A gyógyítás művészete

Az antropozófus orvoslás az antropozófia emberképén alapszik, mely szerint az ember a filogenezis során négy tagot fejlesztett ki, úgy mint a fizikait, mely megfelel az ásványvilágnak, az éterit, mely megfelel a növényvilágnak, az asztrálist, mely az állatvilág megfelelője és az ént, mely az eddigi fejlődés legmagasabb formációja és amelyet a fejlődés során még további három fog követni. Steiner szerint az emberi test hármas tagozódású: van az idegi-érzékszervi rendszer, az emésztési-végtag rendszer és a kettő közt egyensúlyt tartó ritmikus rendszer. Ezek sorrendben az akarati, az értelmi-képzeleti, illetve az érzelmi élet hordozói. A három egyensúlya jelenti az egészséget, az egyensúly megbomlása a betegséget. Az antropozófus teljes mértékben elismeri a természettudományos orvoslást, de azt a szellemtudomány felismeréseivel kitágítja. Így részletesen kifejti a különböző lelki-szellemi síkok és a fiziológiai-szervi folyamatok szoros összefüggését, kölcsönhatását, és ebből messzemenő következtetéseket von le mind a diagnózis, mind a terápia vonatkozásában.

A gyógyításban túlnyomó többségben természetes ásványi és növényi anyagokat alkalmaz, többnyire a homeopátiából ismert potencírozási eljárással előállítva. A gyógyszerek előállításánál újabban figyelembe veszik a napszaki kozmikus hatásokat, valamint a különböző évszakokban gyűjtött gyógynövények eltérő hatásait is.

A terápia szerves része az orvos – beteg kapcsolat, a páciens türelmes meghallgatása és biográfiai elemzése, a művészeti terápia (zene, festészet, plasztika), valamint az euritmia, mely egy Steiner által kifejlesztett – és a terápia céljaira továbbfejlesztett – kifejező, ritmikus tánc.