konfliktus esetén valóságos veszélyt jelenthetnek rá nézve. Éppen ezért gyakorlatilag sérthetetlennek képzelte repülőgép-anyahajóit. Az amerikai stratégiai számítások szerint egyetlen ilyen harci eszköz megsemmisítéséhez legalább száz rakétára lenne szüksége az orosz haditengerészetnek, vagyis gyakorlatilag az egyesített északi-tengeri és csendes-óceáni flotta összes hajójának a teljes tűzerejére.

_85957928_russia2_syria_caspian_sea_624Washingtonban mindeddig naivan azt hitték vagy inkább remélték, hogy a két orosz nyílt tengeri flotta egyenként a legrosszabb esetben is legfeljebb csak egyetlen amerikai repülőgép-anyahajóban képes (akár jelentősebb) kárt okozni, gyakorlatilag a saját támadóerejük megsemmisülése árán, és utána már semmi sem fenyegetné az USA tengerek fölötti egyeduralmát. Most azonban kiderült, hogy még a viszonylag kis méretű orosz hadihajók lőtávolsága is jóval több, mint 1500 kilométer (valószínűleg legalább 4000). Így a kaszpi- és a fekete-tengeri orosz flották anélkül képesek csapást mérni bármely célpontra a Földközi-tenger keleti medencéjében és a Perzsa-öbölben, a balti-tengeri flotta pedig az Északi-tengeren és akár a La Manche-csatornán, hogy elhagynák a parti vizeket. Mivel az északi-tengeri orosz flotta képes az északi Atlanti-óceán ellenőrzésére az ellenség lőtávolságán kívül, a csendes-óceáni flotta pedig képes megsemmisíteni mindent, ami a Hawaii-szigetektől északra mozog a Csendes-óceánon, az Egyesült Államok haditengerészete nem tudja elhárítani a veszélyt az eurázsiai kontinens partjain. Miután bebizonyosodott, hogy az orosz parti vizek legjelentéktelenebb hajójáról is leadhatnak pusztító rakétasorozatot, az amerikai tengerészek már csak közvetlen közelből fogják észlelni ezeket a rakétákat, hacsak nem a becsapódáskor, és így esélyük sem lesz a védő intézkedések megtételére. Hirtelen kiderült tehát, hogy az elképzeltnél sokkal kevesebb rakéta sortüze is megsemmisíthet egy repülőgép-hordozót, és ehhez többé nincs szükség az ellencsapás közvetlen kockázatának kitett nagy hajók bevetésére.

Mi is történt valójában? Egészen október hetedikéig Washington úgy vélte, hogy Oroszország egyáltalán nem képes ténylegesen szembeszállni az Egyesült Államok fegyveres akcióival atomfegyverek bevetése nélkül, és éppen ez volt a nemzetközi politikában tanúsított amerikai arrogancia alapja. Az amerikaiak sohasem palástolták, hogy erőt alkalmaznak, amikor csak akarnak. Egyszerűen csak azért, mert konvencionális fegyverekkel senki sem volt képes szembeszállni velük, és Oroszország bizonyára nem fog atomháborút kirobbantani Irak, Szíria, de még Ukrajna miatt sem. Mint egy nagyszájú kamasz, aki meg van róla győződve, hogy ő a legerősebb a bandájában, az amerikaiak teljes nyugalommal keveredtek konfliktusba az „utánozz, ha tudsz” elvét követve, teljesen biztosra véve, hogy senki nem tudja. Hirtelen aztán rádöbbentek, hogy valaki mégis tudja. Tudniillik Oroszország.

syria_caspianMost aztán érthető a zavarodottságuk, hiszen az egész külpolitikájukat arra alapozták, hogy a kritikus pillanatban erőt alkalmazhatnak, viszonylag büntetlenül. Ez az illúzió most elenyészett. Ráadásul az orosz haditengerészet lehetőségeit az orosz légierő potenciáljára kivetítve a Pentagon tábornokai azzal a számukra fölöttébb lesújtó konklúzióval szembesültek, hogy Oroszország képes anélkül is rakétacsapást mérni az USA területére, hogy repülőgépei elhagynák a saját légterüket. Történelme során először Amerika védtelennek érezheti magát hagyományos fegyverekkel szemben is. De ami a legsajnálatosabb számára, az nem az a tény, hogy Oroszország megvédheti a területét és eurázsiai szövetségeseit az amerikai haditengerészettől, amely immáron értelmetlen, ám annál költségesebb teherré vált az amerikai adófizetők számára (valójában katonai-politikai érvként likvidálták). Még csak nem is az, hogy Oroszország adott esetben csapást mérhet az USA területére konvencionális fegyverekkel biztonságos távolságból (ahogyan az USA például Irakra).

kaszpiAz a legkellemetlenebb, hogy minderre az Egyesült Államok vazallusai is rájöttek, márpedig sokan közülük eddig is csak azért voltak hűségesek a világ seriffjéhez, mert féltek a katonai erejétől, amelytől – eddig úgy gondolták – senki sem tudná megvédeni őket. Október 7-én azonban Oroszország megmutatta, hogy ő képes rá, és ezzel radikális katonai-politikai paradigmaváltást idézett elő. Persze az USA csatlósai nem fognak hirtelen dezertálni, egyik napról a másikra, de ezentúl már nehezebb lesz őket pórázon tartani, mert van választási lehetőségük: van valaki, akiért elhagyhatják eddigi hűbérurukat. Washingtonnak alkudoznia kell velük, és meg kell győznie őket. Ehhez pedig egyáltalán nincs hozzászokva, hiszen eddig semmi sem kényszerítette arra, hogy hűségükért cserébe hízelegjen nekik, vagy akár csak tekintettel legyen az ő érdekeikre is. Egyébként az érvrendszere is annyira „minimalista”, mintha csak egy hollywoodi film forgatókönyvéből kölcsönözte volna.
Obama szerint az Egyesült Államok a legjobb, mert az Egyesült Államok a legjobb, és mindenki tartozik neki, mert mindenki tartozik neki. Október 7-ig ez nyomós érvnek számított a nemzetközi politikában. Immár nem több, mint egy illető magánvéleménye.

Forrás: www.demokrata.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.10.12. Obama nem akar komolyabban változtatni Szíria-politikáján

2015.10.10. Szakadás történt a NATO szervezetében

2015.10.03. Obama: Szíria nem lesz áttételes háború színtere

Putyin a jövő háborúját vívja

Az ukrán és újabban a szíriai hadszíntéren is újfajta frontot nyitott az orosz hadsereg. Ugyan az elektronikus hadviselés koncepciója nem tegnap született, de a korábban sosem látott szintre fejlesztett orosz haditechnika még az Egyesült Államokat is felkészületlenül érte.

putyinAz elektronikus hadviselés (Electronic Warfare – EW) az elektromágneses spektrum dominanciájáért folytatott harcot jelenti. A fejlett EW-eszközök segítségével blokkolni lehet az ellenség kommunikációját, lekapcsolni elektronikus eszközeit, megvakítani a radarjait, és még számos egyéb módon összezavarni és sebezhetővé tenni az egységeit.

Az orosz Krasukha-4 az egyik legfejlettebb ilyen eszköz a világon. Elsősorban ellenséges drónok és légtérellenőrző gépek megvakítására és kisütésére találták ki, de alacsonyan keringő műholdakat és földi radarállomásokat is lehet vele zavarni, sőt radarvezérlésű rakétákat is képes eltéríteni. Moszkva a 300 kilométeres hatósugarú Krashukát Ukrajnában és Szíriában is bevetette, elsöprő sikerrel.

„Az oroszok megmutatták, hogy az ukrán hadsereg lényegében teljes kommunikációját képesek gond nélkül lekapcsolni” – mondta Hodges altábornagy, az amerikai erők európai parancsnoka a Defence News-nak.

krasukha-4UKRAJNA JÓ LECKE AMERIKÁNAK

Hodges szerint az ukrán egységek kiképzésekor az amerikaiak is sokat tanulhatnak a fronton harcolóktól. Az Egyesült Államok katonái ugyanis évtizedek óta nem harcoltak olyan környezetben, ahol ne élvezhették volna a fejlett kommunikációs rendszerek előnyeit – az ukrán erőknek azonban meg kellett tanulniuk blokkolt rádiókkal és radarokkal háborúzniuk.

Ugyan az Egyesült Államok is rendelkezik külön EW-hadosztállyal, az lényegesen kisebb, mint az oroszoké – alig több, mint 800 fő a mintegy 450 ezres hadseregben –, és a Közel-Keleten vívott, aszimmetrikus harcokhoz alkalmazkodott. Emiatt az amerikai EW-eszközök inkább védelmi és megfigyelési célokat látnak el, például távirányítású robbanóeszközök jelét blokkolják, így védve a fontos konvojokat.

„A jövő háborúját Ukrajnában vívják” – mondta Konstantin Liesnik, a hadügyminisztérium tanácsadója. „Az itteni tapasztalatokból az USA is megtanulhatja, hogy néz ki a 21. századi hadszíntér”.

Így marad védtelen a szuper-haderő

Gregory Griffin alezredes, az amerikai hadsereg elektronikus hadviselésért felelős divíziójának a parancsnoka szerint már az Egyesült Államok is dolgozik az oroszokéhoz hasonló, kimondottan offenzív EW-fegyverrendszer kifejlesztésén. Az MFEW (Multifunctional Electronic Warfare) azonban csak 2027-re várható, hogy teljes egészében bevethetővé váljon.

boeing-e3-sentryLaurie Buckhout, a divízió korábbi parancsnoka szerint az USA blokkoló képessége talán tizede az oroszokénak. „Nagyon jól tudunk hallgatózni, de borzasztó védtelenek vagyunk a hálózatunkat érő támadásokkal szemben”. Az amerikaik főleg a frekvenciák közötti véletlenszerű ugrálással képesek védekezni a blokkolás ellen.

A radarok megvakításával az orosz technika képes megakadályozni, hogy az ellenség válaszolhasson például egy tüzérségi támadásra, így az orosz egységek retorzió nélkül tüzelhetnek. Az ukrán félnek a légvédelmi és rakétaelhárító képességeit is drasztikusan csökkentették a Krashukák, hiszen így nem láthatták még a beérkező rakétákat sem. „Ha nem látod a feléd jövő lövedékeket, akkor az ellentámadást sem tudod koordinálni” – mondja Buckhout.

A Krashukák ráadásul lényegében mozgó légtérzárat tudnak létrehozni, hiszen képesek a hatókörükbe kerülő repülők fedélzeti elektronikáját tönkretenni. Emellett az ellenfél által kijelölt légtérzárat is semlegesíteni tudják, mivel a Krashuka által árnyékolt zónában nincs mivel leszedni a tilosban járó gépeket. Igor Sutyagin, a Royal United Services Institute nevű londoni székhelyű thinktank kutatója szerint Putyin így tudta megakadályozni az Ukrajna fölötti légtérzárat, és tarthatta meg a térségben a légi fölényét.

Az EW-hadviselés tökéletesen kapóra jön a nemzetközi reflektorfényben levő Putyinnak, hiszen amellett, hogy rendkívül hatékony módszer, a külvilág számára láthatatlan, és nem tűnik túl agresszívnak sem.

Homokot szórni a NATO szemébe Szíriában

Egy október eleji felvételen azonban Szíriában is feltűnt egy Krashuka-4 – a visszatérő orosz vadászgépeket bemutató propagandavideó 6. másodpercnél látszik a háttérben. Míg az eszközzel hatékonyan tudják blokkolni az Iszlám Állam kommunikációját, a NATO erők vizslató tekintete elől is el tudják rejteni a hadmozdulataikat.

Mivel Moszkva a hivatalos kommunikációja ellenére elsősorban nem az Iszlám Állam állásait támadja, hanem a Aszad-rezsim megdöntésén fáradozó felkelőket – akik közül sokakat az Egyesült Államok vezette koalíció közvetlenül is támogat –, fontos számára, hogy bizonyos lépései rejtve maradjanak.

„Hogy ne lehessen kémkedni utánuk, az oroszok elvakítják és megsüketítik a NATO felderítő-hírszerző rendszereit. A hadműveleteik miatt így nem vonhatók később felelősségre” – mondta David Stupples, a londoni City Unversity EW-szakértője az International Business Timesnak.

krasuha-2Stupples szerint ugyanakkor az USA már csak azért sem szeretné lekapcsoltatni az orosz zavarórendszereket, mert azzal tovább feszülne az ellentét a két szuperhatalom között, illetve Moszkva erősen támaszkodik a Krashukákra a latakiai bázisának védelmében.

Forrás: vs.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.10.21. Így vesztette el Obama a szíriai háborút

2015.10.15. Ismertették az orosz légierő által támadott terrorszervezetek listáját

2015.10.12. Bejön Putyin számítása – vereségtől tartanak ellenfelei

2015.10.10. Szakadás történt a NATO szervezetében

2015.10.07. Lavrov szerint nem létezik a szír ellenzék

2015.10.06. Washington a terroristákat védi a GPS-adatok manipulálásával

2015.10. Az Iszlám Állam alapjait rengette meg az orosz légierő beavatkozása

A legegyügyűbb birodalom

Nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt néhány héten a Birodalom egyre együgyűbb. Olyannyira, hogy szerintem kiérdemelte a világ legegyügyűbb birodalom címet. Persze lehet azzal előállni, hogy már eddig is együgyűek voltak, de ami most van, az felér egy kvantumugrással.

AustinAz orbitális együgyűség akkor tört felszínre, amikor Lloyd J. Austin III. tábornok, az Amerikai Egyesült Államok Központi Parancsnokságának feje, kijelentette a Szenátusi Bizottság előtt, hogy az US által kiképzett, kisszámú szíriai harcosok még akcióban vannak. Olyan kisszámú, hogy talán már csak öten vannak. Na most, ezeknek a kiképzése, és felszerelése 500 millió dollárba került. Vagyis harcosonként 100 millióba. Ez persze rendben is lenne, mert a lényeg, hogy a beszállítók biztosítani tudják a hasznukat. Különben ezt az együgyűséget tovább növelte, hogy a fent említett harcosokat az ISIS/ISIL/al Kaida elfogta (bárhogy is nevezzék most magukat), elvették gépkocsijukat és fegyvereiket.

A következő együgyűségre Az ENSZ Közgyűlésén került sor New York-ban, ahol Obama (a megengedett 15 perc helyett) 30 percen át semmi értelmes dolgot nem mondott. A rákövetkező Putyin beszéd volt az, ami rámutatott a Birodalom együgyűségére. A gyakran ismételt idézet Putyin beszédéből „Felfogtátok ésszel, mit követtetek el?” (Вы хоть понимаете теперь, чего вы натворили?) Pontosabb fordításban így hangzik: „Hogy nem tudjátok még mindig megérteni, micsoda felfordulást okoztatok?”

ensz_putyinDe nem is ez a lényeg, mert a fogalmazás nagyon fontos. Az ENSZ-ben így nem lehetett beszélni egy nagyhatalomról. Ilyen fogalmazásban egy rakoncátlan kölyköt szoktak megleckéztetni. Ez a megfogalmazás a Birodalmat az egész világ előtt járatta le, mint nyilvánvaló együgyűeket.

A következő téma az orosz bombázás beindulása Szíriában az összes terrorista ellen. Ami ezzel kapcsolatban érdekes az, hogy tökéletesen legális. Ugyanis a megválasztott, legitim szír kormány kért segítséget az oroszoktól, amit az orosz parlament jóváhagyott. Miközben Szíriában az amerikai bombázás teljes mértékben illegális, mivel egy ország bombázásának két legális módja van. 1) Az illető ország kormányának a felkérésére. 2) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a felhatalmazására. Washington egyikkel se rendelkezett. És miért lenne ez fontos? Azért, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsát pontosan azért hozták létre, hogy mindenfajta háborút megakadályozzanak azzal, hogy az országoknak ne legyen lehetősége megtámadni egy másikat, politikai és gazdasági következmények nélkül. A II. világháború után általánosan elfogadott nézet volt, hogy a háborúk borzalmasak, és kell tenni valamit, hogy megakadályozzák őket. Washington azonban úgy gondolja, hogy ez felesleges. Amikor egy orosz riporter (Gayane Chichakyan az RT-től) megkérdezte a Fehér Ház sajtótitkárát, az USA milyen legális alapon bombázza Szíriát, az illető először úgy tett, mintha nem értené a kérdést, majd zavarában bedobott egy blablát. A lényeg az, hogy az USA imád háborúzni (jobban mondva a fegyverszállítók imádnak háborúzni, mert abból van a jövedelmük, és véletlenségből már rég megvették maguknak az amerikai kormányt) Viszont Amerika képtelen megnyerni egy háborút, és ezért együgyűség az egész, úgy ahogy van.

Viszont, ha egyszer az ember együgyűt csinál magából, miért hagyná abba? Obamának esze ágában sincs leállni. Az ENSZ közgyűlés minden egyes résztvevője pontosan tudja, hogy a szír kormány gáztámadása saját népe ellen sose történt meg. A vegyi anyagokat a szaúdiak adták, amit aztán a lázadók saját maguk ellen használtak fel. Ha valaki úgy hazudik, hogy mindenki tud a hazugságról, ráadásul a hazudozó pontosan tudja, hogy mindenki tud róla, az egy akkora együgyűség, hogy nehezen lehet találni ennél nagyobbat.

Proxy WarÉs mi van a folyamatos szövegeléssel a közel-keleti „szabadságról és demokráciáról”? miután az egész földrészen káoszt hoztak létre ezzel az agy-halott beavatkozással? Az egyetlen normális vélemény Donald Trumptól hangzott el, aki kijelentette, hogy a Közel-Kelet, Szaddam Husszein, Moammar Gaddafi és Bashar al Asszad alatt volt stabil. Ha az egész Washingtonban egyetlen egy politikusnak van józan esze, akkor az tényleg oltári nagy együgyűség.

De „szabadságról és demokráciáról” szövegelni azért is elképesztő együgyűség, mert az egész Közel-Kelet néhány ezer éve törzsi szervezetben élő társadalom. Minden egyes lokalitásban valamelyik törzs uralkodik. Ha az lenne az ötlet, hogy daraboljuk fel a területet szuverén egységekre (mellesleg egyik meglévő ország se nevezhető egységes nemzetnek, vagyis lényegében többnemzetűek) akkor minden egyes területet uralna egy törzs, a többi pedig megállás nélkül zsörtölődne. Hatalmas melléfogás a kisebbség zsörtölődésének a kihasználása, „rezsim váltás” kiáltással, mert az egész terület feltartóztathatatlanul fel fog lángolni.

Nézzük csak! Izraelben az uralkodó törzs a zsidók, akik büntetlenül bárkit lelőhetnek, lebombázhatnak. Ez viszont „demokratikus” mert a zsidók elmehetnek szavazni. Szíriában az alaviták szavazhatnak, és Basar al Asszadra szavaznak. Kérdés, a zsidók esetében OK, a szírek esetében miért nem OK? Mert ez nem Washington érdekét szolgálja.

Irakban Szaddam Husszein által vezetett szunnita törzs uralkodott, de ezt az amerikaiak felrúgták. Ezt követve, ami Irakban megmaradt, azon a sihiták uralkodnak az ország déli részén, miközben a szunniták elszöktek és csatlakoztak az ISIS-hez. Ez persze átlátható és roppant egyszerű, de nem az együgyű amerikaiaknak, mert nem felel meg az elképzeléseiknek, vagyis annak, hogy az egész világot át kell alakítani az ő ízléseiknek megfelelően. Tehát újra és újra nekifognak és egyáltalán nem idegesíti őket, hogy mekkora együgyűség amit tesznek, persze mert a lényeg a fegyver gyártók igényeinek a kielégítése.

libia_war3A tipikus forgatókönyv a következő: Az USA miszlikre bombáz egy országot, majd beindít egy szárazföldi inváziót, felállít egy bábkormányt, majd kivonul az országból. A bábkormány szétesik, aminek következtében, vagy irányíthatatlan káoszba süllyed az ország, vagy kialakult egy új, az előzőeknél sokkal kegyetlenebb diktatúra, illetve a kettő keveréke. Ilyen szétesett ország Líbia, Jemen és Afganisztán nagyobbik része, Irak, és Szíria. Az egyáltalán nem számít, hogy ezek után az amerikai ügyvitel totálisan együgyűnek néz ki. Különben Szíriában még ezt se sikerült elérni. Az amerikaiak már egy éve bombázzák az ISIS-t, miközben azok egyre erősebbek és egyre nagyobb területet tartanak ellenőrzésük alatt, de még mindig nem sikerült Asszadot elüldözniük, ehelyett az ISIS legények fekete csuklyákban és fehér kosaras cipőben körbefutkosnak a sivatagban, szelfiket készítenek magukról, felrobbantják az archeológiai romokat, nőket rabolnak és mindenkit lefejeznek, aki ferdén néz rájuk.

Most viszont az oroszok egy hét bombázás alatt többet értek el, mint az amerikaiak egy teljes év alatt. Ennek következménye, hogy az ISIS legények egy része Jordániába menekül, egy másik része Németországba tart, ahol szír menekültnek adja ki magát.

Ez viszont kiborítja az amerikaiakat, mert az oroszok bombázzák a terroristáikat, vagyis azokat, akiket Amerika képzett ki, és fegyverezett fel, és most bombázza őket??? Hát ez elég együgyűnek hangzik, pedig igaz. Ebből viszont az oroszok nem kérnek, mert szerintük, ha valaki terroristának néz ki, és úgy hápog, mint egy terrorista [utalás egy amerikai mondásra], akkor ezek terroristák, vagyis le kell őket bombázni.

Syria bombCsakhogy ez rendkívül népszerűtlen az amerikaiak soraiban. Egy országot teli pakolnak fegyverekkel, majd óvatosan körbebombázzák, ügyelve arra, nehogy eltaláljanak valakit, és akkor jönnek az oroszok és puff, mindent elrontva szétbombázzák őket. Erre aztán a szaúdiak borulnak ki leginkább, mert az egészet ők finanszírozták, és ők adták a terroristákat is, akik megszegve saját Saria törvényeiket mindenkit hitetlennek kiáltanak ki, aki nem nyeri el tetszésüket. Nagy együgyűség, nemde?

Az viszont nem látszik valószínűnek, hogy az USA meg tudja állítani az oroszokat, vagy a kínaiakat, akik szintén ki vannak hegyezve az ISIS ellen, vagy az iráni és a Hezbollah harcosokat, akik készek a bemenetelésre és a maradék ISIS kisöprésére, miután a bombázással mindent megsemmisítettek. Az amerikaiaknak más nem maradt, mint elindítani egy információs háborút, aminek keretein belül lehet vádolni az oroszokat a civil lakosság legyilkolásával. De persze ezt is a lehető legegyügyűbben teszik. Először is, jelenteni kell a civil lakosság legyilkolását, még mielőtt az orosz gépek felszállnának. Aztán el kell látni a sajtót hamis fényképekkel, ahol sérült gyerekeket lehet látni a Soros György által kifizetett fehér, fejhez simuló női sapkákban pózoló ápolók között. Ez követve, ha valaki bizonyítékokat követel, azokkal senki se áll elő. Ez azonban sajnálatos módon még nem elég együgyű. Ezért aztán közvetlenül az oroszok által elkövetett civil gyilkossági vád elhangzása után, az amerikaiak Afganisztánban felrobbantanak egy kórházat, amiben az „orvosok határ nélkül” gyógyítanak, annak ellenére, hogy jelenlétükre felhívták a figyelmüket a bombázás előtt, és alatt. Lehet ennél nagyobb együgyűséget csinálni? Természetesen lehet. A kórház lebombázása után kijelentették, hogy a kórház teli volt elrejtőzött tálib fegyveressel. Illetve nem volt tele, de az afgánok kérték őket fel a bombázásra.

Ezek után bármi megtörténhet. Például: Úgy tűnik Washingtonnak nincs külpolitikai terve. A Fehérház állít valamit, a Külügyminisztérium mást állít, a Pentagon pedig egy harmadik elképzelésről beszél. Samantha Power az ENSZ-ben saját elképzelését adja elő, miközben John McCain szenátor fel akarja fegyverezni a szír felkelőket, hogy lelőjék az orosz vadászbombázókat. (mind az ötöt? John, ne hülyéskedj!) És ezen konfúzió után az Európai Unió politikus bábjai leállíthatatlan rángatózás alatt saját kottából énekelnek, mert Washingtonban elhelyezett agyközpontjuk nem kap egyértelmű utasítást.

usbombersMi lesz ennek a vége? Ki tudja, de hadd álljak elő egy javaslattal. Amerikának le kellene bombázni Washington belvárosát, plusz néhány virginiai megyét. Ezzel alaposan sikerülne meggátolni az amerikai együgyűséget, de ha ez se segít, akkor sincs semmi baj, mert nem az eredmény a lényeg, hanem a hadianyag felhasználása, hogy a gyártók újabb profithoz jussanak.

Szerző: Dmitry Orlov / Fordította:  Antalffy Tibor

A szerző, Dmitry Orlov egy orosz származású amerikai mérnök és szakíró, akinek szakterülete az Egyesült Államok gazdasági, ökológiai és politikai hanyatlása és összeomlása.

Forrás: www.antalffy-tibor.hu / cluborlov.blogspot.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.10.15. Ismertették az orosz légierő által támadott terrorszervezetek listáját

2015.10. Irán katonai beavatkozást kezd Szíriában

2015.10. Lőszert dobtak le a szíriai lázadóknak amerikai szállítógépek

2015.10.05. Az Iszlám Állam alapjait rengette meg az orosz légierő beavatkozása

2015.10. Obama: Szíria nem lesz áttételes háború színtere

free counters

 

Az egypólusú világrend véget ért

Az egypólusú világrend haláltusájáról, új döntéshozó központok felemelkedéséről, a nemzetközi rendszerek átalakulásáról és az ennek okán terjedő háborúk meggátolásáról beszélt Vlagyimir Putyin orosz államfő az ENSZ közgyűlése előtt.

ensz_putyinAz értékelések szerint Vlagyimir Putyin “az Egyesült Államokat ostorozta” beszédében. Ennek ellenére, az államfő mindvégig nem nevezte nevén az Egyesült Államokat, ami arra utal, hogy a megfogalmazottakat is szélesebb kontextusban kell kezelni, mint egy adott ország és szövetségesei tevékenységének bírálása. Vlagyimir Putyin beszédében “egyetlen hatalmi központként” hivatkozott arra az entitásra, ami mostanra a világban zajló háborúk mozgatójává vált. Ugyanakkor, az Egyesült Államok nevének nem említésével felhívta a figyelmet arra, hogy ez a döntéshozó központ vagy hatalmi pólus nem azonosítható az országgal, és a probléma nem az országgal, hanem az azt – is – mozgató döntéshozó központtal van, ami saját akaratát erőltetné rá a világ más részeire.

Vlagyimir Putyin beszéde újabb mérföldköve a globális átalakulásnak, melynek során az egyetlen döntéshozatali központ már nem tudja ráerőltetni akaratát a világ egyes részeire – ehelyett más döntéshozatali központok emelkednek fel, melyek elegendő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy a világ alakításában független cselekvőként lépjenek fel. Ez az Egyesült Államok globális fennhatóságában megnyilvánuló “Új Világrend” mostanra haláltusáját vívja. A világot nem sikerült egyetlen hatalmi központ irányítása alá vonni, és a Szovjetunió felbomlását követően létrejött átmeneti egypólusúság ideje véget ért. Az átalakulás részeként pedig világszerte egyre kiterjedtebb háborúk zajlanak, mert ez egyetlen hatalmi pólus továbbra is – erővel – fennhatósága alatt tartaná a világ azon régiót, melyek egyértelműen nem akarnak a fennhatósága alatt lenni. Putyin beszédének emiatt lényeges eleme, hogy az Egyesült Államokat nem nevezte nevén: a probléma, ami a jelenlegi háborúkat okozza, maga az egypólusúság haláltusája, nem egy adott országé.

Az államfő a folyamatban lévő átalakulás kapcsán az ENSZ szerepének újraértékeléséről beszélt; Putyin kifejtette, hogy az ENSZ az országok egy adott döntése kapcsán folytatott viták színhelyévé vált ahelyett, hogy a kompromisszum fórumává vált volna. Eközben “egyes országok” arra törekszenek, hogy az ENSZ döntéshozatali szervét megkerüljék, akadályként félreállítsák.

“Az ENSZ alapítása során senki nem feltételezte, hogy itt majd konszenzus fog születni. A szervezet célja lényegében, hogy kompromisszumot találjon és valósítson meg, figyelembe vegyen különböző nézőpontokat.”

Putyin értékelése szerint az ENSZ át kell alakuljon – de legitimitásának megkérdőjelezése beláthatatlan következményekkel járna. Egyes országok pedig éppen erre törekszenek: az ENSZ BT felhatalmazása nélkül kezdett katonai beavatkozások az ENSZ legitimitásának kikezdését jelentik. Putyin szerint amennyiben a nagyobb országok az ENSZ döntéshozatali szervét megkerülve kezdenek katonai beavatkozásokat, nagyon hamar egy olyan világban fogunk élni, ahol a kollektív munka helyett az egoizmus uralja az államközi kapcsolatokat, az egyenlőséget az erős diktálja a gyengének, és a demokrácia, valamint az azzal járó szabadságjogok végleg megszűnnek létezni – miközben független országok nem léteznek többé, csak protektorátusként működő, külföldről irányított területek. Putyin szerint mások hibájából kell tanulni: a Szovjetunió összeomlását részben a saját ideológia exportálására törekvés okozta – de ahelyett, hogy más hatalmak tanulnának mindebből, a Szovjetunió által elkövetett hibákat maguk is megismétlik.

Hogyan lett az USA az új Szovjetunió

“Senkit nem szabad arra kényszeríteni, hogy egyszer és mindenkorra egy mások által egyetlen lehetséges útként elfogadott fejlődési modellhez igazodjon.”

Putyin kifejtette, hogy a saját ideológia más országokba exportálása láthatóan nem vezet eredményre; a nyugati világ nem tudja saját értékeit exportálni a nem-nyugati országokba, a helyi rendszerek eltávolításával, kormányok megdöntésével viszont hatalmi vákuumot hoznak létre, amibe extrémista csoportok nyomulnak be. Ez a globális terrorizmus kialakulásának oka.

“Egyértelmű, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országokban létrehozott hatalmi vákuum anarchia kialakulásához vezetett, amit azonnal betöltöttek az extrémista csoportok.”

Putyin ugyanakkor kijelentette, hogy az Iszlám Állam “nem a semmiből jött létre”. Egyes országok előnyükre akarják fordítani ezt a mesterségesen létrehozott kaotikus helyzetet, és a terrorista csoportokat támogatják, eszközként használják arra, hogy megdöntsenek általuk nemkívánatosnak tartott rezsimeket. Ugyanakkor, ezek a csoportok megerősödésük után az őket támogatók, vagy bárki más ellen is fordulhatnak. Az államfő emiatt hangsúlyozta, hogy a Közel-Keleten kialakult válságot nem külső hatalmak erejére alapozva, hanem a muszlim országok bevonásával, őket segítve, de saját erejükre és együttműködésükre építve kell megoldani. Egyedül egy ilyen megoldás stabilizálhatja a Közel-Keletet, miközben a külső erőre alapozó megoldás csak fenntartja a helyi hatalmi vákuumot, ami a terrorizmus problémáját is konzerválja.

Putyin kifejtette, hogy a migrációs válság megoldásának kulcsa nem a külső kontroll vagy a befogadás gondolata, hanem az államiság helyreállítása olyan országokban, melyekben a konfliktus során az államiság megbomlott (Líbia, Szíria).

“A menekülteknek együttérzésre és támogatásra van szüksége, de ez a probléma kizárólag az államiság helyreállítását célzó radikális lépésekkel megoldható.”

ukraine-deesAz orosz államfő az ukrán válságot szintén a folyamatban lévő globális átalakulás következményeként értékelte. Ukrajna – mint minden más poszt-szovjet ország – rákényszerült arra, hogy válasszon a Kelet és Nyugat közt, és a polgárháború már egy nyugatbarát puccs eredményeként jött létre. Putyin a 2015-ös minszki egyezmény feltételeinek betartását nevezte egyetlen lehetőségnek a konfliktus békés rendezésére.

“Lehetetlen garantálni Ukrajna területi egységét fenyegetésekkel vagy erő használatával. Tiszteletben kell tartani a Donbassz lakosságának érdekeit és jogait, tiszteletben kell tartani választásukat, ahogy az a minszki egyezményben rögzítésre került.”

Putyin a terrorizmus és illegitim katonai beavatkozások mellett másik meghatározó problémának nevezte, hogy kialakítás alatt álló szabadkereskedelmi övezetek szembemennek a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabadpiacra vonatkozó szabályozásaival. Emellett egyes országok politikai célból gazdasági szankciókat kezdenek hozni, hogy saját érdekeiket nem együttműködésre alapozottan, hanem egyoldalúan rákényszerítsék egy másik országra.

“Talán azzal akarnak szembesíteni minket, hogy a játékszabályokat újraírták, kiválasztottak egy szűk közösségének érdekei szerint, a WTO bevonása nélkül.”

Putyin szerint az ilyen irányú törekvések a globális kereskedelmi rendszerek egyensúlytalan állapotához, a globális gazdasági tér széthullásához vezetnek.

Az orosz államfő tehát a migrációs válságot, a terrorizmust, a gazdasági ellentétek elmérgesedését egyazon okra vezeti vissza: hogy az önmagát egyetlen döntéshozatali központnak gondoló erő alárendeltségbe akarná kényszeríteni a világ egészét. Ugyanakkor, Putyin beszédének nem az az elsődleges tartalma, hogy az Egyesült Államok pokollá teszi a világot más népek számára. Sokkal inkább az, hogy bármely hatalmi tömb, amely saját akaratát ráerőltetné a világ tőle eltérő módon működő részeire, konfliktusokat, háborúkat gerjeszt – de ennek ellenére törekvései nem járhatnak sikerrel, miközben saját maga számára is egyre fokozódó biztonsági kockázatokat termel ki.

syriaA háborúk és válsághelyzetek megoldása nem a külső beavatkozás, mert egy problémát nem lehet megoldani azzal a gondolkodásmóddal, ami magát a problémát is létrehozta. A konfliktusok megoldása, hogy a nyugati országok el kell ismerjék; az egypólusú világrend véget ért, és annak erőszakkal fenntartására sem érdemes törekedni.

A teljes beszéd ITT olvasható!

Forrás: www.hidfo.ru

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.09.29. Egymásnak üzengetett Putyin és Obama az ENSZ-közgyűlésen

2015.09.28. Bashár el-Asszad helyzete: mi a szíriai orosz beavatkozás háttere

2015.09.28. Szíriáról beszélt amerikai tévéknek Putyin

2015.09.27. London már nem követeli Aszad azonnali távozását

2015.09.23. Egyből elárulták Amerikát az általuk kiképzett szír lázadók

free counters

Törökország kényszeríti a menekülteket Európába

A lassan egész Európát érintő, tragikus humanitárius válságot figyelve bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy mi késztette ezt a tömeges kivonulást, amelyben az emberek mintha vezényszóra, egyszerre indultak volna meg. Hiszen a szíriai válság már vagy 4-5 éve, a líbiai pedig még régebb óta tart. Azonkívül más nemzetek is kerültek már összetűzésbe a NATO-val, és mégse láttunk még ilyen hihetetlen méreteket öltött migrációt, ami Európa után az Egyesült Államokra is kihat majd.

migransAmennyiben a szírek Bassár el-Aszad elnök kegyetlensége miatt kezdtek menekülni, miért nem láttuk őket 2008-ban, 2009-ben vagy 2010-ben? Igazából ilyen tömeges kivonulást még soha sem láttunk.

Miközben tudható, hogy az Iszlám Állam nyugat felé történő nyomulása miatt sok szíriai volt kénytelen menekülni, azt is fontos észben tartani, hogy sokan érkeznek egyéb országokból is.

Azt is fontos tudni, hogy a Törökországból kiáramló emberek nagy része a török titkosszolgálat és hivatalos szervek illetve személyek nyomására indult meg. Más szóval úgy tűnik, hogy Törökország szándékosan duzzasztotta fel a menekültek számát az országban, hogy a megfelelő időben útnak indítsa őket Európa felé.

Összegyűjtés és bevetés

Tony Cartalucci, a Társadalomépítés 101, avagy hogyan indítsunk menekültválságot című írásában kifejti, hogy Törökország megkérdőjelezhető lelkesedéssel tárta ki kapuit a menekültek előtt, hihetetlen összegeket áldozva e célra, amikor nyilvánvaló, hogy Törökországot egy cseppet sem érdekli ezeknek az embereknek a sorsa. Miután évek óta segédkeznek az Iszlám Állam, az al-Kaida és egyéb „mérsékelt” kannibálok kiképzésében, felfegyverzésében és koordinálásában, több százezer civil halálához és egy teljes ország elnéptelenítéséhez nyújtva aktív segítséget, elmondhatjuk, hogy Törökország sok mindenben lehet érdekelt, de a szíriai menekültek megsegítése nincs közöttük.

syrian-refugee-camp-in-turkeyTörökország azonban ennek ellenére sok százezer szír menekültet fogadott be az elmúlt néhány év során.

A Foreign Policy ezt írta erről:

Mára Törökország vált a menekülteket legnagyobb számban befogadó országgá. 2013 októbere óta háromszorosára emelkedett a regisztrált szír menekültek száma, ami mára csaknem elérte a 2 milliót.

Tehát annak ellenére, hogy Törökországot egy cseppet sem érdeklik a szír menekültek, mégis 2 millióan vannak az országban, és egyszer csak elkezdtek tömegével kiáramlani, mintha egy forgatókönyvet követnének.

A görög Kathimerini lap is szervezett menekültáradatról ír, aminek szerintük a török politika az oka:

A leginkább Szíriából Görögországba érkező migránsok és menekültek számának hirtelen növekedése mögött a török geopolitikai taktikaváltás áll, állítják diplomáciai források.

A tisztviselők szerint a Földközi-tenger keleti részét célzó menekülthullám oka a politikai nyomás erősödése a szomszédos Törökországban, ahol novemberben előrehozott választások lesznek és amelyik úgy döntött, hogy csatlakozik az Egyesült Államokhoz az Iszlám Állam ellen Szíria területén tervezett bombatámadásban.

A több tisztviselő részvételével készített elemzés szerint a szomszédos Törökországból érkező menekülthullám azért indulhatott el, mert a török tisztviselők szándékosan szemet hunynak felette, sőt, aktívan támogatják a tömeges kivonulást.

Tony Cartalucci pedig ezt írja:

Az olyan katasztrófák, amelyek látszólag „hirtelen” és „váratlanul” érkeznek, azonkívül „megállíthatatlannak” tűnnek, amelyeket azonban mégis hagynak végbemenni az USA és a NATO által kontrollált hadszíntéren, kimerítik az összeesküvés fogalmát. A jelenlegi katasztrófa során ezek az erők a kétségbeesett és/vagy kihasznált és szándékosan Törökország felől Európába irányított menekülteket állítják szembe a nyugat manipulált, ijedt és rosszul informált lakosságával.

A menekültek által választott utazási módszerekért, pontosabban a veszélyes tengeri útvonalért is Törökország tehető felelőssé, ami teljesen felesleges kockázat Európa eléréséhez, hiszen a kontinens Törökország felől két ponton is megközelíthető szárazon: Bulgárián és Görögországon át.

migrans_gorog2Miért nem teszi Törökország lehetővé, hogy a menekültek a szárazföldön át jussanak be Európába?

Emellett az is tudható, hogy fokozott hangsúly helyeződik a fundamentalista elemek Európába juttatására. Szírián belüli forrásokból személyesen értesültem arról, hogy a Szíriában tartózkodó fundamentalista muzulmánok kiemelt elbánásban részesülnek a „menekültstátusz” elnyerése érdekében. Ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy minden szír menekült vagy akár a többségük fundamentalista lenne. Nagyon fontos, hogy ne általánosítsunk! Mindemellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a fundamentalista „menekültek” nagyobb figyelmet és segítséget kapnak Európába vezető útjuk során.

Arra is fontos rámutatni, hogy Európában a menekültek által indított tüntetéseken kizárólag férfiakat, méghozzá fiatal férfiakat látni. Milyen az a háború, ami elől a férfiak sokkal nagyobb számban menekülnek, mint a nők és a gyerekek? Valami nem stimmel.

Azt is fontos tudni, hogy nem minden Európába tartó menekült szír. Sokan érkeznek a Közel-Kelet különböző országaiból és Észak-Afrikából is. Egyre több hír jelenik meg arról, hogy a magukat szírnek valló menekültekről később kiderül, hogy más országból érkeztek. A konfliktus természete miatt sok menekült számára egyszerűbb, ha szírnek vallja magát, mert ily módon maga is részesülhet a szírek felé bizonyos országokban érvényesülő kiváltságos bánásmódban.

Miért ugrott meg a menekültek száma?

Mivel magyarázható, hogy az Európába tartó menekültek és bevándorlók száma ilyen mértékben megugrott? A válasz természetesen többrétű.

Először is, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Bassár el-Aszad, jelenlegi szír elnök az anglo-amerikai támadások ellenére is képes volt kitartani, az elit hatalom szükségesnek látta a nyugati hatalmak katonaságának bevonását a terrorista zsoldosok mellé. A Szírián belüli „biztonsági zónák” USA és Törökország általi felállítása fontos lépés volt ennek a fokozott katonai jelenlétnek a megvalósításában és a Líbiában már látott pusztítás megismétlésében.

Miután Oroszország bejelentette, hogy „felderítő” kontingenst küld Szíriába, illetve az Iránnal kötendő atom megállapodás aláírásának közeledtével, valahogyan fel kellett gyorsítani a Szíria ellen tervezett támadást, mielőtt az oroszok túlságosan megvetnék a lábukat Szíriában, Irán pedig szabadabban küldhetné pénzügyi és egyéb támogatásait a szír hadsereg számára.

sziria_usa2A Szíria bombázásával és bizonyos európai országok részvételével kapcsolatos vita így tehát újraindult, miközben egyre többször hangzik el, hogy az Iszlám Állam mellett vagy helyett a fő célpontokat inkább Bassár el-Aszad erői képeznék.

Miközben rengeteg cikket találunk a nyugati sajtóban arról, hogy a britek egyre komolyabban gondolják az Iszlám Állam elleni bombázások lehetőségét, az igazi vita a „biztonsági zónák” felállításáról és a kormányerők megtámadásáról folyik.

A Huffington Post például a következőket írta:

David Cameronra egyre nagyobb nyomás helyeződik, hogy a királyi légierő légitámadásait Szíriára is kiterjessze, miközben a súlyosbodó konfliktus miatt egyre több ember menekül Európa felé.

Lord Carey, Canterbury korábbi érseke is csatlakozott azoknak a táborához, akik a katonai beavatkozást sürgetik a Szíria szívében tevékenykedő Iszlám Állam szétzúzása érdekében.

Azt is támogatja, hogy a brit hadsereg segédkezzen úgynevezett „biztonsági zónák” létrehozásában az országon belül, ahol a polgári lakosság védelmet találna a Szírián belül véres háborút folytató felek elől. …

A volt érsek azután szólalt fel, hogy George Osborne, brit pénzügyminiszter elismerte, átfogó tervre van szükség ahhoz, hogy a menekültválságot annak „forrásánál” lehessen kezelni.

A Törökországban összegyűlt G20-as pénzügyminiszterek előtt beszélve elmondta, hogy Bassár el-Aszad elnök „gonosz” rezsimét éppen úgy el akarja intézni, mint az Iszlám Állam militáns dzsihádistáit.

Az Európába özönlő menekülteket tehát arra használják, hogy az amúgy is ijedt európaiakat fanatikus, „Allahu Akbárt” skandáló muzulmánok rémképeivel ijesztgessék és vegyék rá arra, hogy támogassák a szír kormány elleni rakétatámadásokat. Az Európai lakosság, amelyik első kézből látta, hogy milyen hatással van egy migrációs hullám országaikra és kultúráikra, gyakran fizikai erőszakba fordulva, egyre nagyobb valószínűséggel adja majd meg magát és jelenti ki, hogy „Mindegy mit, csak csináljatok már valamit az Iszlám Állam és/vagy Aszad ellen, hogy ezek az emberek végre elmenjenek innen!”

A háború sújtotta országból, vízbe fúlt gyerekek, megölt hozzátartozók és a nyomor friss képeivel a fejükben érkező menekülteket a „védelmezés felelősségét” illetve a „humanitárius bombázást” pártoló frakció egy hamis politikai kettősség második felének bevezetésére használja egy olyan bombázás formájában, amit a jobboldali konzervatívok már eddig is minden erejükkel támogattak.

mediaA menekülthullám másik fontos eleme az európai kultúra pusztulása, amit az igen különböző, egymással többnyire ellentétben álló kultúrák összecsapása jelent, és ami az oszd meg és uralkodj elv rendkívül egyszerű alkalmazását teszi lehetővé az európai népeken, a már amúgy is megtört migráns lakosság önkéntelen közreműködésével.

Európa már a szír válság kirobbanása előtt is komoly gondokkal küzdött az Közel-Keletről és Észak-Afrikából korábban bevándoroltak miatt.

Az uralkodó elit ilyen-olyan ürüggyel – gazdasági, etnikai, stb. – megnyitotta a gátat olyan bevándorlók előtt, akik az európaitól merőben eltérő és azzal összeférhetetlen kultúrákból érkeztek, sokszor olyan országokba, amelyek amúgy is gazdasági nehézségekkel küzdenek. Talán a bevándorlók is hozzájárultak a gazdasági helyzet romlásához Európában, de ami fontosabb, hogy ezzel egy újabb alacsony jövedelmű és szaktudással nem rendelkező munkásréteg jött létre, akiket aduként használhatnak a helyi lakosság ellen, szembefordítva egymással a két réteget. A bevándorlók által a másodrendűség miatt érzett dühöt az európaiakra irányítják, miközben az európaiakat a bevándorlók ellen hergelik a bérek és az életszínvonal csökkenése ürügyén. Eközben sajnos egyik csoport sem érti meg, hogy ezeket a viszonyokat társadalmunk oligarchái hozták létre bel- és külföldön egyaránt, így egymáson töltik ki dühüket.

Azt aligha tagadhatjuk, hogy a gátakat szándékosan szakítják át az Európába, különösen pedig Nagy-Britannia felé társadalmi manipulációs céllal irányuló migráció előtt.

Elvégre Andrew Neather, Tony Blair, Jack Straw és David Blunkett volt tanácsadója elismerte, hogy a kormány egyes miniszterei, Straw, Blair és a brit munkáspárt olyan mennyiségű bevándorlót engedne be az országba, ami örökre megváltoztatná annak arculatát.

Az Európa felé tartó jelenlegi menekült és bevándorló áradatnak ugyanakkor lehet egy harmadik aspektusa is, mégpedig egy megrendezett esemény formájában, amit persze az Európába vagy akár az Egyesült Államokba újonnan érkezett muzulmán szélsőségesekre kennének. Látva, hogy menekült státuszért folyamodó szélsőséges elemekben nincs hiány Szíriában (és nyilván más országokban sem), a helyzet adja magát arra, hogy az illetékesek kihasználják, hiszen Európában ma már válogatni lehet a bepalizható muzulmánok között.

refugees_turkeyAz amerikaiakat persze már évek óta készítik elő egy hatalmas, akár nukleáris terrortámadás lehetőségére, a Szíriát vagy Irakot járt dzsihádisták kezétől.

Lindsey Graham, Dick Cheney és megszámlálhatatlanul sok politikus, tisztviselő, médium, mozi- és tévéfilm gondoskodott arról, hogy ez a fenyegetettség beivódjon az emberek tudatába.

Amennyiben egy ilyen megrendezett terrortámadás tényleg bekövetkezik, végső búcsút mondhatunk ma még névleg szabad társadalmunknak. Elkezdődik a háború és a polgári szabadságjogok, illetve a szabadság, mint olyan látszata is megszűnik.

Az Európában kibontakozó bevándorlási válság teljes egészében a hatalmi elit műve, hiszen a közel-keleti és észak-afrikai országok ellen indított, milliók életét követelő háborúk indították útnak ezt a rengeteg embert, így a helyzet megoldása is az ő feladatuk lenne.

Természetesen az oligarchák nem a megoldást keresik, hanem megpróbálják ezt a válságot is terveik megvalósítására használni. Ettől függetlenül azért megemlíthetünk néhány lépést, ami segítene a helyzeten.

Látható, hogy Európa nem képes korlátlanul befogadni ekkora tömegeket, hiszen az ilyen bevándorlás-politika már korábban is gazdasági és kulturális káoszt eredményezett egyes európai országokban. Ugyanakkor nem a bevándorlókat kell vádolni azért, mert jobb életet szeretnének [akkor se, ha ezt számunkra furcsa vagy elfogadhatatlan stílusban teszik], vagy megpróbálnak elmenekülni a pokol elől, amit éppen azok az országok szabadítottak rájuk, ahová menekülnek.

A tömeges kivonulás megállításának első és legfontosabb lépése nyilván a Szíria és más, hasonló helyzetben lévő országok bombázásának azonnali felfüggesztése lenne. Továbbá fel kellene hagyni az Iszlám Állam, a Szabad Szír Hadsereg, a Nuszra front és egyéb „mérsékelt” kannibál csoportok támogatásával és lehetővé tenni, hogy a szír kormány kiűzze ezeket területéről.

menekultek_sziriaNe felejtsük el, hogy a szírek nem azért jönnek Európába, mert arról álmodoznak, hogy milyen csodálatos lenne a nemek politikájáról vitatkozni, kávét szürcsölni egy francia kávézóban vagy a királynő lábai előtt heverni. Azért jönnek, mert az otthonaikat lerombolták, a családjukat megölték és az országukat vademberek uralják és szaggatják szerteszét. Európa így talán azzal tenné a legtöbbet értük, ha segítene újjáépíteni, amit leromboltak.

Ezek a megoldások persze szöges ellentétben állnak az oligarchák akaratával, akik nem akarnak békés megoldást a szír válságra vagy humán módon véget vetni a bevándorlási hullámnak.

Forrás: www.idokjelei.hu / Activist Post

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.09.17. A horvát belügyminiszter határzárat helyezett kilátásba

2015.09.17. Nem sikerült az amerikai terv Szíriában

2015.09.17. Európa máig támogatja a terrorszervezeteket Szíriában

2015.09.16. Kerry: Az Aszadnak nyújtott orosz támogatás súlyosbítja a konfliktust

2015.09.11.Iráni katonák is megjelentek Szíriában az oroszok mellett

free counters