20 | június | 2012 | Komló Média Blog

A félhivatalos iráni hírügynökség, a Fars hétfőn bejelentette, hogy Szíria földjén közös hadgyakorlatot fog tartani Oroszország, Kína és Irán. A jelek szerint ez lesz a Közel Kelet minden idők legnagyobb szabású hadgyakorlata, amiben 90.000 katona, 400 repülőgép és 900 tank fog részt venni.

Jelentések szerint, Kína már jelezte az egyiptomi hatóságok felé, hogy 12 hajóval kíván átkelni a Szuezi-csatornán szíriai végcéllal, egészen pontosan a tartusi kikötő bázishoz, amit az oroszok használnak. Az iráni részvétel méreteiről nem közöltek adatokat.

Arra azonban emlékezni kell, hogy ez az első alkalom, amikor jelentősebb orosz és kínai egységet küldenek Szíriába, illetve egyáltalán a Közel Keletre. Amiből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a két hatalom be kívánja mutatni az iráni és a szír rezsimmel fennálló szövetségét. A jelentős orosz és kínai katonai erő jelenlététől azt várják, hogy elvegye az amerikaiak kedvét Bashar Assad rezsimének a megdöntésétől. Pontos dátumot nem közöltek, de várható, hogy a katonai „bemutatóra” még ebben a hónapban sor kerül.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Irán és a vele tárgyaló hat hatalmi ellenpólus eredményességében se Moszkva, se Teherán nem bízik. A katonai „összejövetel” érdekessége, hogy a bejelentésre a Mexikóban tartott G-20 megbeszélésen, közvetlenül az előtt került sor, hogy a részvevő Barack Obama és Vlagyimir Putyin találkoztak volna.

Az kétségtelen, hogy Amerikát már egy ideje eszi a fene, hogy líbiai mintára a szír lakosság „segítségére siessen”, ami egyenértékű egy olyan rezsimváltással, ahol a hatalomra Amerika barát bábuk kerülnének. Az ENSZ-en keresztül ez a kísérlet nem sikerült, mert a Biztonsági Tanácsban Mind Moszkva, mind pedig Peking megvétózta a határozati javaslatot…

Ezért egy ideje már várható volt, hogy USA a NATO körteléken belül, ENSZ mandátum nélkül is közbelép, ami az Irán elleni zsidó támadást nagymértékben elősegítené, valamint erősen megbolygatná a közel keleti kényes egyensúlyt (ha az izraeli dominanciát egyensúlynak lehet nevezni). Van tehát egy jó nagy béka, amit az USA-nak le kellene nyelni. Nagy kérdés, hogy le fogja-e nyelni ezt a békát. Ha nem, akkor is kell valamit lépni, mert a tétlenség hatalmas presztízsvesztéssel járna. Így a következő kérdés az, hogy a potenciális eszkalációból lesz-e de facto eszkaláció, és hol áll meg. Minden esetre egy nukleáris konfliktus kirobbanása egyáltalán nem zárható ki.