Tudatosan élem az életem…

Lehet, hogy csak azért, mert nap mint nap foglalkozom a témával, de egyre több embertől hallom, és könyvben, weblapokon olvasom azt, hogy a tudatosság a legfontosabb. De mégis mit jelent ez a szó?

A tudatosság számomra azt jelenti, hogy képes vagyok önmagamra, egy adott helyzetre kívülről – vagy felülről – rátekinteni és meg tudom állapítani azt, hogy “ez van”. El tudom fogadni azt a helyzetet és végeredményt, ami a múltbéli gondolatok, cselekedetek – vagy akár csak a sors – következménye a jelenben. Nem tiltakozom ellenük és nem ítélkezem felettük, mert tudom, hogy egy bizonyos elmeműködésből fakadó cselekvés hozta létre azt, ami MOST van. Vagyis a múlt következményeként bekövetkezett jelen pillanat “olyan, amilyen”. Olyan, amilyenné tettük, közösen, vagy tettem én, vagy a sors. Ez a pozitív(!) és negatív végeredményre egyaránt igaz és azért írtam, hogy a sors is okozhat ilyet, mert vannak olyan szomorú balesetek, melyek (látszólag) rajtunk kívül állnak és nagyon megnehezíthetik az életünket, mégis – életbevágóan – fontos elfogadni a létezésüket.

A felismerés egyik kulcsa, hogy a nem cselekvés is cselekvés. Ahogy Edmund Burke, a XVIII. században élt ír filozófus mondta: “A gonosz győzelméhez elegendő az, ha a jó emberek nem csinálnak semmit.” Ez azért fontos pont – meglátásom szerint -, mert ha az ember ezt megtanulja és képes a jelen pillanatra objektíven ránézni, akkor se a világra, se önmagára nem haragszik azért, ha nem tetszik a végeredmény. Amit érzel és tapasztalsz az van és a saját életedben Te vagy érte a felelős. Átéled, átjár az öröm, eufória, fájdalom, bánat stb. energiája és megéled a jelen pillanatot mindennel, ami benne van. Amikor meditálsz, akkor is ez történik. Jelen vagy (=leállítod a folyamatosan múltba és jövőbe tekintő elmédet) és ítélet nélkül megtapasztalod a most valóságát. Ahogy egy kedves régi barátom mondta egyszer: megéled a van-ságot. Állati hülyén hangzik, tudom. De ha már valami megtörtént, mi mást lehet tenni? Mérgelődsz, ítélkezel, tépelődsz, vagy mi? Most komolyan: nem elég az a végeredmény, ami nem tetszik, még ki is akarsz magaddal tolni azzal, hogy csupa rossz érzést keltesz magadban?

Mégis, “mire jó akkor ez az egész?”, merül fel a kérdés, teljesen jogosan. A válasz pedig nagyon egyszerű: a jövő a jelen döntéseinek csodálatos következménye. Ha a most-ban igazságot, szeretetet, megbecsülést, figyelmet teremtesz, akkor a jövő ezekkel lesz tele. A jelenlegi tudatossági mozgalmaknak főleg az a célja, hogy felhívja az emberiség figyelmét arra, hogy a jelen az csak egy következmény, a múlt döntéseinek a következménye. Ha pedig ez sokunknak nem tetszik, akkor lehet – el lehet kezdeni INGYEN! – rajta változtatni MOST. Nem “oké, majd a jövő héttől nem leszek erre az emberre mérges, de most megyek és ásóval szétverem a fejét”, hanem döntést hozol, MOST. Inkább: “Odamegyek és megölelem. Ahogy ő viselkedik, az őt minősíti, ahogy én, az meg engem.”

Döntés. De gyönyörű és kifejező ez a magyar szó. Fogod az előtted lévő elmédben létező akadályt (falat) és ledöntöd. Szabad az út a jövő felé, amit teremteni akarsz.

A tudatos döntés nem félelemből, hanem szeretetből fakad, leglényegesebb tulajdonsága pedig az, hogy felelősséget vállalsz a döntésért! Nem valami ellen, hanem valamiért hozod meg a döntést. Szeretet lesz benne, mert rá fogsz jönni, hogy csak az épít, semmi más. A szeretetben ugyanis az a jó, hogy én érzem, tehát nekem jó. Hogy is mondta Mahatma Gandhi?

Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél!