Válság vagy lehetőség?

Történelmi analógiát keresve vetődik fel a kérdés, hogy amikor Krisztus után 476-ban összeomlott a Nyugat-Római Birodalom, az akkori emberek válságként élték-e meg az eseményeket, vagy talán felismerték, hogy egy új korszak vette kezdetét, melyet később középkornak neveztek el. Másik párhuzamot keresve merülhet fel bennünk, hogy az Amerika felfedezése utáni években – 1492 és az 1500-as évek kezdete közt – kialakuló általános gazdasági és pénzügyi visszaesés az akkori lakosságban „válsághatást” váltott-e ki, vagy pedig annak felismerését, hogy véget ért a középkor, és kezdetét vette az újkor hajnala. Valószínűleg nem tudták megítélni a dolgok jelentőségét sem az ókor, sem a középkor végén, ahogyan vélhetően most mi sem tudjuk. Mert mi van akkor, ha most sem válság – azaz átmeneti jellegű gazdasági, társadalmi visszaesés – zajlik, hanem egy tartós átalakulás, mely egy hosszú távra megszilárduló állapotot, vagyis egy új korszakot hoz számunkra? Mi van akkor, ha a fejlett nyugati világ 2000 körül elérte „csúcskorszakát” (mint Róma Trajanus idején) és most egy hosszú hanyatlás kezdetének vagyunk tanúi. Talán egy olyan új korszak indulását éljük most át, amely 50-100 évig az emberiség nagy részének életminőségét, életszínvonalát ugyanúgy visszaveti, mint a „sötét középkor” a fejlett ókori civilizációt. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy egy válságot élünk át, mely néhány évig tart csupán, és elmúltával a gazdasági tendenciák úgy folytatódnak majd mint ahogy és amikor abbamaradtak.

A pesszimista forgatókönyv

Egyes országokban a nyomor és az anarchia olyan méreteket ölthet, hogy a népesség többsége népvándorlásszerűen kezdhet nyugatra vándorolni, a fejlettebb államokba. A jelenség hasonló hatást fog kiváltani, mint a negyedik és ötödik században, amikor a Római Birodalmat elárasztották a barbár germán és nomád népek. A nyugati államok összeomlása felgyorsul, és előbb Európa, majd az USA is elszenvedi történelmének egyik legjelentősebb gazdasági és társadalmi visszaesését. (Valószínűsíthető az akár egy-két évszázados visszaesés is.) Ezzel párhuzamosan a szélsőségek hatalomra jutnak majd bizonyos európai országokban, ami részint a NATO felbomlását, részint helyi háborúk kialakulását okozza majd. A felvázolt folyamat gyorsasága nehezen jósolható meg. A népvándorlás akár 20-25 éven belül, a NATO felbomlása és az európai helyi háborúk kora 3-4 évtizeden belül is bekövetkezhet. A változások közben a Föld minden országában kasztok jöhetnek létre, akárcsak az ókori Indiában. Az ezek közti átjárás minimális lesz, így például a legfelső szinten lévők közé kerülés idővel lehetetlenné válik majd (csak beleszületéssel lesz lehetséges). Létrejöhet tehát egy születési előjogokat élvező kaszt, egyfajta új-nemesség, akárcsak a középkorban és kora újkorban. Az eltérést az átjárhatatlanság és a hatalmas vagyoni különbségek jelentik majd, hiszen amíg a régi korokban – ha nehezen is, de – parasztból is lehetett polgár vagy nemes, addig a jövőben ez lehetetlenné válik. A vagyoni különbségek gigantikusak lesznek: míg az alsóbb kasztokban élők éheznek majd, és szinte őskori körülmények közt tengődnek – modern ellátási rendszerek, szervezett társadalom és modern eszközök nélkül – addig a felső kasztok lakói birtokolni fognak minden 21. századi vívmányt és jóléti elemet. Az egyes rétegek jól elkülönülnek egymástól. Fél vagy egy évszázadon belül a Földgolyó egyes régiói – később a legtöbb régió – visszaesik a középkor szintjére, és a világ lakosságának felső rétege fordított rezervátumokba kényszerül. Vagyis rezervátumokba – melyeket fegyveresen és szinte hermetikusan lezárnak – költöznek a felsőbb kasztok és minden más kívül reked. Egyes amerikai filmek vizionálnak hasonló képet, mely sajnos nagyon is reális lehetőséggé válhat, ha folytatódnak a jelenleg is megfigyelhető tendenciák. A felvázolt jövő egy évszázadát követő időszak már nagyon nehezen jósolható. Talán megint egy új korszak következik, amely fellendülést hoz. Akárhogyan is, de a változások 2000 körül megkezdődtek, és ha nem pont a leírtak szerint alakulnak is a dolgok, azért szembe kell néznünk a várható és közelgő új korszakkal!

Forrás: www.penzvilag.info

A történelem ismétli önmagát? Amíg a leckét meg nem tanuljuk, és a kérdésekre nem a megfelelő választ adjuk, valószínűleg…

A diktátor (1940) Charles Chaplin első hangosfilmje, egy szatíra, ami a náci Németországról szól. Chaplin egy zsidó borbélyt játszik benne, aki a diktátor hasonmása, és egyszer össze is tévesztik vele – megkérik, hogy tartson egy beszédet, melynek üzenete ugyanolyan releváns ma is, mint akkor volt.