Az élet él és élni akar

Az emberiség rákos. Súlyos beteg és nem nyúl gyógyszerért. Vár és szenved, mert nem tudja milyen közel a segítség. A rákos sejtek köszönik, jól vannak, virulnak, burjánzanak. Még nem fogták fel, hogy a testtel együtt ők is elpusztulnak. Én-tudatuk és ön-tudatuk határtalan sötétjén még nem világít át a test-tudat. Nem értik meg, hogy ők a teljes egészet szolgálják, nem a Mindenség van őértük. Hiányzik belőlük a közös cél tudata, ők akik nem adnak csak kapnak. Az ő vállukat nem nyomja a test fenntartásának súlya, ezért – látszólag – életképesebbek az EGÉSZséges sejteknél.

De az életfolyam az egészséges sejtekből fakad. Az ő génjeik öröklődnek, az ő szellemiségüket, tudásukat és tapasztalatukat hordozzák az utódok. Ők viszik tovább az életet és a fényt.

Amikor nagy a baj, az Ember fia mindig megkérdezi: hogy történhetett ez? Hogyan válhatott ilyenné a világ? Hogyan felejthette el és tagadhatta meg az emberiség Teremtőjét és Önmagát?

Az emberiség jelentős része mára utat tévesztett, és olyan minták alapján teremt, melyet a természet nem használ. Ha az ember letér a Teremtés útjáról, megbetegszik. Ha az emberiség zöme hibásan teremt, a Föld betegszik bele. A boldogság az útján előre haladó teremtmény nyugalma. Soha ennyi beteg és boldogtalan ember nem élt még a Földön. Soha ilyen rossz állapotban nem volt még bolygónk és élő világunk.
Ha utunk során azokat a mintákat és alapelveket követjük, melyeket a természet/ teremtés is használ, nem tévedünk el. Mintaként alkalmazva a Gondviselést, hazatalálunk.

A teremtés alaptörvénye, hogy minden teremtmény vissza akar térni a forrásához, teremtőjéhez. Ez tartja össze a Világegyetemet (gravitáció), ezért tér vissza hozzánk minden gondolatunk és cselekedetünk (karma), ezért keresi mindenki ösztönösen az Istent.

Az esőcseppek a tengerből emelkednek fel, és útjuk végén oda térnek vissza. A földre hulló esőcseppnek önmagában nincs esélye arra, hogy a sok ezer kilométeres utat megtegye, ezért összefog a többi esőcseppel. Az esőcseppek erekké szerveződnek, az erek patakokká duzzadnak, a patakok folyóvá terebélyesednek, így együtt végül elérik a tengert.

Mindenben ezt az önszerveződési formát használja az élet a földön (fa mintázat). Így működnek az ereink, a tüdőnk, a fák, a folyók, minden, ami él. Az esőcseppeket a közös cél hajtja és tereli egybe: vissza akarnak térni a forráshoz, a többi körülményt az esőcsepp maga dönti el.
A teremtés folytatását a Teremtő tőlünk várja: ezzel élhetünk, vagy visszaélhetünk. Minél egyszerűbb valami, annál maradandóbb és ami a legegyszerűbb, az örök!

A teremtett világ, és benne az ember hármas tagozódású: a fizikai, a lelki és szellemi sík mint a fák gyökere, törzse és koronája, csak együtt válhatnak „égig-érő fává”. A három rész egysége és harmóniája kell ahhoz, hogy EGÉSZségesen működjön. A szerves kultúrák gyógyítói még tudták ezt, ezért a testi tünetek kezelésén kívül a betegség lelki és szellemi okait próbálták megszüntetni.

Az emberiség gyógyításához sem elegendő csupán a fizikai tünetek kezelése. Hiába szüntetjük meg az éhezést, szedjük össze az általunk szétszórt mérhetetlen szemetet, hiába tisztítjuk meg folyóinkat, tengereinket, a levegőt…  „Amit reggel raknak, estére leomlik, amit este raknak, reggelre leomlik”. Ha nem szüntetjük meg a betegség lelki és szellemi kiváltó okait, azzal csak szőnyeg alá seperjük a szemetet.

Géczy Gábor januári (2011) keszthelyi előadása


1. rész


2. rész

Forrás: www.magtar.hu

2011.11.22. Lépések a klímaváltozás megfékezése felé

2011.11.18. Alternatív energia előállítás egyszerűen

2011.11.17. Magyarország jövője a konyhában dől el

2011.11.08. Mitől beteg az egészségügy?

2011.11.05. Permakultúra: a gazdálkodás jövője?

2011.11.19. Az orvos, aki rájött, hogy akár gyógyíthat is

2011.07.29. A betegségipar fogságában: a só mítosz

2011.07.07. A hosszú élet ritka (de nem lehetetlen)

free counters

Reklámok