Facebook birkáknak: Kisdoktori értekezés a demokráciáról


Az embereknek, ha azt a szót hallják, hogy “demokrácia”, valószínűleg az ugrik róla elsőre be, hogy, ja igen, a legmodernebb és legjobb ma ismert társadalmi berendezkedés, sok évszázados történelmi fejlődés vívmánya, az a kormányzás, amiben leginkább érvényesülhetnek a kis emberek jogai, stb. Na és persze az, hogy ez az az államigazgatási forma, amiben jelenleg is élünk itt a nyugat és közép-európai világban.
Nos, a most következő bejegyzés nem kevesebbet próbál állítani, mint hogy ebből semmi nem felel meg a valóságnak!

Tapasztaltabbaknak most a szemük sem rebbent, az új látogatók viszont már azt kezdik találgatni, hogy vajon kommunista vagy fasiszta beállítottságú lehet-e ennek a blognak a szerkesztője…
Rendben. Akkor most hadd állítsunk valami még megdöbbentőbbet!
A kommunizmus, a fasizmus, és a demokrácia teljesen egy tőről fakad, ugyanazon emberek dolgozták ki mind a hármat, és mind a három ugyanazokat a társadalmi erőviszonyokat hivatottak felállítani, csak más ideológia alatt.
Aki most felháborodott, és úgy érzi ezzel nagyon nem ért egyet, attól csupán annyit kérek, próbálja higgadtan, mindenféle beidegződésektől mentesen végiggondolni, azokat amik itt most elhangzanak, és azután végezzen egy rövid kis kutatást saját szakállára, majd ossza meg velünk, hogy ő mire jutott. Szívesen meghallgatjuk bárki véleményét, mindaddig, amíg az nem a központilag beprogramozott vélemény, hanem saját elmélkedés és kutatás eredménye…

Induljunk el talán onnan, hogy megnézzük magát a szót, hogy “demokrácia”, hátha annak elemzéséből pontosabban megtudjuk, hogy mit is takar ez a kifejezés.
A demokrácia egy összetett szó, “demos” annyit jelent: tömeg (embertömeg), “acrosy” pedig azt jelenti: uralom. A “demokrácia” tehát, ami a “demos-acrosy” szóösszetételből jön, egyszerűen annyit jelent: “az embertömeg uralma”.
Ma ezt inkább úgy szoktuk fordítani, hogy “a többség uralma”, mert ez valamivel jobban leírja azt, amit általában értünk demokrácia alatt, de azért tartsuk meg a tényt valahol, az agyunk egy kis szegletében, hogy a “demos” szó eredeti jelentése sokkal inkább utcai embertömeget, úgymond “csőcseléket” jelent. Nyilván senki nem asszociál az utcai csőcselék uralmára, amikor azt hallja demokrácia, és nem is arra akarok kilyukadni, hogy ezt kellene jelentse, de azért tartsuk meg ezt, a szó szerinti jelentést is, egyelőre a talonban.

Hagyományosan ma azt értjük ez alatt a társadalmi berendezkedés alatt, hogy “amikor a többség szava dönt”. Ez így természetesen egy nagyon jól hangzó eszme, nem véletlen tehát, hogy mögé mindig nagyon könnyű a lehető legszélesebb társadalmi tömegbázist felsorakoztatni. Szinte mindannyiunkban megvan ez az érzés, hogy a többség akarata erősebb kell legyen, annak kell döntenie a fontos kérdésekben. Egy természetes érzésünk ez, hiszen közösségi lények vagyunk, bennünk van az ösztön, hogy lemondjunk saját érdekeinkről a közösségünk javára.
Egy szóval nem állítom, hogy ez egy rossz beidegződés lenne, csak annyit szeretnék, ha alaposabban is végiggondolnánk magának az eszmének a szélsőséges következményeit. Mert ugye, ha a többség szava dönt, akkor 99 fehér ember nyugodtan felakaszthat egy fekete bőrűt, ha éppen nem tetszik nekik a fizimiskája. Végül is 99 szavazatunk van 1-gyel szemben, tehát teljesen demokratikus felhúzni szegényt a villanypóznára. Nos, talán egyetértünk, hogy ez nem az, amit mi demokrácia alatt érteni szeretnénk, mégis, ha a szó jelentésének gyökeréhez ásunk le, azt kapjuk, hogy az utcai lincselés az egy teljesen demokratikus kinyilvánítása a népakaratnak.

Nem véletlen tehát, hogy az USA alapító atyái például gyűlölték a demokrácia gondolatát. Az Egyesült Államokat ezért köztársaságként alapították meg. Olyan köztársaságként, melyben alkotmány rögzíti az ember eredendő jogait, amiket istentől kapott, és ezért senki nem veheti el, akárhányan is akarnák.
Most itt persze kéretik nem a mai Egyesült Államokra gondolni, amit a hitleri fasiszta berendezkedéstől jelenleg csupán egy nagyon vékony hajszálnyi választ el, hanem sokkal inkább a 18.-19. századi Amerikára. Nem véletlen, hogy oly magasan szárnyalt sokáig az USA gazdasága, és lett korunkra a világ vezető hatalma. Sokat köszönhet ebben annak a köztársasági formának, ami nagyon jól szem előtt tartotta a polgárok jogait.
A kis ember jogait a stabil, jó alkotmány az ami megvédi, nem pedig a “demokrácia”. A jogok nem a többség akaratából kellene eredjenek, hanem éppen az ellen kellene hogy megvédjék az embert.

Egy szó mint száz, a demokrácia és az emberi lény “szabadsága” nagyon nehezen összeegyeztethető fogalmak. Ezt nagyon lényeges kihangsúlyozni, és kritikus lenne az emberiség jövője szempontjából, hogy ez egy mindennapos beszélgetési téma, vita téma legyen a hétköznapjainkban, és ne menjünk vakon azok után, akik ilyen-olyan “demokratikus” meg “demokrata” szavakkal dobálóznak, anélkül, hogy tudnánk, ezek a szavak pontosan mit jelentenek.

De most, hogy már ismerjük a szó eredetét és jelentését, nézzük meg azt is, hogy hogyan alakult ki maga az eszme, honnan jön ez az egész gondolat. Valószínűleg sokakban erősen él az a tévhit, hogy ez egy amolyan természetes módon “kievolválódott” dolog, szépen kifejlődött ez a társadalmi struktúra, miközben az emberiség évszázadokon át egyik rossz berendezkedésből a másikba bukdácsolt. Végül aztán megmaradtunk ennél, mert ez a legjobb államforma a civilizált közösségek számára.
Hát, igen… sajnos ismét ki kell sokakat ábrándítanunk, mert ez az elképzelés is nagyon messze van a dolgok valódi állásától. Az igazság ugyanis az, hogy ez a társadalmi berendezkedés tervező asztalok mellett született. És a tervező mérnökök kezét még csak nem is a jóindulat vezérelte…

Akik a modern “demokráciát” kiagyalták, és megvalósításának útját évszázadokon át utána egyengették, azok (és ez  minimális utánajárással nagyon jól leellenőrizhető) nem mások, mint a legmagasabb szintű szabadkőművesek, akikre sokan az “illuminátusok” névvel hivatkoznak (a 33. szintről beszélünk és attól felfelé).
Az eszme fő kidolgozóját úgy hívták, Adam Weishaupt. Emberünk egy jezsuita pap volt, de “kirúgták”, mert az egyháznak nem tetszettek a módszerei. Így aztán ott állt ez, az egyébként nagyon éles eszű ember állás nélkül, tele dühvel az egyház és az akkori hatalom felé. Nem véletlen tehát, hogy felfigyelt rá az az erősödő hatalmi pólus, mely forrásokban ugyan bővelkedett, de egyelőre a színfalak mögé kényszerült, és mely történelmi okokból szintén erősen neheztelt az akkori hatalomra. Ezért aztán Weishauptot szemelték ki a feladatra, és megkapta a felkérést, hogy dolgozza ki egy, az egész világot újra-felosztó hatalmi struktúra váltásnak a levezénylését.

“Szabadság, egyenlőség, testvériség”… az új eszme óriási erővel rengette meg a 18. század végén az addig feudális rendben működő világ akkori hatalmasait, az uralkodókat és a papságot.
Azok, akik akkor már évszázadok óta a háttérből próbáltak minél nagyobb hatalomra szert tenni, különféle manipulációk útján, pontosan tudták, hogy a köznép, tömegben, mindig nagyon jól manipulálható, és a “tömeg hatalma” az nem mást jelent, mint hogy annál van a hatalom, akinek a kezében a madzagok vannak, amik a tömegeket mozgatják. Megszületett tehát ez a kétségtelenül hangzatos eszme, a “tömegek uralma”, melynek célja semmi más nem volt, és a mai napig sem más, mint hogy minden hatalom azokhoz kerüljön át, akik a manipulációs technikákat a legjobban alkalmazzák.

Amint az ember ezt a több évszázados folyamatot kezdi megérteni, elkezdenek sokkal érthetőbbé válni a történelem könyvekből már ugyan ismert, de rendszerint hiányosan értelmezett események.
Mint például, hogy miért lett a francia forradalom szimbóluma egy olcsó prostituált, amint magasba emeli a győzelmi zászlót… nos, kedves olvasó, most jött el az idő, hogy elővegyük az agyunk szegletéből, ahova félretettük, azt hogy a “demos” szó eredeti jelentése utcai tömeg, csőcselék… Vajon véletlen a szó választás? Nos, én már jó ideje nem hiszek a véletlenekben… de mindenki döntse el maga!
Az viszont ma már jól ismert tény, hogy a Nagy Francia Forradalmat egy az egyben a francia szabadkőművesség szervezte le és bonyolította Lajos király megdöntésére, mint ahogy az egész demokrácia eszme arra lett kidolgozva, hogy megdöntse a korabeli királyi-egyházi hatalmi struktúrát, eltávolítsa az uralkodókat a trónokról, hogy átvehessék a hatalmat azok, akik a szálakat a háttérből olyan ügyesen és rutinosan mozgatják.

Pörgessünk most előre 250 évet. Az eszme még mindig ugyanaz. Az emberek pedig meg vannak győződve róla, hogy ők irányítanak, hisz demokráciában élnek, és nagyon ritka, hogy bárki leülne és végiggondolná milyen mértékben sajátja egy-egy döntés, és milyen mértékben lett manipulálva, belerángatva, hogy azt csinálja amit csinál.
Ráadásul épp abban a korban élünk, amikor forradalmi átalakulásokon megy keresztül a manipuláció teljes fegyver-arzenálja!
A technika olyan vívmányai, mint a Facebook, gyerekjátékká tették olyan forradalmak, mozgalmak beindítását, amikhez alig egy fél évszázaddal ezelőtt még hatalmas emberi és anyagi erőforrások voltak szükségesek.
Lenin-t még egy aranyrudakkal tele rakott vasúti kocsival kellett elindítani Oroszországba, hogy ott széles körű hatalomváltó mozgalmat indíthasson el, míg most hogy itt a Facebook, 2 hét alatt 100 millió emberhez lehet eljuttatni egy propaganda jellegű üzenetet (lásd KONY 2012-t, vagy az arab tavaszt).
Az egyiptomi forradalom egyik vezéralakja például köztudott, hogy a Google közel-keleti marketing igazgatója volt. Biztos sokan azt gondolták, véletlenül épp arra járt, vagy szabadidejében törődik az országgal, ahonnan származik, de most akkor szomorúan közlöm, hogy nem egészen erről van szó…
A Google, a Facebook, és a társai, a CIA által létrehozott szervezetek, és első pillanattól kémfeladatokat látnak el. Ezek közé tartozik az adatgyűjtés, a vélemény formálás, és az aktivista mozgalmak beindítása vagy éppen akadályozása. Alig tíz évvel ezelőtt hatalmas pénzeket kellett költeni rá, hogy minden személyes adatot be lehessen szerezni valakiről, most saját maga teszi ezt elérhetővé, és még segít is beazonosítani ismerőseit képeken, teszi mindezt teljesen ingyen, vagy még ő fizet érte, hogy megtehesse! Zseniális! Szegény hivatásos kémeknek nemsokára teljesen felkopik az álla, az állásuknak nagyon úgy tűnik, hogy ezennel befellegzett!
A manipuláció eszközei rohamos sebességgel fejlődnek, de annyira, hogy aki figyelemmel követi a fejleményeket, annak szinte kiborsódzik a háta, és azon gondolkodik, vajon lesz-e még olyan, hogy “szabad akarat” a következő generáció számára.

Úgyhogy azoktól, akik most elégedetten dörzsölik a tenyerüket, hogy végre sikerült ezt a Schmitt kóklert megbuktatni, és milyen jó, hogy végre érvényesült a nép akarata, annyit szeretnék kérdezni, hányaknak van saját kisdoktori diplomája? Na jó, akkor módosítom, hányan ismernek személyesen olyan embert, akinek van saját kisdoktori diplomája? Hogy mi? Még mindig csak két százaléknál tartunk?
Akkor hogyan lehetséges, hogy a rendelkezésre álló adatok birtokában egy egész embertömeg meg van róla győződve, hogy amit Schmitt tett, az lopás, csalás? Honnan tudják ők, hogy nem ez-e a bevett gyakorlat minden második kisdoktorinál?
Félreértés ne essék, nem véleményt akarok nyilvánítani az ügyben, soha nem láttam a dolgozatot, nincs róla véleményem, nem is lesz, és egyáltalán nem politizálok, de gyanítom, hogy a lelkes aktivisták 98%-a sem látta az ominózus dolgozatot, mint ahogy valószínűleg senki más dolgozatát sem lapozgatta életében soha, mégis óriási hévvel képes kampányolni az ügyben, amint az elindul az interneten.Nem az az elszomorító, hogy Schmittnek mennie kellett, valószínűleg ő sem jobb a deákné vásznánál, hanem az, hogy milyen könnyű egy ilyen széles körű mozgalmat elindítani egy ilyen viszonylag jelentéktelen ügyben, ha megvannak rá a megfelelő eszközök, és hogy milyen könnyen manipulálható sajnos a magyar ember is!
Igen, azt kell mondjam, elszomorító, hogy egy kisdoktori ennyi embert meg tud mozgatni, figyelembe véve a tényt, hogy éppen az ország teljes gazdasági és spirituális felszámolása zajlik, amiben bizonyos politikusok aktívan részt vettek, és részt is vesznek mind a mai napig, és ez az egész folyamat jó, ha tizedannyi embert érdekel.
Elismerem, az lenne az ideális, ha politikusaink fedhetetlenek lennének, és nem lenne semmi folt a múltjukon, de ha már a foltokat keressük, nem lenne célszerűbb először a vérfoltokkal kezdeni? Azokkal, amin emberéletek, vagy esetleg egész iparágak múlnak?
Ez körülbelül olyan, mintha látnék egy férfit vonaglani a földön három lőtt sebbel a testén, barátságosan odalépnék hozzá, és így szólnék, “uram, lehet hogy nem vette észre, de ki van oldódva a cipőfűzője” majd mennék tovább elégedetten fütyörészve, mint egy jóllakott napközis…

Nos, ennyi. Nem szoktam politizálni, és mostantól sem fogok, de az embernek kötelessége, hogy legalább arra figyeljen oda, hogy ne váljon belőle 21. századi Facebook birka, akit különféle mesterséges mozgalmakkal lehet terelgetni, hogy épp mire figyeljen, kit, mit kell éppen betámadni. Ne legyünk már mi a “csőcselék”, akivel megbuktatható az aktuális hatalmi struktúra!
Aki dühös a politikusokra, azzal nincsen semmi baj, legyen, de próbáljuk már meg mérlegelni a dolgok súlyát, és oda irányítani a dühünket, ahol a legnagyobb igazságtalanságok történnek. Ha azokat rendbe tettük, utána rögtön jöhet, kinek mennyire tisztességes a kisdoktori diplomája. Sorrend, emberek, sorrend!

Forrás: www.pirospirula.blogspot.com

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.04. Az orwelli felügyelőrendszer kialakulása

2012.03.29. A demokrácia haláltánca

2012.03.26. Hogyan hazudjunk nyíltan és korlátlanul?

2012.03.18. Ünneprontás – Irányított forradalom

2012.03.14. A demokrácia cirkusza

2012.03.05. Információmérgezés: a Facebook-jelenség

free counters

8 gondolat “Facebook birkáknak: Kisdoktori értekezés a demokráciáról” bejegyzéshez

  1. Olvastam, és igaz, mert hazánkban saját kormányaink végzik a hazai pusztítás többségét,erre egy példa ez:
    “SAJNOS ez a kormány is csak a gazdaság összeomlását viszi előbbre,
    mert
    minden pénzkivonás a lakosságtól a kizárólag hazai vállalkozások pénzforgalmát szűkíti, a multi-cégek világszerte termelik ki hasznukat, a hazai pénzszűke épp jó nekik,
    mert
    a pénzéhség miatt olcsóbban kapnak munkaképes embert.
    Tehát ez a kormány a Nemzetközi pénzmaffia érdekeit szolgálja önként! Nem kell biztatni erre sem.
    A tömeges hazai munkahely létesítés drágábbá tenné a hazai munkaerőt a multi cégeknek,
    sőt nem lehetne kilakoltatni=legyilkolni a hazai lakosságot a Pénz-Kalóz Bank-Maffiának sem!”

  2. A jelenleg értelmezett demokrácia fogalom alapján – 100 embert feltételezve – 51 megmondja 49-nek, hogy hogyan legyen, s úgy is lesz.
    A demokráciának – állítólag – léteznek fórumai. Ami ott eldől; “végrehajtatik”. Az viszont már diktatúra. Ahogyan én látom.

  3. Mit jelent a demokrácia? Lássuk a kifejezés eredeti értelmezését. A “demosz” + “kratain” szavak származéka.

    A demoszról a német wikipédián ez olvasható: “Eredetileg a demosz egy faluközösség, a legkissebb közigazgatási egység az antik görögöknél…”
    Tehát ez megjelőli azt a földrajzi egységet, amiben egyáltalán a demokrácia működhet. Tehát a demokrácia nem egy nagy társadalmi struktúrára volt.

    A kratain azt jelenti ógörögül, hogy uralkodni, uralkodás, de önuralkodás is.
    Tehát a demokrácia eredetileg egy faluközösség önuralma.

    A “deme” = vezetőség, azt az embercsoportot jelentette, akik vezetnek, egy nem megválasztott “arisztokratákot”. De ez a mai értelemben azért működhetett demokratikusan, egyenlő elvűségen, mert a közigazgatási egység kicsi és áttekinthető volt.

    A “polgárok” az ógörögöknél a vagyonos polgárok voltak, a szenátusi tagok, a képviselők, akik a demet ellenőrizték. Tehát a vezető struktúra szintén nem megválasztott személyei.

    A “nép” azok az etnikailag összetartozó emberek közössége volt, akiknek joguk volt fegyvert tartani. Ebből alakult később a katonaság.

    A deme, a polgárok és a nép az összlakosság 10%-át tette ki. A 90% az idiosz volt. Az a csoport, amit rabszolgáknak is nevezhetnénk, de a faluközösségekben, ahol a társadalmi béke ált a vezetőség érdekében az idiosz nem feltétlenül volt a későbbi értelemben vett rabszolga, hanem ez volt a mai értelemben vett nép.

    Ez volt a görög demokrácia eredeti formája.

  4. Nos, érdekes eszmefuttatás a demokrácia mibenlétéről, de azért sok csúsztatást is tartalmaz, még azt sem állítom, hogy szándékosan. Azt hagyjuk, hogy ismét előveszi a szabadkőműves kártyát, már vártam egyébként, hogy az amerikai dollár bankjegyen megjelenő szimbólumokra is hivatkozzon. Inkább magához, a demokrácia fogalmához tennék hozzá.

    A demokrácia kifejezés az ógörög városállamokban fogalmazódott meg, mégpedig negatív kicsengéssel. Foglalkozott vele Szókratész, Arisztotelész és Platón is, persze. Utóbbi adta a máig legismertebb kritikáját, aminek egy részére ráismerek a fenti eszmefuttatásban.

    A többség hatalma, ahogyan a szerző is megjegyzi, valóban veszélyekhez vezethet. Tény, hogy többségi döntéssel gyalázatos dogokat is el lehet követni, akár a fentebb olvasható példát. Erre azonban a görög filozófusok nem találtak megoldást. Platón hat társadalmi rendszerében három ellentétpárt állított fel, a demokrácia, mint rossz ellentéte, tehát jó változata a polietia volt, ami szintén választásokon, többséggel hozott döntéseken alapult volna, viszont valamiféle cenzust vezetett volna be, miszerint a választójog nem alanyi jogon járna, hanem valamiféle feltételeket kellene teljesíteni hozzá. De ez csak elméleti szinten maradt, nem is valósították meg soha.

    A demokrácia egészen a felvilágosodásig továbbra is negatív fogalom maradt. Montesguieu oldotta meg végül a filozófiai, sőt akkor már akár politikatudományi problémát. Ő fogalmazta meg a hatalmi ágak szétválasztásának, a fékek és ellensúlyok beépítésének szükségét. Ezzel megteremtette a lehetőséget, hogy a választások útján hatalomra került többség döntései némileg korlátok közé legyenek szorítva.

    Ezeket a korlátokat ma úgy hívjuk, hogy a demokrácia alapértékei. Hogy ne tehesse azt a többség, amivel árthat a kisebbségnek, vagy akár saját magának. Hogy el legyen választva egymástól a döntéshozó, a végrehajtó és a bírói hatalom. Hogy a konszenzusközeli megállapodással megalkotott alaptörvények (nevezhetjük alkotmánynak, de lehet szokásjog szerinti jogszabálygyűjtemény is) gátat szabjanak a megválasztott többség gátlástalan akaratának. És azóta működök, hol jobban, hol rosszabbul a demokrácia.

    Nálunk viszont éppen ezeket a fékeket és ellensúlyokat építette le a megválasztott többség, és ehhez még a szabadkőművesek sem kellettek. Ezeknek az ellensúlyoknak lenne normál esetben egyike a köztársasági elnök, már ha nem egy bókoló pártkatonát ültetnek oda.

    SP. ennek az elvnek semmiképpen nem felelt meg, mint ahogyan nem felel meg az új alaptörvény, Handó Tünde kinevezése, a hatóságok élére 9-12 évre bebetonozott szolgatömeg sem. És ha a hivatalos fékek és ellensúlyok nem működnek, akkor a társadalom kitermeli magából az egyéb fékeket és ellensúlyokat, itt vannak például a spontán mozgalmak, és a médiának az a része, amelyik még komolyan veszi a feladatát.

    Ez az Schmitt-ügy legfontosabb tanulsága. És hogy ez működik, azt tudomásul kellene venni azoknak a politikusoknak is, akik azt hiszik, semmi sem korlátozhatja a hatalmukat. De igen, és ez egy természetes, úgy is mondhatom, a természeti szabályokból eredő folyamat.

  5. Szép munka és érdekes téma. Mégsem tudok azonosulni azokkal a félelmekkel, amikről írsz.
    Részint azért, mert a demokrácia akár hány sebből is vérzik, akármilyen igazságtalan is, egy olyan társadalmi forma, aminél jobbat még nem találtak ki. Nekem kimondottan tetszik, hogy érdek képviseleti rendszeren alapul. Abban igazad van, hogy a manipulált tömeg feladta már régen érdekképviseletiséget és hangzatos eszmék szerint szavaz, de meg maradt a szavazati joga.
    Ez mindenképpen egy előre lépés ahhoz képest, ami korábban volt. Akár nemesi tanács, akár az uralkodó egy személyben, döntött fontos kérdésekben, pont úgy lehetett manipulált, mint ma a nép. kérdés, kit könnyebb manipulálni. A népet -ami igen vegyes összetételű- vagy a szűk rétegen, akik vagy tanultak, vagy nem, de jellemzően érdekazonosság köti őket össze?

    A technika fejlődése segíti az ember tevékenységeit. Ez annak ellenére így van, hogy egyre kevesebb szabadidőnk van látszólag és egyre bonyolultabb látszólag a technika miatt az életünk. Miért pont a manipulációt ne segítené? A fizika, a kémia és a többi tudomány, nem válogat eszmék, ideológiák között. Ahogy régen a vonat azt vitte el, aki arra felszállt és nem válogatott király vagy koldus között, így ez ma a facebook és a hasonló rendszerekkel. Hogy az totális ellenőrzést is segíti? Persze. Józan ember ezt nem is kétli. Én csak azt nem értem, hogy miért baj ez!
    Hiszem és remélem, hogy ez a folyamat végre közelebb visz ahhoz, hogy az emberek tisztességes életet éljenek! Mit érdekel engem, hogy nyitott könyv az életem, ha nincsen benne semmi titok, semmi takargatni való? Mit érdekel engem, hogy A CIA elemzi a facebook oldalam, ha eszem ágában sincsen senki felrobbantani? Miért fáj, ha az APEH a fotóim alapján mérlegel az életszínvonalam után, ha rendben fizetem az adót?
    ÉN még mindig sokkal nagyobb veszélynek tartom azt, ha valakinek van félnivalója a titkok napvilágra kerülése miatt, mint attól, amit a titkok napvilágra kerülése maga jelent.
    Nem hiszem, hogy az a nagyobb baj, ha egy hibára fény derül. A baj, maga a hiba. Ha titkoljuk, azzal nem megoldjuk, akkor miért baj, ha tud titok maradni?

    Ezzel együtt, elfogadom, ha valaki vonakodik nyíltan élni! Saját döntése, mint ahogy az enyém is, ha óvatosabb vagyok vele, feltételesen bízom benne.

    Hogy a manipuláció is egy fajta hiba? Ez is igaz. De miért lehet bárkit manipulálni? Lehet egy gazdag embert manipulálni, hogy ossza szét a vagyonát? Nem jellemző. Lehet egy jóllakott embert manipulálni, hogy adja az ételét az éhezőknek és ne egyen többet? Nem jellemző. A manipuláció mindig is az elégedetlenségre épül. Jellemzően nem a jó megoldást mutatja, az tény. Az is igaz, hogy az esetek zömében kirekesztő valakivel szemben. De mindig az elégedetlenséget fogja meg abban a személyben, akit manipulál. Vagyis az elégedetlenére ígér gyógyírt.
    Azt gondolom, hogy ezt túl sokszor nem lehet eredmény nélkül ellőni. Aki mindig ígér, de soha nem tesz, az előbb vagy utóbb hiteltelen lesz.
    Tehát előbb, vagy utóbb, az elégedetten problémája meg kell oldódjon. Miért baj ez?
    Tudom, hogy egy csomó másik kérdést vet fel egy-egy probléma megoldása. Nem biztos, hogy minden minden megoldás rossz. Gyakran bármilyen megoldás jó megoldás.

    Nem olvastam Schmitt Pál dolgozatát és nekem sincsen doktori címem. Úgy gondlom, hogy ez a botrány nem is erről szolt. Mint ahogy Anno Gyurcsány Ferenc körüli botrány sem azon felismerésen alapult, hogy hazudott.
    A magam értékrendjében azért kavart fel, mert mindkét esetben az vált egyértelművé, hogy a kecskére van bízva a káposzta.
    Mindenki tudja, hogy a politikus munkaköri kötelessége a hazudozás. De Gyurcsány ezzel lebukott. mindenki tudja, hogy Magyarországon az emberek “ügyeskednek” Így tett Schmitt Pál is. Miért tett volna másként, hiszen ebben a közegben nevelkedett, ezt az értékrendet szívta magába. Nem az a baj, hogy másolta azt a dolgozatot. Az a baj, hogy lebukott vele.
    Ezeknek több üzenete is lehet az emberek számára.
    Ha semmi nem történik, akkor az, hogy ez teljesen normális. Lophatunk, csalhatunk, hazudhatunk következmény nélkül.
    Ha megbukik vele a politikus, vagy bárki a reflektor fényében, akkor meg azt az üzenetet hordozza, hogy kockázatos ilyet tenni.

    Mitől változna az értékrend, ha nem az ilyen botrányoktól? Hány diáknak lehet ez intő jel? Hány embert tántorít el a lopástól és egyéb tisztességtelen dologtól, ha rendszer lesz az ilyen következményekkel járó botrány?
    A másik hozadéka ennek, hogy sok politikai ambíciókkal bíró ember elgondolkodik ilyen eset kapcsán, hogy megéri-e neki a múltjával, hogy oda kerüljön.
    Nem hiszek a sorrendiségben! Úgy gondolom, hogy az ilyen “apró ügyeken” keresztül lehet eljutni a nagy disznóságokig és nem fordítva. Pont ez volt az elmúlt évtizedek hibája, hogy kis disznóságok felett szemet hunytak és így azok lassan egyre nagyobbak lettek.
    El kell valahol kezdeni az apró ügyeken keresztül rendbe tenni az országot! Hogy ez manipuláció? Persze, hogy az. De én csak örülök egy olyan manipulációnak, ami tisztességesebb generációt ad a jövőnek. Manipulál, mert azt mutatja, hogy nem lehet ügyeskedni, túl nyitott már ez a világ.

    Egyfajta új világrend van ismét születőben. Nem lesz jó az a világrend, de sokkal jobb lesz, mint a mostani. -Szerintem.

    1. “Azok, akik a 70-es, 80-as években egyetemisták, vagy főiskolások voltak, nagyon jól tudják, hogy az élsportolók mennyi kedvezményt kaptak. Ezek a kedvezmények részét képezték a különben nagyon szerény jutalmazásoknak. Az akkori államvezetés nagyon jól tudta azt, hogy ezek a sportolók szinte az egész életüket a sportnak szentelték, és az állandó edzés, utazások, versenyek mellett nem tudtak volna megfelelni a szigorú követelményeknek. Egyszerűen nem volt idejük felkészülni azokra az időkre, amikor véget ér a sportpályafutásuk, és nem a sportból, hanem a munkájukból kell megélniük. A történések bizonyították, hogy az akkori vezetés jól járt el ebben a kérdésben, mert egyetlen esetet sem ismerünk, amikor sportoló visszaélt volna a diplomájával, vagy a címeivel.

      De! Nem csak a sportolók jutottak könnyebben diplomákhoz, doktori címekhez. A marxista-leninista egyetemekről most ne is beszéljünk, bár az ott szerzett diploma épp olyan volt akkoriban, mint bármelyik másik. A funkcionáriusok gyermekei -a hátszelesek- még a sportolóknál is több könnyítést élveztek, szinte semmi tudásra kaptak diplomákat. “A mi kutyánk kölykei” nem válhattak holmi beosztottá, képességeik alapján esetleg segédmunkásokká. Míg a átlagos egyetemista, főiskolás szinte vért izzadva készült a vizsgáira, addig a funkcionáriusok csemetéi élték a ‘dolce vita’ stílusú, hedonista életüket, majd a vizsgák során, hogy-hogy nem, olyan eredményeket produkáltak, amitől a többiek teljesen kiakadtak.

      Még ezzel sem lett volna különösebb gond, ha nem ezek az idióták kerültek volna a rendszerváltásnak nevezett össznépi átverés után vezető pozíciókba. Az Országgyűlés a kezdetektől fogva ezekkel a “diplomásokkal” volt tele, és meg is látszik a siralmas következménye ennek a modern kori ‘diplomás’ tatárjárásnak.”

      Volt rá ~20 év, hogy a másolás kiderüljön. A “pont most”-tal van csak probléma, nem azzal, hogy kiderült. Vajon miről akarták ezzel a kis cirkusszal elterelni a jó nép figyelmét. Mert arra kiválóan alkalmas volt.

      Sokan zabálták két-pofára a témát, aztán habzott is a szájuk rendesen😉

    2. “Mit érdekel engem, hogy nyitott könyv az életem, ha nincsen benne semmi titok, semmi takargatni való?”
      Pl. azért mert akiről mindent tudunk, jobban manipulálható. A személyes szabadságom egyik része, hogy nem vagyok nyitott könyv. Persze mindenkinek a saját joga exhibicionista modon mindent kiteregetni saját magáról, de egy ilyen társadalom nagyon orwelli lenne. Elgondolkoztatok azon, miért kell titkosak legyenek a választások?

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s