A gépek forradalma?


A 2003-as iraki invázió során az Egyesült Államok fegyveres erői alig néhány emberi vezérlés nélküli eszközzel rendelkeztek, melyek csak a légierőnél voltak rendszeresítve és közülük egyik sem volt fegyverzettel felszerelve. Néhány év leforgása alatt az Egyesült Államok robothadereje több mint 7000 géppel gazdagodott a légierőnél, és több mint 12000 földi robot harcjárművet állítottak szolgálatba. Az USA katonai rendőrségének dokumentumai is alátámasztják, hogy tervbe van véve az autonóm fegyverrendszerek számának növelése. A védelmi hivatal az emberi vezérlés nélküli rendszerek alkalmazásával a karhatalom teljes átalakítását akarja véghezvinni, ami az emberi irányítás és döntéshozatal teljes háttérbe szorítását jelenti a közeljövőben. A Joint Robotics Program Master Plan évente a kongresszus elé kerül jóváhagyásra és folyamatban vannak az első genenerációs UGV-k fejlesztései (szárazföldi drónok), melyek a rendészet terén lesznek alkalmazva.

A hadsereg külön robotikai programmal rendelkezik a 2035-ös évig bezárólag, ami az egészen kisméretű mikro-drónoktól a nagyméretű drón helikopterek fejlesztéséig terjed. Az USA haditengerészetének víz alatti drónokról írt 2004-es jelentése a következőket írja: „Miközben sokan ezt még csak a lehetséges jövőnek tartják, az újabb fejlesztésű UUV-k már érzékelik, bemérik, azonosítják, becélozzák és megsemmisítik a célpontot – mindezt automatikusan, emberi beavatkozás nélkül. ”Az USA légierő is arra törekszik, hogy az emberi részvétel jelentette kockázatokat a minimálisra csökkentsék, és azt lehetőleg a felsőfokú döntéshozatal szintjéig szorítsák vissza. A programozás során figyelembe veszik nem csak a hírszerzés által szolgáltatott információkat, de például a jogrendszert is, így az emberi vezérlés nélküli eszközök számára fejlesztett mesterséges intelligencia a harci helyzetben emberi beavatkozás nélkül olyan döntéseket hoz, melyeket utólag nem lehet a jogi rendszerrel szembeállítani. A bevetések után így az egyetlen kérdés az marad, hogy az egyes országok egymás jogrendszereit mennyire ismerik el.

Vonatkozik ez nem csak az Egyesült Államokra – Anglia, Japán, Kína, India, Oroszország, Pakisztán és Irán, valamint több mint 40 további ország használ többé-kevésbé fejlett katonai robotikát. Az International Institute for Strategic Studies összesen 11 országban rendszeresített 56 különböző típusú UAV-t tart számon. Irán a hivatalos bejelentés szerint 2010-ben sikeres teszteket hajtott végre egy nagy hatótávú támadó drónnal (Karrar). Teherán szerint az új típusú UAV csapásmérő erő segítségével 1000 kilométer távolságból tud célpontokat megsemmisíteni, ami már lehetővé teszi, hogy az iráni csapásmérő erő elérje Izraelt. Ez év júniusában Izrael lelőtt egy a Hezbollah által indított drónt. A Pakistan Today szerint Pakisztán is fejleszti saját drón csapásmérő erőit, melyeken új típusú célzó berendezéseket használnak. Oroszország is saját programmal válaszol a jelentkező kihívásokra, ezt a célt szolgálja a jövő gerillaharcaira fejlesztett MRK-27 BT, amely az eddigi tesztek során minden követelménynek megfelelt. Kína a dróngyártásban elsősorban telítetlen nemzetközi piacokat és tekintélyes bevételeket lát, komoly előrelépéseket értek el a P.W. Singer fejlesztésében, melyet akár az Egyesült Államok, elsősorban exportra gyártanak.

2010 novemberében a nyugati megfigyelők igencsak meglepettnek látszottak, mikor egy kínai légiparádén 25 különböző típusú kínai drón tűnt fel. 2011 májusában újabb típusokat mutattak be, melyek kifejezetten a katonai rendőrség számára és terrorizmus ellenes műveletekre lettek kifejlesztve.
Ezek a modern haditechnika leginkább meghatározó eszközei, és ez még csak a kezdet, mely várhatóan teljes egészében átformálja a hadviselés formáit. A robotikai kutatások mára megközelítették azt a szintet, ahol nemsokára elérhetővé válik, hogy a hadsereg önállóan működő, emberi beavatkozás nélkül is döntéshozatalra képes eszközöket telepítsen a legkülönbözőbb feladatokra. A világ vezető nagyhatalmai többek között a szállítási rendszer automatizálásán dolgoznak – olyan szállítóeszközök lesznek rendszeresítve, melyek emberi vezérlés nélkül haladnak a célterület felé, így szükségtelenné válik az emberi vezérlés védelme miatt alkalmazott páncélozás, ami az üzemanyag felhasználást is nagy mértékben csökkenti.

A harctéri robotok felhasználása egyre terjed, az Egyesült Államok kongresszusa már évekkel ezelőtt jóváhagyta, hogy a 2015-re az amerikai földi haderő egyharmadát drónokkal kell feltölteni, és jelenleg is ennek megvalósítása foglalja le az amerikai költségvetés egy jókora szeletét. A hadsereg gépesítésén világszerte több ezer robotikai cég dolgozik, és az egyes országok ebben a világpolitikai helyzetben nem tehetik meg, hogy lemaradjanak az újonnan kibontakozó versenyben.

Ma a katonai robotika közel minden környezetben megtalálható: földön, vízen, levegőben, de még az űrben is. A méretben, formában is hatalmas eltérések mutatkoznak, kezdve a rovar méretű kémtechnikáktól a ma elterjedt utasszállító repülőgépek méretét meghaladó tömegpusztító fegyverekig. Többek ezek közül már rendelkeznek automatikus célzó és támadó berendezésekkel. A legmodernebb fejlesztések közt vannak több ezres rajokban együtt mozgó rovar formájú drónok, de nagy erőfeszítések történnek az emberi testfelépítés leutánzására is. A technikailag fejlett országok katonai szakértői többnyire megegyeznek abban, hogy a jövő háborúinak kimenetelét a teljesen automatizált rendszerek fogják vívni. Jól kivehető irányvonal emellett az ember harcképességét gépek beültetésével növelő hibrid technológia fejlődése is.

A haditechnikai fejlődés iránya

A jelenleg leginkább elterjedt, emberi vezérlés nélküli rendszerek a levegő-föld rakétákkal felszerelt légi eszközök. A Pentagon kérésére a kongresszus a 2012-es költségvetésből közel 5 milliárd dollárt különített el a légierő drónjai számára. Az amerikai légierő jelenleg a világ minden pontjáról élő videokapcsolatot biztosító távvezérlésű drónokat használja felderítésre, és ugyanezen drónok továbbfejlesztett változatai vannak felszerelve légicsapások végrehajtásához szükséges fegyverzettel is. Az Egyesült Államok a tervek szerint nem csak a nyugati határvidéken és azon túl, hanem a hátország légterében is több ezer drónt fog készenlétben tartani, és a tízéves gyártási program végére mintegy 30000 drón áll majd az amerikai hírszerzés szolgálatában.
Jelenleg a légierő által rendszeresített eszközök közt legkisebb méretű az RQ-11B Raven felderítő drón, melyet kézi vezérléssel irányítanak, legnagyobb méretű pedig az MQ-9 Reaper, amely 1300 kilogrammig képes robbanótöltetek hordozására. A leggyakrabban alkalmazott eszköz azonban a Hellfire rakétákkal felszerelt MQ-1 Predator, melyet az amerikai légierő igyekszik minden ország légterébe bejuttatni, ugyanis ezzel az eszközzel gyakorlatilag egy gombnyomás segítségével lehet légicsapást mérni a világ bármely pontján, ujjnyi pontossággal.

Az amerikai védelmi hivatal „A jövő ember nélküli légi rendszereinek kiképzése, bevetése és fenntarthatósága” című jelentéséből kiderül, hogy az Egyesült Államok területén belül már most is drónok tömegei teljesítenek szolgálatot.

Az amerikai védelmi hivatal kiterjeszti a robotikai kutatásokat olyan új gépekre is, melyek képesek vezetni a korábban ember által irányított eszközöket, de hegymászásra, tűzoltásra specializált, illetve olyan gyártási rendszerek kidolgozása van folyamatban, amely lehetővé teszi a drónok emberi beavatkozás nélküli, teljes automatizált gyártását. A Defense Advanced Research Project Agency (DARPA) 2 millió dolláros jutalmat ajánlott fel olyan robotok fejlesztéséért, melyek képesek használni az ember által használt eszközöket és közre tudnak működni a természeti katasztrófák utáni állapotok helyreállításában, a romok eltakarításában és házak újjáépítésében. A DARPA újonnan megkezdett programjai a védelmi kérdések, űrkutatás és automatizált gyártás köré összpontosulnak. Az afganisztáni tapasztalatokat figyelembe véve kezdtek egy olyan, hatlábú robot gyártásába, ami könnyen mozog homokos, sziklás területeken. Az eszköz infravörös érzékelőkkel van felszerelve a tér minden irányába, és felépítése lehetővé teszi, hogy akár tíz méter magas falakra felugorjon, miközben a gépet irányító katona a veszélyzónától akár 700 méterre tartózkodik.

A hadseregek által használt szárazföldi drónok közül a legelterjedtebbek azok a kisméretű lánctalpas gépek, melyeket kifeje-zetten utcai harcra fejlesztettek ki, de mégis a legkülönbözőbb terep-viszonyokon alkalmazhatóak.
Eredetileg gránátvetővel és különböző robbanószerkezetekkel voltak felsze-relve, mára azonban a legkülönbözőbb érzékelőkkel – beleértve a kép, hang, és kémiai alapú felderítést – lettek felszerelve. Ezek mindegyike gépfegyverrel, gránátvetővel és tankelhárító fegyverzettel felszerelt gépezet. A későbbiekben megjelent a Packbot, melyet az USA hadseregének megfelelő szabványok mentén városi felderítésre optimalizáltak, ez a gép egy mechanikus karral is rendelkezik.

A nagyobb méretű katonai robotok gyakorlatilag kamionok vagy a korábbi tankok szabványa alapján gyártott gépek fejlett fedélzeti számítógéppel felszerelve. Ezeknek a kezdetleges formáit robbanóanyagok eltávolítására, barikádok elbontására fejlesztették ki, emiatt többnyire robotkar vagy vágóeszköz a járműre szerelt elsődleges eszköz, de vannak köztük a harcképtelenné tett járművek elvontatására és teherszállításra specializált eszközök. Újabb keletűek azok az aknaszedésre kifejlesztett kisméretű drónok, melyek a gyalogság előtt haladva aknamentesítik a terepet. A Robotic Armored Assault System (RAAS) és az Armed Robotic Vehicle (ARV) az USA hadserege számára fejlesztett eszközök, melyek maximum 1 tonna súlyú terhet képesek elhordani az útból, és igény szerint felszerelhetőek gépfegyverrel vagy Hellfire rakéta indítására alkalmas toronnyal.

A Pentagon megpróbálkozott kisebb, rovarszerű drónok fejlesztésével is, ezeket elsősorban robbanóanyagok felkutatására és a célpont fedélzeti számítógépébe való bejutással a fedélzeti elektronika tönkretételére akarják alkalmassá tenni.

A haditengerészet sem jelent kivételt az újonnan kibontakozó irányvonal alól. Az amerikai haditengerészet kifejlesztett egy négy láb hosszú, SeaFox nevezetű eszközt külön arra az esetre, ha Irán lezárná a Hormuzi-szorost. Alapjaiban véve ez egy távirányítású tengeralattjáró, melyet a terület aknamentesítésére használ-nának. A kisméretű robot-tengeralattjáró önműködően felderíti a területet, és felrobbantja magát az aknával együtt. Egy másik újonnan napvilágra került víz alatti projekt a Proteus, szintén egy robot tengeralattjáró, melyet először 2012. szeptember 11-én teszteltek. Ez az eszköz összesen kétszáz kilogrammnyi robbanóeszköz és a haditengerészet különleges alakulatainak gyors, víz alatti szállítására lett kifejlesztve – egyidejűleg hat fő szállítására képes.

Föld-körüli felderítésre alkalmas drónok

Az X-37B egy többszöri felhasználásra alkalmas űreszköz. A program elvileg titkosított, de az X-37B tervezéséről mégis sok információ jutott napvilágra és mondhatni nyíltan beszélnek róla, bár az eszköz rendeltetésére többnyire kitérő válaszokat adnak. Az eszköz mérete egynegyede a korábban használt űrsiklókénak és saját hajtóművel rendelkezik, amivel rövid idő alatt orbitális pályára állhat és azt kilenc hónapon át tartani is képes.

Az eszköz egyik lehetséges rendeltetése, hogy alacsony föld-körüli pályán mozogva felderítést végez háborús térségekben és más országok stratégiailag fontos területei felett. Az Egyesült Államok az eszköz indítása óta már több kiegészítő modult is utána küldött, és egyre több találgatás lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az X-37B valójában föld-körüli pályára állított csapásmérő erő. Régóta vádolják az Egyesült Államokat azzal, hogy fegyvereket telepít az űrbe, és bár a kormány ezt mindvégig tagadta, nehéz elképzelni, hogy nem élnének egy olyan lehetőséggel, amivel a Föld bármely pontjára nagy távolságból, kockázatok nélkül támadást intézhetnek, vagy kiiktathatják más országok katonai műholdjait. Orosz katonai szakértők szerint az X37-B a NATO és Oroszország közötti rakétavédelmi vitára adott válasz a Nyugat részéről.

Következtetések

A robotika egyre növekvő megbízhatósága lassan átformálja a modern hadviselés minden formáját. Ennek több fontos következménye van. A tradicionális hadviselésben az ember dönt arról, hogy a fegyver elsüljön-e vagy ne. Ahogy a robot haderő egyre önállóbbá válik, ez a kérdéskör is megváltozik. A robotok automatizálása felé mutató irányvonal azt vonja magával, hogy ezek az eszközök – pl. egy drón – lőni fognak, mielőtt lelőnék őket. Több ilyen gépezet már most emberi beavatkozás nélkül működik, amivel harctéri viszonyok közt több másodpercet is nyerhetnek. Az újonnan fejlesztett gépezetek maguk hozzák meg a legfontosabb döntéseket, mérlegelik a veszélyt, és az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a drónok alkalmazása során – a rövidebb reakcióidő miatt – jóval kisebb veszteséggel kell számolni. Viszont fennáll annak a veszélye, hogy a drón fölött valaki átveszi az irányítást. Így a jövő hadszínterén a fő fejlődési vonal nem csak a drónok automatizálása felé mutat, a drón haderő irányítása és az ellenőrzés megtartása is olyan arányú technikai tudást fog szükségessé tenni, amely a hadviselést majd alapjaiban átalakítja és kibertér-orientálttá teszi.

Az Egyesült Államok hadseregének gépesítése komoly aggodalmakat váltott ki az orosz és kínai vezérkar soraiban. 2010 áprilisában az Egyesült Államok bejelentette, hogy az amerikai haderő a következő két évtized során megszabadul valamennyi atomfegyverétől. Csakhogy ezen a technológiai szinten már nem az atomfegyver a tényező, nem véletlen tudnak a technológiailag fejlettebb országok egyre szélesebb körű együttműködést felmutatni a nukleáris leszerelés terén. Az új fegyverrendszerek fejlesztése kiszámíthatatlan következményeket von maga után, ugyanis miközben az atomfegyverek köré már nemzetközi szabályozások és közös ellenőrzésű megfigyelő szervezetek hálózata épült, az új típusú fegyverrendszerekre azonban semmilyen nemzetközi jogi szabályozás nem vonatkozik. Könnyű a drónok mesterséges intelligenciájának jogi háttérhez igazítása, mert erre vonatkozóan semmilyen jogi előírás nincs érvényben. A következő évtizedek nagy kérdése, hogy az Egyesült Államok még a széthullása előtt rendszeresíteni tud-e az ország egyben tartásához elegendő mennyiségű gépi haderőt – mert az emberi tényezővel komoly problémák lesznek ezen a téren.

Molnár István

Forrás: www.hidfo.net


Kövess minket a Facebook-on!

2012.11.23. Jogvédők a gyilkos robotok betiltását szorgalmazzák

2012.11.12. Kína rejtélyes űrrepülője borzolja az amerikai kedélyeket

2012.11.09. Irán meg fogja akadályozni légtérének megsértését

2012.10.31. Kesztyűt dobott a DARPA a robotoknak

2012.10.29. Már a tengeri ütközet is távirányítású lesz

2012.10.25. Japán robothét 2012

2012.07.10. Gondolattal irányított robot avatártest

free counters

3 gondolat “A gépek forradalma?” bejegyzéshez

  1. A kérdés mindig az, hogy mennyit mondanak el abból, ami a haditechnikában már létezik?
    Mindig csak egy töredéket abból, ami elmondható. A lényegről viszont síri csend, amit jelen esetben tényleg hullaszag leng körül.
    Ha Verne Gyulára gondolok, mára már minden megvalósult az ő sci-fi-jéből.
    Ha a Terminátorra gondolok, csak idő kérdése a “szuper robotagy öntudatra ébredése”
    Homo sapiens! Quo vadis?
    Ark

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s