A torontói jegyzőkönyvek

Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzőkönyvek” (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot. A szerző szerint a jegyzőkönyvek 1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat. Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 45 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.

A jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti(?) változatokhoz képest, amelyekből dolgoztam.

1. Erősíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.

2. Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését, kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló nemzetállami rendet támadja.

3. Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus szemléletmóddal.

4. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli szabad-kereskedelem elősegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.

5. Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsősorban Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így jelentősen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba történő befolyásolásával – érde- keinknek megfelelő módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelő lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.

6. A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektől (elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd – közvetett módon – kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.

7. Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk bábáskodni.

8. A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe – óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.

9. Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek – a lehetőségekhez képest – humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény előtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket. A békeműveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.

10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bűncselekmények elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati jelenlét után.

11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.

12. Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és – lehetőség szerint, a technológiai fejlődés függvényében – számítógépekkel kell helyettesíteni.

13. Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek – változatos módon, a technológiai fejlődés függvényében – egyre több információt tárolnak az egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.

14. A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és időjárás-változtatások, a férfiak és nők termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.

15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.

Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997 januárjában két egykori munkatársai is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából. Serge halála előtt (’96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.

A jegyzőkönyvekhez kapcsolódó elméletekről a Konteóblogon lehet bővebben olvasni. A benne leírt dolgok azonban biztosan elindítanak néhány gondolatot minden olvasóban. Teljesen mindegy, hogy a jegyzőkönyvek milyen körülmények között keletkeztek, ki írta és miért, az hamisítvány vagy eredeti… stb. Csak meg kell nézni mi valósult meg a jegyzőkönyvben leírtakból, és elgondolkodni a jövőnkről…

Forrás: www.konteo.blogrepublik.eu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.04.25. Minden állampolgár köteles lesz nyomkövetőt magánál hordani

2012.04.04. Az orwelli felügyelőrendszer kialakulása

2012.03.30. Nagytestvér biometrikus időzített bombája

2012.03.08. A népesség jelentős csökkentése szükséges

2012.02.26. A készülő világkormány

2012.02.16. A Rendszer Üzenete

2012.01.31. Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot

free counters

Reklámok

Közvetlen demokrácia és uniós polgári kezdeményezés

Az Európai Unió, érzékelvén, hogy a többszintű európai kormányzás bürokratizmusa az uniós polgárok szemében a demokrácia hiányaként és a kormányzás illegitim jellegeként jelenik meg,  a közvetlen demokrácia korrekciós eszközével próbál változtatni ezen.

Az európai polgári kezdeményezés intézményét a Lisszaboni Szerződés vezette be első ízben, éspedig a következőképpen: “legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség”. Ennek alapján született meg az az európai rendelet, amely szerint a kezdeményezést olyan polgári bizottság indíthatja el, amely legalább 7 olyan személyből áll, akik legalább 7 különböző tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, és ha köztük európai parlamenti képviselők vannak, akkor ők nem számíthatók be a taglétszámba. A tagállamonkénti legalacsonyabb támogatói számot az adott ország európai parlamenti képviselőinek a száma alapján állapítják meg (a megválasztott EP-képviselők számának 750-szerese).

A támogatói nyilatkozatok gyűjtése előtt a szervezőknek kérelmezniük kell a kezdeményezés nyilvántartásba vételét az Unió valamelyik hivatalos nyelvén, az Európai Bizottság által létrehozott online nyilvántartási rendszerben. Az így bejegyzett kérelemre a Bizottságnak két hónapon belül válaszolnia kell, és elutasíthatja a kérelem bejegyzését, amennyiben fennáll a következő helyzetek valamelyike:

  1. a polgári bizottság összetétele nem felel meg a szabályokban előírtaknak, nincs kijelölt képviselője;
  2. a kért jogi aktusra irányuló javaslat benyújtása nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság hatáskörén, azon a hatáskörön, hogy a Bizottság a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusokra nézve javaslatokat nyújtson be;
  3. nyilvánvalóan visszaélésszerű, komolytalan vagy zaklató jellegű;
  4. nyilvánvalóan ellentétes az uniós értékekkel. A nyilvántartásba vétel után a szervezők kérhetik, hogy az általuk javasolt kezdeményezés az EU más hivatalos nyelvein is nyilvántartásba kerüljön.

A támogató nyilatkozatok gyűjtése papír- vagy elektronikus formátumban történik, a támogatási nyilatkozat mintáját az egyes tagállamok eltérő módon szabályozhatják. A begyűjtött támogató nyilatkozatok ellenőrzését és igazolását az egyes országok illetékes hatóságai végzik el, ezeknek 3 hónapon belül kell kiállítaniuk az igazolást az érvényes nyilatkozatok számáról.

Mindezek után a kezdeményezők érdemi vizsgálatra és döntésre nyújthatják be kezdeményezésük a Európai Bizottsághoz, amelynek szintén 3 hónap áll a rendelkezésére, hogy eldöntse, hogyan kíván eljárni az ügyben. A Bizottság – megindokolt döntéssel – lényegében három lehetőség közül választhat:

  1. új jogszabályt javasol, mely az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament elé kerül;
  2. hatástanulmányt készíttet;
  3. nem hoz intézkedést.

Látható, hogy az uniós polgári kezdeményezéseknek elég nehéz tartalmi és procedurális korlátokkal kell megbirkózniuk. Mindazonáltal a “nemzeti” régiók nézőpontjából hasznos eszköznek bizonyulhatnak a sajátos hatáskörök elismertetésében, amennyiben sikerül ezt a kérdést közös európai kérdésként megfogalmazni.

Forrás: www.nationalregions.eu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.18. Svájc korlátozza a közép-európai bevándorlást

2012.04.16. Az EU bojkottálhatja az ACTA-t

2012.04.13. Felháborodott baromfitartók: korlátozás nélkül jön a brazil csirke

2012.04.06. Európa harcolni fog az internetes bűnözés ellen

2012.04.05. A vízművek ügyében gyűjthetik először az egymillió aláírást

free counters

A globális kapitalizmus igazi arca

Igen figyelemre méltó tanulmányt jelentetett meg Kenneth Rogoff ismert amerikai közgazdász, a Harvard Egyetem tanszékvezető professzora, az IMF volt vezető közgazdásza. Tehát olyan személyről van szó, aki a globális hatalomgazdaság legmagasabb csúcsait is megjárta, a kapitalizmus iránti elkötelezettsége aligha vonható kétségbe. A Coronary Capitalism című írásában azonban olyan átfogó és megrendítő kritikáját adja a globális kapitalizmus rendszerének, ami azt látszik bizonyítani, hogy a mai rendszer által képviselt létszerveződési móddal már a legodaadóbb hívei is szembefordulnak.

Rogoff ugyanis megdöbbentő összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudniillik, hogy egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi.

Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai – együtt-működve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátu-mokkal és az egészségügyi rendszerek „betegségipari” hatalmas-ságaival – felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot, főként az Egyesült Államokat. Természetesen a korrupt és kollaboráns politikai oligarchia cinikus asszisztenciája mellett.

A trükk valójában pofonegyszerű! A lehető legpusztítóbb, ám nagy tömegben, olcsón előállítható zsírokat és szénhidrátokat olyan mesterséges adalékanyagokba „csomagolják”, amelyekkel szabályos függőséget idéznek elő emberek százmillióiban. A mindent elsöprő és mindent betöltő reklámkampányok „szükséglettermelő” rendszerei tudati (pontosabban tudat alatti) szőnyegbombázással lerombolnak minden józan megfontolást, így a tökéletesen védtelenné tett fogyasztó esélytelenné válik. Különösen veszélyes mindez a fiatalkorúak számára! A nyugati világban ennek következtében az előállított élelmiszerek legalább húsz százaléka már legyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak minősül, amit ráadásul végtelen cinizmussal el is árulnak róla, hisz az amerikai angol már régóta „junk food”, vagyis szemét kaja néven említi ezeket a tápláléknak látszó valamiket.

Ahogy Rogoff írja, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának legalább az egyharmada kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló, hogy a gyerekek esetében az utóbbi harminc év során az elhízottak aránya megháromszorozódott. Mindez hihetetlen mértékben növeli a szív- és érrendszeri (koszorúér!) és daganatos betegségek arányát. Többek között ezért is lehetséges az a képtelenség, hogy miközben az Egyesült Államok egy főre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint Kubáé, egy átlag kubai mégis három évvel él tovább, mint az átlag amerikai.

Mindez már ma is iszonyú egészségügyi kiadásokat gerjeszt, de az előttünk álló évtizedek során igazi katasztrófa lehet ebből az egészből. Ám, mint arra Rogoff felhívja a figyelmet, miközben az érintett áldozatoknak ez iszonyú testi-lelki szenvedést, hatalmas anyagi kiadást jelent, az egészségügynek becézett globális betegségipar tekintélyes profitot realizál belőle. A köz érdekeit megtestesíteni hivatott állam pedig néma marad. Cinkos némaságának fő oka az, hogy nem mer szembeszállni az élelmiszer-óriások, a hatalmas reklámügynökségek és a betegségipari lobbi hármasával. Például azért nem, mert valójában ezek kitartottja lett a politikai elit.

Márpedig, írja Kenneth Rogoff, nincs más esély, hiszen csak az állam rendelkezik a legitim kényszer alkalmazásának lehetőségével, és itt bizony a kényszerítő erő, ha kell, az erőszak alkalmazása elkerülhetetlen lenne. Azért, mert a dollár százmilliárdokban mérhető, csillagászati profitok vonzereje mindent szétroncsoló erővé vált, így csak a radikális újraszabályozás lehet az egyetlen lehetőség. Szabályozni azonban csak az tud, aki nagyobb és erősebb, mint a szabályozandó objektum. Rogoff ugyan szép új világunk legsötétebb oldalainak egyikére irányítja a figyelmet, de talán mégis reménykeltő, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével rendelkező személy fordul szembe az egykor általa is támogatott hatalmi struktúrák pusztító erejével.

Bogár László

Forrás: www.nemenyi.net


Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.07. A modern gyarmatosítás technikája

2012.04.03. A bankok játéka az élelmiszerárakkal a szegények rovására

2012.03.08. A népesség jelentős csökkentése szükséges

2012.03.04. Uzsorások hálójában

2012.01.31. Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot

free counters

Minden állampolgár köteles lesz nyomkövetőt magánál hordani

Kedden adták át a Nemzeti Egységes Kártyarendszer első darabjait. A jelenleg érvényes diákigazolványok helyett mostantól aki újabb diákigazolványt igényel, már csippel ellátott igazolványt kap, és a jövőben már csak RFID-csippel ellátott igazolványokat fognak előállítani. Első körben a diákigazolványok esetében lép életbe az új rendszer, és bevezetik az oktatói, illetve kormánytisztviselő igazolványt.

A kormány tervei szerint a későbbiekben valamennyi személyazonossági okmányt RFID-csippel látnak el, majd az összes okmányt fel fogja váltani egyetlen kártya. Aki eddig homokba dugta a fejét és azt hangoztatta, hogy a társadalom feletti teljes ellenőrzés nem lehetséges – mi több, összeesküvés-elmélet – annak ideje elgondolkozni egy-két dolgon.

Az RFID a “Radio Frequency Identification” rövidítése, vagyis rádióhullámok segítségével drót nélküli adatátvitelt lehetővé tevő technológia. A lényege egy elektronikus kóddal beprogramozott mikrocsip, az ún. transzponder, amely egy miniáramkört és egy antennát tartalmaz, hogy egy azonosító jelet sugározzon ki. A kibocsátott kódot számítógéphez csatlakoztatott speciális olvasó berendezések, szkennerek segítségével lehet fogni.

Az RFID-csip feladatából adódóan kis mennyiségű adat tárolására alkalmas, egy újabb változata pedig lehetővé teszi a tárolt adatok felülírását. Mint azt az új diákigazolvány példája is mutatja, így a csip alkalmassá válik arra, hogy az iskolákban átvegye az ellenőrzők és a napló helyét. Az RFID-csipet régóta használják (leginkább nyugaton) az áruforgalomban, illetve beléptető rendszerekhez is, és a kormány tervei szerint az iskolákban, valamint a BKV járatain kötelezővé teszik majd az ilyen beléptető rendszerek bevezetését. A kormány szerint a közeljövőben a BKV rendszereit úgy alakítják át, hogy az RFID csip átvehesse a jegyek és bérletek helyét is.

Amit ez a hétköznapokban jelent: Első körben – valamennyi, iskolába járó diák ilyen diákigazolvánnyal fog rendelkezni. Mivel a BKV-t és az iskolákat bevonják az átalakításokba, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a diáknak magával kell hordania az RFID csipet. Mindig magánál kell majd tartania, mert a BKV ellenőrnek ezt nyújtja majd oda jegy/bérlet helyett, iskolába érkezéskor ezzel tud bemenni a kapun, a tanórák után ezzel tud kimenni, majd hazafelé a BKV járatain megintcsak nála kell legyen. Az eszköz hatékonyságához nem fér kétség, így várhatóan a tömegközlekedés ennek megfelelően alakul majd minden városban. A tanároknak maguknál kell hordaniuk az RFID-csippel ellátott oktatói igazolványt, mert ezzel tudnak bemenni az iskola épületébe, és ezzel tudnak kimenni. A köztisztviselőknek, a kormányhivatalok alkalmazottainak már nem idegen ez a fajta beléptető rendszer, mert évtizedek óta ezt használják. Minisztériumokban általánosan használt eszköz a beléptető kártya, az új intézkedés csak egy újabb kártyát jelent, aminek már többféle felhasználása lehetséges. Olyan intézményekben, mint például az ország szétrablását lebonyolító vállalat utódszervezete, az MNV ZRt., az alkalmazottak minden egyes folyosó ajtaján csak úgy haladhatnak tovább, ha odatartják a beléptető kártyát, így a személyek mozgása ellenőrizhető. Ha valaki túl sokat tartózkodik a büfében, túl sokat van az épületen kívül, az mind regisztrált távollét, de bizalmas adatok kiszivárogtatásakor is egyszerűen visszavezethető a tárolás helye alapján, hogy melyik az a pár alkalmazott, akinek hozzáférése lehetett.

Első körben az intézmények alkalmazottai, tanulói – második körben a teljes társadalom. A Fidesz nyilatkozatai szerint ugyanis a későbbiekben a személyigazolványok és a vezetői engedélyek is RFID-csippel lesznek ellátva. Ha az első sorozat elkészül, már csak hónapok kérdése az új típusú személyigazolvány.

Mivel az RFID-csip egy adott kódot sugároz és minden állampolgár egyedi azonosító kóddal bír, ezért a magunknál hordott diákigazolvánnyal, személyigazolvánnyal és vezetői engedéllyel egyben visszakövethető a tartózkodási helyünk is. Ezek olyan dokumentumok, amit minden állampolgár köteles magánál tartani, így minden állampolgár köteles magánál tartani az RFID-csipet.

Az RFID-csip érzékelése a hétköznapokban nem lehetséges egy adott távolságon kívül, köszönhetően a beléptető rendszerekben használt alacsony érzékenységű készülékeknek. Ez lehetővé teszi, hogy a csipet csak egy adott helységben, ajtó előtt, stb. használjuk. Ha ezeknek a készülékeknek nem lenne gyengére állítva az érzékelése, abban az esetben pl. egyetlen BKV-jegy nyitva tartaná a közeljövőben Budapestre telepített összes BKV-s beléptetőt, vagy egyetlen diák beléptetője az összes diáknak nyitva tartaná az iskola kapuját. Vagyis az RFID-technológia rövidtávú volta nem azt jelenti, hogy csak egy adott távon belül érzékelhető csipet tesznek az igazolványokba, hanem logikus oknál fogva vannak/lesznek gyenge érzékenységű készülékek használatban.

Mivel az RFID-csip gyenge jelet bocsát ki, csak a vevő készülék érzékenysége fokozásának kérdése, hogy a jel távolabbról is érzékelhető legyen. Akár az összes egyszerre. Egy telefonközpont technikai háttere elegendő ahhoz, hogy kis átalakításokkal monitorozható és regisztrálható legyen a tízmillió állampolgár mozgása a nap 24 órájában. Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy a kormány az új RFID-csipek bevezetésével párhuzamosan új állami telefonszolgáltatót hoz létre…

Nem nehéz mindebből észrevenni, hogy a Fidesznek köze nincsen a magyar érdekképviselethez (döbbenetes, de rengeteg embert még mindig megtéveszt), helyette szolgalelkűen a csak “New World Order” néven elterjedt szabadkőműves terror-rendszer lokális végrehajtója. Akinek még ez az intézkedés sem árulkodó, az várja csak meg, ameddig a gyerekének nem a diákigazolványába, hanem kötelezően a bőre alá ültetik az RFID-csipet, akár egy állatnak. Mi nem kérünk belőle.

Forrás: www.jovonk.info

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.24. Új műhold a „túlzott” széndioxid kibocsátók levadászására

2012.04.24. Távirányítású emberek: biohackerek károsíthatják az agyat?

2012.04.24. CISPA: újabb törvény az online szabadság ellen

2012.04.20. Az amerikai hatóságok megkapják az európai utasok személyes adatait

2012.04.04. Az orwelli felügyelőrendszer kialakulása

2012.01.19. A kényelem, mint fegyver

2011.11.29. Névsorolvasás helyett RFID chip

free counters

A globális pénzhatalom bevezetése

A Bloomberg weboldalán néhány napja megjelent cikkben a következőket olvashatjuk:
Az IMF több pénzt akar pénzes ládájába a spanyol bajok miatt… Az európai vezetők Washingtonba utaztak, hogy feltöltsék pénzes ládájukat a válság kezelésére, miközben a spanyol kormány egyre nehezebben tud megbirkózni piaci és pénzügyi gondjaival. Három héttel azután, hogy az európai vezetők nyilvánosságra hozták, hogy az euróövezet segélyalapja átlépte a szimbolikus ezermilliárd dolláros határt, a spanyol helyzettel kapcsolatos aggodalmak tovább drágították a hiteleket Spanyolország számára. Az IMF április 20-22 között tartandó tavaszi ülését nyilván a válság ellen bevethető eszközök megtárgyalása dominálja majd.

Milyen üzenetet szűrhetünk le a fővonalas médiában közölt cikkekből, azaz mit próbál elhitetni az elit a világgal? „A megszorítások működnének, ha Európa végre hajlandó lenne az együttműködésre.” A világ vezetői, élükön a Nemzetközi Valutaalappal és a központi bankokkal szinte észrevétlenül milliók és milliárdok helyett ezermilliárdokban kezdtek beszélni.

A fenti intézményeket üzemeltető elit célja a világkormány megalakítása és az Európai Unió az egyik legfontosabb lépcsőfok efelé. Az európai pénzügyeket stabilizálni hivatott megszorítások tulajdonképpen az elit eszköztárának részét képezik és kijelentett szándékuknak pont az ellenkezőjét érik el velük.

A globális akció segítségével az elit bizonyos nemzetközi intézményeket akar feltőkésíteni és nagyobb hatalommal felruházni. A szokásos káoszból rend taktika, ahogyan a fent idézett cikk további szemelvényei is hűen tükrözik:

A nemzetközi nyomásnak engedve, hogy többet tegyenek a válság megfékezése érdekében, az európai kormányok, merészebb javaslat hiányában, a múlt hónapban megállapodtak, hogy további 500 milliárd eurót tesznek félre a már meglévő 300 milliárd mellett, egy 800 milliárd eurós gazdaságvédelmi alap létrehozása érdekében.

Azzal, hogy 150 milliárd eurót felajánlottak az IMF-nek, az „európai kormányok megtették a maguk részét,” mondta Joerg Asmussen, az EKB igazgatótanácsának egyik tagja április 13-án. „Most arra számítok, hogy ez Európán kívüli barátaink és partnereink is hozzátegyék a maguk részét az IMF forrásaihoz.”

Ezt a probléma-megoldás képletet bárki könnyen megértheti, akiben megvan rá a szándék. A hatalmi elit leginkább félelemalapú kampányok segítségével próbálja rávenni az embereket, hogy adják fel hatalmukat és vagyonukat a globalista intézmények javára. Egy korábbi cikkben is kifejtettük az elvet:

Fontos megérteni, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezet mesterségesen lett kialakítva. A világgazdaság a központi bankok által nyomtatott fiat, vagy papírpénz monopóliumon alapul. Ez az a rendszer, ami látszólag összeomlasztotta a fél világ gazdaságait és jó úton halad Kína összeomlasztása felé…

Az EU válság akkor kezdődött, amikor bizonyos szegényebb országok nagyobb összegeket kaptak Brüsszeltől gazdaságuk „felzárkóztatására”. Ezeknek a pénzeknek elvileg az volt a célja, hogy a bürokrácia kezelni tudja a helyi egyenlőtlenségeket és egészségesebb pénzügyi környezetet alakítson ki.

Természetesen ez a támogatás egyfajta kenőpénz volt. Az egyes nemzetek elit vezetői zsebre vágták a pénzeket és biztosították, hogy országuk belépjen az EU-ba. A belépést követően ezek az országok további pénzeket kaptak a vezető elit bankoktól.

A 2008-as összeomlást követően egyértelművé vált, hogy a PIIGS országok nem lesznek képesek visszafizetni a kapott hiteleket. Valószínűleg kezdetben is ez volt a terv. Miután a helyzet egyértelművé vált, a hatalmi elit elsődleges célja az lett, hogy a vezetőkkel a „megszorításokban” láttassák a megoldást.

A cél egyértelműen olyan nyomor és kétségbeesés megteremtése, hogy az emberek végül hajlandóak legyenek elfogadni a világkormányt és az általa felajánlott pénzeket. A háttérben működő elit több évszázada próbálja irányítani a történelem alakulását a modern globális összeesküvés keretein belül.

A Bloomberg cikkből az IMF hatalmának kiterjesztésére lehet következtetni, amihez az EU válság szolgáltatja az alapot, ugyanakkor egyes fejlődő országoktól is 500 milliárdos bővítést remélnek, azzal érvelve, hogy az európai válság más nemzetekre is átterjedhet.  Az IMF fejenként félmilliárd dollárt vár azoktól az országoktól, amelyeket állítólag védeni akar a válsággal szemben. A Reuters a következőket írja:

Az euróövezet kövérebb pénzes ládát szeretne a spanyol aggodalmak miatt… Christine Lagarde, az IMF vezetője „igazi előrelépést” remél a mostani összejöveteltől.
Januárban az IMF azt nyilatkozta, hogy 600 milliárd dollárra van szüksége az „ártatlan szemlélődők” védelmére, akiket szintén érinthetnek az európai gazdasági bajok. Pénteken a G-20-ak vezetői azt nyilatkozták, hogy az IMF 400 és 500 milliárd dollár közötti összegre számíthat tőlük.
A pénzgyűjtő kampány során 50 milliárd dollárra számítanak Japántól és ugyanekkora összegre Kínától és Szaúdi-Arábiától, az EU-tól már odaígért 250-300 milliárd mellett. Kisebb összegekre számítanak továbbá Oroszországtól, Mexikótól és Brazíliától.

Így növekszik az IMF. Tehát úgy 150 milliárd dollár Európától és néhány százmilliárd a „fejlődő” országoktól. Érdekes megemlíteni, hogy a Bloomberg és Reuters cikkekben szereplő számok között van némi eltérés. Elvégre mi is az a néhány százmilliárd barátok között?

Az igazság az, hogy senki sem tudja pontosan, mennyi pénz mozog a vezetők között, illetve, hogy hová is tartanak ezek az összegek. Az idézett cikkek célja a kezdeményezés népszerűsítése nem pedig pontos számadatok közlése. (Időkjelei: Érdemes megfigyelni, hogy minden alkalommal, amikor az IMF vagy más elit pénzintézmények vezetői nyilatkoznak, minden médiumban naponta legalább egy tucatszor hallhatjuk és olvashatjuk gondosan megfogalmazott üzeneteiket.) A lényeg, hogy olyan összegekkel dobálózzanak, ami szinte isteni hatalommal ruházza fel a vezetőket.

Sokszor később kiderül, hogy a számokkal kapcsolatos nyilatkozatok nem feleltek meg a valóságnak. Az európai szuverén adósságválságot elvileg már évekkel ezelőtt „megoldották” az erre előirányzott összegek rendelkezésre bocsátásával. A globális válságokat legtöbbször szándékosan idézik elő. Nem véletlenül tartanak ilyen sokáig. Minél hosszabb a válság, annál több lehetőség van az elit által szükségesnek látott változtatások bevezetésére.

A jelen helyzetben is látható a szándék: olyan kétségbeesést kelteni az emberekben, hogy bármilyen változtatást elfogadjanak, ami javíthat életminőségükön.

Ezen a szemüvegen át vizsgálva láthatjuk, hogy a XX. század valamennyi „izmusa” ugyanezt a tervet volt hivatott előrevinni. Miután sikerült az embereket a kormánytól függővé tenni, a hatalom most eltünteti a gazdaságot eddig alátámasztó díszleteket. A világkormányt is valószínűleg a XX. század kezdeti kormányformáihoz hasonló módszerekkel vezetik be, egy olyan gyógyírt kínálva fel általa, ami a világ valamennyi baját meggyógyíthatja.

Egyelőre nem tudni, hogy az IMF végül a világ központi bankjává alakul-e, az SDR-ral, mint új globális valutával kiegészítve, de az biztos, hogy mindig a gazdasági történések középpontjában áll, inkább, mint a BIS vagy a Világbank.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.21. Oroszország 38 millió $-t utalt át a Világbanknak

2012.04.20. Kelet-Európát egy lehetséges hitelválság fenyegeti

2012.04.20. Gondok vannak az EKB függetlenségével

2012.04.18. Japán 60 milliárd dollárt utal át az IMF-nek

2012.04.09. Megerősítették: a görög csődön hízik Németország

2012.04.02. A BRICS nemzetközi pénzügyi fordulatra készül

free counters

A „Tűzgyűrű” ébredezik

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem szokatlanul sok szeizmikus aktivitás észlelhető szerte a világon mostanában.  A Tűzgyűrű (Ring of Fire) ébredezik, ami nem túl jó hír az Egyesült Államok nyugati partján élőknek. (Valósidejű földrengéstérkép: USGS)
A földrengések 90%-a és a vulkánkitörések körülbelül 75%-a a Tűzgyűrű mentén történik a földön.

Figyelembe véve, hogy az Egyesült Államok nyugati partja egész hosszában a Tűzgyűrű mentén fekszik, a törésvonal ébredezése komoly aggodalomra ad okot. Múlthét szerdán a valaha mért legerősebb strike-slip (leveles eltolódás mentén bekövetkező) földrengést regisztrálták Indonéziában a Tűzgyűrű mentén. Ha ez a rengés az Egyesült Államok egyik nyugati parti nagyvárosában következik be, a városból semmi nem maradt volna.

A tudósok szerint szinte 100%-ig biztos, hogy egyszer Kaliforniát is eléri egy ilyen rengés. Az elmúlt években óriási, rekord erősségű földrengéseket láthattunk Japánban, Chilében, Indonéziában és Új-Zélandon. Ez az Egyesült Államok nyugati partja számára is elkerülhetetlen.

Már többször írtunk a földrengések gyakoriságának növekedéséről a világon. 2001-ben 137, 2010-ben pedig 205 6.0-os vagy annál nagyobb erősségű földrengés volt a világon. A táblázatok és grafikonok alapján egyértelműen növekedő tendencia rajzolódik ki az elmúlt tíz évre vonatkozóan, éppen ezért fontos figyelnünk az elmúlt napok szeizmikus eseményeire is.

A szerdai 8,6-os földrengést szinte azonnal egy másik, 8,2-es erősségű követte, szintén Indonézia partjai mentén. Szerencsére ezek a rengések nem idéztek elő cunamit, de attól még maguk a földrengések rendkívül erősek voltak.

Általában évente mindössze egyetlen 8.0-as vagy annál nagyobb erősségű földrengés történik a világban. A 8,6-os rengés ráadásul a valaha mért legerősebb leveles eltolódás mentén bekövetkezett földmozgás volt.

Az Extinction Protocol a következőket írta az eseményről:
Soha nem hallottam még ilyen erős strike-slip földrengésről, különösen víz alatt. Az indonéz földrengések előzetes felmérései alapján az amerikai geológusok azt gondolják, hogy a két lemez 21 méterrel tolódott egymásra. A Szent András törésvonal is leveles eltolódás. El tudna bárki képzelni 21 méteres eltolódást mondjuk San Franciscóban? A szumátrainak megfelelő erejű rengés romba döntötte volna a várost.

Múlthét szerdán Oregon partjaitól 160 kilométerre észleltek 5,9-es erősségű földrengést, csütörtökön pedig a Kaliforniai öbölben volt egy 6,9-es és egy 6,2-es erősségű földrengés.

Sajnos a legtöbb amerikai, különösen a fiatalok, azt sem tudják mi az a Tűzgyűrű.

A Wikipedia a következőket írja róla:

Az angol Ring of Fire elnevezésből származóan Tűzgyűrűnek (korábban használt elnevezéssel Cirkumpacifikus övnek) nevezzük a Csendes-óceán partjain végigfutó széles, sávszerű földrajzi régiót, amely mentén különösen sok működő és szunnyadó vulkán helyezkedik el, és kiemelten sok, különböző fészekmélységű földrengés pattan ki.

A nyugati parton kívül, törésvonalak egész hálózata fut Kalifornia, Oregon és Washington államok alatt is.

A tudósok szerint a következő nagy földrengés bármikor bekövetkezhet. A Time Magazinban megjelent cikk a következőkről számolt be:

Kalifornia alatt több mint 300 törésvonal húzódik, amelyek közül csak az egyik a Szent András törésvonal. Ugyanakkor a minden földrengés végét jelentő nagy rengés még nem következett be. 1980-ban a szövetségi kormány által készíttetett jelentés szerint egy nagy földrengés 30 éven belüli bekövetkezésének valószínűsége messze meghaladja az 50%-ot.

Ez egy visszafogott becslés csupán. Az Egyesült Államok nyugati partja mindig is instabil volt és az is marad.

A tudósok ugyanakkor más területek miatt is aggódnak. Az Arizonai Geológiai Kutatóintézet szerint 2011-ben 131 földrengés volt Arizonában. Ez komoly emelkedés a 2010-ben számolt 53 rengéshez képest.

Az Új Madrid törésvonalról pedig még nem is beszéltünk.

A földrengéseken kívül a Tűzgyűrű mentén erős vulkáni aktivitás is tapasztalható. Több jel is arra mutat, hogy a Washington állambeli Rainier vulkán aktivitása növekszik. Ennek a vulkánnak a kitörése az Egyesült Államok egész észak-nyugati részére nézve komoly veszélyt jelentene.

A Tűzgyűrű mentén található még az immár 300 éve szunnyadó, de az utóbbi években ébredezni látszó japán Fuji vulkán is. A vulkán körül új kráterek jelentek meg, amelyek gázokat bocsátanak ki. A vulkán környékén egész sor földrengést mértek az elmúlt év során, köztük egy 6,4 erősségűt 2011. március 15-én.

A Fuji vulkán nincs messze Tokiótól, a világ egyik legsűrűbben lakott, 39 milliós városától. Belegondolni is rossz, hogy a vulkán kitörése milyen következményekkel járna ott.

Azt is fontos tudni, hogy nem csupán a Tűzgyűrű körül tapasztalható a vulkáni tevékenység élénkülése. A jelenség az egész földre igaz. Néhány példa a közelmúltból:

  • Az Izlandon néhány éve komoly gondokat okozó vulkánok ismét ébredeznek.
  • A kolumbiai hatóságok vörös fokozatú riasztást léptettek életbe a Nevado del Ruiz vulkán elkerülhetetlennek tűnő kitörése miatt.
  • A híres Anak Krakatau vulkán elkezdett hamut lövellni.

Mivel magyarázható a földmozgások aktivitásának és erősségének emelkedése?

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.06. A villanykörte összeesküvés

2012.03.30. Nagytestvér biometrikus időzített bombája

2012.03.18. Ráférne egy nagytakarítás a világűrre

2012.02.09. Drónok támadása

2011.12.30. 2012: világvége vagy világbéke?

2011.12.20. Jövőre füst és hamu lepheti el Európát

2011.09.21. Ébredezik a világ leghalálosabb vulkánja

free counters

50 tudós és mérnök nyílt levele a NASA-hoz

Úgy tűnik, a csalás végre lelepleződik. Az 50 elismert, összesen 1000 év szakmai tapasztalattal rendelkező NASA szakértő, tudós és mérnök által a NASA vezetőségének írt levél legalábbis erre enged következni.

A tudomány vezető szakembereinek címzett levél nem fogalmazhatna félreérthetetlenebbül: „alaptalan kijelentések… nincs bizonyíték… több száz ismert klímaszakértő… több tízezer egyéb tudós nyíltan elítéli… az állításnak nincs tudományos alapja… nem méltó a NASA hírnevéhez… rossz fényt vet magára a tudományra…”.

Íme a levél:

Dátum: 2012. március 28.
Tiszteletreméltó Charles Boldon, Jr. NASA titkár számára
NASA központ
Washington, D.C. 20546-0001

Kedves Charlie!

Alulírottak, kérjük a NASA-t és az Űrtudományok Goddard Kutató-intézetét (Goddard Institute for Space Studies – GISS), hogy tartózkodjanak megalapozatlan kijelentések közzé-tételétől weboldalaikon és nyilvános kommunikációikban. Hisszük, hogy a NASA és a GISS állításai, melyek szerint az ember által előidézett széndioxid kibocsátás katasztrofális hatással lenne a föld klíma-változására, megalapozatlan, külö- nösen a rendelkezésre álló több ezer évre visszamenő tapasztalati adatok tükrében. Mivel több száz ismert klímaszakértő és több tízezer egyéb tudós nyilvánosan kifejtette, hogy nem ért egyet ezekkel, különösen a GISS vezetőségétől származó, katasztrófát jósló előrejelzésekkel, egyértelmű, hogy ennek tudományos megalapozottsága megkérdőjelezhető.

Azt állítani, hogy a széndioxid lenne a klímaváltozás elsődleges kiváltója nem méltó a NASA hírnevéhez, amit az alapozott meg, hogy az ügynökség korábbi döntései és nyilatkozatai kiadása előtt objektív szemmel elemezte a rendelkezésre álló tudományos adatokat.

Mint volt NASA alkalmazottak, úgy érezzük, hogy a NASA részéről elfogadhatatlan egy ilyen extrém álláspont támogatása, a klímaváltozás természetes mozga-tóerőinek alapos tanulmányozása előtt. Kérjük, hogy a NASA tartózkodjon az ilyen jellegű nem bizonyított és tudományosan nem alátámasztott nyilatkozatok közlésétől kiadványaiban illetve weboldalain ebben a témában. A NASA saját és jelenlegi tudósainak és alkalmazottainak, sőt magának a tudománynak a hírnevét teszi kockára ezzel.

Az aggodalmainkat alátámasztó tudományos tételekkel kapcsolatban kérjük, lépjenek kapcsolatba Harrison Schmitt-tel vagy Walter Cunningham-mel, illetve az általuk javasolt más személyekkel.

Köszönjük kérésünk figyelembevételét.

Tisztelettel,

(Lásd a mellékelt tudósok aláírásait)

Másolatot kap:        John Grunsfeld, helyettes titkár tudományos ügyekben                          Chris Scolese, a Goddard Űrközpont igazgatója

1. /s/ Jack Barneburg, Jack – JSC, Space Shuttle Structures, Engineering Directorate, 34 év
2. /s/ Larry Bell – JSC, Mgr. Crew Systems Div., Engineering Directorate, 32 év
3. /s/ Dr. Donald Bogard – JSC, Principal Investigator, Science Directorate, 41 év
4. /s/ Jerry C. Bostick – JSC, Principal Investigator, Science Directorate, 23 év
5. /s/ Dr. Phillip K. Chapman – JSC, Scientist – astronaut, 5 év
6. /s/ Michael F. Collins, JSC, Chief, Flight Design and Dynamics Division, MOD, 41 év
7. /s/ Dr. Kenneth Cox – JSC, Chief Flight Dynamics Div., Engr. Directorate, 40 év
8. /s/ Walter Cunningham – JSC, Astronaut, Apollo 7, 8 év
9. /s/ Dr. Donald M. Curry – JSC, Mgr. Shuttle Leading Edge, Thermal Protection Sys., Engr. Dir., 44 év
10. /s/ Leroy Day – Hdq. Deputy Director, Space Shuttle Program, 19 év
11. /s/ Dr. Henry P. Decell, Jr. – JSC, Chief, Theory & Analysis Office, 5 év
12. /s/Charles F. Deiterich – JSC, Mgr., Flight Operations Integration, MOD, 30 év
13. /s/ Dr. Harold Doiron – JSC, Chairman, Shuttle Pogo Prevention Panel, 16 év
14. /s/ Charles Duke – JSC, Astronaut, Apollo 16, 10 év
15. /s/ Anita Gale
16. /s/ Grace Germany – JSC, Program Analyst, 35 év
17. /s/ Ed Gibson – JSC, Astronaut Skylab 4, 14 év
18. /s/ Richard Gordon – JSC, Astronaut, Gemini Xi, Apollo 12, 9 év
19. /s/ Gerald C. Griffin – JSC, Apollo Flight Director, and Director of Johnson Space Center, 22 év
20. /s/ Thomas M. Grubbs – JSC, Chief, Aircraft Maintenance and Engineering Branch, 31 év
21. /s/ Thomas J. Harmon
22. /s/ David W. Heath – JSC, Reentry Specialist, MOD, 30 év
23. /s/ Miguel A. Hernandez, Jr. – JSC, Flight crew training and operations, 3 év
24. /s/ James R. Roundtree – JSC Branch Chief, 26 év
25. /s/ Enoch Jones – JSC, Mgr. SE&I, Shuttle Program Office, 26 év
26. /s/ Dr. Joseph Kerwin – JSC, Astronaut, Skylab 2, Director of Space and Life Sciences, 22 év
27. /s/ Jack Knight – JSC, Chief, Advanced Operations and Development Division, MOD, 40 év
28. /s/ Dr. Christopher C. Kraft – JSC, Apollo Flight Director and Director of Johnson Space Center, 24 év
29. /s/ Paul C. Kramer – JSC, Ass.t for Planning Aeroscience and Flight Mechanics Div., Egr. Dir., 34 év
30. /s/ Alex (Skip) Larsen
31. /s/ Dr. Lubert Leger – JSC, Ass’t. Chief Materials Division, Engr. Directorate, 30 év
32. /s/ Dr. Humbolt C. Mandell – JSC, Mgr. Shuttle Program Control and Advance Programs, 40 év
33. /s/ Donald K. McCutchen – JSC, Project Engineer – Space Shuttle and ISS Program Offices, 33 év
34. /s/ Thomas L. (Tom) Moser – Hdq. Dep. Assoc. Admin. & Director, Space Station Program, 28 év
35. /s/ Dr. George Mueller – Hdq., Assoc. Adm., Office of Space Flight, 6 év
36. /s/ Tom Ohesorge
37. /s/ James Peacock – JSC, Apollo and Shuttle Program Office, 21 év
38. /s/ Richard McFarland – JSC, Mgr. Motion Simulators, 28 év
39. /s/ Joseph E. Rogers – JSC, Chief, Structures and Dynamics Branch, Engr. Directorate, 40 év
40. /s/ Bernard J. Rosenbaum – JSC, Chief Engineer, Propulsion and Power Division, Engr. Dir., 48 év
41. /s/ Dr. Harrison (Jack) Schmitt – JSC, Astronaut Apollo 17, 10 év
42. /s/ Gerard C. Shows – JSC, Asst. Manager, Quality Assurance, 30 év
43. /s/ Kenneth Suit – JSC, Ass’t Mgr., Systems Integration, Space Shuttle, 37 év
44. /s/ Robert F. Thompson – JSC, Program Manager, Space Shuttle, 44 év
45. /s/ Frank Van Renesselaer – Hdq., Mgr. Shuttle Solid Rocket Boosters, 15 év
46. /s/ Dr. James Visentine – JSC Materials Branch, Engineering Directorate, 30 év
47. /s/ Manfred (Dutch) von Ehrenfried – JSC, Flight Controller; Mercury, Gemini & Apollo, MOD, 10 év
48. /s/ George Weisskopf – JSC, Avionics Systems Division, Engineering Dir., 40 év
49. /s/ Al Worden – JSC, Astronaut, Apollo 15, 9
50. /s/ Thomas (Tom) Wysmuller – JSC, Meteorologist, 5 év

Forrás: www.idokjelei.hu

A válasz pedig itt olvasható

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.03.28. A klímaalap diplomáciai mentességet akar

2012.03.22. Nem lesz világvége – Elmarad az özönvíz?

2012.03.19. Jégkorszak, avagy vissza a 18. századba?

2011.12.13. A tavalyi nagymértékű jégolvadástól megemelkedett Grönland déli…

2011.12.13. Kanada kihátrált a Kiotói Egyezményből

free counters

Hatalmas öngól az EU hálójában

Egyre inkább kézzelfogható lesz az a veszteség, amit az Európai Unió tagországai az Izrael iránti hűségük miatt kénytelenek lesznek elszenvedni. Izrael gyarmatosító politikájával összeegyeztethetetlen egy olyan ország a térségben, amely felett nem képes tetszése szerint felügyeletet gyakorolni.
Az egyre gyöngülő cionista állam egyre kétségbeesettebben figyeli az egyre erősödő Iránt. Irán – hiába muzulmán ország – nem az ideológia vagy a vallás nyelvén beszél, hanem külpolitikáját igen reálisan gazdasági kincseire építi. Olaját és a cseppfolyósított gázt mindazon országokba szállította, amelyek fizettek érte, tekintet nélkül arra, hogy az adott ország milyen politikai ideológiát képviselt.

Az iráni olajból jutott Kínának éppen úgy, mint Dél-Koreának, vagy Japánnak, és természetesen az EU tagországoknak is. Ez által gazdasága szépen fejlődött, az ország erősödött. Izrael, amely a hi-tech-en kívül szinte mindenben behozatalra szorul, valamint az Egyesült Államok hathatós támogatására, nem nézhette tétlenül ezt a fejlődést.

Kitalálta, hogy Irán az ördög birodalma, ezért a jelenlegi vezetést meg kell buktatni, helyébe bevezetni a neoliberalizmust, a nyitott piac- gazdaságot. Izrael folyamatos rágalomhadjárata arra kényszerítette az iráni vezetést, hogy ne fogadja el Izrael állam jogszerű létét. Izrael így már a fenyegetettségre hivatkozva feltüzelhette fegyvertársait Irán ellen.

Azt nem sikerült elérnie, hogy nemzetközi csapatok szállják meg az országot megbuktatva a jelenlegi perzsa kormányt, sőt, eddig még a megelőző csapás lehetősége sem adatott meg neki, hiszen immár a harmadik amerikai elnök mond nemet az izraeli katonai lépésekre Irán ellen, Izraelnek be kellett érnie az embargóval.

Az EU tagországok 2012. január 23-i csúcsértekezletükön, nagyon buta módon, engedve az izraeli nyomásnak, úgy döntöttek, hogy július 1-i határidővel késleltetett olaj- embargót vezetnek be Irán ellen. Ekkora öngólt a világ még nem látott! Teherán ugyanis azonnal reagált, leállította a Franciaországba és a Nagy-Britanniába irányuló olaj- exportját.

A lista azóta folyamatosan bővül. A gyengélkedő, a gazdasági válságból éppen kifelé kecmergő Európai Unió eddig közel 30 millió tonna nyersolajat vásárolt Iránból, ami az iráni olajexport nem egészen 20 százalékát tette ki. Az iráni olaj legnagyobb felhasználói ugyanis Kína, Dél-Korea, India és Japán. Nem véletlen, hogy ezek az országok semmilyen tilalmat nem vezettek be Irán ellen, és jól felfogott érdekükben nem is lesznek hajlandók erre a lépésre.

Irán az EU-ba szállított olajának kiesését bőven pótolhatja azzal, hogy növeli az exportot ezekbe az országokba. Egyedül Kína képes azt az olajmennyiséget felszívni, amelyet most Irán nem juttat el az EU tagországaiba.

Az EU egyre nehezebb helyzetbe kerül. Görögországban, Olaszországban, és Spanyolországban az embargó miatt 30 százalékos a kiesés. Szaúd-Arábia nem lesz képes annyi olajat kitermelni, hogy ezt a kiesést pótolni tudja. És mi lesz Németországgal, amely éppen most állítja le atomerőműveit? Összeomlik a gyenge lábakon álló uniós gazdaság? Megéri mindez Izrael elvtelen szolgálatáért cserébe?

Forrás: www.nemenyi.net

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.11. Irán megszünteti olajexportját Németországba is

2012.04.10. Irán nem fogja megszenvedni az olajembargót

2012.04.07. India nem csatlakozik az USA és EU Irán elleni szankcióihoz

2012.04.06. Görögországba nem érkeznek meg az olajszállítmányok

2012.03.30. A kőolaj továbbra is drága marad

2012.03.26. India továbbra is iráni olajat importál

2012.03.16. Iránt lekapcsolják a SWIFT hálózatáról

2012.03.02. A periféria olajfinomítóinak működése az iráni olajtól függ

2012.02.29. Irán aranyban és nemzeti valutában is fogad el fizetséget az olajért

2012.02.20. Életbe léptette Irán az olajembargót

free counters

Valószínűsíthetően nem összeesküvés elmélet

Magyarország földterületének megszerzése, birtoklása más népnek célja. Ezt több irányból is tapasztaljuk mindennapjainkban, bár ezt a játékot nem nyílt kártyákkal játsszák.

Azok az emberek, akik vállalkoznak, olyan adminisztratív, bürokratikus eszközökkel vannak körbevéve, hogy termelőenergiájának nagy részét ezek lefoglalják. Tulajdonképpen feleslegesen ingyen teszik  ezen dolgukat. Az ellenőrző hivatalokat – melyek ténylegesen nem teszik az országot gazdagabbá – tulajdonképpen a dolgozó, termelő rétegek tartják el. Nagyobb cégeknél ezt meg lehet oldani, de kis cégeknél akár csődbe is juttatja a jól megfizetett ellenőrző apparátust kiszolgálni. Sokan mondják, hogy lassan rosszabb, mint a Rákosi-rendszerben.

Ez a rendszer már odáig fajult, hogy nagyon sok munkaadó és munkavállaló is kilátástalannak látja az itthoni lehetőségeket és külföldön próbál munkát találni. Elhagyja az országot.

A múltkor beszéltünk egy nyelvtanárral, aki német nyelvet tanít privát alapon. 32 tanulója van (ebből 4 iskolai tanuló), 28 tanulója nem azért tanulja a németet, hogy Goethe-t olvasson eredeti nyelven, hanem azért, hogy munkát kapjon német nyelvterületen. A tanár elmondása szerint azok a tanulók, akik kint dolgoznak már kb. 1/3-a nem is akar Magyarországra visszajönni.

Kérdem én!

Magyarországnak miért nem éri meg itt dolgoztatni a saját honfitársait, itt előállítani produktumokat, kialakítani szolgáltatásokat?

Az utolsó népszámláláskor kiderült, hogy az egyik 30.000 lélekszámú város lakásainak csaknem a fele üresen áll, lakatlanul. A téli időben feleslegesen fűtik a lakásokat, de az emberek, akik ragaszkodnak életük folyamán megszerzett lakásukhoz, vagyonukhoz, fizetik az adójukat, és az üres lakások fűtését, közös költségét, és sorolhatnám.

Vidéken a munkából megélni nagyon nehéz, a fővárosban még úgy ahogy.

A múltkor beszéltünk egy fiatal gyermekes párral, akinél a fiú német tudás nélkül kiment Németországba egy hónapot dolgozni. Hazajött és eladnak mindenüket, a házát (családi házban éltek, jó körülmények között) és az ott tapasztaltak alapján itt hagyják az országot. Azt mondták nincs miért itthon maradni. Ott minden szinten emberként kezelik őket és a megélhetésük is messze jobb.

Kérdem én! Az ország vezetése vak?

Ha mi tudjuk ezeket az adatokat, ezeket a tendenciákat, akkor miért nem lépnek az itthoni magyar emberek érdekében. Senki ne kergessen felesleges vágyakat. Az EU-nak Magyarország folyamatos befizetője. Nem nekünk kell az EU, az EU-nak kellünk mi! A kormány ragaszkodik hozzá, hogy kifizessék az emberek az uzsorakamattal megtetézett magyar államadósságot. Semmi olyan hazafias tettet nem visz végbe, ami  olyan bátor lenne, amilyen bátor a másik oldalon a legatyásító pénzszívó szervezet. A kormányzatnak olyan nagy hatalom van a kezében, mint eddigi történelemben talán még senkinek. Mégsem mennek jól a dolgok!

Miért?

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a szürke állomány is nagy lépésekkel hagyja el az országot, gondoljunk csak az orvosok kivándorlására, de a mérnökök is kint jobb lehetőségekkel tudnak elhelyezkedni.

Miért?

Ha valakinek kell Magyarország területe, akkor a kitelepítés demokratikus eszközökkel minta- példa itt van nálunk, csak nézz körül kis térségedben. A születések száma is folyamatosan csökken, mégis elég jól tartjuk magunkat a népességi statisztikában, mert az idegen (nem magyar!) bevándorlás olyan mértékű  már, hogy a népesség kicserélődése a demokrácia égisze alatt folyamatosan megy végbe. Nem is beszélve a cigányság születési szabályozás nélküli szaporodását.

Talán nem sokan vették észre, de a magyarság fogyását eredményező lépések következményeként a kicserélődő rétegek olyanok – és nem akarok senkit megbántani – akik életük folyamán nem dolgoztak annak érdekében, hogy a másik „fajta” is előnyt szerezzen.

Mi magyarok azért is vagyunk ilyen kiszolgáltatott helyzetben, mert mindig is befogadtunk nemzeteket. A jó szívünket és a vendégszeretetünket más népcsoportok mindig kihasználták, olyannyira, hogy ez lett az eredménye, amiben most vagyunk.

A nyirkai jóslat szerint most nagyon rossz idők jönnek (a nemzet fele elpusztul!). Kb.2017-től pedig jön a teljes béke és visszakapjuk, ami visszajár.

És folyamatosan tehetem fel a kérdéseket megválaszolatlanul…miért?

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.07. A modern gyarmatosítás technikája

2012.04.03. A bankok játéka az élelmiszerárakkal a szegények rovására

2012.03.12. A mezőgazdaságban pénz van…

2012.03.04. Uzsorások hálójában

2012.01.12. Magyarország bedobja a törülközőt

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

2011.12.07. Adózz magyar, hogy más jól éljen belőle

free counters

2012.04.

Facebook birkáknak: Kisdoktori értekezés a demokráciáról

Az embereknek, ha azt a szót hallják, hogy “demokrácia”, valószínűleg az ugrik róla elsőre be, hogy, ja igen, a legmodernebb és legjobb ma ismert társadalmi berendezkedés, sok évszázados történelmi fejlődés vívmánya, az a kormányzás, amiben leginkább érvényesülhetnek a kis emberek jogai, stb. Na és persze az, hogy ez az az államigazgatási forma, amiben jelenleg is élünk itt a nyugat és közép-európai világban.
Nos, a most következő bejegyzés nem kevesebbet próbál állítani, mint hogy ebből semmi nem felel meg a valóságnak!

Tapasztaltabbaknak most a szemük sem rebbent, az új látogatók viszont már azt kezdik találgatni, hogy vajon kommunista vagy fasiszta beállítottságú lehet-e ennek a blognak a szerkesztője…
Rendben. Akkor most hadd állítsunk valami még megdöbbentőbbet!
A kommunizmus, a fasizmus, és a demokrácia teljesen egy tőről fakad, ugyanazon emberek dolgozták ki mind a hármat, és mind a három ugyanazokat a társadalmi erőviszonyokat hivatottak felállítani, csak más ideológia alatt.
Aki most felháborodott, és úgy érzi ezzel nagyon nem ért egyet, attól csupán annyit kérek, próbálja higgadtan, mindenféle beidegződésektől mentesen végiggondolni, azokat amik itt most elhangzanak, és azután végezzen egy rövid kis kutatást saját szakállára, majd ossza meg velünk, hogy ő mire jutott. Szívesen meghallgatjuk bárki véleményét, mindaddig, amíg az nem a központilag beprogramozott vélemény, hanem saját elmélkedés és kutatás eredménye…

Induljunk el talán onnan, hogy megnézzük magát a szót, hogy “demokrácia”, hátha annak elemzéséből pontosabban megtudjuk, hogy mit is takar ez a kifejezés.
A demokrácia egy összetett szó, “demos” annyit jelent: tömeg (embertömeg), “acrosy” pedig azt jelenti: uralom. A “demokrácia” tehát, ami a “demos-acrosy” szóösszetételből jön, egyszerűen annyit jelent: “az embertömeg uralma”.
Ma ezt inkább úgy szoktuk fordítani, hogy “a többség uralma”, mert ez valamivel jobban leírja azt, amit általában értünk demokrácia alatt, de azért tartsuk meg a tényt valahol, az agyunk egy kis szegletében, hogy a “demos” szó eredeti jelentése sokkal inkább utcai embertömeget, úgymond “csőcseléket” jelent. Nyilván senki nem asszociál az utcai csőcselék uralmára, amikor azt hallja demokrácia, és nem is arra akarok kilyukadni, hogy ezt kellene jelentse, de azért tartsuk meg ezt, a szó szerinti jelentést is, egyelőre a talonban.

Hagyományosan ma azt értjük ez alatt a társadalmi berendezkedés alatt, hogy “amikor a többség szava dönt”. Ez így természetesen egy nagyon jól hangzó eszme, nem véletlen tehát, hogy mögé mindig nagyon könnyű a lehető legszélesebb társadalmi tömegbázist felsorakoztatni. Szinte mindannyiunkban megvan ez az érzés, hogy a többség akarata erősebb kell legyen, annak kell döntenie a fontos kérdésekben. Egy természetes érzésünk ez, hiszen közösségi lények vagyunk, bennünk van az ösztön, hogy lemondjunk saját érdekeinkről a közösségünk javára.
Egy szóval nem állítom, hogy ez egy rossz beidegződés lenne, csak annyit szeretnék, ha alaposabban is végiggondolnánk magának az eszmének a szélsőséges következményeit. Mert ugye, ha a többség szava dönt, akkor 99 fehér ember nyugodtan felakaszthat egy fekete bőrűt, ha éppen nem tetszik nekik a fizimiskája. Végül is 99 szavazatunk van 1-gyel szemben, tehát teljesen demokratikus felhúzni szegényt a villanypóznára. Nos, talán egyetértünk, hogy ez nem az, amit mi demokrácia alatt érteni szeretnénk, mégis, ha a szó jelentésének gyökeréhez ásunk le, azt kapjuk, hogy az utcai lincselés az egy teljesen demokratikus kinyilvánítása a népakaratnak.

Nem véletlen tehát, hogy az USA alapító atyái például gyűlölték a demokrácia gondolatát. Az Egyesült Államokat ezért köztársaságként alapították meg. Olyan köztársaságként, melyben alkotmány rögzíti az ember eredendő jogait, amiket istentől kapott, és ezért senki nem veheti el, akárhányan is akarnák.
Most itt persze kéretik nem a mai Egyesült Államokra gondolni, amit a hitleri fasiszta berendezkedéstől jelenleg csupán egy nagyon vékony hajszálnyi választ el, hanem sokkal inkább a 18.-19. századi Amerikára. Nem véletlen, hogy oly magasan szárnyalt sokáig az USA gazdasága, és lett korunkra a világ vezető hatalma. Sokat köszönhet ebben annak a köztársasági formának, ami nagyon jól szem előtt tartotta a polgárok jogait.
A kis ember jogait a stabil, jó alkotmány az ami megvédi, nem pedig a “demokrácia”. A jogok nem a többség akaratából kellene eredjenek, hanem éppen az ellen kellene hogy megvédjék az embert.

Egy szó mint száz, a demokrácia és az emberi lény “szabadsága” nagyon nehezen összeegyeztethető fogalmak. Ezt nagyon lényeges kihangsúlyozni, és kritikus lenne az emberiség jövője szempontjából, hogy ez egy mindennapos beszélgetési téma, vita téma legyen a hétköznapjainkban, és ne menjünk vakon azok után, akik ilyen-olyan “demokratikus” meg “demokrata” szavakkal dobálóznak, anélkül, hogy tudnánk, ezek a szavak pontosan mit jelentenek.

De most, hogy már ismerjük a szó eredetét és jelentését, nézzük meg azt is, hogy hogyan alakult ki maga az eszme, honnan jön ez az egész gondolat. Valószínűleg sokakban erősen él az a tévhit, hogy ez egy amolyan természetes módon “kievolválódott” dolog, szépen kifejlődött ez a társadalmi struktúra, miközben az emberiség évszázadokon át egyik rossz berendezkedésből a másikba bukdácsolt. Végül aztán megmaradtunk ennél, mert ez a legjobb államforma a civilizált közösségek számára.
Hát, igen… sajnos ismét ki kell sokakat ábrándítanunk, mert ez az elképzelés is nagyon messze van a dolgok valódi állásától. Az igazság ugyanis az, hogy ez a társadalmi berendezkedés tervező asztalok mellett született. És a tervező mérnökök kezét még csak nem is a jóindulat vezérelte…

Akik a modern “demokráciát” kiagyalták, és megvalósításának útját évszázadokon át utána egyengették, azok (és ez  minimális utánajárással nagyon jól leellenőrizhető) nem mások, mint a legmagasabb szintű szabadkőművesek, akikre sokan az “illuminátusok” névvel hivatkoznak (a 33. szintről beszélünk és attól felfelé).
Az eszme fő kidolgozóját úgy hívták, Adam Weishaupt. Emberünk egy jezsuita pap volt, de “kirúgták”, mert az egyháznak nem tetszettek a módszerei. Így aztán ott állt ez, az egyébként nagyon éles eszű ember állás nélkül, tele dühvel az egyház és az akkori hatalom felé. Nem véletlen tehát, hogy felfigyelt rá az az erősödő hatalmi pólus, mely forrásokban ugyan bővelkedett, de egyelőre a színfalak mögé kényszerült, és mely történelmi okokból szintén erősen neheztelt az akkori hatalomra. Ezért aztán Weishauptot szemelték ki a feladatra, és megkapta a felkérést, hogy dolgozza ki egy, az egész világot újra-felosztó hatalmi struktúra váltásnak a levezénylését.

“Szabadság, egyenlőség, testvériség”… az új eszme óriási erővel rengette meg a 18. század végén az addig feudális rendben működő világ akkori hatalmasait, az uralkodókat és a papságot.
Azok, akik akkor már évszázadok óta a háttérből próbáltak minél nagyobb hatalomra szert tenni, különféle manipulációk útján, pontosan tudták, hogy a köznép, tömegben, mindig nagyon jól manipulálható, és a “tömeg hatalma” az nem mást jelent, mint hogy annál van a hatalom, akinek a kezében a madzagok vannak, amik a tömegeket mozgatják. Megszületett tehát ez a kétségtelenül hangzatos eszme, a “tömegek uralma”, melynek célja semmi más nem volt, és a mai napig sem más, mint hogy minden hatalom azokhoz kerüljön át, akik a manipulációs technikákat a legjobban alkalmazzák.

Amint az ember ezt a több évszázados folyamatot kezdi megérteni, elkezdenek sokkal érthetőbbé válni a történelem könyvekből már ugyan ismert, de rendszerint hiányosan értelmezett események.
Mint például, hogy miért lett a francia forradalom szimbóluma egy olcsó prostituált, amint magasba emeli a győzelmi zászlót… nos, kedves olvasó, most jött el az idő, hogy elővegyük az agyunk szegletéből, ahova félretettük, azt hogy a “demos” szó eredeti jelentése utcai tömeg, csőcselék… Vajon véletlen a szó választás? Nos, én már jó ideje nem hiszek a véletlenekben… de mindenki döntse el maga!
Az viszont ma már jól ismert tény, hogy a Nagy Francia Forradalmat egy az egyben a francia szabadkőművesség szervezte le és bonyolította Lajos király megdöntésére, mint ahogy az egész demokrácia eszme arra lett kidolgozva, hogy megdöntse a korabeli királyi-egyházi hatalmi struktúrát, eltávolítsa az uralkodókat a trónokról, hogy átvehessék a hatalmat azok, akik a szálakat a háttérből olyan ügyesen és rutinosan mozgatják.

Pörgessünk most előre 250 évet. Az eszme még mindig ugyanaz. Az emberek pedig meg vannak győződve róla, hogy ők irányítanak, hisz demokráciában élnek, és nagyon ritka, hogy bárki leülne és végiggondolná milyen mértékben sajátja egy-egy döntés, és milyen mértékben lett manipulálva, belerángatva, hogy azt csinálja amit csinál.
Ráadásul épp abban a korban élünk, amikor forradalmi átalakulásokon megy keresztül a manipuláció teljes fegyver-arzenálja!
A technika olyan vívmányai, mint a Facebook, gyerekjátékká tették olyan forradalmak, mozgalmak beindítását, amikhez alig egy fél évszázaddal ezelőtt még hatalmas emberi és anyagi erőforrások voltak szükségesek.
Lenin-t még egy aranyrudakkal tele rakott vasúti kocsival kellett elindítani Oroszországba, hogy ott széles körű hatalomváltó mozgalmat indíthasson el, míg most hogy itt a Facebook, 2 hét alatt 100 millió emberhez lehet eljuttatni egy propaganda jellegű üzenetet (lásd KONY 2012-t, vagy az arab tavaszt).
Az egyiptomi forradalom egyik vezéralakja például köztudott, hogy a Google közel-keleti marketing igazgatója volt. Biztos sokan azt gondolták, véletlenül épp arra járt, vagy szabadidejében törődik az országgal, ahonnan származik, de most akkor szomorúan közlöm, hogy nem egészen erről van szó…
A Google, a Facebook, és a társai, a CIA által létrehozott szervezetek, és első pillanattól kémfeladatokat látnak el. Ezek közé tartozik az adatgyűjtés, a vélemény formálás, és az aktivista mozgalmak beindítása vagy éppen akadályozása. Alig tíz évvel ezelőtt hatalmas pénzeket kellett költeni rá, hogy minden személyes adatot be lehessen szerezni valakiről, most saját maga teszi ezt elérhetővé, és még segít is beazonosítani ismerőseit képeken, teszi mindezt teljesen ingyen, vagy még ő fizet érte, hogy megtehesse! Zseniális! Szegény hivatásos kémeknek nemsokára teljesen felkopik az álla, az állásuknak nagyon úgy tűnik, hogy ezennel befellegzett!
A manipuláció eszközei rohamos sebességgel fejlődnek, de annyira, hogy aki figyelemmel követi a fejleményeket, annak szinte kiborsódzik a háta, és azon gondolkodik, vajon lesz-e még olyan, hogy “szabad akarat” a következő generáció számára.

Úgyhogy azoktól, akik most elégedetten dörzsölik a tenyerüket, hogy végre sikerült ezt a Schmitt kóklert megbuktatni, és milyen jó, hogy végre érvényesült a nép akarata, annyit szeretnék kérdezni, hányaknak van saját kisdoktori diplomája? Na jó, akkor módosítom, hányan ismernek személyesen olyan embert, akinek van saját kisdoktori diplomája? Hogy mi? Még mindig csak két százaléknál tartunk?
Akkor hogyan lehetséges, hogy a rendelkezésre álló adatok birtokában egy egész embertömeg meg van róla győződve, hogy amit Schmitt tett, az lopás, csalás? Honnan tudják ők, hogy nem ez-e a bevett gyakorlat minden második kisdoktorinál?
Félreértés ne essék, nem véleményt akarok nyilvánítani az ügyben, soha nem láttam a dolgozatot, nincs róla véleményem, nem is lesz, és egyáltalán nem politizálok, de gyanítom, hogy a lelkes aktivisták 98%-a sem látta az ominózus dolgozatot, mint ahogy valószínűleg senki más dolgozatát sem lapozgatta életében soha, mégis óriási hévvel képes kampányolni az ügyben, amint az elindul az interneten.Nem az az elszomorító, hogy Schmittnek mennie kellett, valószínűleg ő sem jobb a deákné vásznánál, hanem az, hogy milyen könnyű egy ilyen széles körű mozgalmat elindítani egy ilyen viszonylag jelentéktelen ügyben, ha megvannak rá a megfelelő eszközök, és hogy milyen könnyen manipulálható sajnos a magyar ember is!
Igen, azt kell mondjam, elszomorító, hogy egy kisdoktori ennyi embert meg tud mozgatni, figyelembe véve a tényt, hogy éppen az ország teljes gazdasági és spirituális felszámolása zajlik, amiben bizonyos politikusok aktívan részt vettek, és részt is vesznek mind a mai napig, és ez az egész folyamat jó, ha tizedannyi embert érdekel.
Elismerem, az lenne az ideális, ha politikusaink fedhetetlenek lennének, és nem lenne semmi folt a múltjukon, de ha már a foltokat keressük, nem lenne célszerűbb először a vérfoltokkal kezdeni? Azokkal, amin emberéletek, vagy esetleg egész iparágak múlnak?
Ez körülbelül olyan, mintha látnék egy férfit vonaglani a földön három lőtt sebbel a testén, barátságosan odalépnék hozzá, és így szólnék, “uram, lehet hogy nem vette észre, de ki van oldódva a cipőfűzője” majd mennék tovább elégedetten fütyörészve, mint egy jóllakott napközis…

Nos, ennyi. Nem szoktam politizálni, és mostantól sem fogok, de az embernek kötelessége, hogy legalább arra figyeljen oda, hogy ne váljon belőle 21. századi Facebook birka, akit különféle mesterséges mozgalmakkal lehet terelgetni, hogy épp mire figyeljen, kit, mit kell éppen betámadni. Ne legyünk már mi a “csőcselék”, akivel megbuktatható az aktuális hatalmi struktúra!
Aki dühös a politikusokra, azzal nincsen semmi baj, legyen, de próbáljuk már meg mérlegelni a dolgok súlyát, és oda irányítani a dühünket, ahol a legnagyobb igazságtalanságok történnek. Ha azokat rendbe tettük, utána rögtön jöhet, kinek mennyire tisztességes a kisdoktori diplomája. Sorrend, emberek, sorrend!

Forrás: www.pirospirula.blogspot.com

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.04. Az orwelli felügyelőrendszer kialakulása

2012.03.29. A demokrácia haláltánca

2012.03.26. Hogyan hazudjunk nyíltan és korlátlanul?

2012.03.18. Ünneprontás – Irányított forradalom

2012.03.14. A demokrácia cirkusza

2012.03.05. Információmérgezés: a Facebook-jelenség

free counters

A modern gyarmatosítás technikája

A centrum és perifériára vonatkozó közgazdasági elmélet (más néven függőségi elmélet) az 1960-as évektől fejlődött ki válaszként az úgynevezett fejlődési elméletre, amely utóbbi Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász, Kennedy és Johnson tanácsadója nevéhez fűződik. Híres elméletében Rostow azt állította, hogy az egyes országok ugyanazon az öt fejlődési szakaszon mennek keresztül, kezdve a tradicionális (középkori) állapotoktól az eredeti nekiindulás előfeltételeinek megteremtésén, majd a nekiinduláson (take off) és a felzárkózáson keresztül a tömegfogyasztó társadalomig jutnak el.

A függőségi elmélet képviselői, akik közül a legismertebb az argentin Raúl Prebisch és az amerikai Immanuel Wallerstein, viszont azt állítják, hogy a jelenlegi szegény vagy kevésbé fejlett országok nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint a mai fejlett országok voltak, mondjuk egy-másfél évszázaddal ezelőtt. Azoknak ugyanis nem voltak sokkal fejlettebb versenytársaik. A jelenlegi világrendszerben a fejlett országokból származó tőkeberuházások a gazdasági függőség megalapozói. Ha egy ország eladósodik, vagy a külföldi tőke túlságosan nagy súlyra tesz szert a gazdaságban, az adott ország a külföldi tőke ellenőrzése alá kerül. A periféria országait jellemző szegénység nem azért van, mert azok nem integrálódtak, vagy nem eléggé integrálódtak a világgazdaságba, hanem azért, mert nem a saját adottságaiknak megfelelően integrálódtak abba.

Ennyi elmélet után térjünk át arra, amiért a cikk íródik, vagyis hogy mindez hogyan érvényesül az Európai Unión belül, ahova az eredeti fejlett országok mellé fokozatosan, majd lavinaszerűen újabb, lényegesen fejletlenebb országok kerültek be. Hat év telt el a csatlakozás óta, ami nem nagy idő egy integráció történetében, de a statisztikai adatok már jelzik, merre is halad a nagy reményekkel várt uniós tagság. A függőségi elmélet egyik alaptétele, hogy a fejlett országokból származó tőkeberuházások (a működő tőke) tartós gazdasági függéshez vezetnek. Az Eurostat tőkeáramlásra vonatkozó adataiból világosan látszik, hogy a kelet-közép-európai országokba a tőkebeáramlás még jóval az uniós tagság előtt megkezdődött. A működő tőke (foreign direct investments – FDI) nettó állománya ezekben az országokban a rendszerváltás idején gyakorlatilag zéró volt, az uniós belépés idejére viszont a GDP átlagosan 40-50 százalékát tette ki, és a legtöbb országban ezt követően, tehát a tagság során, ez az arány már nem is nagyon változott. Ez azt jelenti, hogy az uniós belépés idejére a nyugat-európai cégek már jelentős mértékben uralták a leendő új tagországok gazdaságát, kivéve néhány óvatosabb vagy nagyobb országét, mint Szlovénia vagy Lengyelország, ahol a külföldi befektetések nettó állománya csak 12, illetve 30 százalékot ért el.

A nemzetközi tőke gazdasági hatalomátvétele következtében az unió új tagállamai jelentős részben elvesztették hazai és külföldi piacaikat, külkereskedelmi mér- legük gyorsan romlani kezdett. Magyarország esetében 2004-ig a KSH külkereskedelmi statisztikáiban külön-külön mutatta be a hazánkban megtelepedett külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok exportját és importját (vámszabad-területi és vámterületi külkereskedelem). E statisztikából megtudhatjuk, hogy 2004-ig 1990-hez képest a magyar gazdaság évi tízmilliárd eurónyi hazai és külföldi piacot veszített el, ennyi volt ugyanis a hazai gazdaság külkereskedelmi egyenlegének romlása a két időpont között (ez a GDP több mint tíz százaléka és évente!). 2004 után az uniós belépéssel a vámszabad-területek megszűntek, és ezzel a hazai és külföldi vállalatok külkereskedelmi tevékenységének statisztikai szétválasztása is megszűnt. Az együttes kereskedelmi egyenleg a külföldi tulajdonú vállalatok nagy exporttöbblete miatt kissé pozitív, ám exporttöbbletük túlnyomó többségét jövedelemként kiviszik az országból. A többi ország helyzete (néhány kivételtől eltekintve) hasonló, mert a külkereskedelmi forgalmat és fizetéseket összefoglaló fizetési mérleg egyenlege a legtöbb országban erőteljesen romlik. Például Bulgáriában és Észtországban a GDP-hez viszonyított negatív egyenleg a húsz százalékot is elérte, Romániában meghaladta a tízet, Magyarország és néhány más ország esetében a fizetési mérleg hiánya a GDP 5-7 százaléka körül mozog. Stabil külgazdasági helyzetben tulajdonképpen csak néhány ország van, például Szlovénia és Csehország, ahol a liberalizáció és privatizáció nyomán a külföldi tőke nem tett szert akkora súlyra, mint Magyarországon.
A fizetési mérlegek növekvő hiánya miatt az országok külső adóssága az 1990-es évek közepétől kezdve rakétaszerűen emelkedett a magasba. E tekintetben Magyarország volt a listavezető, ahol a világbanki adatbázis szerint a GDP-hez viszonyított bruttó külső adósság a 2000. évi 60 százalékról 2009-re 170 százalékra emelkedett (az IMF szerint 2009-ben „csak” 137 százalék volt az adósság, az egyes adatbázisok között – módszertani okok miatt – az abszolút számokat tekintve nagy eltérés lehet, de a tendenciák azonosak). Hazánkat Észtország és Lettország követi a listán, ahol a külső adósság GDP-ben vett aránya csak megduplázódott, végül néhány országban (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) csak mérsékelt volt a külső adósság GDP-hez viszonyított arányának növekedése. Ha nagyok is voltak az egyes országok közötti különbségek, a GDP-hez képesti súlyos külső eladósodás szinte mindegyik országra jellemző.

Ám hasonló helyzetben vannak a dél-európai országok is, különösen Görögország, Spanyolország és Portugália. Igaz, nőtt Németország külső adóssága is, de ez ott nem jelent problémát, mert Németország ugyanakkor jelentős hitelező is. Ténylegesen a nettó külső adósság az, ami igazán számít, vagy még inkább a nettó külföldi adósságon fizetett kamatok és a nettó működőtőke-állományon kivitt jövedelmek egyenlege. És, ha ezt az adatot nézzük, akkor tárul elénk a valóban drámai kép, az Európai Unió igazi arca:

az Eurostat fizetésimérleg-statisztikája szerint a 2004 és 2008 közötti öt évben (a záróéveket is beleértve) az unió három országa (Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) 460 milliárd eurós jövedelemre tett szert, míg az uniós tagországok nagyobbik része (Írország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország, Görögország, Magyarország, Portugália és még néhány másik ország) nagyjából ugyanekkora összeget fizetett ki jövedelemátutalások formájában. A jövedelemátcsoportosítás mértéke egy évre elosztva megközelíti az unió éves költségvetését, vagyis az európai unió sokat emlegetett költségvetésével szemben működik egy másik jövedelemátcsoportosítás, amely a periféria vagy fél periféria országaiból szivattyúzza át a jövedelmeket a centrumországokba. Magyarországra például az említett 2004–2008-as időszakban mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.

Ez az egy a hatos arány a centrum javára mutatja azt, hogy a demokráciáról, szolidaritásról, felzárkózásról szóló naponta elhangzó kenetteljes szavak mögött valójában milyen érdekek is mozgatják az „egyre szorosabb unió” szorgalmazóit.
Az Eurostat adatai fényesen bizonyítják a függőségi elmélet igazát, a centrum és periféria létét az Európai Unión belül. És elég egy pillantás a statisztikai idősorokra, hogy meggyőzzön bennünket: a folyamatok nem az egységesülés, hanem a differenciálódás, az ellentétek kiéleződése irányába mennek.

Lóránt Károly közgazdász: Centrum és periféria a gazdaságpolitikában (2011)

Forrás: www.pannon-info.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.04.06. Görögországba nem érkeznek meg az olajszállítmányok

2012.04.05. A vízművek ügyében gyűjthetik először az egymillió aláírást

2012.04.02. A BRICS nemzetközi pénzügyi fordulatra készül

2012.04.01. Spanyolországé a következő “életmentő” hitel

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

free counters

A villanykörte összeesküvés

A villanykörte a Livermore-i tűzoltóállomáson 1901 óta folyamatosan ég. Miért kell akkor neked két évente körtét cserélned a lámpádban?
Kérdésed abszolút jogos. És ebből a filmből erre is, és még sok mindenre választ kaphatsz. Kiváló belépő az összeesküvések világába. Igen, szándékosan nem tettem mellé az “elmélet” szót, mert a filmben minden, ami elhangzik, elég jól dokumentált.

A film a feltöltése óta már több, mint 200.000 látogatást kapott, és rendszeresen hallom, ahogy az utcán is beszélnek róla. Olyannyira nagy “port kavart”, hogy Bajnai Gordon-t személyesen küldték le a Corvinus egyetemre, hogy próbálja már meg valahogy hiteltelenné tenni a dolgot.
Annyira futotta, hogy megpróbálta meggyőzni a jövő nemzedék értelmiségét, hogy manapság bármilyen őrült csinálhat dokumentumfilmet, és ez is csak egy merész fantáziájú norvég csapat agyszüleménye.
Az öltönyösök kérem azt üzenik minden mai fiatal értelmiséginek, hogy véletlenül se próbáld meg használni az agyad, hogy azzal eldöntsd szerinted mi igaz, és mi nem, hanem azt majd mindig megmondják fentről, valakik, akiknek drága lila nyakkendőjük van és fekete Audival járnak.

De miért fontos nekik, hogy nehogy megértsd mindazt, amiről ebben a röpke egy órás filmben szó esik? Miért olyan veszélyes számukra, ha netán megérted, hogyan gyártanak szándékosan olyan termékeket, amik minél gyorsabban elhasználódnak…
Nos, megmondom, hogy miért!
Azért, mert abban a pillanatban, hogy kitisztul előtted, hogy a legnagyobb cégek teljes együttműködésben dolgoznak, és abba fektetnek időt, pénzt és energiát, hogy a villanykörte minél előbb kiégjen, a harisnya minél előbb elszakadjon, és a mobiltelefonod aksija egy év múlva mehessen a veszélyes hulladék telepre, abban a pillanatban nem veszel be többet semmilyen kamu zöld propagandát, WWF-et, “Föld óráját”, meg minden egyéb hülyeséget, amivel megpróbálnak úgy tenni, mintha a te túlzott fogyasztásod és szemetelésed tenné tönkre a bolygót és használná el az erőforrásait.

Jelenlegi gazdaságunkban ugyanis egyetlen szereplőnek éri meg az állandó fogyasztás, és az ezzel együtt járó állandó szemetelés, méghozzá annak a nagyon szűk elit rétegnek, amelyik az állandó ismételt fogyasztásra építette fel hatalmát, és azzal tudja csak a mókuskerékben tartani a lakosságot, ha a fizetését el kell költse sárga csekkekre és minden elhasználódott és elavult cucc pótlására.
Mert ugye ha a mosógép nem 3, hanem 100 évig működne (aminek technikai akadálya nincsen), akkor azzal te is jól járnál, mert csak egyszer kéne megvenned, és a környezet is jól járna, mert nem kellene kidobni egyet minden harmadik évben. Csakis a Bilderbergek nem járnának jól, mert valószínűleg nem mennél be többet “dolgozni”, valahova, ahol fentről megmondhatják neked, hogy napközben mivel töltsd el az időt.

Tudom, hogy ez így elég leegyszerűsítettnek hangzik, de azt kell mondanom, hogy a világ tényleg ennyire egyszerű. Csak azért nem látjuk az egyszerűségét, mert mesterségesen száz réteg komplikációt húznak rá, és így nem vesszük észre, hogy alatta milyen egyszerűek a dolgok.

És egy rövid bemutató, hogyan is befolyásolnak döntéseidben:

Forrás: www.pirospirula.blogspot.com

Ez a tanulságos dokumentumfilm megpróbálja felkutatni, miért romlik el minden tárgy (amit oly nagy örömmel vásárolunk meg) rögtön a garancia lejárta után, már szerepelt egy korábbi bejegyzésünkben is a Boldogság Automaták c. dokumentumfilm társaságában.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.05. A vízművek ügyében gyűjthetik először az egymillió aláírást

2012.03.28. A klímaalap diplomáciai mentességet akar

2012.03.22. Nem lesz világvége – Elmarad az özönvíz?

2012.03.08. A népesség jelentős csökkentése szükséges

free counters

Az orwelli felügyelőrendszer kialakulása

Az Internet fokozatosan egy orwelli felügyelőrendszerré alakul és a magánadatok védelme lassan meghal. A minket irányító erők mindent figyelnek és rögzítenek. Egy dologban biztosak lehetünk: amit egy hétköznapi ember az Interneten tesz, az ma már nem maradhat titokban, ezek a tevékenységek lekövethetők. Sokan nincsenek tisztában azzal, hol is tart ez a technológia. Az Internet az egyik legpublikusabb hely ma a világon.

Mindenkiről személyes, folyamatosan bővülő „adatlap” készül, amihez sokszor mi magunk szolgáltatjuk a legtöbb információt a Facebook-hoz hasonló közösségi oldalak használatával. Igen, az Internet egy fantasztikus eszköz, ami lehetővé teszi minden ember számára, hogy kommunikáljon másokkal és folyamatos kapcsolatot tartson fenn társaival, valamint hozzáférjen olyan információkhoz, amelyek néhány éve még elérhetetlenek voltak a hétköznapi emberek számára.

Valószínűleg eljön az idő, amikor ez az eszköz már nem áll ilyen formában, vagy ilyen szabadon a rendelkezésünkre, de személyes információink, kommunikációink már most sem a sajátunk. Az alábbi 10 pont ezt próbálja szemléltetni.

1. Az amerikai szövetségi kormány öt évre visszamenőleg tárolhatja bárki internetes tevékenységét

Korábban az amerikai Országos Terrorelhárítási Központ 180 napig tárolhatta a terrorista kapcsolattal nem rendelkező személyekre vonatkozó információkat. Ez azonban megváltozott. Eric Holder, országos főügyész aláírta az új szabályozást, ami lehetővé teszi a Terrorelhárítási Központ számára, hogy öt évig tárolja ezeket az adatokat.

Végtére is mindössze 4 és fél év meghosszabbításról van szó.

2. A potenciális munkaadók bepillantást követelnek az álláskeresők internetes tevékenységébe

Nem is olyan régen még arról írtunk, hogy a munkaadók a közösségi oldalak személyes profiljai alapján próbálták megítélni egy-egy potenciális alkalmazott személyiségét és képességeit.

Ma már azonban egyes munkaadók azt követelik, hogy a jelentkezők adják át Facebook jelszavukat. ACBS News a következőket írta:

A rossz hír, hogy a munkaadók egyre gyakrabban kérik, hogy az állásra pályázók adják át Facebook és egyéb közösségi oldal jelszavaikat a szűrési folyamat részeként.
Egyelőre nem világos mennyire elterjedt ez a gyakorlat, de az bizonyos, hogy a számos konkrét példa arra enged következtetni, hogy egyre gyakrabban történik ilyen, ahogy arról Suzanne Lucas a CBS MoneyWatch oldalán beszámolt. Természetesen az álláskeresőnek jogában áll a kérés teljesítését megtagadni, de valószínűleg önéletrajza ezek után a szemetes kosárban végzi.

3. A rendvédelmi szervek is figyelnek

Az év elején egy YouTube videó bejárta a világot, amelyen egy apa tinédzser lánya tiszteletlen Facebook üzenetére reagált. A videót azóta 32 millióan nézték meg, arról azonban nem mindenki tud, hogy a történtek után a rendőrség és a gyerekvédelmi hatóság is látogatást tett a családnál.

Amennyiben olyan tartalmat tesz valaki közzé, ami esetleg nem tetszik valamelyik hatóságnak, készüljön fel egy esetleges látogatásra.

4. A kormányszervek is figyelnek

Az FBI, a CIA, a Nemzetvédelmi Minisztérium (DHS), a hadsereg és a Federal Reserve is arról nyilatkoztak, hogy a közösségi oldalak szisztematikus megfigyelését tervezik.

Ezek a hivatalok kulcsszavak alapján pásztázzák a bejegyzéseket. Ilyen szavak például a „támadás” (attack), „gyakorlat” (exercise), és a „járvány” (epidemic).

Salon a következőket írja erről:
2010-ben a DHS Országos Működési Központja egy Média Megfigyelő Kapacitás (MMC) nevű programot indított el. Egy belső dokumentum szerint az MMC feladatai közé tartozik a „hírek, a médiában megjelenő sztorik, cikkek és a közösségi oldalakra feltett bejegyzések kiszűrése, operatív szempontból releváns adatok, információk, elemzések és képek hasznosítására.” Az operatív szempontból releváns adatok közé tartoznak azok a „médiában megjelenő írások, amelyek negatív fényben tüntetik fel a Nemzetvédelmi Minisztériumot és a válaszként tett intézkedéseket,” „partizán vagy valamilyen cél elérése érdekében létrehozott oldalak,” és végül a legjobb „a kutatások/tanulmányok, stb.”

5. Az elnök is figyel

Barack Obama választási kampányának részeként indították el az „igazság csapatait”, akiknek az a feladata, hogy az Internetet böngészve megtaláljanak és adresszáljanak minden Barack Obamával kapcsolatos, általuk „valótlannak” vélt pletykát, az elnök 2012-es választási kampánya alatt.

Tehát amennyiben valaki olyasmit tesz közzé az elnökről, ami a kampány vezetősége szerint nem felel meg a valóságnak, nagy az esélye annak, hogy az „igazság egyik csapata” ellenőrizni fogja az írást.

6. A rádióadások megfigyelése és rögzítése (beleértve az internetes rádiókat is)

Az FBI egy virginiai céget bízott meg a beszélgetős rádióadások (internetes és hagyományos) szisztematikus rögzítésével az Egyesült Államok egész területén. A kezdeményezés célja „potenciális bizonyítékok” megszerzése (akármit is értenek ez alatt). Mark Weaver a következőket írta erről:
Aki betelefonál egy rádiós talkshow-ba, készüljön fel rá, hogy az FBI rögzítheti mondanivalóját.
Az FBI 524.927 dolláros megbízást adott egy virginiai cégnek a lehető legnagyobb mennyiségű rádióműsor és talkshow rögzítésére az Interneten.
Az FBI elmondása szerint nem Nagytestvért akar játszani a rádió hullámain, csupán potenciális bizonyítékok után kutat.

7. Más kormányok is figyelnek

Ne gondoljuk, hogy az amerikai kormány az egyetlen, amelyik megfigyeli az internetes tevékenységeket. A világ szinte valamennyi kormánya ezt teszi.

Egyes országokban az Internet megfigyelése az Egyesült Államokat is meghaladó mértékben folyik. Kanadában például egy új törvényjavaslat precedens nélküli hatalmat biztosítana a kormányhatóságoknak a kanadaiak Internethasználatának megfigyelésére:
Az úgynevezett „törvényes hozzáférés” törvénytervezet előírná az Internet és mobilszolgáltatók számára, hogy kérésre átadják a hatóságoknak az előfizetők/felhasználók adatait, beleértve azok nevét, címét, telefonszámát, email címét és ISP címeit, bírósági végzés vagy felhatalmazás nélkül.

A törvény kritikusai által inkább „online kémkedésnek” hívott javaslat azt is előírná, hogy az Internet és mobilszolgáltatók valósidejű megfigyelésre alkalmas eszközöket telepítsenek a rendszerbe és felhatalmazná a rendőrséget, hogy a megfigyelés által összegyűjtött adatokhoz hozzáférjenek.
A brit kormány ennél is messzebbre ment, amikor nemrégiben kiadott jelentésében felszólította az Internetszolgáltatókat, hogy távolítsák el a „szélsőséges tartalmakat” a netről. Íme, a jelentés egy részlete:
A Terrorelhárítási Internet Referencia Egység korlátozott, de felbecsülhetetlen értékű munkát végez az Internetszolgáltatók felszólításában az erőszakosan szélsőséges, törvénybeütköző anyagok eltávolítására. Azt javasoljuk, hogy a kormány a brit Internetszolgáltatókkal együttműködve dolgozzon ki egy Viselkedési Szabályzatot, amely kötelezné a szolgáltatókat az erőszakosan szélsőséges anyagok eltávolítására, a 2006-os Terrorizmus elleni törvény 3. paragrafusában foglaltak szerint. Sok ilyen weboldal külföldi szerverekről fut, ezért fontos, hogy a kormány szorosabb nemzetközi együttműködésre törekedjen a probléma kezelése érdekében.

Nicolas Sarkozy, francia elnök ennél is messzebbre ment. Néhány nappal ezelőtt tett nyilatkozatában azt javasolta, hogy azokat is vonják felelősségre a törvény előtt, akikről kiderül, hogy rendszeresen „gyűlöletkeltő” oldalakat látogatnak. Mi az ami „szélsőséges anyagnak” vagy „gyűlöletkeltésnek” minősül pontosan? Minden egyes kormány a világon más és más választ adna erre a kérdésre.

8. Bennünket is arra bátorítanak, hogy kémkedjünk egymás után

Az amerikai kormány számára nem elég, hogy bürokraták hada kémkedik az emberek után. Most már azt akarják, hogy egymás után is kémkedjünk. A Nemzetvédelmi Minisztérium egyre erőteljesebben támogatja a „Ha látsz valamit, jelentsd” kampányt, aminek lényege, hogy minden „gyanús” tevékenységet jelenteni kell a hatóságoknak. Sajnálatos módon a „gyanús tevékenység” definíciója igencsak megváltozott az utóbbi években, így az ma már szinte bármire ráhúzható.

A vezetők paranoiája odáig fajult, hogy tavaly Joe Lieberman szenátor például azt javasolta, hogy a Google vezessen be egy „terrorista” gombot minden Blogger.com oldalon, hogy az olvasók könnyedén megjelölhessék a szerintük terroristagyanús tartalmakat.

Szerencsére az ötlet nem került bevezetésre, de ki tudja mi vár még ránk.

9. Az Internetszolgáltatók is figyelnek

Úgy tűnik az év vége felé már az Internetszolgáltatók is kénytelenek lesznek megfigyelni ügyfeleiket, hogy kiszűrhessék a szerzői jogsértéseket.

A SOPA és a PIPA törvények bevezetése nem járt sikerrel, de az Obama kormány példanélküli megállapodást kötött a szórakoztatóiparral (nem a szerzőkkel) és a nagy Internetszolgáltatókkal. A megállapodás ez év július 12-én lép életbe. A Raw Story a következőket írta erről:
Aki olyan tartalmakat tölt le, amiről gyanítható, hogy szerzői joggal védett, az Internetszolgáltató megfigyelte és érte jönnek. Különösen július 12-én. Ez az a nap, amikor a legnagyobb Internet-szolgáltatók önként be fogják vezetni a kalózkodás elleni tervet, ami a világ eddigi legnagyobb kémhálózatát fogja létrehozni, lehetővé téve egyes felhasználók Internet hozzáférésének teljes letiltását, amíg alá nem írnak egy dokumentumok, amiben megígérik, hogy nem fognak letölteni kalóz tartalmakat.

A bevezetés napját megpróbálták titokban tartani, miután tavaly júniusban a szolgáltatók bejelentették tervüket. A megállapodást a Recording Industry Association of America (RIAA – Amerikai lemezkiadók szövetsége) és a Motion Picture Association of America (MPAA – Amerikai Filmszövetség) közvetítésével és az Obama kormány koordinálásával hozták tető alá.

Tehát vigyázzunk, hogy mit töltünk le az Internetről.

A szolgáltató is figyel.

10. A Nemzetbiztonsági Hivatal mindenkit és mindent figyel

Nem túlzás azt állítani, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) minden digitális kommunikációnkat „lehallgatja” és megfigyeli.

Természetesen ez több éve nyílt titoknak számít, de most az NSA újabb szintre emeli a megfigyelés iparágát. A világ eddigi legnagyobb kémközpontjának felállításán dolgoznak Utah államban. A Wired a következőket írta a projektről:
Szupertitkos hozzáféréssel rendel- kező alvállalkozók közreműködé- sével épül a semmitmondó „Utah Adatközpont” nevet viselő új megfigyelőközpont a Nemzetbizton- sági Hivatal számára. A szupertitkos projekt az elmúlt évtized nagy kirakójátékának utolsó darabja. Célja a világ összes kommunikációjának lehallgatása, dekódolása, elemzése és tárolása, bármilyen föld- vagy víz alatti, nemzetközi, hazai vagy külföldi kábeleken haladjon is. A komoly védelemmel ellátott, 2 milliárd dollárból épülő központ 2013 szeptemberében kezdi meg működését.

Szervereiken és routereiken mindenféle kommunikáció áthalad, a magánbeszélgetésektől a Google kereséseken át egészen az internetes vásárolások visszaigazolásáig, amelyeket szó szerint feneketlen adatbázisokban tárolnak majd. Tehát az Interneten nem létezik privát információ többé. Minden publikus, legalábbis egyesek számára.

Van, aki ilyen hírek hallatára elfordul az Internet használatától, pedig nem ez a probléma helyes megközelítése. Az Internetnek köszönhetjük, hogy jelenleg az elit nem rendelkezik monopóliummal az információ és a tömegkommunikáció felett. Egy YouTube videó vagy blogbejegyzés milliókat képes elérni. Az információ hatalom és az Internet hihetetlen hatalmat adott az átlagemberek kezébe.

Igen, minden online lépésünket figyelni fogják, tehát fontos észnél lenni, de az Internet olyan lehetőséget adott a kezünkbe, amellyel egyetlen korábbi generáció sem rendelkezett. Amit ma felteszünk az Internetre, holnap megváltoztathatja egy ember életét a világ másik oldalán. A világot irányító elit rájött mekkora hatalom rejlik az Internetben és teljes erejével azon van, hogy elvegye.

Azt se felejtsük el, hogy az Internet segítségével mi is figyelhetjük őket. Az Internet segítségével leleplezhetjük a gonoszságot, a korrupciót és az elmúlt évtized során számos alkalommal láthattuk, hogy hétköznapi emberek hihetetlen horderejű híreket adhattak a világ tudtára, amit a fővonalas média nem mert volna megtenni.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a lehetőség, hogy megváltoztassuk a világot és a benne élő embereket megéri, hogy vállaljuk az Internethasználattal együtt járó kockázatot. Amikor a zsarnokság teljesen eluralkodik a világon, nem lesz hová rejtőzködni akkor sem, ha nem használjuk az Internetet.

Ne féljünk kiállni az igazságért. Jobb kiállni az igazságért és üldöztetést szenvedni emiatt, mint félreállni és hallgatni.

Forrás: www.idokjelei.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.04.04. Megaupload-ügy: egy Hollywood szponzorálta mega-összeesküvés

2012.04.04. Németország is kitiltja a Press TV-t

2012.03.30. Az új japán térfigyelő kamera másodpercenként 36 millió arcot vizsgál

2012.03.25. Sarkozy a „szélsőséges” weboldalak olvasóinak letartóztatását akarja

2012.03.24. Még kíváncsibbá válhat a Google

2012.03.22. Lassan kiszorulunk a webről

2012.03.20. Obama nem tud mit kezdeni az iráni “elektronikus függönnyel”

2012.03.20. A kémeknek többé nem kell poloskát ültetni egy célszemély otthonába

2012.03.19. A „Teljes információtudatosság” megfigyelési program

2012.03.19. A közösségi platformok segítségével állt talpra Izland

2012.03.12. Az új kémalkalmazással könnyebb jelenteni a rendőrségnek

2012.03.07. Vár-e minket Armageddon az interneten?

2012.03.06. Megváltoztatja az internet a fiatalokat

2012.02.22. Készülhetünk a szabad Világháló végére

2012.02.20. A telekommunikáció teljes ellenőrzés alá kerül Európában

free counters

A bankok játéka az élelmiszerárakkal a szegények rovására

Az élelmiszerárakat a nagy befektetési bankok spekulációi verik fel a világ szegényei számára, milliókat kárhoztatva éhezésre és nyomorra. Az élelmiszer befektetések volumene 65 milliárdról 126 milliárd dollárra emelkedett az elmúlt öt év során, az elmúlt 30 év legmagasabb árait produkálva, olyan hirtelen áremelkedésekkel, amelyeknek nem sok köze van a valós élelmiszerellátási lánchoz, mondja egy vezető amerikai élelmezésügyi szakértő.

A fedezeti és nyugdíjalapok valamint a Goldman Sachs-hoz, Morgan Stanley-hez és Barclay-hoz hasonló befektetési bankok uralják az élelmiszerek árupiacait. Ezek mellett a nagyágyuk mellett eltörpül a valós élelmiszer-termelők és vásárlók által bonyolított tranzakciók volumene. A búza határidős piacán például a befektetések 61%-át kizárólag pénzügyekkel foglalkozó kereskedők tranzakciói teszik ki, a Világfejlesztési Mozgalom (World Development Movement – WDM) szerint.

2011-ben a mezőgazdasági termékeket érintő spekulációs befektetések 20%-kal meghaladták a világ országai által biztosított mezőgazdasági segélyek teljes összegét. A Goldman Sachs, a mezőgazdasági piac legnagyobb szereplője, 2009-ben 600 millió dollárt keresett élelmiszer befektetési spekulációkkal, a Barclays Capital, a világ harmadik és a brit piac elsőszámú játékosa pedig 340 millió dollárt keresett 2010-ben a jelentés szerint. A Goldman Sachs és a Barclays Capital nem kívánták kommentálni az adatokat.

A szabályozás 2000-ben történt feloldása előtt a mezőgazdasági határidős piacot leginkább gazdák és élelmiszer felvásárlók használták, akik az árváltozásokkal szemben próbálták védeni magukat, mint például a búza, a kukorica vagy a cukor esetében. Amikor George W. Bush 12 évvel ezelőtt aláírta a Határidős Árupiaci Modernizációs törvényt, a kizárólag pénzügyi érdekeltségű kereskedők özöne lepte el a piacot, a Goldman Sachs-szal az élen, akiket egy cseppet sem érdekelte maga az élelmiszer, amit megvásároltak, kizárólag az árváltozások eredményeként keletkező haszonért szálltak harcba, mondja Olivier De Schutter, az ENSZ ombudsmanja az élelemhez való jogokért.

„Ezek a piacok hihetetlen mértékben kiszélesedtek az olyan pénzügyi befektetők érkezésével, akiket a rövidtávú hasznon kívül semmi sem érdekel. Őket nem érdekli maga a fizikai termék, nem akarnak búzát vagy kukoricát vásárolni, csupán egy vételi vagy eladási ígéretet vásárolnak. Az árupiacnak az ilyen jellegű pénzesítése azt eredményezi, hogy az árak egy spekulatív logika alapján változnak. Ezzel magyarázhatjuk azt is, hogy miért emelkednek hirtelen az árak, illetve, hogy miért pukkadnak szét a lufik nagyon rövid idő alatt. Az áraknak egyre kevésbé van köze a kínálat-kereslet viszonyához,” mondja De Schutter.

Az élelmiszerárak 30-éves rekordot döntöttek 2008-ban, éhséglázadásokat eredményezve Mexikóban és Bangladesben. 2010 szeptemberében az árak még magasabbra emelkedtek, és bár azóta kissé visszaestek, még mindig a 2008-as válságszint felett járnak. Az ENSZ Élelmezésügyi Programja szerint ez egy „csendes éhség cunamit” eredményezett. Az alapvető élelmiszerek magas ára, a globális válsággal megtetézve, további 115 millió fővel növelte a világ éhezőinek számát 2008 óta, így számuk ma meghaladja a 925 milliót.

A magas árak igazi katasztrófát jelentenek a szegényeknek, akik bevételük átlag 60%-át költik élelmiszerre, mondja De Schutter.
Most már nem csupán a megszokott helyeket érintik a spekulátorok által gerjesztett élelmiszerválság. Az Oxfam szerint 2010 és 2011 szeptembere között Örményországban az árak a következők szerint emelkedtek: a cukor 46%-kal, a tojás 49%-kal, a sajt 38%-kal, a sertéshús 34%-kal, a tejpor 30%-kal, a vaj pedig 26%-kal. Az áremelkedés eredményeként az élelmiszerfogyasztás valamennyi kereseti csoportban csökkent: a szegények között 14%, a középosztálynál pedig 5%-kal.

Karen Badishyan, közgazdász Gyumri-ban él férjével és két gyerekükkel. „Bevételünk 70%-át ételre költjük, így egyre inkább spórolnunk kell. Komoly pénzszűkében vagyunk. Sok pénzt kellett kölcsönkérnünk és nem tudjuk, hogyan fogjuk visszafizetni. Örményországban, az, hogy valakinek állása van és keményen dolgozik, nem jelenti azt, hogy el is tudja látni a családját,” mondja.

 Violet Waithira, kenyai munkanélküli, egyedül tartja el nyolcéves kislányát és 83 éves édesapját. Amikor az árak hirtelen emelkedni kezdtek Kenyában a család kénytelen volt szorosabbra húzni a nadrágszíjat: „Kihagytuk az ebédet és azt a kevés ételt, amink volt félretettük vacsorára. Cukornélküli teát ittunk és sokszor reggelizni sem tudtunk. Nagyon messzire kellett utaznom, hogy folytatni tudjam a mosónői munkát, de sokszor olyan gyenge voltam, hogy összeestem. Vacsorára egy-két bögre vízzel és sóval összekevert lisztet ettünk. Nagyon nehéz volt az életünk.”
Kenyában az élelmiszerárak emelkedésének számos oka volt, a választások utáni erőszakhullámtól a szárazságig, mondja Njoki Njoroge Njehu, a Mumbi Leányai Globális Kutatóközponttól, de globális tényezők is közrejátszottak: „Sok vállalat folytatott spekulációt az élelmiszerekkel és rengeteg pénzt kerestek vele. Tették pedig mindezt a hétköznapi kenyaiak, mexikóiak, argentinok és egyéb országok lakosainak rovására, ahol lázadások törtek ki a magas árak miatt.”

A szakértők között nincs egyetértés abban, hogy az áremelkedést a spekuláció okozza-e vagy egyéb tényezők is közre játszanak, mint például a klímasokk, a bioüzemanyagok terjedése vagy bizonyos élelmiszerek iránti kereslet növekedése. Jayati Ghosh, az Új-Delhi-i Jawaharlal Nehru Egyetem közgazdaságtan professzora, a között a 450 professzor között volt, akik tavaly az árupiac szabályozását követelték a G20-as vezetőktől. A professzornő szerint, bár a bioüzemanyagok kérdése is fontos, jelenleg a spekuláció az egyik okozója a hirtelen áremelkedéseknek. A búza világpiaci árát hozza fel példának, ami 2010 júniusa és decembere között megduplázódott, pedig a globális búzaellátás nem csökkent.

David Hallam, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetétől azt mondja, hogy az áremelkedésnek és az extrém áringadozásnak igenis a spekuláció az oka, és a piac szabályozására van szükség. „Amennyiben egy tényezőről kiderül, hogy erősíti az ármozgást, a kérdés kezelése rendkívül fontos és mindenképpen tenni kell valamit,” mondja.

Az Obama kormány a Dodd-Frank törvény formájában próbálta szabályozni az árupiacot még 2010-ben, de a Wall Street jogi kifogásai miatt a törvény a mai napig nem lépett életbe. A tavaly júliusi G-20-as csúcstalálkozón döntés született az úgynevezett „pozíciókorlátok” bevezetéséről, ami azt jelenti, hogy korlátoznák, mennyi árupiaci szerződéssel rendelkezhet egy befektető, de egyelőre az Egyesült Államokon kívül egyetlen ország sem vezette be a szabályt. A G-20-ak egyetlen intézkedése az ügyben ez idáig a Mezőgazdasági Piacok Információs Rendszerének létrehozása, amely a globális termésszintekre és rossz termésekre vonatkozó adatokat hivatott összegyűjteni, a téves információk vagy pletykák terjedését és a piaci pánikok kialakulását elkerülendő.

Az EU jelenleg is tárgyal az árupiac szabályozásáról. Christine Haigh, a Világfejlesztési Mozgalomtól (WDM) azt mondja, az EU által előterjesztett javaslatok nem hatékonyak, de még van lehetőség a változtatásra. A WDM aggasztónak tartja, hogy Nagy-Britannia a szigorú korlátok helyett, a lazább szabályozást jelentő „pozíciókezelés” bevezetését támogatja.

„Az elmúlt néhány évben tapasztalt rendkívüli mértékű élelmiszer áremelkedések borzasztó csapást jelentenek a világ szegényei számára és visszataszító azt látni, hogy a bankok és pénzintézetek erre még rá is tesznek egy lapáttal. A megfelelő szabályozás bevezetése elengedhetetlen,” mondja.

De Schutter szerint a változtatások bevezetése nem lesz könnyű: „Hihetetlen lobbi tevékenység folyik. Ezek rendkívül bonyolult jogi dolgok és a törvényhozók lassan kifogynak az igazi szakértőkből, hiszen kizárólag a pénzügyi kérdésekben járatos szakemberek tudnak segíteni nekik. Nagyon kevés törvényhozó rendelkezik az ilyen problémák kezeléséhez szükséges tudással, így sokszor a releváns megjegyzések vagy javaslatok hozzáfűzése is komoly kihívásnak számít. Nehéz idők várnak ránk: a klímasokkok, az aszályok és áradások egyre szélsőségesebbek és számuk emelkedik. Egyre nehezebb megjósolni, hogy milyen termés várható, így a spekuláció egyre vonzóbb egyes kereskedők számára. Ennek fényében még fontosabb lenne, hogy elejét vegyük a spekulációknak és megakadályozzuk, hogy a helyzet tovább romoljon.”

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.0316. Monsanto: veszélyben az egész globális élelmiszerellátás

2012.03.12. A mezőgazdaságban pénz van…

2012.03.03. A sógoroknál is a maffia uralja a mezőgazdaságot

2012.02.09. Hogyan irtsuk ki az embereket?

2012.01.31. Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot

2012.01.08. Túlnépesedés: a kihalás szélén?

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

free counters

NATO – Vége a játéknak

Brüsszelben, a szabad véleménynyilvánítás és demokratikus vita hazájában tegnap bezártak 483 békepárti tüntetőt. A politikai vezetésnek láthatóan nem nyerte el a tetszését, hogy az emberek tiltakoznak a NATO gyarmatosító háborúi ellen. A tüntetők ugyanis a NATO brüsszeli központja elé vonultak egy “NATO Game over” (vége a játéknak) nevezetű rendezvény keretében.

A közel ötszáz békeaktivista 11 európai országból érkezett, így valószínűsíthető az elengedésük. Egyelőre.

A résztvevők a májusra meghirdetett chicagói NATO-csúcstalálkozó miatt vonultak éppen most az utcára, és az Európába telepített amerikai rakétavédelmi pajzs, a NATO csapatok Líbiában és Afganisztánban tartózkodása, illetve az Európában tárolt atomfegyverek ellen tiltakoztak azzal, hogy elkezdtek átmászni a NATO adminisztrációs központja körüli kerítésen – ekkor került sor a tömeges letartóztatásra.

Ezzel a hatalom közölte, hogy persze, véleményszabadság az van – a kerítésen kívül.

Nem tudni, mi másra számítottak, bár az események jó irányba haladnak. Ugyanis ha a hatalom fellép az ilyen tiltakozó akciók ellen, az csak felhívja az emberek figyelmét arra, hogy tüntetgetéssel nem mennek semmire – egy országok tucatjait felölelő katonai rendszer ellen. Hogy ezt valaki egy pillanatig is komolyan gondolta, az viszont a helyzet súlyosságát hangsúlyozza ki.

Felmerül a kérdés: hol voltak eddig? Hol voltak akkor, mikor a NATO porig rombolta a líbiai média adóállomásait, majd az erőműveket, hogy ne legyen áram, aztán a vízellátást, a kórházakat, miközben mesterlövészekkel lövette a civil lakosságot? Hol voltak a tüntetők akkor, mikor a NATO katonái Afganisztánban rajtaütésszerűen hatoltak be békés családok otthonába, hogy az apát, anyát megöljék, a gyermeket pedig ott hagyják, hogy biztosan ne legyen belőle békeszerető demokrata? Hol voltak a tüntetők akkor, mikor Szíriában a NATO mesterlövészekkel kezdte lövetni a civileket, mikor a határon túlról rakétatámadásokat intéztek a szíriai haderő létesítményei ellen, hogy a szír hadsereg kénytelen legyen átlépni a határt, és így kiprovokáljanak egy háborút?

Ha a gyarmatosító háborúk ellen a civil lakosság bármit is tenni akar, ahhoz előbb a fejekben kell rendet tenni, mert szép szóval bizony nem érnek el semmit. Tudniillik, ha ugyanezt Szíriában szír állampolgárként tették volna meg, nem a rendőr viszi be őket, hanem a NATO mesterlövészei lövik fejbe mind az ötszázat egytől egyig, majd a nyugati média ráfogja az Asszád-rendszerre, mondván hogy már ötszáz áldozat van és humanitárius beavatkozás kell.

Ennek ellenére a tüntetés üzenete önmagáért beszél: vége a játéknak! Miért is? Megmondjuk, hol voltak ezek a tüntetők a fenti események alatt. Otthon ültek télen a fűtött lakásban, nézték valamelyik valóságshow-t. Most viszont Európa-szerte kezdenek éledezni a NATO-ellenes megmozdulások. Hogy miért éppen most? Megtehették volna az elmúlt húsz évben bármikor, de egy-egy erőtlen, párfős tiltakozásnál nem futotta többre. Most megmondjuk, ezek a tiltakozások nemsokára hatalmas tömegbázisra tesznek szert, mert nem önszerveződésről van szó, hanem arról, hogy a NATO terjeszkedése során beletenyerelt olyan dolgokba, hogy már más nagyhatalmak érdekeit sérti. Ezért a NATO belső (civil) ellenzéke feltűnően gyorsan meg fog erősödni!

Nem árt megjegyezni, a NATO is civil tömegbázis kiépítésével kezdi egy rendszer felbomlasztását. A “vége a játéknak” egy nyers üzenet a nagyhatalmaktól, hogy megváltoztak a játékszabályok!

A civilek pedig birka módjára kimentek eszközként táblát lobogtatni.

Forrás: www.jovonk.info

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.27. Európai rakétavédelmi rendszer: a „történet” vége vagy eleje?

2012.03.22. Washington utolsó figyelmeztetést küldött Iránnak a támadás előtt

2012.03.22. Oroszország bemutatja az amerikai rakétapajzs elleni bizonyítékait

2012.03.20. Líbia: a „hét hónapos” háború visszhangja

2012.03.13. A tiltakozás tiltása: a szólás szabadságának végnapjai Amerikában

2012.03.13. Hadijátékok az Északi-sarkon

2012.03.12. A USA megvitatja a szíriai katonai beavatkozás variánsait

2012.03.10. Botrány az ENSZ Biztonsági Tanácsában

2012.03.08. A líbiai NATO- légitámadások további vizsgálatát szorgalmazza Kína

2012.03.07. Francia mesterlövészek tizedelik az embereket Szíriában

free counters