Bukovszkij az Európai Unió összeomlását szeretné látni

Vlagyimir Bukovszkij orosz neurofiziológus, emberi jogi aktivista kapta idén a közép-európai népek szabadságáért kifejtett tevékenysége elismeréseként a Petőfi-díjat.

A díjat átvevő Bukovszkij megtiszteltetésnek mondta, hogy Petőfiről elnevezett kitüntetést vett át; ezzel utalt arra, hogy fiatalkorában a magyar költő és szabadságharcos nagy hatással volt rá, és az orosz fiatalokkal együtt őt is arra inspirálta, hogy irodalmi felolvasásokat tartsanak Moszkvában, – amíg le nem tartóztatták a szervezőket.

Bukovszkij arról is beszélt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc híre is nagy hatással volt az ott élőkre, és több orosz településen felkelések robbantak ki, az emberek fellázadtak a szovjet elnyomás ellen.
A Szovjetunió összeomlására utalva azt mondta, a rendszer ugyan összeomlott, de ezzel a munka még nem ért véget, mert szavai szerint még nem tudták meggyőzni a hatalmakat, arról “hogy ítélkezni kell a rendszer fölött”.

Arról is beszélt, úgy látja, “most az európai nemzetekből próbálnak meg egy új kolhozt létrehozni”. Felidézte, hogy korábban azt kérdezte valaki tőle, mi a legnagyobb kívánsága az ő korában, azt mondta, hogy az Európai Unió összeomlását szeretné látni, hogy a sírjára az legyen ráírva, “ez az az ember, aki két uniót is túlélt, (…) remélem, hogy elég hosszan fogok élni ehhez”.
Azt is hangoztatta, annál nagyobb dolgot nem veszíthet el az ember, mint a szabadságát, mert a “szabadság az egyetlen érdemes módja a civilizációnk megélésének, ezért érdemes élni és meghalni”.

Vlagyimir Bukovszkij tizenkét évet töltött börtönökben, büntetőtáborokban és pszichiátriai klinikákon egyebek mellett tiltott irodalom terjesztéséért, a szovjet írók érdekében szervezett tüntetésért, közreműködésért polgárjogi mozgalomban.

Az 1942-ben született Bukovszkij a Moszkvai Állami Egyetemen tanult biológiát. A Szovjetunióban 1963-tól 1976-ig többször letartóztatták, pszichiátriai rabkórházba zárták, több évi kényszermunkára, börtönbüntetésre, belső száműzetésre ítélték. 1976-ban egy fogolycsere-egyezménynek köszönhetően kicserélték Luis Corvalánra, a Chilei Kommunista Párt főtitkárára.
Nagy-Britanniában telepedett le, ahol a Cambridge-i Egyetemen befejezte félbemaradt tanulmányait és kutatóként, majd az egyetem oktatójaként dolgozott.

Emberi jogi aktivista, számos publicisztika és történelmi tárgyú könyv szerzője. Magyarul 1991-ben … és feltámad a szél címen jelentek meg visszaemlékezései. 1996-ban a XX. Század Intézet gondozásában jelent meg A moszkvai per című, a hetvenes-nyolcvanas évek Szovjetuniójáról szóló nagyívű munkája. Jelenleg is a Cambridge-i Egyetem oktatója.