Hogyan alakul Európa jövője?

Érdekes írások jelentek meg a napokban, és ha ezeket összekapcsoljuk, még érdekesebb következtetéseket lehet levonni. Úgy tűnik meg van a jövőbe vezető út Európa számára, és az ezt alkotó köveket épp most rakják le.
A Frankfurt-csoport fog határozni Európa jövőjéről – akár tetszik ez a választópolgároknak, akár nem – legalábbis ez a meggyőződésük azoknak, akik megalakították azt az informális csoportosulást, melyet az Economist november 4-i leírása szerint máris Groupe de Francfortként (GdF-ként) emlegetnek. Noha van aki szerint Európa számára nagyobb gondot jelent a pillanatnyi politikai elit kudarca, mint néhány ország eladósodása, a színfalak mögött épp ez az elit szeretne bizonyítani: Merkel, Sarkozy, Trichet és utódja, Mario Draghi. Nem tudnak ugyan megegyezni, ám a jelek szerint megszületik egy új európai ágens, amit a nemzetközi sajtó egyszerűen csak politbüro-ként emleget.
Nincs jogszerű és demokratikus felhatalmazásuk – legalábbis nem mindegyiküknek, és nem erre -, ám van tényleges politikai és pénzügyi hatalmuk.Hogy a német és a francia kormányfőn, s az Európai Központi Bank elnökén túl kik még a tagjai a szupercsapatnak? Először is Christine Lagarde, az új IMF főnökasszony, aztán Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, Olli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa, Jean-Claude Juncker, az európai pénzügyminiszterek vezetője.

A briteknél erre újra előkerült az európai demokratikus deficit vádja, az EU új tagállamai felől nézve pedig a szovjet idők emlékei rémlenek fel. Amikor politikai értelemben is külföldön döntöttek például magyar ügyekben, a választópolgárok mindenfajta felhatalmazása nélkül.

Eközben idehaza Róna Péter közgazdász szerint Görögország és Olaszország után Magyarország vezetését is „saját emberére” bízhatja az Európai Unió.

A görög válság kezelésére nyáron bejelentett megállapodások nem valósultak meg, az idei júliusi egyezségből semmi nem lett, de a két héttel ezelőtti G 20-as megállapodás sem sikeres, hiszen ahhoz, hogy működjön, Olaszországnak be kellene fizetnie mintegy 60 milliárd eurót. Bár ezt Olaszország nem tudja megtenni, bejelentették, hogy ez lesz a megoldás, tehát nyilvánvalóan kilóg a lóláb, hogy komolytalan a megállapodás .

A görög „mentőcsomag” egyébként egy hatalmas privatizációról szól, amelyben a vízművek, a villamos energia és a kikötők is szerepelnek az eladásra váró tételek között. Róna Péter kifejtette: „jelenleg az zajlik, hogy a periféria országaiban a megválasztott politikai vezetőket az EU lecseréli a saját embereire. Az új görög miniszterelnök, Papadémosz az európai jegybank alelnöke, Mario Monti, aki valószínűleg Olaszország miniszterelnöke lesz, a brüsszeli európai bizottságnak volt belső piaci biztosa. Ez azt jelenti, hogy Olaszországban is lesznek privatizációs folyamatok, és ezt már le is írták. A valutaalap és az IMF levélben szólította fel Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt: “Olaszország nevezze meg, hogy évenként miként tud 5 milliárd euró állami vagyont, ingatlant eladni, amely összeget teljes mértékben az adósság törlesztésére fordítaná.”

A közgazdász vélekedése szerint ez a mechanizmus már beindult, és egy éven belül Magyarország miniszterelnöke Andor László lehet, hiszen látszik, hogy az unió kihelyezi a periféria országaiba az általa ismert és megbízható embereket. Mindezt alátámasztja a Wall Street Journal cikke is, amelyben arról írnak, hogy Magyarországon lehet a következő nagy válság.

A dolog lényege az, hogy óriási politikai átalakulás kezdetén vagyunk, amiben a periféria országainak demokratikus szerkezete fel van függesztve. Jelenleg már a döntéshozás az úgynevezett frankfurti csoport kezében van…

Nocsak, nocsak ki van a Frankfurt-csoportban?