A globális elit lebontja az állásait a nyugati országokban

Egy nem is olyan régi tárgyalási időpontjukból a Rothschildék mint “pénzügyi tanácsadók” és a Spanyol Aranyhegy nemesfém feltáró cég igazgatótanácsa között ismét arra lehet következtetni, hogy a Rothschild család a világ aranyellátását a “fejlődő piacok” és központi bankok irányába mozgatja el világszerte, megerősítve ezzel a család monopolhelyzetét mire a hatalmuk nyugaton hanyatlásnak indul.

A brit-kolumbiai székhelyű nemesfém feltáró cég igazgatótanácsa Rothschildékkal a “stratégiai lehetőségek újraértékelése a részvényértékek maximalizálásának érdekében” című munkatalálkozót tartottak. 2012. július hónapban a Spanyol Aranyhegy ügyvezetője, Brian Groves arról dicsekedett a Resource Clips internetes napilapnak, hogy a feltárás Brit-Kolumbiában egy “több millió unciás projekt” és ez a projekt egy “hatalmas globális kapcsolatrendszerrel” van megtámogatva.

Valójában ez a nem is olyan régi tanácskozás a Rothschild pénzügyi szakembereivel (akik valójában több száz év tapasztalatával bírnak ilyen ügyekben) már növelte is a cég értékét, ezzel új magasságokba (vagy mélységekbe) repítve a nemesfém feltáró és előállító céget. Ami szintén egy biztos jel a felhalmozásra, hogy a Rothschild család jobban belefolyik az arany feltárási, előállítási és kereskedési fázisaiba is.

A 21. század elején arra utaló jelek voltak, hogy Rothschildék visszavonulnak az arannyal folytatott üzelmeiktől. Lord Jacob Rothschild bejelentésével, miszerint a “befektetése”, a RIT Capital Partners “meglovagolta az aranyár körüli mizériát, ám mostantól fokozatosan eladói álláspontot vesz fel” sok elemző azt a következtetést vonta le, hogy a család kiszáll az aranybefektetésekből. Jacob Rothschild kijelentette 2012-ben:
“Magánvéleményem szerint egyre növekvő figyelemmel kell kísérni a veszélyes befektetéseket, ami sok országot szembe fog állítani egymással, különösen a fejlett világban lévőket. Ezen aggodalmak ellenére mi továbbra is kihasználjuk azokat számunkra vonzó régiókat, de elővigyázatosak maradunk a befektetett tőke mértékének megfelelően.”

2004-ben Rothschild már megkongatta a vészharangokat (ami elég nagy hullámokat vetett a világ pénzügyi köreiben) hogy a család kiszáll az aranyban tartott befektetésekből. 2004 áprilisában a Telegraph Brit internetes hírportál megírta: “A befektetési bank, ami 1919 óta elnökölte a londoni találkozókat, ahol az arany világpiaci ára beállításra került, kivonul a piacról.”

2011-ben kiderült, hogy miért és hogy manipulálta a Rothschild család az arany világpiaci árát lefelé.

Ezen korai jelek ellenére, hogy a Rothschildék feladják az arany érdekeltségeiket (ami azért úgy festett, mint egy gyakorlott illuzionista elterelő trükkje) a fent említett találkozó a Spanyol Aranyhegy céggel egy világos jele annak, hogy az arany még mindig egy fontos részét képezi a család stratégiájának, ahogy évszázadokon keresztül az volt. Ezek a kezdeti manőverek csupán arra szolgáltak, hogy az arany iránti befektetői érdeklődést és az arany árát lejjebb vigyék, majd később, amikor az ár elérte a lehetséges legalacsonyabb szintet, nagy mennyiséget tudjanak belőle venni olcsón. Egy ilyen terv okait magyarázza Jeff Thomas egy 2012-es írásában:
“Sok közgazdász azt jelezte előre, hogy az euró és a dollár összeomlása után újra egy arany-alapú gazdaság fog következni. Ez egy természetes következmény, mivel a központi valuta [világ-valuta] koncepciója úgy vicc ahogy van.”

Emiatt, fejti ki Jeff Thomas, az aranyfelhalmozás az újraelosztás célja miatt történik a későbbiekben a kiemelt államok között (mint pl. az Unió és Kína), amit a globális elit már kijelölt előre, mint a jövő világának a gazdasági és politikai motorjait, miután a régi világ kihunyt:
“Teljesen lehetséges, hogy az összes valuta kap egy vérfrissítést és ennek hatására kialakulnak világszinten az arany-alapú valuták. Ha ez megtörténne, az országok, amik a legnagyobb aranytartalékokkal rendelkeznek, kerülnének gazdasági élvonalba azonnal.”

Jelenleg úgy fest, ez a tendencia. Az Edmond de Rothschild vezette francia székhelyű befektetéskezelő vállalat írja a 2013-ra vonatkozó analízisében, az úgynevezett “fejlődő piacok” már most is egyre nagyobb szeletet vesznek ki a világ aranykészletéből: “Megnyugtató, hogy a fizikai értékesítés jól indult India és Kína növekvő keresletével A kínaiak a Holdújév kezdete előtt vásárolnak, az indiaiak pedig magasabb vámot vetnek ki az import aranyra. Ezzel egy-időben, a központi bank fokozottan vásárol. 2012-ben 536 tonnát vásároltak (ez 17%-os növekedés a 2011-es adatokhoz képest) ami az összes vásárlás 13%-a.”

Edmond de Rothschild másik cégétől, az “Aranygömb”-től is rendelkezésre áll egy dokumentum, ami a globális aranykereskedelem veszteseit, nyerteseit és résztvevőit elemzi. Az egyik bekezdésében azt a felismerést teszi, hogy az európai nemzetek vonakodva szabadulnak meg az aranykészleteiktől, viszont a jelenlegi tendencia az arany keletre [Ázsia] áramlása:
“Az európai államok nincsenek nyomás alatt hogy értékesítsék az aranykészletüket, mivel azok értékileg jóval az adósságaik alatt vannak, és az aranykészletük egy része már egyébként is fedezetnek fel van ajánlva bizonyos kölcsönökre.”

Mialatt a legtöbb támpontját feladja a globális elit az USA-ban, új búvóhelyeket készítenek elő Kínában. A dokumentum azt a következtetést vonja le, hogy a nemesfém előállító és bányászó cégek nem mindig kellően lovagolják meg az arany árának emelkedését: “Az összes nemrégiben megtartott tanácskozásainkból, amit arannyal foglalkozó cégekkel tartottunk, azt a következtetést vontuk le, hogy az arany bányászati és feltárási projektek jobb irányítást igényelnek, a jobb hatékonyság létrejöttével a befektetők visszatérése lesz látható az arany árának tartós magasan maradásával. Néhány projekt már most elnapolt státuszba került a finanszírozás hiánya miatt.”

Ezek a nyilatkozatok a nemrégiben megtartott találkozót a Rothschildék és a Spanyol Aranyhegy között máris más perspektívába helyezik, nemde? Úgy fest hogy a Rothschildok ősi családja megjátszott egy látványos kivonulást az aranypiacról a század elején, egy indokkal: hogy előkészítsék az alacsony árú nemesfém felvásárlást, és az annak az újonnan kialakuló gazdasági motor államokba való elhelyezését. Amikor báró Benjamin de Rothschild-ot kérdezte az izraeli napilap, a Haaretz, hogy mik a család céljai Kína vonatkozásában, gondolkodás nélkül azt a választ adta, hogy “növeljük a jelenlétünket a régióban”.

Ahogy a globális elit lebontja az állásait a nyugati országokban, azzal a lendülettel mozgatja át az aranyat az új gazdasági pozíciókba, keletre.