A népesség jelentős csökkentése szükséges

Philip Cafaro, a Colorado egyetem professzora „Klímaetika és népességpolitika” címmel megjelent legújabb tanulmányában a „globális felmelegedést” nevezi a föld legnagyobb problémájának és természetesen a bűnbak ismét az emberiség. Az ENSZ Klímabizottságának többször megcáfolt állításait visszhangozva, a professzor sötétségről és végítéletről beszél tanulmányában (57. oldal):
„A tudósok szerint az emberiség megnövekedett igényei és ezeknek a földre kifejtett hatásai egy új korszakot vezetnek be: az Antropocén korszakot. A föld erőforrásainak ilyen önző és destruktív kisajátítását kizárólag fajközi népirtásnak minősíthetjük.”

Tehát a szerző egy geológiai korszakról, az „Antropocén” korszakról beszél. Azt természetesen elfelejti megemlíteni, hogy ha létezik egy örök tényező az éghajlattal kapcsolatban az az, hogy folyamatosan változik. Arról nem is beszélve, hogy a széndioxid éghajlat befolyásoló hatását számtalan tanulmány és neves tudós, éghajlatkutató megcáfolta már.

„Ideje elismerni a más fajokat ért igazságtalanságot, amit a klímaváltozás és más emberi támadások hoztak a bioszférára, így szükséges, hogy környezetvédelmi morálunkat és viselkedésünket ennek megfelelően változtassuk meg,” írja a professzor.

Amit pedig „viselkedés” alatt ért, az nem csupán egy egyszerű, barátságos „családtervezési” program. Szerinte a globális Armageddon elkerüléséhez drákói intézkedések szükségesek:

„Az ember szaporodásának megállítása mindenképpen elenged-hetetlen (de nem elegendő) feltétele a globális klímaváltozás katasztrofális változásának megakadályozására. Igazából a föld népességének jelentős csökkentésére lehet szükség, hogy ezt elérjük.”

Ez egy óriási fogalombeli különbség. Egy dolog megállítani a szaporodást és egészen más a lakosság jelenlegi számának jelentős csökkentése.

„… nagyobb esélyünk van elfogadható jövőt teremteni a föld szegényeinek, ha véget vetünk a lakosság növekedésének, amilyen gyorsan csak lehet. Lehetséges, hogy az emberi populáció csökkentésére lesz szükség egy ilyen jövő eléréséhez,” írja a professzor tanulmánya 54. oldalán.

Philip Cafaro ezt morális kérdésnek tekinti és ismételten hangsúlyozza, hogy a föld jelenlegi népességének jelentős csökkentése szükséges.

 

„Első lényeges állításom a tanulmány második részében a következő: a klímaváltozás elfogadható korlátaira vonatkozó konszenzus minimum azt követeli, hogy megállítsuk a föld népességének növekedését. Amennyiben ezeket a határokat komolyan vesszük, feltételezhetjük, hogy a jelenlegi népesség jelentős csökkentésére vonatkozó igény megalapozott. Látva milyen szerepet tölt be a népességnövekedés a klímaváltozás felgyorsításában, a jelenlegi körülmények között, az ennél visszafogottabb intézkedések nem nevezhetők etikusnak.”

Sajnálkozva, hogy az „IPCC (az ENSZ Klímaváltozásért felelős bizottsága) álláspontja szerint a népességszabályozás kérdése túl ellentmondásos” a professzor kijelenti, hogy „…a népesség kérdésének kezelése, megvitatása nélkül csak torz ítéletet alkothatunk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz szükséges lépéseket és ennek igazságos nemzetközi munkamegosztását illetően.”

A kötelező globális népességpolitika kérdésének fejtegetése közben Cafaro felveti az elkerülhetetlen kérdést: a szerinte szükséges intézkedések kötelező vagy önkéntes alapon működjenek.

„… a kényszer kérdését nem kerülhetjük el örökre. Sok progresszív író hiszi ebben a régióban, hogy az önkéntes eszközök elegendőek a népesség elfogadható szintre történő csökkentéséhez, de más helyeken és más időkben ez nem feltétlenül igaz, és nem feltétlenül igaz a XXI. vagy XXII. századi világ egészére.”

A professzor úgy gondolja, hogy a hatékony népességpolitikához kényszerre van szükség.

„Kína népességpolitikája nagyjából stabilizálta az ország lakosságát, míg más, kizárólag kényszermentes intézkedéseket alkalmazó országok lakossága (mint például Indiában), továbbra is gyors ütemben növekszik.”

A professzor nem kerülheti el az ilyen felemelkedőben lévő tudományos diktatúrával szembeni ellenállás kérdését.

„Igaz, sok ember elfogadhatatlan jogsértésnek tartja, ha más mondja meg neki, hogy milyen autót vezethet, vagy hány gyereke lehet, de akkor viszont nagyon gyorsan neki kell látni a nem vagy kevésbé kényszerített intézkedések bevezetéséhez, amelyek meghozzák a kívánt eredményt. Amennyiben ezek elégtelennek bizonyulnak, előfordulhat, hogy szigorúbban kell korlátozni a fogyasztást és a szülést érintő szabadságjogainkat.”

Ez a „jó zsaru, rossz zsaru” módszer nagyon ismerős. A biokraták először általában emberi módon szólalnak meg, majd amikor ez nem működik, jön az ordibálás.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.08. Döbbenetes emlékeztető az egészségügy eugenista álláspontjára

2012.03.06. Megváltoztatja az internet a fiatalokat

2012.03.06. Okostelefonozni tudnak, cipőfűzőt kötni nem

2012.03.02. Mesterségesen előállított madárinfluenza vírus

2012.02.20. Házhoz megy a halál

2012.02.09. Hogyan irtsuk ki az embereket?

2012.01.31. Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot