Börtönben élünk?

Megfelelésünk nem csak saját magunk által alkotott korlátaink irányába figyelhető meg, de minduntalan próbálunk a külvilághoz is igazodni. Ez természetes is, azonban csak az egészséges szocializáció szintjéig. Mégis, a legtöbben ezen túllépve ésszerűtlenül próbálunk megfelelni mindennek és mindenkinek környezetünkben.

Bontsd le korlátaid — “Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.” (John C. Maxwell)

A problémákat mindenki szelektíven érzékeli annak függvényében, hogy az mennyire passzol bele saját elvárásaink alkotta világképünkbe. Ezeknek az önmagunk által alkotott képeknek az átformálása azonban minden személyiség számára nagyon nehéz feladat. Saját elvárásaink támasztotta folyamatos megfelelési kényszerünk tudatában félünk a sikertelenség gondolatától, félünk a környezetünk véleményétől. Így építjük meg saját börtönünket, és így válunk a legjobb börtönőrökké is.

A alábbi videóban David Icke osztja meg elképzeléseit a kényelmi zónáról, ami társadalmunkban az egymáshoz valamint az általánosan elfogadott dogmákhoz való hasonulást idézi elő:

A végére egy vicc, ami jól alátámasztja a videó mondandóját:

Szent Péter látogatást tesz a pokolban, személyesen Lucifer kalauzolja.
Ahogy mennek, egyszer csak feltűnik egy nagy üst, amiben emberek főnek: körülötte fegyveres őrök ütlegelik vissza azokat, akik megpróbálnak kimászni.
Szent Péter megkérdezi:
– Ezek kik?
– Ezek itt oroszok.
Mennek tovább, következik egy másik üst, de itt már csak egy tábla van mellette: “Kimászni tilos!” – és valóban, senki sem mászik ki.
Szent Péter csodálkozik:
– És ezek kik?
– Ezek itt németek.
Következik a 3. üst: de itt se őr, se tábla.
Szent Péter döbbenten kérdezi: mégis hogyan lehetséges ez?
– Ezek itt magyarok. Nekik nem kell semmi, ők visszarántják egymást…

A korlátaink abból fakadnak, hogy mi elhitettük magunkkal azokat. 🙂