A pénz természete: ezért nő a szegénység

A szegénység nő. A társadalmi rétegek közötti szakadék és az általános elégedetlenség növekszik. Életünk egyetlen valódi értékét, az időt arra fecsérlik sokan, hogy kimennek az utcára, tüntetnek, lázadnak, mérgelődnek és mást akarnak. Micsoda pazarlás… A lélek gazdaságát hirdető tömegek eközben szívhez szóló dalokat énekelnek és megható videofelvételekben kérik a világot, hogy “Fogjunk össze, ne hagyjuk, hogy nőjön a szegénység! Tegyünk valamit a szegénység ellen!” A szegénység ellen? Minden, amit a rendszerrel szemben teszünk, azzal energiát adunk neki! A rendszer irányítói pont ezt akarják! Érzelmeink tele vannak fájdalommal, fókuszunk tele van a rendszer ellenességével.

Tucatnyi segélykoncert szerveződött az elmúlt 30 évben, internetes aláírásgyűjtő oldalak tömkelege alakul és nemzetközi szervezetek fognak össze azért, hogy mentsük meg a bolygót és számoljuk fel a szegénységet. Küzdelem a szegénység, a kiszolgáltatottság és a terrorizmus ellen. Jó célok, de valami ellen. Egyetlen dolog nem tűnik fel senkinek: ezt a rendszert benne a szegénységgel és megosztottsággal mi hoztuk létre. Azzal, hogy rövid távon gondolkodunk. Mi szavaztuk meg a (gazdaság)politikusokat, akik olyan törvényeket hoztak (vagy engedtek meghozni, mert megvették őket!), mellyel a világ kizsákmányolása lehetséges. Mi vagyunk azok, akik nem akarjuk megérteni a pénzügyi rendszerben meglévő ellentmondásokat és mi vagyunk azok, akik továbbra is eurót meg dollárt meg yent és frankot akarunk, korlátlan hitellehetőségeket rabszolgaságba taszító adósság nélkül. A segélykoncertek és a nemzetközi összefogások persze nagyon szép dolgok, de ez mind a velejáró következménye annak a rendszernek, amit teremtettünk.

Ennek pedig a lényege néhány mondatban a következő:

A pénz – és a pénznek köszönhető fejlődés – adósságból van, banki számlákon keletkezik pénzteremtéssel, mint kihelyezett hitel. Ezzel még nem is lenne gond – mert ez valóban elősegítheti a fejlődést – de a(z ingyen) teremtett pénz kamatai nem a népeket szolgálják, hanem privát kézben lévő pénzügyi intézmények tulajdonosainak a zsebébe vándorolnak. Ezt kéne megérteni, nem pedig az utcán tüntetni. Amíg ez a rendszer marad, semmi nem fog változni. Semmi!

A világot a szeretet viszi előre de a profit irányítja. És a profit leszarja azt, hogy az emberek éhen halnak és az sem érdekli, hogy hány segélyszervezet működik, azok sikeresek-e vagy sem. Célja a saját és gazdáinak túlélése és rendkívül örül neki, hogy az emberek lelki táplálékkal vigasztalják magukat, amíg ő gyarapodik. Nem lehet elmondani elégszer. A lelki táplálékra persze szükség van, tudom. De az csak nekünk kell, mert az ember érzelmei által irányított lény. A profit imádja azt, amikor lázadásokról, meg világvégéről, meg katasztrófáktól és igazságtalanságtól hangos a média (talán nem véletlenül), mert addig se arra koncentrál az emberiség, hogy a pénzügyi tudatlanság miatt kirámolják.

A kapitalizmus a profitról szól. Hollywood is a szemedbe mondja.

Félre ne értsetek, nem a diktatórikus kommunizmust sírom vissza, imádom a szabad piacokat, csak a kapitalizmus már régen nem erről szól. Korporatokrácia (=korporációk, nagyvállalatok által kreált áldemokrácia) van, amelyben azok hozzák a politikai döntéseket is, akiknek van tőkéjük. A pénz növekedni akar, ilyen a természete. S bár triviálisnak tűnhet ez a hosszú távon elszegényítő folyamat, a kisemberek néha azért haszonélvezői is ennek a rendszernek. Például amikor a tőzsdén lévő életbiztosítási portfóliód értéke növekszik a spekulációnak köszönhetően, mert a gazdaságpolitikai döntések levegőpénzt pumpálnak a pénz- és tőkepiacokba, akkor támogatod. Ha pénzt csinálnak neked valakik (amiért nem kell dolgoznod), akkor nincs sírás-rívás, hanem tenyérdörzsölés van. Akkor jó ez a rendszer. Ha viszont buksz, akkor rossz és gonoszak a vezetők.