A hang, mint fegyver?

A modern társadalomban élők egyre kevésbé fogadják el az ő személyes megítélésük felett álló és attól független szabályok létezését. Persze ez nem fog azon változtatni, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk a természet törvényeit, biztos mi húzzuk a rövidebbet.

A zene mostanában már csak egy fogyasztási cikk, ömlesztik is ránk tonnaszám, szinte elmenekülni sem lehet előle. A baj mindössze annyi, hogy ezt is teletömik mindenféle „E” számokkal, térfogatnövelővel, állagjavítóval, adalékanyagokkal, hogy tetszetős legyen, és ezért azt gondoljuk róla, hogy jó zene még akkor is, ha teljesen üres, vagy ami még ennél is rosszabb, ha tele van a személyiségünket pusztító dolgokkal.

Az ókori görögök számára a helyesen megkomponált zene, amelyben minden egyes hangnak önálló értéke és tartalma volt ezzel szemben nagyon komoly erkölcsi értékkel rendelkezett, mert képes volt arra, hogy a hallgató jellemét fejlessze. A középkor óta elterjedt zenei felfogás szerint viszont a zene hatását mindössze a hangok egymáshoz való viszonya határozza meg, nem pedig a megszólaló hangok magassága önmagában.
Részben ennek a megközelítésnek volt az eredménye, hogy a normál „A” hang annyiszor és olyan tág határok között változott a történelem folyamán.

Amennyiben a zene alapja a 256 Hz-es “C” hang, amelyik nem más mint a 8 Hz-es természetes frekvenciáknak öt oktávval magasabb felharmonikusa, akkor a zene amit hallgatunk, összhangban lesz ezekkel a testünket és környezetünket felépítő rezgésekkel és segíteni fog abban, hogy harmóniába kerüljünk saját magunkkal és a minket körülvevő világgal, sőt még az egészségünk megőrzéséhez is hozzájárul, ami nem más mint a testünk harmonikus működése.

Ezzel szemben, ha a referenciapontunk 440 Hz, akkor függetlenül attól, hogy milyen stílusú zenét csinál, vagy hallgat valaki, mindenképpen egy disszonanciát hoz létre a zene és önmaga, valamint a természet között. Ez a hatás nem csak a zenei stílustól független, hanem még attól is, hogy milyen hangközrendszert építünk fel erre a frekvenciára. Ez a disszonancia pedig gyengít minket fizikailag és mentálisan is, aminek következtében könnyebben irányíthatóvá és kihasználhatóvá válunk.

Úgy néz ki a helyzet, hogy 1939-ban Joseph Goebbels ajánlásával került be a nemzetközi standardok közé a 440Hz referenciapontú hangolás. Azóta a megjelenő zenék nagy része fel van erre tuningolva, lemezkiadóknak, zenészeknek kötelező! És hogy ez milyen hatást váltott ki? Nézzünk csak szét, mekkora a káosz az emberek fejében…

Ne tévesszen meg senkit, hogy itt valakik a “náci Goebels” nyakába akarják varrni ezt az ügyet (ez nyilvánvalóan egy elterelő szál, még ha a tények szerint igaz is), hanem az itt a lényeg, hogy találtunk egy területet, ahol valami nem stimmel (finoman fogalmazva). És még csodálkozunk, hogy ekkora a káosz az emberek többségében, amikor még a pihentetésre szánt zenében sem találhatják meg a nyugalmukat, mert az azokban lévő rezgések nincsenek összhangban a természettel.

A nemzetközileg elfogadott szabvány szerint tehát minden zenei mű úgy jelenik meg megközelítőleg hat évtizede, hogy az “A” hang 4. oktávja 440Hz-re van hangolva a természetes 432Hz helyett. Ezáltal a skála MINDEN hangja feljebb lett tuningolva az egész zenei műben, olyan frekvenciákra, amelyik az emberi fül dobhártyájának nem kedves, disszonáns rezgéseket ad.

Egyre inkább terjed az a vélemény, hogy a frekvenciamódosítást, mint alattomos észrevehetetlen fegyvert vetnek be ellenünk.

A konteó részletesebb elemzése itt olvasható: www.mr-moto-velorex.blogspot.com

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2011.12.14. Börtönben élünk?

2011.12.10. Miért halnak meg a gazdagok?

2011.11.30. A víz nem oltja a szomjúságot

2011.11.29. Névsorolvasás helyett RFID chip

2011.11.29. A jelenlegi szerzői jogvédelem semmit sem ér

2011.11.29. Csak egy hologram  a világ?

2011.11.16. A félretájékoztatás hatalma

2011.11.07. Naponta ötmillió tweetet ellenőriznek amerikai ügynökök

2011.10.22. Ki irányítja a globális gazdaságot?

free counters