A gépek forradalma?

A 2003-as iraki invázió során az Egyesült Államok fegyveres erői alig néhány emberi vezérlés nélküli eszközzel rendelkeztek, melyek csak a légierőnél voltak rendszeresítve és közülük egyik sem volt fegyverzettel felszerelve. Néhány év leforgása alatt az Egyesült Államok robothadereje több mint 7000 géppel gazdagodott a légierőnél, és több mint 12000 földi robot harcjárművet állítottak szolgálatba. Az USA katonai rendőrségének dokumentumai is alátámasztják, hogy tervbe van véve az autonóm fegyverrendszerek számának növelése. A védelmi hivatal az emberi vezérlés nélküli rendszerek alkalmazásával a karhatalom teljes átalakítását akarja véghezvinni, ami az emberi irányítás és döntéshozatal teljes háttérbe szorítását jelenti a közeljövőben. A Joint Robotics Program Master Plan évente a kongresszus elé kerül jóváhagyásra és folyamatban vannak az első genenerációs UGV-k fejlesztései (szárazföldi drónok), melyek a rendészet terén lesznek alkalmazva.

A hadsereg külön robotikai programmal rendelkezik a 2035-ös évig bezárólag, ami az egészen kisméretű mikro-drónoktól a nagyméretű drón helikopterek fejlesztéséig terjed. Az USA haditengerészetének víz alatti drónokról írt 2004-es jelentése a következőket írja: „Miközben sokan ezt még csak a lehetséges jövőnek tartják, az újabb fejlesztésű UUV-k már érzékelik, bemérik, azonosítják, becélozzák és megsemmisítik a célpontot – mindezt automatikusan, emberi beavatkozás nélkül. ”Az USA légierő is arra törekszik, hogy az emberi részvétel jelentette kockázatokat a minimálisra csökkentsék, és azt lehetőleg a felsőfokú döntéshozatal szintjéig szorítsák vissza. A programozás során figyelembe veszik nem csak a hírszerzés által szolgáltatott információkat, de például a jogrendszert is, így az emberi vezérlés nélküli eszközök számára fejlesztett mesterséges intelligencia a harci helyzetben emberi beavatkozás nélkül olyan döntéseket hoz, melyeket utólag nem lehet a jogi rendszerrel szembeállítani. A bevetések után így az egyetlen kérdés az marad, hogy az egyes országok egymás jogrendszereit mennyire ismerik el.

Vonatkozik ez nem csak az Egyesült Államokra – Anglia, Japán, Kína, India, Oroszország, Pakisztán és Irán, valamint több mint 40 további ország használ többé-kevésbé fejlett katonai robotikát. Az International Institute for Strategic Studies összesen 11 országban rendszeresített 56 különböző típusú UAV-t tart számon. Irán a hivatalos bejelentés szerint 2010-ben sikeres teszteket hajtott végre egy nagy hatótávú támadó drónnal (Karrar). Teherán szerint az új típusú UAV csapásmérő erő segítségével 1000 kilométer távolságból tud célpontokat megsemmisíteni, ami már lehetővé teszi, hogy az iráni csapásmérő erő elérje Izraelt. Ez év júniusában Izrael lelőtt egy a Hezbollah által indított drónt. A Pakistan Today szerint Pakisztán is fejleszti saját drón csapásmérő erőit, melyeken új típusú célzó berendezéseket használnak. Oroszország is saját programmal válaszol a jelentkező kihívásokra, ezt a célt szolgálja a jövő gerillaharcaira fejlesztett MRK-27 BT, amely az eddigi tesztek során minden követelménynek megfelelt. Kína a dróngyártásban elsősorban telítetlen nemzetközi piacokat és tekintélyes bevételeket lát, komoly előrelépéseket értek el a P.W. Singer fejlesztésében, melyet akár az Egyesült Államok, elsősorban exportra gyártanak.

2010 novemberében a nyugati megfigyelők igencsak meglepettnek látszottak, mikor egy kínai légiparádén 25 különböző típusú kínai drón tűnt fel. 2011 májusában újabb típusokat mutattak be, melyek kifejezetten a katonai rendőrség számára és terrorizmus ellenes műveletekre lettek kifejlesztve.
Ezek a modern haditechnika leginkább meghatározó eszközei, és ez még csak a kezdet, mely várhatóan teljes egészében átformálja a hadviselés formáit. A robotikai kutatások mára megközelítették azt a szintet, ahol nemsokára elérhetővé válik, hogy a hadsereg önállóan működő, emberi beavatkozás nélkül is döntéshozatalra képes eszközöket telepítsen a legkülönbözőbb feladatokra. A világ vezető nagyhatalmai többek között a szállítási rendszer automatizálásán dolgoznak – olyan szállítóeszközök lesznek rendszeresítve, melyek emberi vezérlés nélkül haladnak a célterület felé, így szükségtelenné válik az emberi vezérlés védelme miatt alkalmazott páncélozás, ami az üzemanyag felhasználást is nagy mértékben csökkenti.

A harctéri robotok felhasználása egyre terjed, az Egyesült Államok kongresszusa már évekkel ezelőtt jóváhagyta, hogy a 2015-re az amerikai földi haderő egyharmadát drónokkal kell feltölteni, és jelenleg is ennek megvalósítása foglalja le az amerikai költségvetés egy jókora szeletét. A hadsereg gépesítésén világszerte több ezer robotikai cég dolgozik, és az egyes országok ebben a világpolitikai helyzetben nem tehetik meg, hogy lemaradjanak az újonnan kibontakozó versenyben.

Ma a katonai robotika közel minden környezetben megtalálható: földön, vízen, levegőben, de még az űrben is. A méretben, formában is hatalmas eltérések mutatkoznak, kezdve a rovar méretű kémtechnikáktól a ma elterjedt utasszállító repülőgépek méretét meghaladó tömegpusztító fegyverekig. Többek ezek közül már rendelkeznek automatikus célzó és támadó berendezésekkel. A legmodernebb fejlesztések közt vannak több ezres rajokban együtt mozgó rovar formájú drónok, de nagy erőfeszítések történnek az emberi testfelépítés leutánzására is. A technikailag fejlett országok katonai szakértői többnyire megegyeznek abban, hogy a jövő háborúinak kimenetelét a teljesen automatizált rendszerek fogják vívni. Jól kivehető irányvonal emellett az ember harcképességét gépek beültetésével növelő hibrid technológia fejlődése is.

A haditechnikai fejlődés iránya

A jelenleg leginkább elterjedt, emberi vezérlés nélküli rendszerek a levegő-föld rakétákkal felszerelt légi eszközök. A Pentagon kérésére a kongresszus a 2012-es költségvetésből közel 5 milliárd dollárt különített el a légierő drónjai számára. Az amerikai légierő jelenleg a világ minden pontjáról élő videokapcsolatot biztosító távvezérlésű drónokat használja felderítésre, és ugyanezen drónok továbbfejlesztett változatai vannak felszerelve légicsapások végrehajtásához szükséges fegyverzettel is. Az Egyesült Államok a tervek szerint nem csak a nyugati határvidéken és azon túl, hanem a hátország légterében is több ezer drónt fog készenlétben tartani, és a tízéves gyártási program végére mintegy 30000 drón áll majd az amerikai hírszerzés szolgálatában.
Jelenleg a légierő által rendszeresített eszközök közt legkisebb méretű az RQ-11B Raven felderítő drón, melyet kézi vezérléssel irányítanak, legnagyobb méretű pedig az MQ-9 Reaper, amely 1300 kilogrammig képes robbanótöltetek hordozására. A leggyakrabban alkalmazott eszköz azonban a Hellfire rakétákkal felszerelt MQ-1 Predator, melyet az amerikai légierő igyekszik minden ország légterébe bejuttatni, ugyanis ezzel az eszközzel gyakorlatilag egy gombnyomás segítségével lehet légicsapást mérni a világ bármely pontján, ujjnyi pontossággal.

Az amerikai védelmi hivatal „A jövő ember nélküli légi rendszereinek kiképzése, bevetése és fenntarthatósága” című jelentéséből kiderül, hogy az Egyesült Államok területén belül már most is drónok tömegei teljesítenek szolgálatot.

Az amerikai védelmi hivatal kiterjeszti a robotikai kutatásokat olyan új gépekre is, melyek képesek vezetni a korábban ember által irányított eszközöket, de hegymászásra, tűzoltásra specializált, illetve olyan gyártási rendszerek kidolgozása van folyamatban, amely lehetővé teszi a drónok emberi beavatkozás nélküli, teljes automatizált gyártását. A Defense Advanced Research Project Agency (DARPA) 2 millió dolláros jutalmat ajánlott fel olyan robotok fejlesztéséért, melyek képesek használni az ember által használt eszközöket és közre tudnak működni a természeti katasztrófák utáni állapotok helyreállításában, a romok eltakarításában és házak újjáépítésében. A DARPA újonnan megkezdett programjai a védelmi kérdések, űrkutatás és automatizált gyártás köré összpontosulnak. Az afganisztáni tapasztalatokat figyelembe véve kezdtek egy olyan, hatlábú robot gyártásába, ami könnyen mozog homokos, sziklás területeken. Az eszköz infravörös érzékelőkkel van felszerelve a tér minden irányába, és felépítése lehetővé teszi, hogy akár tíz méter magas falakra felugorjon, miközben a gépet irányító katona a veszélyzónától akár 700 méterre tartózkodik.

A hadseregek által használt szárazföldi drónok közül a legelterjedtebbek azok a kisméretű lánctalpas gépek, melyeket kifeje-zetten utcai harcra fejlesztettek ki, de mégis a legkülönbözőbb terep-viszonyokon alkalmazhatóak.
Eredetileg gránátvetővel és különböző robbanószerkezetekkel voltak felsze-relve, mára azonban a legkülönbözőbb érzékelőkkel – beleértve a kép, hang, és kémiai alapú felderítést – lettek felszerelve. Ezek mindegyike gépfegyverrel, gránátvetővel és tankelhárító fegyverzettel felszerelt gépezet. A későbbiekben megjelent a Packbot, melyet az USA hadseregének megfelelő szabványok mentén városi felderítésre optimalizáltak, ez a gép egy mechanikus karral is rendelkezik.

A nagyobb méretű katonai robotok gyakorlatilag kamionok vagy a korábbi tankok szabványa alapján gyártott gépek fejlett fedélzeti számítógéppel felszerelve. Ezeknek a kezdetleges formáit robbanóanyagok eltávolítására, barikádok elbontására fejlesztették ki, emiatt többnyire robotkar vagy vágóeszköz a járműre szerelt elsődleges eszköz, de vannak köztük a harcképtelenné tett járművek elvontatására és teherszállításra specializált eszközök. Újabb keletűek azok az aknaszedésre kifejlesztett kisméretű drónok, melyek a gyalogság előtt haladva aknamentesítik a terepet. A Robotic Armored Assault System (RAAS) és az Armed Robotic Vehicle (ARV) az USA hadserege számára fejlesztett eszközök, melyek maximum 1 tonna súlyú terhet képesek elhordani az útból, és igény szerint felszerelhetőek gépfegyverrel vagy Hellfire rakéta indítására alkalmas toronnyal.

A Pentagon megpróbálkozott kisebb, rovarszerű drónok fejlesztésével is, ezeket elsősorban robbanóanyagok felkutatására és a célpont fedélzeti számítógépébe való bejutással a fedélzeti elektronika tönkretételére akarják alkalmassá tenni.

A haditengerészet sem jelent kivételt az újonnan kibontakozó irányvonal alól. Az amerikai haditengerészet kifejlesztett egy négy láb hosszú, SeaFox nevezetű eszközt külön arra az esetre, ha Irán lezárná a Hormuzi-szorost. Alapjaiban véve ez egy távirányítású tengeralattjáró, melyet a terület aknamentesítésére használ-nának. A kisméretű robot-tengeralattjáró önműködően felderíti a területet, és felrobbantja magát az aknával együtt. Egy másik újonnan napvilágra került víz alatti projekt a Proteus, szintén egy robot tengeralattjáró, melyet először 2012. szeptember 11-én teszteltek. Ez az eszköz összesen kétszáz kilogrammnyi robbanóeszköz és a haditengerészet különleges alakulatainak gyors, víz alatti szállítására lett kifejlesztve – egyidejűleg hat fő szállítására képes.

Föld-körüli felderítésre alkalmas drónok

Az X-37B egy többszöri felhasználásra alkalmas űreszköz. A program elvileg titkosított, de az X-37B tervezéséről mégis sok információ jutott napvilágra és mondhatni nyíltan beszélnek róla, bár az eszköz rendeltetésére többnyire kitérő válaszokat adnak. Az eszköz mérete egynegyede a korábban használt űrsiklókénak és saját hajtóművel rendelkezik, amivel rövid idő alatt orbitális pályára állhat és azt kilenc hónapon át tartani is képes.

Az eszköz egyik lehetséges rendeltetése, hogy alacsony föld-körüli pályán mozogva felderítést végez háborús térségekben és más országok stratégiailag fontos területei felett. Az Egyesült Államok az eszköz indítása óta már több kiegészítő modult is utána küldött, és egyre több találgatás lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az X-37B valójában föld-körüli pályára állított csapásmérő erő. Régóta vádolják az Egyesült Államokat azzal, hogy fegyvereket telepít az űrbe, és bár a kormány ezt mindvégig tagadta, nehéz elképzelni, hogy nem élnének egy olyan lehetőséggel, amivel a Föld bármely pontjára nagy távolságból, kockázatok nélkül támadást intézhetnek, vagy kiiktathatják más országok katonai műholdjait. Orosz katonai szakértők szerint az X37-B a NATO és Oroszország közötti rakétavédelmi vitára adott válasz a Nyugat részéről.

Következtetések

A robotika egyre növekvő megbízhatósága lassan átformálja a modern hadviselés minden formáját. Ennek több fontos következménye van. A tradicionális hadviselésben az ember dönt arról, hogy a fegyver elsüljön-e vagy ne. Ahogy a robot haderő egyre önállóbbá válik, ez a kérdéskör is megváltozik. A robotok automatizálása felé mutató irányvonal azt vonja magával, hogy ezek az eszközök – pl. egy drón – lőni fognak, mielőtt lelőnék őket. Több ilyen gépezet már most emberi beavatkozás nélkül működik, amivel harctéri viszonyok közt több másodpercet is nyerhetnek. Az újonnan fejlesztett gépezetek maguk hozzák meg a legfontosabb döntéseket, mérlegelik a veszélyt, és az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a drónok alkalmazása során – a rövidebb reakcióidő miatt – jóval kisebb veszteséggel kell számolni. Viszont fennáll annak a veszélye, hogy a drón fölött valaki átveszi az irányítást. Így a jövő hadszínterén a fő fejlődési vonal nem csak a drónok automatizálása felé mutat, a drón haderő irányítása és az ellenőrzés megtartása is olyan arányú technikai tudást fog szükségessé tenni, amely a hadviselést majd alapjaiban átalakítja és kibertér-orientálttá teszi.

Az Egyesült Államok hadseregének gépesítése komoly aggodalmakat váltott ki az orosz és kínai vezérkar soraiban. 2010 áprilisában az Egyesült Államok bejelentette, hogy az amerikai haderő a következő két évtized során megszabadul valamennyi atomfegyverétől. Csakhogy ezen a technológiai szinten már nem az atomfegyver a tényező, nem véletlen tudnak a technológiailag fejlettebb országok egyre szélesebb körű együttműködést felmutatni a nukleáris leszerelés terén. Az új fegyverrendszerek fejlesztése kiszámíthatatlan következményeket von maga után, ugyanis miközben az atomfegyverek köré már nemzetközi szabályozások és közös ellenőrzésű megfigyelő szervezetek hálózata épült, az új típusú fegyverrendszerekre azonban semmilyen nemzetközi jogi szabályozás nem vonatkozik. Könnyű a drónok mesterséges intelligenciájának jogi háttérhez igazítása, mert erre vonatkozóan semmilyen jogi előírás nincs érvényben. A következő évtizedek nagy kérdése, hogy az Egyesült Államok még a széthullása előtt rendszeresíteni tud-e az ország egyben tartásához elegendő mennyiségű gépi haderőt – mert az emberi tényezővel komoly problémák lesznek ezen a téren.

Molnár István

Forrás: www.hidfo.net


Kövess minket a Facebook-on!

2012.11.23. Jogvédők a gyilkos robotok betiltását szorgalmazzák

2012.11.12. Kína rejtélyes űrrepülője borzolja az amerikai kedélyeket

2012.11.09. Irán meg fogja akadályozni légtérének megsértését

2012.10.31. Kesztyűt dobott a DARPA a robotoknak

2012.10.29. Már a tengeri ütközet is távirányítású lesz

2012.10.25. Japán robothét 2012

2012.07.10. Gondolattal irányított robot avatártest

free counters

Reklámok

Főpróba – Támadás a Gázai-övezet ellen

Amióta a Gázai-övezetből fellőtték az első rakétákat, a nyugati média kórusban igyekszik terrorizmus ellenes műveletként magyarázni az izraeli hadsereg Gázai-övezet elleni rakétatámadásait. Mivel a jelentések elismerik, hogy Obama november 6-i újraválasztását követően zöld-utat adott Tel-Avivnak, a központi kérdés nem is az, hogy Washington támogatja-e a Gázai-övezet elleni hadműveletet, hanem hogy részt vett-e a tervezésben és részt fog-e venni a későbbi harcokban.

Több bizonyíték is van arra vonatkozóan, hogy a „Ködoszlop” hadműveletet széleskörű katonai együttműködés keretén belül folytatott közös tervezés előzte meg. A vezető amerikai tisztviselők sorban megjelentek Izraelben a támadást megelőző hetek folyamán, és a hadművelet kezdete előtti napokban még mindig Tel-Avivban tartózkodtak.

A „Ködoszlop” hadműveletet november 14-én, egy héttel az amerikai elnökválasztásokat követően kezdték meg, így az is valószínű, hogy az elnökválasztás eredményeit és az általuk kiváltott társadalmi visszhangot is figyelembe vették a tervezés során. A hadművelet első eleme Ahmed Jabari, a Hamasz katonai szárnya vezetőjének meggyilkolása volt. A későbbiekben ez folyamatos légitámadásokká fejlődött és 75000 izraeli katonát mozgósítottak a szárazföldi hadműveletre.

Amerikai-izraeli hadgyakorlatok

Az Egyesült Államok „Ködoszlop” hadműveletben való részvételére utal az is, hogy az Egyesült Államok és Izrael egy hónappal ezelőtt Izrael történetének eddigi legnagyobb közös hadgyakorlatát hajtották végre. A hadgyakorlat célja az volt, hogy teszteljék Izrael légvédelmi rendszerének hatékonyságát, különösen az Irán felől, illetve a Hezbollah és a Hamasz által kis távolságokból indított rakétatámadások esetére.

A közelmúltban Leon Panetta, az Egyesült Államok védelmi minisztere és Ehud Barak izraeli védelmi miniszter személyes megbeszé-léseket tartottak. Panetta augusztus elején Izraelbe utazott, majd két hónappal később, október 3-án, két héttel az Austere Challenge 12 hadgyakorlat előtt ismét Tel Avivba utazott.

Október 18-án az USA és Izrael Izrael területén belül végrehajtották a hadgyakorlatok első fázisát. A hadgyakorlatok néhány héttel később, az amerikai elnökválasztások idejében folytatódtak (november 6.), majd november 14-én a Gázai-övezet bombázásával már éles helyzetként folytatódtak Ködoszlop hadművelet fedőnév alatt.

Látható, hogy a közös amerikai-izraeli hadgyakorlatok a közeljövőben éles helyzetben is megkezdődő hadműveletre való felkészülést jelentették. Az amerikai-izraeli hadgyakorlatok felépítése is ezt mutatja.

Az „Austere Challenge 12” hadgyakorlat 3500 amerikai és 1000 izraeli katona részvételével zajlott. A gyakorlatokban is részt vevő, Izraelben állomásozó amerikai katonák száma – a katonai tanácsadókat és a különleges alakulatokat is beleszámítva – összesen ezer fő, ezen felül a Földközi-tenger keleti partvidékén, Izrael közelében állomásozik az amerikai haditengerészet 6. flottája és az USA európai parancsnoksága.

2011. március 27. – izraeli katonák az újonnan telepített Vaskupola rakétavédelmi rendszer egy eleme mellett. Az Egyesült Államok 200 millió dollárt adományozott az izraeli védelmi rendszer felállítására, melyhez a Gázai-övezetből Izraelre kilőtt rakéták szolgáltatták az ürügyet.

Az amerikai-izraeli közös hadgyakorlatot Craig Franklin altábornagy (USA légierő) és Shachar Shohat izraeli dandártábornok koordinálta. A hadgyakorlat célja az volt, hogy „stressz-helyzetet” teremtsenek az izraeli légtérben és a Földközi-tenger keleti vidékén, hogy élesben teszteljék, hogyan reagálna az izraeli légvédelem a közelből (Hamasz, Hezbollah) és távolból (Irán) érkező támadásokra.

A közös gyakorlatok irányításában James G. Stavridis tengernagy (USA európai parancsnokság) is részt vett, és a beszámolók kiemelik, hogy a gyakorlat levezénylése az USA európai parancsnoksága által Izrael területén létesített irányító központokból történt.

Ezt Stavridis ellentengernagy is megjegyezte:
„a két oldal (az amerikai és izraeli irányítás) kemény munkát végzett a tervezés terén. A gyakorlatok egy a Közel-keleten kezdődő, kiterjedt háborút szimuláltak, amiben szükségessé válik az Egyesült Államok beavatkozása és a rakétavédelem biztosítása Izrael számára.” (Haaretz, 2012. október 24.)

A gyakorlat során Patriot Pac-3 rakétarendszereket telepítettek Izrael teljes területén. A gyakorlat részeként az USA egyik Aegis rendszere is megközelítette Izrael partjait.
A hadgyakorlat gerincét az elfogó rendszerek tesztelése képezte. Az izraeli és amerikai haderő közös munkával azonosította a beérkező támadásokat és határozta meg azok helyzetét, hogy egyértelműsítsék, melyiket kell elfognia az amerikai rendszernek és melyikre állítják rá az izraeli rakétavédelmet, mielőtt még a rakéta az ország lakott területei fölé érne.

Ehud Barak izraeli védelmi miniszter elismerte, hogy az amerikaiakkal közösen végrehajtott hadgyakorlat a Hamasz által jelentett veszély fokozódását jelenti. Ezt a bejelentést november 12-én tette, két nappal a Gázai-övezet bombázásának kezdete előtt.

„Ezek az idők különösen fontosak abból a szempontból, hogy a védelmi rendszereinket teszteljük. Főként amiatt, hogy a Hamasz egyre aktívabb tevékenységet folytat a Gázai-övezetben és kiterjeszti befolyását. A Gázai-övezet továbbra is a Hamasz tűzerejének központját jelenti, a térségből indított rakéták elérhetik a lakott területeinket.” (Haaretz, 2012. november 12.)

A hadgyakorlat leírásában a Hamasz és a Hezbollah „közeli ellenségként” és Irán szövetségeseként van meghatározva: A közös hadgyakorlat egy Izraelt érő széleskörű rakétatámadást szimulál, ami a közeli és távoli ellenségek felől egyaránt érkezik, beleértve az Iránnal és a Hezbollahhal kezdődő háború lehetőségét is.

Ezt Ehud Barak védelmi miniszter is elismerte:
„A lőgyakorlat után a védelmi rendszerünket teszteljük, amit újabb és újabb tesztek fognak követni. A későbbiekben valószínűleg más rendszereket is bevonunk a gyakorlatba, olyan rendszereket, melyeket korábban még nem próbáltunk ki éles helyzetben.” (Ibid)

Katar szerepe a hadműveletben

Október 18-án megkezdődtek az amerikai-izraeli közös hadgyakorlatok. Október 23-án a katari emír, Hamad bin Khalifa Al Thani sejk ellátogatott a Gázai-övezetbe, hogy megbeszéléseket tartson a Hamasz kormányzattal és pénzügyi segítséget ajánljon fel.
Október 24-én Simon Peresz izraeli államfő bejelentette, hogy Katar nem csak pénzügyi és katonai segítséget nyújt a Hamasz-nak, de arra biztatja, hogy hajtson végre rakétatámadásokat Izrael ellen:

Aznap a helyi médiában megírták, hogy a Gázai-kormányzat több millió dollárt kap a katari emírtől azért cserébe, hogy rakétákat lőjön ki Izraelre. Simon Peresz kirohanásaival is tele volt a média. Peresz bejelentette, a gázai vezetésen múlik, hogy fejlődést, vagy terrort és halált akarnak a népüknek. Még azon a napon az izraeli légierő bombázásokat hajtott végre Gáza városán, meggyilkolva tucatnyi civilt és megsebesítve több tucatnyi külföldi munkást. A helyi média említi, hogy az első izraeli rajtaütés egybeesett az amerikai-izraeli közös hadgyakorlat utolsó manőverével:

A gyakorlat utolsó műveletei és háborús szimulációi […] egybeesnek a jelenleg Gázától 70 kilométerre délen zajló izraeli rajtaütésekkel. Négy gázai lakos vesztette életét az izraeli rajtaütés során azt követően, hogy palesztin milíciák 75 rakétát lőttek ki Izraelre, megsebesítve 3 külföldi állampolgárt is. (Bloomberg, 2012. október 25.)

A közös hadgyakorlat utolsó eleme a Gázai-övezet ellen végrehajtott bombázás volt, vagyis minden arra utal, hogy az Egyesült Államok és Izrael heteken át készült egy hadműveletre, melynek valószínűleg csak az első eleme a Gázai-övezet folyamatos bombázása.

Fedőakció

A katari emír látogatása a Gázai-övezetbe és a hadgyakorlatok egybeesése a valós „megtorló” akcióval arra engednek következtetni, hogy a támadásokat Izrael nem önállóan hajtotta végre, hanem azok részét képezik az Egyesült Államok a térségben kezdődő hadmozdulatának, és ennek elfedését célozza az izraeli hadművelet. Katar egy az USA által pénzelt bábállam. Közeli kapcsolatokat ápol a NATO-val katonai együttműködés és a hírszerzés szintjén is, miközben a Hamasz egyik legfőbb anyagi támogatója.

A helyi média szerint: „a katari emír szolgáltatott információt az izraelieknek közvetlen a látogatását követően, és ezeket az információkat használták fel az izraeliek az első rajtaütések során a Hamasz kormányzati épületeinek megsem-misítéséhez és vezetőinek meggyilkolásához.” (Fars Newsm 2012. november 17.)

Mindezt összevetve kijelenthetjük, hogy a Közel-Keleten a NATO beavatkozás megkezdődött.

Molnár István

Forrás: www.hidfo.net

Kövess minket a Facebook-on!

2012.11.20. Hackerek próbálták áttörni az „Vaskupolát”

2012.11.19. Gáza bombázása szertefoszlatja a reményt a békére

2012.11.18. Gáza a tűzszünet vagy a nagy háború küszöbén áll

2012.11.16. Lehetséges-e a második palesztin háború?

2012.11.16. Sikerül-e Egyiptomnak meggyőznie a Hamaszt?

free counters

Irányított történelem a világkormányért

Az EU-ból egyre bizarrabb hírek érkeznek. Múlt héten szerdán, londoni látogatása előtt, aminek célja David Cameron meggyőzése volt, hogy az EU-nak szüksége van Nagy-Britanniára, Angela Merkel a következőket mondta az Európai Parlamentben: „Természetesen az Európai Bizottság egy napon kormánnyá alakul majd, aminek az Európa Tanács lesz a második kamarája, több hatalmat biztosítva az Európai Parlament számára, de jelenleg az euróra kell koncentrálnunk és időt kell adnunk az embereknek, hogy elfogadják az irányt.” Más szóval az EU továbbra is jó úton halad egy „Európai kormány” felállítása felé, amit Jacques Delors már 1989-ben büszkén hirdetett, és amire Margaret Thatcher „Nem, nem, nem!” felkiáltással reagált. – UK Telegraph

A Telegraph cikke néhány nagyon fontos megállapítást tartalmaz. Először is rámutat az EU egyik legfontosabb célkitűzésére. Angela Merkel, egy vélt őszinteségi rohamban kimondta, ami az EU politikáját figyelemmel kísérők számára eddig is egyértelmű volt: az EU-t azért hozták létre, hogy majdan egy birodalommá alakuljon.

A Daily Bell néhány nappal ezelőtt is hasonlókról írt:

Az EU „jóindulatú válsága” irányíthatatlanná vált. Európa azt remélte, hogy a vészhelyzetek megerősítik az egységet, de ez a mostani inkább darabokra szakítja. Jean Monnet, az egységes „Európa” fokozatos felépítése mögött álló szervezőzseni, már 1957-ben megmondta, hogy a „végcélként szolgáló politikai egységet” csakis monetáris és gazdasági egységen keresztül lehet kialakítani. „Nincsenek előre felvázolt elképzelések,” írta, „csupán lehetőségek, amiket meg kell várnunk.”

1970-ben a Werner jelentés leírta, hogy a politikai egységhez monetáris unió kell. 78-ban azonban egy másik, az Európai Bizottság számára Sir Donald McDougall által írt jelentés arra figyelmeztetett, hogy az egységes valutát meggondolatlanság lenne létrehozni egy komoly hatalommal bíró európai kormány felállítása előtt, ami jogosult adókat kivetni és a forrásokat a gazdagabb államoktól a szegényebbekhez átcsoportosítani.

A 80-as években Jacques Delors úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a McDougall jelentés figyelmeztetését az egységes valuta előfeltételeit illetően. Tudta, hogy a fiskális egység még korai lenne, de arra gondolt, hogy az egységes valuta létrehozása megteremtené azt a nyomást, amiből végül csak a fiskális egység tűnne az egyedüli kiútnak.

Akkoriban az EU kísérletet, különösen az eurót, „a cinizmus gyakorlatának” neveztük. Az volt az elképzelés, hogy bevezetünk egy valutauniót, ami, magyaráztuk, „összeomlana, és ezáltal elhozná a teljes politikai egységet. Először jön a gazdasági baj, majd a politikai megváltás. … Százmilliók váltották nemzeti valutájukat a bukásra tervezett euróra. Az Eurónak az volt a feladata, hogy elbukjon.

A fentiek ismét megerősítik a történelem és a jelenlegi „szuverén” válság – amit egyes EU képviselők egymás között nyilván „lehetőségként” emlegetnek – irányított természetét.

Miért pont egy szuverén válság lett ez a lehetőség? Mert ezt a legkönnyebb irányítani. Így működik a világ. A Világbank milliárdokat ad kölcsön a korrupt kormányoknak, majd jön az IMF a „megszorításaival”, magasabb adókkal, a szolgáltatások, támogatások csökkentésével és a privatizációval.

A nyugati uralomnak ezt a dupla ágyúlövését megtapasztalta a fejlődő világ is. Ami szokatlan, hogy most ugyanezt a taktikát egy első világbeli kontinensre, Európára alkalmazzák. Ezen nem kell meglepődni, hiszen a cél az volt, hogy először kipróbálják és finomra hangolják a receptet a fejlődő országokon, ahol reményeik szerint senki sem veszi észre, hogy mi történik, mielőtt bevetnék a nyugat ellen. Nem lehet elégszer ismételni: a bankárok nem idióták. A banki döntéshozók nem vártak azonnali megtérülést.

Érdemes elgondolkozni Merkel megfogalmazásán. Minden jel szerint úgy gondolja, hogy már nincs rejtegetni valója. Nyíltan kimondja, hogy mindezt régóta tervezik. A folyamat megállíthatatlanul halad előre és valószínűleg ez a hirtelen őszinteség oka.

A Portugáliának, Spanyolországnak, Görögországnak, stb. adott milliárdok csupán gyengén álcázott kenőpénzek. Görögországban például jelenleg is folyik egy per egy neves riporter és a görög „hatalom” között. A riporter bűne, hogy nyilvánosságra hozta azoknak a görög politikusoknak a nevét, akik svájci bankszámlával rendelkeznek. Ez sem meglepő. Amikor egy európai politikus kísértést érez, hogy beszóljon az eurokratáknak, két variáció lehetséges: vagy szürke-öltönyös látogatói érkeznek egy svájci bankszámla nyitásához szükséges papírokkal vagy lejárató kampány áldozatává válik. A nevezett újságíró 2000 görög bankszámla tulajdonos nevét hozta nyilvánosságra.

Természetesen David Cameront sem kell félteni. Angela Merkelhez hasonlóan, ő is pontosan tudja, hogy mi folyik, hiszen mindketten a banki elitnek dolgoznak, ami a társadalom legfelsőbb rétegeit immár teljesen behálózva, egy világkormány felállítását tűzte ki céljául.

Az oktatás, a politika, a katonaság, az agytrösztök, a főáramú média, a modern civilizáció minden területe az irányításuk alatt áll és egyetlen célt szolgál. A kivitelezési mechanizmus maga az irányított történelem, a finanszírozást a központi banki monopólium szolgáltatja, a stratégia pedig a merkantilizmus.

Szeretnénk, ha mindenki értené, semmi misztikus nincs jelenlegi paradigmánkban, hiszen az elit tetteit is lehet elemezni. El kell fogadni, hogy létezik egy hatalmi elit, ami a világkormány felé tereli a világot, miközben aprólékos gonddal ügyel az egyes „katasztrófák” részleteire. Nem kristálygömbből olvassuk ki a jövőt, csupán eltökélt szándékunk, hogy önámítás nélkül szemléljük az előttünk folyó eseményeket és az Internet erre egyelőre kiváló lehetőséget biztosít.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.11.14. Bankunió – Barnier nem zárja ki a szerződésmódosítást

2012.11.04. Van Rompuy: Skóciának át kellene gondolnia függetlenedési…

2012.11.01. Életbe lépett a shortolásra vonatkozó szigorúbb uniós szabályozás

2012.10.31. Tony Blair: az EU-nak elnök kell

2012.10.29. Az euróövezeti válságkezelésben túl nagy a teher az adós…

2012.10.23. Az EU központosítása ellen szólalt fel a brit külügyminiszter

2012.10.19. Uniós vezetők: január 1-ig elkészül a közös bankfelügyelet jogi…

free counters