drón címkéhez tartozó bejegyzések

A gépek forradalma?

A 2003-as iraki invázió során az Egyesült Államok fegyveres erői alig néhány emberi vezérlés nélküli eszközzel rendelkeztek, melyek csak a légierőnél voltak rendszeresítve és közülük egyik sem volt fegyverzettel felszerelve. Néhány év leforgása alatt az Egyesült Államok robothadereje több mint 7000 géppel gazdagodott a légierőnél, és több mint 12000 földi robot harcjárművet állítottak szolgálatba. Az USA katonai rendőrségének dokumentumai is alátámasztják, hogy tervbe van véve az autonóm fegyverrendszerek számának növelése. A védelmi hivatal az emberi vezérlés nélküli rendszerek alkalmazásával a karhatalom teljes átalakítását akarja véghezvinni, ami az emberi irányítás és döntéshozatal teljes háttérbe szorítását jelenti a közeljövőben. A Joint Robotics Program Master Plan évente a kongresszus elé kerül jóváhagyásra és folyamatban vannak az első genenerációs UGV-k fejlesztései (szárazföldi drónok), melyek a rendészet terén lesznek alkalmazva.

A hadsereg külön robotikai programmal rendelkezik a 2035-ös évig bezárólag, ami az egészen kisméretű mikro-drónoktól a nagyméretű drón helikopterek fejlesztéséig terjed. Az USA haditengerészetének víz alatti drónokról írt 2004-es jelentése a következőket írja: „Miközben sokan ezt még csak a lehetséges jövőnek tartják, az újabb fejlesztésű UUV-k már érzékelik, bemérik, azonosítják, becélozzák és megsemmisítik a célpontot – mindezt automatikusan, emberi beavatkozás nélkül. ”Az USA légierő is arra törekszik, hogy az emberi részvétel jelentette kockázatokat a minimálisra csökkentsék, és azt lehetőleg a felsőfokú döntéshozatal szintjéig szorítsák vissza. A programozás során figyelembe veszik nem csak a hírszerzés által szolgáltatott információkat, de például a jogrendszert is, így az emberi vezérlés nélküli eszközök számára fejlesztett mesterséges intelligencia a harci helyzetben emberi beavatkozás nélkül olyan döntéseket hoz, melyeket utólag nem lehet a jogi rendszerrel szembeállítani. A bevetések után így az egyetlen kérdés az marad, hogy az egyes országok egymás jogrendszereit mennyire ismerik el.

Vonatkozik ez nem csak az Egyesült Államokra – Anglia, Japán, Kína, India, Oroszország, Pakisztán és Irán, valamint több mint 40 további ország használ többé-kevésbé fejlett katonai robotikát. Az International Institute for Strategic Studies összesen 11 országban rendszeresített 56 különböző típusú UAV-t tart számon. Irán a hivatalos bejelentés szerint 2010-ben sikeres teszteket hajtott végre egy nagy hatótávú támadó drónnal (Karrar). Teherán szerint az új típusú UAV csapásmérő erő segítségével 1000 kilométer távolságból tud célpontokat megsemmisíteni, ami már lehetővé teszi, hogy az iráni csapásmérő erő elérje Izraelt. Ez év júniusában Izrael lelőtt egy a Hezbollah által indított drónt. A Pakistan Today szerint Pakisztán is fejleszti saját drón csapásmérő erőit, melyeken új típusú célzó berendezéseket használnak. Oroszország is saját programmal válaszol a jelentkező kihívásokra, ezt a célt szolgálja a jövő gerillaharcaira fejlesztett MRK-27 BT, amely az eddigi tesztek során minden követelménynek megfelelt. Kína a dróngyártásban elsősorban telítetlen nemzetközi piacokat és tekintélyes bevételeket lát, komoly előrelépéseket értek el a P.W. Singer fejlesztésében, melyet akár az Egyesült Államok, elsősorban exportra gyártanak.

2010 novemberében a nyugati megfigyelők igencsak meglepettnek látszottak, mikor egy kínai légiparádén 25 különböző típusú kínai drón tűnt fel. 2011 májusában újabb típusokat mutattak be, melyek kifejezetten a katonai rendőrség számára és terrorizmus ellenes műveletekre lettek kifejlesztve.
Ezek a modern haditechnika leginkább meghatározó eszközei, és ez még csak a kezdet, mely várhatóan teljes egészében átformálja a hadviselés formáit. A robotikai kutatások mára megközelítették azt a szintet, ahol nemsokára elérhetővé válik, hogy a hadsereg önállóan működő, emberi beavatkozás nélkül is döntéshozatalra képes eszközöket telepítsen a legkülönbözőbb feladatokra. A világ vezető nagyhatalmai többek között a szállítási rendszer automatizálásán dolgoznak – olyan szállítóeszközök lesznek rendszeresítve, melyek emberi vezérlés nélkül haladnak a célterület felé, így szükségtelenné válik az emberi vezérlés védelme miatt alkalmazott páncélozás, ami az üzemanyag felhasználást is nagy mértékben csökkenti.

A harctéri robotok felhasználása egyre terjed, az Egyesült Államok kongresszusa már évekkel ezelőtt jóváhagyta, hogy a 2015-re az amerikai földi haderő egyharmadát drónokkal kell feltölteni, és jelenleg is ennek megvalósítása foglalja le az amerikai költségvetés egy jókora szeletét. A hadsereg gépesítésén világszerte több ezer robotikai cég dolgozik, és az egyes országok ebben a világpolitikai helyzetben nem tehetik meg, hogy lemaradjanak az újonnan kibontakozó versenyben.

Ma a katonai robotika közel minden környezetben megtalálható: földön, vízen, levegőben, de még az űrben is. A méretben, formában is hatalmas eltérések mutatkoznak, kezdve a rovar méretű kémtechnikáktól a ma elterjedt utasszállító repülőgépek méretét meghaladó tömegpusztító fegyverekig. Többek ezek közül már rendelkeznek automatikus célzó és támadó berendezésekkel. A legmodernebb fejlesztések közt vannak több ezres rajokban együtt mozgó rovar formájú drónok, de nagy erőfeszítések történnek az emberi testfelépítés leutánzására is. A technikailag fejlett országok katonai szakértői többnyire megegyeznek abban, hogy a jövő háborúinak kimenetelét a teljesen automatizált rendszerek fogják vívni. Jól kivehető irányvonal emellett az ember harcképességét gépek beültetésével növelő hibrid technológia fejlődése is.

A haditechnikai fejlődés iránya

A jelenleg leginkább elterjedt, emberi vezérlés nélküli rendszerek a levegő-föld rakétákkal felszerelt légi eszközök. A Pentagon kérésére a kongresszus a 2012-es költségvetésből közel 5 milliárd dollárt különített el a légierő drónjai számára. Az amerikai légierő jelenleg a világ minden pontjáról élő videokapcsolatot biztosító távvezérlésű drónokat használja felderítésre, és ugyanezen drónok továbbfejlesztett változatai vannak felszerelve légicsapások végrehajtásához szükséges fegyverzettel is. Az Egyesült Államok a tervek szerint nem csak a nyugati határvidéken és azon túl, hanem a hátország légterében is több ezer drónt fog készenlétben tartani, és a tízéves gyártási program végére mintegy 30000 drón áll majd az amerikai hírszerzés szolgálatában.
Jelenleg a légierő által rendszeresített eszközök közt legkisebb méretű az RQ-11B Raven felderítő drón, melyet kézi vezérléssel irányítanak, legnagyobb méretű pedig az MQ-9 Reaper, amely 1300 kilogrammig képes robbanótöltetek hordozására. A leggyakrabban alkalmazott eszköz azonban a Hellfire rakétákkal felszerelt MQ-1 Predator, melyet az amerikai légierő igyekszik minden ország légterébe bejuttatni, ugyanis ezzel az eszközzel gyakorlatilag egy gombnyomás segítségével lehet légicsapást mérni a világ bármely pontján, ujjnyi pontossággal.

Az amerikai védelmi hivatal „A jövő ember nélküli légi rendszereinek kiképzése, bevetése és fenntarthatósága” című jelentéséből kiderül, hogy az Egyesült Államok területén belül már most is drónok tömegei teljesítenek szolgálatot.

Az amerikai védelmi hivatal kiterjeszti a robotikai kutatásokat olyan új gépekre is, melyek képesek vezetni a korábban ember által irányított eszközöket, de hegymászásra, tűzoltásra specializált, illetve olyan gyártási rendszerek kidolgozása van folyamatban, amely lehetővé teszi a drónok emberi beavatkozás nélküli, teljes automatizált gyártását. A Defense Advanced Research Project Agency (DARPA) 2 millió dolláros jutalmat ajánlott fel olyan robotok fejlesztéséért, melyek képesek használni az ember által használt eszközöket és közre tudnak működni a természeti katasztrófák utáni állapotok helyreállításában, a romok eltakarításában és házak újjáépítésében. A DARPA újonnan megkezdett programjai a védelmi kérdések, űrkutatás és automatizált gyártás köré összpontosulnak. Az afganisztáni tapasztalatokat figyelembe véve kezdtek egy olyan, hatlábú robot gyártásába, ami könnyen mozog homokos, sziklás területeken. Az eszköz infravörös érzékelőkkel van felszerelve a tér minden irányába, és felépítése lehetővé teszi, hogy akár tíz méter magas falakra felugorjon, miközben a gépet irányító katona a veszélyzónától akár 700 méterre tartózkodik.

A hadseregek által használt szárazföldi drónok közül a legelterjedtebbek azok a kisméretű lánctalpas gépek, melyeket kifeje-zetten utcai harcra fejlesztettek ki, de mégis a legkülönbözőbb terep-viszonyokon alkalmazhatóak.
Eredetileg gránátvetővel és különböző robbanószerkezetekkel voltak felsze-relve, mára azonban a legkülönbözőbb érzékelőkkel – beleértve a kép, hang, és kémiai alapú felderítést – lettek felszerelve. Ezek mindegyike gépfegyverrel, gránátvetővel és tankelhárító fegyverzettel felszerelt gépezet. A későbbiekben megjelent a Packbot, melyet az USA hadseregének megfelelő szabványok mentén városi felderítésre optimalizáltak, ez a gép egy mechanikus karral is rendelkezik.

A nagyobb méretű katonai robotok gyakorlatilag kamionok vagy a korábbi tankok szabványa alapján gyártott gépek fejlett fedélzeti számítógéppel felszerelve. Ezeknek a kezdetleges formáit robbanóanyagok eltávolítására, barikádok elbontására fejlesztették ki, emiatt többnyire robotkar vagy vágóeszköz a járműre szerelt elsődleges eszköz, de vannak köztük a harcképtelenné tett járművek elvontatására és teherszállításra specializált eszközök. Újabb keletűek azok az aknaszedésre kifejlesztett kisméretű drónok, melyek a gyalogság előtt haladva aknamentesítik a terepet. A Robotic Armored Assault System (RAAS) és az Armed Robotic Vehicle (ARV) az USA hadserege számára fejlesztett eszközök, melyek maximum 1 tonna súlyú terhet képesek elhordani az útból, és igény szerint felszerelhetőek gépfegyverrel vagy Hellfire rakéta indítására alkalmas toronnyal.

A Pentagon megpróbálkozott kisebb, rovarszerű drónok fejlesztésével is, ezeket elsősorban robbanóanyagok felkutatására és a célpont fedélzeti számítógépébe való bejutással a fedélzeti elektronika tönkretételére akarják alkalmassá tenni.

A haditengerészet sem jelent kivételt az újonnan kibontakozó irányvonal alól. Az amerikai haditengerészet kifejlesztett egy négy láb hosszú, SeaFox nevezetű eszközt külön arra az esetre, ha Irán lezárná a Hormuzi-szorost. Alapjaiban véve ez egy távirányítású tengeralattjáró, melyet a terület aknamentesítésére használ-nának. A kisméretű robot-tengeralattjáró önműködően felderíti a területet, és felrobbantja magát az aknával együtt. Egy másik újonnan napvilágra került víz alatti projekt a Proteus, szintén egy robot tengeralattjáró, melyet először 2012. szeptember 11-én teszteltek. Ez az eszköz összesen kétszáz kilogrammnyi robbanóeszköz és a haditengerészet különleges alakulatainak gyors, víz alatti szállítására lett kifejlesztve – egyidejűleg hat fő szállítására képes.

Föld-körüli felderítésre alkalmas drónok

Az X-37B egy többszöri felhasználásra alkalmas űreszköz. A program elvileg titkosított, de az X-37B tervezéséről mégis sok információ jutott napvilágra és mondhatni nyíltan beszélnek róla, bár az eszköz rendeltetésére többnyire kitérő válaszokat adnak. Az eszköz mérete egynegyede a korábban használt űrsiklókénak és saját hajtóművel rendelkezik, amivel rövid idő alatt orbitális pályára állhat és azt kilenc hónapon át tartani is képes.

Az eszköz egyik lehetséges rendeltetése, hogy alacsony föld-körüli pályán mozogva felderítést végez háborús térségekben és más országok stratégiailag fontos területei felett. Az Egyesült Államok az eszköz indítása óta már több kiegészítő modult is utána küldött, és egyre több találgatás lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az X-37B valójában föld-körüli pályára állított csapásmérő erő. Régóta vádolják az Egyesült Államokat azzal, hogy fegyvereket telepít az űrbe, és bár a kormány ezt mindvégig tagadta, nehéz elképzelni, hogy nem élnének egy olyan lehetőséggel, amivel a Föld bármely pontjára nagy távolságból, kockázatok nélkül támadást intézhetnek, vagy kiiktathatják más országok katonai műholdjait. Orosz katonai szakértők szerint az X37-B a NATO és Oroszország közötti rakétavédelmi vitára adott válasz a Nyugat részéről.

Következtetések

A robotika egyre növekvő megbízhatósága lassan átformálja a modern hadviselés minden formáját. Ennek több fontos következménye van. A tradicionális hadviselésben az ember dönt arról, hogy a fegyver elsüljön-e vagy ne. Ahogy a robot haderő egyre önállóbbá válik, ez a kérdéskör is megváltozik. A robotok automatizálása felé mutató irányvonal azt vonja magával, hogy ezek az eszközök – pl. egy drón – lőni fognak, mielőtt lelőnék őket. Több ilyen gépezet már most emberi beavatkozás nélkül működik, amivel harctéri viszonyok közt több másodpercet is nyerhetnek. Az újonnan fejlesztett gépezetek maguk hozzák meg a legfontosabb döntéseket, mérlegelik a veszélyt, és az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a drónok alkalmazása során – a rövidebb reakcióidő miatt – jóval kisebb veszteséggel kell számolni. Viszont fennáll annak a veszélye, hogy a drón fölött valaki átveszi az irányítást. Így a jövő hadszínterén a fő fejlődési vonal nem csak a drónok automatizálása felé mutat, a drón haderő irányítása és az ellenőrzés megtartása is olyan arányú technikai tudást fog szükségessé tenni, amely a hadviselést majd alapjaiban átalakítja és kibertér-orientálttá teszi.

Az Egyesült Államok hadseregének gépesítése komoly aggodalmakat váltott ki az orosz és kínai vezérkar soraiban. 2010 áprilisában az Egyesült Államok bejelentette, hogy az amerikai haderő a következő két évtized során megszabadul valamennyi atomfegyverétől. Csakhogy ezen a technológiai szinten már nem az atomfegyver a tényező, nem véletlen tudnak a technológiailag fejlettebb országok egyre szélesebb körű együttműködést felmutatni a nukleáris leszerelés terén. Az új fegyverrendszerek fejlesztése kiszámíthatatlan következményeket von maga után, ugyanis miközben az atomfegyverek köré már nemzetközi szabályozások és közös ellenőrzésű megfigyelő szervezetek hálózata épült, az új típusú fegyverrendszerekre azonban semmilyen nemzetközi jogi szabályozás nem vonatkozik. Könnyű a drónok mesterséges intelligenciájának jogi háttérhez igazítása, mert erre vonatkozóan semmilyen jogi előírás nincs érvényben. A következő évtizedek nagy kérdése, hogy az Egyesült Államok még a széthullása előtt rendszeresíteni tud-e az ország egyben tartásához elegendő mennyiségű gépi haderőt – mert az emberi tényezővel komoly problémák lesznek ezen a téren.

Molnár István

Forrás: www.hidfo.net


Kövess minket a Facebook-on!

2012.11.23. Jogvédők a gyilkos robotok betiltását szorgalmazzák

2012.11.12. Kína rejtélyes űrrepülője borzolja az amerikai kedélyeket

2012.11.09. Irán meg fogja akadályozni légtérének megsértését

2012.10.31. Kesztyűt dobott a DARPA a robotoknak

2012.10.29. Már a tengeri ütközet is távirányítású lesz

2012.10.25. Japán robothét 2012

2012.07.10. Gondolattal irányított robot avatártest

free counters

A drónok után hadrendbe állnak a “robokopterek” is

Azt követően, hogy a felderítő és harci célokra egyaránt alkalmas drónok már bizonyítottak, a hadseregek újabb fejlesztésű eszközei is elkezdik szántani az eget: a pilóta nélküli helikopterek alapvető feladata a harcoló csapatok utánpótlásának biztosítása. A támadó célú pilóta nélküli repülőgépekkel – mint amilyen a Predator és a Reaper – végrehajtott támadások már megszokott részei a modern hadviselésnek. De egyetlen hadsereg sem masírozhat üres hassal – és bármelyik ütközetet ugyanúgy el lehet veszíteni az ellátás hiányosságai miatt, mint ahogyan az elégtelen tűzerő okán. Mindez, kombinálva a gazdag országoknak a háborús veszteségek iránti növekvő finnyásságával, odáig vezetett, hogy megjelent egy új típusú drón: az utánpótlás-szállításba pilóta nélküli helikopterek is bekapcsolódnak. És mint a hadsereg által bevezetett legfejlettebb technológiák általában, előbb-utóbb ezek a repülő robotok is megtalálják a maguk szerepét a polgári használatban.

Tavaly december óta már két kísérleti célú pilóta nélküli helikopter hajt végre küldetéseket: élelmiszert szállít az amerikai tengerészgyalogság afganisztáni előretolt állásaiba. A program annyira sikeresnek bizonyult – idézi fel a The Economist című brit hírmagazin -, hogy két alkalommal is, egészen 2013 szeptemberéig meghosszabbították az időtartamát.
Ezek a speciális helikopterek egy amerikai repülőgépgyártó cég, a Kaman K-MAX-einek módosított változatai. Számos katonai és polgári feladatot is képesek elvégezni, legyen az fakitermelés, távvezeték-építés vagy éppen függesztett légi teherszállítás.

Furcsa madár

A K-MAX-ek “synchropter”-ek, ami azt jelenti, hogy a kér rotorkör szöget zár be, és metszik egymást, mozgásuk azonban szinkronizálva van, és ezáltal a rotorok nem érnek össze. Farokrotorra nincs szükség, mert az ellentétesen forgó rotorok kiegyenlítik egymás nyomatékát.

A pilóta nélküli repülést lehetővé tevő átalakítást egy, a Kaman és a Lockheed Martin által alapított közös vállalatnál végezték el. Idén augusztusra a két K-MAX “robokopter” összesen 485 bevetésen vett részt, több mint 900 tonna árut juttatva célba.
A pilóta nélküli változat azért épült a K-MAX alapjaira, mert az akár a saját tömegét meghaladó, 2 700 kilogrammnyi terhet is képes szállítani. Ellentétben a legtöbb merev-szárnyú drónnal, amelyek repülését a földi pilóták vezérlik távolból, programozott pályáján a módosított K-MAX önálló repülésre képes, GPS-szel navigál az útvonal meghatározott pontjai között (igaz, távirányítással is működtethető).

A környezeti jellemzők tudatosítása érdekében a légi jármű számos érzékelővel van felszerelve, ezek elég pontos információt szolgáltatnak ahhoz, hogy akár teljes sötétségben is sor kerülhessen a rakodásra. Az amerikai hadsereg élénken érdeklődik olyan kifinomult kamerák alkalmazása iránt is, amelyek segítik a földet érést, és képesek érzékelni a lehetséges veszélyeket. A kameráknak polgári célú bevetéseknél kulcsszerep jut, például a tűzoltási vagy a keresési és mentési feladatoknál.

Kamera és páncélzat – a szállítási kapacitás rovására

A hadseregnél úgy vélik, hogy valamiféle önvédelmi fegyverzettel is fel kellene szerelni a járműveket – a kamerákat célzásra használva. Jelenleg a K-MAX-eken nincs semmiféle védelmi rendszer, de a Lockheed Martin azt állítja, hogy könnyen fel lehet vértezni őket páncélzattal, géppuskatartókkal vagy éppen olyan fáklyákkal, amelyeket azért lőnének ki, hogy félrevezessék a földről indított rakétákat. Mindez ugyanakkor csak a szállítási kapacitás rovására valósítható meg.

A pilóta nélküli K-MAX egy külső, 25 méter hosszú kábelre függesztve szállítja rakományát. A helikopterek önálló repülését az előretolt bázisig folyamatosan monitorozzák, ott pedig a földi személyzet veszi át a vezérlést, egy hordozható eszköz segítségével irányítva a rakomány leengedését. Ugyanakkor a helikopter emberi beavatkozás nélkül is képes a megadott koordináták szerinti helyre juttatni a rakományt. A Lockheed Martin üzletfejlesztési igazgatója, Jim Naylor a folyóiratnak elmondta, hogy a célkörnyezetben elhelyezett rádiójeladókkal tesztelték a jármű rakománylerakási precizitását. A K-MAX a teszt alkalmával három méteren belüli pontossággal teljesítette a feladatot.

A K-MAX-en négy szállítóhorog van, így képes arra, hogy egy küldetés során több helyre juttasson el szállítmányt. Mivel egyre nagyobb a bizalom az újfajta megoldás iránt, a tengerészgyalogságnál már új technikákkal is kísérleteznek. Májusban került sor az első “lebegő üzemmódú rakodásra”, amikor is a rakományt úgy helyezték a szállítóhorogra, hogy közben a K-MAX mozgásban volt a levegőben. Ez komoly időmegtakarítással járhat ahhoz képest, mint ha le kellene szállnia a rakományért.

Kiiktatható az “emberi tényező”

Bár a K-MAX végsebessége mindössze 100 csomó körüli (kb. 180 km/h), de a pilóta nélküli légi jármű összes előnyét élvezi: sohasem fárad el, nem lesz beteg, és nem megy szabadságra.
A helikopter-pilóták ugyanis szűkös erőforrásnak minősülnek, mivel éveket vesz igénybe a kiképzésük. Terry Fogarty szerint, aki a Kamannél a pilóta nélküli rendszerek felelőse, az egyfős személyzettel ellátott K-MAX-ekkel napi 12 órán át lehet repülni, de a pilótáknak váltaniuk kell egymást. Ezzel szemben a pilóta nélküli K-MAX-ek a nap nagy részében a levegőben tartózkodhatnak. Továbbá olyan helyzetekben, amikor a pilótát a rossz látási viszonyok akadályozzák a földet érésben – mondjuk, egy porfelhő miatt – a drónváltozat folyamatos haladásra képes.

A K-MAX mellett más, automata helikopterrendszerek kidolgozása is folyamatban van. Az egyik ilyen, a HERMES (Helicopter Remote Manipulation of External Slingloads) gyártója az amerikai fegyveres erők egyik cége, az Advanced Optical Systems.

Pilóta nélküli helikopterük érzékelők segítségével talál rá a rakományra, és automatikusan képes felvenni a földről – anélkül, hogy bárki is segítené ebben a tevékenységben.

Biztonságos földet érés

Az épületek, fák és elektromos vezetékek veszélyt jelenthetnek a rakodási övezetben. Az amerikai haditengerészet Autonomous Aerial Cargo/Utility System (AACUS) rendszere viszont ezeknek a problémáknak a felmérésével kezdi a munkát, mielőtt kiválasztja a megfelelő leszállóhelyet. Ezt követően a rendszer megszerkeszti azt a biztonságos megközelítési útvonalat, amelyen át a földi vezérlés segítsége nélkül leszállhat a helikopter.

Megfelelő repülési körülmények között mindez elegendő, de a cél az, hogy el tudja végezni a feladatot meredek, egyenetlen terepen, nagy szélben is, jóllehet az AACUS-szal felszerelt helikopter képes kommunikálni a földön tartózkodó emberekkel, hogy megtudja, hol van az alkalmas leszállóhely. Nemcsak üzemanyag, lőszer vagy egyéb felszerelések szállítását végezheti, de kimenekítési feladatokra is alkalmas. (Bár megfogalmazódnak aggályok azzal kapcsolatban, hogy végezheti-e egy robothelikopter a sebesültek szállítását anélkül, hogy megfelelő egészségügyi személyzet lenne a fedélzeten.)

Ha a K-MAX-ek továbbra is sikeresnek bizonyulnak, a következő lépés az lehet, hogy még drónhelikopter áll hadrendbe a tengerészgyalogságnál. És persze a dolog a hadsereget is érdekelné, utána meg jönne a kereskedelmi célú alkalmazás. Mindazonáltal ahhoz, hogy a pilóta nélküli drónok, robokopterek polgári felhasználására is sor kerülhessen, változniuk kell a légtér használatát szabályozó rendeleteknek is, különösen azokon a területeken, ahol más légi járművek is közlekednek.
A repülésügyi hatóságok már most foglalkoznak a kérdéssel, de szeretnék látni a fejlődés irányát az automatikus biztonsági rendszerek területén.

A vakcinától a gyorsétteremig

Egy amerikai start-up cég, a Matternet egy kisméretű pilóta nélküli elektromos helikopter kifejlesztésén dolgozik, amely a maga 2 kilogrammos hasznos tehernyi kapacitásával gyógyszereket, vakcinákat és vérmintákat szállítana távoli helyekre. A felhasználó elhelyezné a küldeményt a raktérben, megnyomna egy gombot a helikopteren, hogy szálljon fel és teljesítse a szállítási feladatot.

Andreas Raptopoulos, a Matternet ügyvezető társalapítója elmondta: a cég reméli, hogy még az idén lefolytathatják a megvalósíthatósági vizsgálatokat a Dominikai Köztársaságban.

Nagyobb elektromos helikoptereket is gazdaságos lehet átalakítani pilóta nélkülivé. Egy német cég, az E-Volo a közelmúltban nyerte el innovációjával a Lindbergh-díjat, repülőalkalmatosságuk Volocopter névre hallgat. A maga 16 rotorjával úgy néz ki, mintha egy gyerekek számára készült számítógépes repülőjáték felnagyított változata lenne – viszont elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy felnőtt.

Megfelelő szoftverrel ellátva a személyzet nélküli Volocopterek az áruszállítás területén jelenthetnek alternatívát, hiszen képesek kikerülni a zsúfolt utakat. Egy website a közelmúltban fel is ajánlotta, hogy miniatűr robothelikopterekkel szállítja a címre a megrendelt tacost. És bár ez most még csak tréfa, de egy nap a gyors-ételek kiszállításánál valódi megoldás lehet a robotjárművek alkalmazása…

Forrás: MTI

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.31. Kesztyűt dobott a DARPA a robotoknak

2012.10.25. Japán robothét 2012

2012.08.31. Félig élő, félig elektromos szövetekkel kísérleteznek

2012.08.22. Elfogadták a robotrepülőgépek rendőrségi alkalmazásának irányelveit

2012.08.11. Az amerikaiak robot-hírszerzőt hoztak létre

2012.07.19. Harci robotok Oroszország védelmében

2012.07.10. Gondolattal irányított robot avatártest

free counters