Szórakozás kategória bejegyzései

Tényleg a CIA áll a Pokémon GO mögött?

A Kreml-hez közel álló források szerint a fejlesztő kapcsolatba hozható a CIA 1999-ben alapított tőketársaságával, az In-Q-Tel nevezetű céggel. A közel-keleti rezsimek vallási, kulturális és nemzetbiztonsági okokat sorolnak föl, amikor konkrét lépéseket vezetnek be a játék ellen. Indonéziában nemzetbiztonsági figyelmeztetést adtak ki a játékkal kapcsolatban.

pikachuA Pokémon Go-nak nevezett új videójáték-őrület tökéletes pótcselekvés a modern ember számára. Nem véletlen tehát, hogy fiatalok és felnőttek milliói egyaránt Pokémon-vadászatra indultak szerte a világban. Moszkva, Peking és arab világ számos fővárosának biztonsági, konzervatív és vallási körei viszont komoly aggodalmuknak adnak hangot.

Újra megbolydult a Közel-Kelet

 A Közel-Keleten számos kormány a Pokémon Go-t komoly destabilizáló tényezőnek tekinti. Ezek a rezsimek vallási, kulturális és nemzetbiztonsági okokat sorolnak föl, amikor konkrét lépéseket fontolgatnak a játék ellen. Nem véletlen, hogy a vallási kinyilatkoztatások szorosan illeszkednek a térségben a kormányzat biztonsági félelmeihez.

1466713134Az iráni “Twitter-forradalom” és a szociális média által generált Arab Tavasz kitörése óta a régiós rezsimek minden új digitális trendet gyanakvással vizsgálgatnak, különösen, ha nem is értik a mibenlétét. Az viszont nagyon is világos számukra, hogy játékosok ezrei egy olyan applikációval szaladgálnak szerte az országban, amely GPS-követőre és kamerára hagyatkozik. Ez pedig konkrét veszélyt jelenthet a katonai és kormányzati épületek esetében.

Bejrútban már őrizetbe vettek játékosokat, akik mecseteket, ellenőrző pontokat és katonai létesítményeket filmeztek. Kuvait július 15-én megtiltotta a játékosoknak, hogy mecseteket, laktanyákat és az Emír palotáját filmezzék. Hamdi Bakheet, az egyiptomi védelmi és nemzetbiztonsági bizottság tagja szerint a Pokémon Go „a kémszervezetek legújabb eszköze a hírszerzési küzdelemben. Egy ravasz és visszataszító app, amely megpróbál behatolni a közösségeinkbe. De az igazi cél, hogy kémkedjen az emberek és az állam ellen.”

pokemon02Moszkva nem hisz a Pokémonoknak

A Katehon nevű orosz konzervatív csoportosulás szerint a játék a CIA kémeszköze, amellyel „elméletileg okostelefonok millióit lehet egyfajta »Birodalmi vizsgáló droidokká« alakítani, és ezzel olyan pincékbe is eljutnak, amelyek a Google filmező autói számára elérhetetlenek voltak.” A Kreml-hez sok szálon kötődő ideológus, Alekszandr Dugin a minap kifejtette, hogy az app San Francisco-i kifejlesztője, a Niantic kapcsolatba hozható egy CIA-s kockázati tőketársasággal. A Niantic alapítója, John Hanke ugyanis korábban a CIA 1999-ben alapított tőketársaságától, az In-Q-Tel nevezetű cégtől kapott pénzügyi támogatást a Google Earth kifejlesztéséhez.

01goingssAlekszandr Mihajlov, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSzB) egyik nyugalmazott tábornoka szerint „a videojátékot és más hasonló mobiltelefonos alkalmazásokat a különleges szolgálatok információk gyűjtésére használhatják.” Közben az orosz ortodox egyházhoz kötődő, Isten Akarata nevű csoport levelet írt a Nintendónak, a Pokémon Go-t fejlesztő cégcsoport egyik társtulajdonosának, hogy akadályozzák meg a virtuális figurák “megjelenését” az orosz templomokban és temetőkben. A szentpétervári kozák csoport egyenesen sátáninak nevezte az alkalmazást, és azt mondta, be kellene tiltani Oroszországban.

ciaÁzsia is óvatos

Indonéziában nemzetbiztonsági figyelmeztetést adtak ki a játékkal kapcsolatban és a katonaság tagjainak megtiltották, hogy játsszanak az app-al szolgálat közben. Kínában közben terjed a félelem a kormányzat köreiben, hogy a játékosok akaratlanul is elárulhatják a titkos katonai létesítmények koordinátáit.

Káncz Csaba jegyzete

Forrás: privatbankar.hu

Cenzúrázza a híreket a Facebook

A Facebook egyik volt újságírója elárulta, hogy a cég alkalmazottai rendszeresen elnyomják azokat a híreket, amik a konzervatív olvasók számára érdekesek lennének.

facebook_cenzuraA Facebook többi funkciójával és más weboldalakkal, például a Google-lal ellentétben, a hírfolyamban megjelenő trending témákat nem algoritmusok, hanem úgynevezett kurátorok felügyelik.

A feketelistás hírek/oldalak között szerepelt például Chris Kyle, a 2013-ban meggyilkolt híres Navy Seal, a Drudge Report, az ellentmondásos adóhivatalnok Lois Lerner, és számos konzervatív hírportál, mint a Blaze vagy a Breibart.

A kurátorok azt az utasítást kapták, hogy inkább a New York Times, a Time és a Variety cikkeit részesítsék előnyben.

trending-FacebookA Gizmodo-nak nyilatkozó volt alkalmazott elmondta, hogy a cenzúra olyan felháborító volt, hogy végül úgy döntött, elkezdi figyelemmel kísérni, hogy mely témákat nyomják el.

„Úgy gondolom, hogy nagyon hátrányosan kezelték a konzervatív híreket,” nyilatkozta.

„Az döntötte el, hogy mi számított trending hírnek és mi nem, hogy ki volt éppen ügyeletben. … Amikor rám került a sor, azt láttam, hogy a CPAC, Glenn Beck vagy más népszerű konzervatív témák nem kerültek be a trending hírek közé mert vagy a kurátor nem tartotta fontosnak vagy elfogultak voltak például Ted Cruzzal szemben.”

Egy másik korábbi Facebook kurátor szerint a folyamat teljesen elfogult módon működött.

facebook_censors_mdA Facebook hivatalos politikája merőben ellentmond a volt kurátorok beszámolóinak. A közösségi oldal saját meghatározása szerint a trending lista csak olyan „témákat tartalmaz, amelyek népszerűsége éppen emelkedik a Facebookon”.

A kurátorok azonban elmondták, hogy a cég utasítására saját trending témákat kellett létrehozniuk, amikor a felhasználók nem olvasták azokat a híreket, amiket a vezetőség fontosnak tartott.

A Gizmodo a következőket írta még:

Az új vádak azután kerültek napvilágra, hogy a Gizmodo a múlt héten újabb részleteket tett közzé a Facebook trending híreket felügyelő csapatának belső működéséről. A csapat olyan fiatal újságírókból áll, akik az Egyesült Államok 8 elit egyetemének egyikén vagy a keleti part valamelyik magánegyetemén szerezték diplomájukat és a Facebook jobb felső sarkában látható „trending” modul tartalmát felügyelik. [A Facebook súgó oldala szerint a modul jelenleg kizárólag angol nyelven és csak bizonyos országokban érhető el.]

fb_censorshipA kurátorok címek alá rendezik és összefoglalókat írnak a témákhoz, amik hírportálokra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. A 2014 óta működő modul az Internet legkeresettebb felületének számít manapság és meghatározó szerepet játszik abban, hogy mit olvasnak a Facebook felhasználók, akiknek száma egyedül az Egyesült Államokban 167 millió főt számlál.

Más esetekben a kurátorok beszúrnak egy adott hírt, akkor is, ha a felhasználók nem foglalkoznak vele, hogy azt a látszatot keltsék, az oldalon „kemény” hírek is megvitatásra kerülnek.

„Az embereket már nem érdekli Szíria”, mondta az egyik kurátor. „Amennyiben ez nem számít trending hírnek a Facebook-on, az rossz fényben tüntetné fel az oldalt.” A kurátor azt is elmondta, hogy a Black Lives Matter (a fekete életek számítanak) mozgalommal kapcsolatos híreket is be kellett szúrniuk a trending modulba.

Forrás: www.idokjelei.hu / The Blaze

A brit kormány legálisan akar kémkedni utánunk

A brit kormány minden erejével azon igyekszik, hogy keresztülvigye a Nyomozási Felhatalmazás nevű törvényjavaslatot, amit egyesek Szimat engedélyként emlegetnek és elfogadása esetén tulajdonképpen véget vetne az adatvédelemnek az Interneten.

nsa_britA javaslat a legnépszerűbb chat és üzenetváltó szolgáltatásokat, például a WhatsApp-ot, az iMessage-et és a FaceTime-ot célozza, illegálissá téve a felhasználótól felhasználóig érvényesülő titkosítást és arra kötelezné az Apple-t, hogy teljesen új, az állami megfigyelést kiszolgáló operációs rendszert írjon. A technológiai cégeket pedig arra kényszerítené, hogy biztosítsanak hátsó ajtókat a kormány számára.

A törvényjavaslat továbbá kötelezné az Internetszolgáltatókat, hogy valamennyi ügyfél minden online tevékenységét naplózzák, az adatokat pedig egy éven át tegyék elérhetővé az állam számára.

2015-ben Theresa May brit belügyminiszter elismerte, hogy egy 1983-as telekommunikációs törvény felhatalmazta az MI5 ügynökséget, hogy megtartsa a tömegesen gyűjtött adatokat, amit 2001 szeptembere óta meg is tesz.

„Az állam megtette, amit az adott körülmények között szükségesnek tartott az állam védelmében,” mondta Sir David Omand, a brit titkosszolgálat (GCHQ) korábbi igazgatója.

no-privacyOmand és a brit kormány kitart amellett, hogy a Nyomozási Felhatalmazás törvény demokratizálná a tömeges megfigyelés folyamatát.

Vagyis szerintük az egyetlen hiba a tömeges megfigyelésben eddig „csak” a demokráciaellenesség volt?

„Legyen 2016 a megbékélés éve, hogy az új törvényjavaslat által olyan hatással lehessünk a társadalomra, ami a nyilvános konzultációt követően új demokratikus engedélyt biztosít működésünkhöz. Az elmúlt 500 évben ez lenne az első alkalom, hogy a titkosszolgálat a törvény keretein belül működne,” mondta Sir David.

Más szóval eddig is figyeltünk benneteket, de nem lenne sokkal jobb, ha erre áldásotokat adnátok? Vagyis engedjük meg az államnak, hogy kémkedjen utánunk, mert ez így demokratikus, ha pedig valami demokratikus, akkor az csak jó lehet.

Nagy Britannia úgy tűnik még az Egyesült Államokat is megelőzi ezen a téren. Az FBI éppen hétfőn veszítette el azt a pert, amiben követelte, hogy az Apple írjon új operációs rendszert egy drogügyletben használt iPhone készülékre, hogy a szervezet hozzáférhessen az azon tárolt adatokhoz.

nsa_appleA döntés fontos mérföldkőnek számíthat abban a vitában, amely során az FBI a tavaly decemberi, San Bernardinóban elkövetett terrortámadás egyik elkövetőjének iPhone-ján tárolt adatokhoz akart hozzáférni, az Apple azonban megtagadta ezt, mondván: ehhez rendkívül veszélyes eszközt kellene létrehozniuk, amely, ha rossz kezekbe kerül, bárki féltve őrzött, személyes adataihoz hozzáférést biztosíthat.

Kérdés persze, hogy mindez csupán színjáték, netán jó reklámfogás az Apple számára, vagy az FBI tényleg nem boldogul a készülékkel, mindenesetre a jelek szerint a britek nem akarják a véletlenre bízni az ilyen eseteket a jövőben.

Forrás: www.idokjelei.hu / Infowars.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.03.02. Az igazságügyi miniszter bírálja az Apple ügyében hozott ítéletet

2016.02.26. Előre menekül az Apple a hatóságok elől

2015.11.26. Távolról feloldható volt a legtöbb androidos telefon

Hogyan mossa a média az agyad?

Amennyiben tisztában vagy azzal, hogy a tömegmédiát egy maroknyi, egész pontosan 6 nagyvállalat tartja a kezében, a kisebbséghez tartozol. Ez azt jelenti, hogy csupán nagyon kevesen tudják, hogy amit a rádióban vagy az esti hírekben és egyéb műsorokban hallunk és látunk a következő hat cégóriás határozza meg: General Electric (GE), News Corp, Disney, Viacom, Time Warner és CBS.

brainwashManapság ezt a tényt egyre többen ismerik fel, részben a CIA által a fővonalas média befolyásolására kezdeményezett Mockingbird hadművelet leleplezésének köszönhetően.

A legnépszerűbb információforrásokon keresztül ravasz marketing taktikákkal bombázzák a közvéleményt, egyre hatékonyabban befolyásolva, hogy mit ki mit gondoljon, mit vegyen, hogy nézzen ki és mire költse a pénzét. Látva a főhírekben visszaköszönő hazugságokat, mindez persze nem meglepő.

brainwash1000Sajnos a legtöbben fel sem fogják, hogy mi megy a háttérben és milyen módszerekkel valósítják meg mindezt és ebben nagy segítségünkre lehet Sharyl Attkisson és egy független TED előadáson megosztott információi.

A veterán újságíró (a CBS News volt oknyomozó riportere) elmagyarázza, hogy mi az astroturf, vagyis azok a látszólag alulról indult kezdeményezések és módszerek, amelyeket különleges érdekek fizetnek a közvélemény manipulálására.

Forrás: www.idokjelei.hu / Activist Post

Fishing on Orfű 2014

Festői környezetben az Orfűi tó szomszédságában került megrendezésre az idei Fishing On Orfű fesztivál. A fesztivál színvonalát tökéletesen szemlélteti, hogy már a kezdés előtt két hónappal lehetetlen volt bérletekhez és jegyekhez jutni.

fishingonorfuMitől is annyira népszerű ez a fesztivál? A megkérdezett zenekarok és a helyszínre látogató célközönség egybehangzó véleménye szerint ez semmi másnak nem köszönhető, mint a családias légkörnek, a fellépők minőségi kiválogatásának és nem utolsó sorban Orfű varázslatos atmoszférájának, és a környék legnagyobb tavának, páratlan hangulatának.

fishing1A kérdés tehát adott. Ki nem szeretne eltölteni 4 napot egy ennyire megkapó atmoszférával rendelkező fesztiválon? Na ugye. Aki tehette, és aki kellően gyors volt, az nem maradt le az év egyik legnagyobb magyarországi bulijáról. Az előzetes érdeklődés a fesztivállal kapcsolatban soha nem látott méreteket öltött, hiszen már a nulladik nap előtt két hónappal minden napi jegy és bérlet elkelt.

fishing2A szervezésről is csak magas fokon lehet beszélni. A színpadok biztosításától, a fellépő zenekarok elhelyezésén át, a biztonsági személyzet meglétéről, a közönségnek fenntartott sátorhelyekig bezárólag minden apró részletre a legmesszemenőbbig ügyeltek a fesztivál szervezői. Egy Fishing On Orfű nem lehet teljes a kiegészítő programok nélkül, melyek között mindenki megtalálhatta a számára leg testhez állóbbat. A teljesség igénye nélkül álljon itt pár közülük: volt flashmob, bortúra, tóátúszás…

10405530_769475326408981_8288271329587720165_nMost már talán mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy egy ilyen fesztivált televíziós stábunkkal sem tudtunk kihagyni, és abban a szerencsés és megtisztelő helyzetbe kerültünk, hogy idén először léphetett a Fishing On Orfű területére televíziós média.
Ha már ott voltunk, mi sem maradtunk tétlenek, hiszen mikrofonvégre kaptunk olyan ismert és főleg elismert fellépőket mint Ganxta Zoli, Fluor Tomi, vagy éppen a Blind Myself zenekar énekesét Tóth Gergelyt. A fellépők mellett továbbá megkérdeztük a közönség tagjait is, akik több alkalommal is kihangsúlyozták, hogy a Fishing On Orfű az ország egyik legszínvonalasabb nyári fesztiváljává nőtte ki magát az elmúlt évek alatt, és az utolsó napon valahol titokban már a folytatáson gondolkodnak, ami nem jelent más, mint hogy jövőre veletek ugyanekkor ugyanitt találkozunk. Maradjon ez még sokáig így.


A teljes videó ITT tekinthető meg!

facebook_banner

free counters

A legszebb animációs rövidfilm – Kötelek

“Strings” (spanyolul: Cuerdas) című animációs rövidfilmjéért vehette át idén a Goya-díjat Pedro Solis filmrendező. 2011-ben már szorongathatta a szobrot “La Bruxa” című animációjáért is.

kötelekA történetben új kisfiú érkezik az árvaházba. Egy különleges kisfiú, aki bénultságának okán székből szemlélheti csak a világot. Mindez egy pillanatig sem érdekli Maria-t, aki azonnal barátságába fogadja őt, és csodálatos közös kalandjuk útjára indul.

CuerdasA rendező azzal a nem titkolt szándékkal készítette el a filmet, hogy eljuttassa a lehető legtöbb oktatási intézménybe, és minden gyerekhez elérjen az üzenete!

facebook_banner

free counters

Reklámok célpontjában: fogyasztó gyerekek

Egy ideje már nemcsak a szülőket, hanem a gyermekeket is megszólítják a kereskedelmi cégek. A legifjabb fogyasztói csoport könnyen “bevehető”. A fogékony korosztályra reklámok sora zúdul, ráadásul igen eredményesen. A bevásárlóközpontok túlléptek a gyermekek profitérdekből történő befolyásolásának etikai problémáján, vagy egyáltalán nem is szembesültek vele. A gyermekeket egyre inkább kis felnőttként kezelik a cégek. A bevásárlóközpontok különféle technikákat alkalmaznak, hogy vásárlásra bírják őket.

consumer_kidsA gyerekek egyre korábban válnak a reklámok célpontjaivá. Egyre erőszakosabban figyelik és térképezik fel őket, hogy minél inkább eggyé váljanak a termékeikkel és lehetőleg a cégük fogyasztói maradjanak egész életük folyamán.

Nincsenek azzal kapcsolatban morális korlátaik, hogy amiket eladnak a gyerekeknek azok egyáltalán egészségesek-e az ő korukban és milyen hatással lesz a további fejlődésükre?

A céljuk egy olyan jövő megalkotása, ahol az ember szinte rögtön a születés után fogyasztóvá váljon. Vágyakat teremtenek benne olyan termékek kid_commercialiránt, amikre nincs is szüksége, de egy olyan társadalomban, ahol az határozza meg az ember megítélését, hogy mije van, addig fogja nyaggatni a szüleit, amíg azok megveszik neki, amit akar, vagy pedig már gyerekkorában frusztrált és boldogtalan lesz, mert nem tud megfelelni azoknak a társadalmi normáknak, amiket az őt körülvevő reklámok elhitetnek vele.

A szülőknek nagyon nehéz dolguk van a helyes úton tartani a gyerekeiket, miközben egy több milliárd dolláros költségvetésű iparág akarja irányítani a gyerekek szokásait.

portrait boyForrás: www.tudatosvasarlo.hu

facebook_banner

Kapcsolódó bejegyzések:

2012.12.13. Gyermekek érdekei vs. adatvédelmi szabályozás?

2011.10.02. A reklám, a tervezett elavulás és a hitel (A Jó, a Rossz és a Csúf)

free counters

Többen hisznek a konteóknak, mint a hivatalos verzióknak

A brit és amerikai pszichológusok és szociológusok bevonásával készült, nemrég megjelent tanulmány szerint az „összeesküvésekben hívő” emberek minden jel szerint „józanabb gondolkodásúak”, mint azok, akik a vitatott események hivatalos magyarázatát gondolják igaznak.

konteoA beforeitsnews olvasói számára ez valószínűleg kevésbé meglepő hír, bár az is igaz, hogy a személyes tapasztalatok sokszor ennek az ellenkezőjét mutatják. Akik a hivatalos propagandának hisznek, valószínűleg kitartanak az „őrület” mellett.

A tanulmányban bemutatott statisztikák szerint az események mögött összeesküvést látó emberek kétszer annyian vannak, mint az állami verziókat elfogadók. Úgy tűnik, egyre többen jönnek rá az eltitkolt igazságokra. Valószínűleg ezért is igyekszik a hatalom elhallgattatni minden alternatív hangot.

conspiracy-this-640x480A brit-amerikai tanulmány azt is megállapította, hogy a fővonalas média által bemutatott sztereotípiákkal ellentétben, az „összeesküvés elméleteket” elfogadó emberek józanabbnak tűnnek, mint a hivatalos verziókban hívők.

wtc-7-lede-0808A brit Kent Egyetem munkatársai, Michael J. Wood és Karen M. Douglas által „Mi van a 7-es épülettel? A Szeptember 11-i támadások körüli összeesküvés elméletek online párbeszédeinek vizsgálata” címen publikált szociológiai tanulmány összehasonlította az összees-küvésben hívő és az azt elvető hozzászólásokat a különböző hírportálokon.

A szerzők meglepve tapasztalták, hogy ma már gyakoribbak az összeesküvés párti, mint az azt ellenző hozzászólások. A 2174 megvizsgált hozzászólásból 1459-et összeesküvés pártinak, míg 715-öt a hagyományos magyarázatot elfogadónak értékeltek. Tehát a cikkekhez hozzászólók között kétszer annyian vannak azok, akik nem hiszik el a szeptember 11-i terrortámadáshoz vagy a Kennedy ellen elkövetett merénylethez hasonló események hivatalos magyarázatát, mint azok, akik igen.

hand-of-conspiracy2A BeforeItsNews oldalán például néhány konkrét személy rendszeresen rendkívül ellenséges hozzászólásokat tesz közzé. Elképzelhető, hogy ennek kiváltója, hogy a többség nem fogadja el az általuk igaznak vélt nézeteket? A kutatás azt mutatja, hogy a hivatalos magyarázatokkal egyetértők rendkívül ellenséges módon próbálják meggyőzni „ellenfeleiket” nézeteikről.

jetfuelA kutatók azt is megállapították, hogy az összeesküvéseket tagadók fanatikusan ragaszkodnak saját összeesküvés elméletükhöz: Szerintük 2001. szeptember 11-én 19 arab, akik közül egy sem volt gyakorlott pilóta, véghezvitte az évszázad bűntettét, egy, az afgán hegyekben bujkáló, dialízisre szoruló férfi irányításával. „Akik úgy gondolják, hogy szeptember 11 eseményei mögött egy állami összeesküvés húzódik, nem egy konkrét, rivális elméletet próbálnak bizonyítani, ami minden tekintetben magyarázatot ad a történésekre, csupán arra próbálnak rávilágítani, hogy a hivatalos magyarázat egy hazugság,” – írják a kutatók.

Hála az Internetnek, ma már (legalábbis egyelőre) a hivatalos magyarázatokban kételkedők sincsenek kizárva a nyilvános párbeszédekből. A CIA 44 éve használatban lévő taktikája, hogy a számára kedvezőtlen vitákat „összeesküvés elméletnek” bélyegezve nevetségessé tegye, kezdi elveszíteni hatékonyságát. Szakértői körökben és a portálokon közzétett hozzászólásokban az összeesküvés-párti hangok nemcsak számban, de racionalitásban is megelőzik az összeesküvést tagadó véleményeket.

conspiracy_to_rule_the_world_by_quartertofour-d3fgo1sNem csoda, hogy az összeesküvést tagadók egyre inkább ellenséges és paranoid bolondoknak tűnnek.

Forrás: www.idokjelei.hu / beforeitsnews.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.07.16. Snowden bebiztosította magát

2013.07.11. George Bush nem bánja a kémkedést

2013.07.08. Belát a lakásunkba és le is hallgat minket az új vírus

2013.07.03. Milyen árat fizet az Egyesült Államok a globális kémkedésért?

2013.06.06. A Bilderberg-csoport a héten tartja éves konferenciáját

free counters

A hangyák is a leggyorsabb utat választják

A fényhez hasonlóan a hangyák sem a legrövidebb, hanem a leggyorsabb utat választják, ha különböző fizikai tulajdonsággal rendelkező felületeken kell haladniuk céljuk felé – állapították meg német tudósok, akik szerint a rovarok “matematikai kalkuláción alapuló” viselkedése betekintést enged csoportos önszervező képességükbe.

hangya1A kísérleteket kis tűzhangyákkal (Wasmannia auropunctata) végezték izraeli helyszínen, ahol zárt területet alakítottak ki. Az egyes kolóniák néhány ezer dolgozóból és több királynőből álltak. A közösségalkotó rovarokat az elkerített terület egyik sarkába helyezték el, a csalogató táplálékul szolgáló csótánytetemet pedig a szemköztibe. Az ízletesnek ígérkező zsákmányhoz különböző felületeken lehetett eljutni: volt sima szakasz, durva kiképzésű rész és tükörsimaságú is.

A PLOS ONE című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint az apró állatok bizonyos idő elteltével már nem a legrövidebb utat követték, hanem zegzugos vonalban haladtak, méghozzá úgy, hogy a leghosszabb rész a sima felületre jusson: így tudták a leggyorsabban megközelíteni a hívogató falatokat.

fiber-optic-data-transmissionViselkedésüket a kutatók az optikában használt Fermat-elvhez hasonlították: a “legrövidebb idő elve” azt mondja ki, hogy egy fénysugár egy tetszőleges optikai rendszerben mindig olyan pályát követ, amelyre nézve a kezdő és végpontok közötti terjedési idő minimális.

A tanulmány szerzői rámutattak arra is, hogy a zsákmányhoz való hozzáférés során a bolyok feromonokra – az élővilágban a kommunikáció legelső formáját megtestesítő, területmegjelölő kémiai vegyületekre – támaszkodva határozták meg a leggyorsabb ösvényt. Kezdetben az “útjelző cölöpök” kitűzése találomra történt, de idővel – a közös tapasztalatnak és az információk átadásának köszönhetően – az összes lehetőség közül a legoptimálisabb útvonal megtalálásában csúcsosodott ki. A tudósok szerint a folyamat jól illusztrálja a rovarok önszerveződő képességét és evolúciós fejlődését.

Wasmannia-1A hangyák is rendelkeznek azonban korlátokkal: rövid távon nem működik optimalizálási érzékük, minden bizonnyal azért, mert túl sok feromon keveredik viszonylag kis területen.
Egy korábbi, a Behaviour című folyóiratban közzétett tanulmány szerint a hangyáknak fejlettebbek a matematikai “képességeik”, mint egy átlagos ötödikes tanulónak, és ezt helymeghatározáshoz és táplálékszerzéshez veszik igénybe. Az akkori kísérleteket kisméretű útvesztő segítségével hajtották végre. A labirintus különböző pontjaira élelmet helyeztek el, és megfigyelték, miként hozzák a rovarok társaik tudomására, hogy merre található a táplálék. Az állatok nemcsak hátrahagyott szagmintákkal vezették el társaikat a pontos helyre, hanem az útvesztő ágainak a számát, a távolságot és a táplálékoz vezető lépések számát is képesek voltak kommunikálni.

“A kutatások alapján a hangyák kvantitatív módszereket tudnak alkalmazni a boly többi tagjával való kapcsolattartás során” – állt a tanulmányban.

Forrás: MTI / livescience.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.04.19. A Stonehenge környéke ötezer évvel korábban lakott volt

2013.04.19. Moore törvénye szerint 10 milliárd éves az élet

2031.03.11. Új baktérium fajt találtak a Vosztok-tóban?

2012.12.17. Az ősi Egyenlítő pontos helyét állapították meg kanadai kutatók

2012.08.04. A jövő ételei kémiai vegyületekből készülnek majd

free counters

Gyermekek érdekei vs. adatvédelmi szabályozás?

Vizsgálatot indított az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission, FTC) annak megállapítására, hogy a mobiltelefonokra kifejlesztett alkalmazások nem sértik-e a gyerekek személyiségi jogait. Washington szeretné rászorítani a Szilícium-völgy cégeit a gyermekek személyes adatainak tiszteletben tartására – ám a nagy  szoftverfejlesztők nem hagyják magukat és keményen visszavágnak.

Okos-telefonAz FTC megítélése szerint egyes alkalmazások nemcsak lehalásszák, hanem hirdetőkhöz és adatkereskedőkhöz továbbítják a gyerekekre vonatkozó adatokat. A szóban forgó appek képesek bemérni a telefon használójának tartózkodási helyét, letöltik az általa lementett telefonszámokat és más, jogi szempontból megkérdőjelezhető műveletet is végre tudnak hajtani.
Az Apple, a Facebook, a Google, a Microsoft és a Twitter azonban egyaránt ellenzi, hogy kivegye részét a gyermekek online személyiségi jogainak megerősítését célzó szövetségi erőfeszítésekből. Mellettük olyan médiaóriások, mint a Viacom és a Disney, a nagy kábelszolgáltatók, marketingszövetségek, illetve a játékgyártókat képviselő technológiai és kereskedelmi csoportok is hasonló álláspontra helyezkedtek. Utóbbiak érvelése szerint az FTC által javasolt jogszabályváltozás olyan terheket róna rájuk, hogy a gyermekek kiszolgálására szakosodott weboldalak és szolgáltatások teljesen ellehetetlenülnének.

Lelassulna a fejlesztés és a gazdaság

“Ha elfogadnánk, ezeknek az új szabályoknak a hatására éppen a gyermekek számára legelőnyösebb alkalmazásoknak a kifejlesztése lassulna le, ráadásul jelentősen mérséklődne az okos-telefonos minialkalmazások generálta gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés is” – fogalmazott az FTC-nek címzett levelében Catherine A. Novelli, az Apple kormányzati ügyekben illetékes alelnöke.
internet-childDe az ezt megalapozó aggodalom – mind az ipari szereplők, mind a szabályozó hatóságok körében – nem annyira magukkal a gyermekeknek készített online termékekkel kapcsolatos. Sokkal inkább azokat az adatgyűjtési és adatbányászati mechanizmusokat követik nyugta-lansággal az érintettek, amelyek megkönnyítik a digitális marketinget a gyermekek számára készült minialkalmazásokban (appekben) és weboldalakon. Az amerikai kongresszus 1998-ban Children’s Online Privacy Protection Act néven olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a szülők számára, hogy felügyelhessék: milyen magánjellegű információkat gyűjtenek, illetve terjesztenek gyermekeikről online. E szabályozás értelmében a webhelyek üzemeltetőinek előzetesen meg kell kérniük a szülők beleegyezését, ha 13 év alatti gyermekek személyes adatai – például a lakcíme vagy email-címe – iránt érdeklődnek.

A technológia beelőzte a szabályozást

A szövetségi hatóság most frissíteni készül a törvényt. Arra hivatkozik, hogy a szabályozás nem tartott lépést a viselkedés alapú online reklám területén bekövetkezett rohamos fejlődéssel (ez az a gyakorlat, amelynek keretében adatbányászati eszközök segítségével, a felhasználók online viselkedését elemezve készülnek személyre szabott hirdetések).
Az FTC az azonosító rendszerekkel óhajtja kibővíteni a szülőiengedély-köteles adattípusok körét: például a cookie-kban tárolódó egyedi készülékkódokkal vagy felhasználóazonosító számokkal, amennyiben ezeket a kódokat hirdetési célokból használják a gyermekek online nyomon követésére. Az elképzelés az, hogy idővel teljesen elzárják a cégeket a gyermekek online tevékenységére vonatkozó webes adatgyűjtés lehetőségétől.
orwell_see“Az, amit a gyerekek online posztoltak, vagy az, amire rákerestek házi feladataik elkészítésének részeként, nem kísértheti őket akkor, amikor majd egyetemre vagy éppen állásinterjúra jelentkeznek” – foglalt állást a témáról a The New York Timesnak nyilatkozva Edward J. Markey massachusettsi demokrata képviselő, a kétpárti kongresszusi adatvédelmi választmány társelnöke, hangsúlyozva, hogy “a YouTube-ot nem szabad adatkövető YouTracked-dé alakítani”.
A hatóság javaslatai élénk reakciókat váltottak ki a nagy online szolgáltatók, televíziós csatornák, közösségi oldalak, minialkalmazás-platformok és reklámipari kereskedelmi csoportok körében. Közülük néhányan azt állítják, hogy az FTC a szabályozás körének bővítésével túllépi a hatáskörét. Mások azzal érvelnek, hogy az azonosító rendszerek – például a felhasználói kódok – alkalmazása a gyermekek “anonim” online követéséhez voltaképpen jóindulatú: az online tevékenységgel kapcsolatos információkra azért van szükség, hogy elhelyezhetők legyenek azok a hirdetések, amelyek a gyermekeknek szóló ingyenes tartalom és szolgáltatások költségeit ellentételezik.
“Hogy milyen veszéllyel jár, ha ezt megpróbáljuk megakadályozni? – tette fel a kérdést Alan L. Friel, a média- és technológiai ügyekre szakosodott Edwards Wildman Palmer nevű jogi cég elnöke. – Azt kockáztatjuk, hogy elvész egy sor igazán jó oktató és szórakoztató tartalom, ha túlzottan megnehezítik a weboldalak működését, és azok tulajdonosai nem tudnak jövedelemre szert tenni az oldalakból.”

Más nemzedékre is könnyen kiterjeszthető a szabályozás

A gazdasági tét lényegesebb nagyobb, mint amit a szűken vett gyermekközönség jelent.
Iparági szakértők szerint ugyanis ha az FTC úgy dönt, hogy szülői hozzájárulást követel meg a gyermekek felhasználói azonosítóinak felhasználásához is, egy napon akár azt is előírhatják a cégeknek, hogy hasonlóképpen járjanak el a felnőttek esetében is – márpedig a felhasználói azonosítók követése adja a digitális marketing és reklám alapját.

“Ha valaki egyszer kijelenti, hogy ez személyes adatnak minősül a gyermekek vonatkozásában, és felhasználásához hozzájárulás szükséges, máris készen állnak a keretek ahhoz, hogy a hozzájárulás alkalmazásának követelményét egy másik nemzedékre is ki lehessen terjeszteni – figyelmeztetett Friel. – Ha valakinél 12 éves korában személyes adatnak kell tekinteni valamit, akkor ez a 13 életévét betöltve sem minősül át mássá.”

felügyeletAz FTC által javasolt jogszabály-felülvizsgálatnak sok ellenzője akad. A hivatal például előírhatná a cégeknek, hogy 13 évnél fiatalabb gyermekek esetében szülői engedélyt kell kérniük, mielőtt a gyermekek fényképeit, videóit vagy hangfelvételeit kezelnék. Adatvédelmi szakértők szerint az elképzelés hátterében az áll, hogy megfelelő arcfelismerési technológia birtokában idegenek számára is lehetségessé válna a gyermekek azonosítása és az esetleges kapcsolatfelvétel velük.

Az arcfelismerési technológia mint veszélyforrás

“Mivel rohamosan fejlődik az arcfelismerés technológiája, a fotók alapján egyre könnyebben azonosítható valaki harmadik fél által is, tehát a gyermek nem maradhat anonim” – szögezte le Alessandro Acquisti, a Carnegie Mellon Egyetem docense.
arc_felismero1A gyerekek sokszor nem is értik – tette hozzá -, hogy milyen hosszú távú kockázat rejlik abban, ha intim dolgokat – mint amilyenek a fényképek – osztanak meg magukról. “Lehet, hogy akkor éppen valami jutalmat is kapnak a fotójukért, de ennek a +költségei+ jóval hosszabb távon jelentkeznek” – érvelt.
A gyermekek fotóira vonatkozó törvénytervezet alapos zavart okozhat a tengerentúlon népszerű egyik marketingtechnika alkalmazásánál is: ennek keretében a gyermekek egy-egy márka melletti elkötelezettségüket interneten küldött fényképeikkel vagy videóikkal tanúsíthatják.
A játékipar döntéshozói egyöntetűen úgy vélik, hogy az FTC túl messzire ment. “Mindaddig, amíg megfelelő módszerek állnak rendelkezésre annak biztosítására, hogy a fotó-, video- vagy audiofájlokhoz, illetve az arcfelismerési technológiához ne kapcsolódhassanak elérhetőségi adatok, az ilyen jellegű elkötelezettség nem jelent adatvédelmi kockázatot a gyermekekre nézve” – hangsúlyozta az FTC-nek írott levelében Carter Keithley, az egyik játékipari szövetség elnöke.

A harmadik fél esete a hivatali cinizmussal

A hivatalnak az a javaslata is heves ellenállásba ütközött, amely a webhelyeket és alkalmazásokat tenné felelőssé harmadik fél – elemző- vagy reklámpartnerek – adatgyűjtési gyakorlatáért.
apps-for-smartphoneA több mint 5000 alkalmazásfejlesztő vállalkozást tömörítő kereskedelmi képviseleti szövetség, az Association for Competitive Technology becslése szerint ha meg akarnának felelni ezeknek a követelményeknek, az az oktatási minialkalmazások fejlesztőit 250 millió dolláros jogdíjjal terhelné.
A Facebook, amely nem teszi lehetővé a magukat 13 év alattinak valló gyermekek számára a regisztrációt, valamint a Twitter, amely azt állítja, hogy nem célja a 13 év alattiak bevonása a szolgáltatásba, szintén bírálta a harmadik félre vonatkozó felelősség fenntartását előíró FTC-felvetést. A közösségi hálózatok képviselői állítják, egyszerűen nem lehet nyomon követni azt a rengeteg weboldalt, amely letölthetővé teszi plug-injeiket, és ezért azt sem lehet tudni, hogy van-e közöttük olyan, amelyik éppen a gyermekekről gyűjt adatokat.
A Google és az Apple is hasonlóan érvel: az Android vagy az iTunes Store alkalmazásplatform nem tehető felelőssé a gyermekek által megvásárolt appek adatgyűjtési gyakorlatáért.
A hatóság a maga részéről ugyanakkor leszögezi, hogy a tervezett új szabályozás nem gátolja a cégeket abban, hogy alkalmazásokat és weboldalakat készítsenek gyermekek számára. “Választhatják azt is, hogy nem célozzák meg a gyerekközönséget – fogalmazott Phyllis H. Marcus, az FTC hirdetési gyakorlatokkal foglalkozó részlegének vezető jogtanácsosa -, vagy pedig ők is kérhetik a szülők beleegyezését, és akkor megjelenhetnek ebben a közegben is robusztus kínálatukkal.”

Forrás: MTI

Kövess minket a Facebook-on!

2012.11.27. Feladja Amerika az internet irányítását?

2012.11.23. Összefogott Hollywood és az európai filmipar a Google ellen

2012.11.06. A tervek szerint az Internet felügyeletét az ENSZ kapná meg

2012.10.26. Szigorúbb internet-ellenőrzést akar az ENSZ

2012.10.17. Kroes élesen támadja a Do Not Track

free counters

Adatgyárak füstjétől bűzlik az internet

Jól rávilágít az egykori és a mai általános felfogás közötti döntő különbségre az internet rejtett bugyraiban még most is fellelhető, digitális “őskori” netikett (hálóhasználati illemtan) egy kiragadott részlete: “Egy e-mail üzenet ‘szállítási költsége’ nagyjából egyenlő a feladónál és a címzettnél… Ez alapvetően eltér a hagyományos levéltől, a telefontól, a rádiótól, és a tv-től. Egy levél elküldése konkrétan hálózati szélességbe, diszk helybe és CPU időbe kerülhet. Ez az alapvető gazdasági oka, amiért nem illik kéretlen hirdetést küldeni e-mail-ben.” Amikor a netikett szerzője – majd a továbbfordítók tábora – a kéretlen hirdetést, illetve a tv-t, rádiót, telefont említi, vélhetően annak idején meg sem fordult a fejében, hogy a kereskedelmi lehetőségek kiaknázásának vágya egyszer majd gyakorlatilag minden technológiát a világhálóra terel.

Energiapazarlás felhőbenArról nem is beszélve, hogy az adatátvitelnek és adatraktározásnak exponenciálisan növekvő igénye a szűken vett technológián túl energiagazdálkodási és környezetvédelmi kérdéseket is hangsúlyosan felvet, az utóbbiak pedig egyre inkább az adatközpontokra irányítják a figyelmet.
Az adatközpontok tele vannak szerverekkel: ezek maguk is számítógépek, egyenként is nagyra méretezett, adatfeldolgozásra optimalizált teljesítményük összeadódik, csak épp sem billentyűzet, sem monitor nem tartozik hozzájuk.

Facebook-pánik 2006-ban

Jeff Rothschild – aki jelenleg alelnöki minőségében is műszaki vezetője a Facebooknak – még 2006-ban szembesült egy olyan problémával, amelyre azonnali megoldást kellett találnia: attól kellett tartani, hogy a túlterhelt szerverek “elfüstölnek”. A számítógépeket tápláló villamos energia ugyanis túlhevítette az Ethernet-aljzatokat és más fontos alkatrészeket.
FacebookA cég akkoriban egy 18-szor 20 méteres helyet bérelt. Ott álltak állványba szerelve a szerverek, rajtuk a közösségi oldal felhasználóinak összes tárolandó és feldolgozandó adatával.
Gyors gondolkodású ember lévén Rothschild valamennyi fellelhető emberét azonnal szerteküldte: vásároljanak fel mindent, amivel csak hűteni lehet. Valósággal lecsupaszították a környék szaküzleteinek polcait, és a légkondicionálás révén sikerült is elérni a kívánt hatást: a Facebook szerverei túlélték a forrósodást, és nem kellett szüneteltetni a szolgáltatást (ami akár el is lehetetlenülhetett volna).

Mindez tehát valamivel több mint hat éve történt, akkor, amikor a közösségi oldalnak “mindössze” 10 millió felhasználója volt, és őket egyetlen szervertelephely szolgálta ki. Mára viszont a közel egymilliárd ember által generált információ nagyságrendekkel nagyobb és több hasonló létesítmény üzemeltetését követeli meg: az adatközpontokban hosszú-hosszú sorokban, százezer négyzetméternyi területeket elfoglalva állnak a szerverek, és a megfelelő hőmérséklet biztosításáról valamennyi helyen ipari hűtőrendszerek gondoskodnak.

Természetesen a Facebook csupán az egyik – bár kétségtelenül kiemelten fontos – szereplő. A legnagyobb közösségi oldal szerverei csekély töredékét hasznosítják a több tízezer adatközpont kapacitásainak – ennyi szükséges a digitális információrobbanás világméretű kiszolgálásához. Elképesztő mennyiségű adat lendül mozgásba vagy épp raktározódik el minden nap. Egyetlen kattintásra vagy érintésre milliók eszközeire töltődnek le filmek az iTunes-ról, sok milliónyian ellenőrizik hitelkártya-egyenlegüket a Visa oldalán, küldenek mellékletekkel ellátott e-maileket a Yahoo-n, vásárolnak az Amazonon, publikálnak a Twitteren vagy olvasnak újságot online.
És a sort hosszan lehetne folytatni.

Hatékonyság, környezetbarát kivitel?

A The New York Times című napilap egy évig tartó vizsgálata ugyanakkor arra világít rá, hogy az információtechnológiai iparnak ez az alapvető alkotóeleme éles ellentmondásban áll a saját magának tulajdonított tündökletes hatékonysággal és környezetbarát jelleggel.
Izland adatközpontA felvett interjúk és a vizsgálatot alátámasztó dokumentumok bizo- nyítják, hogy a legtöbb adatközpont a tervezési fogyatékosságok miatt hatalmas energiamennyiséget fo- gyaszt, hihetetlenül pazarló módon. Az online cégek jellemzően csúcsra járatják a létesítményeket függetlenül a tényleges kereslettől, ennek ered- ményeként pedig az adatközpontok által igénybe vett villamosenergia-kapacitás 90 (!) százaléka megy veszendőbe.

Áramszünetek ellen pedig egy sor dízelgenerátor üzembe helyezésével védekeznek. A hatóságok egyre gyakrabban teszik felelőssé a levegőtisztasági szabályok megsértéséért az adatközpontokból származó szennyezést, mindezt dokumentumok támasztják alá. Amikor elkészült az Egyesült Államok toxikus légszennyezettségi lajstroma, a Szilícium-völgy számos adatközpontjának – mint a legnagyobb dízelszennyezőnek – a nevét lehetett olvasni rajta.

Világviszonylatban a megkérdezett szakértők mintegy 30 milliárd wattra teszik a “digitális raktárak” energiafelhasználását, ami hozzávetőleg 30 atomerőmű termelésével egyenértékű. Becslések szerint ebből az egyesült államokbeli adatközpontok fogyasztása egynegyed és egyharmad közé tehető.
És egyetlen adatközpont is több energiát fogyaszt, mint egy közepes méretű város.

88-94 százaléknyi energia megy veszendőbe

Az energiahatékonyság vállalatról vállalatra nagymértékben eltérő képet mutat.
Az amerikai napilap kérésére a McKinsey & Company nevű tanácsadó cég részletesen elemezte az adatközpontok energiafogyasztását, és a vizsgálat megállapította, hogy a szervereken végrehajtandó számításokhoz csupán a rendelkezésre álló energia 6-12 százalékát hasznosítják. Az összes többi lényegében a szerverek alapjáratú üzemére fecsérlődik el, valamint arra a készenléti módra, amely a hirtelen lelassulás vagy adatfolytonossági problémák áthidalására hivatott műveleteket szolgálja ki.

A tanácsadó cég tanulmánya 70 nagy adatközpont mintegy 20 000 szerverének működési sajátosságait elemezte. A szerverek üzemeltetésére megbízók között éppúgy akadtak gyógyszergyárak vagy hadiipari vállalkozások, mint bankok, médiacégek és kormányzati szervek. “Természetesen” egyikük sem adta nevét a felméréshez, mondván, az iparági titok, és ha valaki például a feldolgozóipar területén tevékenykedne hasonló szellemben, egy percig sem maradhatna tovább a piacon, ha ilyesmi derülne ki róla.

google7Az adatoknak ez a fizikai valósága fényévekre van az internet kedvelt mítoszától: ahol az élet a “virtuális” világban zajlik, és a “memória” minden formájában a “felhőben” tárolódik. Néhány cég ugyanakkor azt állítja, hogy teljes egészében újraterveztette szoftver- és hűtőrendszereit az energiapazarlás csökkentése érdekében. Köztük van a Facebook és a Google is. A harmadik negyedévben nyilvánosságra hozott információk szerint a Google adatközpontjainak fogyasztása közel 300 millió, a Facebooké pedig mintegy 60 millió watt.

És bár adatvédelmi és biztonsági megfontolásokból lényegében azt sem lehet tudni, hogy melyik elkerített, őrzött szürke épületben üzemel adatközpont, egy ennek felmérésére jogosult szövetségi szerv adataiból kiderül, hogy a szövetségi adatközpontok száma az 1998-ban regisztrált 432-ről 2010-re közel ötszörösére, 2094-re nőtt.

Öldöklő harc az adatokért – és a felhőkért

És ehhez még egy beszédes szám: az EMC és az IDC közös becslése szerint az elmúlt évben több mint 1,8 billió gigabájtnyi digitális információ keletkezett világszerte (amelynek háromnegyed részét az EMC mérései szerint hétköznapi felhasználók generálták). Mondani sem kell, hogy ennek az irgalmatlanul nagy adatmennyiségnek a tárolásáért és kezeléséért hihetetlenül éles verseny folyik: az IDC adatai szerint ma már több mint hárommillió, különböző méretű adatközpont áll versenyben.

Cloud-ComputingHogy lehet-e racionálisabb, még inkább környezetbarát módon üzemeltetni őket?
Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Egyes iparági szakértők szerint a megoldás a felhőben rejlik. A számítási tevékenység központosításával és az úgynevezett virtualizációval (amely lényegében lehetővé teszi, hogy a kiszolgálók egy rugalmas, a felhasználók aktuális igényeihez méretezhető rendszerben egyesítsék erőforrásaikat) nagy és hatékonyan működő adatközpontok alakíthatók ki.

Mások viszont mély kétellyel viseltetnek a felhő iránt, mondván, hogy a velük kapcsolatos, olykor misztikus hangzású hit lehetőségeinek ellentmond a támogatásukhoz szükséges fizikai infrastruktúra.
“A felhő csak megváltoztatja azt a helyet, ahol az alkalmazások futnak – állítja Hank Seader, az Uptime Institute kutatásért és oktatásért felelős ügyvezető igazgatója. – Közben pedig minden folyamat valahol egy adatközpontban zajlik.”

Forrás: MTI

Kövess minket a Facebook-on!

2012.11.27. Feladja Amerika az internet irányítását?

2012.11.23. Összefogott Hollywood és az európai filmipar a Google ellen

2012.11.06. A tervek szerint az Internet felügyeletét az ENSZ kapná meg

2012.10.26. Szigorúbb internet-ellenőrzést akar az ENSZ

2012.10.17. Kroes élesen támadja a Do Not Track

2012.10.12. A munkanélküli férfiak lehetnek legkönnyebben internetfüggők

2012.10.11. Az Egyesült Államok a kiberháborúban: egyedül nem megy

free counters

Aki nincs a Facebook-on az gyanús?

Azt lassan még az alternatív médiát kerülő emberek is elhiszik, hogy Nagy-testvér figyel bennünket. De vajon már ott tartanánk, hogy kötelező saját megfigyelésünkben segédkezni? Ki-ki döntse el maga…

A Facebook mára olyannyira tolakodó és mindent átható erővé vált a társadalomban, hogy egyre több munkáltató, sőt egyes pszichológusok is úgy gondolják, hogy aki nem tagja egyetlen közösségi portálnak sem az alapból „gyanús”. A német Der Taggspiegel odáig ment, hogy rámutatott, a közelmúlt két hírhedt lövöldözőjének, az amerikai James Holmes-nak és a norvég Anders Behring Breivik-nek legfontosabb közös jellemzője a Facebook tagság hiánya volt.

Egy kicsit megfoghatóbb szinten a Forbes.com arról ad hírt, hogy a humán erőforrás kollégák egyre inkább tartózkodnak olyan fiatal jelentkezők alkalmazásától, akik nem használják a Facebook-ot. A munkaadók első-számú aggodalma, hogy a Facebook profil hiánya azt jelezheti, hogy az illető ellen olyan sok bejelentés érkezett, hogy fiókja felfüggesztésre került.

Slate.com tanácsadó rovatának újságírója, Emily Yoffee, azt javasolja fiatal olvasóinak, hogy ne randizzanak senkivel, akinek nincs Facebook profilja.
„Ha elértél egy bizonyos kort és találkozol valakivel, akivel randizni szeretnél és az illetőnek nincs Facebook oldala, lehet, hogy nem is a valódi nevén mutatkozott be neked. Ez egy jelzés lehet, hogy vigyáznod kell,” írja.
Yoffee mellesleg megjegyzi, hogy tanácsa nem vonatkozik azokra az idősebb emberekre, akik már a közösségi oldalak térnyerése előtt is produktív tagjai voltak a társadalomnak.

Slashdot technológiai hírportál úgy összegezte a Der Taggspiegel cikkét a közösségi oldalakról, hogy „a Facebook profil hiánya lehet az első jele annak, hogy egy tömeggyilkossal van dolgunk”.
A cikk rámutat, hogy Holmes, akit 12 ember, köztük egy meg nem született gyermek megölésével és további 58 személy megsebesítésével vádolnak és Breivik, aki 77 embert gyilkolt meg egy lövöldözésben, nem vagy csak nagyon kevés digitális online lábnyomot hagytak maguk után. Breivik a MySpace közösségi portált használta, Holmes pedig egyes értesülések szerint az Adult Friend Finder (felnőtt társkereső) oldalt látogatta.

Christopher Moeller, pszichológus a magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy manapság a Facebook használat az egészséges szocializálódás jele. A pszichológusok megjegyzik, hogy Holmes és hozzá hasonlóan, számos más tömeggyilkos sem rendelkezett igazi barátokkal. A feltevés lényege tehát, hogy a legtöbb fiatal számára magától értetődőnek számító Facebook profil hiánya az abnormális vagy diszfunkcionális, illetve esetenként kifejezetten veszélyes magatartás vagy személyiség jele lehet.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.09. Nyomkövetés élőben: A Facebookon követhetik egymást a barátok

2012.08.08. A közösségi portálok ártanak a valódi barátságoknak?

2012.08.07. Hamis Facebook felhasználók: Dagad a botrány a közösségi hálózat…

2012.07.20. Milliókkal csökkent a Facebook-használók tábora

2012.07.17. Facebook: „Intézze pénzügyeit az oldal elhagyása nélkül”

2012.07.14. A Facebook lehallgatja a saját csetcsatornáit

free counters

A média szerepe korunk háborúiban

A berlini fal leomlásakor a nyugati országok és különösen az Egyesült Államok elvesztették „meghitt ellenségüket”, a keleti blokkot, amelyre mindaddig a közvéleményük minden félelmét koncentrálták. Jövőbeli háborúik igazolásához új ellenségeket kellett kreálniuk maguknak, eltitkolva ugyanakkor az új konfliktusok lényegében gazdasági és geopolitikai érdekekre alapozott, tehát távolról sem idealista okait: a katonai támaszpontokat, a területi és kereskedelmi dominanciára való törekvést, az energiahordozókat, az olajvezetékeket stb. A telekommunikáció utóbbi években tapasztalt rendkívüli fejlődése olyan információs rendszert hozott létre, amely elég fejlett ahhoz, hogy egyenes adásban a tévéképernyőkre juttasson bármilyen eseményt ezer kilométerekre onnan, ahol megtörtént. Ilyen körülmények között a képek felhasználása és ellenőrzése különleges jelentőségre tett szert.

Modern életmódunk a nyugati népesség legnagyobb részét tévéfüggővé tette. Munkából hazatérve az emberek többsége bekapcsolja televízióját és aláveti magát a mozgóképek uralmának. Gondolkodás nélkül. Ennek az életmódnak természetes velejárója egy fogyasztói massza kialakulása, amely különösen fogékony a kommunikációra. A demokratikus társadalmakban dívó gondolatellenőrzés eredményességéhez szükséges illúziókat tárgyaló esszéjében (Necessary Illusions: Thought Control in Democratic Societies, Pluto Press, London 1989) Noam Chomsky amerikai nyelvész azt magyarázza, hogy a demokratikus rezsimekben mindenképpen el kell hitetni a közvéleménnyel, hogy minden (kormányzati) cselekedet jogos és igazolható. Következésképpen az illúzió megteremtéséhez nagyon fontos a kellőképpen agyafúrt kommunikáció igénybevétele.

A világ amerikai elvek szerinti geopolitikai átrendezése magával hozta e furfangos rendszer elhatalmasodását, lehetővé téve, hogy a nemzetközi közvéleményt annak a leegyszerűsített képeivel árasszák el, amit valóságként kellene felfognia, olyan politikai döntések támogatása végett, amelyek népszerűtlenek vagy az erkölccsel és a nemzetközi joggal ellentétesek lennének, ha realista módon tálalnák őket. A prűd angolszász mentalitás megkívánja, hogy minden cselekedet erkölcsös legyen, vagy ha nem az, akkor el kell hitetni az ellenkezőjét. Nem véletlen, hogy éppen egy brit diplomata, Lord Arthur Ponsonby (1871-1946) fogalmazta meg a háborús propaganda négy vezérelvét, imigyen: 1) A háborúért egyedül a szemben álló tábort terheli a felelősség 2) A szemben álló tábor vezére maga az ördög megtestesülése (ő az ügyeletes „szörnyeteg”) 3) Mi nemes ügyet védelmezünk, nem pedig magánérdekeket 4) Az ellenség szándékosan provokál ki atrocitásokat, és ha mi el is követünk szörnyűségeket, önkéntelenül tesszük.

A médiumok viselkedése 1996-ban az USA által patronált tálibok végső győzelme kapcsán klasszikus példája ennek a képmutatásnak. Nadzsibullah ex-államfő brutális kivégezéséről – akit meglincseltek, majd fivérével együtt felakasztottak, és napokig lógva hagytak a tömeg őrjöngésének kitéve – meglehetősen visszafogott hangnemben számoltak be, és nem botránkoztatta meg őket az a barbárság sem, ahogyan a tálibok a Korán törvényeit alkalmazták, vagy a rabszolgasors, amelyre a nőket kárhoztatták. A dolgok azonban hirtelen megváltoztak. Amióta ugyanis a NATO-szövetségesek Afganisztánban harcolnak, a nyugati médiumok a tálibokat kegyetlen és fanatikus terroristaként ábrázolják. Az amerikai tengerészgyalogosok csúfosan végződött mogadishui bevetése szintén a médiatikus agitprop szerepét és a vizuális kommunikáció fontosságát példázza az igazságtalan és igazolhatatlan cselekedetek elfogadtatásában.

Így született meg a háborúskodás egy új, cinikus és erkölcstelen, ám a tömegek meggyőzésének művé- szetét szinte már tökélyre fejlesztő formája, a tömegtájékoztatási eszközök révén megvívott médiatikus háború, amelynek urai a hatalommal szoros kapcsolatot fenntartó kommunikációs szakemberek, akik sokkal kifinomultabb és meggyőzőbb tömeglélektani módszereket alkalmaznak, mint a klasszikus háborús propaganda. Technikájuk abból áll, hogy kitalálják és különböző stratégiákkal megvédjék az ügyfeleik arculatát, kihasználva minden információt az ellenfél ellen, még a hamisakat is, ha a médiahatásuk biztosított. Amikor pedig a hírügynökségeken keresztül terjesztett valós vagy fals információ által gerjesztett szenzáció gyengülni kezd, egy újabbat ajánlanak helyette, hogy kiváltsák a közvélemény szánakozását vagy felháborodását. A következmények katasztrofálisak, hiszen a valódi drámát meghamisítják a kitalált drámával, és ennek az alantas játéknak végső soron mindig a civil lakosság issza meg a levét.
Egészen eltérő módon értékelték például a boszniai háborús felek által elkövetett kegyetlenségeket, ahogyan azokat bemutatták, amikor moszlimok álltak szemben szerbekkel Szarajevóban, moszlimok horvátokkal Mostarban vagy moszlimok moszlimokkal Bihaćban. E tekintetben a koszovói ügy még tipikusabb, mert olyan ellenfelekről szól, akiknek a nemzetközi megítélését már eleve befolyásolja a nyugati hatalmak politikai választása és korábbi negatív imázsuk.

Az öbölháború idején Kuvait megbízta a washingtoni Ruder & Finn kommunikációs ügynökséget, amely áldozati arculatot fabrikált ügyfelének, Szaddám Huszein „kegyetlenségét” hangsúlyozva, holott az iraki vezető egyetlen katonát sem mert volna Kuvaitba küldeni az USA előzetes (hallgatólagos) beleegyezése nélkül. A médiainformációk által kiváltott nemzetközi felháborodás hulláma végül arra késztette az ENSZ-t, hogy áldását adja az Irak elleni súlyos szankciókra és pusztító hatású technológiai háborúra, amely félmillió felnőtt áldozatot követelt, míg a mesterségesen kiváltott gyógyszer- és élelmiszerhiány, valamint a szegényített urániumtartalmú muníció és más biológiai és vegyi anyagok használata következtében legalább egymillió gyermek vesztette életét. Megérte? Madeleine Albright, Clinton egykori külügyminisztere szerint legalábbis mindenképpen (in „60 Minutes”, CBS, 1996. május 12.).

A Ruder & Finn morbid szakértelmét Horvátország, a boszniai muszlim párt és a koszóvói albán ellenzék is igénybe vette a balkáni konfliktus elejétől. James Harff, aki akkoriban az ügynökség vezetője volt, később interjút adott Jacques Merlino francia újságírónak, amelyet ez utóbbi a Nem minden jugoszláv igazságot jó elmondani c. könyvében publikált. Egykori jugoszláv ügyfeleiről, stratégiájáról és az elért sikerről az amerikai kommunikációs guru többek között ezt mondta: „1992. augusztus 2. és 5. között, amikor a New York Newsday felplankolta a táborok ügyét, mi azonnal rámozdultunk, és megkörnyékeztünk három nagy zsidó szervezetet: a B’nai B’rith Rágalmazásellenes Ligáját, az Amerikai Zsidó Bizottságot és az Amerikai Zsidó Kongresszust. (…) Fellépésük a bosnyákok oldalán rendkívüli pókerhúzás volt, mert így a közvéleményben összemoshattuk a szerbeket a nácikkal. (…) Az információk ellenőrzése nem a mi dolgunk. (…) A mi munkánk … a számunkra kedvező információk keringésének meggyorsítása, a jól megválasztott célpontok megcélzása. (…) Amint egy információt jónak találunk, azonnal le kell horgonyoznunk azt a közvéleményben, mert tökéletesen tudjuk, hogy mindig az első állítás számít. A cáfolatok egyáltalán nem hatékonyak. (…) Mi profik vagyunk és nem azért fizetnek bennünket, hogy moralizáljunk” (Les vérités yougoslaves ne sont pas toutes bonnes a dire, Albin Michel, 1993, p. 126-129).

„Az Egyesült Államok megkettőzte erőfeszítéseit, de nem talált bizonyítékot a horvátok és muzulmánok szisztematikus lemészárlására a szerb fogolytáborokban”, írta a The New York Times 1992. augusztus 22-én, nem sokkal azután, hogy a brit ITN tévécsatorna lefilmezett egy csoport muzulmánt a szögesdrótkerítés mögött Trnopoljéban, tápot adva ezzel a szerb megsemmisítő táborokra vonatkozó deliráns képzelgések egész hullámához. A csonttá soványodott muszlim férfi képe bejárta a világot, a XX. század végi újnácikat és koncentrációs táboraikat szimbolizálva. Valójában egy menekülttáborról volt szó, amelynek a lakói teljesen szabadon mozoghattak. A televíziós stáb azonban egy mezőgazdasági eszközök őrzésére felállított szögesdrótkerítésen belül helyezte el a kameráját, azt a látszatot keltve, hogy a lefilmezett emberek foglyok. Mindenesetre ez a hamis szenzáció elérte a célját. Az senkinek sem jutott az eszébe, hogy a brit tévések zavartalanul forgathattak a szerb táborban, holott soha egyetlen riporter sem tehette be a lábát – és pláne nem fotózhatott – horvát vagy muzulmán táborokban, így a Split melletti Lorában, a boszniai Tarcinban vagy Čapljinában, ahol a horvátok bosnyákokat tartottak fogva.

Ugyanez a klisé rutinszerűen ismétlődik. Beindítanak egy rágalomhadjáratot, rettenetes leleplezésekkel bombázva a médiát az ellenfél viselkedéséről, hogy negatív előítéletet teremtsenek, amely majd mélyen meggyökeresedik a köztudatban. Az információk gyakran légből kapottak vagy szubjektív módon interpretáltak. Miután nyilvánosságra hozták őket, figyelmen kívül hagynak minden helyesbítést vagy cáfolatot. Az agyafúrt meggyőzési munka mély gyűlöletet kelt a közvéleményben a kommunikáció tárgya iránt. Az emberek az elébük vetett „ellenségben” minden frusztrációjuk kiváltó okát látják, és anélkül támogatják a katonai beavatkozást és a bombázásokat, hogy elgondolkodnának a probléma objektív okairól, nem törődve az érintett lakossággal, a férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel – vagyis hasonmásaikkal.

Példa rá a boszniai Goražde ostroma is. Goraždét katonai védelem nélküli, nyílt városként ábrázolta a média, pedig a muzulmánok erőddé alakították, fegyvergyárakkal és vegyi üzemekkel. Az állítólagos szerb orvtámadások csak a muzulmánok provokatív aknáira válaszoltak, amelyeket az UNPROFOR erők szeme láttára lőttek ki. Boszniában a „képbombázás” technikáját a háború kirobbanása óta sikerrel alkalmazták. 1992-ben, a konfliktus kezdetén, nem sokkal az augusztusi londoni konferencia előtt a szerbek győztesek voltak minden vonalon. Mindenképpen el kellett kerülni, hogy elnyerjék a nemzetközi közvélemény szimpátiáját. Fényképek és újságcikkek dömpingjének köszönhetően az egész világ közvéleménye megdöbbent az egyik szarajevói kenyérbolt előtt sorban állók közé lőtt akna pusztításán, amely arra késztette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy súlyos szankciókkal sújtsa a szerbeket. Ami az ugyancsak szarajevói Markale piacon 1994 februárjában és 1995 augusztusában becsapódott aknákat illeti, ezek valóságos médiavihart váltottak ki. Az előbbi támadásra a genfi nemzetközi tanácskozás előtt került sor, az utóbbi pedig ürügyet szolgáltatott a Clinton-kormánynak a boszniai Szerb Köztársaság bombázásához. Később aztán kiderült, hogy mindhárom szcenárió a muzulmánok műve volt (ld. Yossef Bodansky, Offensive in the Balkans. The Potential for a Wider War as a Result of Foreign Intervention in Bosnia-Herzegovina, International Media Corp., 1995).

Hogy leplezzék a nyilvánvaló jogsértéseket, amelyeket Jugoszlávia bombázása során követtek el – a valós cél Koszovó ellenőrzése lévén, ahová mindenképpen katonai támaszpontot akartak telepíteni a kaukázusi köztársaságokból induló és a régión áthaladó kőolajvezetékek felügyelete végett -, a NATO és az USA is filmforgatókönyveket adaptált. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) megfigyelői előírták a jugoszláv milícia számára, hogy számoljon be az UCK albán szeparatista terrorcsoport elleni rendőrségi akcióiról. A račaki hátborzongató sztori tehát éppen kapóra jött, és a megcsonkított albán holttestek felfedezése a koszovói intervenciót eredményezte. A boncolás ugyan megerősítette, hogy az amputálásokat a halál beállta után hajtották végre, a finn, fehérorosz és jugoszláv patológusok pedig azt is megállapították, hogy a halálos sebeket távolról leadott lövések okozták, az OSCE ellenőrei azonban óvakodtak közzétenni jelentéseiket, és hagyták kirobbanni a médiaszenzációt. Amikor aztán a NATO-bombázások és „járulékos veszteségeik” kezdtek veszélyes pszichológiai hatást gyakorolni a közvéleményre, eldöntötték, hogy ennek ellensúlyozására Milosevics jugoszláv elnököt háborús bűnössé nyilvánítják, a média megkapta az aktuális közellenséget, és így a világ (amerikai) rendje helyreállt.

Gazdag István – Médiatikus háborúk: a kommunikáció szerepe korunk háborúiban

Forrás: www.antidogma.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.08. Végzetes hiba? Szíriában orosz tábornokot öltek meg?

2012.07.31. A propaganda-háború líbiai forgatókönyve Szíria számára

2012.07.30. Megosztó propaganda Szíriában: Az aleppoi művelet

2012.06.22. Tovább folyik az információs háború: Evakuáció, mint provokáció

2012.04.25. Az al-Dzsazira elferdíti a tényeket

2012.03.22. Az információs háború áldozatai

free counters

Facebook és Twitter: a Nagytestvér megvalósult álma

Az Onion nevű szatirikus lap a CIA saját projektjének nevezte a Facebook közösségi portált. „Az emberek évek óta folyó titkos megfigyelése után döbbenten figyeljük az események ilyetén alakulását,” nyilatkozza az ügynökség képzeletbeli vezetője a kongresszus előtt. Örömmel konstatálja, hogy a Facebook felhasználók önként közzéteszik „barátaik és ismerőseik ábécérendbe szedett listáját, rendszeres státuszfrissítésekkel aktuális elfoglaltságaikat illetően,”-  összegzésképpen megjegyezve, hogy – „a CIA álma vált valóra ezzel.”

A leírtak egyáltalán nem állnak távol a valóságtól. A Facebook közel egy milliárd főt számláló felhasználói közül sokan napi rendszerességgel osztják meg gondolataikat és érzéseiket az oldalon. A Twitteren hasonló a helyzet. A Foursquare alkalmazás használói aktuális földrajzi helyzetüket és az arra vonatkozó információkat is közzéteszik. A hírportálok tudósítói hangot adnak véleményüknek és a politikai eseményekkel kapcsolatos dühüknek.

A kormány kapva kap az alkalmon és megpróbálja kihasználni a jelenséget, ami tulajdonképpen nem más, mint egy saját magát megfigyelő társadalom. Az állam még némiképp le is van maradva. Marketing cégek már régóta figyelik a közösségi oldalakat, hogy felmérjék a nagyközönség reakcióját az újonnan piacra dobott termékekkel kapcsolatban. Az online csevegés elemzésével pedig megpróbálják megjósolni például a választások kimenetelét.

Az amerikai szövetségi hivatalok is szeretnék kihasználni ezeket a módszereket, hogy felmérjék az Egyesült Államok tengerentúli megítélését, vagy elejét vegyék a terrortámadásoknak. A fenti célokat tartva szeme előtt, az amerikai védelmi minisztérium június 1-én közbeszerzési pályázatot írt ki olyan szoftverek kifejlesztésére, amelyek lehetővé teszik „a globális közösségi Internet témáinak, hálózatainak és befolyásos személyeinek mély elemzését”. A szoftver a világ legalább hét fő nyelvén folyó (beleértve a kínait és az arabot is) párbeszédek elemzésére lesz képes.

A pályázatok beérkezését követően a szoftverrendszereket hathónapos tesztelésnek vetik alá, amely során megvizsgálják egy konkrét esemény, mondjuk egy politikus által mondott beszéd, online reakcióját.

A katonaság előrébb tart ezen a téren. 2007-ben az amerikai légierő 27 millió dolláros szerződést kötött a védelmi óriás Lockheed Martin céggel, egy Web Információ Spread Adatművelet Modul, azaz a WISDOM (jelentése: bölcsesség) kifejlesztésére, ami a hírfórumokra, blogokra és társadalmi oldalakra felkerülő bejegyzéseket elemzi.

Segítségével a katonai elemzők már megfigyelés alatt tartják Közép- és Dél-Amerikát, valamint a Csendes-óceán térségét. A tengerészettől kapott újabb 9 milliós megbízás keretein belül a Lockheed Martin már a WISDOM következő verzióján dolgozik, ami arra törekszik, hogy képes legyen „megérteni a regionális trendeket és hangulatokat valamint megjósolni a csoportok vagy egyének által jelentett veszélyeket.”

Más hivatalok is hasonló terveket szövögetnek. Az FBI jelenleg is tárgyal a témában bizonyos szoftvercégekkel, az amerikai védelmi minisztérium pedig már régóta üzemeltet egy hasonló rendszert.

Milyen mértékben befolyásolja az ilyen jellegű megfigyelés online viselkedésünket?

Képzeljük el a következő szituációt: a kormány egyik intézkedéséről szóló cikket olvasva éppen egy dühös hozzászólást készülünk írni. Meggondolnánk-e a komment beküldését, ha tudjuk, hogy a kormány, felhasználónevünkkel együtt rögzíteni fogja a leírtakat? „Az emberek nem fogják szabadon megosztani a gondolataikat,” mondja Ginger McCAll, a Washingtoni Electronic Privacy Information Center munkatársa.

„Egy ilyen rendszer elfolytja az eltérő vélemények kinyilvánítását.” Az ember szeretné azt remélni, hogy a kormánytisztviselőket foglalkoztatják az ilyen kérdések és aggodalmak. Nehéz megállapítani. Mindenesetre a NewScientist ismételt megkeresései ellenére a védelmi minisztérium illetékesei nem voltak hajlandóak kommentálni az ügyet.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.06.28. A netszolgáltatók szűrnék a kalózokat Nagy-Britanniában

2012.06.24. Július elején szavazhat az Európai Parlament az ACTA-ról

2012.06.17. A világ legnagyobb biometrikus adatbázisa

2012.06.14. Biometria a hétköznapokban

2012.06.01. Az Egyesült Államok totális ellenőrzést vezet be az interneten

2012.05.28. Kötelezővé tennék az Internet azonosítót Európában

2012.04.04. Az orwelli felügyelőrendszer kialakulása

free counters

Terrortámadás a londoni olimpián?

Itt a nyár, és valamivel több mint egy hónap múlva kezdődik a londoni nyári olimpia. A nagy felhajtás és szenzáció mögött azonban figyelemre méltó dolgok rejtőznek.

Heves készülődések folynak Londonban, hogy elhárítsák az esetleges terrortámadásokat. Ugyanis az előrejelzések szerint az olimpiát terrortámadások fenyegetik. Ennek hatására London jelenleg egy háborús színtérhez hasonlít. Az Egyesült Királyság hadserege rendszeres hadgyakorlatokat tart a városban. Az égen a legmodernebb vadászgépek köröznek, valamint katonai helikopterek, ajtajukban mesterlövészekkel. A biztonság érdekében légvédelmi rakétákat is elhelyeztek. A „The Guardian” című napilap beszámolója szerint 1.850.000(!) kamera figyel minden mozdulatot szerte az Egyesült Királyság területén. Mindezt teszik az olimpiára és terrorveszélyre való hivatkozással. Bár ésszerű választ még maguk sem tudnak adni (inkább nem akarnak) arra, hogy mi célt is szolgálnának ezek egy „egyszerű” terrortámadás esetén. De milyen terrortámadásról is van szó?

A pánikkeltés már évekkel az olimpia kezdete előtt beindult. A jól ismert Rockefeller Alapítvány elemzései már 2010-ben terrortámadást jósoltak a 2012-es olimpiára.

Egy kutatási irat, amit az Alapítvány adott ki 2010 májusában „Tervek a Jövő Technológiájához és Nemzetközi Fejlesztéséhez” címmel, a következőt írja:
„A 2010 és 2020 közötti évek a végzet évtizedének lettek elnevezve, okkal: a 2012-es Olimpiai bombázást, ami megölt 13.000 embert, hamarosan egy indonéziai földrengés követte, ami 40.000 embert ölt meg, cunami, ami majdnem eltörölte Nicaraguát, majd a nyugat-kínai éhínség kezdete, ami egy évezredben egyszer előforduló szárazság következménye a klímaváltozás miatt.”

Ezeknek az Intézeteknek az állítólagos feltételezéseire jellemző, hogy – persze teljesen véletlenül – meg is valósulnak. Jó példa erre a Brookings Intézet által 2010-ben kiadott „Melyik út vezet Perzsiába” című elemzés. A 156 oldalas elemzésben szerepel Líbia, Szíria, és Libanon megszállása, az Iráni Iszlám Köztársaság megdöntése, valamint Kína és Oroszország mint „végső célpont”.

Azonban a pánikkeltés nem csak ilyen formában zajlik. A BBC már 2008 Augusztusában egy kisfilmet készített. A videóban láthatjuk, hogyan is nézne ki egy terrortámadás az olimpia során. A videóban egy nukleáris támadás éri az olimpiai stadiont. Itt több, mint százezer halottról beszélnek. A videó magáért beszél.

Tehát láthatjuk, az agymosás már rég megkezdődött. Az embereket félelemkeltéssel lehet a legjobban befolyásolni, amit ki is használnak. Londonban a helyzet tarthatatlan, ezen se a cenzúra, sem a hadsereg nem tud segíteni. Nem tudnak (vagy inkább nem akarnak) rendet tenni. Nem véletlenül. Ezek a folyamatok mind egyfelé mutatnak. A céljuk az emberek feletti totális kontroll. Elhitetni velük, hogy a biztonságuk érdekében szükség van minderre, szükségük lesz Európai Egyesült Államokra a rend fenntartásához. De milyen rendhez? Ha kell, pusztán félelemkeltéssel, ha kell, valós terrorral, de elérik a céljukat. Ha hagyjuk…

Forrás: www.jovonk.info

Egy másik videó, hogyan használják fel a sportot a modern “agymosodában”:

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.05.30. A londoni olimpia, mint nagy politikai porond

2012.05.27. Fel kell készülni az olimpia ideje alatti terrortámadásokra

2012.05.10. Ma meggyújtják az olimpiai lángot Görögországban

2012.01.11. Aki messzire megy a sikerért – Interjú Czukor Zoltánnal

free counters

Internet a fényből

Mit szólnál, ha valaki azzal az ötlettel állna elő, hogy minden egyes LED izzó a világon képes az adatkommunikációra? Viszlát GSM bázisállomás, viszlát Wi-Fi, az adatok a fényből jönnek!
Az alábbi előadásban Harald Haas arról mesél, hogy egy apró csip segítségével, a háztartásokban egyre nagyobb számban megtalálható egyszerű LED izzók képesek a fény frekvenciáján belül elküldeni azokat az 1-eseket és 0-ákat, amik bármilyen digitális adatot szállíthatnak. Az infrastruktúra (a villamoshálózatba kapcsolt izzók) tehát adott, hogy a világ bármely pontján legyen net, vagy térerő…

Mi lenne, ha minden elektromos izzó a világon adatokat is tudna továbbítani? A TEDGlobal-on Harald Haas először mutat be egy készüléket, amely képes erre. Egy LED dióda felvillantásával, amely emberi szem számára követhetetlen, lényegesen több adatot tud átvinni, mint egy mobiltelefonhálózat antenna – méghozzá sokkal hatékonyabban, biztonságosabban és szélesebb szórásban.

Forrás: www.ted.com, http://www.player.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.05.26. A mesterséges halhatatlanságon dolgoznak az oroszok

2012.05.25. Japán tudósok megmérték a Nap átmérőjét

2012.05.23. Azonosítás kézrátétellel

2012.05.23. Az erkölcsi ítélőképesség is orvosilag módosíthatóvá válik

2012.05.21. Legális traffipaxjelző okostelefonon

free counters

A „Tűzgyűrű” ébredezik

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem szokatlanul sok szeizmikus aktivitás észlelhető szerte a világon mostanában.  A Tűzgyűrű (Ring of Fire) ébredezik, ami nem túl jó hír az Egyesült Államok nyugati partján élőknek. (Valósidejű földrengéstérkép: USGS)
A földrengések 90%-a és a vulkánkitörések körülbelül 75%-a a Tűzgyűrű mentén történik a földön.

Figyelembe véve, hogy az Egyesült Államok nyugati partja egész hosszában a Tűzgyűrű mentén fekszik, a törésvonal ébredezése komoly aggodalomra ad okot. Múlthét szerdán a valaha mért legerősebb strike-slip (leveles eltolódás mentén bekövetkező) földrengést regisztrálták Indonéziában a Tűzgyűrű mentén. Ha ez a rengés az Egyesült Államok egyik nyugati parti nagyvárosában következik be, a városból semmi nem maradt volna.

A tudósok szerint szinte 100%-ig biztos, hogy egyszer Kaliforniát is eléri egy ilyen rengés. Az elmúlt években óriási, rekord erősségű földrengéseket láthattunk Japánban, Chilében, Indonéziában és Új-Zélandon. Ez az Egyesült Államok nyugati partja számára is elkerülhetetlen.

Már többször írtunk a földrengések gyakoriságának növekedéséről a világon. 2001-ben 137, 2010-ben pedig 205 6.0-os vagy annál nagyobb erősségű földrengés volt a világon. A táblázatok és grafikonok alapján egyértelműen növekedő tendencia rajzolódik ki az elmúlt tíz évre vonatkozóan, éppen ezért fontos figyelnünk az elmúlt napok szeizmikus eseményeire is.

A szerdai 8,6-os földrengést szinte azonnal egy másik, 8,2-es erősségű követte, szintén Indonézia partjai mentén. Szerencsére ezek a rengések nem idéztek elő cunamit, de attól még maguk a földrengések rendkívül erősek voltak.

Általában évente mindössze egyetlen 8.0-as vagy annál nagyobb erősségű földrengés történik a világban. A 8,6-os rengés ráadásul a valaha mért legerősebb leveles eltolódás mentén bekövetkezett földmozgás volt.

Az Extinction Protocol a következőket írta az eseményről:
Soha nem hallottam még ilyen erős strike-slip földrengésről, különösen víz alatt. Az indonéz földrengések előzetes felmérései alapján az amerikai geológusok azt gondolják, hogy a két lemez 21 méterrel tolódott egymásra. A Szent András törésvonal is leveles eltolódás. El tudna bárki képzelni 21 méteres eltolódást mondjuk San Franciscóban? A szumátrainak megfelelő erejű rengés romba döntötte volna a várost.

Múlthét szerdán Oregon partjaitól 160 kilométerre észleltek 5,9-es erősségű földrengést, csütörtökön pedig a Kaliforniai öbölben volt egy 6,9-es és egy 6,2-es erősségű földrengés.

Sajnos a legtöbb amerikai, különösen a fiatalok, azt sem tudják mi az a Tűzgyűrű.

A Wikipedia a következőket írja róla:

Az angol Ring of Fire elnevezésből származóan Tűzgyűrűnek (korábban használt elnevezéssel Cirkumpacifikus övnek) nevezzük a Csendes-óceán partjain végigfutó széles, sávszerű földrajzi régiót, amely mentén különösen sok működő és szunnyadó vulkán helyezkedik el, és kiemelten sok, különböző fészekmélységű földrengés pattan ki.

A nyugati parton kívül, törésvonalak egész hálózata fut Kalifornia, Oregon és Washington államok alatt is.

A tudósok szerint a következő nagy földrengés bármikor bekövetkezhet. A Time Magazinban megjelent cikk a következőkről számolt be:

Kalifornia alatt több mint 300 törésvonal húzódik, amelyek közül csak az egyik a Szent András törésvonal. Ugyanakkor a minden földrengés végét jelentő nagy rengés még nem következett be. 1980-ban a szövetségi kormány által készíttetett jelentés szerint egy nagy földrengés 30 éven belüli bekövetkezésének valószínűsége messze meghaladja az 50%-ot.

Ez egy visszafogott becslés csupán. Az Egyesült Államok nyugati partja mindig is instabil volt és az is marad.

A tudósok ugyanakkor más területek miatt is aggódnak. Az Arizonai Geológiai Kutatóintézet szerint 2011-ben 131 földrengés volt Arizonában. Ez komoly emelkedés a 2010-ben számolt 53 rengéshez képest.

Az Új Madrid törésvonalról pedig még nem is beszéltünk.

A földrengéseken kívül a Tűzgyűrű mentén erős vulkáni aktivitás is tapasztalható. Több jel is arra mutat, hogy a Washington állambeli Rainier vulkán aktivitása növekszik. Ennek a vulkánnak a kitörése az Egyesült Államok egész észak-nyugati részére nézve komoly veszélyt jelentene.

A Tűzgyűrű mentén található még az immár 300 éve szunnyadó, de az utóbbi években ébredezni látszó japán Fuji vulkán is. A vulkán körül új kráterek jelentek meg, amelyek gázokat bocsátanak ki. A vulkán környékén egész sor földrengést mértek az elmúlt év során, köztük egy 6,4 erősségűt 2011. március 15-én.

A Fuji vulkán nincs messze Tokiótól, a világ egyik legsűrűbben lakott, 39 milliós városától. Belegondolni is rossz, hogy a vulkán kitörése milyen következményekkel járna ott.

Azt is fontos tudni, hogy nem csupán a Tűzgyűrű körül tapasztalható a vulkáni tevékenység élénkülése. A jelenség az egész földre igaz. Néhány példa a közelmúltból:

  • Az Izlandon néhány éve komoly gondokat okozó vulkánok ismét ébredeznek.
  • A kolumbiai hatóságok vörös fokozatú riasztást léptettek életbe a Nevado del Ruiz vulkán elkerülhetetlennek tűnő kitörése miatt.
  • A híres Anak Krakatau vulkán elkezdett hamut lövellni.

Mivel magyarázható a földmozgások aktivitásának és erősségének emelkedése?

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.06. A villanykörte összeesküvés

2012.03.30. Nagytestvér biometrikus időzített bombája

2012.03.18. Ráférne egy nagytakarítás a világűrre

2012.02.09. Drónok támadása

2011.12.30. 2012: világvége vagy világbéke?

2011.12.20. Jövőre füst és hamu lepheti el Európát

2011.09.21. Ébredezik a világ leghalálosabb vulkánja

free counters

Ráférne egy nagytakarítás a világűrre

Ráférne már egy tavaszi nagytakarítás a világűrre is. Hogy milyen sok benne a szemét, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a közelmúltban kettő is a földre pottyant: tavaly egy használaton kívüli amerikai műhold, az idén pedig egy meghibásodott orosz űrszonda. Az esélye annak, hogy az űrből leeső tárgyak bárkit eltalálnak, nagyon csekély, de annak a lehetősége, hogy az űrszemét összeütközik egy működő műholddal vagy a Nemzetközi Űrállomással, egyre nő. Az Országos Kutatási Tanács nevű amerikai szervezet, amely tudományos kérdésekben tanácsadással foglalkozik, egy friss tanulmánya szerint arra a megállapításra jutott, hogy az űrben mára túl nagy lett a rendetlenség. Akkora, hogy ha nem tesznek ellene valamit, akkor a föld körüli alacsony keringési pályákat használhatatlanná teszik az egymást követő ütközések. “A NASA nagyon komolyan veszi a problémát” – nyilatkozta a The New York Timesnak Mason A. Peck, az amerikai űrkutatási ügynökség főtechnológusa.

Űrhálótól az égi porszívóig

A megoldás: meg kell szabadulni az űrszeméttől, különösen a nagy daraboktól, még mielőtt összeütköznének és kisebb darabokra törnének. Kutatóknak több kreatív ötletük is van, például az, hogy hálókkal fogjanak el az űrben kóborgó tárgyakat, és húzzák be őket a légkörbe, ahol károkozás nélkül elégnek, vagy ballonok segítségével irányítsák az atmoszférába a szemetet. Egy további elképzelés: lézerekkel lőni az űrben lévő tárgyakat, de nem azért, hogy széttörjenek, mert az csak még nagyobb szennyezettséget okozna, hanem hogy az így kapott lökéstől biztonságosabb pályára vagy a légkörbe kerüljenek.
Február elején egy vezető svájci egyetem, a lausanne-i Szövetségi Műszaki Egyetem kutatói bejelentették, hogy már tervezik a CleanSpace One nevű, mintegy 11 millió dollárba kerülő berendezést. Az egyfajta égi porszívónak is tekinthető szerkezet képes lesz úgy megközelíteni egy műholdat, hogy nagy karmával megragadja, majd bezuhanjon vele a légkörbe, ahol együtt megsemmisülnek.
Svájcnak csak két kis műholdja kering a föld körül, de szakemberei egy ideje törik a fejüket azon, hogy mit kezdjenek velük, ha pár év múlva beszüntetik a működésüket. “Ki akarunk takarítani magunk után. Ez jellemző a svájciakra, nem?” – jegyezte meg Anton Ivanov, az egyetem munkatársa.

A kockázat ma már valós, de kezelhető

Az űrszemét problémája olyan régi és olyan széles körben ismert, hogy külön nevet is kapott: Kessler-szindróma. 1978-ban Donald J. Kessler, aki a NASA űrszeméttel foglalkozó részlegét vezette, elsőként jelezte, hogy ha az űrben keringő maradványok elkezdenek ütközni, a jelenség egyre tömegesebbé, zuhatagszerűvé válik.
Kessler ma már nyugdíjban van, de még mindig foglalkozik a kérdéssel. “Minél hamarabb megteszik, annál olcsóbb lesz, és minél tovább várnak vele, annál több munkát kell elvégezni” – szögezte le a takarításról.
Mivel nagyon sok tárgy kering óránként 27 ezer kilométeres sebességgel a Föld körül, és törik szét ütközéskor kisebb darabokra, a műholdakra leselkedő veszély jelentősen megnőtt. Három évvel ezelőtt egy használaton kívüli orosz műhold csapódott bele egy Irídium kommunikációs műholdba, és az ütközéstől mindkettő több tízezer apróbb elemre tört. Az amerikai légierő jelenleg húszezer darab, az űrben keringő szemétre vadászik, egyebek mellett régi rakéták darabjaira és működésképtelenné vált műholdakra.
A kockázat tehát ma már valós, de kezelhető. A műholdak üzemeltetői ki tudják kerülni a nagyobb szemétdarabokat, és megfelelő védelemmel tudják ellátni eszközeiket a kisebbekkel való ütközés ellen. Ezzel együtt ha nem takarítják el, az alacsony pályán keringő szemét idővel emberre és műholdakra nézve is túl veszélyessé válik. “Nagy kockázattal jár majd egy űrhajós számára, hogy kilépjen a nyílt világűrbe” – közölte John L. Junkins, a texasi A&M Egyetem professzora. – Az Egyesült Államoknak mintegy 500 nagy méretű űrszemete van, Oroszországnak pedig körülbelül kétszer annyi. Félreértés ne essék, Greyhound-buszokhoz hasonló méretű tárgyakról beszélek…”

Edde-flotta

Ha évente öt vagy hat nagyobb méretű objektumot sikerülne eltüntetni, azzal elejét lehetne venni a zuhataghatásnak, tíznek a megsemmisítése pedig megfordítaná a veszélyes irányba fejlődő trendet.
A NASA kutatásokat pénzel, amelyek célja, hogy valamilyen megoldást találjanak. A Raytheon nevű programban például azt tanulmányozzák, vajon egy magasra szálló léggömb magával tudna-e vinni egy olyan berendezést, amely léglöketekkel venné célba a keringő űrszemetet, és kilódítaná pályájukról az egyes tárgyakat, hogy lezuhanjanak, a légkör sűrűbb rétegeibe érve pedig megsemmisüljenek.
“Igazából nem kell sok hozzá, hogy sikerüljön” – magyarázta Peck.
A NASA 1,9 millió dollárt adott a Star Technology and Research nevű kis dél-carolinai cégnek arra, hogy kifejlessze és kipróbálja az Elektrodinamikus Szemételtüntető (ElectroDinamyc Debris Eliminator, Edde) nevű űreszközt. Energiáját az Edde egy hat mérföld hosszú, a Föld mágneses mezején keresztülhúzva energiát generáló vezetékről kapná, feladata pedig az lenne, hogy egy szemétdarabot megközelítve hálót dobjon rá, majd alacsonyabb keringési pályára vigye, ahonnan a légrezgés miatt még lejjebb süllyedne, be a légkörbe. Miután ez megtörtént, a pályáján maradó Edde új célpont után nézne.
Jerome Pearson, a Star Technology elnöke szerint mindössze néhány év kell hozzá, hogy az Edde-k pár százmillió dollárba kerülő flottája megtisztítsa a Föld közvetlen környezetét. (Mások szerint ennél hosszabb időre lesz szükség, és a művelet többe fog kerülni.)

A politika közbeszól

Nemcsak a technológiai problémák jelentenek azonban legyőzendő akadályt, a politika náluk is komolyabb gátló tényező lehet.

Az űrszemét, még ha valóban csak szemét is, azé az országé, amelyik a világűrbe juttatta. Ezért aztán ha az Egyesült Államok megpróbálná befogni egy elhasznált orosz hordozórakéta egy részét, Oroszország nagy valószínűséggel tiltakozna. Minden bizonnyal sok ország gondolná azt, hogy egy műholdakat pályájukról kimozdító földi lézert fegyverként is fel lehet használni.

Ráadásul az űrszemét problémáját mindaddig nem lehet megoldani, amíg mindazok az államok, amelyek rakétákat bocsátanak fel, abba nem hagyják gyarapításukat. Az Egyesült Államok lényegében ezt tette: az új műholdakhoz már a biztonságos megsemmisítésük terve is elkészül.
Januárban Hillary Rodham Clinton amerikai külügyminiszter űrviselkedési kódex megalkotását javasolta a világ országai számára, ami nyilván nem lesz könnyű. Az európai országok már rögzítettek maguknak bizonyos alapvető szabályokat, amelyeket viszont amerikai részről túlságosan korlátozó jellegűeknek ítéltek meg.
Junkins professzor szerint az Egyesült Államoknak Svájc példáját követve szintén takarítania kellene maga után. “Az Egyesült Államok egymaga megállíthatná a szemét növekedését azzal, ha összeszedné azt a sok száz objektumot, amelyet mi küldtünk a világűrbe. Ez a mi kötelességünk, és ha eleget teszünk neki, azzal erkölcsi és műszaki szempontból is sokat nyerhetünk” – húzta alá az A&M Egyetem professzora.

Forrás: MTI

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.14. Az Avatar Projekt: gondolatátvitellel irányítható androidok

2012.03.14. Oroszországban építik meg a világ első úszó atomerőművét

2012.03.09. „Hurrikánszezon” a napon

2012.03.08. Orosz androidák a nemzetközi űrállomáson

2012.03.06. Megváltoztatja az internet a fiatalokat

2012.02.26. Drónlázban ég a világ

2012.02.26. Emberi aggyal működő kiborg technológia

2012.02.20. Az Ítélet Napja: Terminátorok a láthatáron

2012.02.16. A NATO 4 milliárd dollárt költ amerikai drónokra

free counters

Ha telibe találná a Földet egy X-osztályú napkitörés

1989-et írunk. Szinte senki nem hallott még internetről, kézben hordozható mobiltelefonról, vagy éppen GPS-navigációs rendszerekről, így nem is nagyon hiányoznának senkinek, ha egyszer csak működésképtelenné válnának.

Március 9-én egy masszív koronakitörés során a Nap plazmát és milliárdnyi apró, töltött részecskét lövell ki a Föld felé, amelyek március 13-án el is érik bolygónkat. Olyan heves sarki fény lángol fel az Egyesült Államok északi részén, hogy sokan pánikba esnek, egy esetleges szovjet, ballisztikus rakétákkal indított atomtámadás első csapásának vélve azt.

Kanadában, Quebecben drámai események sora veszi kezdetét, amelyek során mindössze 90 másodperc alatt összeomlik a teljes elektromos hálózat, 6 millió kétségbeesett és az események előtt értetlenül álló embert hagyva magára a hidegben és a sötétben. Hogy történhetett meg mindez? És megtörténhet máshol, vagy újra? Vagy ez volt a valaha észlelt legerősebb napkitörés? Szó sincs róla.

A Carrington-esemény

A legintenzívebb, valaha feljegyzett geomágneses vihar 1859-ben olyan heves volt, hogy a szokásos 3-4 nap helyett 18 óra alatt érték el a Földet a töltött részecskék. A nappali égbolt is látványosan kifényesedett, éjjel pedig kényelmesen lehetett olvasni; kívülről szemlélve úgy tűnhetett, hogy színes tűzbe borult az egész bolygó. Az északi fény még Hawaii, Mexikó és a Földközi-tenger szélességein is beragyogta az eget.

A sarkok közelében vett jégminták elváltozásai alapján ez volt az elmúlt 500 év legnagyobb kitörése, becslések szerint kb. 190-szer erősebb, mint a már önmagában is extrémnek számító skála X-fokozatának alsó határa, és több, mint 10-szer erősebb az 1989-es hatalmas áramszünet okozójánál.

Döbbenetes intenzitásával a Carrington-esemény az igazi, X190-es skálájú kitörés, amely statisztikai becslések szerint 500 évente ismétlődik – átlagosan. De megtörténhet a 2013-as naptevékenységi maximum idején is.

Mit okozott a Carrington-esemény?

A szép, színes égbolton, néhány legendás tengeri viharon és a gyerekcipőben járó távíró, illetve telefonvezeték-hálózat látványos szikráin kívül szinte semmilyen hatással nem volt a társadalomra vagy a gazdaságra.

Mivel nemhogy mobiltelefon, de még elektromos háztartási készülékek sem voltak, az elképesztő erejű geomágneses vihar a mindennapi életet szinte egyáltalán nem befolyásolta. Senkit nem zavart, hogy nem kapcsolt be a digitálisan időzíthető kenyérpirító, nem árammal működött a narancsfacsaró, sőt, még a garázsajtó kinyitása sem igényelt elektromos hálózatot. Nem volt szüksége ilyesmire a gőzmozdonyoknak sem, hogy haladjanak, a repülésirányítás hiányára pedig maximum a minduntalan eltévedő postagalambok panaszkodhattak.

Becslések szerint – ha a Carrington-esemény 1989-ben történt volna -, 6 millió helyett minimum 300-350 millió ember maradt volna azonnal áram nélkül, és nem csupán órákra, vagy napokra. Újra kellett volna építeni a fejlett, magasabb szélességen fekvő országok távvezeték-, illetve az elektromos elosztó hálózatainak nagy részét, a leolvadt transzformátoroktól a kidőlt tartóoszlopokon át a szinte felrobbant diszpécserközpontokig.

Mit okozna ma a Carrington-esemény?

Napkitörések mindig is voltak és lesznek, felesleges nagy hisztit csapni emiatt – állítják sokan. “Szenzációhajhász média, amely felfújja mindennek a jelentőségét, hogy bulvárhírként tálalhassa” – teszik hozzá a nyugilények támogatói. “500 évente van, úgyis csak 350 év múlva lesz megint” – hessegetik el a vélt vagy valós rémképeket a statisztikai tudományok önjelölt szakértői.

És valóban, napkitörések mindig is voltak és lesznek, 11 évente váltakozó intenzitással – ezzel csak egyetérteni tudunk. Valami azonban nagyon megváltozott a legutóbbi 2 napciklus maximumai óta. És ez a különbség már-már túlcivilizált világunk szinte teljes lebénulását okozhatja.

Mi okozza a különbségeket?

Elsősorban az, hogy szinte észre sem vettük, milyen mértékben és milyen elképesztően gyorsan függővé váltunk saját technikai vívmányainktól.

A ’90-es évek elején mindig, minden találkozót, programot, helyszínt és időpontot (valamint azok lekésése, vagy elkerülése esetére alternatív terveket is) előre egyeztettünk mindenkivel. Mindig volt “B terv”, hogyan találjuk meg egymást, ha mégsem úgy alakul, stb. Általában előre tájékozódtunk a találkozók környezetéről, a helyi lehetőségekről, és nem voltunk semmilyen kommunikációs eszközre utalva. Ma ennek már semmi, de semmi szükségét nem érezzük; hiszen mindenkinél van legalább 1, de néha 2 mobiltelefon, amivel dinamikusan és folytonosan át-, és újra lehet szervezni mindent, ha úgy alakul. Ez ugyanakkor az egyik legérzékenyebb pontunk is – a mobil kommunikáció.

Mobiltelefonok nélkül a ma felnövő generáció jelentős része zavarttá és tanácstalanná válik. De ne legyünk igazságtalanok – ugyanez igaz a már felnőtt, de az elmúlt másfél évtizedben elkényelmesedett, a reklámozók számára oly fontos 18-49 éves korosztály tagjaira is.

Ha durván akarunk fogalmazni, kijelenthetjük – a mobiltelefonok nyújtotta kényelem és biztonság hirtelen kiesése a társadalom nagy részénél olyan döbbenetesen erős elvonási tüneteket eredményezne, hogy az emberek szinte lebénulnának tőle.

A kezdeti sokkból a 30 felettiek korosztálya térne korábban magához, de ők sem elég gyorsan; egy ilyen esemény mindenképpen elhúzódó káoszt okozna önmagában is, össztársadalmi szinten.

Az első számú mumus tehát – a mobiltelefon-függőség.

De menjünk tovább. A ’90-es években minden autóban volt papír alapú, nyomtatott térkép; és ha eltévedtünk, vagy nem ismertük pontosan az útvonalat, bármikor elővehettük azt. Ha távolabbi úti célunk volt, indulás előtt alaposan tanulmányoztuk a legfontosabb tájékozódási pontokat, környezeti viszonyokat és alternatív útvonalakat.

Most rácuppantunk egy aranyos, színes kis beszélő “izét” a szélvédőre, levakarjuk róla az MP3-lejátszó vagy az Angry Birds 3D képernyővédőjét, és rámutatunk egy címre vagy pontra – aztán vakon követjük az utasításokat. Menet közben általában halvány fogalmunk sincs róla, hogy hol vagyunk; talán még azt sem vennénk észre, ha körbe-körbe vezetne minket virtuális segítőnk a városban, vagy időnként átlépnénk az államhatárt, csak mert 300 méterrel rövidebb úgy a “gazdaságos” útvonal.

De ha egyszer csak megszűnnének a bájos és kedves “Túllépted a megengedett sebességet”, “a következő lehetőségnél fordulj jobbra-balra”,vagy “érkezés a célhoz” jellegű csevejek, annak bizony következményei lennének. A következmények egyetlen vezetőre, vagy utasaira nézve csupán bosszantó kellemetlenséget jelentene; a forgalom egészére viszont katasztrofális hatással lehet.

Képzeljük el, mi történne, ha nem csak egyvalakinél, hanem az úton, vagy a városban közlekedő valamennyi járművön egyszerre szűnne meg a navigáció. És nem csak a személygépkocsikban, hanem az áruszállító teherautókon és hatalmas kamionok fülkéiben egyaránt.

Egy ideig sokan észre sem vennék, hogy eltévedtek – hamarosan viszont gyanús lenne, hogy nem érkezik új utasítás, a “GPS-vétel megszűnt” jelzésen kívül a navigációs készüléktől. Ráadásul a kamionok és teherautók egy része ezalatt behajt olyan helyekre is, ahol nem fér majd el, de megfordulni sem tud; és amikor mindenki rádöbben, hogy teljesen máshol van, mint szeretne lenni, percek alatt teljes lenne a káosz.

Egy világváros teljes forgalmát képes lenne 100%-ig lebénítani akár csak 10%-nyi olyan vezető, aki számított arra, hogy az aranyos, praktikus színes kütyü elkalauzolja majd őt – pedig nem. Annyira sokan vagyunk, és olyan vakon követjük a navigációs utasításokat, vélhetően bőven meglenne ez a tíz százalék – de talán még a 30% is.

A második számú mumus ezért a navigációtól való függőség.

Van azonban egy még ennél alapvetőbb függőségünk – és pedig csillapíthatatlan energia-igényünk. A mai háztartásokban szinte minden, amit használunk és amire valamiért szükségünk van, elektromos árammal működik. Való igaz, hogy ez két évtizeddel ezelőtt is így volt, de ha jobban belegondolunk, igenis vannak különbségek.

Akik már éltek akkor, némi nosztalgiával emlékezhetnek a ’80-as, ’90-es években még gyakori áramszünetekre. Volt valamiféle különleges hangulata annak, amikor minden fény kialudt közel-távol, és csak a szél süvítését, vagy a redőnyök csapkolódását hallhattuk a sötétben. Egyszerre volt izgalmas és félelmetes, néha pedig a maga furcsa módján szép és különleges élmény, amikor gyertyát gyújtottunk a konyhában, vagy a fürdőszobában, és csak vártunk, néha órákon át.

Akkor viszont fel voltunk erre készülve, és mindig volt előkészítve gyertya – ma ez már közel sem triviális. A másik, talán még ennél is nagyobb probléma a fűtési rendszerek modernizálódása. Ez is egy olyan probléma, amely szinte észrevétlenül költözött otthonainkba; sokan talán nem is tudják, de a modern, cirkulátorral működő fűtési rendszerek jelentős része biztonsági okokból egészen egyszerűen kikapcsol, ha nincs a vezérléshez szükséges hálózati feszültség.

Tehát, ha nincs áram, akkor nem csak áram nincs – hanem fűtés sincs. Még ha a mobilhálózat működne is, maga a telefon lemerül, és nem tudjuk feltölteni. Hideg lesz, sötét, és segítséget sem tudunk kérni.

A harmadik nagy mumus tehát az elektromos energiától való függésünk.

Vajon mit okozna mindezek hiánya, együtt? A lehetséges események idővonala itt.

A 2012. március 7-i X 5.4-es kitörés az űr-időjárás jelentésben:

Forrás: www.idokep.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.07. Vár-e minket Armageddon az interneten?

2011.12.20. Jövőre füst és hamu lepheti el Európát

2011.11.07. Óriási napkitörést regisztráltak

2011.09.21. Ébredezik a világ leghalálosabb vulkánja

2011.07.15. Dimenzióváltás okozta a japán földrengést?

2011.06.19. Korlátozás az áramellátásban a várható napviharok miatt

free counters

Az összeesküvés elméletek cenzúrázását a Google végezze

Soros György Open Society intézetének volt és a Stanford Egyetem jelenlegi munkatársa, Jevgenyij Morozov arra biztat, hogy a Google és más keresőmotorok vállalják magukra a gondolatrendőrség szerepét és mostantól figyelmeztessék a felhasználókat az „összeesküvés elméleteket” tartalmazó oldalak meglátogatásának veszélyeire. Ilyen elméletnek minősíti például, hogy a globális felmelegedésnek nem elsősorban az emberiség az okozója, amit mellesleg ma már egyre több ember igaznak gondol.

Morozov, akinek önéletrajzából egyértelműen kirajzolódik, hogy jó kapcsolatokkal rendelkező bennfentesről van szó, leírja milyen remek eszköz az Internet a „globális felmelegedést tagadó” vagy például az „oltásellenes mozgalom követői” számára és felszólítja a Google-t, hogy biztosítson „társadalmilag felelős módszert” melynek segítségével, azaz a keresési találatok módosításával, ki lehetne szorítani az ilyen elméleteket az Internetről.

Szerinte „át lehetne alakítani a keresőmotorokat, hogy felelősebb módszerekkel állítsák össze indexeiket és nagyobb beleszólást engedjenek maguknak a találatok prezentálásakor a „globális felmelegedés” vagy „oltások” kifejezésekre történő kereséseknél. A Google már most is rendelkezik egy keresőszó (kifejezés) listával, amire rákeresve a felhasználók zömét áltudományokkal és összeesküvés elméletekkel foglalkozó oldalakra küldi, miért ne lehetne ezeket a kereséseket a normál keresésektől eltérő módon kezelni? Így az eddigi eljárás helyett a Google nem a szokásos találatokat adná ki, hanem mondjuk egy figyelmeztetést jelentetne meg a találatok felett, óva intve a felhasználót az érintett oldalaktól, felajánlva egy elismert oldalakból összeállított alternatív listát, hogy az illető felelős döntést hozhasson a kérdésben.”

Morozov belátja, hogy egy ilyen lépés esetén felmerülne a vád, hogy a Google a „gyógyszeripari óriásokat és Al Gore-t” támogatja, de szerinte „az intézkedés megéri ezt a kockázatot.”

A felvetés kísértetiesen emlékeztet Cass Sunstein „kognitív beépülés” elméletére, amellyel Obama elnök információs ügyekért felelős tanácsadója az ellentmondásos weboldalakat próbálja legyűrni (beleértve olyan oldalakat is például, amelyek azt hirdetik, hogy a napfény egészséges). Sokak által kigúnyolt értekezésében Sunstein „megol-dásai” között felveti, hogy a politikai oldalakat kötelezni kellene rövid felugró üzenetek megjelenítésére, amelyek „az ellentétes véleményt prezentálnák egyszerű formában.” Azt is követeli, hogy a más véleményen levőkre különadót vessenek ki, vagy egyes elméleteket egyszerűen tiltsanak be.

Kifejezetten felhatalmazni a Google-t, ami mára tulajdonképpen az Internet kapuőrévé vált és sokszor már eleve a még el sem fogadott SOPA törvényhez hasonló módon cenzúráz, hogy eldöntse mely politikai vagy tudományos pozíciók számítanak elfogadhatónak és melyek tartoznak inkább az összeesküvés elméletek kategóriájába, a gondolatszabadság súlyos megsértése és egy kínai stílusú diktatórikus hatalom érzetét kelti.

A Morozov által felhozott két példa ráadásul, a globális felmelegedés emberi eredete és az oltások káros hatása, sok millió ember, köztük számos tudós szerint híven tükrözi a valóságot és tudományosan megalapozott.

A legújabb felmérések szerint az amerikaiak egynegyede úgy gondolja, az oltások nem biztonságosak és sok esetben autizmust okoznak.

Morozov kirohanása természetesen csak egy a sok támadás közül, melyek az Internetet a hatalmi propaganda egyszerű visszhangjává akarják változtatni, kirekesztve minden egyéb hangot, ami kizárólag a nagy gyógyszergyáraknak és a globális felmelegedés hisztériából élő testületeknek, egyszóval az elitnek kedvez.

Az információs háború újabb csatája ez, amelyben a hatalom vesztésre áll, ahogyan ezt Hillary Clinton is beismerte, és most már nemcsak egy „Igazság minisztériumot” akar az Internet számára, hanem azt is, hogy ennek kapuőre maga a Google legyen.

Forrás: www.idokjelei.hu

Az ACTA már a cenzúra lehetőségének előszele…

2012.01.26. Még több infót gyűjt rólunk a Google

2012.01.21. Megszűnt a Megaupload – kopogtatott az FBI

2012.01.21. Az internetes kalózkodás elleni törvényalkotás: felfüggesztve

2012.01.19. A kényelem, mint fegyver

2012.01.17. Polcra került a S.O.P.A. – Legalábbis egyelőre

2012.01.16. Miért kell harcolnunk az új Internet biztonsági törvény ellen

2012.01.16. Az Európai Csendőrség

2012.01.02. Az amerikai NBH legújabb taktikája a közösségi oldalak megfigyelésére

free counters