A történelem ismétli önmagát

Visszatekintve az 1930-as évekre megállapítható, hogy a német nép biztonságban érezte magát, elvégre egy köztársaságban éltek, ahol szigorú törvények határozták meg, hogy mit tehet, de főleg mit nem tehet a kormány. A németek nem akarták megváltoztatni az önmagukról alkotott képet, ezért amikor a kormány túllépte a hatáskörét a nép úgy tett, mintha nem történne semmi. Ez az önbecsapás vezetett a II. világháborúhoz.

Amikor a Reichstag leégett, a németek nem voltak hajlandók meghallani azokat a hangokat, amelyek a tűz keletkezését Hitler titkos gyújtogatásában látta. Nem volt bátorságuk szembenézni a valóságot bemutató bizonyítékokkal. Nem voltak hajlandók észrevenni a kormány hazugságait és csalásait.

Amikor Hitler a szigorú német törvények ellenére ideiglenesen különleges felhatalmazást kért, hogy hatékonyan harcolhassanak a terroristákkal szemben, a nép engedett. Az ideiglenes állapot fennmaradt az ország totális elpusztulásáig.

Amikor Hitler emberei megjátszottak egy lengyel támadást, a német nép nem kérdezték meg magától, hogy ugyan már miért lennének a lengyelek olyan hülyék, hogy megtámadják az állig felfegyverzett Németországot, hanem hallgattak, Németország pedig belépett egy háborúba.

Hitler tudta, hogyan kell irányítani egy népet. Tudta, hogy az embereknek célt kell adni egy háborúhoz. Ezért a katonákat okkal ok nélkül kitüntették, legyen mire büszkének lenni. Hitler lemásolta a Római birodalom győzelmi parádéit, beültetve a katonák fejébe a verhetetlenség téveszméjét.

Mivel a szemtől szembeni gyilkolás embert próbáló, Hitler követői hatalmas összegeket költöttek csodafegyverek, vadászgépek, tengeralattjárók, nagy hatótávolságú ágyuk, cirkáló rakéták kifejlesztésére, amikkel el lehetett kerülni a szemtől szembe történő gyilkolást.

A német nép belépett a II. világháborúba, de nem azért mert bátrak voltak, hanem azért, mert gyávák voltak, hittek a csodafegyvereikben, és amikor a csoda köddé vált, a németek elveszítették a háborút.

Az amerikai nép biztonságban érzi magát, elvégre egy köztársaságban élnek, ahol szigorú törvények határozták meg, hogy mit tehet, de főleg mit nem tehet a kormány. Az amerikaiak nem akarták megváltoztatni az önmagukról alkotott képet, ezért amikor a kormány túllépte a hatáskörét a nép úgy tett, mintha nem történne semmi.

Amikor a World Trade Towers felhőkarcolói leomlottak az amerikaiak nem voltak hajlandók elfogadni azokat a hangokat, amelyek a tornyok leomlását a kormány titkos munkájaként látta. Nem volt bátorságuk szembenézni a valóságot bemutató bizonyítékokkal.

Most, hogy a kormány ideiglenesen különleges felhatalmazást kér az amerikai alkotmány határozott tiltása ellenére, a nép beleegyezik, mert erre a terrorizmus elleni harc miatt van szükség. Ez az ideiglenesség természetesen legalább annyi ideig fog tartani, mint amennyi ideig a németeknél tartott.

Amikor a kormány emberei felhívják a nép figyelmét az afgán veszélyre, senkinek se jut eszébe megkérdezni, hogy vajon miért lennének az afgánok olyan hülyék, hogy megtámadják Amerikát? Így aztán az amerikaiak azt veszik észre, hogy hadban állnak Afganisztánnal.

Az amerikai kormány tudja, hogyan kell irányítani egy népet. Tudja, hogy az embereknek célt kell adni egy háborúhoz. Ezért a katonákat okkal, ok nélkül kitüntetik, legyen mire büszkének lenni. A Pentagon beülteti a katonák fejébe a verhetetlenség téveszméjét.

Mivel a szemtől szembeni gyilkolás embert próbáló, a Pentagon hatalmas összegeket költött csodafegyverek, vadászgépek, tengeralattjárók, nagy hatótávolságú ágyuk, cirkáló rakéták kifejlesztésére, amivel nem kellett szemtől szembe gyilkolni. Nem kellett szembenézni a gyilkolásaikkal.

Az amerikai nép elfogadja a terrorista ellenesnek kikiáltott háborúkat, de nem azért mert olyan bátrak, hanem azért mert gyávák, és ezért nem hajlandók észrevenni a bizonyítékokat, amelyek szerint kormányuk éjjel-nappal hazudik és hazudni fog mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a csodafegyvereik ellenére egyik háborút se fogják megnyerni.

Ebből az a tanulság, hogy nehéz rádöbbenni, hogy egy tirannus vezeti az országot, főleg akkor, amikor a média a tirannus mellett áll és elhomályosítja a tisztánlátást.