A drónok után hadrendbe állnak a “robokopterek” is


Azt követően, hogy a felderítő és harci célokra egyaránt alkalmas drónok már bizonyítottak, a hadseregek újabb fejlesztésű eszközei is elkezdik szántani az eget: a pilóta nélküli helikopterek alapvető feladata a harcoló csapatok utánpótlásának biztosítása. A támadó célú pilóta nélküli repülőgépekkel – mint amilyen a Predator és a Reaper – végrehajtott támadások már megszokott részei a modern hadviselésnek. De egyetlen hadsereg sem masírozhat üres hassal – és bármelyik ütközetet ugyanúgy el lehet veszíteni az ellátás hiányosságai miatt, mint ahogyan az elégtelen tűzerő okán. Mindez, kombinálva a gazdag országoknak a háborús veszteségek iránti növekvő finnyásságával, odáig vezetett, hogy megjelent egy új típusú drón: az utánpótlás-szállításba pilóta nélküli helikopterek is bekapcsolódnak. És mint a hadsereg által bevezetett legfejlettebb technológiák általában, előbb-utóbb ezek a repülő robotok is megtalálják a maguk szerepét a polgári használatban.

Tavaly december óta már két kísérleti célú pilóta nélküli helikopter hajt végre küldetéseket: élelmiszert szállít az amerikai tengerészgyalogság afganisztáni előretolt állásaiba. A program annyira sikeresnek bizonyult – idézi fel a The Economist című brit hírmagazin -, hogy két alkalommal is, egészen 2013 szeptemberéig meghosszabbították az időtartamát.
Ezek a speciális helikopterek egy amerikai repülőgépgyártó cég, a Kaman K-MAX-einek módosított változatai. Számos katonai és polgári feladatot is képesek elvégezni, legyen az fakitermelés, távvezeték-építés vagy éppen függesztett légi teherszállítás.

Furcsa madár

A K-MAX-ek “synchropter”-ek, ami azt jelenti, hogy a kér rotorkör szöget zár be, és metszik egymást, mozgásuk azonban szinkronizálva van, és ezáltal a rotorok nem érnek össze. Farokrotorra nincs szükség, mert az ellentétesen forgó rotorok kiegyenlítik egymás nyomatékát.

A pilóta nélküli repülést lehetővé tevő átalakítást egy, a Kaman és a Lockheed Martin által alapított közös vállalatnál végezték el. Idén augusztusra a két K-MAX “robokopter” összesen 485 bevetésen vett részt, több mint 900 tonna árut juttatva célba.
A pilóta nélküli változat azért épült a K-MAX alapjaira, mert az akár a saját tömegét meghaladó, 2 700 kilogrammnyi terhet is képes szállítani. Ellentétben a legtöbb merev-szárnyú drónnal, amelyek repülését a földi pilóták vezérlik távolból, programozott pályáján a módosított K-MAX önálló repülésre képes, GPS-szel navigál az útvonal meghatározott pontjai között (igaz, távirányítással is működtethető).

A környezeti jellemzők tudatosítása érdekében a légi jármű számos érzékelővel van felszerelve, ezek elég pontos információt szolgáltatnak ahhoz, hogy akár teljes sötétségben is sor kerülhessen a rakodásra. Az amerikai hadsereg élénken érdeklődik olyan kifinomult kamerák alkalmazása iránt is, amelyek segítik a földet érést, és képesek érzékelni a lehetséges veszélyeket. A kameráknak polgári célú bevetéseknél kulcsszerep jut, például a tűzoltási vagy a keresési és mentési feladatoknál.

Kamera és páncélzat – a szállítási kapacitás rovására

A hadseregnél úgy vélik, hogy valamiféle önvédelmi fegyverzettel is fel kellene szerelni a járműveket – a kamerákat célzásra használva. Jelenleg a K-MAX-eken nincs semmiféle védelmi rendszer, de a Lockheed Martin azt állítja, hogy könnyen fel lehet vértezni őket páncélzattal, géppuskatartókkal vagy éppen olyan fáklyákkal, amelyeket azért lőnének ki, hogy félrevezessék a földről indított rakétákat. Mindez ugyanakkor csak a szállítási kapacitás rovására valósítható meg.

A pilóta nélküli K-MAX egy külső, 25 méter hosszú kábelre függesztve szállítja rakományát. A helikopterek önálló repülését az előretolt bázisig folyamatosan monitorozzák, ott pedig a földi személyzet veszi át a vezérlést, egy hordozható eszköz segítségével irányítva a rakomány leengedését. Ugyanakkor a helikopter emberi beavatkozás nélkül is képes a megadott koordináták szerinti helyre juttatni a rakományt. A Lockheed Martin üzletfejlesztési igazgatója, Jim Naylor a folyóiratnak elmondta, hogy a célkörnyezetben elhelyezett rádiójeladókkal tesztelték a jármű rakománylerakási precizitását. A K-MAX a teszt alkalmával három méteren belüli pontossággal teljesítette a feladatot.

A K-MAX-en négy szállítóhorog van, így képes arra, hogy egy küldetés során több helyre juttasson el szállítmányt. Mivel egyre nagyobb a bizalom az újfajta megoldás iránt, a tengerészgyalogságnál már új technikákkal is kísérleteznek. Májusban került sor az első “lebegő üzemmódú rakodásra”, amikor is a rakományt úgy helyezték a szállítóhorogra, hogy közben a K-MAX mozgásban volt a levegőben. Ez komoly időmegtakarítással járhat ahhoz képest, mint ha le kellene szállnia a rakományért.

Kiiktatható az “emberi tényező”

Bár a K-MAX végsebessége mindössze 100 csomó körüli (kb. 180 km/h), de a pilóta nélküli légi jármű összes előnyét élvezi: sohasem fárad el, nem lesz beteg, és nem megy szabadságra.
A helikopter-pilóták ugyanis szűkös erőforrásnak minősülnek, mivel éveket vesz igénybe a kiképzésük. Terry Fogarty szerint, aki a Kamannél a pilóta nélküli rendszerek felelőse, az egyfős személyzettel ellátott K-MAX-ekkel napi 12 órán át lehet repülni, de a pilótáknak váltaniuk kell egymást. Ezzel szemben a pilóta nélküli K-MAX-ek a nap nagy részében a levegőben tartózkodhatnak. Továbbá olyan helyzetekben, amikor a pilótát a rossz látási viszonyok akadályozzák a földet érésben – mondjuk, egy porfelhő miatt – a drónváltozat folyamatos haladásra képes.

A K-MAX mellett más, automata helikopterrendszerek kidolgozása is folyamatban van. Az egyik ilyen, a HERMES (Helicopter Remote Manipulation of External Slingloads) gyártója az amerikai fegyveres erők egyik cége, az Advanced Optical Systems.

Pilóta nélküli helikopterük érzékelők segítségével talál rá a rakományra, és automatikusan képes felvenni a földről – anélkül, hogy bárki is segítené ebben a tevékenységben.

Biztonságos földet érés

Az épületek, fák és elektromos vezetékek veszélyt jelenthetnek a rakodási övezetben. Az amerikai haditengerészet Autonomous Aerial Cargo/Utility System (AACUS) rendszere viszont ezeknek a problémáknak a felmérésével kezdi a munkát, mielőtt kiválasztja a megfelelő leszállóhelyet. Ezt követően a rendszer megszerkeszti azt a biztonságos megközelítési útvonalat, amelyen át a földi vezérlés segítsége nélkül leszállhat a helikopter.

Megfelelő repülési körülmények között mindez elegendő, de a cél az, hogy el tudja végezni a feladatot meredek, egyenetlen terepen, nagy szélben is, jóllehet az AACUS-szal felszerelt helikopter képes kommunikálni a földön tartózkodó emberekkel, hogy megtudja, hol van az alkalmas leszállóhely. Nemcsak üzemanyag, lőszer vagy egyéb felszerelések szállítását végezheti, de kimenekítési feladatokra is alkalmas. (Bár megfogalmazódnak aggályok azzal kapcsolatban, hogy végezheti-e egy robothelikopter a sebesültek szállítását anélkül, hogy megfelelő egészségügyi személyzet lenne a fedélzeten.)

Ha a K-MAX-ek továbbra is sikeresnek bizonyulnak, a következő lépés az lehet, hogy még drónhelikopter áll hadrendbe a tengerészgyalogságnál. És persze a dolog a hadsereget is érdekelné, utána meg jönne a kereskedelmi célú alkalmazás. Mindazonáltal ahhoz, hogy a pilóta nélküli drónok, robokopterek polgári felhasználására is sor kerülhessen, változniuk kell a légtér használatát szabályozó rendeleteknek is, különösen azokon a területeken, ahol más légi járművek is közlekednek.
A repülésügyi hatóságok már most foglalkoznak a kérdéssel, de szeretnék látni a fejlődés irányát az automatikus biztonsági rendszerek területén.

A vakcinától a gyorsétteremig

Egy amerikai start-up cég, a Matternet egy kisméretű pilóta nélküli elektromos helikopter kifejlesztésén dolgozik, amely a maga 2 kilogrammos hasznos tehernyi kapacitásával gyógyszereket, vakcinákat és vérmintákat szállítana távoli helyekre. A felhasználó elhelyezné a küldeményt a raktérben, megnyomna egy gombot a helikopteren, hogy szálljon fel és teljesítse a szállítási feladatot.

Andreas Raptopoulos, a Matternet ügyvezető társalapítója elmondta: a cég reméli, hogy még az idén lefolytathatják a megvalósíthatósági vizsgálatokat a Dominikai Köztársaságban.

Nagyobb elektromos helikoptereket is gazdaságos lehet átalakítani pilóta nélkülivé. Egy német cég, az E-Volo a közelmúltban nyerte el innovációjával a Lindbergh-díjat, repülőalkalmatosságuk Volocopter névre hallgat. A maga 16 rotorjával úgy néz ki, mintha egy gyerekek számára készült számítógépes repülőjáték felnagyított változata lenne – viszont elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy felnőtt.

Megfelelő szoftverrel ellátva a személyzet nélküli Volocopterek az áruszállítás területén jelenthetnek alternatívát, hiszen képesek kikerülni a zsúfolt utakat. Egy website a közelmúltban fel is ajánlotta, hogy miniatűr robothelikopterekkel szállítja a címre a megrendelt tacost. És bár ez most még csak tréfa, de egy nap a gyors-ételek kiszállításánál valódi megoldás lehet a robotjárművek alkalmazása…

Forrás: MTI

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.31. Kesztyűt dobott a DARPA a robotoknak

2012.10.25. Japán robothét 2012

2012.08.31. Félig élő, félig elektromos szövetekkel kísérleteznek

2012.08.22. Elfogadták a robotrepülőgépek rendőrségi alkalmazásának irányelveit

2012.08.11. Az amerikaiak robot-hírszerzőt hoztak létre

2012.07.19. Harci robotok Oroszország védelmében

2012.07.10. Gondolattal irányított robot avatártest

free counters

Egy gondolat “A drónok után hadrendbe állnak a “robokopterek” is” bejegyzéshez

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s