04 | május | 2012 | Komló Média Blog

Az elmúlt hetek híreiből úgy tűnik, az uniós vezetők nem merik megvárni a görög választások eredményeit, ugyanis az elmúlt két hétben összehangolt támadás alá került a spanyol gazdaság. Kérdéses, hogy melyik oldalon volt a kiváltó ok, de jelenleg nagyhatalmi egyetértés van a spanyol gazdaság szétverésében.

Hetekkel ezelőtt napvilágot látott a hír, hogy a spanyol bankrendszert az összeomlás fenyegeti, és az ország újabb hitelt vesz fel, amit a bankok feltőkésítésére kell fordítania. A következő lépés a latin-amerikai országokon végigsöprő újabb államosítási hullám volt, ami érzékeny ponton ütötte a spanyol gazdaságot, mert olyan energetikai cégek lettek államosítva, melyek nem csak a latin-amerikai államok, hanem Spanyolország esetében is stratégiai jelentőségűek. Spanyolországnak az elektromosság és az olajimport terén is nehézségei lesznek, nem is beszélve a káoszról, amit az energetikai cégek közti egyensúly felbomlása okoz. Tegnap a spanyol részvények kezdtek zuhanórepülésbe, ugyanis az újabb hírek hallatán a magánbefektetők is menekülnek. Számos spanyol vállalatnak vannak kitettségei olyan térségekben, ahol a politikai viszonyoknak köszönhetően egyik pillanatról a másikra állami tulajdonba lehetnek véve.

Ahogy a Repsol esete is mutatja, az államosítások olyan cégeket is kiiktathatnak, melyek eltűnése a spanyol gazdasági teljesítményben is érezteti hatását. A Repsol esetében gyakorlatilag az történt, hogy a termelés 60%-át kiiktatta egy államosítás, és jelenleg úgy áll az ügy, hogy Argentína aligha fog kárpótlást adni a cégnek, mivel az piaci manipulációval jutott hozzá a privatizált argentin vállalathoz. Ez a példa elgondolkodtató volt a piaci szereplők számára, és a spanyol tőzsdén olyan pénzmozgások kezdődtek, ami újabb forráspontot teremtett. Az esetben az az érdekes, hogy a láncreakció nem közvetlenül az államosítások bejelentése után pörgött fel, arra uniós bejelentések is rátettek egy lapáttal.

A spanyol részvények árának leütése az Európai Unió érdeke is. Ugyanis Görögországban nemsokára lezajlanak a választások, ami vezető görög politikusok szerint arról is dönt, hogy Görögország kilép-e az eurózónából. Ha Görögország elhagyja az eurózónát, abban az esetben – az egyre népszerűbbé váló dominóelmélet alapján – Spanyolország a következő állomás, ami az európai gazdasági vezetést is azonnal lépésre kényszeríti. Nem véletlen tehát, hogy a spanyol részvények ára mélyrepülésbe kezdett. Valaki fel fogja vásárolni őket. És aki felvásárolja a részvényeket, az nem akar érte sokat fizetni, hanem alacsonyabb áron akarja megvenni.

Ha a spanyol bankok készpénz-tartaléka kínosan alacsony szintre süllyed, egyre lényegesebbé válik, hogy a stratégiai ágazatok kinek a kezében vannak. Ha az európai uniós érdekeltségek felvásárolják a leütött árú részvényeket és irányítás alatt tartják a gazdaság motorjait, Spanyolország úgy végzi mint Görögország: uniós adószedőkkel, az EKB volt munkatársával a miniszterelnöki székben.

A jelenlegi helyzet azonban felvet egy újabb kérdést. A dél-amerikai államok a lehető legjobb pillanatban kezdtek a spanyol energetikai cégek államosításába. Akármilyen mennyiségű nyersanyagról és nemzetgazdasági stratégiai vállalatokról van szó, ezekkel az államosításokkal az uniós vezetés dolgát könnyítették meg, mivel kisebb költségekkel jár a továbbgyűrűző válsághullám következőállomása, Spanyolország gazdaságának irányítás alatt tartása.

Azonban ez egy hatalmas lehetőség is Latin-Amerika nemzetei számára. Kárpótolhatják magukat azokért az évszázados sérelmekért, amit a cionista befolyás alatt lévő európai cégek okoztak valamennyi dél-amerikai nemzetnek. Argentína, Venezuela, Bolívia befolyásoló tényezővé válhat az államosításokkal, de nem az államosított cégeken keresztül. Nem. Az államosítások miatt mélypontra zuhant az európai anyavállalatok részvényeinek ára. Ha lépéselőnyben akarnak lenni, felvásárolják az olcsó részvényeket, mielőtt még az uniós pénzemberek teszik meg. Most egy olyan lehetőség teremtődött meg, amit ha Dél-Amerika kormányai kihasználnak, és bevásárolják magukat a spanyol energiaszektorba, közvetlen sakkban tarthatják a velük szemben fellépő gyarmatosító erőket. A lehetőség adott – hogy élni fognak-e vele? Ez Argentína, Venezuela, Bolívia vezetőinek bölcsességén múlik.