2012: Az Irán elleni háború éve?

Az alábbi cikk Yossi Melman, a haaretz.com újságírójának „tollából” származik, és érdekes bepillantást nyújt az izraeli-iráni konfliktusba az eddigiektől kissé eltérő szemszögből prezentálva a problémát.

Az iráni helyzetet és az ország nukleáris létesítményei elleni támadást körülölelő kérdések a Yom Kippur háború 1973-as kitörése előtti izraeli-egyiptomi helyzetet juttatják eszembe. Anwar Sadat-nak Gamel Abdul Nasser halála utáni hatalomra jutását követően Sadat időről-időre kijelentette, hogy amennyiben Izrael nem adja vissza a 67-ben elfoglalt területeket Egyiptom erővel fogja visszavenni azokat.

Akkoriban az izraeliek nevettek Sadat nyilatkozatain. Még az újévi partikat reklámozó szórólapok is „a leszámolás évéről” beszéltek, szándékosan Sadat szavajárását használva. 1971 leszámolás nélkül telt, ahogyan 1972 is.
Izrael magabiztossága és önelégültsége az évek múlásával egyenes arányban növekedett. És akkor megtörtént. 1973 végül elhozta a „leszámolást”. Anwar Sadat betartotta ígéretét és visszavette, amit Izrael annakidején erőszakkal elvett tőle: a Sínai-félszigetet.

Az Izraeli titkosszolgálat 1990 óta rendszeres jelentéseket készít Irán atomprogramjának aktuális állapotáról. Az egyik jelentés 1997-et igazi fordulópontként jelölte meg, majd ezt követően a következő fontos dátum az ezredforduló volt, ahonnan szerintük „nem volt visszaút”. Az ezredforduló jött és ment és azóta új terminológiával álltak elő: 2004 körül „technológiai küszöbről” kezdtek beszélni. Fordulópontként említették még 2007-et, majd 2010-et és 2011-et is.
Az értékelések helytelennek bizonyultak. Talán tévedtek. Elképzelhető, hogy elkészítésükkor helyesek voltak és csak a Mossad-nak betudható, a CIA és a brit MI6 együttműködésével végrehajtott titkos akciók, mint például veszélyes számítógépes vírusok, iráni katonai bázisokon történt robbantások és hasonló akciók akadályozták meg Iránt tervük végrehajtásában.

Meir Dagan pályafutása során, mint a Mossad vezetője (2002-2010), a titkosszolgálat sok jelentős információt szerzett és még több sikeres, stratégiai fontosságú akciót hajtott végre. A Mossad szolgáltatta azt az információt is, ami lehetővé tette, hogy az izraeli védelmi erők elpusztítsák a nagy hatótávolságú rakétákat a második libanoni háború során.

Több forrás szerint a Mossadnak köszönhetők Szíria plutónium erőművére vonatkozó információk is, amit Szíria állítólag nukleáris fegyver létrehozására akart használni. Az izraeli kormány ezen titkosszolgálati értesülések alapján rombolta le az erőművet.
Szintén az izraeli titkosszolgálat pontos információi segítségével végeztek Imad Mughniya, Hezbollah ügynökkel Damaszkuszban valamint Muhammad Suliman, szíriai tábornokkal, aki az iráni különleges küldetésekkel kapcsolatos közvetítési feladatokat látta el Bashar Assad szíriai elnök megbízásából, koordinálta saját országa atomprogramját és feladatai közé tartozott a Hezbollah-nak szánt rakétaszállítmányok irányítása. A Dagan irányítása alatt álló izraeli titkosszolgálat eredményeinek gyöngyszeme mégis az iráni atomprogram hátráltatása volt.

A legtöbb ember általában saját megérzéseiben bízik, így nem meglepő, hogy Dagan a titkos akciók hatékonyságában hitt. Ez a hit volt a különleges akciók gyenge pontja: amikor a tervezők azt gondolják, beleértve az amerikaiakat, a briteket és az izraelieket is, hogy taktikai és stratégiai területen egyaránt nagy dolgokra képesek.
A jeruzsálemi, washingtoni, londoni és párizsi döntéshozóknak rendkívül kényelmes hinni ezekben az akciókban. Hinni, hogy elhozzák a kívánt megoldást.

Nem alábecsülve a titkos akciók sikerét, a legtöbb izraeli, amerikai és európai szakértő egyetért, hogy ezek nem elegendők Irán atomprogramjának megállításához. Irán közel van a „leszámolás” napjához. A „technológiai küszöbön” mindenesetre már túl van.

Tud urániumot dúsítani, több kísérletet végzett 90%-os tisztaságúra dúsított urániummal valamint láncreakciót kiváltó robbanóanyagokkal. Az általános konszenzus szerint 2012-re, de legkésőbb 2013-ra Irán képes lesz atombombát előállítani. Igaz, a fegyver valószínűleg egy összetákolt atombomba, nem pedig atomtöltetű rakéta lenne, aminek összeállításához további néhány évre lenne szüksége.

Ezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy Dagan-nak igaza volt, amikor kijelentette, hogy Iránnak 2014-2015-re nukleáris fegyvere lesz. Amennyiben a tervet egy-másfél éven belül sikerül végrehajtani valamilyen formában, a játékszabályok jelentősen megváltoznak.
Úgy tűnik, a döntéshozók kénytelen lesznek hamarosan dönteni Irán megtámadásával kapcsolatban. Három évvel ezelőtt, nem sokkal Benjamin Netanjahu miniszterelnökké választása előtt, Netanjahu Bar Ilan-ban tartott beszédének írója úgy gondolja, Izrael érdeke azt diktálja, hogy támogassák a palesztin állam megalakítását. Egy ilyen lépés kivívta volna az arab és a muzulmán világ, Európa és az Egyesült Államok támogatását.

Egy ilyen lépés megerősítette volna Izrael politikai pozícióját és biztonságát, és hatására Irán általános befolyása a közel-keleten valamint kisebb radikális csoportok, mint a Hezbollah felett csökkent volna. Egy ilyen helyzetben Izrael előállhatott volna egy meggyőző indokkal Irán megtámadására és minden szereplő – az arab és muzulmán világ, Európa és az Egyesült Államok – vagy nyíltan támogatta volna az akciót, vagy tartózkodott volna a nyílt kritikától. Netanjahu és kormánya azonban nem szándékozik támogatni vagy lehetővé tenni a palesztin állam megalapítását.
Izrael így elszigetelt maradt Irán ellen irányuló terveivel. Arról nem is beszélve, hogy a támadás lehetősége Irán nukleáris létesítményei ellen már csak korlátozott ideig van jelen Izrael számára, főleg az Egyesült Államokkal összehasonlítva, így az USA valószínűleg nem teheti meg, hogy rábólintson a támadásra, akkor sem, ha ez egyezne szándékával.

Ezt figyelembe véve jelenleg az egyetlen ország, amelyik képes lehet megállítani Iránt az Egyesült Államok. Az elmúlt hetek során Leon Panetta védelmi miniszter és Martin Dempsey vezérkari főnök igencsak megváltozott hangnemben beszéltek egy Teherán elleni támadás lehetőségéről, kihangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok mindent megtesz annak megakadályozása érdekében, hogy az ajatollah atomfegyver birtokába jusson.

Több izraeli és amerikai elemző szerint ez az Egyesült Államok megváltozott politikai hozzáállásának tudható be. Szerintem nem. Barack Obama számára mindig is fontos volt, hogy megállítsa Irán atomprogramját, bár elképzelhető, hogy korábban ez nem volt mindenki számára ennyire egyértelmű.
Most, hogy közelegnek az új választások, Obama fontosnak tartja, hogy kihangsúlyozza kötelességét az iráni veszély kezelését illetően, főleg az őt ért komoly támadások fényében a republikánus oldalról.
Az is egyértelmű, hogy az általa közvetített üzenet célja nem csupán újraválasztási esélyeinek növelése. Irán tudomására akarja hozni, hogy az Egyesült Államok állja a szavát és amennyiben nem állnak le az atomfegyver fejlesztéssel magukra vonják haragját.

Az üzenet Oroszországnak és Kínának is szól, burkoltan figyelmeztetve őket, hogy ha nem képesek visszafogni az iráni fegyverkezést, katonai konfliktusra számíthatnak.

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy amennyiben Barack Obama arra a következtetésre jut, hogy nem képes megállítani az iráni atomprogramot, komolyan megnő a katonai támadás valószínűsége. Ez akár 2012-ben, még a választások előtt, de röviddel utána is megtörténhet. A leszámolás éve rajtunk van.