21 | május | 2012 | Komló Média Blog

Az “Új Világrend – Álom vagy valóság?” című bejegyzésünk forrásoldalán elég terjedelmes beszélgetés alakult ki az Új Világrend témáról, amelyben a másik oldal is képviseltette magát. Az “Illuminati” néven hozzászóló személy betekintést enged az Új Világrend (NWO) építőinek gondolatvilágába. Vajon miért is van szükség a bevezetésére, milyen mozgatórugói vannak az eseményeknek? A hozzászólásaiból talán mindenki megérti, miért is kell (szerinte/tük) megtisztítani a Földet ~6,5 milliárd “haszontalan zabálótól” (ahogy Henry Kissinger nevezi a tömeget, a biomasszát, ami beszennyezi a Földet).

1. menet: “Nem értem, mi a gond az Új Világrenddel. A mostani káosz és ösztönszerű létezés helyett hoz egy megtervezett, logikusan felépülő, optimalizált társadalomszerkezetet. Igen, lesznek vesztesei a dolognak, méghozzá több milliárdan. Ők azonban már most is vesztesek és mindig is azok voltak. Afrika, Ázsia, Dél-Amerika régiói mind-mind teljesen szükségtelen kinövései, rákos gumói a világnak és a világgazdaságnak, és olyan terheket rónak az egész civilizációra, amik a továbbiakban egyre kevésbé vállalhatóak. Ráadásul az itteni emberek nem produktívak, nem adnak hozzá semmit semmihez, a rájuk költött pénz kidobott összeg az ablakon, bármekkora mennyiségről legyen szó.

A demokrácia intézménye látványosan csődöt mondott mindenütt. A demokrácia káoszt és szabadosságot szül. Az emberek nem tudnak vele mit kezdeni és csak arra alkalmas, hogy széttagolják általa a társadalmat és utat kapjanak a romboló erők. A cselekvési szabadság végletes formában való alkalmazása révén például olyan emberek születnek meg millió számra, akik már születésük pillanatában a szociális elosztórendszerektől függnek és halálukig attól lesznek függőek. Ezzel terhelik a társadalmat, a gazdaságot. Ráadásul ezek az ellátottak tovább szaporodnak, tovább rombolva az emberi genomot, és mi, ahelyett, hogy azon lennénk, hogy fajnemesítési programokat futtatnánk le, amik által jobbá válhatunk, mert a potenciál bizonyítottan bennünk van és most már egyre jobb eszközökkel rendelkezünk arra nézve, hogy ezt végrehajtsuk.

Észre kellene venni, hogy az Új Világrend nem egy sátáni elképzelés az emberiség elpusztításáról, hanem egy civilizáció-optimalizálás, amelyben a néhány százmilliós emberiség számára egy szinte utópisztikus rendszert igyekeznek létrehozni. Hogy mi lesz a többiekkel? Nos, a hibákat korrigálni kell és a rendszer ellenségeit, illetve a rendszeren élősködőket semlegesíteni szükséges.

Gondoljátok végig: vajon rátok mennyire van szükség, és mennyire vagytok pótolhatóak? Mennyire hatékony a munkátok abban a formában, hogy jobbá tegyétek ezt a világot? Na ugye… Sajnálatos, hogy odáig jutottunk, hogy milliárdok lenullázásáról kell beszélni, de egy ilyen projektet senki nem jókedvében, és főleg nem gonoszságtól hajtva fog végig vinni. Ez igenis szükséges – a jövő érdekében.”

Több válasz és némi személyeskedés után megérkezett a nézetek bővebb kifejtése is.

2. menet: “Az Új Világrendet nem „vérben forgó szemű bankárok” irányítják, ezt most szögezzük le. Ők csupán a projekt egyes elemeinek végrehajtói, vagyis a „hasznos hülyék”. Eszközök. Nem bankár-birodalom épül, mivel az Új Világrend rendszerében a mai fogalmak szerint megszűnik a pénz és a gazdaság is. Ennél fogva nem lesz szükség sem bankokra, sem olyan szerveződésekre, amelyek céges formában termelnek profitot. Az Új Világrendről elképesztően kevés használható fogalmaitok vannak, csupán a kezdeti lépéseket vélitek látni, azt a katarzist, ahonnét az egész kiindul és lendületet vesz. Igen, ettől berzenkedtek folyamatosan, az optimalizálás eszközrendszerétől, a népességcsökkentési programoktól, a legnyomorultabb – és egyben legszélesebb – osztály eltüntetésétől, a haszontalan milliárdok halálától. Szomorú, hogy minden egyes összeesküvés-elmélet sem képes ennél tovább látni és megmutatni azt, hogy miután ez megtörténik, vajon milyen civilizáció alakulhat ki, megszabadulván a logikátlanság és célszerűtlenség ballasztjaitól.

Persze akadnak elméletek, de pusztán alap nélküli feltevésekkel, miszerint a Föld egy börtönbolygóvá válik, lesz egy max. félmilliós szuper-gazdag réteg és egy néhány százmilliós rabszolga-sereg, akiket tudatmódosító szerekkel züllesztünk félállati szintre. Ez azonban nem igaz. Az igazság az, hogy ezt a bolygót azon kevesek – hozzávetőleg félmilliárd ember – öröklik meg, akik megvilágosodottak és akik kooperatív módon gondolkodva képesek elfogadni azt, hogy a tervszerűség sokkal célratörőbb, mint egy ösztön- és véletlenszerűen növekedő társadalom-utánzat. A félmilliárdos létszám pedig biztosíthatja mindenki számára azt a jólétet, ami most a leggazdagabbak kiváltsága lehet csupán. A kérdés: Mi a jobb? Hét-nyolcmilliárd keserű, életet gyűlölő koldus, vagy félmilliárd boldog ember?

A demokrácia a háttérhatalom műve? Érdekes felvetés. Tehát az ókori Görögországban a háttérhatalom honosította meg ezt az intézményt? Kötve hiszem – úgy meg pláne, hogy van némi betekintésem az általatok háttérhatalomnak nevezett mozgalom történelmi múltjába. Elvetendő ostobaság, hogy a háttérhatalom immáron évezredek óta futtatja programjait, mivel a legelső, Új Világrend felé irányuló programok legfeljebb 300-350 évvel ezelőtt kezdődtek meg.

A demokrácia valóban illúzió, ám ezt az illúziót maguk az emberek teremtették meg maguknak. Ahogy az egész világ egy illúzió a mostani formájában és azon túl, hogy ez a rendszer fenntarthatatlan, a további, ezoterikus elképzeléseknek is csupán annyi alapjuk van, mint amennyi a demokrácia valószerűségének.

Én nem írtam olyat, hogy céltalan az életem. Azonban a legtöbbeknek az. Hiába beszélsz fizikai világról, a legtöbb ember nem részesült semmiféle ezoterikus megtapasztalásában és vélhetően azért, mert ilyesmi valójában nem létezik. A vallás eszköz, az illúzió, a hamis ígéretek, a beletörődés eszköze, végső soron a rabszolgaság egyik nagyszerű biztosítéka.

Ázsia és Dél-Amerika gazdasága lehet, hogy papíron szép mutatókat képes felmutatni, de meg kell nézni az ottani emberek hétköznapjait. Ennél nagyobb kilátástalanságot és nyomort, méghozzá tömeges mértékben nehéz elképzelni. (Persze lesz, még hozzá nemsokára.) Nem a statisztikák, a számok, átlagolások számítanak, hanem a valóság. A gazdaság illúzió.

Nem áltatok senkit azzal, hogy az Új Világrend valójában egy jó dolog. Nincs szükség arra, hogy ezt bárki elhiggye, mivel az Új Világrend így is-úgy is be fog következni. Nem hogy hasztalan az ellenállás, de érdemi akadályokat senki nem gördít elé. Szerencsére. Ti csak beszéltek arról, hogy ezt meg kell akadályozni, de igazából semmiféle hatékony eszközötök nincs erre. Még a szándék sincs meg igazán, mert a legminimálisabb ellenállási módszerekkel sem éltek. Nem mintha bármilyen partizánkodás használna. A (bio)technológiai eszközökkel bár- milyen mértékű ellenállást könnyedén meg lehet szüntetni, ráadásul kisebb bajotok is nagyobb lesz annál hamarosan, hogy bármiféle ellenállással foglalkozzatok. Csapás- képes drónok lebegnek a fejetek felett ezerszám. Génspecifikus vírusok várnak bevetésre. Agyprogramozott katonai erők alig várják, hogy rendet tegyenek. Az Új Világrend kitervelőinek kezében vannak az áram- és vízszolgáltatás nyomó-gombjai, ahogyan a bombák kioldógombjai is. Tehát senkit nem szükséges semmivel áltatni. Vagy ti olvastatok bármilyen hivatalos cáfolatot az Új Világrenddel kapcsolatban? Nem hinném. Azért nem, mert nincs ilyen. Nem akarnak áltatni senkit. Nincs rá szükség. Az Új Világrend terve meg fog valósulni.

Én sem hiszem magam pótolhatatlannak, sőt, a piramis legfelső szintén állók sem azok. Senki sem az, de minél lejjebb megyünk a szinteken, annál könnyebben lehet nélkülözni az embereket és annál inkább nem számít, hogy léteznek-e vagy sem.”

A válaszokat és ellenérveket elolvashatjátok a forrásoldalon.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.05.14. Új Világrend – Álom vagy valóság?

2012.05.03. Fukushima fejezi be az emberiség ámokfutását?

2012.04.30. A torontói jegyzőkönyvek

2012.03.08. A népesség jelentős csökkentése szükséges

2012.02.26. A készülő világkormány

2012.02.16. A Rendszer Üzenete

2012.01.31. Halj meg idõben, ne okozz másoknak gondot

Abban az országban, ahol a Kormány éppen úgy elkötelezett az ország pénzügyi stabilitásának megőrzése iránt, mint az a tíz bank, amelyik Európában példátlanul tisztességtelenül bánik a velük szerződéses viszonyban álló állampolgárokkal, valamint abban az országban, ahol az adósok megkérdezése nélkül a Kormány azokkal a bankokkal együtt akar könnyíteni ezek által a bankok által tisztességtelen módon kétségbeesésbe belekergetett adósok helyzetén, abban az országban ne segítsen képmutató módon egyetlen állami szerv sem semmiben az adósokon.

A rühes macska jut eszembe az ilyen segítségnyújtásról.

Egyetlen módja maradt a probléma megoldásának, a bíróság rendes eljárása.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a több-százezer szerződés semmis szerződési feltételének megállapítására irányuló peres eljárás a bíróságok számára komoly nehézséget okozhat, illetve azzal is, hogy ha tegnap megszülettek volna az ítéletek, már akkor is későn lennének.

A pertársaságnak ennek ellenére azért vagyok ellenére, mert ahány felperes lenne a közös keresetlevélben az annyi féle tényállás ismertetést igényelne a bíróság munkáját jelentősen nehezítve, majd erre a nehézségre tekintettel akár egy évet is csúszhatna az ítélet meghozatala.

Célom most az, hogy a legrövidebb időn belül a bíróságnak a legegyszerűbb módon ítéletet lehessen hozni úgy, hogy ennek az ítéletnek alapján az adósok indokolatlan részletfizetési kötelezettsége megszűnjön.

Ebből következően semmi mást nem javaslok ebben a peres eljárásban igényelni az adósoknak csak azt, amit az április 26-i luxemburgi bírósági ítélet alapján immár elegendő alappal igényelhet.

Kérni azt ítélettel azt, hogy a banki egyoldalú szerződésmódosítási szerződési feltétel semmis, és kérni azt megállapítani, hogy a semmiség jogkövetkezményeként a szerződés megkötésétől kezdődően kötelezettség az adósokat az egyoldalú szerződésmódosítás alapján nem terheli.

Természetesen attól függően, hogy esetleg felmondás, végrehajtás alatt áll már az ügy, illetve opciós vagy kényszer-értékesítéssel kapcsolatos szerződések is felmerülnek, vagy már bekövetkezett a károsodás, változnak a konkrét performák, de határozottan ellenzem azt, hogy bármiféle egyéb, akár a kezelési költséggel, akár az eladási-vételi árfolyamkülönbséggel, akár bármiféle egyéb problémával kapcsolatos kérelmet a bíróság felé most előterjesszenek.

Amennyiben elérem azt, hogy az egyenkénti peres eljárások ekként induljanak, úgy sablon keresetlevelek elbírálását sablon ítélettel szerintem két tárgyalás alatt reálisan elérhetjük.

Az elsőfokú ítélet birtokában pedig ezt követően már kellő jogalappal tájékoztathatja az adós a bankot, hogy a keresetlevélben írtak alapján történt számolás eredményeként milyen összegű túlfizetés miatti követelése áll fenn adós álláspontja szerint a bankkal szemben, illetve ezt a túlfizetési összeget figyelembe véve semmis szerződési feltételt figyelmen kívül hagyva általa megállapított törlesztési összeg alapján bejelenti az adós azt, hogy milyen időtartamra nem esedékes jövőben részéről a törlesztő részlet fizetése.

Ezek után két eset lehetséges. Vagy tudomásul veszi a bank az adós közlését, vagy nem. Természetesen végezhet a bank is hasonló módon elszámolást, majd ezt követően írásban egy darabig elvitatkozhatnak a felek egymással a fizetendő összeg felett, de ha a banknak végül nem tetszik az adós által történt elszámolás, akkor a bank indíthat pert. Mert ugye az megy perre akinek az érdekében áll…

Ha pedig elkezd fenyegetőzni a bank szerződés felmondásával, eszébe kell juttatni az Európai Bírósági ítélet alábbi megállapítását:
„ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

És ebben az újabb, bank által indított perben pedig az adós alperesként minden olyan problémáját is felvetheti, érvényesítheti, amit az általa indított peres eljárásban nem tett meg.

Csak egyet ne tegyen az adós. Soha ne menjen be a bank irodájába egyeztetés végett. Az a bank, amelyik Európában páratlanul tisztességtelen módon járt el már a szerződéskötéskor az Európai Bírósági ítélet alapján is, szerintem soha nem lesz tisztességes egyetlen adóssal szemben sem.

Fentiek szerint foglaltam össze azokat a szempontokat, amik alapján most legcélszerűbbnek tartanám adósok részéről a bankok fogságából történő szabadulást.