A devizahitelesek nincsenek jó helyzetben még akkor sem, ha a mainsteam média folyamatosan olyan képet fest a lakosságnak, hogy a kormány, a szakemberek, és mindenki, higgyük el, csak a megoldáson fáradozik. Aztán fel-fel dobnak olyan híreket – árfolyamgát, forintosítás, elszámoltatjuk a bankokat… – ami az emberek fülében úgy cseng, mint ha tényleg valami történne a devizahitelesek érdekében.
Az igazság az, hogy a bankok jól átverték az embereket és semmilyen komolyabb gátat nem állítottak fel ellenük. A bajban az a legnagyobb baj, hogy akiknek kellene tenni a bűncselekmények ellen azok nem tesznek lényegében semmit, hogy ez szellemi képességük hiányából fakad, vagy abból, hogy a bankok, vagy képviselőik megveszik őket a háttérben úgysem fogunk kapni kielégítő választ.
Az viszont mindenkinek egyértelmű, hogy nem tisztességesen, becsületesen jártak el a devizahitelesekkel szemben!
Dr. Damm Andrea a közelmúltban adott egy telefonos interjút az egyik rádióban. Az interjú előtt egy-két devizahiteles is elmeséli töviről hegyire az ügyét.
Aki érdekelt, vagy teheti hallgassa végig az interjút, mert nagyon tanulságos!
Miközben a világ a 2008-as válságért felelős „bukásra-túl-nagy” bankokat figyelte, más megabankok sem tétlenkedtek, hogy új módszereket találjanak a befektetők átvágására.
Az összeesküvés elméleteket kutatók számára győzelemként leírható fordulatban a Deutsche Bank egyik napról a másikra nemcsak beleegyezett, hogy bíróságon kívül egyezzen meg az ezüstpiac manipulálása miatt a bank ellen indított perben, de arra is hajlandó, hogy a többi bank ellen folyamatban lévő perekben segítse a felpereseket. Vagyis az egykori kartelltagok egymás ellen fordultak.
A hír, miszerint a Deutsche Bank és más pénzintézetek 2007 óta manipulálják az arany és ezüst határidős piacokat, 24 óra leforgása alatt nyilvánosságra került. A német bank két külön perben is elfogadta a peren kívüli megállapodásra vonatkozó ajánlatot. A Reuters a következőket írta:
„A felperesek azzal vádolták a Deutsche Bankot, hogy a Nova Scotia, Barclays Plc, HSBC és Societe General bankokkal szövetkezve manipulálták az arany, a határidős arany és opciós árfolyamokat, valamint az arany derivatívákat, a naponta két alkalommal tartott London Gold Fixing megbeszélések segítségével.”
Miközben illegális módszerekkel manipulálták az aranypiacokat, a Bloomberg arról ír, hogy hasonlóan gátlástalan módszereket vetettek be az ezüstpiacon is:
„A határidős ezüstpiac kereskedői 2014-ben beperelték a bankok egy csoportját, köztük a Deutsche Bankot, a HSBC Holdings Plc-t és a Nova Scotia bankot, azzal vádolva a pénzintézeteket, hogy törvénytelen eszközökkel manipulálják a fémárfolyamokat és azok derivativáit, hasonlóan az aranyárfolyamok manipulálásával kapcsolatos korábbi vádakhoz. Később az USB AG is a vádlottak közé került az ezüstpiac manipulálásában.
A kereskedők azzal vádolják a bankokat, hogy pozíciójukkal visszaélve irányítják az ezüst napi árfolyamát, és ezáltal jogtalan haszonhoz jutnak, amellett, hogy kárt okoznak más befektetőknek az ezüstpiacon, több milliárd dollár összértékű tranzakciókat befolyásolva, az egyik 2015. áprilisában benyújtott kereset szerint. A négy bank közül eddig egyedül a Deutsche Bank kötött peren kívüli egyezséget.”
A peren kívüli megállapodással kapcsolatos részletek még nem ismertek, de annyit tudni lehet, hogy a Deutsche Bank monetáris kártérítést fog fizetni. Érdekes módon a Deutsche Bank, a felperesekkel együttműködve, a többi bank elmarasztalásában is közreműködik majd. A Caproni bírónak írt levélben ez áll:
A nagy értékű monetáris ellenszolgáltatás mellett, a peren kívüli megállapodás részeként a Deutsche Bank azt is vállalta, hogy például instant üzenetek és egyéb elektronikus kommunikációk segítségével együttműködik a felperesekkel. A felperesek szerint a Deutsche Bank által ígért együttműködés jelentős segítséget biztosít számukra abban, hogy elmarasztaló ítélet születhessen a peren kívüli megállapodást nem kötő alperesekkel szemben.
Az évek óta folyó titkos együttműködés és a befektetők megkárosítása után mindez igen érdekes fordulatnak mondható.
Az arany és ezüstpiacok manipulálása miatti pereket magánbefektetők indították. Érdekes adalék a történethez, hogy a fenti bankok szabályozásáért felelős állami szerv, a Határidős Árutőzsdei Kereskedelmet Felügyelő Bizottság (CFTC) szintén lefolytatott egy hasonló vizsgálatot 2008-ban, de furcsa módon nem talált semmi rendellenességet.
Csupán néhány nappal a Deutsche Bank peren kívüli megállapodásáról szóló hírek nyilvánosságra hozatala előtt pedig a Wells Fargo és Goldman Sachs bankok ismerték el, hogy csaknem tíz éven keresztül jártak túl az Egyesült Államok kormányának eszén, jelentősen hozzájárulva ezzel az ingatlanpiac 2008-as összeomlásához.
Mint tudjuk, eddig a bankokat érintő egyetlen kétes ügyben sem született elmarasztalás vagy felelősségre vonás. A kérdéses pénzintézetek egyszerűen benyúltak a kanapé párnái közé és előkapartak pár elveszettnek hitt milliót, hogy kifizessék vádlóikat és minden maradt a régiben.
Ismét megbizonyosodhattunk, hogy a nagy bankok és a nagy kormányok ugyanannak a fenevadnak a fejei, ami minket tekint prédájának.
Korábban szó esett már a nemzetgazdaságok és monetáris irányelvek kikényszerített „harmonizálásáról” és a globalisták végső céljáról, vagyis egy egységes világvaluta és ezen keresztül egy globális, azaz világkormány létrehozásáról, amit támogatói előszeretettel neveznek Új Világrendnek.
A globalisták saját bevallása szerint az Új Világrend létrehozására felvázolt terv nem engedheti meg az Egyesült Államok geopolitikai és gazdasági dominanciájának fennmaradását, így a jelenlegi fázis egyik fontos eleme az USA olyan mértékű destabilizálása, hogy az ország korábbi tündöklése csupán emlék maradjon. A megvalósítás egyik fontos lépése a dollár világvaluta státuszának megszüntetése, ami a kegyelemdöfést jelentené a jelenlegi pénzügyi szerkezet számára.
Arról is szó esett már, hogy a világ legtöbb országa, a BRICS kormányokkal egyetemben, ugyanezen globalista terv kivitelezésén fáradozik.
Akárhonnan is nézzük, a BRICS országok, köztük Kínával és Oroszországgal, szintén nyíltan követelik a globális monetáris rendszer központosítását, a Nemzetközi Valutaalapot javasolva annak élére, a szervezet által létrehozott SDR-okat, vagyis Különleges Lehívási Jogokat pedig a világvaluta szerepébe. A Rothschild tulajdonúThe Economistmár évtizedekkel ezelőtt leírta a szemünk előtt kivitelezett tervet.
Christine Lagarde, az IMF jelenlegi vezetője rendszeresen használja a „globális gazdasági reset” kifejezést beszédei és interjúi során.A jelenség persze többféleképpen magyarázható, ha azonban valaki veszi a fáradtságot és képes végighallgatni több órányi unalmas, repetitív globalista retorikát, az üzenet következetesen és félreérthetetlenül kirajzolódik. Aki úgy gondolja, hogy kibír öt percnél többet a körültekintően megfogalmazott és alaposan átgondolt féligazságokból álló beszédből, ezt a Külkapcsolatok Tanácsa által januárban rendezett eseményt nézze meg (angol nyelven):
A globális gazdasági reset-tel kapcsolatos üzenet lényege:
A „kollektív” együttműködés, nem egyszerűen támogatandó, hanem kötelező lesz az új rendben, ami azt jelenti, hogy minden nemzetnek ugyanazt a geopolitikai és gazdasági keretrendszert kell támogatnia és követnie.Ennek hiányában komoly pénzügyi nehézségek várhatók, ami más területekre is áthat majd.
Emberi nyelvre fordítva: az országokra ráerőltetett és a globalizációból adódó egymástól való függőség válság esetén dominóhatással lesz más országokra, ígyminden országot egyetlen központi hatóság irányítása alá kell vonni, hogy központilag kezelhessék minden szereplő gazdasági viselkedését, megakadályozva, hogy az egyes országok által elkövetett hibák vagy „szakadár központi bankok” felborítsák az egyensúlyt.
Érdemes megfigyelni, hogy az IMF válasza a globalizációból adódó bajokra és hiányosságokra minden esetben a globalizáció további erősítése és kiterjesztése. Más szóval, bár Lagarde elismeri, hogy egy nemzetközi rendszer része vagyunk, úgy gondolja, hogy a rendszer nem eléggé központosított a sikerhez.
Az IMF igazat mond, amikor rámutat, hogy a világgazdaság instabil és bármikor megismétlődhet a 2008-as válság okozta káosz, amit a központi bankok központi bankjának számító BIS, vagyis a Nemzetközi Fizetések Bankja is nem meglepő módon megerősített legutóbbi jelentésében. Az IMF és a BIS ritkán mond ellent egymásnak.
A BIS figyelmeztetéseit nem szabad félvállról venni, mert az intézmény pontosan tudja a pénzügyi válságok kirobbanásának esélyeit, hiszen az ilyen eseményeket kiváltó irányelveket is ők hozták létre.
2007-ben például a BIS kiadott egy figyelmeztetést, amiben pontosan megjósolta a 2008-as derivatíva és hitelválság egyes elemeit.
Amit azonban ezek a globalista intézmények nem kötnek az orrunkra, legalábbis nem direkt módon, hogy mi a valódi oka és rejtett indítéka a jelenlegi gazdasági rendszer elpusztításának, illetve a jelenleg tartó fázisnak.
A globális reset nem az összeomlási folyamatra adott válasz. Inkább fordítva.Éppen a központi bankok és az IMF/BIS által bevezetés alatt álló globális reset okozza az összeomlást. Az összeomlás egy eszköz, egy hatalmas lángszóró, amivel helyet csinálnak az erdőben a hatalmas globalistatemplomalapjainak. A gazdasági katasztrófa az elit érdekeit szolgálja.
A Fed és az amerikai kormány lépéseit nézve az emberben felmerül a kérdés, hogy vajon az érintettek hozzá nem értése miatt szabotálják az arany tojást tojó tyúkot? Netán az arrogancia vagy a kapzsiság okozza? Intézkedéseik egyértelműen a fokozatos összeomlást támogatják, és úgy tűnik, mintha észre sem vennék. Miért?
Az ilyen kérdések egy téves feltételezésen alapulnak. Abból indulnak ki, hogy a nemzetközi bankárok és bábként használt politikusok az USA életben maradását tartják szem előtt, pedig ezek az emberek nem hűek egyetlen nemzethez sem és nem gondolják, hogy az Egyesült Államok túl nagy lenne ahhoz, hogy elbukjon. A globalisták számára minden nemzet és központi bank egy báb a nagy sakktáblán. Amennyiben a helyzet úgy kívánja, egy-egy bábot hajlandóak feláldozni, hogy jobb pozícióba kerüljenek. Az Egyesült Államok, a Federal Reserve, de még a dollár sem több ennél számukra.
Az USA a nagy reset következő fázisához érkezett. A 2008-as válság után két új oszloppal támogatták meg az omladozó régi oszlopot, hogy egy kis időt nyerjenek, és kellő mértékben előkészíthessék a lakosságot a globalista célok elfogadására, fenntartva és megerősítve az adós rabszolgaságot a jövő generációinak, közben a megfelelő pozícióba helyezve saját vagyonukat.
Ezalatt a fent említett három oszlop módszeres lebontása elkezdődött. Miért? Valószínűleg azért, mert készen állnak a következő fázisra.
És még valami. Nem az a kérdés, hogy megérdemli-e az USA, hogy jelenlegi formájában fennmaradjon. Vegyük észre, hogy a helyébe lépő globális kormányzás minden eddigi rendszernél rosszabb lesz és nemcsak az amerikaiak számára.
A „rendszerváltás” kizárólag az elit érdekeit szolgálja, a reset végeredménye pedig a szuverenitás halála és az addigi virágzás, vagy legalábbis boldogulás megszűnése lesz a kollektív fejlődés nevében, míg végül bizonyos „szívességekért” cserébe visszaadják ezeket a lakosság kompromisszumképes hányadának.
A globalisták azt akarják elhitetni mindenkivel, hogy az ő vezetésük az egyetlen opció és bármilyen mértékű káosz kialakítására hajlandóak, hogy erről meggyőzzenek minket.
Mire véljük, hogy néhány hét leforgása alatt csaknem 20 bankár és/vagy fontos üzletember lett öngyilkos vagy veszítette életét? Jelent ez valamit vagy egyszerű véletlenről van szó? Nehéz kérdés. Van azonban néhány közös részlet, ami mindenképpen összeköti, legalábbis az esetek némelyikét.
Először is a legtöbb érintett egészséges, élete csúcspontján járó férfi volt. Másodszor, a legtöbb „öngyilkosság” a semmiből, minden előzetes figyelmeztetés nélkül történt, az érintett családok teljes döbbenetére. Harmadszor, három elhunyt a JP Morgannál dolgozott. Negyedszer, a bankárok közül többen is devizával vagy derivatívákkal kereskedtek valamilyen formában. Így amikor kedd reggel ismét a JP Morgan egyik devizakereskedője ugrott le a bank hongkongi központjának tetejéről, sokan felkapták a fejüket. A halálesetek száma egyre nő és a körülmények több mint gyanúsak.
Mi késztet egy jól kereső fiatalembert arra, hogy leugorjon egy 30 emeletes épület tetejéről? A South China Morning Post a következőket írta az esetről:
A JP Morgan egyik befektetési bankára leugrott a bank központi székhelyének tetejéről tegnap. Szemtanuk elmondása szerint a szerint a férfi felment a Hongkong központjában található, 30 emeletes Chater Ház tetejére és annak ellenére, hogy megpróbálták szándékától eltéríteni leugrott.
Amennyiben ez lenne az egyetlen eset, senki sem foglalkozna vele. Ez azonban csupán egy az elmúlt hetekben történt 8 gyanús esetből:
– Január 26-án Willian Broeksmit-et, a Deutsche Bank volt ügyvezetőjét holtan találták dél kensingtoni otthonában, miután a rendőrség lakossági bejelentésre a helyszínre érkezett, ahol a férfit felakasztva találta. Jelentések szerint az ügyvezetőt szoros szálak fűzték a bank ügyvezető helyetteséhez, Anshu Jain-hoz.
– Karl Slym-et, a Tata Motors 51 éves igazgatóját szintén január 27-én találták meg a bangkoki Shangri-La egyik szállodájának negyedik emeletén.
– Január 27-én Gabriel Magee, a JP Morgan európai központjának igazgatója leugrott a bank 150 méter magas londoni központjának tetejéről és egy szomszédos kilencemeletes épület tetejére zuhant.
– Szintén január 27-én Mike Dueker, a Russell Investment gazdasági igazgatója leesett egy 15 méter magas töltésről. A rendőrség öngyilkosságot állapított meg. A férfi eltűnését barátai jelentették be két nappal később, akik szerint Dueker-nek „munkahelyi problémái” voltak.
– Richard Talley, az American Title Services alapítója 57 éves volt. A hónap elején holtan találták, miután a jelek szerint egy szögbelövővel meglőtte magát.
– Ryan Henry Crane, a JP Morgan 37 éves ügyvezető igazgatója a múlt héten halt meg.
– Tim Dickenson, a Swiss Re AG kommunikációs igazgatója a múlt hónapban halt meg, bár halálának körülményei a mai napig ismeretlenek.
Mi történt valójában ezekkel a férfiakkal?
Bizonyos körülmények arra engednek következtetni, hogy legalább egy esetben nem öngyilkosság történt.
Gabriel Magee, mielőtt leugrott a JP Morgan Londonban található központjának tetejéről, terveket készített aznap estére:
Semmi sem jelezte, hogy Magee öngyilkosságra készül. A halála előtti estén a barátnője emailt kapott tőle, amiben azt írta, hogy hamarosan végez a munkával és nemsokára otthon lesz.
Richard Talley-t pedig „egy szögbelövőből származó nyolc fej és testsérüléssel találták meg” a saját garázsában. Vajon hogy csinálta? Elég furcsa.
Eközben szerte a világon a pénzügyi helyzet egyre aggasztóbb. Az elmúlt néhány nap eseményeiből:
– A Bangkok Post cikkéből megtudhatjuk, hogy Thaiföldön az emberek „megrohamozták a bankokat, hogy kivegyék betéteiket”.
– Venezuelában egyre nagyobb káosz uralkodik. Elég, ha megnézzük a Zerohedge cikkének képeit a kormányellenes tüntetések jelenlegi helyzetéről.
– Ukrajna pedig a teljes összeomlás szélén áll.
A háromhetes fegyverszünetet követően kedden ismét elindultak az erőszakos tüntetések Ukrajnában. Mára 28-ra emelkedett a halálos áldozatok száma. A hatóságok azzal fenyegetőznek, hogy keményebb eszközökkel fognak fellépni a tüntetők ellen, hogy helyreállítsák a rendet. A védelmi minisztérium is közölte, hogy a hadsereg készen áll segítséget nyújtani az akciókban. Washington és a NATO európai erőinek parancsnoka is jelezte, hogy ezzel nem értenek egyet. (forrás,forrás)
– Eközben Kína szép csendben megszabadul amerikai papírjaitól, amelyek teljes állománya egyéves mélyponton áll jelenleg.
– Soros György pedig megduplázta tétjét az S&P 500 összeomlására. Fogadásának teljes összege 1.300.000.000 dollár.
A kérdés tehát, hogy a fenti haláleseteknek lehet-e a köze egy érkező pénzügyi válsághoz. Természetesen erre a kérdésre nem fogjuk megtudni a választ, hiszen az érintettek már nem élnek.
Egyet viszont tudunk, a bankrendszerben hihetetlen korrupció uralkodik. Ha ez egy napon napvilágra kerülne és az érintetteket bíróság elé állítanák, igen sok fontos ember kerülne börtönbe. Az sem titok, hogy a Wall Street egyetlen óriási kaszinóvá vált, a nagy bankok pedig ezermilliárdokkal játszanak naponta. Ilyen környezetben elvárják a játékosoktól, hogy tartsák a szájukat és hűek maradjanak munkaadójukhoz. Ha őszintén nézzük a helyzetet, nem sok különbség van a maffia és a Wall Street működése között.
Izlandon letöltendő börtönbüntetést szabtak ki négy banki alkalmazottra. Hreidar Mar Sigurdsson volt vezérigazgató, Sigurdur Einarsson, az igazgatótanács egykori elnöke, Olafur Olafsson, az egyik többségi tulajdonos, és Magnus Gudmundsson, a bank luxemburgi ágának vezérigazgatója a vádak szerint eltitkolta, hogy egy katari befektető a banktól kapott kölcsönt felhasználva lett a bank részvényese.
Al Thani sejk a gazdasági válság kezdetén, 2008-ban vett 5,1% értékben részvényeket. Az ügyész szerint a sejknek adott kölcsön illegális volt, és az üzlet komolyan befolyásolta a banki részvények árának alakulását.
A Kaupthing bank erős külföldi terjeszkedést folytatott korábban, de a 2008-as válság után állami mentőövre szorult: több más pénzintézettel együtt akkora adósságot halmoztak fel, hogy ezzel térdre kényszerítették az izlandi gazdaságot.
Izland példát mutat azzal, hogy a lakosságot megkárosító bankárokat börtönbe csukja. A világ jelentős részén a bankvilágot teljes egészében a Rothschild család uralja, és a bankárokkal összepaktálnak a kormányok is. A nagy többségtől lopják el a vagyont a nemzetközileg együttműködő nagyon kevés bankár számára.
Izland, Oroszország, Irán, Kína nincs a pénzügyi terroristák kezében, így szabadon ítélkezhetnek a bűnelkövetők felett.
Max Keiser az RT hírcsatorna pénzügyi elemzője szerint, elrettentő példát kell mutatni az ilyen nagyságrendű pénzügyi csalás ellen. A halálbüntetés jó ötlet lehet, ha az visszatartja a bankárokat a pénzügyi terrorista cselekedetek elkövetésétől.
“Ezen poszt olvasása előtt tedd a lavórt a képernyő alá, hogy abba csöpögjön a vér!”
Mi, bankárok látszólag nagy bajban vagyunk. De csak látszólag…
Az adósok eddig 2500 pert indítottak ellenünk, – már vagy 10 pert meg is nyertek, – de egyetlen per sem került még abba a szakaszba, hogy ténylegesen fizetnünk kelljen. A dolgaink tehát nem állnak rosszul. Bár az igaz, hogy ezt nagyon kemény munkával sikerült elérnünk.
Itt az interneten is elkeseredett harcot folytatunk. Megvásároltunk néhány, – pénzügyi témával foglalkozó bloggert, – ők azok, akik félrevezető, hazug írásokat jelentetnek meg. Különösen értékesek számunkra az olyan bloggerek, akik szinte mindig igazat írnak, kivéve, ha a “deviza-kölcsön” az írásuk témája.
Ezek közül is kiemelném a “Kiszámoló” blogot vezető Csernok Miklóst, aki már díjat is nyert a blogjával.
Csernok Miklós művelt ember, eredetileg papnak készült. A vallás azt hirdeti, hogy az ember itt a földi létben tűrjön és szenvedjen, cserébe a túlvilágon jó élete lesz . Csernok Miklós azonban úgy döntött,hogy ő mégis inkább itt a földi létben szeretne jól élni, ezért aztán a vallás helyett pénzügyekkel kezdett foglalkozni. Csernok írói stílusa kiváló, – a tájékozatlan embert olyan ügyesen vezeti félre, hogy a szerencsétlen még meg is köszöni.
Én kíváncsi voltam, hogyan tudja azt a helyzetet kezelni, amikor valaki megpróbálja összezavarni azzal, hogy megírja neki az igazat. Nagyon ügyesen megoldotta a “problémát”, – letiltotta az IP címemet, – így aztán arról a gépről nem tudok több “zavaró” hozzászólást írni. Sok ilyen kiváló, talpra esett ember kell nekünk.
A hozzászólások terén is háborút folytatunk, ezért egy csapat hozzászólóra is szükségünk volt.
Olyan igazi, aljas lelkű, gátlástalan hozzászólókra. Olyanokra, akiknek ha azt mondja a főnök, – “Baszd meg anyád!” – nem vitatkozik, nem keres kifogást, hanem megy és megcsinálja…
Egészen véletlenül az index.hu hozzászólói között leltem ilyen csapatra. Magam is meglepődtem azon, mennyire profik. Mellesleg, ők azok, akik felkeresik az ország nagy sertéstelepeit és a híg sertéstrágyával színültig töltött ülepítő medencében műugró és búvárúszó edzéseket tartanak. Ezért aztán hiába is dobálod őket fekáliával, mert ők maguk a tömény fekália. Ezek a fiúk kiváló harcosoknak bizonyultak. Ütötték, vágták, rúgták, a “deviza-adósokat”.
Az volt a cél, hogy a lehető legellenszenvesebbé tegyék őket. Ezért hülyének, idiótának, felelőtlennek, spekulánsnak, kapzsinak nevezték a szerencsétleneket.
A hir24-hu portálon volt egy Anton Gorogyeckij név alatt hozzászóló harcosunk, aki egyenesen “genetikai hulladék”-nak nevezte az adósokat. Antonnak rengeteget köszönhetünk. Sajnos bele lépett egy zsidózó kommentelő csapdájába, és őt is letiltották..
Talán még rendőrségi ügy is lett a dologból, mert volt egy kis holokauszt-tagadás is.
A harcnak áldozatai is vannak, ezt el kell fogadnunk.
Összességében azt mondhatom, elég jól sikerült egymásra uszítani azokat, akiknek semmilyen kölcsönük sincs, vagy forint-kölcsönük van, és azokat, akiknek “deviza-kölcsönük”. Leginkább azok haragszanak a “deviza-adósokra”, akiknek forint-kölcsönük van. Legalább is a hozzászólások szerint.
Ezeket a hozzászólásokat mindig a mi embereink írták.
Azt sikerült elérnünk, hogy Varga Mihály miniszter kijelentette, a “devizaadósok” nem járhatnak jobban, mint a forint-adósok.
Ha ez az álláspont marad, akkor közvetlenül a “deviza-kölcsönök átváltása” előtt jól megemeljük a forint-kölcsönök kamatait, hogy minden adós egységesen jó nagyot szívjon.
Ti, adósok, semmiképpen nem járhattok jól, mert az azt jelentené, hogy mi, bankárok járunk rosszul. Ez utóbbi azonban teljesen kizárt dolog.
Az izlandi kormány hatalmas hitelkönnyítő programról döntött: a lakosságnak csaknem 1 milliárd euróval, vagyis majdnem 300 milliárd forintnak megfelelő összeggel csökkentik az inflációhoz kötött jelzáloghitelek után fizetendő terheit. Ez minden érintett háztartásnak több mint 7 millió forintnak megfelelő megtakarítást jelent.
Az izlandi háztartások adóssága a GDP 108 százalékát teszi ki, ami nemzetközi összehasonlításban magasnak számít – jelezte a kormány. Ez a lépés viszont serkenteni fogja a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét, és ösztönözni fogja a megtakarításokat 2014 közepétől, amikor a program elkezdődik.
– Az intézkedés közvetlen hatása az izlandiak 80 százalékát érinti, de a közvetett előnyeit mindenki érezni fogja – mondta a kormányfő. Sigmundur David Gunnlaugsson szerint ez növeli a gazdasági bővülést és a vásárlóerőt.
Az inflációhoz kötött hitelek a pénzügyi válság után az izlandi korona drasztikus gyengülésével csaknem 2,5 milliárd euróval növelték a magánszektor hitelterheit. Az izlandi lakosság jelzáloghoz kapcsolt hiteleinek összege június végén 6,8 milliárd euró körül volt. A kormány azt tervezi, hogy a csaknem egymilliárd euró egyik felét közvetlen hitel leírással, a másikat adómentességgel biztosítja a következő három évben a lakosságnak.
Az IMF viszont erősen kritizálta a tervet, megjegyezve, hogy az izlandi kormánynak nincs meg a megfelelő költségvetési mozgástere ehhez. A hitelkönnyítés összege az izlandi GDP 9 százaléka. A kormány azonban arra készül, hogy a pénzügyi intézményekre kivetett adó emeléséből finanszírozza a hitelkönnyítő programot. Jövőre ebből 37,5 milliárd koronát, vagyis 70 milliárd forintnak megfelelő összeget várnak.
Eközben az izlandi pénzügyi szolgáltatók egyesülete szerint a bankok 2 milliárd dollárnak megfelelő hitelt engedtek el a válság kezdete, 2008 óta. Ez a GDP 14 százaléka, és a világon a legmagasabbnak számít. Az ország hitelminősítése is kockán foroghat, a Standard & Poor’s épp mostanában látta el negatív kilátással az ország besorolását, ami további leminősítés lehetőségére utal.
Forrás: hu.euronews.com
“Miért tekintik a bankokat a modern gazdaság szent egyházának. Miért nem hagyják a magánbankokat ugyanúgy tönkremenni, ahogyan a légitársaságokat és a távközlési cégeket, ha azokat felelőtlen módon irányították?” – Olafur Ragnar Grimsson
Karen Hudes a Yale Egyetem jogi karán végzett és több mint 20 évig volt a Világbank jogi osztályának munkatársa. Amikor a bankon belüli korrupció leleplezése miatt elbocsátották, már a szervezet vezető jogtanácsosa volt. Pozíciójának köszönhetően pontosan látta, miként uralkodik a globális elit a világ felett és ezt az információt most nyilvánosságra hozta.
Karen Hudes szerint az elit legfőképpen egy maroknyi, szorosan ellenőrzött pénzintézet és mega-vállalat segítségével uralja bolygónkat. A cél a teljes dominancia, valamint, hogy minden ember és kormány adósságban ússzon. A folyamat részeként a politikusokat hozzászoktatták a kampányaik támogatásaként folyósított hatalmas pénzjuttatásokhoz. Mivel a nagy médiabirodalmak is az elit tulajdonában vannak, a tömegmédia szorosan felügyelt információfolyama nem engedi, hogy az igazság kiderüljön, és az emberek rájöjjenek, hogy valami nagyon nincs rendben a rendszerrel.
Ezúttal senki sem mondhatja, hogy egy összeesküvés-elméleteket gyártó őrültről van szó. Karen Hudes először az amerikai Export Import Bank, majd 1986-tól 2007-ig a Világbank munkatársa volt és több jogi szervezetet alapított. Ma leginkább az elit által a világ vagyonának megszerzéséhez használt korrupt pénzügyi rendszer leleplezésére koncentrál.
A New American-nek adott interjúban kifejtette, hogy az emberek szinte ellenállás nélkül hagyják, hogy az elit egyeduralmat szerezzen a föld forrásai felett:
A Világbank volt vezető jogtanácsosa, Karen Hudes szerint a globális pénzrendszert korrupt, hataloméhes egyének kis csoportja uralja, akiknek érdekei a magánkézben lévő amerikai Federal Reserve Bank körül forognak. Ez a hálózat a médiát is uralja, így bűntetteiket könnyűszerrel elfedezhetik, magyarázza. Az interjú során elmondta, hogy amikor megpróbálta leleplezni a Világbank körüli problémákat, elbocsátották. Jelenleg, más leleplező informátorokkal közösen eltökélt szándéka, hogy feltárja és felszámolja ezt a korrupciót. Karen biztos a sikerben.
A svájci PLoS ONE csoport által az üzletvilág feletti hatalom központosításáról készült tanulmányt idézve rámutatott, hogy a főleg pénzintézetekből és központi bankokból álló szervezetek kis csoportja hihetetlen hatalommal bír az egész világ felett. „A világ erőforrásait ez a kis csoport birtokolja,” mondja, hozzátéve, hogy „a korrupt hatalomszerzők” a médiát is a markukban tartják. „És hagyják nekik, hogy mindezt megtegyék.”
A tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318 vállalatot feltüntető „térképet”.
A kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb 20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.
„Tulajdonképpen a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat 40%-át,” mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami Intézet komplex rendszerelméleti kutatója, a PLoS One folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmány társszerzője.
A globális elit persze nem csupán ezeket a mega-vállalatokat irányítja. Hudes szerint a föld szinte valamennyi országának pénzügyeit irányító, nem a nép által választott, felelősségre soha nem vonható szervezeteket is ők uralják. A Világbank, az IMF és a Federal Reserve-höz hasonló központi bankok irányítják a világ pénzforgását és kényük kedve szerint állítják elő valutáikat.
Ezeknek az intézményeknek a csúcsán pedig a Nemzetközi Fizetések Bankja, a BIS található, ami nem egyéb, mint a központi bankok központi bankja. Sokan még a létezéséről sem tudnak, pedig igen fontos szervezetről van szó. Egy korábbi (az idők jelei oldalon is megjelent) cikkben részletesen foglalkoztunk az intézmény történetével:
A világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy „egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.
A II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok, például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik politikusnak a világon.
A központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik legfontosabb szereplőjének szánják.
Ez a rendszer nem a véletlen műve és nem is a közelmúltban kezdték kiépítését. Egy korábbi cikkben többek között Carroll Quigley történelemprofesszor 1966-ban kiadott könyvéből is olvashattunk egy részletet, amiben a szerző az elit által a Nemzetközi Fizetések Bankjának szánt szerepről is ír:
A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő magánbank.
Ma pontosan ez a helyzet.
Egy neo-feudalista rendszerben élünk, ahol az állampolgárok és kormányaik az adósság rabszolgái. A rendszert a központi bankok és a Nemzetközi Fizetések Bankja felügyelik. Irányításuk alatt a világ vagyona szép fokozatosan a globális elit markába vándorol.
Ami a legszomorúbb a helyzetben, hogy mivel az elit irányítja, hogy mit lát, hall és gondol a többség, csak kevesen látják, hogy mi történik valójában. Az Egyesült Államok csatornáin látható hírek és szórakoztató műsorok 90 százalékát hat óriási társaság felügyeli.
Ez az a rendszer, amit sok korábbi próbálkozáshoz hasonlóan, most Karen Hudes is megpróbál leleplezni.
A Dr. Damm Andreával készült riportunk sajnos a szerverünk meghibásodása miatt jelenleg nem elérhető, ezért azt feltöltöttük a Youtube csatornánkra és itt ideiglenesen megtekinthető.
(Amint sikerült a szervert helyreállítani ez a videó törölve lesz)
Amikor az év első felében a ciprusi kormány a számlatulajdonosokra hárította a bankveszteségek finanszírozását a világ nagy része azt gondolta, hogy egyszeri esetről van szó. Bár sokan figyelmeztették a betéteseket, hogy vegyék ki megtakarításukat a bankból, ezt csak kevesen vették komolyan. Talán most más a helyzet.
Mindenki hallotta már a „mentőcsomag” vagy „kimentés” kifejezéseket, a bajba jutott pénzintézetek (bankok) dollár milliárdokkal való feltőkésítésével kapcsolatban. A „bementés” kifejezéssel azonban valószínűleg csak kevesen találkoztak eddig.
Japán Pénzügyi Szolgálatok Hivatala új szabályokat készül bevezetni, ami a banki veszteségeket a befektetőkre hárítaná, az egyre gyakrabban „bementésnek” nevezett mechanizmuson keresztül, írja a Nikkei. A Mitsubishi UFJ (MTU), Mizuho Financial (MFG) és Sumitomo Mitsui (SMFG) javaslatára kidolgozott szabálymódosítás lehetővé tenné olyan elsőbbségi részvények vagy hátrasorolt kötvények kibocsátását, amelyeket ilyen helyzetekben használnának. A ciprusi eset csupán egy próbaüzem volt. És bevált.
Japánban mostantól ez a hivatalos eljárás és az eurózónában valamint az Egyesült Államokban is komolyan fontolgatják az alkalmazását. Az EU pénzügyminiszterei többek között azt is tárgyalták a héten, hogy mely hitelezők és milyen sorrendben veszítenének pénzükből egy újabb bankmentés során az eurózóna mentőalapján, az Európai Stabilitási Mechanizmuson keresztül.
Fontos érteni, hogy a hivatalos meghatározás értelmében mindannyian banki hitelezők vagyunk, így a létrejövő szabályozások nem csupán a nagy-részvényeseket érintik, hanem minden egyes betétest is. A megfogalmazásra is érdemes figyelni. Nem azt mondták, hogy „amennyiben szükség lesz bankmentésre”. Tudják, hogy mi jön még.
A globális pénzrendszer összeomlása egy eldöntött kérdés, amit a pénzügyminiszterek csupán megerősítettek. Amikor a következő bankválság beüt, biztosak lehetünk benne, hogy a hitelezők (értsd: betétesek) fogják állni a számlát.
Figyelembe véve, hogy a bennfentes befektetők milliószámra próbálnak megszabadulni részvényeiktől és értékpapírjaiktól a napokban, ez az eshetőség hamarabb valósággá válhat, mint gondolnánk. Minden likviditási válság eladási hullámmal kezdődik. Mindent eladnak, ami eladható. A grafikonokat nézve pedig pontosan ezt látjuk. Hihetetlen sebességgel szabadulnak meg a részvényektől, kötvényektől, értékpapíroktól és nem csupán átcsoportosításról van szó. Eladnak, és nem vesznek helyette semmit. (forrás)
Fed elnök Ben Bernanke mindenkit megnyugtatott, amikor kijelentette, hogy „a válságot kordában tartjuk” és a gazdaság egésze vagy a pénzpiacok nincsenek veszélyben. Marc Faber tegnap valami egészen mást mondott a Bloomberg tévének nyilatkozva: “Aki elhiszi, amit Fed elnök Ben Bernanke mond, az olyan, mintha a Mikulásban hinne. … Simán el tudom képzelni, hogy az S&P 20-30%-ot zuhanjon… Egy dologban vagyok biztos: muszáj, hogy legyen aranyam, mert nem tarthatom minden befektetésem pénzeszközökben.”
Szóval aggodalomra semmi ok. Csupán Japán van bajban, az pedig nagyon messze van…
A világ harmadik legnagyobb gazdaságának pénzrendszere a teljes összeomlás szélén áll, és ennek hatását a föld minden pontján érezni fogjuk. Senki nem tudta pontosan megjósolni, mikor üt be a japán gazdasági krach, de abban a legtöbben egyetértettek, hogy a számadás napja egyszer eljön. Az ország gazdasága immár egy évtizede válságban van, a GDP-hez viszonyított adóssága pedig jóval meghaladja a 200 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az adóbevételek 50 százalékát az adósság fenntartására kénytelenek fordítani.
Végső kétségbeesésében a központi bank szerepét betöltő Bank of Japan óriási pénzösszegeket pumpált a rendszerbe. Eleinte úgy tűnt, ez az intézkedés meghozza a kívánt eredményt, mivel a gazdasági tevékenység erősödése egy időre felpörgette a japán tőzsdét, sajnos azonban a pénznyomtatás komoly negatív következményekkel is jár. Egy idő után a befektetők elkezdenek magasabb hozamot követelni a pénzükért és ez felveri a kamatokat. A japán kormány azonban ezt nem engedheti meg magának, mivel alacsony kamatok nélkül az állam pénzügyileg összeomlana, a gazdaság pedig nem lenne képes növekedni.
A magas kamatokat mindenáron el kell kerülniük, ugyanakkor a központi banki intézkedések éppen hogy felverik őket. Sokan aggódnak az országban. Május 23-án a Nikkei 7,3 százalékot zuhant. Ilyen mértékű esést két éve nem tapasztaltak, majd rá néhány napra újabb 3,2 százalékos csökkenést regisztráltak.
Vajon elkezdődött a világ harmadik legnagyobb gazdaságának összeomlása? Amennyiben az összeomlás hirtelen következik be, a hatás Európában és Észak-Amerikában is komolyan érezhető lesz.
Graham Summers a következőket mondta:
„Ahogy Japán jelezte, amikor a kötvényárfolyamok esnek, a részvények is rosszul járnak. Ma a japán kötvénypiac 7%-ot esett. Az egész piac 7%-ot esett, annak ellenére, hogy a Bank of Japan 19 milliárd dollárt pumpált a rendszerbe.
Így néz ki, amikor egy központi bank kezdi elveszíteni az irányítást. Ami ma Japánban történik, hamarosan az USA-ban folytatódik.
Aki azt gondolja, hogy a Fed nem reszket ettől, rosszul gondolja. A Fed ezermilliárd dollárt pumpált külföldi bankokba, abban a reményben, hogy megállíthatja a lavinát mielőtt az USA-ba ér. A japán helyzet megmutatta, hogy ez nem fog sikerülni.
Befektetők figyelem! A pénzrendszer figyelmeztető jeleket ad le.
A pénznyomtatás teljesen tönkreteszi a jent. A japán központi bank intézkedései példa-nélküliek: bejelentették, hogy két év alatt 1,4 ezermilliárd dollárnak megfelelő összeget akarnak pumpálni a gazdaságba.
„Ez 70%-a annak az összegnek, amit a Fed az USA-ban tesz, de a japán gazdaság az amerikainak csupán egyharmada,” – idézi Kyle Bass befektetőt a Business Insider. Bass elmondta, hogy mindenki, akivel Japánban beszél, teljes beletörődéssel szemléli a helyzetet. „Ha a kamatok felmennek, az Japánnak game over.”
A ciprusi és görög problémák aprócska porszemek ahhoz képest, amit a japán pénzválság okozhat. Ez a kártyavár több ezermilliárd dollár értékű befektetést veszélyeztet a világon.
A japán események súlyos figyelmeztetésül szolgálnak az Egyesült Államok számára is, mert ahogyan Japánban az átmeneti tőzsdei fellendülést zuhanás követte, a Fed pénzgyártási kampányának is hasonló következményei lesznek. A történelemben még egyetlen egy lufi sem maradt épen. Idővel mindegyik kidurrant. Ez történik majd a Fed által felfújt mega-lufival is, és ez a durranás soha nem látott következményeket fog okozni, amelyeket leginkább a lakosság, nem pedig a bankok fognak elszenvedni.
Korábbi bejegyzésünkben már utaltunk rá, hogy a bankok tud(hat)ták, hogy a devizahitelesek fizetésképtelenné válhatnak. Hogy a pénzügyi szakemberek ezt valóban tudták volna, többen is kétségbe vonták (azonban ha nem tudták, akkor nem voltak alkalmasak a pozíciójuk betöltésére). Mindenesetre 2008-ig több figyelmeztetés is érkezett külföldről, hogy a féktelen devizahitelezésnek katasztrófa lehet a következménye.
2008 novemberében már a vezetők is felismerték, hogy a devizahitelezésből baj lesz, ezért megállapodást kötöttek a bankok képviselőivel. Egy megállapodást a devizaalapú hitellel rendelkező hitelintézeti lakossági ügyfelek részére rendelkezésre álló, a törlesztési összegek emelkedéséből adódó terhek mérséklését célzó pénzintézeti eszközökről.
Az m1 “Ma reggel” c. műsorában Veres János, az akkori aláíró a kormány részéről, végre előhúzta ezt a nyulat a kalapból: ők is megtettek mindent ennek a katasztrófának a megelőzésére…
Veres János a Ma reggel vendége:
A 2008-ban kötött paktum szövege:
MEGÁLLAPODÁS
A devizaalapú hitellel rendelkező hitelintézeti lakossági ügyfelek részére rendelkezésre álló, a törlesztési összegek emelkedéséből adódó terhek mérséklését célzó pénzintézeti eszközökről.
A Pénzügyminisztérium vezetése és a devizaalapú hitelezésben meghatározó súlyt képviselő hitelintézetek vezetői megvitatták a devizaalapú hitelezésben a forintárfolyam nagymértékű ingadozása miatt kialakult jelenlegi helyzetet. Leszögezték: a pénzintézetek képesek és készek arra, hogy a devizaalapú hitelnél szükség szerint alkalmazzák azokat a pénzintézetek üzletpolitikájában jelenleg is meglévő elemeket, amelyek csillapítják a nagymértékű árfolyam-ingadozásoknak az ügyfelekre gyakorolt kedvezőtlen hatásait. A hitelintézetek ebből kiindulva az üzletpolitikájukban, üzleti gyakorlatunkban irányadó szabályok keretei között a következő eszközökkel élhetnek a törlesztési terhek átmeneti emelkedéséből adódó gondok csillapítás érdekében, felkínálva az ügyfeleik számára legelőnyösebb megoldást:
1. Az adós kérésére, ha a törlesztő részletek havi összege jelentősen megemelkedne, annak mérséklésére adhatnak lehetőséget – az összeg változtatása feltételeinek szerződésben történő rögzítése mellett -, a törlesztési időszak meghosszabbításával. Ezen esetleges változtatással összefüggésben a hitelintézetek külön díjat nem kívánnak felszámítani.
2. Az adós kérésére és a hitelintézet döntése alapján történő,korábban a forinttól eltérő devizanemben meghatározott kölcsön forint alapú kölcsönné alakítása esetén, ha erre 2008.december 31-ig kerül sor, a hitelintézetek nem számítják fel az átváltásnál felmerülő banki díjakat. A megalapozott döntés érdekében a hitelintézetek biztosítják a deviza alapú és a forint alapú hitelek reálisan várható teljes törlesztési összegének – azaz a kölcsön teljes futamidejére jutó törlesztési összegének – az összehasonlítását.
3. Az önhibáján kívül – különösen munkahelye váratlan elvesztése miatt – nehéz helyzetbe került adós esetében, kérésére, a törlesztés átmeneti megkönnyítésére kerülhet sor a hitelintézet egyedi döntése alapján.
4. A hitelintézetek a forinttól eltérő devizanemben meghatározott kölcsönök előtörlesztését rugalmasan kezelik, ha az előtörlesztésre 2008. december 31-ig kerül sor.
Budapest, 2008. november 6.
Aláírók: Dr. Veres János pénzügyminiszter, Dr. Csányi Sándor OTP Bank Zrt., Dr. Felcsuti Péter Raiffeisen Bank Zrt., Gyuris Dániel FHB Jelzálogbank Nyrt., Papp Edit Erste Bank Hungary Nyrt., Marko Volc Kereskedelmi és Hitelbank Zrt., Erdei Tamás MKB Bank Zrt., Dr. Török László CIB Bank Zrt., Dr. Patai Mihály UniCredit Bank Hungary Zrt., Csicsáky Péter Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.”
A Dr. Damm Andreával készített riportunkban is előkerült ez a megállapodás, amiben hangot adott annak, hogy furcsának tartja, hogy a volt vezetők még nem vették elő ezt a dokumentumot azért, hogy takarózhassanak vele a közvélemény előtt (hiszen minden bizonnyal ezért kötötték ezt a megállapodást, ha tényleg baj lesz a devizahitelesekkel, tudjanak mire hivatkozni és védeni magukat a népharaggal szemben).
Eljött ez a pillanat is.
A riport vonatkozó részlete:
A teljes Dr. Damm Andreával készült riport ITT tekinthető meg.
A dokumentum érdekessége még, hogy 2008-ban nem erőltették a nyilvánosságra kerülését, továbbá az abban foglaltakat senki sem tartotta be. Ez minimum érdekes.
Talán lesz olyan bátor ember ebben az országban, aki rá mer kérdezni, miért is nem tartották be a megállapodást, ha már megköttetett.
Egész hétvégén figyeltem a ciprusi helyzetről érkező cikkeket, amik csaknem annyira dühítőek, mint maga a helyzet. Az emberek a szakadék szélén táncolnak, miközben az európai propagandagépezet ontja magából a szokásos szemetet.
Mielőtt nekilátunk, néhány dolgot érdemes tisztázni. A ciprusi betéteket korábban nem adóztatták meg. Jelenleg sincs ilyen adó, mivel a ciprusi parlament nem fogadott el ilyet. Erre csak a mai nap folyamán kerülhet sor, tehát bármi történik is, azt visszamenőleg kell érvényesíteni.
(Időkjelei: A ciprusiak már szombaton sem férhettek hozzá betéteikhez. Semmilyen lekötött betét fölött nem rendelkezhettek, csupán az ATM-ekből lehetett pénzt kivenni, amíg állítólag össze nem omlott az hálózat.)
A következő fontos pont: az intézkedést nem Ciprus hozta. Nicosia népe jelen sem volt az EU csúcson és még véletlenül sem kérte, hogy országának bankszámláit tizedeljék meg, hogy ezzel segítsenek kifizetni adósságukat. Egyes európai országok, Németország, Franciaország, Hollandia és még néhányan követelték, hogy ez történjen, mondta Ciprus elnöke. Tehát világosan fogalmazva az Európai Unió elkobozta a ciprusiak magántulajdonát előzetes tárgyalás, erre vonatkozó hatályos törvény vagy parlamenti hozzájárulás nélkül.
Egy bankszámla nem ugyanaz, mint egy kötvény, részvény vagy bármilyen befektetés. Ezt sokan nem fogják fel. Egy bankszámla nem egyéb, mint egy magánember vagy cég, nem pedig a kormány személyes tulajdona, legalábbis az európaiak eddig ezt feltételezték.
A betétekre létezik biztosítás Európában. Ez országonként eltérő, de létezik. Általában százezer euró értékig biztosítja az állampolgárok betéteit. Most láthattuk mennyit ér ez a garancia a ciprusiak és így minden európai számára. Semmit. Ha az EU önkényesen feloldhatja ezt a garanciát Cipruson, akkor bármelyik országban megtehetik kényük kedvük szerint.
A ciprusi kormány betétekre vonatkozó garanciája a következőképpen néz ki: „A betétekre vonatkozó biztosítás (DPS) valamennyi, a Ciprusi Központi Bank által engedélyezett bank számára kötelező, beleértve ezen bankok külföldön működő fiókjait is. A biztosítás nem vonatkozik más EU tagállamokban alapított bankok ciprusi fiókjaira, hiszen azokat az ő saját országukban érvényes biztosítás védi.
A DPS akkor kerül aktiválásra, amikor döntés születik arról, hogy egy tagbank nem képes kifizetni a nála elhelyezett betéteket, illetve amennyiben egy bírósági határozat a bank felszámolásáról dönt.
A kompenzáció maximum mértéke betétenként 100.000 euró bankonként.”
Tehát szombatig minden betétest biztosítás védett százezer euró mértékéig minden bankban. Szombaton azonban ezt az állami ígéretet megszegték és kiderült, hogy mi is volt valójában: egy hazugság. Ennél azonban még sokkal rosszabb és ijesztőbb, hogy ez Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF nemcsak megengedte a betéti biztosítás megszegését, hanem egyenesen követelte. Egy dolog biztos: amennyiben megtehetik, hogy semmissé nyilvánítsák a betéti garanciákat Cipruson, bármelyik európai országban megtehetik. Továbbá, amennyiben semmissé nyilváníthatják a betéti garanciákat, ugyanezzel az erővel semmissé nyilváníthatják a kötvényszerződéseket egyetlen tollvonással. Semmi sincs biztonságban.
A lényeg: Az Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF támogatja a magántulajdon elkobzását. Egy bankszámla nem számít értékpapírnak vagy befektetésnek. Pont olyan magántulajdon, mint egy autó vagy ingatlan. Németország és Franciaország tulajdonképpen kijelentették: „Ezt akarjuk és el is vesszük, mert a mi kormányaink számára ez szükséges.” Egyelőre nem saját állampolgáraiktól, hanem a ciprusiaktól követelték a Ciprus számára nyújtandó pénzek fejében. Ez nem egy Európai Unió, hanem az Európai Negyedik Birodalom.
„Amikor a társadalomba beférkőzik az elv, hogy a magántulajdon nem egy istenadta törvény és a törvény ereje valamint az igazságszolgáltatás nem védelmezi többé, elindul az anarchia és az önkényuralom.” – John Adams
Ólafur Ragnar Grimsson izlandi elnök az idei davosi Világgazdasági Fórum után több riportot is adott és az abban elhangzottak sok ember számára jelentettek újat. Az alternatív médiában már keringtek történetek, mi is ment végbe Izlandon a 2008-as válság után, azonban ezek egy része túlzásokba esett és ezzel hiteltelenítette a valós helyzetről tudósító leírásokat is. Azonban az izlandi elnök szájából elhangzó mondatokat már kevesen merik megcáfolni.
Mostani bejegyzésünk két újabb riport kapcsán született. A múltkori bejegyzésünkben lévő riport még nem juthatott el igazán sok emberhez, de a Fox Business is készített egy riportot, ami remélhetőleg az óceán túlpartján sok embernek nyitotta fel a szemét. Ennek a riportnak a feliratozása is elkészült, melynek átiratát itt olvashatják:
“Mind úgy gondoljuk, hogy országunk banki krízise 2008-ban szörnyű volt – ez így is van, de nézzük meg Izlandét. Az ország három legnagyobb bankja tönkrement. Jól hallották. Nem kaptak segélyt, nem volt bankmentő csomag. Egyszerűen becsődöltek.
Az ő bankjaik ugyanazt a tőkeáttételes fogadást kötötték meg, mint a mieink, ám a kormányuk az Egyesült Államokéval ellenkező megközelítést választott. Tehát a világnak ezzel vége lett? Aligha. David.
A cáfolat a svájci Davosban tartott gazdasági világ-csúcstalálkozón hallható attól a vezetőtől, aki e nehéz döntés meghozatalára kényszerült.
David a világ aligha fagyott be és ért véget Izland számára. Miután a kormány hagyta becsődölni legnagyobb bankjait, jelentős problémáik keletkeztek: 10%-os munkanélküliség, a piacuk 90%-ot veszített értékéből, de ma már teljesen más a történet.
Erről szeretnénk hallani Izland elnökétől, Ólafur Grímsson-tól.
– Üdvözlöm Elnök Úr!
– Köszönöm szépen. Köszönöm.
– Örülünk, hogy itt van velünk. Az Egyesült Államokban is még mindig sokan töprengenek azon, mi lett volna, ha hagyjuk tönkremenni a bankjainkat.
Tudom, hogy ez a dolog egészen más szinten van, de beszéljünk a 2008-as tapasztalatairól, mennyire volt nehéz hagyni azt, hogy ilyesmi megtörténjen?
– Annak ellenére, hogy más az izlandi szint, alapvetően azt gondolom minden modern állam, legyen az nagy vagy kicsi hasonló kihívásokkal néz szembe és ezekre alkalmazhat hasonló megoldásokat. A mi esetünkben úgy döntöttünk, hagyjuk becsődölni a bankokat – mindegyik privát bank volt – és ahogy azt párszor mondtam, sosem értettem meg, hogy miért váltak a bankok valahogyan a modern gazdaságunk szent templomaivá. Míg az normális, hogy más vállalatokat hagyunk csődbe menni és elbukni addig, ha egy bank kerül bajba, hirtelen mindenki rohanvást jön és mondja, hogy nem-nem, ez nem történhet meg.
Néhányan azt mondják, nem volt pénzünk, hogy tovább működtessük a bankokat. Bizonyos mértékig ez igaz is. Ám ez része volt egy átfogó politikának is, amely során sok más kérdésben is szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó ortodox pénzügyi nézőponttal.
És most, bő négy évvel később Izland figyelemreméltó módon fejlődik: 3%-os a gazdasági növekedésünk, 5%-os a munkanélküliség, az állam pénzügyei ésszerű állapotban vannak, tehát azzal, hogy szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó, elfogadott, ortodox nézetekkel valójában sikerült egészen figyelemreméltó módon talpra állnunk.
– Tehát nem tekintettek úgy a bankokra, mint “porcelánbabákra”, akiket védelmezni, ölelni és megmenteni kell?
– Nem, egyáltalán nem, ezek magáncégek. Ezek alapvetően úgy működnek, mint a privát vállalatok. A bankárokat és a részvényeseket jutalmazzák meg. Szóval, amikor elbuknak, miért kellene a hétköznapi embereknek – adófizetők, tanárok, ápolók, dolgozók- megfizetni az árát és cipelni a terhet?
– Ön tett még más, kissé szokatlan dolgot is rögtön az első év környékén. Nem folyamodott megszorításokhoz. A szociális kiadásokat megemelte számos programban. Majd végül is bevezetett, ha jól értettem száz különböző adót. Ez hogyhogy nem lassította le a növekedést, amit végre sikerült elérniük?
– Nos, amikor egy államot egy mély pénzügyi krízisen vezetünk végig – noha azóta ismét jól működünk- nem felejthetjük el azon óriási viszontagságok keletkezését, amelyekben átlagos izlandi családok sokasága veszítette el házait, többen pedig minden megtakarításukat.
Szóval, amikor kivezetsz egy nemzetet egy ilyen mély krízisből, mint ez az “ismét a felépülés útján vagyunk” jellegű, akkor képessé kell tenned őket arra, hogy az igazságosságot lássák meg benne végül. Képessé kell tenni őket arra, hogy észrevegyék, mindenki felelős a következményekért. Mindenki fizet a rendszer fennmaradásáért.
– Meglepi Önt, hogy az amerikaiak 48%-a nem fizet? Legalábbis az adók jelentős részét.
– Nos, igen, bizonyos mértékig meglep. Mert úgy hiszem, meg kell értenünk azt, ha a demokráciának egy mély pénzügyi krízissel kell szembenéznie, akkor muszáj a politikai fejlődést olyan irányba kényszeríteni, hogy az emberek hajlandóvá váljanak arra, hogy viseljék a terheket és áldozatokat hozzanak. Erre képesek, ha ebben demokratikus igazsá-gosságot látnak.
Tehát nem pusztán annyit tettünk, hogy szembementünk a hagyo-mányos költségvetési és adóügyi politikával és a jóléti államberendezkedéssel. Emellett valuta kontrollt is bevezettünk, leértékeltük a valutánkat.
– David Cameron, az Egyesült Királyság vezetője legfrissebb, jelentős beszédében lényegében azt mondta – ha a sorok között olvasunk – szeretné elhatárolni magát az eurozónától.
Ön felfüggesztette az euroövezetbeli tagságukról szóló tárgyalásokat, noha országuk egyik szociáldemokrata minisztere azt mondja, az “eurozóna tagjává kell válnunk, lendületet adna a gazdaságunknak.” Lesznek-e valaha az eurozóna tagjai, mindaddig, míg Ön az elnök?
– Nem gondolom, hogy ez az én elnökségemhez kapcsolódik, de az teljesen világos, hogy míg egy évvel azután, hogy a bankjaink összeomlottak az eurozóna egészen kecsegtetőnek tűnt, addig mára már teljesen más a helyzet.
– Ólafur Grímsson, Izland elnöke, hálásak vagyunk, hogy a Fox Business-ben köszönthettük Önt.
– Köszönöm, remek volt Önök között lenni.
– Igazán örülünk, köszönjük.
David, érdekes és az Egyesült Államokétól teljesen különböző kezelési módja a banki krízisnek. A szó ismét a tiéd.”
A másik riport már idehaza készült az emberiség.hu portálnak köszönhetően. Másfél éve már volt egy riport Izland budapesti főkonzuljával, 2013. februárjának végén ismét felkeresték, hogy megkérdezzék őt bankokról, alkotmányról, IMF-ről, geotermikus hőenergiáról.
Első kézből Izlandról – beszélgetés a főkonzullal, Utassy Ferenccel:
A világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy „egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.
A II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok, például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik politikusnak a világon.
A központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik legfontosabb szereplőjének szánják.
Sokan még a létezéséről sem tudnak, nemhogy a központjában kéthavonta tartott ülésekről. A Wall Street Journal a következőket írta:
Minden második hónapban egy tucatnál is több központi banki vezető gyűlik össze a Rhine folyóra néző henger alakú épület 18. emeletének egyik vacsoraasztalánál.
Nem mondhatni, hogy az üzleti vacsorán pusztán tudományos jellegű társalgás folyik a világgazdaságról. Az asztalnál a világ legnagyobb központi bankjainak vezetői ülnek, akik együttesen 51.000 milliárd dollár nemzeti összterméket képviselnek. Ez a világ GDP-jének háromnegyede.
Az összejövetelek célja nem az ismerkedés. A személyzet egyetlen tagja sem lehet jelen és szigorú titoktartás veszi körül. Az előételeket és drága borokat komoly témák megvitatása követi, mondják azok, akik ismerősek az asztal körül. Mervyn King, a Bank of England elnöke általában megkéri kollégáit, hogy vázolják fel saját országaik gazdasági kilátásait. A többiek kérdéseket tesznek fel a részleteket illetően. A gyűlésekről nem készül jegyzőkönyv és a személyzet egyetlen tagja sincs jelen.
Röviden összefoglalva, a világ sorsát befolyásoló kérdésekről választás nélkül kinevezett emberek döntenek teljes titokban.
Ez a „globális kormányzás” lényege. Az elit úgy gondolja, hogy a komoly döntések meghozatala saját privilégiumuk és a módszer bevezetését nagyon régen elkezdték. Mindig is ez volt a terv.
A témával foglalkozó előző cikkben Carroll Quigley foglalta össze az elvet:
A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő magánbank.
Amikor Quigley ezeket írta, a BIS még nem játszott olyan komoly szerepet a világ pénzügyeiben. Az évek során azonban ez jelentősen megváltozott. Ellen Brown, a Public Banking Intézet elnöke, így írt erről:
A BIS éveken keresztül próbálta kerülni, hogy magára vonja a világ figyelmét. Gyűléseit egy elhagyott szállodában tartotta. Ebben a szállodában döntötték el, hogy egy adott valutát le- vagy felértékeljenek, hogy mennyi legyen az arany árfolyama, hogy miként szabályozzák az offshore bankokat vagy, hogy megemeljék-e a rövidtávú kamatokat. 1977-ben azonban a BIS kilépett a névtelenségből, hogy egy hatékonyabb központba költözzön. A hatalmas henger alakú épületre rövid idő alatt ráragadt a „Bázel tornya” csúfnév. Ma a BIS teljes immunitást élvez, nem fizet adót és saját rendőrséggel rendelkezik. Pontosan olyan, mint amilyennek Mayer Rothschild megálmodta: a törvény felett áll.
Tényleg említésre méltó a hasonlóság a bibliai Bábel tornya és a BIS székhelye között. Az elit a Bábel tornyához hasonló egységes „birodalom”, mai nevén pénzrendszer segítségével akarja egyetlen hatóság alá tömöríteni az emberiséget. Az elit néhány tagja meggyőződéssel hiszi, hogy az emberiségnek erre van szüksége. Egyre gyakrabban mondják ki a nyilvánosság előtt is terveiket, csak sokan nem akarják meghallani.
Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke például a következőket mondta:
A központi banki együttműködés korában, a Bázelben kéthavonta összeülő Globális Gazdasági Gyűlés (Global Economy Meeting – GEM) a legfőbb fórum. A GEM a központi banki globális kormányzás legfőbb csoportjává vált.
(A teljes beszéd itt megtalálható: LINK)
A BIS hivatalos oldalán a szervezet céljai elég ártatlanul, sőt inkább unalmasan hangzanak:
A Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) küldetése, hogy támogatást nyújtson a központi bankoknak a monetáris stabilitás elérésében valamint, hogy segítse a nemzetközi együttműködést ezen a téren és a központi bankok bankjaként funkcionáljon.
Pontosan hogyan is éri el a BIS ezt a „monetáris stabilitást”? Az investorinsight.com a következőképpen írja le:
A [BIS] ezt az országok irányításán keresztül éri el. Jelenleg a világ valutaalapjainak 7%-át birtokolja, és 2003-ban ennek elszámolási egységét svájci frankról SDR-okra, azaz Különleges Lehívási Jogokra cserélték, ami egy mesterséges fiat „pénz”, értékét pedig egy valutakosár alapján határozzák meg (44% dollár, 34% euró, 11% japán jen, 11% angol font).
A bank óriási aranykészlettel is rendelkezik, aminek egy részét maga tárolja, a többit pedig kiadja kölcsönre, komoly stratégiai előnyt és hatalmat biztosítva magának a nemesfém árfolyamokon és piacokon. 2005-ös (legfrissebb nyilvános) éves jelentésében 712 tonna arany szerepelt. Az, hogy ebből mennyi a tagi letét és mennyi a BIS személyes vagyona, nem ismert.
A devizák és az arany árfolyamának irányításával a BIS komoly hatást tud gyakorolni egyes országok gazdasági feltételeire. Emlékezzünk, amikor legközelebb Ben Bernanke, FED elnök, vagy Jean-Claude Trichet, EKB elnök kamatemelést jelent be, hogy a döntés a BIS beleegyezésével történt.
„Hogyan irányítják a központi bankok a pénzvilágot” című cikkében a CNBC a következőket írja:
„Ha összeadjuk a világ központi bankjainak vagyonát, több mint 9.000 milliárd dollárt kapunk,” mondja Marc Doss, a Wells Fargo Bank regionális befektetési igazgatója. „Ez olyan, mintha a világ második legnagyobb gazdaságát hoznánk létre a semmiből.”
Valóban. A központi bankrendszer egy önálló gazdasággá vált. Egy multi-billió dolláros birodalommá, ami manipulálja az illetékes bizottságokból érkező legkisebb hírekre is érzékenyen reagáló piacokat.
Szóval ki felügyeli a pénzt?
A központi bankok.
És ki irányítja a központi bankokat?
A Nemzetközi Fizetések Bankja.
Mit tehetünk, ha nem tetszik, amit a Nemzetközi Fizetések Bankja tesz?
Semmit. A szervezet a törvény felett áll.
Talán kicsit elfogadhatóbb lenne a BIS az emberek számára, ha átláthatóbb lenne, de szinte minden tevékenysége titokban folyik. Ami pedig ennél is aggasztóbb, hogy semmilyen felügyelettel nem rendelkezik. A Svájci Szövetségi Tanáccsal kötött megállapodása értelmében a bank archívumai, dokumentumai és bármilyen adathordozón található adatai „mindenkor és mindenhol sérthetetlenek”. Továbbá tisztségviselői és alkalmazottai, „hivataluk megszűnése után is, minden büntetőjogi és közigazgatási illetékesség szerint mentességet élveznek, kivéve, amennyiben erről kifejezetten lemondanak.” Végezetül pedig, a BIS vagy annak bármely letétjével szemben „a Bank előzetes engedélye nélkül” semmilyen követelés nem érvényesíthető. (forrás)
Más szóval azt tesznek, amit akarnak, minden következmény nélkül. Ez az igazi bombabiztos jogi védelem.
Amennyiben a BIS úgy dönt, hogy beavatkozik a pénzpiacok működésébe, egyszerűen megteszi.
Mint a régi vicc a gorilláról: „Hová ülhet egy 300 kilós gorilla? Ahová akar.”
Vajon merre tart a BIS?
Sokan úgy gondolják, hogy a következő lépés az egységes globális valuta bevezetése lesz, amit egyetlen globális központi bank bocsát majd ki. A BIS már most is SDR-okat használ, ami sokak szerint az egységes valuta előfutára. A BIS-nek fontos szerepe volt az euró bevezetésében is. Elég valószínű tehát, hogy további valutaintegrációk várnak a világra.
Ezek a dolgok nem fognak még az idén megtörténni, de felénk tartanak az biztos. Minden újabb válságra olyan megoldásokat kínálnak, amelyek a központosítás és a globalizáció felé viszik a világot.
Sok deviza alapú hiteles gondolja és gondolta már eddig is, hogy a bankok nagyon is jól tudták azt, hogy milyen irányba és milyen mértékben várható a svájci frank árfolyamának elmozdulása, de bizonyítékot nem sokan találtak erre.
Biztos sokan emlékeznek még a Kúria nemrégiben kiadott 4/2012. számú gazdasági elvi határozatára, melyben a Kúria elfogadva a bankok védekezését, megállapította, hogy: “A svájci frank alapú hitel felvételének volt kockázata és erről a felperes a csatolt nyilatkozat szerint tájékoztatást kapott. Nem kellett azonban a szerződéskötéskor nyilatkoznia az alperesnek arról, hogy 2022-ig hogyan alakul az árfolyamkockázat, mi annak maximális felső mértéke. Ilyen jogszabályi kötelezettsége nem volt az alperesnek és nem is lett volna képes ennek teljesítésére, mert az árfolyam emelkedésének, csökkenésének nincs pontosan előrelátható, kiszámítható mértéke, illetve korlátja, különösen ilyen hosszú időtartam esetén.“
Úgy tűnik a bankok még a Kúriát is sikeresen megvezetik, azonban a hitelesmagyar.com csapata közzétett egy táblázatot, amelyben a svájci frank árfolyama (elszámoló ára) 2012 decemberi időpontban 239,51 HUF/CHF értékkel szerepel.
Ha megnézünk egy árfolyamgrafikont, látni fogjuk, hogy 2012 decemberében a svájci frank árfolyama 233 és 243 forint között ingadozott, tehát a fenti táblázatban szereplő adatról elmondhatjuk, hogy az a valóságnak megfelelő árfolyamot jelöl.
Miért érdekes ez a táblázat számunkra?
A válasz egyszerű, ez a táblázat abból az elemzésből való melynek címe:
BÉT HAVI ELEMZÉS 2004. október A devizahitelezés kockázati tényezői, és ezek csökkentése tőzsdei származékos termékekkel.
Az elemzés készítői elméleti számításokat végeztek 2004-ben, a táblázatban szereplő árfolyamokat az ÁKK zéró-kupon hozamgörbéje és enyhén emelkedő svájci hozamgörbe alapján számították ki.
Az elemzés jelenleg is megtalálható a BÉT (Budapesti Érték Tőzsde) honlapján.
Az elemzés az alábbi megállapítással zárul:
“A legnagyobb kockázatot a devizahitelekkel kapcsolatban az jelenti, ha valaki akkora
összegben vesz föl hitelt, aminek havi törlesztőrészleteit az adott körülmények között még ki tudja fizetni. Azonban a kamat- és árfolyam változások hatására könnyen előfordulhat, hogy ez az összeg jelentősen megnő, amit az adós pénztárcája már nem bír el. Így igaz, hogy jelenleg jobban megéri deviza alapon lakáscélú hitelt felvenni, de ha valaki nem számol ezen hitelkonstrukciók kockázataival, az a körülmények romlása esetén könnyen fizetésképtelenné válhat.”
Már csak egy kérdés tehető fel a fentiek fényében: A bankok, nyilatkozataik ellenére képesek lehettek-e hasonló számítások elvégzésére?
A kérdés persze költői…
A BÉT 2004-es elemzése letölthető a forrásoldalról!
Kiegészítés: Dr. Damm Andrea bankjogász a Lánchíd rádióban 2013.03.01-én elhangzott beszédében az alábbiakat mondta: “A valóságban nem is volt kockázat vállalásra kötelezhető az adós – mi köze lenne már adósnak ahhoz, hogy honnét fedezi a bank a kihelyezett hitelt – az nem az adós, hanem a bank kockázata…”
A felvétel itt hallható teljes terjedelmében:
Az idei davosi Világgazdasági Fórumon, amely az üzleti világ legfontosabb konferenciája, több mint 100 ország 2500 képviselője vett részt, köztük 1500 vezető üzletember és 50 kormány- vagy államfő.
Az idei konferencián az előadások három téma köré csoportosultak: “Hogyan vezessünk viszontagságos időkben?”; “Hogyan állítsuk helyre a gazdasági dinamizmust?” és “Hogyan erősítsük meg a társadalom ellenálló képességét?”.
A konferencián részt vett Olafur Ragnar Grimsson izlandi elnök is, akitől egy riportban kérdezték meg, mi az izlandi siker titka? Sokaknak meglepő dolgokat mondott.
A riport szövege itt olvasható:
Eddig az egyetlen dolog, ami némi reménységre adott okot itt a davosi konferencián, az Olafur Ragnar Grimsson izlandi elnöktől származik, aki itt áll mellettem.
– Elnök úr! Miért is lettek Önök a remény utolsó fénysugara? Mitől van az, hogy Izland túlélő, míg Európa megbukott? Mi az, amit Önök másként csinálnak?
– Azt hiszem, nagyon sokakat meglepett, hogy négy évvel a mi pénzügyi rendszerünk volt az, amely kudarcot vallott, most pedig újra talpra állunk, gazdaságunk erősödik, és nagyon alacsony a munkanélküliség.
Azt hiszem, ennek az a fő oka, hogy elég bölcsek voltunk, és rájöttünk, ez egy alapvető társadalmi és politikai válság is volt, de mégsem követtük a nyugati világ utolsó 30 évében uralkodó hagyományos vaskalaposságot.
Bevezettük a deviza-ellenőrzést, hagytuk csődbe menni a bankokat, segítséget nyújtottunk a szegényeknek, nem vezettünk be megszorító intézkedéseket az Európában most tapasztalt mértékben. Négy évvel később ennek az lett az eredménye, hogy Izland a pénzügyi válságtól szenvedő többi európai országtól teljesen eltérő módon fejlődést és haladást élvezhet.
– Az a politika, hogy hagyták a bankokat tönkremenni, működött volna Európa többi részében is?
– Azt hiszem, igen. Sokszor kérdeztem meg embereket, hogy miért tekintik a bankokat a modern gazdaság szent egyházának. Miért nem hagyják a magánbankokat ugyanúgy tönkremenni, ahogyan a légitársaságokat és a távközlési cégeket, ha azokat felelőtlen módon irányították?
Ez az elképzelés, hogy a bankokat kisegítik, egyet jelent azzal, hogy a bankok aratják le a siker gyümölcseit, az átlagpolgárok pedig tönkremennek az adók és a megszorítások miatt, ez pedig a felvilágosult demokráciákban az emberek nem fogadják el hosszútávon.
– Ez nem működne ugye az Egyesült Királyságban, ami a pénzügyi szektorra támaszkodik?
– Ez egy érdekes kérdés, mivel az izlandi bankok összeomlása után egy dolgot megtanultunk, mégpedig azt, hogy az izlandi bankok, a brit, az amerikai és más bankokhoz hasonlóan, lényegében csúcstechnológiájú cégekké váltak, amelyek mérnököket, matematikusokat, számítógépes szakembereket alkalmaznak, és amikor ők tönkremennek, akkor a gazdaság innovatív ágazatai, az informatika, a csúcstechnológia szektor virágzásnak indul. Ezek az ágazatok sokkal jobban fejlődtek az elmúlt három évben, mint bármikor azelőtt.
A tanulság tehát az, hogy ha azt akarjuk, hogy a gazdaság versenyképes legyen a 21. század innovatív ágazataiban, akkor az erős pénzügyi ágazat, amely elszívja a tehetségeket ezektől az ágazatoktól, még ha egy sikeres pénzügyi ágazatról is van szó, az valójában rossz hír, ha azt akarjuk, hogy a gazdaság versenyképes legyen a 21. század igazi ágazataiban, ezek pedig az innováció, technológia, informatika.
A riport itt látható:
Aki lemaradt volna az eseményekről, annak egy kis emlékeztető 2008-ból:
Három napja érkezett a hír arról, hogy a német számvevőszék felszólította a központi bank szerepét betöltő Bundesbankot, hogy ellenőrizze a hivatalos iratok szerint 3396 tonnát kitevő, New Yorkban, Londonban és Párizsban tárolt, offshore aranytartalékát. Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhesse az arany wolfram minőségét.
A londoni Telegraph cikkében megjelent legújabb fejlemények szerint ugyanez a Bundesbank, ami annyi fejfájást okoz a csődbe jutott államoknak, az igazi fedezettel rendelkező pénzzel kapcsolatos fixa ideájával, úgy döntött, hogy önként lehívja a Bank of England-nál letétbe helyezett aranykészletének kétharmadát. A Telegraph által közzétett bizalmas jelentés szerint a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 940 tonna aranyat követelt vissza a Bank of England-nál tartott 1440 tonnás készletéből a „túlságosan drága tárolási díjra” hivatkozva, ami elég nevetségesen hangzik. A hír megdöbbentette az aranyveteránokat. Mi lehet az oka a lépésnek?
Ambrose Evans-Pritchard a következő elmélettel szolgált: Az elmozdulás éppen akkor indult, amikor az euró a leggyengébb szinten állt a dollárhoz képest, ugyanakkor egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Bank of England, Gordon Brown utasítására, Nagy-Britannia aranykészletének jelentős részét eladta, méghozzá a legalacsonyabb piaci áron.
Peter Hambro, a Petropavlovsk aranybánya elnöke, azt mondta, hogy a Bundesbank önvédelemből hívhatta vissza aranykészletét, mivel a jelek szerint nem allokált arannyal rendelkezett Londonban. „Lehet, hogy úgy gondolták, a Bank of England túl sok aranyat kölcsönzött ki és jobbnak látták hazavinni a készleteket. Ez az azonosítás miatt van. Lehetséges-e egyáltalán az embernek azonosítania saját allokált aranyát, vagy a tulajdonos nem egyéb, mint egy fémszámlával rendelkező általános hitelező?”
A „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni. Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét kiadták hitelre vagy shortolták.
Az üzenetet átvették a német törvényhozók is. „Minden aranyat haza kell hozni: pont a jelenlegi válságban van a legnagyobb szükségünk aranykészleteinkre,” mondta Heinz-Peter Haustein, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) képviselője.
A spekulációktól függetlenül, nem titok, hogy sok ember szerint a központi bankok és a központi bankok bankjai (például a Nemzetközi Fizetések Bankja, BIS), rég kiadták aranykészleteiket hitelre, legtöbb esetben a rövidtávú fizikai aranykövetelések megerősítéseként, a megnövekedett kereslet miatt, ami általában a likviditáshiány kísérőjelensége (amikor igazán megmutatkozik az arany, mint valós monetáris fedezet értéke).
A probléma egy ilyen újrazálogosítási sémánál akkor jelentkezik, amikor a másik fél hirtelen fizetésképtelenné válik, hiszen azóta az aranyat már ismét újrazálogosították és már senki sem tudja, hogy kié is az arany valójában. Ez akkor válik különösen komoly gonddá, ha a fedezeti láncban az egyik fél csődbe megy, mint ahogy ezt az MF Global esetében tavaly láthattuk. Ilyenkor elindulnak a perek, hogy megállapítsák kinek hol az aranya. Mondani sem kell, hogy az MF Global esetében pont londoni leányvállalatuk volt a ludas az újrazálogosítási láncban (mert egyedül Londonban nem volt megszabva fedezeti határérték az újrazálogosításra). Amint elindultak a követelések a fizikai leszállításra, nem tudták az adott sorozatszámú XYZ aranytömböt lokalizálni.
A másik variáció, hogy a Bundesbank előre látta az európai merkantilista kísérlet bukását és esze ágában nem volt legértékesebb eszközét a bankár oligarchák kezében hagyni, amelyik mindent megtenne, hogy megszerezhesse a készleteket, ha egyszer a dominók elindulnak. A Bundesbank tagadásnak éppen nem nevezhető cáfolata is ezt erősíti: A Bundesbank azt nyilatkozta, hogy teljes bizalommal viseltetik a kezelők „integritása és függetlensége” iránt, valamint, hogy minden évben megkapták a részletes elszámolást. Ugyanakkor utalt arra, hogy további lépéseket tesz tartalékai védelmében. „Ennek része lehet a készletek egy részének relokációja,” – nyilatkozta a bank. Amit egyik fél sem mondott ki, hogy Németország semmi rosszat nem tett, csupán követeli, ami jogosan az övé.
A dolog lényege, hogy egy globalizált rendszerben, ahol minden szuverén entitás egyre inkább alárendeltje a globalizált „egész” hitelteremtő hatalmának, mindenkinek az Új Világrend ajtaja elé kell helyeznie szuverén függetlenségét, mielőtt átlépi a küszöböt.
Végtére is egy globalizált rendszer csak így képes egy végtelen, értékpapír-fedezetű kötelezettség felhőt fenntartani, amelyen most mindannyian bináris pehelyként lebegünk. Egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi az azonnali tőkeáramlást, a monetáris felcserélhetőséget, garantálja a szuverén kötvények folyamatos áramlását (amíg senki nem mer kiszállni a rendszerből), és amiben minden biztosíték egy újrazálogosított zálog… természetesen a közjó érdekében. Mindez igaz volt a Bundesbank fenti lépéséig.
Tulajdonképpen ennyi a történet, mert bár a Bundesbank azt tette, amihez minden joga megvolt, mégis áthágta a modern monetáris rendszer kardinális szabályát: miszerint egy szuverén hatalom soha nem helyezheti saját embereit a globális vállalati-társadalmi-banki oligarchák fölé, akik mindig minden kemény (és egyéb) eszközt maguknak akarnak, akár azonnal, a rendszer biztosítékaként, beleértve a világ GDP-jének 20-szorosát képviselő közel 1 billiárd (1015) dollár értékű derivatívákat is. Mellesleg ezért van a világ állandóan egyetlen karnyújtásnyira a teljes monetáris (és kereskedelmi) paralízistől, ahogyan azt a Lehman-csőd utáni káoszból és a Fed intézkedéseiből olyan nyilvánvalóan láthattuk.
Szinte biztos, hogy a Bundesbank intézkedéseinek semmilyen hatása nem lesz, mert ha túl sokat foglalkoznának vele, esetleg kiderülne, hogy melyik ország lesz az első áldozat, amikor átszakad a gát. Amikor ugyanis ez megtörténik, márpedig előbb-utóbb megfog, minden egyes bank, vállalat és személy keresni fogja Londonban, New Yorkban, Párizsban vagy valamelyik szimpatikus helyi bank páncéltermében tárolt allokált aranyát, de csak a hűlt helyét, illetve humorosan megfogalmazott tartozási elismervényeket talál majd az aranytömbök helyett.
Nem annyira a bedőlt amerikai lakáshitelek, mint inkább egy többszereplős pénzpiaci játék okozta négy évvel ezelőtt a gazdasági világválság felgyorsulását. A Lehman Brothers bedőlése indította el ezt a folyamatot. A befektetési bankot szándékosan hagyták bedőlni, aminek célja végső soron az volt, hogy a pénzintézetek helyett a társadalom fizesse ki az úgynevezett rossz adósságokat.
Hamarosan négy éve lesz annak, hogy a Lehman Brothers amerikai befektetési bank összeomlott, s ezzel hatalmas pánikot és bizalmatlanságot indított el a világ pénzpiacain. A bank részvényei 2008. szeptember 15-én egy nap alatt 90 százalékot zuhantak, miközben a Dow Jones index ötszáz pontot esett. A pénzintézetről – amelyet addig az egyik legsikeresebbnek tartottak – néhány nappal korábban már lehetett tudni, hogy nehézségekkel küzd. A társaság ugyanis szeptember 10-én tette közzé negyedéves eredményeit, amelyekből kiderült, hogy – főként jelzálogpiaci tevékenységével összefüggésben – 3,9 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el. A cég vezetői néhány napig még próbálkoztak a bank értékesítésével, és reménykedtek az állami mentőövben is, azonban a helyzet menthetetlennek bizonyult, és csődvédelmet kellett kérniük.
A csődvédelem időszaka alatt a vállalatot gyakorlatilag kirámolták a hitelezői, elvitték jó szerződéseit és ügyfeleit, a rosszakat pedig az államra terhelték. A piacon pedig elindult egy úgynevezett tisztulási folyamat, amely végső soron a verseny csökkentéséhez vezetett – vélekedett a Magyar Nemzetnek Varga István. A gazdasági szakember szerint ezek a nagy átrendeződések azzal jártak, hogy a kormányok – Amerikában és Európában egyaránt – gyakorlatilag átvállalták a pénzügyi szektortól a soha ki nem fizethető adósságokat.
A nagy zűrzavarban nem tűnt fel, hogy a válság állítólagos okozója, az összes bedőlt lakossági hitel összege meg sem közelíti a kimutatott kifizetetlen adósságok mértékét. Vagyis elsikkadt a lényeg: az, hogy a pénzpiaci játékosok egymás között halmozták fel a hatalmas követeléseket és az adósságokat, és ezzel végrehajtották a történelem legnagyobb pénzügyi trükkjét – mutatott rá a szakember.
Varga István szerint a Lehman-csőd kirobbantása az egyik kulcseleme volt ennek a játszmának. A látványos zuhanás napjától ugyanis a közbeszéd tárgyává vált a probléma, így hivatkozási alap jött létre arra, hogy a társadalmon szét lehessen teríteni a terheket. „Túl nagy, hogy hagyhassuk tönkremenni, zavart keltene a gazdaságban”, azóta számtalan alkalommal elhangzott ez az indoklás. A gazdasági szakember emlékeztetett arra, hogy a befektetési bank összeomlását legnagyobb hitelezői okozták azzal, hogy nem vagy késve fizettek, miközben a pénzintézettől precízen követeltek. Hogy miért esett a választás épp a negyedik legnagyobbként számon tartott befektetési bankra? Egyes vélemények szerint ebben az is szerepet játszhatott, hogy a vállalat tulajdonosi köre kilógott a többi hasonló profilú társaság közül: a cég – szemben többi intézettel, amely néhány család befolyása alá tartozik – több tízezer alkalmazottja tulajdona volt.
Már négy éve folyamatosan mentjük a bankokat közpénzből és ez valahogy nem zavarja az embereket. Pedig lehet, hogy kellene:
A konszolidáció azóta is folyamatos, hiszen bár Európa „már az első ijedtségében” is 4500 milliárd eurót adott az adófizetők pénzéből a bankok megsegítésére.
A június végén, Londonban kipattant kamatmanipulációs botrányt többen jellemezték már úgy: jelentőségét nehéz túlbecsülni. A skandalum valóban, már csak az ügy szálainak kiterjedtségét, globális jellegét tekintve is világrengetőnek bizonyulhat.
A szóban forgó ügyet röviden összefoglalva: bizonyítást nyert, hogy a Barclays Capital, a világ egyik legnagyobb pénzügyi cége a 2008-as krízist megelőző és az azt követő években is manipulálta a bankközi kamatszinteket, többek között a LIBOR referenciamutatót (London InterBank Offered Rate – londoni bankközi kínálati kamatláb). A szinte a teljes világgazdaságra közvetetten hatást gyakorló irányadó kamatok manipulálásáért a Barclays-t rekordösszegű, 290 millió angol fontnyi (453 millió USD, kb. 110 milliárd HUF) bírsággal büntették, elnöke és vezérigazgatója is lemondásra kényszerült. A botrány hatalmas felháborodást keltett a brit közvéleményben, például ez a videó volt a legnézettebb a BBC weboldalán június utolsó napjaiban. Ismét fölerősödött a bankok és a pénzügyi rendszer romlottságáról, illetve a szigorúbb szabályozásról és a büntetőjogi felelősségről szóló vita. A kormány nyilvános vizsgálatot indított az ügyben, parlamenti meghallgatásokat tartottak, miközben egyre több ügyfél fordul el a nagy cégektől és viszi pénzét inkább ún. etikus pénzintézetekhez, helyi takarék-szövetkezetekhez, közösségi bankokhoz.
Azonban mindez csupán a kezdet. Hamar nyilvánosságra került, hogy a botrányban nem csak a Barclays érintett, több mint egy tucat vezető globális pénzintézet ellen folyik nyomozás, olyanok ellen, mint a Citigroup, a JP Morgan Chase, a HSBC, a Deutsche Bank, a Credit Suisse, az UBS vagy a Bank of America. Bob Diamond, a Barclays lemondásra kényszerülő feje még a brit központi bankot, a Bank of England-et is hírbe hozta az üggyel kapcsolatban, azt állítva, hogy ők bíztatták cégét manipulációra. A most nyilvánosságra került információk egy évek óta folyó nyomozás eredményei, amely szerint a csalássorozat, legalább három földrészt érint és Észak-Amerikában, illetve Ázsiában bejegyzett kereseteken alapul.
Ugyan az ügy Nagy Britannián kívül egyelőre nem igazán keltett jelentőségének megfelelő, általános fölzúdulást, – hála a vezető médiumok hathatós közreműködésének – a pénzügyi világ alaposan fölbolydult és a felügyelet, illetve az igazságszolgáltatás szervei sem tétlenkedhetnek. Végre olyan, például a deregulációval kapcsolatos kérdések vetődnek föl a legnagyobb sajtóorgánumok részéről is, melyeket már évek óta feszegettek egyes szakértők, aktivisták és filmkészítők. Mi, akik a pénzvilág és a felső tízezer, avagy az 1% megregulázását is sürgető civil mozgalmak résztvevői vagyunk önigazolást és egyben a paradigmaváltást elősegítő új lehetőséget látunk ebben az egyre terebélyesedő botránysorozatban.
A legnagyobb bankok érintettségén túl fölmerült, hogy az egyébként az Egyesült Királyságban a magyarországihoz hasonló, kiugróan magas üzemanyagárakat szintén manipulálhatták, közben pedig – a Goldman Sachs tavaszi és a Vatikán bankjának nyár eleji botrányai után – rendkívül súlyos vádak fogalmazódtak meg a nemzetközi bankóriás HSBC-vel szemben is: drogüzlettel kapcsolatos pénzmosással és terrorszervezetekkel való üzleteléssel vádolja a bankot az amerikai szenátus egy jelentése. Fény derült a londoni City által lobbizásra fordított hatalmas összegekre, a hitelkártya cégek és bankok közös üzelmeire, miközben a legnagyobb pénzügyi vállalatok egyre rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek. Néhány napja jelent meg a hír, hogy Európában és az USA-ban is küszöbön állhatnak a LIBOR-üggyel kapcsolatos letartóztatások, ahogy a leggazdagabbak által adóelkerülés révén „megtakarított”, minden eddigi becslést fölülmúló összegekről szóló jelentés híre is. A jelentés szerint a vagyon eloszlása a világban még az eddig becsültnél is egyenlőtlenebb lehet és azt is megmutatja, hogy a fejlődő országokból micsoda összegek vándorolnak ki csupán az adóelkerülés révén. Nem mellékes körülmény, hogy hazánk előkelő helyet foglal el a leginkább érintett országok sorában. Végigtekintve ezen eseményeken, mintha egy egyre terebélyesedő dominó-effektust látnánk.
A korrupt pénzügyi-gazdasági rendszer valódi arca
2011 őszén, a világméretű rendszerkritikus tüntetéshullám kellős közepén jelent meg egy svájci kutatócsoportnak a világgazdaság megdöbbentő koncentráltságáról szóló tanulmánya. A tudósok szuperszámítógépek segítségével, hálózatelemzés útján bebizonyították, hogy a világ vagyonának és gazdasági hatalmának túlnyomó része multinacionális óriásvállalatok már-már hátborzongatóan kicsiny csoportjánál összpontosul. A tanulmányt – a LIBOR-botrányhoz hasonlóan – jelentőségénél jóval kisebb figyelem övezte a mainstream médiában. Jellemző, hogy a szinte egyetlen magyar nyelvű cikk szerzője is „az önszabályzó szabad piacok” szükségszerű, már-már természetes állapotaként igyekszik beállítani mindazt, amit a tanulmány megállapít, illetve több figyelmet szentel az „összeesküvés-elméletekkel” való élcelődésnek, mint a tanulmányban szereplő megállapítások súlyosságának.
A kutatók a világ mintegy 43 000 multicége közti kapcsolatokat elemezve saját megdöbbenésükre kimutatták, hogy egy aránytalanul kicsi, 1318 vállalatból álló mag közvetlenül ellenőrzi a világgazdaság mintegy 20, az általa tulajdonolt további cégeken keresztül pedig további 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló cég alkotta „szuper-entitás” és végső soron itt összpontosul a világgazdaság fönt említett 80%-a fölötti ellenőrzés. Ezen cégek mintegy háromnegyede a pénzügyi szektorból kerül ki. Érdemes még megemlíteni, hogy a tudósok által a hálózatra gyakorolt befolyásuk mértéke alapján összeállított (a tanulmány 33. oldalán található) lista első helyén a LIBOR-ügyben már bizonyítottan vétkes Barclays Capital áll és általában is elmondható, hogy a kamatmanipulálási és a többi aktuális botrány által érintett cégek szinte egytől-egyig a lista előkelő helyein szerepelnek.
A legnagyobb pénzintézeteknek a „LIBOR gate-ügyben” való érintettsége, a manipulációban való összejátszásuk lelepleződése a gyakorlatban bizonyíthatja a svájci kutatók által fölvázolt, a leghatalmasabb, szorosan összekapcsolódó cégek alkotta „megatröszt” létezését. Csaknem mindegy, hogy összeesküvésnek, vagy egy elszabadult, a fejünkre nőtt vállalati struktúrának nevezzük, amivel itt szemben állunk az egy globális, végletesen koncentrált hatalmi szerkezet, amely az egyre csak gyűlő bizonyítékok alapján, finoman szólva is velejéig korrupt.
Az igazság az, hogy a bankok jól átverték az embereket és semmilyen komolyabb gátat nem állítottak fel ellenük. A bajban az a legnagyobb baj, hogy akiknek kellene tenni a bűncselekmények ellen azok nem tesznek lényegében semmit, hogy ez szellemi képességük hiányából fakad, vagy abból, hogy a bankok, vagy képviselőik megveszik őket a háttérben úgysem fogunk kapni kielégítő választ. 
Az viszont mindenkinek egyértelmű, hogy nem tisztességesen, becsületesen jártak el a devizahitelesekkel szemben!
Komló Média Blog 