Húsz ok Irán megtámadása ellen

Nemrégiben több hírben is részletezték az iráni nukleáris képességekről és célokról alkotott eltérő amerikai és izraeli értékeléseket. Bár úgy tűnhet, hogy az USA nem osztja azt a látszólagos izraeli vágyat, hogy katonailag beavatkozzon Irán ellen, ugyanakkor Obama elnök mindent megtett, hogy megakadályozza az irániakat egy nukleáris fegyver kifejlesztésében. Irán elleni erőfeszítései felülmúlták elődeiét is, és kétség nem fér ahhoz, hogy az ő irányítása nyomán érte Iránt a legtöbb kár. Obama elnök Irán ellen példa nélküli, drákói szankciók bevezetésére mozgósította a világot. Már hatalomra jutásának első hónapjaiban titokban utasította a folyamatosan alkalmazott kiber-fegyverkezés kiterjesztését Irán ellen, és közben gyakran fenyegetőzött katonai erő bevetésével is.

Bár úgy gondolom, hogy bármely ország számára idiotizmus volna háborúzni Iránnal, nem zárható ki a lehetősége. Álljon itt 20 ok arra, hogy miért is rossz ötlet egy katonai támadás Irán ellen:

1. Irán a muzulmán világ vezető országa lett a nukleáris leszerelés hirdetésében, és vallásilag elkötelezte magát a tömegpusztító fegyverek ellen. Az Iráni Legfelsőbb Vezető egy Vallási Dekrétumot avagy Fatvát bocsátott ki, ami megtiltja bárminemű tömegpusztító fegyverek termelését és felhalmozását.

2. A NAÜ az elmúlt évtized során több mint 4000 vizsgálati órát követően, gyakran és folyamatosan hangoztatta, hogy nincs bizonyíték az elterelésre vagy nukleáris fegyver építésére utaló tevékenységre az iráni nukleáris tevékenységek közt.

3. Az USA Nemzeti Hírszerzési Becslése (U.S. NIE) fenntartotta azt az álláspontot, hogy Iránnak nincsenek nukleáris fegyverei, és nem hozott olyan döntést, hogy építsen, nincs a nukleáris fegyver birtokába jutás kapujában. A nemzetközi közösség szintén elfogadta ezt a következtetést.

4. Ha az USA megtámadná Iránt, akkor ez visszájára fordítaná a nukleáris felfegyverkezés elleni erőfeszítéseket, és meggyengítené az Atomsorompó Egyezményt (Non-Proliferation Treaty). Mivel az Egyesült Államok ennek az egyezmények tagja, több mint 5000 nukleáris robbanófejjel, a nukleáris fenyegetés ürügyét használva egy nem atomhatalom állam ellen, mint például Irán, rendkívül meggyengítené a hitelességét az Atomsorompó Egyezmények.

5. Amennyiben Izrael egyoldalúan lépne támadásba, úgy az Atomsorompó Egyezményt illetően még katasztrofálisabbak volnának az eredmények, mivel Izrael nem tagja az egyezmények, és így egy atomhatalom támadna meg egy nem atomhatalom egyezmény tagot. Ennek eredményeként az izraeli támadás az egyezményt irrelevánssá tenné, és a nukleáris felfegyverzés elleni erőfeszítések hitelessége szertefoszlana.

6. Egy támadás feltehetően nem semmisítené meg teljesen az iráni atomprogramot, és nagyobb késedelmet sem szenvedne miatta.

7. Irán kilépne az Atomsorompó Egyezményből, felfüggesztené a tárgyalást a nemzetközi tárgyalópartnerekkel, kihajítaná a felügyelőket minden nukleáris intézményéből, és álcázná nukleáris programját.

8. Egy izraeli vagy amerikai csapás újabb évtizedekre oltaná ki a reményt egy Washington és Teherán közötti újbóli közeledésre.

9. Kétségtelen, hogy bármilyen csapás esetén az összes politikai irányzatot képviselő iráni egy emberként a zászló mögé állna, hogy megvédje a hazáját, annak egységét, identitását, jogait és hogy a biztonsági fenyegetéseknek elejét vegye.

10. Obama elnök azon erőfeszítései, hogy javítsa a kapcsolatokat a muzulmán világgal az Egyesült Államok legfontosabb külpolitikai céljai. Ezt hangsúlyozta a 2009. június 4-i Kairói beszéde, amely egy új kezdetre hívta az USA-t és a muzulmánokat, Bármely Irán elleni csapás újraélesztené az Amerika-ellenességet az iszlám világban, sőt, a világ más pontjain is.

11. Az USA költségvetésére amúgy is nagy terhet rónak az iraki és afganisztáni háborúk. Az USA továbbra is a gazdasági összeomlás pereméről visszakapaszkodóban van, egy harmadik háború elindítása valószerűtlen.

12.: A stratégiai fontosságú Hormuzi-szoroson zajló olajszállítás biztonsága veszélybe kerülne, és az olajárak 200-300 dollárig is emelkedhetnének hordónként.

13. Amerika helyzete a közel-keleten már így is több irányból pattanásig feszült. Számos „Amerika párti” arab országban, mint Egyiptom, Tunézia, Jemen, Libanon, a politikai berendezkedés távolodik az USA-tól. Egy Irán elleni támadás esetén ez felgyorsulhatna, és Teherán befolyását növelhetné a térségben.

14. Iránnak messzire ér a keze és nagy befolyása van a Közel-Keleten, amit használna is a katonai csapások esetén. Az iráni hadsereg mind saját eszközeivel, mind ezekkel az eszközökkel élne, hogy a konfliktust gyorsan elterjessze mind a régióban, mind azon túl.

15. Irán az iraki és afganisztáni helyzetet sokkal bonyolultabbá tenné, miközben az amerikai erők elszórtak és kivonás alatt állnak vagy arra törekednek a térségben.

16. Izrael biztonsága az USA számára alapvető fontosságú. Egy izraeli támadás súlyos következményekkel járna mindkét országra nézve: a háborúban részvétel miatti belpolitikai nyomás veszélyeztetné Jeruzsálem és Washington kapcsolatát. Ez a súrlódás akár fel is bonthatná Izrael mindkét párt általi támogatását, a belpolitikai helyzetet tovább bonyolítva, és Izrael biztonságát aláásva ezzel.

17. Izrael így is elszigetelt. Egy Irán elleni háború tovább rontana a helyzeten, még feszültebbé tenné mind azt amerikai mind az izraeli kapcsolatokat a térségben.

18. Amennyiben Izrael mégis egyoldalú katonai lépéseket tenne, az USA-t akkor is cinkosnak tekintenék a támadásban, és erőforrásai, támaszpontjai, személyzete a térségben szintén Iráni válaszcsapások célpontjai lennének.

19. Egy izraeli vagy amerikai támadás drámaian elmélyítené a diplomáciai szakadékot az USA és Oroszország, Kína és az el nem kötelezettek mozgalmának tagjai közt, sőt, talán az európai és regionális szövetségesek között is a széthúzást támogatná, az iraki háborúra emlékeztető módon.

20. A diplomáciai megoldás lehetősége továbbra is adott, de a Nyugat és Izrael nagyobb fokú rugalmassága és realisztikusabb hozzáállása szükséges ehhez. Irán készen áll a nagyfokú együttműködésre, hogy egy igazságos megállapodás születhessen. Ebben a NAÜ-vel való további együttműködés, és az urán dúsítás 5%-ban maximalizálása is benne foglaltatik, hogy a továbbiakban is biztosítsák a nemzetközi közösséget arról, hogy Irán nem épít atombombát.

Cserébe Irán az Atomsorompó Egyezmény szerinti legitim urándúsítási jogainak elismerését várja, ahogyan az más tagállamoknak is kijár, valamint a szankciók fokozatos eltörlését. Ez megfelelő lenne, hogy az USA és más nagyhatalmak is kölcsönösen megaláztatástól mentes megállapodásra juthassanak, és hogy korlátozzák Izraelt és másokat a folyamat kisiklatásában.

Hossein Mousavian Reuters

Forrás: www.jovonk.info

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.30. Az el nem kötelezett mozgalom csúcstalálkozója Teheránban

2012.08.23. Folytatódik az információs háború – Mégsem támad Izrael?

2012.08.18. Az iráni elnök Izrael likvidálására szólított fel

2012.08.17. Netanyahu: csapásmérés az iráni nukleáris létesítményekre igazolt lesz

2012.08.17. Szakértők: nem valószínű, hogy Izrael megtámadja Iránt

2012.08.16. Megállapodnak az orosz-kínai-iráni katonai együttműködésről?

2012.08.14. Izrael követeli, hogy Obama jelentse be, kész csapást mérni Iránra

free counters

Teljes piaci összeomlás?

Az Egyesült Államokat hamarosan áttolják a húsdarálón és teljesen mindegy mit tesz, illetve mit mond Barack Obama vagy Mitt Romney a válság kezelése érdekében, a végeredmény elkerülhetetlen. Sem a republikánusok sem a demokraták nem képesek megállítani a vonatot, ráadásul mindkét párt egyformán felelős a kialakult helyzetért.

Ahogy azt Charlie McGrath, a Wide Awake News-tól írja, „már nemcsak a bloggerek és az Internet eldugott szegleteiben működő alternatív média figyelmeztet az amerikai rendszer elkerülhetetlen összeomlására.”

Ott tartunk, hogy egyre több elit intézmény és bennfentes nyilatkozik hasonló stílusban, teljes összeomlást és az eddigi megszokott életstílus végét jósolva.
Három konkrét előrejelzést vagy jóslatot, mindegy minek nevezzük, mindenképpen érdemes megemlíteni:

1. Egyenesen megyünk a pénzügyi húsdarálóba.
2. Bármelyik pillanatban lezuhanhatunk a pénzügyi szakadékba.
3. Példa nélküli, korábban soha nem tapasztalt súlyosságú piaci összeomlás közeledik.

Vajon kik tették ezeket a súlyos kijelentéseket?
Az első mondat a JP Morgan egyik munkatársától származik, a másodikat Ben Bernanke, az amerikai Fed jelenlegi elnöke, a harmadikat pedig Steven Rattner, Barack Obama pénzügyi tanácsadója mondta.
Az IMF és az amerikai kongresszus költségvetési hivatala az amerikai történelem eddigi legnagyobb adóemelésére és kiadáscsökken-tésére figyelmeztetnek. Nem véletlen, hogy ezt teszik. A figyelmeztetés azért hangzott el, mert ez fog történni, nem pedig azért mert nem.

A szuverén adóssághegy robbanásakor soha nem látott deflációs spirál indul el, amit az elit ugrásra készen vár, hogy a helyzetet kihasználva fillérekért vásároljon fel mindent. Az emberek ülnek majd, a nagy semmivel az ölükben, és a szomszédokat, ezt vagy azt a pártot vagy országot okolva a történtekért. Ugyanaz az elit, amelyik azt ígérte, hogy véget vet a háborúknak, hogy vizsgálatot tart a Fed-ben és rendbe teszi a pénzügyeket, most kiterjeszti hatalmát és „hivatalosan” is átveszi a kormány szerepét és irányítását. A jelen helyzetben minden jel arra mutat, hogy semmit sem fognak tenni annak érdekében, hogy a több évtizede elindított folyamat más irányt vegyen. Az évek óta tartó költekezési, hitelfelvételi és központosítási folyamatok következményeit nem lehet visszafordítani. A rendszer, ahol viszonylagos bőséget, stabilitást és békét élvezhetünk, élvezhettünk, teljes újraindítás előtt áll.

Az elit tudja mi a következő lépés, tanúbizonyságot adva róla saját intézkedéseivel. Erről suttognak zárt ajtók mögött a Wall Street-en és más magas körökben és erről beszél immár a fővonalas média is. A Beacon Equity a következőket írta:
„A Bear Stearns 2008-as összeomlásához hasonlóan, aminek lehetséges csődjéről számos hír röppent fel annak megtörténte előtt és amiknek hitelességét a fővonalas média arrogánsan tagadta, most hasonló híresztelések indultak a Wall Streen-en egy újabb pénzügyi összeomlás veszélyéről. (Időkjelei: Természetesen sokszor maguk a hírek gerjesztik a válságot, illetve indítják el a dominókat, de hát ez is a játszma része és a résztvevők belekalkulálják a képletbe.)
Miközben a Morgan Stanley centiméterekre van a 2008-as armageddoni mélységtől, egyre több hír érkezik az amerikai brókerház összeomlásáról.
„Arról kapok híreket, hogy egy nagy pénzügyi cég össze fog omlani,” mondja Rick Wiles, a TruNews házigazdája. „A név, amit hallottam, nem más, mint a Morgan Stanley…”

Gerald Celente, a Trends Research alapítója és Ann Barnhardt, volt tőzsdeügynök is pénzügyi veszélyre figyelmeztetnek.
A felügyeleti szervek aludtak, amikor az MF Global és a PFG Best csődöt jelentettek 2008 után, magukkal rántva ügyfeleik befektetéseit a pénzügyi sírba. Miért ne történhetne meg ugyanez a Morgan Stanley-vel is?
„Nem adnak semmilyen információt, amiből ki lehetne találni, hogy változtattak-e a valamit?” mondja Adam Hurwich pénzügyi szakértő.

A TruNews interjút követő nap a Bloomberg is hasonló híreket közölt. Miért erősítené meg az elithű Bloomberg Rick Wiles információit? Az időzítés nem véletlen. Michael Bloomberg teszi a dolgát, amivel a globális bankkartell megbízta és leadja a drótot, hogy a Morgan Stanley készen áll az áldozati oltárra.

Meglátjuk.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.30. Kína is felelős a 2008-as válság kirobbanásáért?

2012.08.29. Hangosan ketyeg a svájcifrank-bomba

2012.08.21. Rotschild az euró bukására fogad

2012.08.20. “A következő válság már jóval katasztrofálisabb lesz”

2012.08.09. A jövő valutája: van-e élet a dollár után

free counters

Az izraeli vezetők sürgetik a támadást Irán ellen

Izrael komoly politikai és biztonsági dilemma előtt áll. Vezetőik meg vannak győződve arról, hogy Irán bármikor atomtámadást indíthat a zsidó állam ellen, tettekre váltva az eddigi fenyegetéseket. Az izraeli vezetés attól tart, hogy elmulasztják egy sikeres katonai támadás lehetőségét, ha az akciót ez év októberig nem indítják el.

Miért? Úgy gondolkoznak, hogy mivel komoly esélye van Barack Obama újraválasztásának, az újraválasztott elnök politikai kockázatnak tekintene egy ilyen akciót, hiszen a választások megnyerése után már nem kell figyelembe vennie egy annak a választásokra gyakorolt hatását.

Amennyiben viszont a támadást még az elnökválasztás előtt megindítják, nagyobb az esélye annak, hogy Obama szemet hunyjon a lépés felett, mert a támadás elítélése népszerűtlen hozzáállás lenne politikailag. Az Egyesült Államokban még a demokraták nagy része is úgy gondolja, hogy Izraelnek jogában áll megvédenie magát.

A dilemmát az jelenti – nem az izraeliek, hanem az Obama újraválasztását ellenző amerikaiak számára – hogy vajon egy októberben indított Irán elleni támadás hozzásegítené-e Obamát az elnöki székhez újabb négy évre. A legtöbb izraeli vezető nem örülne ennek, ugyanakkor úgy gondolják, hogy országuk túlélése a tét.

A történelmi tények azt mutatják, hogy egy hivatalban lévő elnök számára egyértelmű politikai előnyt jelent egy globális katonai krízis. Vajon Obama esetében is ez lenne a helyzet, ha a támadás néhány héttel vagy nappal a választások előtt következik be?

A legtöbb izraeli vezető örülne Obama vereségének, aki minden elődjénél komolyabb kritikákkal illette a zsidó államot, ugyanakkor országuk biztonságát fontosabbnak tartják. Hasonlóképpen, a legtöbb amerikait (különösen azokat, akik örülnének Obama vereségének) nem zavarja, ha Izrael lehetőséget kap, hogy megvédje magát, de vajon hajlandóak lesznek-e lovat váltani csata közben?

Senki nem meri feszegetni ezt a kérdést, de mivel a választás valószínűleg nagyon szoros lesz, egy ilyen „októberi meglepetés” lehet az a végső tényező, ami végül Obama felé billenti a mérleg nyelvét. Vagy talán az embereknek már annyira elege van a gazdasági válságból és az Obama kormányból, hogy döntésükben inkább pénztárcájuk és a józan-ész játssza majd a főszerepet, mintsem a geopolitikai stabilitás? Ki tudja?

A támadás esélye egyre nagyobb, az időzítés pedig egyre könnyebben megjósolható, ugyanakkor az amerikai közvélemény és a média nem sok figyelmet szentel a kérdésnek. A helyzetet egyetlen tényező befolyásolhatja: amennyiben Mitt Romney tetemes előnyre tesz szert Obamával szemben, Izraelnek több ideje lesz, hogy politikai károk nélkül, legalábbis az USA részéről, indíthasson támadást.

A jelenlegi állás szerint a két jelölt között szoros a verseny, így az izraeli vezetés döntéseiben fontos szerepet játszik Obama esetleges újraválasztása. Amíg ez a helyzet nem változik, szinte biztos az októberi támadás.

Forrás: http://www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.23. Folytatódik az információs háború – Mégsem támad Izrael?

2012.08.18. Az iráni elnök Izrael likvidálására szólított fel

2012.08.17. Netanyahu: csapásmérés az iráni nukleáris létesítményekre igazolt lesz

2012.08.17. Szakértők: nem valószínű, hogy Izrael megtámadja Iránt

2012.08.16. Izrael légi csapást mérne Irán nukleáris létesítményeire?

2012.08.14. Izrael követeli, hogy Obama jelentse be, kész csapást mérni Iránra

2012.08.13. Az iráni hadsereget fokozott készenléti állapotba helyezték

2012.08.06. Tovább folytatódik Irán fenyegetése

2012.08.02. Az USA erővel fenyegeti Iránt

2012.07.30. Mitt Romney támogatja az izraeli támadást Irán ellen

free counters

Az aszályt az időjárás befolyásolása is okozhatta?

Egész Észak-Amerikát valamint Európa és a föld sok más országát is rendkívül súlyos aszály sújtja, ahogyan arról szinte minden médiumban hallhatunk és olvashatunk. A National Post azt írta, hogy „az Egyesült Államokat és a föld számos országát olyan komoly aszály sújtja, hogy az kizárólag az ember által előidézett globális felmelegedésnek tudható be, állítja egy szakember, az állam megbízásából készített statisztikai elemzés alapján.”

De vajon elhihetjük-e, hogy a világ ilyen sok területét érintő szárazságot az üveghatású gázok és a globális felmelegedés okozza, vagy esetleg egy sokkal vészjóslóbb ok áll a háttérben? A History Channel csatornán vetített új dokumentumfilm készítői meg vannak győződve arról, hogy a földünket egyre gyakrabban sújtó aszályokat, áradásokat, hurrikánokat, sőt egyes földrengéseket is a világot uraló erők kezében lévő időjárás befolyásoló eszközök okozzák (az Egyesült Államokban és Oroszországban egyaránt). Jelentheti-e mindez, hogy a jövő tömegpusztító fegyvere maga az időjárás?

A múlt tudományos fantasztikuma számos esetben vált már a jelen technológiai valóságává, tehát egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a technológiai manipuláció képes legyen aszály vagy egyéb szélsőséges időjárási jelenségek előidézésére. Ahhoz, hogy az időjárás fegyverré válhasson, három feltételnek kell teljesülnie. Először is, az agresszoroknak rendelkezniük kell a képességgel, hogy akaratuk szerint, az általuk kiválasztott időben és helyen kiválthassanak egy időjárási jelenséget, amivel egy kiválasztott célpontot támadnak. Végül a tettet úgy kell végrehajtaniuk, hogy annak irányított természete letagadható legyen. (Kicsoda? Hogy mi ilyet?)

A dokumentumfilm számos konkrét állítást is tesz, az alátámasztásként felhozott bizonyítékok pedig elég meggyőzőek. Az egyik ilyen állítás, hogy az alaszkai HAARP programot (Magas Frekvenciás Aktív Sarki Fény Kutatóprogram) az időjárás befolyásolására használják. Egy másik szerint pedig az orosz Woodpecker program volt felelős az 1987-92-es kaliforniai aszályért. A dokumentumfilm szerint ezekkel a módszerekkel lehetséges megváltoztatni a különböző áramlatok irányát. Állítja, hogy az USA szándékosan meghosszabbította a monszun időtartamát a Ho Si Minh-ösvény területén, hogy elvágja a vietnami erők logisztikai utánpótlását a vietnami háború idején, hogy az 1952-es Lynmouth in Devon-i áradást az angol hadsereg  felhőmagvasítással végzett katasztrofális kimenetelű kísérletei okozták, végül, hogy a Katrina hurrikán egy másik hatalom időjárás manipulációjának eredményeként érte el az 5-ös erősséget, majd változtatott hirtelen irányt és érte el New Orleans-t.

A History Channel-en látható dokumentumfilm készítői arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben egy politikai-katonai-ipari nagyhatalom úgy dönt, hogy befolyásolni akarja az időjárást, szélsőséges eseményeket, például aszályokat idézve elő, a jelenleg létező technológiák ezt lehetővé teszik számára.

A tagadás egyik úgy-ahogy hihető megközelítése pedig, hogy „mi nem tehetünk semmiről, az egészet a Globális Felmelegedés okozta”. Figyelembe véve azonban, hogy a klíma egy globális jelenség, nehéz elképzelni, hogyan lenne képes egy hatalomra éhes csoport vagy kormány elszigetelni magát az időjárás befolyásolásából eredő következményektől. Amennyiben azonban azt feltételezzük, hogy a cél egy adott terület teljes leigázása, a hatalom és segítői szemében némi járulékos veszteség elfogadhatónak tűnhet.

Aszály egy adott területen akár áldás is lehet egy másikon, amelyiket nem ér el a szárazság. Amikor egy nagyvállalat vagy néhány gátlástalan kapitalista szárazságot idéz elő, lehetséges, hogy saját termékét próbálja előnybe hozni vagy az aszály sújtotta nemzeteknek eladni busás haszonért. Vagy nagyobb léptékben gondolkozva, ha ez a feltételezett csoport globális szárazságot idéz elő, ezzel tömeges káoszt is teremt. Ebben az esetben saját megoldásukat kínálva jelenhetnének meg a színen, egy totalitárius diktatúrát ajánlva utópiaként, amivel helyreállíthatják a rendet, miközben az egész világot uralmuk alá hajtják.

Forrás: www.idokjelei.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.08.17. Ősz-2012: Az élelmiszer árak növekedését jósolják

2012.08.12. Globális élelmiszer-áremelkedéssel fenyeget az amerikai szárazság

2012.08.10. Élelmiszerválság leselkedik a világra

2012.07.27. Oroszországban a szárazság miatt kisebb lesz a gabonatermés

2012.07.20. A világ az élelmiszerválság küszöbén?

2012.06.12. Az éghajlat manipulálása aszályokat okozna Európában

2012.06.10. Összeesküvés-elmélet az időjárás manipulálása?

2012.04.14. A hatóságok lázongásoktól tartanak az emelkedő élelmiszerárak miatt

free counters

Csendesen készülnek a pénzügyi összeomlásra?

Furcsa hírek terjednek a napokban. A világ több országában a kormányok és nagybankok mintha egy közeledő pénzügyi összeomlásra készülnének. Sajnos nem tudjuk, miről tárgyalnak a bennfentesek zárt ajtók mögött egymás között Washingtonban vagy Londonban, így csupán az itt-ott elejtett szavakból és jelekből tudunk tájékozódni és rájönni mi történik valójában.

Természetesen előfordulhat, hogy rosszul értelmezzük a jeleket, de ennél csak az rosszabb, ha homokba dugjuk a fejünket és úgy teszünk, mintha minden rendben volna.

A múlt héten több cikk is megjelent arról, hogy az Egyesült Államok kormánya az elmúlt két év során titokban arra utasította az öt legnagyobb amerikai bankot, hogy „készítsenek vészforgatókönyvet egy esetleges összeomlás kivédésére”. Önmagában ez nem lenne olyan nagy dolog, de több tucat más indikátorral kiegészítve már egészen más képet kapunk.

Az elmúlt 12 hónap során több száz bankvezető mondott le pozíciójáról, vállalati bennfentesek hihetetlen mennyiségű értékpapírtól szabadultak meg és számos Wall Street-i bankár vásárolt „biztonságos”, a városoktól távoli, önellátásra alkalmas ingatlant.

Eközben számos jelentés érkezett arról, hogy az amerikai kormány élelmiszert és lőszert halmoz fel, Barack Obama elnök pedig egyik végrehajtási utasítást írja alá a másik után, amelyek bevezetésére csak egy teljes társadalmi összeomlás esetén lenne szükség.

Mit jelent tehát mindez? Sok mindent jelenthet, és persze lehet, hogy nem jelent semmit. Amit viszont tudunk, hogy a pénzügyi összeomlás előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Az elmúlt 40 év során az USA teljes adóssága 2000 milliárd dollárról majdnem 55.000 milliárd dollárra nőtt. Egy ilyen adósságlufi egyszer mindképpen kidurran.

Azonban az elmúlt évek válságai során, és volt belőle elég, egyetlen egyszer sem értesültünk arról, hogy az amerikai kormány felkészülésre szólította volna fel a bankokat. Egy néhány napja megjelent Reuters cikk szerint viszont most pontosan ez történt:
A Federal Reserve és az amerikai számvevői hivatal arra utasították az USA öt legnagyobb bankját, köztük a Bank of America és a Goldman Sachs bankokat, hogy készítsenek tervet egy esetleges összeomlásra, hogy elejét vegyék az ebből eredő esetleges problémáknak, kihangsúlyozva, hogy a bankok nem számíthatnak állami segítségre.

Az eddig titokban tartott, 3-6 hónapra szóló, önerős válságtervek kiegészítői azoknak az “élő végrendeleteknek”, amelyeket a bankoknak azért kellett elkészíteniük, hogy megkönnyítsék az illetékes szervek számára saját felszámolásukat, amennyiben ez tényleg bekövetkezik. Az intézkedés mutatja, milyen fontosnak tartják az illetékesek a felkészülést a legrosszabb eshetőségre.

Nem furcsa, hogy csupán öt nagybank kapott ilyen figyelmeztetést? Miért tartották titokban? Vajon a kormány tényleg összeomlásra számít vagy ez az intézkedés is csak a játszma része?

Amennyiben az illetékesek tényleg összeomlásra számítanak, az nemcsak ezeket az intézményeket érintené. Közben egyre több közgazdász úgy beszél az összeomlásról mintha készpénznek venné.

A Money Morning például a következőket írta:
Richard Duncan, a Világbank korábbi munkatársa és a Blackhorse vagyonkezelő jelenlegi vezető közgazdásza a CNBC-nek nyilatkozva azt mondta, hogy az Egyesült Államok 16.000 milliárd dolláros államadóssága egy „halálspirálba” taszította az ország gazdaságát.
Ez egy olyan válsághoz vezethet, amit „nem hiszem, hogy civilizációnk képes lenne átvészelni.”

Nem szoktuk meg, hogy egy volt bankvezető a civilizáció végéről beszéljen.

Nouriel Roubini, ismert közgazdász is úgy gondolja, hogy a következő válság a 2008. évinél is súlyosabb lesz:
„Rosszabb lesz, mert ugyan 2008-ban is gazdasági és pénzügyi válság volt, mostanra azonban kifogytunk a szabályozási munícióból. 2008-ban lehetett játszani az árfolyamokkal, a kamatlábakkal, lehetett reménykedni az első majd a második mennyiségi enyhítésben, élénkítő csomagokat lehetett indítani vagy ütközőket/korlátokat/garanciákat adni/állítani a bankoknak és másoknak. A fiskális deficitek most már olyan mértékűek, hogy a bankokat nem lehet kimenteni, mert 1) ennek az intézkedésnek politikai ellenzői vannak és 2) az államok nagyjából fizetésképtelenné váltak, tehát még saját magukat sem tudják kimenteni, nemhogy a bankokat. A probléma az, hogy nincs több nyúl a bűvészkalapban.”

Az óceán túlpartján az európai politikusok hasonlóan állnak a helyzethez.
Nigel Farage, az Európai Parlement képviselője, a King World News-nak nyilatkozva egy „igazán drámai banki összeomlás” lehetőségéről beszélt. Farage arra is figyelmeztetett, hogy a központi tervezők az Új Világrend börtönébe akarják taszítani az embereket és igazi rabszolgasorba hajtani a világot.

A helyzet folyamatosan romlik Európában is. Most már ott tartunk, hogy Németország is komolyan fontolgatja az eurózóna elhagyását, ami alapjaiban rengetheti meg az Uniót.

Természetesen a helyzet sokféleképpen alakulhat, de az biztos, hogy a világgazdaság szempontjából minden forgatókönyv negatív következményekkel járna.
Közben fogynak a források, a közel-keleten forrásponthoz ért a helyzet és az egész bolygó a bizonytalanságtól szenved.

Paul B. Farrel a következőket mondta a Marketwatch.com megjelent cikkében:
„Csatolják be a biztonsági öveket, mert hamarosan olyan sokk érkezik, ami mindenkit kigyógyít a tagadásból. Egy globális ébresztő, ami mozgásba hozza a Pentagon évtizedes jóslatát, amit az iraki háború kezdetén tett: „2020-ra … kétségbeesett, totális háború indul az ételért, a vízért és az energiáért, ősi mintára … az emberi élet számára meghatározó háború.”

Az Egyesült Államokat és a föld más részeit (mint például Magyarországot is) sújtó aszály sem segít a helyzeten. Aki nem látja, milyen válságos állapotban van a világ, tényleg súlyos elhitetésben él.

Egy tudósokból, közgazdászokból és geopolitikai szakértőkből álló csapat megdöbbentő következtetésre jutott. A csapat egyik tagja, Chris Martenson, biokémikus, a Pfizer korábbi elnök-helyettese, így magyarázta felfedezésüket:
Az adósságunkban, az egész hitelpiacban és a pénzellátásban egy szabályos mintát fedeztünk fel, ami garantálja ezek bukását. A minta ugyanaz, mint ami a legtöbb piramisjátékban megtalálható. A minta, ami exponenciálisan erősödik a teljes összeomlás előtt. Ezért leginkább a világ kormányai a felelősek.

Ami leginkább aggasztó ezekben a felfedezésekben, hogy a minta nemcsak a gazdaságra érvényes. Ugyanezt a katasztrofális mintát fedeztük fel az energia, élelmiszer és vízrendszerekben is.
Martenson szerint „ezek a rendszerek akár egyszerre is összeomolhatnak. Az étel, a víz, az energia, a pénz. Minden.”

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.13. Az EU Nagy-Britannia nélkül, az euróövezet Görögország nélkül?

2012.08.13. Éhséglázadások várhatók Spanyolországban

2012.08.12. Válságtervet készítettek a nagy amerikai bankok

2012.08.12. Előkészületek az irányított összeomlásra

2012.08.09. A jövő valutája: van-e élet a dollár után

2012.08.03. Gyűlnek a viharfelhők: Amikor már a mentőcsónak is süllyed

2012.07.07. Nouriel Roubini: az euróövezet felbomlása fél éven belül elkezdődik

2012.07.05. Megírta a végrendeletét kilenc nagybank

free counters

Aki nincs a Facebook-on az gyanús?

Azt lassan még az alternatív médiát kerülő emberek is elhiszik, hogy Nagy-testvér figyel bennünket. De vajon már ott tartanánk, hogy kötelező saját megfigyelésünkben segédkezni? Ki-ki döntse el maga…

A Facebook mára olyannyira tolakodó és mindent átható erővé vált a társadalomban, hogy egyre több munkáltató, sőt egyes pszichológusok is úgy gondolják, hogy aki nem tagja egyetlen közösségi portálnak sem az alapból „gyanús”. A német Der Taggspiegel odáig ment, hogy rámutatott, a közelmúlt két hírhedt lövöldözőjének, az amerikai James Holmes-nak és a norvég Anders Behring Breivik-nek legfontosabb közös jellemzője a Facebook tagság hiánya volt.

Egy kicsit megfoghatóbb szinten a Forbes.com arról ad hírt, hogy a humán erőforrás kollégák egyre inkább tartózkodnak olyan fiatal jelentkezők alkalmazásától, akik nem használják a Facebook-ot. A munkaadók első-számú aggodalma, hogy a Facebook profil hiánya azt jelezheti, hogy az illető ellen olyan sok bejelentés érkezett, hogy fiókja felfüggesztésre került.

Slate.com tanácsadó rovatának újságírója, Emily Yoffee, azt javasolja fiatal olvasóinak, hogy ne randizzanak senkivel, akinek nincs Facebook profilja.
„Ha elértél egy bizonyos kort és találkozol valakivel, akivel randizni szeretnél és az illetőnek nincs Facebook oldala, lehet, hogy nem is a valódi nevén mutatkozott be neked. Ez egy jelzés lehet, hogy vigyáznod kell,” írja.
Yoffee mellesleg megjegyzi, hogy tanácsa nem vonatkozik azokra az idősebb emberekre, akik már a közösségi oldalak térnyerése előtt is produktív tagjai voltak a társadalomnak.

Slashdot technológiai hírportál úgy összegezte a Der Taggspiegel cikkét a közösségi oldalakról, hogy „a Facebook profil hiánya lehet az első jele annak, hogy egy tömeggyilkossal van dolgunk”.
A cikk rámutat, hogy Holmes, akit 12 ember, köztük egy meg nem született gyermek megölésével és további 58 személy megsebesítésével vádolnak és Breivik, aki 77 embert gyilkolt meg egy lövöldözésben, nem vagy csak nagyon kevés digitális online lábnyomot hagytak maguk után. Breivik a MySpace közösségi portált használta, Holmes pedig egyes értesülések szerint az Adult Friend Finder (felnőtt társkereső) oldalt látogatta.

Christopher Moeller, pszichológus a magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy manapság a Facebook használat az egészséges szocializálódás jele. A pszichológusok megjegyzik, hogy Holmes és hozzá hasonlóan, számos más tömeggyilkos sem rendelkezett igazi barátokkal. A feltevés lényege tehát, hogy a legtöbb fiatal számára magától értetődőnek számító Facebook profil hiánya az abnormális vagy diszfunkcionális, illetve esetenként kifejezetten veszélyes magatartás vagy személyiség jele lehet.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.09. Nyomkövetés élőben: A Facebookon követhetik egymást a barátok

2012.08.08. A közösségi portálok ártanak a valódi barátságoknak?

2012.08.07. Hamis Facebook felhasználók: Dagad a botrány a közösségi hálózat…

2012.07.20. Milliókkal csökkent a Facebook-használók tábora

2012.07.17. Facebook: „Intézze pénzügyeit az oldal elhagyása nélkül”

2012.07.14. A Facebook lehallgatja a saját csetcsatornáit

free counters

A média szerepe korunk háborúiban

A berlini fal leomlásakor a nyugati országok és különösen az Egyesült Államok elvesztették „meghitt ellenségüket”, a keleti blokkot, amelyre mindaddig a közvéleményük minden félelmét koncentrálták. Jövőbeli háborúik igazolásához új ellenségeket kellett kreálniuk maguknak, eltitkolva ugyanakkor az új konfliktusok lényegében gazdasági és geopolitikai érdekekre alapozott, tehát távolról sem idealista okait: a katonai támaszpontokat, a területi és kereskedelmi dominanciára való törekvést, az energiahordozókat, az olajvezetékeket stb. A telekommunikáció utóbbi években tapasztalt rendkívüli fejlődése olyan információs rendszert hozott létre, amely elég fejlett ahhoz, hogy egyenes adásban a tévéképernyőkre juttasson bármilyen eseményt ezer kilométerekre onnan, ahol megtörtént. Ilyen körülmények között a képek felhasználása és ellenőrzése különleges jelentőségre tett szert.

Modern életmódunk a nyugati népesség legnagyobb részét tévéfüggővé tette. Munkából hazatérve az emberek többsége bekapcsolja televízióját és aláveti magát a mozgóképek uralmának. Gondolkodás nélkül. Ennek az életmódnak természetes velejárója egy fogyasztói massza kialakulása, amely különösen fogékony a kommunikációra. A demokratikus társadalmakban dívó gondolatellenőrzés eredményességéhez szükséges illúziókat tárgyaló esszéjében (Necessary Illusions: Thought Control in Democratic Societies, Pluto Press, London 1989) Noam Chomsky amerikai nyelvész azt magyarázza, hogy a demokratikus rezsimekben mindenképpen el kell hitetni a közvéleménnyel, hogy minden (kormányzati) cselekedet jogos és igazolható. Következésképpen az illúzió megteremtéséhez nagyon fontos a kellőképpen agyafúrt kommunikáció igénybevétele.

A világ amerikai elvek szerinti geopolitikai átrendezése magával hozta e furfangos rendszer elhatalmasodását, lehetővé téve, hogy a nemzetközi közvéleményt annak a leegyszerűsített képeivel árasszák el, amit valóságként kellene felfognia, olyan politikai döntések támogatása végett, amelyek népszerűtlenek vagy az erkölccsel és a nemzetközi joggal ellentétesek lennének, ha realista módon tálalnák őket. A prűd angolszász mentalitás megkívánja, hogy minden cselekedet erkölcsös legyen, vagy ha nem az, akkor el kell hitetni az ellenkezőjét. Nem véletlen, hogy éppen egy brit diplomata, Lord Arthur Ponsonby (1871-1946) fogalmazta meg a háborús propaganda négy vezérelvét, imigyen: 1) A háborúért egyedül a szemben álló tábort terheli a felelősség 2) A szemben álló tábor vezére maga az ördög megtestesülése (ő az ügyeletes „szörnyeteg”) 3) Mi nemes ügyet védelmezünk, nem pedig magánérdekeket 4) Az ellenség szándékosan provokál ki atrocitásokat, és ha mi el is követünk szörnyűségeket, önkéntelenül tesszük.

A médiumok viselkedése 1996-ban az USA által patronált tálibok végső győzelme kapcsán klasszikus példája ennek a képmutatásnak. Nadzsibullah ex-államfő brutális kivégezéséről – akit meglincseltek, majd fivérével együtt felakasztottak, és napokig lógva hagytak a tömeg őrjöngésének kitéve – meglehetősen visszafogott hangnemben számoltak be, és nem botránkoztatta meg őket az a barbárság sem, ahogyan a tálibok a Korán törvényeit alkalmazták, vagy a rabszolgasors, amelyre a nőket kárhoztatták. A dolgok azonban hirtelen megváltoztak. Amióta ugyanis a NATO-szövetségesek Afganisztánban harcolnak, a nyugati médiumok a tálibokat kegyetlen és fanatikus terroristaként ábrázolják. Az amerikai tengerészgyalogosok csúfosan végződött mogadishui bevetése szintén a médiatikus agitprop szerepét és a vizuális kommunikáció fontosságát példázza az igazságtalan és igazolhatatlan cselekedetek elfogadtatásában.

Így született meg a háborúskodás egy új, cinikus és erkölcstelen, ám a tömegek meggyőzésének művé- szetét szinte már tökélyre fejlesztő formája, a tömegtájékoztatási eszközök révén megvívott médiatikus háború, amelynek urai a hatalommal szoros kapcsolatot fenntartó kommunikációs szakemberek, akik sokkal kifinomultabb és meggyőzőbb tömeglélektani módszereket alkalmaznak, mint a klasszikus háborús propaganda. Technikájuk abból áll, hogy kitalálják és különböző stratégiákkal megvédjék az ügyfeleik arculatát, kihasználva minden információt az ellenfél ellen, még a hamisakat is, ha a médiahatásuk biztosított. Amikor pedig a hírügynökségeken keresztül terjesztett valós vagy fals információ által gerjesztett szenzáció gyengülni kezd, egy újabbat ajánlanak helyette, hogy kiváltsák a közvélemény szánakozását vagy felháborodását. A következmények katasztrofálisak, hiszen a valódi drámát meghamisítják a kitalált drámával, és ennek az alantas játéknak végső soron mindig a civil lakosság issza meg a levét.
Egészen eltérő módon értékelték például a boszniai háborús felek által elkövetett kegyetlenségeket, ahogyan azokat bemutatták, amikor moszlimok álltak szemben szerbekkel Szarajevóban, moszlimok horvátokkal Mostarban vagy moszlimok moszlimokkal Bihaćban. E tekintetben a koszovói ügy még tipikusabb, mert olyan ellenfelekről szól, akiknek a nemzetközi megítélését már eleve befolyásolja a nyugati hatalmak politikai választása és korábbi negatív imázsuk.

Az öbölháború idején Kuvait megbízta a washingtoni Ruder & Finn kommunikációs ügynökséget, amely áldozati arculatot fabrikált ügyfelének, Szaddám Huszein „kegyetlenségét” hangsúlyozva, holott az iraki vezető egyetlen katonát sem mert volna Kuvaitba küldeni az USA előzetes (hallgatólagos) beleegyezése nélkül. A médiainformációk által kiváltott nemzetközi felháborodás hulláma végül arra késztette az ENSZ-t, hogy áldását adja az Irak elleni súlyos szankciókra és pusztító hatású technológiai háborúra, amely félmillió felnőtt áldozatot követelt, míg a mesterségesen kiváltott gyógyszer- és élelmiszerhiány, valamint a szegényített urániumtartalmú muníció és más biológiai és vegyi anyagok használata következtében legalább egymillió gyermek vesztette életét. Megérte? Madeleine Albright, Clinton egykori külügyminisztere szerint legalábbis mindenképpen (in „60 Minutes”, CBS, 1996. május 12.).

A Ruder & Finn morbid szakértelmét Horvátország, a boszniai muszlim párt és a koszóvói albán ellenzék is igénybe vette a balkáni konfliktus elejétől. James Harff, aki akkoriban az ügynökség vezetője volt, később interjút adott Jacques Merlino francia újságírónak, amelyet ez utóbbi a Nem minden jugoszláv igazságot jó elmondani c. könyvében publikált. Egykori jugoszláv ügyfeleiről, stratégiájáról és az elért sikerről az amerikai kommunikációs guru többek között ezt mondta: „1992. augusztus 2. és 5. között, amikor a New York Newsday felplankolta a táborok ügyét, mi azonnal rámozdultunk, és megkörnyékeztünk három nagy zsidó szervezetet: a B’nai B’rith Rágalmazásellenes Ligáját, az Amerikai Zsidó Bizottságot és az Amerikai Zsidó Kongresszust. (…) Fellépésük a bosnyákok oldalán rendkívüli pókerhúzás volt, mert így a közvéleményben összemoshattuk a szerbeket a nácikkal. (…) Az információk ellenőrzése nem a mi dolgunk. (…) A mi munkánk … a számunkra kedvező információk keringésének meggyorsítása, a jól megválasztott célpontok megcélzása. (…) Amint egy információt jónak találunk, azonnal le kell horgonyoznunk azt a közvéleményben, mert tökéletesen tudjuk, hogy mindig az első állítás számít. A cáfolatok egyáltalán nem hatékonyak. (…) Mi profik vagyunk és nem azért fizetnek bennünket, hogy moralizáljunk” (Les vérités yougoslaves ne sont pas toutes bonnes a dire, Albin Michel, 1993, p. 126-129).

„Az Egyesült Államok megkettőzte erőfeszítéseit, de nem talált bizonyítékot a horvátok és muzulmánok szisztematikus lemészárlására a szerb fogolytáborokban”, írta a The New York Times 1992. augusztus 22-én, nem sokkal azután, hogy a brit ITN tévécsatorna lefilmezett egy csoport muzulmánt a szögesdrótkerítés mögött Trnopoljéban, tápot adva ezzel a szerb megsemmisítő táborokra vonatkozó deliráns képzelgések egész hullámához. A csonttá soványodott muszlim férfi képe bejárta a világot, a XX. század végi újnácikat és koncentrációs táboraikat szimbolizálva. Valójában egy menekülttáborról volt szó, amelynek a lakói teljesen szabadon mozoghattak. A televíziós stáb azonban egy mezőgazdasági eszközök őrzésére felállított szögesdrótkerítésen belül helyezte el a kameráját, azt a látszatot keltve, hogy a lefilmezett emberek foglyok. Mindenesetre ez a hamis szenzáció elérte a célját. Az senkinek sem jutott az eszébe, hogy a brit tévések zavartalanul forgathattak a szerb táborban, holott soha egyetlen riporter sem tehette be a lábát – és pláne nem fotózhatott – horvát vagy muzulmán táborokban, így a Split melletti Lorában, a boszniai Tarcinban vagy Čapljinában, ahol a horvátok bosnyákokat tartottak fogva.

Ugyanez a klisé rutinszerűen ismétlődik. Beindítanak egy rágalomhadjáratot, rettenetes leleplezésekkel bombázva a médiát az ellenfél viselkedéséről, hogy negatív előítéletet teremtsenek, amely majd mélyen meggyökeresedik a köztudatban. Az információk gyakran légből kapottak vagy szubjektív módon interpretáltak. Miután nyilvánosságra hozták őket, figyelmen kívül hagynak minden helyesbítést vagy cáfolatot. Az agyafúrt meggyőzési munka mély gyűlöletet kelt a közvéleményben a kommunikáció tárgya iránt. Az emberek az elébük vetett „ellenségben” minden frusztrációjuk kiváltó okát látják, és anélkül támogatják a katonai beavatkozást és a bombázásokat, hogy elgondolkodnának a probléma objektív okairól, nem törődve az érintett lakossággal, a férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel – vagyis hasonmásaikkal.

Példa rá a boszniai Goražde ostroma is. Goraždét katonai védelem nélküli, nyílt városként ábrázolta a média, pedig a muzulmánok erőddé alakították, fegyvergyárakkal és vegyi üzemekkel. Az állítólagos szerb orvtámadások csak a muzulmánok provokatív aknáira válaszoltak, amelyeket az UNPROFOR erők szeme láttára lőttek ki. Boszniában a „képbombázás” technikáját a háború kirobbanása óta sikerrel alkalmazták. 1992-ben, a konfliktus kezdetén, nem sokkal az augusztusi londoni konferencia előtt a szerbek győztesek voltak minden vonalon. Mindenképpen el kellett kerülni, hogy elnyerjék a nemzetközi közvélemény szimpátiáját. Fényképek és újságcikkek dömpingjének köszönhetően az egész világ közvéleménye megdöbbent az egyik szarajevói kenyérbolt előtt sorban állók közé lőtt akna pusztításán, amely arra késztette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy súlyos szankciókkal sújtsa a szerbeket. Ami az ugyancsak szarajevói Markale piacon 1994 februárjában és 1995 augusztusában becsapódott aknákat illeti, ezek valóságos médiavihart váltottak ki. Az előbbi támadásra a genfi nemzetközi tanácskozás előtt került sor, az utóbbi pedig ürügyet szolgáltatott a Clinton-kormánynak a boszniai Szerb Köztársaság bombázásához. Később aztán kiderült, hogy mindhárom szcenárió a muzulmánok műve volt (ld. Yossef Bodansky, Offensive in the Balkans. The Potential for a Wider War as a Result of Foreign Intervention in Bosnia-Herzegovina, International Media Corp., 1995).

Hogy leplezzék a nyilvánvaló jogsértéseket, amelyeket Jugoszlávia bombázása során követtek el – a valós cél Koszovó ellenőrzése lévén, ahová mindenképpen katonai támaszpontot akartak telepíteni a kaukázusi köztársaságokból induló és a régión áthaladó kőolajvezetékek felügyelete végett -, a NATO és az USA is filmforgatókönyveket adaptált. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) megfigyelői előírták a jugoszláv milícia számára, hogy számoljon be az UCK albán szeparatista terrorcsoport elleni rendőrségi akcióiról. A račaki hátborzongató sztori tehát éppen kapóra jött, és a megcsonkított albán holttestek felfedezése a koszovói intervenciót eredményezte. A boncolás ugyan megerősítette, hogy az amputálásokat a halál beállta után hajtották végre, a finn, fehérorosz és jugoszláv patológusok pedig azt is megállapították, hogy a halálos sebeket távolról leadott lövések okozták, az OSCE ellenőrei azonban óvakodtak közzétenni jelentéseiket, és hagyták kirobbanni a médiaszenzációt. Amikor aztán a NATO-bombázások és „járulékos veszteségeik” kezdtek veszélyes pszichológiai hatást gyakorolni a közvéleményre, eldöntötték, hogy ennek ellensúlyozására Milosevics jugoszláv elnököt háborús bűnössé nyilvánítják, a média megkapta az aktuális közellenséget, és így a világ (amerikai) rendje helyreállt.

Gazdag István – Médiatikus háborúk: a kommunikáció szerepe korunk háborúiban

Forrás: www.antidogma.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.08. Végzetes hiba? Szíriában orosz tábornokot öltek meg?

2012.07.31. A propaganda-háború líbiai forgatókönyve Szíria számára

2012.07.30. Megosztó propaganda Szíriában: Az aleppoi művelet

2012.06.22. Tovább folyik az információs háború: Evakuáció, mint provokáció

2012.04.25. Az al-Dzsazira elferdíti a tényeket

2012.03.22. Az információs háború áldozatai

free counters

Oroszország rakétákat telepít Kubába?

Pravdában megjelent cikk Vlagyimir Putyint idézve jelenti, hogy Oroszország stratégiai atomtöltetű rakétákat telepített Kubába, válaszul az Egyesült Államok erőfeszítéseire, hogy rakétavédelmi pajzsot építsen ki Kelet-Európában. A cikk elmondja, hogy Oroszország célja újraéleszteni vietnámi, kubai és Seychelle szigeteki katonai jelenlétét.

2001-ben Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy a szigeten felállított Lourdes rádióközpontot leállíttatta, ajándékul George W. Bush elnöknek, cserébe azért az ígéretért, hogy az USA soha nem fog rakétavédelmi rendszert üzembe helyezni Kelet-Európában. A NATO égisze alatt Kelet-Európában folyó munkálatok és a már majdnem működőképes pajzs azt jelentik, hogy az USA nem tartotta be ígéretét.

„Oroszország betartotta a megállapodás minden részét. Sőt, még annál is többet. Nemcsak a kubai, de a vietnami Kamran-ban található központot is leállíttattam. Azért tettem, mert a szavamat adtam. Megtartottam az ígéretem. És az amerikaiak mit tettek? Az adott szó számukra nem jelent semmit. Nem titok, hogy az elmúlt évek során az USA védelmi zónát alakított ki Oroszország körül, aminek nemcsak Kelet-Európa, de a balti államok, Ukrajna és a Kaukázus is része. Erre egyetlen választ adhatunk: külföldi, de leginkább kubai katonai jelenlétünk aszimmetrikus kiterjesztését,”- írja a Pravda.

„A kubai vezetés teljes beleegyezésével idén május 11-én országunk nemcsak a Lourdes-i központot indította újra, hanem a legmodernebb, mobil Oak-típusú nukleáris stratégiai rakétákat telepített a szigetre. Nem akarták barátságos módon rendezni a helyzetet, most lássuk, ezzel a lépéssel mit kezdenek,” tette hozzá Putyin.

A jelentés szerint Kuba, ahol a vezetés annak idején nem örült a rádióközpont leállításának, hozzájárult, hogy az oroszok rakétaállásokat alakítsanak ki kubai területen, a Kolumbiában található amerikai bázisok miatti aggodalmaik megnyugtatására.

Egyelőre nem tudni, hogy a Putyinnak tulajdonított szavakból mennyi igaz, mivel az eredeti Pravda cikken kívül sehol sem jelentek meg. Az egykor a szovjet kommunista párt szócsövének számító lap sokat veszített presztízséből. Az online verziót a lap egykori újságírói szerkesztik, de a két verzió egymástól teljesen függetlenül működik.

Az orosz nukleáris infrastruktúra újraélesztésével kapcsolatos spekulációk akkor indultak be igazán, amikor arról reppentek fel hírek, hogy a kormány 5000 atombunkert épít Moszkva köré. Illetékesek azzal magyarázták a lépést, hogy Moszkva egész lakosságának szeretnék biztosítani a lehetőséget, hogy támadás esetén perceken belül elérhessenek egy óvóhelyet.
Kína is óriási földalatti bunkereket épített, messze maga mögött hagyva az Egyesült Államokat, ahol a hidegháború alatt épült óvóhelyek ugyanabban az állapotban vannak, mint „leszerelésük” idején.

Természetesen a mostani orosz lépés mindenkinek a 1962-es kubai rakétaválságot juttatja eszébe, amikor a világ nagyon közel került a III. Világháború kitöréséhez. Tekintettel a Pravda cikkben olvasható Putyin idézetek súlyosságára, nem leszünk meglepve, ha napokon belül hivatalos nyilatkozatban tagadják majd hitelességüket.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.07.10. Putyin: a Nyugat “rakétás-bombás demokráciát” terjeszt

2012.06.27. Putyin szerint is az izraeliek a NATO döntéshozói

2012.05.28. A hidegháborútól a „hideg békéig”

2012.05.24. Sikeresen tesztelték az új interkontinentális ballisztikus rakétát

2012.05.15. NATO-csúcs előtt: orosz vélemény a sikeres rakéta-tesztről

2012.05.11. Beindult a fegyverkezési verseny – NATO milliárdok atomfegyverekre

2012.05.11. Az Egyesült Államok sikeresen tesztelt egy új elfogó rakétát

2012.05.04. Megelőző csapással fenyegeti Moszkva Washingtont

2012.04.20. NATO – Oroszország: harcászati nukleáris fegyverek Európában

2012.04.03. Moszkva támadásba lendül a rakétavédelem kérdésében

free counters