Bárhogy nézem is a dolgokat, Ferenc Ferdinándot a héten lőtték le, és az események megállíthatatlanul gördülnek tovább, az első puskalövés már nem várat magára sokáig. Azaz már el is dördült egy rossz időben rossz helyen lévő ártatlan indiai halászbárkára, nehogy már bárki azt higgye, hogy az US tengerészgyalogosokkal lehet packázni holmi pecabotokkal. Na, de félre a humorral, a helyzet valóban komoly.
A Pentagon hatalmas erőket von össze a Perzsa öböl mentén, amire az első iraki invázió óta nem volt példa. Lehet, hogy csak demonstráció, mint a bejelentés, miszerint az aknakereső robot tengeralattjárók tömegeit készek bevetni, amennyiben Irán aknásítaná a szorost. Az is lehet, hogy Izrael méregfogát akarják kihúzni, mert Obama semmiképpen nem akar támadást az amerikai elnökválasztások előtt. De az is lehet, hogy ez már az igazi, vagy akarattól függetlenül azzá válhat. Volt már ilyen a történelemben. Senki se akarta, aztán egy lelkes hülye áthúzta mindenkinek a számítását. Végül is mi van, ha Irán a sok fenyegetést komolyan veszi és ő lép elsőnek, kihasználva a meglepetés adta előnyt? Illogikus? Miért, a háború logikai játék? Aligha.
De van más megközelítés is. Irán világosan látja, mert végigasszisztálta az Iraki embargót, amivel Irakot évek alatt elvéreztették, majd lerohanták. Most Iránt akarják elvéreztetni. Mi van, ha Irán ebből nem kér? Persze, ha tényleg készíti a hidrogénbombát, akkor játszhat időre és szenvedheti az embargót, de ki lát a kártyáikba? Különben példa már van rá. Az ártatlan kis Amerika 1940-ben már eljátszott egy (olaj) embargót Japánnal szemben, amire Japán – még mielőtt megfulladt volna – 1941. Decemberében végrehajtotta a közel öngyilkosságnak tűnő Pearl Harbor meglepetésszerű megtámadását. De mi van akkor, ha Izrael éppen ezt akarja Irántól kiprovokálni, amit aztán Amerika megtorolhat.
Aztán ne felejtsük el, hogy szarban van a kapitalizmus, nagy szarban, amiből egy csinos kis világháború – az elképzelések szerint – kihúzhatná, és még lehetne pilinckázni egy darabig, elvégre van azért még olaj, és a határtalan növekedést lokálisan talán még vissza lehet hozni egy időre. Egy kis Afganisztáni, Líbiai csetepaté már nem lendíti be az elöregedett gépezetet, talán egy jó kis termonukleáris háború sikerrel járna. Ott aztán lenne mit újjáépíteni.
Minden esetre prelűd már van: Zsidó turistákat robbantottak fel Bulgáriában. Szarajevóban lett volna stílszerű, de nem szólt addig a jegyük. A robbanás hangja még alig halkult el, amikor Benjamin Netanyahu már tudta, hogy valamelyik ajatollah keze van a dologban, és ehhez nem kellet semmi bizonyíték, a mainstream média világszerte átvette a feltételezést csak menet közben átalakult konkrét váddá. Gyanús ez nekem, mert nem más, mint a közvélemény megdolgozása, ugyanis az emberek nemigen tudnak számolni. Hat zsidó turistáért ki kell robbantani egy világháborút egy milliárd halottal. Mindig is tudtam, hogy a zsidó vér nagyon drága, na de ennyire? Aki pedig arra játszik, hogy Izrael nem fog belemenni egy ekkora őrültségbe, annak felhívom a figyelmét a zsidókba beépített kollektív öngyilkossági hajlamra. Ékes bizonyítékként ott van Masada és Sámson története. Aki nem tudja miről firkálok, üsse be valamelyik keresőbe.
Az is értékelendő, hogy Meir Dagan a Mossad korábbi vezetője, valamint Gabi Askenázi az IDF (Izraeli hadsereg) korábbi vezérkari főnöke, mind ketten éles ellenzői Irán megtámadásának, ki lettek zárva a döntéshozásból. Az utolsó fék, Shaul Mofaz vezérőrnagy, a Kadima párt vezetője, kilépett Netanyahu koalíciójából, így már semmi sincs a nagy katonai vállalkozás útjában. Ráadásul a szíriai cirkusz lebéníthatja a Hezbollah-t, Irán természetes szövetségesét, ami határozottan a támadás mellett szól.
Az pedig már csal hab a keserű tortán, hogy valami ismeretlen okból kifolyólag Barak honvédelmi miniszter betegesen optimista, aki a múlt héten úgy kalkulálta, hogy egy Irán ellen viselt háborúnak mindössze 500 izraeli áldozata lenne. Tekintve, hogy Irán az első mukkra 1500 rakétát indítana el az Izraeli városok ellen, nehéz elképzelni, hogy három rakéta kellene egyetlen élet kioltásához, de ez már tényleg nem a mi dolgunk.
Az Európai Uniónak 2020-ig a jelenleg elfogadott 20% helyett 30%-kal kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást annak érdekében, hogy hatékony, jogilag kötelező erejű nemzetközi szabályozás léphessen a lejáró Kiotói Egyezmény helyébe – állítja az uniós képviselők alkotta Energiaügyi és Éghajlat-változási Bizottság július 25-én, szerdán nyilvánosságra hozott jelentése.
A 2011 decemberében, a dél-afrikai Durbanban tartott ENSZ-csúcstalálkozón a kormányok megállapodtak, hogy az éghajlatváltozás kérdésében 2015-ig egy új, szigorúbb, és minden országra vonatkozó szerződést hoznak létre, amely legkésőbb 2020-ig életbe is lép. A Kiotói Egyezmény két legfőbb hiányossága az volt, hogy egyrészt hatálya nem terjedt ki automatikusan minden államra, csak az aláíróira, másrészt teljesítése az országok döntésén múlt – például az Amerikai Egyesült Államok és Kína, amelyek a világ széndioxid kibocsátásnak közel feléért felelősek, nem tartották be a szerződés rendelkezéseit.
A jelentés szerint a széndioxid-kibocsátás 20%-os csökkentése a gazdasági növekedés lassulása és a recesszió következtében könnyen teljesíthetővé vált, ezért ha az Európai Unió meg kívánja tartani vezető szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és az erre vonatkozó új egyezmény kidolgozásában, ambiciózusabb célkitűzéseket kell elfogadnia.
Az alábbi videó 9 és fél percben bemutatja az ENSZ Agenda 21 programjának valódi szándékait és célkitűzéseit. Az összeállítás nem nyújt teljes képet erről a globális és rendkívül megtévesztő erőfeszítésről, célja csupán ráébreszteni azokat, akik eddig csak felületes vagy semmilyen információval nem rendelkeztek a témában, hogy a fenntartható fejlődés nem egészen az, aminek látszik, illetve, aminek a globalista elit láttatni akarja.
A videóban megszólalók közül többen egykor maguk is részt vettek a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ENSZ tárgyalásokban, tehát információik első kézből származnak.
Az alábbi cikk egy nagyon fontos témát feszeget: az Igazságot. Az igazságot, arról, ami a világban folyik. A jelenkor eseményeinek hátterében rejlő igazságot. Ahogy egy korábbi cikkben írtuk: “Hillary Clinton panaszkodott, hogy az amerikai katonai-ipari hatalom „vesztésre áll az információs háborúban” a független médiumokkal szemben és sürgette, hogy tegyenek valamit az egyensúly visszabillentése érdekében, mert így túl sokan botlanak bele a hatalmi elit örök bosszúságába: az igazságba.” Ez az egyik legfőbb oka az Internet szabadsága elleni támadásoknak. A mindenkori hatalom abszolút felügyeletet akar magának az információ felett, hogy az igazságnak csak az általa jóváhagyott verziója létezhessen.
A New York Times nemrégiben megjelent igencsak ritkaságnak számító cikkében elismeri, hogy tulajdonképpen minden nagy médiatársaság hagyja, hogy állami bürokraták és kampányfelelősök cenzúrázzák cikkeiket. Ezek a médiumok beleegyeztek, hogy az Obama vagy Romney kampány résztvevőitől származó idézeteket kizárólag jóváhagyás után tegyék közzé. A cél, hogy a kampányok a lehető legközelebb maradjanak a hivatalos „üzenethez” és semmi se csússzon át a szűrőn, ami negatívan befolyásolhatja a politikusok imázsát.
A New York Times szerint az „idézet jóváhagyás” mára bevett szokássá vált Washingtonban. Ez is egyértelműen mutatja, hogy a szabad és független média intézménye ma már a múlté. A főáramú médiában tulajdonképpen az alaposan szűrt és cenzúrázott állami propagandát hallhatjuk. Ez az oka annak, hogy egyre több ember fordul el a régen kizárólagos hírforrásnak számító médiumoktól. Az emberek az igazságot akarják és kezdenek rájönni, hogy ezt az esti hírekből nem kapják meg.
A New York Times a következőket írta:
Az idézetek szerkesztve, minden színtől, fesztelen stílustól és a provokatív hangvételnek az árnyékától is megfosztva érkeznek vissza.
Email üzenetben érkeznek a Chicagói Obama-főhadiszállásról az újságírókhoz, akik egyetlen feltétellel kapnak engedélyt arra, hogy interjút készíthessenek a kampány valamelyik tagjával: a kampány sajtóosztályának vétójoga van és ők döntik el, mely nyilatkozatokat lehet közölni illetve névvel ellátni.
Az elnök vezető stratégáinak véleményére áhítozó riporterek a fogukat szívva, de beleegyeznek a cenzúrába. Az interjúkat követően a riporterek a legszaftosabb sorokat ellenőrzésre küldik.
A forgatókönyvhöz foggal, körömmel ragaszkodó kampányfelelősök döntése legtöbbször nemleges: „Barack Obama nem hagyja jóvá a szóban forgó üzenetet.”
Ezt a New York Times írást tényleg érdemes elolvasni.
A cikk elmondja, hogy szinte minden vezető médium beleegyezett, hogy közzététel előtt leadja idézeteit ellenőrzés és jóváhagyás céljából:
Nehéz volt olyan hírcsatornát találni, amelyik nem veti alá magát az idézet-jóváhagyás procedúrának, bár nyilván sokan kelletlenül teszik. A Bloomberg, a Washington Post, a Vanity Fair, a Reuters és a New York Times mind elfogadták, hogy csak ezekkel a feltételekkel készíthetnek interjút. Ez teljesen ellentétben áll azzal, amit a médiának képviselnie kellene.
Joseph Farah, a World Net Daily alapítója a következőket mondta erről: Csak annyit tudok mondani ezekről az emberekről, akiket egykor a kollégáimnak tekintettem, hogy szégyellem magam miattuk. Ez borzalmas. Szégyenbe hozzák magukat is és azt az intézményt is, ami egy szabad társadalom számára nélkülözhetetlen.
Nekem úgy tűnik, hogy a szabad és független sajtó számára a legnagyobb veszélyt nem az állami kényszer jelenti, hanem a sajtó hajlandósága, hogy átengedje magát a kormány és a politikusok irányításának.
Joseph Farah, aki évtizedek óta dolgozik újságíróként, nincs egyedül véleményével. Dan Rather, a CBS korábbi műsorvezetője, még 2009-ben, egy beszéd során mondta a következőket:
„Az én koromban és helyzetemben végre elértem oda, hogy nem kell hízelegnem senkinek,” – mondta. – „Csodálatos érzés.”
Ettől függetlenül kihangsúlyozta, hogy az újságírás integritását tönkretette a pénz, a politika és a hírek lebutítása. Dan szerint ez a három tényező a felelős „a hírek butulásáért és a híres amerikai sajtó hanyatlásáért.”
A média konszolidációját a bankiparhoz hasonlítva kijelentette, hogy a média „hozzávetőlegesen 80 százalékát” nem több mint 6, de talán még ennél is kevesebb társaság tartja kézben.
A legtöbb ember tévé- vagy információfüggő és nem tud meglenni az esti híradó, film vagy kedvenc sorozat nélkül. Ma ez a hat társaság dönti el, hogy ez a sok százmillió ember milyen információt kap, illetve milyen szórakoztató műsort nézve tölti estéit.
Egy átlag amerikai 153 órát tölt tévénézéssel egy hónapban és 120-150 órájukkal a magyarok sincsenek sokkal lemaradva. Gondoljunk csak bele: mekkora befolyással bírhat havi 150 óra „programozás” egy átlagember számára?
Az Egyesült Államokban ez a hat társaság a Time Warner, a Walt Disney, a Viacom, a Rupert Murdoch’s News Corp., a CBS Corporation és az NBC Universal. A médiának vannak még olyan területei, amelyeket kevésbé dominálnak ezek a birodalmak, de ezeknél is fokozatosan romlik a helyzet.
Sajnos az Interneten is egyre erősebb a kontroll. A Facebook, Google, Yahoo, Microsoft és hasonló nagy cégek egyre nagyobb beleszólással bírnak abba, hogy mit látunk és hallunk a világhálón. Akit érdekelnek a részletek, itt megnézheti a hat médiabirodalom tulajdonában lévő médiacégek listáját. Talán így már érthető, miért érzi azt az ember, hogy lassan mindegy melyik csatornából vagy újságból értesül a hírekről, nagyjából mind egyformának tűnik.
Sokan azt sem tudják, milyen óriási az átfedés a nagy médiacégek igazgatói és a bankok, olaj-, gyógyszeripari és technológiai cégek vezetői között. Itt ezek a listák is megtekinthetők. A fővonalas média nem fogja kritizálni az üzleti rendszert, mert ők a rendszer. Sokszor a média által közvetített üzeneteket közvetlenül az állam irányítja.
Carl Bernstein, a Washington Post volt újságírója feltárta, hogy több száz amerikai újságíró korábban a CIA-nak dolgozott. Rendkívül fontos megérteni, hogy a média irányítói, a kezükben összpontosuló rendkívüli információs hatalom segítségével akarják befolyásolni a társadalom gondolkodását. Saját értékeiket és jövőképüket akarják ráerőltetni mindenkire.
Bizonyára sokan észrevették, hogy ritkán halljuk a főáramú médiát Nagy-testvér szép lassan körénk épülő rendőrállamát kritizálni. Ehelyett kitartanak amellett, hogy az új biztonsági intézkedések a mi érdekeinket szolgálják és bár szabadságunk egyre fogy, legyünk nyugodtak, ők ezzel soha nem fognak visszaélni és megvédenek minket a rossz emberektől. Vagy például mikor hallunk vagy olvasunk a globális elit népességcsökkentési terveiről? Ehelyett ott a „családtervezés”, természetesen a környezet védelme és az emberek jóléte érdekében. Bár a gazdasági válság kérdése ma már elkerülhetetlen téma a médiában, legtöbbször semmit sem hallunk a válság igazi okáról, illetve, hogy mi is váltotta ki valójában.
A mai világban rendkívül fontos a jól informáltság, ez pedig nem lehetséges megbízható források nélkül. Ne legyünk agyatlan robotok. Nézzünk a dolgok mögé. Ne legyünk lusták és ne elégedjünk meg azzal, amit elénk raknak. Az igazság mindenki számára elérhető, csak kérni vagy keresni kell.
A június végén, Londonban kipattant kamatmanipulációs botrányt többen jellemezték már úgy: jelentőségét nehéz túlbecsülni. A skandalum valóban, már csak az ügy szálainak kiterjedtségét, globális jellegét tekintve is világrengetőnek bizonyulhat.
A szóban forgó ügyet röviden összefoglalva: bizonyítást nyert, hogy a Barclays Capital, a világ egyik legnagyobb pénzügyi cége a 2008-as krízist megelőző és az azt követő években is manipulálta a bankközi kamatszinteket, többek között a LIBOR referenciamutatót (London InterBank Offered Rate – londoni bankközi kínálati kamatláb). A szinte a teljes világgazdaságra közvetetten hatást gyakorló irányadó kamatok manipulálásáért a Barclays-t rekordösszegű, 290 millió angol fontnyi (453 millió USD, kb. 110 milliárd HUF) bírsággal büntették, elnöke és vezérigazgatója is lemondásra kényszerült. A botrány hatalmas felháborodást keltett a brit közvéleményben, például ez a videó volt a legnézettebb a BBC weboldalán június utolsó napjaiban. Ismét fölerősödött a bankok és a pénzügyi rendszer romlottságáról, illetve a szigorúbb szabályozásról és a büntetőjogi felelősségről szóló vita. A kormány nyilvános vizsgálatot indított az ügyben, parlamenti meghallgatásokat tartottak, miközben egyre több ügyfél fordul el a nagy cégektől és viszi pénzét inkább ún. etikus pénzintézetekhez, helyi takarék-szövetkezetekhez, közösségi bankokhoz.
Azonban mindez csupán a kezdet. Hamar nyilvánosságra került, hogy a botrányban nem csak a Barclays érintett, több mint egy tucat vezető globális pénzintézet ellen folyik nyomozás, olyanok ellen, mint a Citigroup, a JP Morgan Chase, a HSBC, a Deutsche Bank, a Credit Suisse, az UBS vagy a Bank of America. Bob Diamond, a Barclays lemondásra kényszerülő feje még a brit központi bankot, a Bank of England-et is hírbe hozta az üggyel kapcsolatban, azt állítva, hogy ők bíztatták cégét manipulációra. A most nyilvánosságra került információk egy évek óta folyó nyomozás eredményei, amely szerint a csalássorozat, legalább három földrészt érint és Észak-Amerikában, illetve Ázsiában bejegyzett kereseteken alapul.
Ugyan az ügy Nagy Britannián kívül egyelőre nem igazán keltett jelentőségének megfelelő, általános fölzúdulást, – hála a vezető médiumok hathatós közreműködésének – a pénzügyi világ alaposan fölbolydult és a felügyelet, illetve az igazságszolgáltatás szervei sem tétlenkedhetnek. Végre olyan, például a deregulációval kapcsolatos kérdések vetődnek föl a legnagyobb sajtóorgánumok részéről is, melyeket már évek óta feszegettek egyes szakértők, aktivisták és filmkészítők. Mi, akik a pénzvilág és a felső tízezer, avagy az 1% megregulázását is sürgető civil mozgalmak résztvevői vagyunk önigazolást és egyben a paradigmaváltást elősegítő új lehetőséget látunk ebben az egyre terebélyesedő botránysorozatban.
A legnagyobb bankok érintettségén túl fölmerült, hogy az egyébként az Egyesült Királyságban a magyarországihoz hasonló, kiugróan magas üzemanyagárakat szintén manipulálhatták, közben pedig – a Goldman Sachs tavaszi és a Vatikán bankjának nyár eleji botrányai után – rendkívül súlyos vádak fogalmazódtak meg a nemzetközi bankóriás HSBC-vel szemben is: drogüzlettel kapcsolatos pénzmosással és terrorszervezetekkel való üzleteléssel vádolja a bankot az amerikai szenátus egy jelentése. Fény derült a londoni City által lobbizásra fordított hatalmas összegekre, a hitelkártya cégek és bankok közös üzelmeire, miközben a legnagyobb pénzügyi vállalatok egyre rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek. Néhány napja jelent meg a hír, hogy Európában és az USA-ban is küszöbön állhatnak a LIBOR-üggyel kapcsolatos letartóztatások, ahogy a leggazdagabbak által adóelkerülés révén „megtakarított”, minden eddigi becslést fölülmúló összegekről szóló jelentés híre is. A jelentés szerint a vagyon eloszlása a világban még az eddig becsültnél is egyenlőtlenebb lehet és azt is megmutatja, hogy a fejlődő országokból micsoda összegek vándorolnak ki csupán az adóelkerülés révén. Nem mellékes körülmény, hogy hazánk előkelő helyet foglal el a leginkább érintett országok sorában. Végigtekintve ezen eseményeken, mintha egy egyre terebélyesedő dominó-effektust látnánk.
A korrupt pénzügyi-gazdasági rendszer valódi arca
2011 őszén, a világméretű rendszerkritikus tüntetéshullám kellős közepén jelent meg egy svájci kutatócsoportnak a világgazdaság megdöbbentő koncentráltságáról szóló tanulmánya. A tudósok szuperszámítógépek segítségével, hálózatelemzés útján bebizonyították, hogy a világ vagyonának és gazdasági hatalmának túlnyomó része multinacionális óriásvállalatok már-már hátborzongatóan kicsiny csoportjánál összpontosul. A tanulmányt – a LIBOR-botrányhoz hasonlóan – jelentőségénél jóval kisebb figyelem övezte a mainstream médiában. Jellemző, hogy a szinte egyetlen magyar nyelvű cikk szerzője is „az önszabályzó szabad piacok” szükségszerű, már-már természetes állapotaként igyekszik beállítani mindazt, amit a tanulmány megállapít, illetve több figyelmet szentel az „összeesküvés-elméletekkel” való élcelődésnek, mint a tanulmányban szereplő megállapítások súlyosságának.
A kutatók a világ mintegy 43 000 multicége közti kapcsolatokat elemezve saját megdöbbenésükre kimutatták, hogy egy aránytalanul kicsi, 1318 vállalatból álló mag közvetlenül ellenőrzi a világgazdaság mintegy 20, az általa tulajdonolt további cégeken keresztül pedig további 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló cég alkotta „szuper-entitás” és végső soron itt összpontosul a világgazdaság fönt említett 80%-a fölötti ellenőrzés. Ezen cégek mintegy háromnegyede a pénzügyi szektorból kerül ki. Érdemes még megemlíteni, hogy a tudósok által a hálózatra gyakorolt befolyásuk mértéke alapján összeállított (a tanulmány 33. oldalán található) lista első helyén a LIBOR-ügyben már bizonyítottan vétkes Barclays Capital áll és általában is elmondható, hogy a kamatmanipulálási és a többi aktuális botrány által érintett cégek szinte egytől-egyig a lista előkelő helyein szerepelnek.
A legnagyobb pénzintézeteknek a „LIBOR gate-ügyben” való érintettsége, a manipulációban való összejátszásuk lelepleződése a gyakorlatban bizonyíthatja a svájci kutatók által fölvázolt, a leghatalmasabb, szorosan összekapcsolódó cégek alkotta „megatröszt” létezését. Csaknem mindegy, hogy összeesküvésnek, vagy egy elszabadult, a fejünkre nőtt vállalati struktúrának nevezzük, amivel itt szemben állunk az egy globális, végletesen koncentrált hatalmi szerkezet, amely az egyre csak gyűlő bizonyítékok alapján, finoman szólva is velejéig korrupt.
A CNBC csatornán egy érdekes riportot lehetett látni néhány nappal ezelőtt, amiben több pénzügyi elemző is arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA a központi bankok és vezetőik irányítása alatt áll, akiknek végső célja egy világkormány felállítása. A műsor azért szokatlan, mert úgy tűnik, hogy már a fővonalas média sem próbálja leplezni mi is történik valójában.
A műsorvezető a következő kérdést intézte a vendégekhez:
„Mindannyian a központi bankároknak dolgozunk? Ez már a globális kormányzás vagy egységes világ a központi bankárok vezetésével? A központi bankok akarata szerint élünk és halunk?”
„A kérdésre válaszolva: mindannyian a központi bankok rabszolgái vagyunk,” felelte az egyik vendég.
„A központi bankok vezetőinek és a szabályok, törvények megalkotóinak a lekötelezettjei vagyunk, nem a gazdasági alapszabályok irányítanak bennünket,”- tette hozzá egy másik meghívott.
Ez csak egy aprócska, bár ritka példája annak, amit a banki elit a szemünk láttára tesz a világkormány felépítése érdekében és az emberek kárára. Miután a főáramú média évtizedekig „összeesküvés elméletként” kezelte a témát, mára lehullt a lepel és az emberek kénytelenek szembenézni a valósággal.
A hatalom a világkormányt erőlteti ránk „megoldásként”. Azt próbálják az emberekbe sulykolni, hogy az egyetlen járható út és működőképes megoldás, ha a hatalmat néhány elit vezető kezében összpontosítják, egy új világvaluta bevezetésével kiegészítve.
A gazdasági válság kibontakozásakor Gideon Rachman, a Financial Times újságírója (aki azóta, munkája elismeréseként, az idei Bilderberg találkozóra is meghívást kapott), szerkesztői cikkében kijelentette, „minden készen áll” egy diktatórikus világkormány felállítására, amit a technokrata elit kényszerít az emberiségre.
Rachman 2008-as felhívása óta a világkormány színre lépésének előkészületei komoly előrehaladást mutatnak. Franciaország, Írország, Németország, Belgium, Olaszország, Görögország, és persze az IMF és az Európai Központi Bank is a Goldman Sachs bankárainak irányítása alá kerültek. A technokraták szégyenkezés nélkül adják a világ tudtára terveiket.
2009-es megválasztását követően az EU új elnöke, Herman van Rompuy azt mondta, hogy a pénzügyi válság és a globális felmelegedés elleni küzdelem célja, hogy előkészítsék „bolygónk globális irányítását.” „2009 a globális kormányzás első éve,” mondta.
Még ugyanebben az évben a pápa is csatlakozott Van Rompuy-hoz, amikor egy „globális politikai hatóság” felállítását szorgalmazta a globális gazdaság irányítására.
Robert Zoelick, a Világbank elnöke, szintén nyíltan hirdette a G20-ak csúcstalálkozóján, hogy a terv a nemzeti szuverenitás felszámolása és a globális kormány bevezetése.
A globális kormányzást sürgető szervezetek és személyek retorikájának fontos része a globális valuta bevezetésének népszerűsítése is.
2000-ben mondott beszédében, Sirkka Hämäläinen, az EKB ügyvezetői tanácsának egyik tagja azt mondta: „Végezetül szeretnék kitérni Paul Volcker próféciájára. Lehet, hogy igaza volt, és egy napon tényleg egységes világpénzünk lesz. Talán az európai integrációt, más területi integrációkhoz hasonlóan, egy teljes mértékben integrált világhoz vezető megoldásnak tekinthetjük.”
Jean-Claude Trichet, az EKB korábbi elnöke, a Külkapcsolatok Tanácsa előtt mondott beszédében egyértelművé tette, hogy a Globális Gazdasági Gyűlés (GEM), amelyik a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) bázeli központjában jön össze, „a globális kormányzás legfőbb csoportosulásává válna a központi bankok között.”
Trichet hozzátette, hogy a BIS ülések célja, hogy biztosítsák, „a rendszer következetes haladását az igazi globális kormányzás felé.”
A globális kormányzás pontos mikéntjére is kitért:
„A globális kormányzásra sok definíció létezik. A gazdasági és pénzügyi világban úgy gondolom a globális kormányzás nemcsak a nemzetek feletti és nemzetközi intézményeket foglalja magában, hanem a globális szinten progresszívan létrejött informális csoportokat is. Ezek az informális csoportok (G7, G10, G20, stb.) kulcsfontosságú szerepet töltenek be a globális koordinációban, ott ahol a döntéseket még mindig nemzeti szinten hozzák, legyen az átgondolt szabványok, szabályok, törvények meghatározása vagy makrogazdasági irányelvek koordinálása.”
A politikai hatalom számos más tagja is nyíltan hirdeti a globális kormányzás szükségességét, nemcsak a pénzügyi válságra adott válaszként, hanem az ember által állítólag előidézett globális felmelegedés megoldásaként is.
2009-ben Bank Ki-moon ENSZ főtitkár elismerte, hogy az egyre lankadó globális felmelegedés ürügyén kivetett karbonadót egy globális testület szedné:
„Egy globális kormányzati szervet állítunk fel ennek bevezetésére és kezelésére.”
„Meg tudjuk csinálni” címmel megjelent New York Times szerkesztői cikkében Ban Ki-moon leírja, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentését célzó törekvések „elengedhetetlen eszköze egy globális kormányzati szerkezet felállítása.”
David De Mayer Rothchild, ismert globalista és környezetvédő is a globális kormányzásra vonatkozó tervekről beszélt egy Bloomberg interjú során.
„Már túl vagyunk a beszéden. A történelemből tudjuk, hogy a globális kormányzás féle tervek kivitelezése ezekre a kérdésekre nagyon nehéz a valóságban.”
Az ENSZ 2010-es tervezete félreérthetetlenül megmutatta, hogy a globális felmelegedés hisztériát és a „túlnépesedést” a középosztály felszámolására, a vagyon globális újraelosztására és a növekvő népvándorlás leplezett támogatására használják.
A 2011-es Durbani Klímacsúcson az eddigi legőrültebb és legdrákóibb klímaváltozási egyezmény született, amely értelmében a nyugatnak „a karbonadó” fizetésén keresztül kötelessége tiszteletben tartani „Földanya jogait”. A karbonadó nem egyéb, mint a világkormány finanszírozását szolgáló pénzalap.
Manapság a globális kormányzásra irányuló törekvések egyre nyíltabbak. Az alábbi idézetek viszont megmutatják, hogy a terv és az erőfeszítés több évtizedre nyúlik vissza.
„Ma Amerika szörnyülködne, ha ENSZ csapatok vonulnának be Los Angelesbe, hogy helyreállítsák a rendet. Holnap hálásak lesznek érte. Amikor eléjük tárjuk a helyzetet, önként mondanak majd le személyes jogaikról, saját jólétükért és biztonságukért cserébe, amit a világkormány biztosít majd számukra.” – Henry Kissinger
„Hálásak vagyunk a Washington Postnak, a New York Times-nak, a Time Magazinnak, kitűnő kiadványaiknak és igazgatóiknak, akik részt vettek üléseinken és közel negyven éven át betartották ígéretüket, hogy a hallottakat bizalmasan kezelik. Lehetetlen lett volna megvalósítani világméretű tervünket, ha azokban az években a nyilvánossággal is meg kell küzdenünk. Ma azonban a világ sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormány felé meneteljen. Az intellektuális elit és a központi banki vezetők nemzetek felett álló szuverenitása mindenképpen jobb, mint az elmúlt századok során gyakorolt nemzeti önirányítás.” – David Rockefeller
„A következő évszázadban a nemzetek, ahogyan ma ismerjük őket, megszűnnek létezni. Valamennyi állam egyetlen, globális hatalmat fog elismerni. A nemzeti szuverenitás mégsem volt olyan jó elképzelés.” – Strobe Talbot, Bill Clinton kormányának külügyminiszter helyettese a Time magazinnak nyilatkozva, 1992.
„Egy új globális egyezségre van szükségünk – a világ országai és kontinensei közötti megállapodásra.” – Gordon Brown.
„A globális kormányzás előkészületeit látjuk. Azonban egyet kell értsünk, és el kell fogadnunk a kötelező érvényű elkötelezettséget.” – George Papandreou, Görögország korábbi miniszterelnöke.
„Sokunk számára úgy tűnik, hogy egy világméretű konfliktus elkerüléséhez először is meg kell erősítenünk az Egyesült Nemzetek Szövetségét, hogy elindulhassunk a világkormány felé vezető úton, saját törvényhozó, végrehajtó, bírói és a béke megőrzéséhez szükséges rendfenntartó szerveink mintájára. Ennek elérése érdekében természetesen nekünk, Amerikaiaknak bizonyos szinten fel kell adnunk szuverenitásunkat. Ezt a keserű pirulát le kell nyelnünk. Ehhez bátorság, és az új rendben való hit kell. Pat Robertson néhány éve írt könyvében azt mondta, hogy világkormányra van szükségünk, de csak amikor a Messiás eljön. Ő szó szerint úgy értette, hogy minden ezt megelőző világuralmi törekvés az ördög munkája. Hát akkor csatlakozzatok hozzám. Örülök, hogy itt ülhetek a Sátán jobbján.” – Walter Cronkite.
A videó fordítása (Köszönet Doli a fordításért):
“- Tehát többnyire azzal töltik az idejüket, hogy csúcstalálkozókat tartanak?
– Véleményem szerint a fő kérdés per pillanat nem ez, hanem sokkal inkább az, hogy vajon valamennyien a monetáris hatóságnak dolgozunk-e. Ezt a kérdést szeretném ma este a nézőknek is feltenni. Az imént említett globális irányítás vajon egy egyhatalmú világ, a központi bankok irányítása? Jim Iuorio, azt állítod, hogy mindennek több negatívuma is van, a korrekció a piacokon. Mindezt elfogadom, de nem arról van szó, hogy valamennyien azért élünk és halunk, amit a központi bankok tesznek? Nem azt reméljük mindannyian, hogy létezik egy “Bernanke fazék,” és hogy van egy bizonyos határ, aminél mélyebbre, mondjuk 5 százaléknál mélyebbre már nem fogunk zuhanni?
– Természetes, hogy ezt reméljük. Hiszen ha megvizsgáljuk a gazdasági mutatókat, akkor semmit nem találunk köztük, aminek örülhetnénk. A Bernanke vezette Fed kapcsán tegnap némi ellenállást tapasztalhattunk, már ami a pénzügyi mérlegek kiterjesztését és a további tőke bevonását illeti, de a tőzsde pontosan tisztában van azzal, hogy az ellenállás egészen más, mint ezek megtételére semmiféle hajlandóságot nem mutatni. Ezért tapasztalhattuk az olaj berobbanását és az aranykereskedés hatalmas lendületét, hiszen azokra nem vonatkozik védettség. Ha a tőzsdei kereskedésben valahol megindul egy 10-15-20%-os arányú fellendülés, akkor az igazgató általában azonnal belép a képbe és megpróbál valamilyen ellen-ingert bevetni. Tehát a kérdésedre válaszolva: teljes mértékben a központi bankok rabszolgái vagyunk, és bár nagyon is szeretnénk a gazdaság rabszolgái lenni, a gazdaság mutatók továbbra se tesznek semmi mást, mint egyre mélyebbre zuhannak.
– Lacamp úr! Ön szerint a központi bankoknak dolgozunk?
– Igen, ez pontosan így van. Nézze, a piacot nem a külső piaci erők, hanem a politika, az adott szabályozások irányítják; a pénzügyi szakadék híre, a központi bankok bejelentései, az Európai Központi Banktól származó félrevezető szóbeszédek…
– Fiat valuta, amit egyre jobban hígítanak… Egyre inkább hígítják a pénzünket, hogy a piac fellendülést mutasson, és végre egy kicsivel jobban érezzük magunkat, megnyugodjunk.
– Pontosan így van! Elmesélem a Fed mit tett ezen a héten. Úgy gondolom, hogy ezúttal igazán elrontottak egy csomó mindent. Azt mondták, hogy az év végével végrehajtják az úgynevezett „csavar hadműveletet.” Másként fogalmazva bizonytalanságot keltenek arra vonatkozóan, hogy mi fog történni a „csavar hadműveletet” követően, s mindezt egy időben teszik a “pénzügyi szakadék” megjelenésével. Valóban szükségünk van erre az elképesztő mennyiségű bizonytalanságra?
– Jim! Viszont fontos, hogy a Fed-et hagyjuk egy kicsit levegőhöz jutni. Hiszen a Fed minden valószínűség szerint tisztában van vele, hogy annak, amit tesznek gazdasági szempontból minimális hatása lesz. Az egyetlen, ami valódi segítséget jelenthetne, azok a fiskális változtatások és egy újfajta szabályozás bevezetése lenne. Jelenleg semmilyük nincs, amivel dolgozhatnának. Valószínűleg ők is pontosan tudják, hogy a jelenlegi felállásban semmi jót nem tehetnek.
– Nem ezért van, hogy valamennyien tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy lesz QE3?
– De igen!
– Egészen biztosra vehetjük, hogy egy adott ponton bizony lesz QE3…
– Nagyon tetszett, amikor – már nem is tudom melyik Jim – talán Jim Lacamp említette, hogy valamennyien a Központi Bank embereinek és a törvényhozóknak vagyunk kiszolgáltatva, és e kettőhöz képest sokkal kevésbé az alapvető gazdasági működésnek.
– Így van.
– Teljes mértékben.
– És mindez azért van, mert két dolgot leszámítva mind ez idáig nem voltunk képesek valódi növekedést elérni. Részint a pénz leértékelésével, részint pedig további kölcsönök felvételével reméltük a megváltó fellendülést. Jim Iuorio, ilyen körülmények között hogyan működnek a befektetések?
– Természetesen a befektetések tovább folynak, hiszen emlékezzenek rá, hogy a világ valamennyi központi bankja számára – nemcsak a mi esetünkben igaz ez – egy adott ponton elengedhetetlenné válik a pénz leértékelése. Nem lehet… Egész egyszerűen a pénzt be kell invesztálni bizonyos dolgokba. Számomra a…
– Mr. Lacamp, a nagyobb országok mindegyike jelentős aranykészlettel rendelkezik. Mindez számomra azt mutatja, hogy az arany vonzó befektetés. Az ön számára, a felhigított pénzünkkel, az arany vajon vonzó befektetés?
– Úgy gondolom, hogy az arany mind fizetőeszközként mind értékmegőrzőként rendkívül vonzó. Egyetértek Jimmel; elengedhetetlen, hogy bizonyos forrásokkal rendelkezzünk, de a volatilitás sajnos nem fog eltűnni, ezért én úgy látom, hogy a befektetőknek egész egyszerűen meg kell végre válniuk mindattól, ami számukra visszásnak tűnhet. Elengedhetetlen, hogy a piac emelkedésével is ésszerűen kezeljék a portfóliójukat, és a kereskedések során aprólékosan, alaposabban átnézzék mindazt, ami megnyerőnek tűnik számukra, mert egy csomó minden elmegy ezeken a dolgokon. Az egyetlen jó hír, hogy az elkövetkező időkben a szabadpiacok egész biztosan vissza fognak vágni. A spanyolországi és olaszországi tüntetésekben a piac előtti erőket kell látnunk, ahogy ismételten teret próbálnak nyerni maguknak. És egy adott ponton ezek az erők győzedelmeskedni fognak, hiszen másrészről eljön az a pillanat is, amikor a befektetők kisétálnak majd a képből.
– Ha jól hallottam, akkor azt mondta, hogy szereti az aranyat?…
– Igen, ez valóban elhangzott a szájából.
– Így van, szeretem.
– A két Jimnek köszönjük a részvételt. Érdekességként elmondanám, hogy a héten részt vettem egy konferencián, ahol a számomra egyik legmeggyőzőbb befektető azt mondta, hogy szerinte a jelen körülmények között nehezen hozzáférhető dolgokat kell vásárolni. Elmondása szerint ezek közül az egyik az arany, illetve ilyenek még a különböző ásvány konkréciók is…”
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!
Sok ember azt hitte, hogy a világ vége 2012 decemberében lesz. Hülyeség. A sokkal őszintébb válasz az, hogy a világ vége már meg is kezdődött. És ez nem jelenti a világ végét, csak egy korszak lezárását és egy új születését. Az átmenet a két kor között azonban lármás és költséges átállás lesz az emberiség számára.
Íme 14 jel, hogy a mostani világ, ahogy azt most ismerjük, a végéhez közeleg. Egy korszak végén és egy új kor elején élünk. A jövőben, amikor majd visszanézünk, mindez egy pillanat lesz csak a történelemben. Most viszont minden úgy tűnik, mintha szinte csigatempóban haladna. Félreértés ne legyen: a mostani világ fejezeteinek végét éljük. A következő könyvben egy új világot fogunk megismerni, amely nagyon különbözik attól, amelyet eddig megismertünk.
1 – Tornádók, hurrikánok, földrengések és szökőárak tömkelege -. Eleinte úgy tűnt, csak a véletlenek egybeesése, de most mintaszerűen jellemzőek a Földre. Az időjárás egyre szélsőségesebb. A közelmúltban több mint 120 tornádó pusztított az Egyesült Államok középnyugati részén. Texasban állandó a bozóttűz a rendkívüli szárazság miatt. És ahol nincs tűz és aszályok, ott árvizek vannak.
2 – A méhek csendje – A méhek kihalása Észak-Amerikából indult. Azt már tudjuk, hogy részben a kémiai növényvédő szerek (és esetleg a génkezelt termények) az okai a méhek pusztulásának.
3 – Az atomtudomány csődje – A fukushimai katasztrófa csak egy dolgot bizonyít: a tudósok veszélyesen arrogánsak a nagy volumenű projektek tervezésében, és nem veszik figyelembe a természet erejét. Az atomenergiáról azt ígérték, hogy tiszta és zöld környezetet és energiát fog adni. Ezzel szemben most csendesen és láthatatlanul mérgezi meg egész bolygónkat.
4 – A Wikileaks – Egy olyan korban, ahol ilyen sok a megtévesztés, az információkat kiszivárogtató embereket bűnözőkként kezelik.
5 – Az orvosi rendőrállam megjelenése mindenhol – A fegyveres rajtaütések SWAT kommandósai, az oltások és a kemoterápia gyermekekre és felnőttekre való kényszerítése. Az egészségügyi rendszer annyira haszontalanná, korrupttá és veszélyessé vált, hogy az ahhoz vezetett, hogy manapság már egyre erőteljesebben győzködik az embereket arról, hogy bevegyék a gyógyszereket, beoltassák magukat stb. Ez egy kikényszerített orvosi monopólium, amely veszélyezteti egészségét és a szabadságunkat.
6 – Az egyre gyakoribb az élelmiszerhiány és termés kudarcok. Ez csak a kezdet: az élelmiszer árak továbbra is az egekbe szöknek az elkövetkező években a szélsőséges időjárás, a beporzók elvesztése és a globális génkezelt termények megjelenése miatt. Igazi élelmiszer a mai világban lassan már elenyésző mennyiségű. Érdemes elkezdeni otthoni konyhakertet telepíteni.
7 – A világ energetikai társaságainak hibái: a radioaktív sugárzás Fukushimából nem az egyetlen módja annak, ahogy az energetikai vállalatok tönkreteszik a világot. Ne feledkezzünk meg a Deepwater Horizon-ról, a hatalmas olaj szennyezésről a Mexikói öbölben -aminek mellesleg még nincs is vége. Még egy év múlva is Corexitet permeteznek az öbölben!
8 – A továbbra is tartó genetikai szennyezés. Ez lehet a legrosszabb fejezete az elkövetkező összeomlásnak. A széles körű genetikai modifikálások bűncselekményt jelentenek az emberiség ellen. Ez egy “gén szennyezés”, amely lassan szétterjed a világ élelmiszer-növényeire, termés csökkenéshez és végül éhezéshez vezetve.
9 – Amerikában lassan nem lehet eladni igazi, organikus tejet a zsarnokság és büntetőjogi bántalmak megjelenése, farmok bezárása nélkül. A cél az igazi tej tönkretétele. Az FBI még az Amish farmereket is megcélozta. Mi lesz ez után a világ többi részén?
10 – A pénzkínálat hamisítása, pénz fedezet nélküli nyomtatása, infláció. Egy bukott gazdasági rendszerben élünk, közel az összeomlás szélén, a hülye vezetők pedig csak olyan “megoldásokat” találnak, amelyek valójában felgyorsítják saját bukásukat. A gazdasági őrület itt mindenkinek nyilvánvaló aki valaha is tanult matematikát.
11 – A tömegek zuhanó intelligenciája – Az egyik leginkább zavaró jel a tömegek lebutulása. A fiatal, lusta, tévénéző zombik abszolút semmi értékeset nem nyújtanak a világ számára. Ők az “agyatlan fogyasztók”, akik védőoltásért állnak sorba, tévét néznek és szemétkaját fogyasztanak. Adjuk hozzá azt, hogy pszichiátriai gyógyszereken élnek és elhisznek mindent, amit a kormány mond nekik.
12 – A hírek teljes és tökéletes fabrikálása- a hírek nagy része teljesen és tökéletesen gyártott: a háború Líbiában, bármely állam adóssága, a munkanélküliség, … egy intelligens ember a híreket nézve felrobban a nevetéstől. Az információs források nem közvetítik az igazságot többé, csak politikailag célszerű fikciókat.
13 – A folyamatos környezetszennyezés – túl a génmódosítás-szennyezésen és a sugárzás hatásain, tömeges gyógyszeripari szennyezettség is tapasztalható. Ez nem csak a gyógyszeripari gyárak termékeinek folyókba való engedéséről szól, az is tény , hogy jóval több mint a lakosság fele szinte naponta szed gyógyszereket, valamint használ kábítószereket. Ez áthatja egész testünket, és végül a vízellátást és a termőföldeket is.
14 – A radioaktív szennyeződés belejut a globális élelmiszer-ellátásba – Itt van az egyik, legutolsó, igazán alattomos összetevő: A globális élelmiszer-piac mostanra már a Fukushimából eredő radioaktív sugárzással szennyezett. Azt mondták az értékek “alacsonyak”, de nem fogjuk megtudni az igazságot arról, hogy a radioaktív cézium-izotópok évszázadokon át megmaradnak az élelmiszerekben. A radioaktív élelmiszerek, mellkas-röntgenek,CT-k, testszkennerek, reptéri röntgenek… Az emberi fajra mért teljes sugárterhelés mára már eléri azt a pontot, ahol az tömeges meddőséget, vagy éppen rákot okoz. Vagy épp ez lenne a mögöttes cél?
Az utóbbi napok hírei újabb löketet adtak az időjárás manipulálásáról szóló, úgynevezett „összeesküvés-elméleteknek”. Oroszországban az eddigi adatok szerint 150-en haltak meg egy hirtelen bekövetkezett áradás miatt. Az események annyira gyorsan zajlottak le, hogy a helyi hatóságoknak nem volt ideje figyelmeztetni a lakosságot – ráadásul a katasztrófa éjjel történt, mikor mindenki aludt. Sokan álmukban fulladtak meg, és miközben még az áldozatok száma sem biztos, terjedni kezdtek a mondvacsinált elméletek. Ezek az elméletek azt állítják, hogy az Oroszországban történő természeti katasztrófák (különösen a fent említett áradás) amiatt történnek, mert az orosz vezetés nem veszi figyelembe az Egyesült Államok felszólításait, miszerint ne támogassák a szír kormányt – és emiatt az amerikai fél az időjárást manipuláló fegyverekkel (a civil halottakkal) zsarolja az orosz vezetést, hogy a tömeges, ártatlan halálesetek láttán az megváltoztassa álláspontját.
Nem a szokványos összeesküvés-elméletről van szó, ugyanis nem hírnévre vágyó, az élet más területén kitörni nem tudó személyek terjesztik ezt a vádat, hanem az orosz politikai elit egy része és tisztségüket ma is betöltő katonai szakértők. Így nem azon kell elgondolkozni, hogy összeesküvés-elmélet-e az Oroszország ellen zajló klímaháború, hanem hogy a nyugati elleni ellenségkép-gyártásról, vagy valós hadműveletekről van szó. A szíriai konfliktus kezdetét követően a RIA Novosztyi hírt adott azokról az orosz szakértőkről, akik szerint az idei (tavalyi) feltűnően kegyetlen szárazság Oroszországban annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok Oroszországon teszteli az időjárás manipulálására létrehozott katonai fejlesztéseit. Gueorgi Vasziliev, a moszkvai Lomonoszov Egyetem fizika tanszékének professzora a Komsomolskaya Pravda újságnak adott interjújában kifejtette: érdekes összefüggés, hogy a természeti katasztrófák száma ugrásszerűen növekedik, mióta 1997-ben az Egyesült Államok a HAARP rendszereit működésbe helyezte. A RIA Novoszty információi szerint több orosz katonai szakértő is annak adott hangot, hogy a HAARP egy geofizikai fegyver, és ha nem így lenne, az USA nem áldozott volna rá két évtizedet, és nem fektetett volna 250 millió dollárt pusztán a magas frekvenciájú rádióhullámok kutatásába.
A hírügynökség szerint Nyikolaj Karavayev, korábban a hadsereg alkalmazásában lévő meteorológus is annak adott hangot, hogy az Egyesült Államok olyan, a klímát manipuláló eszközök kifejlesztésén dolgozik, amit fel tud használni az orosz gazdaság meggyengítésére. Az ő kijelentései szerint az Egyesült Államok által felbocsátott X-37B egy olyan katonai eszköz, ami alkalmas nagy-kapacitású lézerfegyverek hordozására, és így helyi szinten olyan jelenséget előidézni, mint elviselhetetlen hőség a célpont nagyvárosok határain belül, vagy aszályok a célpont ország egy-egy térségében. Ezzel összefüggésben a meteorológus azt is megemlítette, hogy a szakmabéliek semmivel nem tudják magyarázni a Moszkvában és több európai nagyvárosban tapasztalható indokolatlanul nagy hőséget. A témában élénk vita bontakozott ki, az interjú megjelenését követően Vlagyimir Lapshín, az Alkalmazott Geofizika Intézet igazgatója ésszerűtlennek nevezte ezeket az elméleteket, mondván, hogy az Egyesült Államok nagyvárosaiban is elviselhetetlen hőség van – de az elmélet támogatói arra hivatkoznak, hogy a jelenséget ő sem tudja érdemben megmagyarázni.
Tény, hogy az orosz gazdaság hatalmas veszteségeket szenved az ország központi részén egyre gyakrabban bekövetkező szárazságok miatt. Mikor a téma berobbant a köztudatba, országos szinten a termés 20%-a elpusztult, ami az élelmiszerárak ugrásszerű növekedéséhez vezetett. Alexei Kokorin, a „Klíma és Gazdaság az Energiaszektorban” program vezetője is kijelentette, hogy „nem véletlenszerű természeti jelenségekről van szó, és a helyzet csak rosszabbodni fog”. Ő Berzinszki egy könyvére hivatkozott („Két Korszak Közt”), ami többek közt azt is említi, hogy az időjárás nem csak a társadalmi, hanem a gazdasági rendszerekre is erőteljes hatást gyakorol – bár Berzinszki főként a „globális felmelegedésre” hivatkozott. Több szakértő is Kokorin mellé állt ebben a vitában, a University of Ottawa (Kanada) gazdaságtudományi professzora, Michel Chossudovsky is azt hangoztatta, hogy a klímaváltozás nem ipari tevékenység eredménye, hanem részben új típusú „nem-halálos” fegyverek kifejlesztésének köszönhető. Az Egyesült Államok régóta kutatja az időjárás manipulálásának lehetséges módszereit, így nehezen lehet véletlennek nevezni, hogy a HAARP aktivitásának kezdete óta világszerte hatványozódik a természeti katasztrófák száma. Chossudovsky értekezésében a HAARP-ot egy olyan eszközként írja le, ami képes aszályok, szárazságok, hurrikánok, szökőárak előidézésére, de használata még nem kifinomult, és valószínűsíti, hogy a természeti katasztrófák növekvő száma az eszköz „finomhangolásának” tudható be.
Ha ez mind összeesküvés-elmélet kategóriába esik, akkor a Föld legnépesebb országának államvezetése is összeesküvés-elméleteket gyárt. Kínában ugyanis állami hivatal van működésben az időjárás manipulálásának feladatával: a Pekingi Időjárás-módosító Hivatal az országos meteorológiai szolgálat alá tartozik, és a Peking körüli területek időjárás-kontrolljáért felelős. A Pekingi Időjárás-módosító Hivatal egy 37000 embert foglalkoztató állami szerv, amely az állami statisztikák szerint 1995 és 2003 között 7,4 billió köbméter esőt hozott létre az egyébként szárazság által sújtott területeken, nagyban növelve így az élelmiszeripar termelékenységét. A hivatal főként felhőképzéssel és a pusztító viharok elhárításával foglalkozik, de ellensúlyozták már több olyan homokvihar hatásait is, ami egyébként 300000 tonna homokot hagyna maga után a nagyvárosban. A hivatalnak a nyári hőség enyhítése is feladata a nagyobb városokban, hogy így országos szinten csökkentsék az áramfogyasztást, ami így a kínai gazdaságnak közvetlen megtakarítást jelent.
Míg a pekingi kormány és 1356 millió kínai büszke lehet az időjárás-módosító hivatal létére és tevékenységére, aminek polgári feladatkörei általánosan ismertek, nyugaton az időjárás manipulálása önmagában is összeesküvés-elméletnek számít, és a nyugati kormányok nem is hozzák nyilvánosságra az ezen a téren elért eredményeket. Viszont az ENSZ egy határozata tiltja az időjárás módosító technológiák katonai alkalmazását, ami arra utal, hogy a nyugati kormányok nagyon is tudatában vannak annak, hogy vannak időjárás módosító technológiák és ismerik azok katonai felhasználási lehetőségeit. 1975-ben az Egyesült Államok és Kanada egyezményt kötött arról, hogy bármilyen jellegű időjárás módosító tevékenység esetén értesítik és információval látják el a másik felet. Az Egyesült Államok már a hetvenes években áttörést érhetett el az időjárás módosító technológiák katonai alkalmazása terén, mert 1977. május 18-án Genfben az ENSZ közgyűlés határozott az időjárás módosító technológiák katonai alkalmazásának és bármilyen ellenséges felhasználásának tiltásáról. A határozat 1978. októberében lépett érvénybe, az Egyesült Államok elnöke 1979. december 13-án ratifikálta. Miközben a nyugati lakosság azt hiszi, hogy az időjárás módosítása összeesküvés-elmélet, nyugaton külön intézményrendszer alakult ki ezen a téren, kezdve a lehetséges módszerek kutatásait folytató szervezetektől a tevékenységet ellenőrző Észak-Amerikai Államközi Időjárás-módosító Tanácsig. Ez a titkolózás érthető, mivel a nyugati országok láthatóan nem az emberek életét akarják megkönnyíteni a legújabb fejlesztésekkel, hanem sokkal inkább a katonai felhasználás terén érdekeltek.
Az oroszországi események kapcsán újból az Egyesült Államok került a középpontba. Hogy az USA valójában mennyit költ az ilyen jellegű fegyverek fejlesztésére, arról nincs hivatalos adat, ugyanis a hivatalos költségvetés csak a jéghegy csúcsa, a 70-es éveket követően rengeteg magánvállalat kapcsolódott be a kutatásokba, így az ilyen célra költött összeg mondatni ellenőrizhetetlen. Így a kérdés nem az, hogy az erősen iparosodott országok kormányainak birtokában vannak-e ehhez hasonló fegyverek, hanem az, hogy a NATO gyarmatosító háborúit előkészítő új típusú hadviselés során alkalmazott eszközök milyen természeti jelenségeket fognak rászabadítani az olyan kisebb országokra, melyeknek nincsen se rálátása, se befolyása ezekre a tevékenységekre. Így Oroszország és Kína felelőssége ezen a téren különösen nagyfokú, ugyanis azoknak az országoknak, akik be tudnak avatkozni ezen a téren, nem az a felelőssége, hogy a nyugati félnél sokkal hatásosabb, sokkal pusztítóbb fegyvereket állítsanak elő, hanem hogy külső beavatkozással eltávolítsák a nyugati országok vezetéséből a teremtett világot leigázandó területként, a tudományt játszótérként kezelő cionista-szabadkőműves elitet. Ez nem csak a magas szinten iparosodott országok, hanem minden, egészséges létszemléletű nemzet érdeke, és ezen a téren az érdekeink megegyeznek.
A vasárnap életbe lépett uniós olajembargó hatásának tompítására hozott iráni intézkedéseket követően a New York Times arról adott hírt, hogy a Pentagon „jelentős katonai erősítést” küldött a Perzsa-öbölbe, ezzel is üzenve az iráni vezetésnek. A Pentagon a szankciókra tett iráni reakciót követően jelentette be a mozgósítást.
Az iráni parlament hétfőn törvényjavaslatot fogalmazott meg a szankciókban résztvevő országokba tartó olajszállítmányok blokkolására. Ibrahi Agha Mohammadi, az iráni parlament nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottságának egyik tagja azt mondta, a törvény „tulajdonképpen egy vészforgatókönyv a szoros lezárására,” mielőtt további szankciókat vezetnének be az ország ellen.
„Az elkövetkezendő hetek és hónapok során több, a szóban forgó törvényhez hasonló lépésre is számíthatunk Irán részéről,” nyilatkozta Gareth Porter, tényfeltáró riporter a Russia Today csatornának. Porter úgy spekulál, hogy az irániak először korlátozott számú aknát helyeznének el az öbölben, hogy ezzel megemeljék az olaj világpiaci árát és így kereskedelmi háborút indítsanak az ellenük szankciókat kivető nyugati országok ellen.
Januárban Martin Dempsey tábornok, amerikai vezérkari főnök azt mondta, hogy Irán technikailag képes lenne a Hormuzi-szoros lezárására. „Több olyan módszert is kidolgoztak, ami lehetővé teszi a Hormuzi-szoros ideiglenes lezárását,” mondta Dempsey. „Mi pedig több olyan módszert dolgoztunk ki, amellyel bizonyosan leküzdhetjük ezt az akadályt, ha valóban megtennék.”
2008-ban Irán katonai légi bázist alakított ki az öböl közelében fekvő Jask-ban. Habibollah Sayyari, iráni tengernagy azt mondta, hogy a bázis létrehozása új védelmi vonalat jelent és a szoros lezárásában hivatott segíteni. „Ebben a régióban képesek vagyunk bármilyen ellenséges behatolást megakadályozni a szoros területére, amennyiben ez szükségessé válik,” mondta Sayyari.
Christian Le Miere, a londoni Nemzetközi Stratégiakutató Intézet tengerészeti szakértője még januárban a Ria Novosti-nak nyilatkozva elmondta, hogy Irán „gyors rakétakilövő hajói valóban komoly veszélyt jelentenek a kereskedelmi hajókra nézve. Irán elsősorban ezeket a gyors hajókat és aknákat vetné be az öbölben és a Hormuzi-szorosban tartózkodó vízi járművek ellen.”
Az Iráni Forradalmi Gárda is hadgyakorlatot tartott a héten. A Wall Street Journal szerint a Nagy Próféta 7 elnevezésű gyakorlat során az izraeli célpontok megtámadására is alkalmas új rakétarendszert is tesztelték. Az izraeli Iron Dome rakétavédelmi rendszer kilövésének képessége mellett Irán azzal is büszkélkedett, hogy új, Arm (kar) elnevezésű ballisztikus rakétái törökországi NATO célpontokat és a Perzsa-öbölben tartózkodó hajókat is képesek eltalálni.
Az elmúlt néhány hét során a Pentagon nagyszámú hadihajót és katonai repülőt, köztük F-22s és F-15Cs vadászrepülőket küldött a Perzsa-öbölbe, amelyek a parti rakétaállások mellett távoli iráni célpontok megtámadására is alkalmasak. Az amerikai tengerészet a Ponce nevű átalakított kétéltű szállító és dokkoló járművet is az öbölbe irányította, hogy szükség esetén a különleges alakulatok vagy „humanitárius támogató egységek” úszó irányító központjául szolgálhasson, írta a Times.
„Üzenetünk Iránnak: ’Eszetekbe ne jusson!’” mondta az amerikai védelmi minisztérium egyik vezető beosztású munkatársa a lapnak. „Eszükbe se jusson a szoros lezárása. Hatástalanítani fogjuk az aknákat. Eszükbe se jusson a gyors hajók bevetése, hogy bajt okozzanak a katonai vagy kereskedelmi hajóknak, mert azonnal az öböl fenekén találják magukat!”
Állítom, hogy az Americandream, ami az előző századfordulótól máig milliónál is több magyar bevándorlót vonzott, és amit mi, minimum száz éve úgy ismerünk mint: „Amerika a korlátlan lehetőségek hazája”, valójában az emberiség átka.
Igen, lehet egy jó ötleted (Bill Gates) és milliárdos lehetsz. Igen, lehetsz útonálló gazember (Joe Kennedy) és multimilliomos lehetsz és az utódodból lehet elnök is. Igen, kezdheted a semmiből (Soros György), ha van hozzá eszed, milliárdos befektetővé válhatsz. Igen, ha szorgalmas vagy a legszebb nők a lábad előtt heverhetnek (Andrew G. Vajna). És még lehetne sorolni, van ezekből jó néhány, de mellette ott van az 50.000.000 segélyből élő amerikai is. A kisember matematikai esélye, hogy Bill Gates lesz belőle, igen picike, de nem nulla. Ez a „nem nulla” tartja életben az amerikai álmot, és szarja el az emberi értékeket.
Hogy a napi nyolc óra munkáért a minimálbért fizeti, de 12 óra munkát követel érte, hogy számolják és mérik, hányszor mész ki a vécére egy nap és mennyi ideig vagy ott, hogy ha apellálsz kirúgnak, és minden megalázást el kell tűrnöd, az nálunk csak 20 éve van, de Amerikában legalább 150. Miért tűrik? Miért tűrték, hogy a múlt század elején a szakszervezeti aktivistát egyszerűen kivégezték (hamis vádak alapján – Joe Hill). A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert az amerikai tömegek őszintén úgy érzik mind a mai napig, ha keményen dolgoznak, ha helyén van az eszük, belőlük is lehet milliomos. Fenntartották a kapitalizmust, mert az amerikai állom szerint bárkiből lehet milliomos, hiszen a szemeik előtt lettek is. Filmcsillagok dollár milliós gázsikat kapnak (Nicole Kidman). Prédikátoroknak milliókat hord össze a becsapott jó nép (Ron Hubbard – Billy Graham).
A módszer megtanulható. Dale Carnegie már 1936-ban megírta – magyarul: HOGYAN SZEREZZÜNK BARÁTOKAT ÉS BEFOLYÁSOLJUK AZ EMBEREKET című könyvét, és ha nem az olvasója, ő egészen biztos milliomos lett, mert a könyve közel 80 év után is bestseller.
Milliomosnak pedig nagyon jó dolog lenni, amit 22 éve mi is tudunk, hiszen pénzzel ma már minden megvásárolható, minden álom valóra váltható. Míg korábban nem így volt. Előzőleg volt egy általános társadalmi morál, persze nem Amerikában, hanem az európai kontinensen, és ezt a morált nem lehetett áthágni. Amerikai mintára most már lehet.
A napokban volt szó a Horthy kultuszról. Pro és kontra, ahogy az lenni szokott. Felhozták erényeit, hátrányait és felsorakoztatták a bűneit is. Mindenről volt szó, csak egy valamiről nem. Huszonöt év kormányzás után személyes vagyona pont annyi volt, mint amikor fehér lovon, 1920-ban belovagolt Budapestre, egyetlen pengővel se több. Ezt senki se említette, pedig ha valamire érdemes több mint fél évszázaddal emlékezni, akkor ez az. De ez a korszellem leáldozott a korral együtt. A szocialista erkölcs után jött az amerikai álomban született „üsd-vágd nem apád” szemlélet. Semmi se számít csak a pénz. Nincs becsület, nincs hazafiság, még a családon belüli szeretet is egyre halványul, mert a pénz utáni vágyakozás egyre fokozódó tempóban mindent felülír. Mert te is lehetsz milliomos, de addig is, egy embertelen gazember.
A nagy befektetési bankokat és tőzsdéket irányító emberek kísértetiesen hasonlítanak az I. Világháborúban egymás ellen harcoló tábornokokra. Van egy régi katonai mondás arról, hogy micsoda balgaság a „következő” háborút az előző módszereivel vívni. A modern időkben ennek igazságát leginkább az 1914 és 1918 között a nyugati fronton folyt események illusztrálják.
1914 hajnalán Európa már száz éve nem látott kontinentális háborút. A legtöbb tábornok és a két oldal politikai irányítói nem vették észre, hogy az 1815-ös Waterloo-i csata óta eltelt évek alatt a világtörténelem legnagyobb technológiai forradalma ment végbe. 1861 és 65 között mindkét oldal látta lezajlani az Amerikai Polgárháborút, ami kétséget kizáróan bebizonyította, hogy egy megalapozott védelmi pozíció ellen indított frontális támadás garantáltan vereséggel végződik. Mindkét oldal teljesen figyelmen kívül hagyta a tanultakat. A szó szerint ágyútölteléknek használt katonák fizették meg a hiányosság súlyos árát.
Ennek a makacs tudatlanságnak, ahogyan arról a történelemkönyvek beszámolnak, az antitézise volt a „blitz” vérontása. Amikor 50 ezer ember elégtelennek bizonyult, 100 ezerre emelték a létszámot, majd 250 ezerre. Amikor egy óra előzetes bombázás nem volt elegendő, egész reggel folytatták, majd felemelték az időtartamot egy napra, azután majdnem egy egész hétre. A zászlóaljak mérete egyre nőtt, a szögesdrót egyre nagyobb területeket vett körül, az áldozatok száma és a pusztítás mértéke is egyre csak nőtt.
A tűzvonalban harcoló katonák mindkét oldalon gyorsan rájöttek, mennyire hiábavaló feladatra vállalkoztak vezetőik. Számukra azonban nem volt menekvés. Milliószámra haltak meg, miközben tábornokaik és a politikusok görcsösen ragaszkodtak céljaikhoz, hogy működésbe hozzák a működésképtelent. A frontális támadástól eltérő taktikákat szilárdan elutasították. A néhány alkalommal, amikor mégis ilyesmivel próbálkoztak – mint a Cambrai offenzíva esetében tankokkal, előzetes bombázás nélkül – erős nyomásra tették, és szándékosan kevés eszközt bocsátottak a csapatok rendelkezésére, hogy garantálják a biztos bukást. A véget, ami persze mindig eljön, a kimerülés hozta.
Az I. Világháború 51 hónapig tartott, 1914 augusztusától 1918 novemberéig. Ha a jelentől 51 hónapot visszamegyünk, 2008 márciusához érünk, hat hónappal a Lehman válság beütése elé. Láthattunk-e bármilyen eltérést a mostani vezetők által jóváhagyott módszerekben, amelyekkel megpróbálják a világot kirángatni a pénzügyi mocsárból, a katonai vezetők által az I. Világháború alatt alkalmazott módszerekhez képest?
A válasz kristály tiszta. Nincs eltérés. Most is ugyanazt próbálják újra és újra. Amikor az 500 milliárd dolláros deficit nem elég a feladatra, az összeget ezer milliárdra emelték, majd csaknem kétezer milliárdra. Amikor a történelem valahai legalacsonyabb központi banki alapkamata nem hozta meg a várt hatást, a kamatot úgy ahogy van eltörölték. Miután a pénzügyi vérontást már nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni, a hivatalosan jelentett számokat meghamisították vagy egyszerűen elhallgatták.
A 2008 óta eltelt minden egyes évben a hatalmon lévők bejelentették, hogy MOST MÁR tényleg itt a kilábalás. 2012 márciusában az akkor még francia elnök Nicolas Sarkozy bejelentette: „Ma megoldottuk a problémát!”
Christine Lagarde, IMF vezér pedig azt mondta: „A gazdasági tavasz a levegőben van.” Természetesen Barack Obama sem maradhatott ki a sorból. Ő is szemrebbenés nélkül jelentette: „A kilábalás felgyorsulóban van. Amerika visszatér!” Ugyanezt a lemezt hallgattuk egész 2009, 2010 és 2011 során.
Az I. Világháborúban is hasonlóan alakult a helyzet, jóval azután, hogy a képzelt és a valós helyzet közötti különbség már groteszk mértéket öltött. Ma már csak egy hely van a világon, ahol még mindig makacsul ragaszkodnak a tudatlansághoz. Ez pedig a pénzpiac. Ott még mindig úgy gondolják, hogy a zászlóaljak méretét kell növelni.
„Nagy” háború idején szinte minden figyelem a harcra összpontosul, a fronton és otthon egyaránt. Nem lehet úgy tenni, mintha nem történne semmi és nem lehet eltitkolni a háború okozta pusztítást és nyomort. A nagy háborúkból sokan nem térnek haza, igazi és fájdalmas veszteséget hagyva az otthon maradtakra. A háború azonnali és látható veszteségeket okoz. Ezeket nem lehet szőnyeg alá söpörni.
Ma egy olyan pénzügyi tragédia közepén vagyunk, ami globálisabb, mint bármilyen múltbeli háború. Nincsenek ugyan lövészárkok, nincsenek lebombázott városok, és nem olvashatjuk az elesettek névsorát az újságokban és nem érkeznek „sajnálattal tudatjuk Önnel” szavakkal kezdődő táviratok. A pusztítás ugyanakkor éppolyan valóságos, csak láthatatlan. Nincsenek elesettek, csak az élők számára vált nehezebbé a boldogulás. Nem lehet a múlt erőfeszítéseinek gyümölcseire támaszkodni a jövő kényelmének biztosítására és a biztonság, mint olyan megszűnt létezni. Ebben a pénzügyi háborúban a legtöbb embert ágyútölteléknek szánják. A nyugati front lövészárkaiban harcoló katonákhoz hasonlóan, sokan most is rájöttek, hogy „tábornokaink” erőfeszítései hiábavalók (illetve öncélúak). Sokan megértették, hogy a válságnak nincs vége. Egyre többen jönnek rá, hogy soha nem is lesz, amíg ugyanazokkal a módszerekkel próbálják megoldani. Sokan nem látnak kiutat, hiszen megszokták, hogy „tábornokaikhoz” forduljanak útmutatásért.
A politikusok és bankárok fölött álló, a piacokat meghatározó erők ezt az új háborút is régi eszközökkel akarják megvívni. Az I. Világháború tábornokai azt gondolták, hogy ha elég nagy zajt csapnak a bombákkal a támadás veszélye előbb utóbb elmúlik. A piaci erők úgy gondolják, hogy ha elég frissen nyomtatott pénzt tömnek a fülükbe, nem kell hallgatniuk ahogy a gazdaság recsegve ropogva összedől alattuk. „Kevesebb beszéd, több élénkítés?” Ezt az üzenetet a Nagy Háború tábornokai jól értették volna. Akkor nem működött. Most sem fog.
A Pentagon hatalmas erőket von össze a Perzsa öböl mentén, amire az első iraki invázió óta nem volt példa. Lehet, hogy csak demonstráció, mint a bejelentés, miszerint az aknakereső robot tengeralattjárók tömegeit készek bevetni, amennyiben Irán aknásítaná a szorost. Az is lehet, hogy Izrael méregfogát akarják kihúzni, mert Obama semmiképpen nem akar támadást az amerikai elnökválasztások előtt. De az is lehet, hogy ez már az igazi, vagy akarattól függetlenül azzá válhat. Volt már ilyen a történelemben. Senki se akarta, aztán egy lelkes hülye áthúzta mindenkinek a számítását. Végül is mi van, ha Irán a sok fenyegetést komolyan veszi és ő lép elsőnek, kihasználva a meglepetés adta előnyt? Illogikus? Miért, a háború logikai játék? Aligha.
De van más megközelítés is. Irán világosan látja, mert végigasszisztálta az Iraki embargót, amivel Irakot évek alatt elvéreztették, majd lerohanták. Most Iránt akarják elvéreztetni. Mi van, ha Irán ebből nem kér? Persze, ha tényleg készíti a hidrogénbombát, akkor játszhat időre és szenvedheti az embargót, de ki lát a kártyáikba? Különben példa már van rá. Az ártatlan kis Amerika 1940-ben már eljátszott egy (olaj) embargót Japánnal szemben, amire Japán – még mielőtt megfulladt volna – 1941. Decemberében végrehajtotta a közel öngyilkosságnak tűnő Pearl Harbor meglepetésszerű megtámadását. De mi van akkor, ha Izrael éppen ezt akarja Irántól kiprovokálni, amit aztán Amerika megtorolhat.
Minden esetre prelűd már van: Zsidó turistákat robbantottak fel Bulgáriában. Szarajevóban lett volna stílszerű, de nem szólt addig a jegyük. A robbanás hangja még alig halkult el, amikor Benjamin Netanyahu már tudta, hogy valamelyik ajatollah keze van a dologban, és ehhez nem kellet semmi bizonyíték, a mainstream média világszerte átvette a feltételezést csak menet közben átalakult konkrét váddá. Gyanús ez nekem, mert nem más, mint a közvélemény megdolgozása, ugyanis az emberek nemigen tudnak számolni. Hat zsidó turistáért ki kell robbantani egy világháborút egy milliárd halottal. Mindig is tudtam, hogy a zsidó vér nagyon drága, na de ennyire? Aki pedig arra játszik, hogy Izrael nem fog belemenni egy ekkora őrültségbe, annak felhívom a figyelmét a zsidókba beépített kollektív öngyilkossági hajlamra. Ékes bizonyítékként ott van Masada és Sámson története. Aki nem tudja miről firkálok, üsse be valamelyik keresőbe.
Az pedig már csal hab a keserű tortán, hogy valami ismeretlen okból kifolyólag Barak honvédelmi miniszter betegesen optimista, aki a múlt héten úgy kalkulálta, hogy egy Irán ellen viselt háborúnak mindössze 500 izraeli áldozata lenne. Tekintve, hogy Irán az első mukkra 1500 rakétát indítana el az Izraeli városok ellen, nehéz elképzelni, hogy három rakéta kellene egyetlen élet kioltásához, de ez már tényleg nem a mi dolgunk.
Komló Média Blog 