Történelem kategória bejegyzései

Privatizáció – dokumentumfilm

Privatizáció néven Magyarországot kirabolták. A nemzeti vagyon, ami előtte a „nép tulajdona” volt trükkökkel, csalással idegen kezekbe került. Leltár a nemzeti vagyonról 1988 óta nem készült. Nem készülhetett, mert a magyar nép rájött volna, hogy kirabolták.
A bűnösök pedig közöttünk élnek büntetlenül, mert tettük a jog szerint már elévült…

A film a média által mélyen elhallgatott folyamatokat tárja a nyilvánosság elé, melyet egyetlen eddigi hatalom se szeretett volna, ha nyilvánosságra kerül.

privatizációAz állami vállalatok a magyar nemzet közös vagyonát képezték. A privatizációnak nevezett vállalati átalakítást és magánkézbe adást a társadalom számára egy jobb jövőt hozó folyamatnak volt beállítva a nemzet számára.

A filmben a történelmi mozgatórugókat és a visszaéléseket is megmutatjuk a teljesség igénye nélkül. A húzóágazatok megszűntek, a stratégiai vállalatok külföldi kézben, gazdaságilag egységes országot szétszabdalta a privatizáció, ugyanakkor sok-sok vállalat került ingyen magánkezekbe, vagy tűnt el.

A film kiragadott példákkal mutatja be a privatizációt és folyamatát.
Az angol feliratos verzió itt megtekinthető:

A filmet a III. Savaria Filmszemlén különdíjjal jutalmazták.

privatizácio1A Privatizáció dokumentumfilmünk mára átlépte a 100 ezer megtekintést. Mindenkinek köszönjük a megosztásokat!

Ha támogatni szeretné munkánkat, kérjük ossza meg ismerőseivel filmünket.

A film weboldalunk archívumában is megtekinthető.

 

Amerika provokálta ki a német megszállást

Felelőtlen és cinikus Amerika, ha lázadásra hergel másoknak kiszolgáltatott országokat? Erkölcsi kötelesség lett volna a németekkel szakítani a világháborúban? Magyar bénázás miatt nem sikerült az 1944-es kiugrás? Miért felelősök az angolszászok a magyar holokausztért? Keserűen realista kép Magyarország kiszolgáltatottságáról: Nagyhatalmi érdekek hálójában.

horthyNem csak Magyarország 1944. március 19-i német megszállásának okait, a magyar politika és a külső erők felelősségét kell újragondolni, ha igaza van egy Amerikában kutató magyar történésznek, de a nemzeti szuverenitásunkat is, általában. Ideje elhagyni a hintapolitikát, az utolsó csatlóst és a hasonló leegyszerűsítő kitételeket, a jó és rossz közötti választás helyett időnként csak rossz, rosszabb és legeslegrosszabb lehetőségek vannak. És időnként túl sok az ismeretlen ahhoz, hogy tudni lehessen, melyik melyik.

Borhi László könyve, a néhány hete megjelent Nagyhatalmi érdekek hálójában nem akar felmenteni vagy erkölcsi ítéletet mondani a korabeli magyar politikáról, de a szokásos köldöknézésből kizoomolva tud újat mondani Magyarország helyéről a világban. A Bloomingtonban tanító történész nagyrészt kinti diplomáciai források alapján írta meg Amerika 1942 és 1990 közötti Magyarország-politikáját, és nem hagy kétséget afelől, hogy Magyarország sorsa az esetek többségében jórészt külföldön dőlt el. Ebben a történetben egy ekkora országnak, mint a miénk, ritkán van esélye alapvetően magának alakítania a sorsát. Inkább csak az lehet a kérdés, hogy a szűk lehetőségek között sikerült-e legalább akkora mozgásteret kiharcolni, mint a kelet- és közép-európai versenytársaknak.

Borhi erre a jellegzetes kisállami helyzetre a relatív szuverenitás fogalmát használja, de például a második világháború alatt nagyon arrafelé mentek a dolgok, hogy ennyi se maradjon – és Borhi szerint ebben az angolszász hatalmaknak is megvan a felelőssége. A kérdés nyilvánvalóan érzékeny, a nemzeti szuverenitás Alaptörvénybe beleírt 1944. március 19-i elvesztése, a holokausztban játszott magyar állami felelősségről szóló viták miatt elkerülhetetlenül van politikai relevanciája is annak, amit egy történész ma ezekről az évekről leír.

Régi dunna, kiskatona

Borhi úgy gondolja, hogy a második világháborúból való magyar kiugrásra nemcsak 1944 októberében, hanem igazából soha nem volt valós lehetőség. Mint általában, itt is a „nézzetek a térképre” egyszerű, de megkerülhetetlen érve működött: a Harmadik Birodalom közvetlen szomszédságában, stratégiailag fontos területen, a szövetségesek belső leosztásában a szovjet szférába sorolva Magyarország egyszerűen nem számíthatott angolszász segítségre.

Horthy környezete és a magyar politikai elit meghatározó része mégis komolyan számolt ezzel az opcióval, a tényleges esélyeken túl is. 1942 őszétől Magyarország folyamatosan kereste az utat a szövetségesek felé, és rendszeresen jelezte, hogy örömmel látna egy angolszász megszállást, melynek esetére felajánlották Magyarország megadását. Nem voltunk ezzel egyedül: az erőviszonyok fokozatos megváltozásával Németország többi csatlósa is igyekezett bebiztosítani magát a tengelyhatalmak vereségére: a finnek, románok, bolgárok ugyanígy jelezték kiugrási szándékukat.

A gyakran hallott terminus szerint „hintapolitikát” folytató magyar külpolitika fő dilemmája abban állt, hogy egyrészt nem szabad túl sokat késlekedni, mert akkor végképp elveszítjük az angolszászok szimpátiáját, és a vereség után újra katasztrofális béke várna ránk; másrészt meg nem szabad elhamarkodni sem a dolgokat, mert ha nincs a kiugrás pillanatában angolszász bevonulás, akkor jönnek a német megszállók. Egy második Trianonnál és a németeknél pedig a magyar elit csak egy dologtól félt jobban: a szovjet megszállástól.

A németektől való eltávolodás eleve nagyon kockázatos politikát jelentett. A Bethlen emberének tartott, kifejezetten az angol orientációja miatt kinevezett Kállayban Berlin a kezdetektől nem bízott, miközben nálunk már a németellenes sajtóban is jelentek meg utalások a közelgő szembefordulásra. A Magyar Nemzet arról írt, érdemes feléleszteni az angoltudást, és nagy példányszámban kelt el a „Brush up your English” című könyvecske.

Nem hagynák

Hogy az angolszászok jóindulatára épülő külpolitika elhibázott volt, nem nagyon lehet kérdés: a német megszálláshoz, a magyar zsidóság megsemmisítéséhez, az ország kifosztásához és brutális harctérré változtatásához vezetett, hogy aztán a szovjet megszállók fél évszázadra rendezkedjenek be az újra visszakapott trianoni határok között. Egyetlen cél sem teljesült – érthető hát, hogy a történészek általában azt firtatták, hol hibázhatott ekkorát a magyar politika.

A magyar történetírás többnyire úgy tartja számon, hogy a németektől való teljes elszakadás a bizonytalankodás, kétszínűség, a kancsal külpolitika miatt nem sikerült. Ehhez képest a Borhi által vizsgált amerikai és brit dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a béketapogatózások kudarca egyértelműen a szövetségeseken múlott.

Nem az bizonyult végzetesnek, hogy túl gyávák voltunk a németektől való eltávolodásban, hanem az ellenkezője: angolszász bátorításra túl messzire mentünk el, miközben Kállay kormánya nem vette figyelembe az ország reális helyzetét, azt, hogy nem kaphatunk külső segítséget a németekkel szemben. Ha a magyar politikusok ismerték volna az angolszászok valódi szándékait a térségünkkel kapcsolatban, Borhi szerint nem ugrottak volna fejest egy olyan reménytelen akcióba, ami aztán 1944 márciusában a német megszálláshoz és a rákövetkező katasztrófához vezetett.

Kállay minden jó szándéka ellenére sem tudta következetesen végiggondolni Magyarország helyzetét

– írja Borhi, de a közepes képességű miniszterelnök illúzióiban mások is osztoztak. A magyar elit abba a hitbe ringatta magát, hogy az angolok úgysem engednék át a Duna-medencét a szovjeteknek, mert az országnak biztonságpolitikai jelentősége van. Tévedtek, nem volt, és tévedésük végzetesnek bizonyult.

Kállayék végig a Churchill által képviselt adriai partraszállásban bíztak. Nem tudták, hogy ez csak a balkáni partizánok megsegítésére irányult volna, arról soha nem volt szó, hogy angol katonák érkezzenek a Kárpát-medencébe. Londonnak, még Washingtonnál is inkább, egyébként is a kelet-európai térség stabilitása volt a fontos. Nekik elfogadható volt a háború utáni szovjet befolyás is a térségben: amikor 1944 októberében Moszkvában (nem pedig Jaltán, mint gyakran hiszik) létrejött a híres százalékos egyezmény Európa felosztásáról, Sztálin megkapta Churchilltől azt, amit Hitlertől 1940-ben még nem: a Balkán és Kelet-Közép-Európa feletti ellenőrzést.

Magyarországnak az lett a sorsa, hogy a szovjet szférába kerüljön. Pedig a magyar külügy annyira rettegett a szovjet megszállástól, hogy a remélt angolszász megszállásért még úgy is megkockáztatták az elkerülni akart német megszállást, hogy az amerikaiak gyakorlatilag nem ígértek semmit a kiugrásért cserébe. A magyar külpolitika legalább a trianoninál valamivel kedvezőbb békét remélt, de erre nem volt valós esély. Területre vonatkozó ígéretet hivatalosan soha nem kaptunk, és Borhi szerint nem is ezen múltak a dolgok. Erdély nem azért került a II. világháború után újra Romániához, mert a román kiugrás a magyarral ellentétben sikerült; Moszkva azért favorizálta ebben a kérdésben a románokat, mert Erdélyt ellenszolgáltatásnak szánták Besszarábia (nagyjából a mai Moldávia) elvételéért.

Feláldozható testőr

Egy ideig az angolszászok kifejezetten hárították a magyar megkereséseket, mert inkább az oroszokkal akartak jóban lenni: attól féltek, hogy a szovjetek már egy angolszászokkal kötött különalku lehetőségének a felvetése miatt is kiléphetnek a háborús koalícióból. Igazi tragédia azonban abból lett, hogy a német csatlósokkal szembeni amerikai politika idővel megváltozott, és 1943 végétől kifejezetten bátorították a Harmadik Birodalommal való szembefordulást, annak ellenére, hogy tudták: ennek véghezvitelére nincs esély.

A fordulat azután következett be, hogy 1943 késő nyarán döntöttek a normandiai partraszállásról. Az addig Amerikának csak másodlagos fontosságú kelet-európai kis országok ezzel felértékelődtek, de csak mint beáldozható bábuk kaptak szerepet. A szövetségesek a német csatlósokkal, így a Magyarországgal szembeni politikát a háború megnyerésének és az oroszokkal való nagykoalíció megőrzésének vetették alá.

Az angolszász stratégia lényege az volt, hogy a német csatlós Magyarországot és Romániát a lehető legnagyobb ellenállásra buzdítsák, ezzel kiprovokálják a német megszállást, és így minél több német hadtestet kössenek le, gyengítve a Harmadik Birodalom erőit a tervezett normandiai partraszállásnál. Mindez a Bodyguard nevű megtévesztő hadműveletbe illeszkedett: ennek az volt a célja, hogy a németek olyan területekre telepítsenek jelentősebb haderőt, ahol nem zavarják a szövetségesek lényegi hadműveleteit.

Ennek a hadműveletnek volt az eredménye az is, hogy a németek még akkor sem hitték el a normandiai partraszállás valódi helyét, amikor az már teljes erővel zajlott. Szintén ennek az összetett megtévesztésnek volt köszönhető, hogy Hitler délről is várt egy komoly támadást: az angolszászok ugyan már rég elvetették a Szlovénián keresztül történő támadást, de Hitler még mindig hitt a ljubljanai résen keresztüli offenzívában, és a valójában egyáltalán nem is létező Patton-féle 7. amerikai hadsereg trieszti partraszállásában.

Borhi az iratok alapján azt állítja, a britek és az amerikaiak kifejezetten azért gyakoroltak ránk nyomást a kiugrás érdekében, hogy a németek bevonuljanak. Eleve azzal számoltak, hogy a németek meg fognak szállni minket, de a megszállás katonai értelemben lesz annyira költséges a Harmadik Birodalom számára, hogy azzal még mindig a szövetségesek járnak jól.

Miközben az amerikai külügy azzal fenyegetett, hogy a háborús részvételük miatt a háború végén ugyanúgy fognak velünk és a többi csatlóssal bánni, mint Németországgal, a háttérben az apparátus valójában jól ismerte a kényszerhelyzetet, amiben voltunk. Alexander Cadoga, a külügyminiszter helyettese is képtelenségnek tartotta a kiugrás sikeres végrehajtását „míg nem tudjuk megvédeni őket”. Ő a magyarokról olyan népként beszélt, „melynek helyzete nem engedi meg, hogy felszólításunknak eleget tegyen”.d-day

Veréb! Elment az eszed?

Az aggódó hangokkal azonban a döntéshozók nem sokat törődtek. Amikor az egyik magyar diplomata megpróbálta elmagyarázni a német megszállás következményeit a szövetségesek képviselőinek, a később hidegháborús CIA-igazgatóként nagy karriert befutó Allen Dulles ezt válaszolta állítólag:

Háború van, a könyökünkig ér a vér, néhány százezer élet ide vagy oda már nem számít.

A német megszállás közvetlen kiváltó oka ma is ismeretlen. Valószínűleg a Veréb-misszió volt az utolsó csepp a németek poharában. 1944. március 15-én Duke ezredes vezetésével amerikai ejtőernyősöket dobtak le Magyarországon. Bár a merész akció miatt Hitler őrjöngött, a bevetés résztvevői meglepő módon nem kaptak pontos tájékoztatást a magyarországi feladatukról. Borhi könyvében az a gyanú fogalmazódik meg, hogy a küldetésnek egyetlen komoly célja volt: a megszállás kiprovokálása.

Az angolszász hatalmak tehát eleve kudarcra ítélték a kiugrást, de mégis erre buzdították a magyar vezetést – miközben tudták, hogy abból Magyarország részére tragédia következik. Ezzel nem szolgálták a halálra szánt zsidók túlélését sem, aminek úgy-ahogy, de garanciája volt addig – minden korlátozás, hátrányos megkülönböztetés, a kamenyec-podolszkiji és újvidéki tömeggyilkosságok ellenére – a magyar állam szuverenitása. Pedig ekkor a briteknek éppen elég információjuk volt már a holokausztról: a brit kódfejtő szolgálatok már 1943-ban tudatában voltak, hogy a németek szisztematikusan és tömegesen mészárolják le a zsidóságot. Erősebben fogalmazva: bár a magyar politika és a magyar állam felelőssége ettől még óriási, a szövetségeseknek is van némi közvetett felelőssége a magyar holokausztban.

A szövetségeseknek hátsó szándékaik voltak, és politikájuk ellentétes volt a kelet-közép-európai államok alapvető nemzeti érdekeivel – hangsúlyozza Borhi. Belehajszoltak egy eleve kudarcra ítélt politikába, a történész szerint ahhoz hasonlóan, ahogy majd 1956-ban buzdítja a Szabad Európa Rádió a magyar forradalmárokat kitartásra, miközben Amerika pontosan tudja, hogy nem tud segíteni a szovjet tankok ellen. Jelentős katonai előny ráadásul nem is származott végül Magyarország német megszállásából. A normandiai partraszállás idején mindössze 50 ezer német katona lehetett Magyarországon – nem ezen múlt a háború kimenetele, de ezért kockáztatták az angolszászok számtalan ember életét Magyarországon.

643Borhi László az angolszász dokumentumok alapján az egész magyar kiugrási politikát megkérdőjelezi. Szerinte felmerülhet, hogy ennél „esetleg célravezetőbb lett volna a németek gazdasági követeléseit tessék-lássék kielégítve megpróbálni kivárni a háború végét”. A történész szerint a magyar külpolitika a második világháborúban nem volt abban a helyzetben, hogy befolyásolja az ország sorsát. A magyar külpolitika szinte mindegy hogy mit lépett, annak kimenetele katasztrofális volt, és nem is lehetett más. Magyarország tehetetlen báb volt egy nagy stratégiai játszmában – ahogy egyébként legalábbis a rendszerváltásig.

Forrás: index.hu

A rendszerváltás titkai

Az Antall-kormány 1990. október 25-én, csütörtökön este ~65 százalékos benzináremelést jelentett be, mely következtében 56 forintra emelkedett a normálbenzin ára literenként. Az áremelést az öbölháború miatti olajár-növekedés és a szovjet olajszállítás akadozása okozta. A kormány ezzel az intézkedéssel próbálta elrettenteni az embereket a nagymértékű felvásárlástól, mivel az országnak csak 3-4 napra volt elég olajtartaléka.

AntallDr. Ilkei Csaba volt országgyűlési képviselő “Vesztegzár a Fehér Házban: a taxisblokád és a rendszerváltás titkai” című írásában így ír az eseményekről:

“A 65 százalékos áremelésről szóló előterjesztést október 21-én, vasárnap késő este a kormányülés 7. napirendi pontjaként tárgyalták a miniszterek. Már fáradtan és kellő gondosság, előrelátás nélkül a javasolt két variáció közül a szigorúbbat szavazták meg, azzal a felkiáltójellel, hogy a döntést az árváltozás időpontjáig – az eredeti terv szerint – október 26. éjfélig titokban kell tartani.
A döntés híre azonban kiszivárgott. A TV Híradó már 24-én interjút kért az ipari és kereskedelmi minisztertől, másnap pedig tucatnyi újságíró érdeklődött: szerepel-e a kormányülés napirendjén az üzemanyag árának emelése. A hivatalos válasz másnap formálisan igaz volt („A mai kormányülés napirendjén nem szerepel a benzináremelés ügye!”), hiszen már négy nappal korábban elhatározták azt, ám amikor délután nem a kormány valamely tagja, hanem az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivője, Kardos Antalné mégis bejelentette az új árakat (melyekbe jelentős forgalmi adót és útadót is beépítettek), elszabadultak az indulatok:
becsaptak mindenkit, az országnak hazug kormánya van!”

“A spontán harag egy ország, a civil társadalom csalódottságát fejezte ki egyetlen esemény kapcsán az elmaradt rendszerváltás és tavaszi nagytakarítás miatt; a kormány sorozatos megalkuvásai nyomán hamar elszállt azok illúziója, akik a visszakapott szabadságjogokkal együtt nyugati életszínvonalat reméltek a globális világ megértésével és támogatásával, a gazdag, fejlett demokráciájú európai nemzetek szolidaritásával, türelmével, együttműködésével.

blokadSokkal többen és sokkal több joggal voltak személyes érintettjei a csalódásnak, mint a taxisok, akiknek többségéről azért köztudott volt, hogy minden hájjal megkenve élvezték a szabad vállalkozói pálya törvényes és kiskapus előnyeit, jó részük már régóta az olajszőkítés olcsó végtermékével, gázolajjal (fűtőolajjal) járt, ahogy erről idejekorán beszámolt és hányta a borsót a falra az MDF százhalombattai vegyészmérnöke, a petrolkémiai szakmérnök: Szűcs István képviselőtársunk, az MDF Országos Választmányának ügyvivője, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium későbbi helyettes energetikai államtitkára.”

A visszaemlékezések legfontosabb része azonban az október 28-i események leírása:

“Indulatos veszekedésre érkezem a Fehér Ház tanácskozó termébe a folytatódó frakcióülésre. Csurka Pista négyszemközt, de mások füle hallatára bírálja Rabár Ferenc pénzügyminisztert az általa hibásnak tartott pénzügyi lépésekért és fenyegetően kérdőre vonja: meddig akarja még ezt folytatni? Rabár alig vet ellent, inkább hallgat. Nem mondhatja el, hogy az igazi rendszerváltás kulcskérdése már 1990 februárjában eldőlt Londonban.

És hallgat egészen 1995 nyaráig arról, amiről csak fél tucat ember tud hitelesen. Antall nem verte nagydobra, mert az minden erőfeszítését értelmetlenné tette volna a közvélemény előtt.

Itt az ideje, hogy kitérjünk a lényegre, a gyökerekhez nyúljunk, ahhoz az eseményhez, mely máig meghatározta az elmúlt húsz év fejlődését, a nemzet megpróbáltatásait. (Ld. Rabár visszaemlékezései: „Pénzügyi segítség helyett ígéreteket kaptunk”, MN, 1995. július 22.)

Sorosnál dőltek el a dolgok

soros_budapestenAntall, a későbbi miniszterelnök megbízottai már 1990 februárjában megkötötték az alkut Londonban Magyarország legnagyobb hitelezőivel: a Rothschild és Warburg bankházakkal a Kádár-rendszer által hátrahagyott államadósság pontos ütemezésű és maradéktalan visszafizetésére.

Az adósság elengedése, átütemezése szóba sem kerülhetett. Antall 1990 februárjában szólt bizalmasan Rabárnak, hogy lesz egy fontos tárgyalás Londonban, melyet Soros György szervez a magyar adóssághiány lehetséges kezeléséről. Tardos Márton, az SZDSZ későbbi frakcióvezetője koordinálta az utazási ügyeket, tőle kapta Rabár az előkészítő anyagot.

A Londonba kiutazott csapat: Tardos Márton, Surányi György, Csillag István és az MNB korábbi elnökhelyettese, Szalkai István. Rabár Ferenchez kint csatlakoztak Antall külföldi szakértői: Tar Pál és O’sváth György. (Hármójuk közül egyik sem volt az MDF-tagja, csak Antall barátai, ismerősei.)

Mi volt a gyakorlat célja? Az, hogy a legnagyobb bankárok előre biztosítsák magukat az MDF választási győzelme esetére, időben meggyúrják a leendő Antall-kormány gazdaságpolitikájának vezéregyéniségeit, s írásba foglalják azokat a diktátumokat, melyektől aztán eltérni nem lehet. Természetesen nemcsak az adósság kezeléséről, hanem az oly fontos privatizációs stratégiáról is folytak a tárgyalások.

Rabár visszaemlékezéséből világosan kitűnik, hogy a bankárokat a magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a megbeszélés fő témaköre az államadósság állami tulajdonnal, nemzeti vagyontárgyakkal való megváltása, majd mikor ez gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult – aláírásra nem volt felhatalmazása a delegációnak –, a bankárok hunyorítottak egyet: „Sebaj, fiúk, majd megszerezzük más úton, de az adósságot pontosan fizessétek!”, s ezzel az intéssel útjára bocsátották az Antall-csapatot.

Antall beletörődött a megváltoztathatatlannak tartott döntésbe, nem voltak közgazdasági ismeretei, hallgatott az üzenetre. Ezután szó sem lehetett adósság elengedésről, annak enyhítéséről, reprivatizációról, a nemzeti erőforrások népi tulajdonba helyezéséről, ellenkezőleg, megkezdődött a nemzeti termelőtőke és vagyon olcsó kiárusítása, a multi- és transznacionális vállalatok piacvásárlása.

S a szegény Magyarország fizetett, mint a katonatiszt, míg csak be nem zárult mögötte az adósok börtönének kapuja.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék volt elnöke 2008-ban egy szakmai rendezvényen elmondta: az Antall-kormány idején azt sem lehetett tudni, hány darab állami tulajdonú vállalat van pontosan, melyik cégnek mi van a tulajdonában, miközben mindenki azt hitte, hogy a magánosítás alapfeltétele a szociális piacgazdaság megteremtésének, mert hogy korábban minden az államé volt.

Az volt a meghatározó nézet, ha a magántulajdon eléri a 40 százalékot, akkor az már olyan meghatározó tömeg, hogy a gazdaság a piaci logika szerint kezd működni.

Ideális képet tételeztek fel a tőkés világról, azt, hogy a piaci folyamatok egybeesnek nemzeti érdekeinkkel, s egyáltalán nem számoltak azzal, hogy a magánosítás folyamata alapvetően a globális érdekek mentén fog haladni, így például a vevők egy része nem tőkét akar behozni, hanem a tulajdon megszerzése révén tőkét akar kivinni az országból a saját érdekei alapján.

Nos, mindezt 1990. október 28-án Rabár Ferenc nem mondhatta el Csurka Istvánnak, inkább lehajtott fejjel hallgatott, amint Pista alázta mások füle hallatára, s aztán jól leteremtette lapjában.”

taxis_blokad

Dr. Ilkei Csaba – Vesztegzár a Fehér Házban: a taxisblokád és a rendszerváltás titkai

Forrás:  Elmaradt rendszerváltás

 

Chomsky szerint az USA

Noam Chomsky amerikai nyelvészprofesszor, a világ egyik legbefolyásosabb értelmiségije ismét lesújtó véleményt mondott az amerikai demokrácia állapotáról és az amerikai média manővereiről a Russia Today angol nyelvű orosz hírcsatornán (2015. április 17.).

chomsky_noamSzerinte a nagy amerikai médiumok szorgalmasan azt szajkózzák a publikumnak a világ ügyeiről, amit az USA vezetői akarnak, akik számára minden olyan hírforrás tűrhetetlen, amely nem az amerikai propagandát ismétli. A Nyugat és nevezetesen az USA felelőssége a nemzetközi ügyekben, mint az ukrajnai konfliktus vagy az Iránnal fenntartott feszültség, ismét egy olyan felvetés, amely megengedhetetlen a vezető amerikai médiumokban, magyarázta Chomsky, hozzátéve, hogy a világ közvéleménye nem számít, ha ellenkezik az amerikai stratégiával. „A Nyugat az Egyesült Államokat jelenti, és mindenki mást, aki követi. Amit pedig a nemzetközi közösségnek neveznek az Egyesült Államokban, az az Egyesült Államok és mindazok, akik egyetértenek a politikájával. Példának vegyük Irán kérdését és az atompolitikájának megvalósításához való jogát, bármilyen is legyen az. A mérvadó vonal az, hogy a nemzetközi közösség ellenzi ezt. Ki a nemzetközi közösség? Ezt az Egyesült Államok határozza meg.”

„Orwell minden olvasója tökéletesen tisztában van ezzel, de gyakorlatilag kommentár nélkül folytatódik”, hangsúlyozza Chomsky, akinek a szavait egy héttel a „Szembeszállni az információ orosz militarizációjával” (Confronting Russia’s Weaponization of Information) elnevezésű kongresszusi meghallgatás előtt tették közzé. Az ülés után Ed Royce, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke azt mondta, hogy „az orosz média most megosztja a külföldi társadalmakat, és valójában militarizálja az információt”. Erre a MIT nyelvészprofesszora azzal reagált, hogy „ha lenne bármilyen elképzelhető lehetőség a tisztességre”, akkor Royce az amerikai médiáról beszélhetett volna, és legutóbbi példaként megemlítette a The New York Times cikkét, amely felsorolta azokat az okokat, amelyek miatt nem lehet megbízni Iránban az atomprogramjára vonatkozó megállapodás kapcsán.

chomsky„A legérdekesebb az a vád, hogy Irán destabilizálja a Közel-Keletet, mert olyan milíciákat támogat, amelyek amerikai katonákat öltek meg Irakban”, magyarázta Chomsky az RT tudósítójának, Alekszej Jarosevszkijnek adott interjújában. „Ez olyan, mintha 1943-ban a náci sajtó azért bírálta volna Angliát, mert destabilizálta Európát, partizánokat támogatva, akik német katonákat öltek meg. Más szóval, a feltevés az, hogy amikor az Egyesült Államok lerohanja Irakot, legyilkol néhány százezer embert, elpusztítja az országot, szektás konfliktusokat provokál ki, amelyek most szétszakítják Irakot és az egész régiót, ez stabilizáció. Ha valaki ellenáll ennek, ez destabilizáció.”

Chomsky médiapropagandának minősítette Barack Obama amerikai elnök legutóbbi húzásait Kubával kapcsolatban, amelyet az USA hosszú időn át a terrorizmust támogató államnak tekintett, drákói embargót kényszerítve rá. „A tények nagyon világosak. Ez egy szabad és nyitott társadalom, és így rendkívül könnyen hozzáférünk belső dokumentumokhoz. Nem mondhatjuk azt, hogy nem tudjuk. Az USA nem olyan, mint egy totalitárius állam, ahol nincsenek feljegyzések. Mi tudjuk, hogy mi történt. A Kennedy-kormány nagyon súlyos terrorháborút indított Kuba ellen. Ez volt az egyik tényező, amely a rakétaválsághoz vezetett. Ez háború volt, amelynek a tervek szerint invázióhoz kellett vezetnie 1962 októberében, amelyről Kuba és Oroszország feltehetően tudomást szerzett. A tudományosság ma elfogadja, hogy ez az egyik oka az orosz rakéták Kubába helyezésének. Ez a háború évekig tartott, de semmi ilyesmit nem lehet megemlíteni (az Egyesült Államokban). Csupán a Fidel Castro elleni merényletkísérleteket lehet megemlíteni, és ezeket nevetséges CIA-blöfföknek lehet beállítani. De a terrorháború önmagában nagyon komoly volt.”

american_plutocracy_compBarack Obama nem azért változtatta meg a Kuba-politika irányát, mert szabadságra vagy demokráciára törekedett, ahogyan azt az amerikai média állítja, mondta Chomsky. „Ez nem egy nemes gesztus, csupán annak az elismerése, hogy az Egyesült Államokat gyakorlatilag kidobták a féltekéről az e témában bekövetkezett elszigetelődése miatt. De erről nem beszélhetünk az Egyesült Államokban. Ez nyilvános információ, nincs benne semmi titok, minden elérhető nyilvános dokumentumokban, de nem beszélhetünk róla. Ahogyan arról sem, hogy amikor az USA lerohan egy másik országot és a másik ország ellenáll, nem az ellenállók követik el a bűncselekményt, hanem a támadók.”

Ami a nemzetközi jogot illeti, Chomsky szerint „csak addig a pontig működhet, ameddig a nagyhatalmak megengedik.” Ezen túlmenően értelmetlen. Így tehát a nemzetközi jog csak egy illúzió, ha az Egyesült Államok választja ki a szabályokat, amelyeket normál esetben mindenkire alkalmazni kellene, őt kivéve? „A nemzetközi jog nem érvényesíthető a nagyhatalmak ellen”, válaszolta Noam Chomsky. „Nem létezik semmiféle végrehajtó mechanizmus. Nézzék, ahogyan a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) kivizsgálta és elítélte azokat az afrikai vezetőket, akiket az Egyesült Államok nem szeret. Az új évezred legnagyobb bűne kétségtelenül Irak amerikai inváziója. Vajon a Bíróság eljárást folytathatna ez ügyben? Ez teljesen elképzelhetetlen.”

A neves amerikai gondolkodó azt mondja, hogy az úgynevezett amerikai álom és az amerikai demokrácia „nagyon komoly hanyatlásban” van, mivel a társadalmi mobilitás a legrosszabbak között van a leggazdagabb nemzetek mezőnyében. Arról is beszélt, hogy formálisan ugyan az Egyesült Államok továbbra is megőrzi a demokrácia mázát, a demokrácia valódi megnyilvánulásai azonban hanyatlanak. „Lényegében a népesség többségét megfosztották a szavazati jogától”, mondta közvélemény-kutatásokra célozva. „A képviselőik nem figyelnek a véleményükre. Minél magasabban vagyunk a jövedelmi skálán, annál nagyobb a befolyásunk. A lényegi politizálás a csúcson történik. Ez plutokrácia, nem demokrácia.”
Ha ő mondja…

Gazdag István

Forrás: www.demokrata.hu / rt.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.08.18. A Pentagon a drónműveletek számának drasztikus növelésére készül

2015.08.07.Az USA “leküzdhetetlen akadály” az atomfegyvermentes világ útjában

2015.06.15. Pentagon-javaslat nehézfegyverzet állomásoztatására Kelet-Európában

free counters

Az amerikai háborúk ára és eredménye

A szisztematikusan manipulált – és független gazdasági elemzők szerint a hivatalos 8 százalék körüli szint legalább kétszeresére tehető – munkanélküliségi ráta ismeretében nem csoda, hogy egyre több amerikai fiatal katonáskodással próbálja előteremteni a mindennapi betevőt. Rövid távon ez kétségtelenül biztosítja is a túlélésüket, hosszabb távon azonban egyáltalán nem biztos, hogy jó üzletnek bizonyul számukra. Hivatalos – és éppen ezért némi jogos kételyre okot adó – adatok alapján az iraki és afganisztáni háborúkban mindeddig egymillió amerikai katona szerzett nem halálos sebesülést, havonta tehát mintegy tízezer (International Business Times, 2013. november 1.). Ugyanakkor minden harmadik veterán poszttraumás stressz-szindrómában (PTSD) szenved (The Daily Beast, 2012. október 21.). Ezt az adatot a Stanford Egyetem tanulmánya is megerősíti, 35 százalékra becsülve a PTSD-rátát, ami azt jelenti, hogy 780-910 ezer iraki és afganisztáni obsitos kénytelen együtt élni ezzel a gyakran teljesen legyengítő és tartós munkaképtelenséget okozó mentális zavarral.

US_warA Pentagon egyik költségelemzése szerint minden egyes amerikai katona afganisztáni bevetésének költsége az utóbbi öt évben mért évi 1,3 millió helyett immáron 2,1 millió dollárra nőtt (Russia Today, 2013. október 25.). Ugyanakkor minden egyes tálib harcos megölése 50 millió dollárba került az amerikai adófizetőknek, amint azt Matthew Nasuti, az amerikai légierő volt tisztje kiszámolta, szándékosan felére mérsékelve a valós költségeket. Abból az alapelvből kiindulva, hogy a háború célja az ellenség megölése, és különböző források szerint az amerikai erők évente legfeljebb 2000 tálibot likvidálnak a harcok során, miközben a Pentagon afganisztáni közvetlen és közvetett háborús költségvetése 200 milliárd dollár évente, könnyű kiszámolni, hogy minden egyes megölt tálib 100 millió dollárba kerül.

us-iraqdeathMinthogy amerikai katonai források 2010 elején 35 ezer főre tették a tálib ellenálló erők létszámát, ez azt jelenti, hogy a totális megsemmisítésük – Nasuti visszafogott számítása szerint – legalább 1750 milliárd dollárba kerülne. Ráadásul az amerikai szoldateszka bevetésének orbitális és sok tekintetben pazarló költsége ellenére szerinte „még az átlagos amerikai földi fegyverzetet is gyakran túlszárnyalják a tálibok fegyverei, amelyeknek nagyobb a lőtávolságuk”. Ahogyan fogalmaz: „Az amerikai közvélemény elsápadna, ha megtudná a teljes történetet az adódollárjaikból beszerzett fegyverek és felszerelések silány minőségéről. A tálibok legjobb amerikai szövetségese valószínűleg a Pentagon, amelynek a pénzügyek terén tanúsított felelőtlensége végül arra kényszerítheti az USA-t, hogy idő előtt kivonuljon Afganisztánból, mivel az amerikaiak képtelenek lesznek tovább finanszírozni a Pentagon pazarlásait” (kabulpress.org, 2010. szeptember 30.).

Időközben nyilván Obama is rádöbbent, hogy ezt a háborút csak az USA totális anyagi csődje árán lehetne megnyerni. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász és Linda Bilmes harvadi egyetemi tanár könyvükben háromezer milliárd dollárra taksálják az iraki háború költségeit (The Three Trillion Dollar War, W.W. Norton, 2008). Számításaik szerint az afganisztáni és iraki háborúk összes költsége el fogja érni a 6000 milliárd dollárt, más szóval ez magyarázza az amerikai államadósság robbanásszerű növekedését, és az ezzel kapcsolatos gazdasági és politikai problémákat is. És mit nyert Amerika 6000 milliárd dollárért és egymillió sebesült katonáért cserébe?

article-0-13547A99000005DC-769_634x474Irakban egy iszlamista síita rezsim került hatalomra, amely Irán szövetségese, szemben a korábbi szekuláris szunnita rezsimmel, amely Irán ellensége volt; a jelenlegi ugyanolyan diktatórikus, mint az elődje, miközben a háborús romokban heverő országban ugyanolyan erőszakhullám tombol, mint az amerikai agresszió idején. Afganisztánban a tálibokat nem sikerült legyőzni, mert a jelek szerint legyőzhetetlenek, ellenőrzésük alatt pedig virágzik az egész nyugati világot elárasztó drogcsempészet. Ugyanakkor kimondottan vicces, hogy az USA a lázadó erőket támogatja Szíriában is, noha ez utóbbiak fanatikus gyűlöletet táplálnak Samu bácsi iránt. Az Aszad-rezsim ellen harcoló Szabad Szír Hadsereg egyik komponense, az al-Aksza Iszlám Brigádok például egy olyan fotómontázzsal reklámozza önmagát, amelyen a felgyújtott Fehér Ház látható (NBC News, 2013. szeptember 6.).

Eközben egyre erősödnek azok a hangok világszerte, amelyek azt követelik, hogy a Bush & Blair bűnbandát vonják felelősségre háborús bűncselekményeik miatt. Mára ugyanis kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az amerikai jobboldali republikánus és a brit baloldali munkáspárti kormányzat cinkos kollaborálásával a háborúk kirobbantására koholt különböző fedősztorik egytől egyig hazugok és megtévesztők voltak, és valójában a leggyalázatosabb háborús propaganda részét képezik. Sem a tálib rendszer, sem Szaddám Huszein nem keveredett terrorcselekményekbe az Egyesült Államokban. Amint arról a fegyverzetellenőrök tájékoztatták is a Bush-rezsimet, Irakban nem voltak tömegpusztító fegyverek. A muszlim országok lerohanása és civilek lemészárlása sokkal inkább elősegíti, mintsem gátolja a terrorizmust. Noha a hivatalos történelmi narratíva szerint a 9/11 légi kalózai és Oszama bin Laden szaúdiak voltak, nem pedig afgánok vagy irakiak, mégsem Szaúd-Arábiát rohanták le a NATO-erők.

captain_americaNem csoda. Az amerikai külpolitika valójában abból áll, hogy felfegyverezi és szubvencionálja a csatlósállamokat, különösen azokat, amelyek az emberi jogok megsértésében jeleskednek. Ez a politika azonban természetes módon hozzájárul a diktatúrák megerősödéséhez, a humanitárius válságok kialakulásához és a globális instabilitáshoz, miközben neheztelést gerjeszt mindenhol. Egyre világosabb, hogy az amerikai interven­cionizmus fenyegetést jelent a világbékére és a nemzetközi biztonságra egyaránt. A szuperhatalom kétségtelenül hanyatlik, a barbárság általa képviselt szintje azonban csak azon szenvedésekkel egyenlő, amelyekkel a szabad népeket sújtja.

Gazdag István

Forrás: www.demokrata.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.04.02. Több mint egymillióan haltak meg a terrorellenes háborúban

2015.03.27. USA vs. Mexikó: háború Amerikában?

2015.03.23. Lehull a lepel az Irak elleni háborúról

2015.03.10. Az USA nyomást gyakorol az orosz szankciókat ellenző európai államokra

2015.03.03. Az USA katonai segítsége Ukrajnában: olaj a tűzre

2015.01.24. Kultúrharcot robbantott ki a tengerentúlon az Amerikai mesterlövész

free counters

Petőfi temetésére készül a Megamorv-Petőfi Bizottság Egyesület

Szombaton ülésezett a Megamorv-Petőfi Bizottság Egyesület közgyűlése, ahol arról döntött, hogy 2015. július 17-én 11 órakor a Fiumei úti temetőben végső nyughelyére helyezik Petőfi Sándor eddig eltűntnek hitt földi maradványait.

petőfiA döntés után Morvai Ferenc a bizottság elnöke stábunknak adott riportjában elmondta, hogy most már minden kétséget kizáró genetikai bizonyítékai vannak arra, hogy a birtokukban lévő csontok valóban Petőfi Sándoré.

A Bizottság a Magyar Tudományos Akadémia tudósainak és külföldi meghívott szakemberek vitáját kezdeményezte április 15-re egy tudományos szakmai tanácskozás keretében, hogy a magyar tudományos élet is lehetőséget kapjon érveinek és bizonyítékainak bemutatására.

Az Egyesület további döntéseiről az alábbi közleményben olvashatnak:

petőfi közlemény

A MEGAMORV-Petőfi Bizottság Egyesület tájékoztatója az 1989 óta folytatott Petőfi kutatásról:

petőfi_morvai

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.04.01. MTA: továbbra sincs bizonyíték az állítólagos Petőfi-csontokra

Történelmünk lapjai: A Magyar Futár

A Magyar Futár 1941. május 29-től jelent meg, akkor még 70 000-es példányban. A kor legolvasottabb dokumentumújságja volt. Annyira népszerű volt a magyar emberek körében, hogy 1944-re elérte a 2 000 000 olvasót. Ezt a számot az 570 000-es példányszámhoz vetítik a szakemberek. A példányszámot folyamatosan növelni kellett, mert az újságárusoknál a megjelenés első óráiban elfogyott minden példány.

magyar_futar3A hetilap rengeteg fotóval és cikkekkel mutatta be az akkori Magyarország hősies küzdelmét a bolsevizmus ellen. A Magyar Futárban folyamatosan megjelentettek 100 évvel azelőtti (1841-1844!) cikkeket, szemelvényeket az 1840-es évek aktualitásaiból is.

Rajniss FerencRajniss Ferenc főszerkesztő tulajdonos 1939-1945-ig országgyűlési képviselő volt, majd az Imrédy Béla vezette Magyar Megújulás Pártja tagja lett, később a párt irányítója. 1944. október 16. – 1945. március 7-ig vallási és közoktatási miniszter.

1941-ben Bárdossy László miniszterelnök engedélyével indult el a minden várakozást felülmúló Magyar Futár (a szerk.: ma bármelyik magyar lap örülne, ha csak megközelítené eladott példányszámaival a Magyar Futárt!). A háború utáni tisztogatások idején Rajniss Ferencet, mint háborús bűnöst, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.

A háború utáni években az újság birtoklása is bűncselekménynek számított, ezért is csak a padlásokon rejtegetett példányok maradtak fenn.

magyar_futar2A korhű újság az ezen korszak után érdeklődő embereknek hasznos olvasmány.

Ahogy Napóleon mondta: „A történelem az, amit a győztes hatalmak leírnak…”, és ez valahol most is igaz. 1956-ot is tanultuk ellenforradalomnak, majd forradalomnak… és sorolhatnánk sok-sok magyar történelmi eseményt.

A komlomedia.hu szerkesztősége elindított vállalkozásában ezt a történelmi dokumentumot kívánja mindenki részére elérhetővé tenni. A digitalizált számok folyamatosan kerülnek feltöltésre. A mellékelt keresőben a feldolgozott számok tartalmában is lehet kutatni, akár konkrét nevekre is kereshetnek az olvasók.

magyar_futar1Szerkesztőségünk az 1943–as és 44-es számokkal még nem rendelkezik. Amennyiben valakinél fellehetőek ezen számok is, a „szkennelések” idejéig kölcsönvennénk, majd visszajuttatnánk tulajdonosának (e-mail címünk: komlomedia@komlomedia.hu).

Köszönettel: a szerkesztőség munkatársai.

Magyar Futár

magyar_futar4

Kellemes kikapcsolódást – kutatást kívánunk minden érdeklődőnek!

facebook_banner

free counters

Még egy lépéssel közelebb – Repríze 1914

Nekem nincs semmi kétségem afelől, hogy 1914-es stílusban a nagyhatalmak (és a nem túl nagyhatalmak is) lázas tempóban készülődnek a nagy összecsapásra és keresnek hozzá szövetségeseket, valamint nyíltan fenyegetik egymást. A száz éve tapasztalt önbizalmak is jelen vannak. Mindenki azt hiszi ez a háború (is) megnyerhető, és „karácsonyra a katonák már otthon lehetnek” – amennyiben a tömegsírokat otthonnak lehet nevezni.

wwar1Még nincs két napja, hogy Obama a Queenslandi egyetemen kifejtette a G20 vezetőinek, hogy Amerika nem adja át a Csendes-óceán Sárga-tengeri része feletti dominanciáját Kínának, ha kell akár háború árán se. [Ez kábé olyan, mintha azt akarná megszabni, hogy a Balatonon mi magyarok milyen és hány csónakot használhatunk.] Majd megtoldotta azzal, hogy az utóbbi időben micsoda csodás szövetségeket hozott létre, illetve erősítette meg a meglévőt Japánnal, Dél Koreával, a Fülöp-szigetekkel, Ausztráliával, Szingapúrral, Vietnammal, Malajziával és Burmával. Ezt megtoldotta azzal, hogy Kínának is be kell tartani azokat a szabályokat, amiket mások betartanak. Értsd ez alatt, hogy ugyanúgy meg kell hajolniuk az USA előtt, ahogy ezt mások teszik.

Obama BrisbaneDe az is nyilvánvaló, hogy Washington felkészül arra a napra, amikor az európai imperialista államokkal (mondjuk Franciaország, Németország) fennálló csendes szembeállás nyíltan a felszínre lép. Bár nem tudni, hogyan képzeli el az oroszok elleni mérkőzést NATO segítség nélkül.

A tegnapi posztból már kiderült, hogy Putyin is készülődik a nagy leszámolásra, amit nem ő talált ki, és nem ő forszíroz. Ennek keretein belül fűz egyre szorosabbra gazdasági, és most már katonai kapcsolatokat Kínával, és persze Iránnal is. Kínának S-400 elfogó rakéta rendszereket szállít (légi támadás ellen), míg Kína a föld-hadihajó közi rakéta rendszereket korszerűsítette. Állításuk szerint több száz kilométeres körzetben az összes amerikai hajót képesek órák alatt elsüllyeszteni (na, majd meglátjuk). Ami pedig az S-300 rendszereket illeti, Irán sutyiban már rég megkapta.

AUSTRALIA-BRISBANE-XI JINPING-G20Papírforma szerint az erőviszonyok kb. ki vannak egyenlítve, csak úgy, ahogy 1914-ben volt. A többi majd kiderül a csetepaté lebonyolítása közben.

Forrás: antalffy-tibor.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.11.12. Obama erős és együttműködő amerikai-kínai viszonyt szeretne

2014.11.09. Gorbacsov: a Nyugat megszegte 1989-es ígéreteit

2014.11.05. Megszerezték a republikánusok a szenátusi többséget

2014.11.03. 1917-ben vették fel a hitelt, még ma is fizetik

2014.09.09. Ukrán válság – Oroszország és az USA közti hatalmi harcról van szó

free counters

Putyin a nyugati elitnek: Vége a játéknak

Az angolul beszélő világ nagy része valószínűleg kimaradt Putyin Szocsiban elhangzott legújabb beszédéből, illetve, akik értesültek is róla sem biztos, hogy első hallásra felfogták annak jelentőségét.

PutinA nyugati média mindenesetre mindent megtett, hogy ne vegyen róla tudomást, vagy kiforgatva tálalja annak tartalmát. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Putyinról (a Nap és a Hold sem a mi véleményünk kedvéért létezik), valószínűleg Churchill 1946. március 5-én elhangzott „Vasfüggöny” beszéde óta a legjelentősebb politikai beszéd hangzott el Szocsiban.

Putyin kijelentette, hogy a játékszabályok mostantól megváltoznak.

putin-valdai-2Mostanáig a nemzetközi politikát a következő szabályok szerint játszották:

A politikusok nyilvános kijelentéseket tettek, hogy ezekkel fenntartsák a nemzeti szuverenitás kellemes látszatát, ami kizárólag propaganda célokat szolgált, hiszen nem valós szuverenitásról beszélünk, hanem olyasmiről, aminek semmi köze a nemzetközi politika lényegéhez. Eközben titkos vagy zárt ajtós tárgyalásokon meghozták a valós döntéseket és megtárgyalták a követendő irányokat.

Korábban Putyin is ezen szabályok szerint játszott, cserébe csupán annyit várt, hogy Oroszországot egyenrangú félként kezeljék. Mivel ilyen irányú reményei szertefoszlottak, bejelentette, hogy a játéknak vége, ezzel végeredményben megszegve a nyugat által felállított tabut, nyíltan, az elit klánok és politikai vezetők feje felett szólva az emberekhez.

valdaiEgy orosz blogger, Chipstone, a következők szerint foglalta össze Putyin beszédét:

1. Oroszország nem játssza tovább ezeket a játékokat és nem folytat titkos, zárt ajtós tárgyalásokat apró-cseprő ügyekben. Oroszország ezzel szemben készen áll a komoly párbeszédre és megállapodásokra, amennyiben azok a kollektív biztonságot szolgálják, igazságosak és mindkét fél érdekeit figyelembe veszik.

2. A globális kollektív biztonság valamennyi rendszere romokban hever. Nincsenek többé nemzetközi biztonsági garanciák, az ezeket elpusztító entitást pedig Egyesült Államoknak hívják.

3. Az Új Világrend építői elbuktak. Homokvárat építettek. Az Új Világrend felépülésének kérdése nem csupán Oroszországon múlik, de a döntés nem születhet meg Oroszország nélkül.

4. A társadalmi rend újításait Oroszország konzervatív megközelítésből kívánja vizsgálni, de nem zárkózik el az ilyen újítások vizsgálatától, hogy kiderüljön, bevezetésük indokolt-e.

5. Oroszország nem szándékozik az Egyesült Államok folyamatosan terjeszkedő „káosz birodalma” által létrehozott zavaros vizekben halászni és új birodalmat sem akar alapítani (ez szükségtelen, Oroszországnak már meglévő területeit kell fejlesztenie). Továbbá Oroszország nem kíván a világ megváltójának szerepébe lépni, ahogyan ezt a múltban tette.

6. Oroszország nem kívánja a saját képére átformálni a világot, de azt sem fogja hagyni, hogy mások az ő képükre próbálják átformálni Oroszországot. Oroszország nem fogja elzárni magát a világtól, aki azonban megpróbálja elszigetelni Oroszországot a világtól, az forgószelet arat.

7. Oroszország nem kívánja a káosz terjedését, nem akar, és nem is szándékozik kirobbantani semmilyen háborút, ugyanakkor úgy látja, hogy egy globális háború kirobbanása ma már szinte elkerülhetetlen, így erre fel van készülve és a készülődést folytatja. Oroszország nem akar háborút, de nem is fél tőle.

8. Oroszország nem kíván aktív szerepet vállalni azok feltartóztatásában, akik még mindig az Új Világrendjüket építik, amíg ezek az erőfeszítések nem sértik Oroszország kulcsfontosságú érdekeit. Oroszország inkább a partvonalról szemléli, amint ezek újabb és újabb sebeket szereznek igyekezetükben, amennyiben azonban bárki megkísérli Oroszországot is belerángatni ebbe a folyamatba, figyelmen kívül hagyva annak érdekeit, az meg fogja tanulni, hogy mit jelent a fájdalom.

9. Külső, de még inkább belső politikájában, Oroszország ereje nem az eliten és annak zárt ajtós tárgyalásain, hanem a népen fog nyugodni.

A fenti pontokhoz a következőt muszáj még hozzátenni:

10. Még mindig fennáll a lehetőség egy olyan új világrend felállítása előtt, ami megakadályozhatja a világháború kirobbanását. Ennek az új világrendnek az Egyesült Államok is elkerülhetetlen része lenne, de kizárólag mindenki mással egyező feltételek mellett: a nemzetközi jog és nemzetközi szerződések alapján, mindenféle egyoldalú kezdeményezés nélkül, más nemzetek szuverenitásának abszolút tiszteletben tartása mellett.

NWOÖsszegezve:

Vége a játéknak gyerekek. Szépen tegyétek el a játékaitokat. Eljött a felnőtt döntések ideje. Oroszország készen áll. Vajon a világ többi országa is?

Forrás: www.idokjelei.hu / zerohedge.com

Vladimir Putyin, orosz elnök, Valdaj Klubban elmondott beszéde

Putyin beszéde az ukrán konfliktusról (Valdai Klub, Szocsi, 2014. október 24.)

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.10.18. Leminősítette Oroszországot a Moody’s

2014.10.16. Gorbacsov a szankciós politika feladását sürgeti

2014.10.13. Oroszország létrehozza a SWIFT alternatíváját

2014.10.06. Kína figyelmeztette Európát

2014.09.28. Rubel és jüan a dollár helyett

free counters

Washington elpusztítja a világot

A washingtoni háborús uszítók Oroszországgal és Kínával szemben tanúsított agresszív és esztelen hozzáállása szétzúzta Gorbacsov és Reagan megállapodását, akik leállították a hidegháborút és megszüntették a nukleáris világégés veszélyét. Most viszont a neokonzervatívok, az amerikai adófizetőktől függő amerikai katonai/biztonsági komplexumok, és az általuk pénzelt amerikai politikusok feltámasztották a nukleáris fenyegetést.

wwar3A korrupt és kétszínű Clinton rezsim felbontotta azt a megállapodást, amit H.W. Bush adminisztrációja Moszkvával kötött 1990-ben. Moszkva hozzájárult az egyesített Németország NATO tagságához, cserébe Washington megígérte, hogy a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni. Gorbacsov, James Baker amerikai külügyminiszter, Jack Matlock Amerika moszkvai nagykövete, a titkosítás alól feloldott dokumentumok bizonyítékai szerint Moszkvát biztosították arról, hogy a NATO nem fog Kelet Európa felé terjeszkedni. 1999-ben Bill Clinton adminisztrációja megszegte H.W.Bush elnök adminisztrációjának a szavát. A korrupt Clinton beléptette a NATO-ba Lengyelországot, Magyarországot és az éppen megszületett Cseh Köztársaságot. George W. Bush elnök szintén megszegte apjának, H.W.Bushnak, valamint a részeges James Bakers „Dubya” szavát, és 2004-ben beléptette a NATO-ba Észtországot, Lettországot, Litvániát, Szlovéniát, Bulgáriát és Romániát. Végül a korrupt és reménytelen Obama adminisztráció 2009-ben hozzáadta Albániát és Horvátországot is. Más szavakkal, 21 év alatt az amerikai elnökök megtanították Moszkvával azt, hogy az amerikai kormány szava nem ér egy fityinget se.

Mára Oroszországot az amerikai és a NATO bázisok körbeölelik, amihez most hozzájönne az évszázadokon át Oroszországhoz tartozó Ukrajna és Grúzia (Sztálin szülőföldje), illetve Montenegró, Macedónia, Bosznia-Hercegovina és talán még Azerbajdzsán is. Vagyis egy hatalmas terület, ami valamikor a volt Szovjetunióhoz tartozott, most a washingtoni birodalom részévé vált. A „demokrácia megteremtése” csupán csak gazdacserét jelent.

nato_oroszWashington szokása beültetni egy bábút a NATO főtitkári székbe. A legutolsó főtitkár a volt norvég miniszterelnök Jens Stoltenberg, aki Washington parancsára felbosszantotta Moszkvát azzal a kijelentéssel, ami szerint a NATO félelmetes hadseregének rendfenntartó szerepe van a világban, és mint ilyen Washington kívánságának megfelelően bárhová bevethető. Ez természetesen totálisan ellenkezik a NATO alapszabályával és szerepvállalásával. Stoltenbergnek, Washington bábjának válaszolt Igor Korocsenko az orosz védelmi minisztérium szóvivője: „Az ilyen kijelentések lerombolják a nemzetközi biztonságot, és mivel a NATO védelmi szövetség veszélyezteti Oroszországot, megfelelő válaszlépéseket vált ki.” – Ez a válaszlépés pontosan az, ami várható volt: akkora nukleáris arzenál létrehozása, ami az Egyesült Államokat és Európát egymásután többször is le tudja söpörni a térképről.

Ezek az arrogáns, washingtoni őrültek saját önhittségükben fetrengve a „megkerülhetetlen nemzet” kifejezéssel provokálták Moszkvát addig, amíg el nem érték, hogy Oroszországnak ma már több nukleáris töltete van, mint Amerikának. Mivel Washington megszegte a szavát és rakétaelhárító rendszereket telepít Oroszország határai mentén, Moszkva kénytelen volt olyan szuperszonikus ICBM-eket kifejleszteni, amelyek folyamatos pályamódosításuk miatt a mai ABM rendszerekkel megsemmisíthetetlenek. Persze a Washingtonból sok milliárd dollár hasznot húzó amerikai ABM gyártók ezt cáfolják.

orosz_atom3Az olyan országok, mint például Lengyelország, amelynek a kormánya elég balga ahhoz, hogy beleegyezzen az ABM-ek telepítésébe, meg lesznek semmisítve még mielőtt az ABM telepítés befejeződne. A a III. világháború legvalószínűbb okozója a kilóra megvett kelet európai kormányok szélsőséges hülyeségből származó bizalma Washington iránt. Az új Armageddon boldog résztvevői az amerikai katonai/biztonsági komplexus. Ezek a kapzsi szemetek, „magáncégek”, akiknek jövedelmei kizárólag állami megrendelésekből származnak, egyre nagyobb haszonra vágynak teljesen függetlenül az emberi áldozatok számától. Az amerikai szenátus szóvivője, Jim Inhofe, a szenátus honvédelmi albizottságának tagja, feltámasztotta a 60 évvel ezelőtt elsütött argumentumot, miszerint Amerika lemarad a fegyverkezési versenyben, ami alapvető fontosságú a szenátorokat pénzelő amerikai katonai/biztonsági komplexus profit maximalizáláshoz.

A washingtoni örültek nem csak az orosz stratégiai nukleáris erőket aktivizálták miután felébresztették álmaiból, de a kínait is. A múlt évben Kína közzétett egy képekkel illusztrált leírást arról, hogyan tudná Kína nukleáris fegyverekkel elpusztítani Amerikát. Ez volt Kína válasza Washington esztelen tervére, ami szerint légi és tengeri bázisokat építene a Fülöp-szigetektől egészen Vietnamig annak érdekében, hogy ellenőrizni tudja az erőforrások hajóztatását a Dél-kínai tengeren. Milyen hülyéknek kell ülni az amerikai kormányban, hogy feltételezzék Kína szemet fog hunyni érdekszférájának ilyen fokú megsértése felett? – Kína most kiegészítette nukleáris fegyverzetét egy teljesen újfajta mobil ICBM egységgel, amiről Washington semmit se tud, mert a CIA el van foglalva a hongkongi tiltakozók szervezésével.

Dong-Feng-MissileMind Oroszország, mind pedig Kína meg volt elégedve, hogy részese lehet a világgazdaságnak, javíthatja állampolgárainak az életét, valamint az ország gazdaságát. De akkor jöttek az újkonzervatívok, arrogáns pszichopaták gyülekezete, akik kijelentették, hogy Washington nem fogja senkinek megengedni, még Oroszországnak, és Kínának se, hogy céljaiknak nem megfelelő, független külpolitika folytatásához szükséges szintre emelkedjen.

Az atomháború visszajött a képbe. Elsőre Washington kezdte el fenyegetni azokat, akik szerinte riválisok. Majd, amikor a feltételezett rivális nem hódol be, akkor Washington démonizálja.

A washingtoni udvari történészek által írt történelem szerint a modern idők leggonoszabb démonai a II. világháború japán és német kormányai, valamint a II. világháborút követően, Sztálin orosz kormánya. Ugyanis ezek az udvari történészek simán átlépnek a tényeken. Washington Japánt bele kényszerítette a háborúba azzal, hogy lehetetlenné tette Japán erőforrásokhoz való hozzáférését, majd ledobott rá két atombombát, amikor a japán kormány a megadást fontolgatta.

Woodrow Wilson amerikai elnök megígérte a németeknek, ha befejezik az I. világháborút, nem lesz területi vesztességük és velük szembeni kárigény. Ezt az ígéretet megszegték. Németországot feldarabolták, majd egyes területeket Franciaországhoz, Lengyelországhoz és Csehszlovákiához csatoltak, de kapott apró területeket Belgium, Litvánia és Dánia is. Az ígéret ellenére a Versailles-i békeszerződés értelmében Németországnak lehetetlenül nagy jóvátételt kellett fizetnie. Az előrelátó John Maynard Keynes kijelentette, hogy a jóvátétel miatt ki fog törni egy II. világháború. Egy szorgalmas és erős nép ilyen fokú megalázása, amelynek hadserege az I. világháború végén idegen területeket tartott ellenőrzése alatt, hűen bemutatja az úgynevezett „nyugati hatalmak” kétszínűségét. Hitler hatalomra jutását a franciák, angolok és az amerikaiak segítették. 1935-re Hitlernek kellő önbizalma volt ahhoz, hogy felmondja a versailles-i Szerződést. Ha Hitler ellenáll az önhittségének, és nem küldi a hadseregét Oroszország ellen, ahol gyakorlatilag megsemmisült, utódai mai is uralnák Európát.

1401850984A valódi történelem köszönő viszonyban sincs azzal, amit Washington állít és amire az amerikaiakat tanítják. Az amerikaiak többsége vakon elfogadja Washington háborúját a világgal. Ha az ebola és globális felmelegedés nem írtja ki az emberiséget, akkor az amerikai nép tudatlansága és Washington harca a világ hegemóniájáért egészen biztos ki fogja irtani.

Washington Is Destroying The WorldPaul Craig Roberts írásának (2014.10.07.) teljes fordítása. — Aki nem hallott volna róla. – Ki ez a Paul Craig Roberts? Az amerikai kormány pénzügyminiszterének volt a helyettese, és mint ilyen igen jól ismeri a washingtoni viszonyokat. Egy időben a Wall Street Journal segéd szerkesztője volt, és számtalan egyetemen tartott előadásokat. Több könyv szerzője, amelyekben kritizálja a rabló kapitalizmust. Ha többet akarsz tudni róla: http://www.paulcraigroberts.org/

Fordította : Antalffy Tibor

Forrás: www.antalffy-tibor.hu / paulcraigroberts.org

Egy újságíró szorongatja meg John Kirby ellentengernagyot Hagel védelmi miniszter kijelentése miatt, miszerint a revizionista Oroszország korszerű haditechnikájával már a NATO küszöbén van.

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.10.06. Kína figyelmeztette Európát

2014.10.05. Az amerikai alelnök bocsánatot kért a török elnöktől

2014.09.11. Oroszország nem megy bele újabb fegyverkezési hajszába

2014.09.04. Hagel: Amerikának meg kell őriznie haditechnikai fölényét

2014.08.27. Száz perc alatt érne Sanghajból San Franciscóba egy új tengeralattjáró

2014.01.18. Csökken Amerika katonai fölénye Kínával szemben

free counters

Káoszból rend: így működik a világ

“Adam (Spartacus) Weishaupttól egészen Karl Marxig, Trockíjig és Kun Béláig, Rosa Luxemburgtól Emma Goldmannig nyomon követhető egy világméretű összeesküvés, melynek célja a civilizáció aláásása és a társadalom újjászervezése a rosszindulat, az irigység, az erőszak ösztöneire, és a megvalósíthatatlan egyenlőség álmára építve. 

Ahogy Mrs. Webster olyan találóan rámutatott, a törekvés egyértelműen kimutatható szerepet játszott a Francia Forradalom tragédiájában. Ez volt a XIX. század valamennyi romboló mozgalmának mozgatórugója, és most végül az említett rendkívüli személyiségek, Európa és Amerika nagyvárosainak alvilági csoportja, hajánál fogva ragadta meg az orosz népet is és annak a hatalmas birodalomnak is vitathatatlan urai lettek.”
– Winston Churchill, az Illustrated Sunday Herald-ban 1920-ben megjelent cikkből

worldwar3Az összeesküvés koncepciója a legtöbb embert megijeszti, méghozzá olyan mértékben, hogy a világban folyó események irányítottságára mutató legtöbb bizonyítékot hajlandóak figyelmen kívül hagyni, hogy lelkiismeret furdalás nélkül elfogadhassák a történések véletlenszerű, kaotikus jellegét bizonygató elméleteket.

A kevésbé tájékozottak az Occam borotvája elv téves értelmezésére alapozzák a politika szörnyű eseményeinek magyarázatát. Úgy érvelnek, hogy egy adott problémát vagy válságot egyformán jól leíró magyarázatok közül azt érdemes elfogadni, amelyik egyszerűbb. Az elmélet azonban azt mondja, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján válasszuk az egyszerűbb magyarázatot. Tehát a magyarázatnak a bizonyítékoknak is meg kell felelnie, különben nem tekinthető igaznak.

Az irányított összeesküvés szkeptikusai gyakran szemet hunynak azon bizonyítékok felett, amelyek ellent mondanak az ő egyszerű magyarázatuknak és úgy érvelnek, hogy az egyszerűség önmagában is bizonyítja igazát. Más szóval nem érzik szükségesnek megvédeni egyszerű világnézetüket, mert az ő fejükben az egyszerűség önállóan is nyilvánvaló. Volt idő, amikor az emberek azt gondolták, hogy a bolygók üvegszálakon függve, egymás körül keringenek. Ez a magyarázat nyilvánvalónak tűnt számukra, mert ez volt a legegyszerűbb, amivel elő tudtak állni. Az Új Világrend és az összehangolt globalizmus szkeptikusai is hasonló logika mentén gondolkoznak.

Az egyik leggyakoribb gondolatmenetük, hogy a világ túl „kaotikus”, így amennyiben az elit valóban teljesen központosított, egységes világrendszert akar felállítani, akkor csúnyán elbukott. Aki egyetért ezzel a gondolatmenettel jobb, ha kicsit mélyebbre ás és megnézi a különféle konfliktusok és az állítólagos „ellenfelek” közötti hasonlóságokat.

Vegyük az Egyesült Államokat és Oroszországot például. A két nemzet hosszú történelemre tekint vissza az egymással szembeni ideológiai és egyéb ellenségeskedést illetően, és számtalanszor kerültek háború közeli helyzetbe. Az sem kétséges, hogy az átlag amerikai individualistának tekinti magát, míg az átlag orosz szocialistának vagy kommunistának. Emellett egy átlag orosz szemében az amerikaiak kapitalista imperialisták, míg magát humanistának mondja. Mi a helyzet azonban a kormányaikkal? Mi a helyzet a bankáraikkal és oligarcháikkal? Vajon ők is ellenségnek tekintik egymást?

Miért finanszírozták volna a Wall Street-i tőkések és az amerikai hadsereg az 1917-es bolsevik forradalmat, ha ez igaz lenne?

Amikor az internacionalisták elkezdték pénzelni a bolsevik forradalmat és lehetővé tették Oroszország számára, hogy kommunista birodalommá váljon, egy hamis paradigmát hoztak létre.

Az ezt követő hidegháború pedig tökéletes ürügyként szolgált a katonai-ipari komplexum számára egy hatalmas állandó hadsereg felállítására, amit bevethetnek a világ más államainak leigázására, illetve ma már magának az amerikai népnek az elnyomására.

A hamis kelet-nyugat paradigma ma is él, amelyben az amerikaiak az ügyetlen gazember, az oroszok pedig az elszánt harcos és jogos tiltakozó szerepét játsszák. Csakhogy az orosz és az amerikai vezetés ugyanazoknak a nemzetközi pénzembereknek és elit tagoknak felelnek.

Hogy friss példát is említsünk, az Egyesült Államok katonai műveletet indított az ISIS (ILIÁ) terrorszervezet Bagdad és Irak északi régiói felé közeledő erői ellen. Ha azonban az ISIS az ellenség, miért támogatja az Egyesült Államok (és szövetségese Szaúdi-Arábia) ugyanennek a szervezetnek a tagjait Szíriában és Irak más részein?

Kicsit furcsa, hogy ugyanaz a kormány, amelyik segédkezik a szervezet létrehozásában, most háborút folytat ellene. Nem lehetséges, hogy mégiscsak valami többről, egy összetettebb tervről van szó itt?

Ahogy a hírhedt Rahm Emanuel mondta: „Nem engedhetjük meg, hogy egy komoly válság kárba vesszen. Ez alatt azt értem, hogy ilyenkor lehetőséget kapunk olyan dolgok véghezvitelére, amiket korábban nem lehetett.”

És amennyiben a lehetőséget megteremtő válság nem, vagy nem akkor jelentkezik, amikor szükség lenne rá, miért ne teremtenének egyet, ami megfelel céljaiknak? Az elit generációk óta használja ezt a taktikát. Hegeli dialektikának hívják.

hegel_dialecticsGeorge Wilhelm Friedrich Hegel munkája szolgáltatta a kollektivista-szocialista ideológia alapját és inspirálta Marxot a Kommunista Kiáltvány megírására. Hegel államközpontú nézeteket vallott és úgy gondolta, hogy a kollektívát egy központosított kormánynak kell vezetnie, az individualizmust pedig fel kell áldozni a magasabb célokért.

Az állam „rendelkezik a legfelsőbb joggal az egyénnel szemben, akinek legfőbb kötelessége, hogy az állam tagja legyen… mert a világ lelkének joga minden különleges előjog felett áll,” – írta Hegel.

A dialektikáról szóló elméletében Hegel egy olyan stratégiát javasolt, amely segítségével, a szándékosan létrehozott megosztáson keresztül, a hatalmi elit képes lesz irányítani a tömegeket. A hegeli dialektika egyszerűen arról szól, hogy az uralkodó csoport létrehoz egy olyan problémát vagy válságot, amire az állampolgárok félelemmel reagálnak és megoldást követelnek, mire a vezetők felkínálják azt a megoldást, amit már a válság elindítása előtt bevezetésre szántak, és amelynek segítségével saját maguknak több, az állampolgároknak pedig kevesebb hatalma lesz.

A világ éppen azért tűnik megosztottnak és kaotikusnak, mert a globalista hatalom néhány tagja ilyenné alakította. Olyannyira, hogy bármelyik háborút hozva fel példának az elmúlt 100 évből, egy valamire való alternatív elemző könnyűszerrel szolgáltat ellentmondást nem tűrő bizonyítékokat arra, hogy nemzetközi bankok és elit szervezetetek rángatták a zsinórt mindkét oldalon.

Aki nem képes megérteni a „káoszból rend” elvét, az soha nem fogja megérteni, hogy mi történik.

Az irányított káosz több célt is szolgál. Például elvonja az emberek figyelmét és lehetővé teszi az elit számára más tervek észrevétlen bevezetését.

Sokszor bűnbakként is szolgál, egymás ellen uszítva az ekképpen pártokra osztott tömegeket. Erőszakos, destruktív következményekkel járó változások esetén egy könnyen azonosítható gonosszal lehet a legkönnyebben lecsillapítani a tömegeket. A globális célok finomra hangolásához az elitnek szüksége van okosan kihasznált bűnbakokra, ürügyekre.

Például az IMF már jó ideje beszél egy globális valutakosár bevezetéséről, ami az amerikai dollár helyébe lépne.

Micsoda véletlen, hogy Oroszország és a kelet szintén arra szólította fel a Valutaalapot, hogy a dollárt cserélje le az alap által kibocsátott Különleges Lehívási Jogokra (SDRs).

Végül (megint micsoda „véletlen”) az amerikai kormány elit tagjai gazdasági konfrontációba keveredtek Oroszországgal az Ukrajnában végbement irányított puccs segítségével, tökéletes ürügyet szolgáltatva a keletnek arra, hogy ejtse a dollárt és helyébe az IMF által kibocsátott valutát helyezze.

Bár egyesek szerint Vlagyimir Putyin a globalizmus elleni harc éllovasa, az orosz vezető éppen úgy támogatja a Nemzetközi Valutaalapot, mint nyugati kollégái és kijelentette, hogy az eddiginél is komolyabb szerepet szán Oroszország IMF tagságának:

A BRICS esetében számos egymással egybeeső stratégiai érdeket találunk. Elsőként a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer megreformálására vonatkozó közös szándékot, ami jelen formájában igazságtalan a BRICS országokkal és az új gazdaságokkal szemben. Aktívabb szerepet kell vállalnunk az IMF és a Világbank döntéshozói rendszerében. A nemzetközi monetáris rendszer nagymértékben függ a dollártól, vagy pontosabban, az amerikai hatóságok pénzügyi politikájától. A BRICS országok ezen szeretnének változtatni.

Igen Vlagyimir. Pontosan ezt akarják a társadalom manipulálói is az IMF-nél.

Talán kezd kirajzolódni a módszer: probléma, reakció, megoldás. Gazdasági vagy fizikai háborút indítanak kelet és nyugat között, a dollár pedig elvérzik a folyamat során. A tömegek igazságos és kiegyensúlyozott alternatívát követelnek a dollár, mint tartalékvaluta helyébe, hogy visszatérhessen a stabilitás. Az amerikaiak Oroszországot és a keletet vádolják pénzügyi problémáik kialakulásáért. A kelet pedig a pimasz nyugatot hibáztatja bukásáért. Érdekes módon egyik oldal sem vádolja a bankárokat, akik az egész csapásért felelősek. Az elit pedig megjelenhet a színen, mint geopolitikai megváltó és egy mindkét oldal számára szimpatikus Bretton Woods típusú megállapodással bebiztosíthatja a megálmodott globális valutarendszert. A globális valutával és hatalommal a helyén pedig már nincs messze a teljes globális kormányzás. Káoszból rend.

Céljait tekintve a folyamat inkább pszichológiai, mint politikai jellegű. Feltehetik a kérdést, hogy amennyiben az elit már teljes hatalommal bír a bankok és kormányok felett, minek neki egy globális kormány? A válasz, hogy ezek az emberek nem titkos, hanem nyílt globális kormányt akarnak. Azt akarják, hogy elképzelésüket a létezés tényeként fogadjuk el, mert csupán akkor tekinthetik győztesnek magukat, ha a hazugságukban való részvételt önként vállaljuk.

Az I. Világháború eredményeként létrejött a Nemzetek Szövetsége és azon vélekedés, hogy a szuverenitás szétválást és katasztrófát szül.

A II. Világháború az Egyesült Nemzetek Szövetsége és a Nemzetközi Valutaalap megalakulását eredményezte. Úgy gondolom, hogy egy harmadik világháború veszélye nehezedik a világra, amiben a monetáris fegyverek nagyobb szerepet kaphatnak a tömegpusztító fegyverekhez képest.

DenverLássuk be, hogy a globális egység minden egyes feltételezett bomlasztása végül erősebb központosítást eredményezett és erről a szkeptikusok általában megfeledkeznek.

A válságok alakulása arra enged következtetni, hogy a következő háború már a teljes globalizációt hozza el, amit az elitisták kis csoportja, a „bölcs uralkodó” szerepét öltve magára vezet majd, hogy békét és harmóniát hozzon a tömegeknek. Eközben a szkeptikusok minden józan-ész ellenére váltig állítják majd, hogy az egész csak a véletlen műve, és az események valahogy éppen az uralkodók kifejezett igényei szerint alakultak, így valósulhatott meg legfőbb vágyuk: a teljes globális diktatúra.

Forrás: www.idokjelei.hu / alt-market.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.08.09. Kitörlik a dollárt az orosz-kínai kereskedelemből

2014.08.01. Kína és a BRICS is segíthet Argentínának az adósságtörlesztésben

2014.07.24. Világpénz lesz a jüan

2014.05.31. A pénzrendszer defektjei: a dollár a hibás

2014.03.30. Jüan alapú elszámolóközpontok Európában

free counters

Az Iszlám Állam iraki erői elleni légicsapások valódi oka

Mindössze egyetlen nappal azután, hogy Barack Obama bejelentette az Irak területén található Iszlám Állam (IÁ vagy IS) előrenyomulása elleni „célzott csapások” jóváhagyását, az Egyesült Államok be is váltotta fenyegetését.

irak_f18sA legalább két hullámban indított légicsapások különböző célpontok ellen irányultak. Az egyik elvileg eltalált egy IS aknavető állást és egy Erbil közelében vonuló konvojt. Az Iszlám Állam erői már csupán félórára jártak Erbil városától, Irak kurd területének fővárosától. A Pentagon szóvivője szerint a csapásokat egy repülőgép hordozóról indított két FA-18s vadászgép teljesítette.

Az amerikai elnök kijelentette, hogy a csapásokra a népirtás megakadályozása, valamint a keresztények és egyéb vallási kisebbségek védelmében volt szükség. Ilyen légicsapásokra Irak területén 2011 óta nem volt példa.

Érdemes azonban megvizsgálni a bombázás kezdeményezésének körülményeit és feltárni, hogy valójában mi is késztethette az amerikai hadsereget, hogy éppen most lépjen, miután hosszú ideig hagyták, hogy a nyugat (ezen belül is az Egyesült Államok) finanszírozásával indított, általa irányított és felfegyverzett ISIS (ILIÁ) hatalmas területeket foglaljon el Irakban.

irak_isil2Miért éppen most kezdtek el bombázni és miért éppen Erbil körül?

A válasz a kérdésre abban az egyszerű tényben keresendő, hogy az Erbil városát körülvevő kurd terület az amerikai olajérdekeltségek központja.

A 1,5 milliós várost a kurd területen működő olajipar igazgatási központjának tekintik, és innen származik az ország olajtermelésének egynegyede. A terület olajtartalékai olyan jelentősek, hogy a kurdok szerint, Iraktól történő elszakadásuk esetén, független kurd államként, a világ kilencedik legnagyobb olajtermelője lennének.

irak_isil9John B. Judis a következőket írta a New Republic oldalán:

Amennyiben az Iszlám Állam átvenné a hatalmat Erbil felett, veszélybe sodornák az ottani olajtermelést és ezzel a globális olajellátást. Az árak emelkedése egy olyan időszakban, amikor az Iraki olaj egyik vásárlója, Európa, még az előző válságból sem lábalt ki, komoly csapást jelentene a nyugat számára. Az olajárak már az Iszlám Állam jelentette veszély hírére is emelkedésnek indultak múlthét csütörtökön és az amerikai olajcégek, a Chevron és az Exxon Mobile, megkezdték munkatársaik evakuálását Kurdisztánból. Az olajkereskedők azonban azt jósolják, hogy az amerikai beavatkozás megállíthatja az árnövekedést.

„Az amerikai légicsapások visszafogják az olajárakat, mivel a lépés demonstrálta az IS számára, hogy meddig mehet el és egyúttal megerősíti a stabilitást Irak déli részén és Kurdisztánban,” nyilatkozta Oliver Jacob, svájci olajipari elemző a Reuters hírügynökségnek.

Az olajtermelés fennakadásával kapcsolatos aggodalmak pedig nem csupán az amerikai, hanem a brit olajipari cégeket is érintik, amik szintén megkezdték munkatársaik evakuálását.

Ezeknek az információknak a birtokában talán érthetőbbé válik, hogy miért indít az Egyesült Államok légicsapást egy olyan szervezet ellen, amit rövid idővel korábban segített hatalomra az általa nyújtott finanszírozással.

Az a helyzet, hogy az al-Kaida, az Iszlám Állam és sok más terrorszervezet, a CIA arab légiójaként működik, elsősorban azzal a céllal, hogy a kiszemelt kormányokat meggyengítsék vagy megdöntsék, és egyúttal állandó mumusként szolgáljanak a hátország lakossága számára, hogy így viszonylag ellenállás nélkül adják fel állampolgári és alkotmányos jogaikat a vélt biztonság fejében.

islam_caliphateAmikor azonban egy zsoldos hadsereg az olajtermelést, vagy a világ oligarcháinak egyéb projektjeit veszélyezteti, a problémát gondolkodás nélkül kiiktatják, a veszélyt pedig semlegesítik.


Forrás: www.idokjelei.hu / Activist Post

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.08.11. Az al-Kaida tagjai csoportosan állnak át az Iszlám Államhoz

2014.08.08. Obama engedélyezte a célzott légicsapásokat az amerikaiak védelmében

2014.07.07. Mecsetrombolásba kezdett az Iszlám Állam

2014.07.02. Irán és Asszad mellett harcolhat Obama és Izrael?

2014.06.30. Egy új állam a Közel-Keleten: Kikiáltották az Iszlám Államot

free counters

Komlói siker a X. Göcsej Filmszemlén

Zalaegerszegen 2014. május 16-17-én rendezték meg a X. Göcsej Filmszemlét. A fesztivál egyik legjelentősebb kategóriájában, a dokumentumfilm kategóriában, volt a legnagyobb a verseny, mivel ide érkezett a legtöbb pályamunka.

göcsejA Baranya Televízió munkaközössége készítette „A Nagybereki Állami Gazdaság után” című dokumentumfilmet, melynek rendezője Magyar Ferenc.
A filmet a háromtagú zsűri (Koltay Gábor, Halmy György, Medveczky Balázs) a filmszemle legjobb dokumentumfilmjének tulajdonította és a NMHH különdíjával is jutalmazta.
Koltay Gábor rendező szerint a film minden egyes másodperce oda szegezi a nézőt a képernyők elé, ami nagyon fontos eleme minden jól sikerült alkotásnak. Halmy György rendező megemlíti a film kapcsán, hogy egy dokumentumfilmet így kell megrendezni, hiszen esetünkben a stílus, tökéletes harmóniában áll a tartalommal. A zsűri egybehangzó véleménye szerint a film rendelkezik egy egyedi rendezői szemléletmóddal, ami a Baranya Televízió alkotóinak egyfajta egyéniséget kölcsönöz.

göcsej_filmszemle1Filmünk érdekessége, hogy a pozitív szakmai elbírálás ellenére nagyon sokáig kérdéses volt a vetítést lebonyolító televízió kiléte, hiszen két magyarországi médiaszolgáltató is az utolsó pillanatban lépett vissza a szerződés aláírásától. Hogy miért? Arra csak tippelni tudunk…

gocsej-filmszemleA film értékelése során többször felmerült, hogy nagyon kevés ilyen jellegű tényfeltáró dokumentumfilm készült eddig hazánkban, különösen olyanok, melyek a rendszerváltás időszakát dolgozzák fel a maguk szomorú valóságában.
A Balaton Nagybereki Állami Gazdaság sorsa tökéletesen bemutatja azt a privatizációs folyamatot, ami az 1989-1994-es időszak alatt átírta Magyarország gazdasági térképét. Kevés rendező merte eddig felvállalni azoknak a rendszerváltás utáni privatizációs jelenségnek a bemutatását, aminek köszönhetően a magyar gazdaság jelentős része potom pénzért külföldi tulajdonba került.
A film nem csak arra helyezi a hangsúlyt, hogy egy lehetőségekkel teli magyar gazdaság 10 Ft/hektár éves bérleti áron került idegen kézbe, de a többi hasonló sorsra jutott magyar földterületre és vállaltra is szeretné felhívni a figyelmet.

göcsej_filmszemle„A Nagybereki Állami Gazdaság után” c. filmünkkel reméljük, el tudtunk indítani egy folyamatot, amiben nagy nyilvánosság elé kerülhetnek majd mindazok a privatizáció áldozatául esett vállalatok történetei is, amikről eddig sehol sem hallhattunk.

A Nagybereki Állami Gazdaság után – trailer


A X. Göcsej Filmszemle dokumentumfilm kategóriájának I. helyezett alkotása.
A teljes film ITT tekinthető meg!

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.03. 09. A Nagybereki Állami Gazdaság után

2014.02.13. A GMO-mentesség vége?

2012.03.12. A mezőgazdaságban pénz van…

free counters

Az emberek egyre butábbak és gyengébbek

A tudósok rájöttek, hogy az emberek testének mérete és értelmi képességei jelentősen csökkentek elődeinkhez képest. A Cambridge Egyetem egyik elismert professzora azt mondta, hogy „jó erőben lévő sportolóink is eltörpülnek az őseink mellett.” Ennek egyik legfőbb oka az emberi génállomány romlása. A Corness Egyetem kutatója, Dr. John Sanford és más tudósok közreműködésével végzett kutatás arra a megdöbbentő eredményre jutott, hogy a génjeink sok tízezer hibát (mutációt) tartalmaznak és a helyzet minden egyes generációval egyre romlik, ahogy újabb és újabb hibák adódnak a már meglévőkhöz. Ennek tükrében nem meglepő tehát, hogy elődeink nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak és okosabbak voltak nálunk. A helyzet az, hogy jobb génekkel rendelkeztek.

idiocracySok ember számára ez megdöbbentő felfedezésnek számít, mert azt feltételezték, hogy az emberiség fizikailag és mentálisan is folyamatosan „fejlődik” az elmúlt generációkhoz képest. A valóság ennek éppen az ellenkezője. A Cambridge Egyetemen végzett kutatás szerint a ma élő emberek gyengébb fizikumúak, mint több ezer évvel ezelőtt élt őseink:

„Legkiemelkedőbb sportolóink is eltörpülnek az őseink mellett,” nyilatkozta Dr. Colin Shaw az Outside Magazinnak. „Egyértelműen gyengébbek vagyunk, mint régen.”

A kutatás az i.e. 5300 és i.sz. 850 közötti időszakból származó csontvázakat vizsgált.

A csontvázakat a Cambridge Egyetem diákjainak csontjaival vetették össze és azt találták, hogy az i.e. 5300-ban élt földművelők combcsontjai éppen olyan erősek voltak, mint egy edzésben lévő terepfutóé.

Szintén a Cambridge Egyetemen végzett korábbi kutatás pedig azt találta, hogy testünk és agy térfogatunk is „jelentősen kisebb”, mint több ezer évvel ezelőtt élt őseinké:

idiocracy1A Cambridge Egyetem által végzett korábbi kutatás azt találta, hogy az emberek testmérete jelentősen csökken.
A szakértők szerint az emberiség túl van a csúcspontján és a modern kori emberek 10 százalékkal alacsonyabbak és kisebbek, mint vadászó őseink.

Ha ez nem lenne elég lehangoló, azt is kiderítették, hogy az agyunk is kisebb.
A kutatás eredményei cáfolják azt a korábbi feltételezést, hogy az emberek az idő előrehaladtával nagyobbak és magasabbak lettek, aminek alapját a közelmúlt fizikai fejlődésre vonatkozó adatok szolgáltatták.

A tudósok szerint a csökkenés az elmúlt 10.000 év során történt és a mezőgazdaságot, a korlátozott étrendet és a rossz táplálkozási szokásokhoz és a betegségek terjedéséhez vezető elvárosiasodást nevezik meg a fő okoknak.

Érdekes. A legtöbb film alacsony, buta, hajlott hátú emberként mutatja be őseinket, akik alig voltak képesek életben maradni a hideg, kegyetlen körülmények között.

A tények mást mutatnak.

Az emberi faj fizikai hanyatlásának legfőbb oka a génállomány folyamatos és szisztematikus romlása. Dr. John Sandord szerint minden ember több tízezer káros mutációt hordoz a génjeiben és további 100 új mutációt ad tovább a jövő generációinak. Sok tudós úgy vélekedik, hogy ez idővel egy úgynevezett „genetikai összeomláshoz” vezet majd. Gerald H. McKibben és Everett C. McKibben a következőket írják tanulmányukban:

3273980_f260A genetikusok már jó ideje aggódnak az emberi gének mutációi miatt, valamint azért, mert a generációnkénti egy darab per fő káros mutáció genetikai degenerációhoz vezet. A korábbi feltételezések alapját a valóságnál jelentősen alacsonyabbnak vélt becslések képezték. Az egészen 2002-ig visszamenő eredmények azt mutatják, hogy az emberi mutációs ráta generációnként 100 hiba (helytelen kód) per fő. Egyes tudósok szerint ez az érték közelebb van a 300-hoz.

Azonban a fejenkénti 100 hiba is súlyos következményeket jelent és ez az érték folyamatosan emelkedik. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy az emberi génállományban bekövetkező mutációk nagy része, de talán mindegyike szükségszerűen káros. „Már a saját generációnkban bekövetkezett károkat sem képes senki helyreállítani, akkor sem, ha meg tudnák akadályozni további mutációk bekövetkezését.” A folyamat minden jel szerint egy visszafordíthatatlan, lefelé irányuló spirál, ami „mutációs összeomláshoz” vezet.”

A jelen technológiai fejlődésének tükrében ezek a kutatási eredmények bizonyára sokaknak hihetetlennek tűnnek, pedig ez a helyzet. A Stanford Egyetem egyik biológia professzorának két közelmúltban közzétett tanulmányában azt olvashatjuk, hogy az emberiség elbutulása évezredek óta tart:

Az emberek okosodnak vagy butulnak? A modern életvitelt és technológiát bármelyik korábbi generációval összevetve az ember azt gondolná, hogy egyre okosabbak vagyunk. Azonban Gerald R. Crabtree professzornak a Genetikai Trendek folyóiratban megjelent két tanulmánya azt állítja, hogy az emberiség folyamatosan veszít mentális teljesítményéből és ez a folyamat 2000-6000 éve tart! A professzor szerint ezt a neo-darwini evolúció alappillérének tekintett genetikai mutációk okozzák.

Tehát Crabtree professzor szerint is a génállományban felhalmozódó hibák okozzák a degenerációt:

A 1000 Genomes Project Consortium által szolgáltatott adatok és a Nature folyóiratban megjelent két tanulmány alapján Crabtree professzor úgy becsüli, hogy az elmúlt 3000 évben (hozzávetőleg 120 generáció alatt), 5000 olyan mutáció történt a génállományban, ami befolyásolja mentális képességeinket. Azt állítja, hogy míg ezek legtöbbjének nincs hatása, 2-5 százalékuk káros, és szinte mérhetetlenül kicsi töredékük javítja a fittséget. Crabtree professzor a káros és jótékony mutációk arányára alapozza becsléseit.

mutationHa őszinték akarunk lenni magunkkal, elég szétnézni a világban és elegendő bizonyítékot láthatunk mentális képességeink csökkenésére…

Forrás: http://www.idokjelei.hu / The Truth Wins

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.05.11. Nem állunk készen az idegenekkel való találkozásra

2013.12.14. Rejtett kódot találtak a DNS-ben

2013.05.27. Idióták paradicsoma: Csökken a nyugati nemzetek IQ-ja

free counters

Merre tart az emberiség?

Herman Melville műve, Moby Dick a fehér bálna, hűen adja vissza az emberi természetet, és annak következményeit. Ahogy ezt tette William Shakespeare, Erzsébet királynő Angliájában, vagy Fjodor Dosztojevszkij a cári Oroszországban. Az önpusztítással a bálnát üldöző hajón a legénység éppen úgy tisztában volt, mint ahogy napjainkban is sokan tudjuk, hogy a multik profitjára, az erőforrások kegyetlen felélésére épülő fogyasztói társadalom halálra van ítélve. [Nem csalok. az eredeti szöveg így szól: Many of us know that a consumer culture based on corporate profit, limitless exploitation and the continued extraction of fossil fuels is doomed.]

klima_valtozasAz amerikai gazdasági rendszer, csak úgy mint a képviseletei demokráciánk, egy fikció. A FED havonta nyújt át ezüsttárcán 85 milliárd dollárt a kormánynak. Most már 5 éve táplálják Washingtont és a Wall Street-et. A FED sok billió (1012) dollárt kölcsönöz, gyakorlatilag kamatmentesen, bankoknak és vállalkozásoknak, akik hatalmas kamatok mellett (akár 30 % THM) kölcsönzik ki a népnek. Az ország oligarchái spekulálnak ezekkel a pénzekkel egy túlfűtött részvénypiacon. Becslések szerint a bankok 15-20 billió dollár haszonra tettek szert. És a gazdasági rendszer meglopása az összeomlásig fog folytatódni.

Ezzel egy időben az ökológiai rendszer szétesik. Az óceánok állapotával foglalkozó nemzetközi kutatócsoport jelentése szerint az óceánok sokkal gyorsabb változnak, mint ahogy ezt korábban feltételezték, egyre inkább válik alkalmatlanná az élővilág fenntartására. A kibocsátott CO2 legnagyobb részét az óceánok fogták fel, plusz felvették az atmoszférában jelentkező többlet hőt. Ebből következik, hogy az óceánok vize felmelegszik és egyre savasabbá válik, miközben csökken a tápanyag tartalma és növekszik az oxigén vesztése. Ezt nevezik a tudósok „halálos hármasnak”, és hozzáteszik, hogy az ismert eddigi öt tömeges kihalás mindegyikét a „halálos hármas” valamelyike előzte meg. Az óceánok 55 millió év után újra efelé tartanak.

Ezzel kapcsolatban a Hawaii University legfrissebb tanulmánya szerint a globális felmelegedés már elkerülhetetlen, legjobb esetben a bekövetkezést lehet lelassítani. Ötven éven belül a Föld legnagyobb része ember számára lakhatatlanná válik. Százmilliók fogják elhagyni otthonaikat. Sok millió faj ki fog halni.

moby_dickCsak úgy, mint a bálnavadász hajó legénysége racionalizáljuk a kollektív őrültséget. Mindenki óvatosságra int, le kell állni a gazdasági, politikai, környezeti katasztrófa felé történő menetelésünkkel, vissza kell fogni a CO2 kibocsátásunkat, de ezeken a döntést hozó elit átlép, sőt nevetségessé teszi a figyel-meztetőket. A vészjeleket pedig: egyre gyakoribb szárazságokat, gleccserek és sarki jég gyorsuló olvadását, egyre erősödő tornádókat és hurrikánokat, termésvissza-eséseket, egyre súlyosabb árvizeket, szokatlanul heves erdőtüzeket nem veszik észre. Helyette a végtelen hatalom birtoklásának illúziójában hedonisztikus életstílust kergetnek.

Friedrich Nietzsche szerint csak néhány embernek van lelkiereje, hogy vészhelyzetben szembenézzen – megfogalmazása szerint – az emberi valóság poklával. A legtöbben nagy szorgalommal ignorálják a szembenézést, de vannak, akik kielégíthetetlen kíváncsiságtól hajtva keresik az igazságot.

Hanyatló civilizációk üldözik a független gondolkodókat, mert nem akarják, hogy a tömegek belenézzenek a rájuk váró „pokolba”. Ilyen gondolkodók – Noam Chomsky, Ralph Nader, Cornel Wets – akik elutasítják a véget nem érő fejlődés illúzióját. Ragaszkodnak ahhoz, hogy létünket a természet törvényei szabják meg. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor a Földet át fogjuk adni a mikrobáknak.

Clive Hamilton: “Requiem for a Species: Why We Resist the Truth About Climate Change” (Rekviem az emberiségért – a klímaváltozás tényét miért nem akarjuk elfogadni) munkájában lefesti „a katasztrofális klímaváltozás bizonyosságának elfogadásával járó megkönnyebbülést. A „hamis remény” felszámoláshoz ismeretek és megfelelő érzelmek szükségesek. Az első viszonylag könnyen elérhető. A második sokkal keményebb dió, mert azt jelenti, hogy azok, akiket szeretünk, beleértve gyermekeinket is, néhány évtizeden belül bizonytalanságnak, szenvedésnek lesznek kitéve, esetleg korai halálnak. Igen nehéz elfogadni az elkerülhetetlen katasztrófát, miközben azt tapasztaljuk, hogy a hatalmat gyakorló elit a füle botját se mozdítja. Napjaink legijesztőbb egzisztenciális küzdelmét ezen szörnyű ténynek a megemésztése jelenti.

ColumbusAz emberi faj, elsősorban a fehér ember 500 év óta fosztogatja, leigázza, kihasználja, és szennyezi a Földet, miközben legyilkolja azokat a természeti népeket, akik útjában állnak. Most értek el az út végére. Az a technikai és tudományos módszer, ami soha nem látott kényelmes életet teremtett, valamint egy parányi, globális elit rendelkezésére álló pártatlan méretű katonai és gazdasági erő az, ami megpecsételi a sorsunkat. A végtelen gazdasági növekedés és kizsákmányolás mániája elátkozta az Embert, kimondta a halálos ítéletünket. De még a gazdasági és ökológiai rendszerünk látványos felbomlása után, a minden idők (1850 óta mért) legforróbb év (2012) megtapasztalását követően se vagyunk képesek leállítani a globális kapitalizmust. Az emberiség hozzákötötte magát az ítéletnapjának gépéhez, amely célba vette a szakadékot.

Fejlett civilizációknak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy elpusztítják önmagukat. Antropológusok, mint Joseph Tainter: „The Collapse of Complex Societies” (Fejlett civilizációk összeomlása), Charles L. Redman in “Human Impact on Ancient Environments” (Az Ember kihatása az ősi környezetekre), és Ronald Wright in “A Short History of Progress” (A társadalmi fejlődés rövid története) kimutatták a jól ismert mintát, ami szerint a rendszerek összeomlanak. Ma ettől csak annyiban van eltérés, hogy civilizációnk bukása magával viszi az egész bolygót. Ez alkalommal nem lesz „új világ”, amit ki lehet zsákmányolni, nem lesznek ősi civilizációk, amiket meg lehet hódítani, nem lesznek emberek, akiket rabszolgaságba lehet dönteni. Az emberi faj és a Föld között dúló jelenlegi ütközet meg fogja velünk tanítani a végtelen kapzsiság, arrogancia, pénzimádás következményeit.

A történelem tanulsága szerint a fejlett társadalmak csúcsragyogását és szélsőséges jólétét az összeomlása követi.

hedges* A fentiek Chris Hedges szerző és publicista 2013. október 13-án, Santa Monicán (Kalifornia) tartott beszédének a magyarra fordított változata.

Fordította: Antalffy Tibor

Forrás: antalffy-tibor.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.04.24. Rohamosan fogy a gleccserekkel borított terület a Mount Everesten

2014.03.17. Ez lenne az igazi fegyver az éhezés ellen?

2014.02.28. Az erdei fenyők illata enyhítheti a klímaváltozás hatásait

2014.01.28. A gazdag országok fejlődő térségekbe “helyezik ki” CO2-kibocsátásukat

2014.01.04. Nagy pénzeket fizetnének a multik az emisszióért

free counters

Ukrajna és a végjáték

Egyrészről az Ukrajna feletti harc az USA, az EU és Oroszország közötti véres háború része, aminek célja a területszerzés, és amiben a kormányok mellett a titkosszolgálatok, a nagyvállalatok és a bankok is részt vesznek. Eggyel magasabb szinten azonban, szokás szerint, a globalista elit játékosait találjuk. Az ő indítékaik egészen mások. Számukra minden konfliktus új lehetőséget kínál, hogy az események utáni tárgyalásokkal előrébb vigyék hosszú távú tervüket. A tárgyalások célja pedig egy olyan törvénybe iktatott szerkezet kialakítása az ellenfelek közötti együttműködésre, ami az előző szerkezetnél nagyobb.

orosz_krim4A II. Világháborúban például több bank és nagyvállalat (Standard Oil, ITT, IBM, stb.) is volt, amelyik mindkét oldalt segítette, a háború után pedig sokkal nagyobb piac jött létre számukra (Európa, USA) a korábbinál. Az európai újjáépítési erőfeszítések során az amerikai kormány megbizonyosodott afelől, hogy ez így legyen. A II. Világháború után maga Európa is nekilátott az unió létrehozásának, erőfeszítéseik eredményeként pedig létrejött egy hatalmas bürokrata gépezet, ami ma már egy egész kontinenst ural.

A globalista hatalomszerzési recept lényege: teremts konfliktust, majd a konfliktuskezelés részeként bizonyosodj meg arról, hogy egy nagyobb együttműködési szerkezet jöjjön létre, amit te irányítasz. Ily módon több ember, föld, forrás és munkaerő kerül közös fennhatóság alá.

Van azonban egy kivétel. Amennyiben a szembenálló felek valamelyike a konfliktus után nem hajlandó megépíteni ezeket az együttműködő hidakat, a globalista terv nem működik.

Itt jön képbe az ukrán helyzet. Amennyiben Oroszország vagy az USA, a konfliktus lezárása során nem hajlandó együttműködési szerkezeteket építeni (akár nyíltan, akár zárt ajtók mögött), az engedetlen fél válik a globalista káosz és destabilizáció célpontjává.

ukraine-deesA támadás addig folytatódik, amíg a renitens fél vissza nem tér a klubba.

A vádaskodások, fenyegető retorika és olyan címkék, mint „új hidegháború” mögött, maga Ukrajna csupán egy bábú a globalista játékban, amit arra használnak, hogy az orosz és amerikai játékosokat közelebb hozzák egymáshoz, ha kell a hajuknál fogva. Közelebb, de nem egyetértésben, hanem amolyan globalista módra.

A globalista terv ugyanis mindig is az egységes globális Nemzet létrehozása volt, ahol megszűnnek a határok és ahol a pénzt, üzleti és politikai hatalmat birtokló osztály végre felülhet a trónra. Ez nem egy bal- vagy jobboldali program, bár sokszor a bal- és jobboldal közötti, szándékosan elmélyített konfliktusok mögé rejtik. Egy olyan valóságot hoznak létre, amiben a bal kontra jobb tűnik az egyetlen létező politikai játéknak. Ettől még játék marad.

orosz_coldwarAz igazi játszma pedig egészen más.

A globalista tervet hívhatjuk szocializmusnak, kommunizmusnak, fasizmusnak, korporatizmusnak, liberalizmusnak, konzervativizmusnak, vagy aminek akarjuk. Mindegyik címke tartalmaz némi igazságot, de a globalizmus egész egyszerűen hatalom. Ennyi. Fentről lefelé irányuló hatalom.

Igen, van néhány kérdés, amiben a bal- és a jobboldal nem ért egyet. Ezek a nézeteltérések fontosak a feszültségkeltésben, hiszen az érzelmek felkorbácsolásával lázban, tehát megtartják a támogatókat, akik így a barikádok mögül rendületlenül ontják majd tovább a vádakat az ellenfél irányába.

A globalistáknak ilyen jellegű figyelemelterelésekre van szükségük, hogy módszeres munkájukat viszonylag háborítatlanul végezhessék a háttérben.

Amennyiben az ukrán helyzet a tervek szerint alakul, a konfliktus végén az amerikai és orosz felek fújnak majd egymásra még egy darabig, majd megjelenik a közbenjáró. Talán a Rockefeller táborból. Egy privát tanácskozás során közli: „Fiúk, itt az ideje lehiggadni! Van egy tervünk. Ezzel a tervvel mindenki nyerni fog. Nem üres kézzel mentek haza. Tessék: Itt van ez meg ez.”

A békeszerző.

dees-nwo-logo-atop-pyramid-of-skulls-300x300Az új együttműködési szerkezet persze még nagyobb lesz és mindenki szemében jónak tűnik majd. A háttérben rejlő indíték azonban nem egyéb, mint egy újabb lépés a föld nevű bolygó egyetlen nemzetté kovácsolásában az egységes hatalmi rendszer fennhatósága alatt, amit az elit uralkodók [végül pedig „Az” Uralkodó] irányít majd.

David Rockefeller 2003-ban megjelent emlékirataiban nyíltan beszélt erről a törekvésről:

„Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak is. Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.”

Forrás: www.idokjelei.hu / Activist Post

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.04.01. A NATO felfüggeszti a gyakorlati együttműködést Oroszországgal

2014.03.29. Berkut-parancsnok: átálltunk, mert Kijev elárult bennünket

2014.03.29. Moszkva ellenlépéseket tett a nyugati fenyegetés miatt

free counters

A Nagybereki Állami Gazdaság után – a dokumentumfilmről, mely már a levetítés előtt vihart kavart

A privatizáció egy elitnek a magyar vagyon értékeinek átadása volt – alapvetően külföldi érdekeltségeknek, fenntartva a látszatot, hogy ez a legoptimálisabb lehetőség a piacgazdaságba való átmenet idején.  Ebből a vagyonból természetesen juttatni kellett a magyar állampolgároknak is, de nekik alapvetően piaci alaphoz közelítő mértékben. Akik közelebb voltak ahhoz a bizonyos húsos fazékhoz, természetesen nem kellett piaci áron megvenniük a gyárakat, földeket, „jutányos” áron is megkaphatták azokat.

nagyberekA „Nagybereki Állami Gazdaság után” című dokumentumfilm egy kiragadott példája a nemzeti vagyon elkótyavetyélésének. A film az ország akkori negyedik legnagyobb állami gazdaságának az átjátszását dolgozza fel. Talán nem is lenne semmi baj vele, ha legalább annyian (2300) dolgoznának és legalább olyan termelékenységgel és annak hasznát a magyar állam, a magyar emberek is élveznék. Jelenleg semmitmondó gazdálkodás folyik a területen és kb. 100 fő foglakoztatása.

A területet az akkori ÁVÜ (Állami Vagyonügynökség) 10,- Ft/ha/év bérleti díjért adta bérbe az akkori „érdeklődőnek” a Braun cégcsoportnak. Összesen 7 724 ha (77 240 Ft/év).

nagyberek-vadaszlesBraunék vadászni jártak a területre és szoros kapcsolatuk volt az akkori vezetéssel. Az állami gazdaság legújabb vezérigazgatója – Baumstark Mihály – leépíti a gazdaságot, a következő indokkal: meggondolatlan és szakszerűtlen intézkedéssel „egyetlen tollvonással” milliárdokat vontak el 1990-ben a mezőgazdaságtól (Somogyi Hírlap 1993.11.30)… Baumstark rohan az ÁVÜ-höz, hogy még a privatizációs törvény megszületése előtt át tudja passzolni a területet Braunéknak (hogy a háttérben milyen megbeszélések folytak talán sosem tudjuk meg!).  A terv sikeres is lesz. Beadja a papírokat és az ÁVÜ ügyvezető igazgatója Csepi Lajos alá is írja gyorsan a szerződést. A papírok beadása után 4 hónappal már Brunéké a terület… egy a magyar állam és a Braun cégcsoport közös vállalatával a Hubertus Rt.-vel.

Az új közös cég vezetője ugyancsak Bumstark Mihály, aki rövid időn belül lemond a közös cégről és az egész Balaton Nagybereki Állami Gazdaság területe és kiszolgáló épületei mind a Brunéknak átengedi – indok: a gazdaságtalan a cég tevékenysége, csak problémája van belőle az államnak.

Baumstark Mihály érdekes egy személyiség. Nem tud vezetni, talpra állítani egy addig prosperáló állami gazdaságot, de jelenleg Csányi Sándor egyik leg befolyásosabb emberre mind az OTP-nél, mind a Csányi „farmokon”.

Still0912_00006És, ha már Csányinál vagyunk Csányi Sándort is ugyan az a Csepi Lajos nevezi ki 1991-ben az akkori Budapest Bank élére. Egy év múlva már pályáztatják a Budapest Bank vezetői székét, de nem vesz részt a pályázaton, hanem kinevezi Antal József az OTP élére, ahol tudjuk, hogy a mai napig is a trónban ül. Van is miért, hiszen az OTP is az egyik legnagyobb érdekelésű bank devizahiteles szerződések terén is. Sok – sok családot, embert nyomorba dönt, áttételesen kiüldöz az országból.

Csányi Sándor nem egy talentum. Csányi azoknak az érdekeltségi csoportoknak segítségével halad előre, akik mélyen a privatizációt is intézték. Magasan a legnagyobb állami támogatásokat szakítja ki az államkasszából, nem csoda hiszen (sajnos) együtt szotyolázik a focimeccseken Orbán Viktorral országunk vesztőjével. Ugye senki nem gondolja, hogy ez a közös barátság csak a meccsről szól! Főleg Csányi részéről. A megnyert pályázatok és a számára elért sikerek nem ezt mutatják – ugye ez tiszta!

b046-1Számunka, akik ezt a dokumentumfilmet elkészítettük egy nagyon nagy kérdés maradt: hogy lehet, hogy Antal József, aki elkötelezettje volt (legalább is ezt hangoztatta) annak, hogy leszámol a kommunista nomenklatúrával az ÁVÜ székébe Csepi Lajost volt KISZ KB-st ülteti.

Magyarázat egyetlen egy maradt: tényleg van egy pénzügyi csoport, akik sokkal nagyobb befolyással van a politikai életre, a közemberek mindennapjaira, mint mi azt gondolnánk. Tudjuk, hogy ez nagyon sokkoló lehet, de a négy évenként megtartott választások, csak az emberek demokráciába vetett hitét erősítik, ami már régen nem a demokráciáról szól.

nmhh-logoItt láthatnak egy kis részletet, előzetest a filmből, de a Médiahatósággal kötött szerződés miatt addig nem tudjuk közkinccsé tenni, amíg egy országos TV le nem adja. Már kettő visszalépet (köztük a köztudott FIDESZ TV). Kérdeztük, hogy miért és hogy „timeline”-on van és kivágunk belőle bármit, de azt válaszolták, hogy őket ez már nem érdekli. Mi tudjuk, hogy a filmben, ha megemlítjük pl.: Csányi nevét rossz színben, akkor az világot elsöprő bűn, de a tények azok tények maradnak!


facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.02.27. Maffiahálózat uralja a magyar vidéket

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

free counters

Valóban a háború küszöbén áll a világ?

Egy évszázaddal ezelőtt az osztrák trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a történelem megismétli önmagát?

ww31914-ben a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval. Az optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget lehet vetni minden háborúnak. A koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új terjeszkedési nézetekkel is ellentétes. Feszültség alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt „új” gazdaságok ambíciói között.

Ugorjunk az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet ez a felállás valamire?

Margaret MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora (akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit) szerint igen. Margaret nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző és újságíró jutott hasonló következtetésre. És így vélekednek a kínai szakértők is.

„Akik nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,” mondják egyesek. Talán.

Mark Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.” Amennyiben ez igaz, lássunk néhány sort a versből:

Letűnő birodalmak: a jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
Előkelő hely a világban: az új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
Globális forráspontok: szakadár államok és vitatott területek;
Globalizáció: annak minden „előnyével” és nyomásával;
Fegyverkezési verseny: az új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.

A rím mindenképpen fellelhető.

Lássuk akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:

Hanyatló birodalom

Melyik volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben. trenches

[Időkjelei: Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen irányító családok nem.]

Vajon most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?

2013-ban komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen, tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés okaival.

Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma és erkölcsi irányadója címet. Az ország nemcsak nemzetközi, de számos belső gonddal küzdd, miközben Barack Obama egy olyan egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad.

nsa_moszkva1Egy olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden, beleértve saját állampolgárairól. Egy olyan nemzetről, amely felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját drónjai esküvői meneteket bombáznak.

Egy évtized óta először ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel szemben. Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a valósággal?

A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és ítélet-végrehajtója. Irakban és Afganisztánban már láthattuk, hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.

Előkelő hely a világban

Akkoriban Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”, ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re.

Vajon láthatók párhuzamok a mai Kínával?

Gazdasági növekedése egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő.

Kína elkezdte újdonsült erejének fitogtatását.

china_navy1A Dél- és Kelet-Kínai tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül, amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő” amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is.

Ezek mellett Kína is táplál sérelmeket.

Számos olyan háborút vívott, amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta és elnyomta az országot. Újabban pedig egy olyan világrendbe próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul. Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező ország nemzeti büszkeségét. Kína úgy érzi, többé nem kell csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot.

És akkor ott van még India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb tengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező, amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell.

Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy évszázaddal ezelőtti időkkel.

Globális forráspontok

Ma terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót használták. Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek. Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az újságok címlapjait. Valamennyi eseményt a társadalmi elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon, nyelven és valláson túllép.

usa_guns12A magányos farkasnak, akkor is, most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot. Akkor is, most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani. Akkor az osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború kirobbantásához.

A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik. Akkor Elzász Lotaringia volt.

2014-ben ott van például Tajvan. Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína” utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi köze az ügyhöz.

Az Egyesült Államok természetesen ebben az esetben sem maradhat ki a disputából. A világ rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva, mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását érvényesítheti.

china_japan3Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.

Ott vannak továbbá a világ különböző pontjain található, egymástól szinte független ambíciók. Oroszország. Dél-Amerika. Észak-Korea. Ezek mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező „szakadár” államok/régiók. Mindegyik képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot lángba boríthatja.

Hatalmi átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?

Globalizáció

1914-ben a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány, technológia és kommunikáció világa számára. Korábbi birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit birodalom pedig stagnálni kezdett. Ráismerünk a mai Egyesült Államokra?

Az „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ koráig repítette a világot. Azonban ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi státuszra emelte, most visszaüt. Az Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az 1990 óta folyó „kisebb” háborúiban. Ma új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.

Globalization12Az Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos, potenciálisan bénító hatású kihívással jár.

Az Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt, aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben halad a globalizált gazdaság felé. Ennek eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig nagyon. Fő hitelezője pedig nem más, mint Kína. Ez a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a globális gazdaságban szerte a világon. Kína gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal alapjaiban rázza majd meg a világot.

Közel-Kelet

Bár a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet aggasztó módon hasonlít az akkori Balkánra. A toxikus nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba, miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni. Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát, mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország tette az Osztrák-Magyar Monarchiával? (forrás: A cikk alapjául szolgáló tanulmány)

Fegyverkezési verseny

Akkoriban Anglia uralta a tengereket. Flottájának nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket. Új és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb haditengerészet címért. Mindeközben az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.

UsraelMost az Egyesült Államok uralja a vizeket. Hihetetlen flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja. Emellett a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát. A világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.

Az aduásznak számító atom- fegyverek egyre több nemzet kártyái között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilóta-nélküli gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt akkoriban? És ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?

Sajnos ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.

(Nagyon fontos információ, hogy a tanulmányt, ami alapján a Hearald Sun újságírója a cikket készítette, az elit egyik fontos szócsöve, a Brookings Intézet adta ki.)

Forrás: http://www.idokjelei.hu / heraldsun.com.au

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2014.01.08. Robotok vezetik sikerre az amerikai hadsereget

2014.01.02. Megkezdte a NATO a felkészülést az “ISAF utáni” időszakra

2013.12.15. A jövő háborújában nem lesznek győztesek

2013.11.18. Iráni nukleáris program – egy rossz megegyezés háborúhoz vezethet

2013.11.15. Az izraeliek többsége szerint egyedül is képesek megtámadni Iránt

2013.10.09. Oroszország-USA: egy új hidegháború előérzete

2013.05.30. Erősödik a nagyhatalmi versengés az ázsiai és csendes-óceáni térségben

free counters

Bukovszkij az Európai Unió összeomlását szeretné látni

Vlagyimir Bukovszkij orosz neurofiziológus, emberi jogi aktivista kapta idén a közép-európai népek szabadságáért kifejtett tevékenysége elismeréseként a Petőfi-díjat.

eu_szovjet1A díjat átvevő Bukovszkij megtiszteltetésnek mondta, hogy Petőfiről elnevezett kitüntetést vett át; ezzel utalt arra, hogy fiatalkorában a magyar költő és szabadságharcos nagy hatással volt rá, és az orosz fiatalokkal együtt őt is arra inspirálta, hogy irodalmi felolvasásokat tartsanak Moszkvában, – amíg le nem tartóztatták a szervezőket.

Bukovszkij arról is beszélt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc híre is nagy hatással volt az ott élőkre, és több orosz településen felkelések robbantak ki, az emberek fellázadtak a szovjet elnyomás ellen.
A Szovjetunió összeomlására utalva azt mondta, a rendszer ugyan összeomlott, de ezzel a munka még nem ért véget, mert szavai szerint még nem tudták meggyőzni a hatalmakat, arról “hogy ítélkezni kell a rendszer fölött”.

europa_union1Arról is beszélt, úgy látja, “most az európai nemzetekből próbálnak meg egy új kolhozt létrehozni”. Felidézte, hogy korábban azt kérdezte valaki tőle, mi a legnagyobb kívánsága az ő korában, azt mondta, hogy az Európai Unió összeomlását szeretné látni, hogy a sírjára az legyen ráírva, “ez az az ember, aki két uniót is túlélt, (…) remélem, hogy elég hosszan fogok élni ehhez”.
Azt is hangoztatta, annál nagyobb dolgot nem veszíthet el az ember, mint a szabadságát, mert a “szabadság az egyetlen érdemes módja a civilizációnk megélésének, ezért érdemes élni és meghalni”.

Vlagyimir Bukovszkij tizenkét évet töltött börtönökben, büntetőtáborokban és pszichiátriai klinikákon egyebek mellett tiltott irodalom terjesztéséért, a szovjet írók érdekében szervezett tüntetésért, közreműködésért polgárjogi mozgalomban.

Az 1942-ben született Bukovszkij a Moszkvai Állami Egyetemen tanult biológiát. A Szovjetunióban 1963-tól 1976-ig többször letartóztatták, pszichiátriai rabkórházba zárták, több évi kényszermunkára, börtönbüntetésre, belső száműzetésre ítélték. 1976-ban egy fogolycsere-egyezménynek köszönhetően kicserélték Luis Corvalánra, a Chilei Kommunista Párt főtitkárára.
Nagy-Britanniában telepedett le, ahol a Cambridge-i Egyetemen befejezte félbemaradt tanulmányait és kutatóként, majd az egyetem oktatójaként dolgozott.

vlagyimirEmberi jogi aktivista, számos publicisztika és történelmi tárgyú könyv szerzője. Magyarul 1991-ben … és feltámad a szél címen jelentek meg visszaemlékezései. 1996-ban a XX. Század Intézet gondozásában jelent meg A moszkvai per című, a hetvenes-nyolcvanas évek Szovjetuniójáról szóló nagyívű munkája. Jelenleg is a Cambridge-i Egyetem oktatója.

Forrás: MTI alapján

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.11.28. Ukrajna és az európai Titanic

2013.11.22. Ukrajna: taktikai és nem stratégiai döntés volt a társulás leállítása

2013.11.16. Nem született megállapodás a bankunióról

2013.11.12. A németek teszik tönkre a világot?

2013.11.11. Folytatódnak az EU-amerikai szabad-kereskedelmi tárgyalások

2013.10.28. Marine Le Pen: “az EU olyan, mint a szétesés előtti Szovjetunió”

free counters

Az „intoleráns” EU állampolgárok megfigyelése

Miközben az európai vezetők nem győzik kifejezni felháborodásukat az amerikai megfigyelési botrány Európára vonatkozó részleteivel kapcsolatban, az Európai Parlament egy olyan törvényjavaslat elfogadtatásán dolgozik, ami minden „intoleranciával” gyanúsított uniós állampolgár közvetlen megfigyelését írná elő.

toleranciaEllenzői szerint a törvény – aminek célja, hogy mind a 28 EU tagállam saját „kormányzati egységet” állítson fel a véleménybírák által intoleránsnak vélt egyének vagy csoportok megfigyelésére – a szólás szabadságának példa-nélküli korlátozását jelentené egy olyan kontinensen, ahol az állampolgárokat már most is rendszeresen büntetik a „helytelen” vélemények kifejezése miatt.

Tolerancia Támogatását célzó Nemzeti Törvény Európai Szerkezete elnevezésű törvényjavaslatot nemrég nyújtották be az Európai Parlament Polgárjogi, Igazságügyi és Belügyi Bizottságához.

A javaslatot a Tolerancia és Megbékélés Európai Bizottsága (ETCR) nevű, 2008-ban a korábbi lengyel elnök, Alexszander Kwasniewski és az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, Moshe Kantor által alapított nem kormányzati szervezet készítette. A szervezet 2008-ban nyújtotta be első javaslatát az egész Európára vonatkozó tolerancia törvény elfogadására, a Kristályéjszaka, a németországi holokauszt első erőszakos eseményének 70. évfordulójának tiszteletére. Az öt éves lobbi tevékenységet követően az EU mára kezdi komolyan venni a javaslatot, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy szeptember 17-én a szervezet 45 percben prezentálhatta javaslatát az EU Polgárjogi bizottsága előtt.

PrejudiceA „Tolerancia Mintatörvényként” is ismert javaslatot az EU „Egyenlő Bánásmód Direktívájának” (ETD) részeként prezentálták, ami az élet szinte minden területére kiterjesztené a diszkriminációt.

Az ETD bírálói szerint a direktíva az „egyenlő bánásmód” teljesen téves eszméjét erőltetné a lakosságra, azzal a céllal, hogy felülről irányítsa az emberek közötti kapcsolatokat, durván megsértve ezzel az egyének önrendelkezési jogát.

European Dignity Watch, egy brüsszeli polgárjogi szervezet szerint:

„Az egyén személyes erkölcsi nézetei szerinti együttműködési szabadság és a mozgásszabadság eszméi kerültek veszélybe az „egyenlőségnek” ezzel az újonnan kialakított koncepciójával. Ez a koncepció aláásná az európaiak szabadságát és önrendelkezési jogát, magánéletünket bürokraták irányítása alá vonná és jogbizonytalanságban tartaná.
Az állampolgárok társadalmi viselkedésének állami irányításáról van szó. Ezek a tendenciák régmúlt korok diktatúráira emlékeztetnek, és példa-nélküli támadást jelentenek az emberi jogok ellen.”

cenzura(1)Az ETD tágabb kontextusán belül az ECTR javaslat rendkívül merész, ugyanakkor terminológiája annyira homályos, hogy elfogadása esetén megnyitná Pandora szelencéjét a visszaélések előtt és kimondhatjuk, hogy akár véget vethet a szólás szabadságának Európában.

A tervezet 1. paragrafusának (d) pontja például leírja, hogy a „tolerancia egy elkülöníthető identitású csoport önkifejezésének, fennmaradásának és fejlődésének tisztelete és elfogadása.” A 2. paragrafus (d) pontja pedig kifejti, hogy  törvény célja „elítélni az előítéleteken, vakbuzgóságon és elfogultságon alapuló intolerancia mindennemű kifejezését.”

islamA 2. paragrafusban olvasható magyarázat leírja, hogy „a vallásos intolerancia magában foglalja az „iszlamofóbiát”, azonban nem definiálja a fogalmat, amit a Muzulmán Testvériség talált ki még a 90-es években. Logikusan következtetve, így a 2. paragrafus feltételezhetően magában foglalná az iszlám és az iszlám saria törvények bírálatát, ami a muzulmán aktivista csoportok legfőbb célkitűzése volt az elmúlt két évtized során.

A dokumentum 4. (f) (i) pontja leírja, hogy „nem szükséges tolerálni az intoleranciát.”

A 6. paragrafus pedig kijelenti, hogy „a Tolerancia Támogatását célzó Nemzeti Törvény hatályba lépése önmagában nem elegendő, ha azt nem támogatja a bevezetésért és végrehajtásért felelős mechanizmus, hogy a törvény ne csupán papíron létezzen.”

Amennyiben a dokumentumot annak jelen formájában elfogadják, bizonyos emberek sértett érzéseinek orvoslása felülírná a szabad véleménynyilvánításhoz és a szólás szabadságához fűződő emberi jogokat. Hétköznapi nyelvre fordítva, a definíciók és elképzelések, mint a „tolerancia”, „diszkrimináció”, „sebezhetőség” vagy a „hátrányos helyzet” rendkívül szubjektív meghatározása egy jogi kényszerzubbonyt hozna létre, ami utat nyitna az egyének és csoport elhallgattatásához használható új „törvényi” eszközök előtt.

Christians„A hitközösségek és iskolák, egyes vallások követői vagy akár hétköznapi szülők, akik szeretnék saját erkölcsi értékeiket átadni gyerekeiknek, mind az intolerancia gyanújába keveredhetnek,” írja a European Dignity Watch.

„Ennél is rosszabb. Amennyiben EU törvényként kerül elfogadásra, a nyelvezet miatt homályos vagy alaptalan vádak alapján is beperelhetnek valakit, aminek eredményeként csorbulhat vagy akár el is tűnhet a szólás szabadsága. Az egyének vagy csoportok öncenzúrát gyakorolnának, attól tartva, hogy nézeteik miatt bíróság elé citálhatják őket,” magyarázza a szervezet egy nyilatkozatban.

„A törvényjavaslat elfogadása és országos szintű bevezetése nemcsak egy jelentős hátralépés lenne, de olyan nemeztek feletti megfigyelést eredményezne, ami sötét kort jelent az európai demokráciának.”

Forrás: www.idokjelei.hu / gatestoneinstitute.org

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.10.30. A WikiLeaks ismertette a lehallgató központok helyét

2013.10.28. Marine Le Pen: “az EU olyan, mint a szétesés előtti Szovjetunió”

2013.10.25. Vita az európai uniós határok védelméről

2013.10.25. Schulz európai bevándorlási törvényt szorgalmaz

2013.10.24. Az EP az EU-amerikai adatcsere-egyezmény felfüggesztését kéri

2013.10.13. Csaknem egymillióan élnek rabszolgasorban az EU-ban

2013.10.10. A Prism-ügy csak a kezdet?

free counters