23 | június | 2012 | Komló Média Blog

”Mikor fogjuk megtámadni Szíriát? Tervek, híresztelések és háborús propaganda Szíria megtámadásáról és Assad eltávolításáról már hónapok óta keringenek. A múlt héten azonban jelentették, hogy a Pentagon valóban véglegesítette erre vonatkozó terveit. Véleményem szerint az összes támadást igazoló bizonyíték koholmány. Nem hitelesebb a 2003-as iraki megszállás vagy a 2011-es Líbia elleni támadások ürügyeinél.

Ezeknek a háborúknak a veszteségei óvatosságra kéne hogy intsenek minket a Szíria ellenes megszállási és rezsim buktatási erőfeszítések előtt.
Nincs olyan nemzetbiztonsági érdek, ami az erőszak ilyen őrült elmélyítését tenné szükségessé a Közel-Keleten. A mi biztonsági érdekeinket kétségtelenül az szolgálná leginkább ha ki maradnánk a Szíriában dúló belső küzdelmekből.
Már eddig is túlságosan belekeveredtünk a kormányt megbuktatni szándékozó szír erők támogatásába. Külső beavatkozás nélkül a küzdelem – ami most már civil háborúként jellemezhető – valószínűleg nem létezne.

Akarva akaratlanul egy újabb országot támadunk meg, elfoglalva azt és olyan rezsimet állítva fel amit reményeink szerint irányíthatunk, ami komoly alkotmányos kérdést vet fel: honnan van ehhez az elnökünknek felhatalmazása?

A második világháború óta a megfelelő háborúba lépési felhatalmazás figyelmen kívül van hagyva. Olyan nemzetközi entitások léptek a helyébe mint az ENSZ és NATO, vagy maga az elnök, mialatt a kongresszus mellőzésre került. És sajnálatos módon az emberek nem tiltakoznak.

A jelenlegi elnök egyértelművé tette, hogy a háborúba lépés nem az amerikai kongresszus hatásköre. Ez 1950 óta van így, amikor háborúba keveredtünk Koreában egy ENSZ határozat következtében, kongresszusi jóváhagyás nélkül.

Még egyszer tehát, katonai akciókba keveredtünk Szíria ellen, és egyúttal felelőtlenül újra élesztettük a hidegháborút Oroszországgal… ami sokkal jobban veszélyezteti a saját biztonságunkat mint Szíria…

Képmutatók vagyunk amikor elítéljük Oroszországot szomszédai érdekeinek védelme miatt, amikor mi magunk is ezt tesszük több ezer mérföldre partjainktól. Nincs hasznunk a pártoskodásból, a titkos segítségnyújtásból, a harcokra buzdításból, a rezsim váltási erőfeszítésekből Szíriában.

Az oroszok vádolása katonai helikopterek szállításával Assadnak szükségtelen provokáció. Hamisan vádolni Assad kormányát olyan vérengzésekkel amit a lázadók követtek el nem több háborús propagandánál. A legtöbb gondolkodó ember átlátja, hogy a tervezett háború Szíria ellen csupán a következő lépés az iráni kormány ellen, amit az új-konzervatívok már nyíltan elismernek.

Az iráni olaj felügyelete, ahogy tettük ezt Szaúd Arábiában és ahogy megkíséreltük Irakban, a valódi célja azoknak a neokonzervatívoknak, akik az elmúlt évtizedekben a külpolitikánkért voltak felelősek.

Ha nem történik jelentős változás a külpolitikánkban, akkor a háború be fog következni, mégpedig hamarosan. A két politikai pártunk közti nézetkülönbség elenyésző… Egyik oldal sem akarja feladni az agresszív és növekvő jelenlétünket a Közel keleten és Dél Ázsiában.

Ez a válságépítés könnyen ellenőrizhetetlenné válhat, sokkal nagyobb háborút eredményezve egy következő rutin megszállásnál és rezsim váltásnál…

Itt az ideje hogy az Egyesült Államok megpróbálkozzon a diplomácia politikájával, keresve a békét, kereskedelmi kapcsolatokat és barátságot. Fel kell hagynunk az amerikai birodalom támogatására és biztosítására tett katonai erőfeszítéseinkkel…

Eljött az ideje hogy hazahozzuk csapatainkat és megvalósítsuk a nem beavatkozás külpolitikáját, ami a béke és prosperálás egyetlen útja.

Ezen a héten törvényjavaslatot terjesztek elő ami megtiltja az adminisztrációnak, hogy kongresszus által deklarált háború nélkül támogasson – közvetlenül vagy közvetetten – bármilyen katonai műveletet Szíriában. Remélem hogy kollégáim támogatni fogják ezt az erőfeszítésemet. ”

Ron Paul amerikai republikánus képviselő és elnökjelölt 2012 június 19-i kongresszusi felszólalásából.