18 | május | 2012 | Komló Média Blog

A hétvégén Chicagóban rendezendő NATO csúcstalálkozón bejelentik a NATO szervezetének átfogó reformprogramját. A változások valamennyi NATO tagállamra, így Magyarországra is vonatkoznak, és az új program értelmében a tagállamok kötelező jelleggel alávetett helyzetbe kerülnek a NATO szervezeti egészével szemben. Ez az alárendeltség nem csak katonai, hanem gazdasági és politikai vonatkozású alárendelődés is. Az új program szerint a kormányoknak alkalmazkodniuk kell a NATO egészének igényeihez, és össze kell hangolniuk költségvetésüket a NATO vezetéssel. A Smart Defence program értelmében a tagállamok nem tarthatnak fenn teljes, saját hadsereget, és a NATO vezetés által meghatározott szakmai specializációra kötelesek áttérni.

Ez a reformprogram két célt is szolgál egyszerre: csírájában elfojtja a tagállamok önállósodási törekvéseit, miközben lehetővé teszi, hogy a NATO szervezete a korábbi “védelmi” jelleg feladásával hivatalosan is támadó jellegű imperialista hatalomként pozícionálja magát.

A NATO támadó jellegű katonai szövetséggé alakulása a posztszovjet térség bekebelezésével kapott lendületet, mikor is a szövetség agresszív terjeszkedő politikáját a világ más térségeibe is exportálni kezdte. Az Európába telepített rakétarendszert követően a Közel-Kelet gyarmatosításával, majd a Közel-Kelet országaiba telepített “rakétavédelmi” rendszerekkel a NATO terjeszkedése azonban több szinten is akadályokba ütközik. A NATO növekedése tetőpontjára ért, és ebben a helyzetben a belső és külső problémák egyszerre kezdenek kiütközni. A NATO belső szerkezete kaotikusnak mondható, annál is inkább, mivel a tagállamok közötti konfliktusok a gazdasági válság közepette újra kiéleződni látszanak, a költségek és szerepvállalások elosztása arány-talan, a gazdasági háttér pedig túlnyomórészt külső forrásokból biztosított, ami nélkülözhetetlenné teszi a NATO jelenlétét a világ bármely részén kibontakozó konfliktusokban. Ez a szervezeti rend a gazdasági válság mélyülésével lassan tarthatatlanná válik, és miközben a NATO a világ szinte összes térségi konfliktusában jelen van, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nyugati vezetés ezekkel a reformokkal a NATO felbomlását, a hanyatlás, a visszahúzódás megkezdődését akarja időben kitolni.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a tagállamok által fenntartott teljes értékű hadseregek további fenntartásának tiltása is ezt a célt szolgálja. A NATO reformprogramja a tagállamokat katonai, gazdasági és politikai vonatkozásokban egyaránt érinti. Mindez azt vetíti előre, hogy a NATO a közeljövőben katonai, gazdasági és politikai vezetésként akarja megszilárdítani magát. Ez esetben már szó nincs az Egyesült Államok vagy az Európai Unió jól szervezett demokratikus illúzióiról – a NATO előírásai kötelező érvényűek lesznek a kormányokra, – nemzeti vagy politikai hovatartozástól függetlenül – ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a demokratikus illúzió mögött a háttérben felemelkedőben van egy katonai diktatúra gépezete.

Az európai országokban évtizedek óta feszültségekre ad okot a nemzeti haderők leépítése. Magyarország hadereje megszűnt létezni, és ez a leépülő tendencia mutatkozik valamennyi európai országban. Ezeket a lépéseket a kormányok mindeddig a “megtakarítás politikájával”, költségcsökkentésekkel magyarázták, de igazán értelmes magyarázattal egyetlen politikus sem tudott szolgálni arra a kérdésre, hogy miért kell leépíteni a hadsereget. A válasz eddig is kézenfekvő volt, de az újabb NATO reformprogram ezt csak alátámasztja. A NATO vezetés a reformokat követően egyetlen szervezeti egészként fogja kezelni az amerikai és az európai katonai rendszereket, ami jól mutatja, hogy ez a háttérben működő hatalom mindig is egységes nyugati vezetésként volt jelen, ami döntéseit nem az országgyűlés vitái közepette, hanem a páholyok homályában hozza. A NATO a világ számos térségében jelen van, és egy sor olyan tényező van, ami a több-központúságot vonná magával, éppen ezért egyetlen NATO vezető sem fog értelmes válasszal szolgálni arra a kérdésre, hogy miért kell egyetlen központot létrehozni és az egyes tagállamok haderejét önmagában védekezés-képtelenné tenni.

Az új NATO program értelmében ugyanis lesznek olyan országok, melyek csak légierővel rendelkeznek, lesznek olyanok, melyek csak páncélos haderővel, de olyanok is, melyek csak felderítő egységekkel rendelkeznek majd. A szövetségi felderítés drónjait természetesen amerikai cégek közreműködésével gyártják, és a megkezdődő átszervezés közepette semmi nem utal arra, hogy az amerikai haderő bármely fegyvernem terén is leépítené magát. Mindezt összevetve azzal, hogy a nyugati vezetés épp azon a ponton fogja meglépni ezeket a szerkezeti átalakításokat, mikor a NATO terjeszkedése elérte csúcspontját, láthatóvá válik, hogy egy olyan katonai diktatúra bontogatja szárnyait, ami nemcsak hogy a teljes nyugati világot magába foglalja, de a kormányok helyét is átvenné, ugyanis utasításai katonai, politikai, és gazdasági szinten is kötelezően végrehajtandóak, miközben vannak olyan tagállamok, melyek nemhogy semmilyen “specializációval”, de gyakorlatilag semmilyen haderővel nem fognak rendelkezni.

Általános jelenség, hogy a szociális kiadások rohamosan csökkennek – minden nyugati országban. A kormányok működése gyakorlatilag az államvezetés működtetésére, az ahhoz szükséges javak megtermeltetésére, sarcolásra korlátozódik. A szociális kiadások háttérbe szorításával olyan elégedetlenségi hullám halad végig Európán, aminek egyenes következménye az Európai Unió széthullása. Egy ilyen környezetben döntenek a NATO vezetők a tagállamok önálló haderejének megszüntetéséről.

Jelenleg a NATO működésének sikeressége azon múlik, hogy a tagállamok politikája hogyan alkalmazkodik a szövetség elvárásaihoz. Ezt a líbiai példa is jól mutatja, ahol egyes tagállamok részt akartak venni a hadműveletekben, mások teljesen távol maradtak. Az új rendszer ezt az önállósodást csírájában elfojtja, és a nyugati világban egy sajátos kettős rendszer alakul ki, ahol a NATO (katonai vezetés) előírásai a termelés terén kötelező érvényűek, az Európai Unió intézményeinek (politikai vezetés) pedig a tiltásai kötelező érvényűek. A tagállamok mozgástere gyakorlatilag a NATO előírások és az uniós tiltások közötti résre korlátozódik, amit az új szabályozások egyre szűkebbre zárnak, a politikusok pedig elfogadják az új szabályozást, egyrészt mert ezért tették őket a pozíciójukba, másrészt mert a katonai kiadások csökkentésével pénzt lehet megtakarítani, ami miatt a Brüsszelnek küldött statisztika is jobb képet mutat.

A társadalmi és gazdasági összeomlás szélén a katonai rendszer összpontosítása mellett szemtanúi leszünk az Európai Unió politikai és gazdasági kormányzása összpontosításának, miközben a kormányok sorra hozzák az intézkedéseket az állampolgárok feletti teljes ellenőrzés megvalósítására. Ez alól a magyarországi kormányzat nem kivétel, hanem erős példa. A szabadkőműves politikusok nagy vágyálma karnyújtásnyira, de ennek ellenére a NATO és a nyugati rendszerek nem kerülhetik el a felbomlást – mert a történelem folyamán még egyetlen olyan birodalom sem maradt fenn, aminek alapja a társadalmi problémák megoldása helyett a társadalmi feszültségek elfojtása volt. Ugyanez igaz a cionista vezetésű nyugati rendszerre is – és minél nagyobb erővel próbálják elnyomni az ellenállást, annál nagyobb erővel fog kirobbanni.

Forrás: www.jovonk.info

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!