Szereljétek le az atomot: gyarmat lesztek…

A dicső Nobel-békedíjas Barack Obama – mielőtt még leváltják a bársonyszékben – meg akarja tárgyalni Putyinnal az orosz taktikai atomfegyverek és tartalék robbanófejek számának csökken-tését. Ennek okai egyértelműek: Oroszország olyan taktikai atomfegyver-arzenállal rendelkezik, ami katonailag lehetetlenné teszi a NATO számára Oroszország és gazdasági térségének feldarabolását. Obama kifogásolta, hogy az oroszok soha nem tettek még lépéseket ez irányba, és mindenáron el akarja intézni, hogy az orosz taktikai atomfegyver-arzenál valamilyen úton-módon le legyen szerelve. Legalábbis az Obamát mozgató bábmesterek – hivatali idejének végéhez közeledve – még rábízták ennek a kérdésnek a napirendre vételét.

Ezt egy többirányú bomlasztó tevékenységgel kívánják elérni. A felszínes nemzetközi diplomácia mögött belső aknamunka is zajlik az orosz atomfegyverek leszerelésének “elősegítésére”. Az orosz elhárításnak már így is rengeteg munkát ad a belső ellenzék külföldi támogatásának visszaszorítása és a folyamatos beszivárgás elhárítása. Oroszország bekerítésének műveleteivel párhuzamosan – ezt az orosz katonai vezetés is elismeri – az atomfegyverek leszerelésére felhívások potenciális veszélyt jelentenek Oroszország számára, ugyanis a belső ellenzék ezt is politikai fegyverként tudja felhasználni.

Elég valószínűtlen, hogy az orosz katonai vezetés majd pont azok tanácsára fog megszabadulni a – szükség esetén – a Nyugat pusztulását okozó fegyverektől, akik az elmúlt hónapokban Oroszország teljes határvonala mentén AEGIS rendszereket telepítettek, és évtizedek óta támogatják az orosz határ mentén szerveződő szeparatista szervezeteket. Ez a puhatolózás jól mutatja, hogy a NATO nem mer nyílt összeütközésbe kerülni közvetlen az orosz haderővel, ameddig az a mostani taktikai atomfegyver-arzenállal rendelkezik. Következésképpen a közeljövőben egyre fokozódni fog az a tevékenység, ami belső bomlasztás útján akarja elérni, hogy az orosz vezetés megszabaduljon az atomfegyvereitől.

Amint A végcél: Oroszország című tanulmányunkban is utaltunk rá, a korábbi, stratégiai atomfegyvereket korlátozó szerződések nem érintik a taktikai atomfegyverek kérdését. Ez egy olyan terület, amelyet meglehetősen nagy homály fed –  ezen harceszközöknek pontos számára és a legújabb fejlesztéseire vonatkozóan egyaránt. A taktikai atomfegyverek egy része, olyan kisebb hatóerejű tömegpusztító nukleáris eszközök, amelyek kis méretüknél fogva akár tüzérségi gránátba szerelve csöves lövegekből kilőhetők, illetve kisebb hatótávolságú harctéri rakétafegyverekkel is célba juttatható (természetesen irányított cirkálórakétaként, vagy szabadeséses légibombaként repülőről is bevethető), és a védekezés ellenük korlátozott vagy lehetetlen, különösen a tömeges bevetésük esetén. Például az Iszkander-M rendszer legújabb modifikációjának paramétereit hétpecsétes titokként őrzik az oroszok, és erre meg is van minden okuk. Még a pontos hatótávolságáról sem közölnek adatokat, illetve kevesebbet jelölnek meg a valóságosnál, továbbá a hozzá rendszeresített taktikai fejekről sem lehet semmi biztosat megtudni.

A cion-imperialisták katonai és stratégiai tervezői számára az orosz taktikai atomfegyverek olyan akadályt képeznek, amelyek korlátozása vagy kiiktatása nélkül semmilyen komolyabb nyílt agresszióra nem mernének vállalkozni Oroszország ellen – nos ezért fontos számukra a taktikai atomfegyverek kérdése.

Forrás: www.jovonk.info

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.26. Láthatatlan repülőgép: egyedülálló nanoburkolatot fejlesztettek ki

2012.03.26. Irán új atomerőműveket akar építeni Oroszországgal

2012.03.24. Ambiciózus célok Oroszország kozmikus stratégiájában

2012.03.22. Oroszország bemutatja az amerikai rakétapajzs elleni bizonyítékait

2012.03.13. A BRICS országok törekvése a dollár használatának csökkentésére

2012.03.06. Az amerikai elit gonosznak címkézi Putyint, afféle NWO kívülállónak

2012.02.21. Makarov: Oroszország kész atomfegyvert is bevetni

2012.02.13. Oroszország rakétavédelmi rendszert telepít határaihoz

2012.01.17. A támadás Teherán ellen egyenlő lenne egy Moszkva elleni támadással

2011.12.09. Putyin felbujtással vádolja Hillary Clintont

free counters

Reklámok

Hogyan hazudjunk nyíltan és korlátlanul?

Ma minden tevékenységünk a pénzen alapul: pénzt kapunk az elvégzett munkáért, pénzt fizetünk a boltban. Hétköznapi szinten a pénz normális értékhordozóként működik; akinek viszonylag kevés van belőle, a saját életét el tudja vezényelni vele. Mindannyian elhisszük, hogy meg tudjuk venni a kenyeret a boltban, jönni fog a gáz és a villany, ha a keresetünk megfelelő részét erre költjük. Ez a közös hitünk tartja mozgásban a valós, hétköznapi életet.

Ugyanakkor azok a szervezetek, amelyeknek a kezében mérhetetlen vagyonok halmozódtak fel, teljesen irreális helyzetbe kerültek. A jelen árfolyamok figyelembevételével megvehetnék a fél bolygót, talán az egészet is – csakhogy százan állnak mellettük, akik ugyanezt megtehetnék. A kezükben levő „vagyon” valós fedezete gyakorlatilag nem létezik. Ha elkezdenének vásárolni, a többiek is venni kezdenének, egymásra licitálva vernék fel az árakat, zuhanna a pénz értéke egészen addig, amíg le nem ereszkedne ez a rettenetes lufi. Mi történne viszont akkor, ha az árak egyszerre több százszorosukra emelkednének? Természetesen a béreket is ugyanígy fel kellene emelni, a beruházások költségei az egekbe szöknének, ennek megfelelően emelkednének a kamatok stb. – a végeredmény a totális káosz.

Ezt elkerülendő ma a bankok a megrendült bizalmat újabb rettenetes mennyiségű mesepénz létrehozásával „orvosolják”. Magyarul, amikor egy bank kénytelen elfogadni, hogy a hitelei mögött nincs fedezet, kiadta a kezében levő pénzt, és nem fogja visszakapni egészen egyszerűen azért, mert nincs annyi megtermelt vagy a jövőben megtermelhető érték a rendszerben, amely valóban behozná az elvárt kamatnyereséget, akkor az állam azt mondja: de igen, itt a pénz, ami neked most hiányzik. Nyilván valós érték emögött sincs, a hiányzó falat tapétával pótolják, mert pont úgy néz ki. Más mód nincs a káosz elkerülésére, viszont ez a „beavatkozás” életben tartja, sőt tovább táplálja azt a rendszert, amely ilyen lehetetlen állapotot idézett elő, és amelynek semmilyen belső motivációja nincs arra, hogy kilépjen ebből a mederből. (Hajnalvilág (2008-2009), nyolcadik(!) oldal)

Talán éppen most van itt a pillanat, amikor tehetünk (tennünk kell) valamit? A híreket figyelve úgy tűnik, valami nincs rendben Mordorban. Most nem a terroristák döntötték le a világbirodalom fizikai szimbólumát (és ezzel úgy jártak, mint a törp, aki megpróbálta szétzúzni kalapácsával a Gyűrűt) – most mintha valami bizonytalan, lassan fél éve tartó recsegés hallatszana a fekete falak mögül, a hazugság, amit a körmönfont pénzügyi konstrukciók meséi takarnak, beleharap gazdáiba, megrezzennek a tőzsdék, a világ urainak mosolya mintha kicsit feszült lenne… Közben Soros György, évtizedes próféciáival a háta mögött vigyorogva malmozik, és odaszúr egyet-egyet (talán még keres is rajta?)

Nem tudom, mi ez, és mit hoz a holnap. Abban viszont biztos vagyok, hogy a tegnap harcai, még ha vesztesek is, tapasztalatot hordoznak. Ezek felismerésében a jelenleg győztes ellenfél előbbre jár, mert győztesként könnyebb felismerni a hibákat, de a tanulás nem csak az ő privilégiuma – a vesztesben megmaradó keserűség és megosztottság viszont igen jó szolgálatot tesz neki, és teljesen biztos vagyok benne, hogy erre rá is játszik. Ha innen nézem a történetet, mégiscsak helyénvalónak tűnnek Aragorn szavai. Szétszóródtunk és egymás ellen fordultunk sokszor, minket is elbódít a Gyűrű – de ez tényleg, és még mindig nem vereségünk napja. Mert még mindig látunk, figyelünk, érzünk – és vágyunk valami mást. Tenyerünkkel mindig eltakarva, egymás, de néha önmagunk előtt is szégyellve dédelgetjük, őrizzük a lángot, hozzá menekülünk, amikor túl közelről érint meg a Sötétség. Lelkünk még mindig nem teljesen a Gyűrű rabja – ezért fáj még mindig a világ, és nem lebegünk valami hitelekből finanszírozott, csodaproteinekkel bekent csillogó, zsibbadt biztonságban.

Magányosan vagy kis csoportokban, gyakran valódi remények nélkül és megrendült hittel – de még mindig kitartunk! (2008 március fél évvel az “első válság” előtt!)

Mordor seregei szeretnék behajtani a világon szerencsejátékuk nyereményét, és ha ezt valaki megkérdi, ilyen frappáns választ is kaphat:

Sajnos, a kérdésről sok újat írni nem tudok, egyik szemem sír, a másik nevet, amikor a mellébeszélés számomra egyértelmű okával kapcsolatban fellapoztam 2008-ban kelt írásaimat. A magyarázat tehát egyszerű. Az újságírónak fel kell tennie a kérdést, mert ez a dolga, és igaza van. A bankárnak pedig nem szabad megértenie a kérdést, főleg nem megválaszolnia, és igaza van.  Egyéb kérdés?

Forrás: www.hajnalvilag.blogspot.com

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.24. Az IMF megfenyegette Görögországot

2012.03.22. Görög demokrácia – már ott sem az igazi

2012.03.22. Bekövetkezett az első de facto csőd egy “fejlett” országban

2012.03.21. BAÉSZ: börtönbe kerülnek a bankárok?

2012.03.21. Teljes hatalom minden amerikai forrás felett

2012.03.19. Újabb gyarmatosítás

2012.03.14. A demokrácia cirkusza

2012.03.06. Európa összeomlását az egész világ megérezné

free counters