valóság címkéhez tartozó bejegyzések

A honvágy

A magyar honosításhoz ezt adta le egy erdélyi kérvényező:

Kérvény

Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk !

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése !
Szeretnének minket ma is kiirtani !
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni !

Remélem és hiszem, fordul majd a világ !?
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág !
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket !

Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsors vállainkra rakott !
Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha!
Eljött az idő végre : mostan vagy soha !

Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek !
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis kinek a virág !?

Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta !
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Megvédték őket vitéz magyar kezek !

Te szép Erdély ország, mikor leszel szabad?
El kéne már űzni a kakukkmadarakat !
Te aki egykor sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál ?

Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője !
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem !

Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat !
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe !

Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat siratni.

Én aki maradtam nagyon szépen kérem !
Magyar állampolgárságom adják vissza nékem !
Ígérem az leszek aki eddig voltam,
Én magyar maradok – itt az ősi honban !

Forrás: facebook

2012.02.21. Jobbik: mégis gyarmat leszünk

2012.02.15. A hungarikumokról szóló törvényjavaslatról

2012.02.15. Az államadósságunk története

2012.02.01. Egészséges nacionalizmus

2012.01.29. Orbán megerősíti a csatlakozási szándékot a költségvetési paktumhoz

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

2011.12.07. Adózz magyar, hogy más jól éljen belőle

2011.11.17. Magyarország jövője a konyhában dől el

2011.10.06. Vajon tényleg újra kell írni a történelmet?

free counters

A Rothschildok az iráni bankokat akarják?

Lehetséges, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankja (CBI) feletti irányítás a legfőbb ok, amiért most Irán áll a nyugati és izraeli hatalmak célpontjában?  Ahogy a feszültségek nőnek és az Irán elleni egyébként nehezen elképzelhető háború közelebb kerül, érdemes megvizsgálni az iráni bankrendszert az amerikaival, brittel és az izraelivel összehasonlítva.

Néhány kutató rámutatott, hogy Irán egyike a világ azon három országának, amelynek a központi bankja még nincsen a Rothschildok ellenőrzése alatt. Szeptember 11. előtt még 7 ilyen ország volt: Afganisztán, Irak, Szudán, Líbia, Kuba, Észak-Korea és Irán.  2003-ban azonban Afganisztánt és Irakot is elnyelte a Rothschild polip, és 2011-ben Szudán és Líbia is elesett. Líbiában, mialatt az ország még háborúban állt már létrejött a Rothschild bank Benghaziban.

Az iszlám tiltja a kamat szedését, ami hatalmas probléma a rothschildi bankrendszer számára.  Néhány évszázaddal azelőttig, a kamatszedés a keresztény világban is tilos volt és még halállal is büntették, ugyanis kizsákmányolásnak és elnyomásnak számított.
Amióta a Rothschildok 1815 körül átvették a Bank of England irányítását, folyamatosan terjesztik ki a banki ellenőrzést az egész világon.  A módszerük az, hogy ráveszik az adott ország korrupt politikusait, hogy vegyenek fel hatalmas hiteleket, amelyeket soha nem lehet visszafizetni, s így a Rothschild bank adósai lesznek.  Ha egy vezető nem fogadja el a kölcsönt, azt megbuktatják, elűzik vagy megölik.  És ha ezek egyike sem sikerül, akkor a következő lépés az invázió melynek nyomán egy uzsora-alapú Rothschild bank jön létre.

A Rothschildoknak igen erőteljes befolyása van a világ legfőbb hírügynökségeire.  Folytonos ismétléssel, a tömegeket becsapva rémtörténeteket hitetnek el állítólagos gonosz gazemberekről.  A Rothschildok ellenőrzik a Bank of Englandet, a Federal Reserve-t, az Európai Központi Bankot, az IMF-et, a Világbankot és a bázeli Nemzetközi Elszámolási Bankot. Szintén az ő tulajdonukban van a legtöbb arany a világon, valamint a londoni aranytőzsde, amely naponta meghatározza az arany világpiaci árát.  Azt mondják, a család tulajdonában van, a bolygó vagyonának több mint a fele – a Credit Suisse becslése szerint 231,000,000,000,000 (kétszázharmincegy ezermilliárd) dollár (* a világ hivatalosan leggazdagabb embere Carlos S Helu 74 milliárd dolláros vagyonának a 3,122-szerese – a fordító számítása) – és ez Evelyn Rothschild, a jelenlegi családfő vezetése alatt áll.

Objektív kutatók azt állítják, hogy Irán a tálibokhoz, az iraki Szaddam Husszeinhez és a líbiai Moamer Qadaffi-hoz hasonlóan szintén nem a nukleáris vagy háborús fenyegetés miatt áll a célkeresztben.

Mi hát az igazi ok?  Az olajon keresztül realizálható több ezermilliárdos profit vagy a szintén ezermilliárdokban mérhető háborús nyereség?  Illetve, hogy csődbe vigyék az amerikai gazdaságot vagy a harmadik világháború elindítása?  Talán el akarják pusztítani Izrael ellenségeit vagy megsemmisíteni az iráni központi bankot, így akkor már senki sem marad aki szembeszálljon a rothschildi pénz fegyverrel ?

Ezen okok közül bármelyik elképzelhető, vagy ami még rosszabb, lehet, hogy mind egyszerre érvényes.

Pete Papaherakles – American Free Press, 2012. február 10
Kapcsolódó linkek:
The Federal Reserve Cartel
Rothschilds Want Iran’s Banks

E rendkívül szórakoztató és egyben informatív rajzfilm címe: Az amerikai álom.
Azonban a mondanivaló ugyan annyira, ha nem még inkább aktuális itthon, kis hazánkban, ahol a devizahiteleseket talán még nagyobb számban buktatták be, mint odakinn a subprime-osokat. Akit érdekel, milyen folyamatok húzódnak meg a dolog hátterében, és hogy kik irányítják a világ pénzügyi folyamatait, annak nagyon ajánlom a film megtekintését.

A benne látottak itthon is érvényesek. A Magyar Kincstár és Magyar Nemzeti Bank nem nyomtat magyar pénzt. E helyett kamatra kölcsönöz a magántulajdonban lévő nemzetközi bankoktól (lásd IMF), amelyek közvetve, de a FED-től kapják a pénzüket. Érted már? Azt a papírpénzt, amire szükségünk lenne, pusztán azért, hogy működjön a gazdaság, azt mi nem nyomtathatjuk ki magunknak, hanem kölcsön kell kérnünk valakitől, aki kamatra adja oda. Kamatot fizetünk, azért, hogy mások papírcetlijeit használhassuk, és lemondunk arról, hogy nyomtassunk magunknak ingyen. Amikor ezt megérted, akkor kezded el átlátni a világméretű átverés valódi mivoltát.

Talán nem véletlenül beszél a “sorból kilógó” államokról Wesley Clark…

2012.02.20. A telekommunikáció teljes ellenőrzés alá kerül Európában

2012.02.20. Az Ítélet Napja: Terminátorok a láthatáron

2012.02.19. Amerikai drónok jelentek meg Szíria felett

2012.02.16. A NATO 4 milliárd dollárt költ amerikai drónokra

2012.02.16. Líbia: egy évvel a polgárháború kezdete után

2011.10.22. Tényleg a Goldman Sachs a világ ura?

2011.10.10. NATO – Mi elvisszük a demokráciát mindenhova

2011.07.19. Líbia: Háború a világkormányért 2.

2011.07.19. Líbia: Háború a világkormányért 1.

free counters

Jól csak a szívével lát az ember

Az emberek jelentős része mára kiábrándult a tudományból. Elegük lett az egymásnak homlokegyenest ellenkezőt állító szakértőkből, a tudomány kreálta, élelmiszerként, gyógyszerként, kozmetikumként ránk zúduló mérgekből, a szőnyeg alá söpört problémákból, a hazudozásból. Egyre többünkben merül fel a kérdés: van-e jövője a tudománynak? A mindenkori hatalmat elvtelenül kiszolgáló, jelenleg kifejezetten életellenes erőként működő elitklubok helyett létre jöhet-e az emberiség valós céljait segítő, az életet és csak az életet szolgáló társadalmi mozgalom: az új tudomány?

Melyek a szabályai, mik a korlátai, milyen erkölcsökre épülhet a jövő tudománya? Lehet-e egyszerű, mindenki által érthető? Képes-e választ adni az emberiség valódi kérdéseire? Segít-e az előttünk álló nehéz idők túlélésében?

„Mert nem az árt neked, amit nem tudsz, hanem amit rosszul tudsz!”

  • Miért építünk sokmilliárdos szennyvíztisztítókat, amikor a pár deszkából összetákolt budi környezetkímélőbb?

  • Miért gátaljuk el, öljük meg a folyóinkat, amikor az ezzel okozott kár sokszorosa a remélt haszonnak?

  • Miért tömjük tele magunkat gyógyszerként törzskönyvezett mérgekkel, amikor látványosan romlik tőle az egészségünk?

  • Miért születnek gyermekeink távol otthonaiktól, mesterséges szüléssel, amikor az anyák és csecsemőik is belebetegszenek?

  • Miért betegítjük meg gyermekeinket védőoltásokkal, amikor rég bebizonyosodott káros és maradandó hatásuk?

  • Miért kell betegen és boldogtalanul élni a „civilizált” világokban, amikor a természeti népek harmóniában és egészségben élnek?

Szenvedéseink forrása a hibás tudásokban keresendő!

Vegyük a természeti népeket. Az antropológusok szerint pl. a Kalahári-sivatagban (a Föld talán leglehetetlenebb élőhelyén) élő busmanok napi 1,5-2 órát „dolgoznak”, azaz ennyi idő szükséges számukra az életfeltételeik biztosítására. Valamit nagyon rosszul tudunk, ha sokkal jobb természeti feltételek mellett napi 10-12 órát kell dolgozzunk… Mit csinálnak busmanjaink a maradék időben? Ahogy a legendás „Istenek a fejükre estek” című filmben is láthattuk, beszélgetnek, viccelődnek, zenélnek és táncolnak, vagyis – velünk ellentétben – élnek!

Pontosabban: éltek, ugyanis a botswanai kormány a kilencvenes években szülőföldjükről barakkokba telepítette e vidám emberkéket, azzal az indokkal, hogy „nem lehet a busmanokat kizárni a civilizációból és a fejlődésből”. Természetesen a döntésről senki nem kérdezte meg ezeket a hihetetlen ősi gyökerekkel rendelkező embereket, akiknek nagy része egyszerűen belehalt a kényszerű átültetésbe. Viszont van egy jó hír: a helyüket elfoglaló gyémántbányák – hála a gazdasági válságnak – remekül prosperálnak!

A természeti népek tudása sok-ezer éves kipróbált tudás. Nem ötletszerű, pár ember által demokratikusan elfogadott elméletekre épül, hanem tapasztalatokra, a természetben élő, vele együttműködő sok-sok generáció élettapasztalatára. A természetben a hibás tudás azonnal lelepleződik. Ott nincs helye az elméleteknek, ott csak egyszer lehet mérges gombát enni…

A hibás tudások kialakulásában kulcsszerepet játszanak a mítoszok. Mint senki által meg nem kérdőjelezett és kérdőjelezhető vallási tételek szövik át mindennapjainkat. Használjuk őket, hivatkozunk rájuk, és soha nem gondolkodunk el igazságtartalmukon.

A fejlődés mítosza

„Az emberiség fejlődik. Egyre több eszközt készít, egyre nagyobb a tudása, egyre tovább él…” Biztos? Nem lehet, hogy az elmúlt korok embere azért nem készített eszközöket, mert nem volt szüksége rájuk? Nem lehet, hogy több és mélyebb ismerete volt a Teremtésről, mint nekünk, ezért mindent megkapott a természettől? Nem lehet, hogy azért kell tovább élnünk, hogy hosszabb időnk legyen élettapasztalatunk gyűjtésére, mert nem élünk?

Ne hamarkodjuk el válaszainkat! Őseink tapasztalata alapján az álom az egyik legjobb tudásszerzési mód, úgyhogy aludjunk rá egyet…

A tudomány mítosza

A tudomány tévedhetetlenségébe vetett hitem egyetemista koromban ingott meg először. Laborgyakorlaton egy radioaktív forrást kellett kimérnem. Tisztességesen végigmértem, de a gyakorlatvezető tanár szerint rossz eredmény jött ki. Még egyszer végigmértem, de ismét ugyanazt kaptam. Harmadszorra megkértem a professzor asszonyt: mérjük ki együtt. Együtt is a „hibás” eredményt kaptuk. Az eltérést kutatva kiderült, hogy az általunk mért sugárforrást öt évvel azelőtt kicserélték, és a diákok minimum öt évfolyamon keresztül egymás füzetéből másolták az előző sugárforrás adatait…

Látszólag csak egy bosszantó malőr, de mára a tudomány nagy része sajnos így működik. Hivatkozunk a hivatkozás hivatkozásának a hivatkozására, és senki nem veszi a fáradtságot az eredeti forrás ellenőrzésére! Súlyosbítja a helyzetet a tudomány hierarchikus felépítése: minél több hivatkozás történik a forrásra, minél több tudományos fokozattal rendelkezik az „adatközlő”, annál kevésbé ildomos az ellenőrző kutatás. Így került a szőnyeg alá a Contergan, a DDT, a génmódosított élőlények utóélete, a védőoltások hatása… Így múlik a tudományos világ dicsősége.

A tudomány látszólag csupa érdekes kérdésre ad választ: milyen pályaenergiák tartoznak a hidrogén atom elektronjához, milyen szexuális szokásai vannak a királypingvineknek, milyen kráterek találhatók a Hold túloldalán… De ad-e választ a valóban fontos kérdésekre: miért vagyok a Földön? Miért azok a társaink az életben, akik? Hogy kerüljem el a pofonokat az életemben? Mi a célja az életnek a Földön? Hogy éljük túl önnön özönvizünket?

Az oktatás mítosza

“A Gyermek nem arra vágyik, hogy ismereteket szerezzen az életről, hanem hogy élje azt…” (Hintalan László)

Megfigyeltek már játszadozó állatkölyköket? Ugye milyen gondtalanok, aranyosak? Pedig az életük múlik az így megszerzett és begyakorolt tudáson. Valaha a gyermekek is így tanultak a felnőttek mellett játszva, őket utánozva, boldogan. Az életből tanulva elsődleges tudást szereztek, aktívan, teljes lényükkel (test, lélek, szellem) tanultak.

A mai padban-ülős iskolarendszer életidegen és életellenes. A gyermeket természetes környezetéből és életritmusából kizökkentve könyvekből, és egyéb másodlagos forrásokból adja az ismereteket. A tanuló passzívan, külső szemlélőként ismeri meg az őt körülölelő világot. A gyermek még Isten tenyerén él, így ösztönösen érzi, hogy az elveszett gyermekkora helyett kapott tudás nagy része élete szempontjából lényegtelen, csak a televíziós kvízműsorok során visszaböföghető tudás.

Kötelezővé azt kell tenni, amit magától ösztönösen elkerül az ember. Nem véletlen, hogy Magyarországon dicstelen uralkodónk, Mária Terézia vezette be a kötelező oktatást, szellemi önvédelmünk teljes megtörése céljából. Ennek következményeként tagadtuk meg múltunkat, „loptuk össze” nyelvünket, ennek következménye Trianon, de ennek következménye hazánk jelenlegi gyarmati sorsa is. Most akarják bevezetni 3 éves kortól a kötelező oktatást…

Érdemes megnézni az oktatási rendszer kimenetét is: fiataljaink legproduktívabb éveiket padban görnyedve töltik. Mire két-három diploma megszerzése után testileg, lelkileg, szellemileg is kiégve kikerülnek az „életbe”, semmijük sincs. Tudásuk jelentős része addigra elavul, se házuk, se gyermekük, se munkahelyük – hála „túlképzésüknek”. Talán őket is meg kellene kérdezni előtte, mint a busmanokat…

Az egészségügy mítosza

A legtöbb életünket romboló hibás tudás az egészségügyben keresendő

Az emberiséget romboló legtöbb hibás tudás az egészségügyben halmozódott fel. Mivel ez a rendszer a betegek száma után kapja a támogatást, elemi érdeke a betegségek létrehozása és fenntartása. Nagyszüleink még csak meghalni mentek a kórházba, mi meg lassan odaköltözünk.

Az ember természetes állapota az egészség, de ma a gyógyszergyártás a legnagyobb üzlet a világban, 2009-ben összforgalomban megelőzte az eddig vezető hadiipart. Ezért kell tele cekkerekkel hazahordanunk halálunkat a patikából…

Az orvostudomány az embert, mint bonyolult gépezetet szemléli, amelyben időnként alkatrészeket kell cserélni, mert elkopik, időnként életfolyamatokba kell belepiszkálni, mert elállítódik. Az autószerelő egy alátétet nem hagy ki a javítás során mert tudja, hogy okkal van ott, hiánya később bajt okozhat. Kórházainkban egész szerveket dobnak ki… Isten nem barkácsol! Az ember – mint minden élő rendszer – tökéletes öngyógyító és önreprodukáló képességgel rendelkezik. Ha mégis elkezdi lebontani magát azt jelzi, hogy valahol megsérült a külvilággal a harmónia, már nem teljes az Egész-ség.

Az ember az Egész része. Az Egész táplálja, védi, tanítja – amíg ellátja feladatát. Ha már nincs szükség rá – lebontja. Részét és részesedését – vagyis feladatát – az Egészben mindenki maga szabja meg, ahogy az útjára emlékeztető pofonok mértékét is maga állítja be. A betegség a legjobb barátunk, mert sosem pofozkodik ok nélkül! Ha ezeket a jelzéseket megpróbáljuk megszüntetni olyan, mintha autónkon az olajnyomás jelző lámpát leragasztanánk egy ragtapasszal: besül a motor!

Nézzünk egy-két példát a ragtapaszokra. Ma már 40-50 évesek állnak sorba csípőprotézisért. Az egészségügy szerint „elkoptak az ízületei”. Őseink 90 évig kapáltak – protézis nélkül. Az élő rendszerek nem tudnak elkopni, de a nem használt részeket a természet lebontja. A kevés mozgás miatt az ízületek beszűkülnek, arra figyelmeztetve, hogy ők mozgásra készültek. A megoldás a feladat visszaadása, a mozgás/mozgatás lenne…

A másik nagy sláger a vérnyomás beállítás. A szervezet a vér nyomását öngyógyító folyamatként, védekezésből emeli meg, hogy – az általában az élelmiszeripar szervetlen vegyületeitől elsalakosodott – vért eljuttassa a szervekhez. A vérnyomás csökkentés hatására lelassult vér a hordalékokat kirakja az érfalakra, tehát újabb gyógyszert kapunk: valamilyen koleszterin csökkentőt. Ez felhígítja a vért, tehát jöhet az újabb gyógyszer: a vízhajtó… Végállomás idő előtt a temető, de a gyógyszeripar jól jár.

Betegségeink arra figyelmeztetnek, hogy szervezetünkbe (testünkbe, lelkünkbe, szellemünkbe) valami nem oda illő került. Ha méreg kerül belénk, hányással vagy hasmenéssel, ha kórokozó lázzal és izzadással, ha lelki pofon sírással, könnyekkel próbálunk tőle megszabadulni.
Az egészségügy ezeket a folyamatokat „csillapítja”, befelé fordítja, ezért húzódik el a gyógyulás, ezért keletkeznek általában nagyobb bajok. Minden gyógyító hagyomány, így népi gyógyászatunk is azon alapul, hogy a nem oda illő dolgokat minél előbb kivezesse a szervezetből.

A „nem tehetek semmit” mítosza

Lehet, hogy olybá tűnik, de nem a tudósokkal, pedagógusokkal, orvosokkal van bajom. Az ember Isten képmására, tökéletesnek születik. Földre száll, hogy közösségét emelje, gyógyítsa, tanítsa… Majd szülei, környezete, iskolái segítségével elkezdi gyűjteni a hibás tudást. Előbb-utóbb persze rájön, hogy képtelen a választott feladatot ellátni, de a rendszer apró zavarainak, vagy saját hiányosságainak tudja be. Cinikussá válik, vagy eluralkodik rajta a „nem tehetek semmit” mítosza.

Egyszer egy barátom azt mondta: „A világ baja nem az, hogy valamit rosszul csinálunk, a baj az, hogy rosszat csinálunk. Ha a rosszat akarjuk jobban csinálni, az eredmény csak nagyobb rossz lesz.” Vagyis egyre több tudás – a semmiről, egyre több gyógyszer – haldoklásunk fenntartásához, életfogytig tartó tanulás – az élet helyett. A mindenkori hatalom sajnos a „rosszat jobban csinálni” folyamatában érdekelt, hiszen a hibás tudásnak köszönheti létrejöttét, és a tudás állandó manipulálásának köszönheti fennmaradását. Ezért nem számíthatunk rá!

Az egyénen múlik minden, a megoldás a világ bajaira az egyéni döntésekben keresendő. Az egyénnek szabad akarata van, de a szabad akarat a döntés felelősségével jár! A busmanoktól a hajléktalanokig sok utat megtapasztaltunk, kitapogattuk lehetőségeinket, most választásra kényszerülünk. Szerencsénkre Agócs József professzor idézete folytatódik: „Ha végre jót csinálunk (akár rosszul is), az eredmény csak jó lehet!”

„Jól csak a szívével lát az ember.” A valódi tudás megszerzéséhez ösztöneinkre kell hallgassunk, melyek az élet forrására hangolt finom műszerek. A Teremtés az életből fakad, az életet szolgálja, az élet a célja. Minden, ami életellenes, pusztulásra van ítélve benne. Bármikor megújíthatjuk tudásunkat (és vele életünket), ha ösztöneinkre hallgatva megváltoztatjuk az élethez való viszonyunkat.

Amíg nem érezzük a helyes válaszokat, addig is nemesednünk kell. Meg kell tanulnunk NEM-et mondani olyan egyéni és közösségi utakra, melyek életellenesek, melyeknek végén csak fájdalmat és boldogtalanságot tapasztaltunk. „Mert most még tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Kor 13,12)

 

Kelt Gombán, az Úr 2011. évében, Földanya havában,
Szerző: Géczy Gábor fizikus, tanár, MAG közösség

Forrás: www.tudatbazis.hu

2012.02.20. Fellázadtak a világ kutatói

2012.02.20. Egyetlen atomból készült tranzisztor

2012.02.19. Gyógyszeradagoló mikrochip túl az első klinikai teszten

2012.02.16. A NATO 4 milliárd dollárt költ amerikai drónokra

2012.02.14. Március idusa – A modern civilizáció vége?

2012.01.30. A szabad választás átka

2012.01.25. Mekkora Bill ökológiai lábnyoma?

2012.01.10. Tudatosan élem az életem…

2011.11.28. Az élet él és élni akar

2011.11.22. Lépések a klímaváltozás megfékezése felé

free counters

Már csak Sztálin hiányzik…

Negyven év a Szovjetunió árnyékában sem volt elegendő ahhoz, hogy ne lépjünk be egy újabb elnyomó rendszerbe. És sokan ezt még észre se veszik, pedig az elmúlt idő az új Szovjet (bocs: Európai) Unió keretein belül, minimum erős kételyeket ébreszthetett volna bennük, hogy újfent rossz lóra fogadtunk.

Sebaj, hiszen akár még Eurónk is lehet, és ezzel be is köszönt hazánkban a Kánaán, és végre kolbászból lesz a kerítés. Igaz addig még egy kicsit húzni kell a nadrágszíjon. A tömeg közben éljenez és tapsol, hogy végre megérkeztünk Európába, az oly régóta vágyott célállomásra.

Érdekes, hogy akik már kicsit régebben érkeztek meg a világ “fejlettebbik felére”, néha kritikusabb hangot ütnek meg, mint az újonnan betévedők. Érdemes meghallgatni, mi is a véleményük az új Rendről:

Nigel Farage beszéde az Európai Parlamentben, 2010. November 24.

Nigel Farage brit politikus, az UKIP (UK Independence Party) alapítója és egyben elnöke is, melynek célja az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból. Farage 1999 óta EP képviselő, ahol az Európa-szkeptikus frakció “Európa a szabadságért és demokráciáért” egyik elnöke. Világos, kritikus szavai immár jóval túlmutatnak Nagy-Britannia határain, jól ismert és népszerű Európa-kritikus.

Az Európai Birodalom Visszavág

Ha megnézted a filmet, és úgy érzed, hogy a párhuzam a Csillagok Háborúja-béli Birodalom, és a valóságunkban épülő birodalom között elképesztően kísértetiesen hasonló, minden szempontból… de szinte a legapróbb részletekig, a halálsugártól kezdve a pápáig stb., akkor utána a következő lépés, hogy egy kicsit gondolkozz el azon, hogy ez vajon miért lehet! Mi lehet ennek az oka…

Egyre többen veszik észre, hogy az Új Birodalom éléről már csak a Császár (Sztálin II) hiányzik…

2012.02.16. A Rendszer Üzenete

2012.02.12. Mikor kattan a bilincs az EU/IMF tisztviselők kezén?

2012.02.09. Hogyan irtsuk ki az embereket?

2012.02.01. Egészséges nacionalizmus

2012.01.31. Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot

2012.01.16. Az Európai Csendőrség

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

free counters

Az államadósságunk története

Orbán Viktor évértékelőjében újra kiemelt helyen szerepelt az adósság kérdése. Az adósság elleni harc fontosságát ismét drámai szavakkal ecsetelte, de megint adós maradt azzal a magyarázattal, hogy mi is a mélyebb szerkezeti oka az adósság megnövekedésének. Ha megvizsgáljuk a Trianon utáni Magyarország történetét, az adósságválságok történelmi ciklusainak ismétlődését fedezhetjük fel. És az sem újdonság, hogy a belpolitikai csatározásokban a rivális erők egymást vádolják az eladósodás okozásával.

Az eladósodás legújabb ciklusa nagyjából negyven éve kezdődött, és azóta is tart. Bármit is állítsanak a politikai erők, az akkor kialakuló adósságcsapdából Magyarországnak azóta sem sikerült kitörnie. Ha időnként javultak is az adóssággal kapcsolatos pénzügyi mutatók, ez csak átmeneti és látszólagos volt. Többnyire olyan egyszeri tényezőknek volt köszönhető, amelyek az adósság megjelenési formáját alakították át, de az ország eladósodottságának fő tendenciái az elmúlt negyven évben a helyzet súlyosbodását jelzik.

Fontos előrebocsátani azt is, hogy az úgynevezett rendszerváltás nemcsak hogy nem jelentett változást, hanem éppen ellenkezőleg, csak súlyosabbá tette az eladósodottságunkat. Az 1990 előtti és azt követő időszak összehasonlítását némileg nehezíti, hogy az uralkodó közgazdaságtan három főszereplője (az állam, a vállalatok és a lakosság) közül 1990 előtt kizárólag az állam lehetett a hitelt felvevő szereplő, míg 1990 óta a másik kettő is egyre nagyobb arányban alanya az eladósodásnak.
Ahhoz, hogy az eladósodásunk lényegét megértsük, be kell vezetni egy kevésbé ismert fogalmat, és ez a halmozott nettó erőforrás-áramlás. A látszat ugyanis az, hogy ha 1990-ben tizenötmilliárd dollár nettó adósságunk volt, akkor ezt az utolsó dollárcentig mi, magyarok használtuk fel. Ez azonban tévedés! Ha ugyanis a kamatokat és a globális pénzhatalmi „zsiliprendszer” fegyverként ellenünk használt árfolyam-veszteségeit, tehát az adósságmenedzselés „tiszta forgalmi költségeit” összeadjuk, akkor megdöbbentő eredményhez jutunk. Amennyiben ezeket a nem általunk felhasznált, de minket terhelő összegeket levonjuk az adósságunkból (és az így kapott összeget nevezzük halmozott nettó erőforrás-áramlásnak), akkor a következő kép áll előttünk: az első gyors eladósodási időszak 1979-ig tartott, az adósságunk nulláról nyolcmilliárd dollárra nőtt, de már itt is feltűnő, hogy a nettó erőforrás-bevonás csak ötmilliárd, a maradék hárommilliárd már ekkor is a „kezelési költség” volt. Az 1985-ig tartó „konszolidá­ciós”, magyarul megszorításokra épülő időszak végén az adósság nagyjából ugyanúgy nyolcmilliárd volt, pedig közben a nettó bevonás összességében nullára csökkent. Vagyis addigra szinte az összes adósságunk már a globális pénzhatalmi rendszer számára fizetett „sarcból” tevődött össze. 1985-től 1990-ig felgyorsult ez a széttartás, mert a nettó erőforrás-bevonás, vagyis amit a magyar nép ténylegesen fel is használt, nulláról hárommilliárd dollárra nőtt, közben a nettó adósságunk nyolcról tizenötmilliárdra emelkedett. Tehát hétmilliárddal nőtt az adósságunk, miközben csak hárommilliárdot vontunk be, azaz használtunk fel ténylegesen. Mindez kísértetiesen emlékeztet Görögország példájára, ahol az elmúlt három évben az állam harmincmilliárd euróval csökkentette a fogyasztását, miközben az adóssága százmilliárd euróval nőtt.

Aztán 1992-re a helyzet még abszurdabb lett hazánkban, mert addigra már valójában a nettó erőforrás-bevonás alapján kétmilliárd dolláros pluszban voltunk, ám az adósságunk húszmil­liárd dollár volt. És 1992 és 1995 között újabb birodalmi fegyver kipróbálására került sor. Kétségtelen, hogy 1992 és 1995 között a nettó erőforrás-bevonás drámaian nőtt, és nagyjából ugyanennyivel nőtt az adósság is. Ám ennek az okát már nem az állam, illetve a lakossági erőforrás-bevonás jelentette, hanem az itt éppen „felszerelkező és berendezkedő” multinacionális vállalatoké. A cinikus trükk az, hogy ezeket a költségeket a magyar nép „hedonizálásaként” tüntették fel, majd a Bokros-csomag nevű megtorló akcióval rajta hajtották be.

Ez jól jelzi az idők megváltozott természetét. Kétségtelen, hogy 1998-ig nem növekedett sem az adósság, sem a nettó erőforrás-bevonás, de csak azért, mert a Bokros-csomaggal a külső pénzügyi adósságot belső társadalmi „adóssággá” alakították át, s ennek negatív lenyomata jól kitapintható ma is a többség életviszonyaiban. S bármilyen kellemetlen is szembesülni a ténnyel, de 1998 és 2006 között a nettó erőforrás-bevonás és az adósság is erőteljes növekedésnek indult. Az adósság GDP-hez mért aránya azért javult 1998 és 2001 között, mert még tartott a Bokros-csomag felszínen pozitívnak látszó, valójában viszont nagyon is pusztító hatása, ráadásul a multik a jó globális környezetnek köszönhetően növelték az exportjukat, így a gazdasági növekedés kiugróan magas volt.

Az 1998 és 2006 közötti időszakban azonban már egészen kirívó az aszimmetria, mert miközben a tényleges forrásbevonásunk tizenkétmil­liárd dollárral nőtt, a nettó adósságunk ötvenkétmilliárd dollárral emelkedett! Még megdöbbentőbb azonban az, ami 2006-tól napjainkig végbement. A válság és a folyamatos megszorítások hatására az elmúlt negyven év teljes nettó erőforrás-bevonása ma már mindössze tízmilliárd dollár, míg a nettó külső devizaadósságunk több mint százhúszmilliárd dollár. Ha valóban ki akarunk szabadulni e végzetes csapdából, ahhoz előbb az adósságot „csináló” alanyt kellene pontosan beazonosítanunk.

Bogár László

Forrás: www.magyarhirlap.hu

Vagy úgy járunk, mint a görögök

2012.02.11. Görögország: a segély nem a megmentést szolgálja

2012.01.13. Az évszázad pénzügyi csalása

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

2011.12.11. Remény a feltámadásra

2011.12.07. Adózz magyar, hogy más jól éljen belőle

free counters

Mikor kattan a bilincs az EU/IMF tisztviselők kezén?

Görögország legnagyobb rendőr-szakszervezete bejelentette, hogy elfogatóparancsot adnak ki az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap hivatalnokai, illetve az újabb megszorításokat hirdető politikusok ellen. A rendőr-szakszervezet zsarolással, a demokrácia és a nemzeti függetlenség felszámolásával vádolta az eurokratákat, és közölte, hogy az első célpont az IMF vezetője lesz. “Mivel tovább folytatják ezt a pusztító jellegű politikát, arra figyelmeztetjük Önöket, hogy nem fognak minket a testvéreink elleni harcra kényszeríteni. Nem szállunk szembe szüleinkkel, testvéreinkkel, gyermekeinkkel és semelyik állampolgárral sem, aki változást követel a politikában.” A szakszervezet, amely ezt a nyilatkozatot kiadta, képviseli a görög rendőrök kétharmadát.

Úgy tűnik, a görög rendőrszakszervezet megtalálta a szabadkőműves elit gyenge pontját, ami minden országban tabunak számít. Európában minden egyes politikus, aki a hatalom közelébe kerül, szabadkőműves. A hatalom közelébe csak úgy juthat, ha leköteleződik, ami többnyire törvénytelenséget jelent. Ez azért szükséges, hogy ha nem hajtja végre a felettes utasításait, a hatalomból törvényes eszközökkel azonnal eltávolítható legyen. A görög rendőrség rájött, hogy az összes (!) politikus a jelenlegi törvényi szabályozás segítségével kiiktatható. Minden egyes politikus esetében elő lehet szedni valamit, amivel zsarolható, és a felettes még pluszban zsarolás miatt is büntethető. Ez igaz minden európai államra, így Magyarországra is. Egy ilyen zsarolási alap lehet egy korábbi sikkasztási ügy, vagy akár a külföldi kollégiumban lehallgatott hálószoba… Szima Juditot nem véletlenül állították félre! Egy hazafias, a hatályos törvényeket betartó rendőrség a legnagyobb veszélyt jelenti a szabadkőműves diktatúrára.

Csak is kizárólag ezért van törvénybe iktatva a mentelmi jog. Azonban egy olyan helyzetben, ami nemsokára minden európai államban előáll, ez senkit nem fog érdekelni. Egy valós érdekképviseletet jelentő rendőr-szakszervezet a hatályos jogszabályok alapján azonnal előzetes letartóztatás alá tehet bármely politikust, és a rendszer rendezőelve a garancia arra, hogy találnak is valamit, amivel börtönbe juttatható.

Akkor lenne tele a gatya, lenne azonnal munkahelyteremtés!

A szakszervezet által megfogalmazott felszólítást az Európai Központi Bank vezetőjének, és az európai Bizottság korábbi vezetőjének is címezték. A görög parlament előtt tömeges tüntetések kezdődtek, és a rendőrök közül rengetegen a fenti nyilatkozat értelmében nem vették fel a szolgálatot, mert a hatalom jelenleg a nép utolsó forintjait venné el a megszorításokkal, és ehhez a rendőrségnek kellene közreműködnie.

Ez az eredménye annak, ha a rendőrt szembe akarják állítani saját népével!

Forrás: www.jovonk.info és The Montreal Gazette

2012.02.11. Görögország: a segély nem a megmentést szolgálja

2012.01.30. Görögország Brüsszel irányítása alá került

2012.01.29. A csendes Anschluss

2012.01.28. Gyakorlatilag görög államcsőd

2012.01.16. Az Európai Csendőrség

2011.11.02. A Trójai faló, avagy görögtűz krónikája

free counters

Hogyan irtsuk ki az embereket?

Mostantól amikor Microsoft terméket vásárolunk a gyógyszeripart és annak globális céljait is támogatjuk. Ebben az új valóságban a világ legnagyobb szoftvergyártója ágyba bújt a világ legnagyobb vakcina terjesztőjével.

Hogyan lehetséges ez? 2009-ben a Microsoft megvásárolt egy fontos technológiát a világ legnagyobb vakcina gyártójától, a Merck-től. A technológia segítségével, ahogy azt mindjárt kifejtjük, lehetséges lesz népességcsökkentésre alkalmas oltásokat gyártani, amivel akár konkrét népeket, nemzetiségeket is megcélozhatnak, növelve a meddőséget a célterületen. Ez az elképzelés teljes mértékben összhangban van Bill Gates népességcsökkentő céljaival és módszereivel, amelyeknek számos alkalommal nyíltan hangot is adott (2:45-től).

A Microsoft által megvásárolt, konkrét géneket célba vevő, oltás előállító technológiát a korábban a Merck tulajdonában levő Rosetta Biosciences fejlesztette ki. Szoftverüket úgy jellemzik, hogy képes „feltérképezni a gének együttműködési mechanizmusát, elemzi a peptideket, a metabolitokat és azt, hogy ezek hogyan függnek össze a gén-kifejezéssel.”

A Rosetta Biosoftware weboldalán olvasható nyilatkozatból megtudhatjuk, hogy „a megállapodás eredményeként a Microsoft a genetikai, metabolikus és proteomikus adatkezelő szoftvert beépítheti a Microsoft Amalga Life Sciences platformjába, hogy ezzel  tovább fejleszthesse a fordítással kapcsolatos kutatásait.”

Ugyanebből a nyilatkozatból kiderül, hogy a megállapodás részeként a Merck „stratégiai támogatást biztosít a Microsoft számára.” A Merck stratégiája pedig természetesen saját oltóanyagainak és egyéb gyógyszeripari termékeinek a ráerőltetése az emberekre, mint például a mára egyre több szakember által vitatott Gardasil vakcina terjesztése.

Rupert Vessey, a Merck kutatólaboratóriumának helyettes vezetője nyíltan kimondta, hogy a megállapodás gyógyszerfejlesztői szerepet biztosít a Microsoftnak. „Sokat várunk a Microsofttal való együttműködéstől, leginkább új bioinformatikai megoldások kifejlesztése terén, a gyógyszerfejlesztés előremozdítása és további támogatása érdekében…” mondta Vessey.

 

Ez egy kulcsfontosságú nyilatkozat, hiszen a „bioinformatika” kifejezés csak és kizárólag egy dolgot jelenthet. Mi tárol információt a biológiában? Egyetlen digitális tároló rendszer létezik az emberi biológiában és ez természetesen a DNS. Tehát a bioinformatikai megoldások kifejlesztése kizárólag a génekre ható vagy azokat célzó gyógyszerek illetve oltóanyagok lehetnek.

Ez tökéletesen összhangban van Bill Gates népességcsökkentő célkitűzé-seivel a gyógyszeripart használva eszközül. „Ha jól végezzük a dolgunkat az oltások fejlesztése, az egészségügy és a születéssel kapcsolatos szolgáltatások terén, úgy 10-15%-kal le tudnánk csökkenteni a [föld lakosságát],” mondta Bill Gates egy nyilvános TED konferencia alkalmával. (4:06-nál)

Ez szorosan kapcsolódik Bill Gates egy másik „jótékonysági” projektjéhez, ami egy ultrahangos sperma-ölő technológia finanszírozása, a férfi meddőség növelése érdekében (amit a kutatóprogram természetesen fogamzásgátlásként említ). Gates alapítványa sok bizarr projektre biztosított már pénzforrást, például genetikailag módosított szúnyogokkal kapcsolatos kísérletekre.

A Microsoft válhat az eugenika új vezetőjévé?

Ami nyilvánvaló ezeket hallva, hogy Bill Gates az emberi népesség csökkentését célzó eszméket vall. Sajnos ezzel nincs egyedül, Adolf Hitlertől, az Amerikai Gyógyszer és Élelmiszerügyi Hatóság több mostani vezetőjén keresztül a hatalmi elit tagjaiig sokan úgy gondolják, hogy meg kell szabadulni a „kisemberektől”, hogy csupán egy „vezető faj” maradjon fenn.

Manapság már bizonyos egyetemeken is azt tanítják, hogy az emberek széndioxid termelése tönkreteszi a földet és minél több embertől szabadulunk meg, annál nagyobb szívességet teszünk bolygónknak.

Erre tökéletes „megoldás” lenne egy magától szaporodó, célzott géneket megtámadó biológiai fegyver. A Microsoft által megvásárolt új technológia pedig biztosíthatja a kifejlesztéshez szükséges platformot. Érdekes megjegyezni, hogy a cég 2009-es felvásárlása óta egyetlen nyilatkozatot sem adott ki munkájával kapcsolatban.

Jusson eszünkbe a fent olvasottak, amikor legközelebb egy Microsoft terméket vásárolunk, hiszen az általunk kifizetett pénz éppen egy fajegészségügyi projekt finanszírozásának is része lehet.

Forrás: www.idokjelei.hu a www.naturalnews.com alapján.

2012.01.31. Halj meg idõben, ne okozz másoknak gondot

2012.01.26. Az összeesküvés elméletek cenzúrázását a Google végezze

2012.01.25. Mekkora Bill ökológiai lábnyoma?

2012.01.08. Túlnépesedés: a kihalás szélén?

2012.01.02. A betegségipar csodái

2011.12.27. A majmok bolygója

2011.12.23. Sokan vagyunk?

free counters

Élet a halál küszöbén

Éveken át dolgoztam a hospice szolgálatnál, pácienseim azok voltak, akik hazamentek a kórházból meghalni. Igazán különleges időszakot osztottunk meg egymással: velük voltam az életük utolsó három-tizenkét hetében. Az emberek nagyot tudnak fejlődni, amikor szembenéznek a saját halálukkal.

Megtanultam, hogy sose becsüljem alá senki fejlődési lehetőségeit. Néhány változás rendkívüli volt. Mindegyikük sokféle érzelmet tapasztalt meg, ahogy ez várható is: elutasítást, félelmet, haragot, megbánást, még több elutasítást és végül elfogadást. Minden egyes páciens végül megtalálta a békéjét, mielőtt továbbindult volna, mindegyikük.

Amikor arról kérdeztem őket, hogy van-e valami, amit megbántak, vagy van-e olyasmi, amit másként csináltak volna, hasonló témák merültek fel mindegyiküknél. Íme, az öt legtöbbször előforduló tévedés ezek közül:

1. Bárcsak lett volna bátorságom úgy élni az életem, hogy hű legyek önmagamhoz, nem úgy, ahogy mások elvárták tőlem!
Ez volt a legtöbbször előforduló vágy az összes közül. Amikor az emberek rájönnek, hogy az életüknek mindjárt vége és visszanéznek, könnyű meglátni, hogy mennyi álmuk maradt, amit nem váltottak valóra. A legtöbben az álmaik felét sem vették figyelembe és úgy kellett meghalniuk, hogy tudták: ez a saját döntéseik vagy épp döntésképtelenségük következménye.

Fontos, hogy igyekezz legalább pár álmodat megvalósítani életed során. Attól a pillanattól kezdve, hogy az egészséged tönkremegy, már késő. Az egészség szabadságot ad, amit kevesen értékelnek egész addig, amíg már nincs meg nekik.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
Ezt mindegy egyes férfi páciensem mondta, akit ápoltam. Hiányzott nekik az, hogy lássák a gyerekeiket felnőni, fájlalták, hogy nem töltöttek elég időt a kedvesükkel. Néhány nő szintén bánta ezeket a dolgokat, de a nők főleg az idősebb generációból valók voltak, így a legtöbb női páciens nem volt családfenntartó.

Azzal, hogy leegyszerűsíted az életed és tudatos döntéseket hozol, elképzelhető, hogy nem kell akkora bevétel, mint amit gondolnál. És azzal, hogy több teret engedsz önmagadnak az életedben, boldogabbá válsz és nyitottabbá azokra az új lehetőségekre, amelyek jobban illenek az új életmódodhoz.

3. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy kifejezzem az érzelmeimet!

Sokan elnyomták az érzelmeiket azért, hogy elkerüljék a konfrontációt másokkal. Ennek eredményeképpen megelégedtek egy középszerű élettel és sosem váltak azokká, akikké válhattak volna. Sokan betegségeket teremtettek maguknak állandóvá vált keserűségükkel és neheztelésükkel, bosszankodásukkal.

Mások reakcióit nem tudjuk kontrollálni. Bár az emberek természetesen reagálni fognak arra, ha megváltozol és őszintén kezdesz kommunikálni, a végén mindez egy egészen új, egészségesebb szintre emeli a kapcsolataidat másokkal. Vagy ez történik, vagy az egészségtelen kapcsolódások eltűnnek az életedből. Akárhonnan nézzük, jól jársz, ha felvállalod önmagad.

4. Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal!
Gyakran nem ismerték fel a régi barátokkal való kapcsolattartás fontosságát és hasznát, amíg közel nem kerültek a halálukhoz és nem tudtuk mindig megtalálni a régi barátaikat. Sokan annyira elmerültek a saját életükben, hogy aranyat érő barátságokat hagytak elsikkadni az évek folyamán. Sokan bánták, hogy nem szántak elég időt és figyelmet a barátaikra. Mindenki hiányolta a barátait haldoklása során.

Gyakran előfordul elfoglalt életünk során, hogy elhanyagoljuk a barátságainkat. De amikor szembetalálod magad a közelgő halállal, az anyagias dolgok már nem számítanak. Az emberek el akarják ugyan rendezni a pénzügyeiket, ha lehetséges, de nem a pénz vagy a státusz a fontos számukra ilyenkor. Rendet akarnak tenni, hogy ezzel segítsék azokat, akiket szeretnek. Általában sajnos ilyenkor már túl betegek vagy fáradtak ahhoz, hogy ez sikerüljön nekik.
A végén minden a szeretetről és az emberi kapcsolatokról szól. Mindössze ez marad az utolsó hetekben fontos, a szeretet és az emberi kapcsolatok.

5. Bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni!
Ez egy meglepően gyakori vágy. Sokan csak a halálos ágyukon jönnek rá, hogy a boldogság választás kérdése. Régi viselkedési mintákba és szokásokba ragadtak bele. Az ismerős dolgok kényelmes komfortja elárasztotta az érzelmeiket és az egész életüket. A változástól való félelem arra késztette őket, hogy szerepet játsszanak mások és önmaguk előtt is. Miközben legbelül arra vágytak, hogy végre egy jót kacagjanak és bohóckodjanak és vidámság legyen az életükben. A halálos ágyadon fekve egyáltalán nem gondolsz arra, hogy mások mit gondolhatnak rólad. Milyen csodálatos dolog újra képesnek lenni mosolyogni!

Az élet egy választás. Ez a TE életed. Válassz tudatosan, válassz bölcsen, válassz őszintén. Válaszd a boldogságot!

Forrás: www.harmonet.hu


2012.02.01. Egészséges nacionalizmus

2012.01.27. A tanulás öröm, érték, felelősség

2012.01.10. Tudatosan élem az életem…

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

2012.01.01. Az egyetlen igazság

2011.12.14. Börtönben élünk?

2011.12.09. Kiszabadulhatunk-e a rabszolgaságból?

free counters

Iráni olajembargó

Irán piszkálása, fenyegetése, tudósainak a legyilkolása már olyan régen folytatódik a világszínpadon, hogy már oda se figyelünk. Múlt héten egy újabb szorítás jött létre, amikor az EU országok megállapodtak abban, hogy több iráni olajat nem vásárolnak június végétől (addig kell pótolni a hiányt valahonnan). Most azonban Iránnak elege lett az egészből, nem alaptalanul. Hogy a fenében lehet részleges olajhiány esetén bojkottálni egy olajkitermelőt? Sehogy. Szaúd Arábia azonnal jelentkezett, hogy majd ők a nem létező tartalékkapacitással pótolják a hiányt. De Irán nem vette be a cselt. Azt mondták a héten, mi a fenének várjunk egy fél évet, szüntessék be most azonnal a vételt, és ezzel a parlamentjük elé  vitték a dolgot, hogy szavazzák meg az Európába irányuló export leállítását. Erre várhatóan vasárnap fog sor kerülni.

Jelenleg, elsősorban dél Európa, napi 800.000 hordó olajat kap Irántól, ezt kellene pótolni. Iránnak pedig ennyi olajra kell új vevőt találni, ami nem lesz nehéz. India és Kína már előre feni rá a fogát, de Japán és Dél Korea is beállt a sorba.

Szakértők szerint ez a kis kényszer átcsoportosítás a nyersolaj árát a nagyon közeli jövőben könnyen fellökheti 150 $-ra. Ha pedig Amerika kiprovokálja a katonai konfrontációt, a 200 $-t is átlépheti. Végeredményben ezek a politikusok jól elintézték. A napi 2.400.000 hordó olajat exportáló Iránnak felnyomják az olaj árát vagy 50 százalékkal. Napi 120 millió dollárral több lesz a bevételük. Ezt nevezem megleckéztetésnek!

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

Az m1 reggeli műsorában az iráni nagykövet is megerősítette a fentieket: olyan régóta élnek mindenféle embargó nyomása alatt, hogy már hozzászoktak, és az életüket ennek megfelelően rendezték be. Mindig megtalálják a megoldást, mert rá vannak kényszerítve. A kieső 20% olaj kitermelését akár el is tolhatják a jövőbe. Így igazából egy fergeteges öngólt rúgott az EU ezzel az embargóval.

Címnek szívesebben adtam volna a “Hogyan rúgjuk alaposan tökön magunkat?”, de ez túlzottan bulváros lenne. Azonban az igazsághoz is közelebb állna, mert ez az embargó vélhetően nem hozza a várt eredményeket…


Egy okos, kifinomult, és elgondolkodtató, díjat nyert film az emberek olajfogyasztásáról, és annak hatásáról a földre. Az olaj egy olcsón, és könnyen hozzáférhető energiaforrás, azonban nem végtelen, és nem is hátulütőmentes. Ne csak nézzük, hanem értsük is a mondanivalóját!

2012.02.01. A fél amerikai flotta Irán előtt

2012.01.30. Irán leállítja az olajexportot Európa felé

2012.01.26. Irán az EU-nál korábban vezet be embargót

2012.01.25. India arannyal fizetne az iráni olajért?

2012.01.23. Megvan a döntés az olajembargóról

2012.01.23. India is csatlakozik a dollármentes zónához

2012.01.22. Olajembargó, vagy iráni olaj dupla áron?

2012.01.12. Moszkva óvja az Európai Uniót az iráni olajembargótól

2011.12.30. Indokot keresnek az Irán elleni támadáshoz

2011.05.27. Hogyan hat mindennapi életünkre az olaj

free counters

Egészséges nacionalizmus

Néhány magyar spirituális gondolkodású, nyitott szívű ember elment Tibetbe, hogy az ottani szerzetesektől “ellessék” az emberi létezés “titkát”. Néhány hétnyi meditáció után az egyik szerzetessel közelebbi kapcsolatba kerültek és egy mélyebb beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mi a fő célja a magyar lélekbúvárok látogatásának. Amikor a szerzetes meghallotta, hogy az utazók a saját életük céljára és a Ki vagyok én? c. kérdésre akarnak Tibetben választ kapni, akkor ezt válaszolta: “Ha Ti a szülőföldetektől több ezer kilométerre akarjátok megérteni, hogy miért születtetek oda, ahová, akkor nagyon nem értettétek meg a spiritualitás lényegét. Ahhoz, hogy kiderítsétek, hogy mi a feladatotok a Földön, ahhoz meg kell értenetek annak a népnek a gondolkodását és kultúráját, amelyikbe beleszülettetek.”

Bevallom, ez a történet engem rendesen mellbe vágott, mert az itthoni nehézségek és gazdasági korlátozások (rendkívül előnyös, “vállalkozás-barát” adórendszer pl.) és a Dögöljön meg a szomszéd tehene gondolkodásmód miatt rettenetesen elvágyódtam innen és el is mentem egy időre, aztán mégis hazajöttem, mert úgy éreztem, hogy nem véletlenül születtem magyarnak. Imádom az embereket mindenhol, bevallom őszintén azt is, hogy soha nem volt honvágyam több éves, egyhuzamban töltött külföldi tartózkodás ellenére sem; vannak mohamedán, zsidó, keresztény és ki tudja még milyen felekezetű ismerőseim és barátaim szerte a széles világ kocsmahálózatában és beszélek is néhány nyelven a magyaron kívül, de pontosan a spirituális meggyőződésem miatt gondolom azt, hogy most ebben a kultúrkörnyezetben és nemzeten belül kell valamit megtanulnom arról, hogy ki a fene is vagyok. Ez egy megérzés, szóval meg ne kérdezzétek, hogy mit szedek.

Azt fontos megjegyeznem, hogy a külföldön boldogulni kívánó honfitársaimat nem ítélem el egyáltalán, és nem tartom senkinek a részéről nemzetellenesnek azt, ha nem akar a született hazájában élni. Az sokkal inkább bántó számomra – bár tudom, ezen nekem kell dolgoznom, hogy ezt el tudjam önmagamban fogadni – hogy az itt élő és ebben az országban jövőt tervező emberek egy része úgy beszél a magyarságról, a magyar nyelvről és a kulturális örökségről, mint teljesen “felesleges” értékekről és örömmel fogadnák el azt, ha országunk mindenkori vezetői teljes mértékben a nemzetközi pénzhatalmak előírásai szerint ugrándoznának akkor is, ha az az itt élők sorsát hátrányos mértékben befolyásolja hosszú távon. Tudjátok, jó dolog a szomszédokkal jóban lenni, de azért a spájzba ne sétáljanak be az engedélyem nélkül…

Az egészséges nacionalizmus valami ilyesmiről szól az én számomra. Elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban vagyok magyar, de örömmel vagyok az. Nem büszkén és megkülönböztető módon, hanem szeretettel és alázattal. Szeretem a végtelenül gazdag nyelvünket és melegség járja át a lelkemet, hogy mennyi csodálatos találmány fűződik magyarok nevéhez, pedig ezekhez a találmányokhoz nekem személy szerint semmi közöm. Boldogság önti el a szívem, ha Kodály Zoltán, Bartók Béla, Széchenyi István, Petőfi, Ady és József Attila “teremtményeire” gondolok, pedig keveredik bennem sváb, szerb, askhenázi és szittya vér is és nagyon is elképzelhető, hogy az őseim egy része nagyon is nem a Kárpát-Medencébe való. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy én ide születtem, a magyar az anyanyelvem, tudom, hogy ki az a Ludas Matyi és szeretem a kürtőskalácsot, a lángost és a jófajta szilvapálinkát. Ámulatba ejt az az ősi tudás, ami a nyelvünkön, a hagyományos építészeten keresztül sugárzik és nagyon fainnak tartom azt is, hogy pl. a magyar rovásírás ismerete vezette el a tudósokat az egyiptomi hieroglifák üzeneteinek megfejtéséhez is. A nyelvünk gazdagsága és a népi építkezés természetközelisége viszont döbbenetes tudást rejt, ehhez kétség nem fér.

Sokat találkozom azzal a véleménnyel egyébként, hogy az ember egy spirituális lény, egy végtelen isteni energiából származó tudatosság, akinek célja, hogy megtapasztalja a tudatos(!) létezés és egység csodáját és hogy ebbe a gondolkodásba nem férnek bele a nemzetállamok és az egyes kulturális különbségek, mert úgyis mindenki EGY. Ahogy a magyar nyelv is mondja: MindEGY. Azt is mondják nagyon sokan, hogy ha nem közösen, emberiségként gondolkodunk és hagyjuk, hogy a nemzetek közötti megosztás érvényesüljön, akkor soha nem érhetjük el ezt a vágyott célt. Ebben van egy pici igazság, mert valóban a legfontosabb önmagunkban elfogadni a másságot és megérteni azt, hogy a külső és belső megosztottság nem az EGYség, hanem a KÉTség irányába visz. Mindemellett az is való igaz, hogy a nemzetállamok kialakulásához “kellettek” háborúk és megosztottság, különben egyes népek nem akarták volna a földjüket és kultúrájukat mindenáron megőrizni és nagyobb területekre kiterjeszteni. Krízis nélkül nincsen katarzis, mint tudjuk. Valahogy nekem mégis az az érzésem, hogy az emberiség egy teljesen tudattalan egységből a tudatos egység felé megy, vagyis amennyire tudattalanul együtt éltünk évezredekkel (milliókkal?) ezelőtt, majd egyre inkább szétszakadtunk, annyira látszik az a törekvés egyre több humanoid részéről, hogy az egységet keresi újfent. Ebben az újfajta, tudatos egységben pedig az egyes nemzetállamok a saját kultúrájukkal és örökségükkel olyan szerves részét képezik az egésznek, mint az emberi test egyes alkotóelemei az egész szervezetünknek. Az emberi test számára nem elég, ha csak szív vagy máj van benne, hanem az összes többi szerv és “alkatrész” is szükséges ahhoz, hogy normálisan működjünk. Én valahol így tekintek a Föld népeire és az egyes nemzetállamokra, és ezért minden népcsoport és nemzetállam szuverenitásának a megőrzésére irányuló törekvését támogatom. Ennek pedig az egyik kulcsa a gazdasági önállóság a másik pedig a hagyományőrzés, mert ha az én pénztárcámban a szomszéd nyúlkál és az oktatási rendszert nem az adott ország érdekeinek mentén állítják össze (nem csak Magyarországon, hanem mindenhol), annak nem lehet túl jó vége…

A közös nyelvet és kulturális értékeket valló nagyobb családok (nemzetek) ősi tudásának és identitásának megőrzését a konzumtársadalom uniformizáló egységesedésével szembeállítani szerintem ráadásul logikátlan, mert ez két külön minőség. Az egyik erkölcsi értékekre épít, a másik meg a folyamatos gazdasági növekedésre, amely okos és tudatos gondolkodással igenis meg tud férni egymás mellett, főleg ha megértjük a pénz szerepét és működését ebben a világméretű képletben. (Azért pofázok annyit a pénzről egyébként, mert higgyétek el nekem, hogy a legfőbb teremtő energia a mai világban egy olyan világszerte elfogadott értékmérő, ami mögött már nincs is valódi érték, csak egy jó nagy csomag illúzió és rendkívül ügyes kommunikáció.)

Ennek a cikknek a célja mindössze annyi, hogy akár spirituális beállítottságúak, akár materialisták, akár jobb, akár bal oldali érzelműek vagyunk, érdemes észrevenni és megbecsülni azt, hogy egy nép mitől egyéni és különleges, és hogy ezt az egyéniséget megőrizni leginkább gazdasági és oktatási eszközökkel lehet, nem utolsó sorban pedig ennek köszönhetően szeretünk utazni és más nemzetek gyermekeit is megismerni, mert ha mindannyian ugyanolyanok lennénk, eléggé dög unalmas lenne szerintem a világ.

A teljes írás Józsi bácsi oldalán olvasható.

Forrás: www.ivi.hu

2012.01.27. A tanulás öröm, érték, felelősség

2012.01.23. Egy reklámfilm margójára

2012.01.12. Magyarország bedobja a törülközőt

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

2011.12.11. Remény a feltámadásra

2011.12.07. Adózz magyar, hogy más jól éljen belőle

free counters

Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot

A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az úgynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövő folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél előbb, minél problémamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek.

“A luganói tanulmány” globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő “Transznacionális Intézet” társigazgatójaként, valamint a “Globalizációs Obszervatórium” alelnökeként harcol a globalizáció ellen.

“A luganói tanulmány ” című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: “Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században”.

A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott “titkos megbízói kör” kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.

A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a “titkos megbízói kör”, amelyről csupán annyit sejtet, hogy a “globalizáció irányítóit és menedzserei”-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyon is valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a “titkos megbízói kör” számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.

A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták “a luganói jelentést”. Ilyen vélemények hangzottak el róla:

  • “Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját.”
  • “Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a “globalizálódó világgazdaság” előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia.”

Csak az a vég, csak azt tudnám feledni

“A luganói tanulmány” nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások “kiiktatásával” képes elkerülni. Ehhez van szükség a “grandiózus népességcsökkentő tervre”, amelyet a szakértői csoport végül a “titkos megbízók” asztalára letesz.
A tervet a “titkos megbízói kör” csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A “szűk szakértői csoport” pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a “grandiózus népességcsökkentő terv”, amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakértői kör.

1. A leselkedő veszélyek

Az ökológiai katasztrófák lehetősége

A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az õ meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.

Veszedelmes növekedés

Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet “veszélyes” a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A “több” és a “nagyobb” ugyanis nem feltétlenül “jobb”. Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?

Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP – a bruttó hazai termék – növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számba vennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.

A társadalmi problémák is egyre nagyobbak

A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.

A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak “izommal” rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.

Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig de-stabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.

Gengszterkapitalizmus

Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer-kereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.

Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.

Pénzügyi krízisek

Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.

A veszélyelhárító mechanizmusok

Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!

A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)

A két intézmény – amelyeket “Bretton Woods”-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Közép európai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.

Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt “struktúra-átalakító programokat”, liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az õ segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok – természetesen a helyi lakosság kárára – a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.

Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a “struktúra-átalakító programokat”, vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt “szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak” lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.

Az ENSZ

Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszer-termelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)

A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az “új világrend” képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem “akadályozhatják” a szabad kereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: “mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát”.

A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszer-ipari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Unió kénytelen lesz beengedni piacára a hormon-kezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.

Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.

A globális cégek

A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati “karcsúsítások” miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.

A pénzpiacok szabályozása

Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik – pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.

A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban – éppen az óriási haszon miatt – a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből következik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.

Szabadság és korlátozás

A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen “túlzott sikere” jelenti: vagyis a “liberalizált piac” csődbe juttathatja önmagát. Hiszen – amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk – túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.

A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.

2. Mi befolyásolja a jövőt?

A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:

  • a világ népességének növekedése,
  • a fogyasztás mennyisége és minősége és
  • azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.

A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a “morális kérdésnek” hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.

A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.

Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.

Következtetések:

A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet: “minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek.”

Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer – amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?

Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!

Az alkalmazandó módszereknek:

  • olcsónak kell lenniük,
  • nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
  • az “áldozatok” kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az “áldozatokra” kell bízni,
  • az államoknak nem kell közvetlenül részt venni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.

Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának – de ha lehet még többnek – a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig – mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.

Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:

  • ideológiai-etikai,
  • gazdasági,
  • politikai és
  • pszichológiai.

Nézzük röviden ezek lényegét!

Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már “teszi a dolgát”. Segít kiépíteni a “helyi elitet”, amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A “gazdasági pillér” segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.

A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a “gazdasági pillér” Világbank és IMF általi működtetésének, mégis – a biztonság kedvéért – folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI – a többoldalú beruházási megegyezés – aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.

A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a “grandiózus népességcsökkentő terv” konkrét elemeinek bevezetéséhez.

3. A “grandiózus népességcsökkentő terv” elemei

A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.

Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.

Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a “grandiózus népesség-csökkentési terv” megvalósítására be lehet vezetni ?

Az elhalálozások számát növelő módszerek:

  • kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
  • a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
  • esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
  • magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
  • elszegényítés, éhínség,
  • a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
  • olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
  • környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
  • a mezőgazdaság további liberalizálása, az – időlegesen olcsó – import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
  • a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi “agrobusiness”-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
  • élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
  • egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
  • differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
  • a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
  • az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
  • közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
  • a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
  • az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
  • az AIDS további terjedése és a tuberkulózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),
  • a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
  • a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.

A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre:

  • abortusz és sterilizáció bátorítása;
  • a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;
  • a gyermekek számának csökkentését a “struktúra-átalakítási programok”-ba is bele kell foglalni;
  • anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;
  • a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.

További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.

4. Zárógondolatok

Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, “a luganói tanulmány” elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy “titkos megbízói kör” illetve egy “grandiózus népességcsökkentő terv” léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a “kör” tagjai, és hol és mikor született meg a terv.

Susan George úgy gondolja, hogy a “luganói tanulmány”, vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:

  • elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljességgel lehetetlenek;
  • elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a “grandiózus népesség-csökkentő terv” kidolgozása és megvalósítása következhet;
  • ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyon is valóságos.

Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen – ígéretei ellenére – egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek “kiküszöbölése” a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy “grandiózus népességcsökkentő terv”.

Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.

A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a “kitervelt vég ellen”.

De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.

A vég másféle is lehet

A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:

Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?

Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?

A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a “titkos megbízóknak”, hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!

A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.

Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kis bankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.

Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány “végső megoldása”.

5. Utószó

A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a “titkos megbízói kör” által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a “tervet”, ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.

Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.

Dr. Csath Magdolna, egyetemi tanár

Forrás: www.euroastra.hu

2012.01.30. Görögország Brüsszel irányítása alá került

2012.01.30. ACTA: A szabad Internet vége?

2012.01.29. Orbán megerősíti a csatlakozási szándékot a költségvetési paktumhoz

2012.01.29. A csendes Anschluss

2012.01.28. A SOPA és a PIPA még mindig támad

2012.01.26. Meglepő? Kik állnak a hitelminősítők mögött…

2012.01.26. Még több infót gyűjt rólunk a Google

2012.01.26. Az összeesküvés elméletek cenzúrázását a Google végezze

2012.01.25. Mekkora Bill ökológiai lábnyoma?

2012.01.16. Az Európai Csendőrség

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.08. Túlnépesedés: a kihalás szélén?

2012.01.02. A betegségipar csodái

2011.12.29. A Monsanto GMO kukoricája szervkárosodást okoz

2011.12.23. Sokan vagyunk?

free counters

A szabad választás átka

Adott egy rekesz alma, benne a szokásos tartalom: vannak nagyon szépek és kicsit csúnyácskák, meg néhány ütődött, romlásnak indult darab.

Ha ez a rekesz egy boltban van, mi történik? A vásárló az alma kilójáért fizet a pénztárnál, így nyilván válogatni kezd, kiveszi a legszebbeket, elvégre ugyanannyit fizet a szép almáért, mint a sérültért. Az első néhány vásárló elégedetten távozik, viszont utánuk már csak a csúnyácska, meg kissé sérült almák maradnak. Kevesebb vásárló lép oda, a kosár lassabban ürül, aki vesz, elégedetlen: hogy lehet ennyit kérni ilyen almákért? Végül az almák fogyása megáll, a sérült almák rothadni kezdenek, a csúnyácskák is megbuggyannak, az almák felét kidobják.

Mi történik, ha az egész rekesz alma az enyém? Az első lépésem, hogy a kicsit sérült almákat kiválogatom, a sérült részt kivágom ha kell, és ezeket eszem meg először (kásába, esetleg almás süteménybe kerülnek). A szépeket kiteszem egy kosárba, ezt esszük napról napra, egyet-egyet. A csúnyácskák hámozva, felvágva megint a reggeli kásába, lepénybe, levesbe kerülnek. Mindegyik almával elégedett vagyok, mert a lehetőségeinek megfelelően használtam fel őket, és az első pillanatban is már menthetetlen darabok kivételével mindegyiket felhasználtam.

Erre varrjatok gombot, közgazdászok, pszichológusok! Mindkét esettel minden rendben van – valójában azonban az első katasztrofálisan rossz a másodikhoz képest. A “szabad” és logikus választás nem feltétlenül a bölcs döntés.

Ha valami az enyém, vagy kiterjesztve: úgy gondolok rá, mint aminek a felhasználásáért felelősséggel tartozom, és rosszul esik minden egyes darab, amit végül ki kell dobnom, akkor jól bánok vele, kihozok belőle mindent, amit lehet, sajnálom, amit végül nem tudok használni. Akár dolgozom is azért, hogy minél többet tudjak megmenteni, nem külső kényszer (törvény vagy pénz) miatt, hanem azért, mert értéknek tekintem magát az “erőforrást”, ami jelenleg egy rekesz alma, olyan, amilyen. Minden, amit sikerül így felhasználnom, sikerélményt ad, összességében boldog vagyok, sőt: egy rekesz nyomott alma akár nagyobb boldogságot jelenthet a számomra (sok munkával “megmentem”: csinálok fagyasztott reszelt almát, almás pitét, almalevest), mint egy reklám almákat tartalmazó.

Ugyanez egy versengő környezetbe helyezve csak elégedetlenséget szül: haragszom arra, aki elvitte a legszebbeket, nem törődöm azokkal, akik utánam jönnek és én is a legszebbeket veszem ki, végül pedig haragszom a boltra, amiért vacak árut próbál rám sózni a drága pénzemért. A bolt pedig mindent elkövet azért, hogy reklám kinézetű almákkal tölthesse meg a rekeszt. Szó szerint bármit, olyan dolgokat is, amikkel nem értenék egyet, ha látnám: a termék java részét a termelőnél hagyja, kenje a hajára; egy csomót kidob, mert nem szép; “nem kérdezi meg”, hogyan marad piros az az alma heteken keresztül, mitől lett háromszor akkora, mint a másik, …

Ha valami az enyém, igyekszem megjavítani, míg ha kívülállóként “megvásárolom”, akkor eldobom, mást választok vagy panaszkodni kezdek. Most miről is beszélek? Egy rekesz almáról, vagy…

  • bármiről, amit tekinthetnék közösségi erőforrásnak? A megtermett almát egymással versenyezve el akarják adni a termelők, vagy úgy gondolják, hogy “ennyi és ilyen almát kaptunk az idén – hogyan hozzuk ki belőle a legtöbbet együtt”? Mert almalé gyártást egyedül nem lehet kezdeni, de húsz gazda már gondolkodhat benne…
  • a boltról, ahol összekeveredik a “miénk” a “valahonnan hozottal”? Ahol a termék árát és kívánatosságát hasonlítom össze, nem törődve azzal, hogy az egyik a “miénk”, aminek felhasználásáért felelősek vagyunk, a másikat hatalmas energiafelhasználással ezer kilométerekről szállították ide.
  • a “termékek” garmadájáról, amelyek között “szabadon” választok? Akkor érzem magam ostobának, ha nem a kívánatosabb terméket választom – és mindegy, hogy ezt esetleg  vegyszeresen kezelték vagy akár genetikai eszközökkel “kívánatosították”, sőt, talán nem is összehasonlítható (“emésztés segítő gyümölcsjoghurt” szemben egy almával). Ezzel pedig távirányítással teszem tönkre az engem helyben ellátó rendszereket ahelyett, hogy segítenék fejlődni neki.
  • az életemről? Amiben van szép és van ütődött, sérült rész, de mivel ma ezernyi élet-sablon lebeg a szemem előtt, nyilván a “menő” darabokat válogatom össze, a “lúzereket” félredobom. Amikor pedig az én lúzer időm eljön, ötletem sincs, hogy ezzel mit lehetne kezdeni? Nem gondolom végig, milyen lesz majd öregnek, betegnek, haldoklónak lenni, mindig csak az ifjú, a csillogó, a lobogó hajú sztárok járnak a fejemben. Pedig a csillogás mulandó, a rekeszben pedig ott van a többi is,
  • és azokból is jó lenne a legtöbbet kihozni, nem hagyni mondjuk az intézményesített elbutulásban, Alzheimer kórban megbuggyanni, plasztikai műtétekkel élő viaszfigurákká silányítani

Naná, hogy ostobaságokat csinálok, pótszereket választok, és főként: bamba értetlenséget a valóság végiggondolása helyett. Az pedig pont olyan, mint egy rekesz alma. Csak a bambaság teszi hasonlóvá egy doboz bonbonhoz (“Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle.”). Bár a Forrest Gump nagyon jó film, mégis kiábrándító a tény, hogy ma az emberiség a főhőst tekinti példaképnek…

Forrás: www.hajnalvilag.blogspot.com

2012.01.29. Orbán megerősíti a csatlakozási szándékot a költségvetési paktumhoz

2012.01.29. A csendes Anschluss

2012.01.28. A SOPA és a PIPA még mindig támad

2012.01.27. A tanulás öröm, érték, felelősség

2012.01.26. Még több infót gyűjt rólunk a Google

2012.01.23. Egy reklámfilm margójára

free counters

Gyakorlatilag görög államcsőd

A görög tisztviselők a hitelezőkkel tárgyalnak a hiteltörlesztés átmeneti beszüntetéséről, hogy elkerülhessék az államcsődöt és az eurózónából való kilépést. A kommunikációjukban már hallani mindent, az adósság átütemezésétől kezdve a görög államadósság (mintegy 130 milliárd euró) felének elengedéséig. Egyelőre még kerülgethetik a tények közlését, de akkor majd mi kimondjuk helyettük: egy ország fizetésképtelensége gyakorlatilag államcsőd.

Hogy ezt még a totális államcsőd előtt letárgyalják, csak annyit jelent, hogy az államcsőd irányított, és Görögország megmarad gyarmatnak. Egy államcsőd esetén az állami források már nem elégségesek ahhoz, hogy az állam alapvető (létfontosságú) feladatait ellássa. Jelen kiszolgáltatott helyzetben az európai államoknak az adósságtörlesztés legalább annyira feladatává lett téve, mint maga az államigazgatás apparátusának fenntartása.

Mit láthatunk Görögországban? Újabb és újabb megszorítások, a szociális kiadások visszatartása majd megvonása, a közigazgatás gépezetének lassú leépülése. Tömeges elbocsátások a pénzhiány miatt. Az ország most érte el a fizetésképtelenséget. Ez csak annyit jelent, hogy a görög kormánynak választania kellett: vagy újabb tömeges leépítések lesznek egészen odáig, hogy államapparátus híján már nem tudja fenntartani a hatalmat, vagy elkezd tárgyalni a hiteltörlesztés szüneteltetéséről. Így annak a reménye megmarad, hogy a jövőben majd újra fizetni tud, ellenkező esetben már az sem. Tehetnek a hitelezők mást, minthogy elfogadják? Nem, mivel nekik is érdekük, hogy a görög állam előbb vagy utóbb de törlesszen.

Hogy a törlesztést tárgyalásos úton szüntetik be, a görög kormány ezzel egyben kijelentette, hogy a hiteltörlesztés számára elsődleges, az állampolgárok sorsa másodlagos. Ugyanis a lakosság terheit nem csökkentik, hanem minden marad a jelenlegi szinten és amint lehet, folytatják az államadósság törlesztését.

Angela Merkel német kancellár figyelmeztette Görögországot, hogy nem kapják meg a következő segélyt, ha nem történik előrelépés az államadósság csökkentése terén. De mégis miből, Merkel asszony? Ahhoz működőképes gazdaság kellene, valós termeléssel, általános foglalkoztatottsággal. Ami volt, azt elvitte az Európai Unió, közönséges turistaparadicsommá, az uniós vezetők nyaralóhelyévé züllesztve Görögországot. Ismerős a helyzet? Minden más EU tagállamban az uniós csatlakozás feltétele volt a nemzetgazdaság módszeres leépítése. Most meg törlesztést akarnak? Dehogy akarnak törlesztést! Görögországot akarják.

A brüsszeli folyosókon már korábban is terjedt az ötlet, miszerint Görögországot közvetlen Brüsszel irányítása alá kell helyezni. Németország már hivatalosan is “javasolta”, hogy a görög költségvetést kezelhetné közvetlen az Európai Unió. Ennek értelmében az uniós pénzügyminisztereknek vétójoga lenne minden, a görög költségvetés tárgyát képező kiadás ellen. Természetesen, csak hogy elkerüljenek egy újabb államcsődöt…

A görög kormányzat egyelőre kijelentette, hogy “megőrzik a nemzeti szuverenitást”. Hogy ez alatt mit értett, azt nem lehet tudni. Ha Görögország független lenne, nem függene. Függ Görögország? Az államadósság a GDP 160%-a. Már hogyne függene. A görög vezetés mégsem meri elfogadni az uniós pénzügyi felügyeletet, mert tudja, hogy azonnal elsöpörné a népharag. Helyette beetetés megy. Majd visszautasítják, aztán a helyzet “sajnálatos módon” rosszabbodni fog, és “kénytelenek lesznek” elfogadni, mert “nincs más kiút”.

És ha egy állammal megteszik, megteszik a többi periféria állammal is. Magyarország egy ilyen periféria állam, és a cionista kormányzat ennél fogva különösen elkötelezett a nyugati integráció mellett. Még a SOPA/PIPA amerikai törvénytervezeteket is kérdés nélkül törvénybe iktatják. Valakinek még számít valamit, hogy más a neve? Elfogadják, mert az IMF feltételül szabta. Az EU még látványosan vitatkozni fog a törvény alkotmányellenességéről, mikor nálunk már rég törvénybe van iktatva (a kormány az Európa Parlamentben tartott vita előtt titkos megállapodással iktatta be az amerikai internetcenzúra kezdeményének európai megfelelőjét).

Egy éve lehetett tudni, hogy Görögország idén februárban fizetésképtelenséget jelent, mégse tettek semmit. Az újabb és újabb hitelfelvétel nem megoldás egy olyan gazdaságnak, ahol gyakorlatilag alig van termelés, a kormány pedig nem elkötelezett a munkahelyteremtés mellett. Egy év alatt a kormány a szociális juttatások visszavágása mellett a felvett hitelekből vállalatokat hozhatott volna létre, hogy a gazdaság növekedésnek induljon és hosszú távon legyen miből fizetni. De nem tette, mert a cél az államcsőd volt, és az uniós gyámság. Ez a nagy “nemzeti szuverenitás”, amit nemsokára több periféria állam is megtapasztal.

Forrás: www.jovonk.info

Az EU egy új megállapodást tervez, ez az Európai Stabilitási Mechanizmus, vagy ESM

2012.01.26. Meglepő? Kik állnak a hitelminősítők mögött…

2012.01.25. A Pentagon irányítása alatt lesz az európai drón haderő?

2012.01.24. Az uniós pénzügyminiszterek elfogadták az új stabilitási mechanizmust

2012.01.24. Készülni kell a legrosszabbra?

2012.01.23. Megvan a döntés az olajembargóról

2012.01.19. Lengyelország feltételt szab a pénzügyi szerződés aláírásáért

2012.01.16. Az Európai Csendőrség

2012.01.14. Kilenc eurótagállamot minősített le a Standard & Poor’s

2012.01.12. Magyarország bedobja a törülközőt

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

free counters

 

A tanulás öröm, érték, felelősség

A tanulókör szabad és önkéntes tanulás az emberiség, a társadalom, a munka világa, a természet és a kultúra adottságainak és lehetőségeinek terén – szűkebb környezetünkben.  Megmutatja a valamit közösen alkotás erejét, hatalmát és örömét.
Másokkal együttműködve képessé tesz új ismeretek befogadására és az adott körülmények alapos megvizsgálására, hogy a résztvevők saját társadalmat építhessenek.

A tanulókörben a munka a résztvevők saját szükségleteinek és érdeklődésüknek megfelelő tudásvágyára épül. A munkát demokratikus értékek jellemzik, ahol az egyének tapasztalatcseréje és elemzése az irányadó tényezők. A tanulás a tagok aktív hozzájárulásán múlik, mind a tanulmányok tervezésében, mind azok kivitelezésében.
A döntő tényezők:
• A résztvevők tapasztalata és szakismeret
•  A tanulási terv vagy speciálisan elkészített tananyag
• Széles ismeretekkel rendelkező képzett vezető, aki főleg a tanulókör működéséért felelős.

A tanulóköri munka egy élénk, aktív folyamat, ami a tudást cselekvéshez és társadalmi változáshoz, fejlődéshez és kreativitáshoz köti. A módszert néhány alapelv segítségével írhatjuk le.

Egyenlőség és demokrácia
A tanulókör munkája a résztvevők egyenlőségének elvén alapul. A demokrácia és a demokratikus alapelvek nélkülözhetetlenek a tanulókör működéséhez. A tanulókörben mindig jelen kell lennie a kötetlenség szellemének. A tanulókör vezetőjének az a dolga, hogy párbeszédre ösztönözzön – a nézetek és információk oldott hangulatú cseréjére.

Tapasztalat és együttműködés
A tanulókörben a munka a résztvevők tapasztalataiból és ismereteiből kell kiinduljon. Mindennapi tapasztalataikkal és a megélt problémákkal kezdve, új tudást hoznak majd a tanulókörbe. A tanulókör munkáját és előrejutását az együttműködés és a baráti szellem jellemzi, a kölcsönösen osztott és meghatározott célok felé tartó együttes munka. A résztvevők segítik egymást, ahelyett hogy versenyeznének. Megosztják egymással közös munkájuk eredményeit és buktatóit. Az ilyen tanulási helyzet biztonságot nyújt mindenki számára és hozzájárul a nyitottsághoz.

A tanulókör szabadsága és joga céljainak meghatározásához
A tanulókör célját – szükségleteikhez és kívánalmaikhoz igazodóan – tagjainak kell meghatározniuk. Ha a tanulókört valamilyen szervezeten belül hozzuk létre, akkor mindig az adott szervezet céljai által kijelölt keretek közt kell működjön. A szabadság együtt jár a felelősséggel. A tanulókör tagjai maguk felelősek azért, hogy miként működnek és hogyan viszik véghez tanulási céljaikat. E felelősséget sosem adhatják át másoknak, mivel az súlyosan sértené a tanulókör szabadságát.

Folytonosság, tervezés és aktív részvétel
A folytonosság azt jelenti, hogy a tanulást szervezni és tervezni szükséges. A célokat a résztvevők vitatják meg, hagyják jóvá és tűzik ki, amiből következik, hogy a tanulást valamiféle terv szerint végzik. A tanulókör résztvevőinek aktívan be kell kapcsolódniuk. A résztvevők aktív közreműködése az az alap, amire a tanulókör épül. Az ember legjobban aktivitásán keresztül tanul. Nem tudják a felelősséget megosztani, ha nem tevékenyek a résztvevők, ha nincs személyes véleményük

Tananyag
Minden tanulókörnek fel kell szerelkeznie valamiféle tananyaggal, ami összességében lefedi a tanulókör tervezett számú találkozóit, ami tényeket tartalmaz, rávilágít a vitatható pontokra és útmutatást ad a tanulókör munkájához. Igen gyakran a tananyag kifejezetten tanulókörökben való használatra készült. A tanulókör résztvevői maguk is készíthetnek tananyagokat.

Változás és cselekvés
A tanulókör nem lenne gyümölcsöző, ha résztvevői kizárólag a tanulásért magért tanulnának. Ha azonban a tanulókörök kiállnak a változásért és cselekvésért, akkor a tanulás nem csak „hasznosabbá”, de értelmesebbé is válik. Az egyének számára ez személyes gazdagodást jelenthet és környezetük feljavítását.

Célok:

• Önbecsülés, önbizalom fejlesztése
• Tudás terjesztése, új ismeretek átadása, illetve befogadása
• Kommunikációs képesség fejlesztése
• Nézetek és információk oldott hangulatú cseréjére.
• A résztvevők osztoznak a tanulás eredményességéért viselt felelősségben

Csoportlétszám: 7-12 fő; minél kisebb a csoport annál nagyobb az esély az összes résztvevő aktív részvételére, de lehetőleg ne legyen 5 főnél kisebb a csoport.

Forrás: www.mobilitas.hu

A tanulókörök Svédországban: a tanulókörök módszerének bemutatása.

2012.01.23. Egy reklámfilm margójára

2012.01.17. Miért van válság?

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

2012.01.02. A betegségipar csodái

2011.12.15. A szavazás, amely bejárta a világot

2011.12.09. Kiszabadulhatunk-e a rabszolgaságból?

2011.12.01. A Föld és a bioszféra megmentése kötelező feladatunk

2011.09.25. Miért nem oktatnak az iskolák?

free counters

Miért van válság?

Szerintem nincs válság, azonban egy másik nézőpontból talán mégis van egy kicsi. Ez a nézőpont pedig az ember, mint teremtő lény. A válságok mindig abból fakadnak, hogy az emberiség képtelen felfogni azt, hogy a tudatalatti hiedelemvilága (és az abból fakadó cselekvés) teremti a fizikai valóságot benne a recesszióval, a fellendüléssel, a békével és a háborúkkal. Ha szebb világot szeretnénk, önmagunk működését érdemes megértenünk először!

Minden ember boldog akar lenni. Vagy így vagy úgy, de azt az állapotot akarja elérni, melyben folyamatosan jól és egésznek érzi magát. Vagyis egész-séges. Ez az állapot persze mindenkinek mást jelent, de azt hiszem, hogy a fenti mondat tekinthető axiómának.

A boldog állapot elérése érdekében születésünktől fogva az összes cselekvésünket és döntésünket 2 érzelem irányítja: az öröm elnyerése, vagy a fájdalom elkerülése. Ha megvizsgálod a hétköznapi döntéseidet, biztos, hogy ez a kettő érzelem lesz benned, mielőtt választasz a lehetőségek közül. Ez tehát már egy jó kiindulópont a megértéshez. Az, aki döntést hoz bármiről, örömet akar szerezni magának, vagy ha ez nem lehetséges, legalább azt szeretné választani, ami kevésbé rossz.

A döntéseink érzelmi motivációján túl vannak olyan belénk táplált, tudat alatt működő szükséglet mechanizmusok, melyek cselekedeteinket működtetik. Meggyőződésem, hogy ha ezt bárki megérti, nem csak, hogy jobb ember lesz tőle, de több barátja lesz, szeretni fogják a nők/férfiak és jobban el fogja tudni fogadni azt is, amivel nem ért egyet. A békés együttéléshez, baráti és párkapcsolatokhoz, valamint együttműködő közösségek kialakításához ezek az információk kulcsfontosságúak.

A válság oka egy fals bizonyosság, hogy valaki megoldja a helyzetet helyettünk és ezért tökéletesen kihelyezzük a felelősséget a választott vezetőkre. A válság oka az, hogy a változatosság iránti szükségletünk kielégítéséhez nagyobbat harapunk a kenyérbe, mint amekkora a szánk. A válság oka az, hogy szeretet és összefogás helyett sokunkban emelkedik felül a jelentőség szükséglete és mások fölé akarunk növekedni azzal, hogy energiát veszünk el embertársainktól és úgy elégítjük ki a növekedési vágyunkat. A válság oka az, hogy többnyire olyan vezetőket választunk meg, akiknek az a bizonyossága, hogy az “erősebb kutya él nemi életet” és akik segítenek azt a pénzközpontú gondolkodást elterjedni, melyben a változatosság szükségletét tárgyak vásárlásával és egyre több szex által elégítik ki az emberek. A válság oka az, hogy félünk másban hinni, mint a széles körben elfogadott bizonyosság, mert lehülyéznek és félünk őszintén szeretni, mert nem akarunk megsérülni és ezért folyamatosan hagyjuk a tekintélyeket fölénk nőni, akik saját bizonyosságuk belénk sulykolásával építik a közös jövőt.

A válság oka soha nem gazdasági, hanem mindig emberi tényező. Ha nem értjük a mögöttes motivációt, az emberi érzelmek és belénk táplált hitrendszerek működését, akkor folyamatosan mutogatni fogunk másokra a helyett, hogy megértéssel és tudatos döntésekkel csodát teremtenénk, együtt. A válság ott ér véget, ahol felvállaljuk az érzelmeink, a gondolataink és a cselekvéseink felelősségét és abbahagyjuk a másokra mutogatást.

Jézusnak egyébként azért volt nagyon igaza, amikor azt mondta, hogy a szeretet az egyetlen út, mert az összes szükségletünkből fakadó destruktív vagy konstruktív  cselekedetünk közös nevezője ez az emberi szükséglet. Gondold csak át, hogy a saját életedben mennyi konfliktust sikerülne feloldanod kívül és belül egyaránt, ha szeretettel megértenéd a másik emberben működő, általa sem ismert mechanizmusokat.

Hogy az embert milyen emberi szükségletek működtetik tudat alatt, Józsi bácsi elmondja.

Forrás: www.ivi.hu

2012.01.10. Tudatosan élem az életem…

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

2012.01.01. Az egyetlen igazság

2011.12.24. Ajándék a karácsonyfa alá

2011.12.14. Börtönben élünk?

2011.12.09. Kiszabadulhatunk-e a rabszolgaságból?

2011.11.22. A pozitív hozzáállás jutalma

2011.10.20. A szavak teremtő ereje

free counters

Az Európai Csendőrség

Van egy félig meddig titkos belügyi hadsereg az Unióban, mely már viszonylag régóta létezik, de csak kevesen tudnak róla. Ez az Euro-Gend-For, amely a European Gendarmerie Force rövidítése, – magyarul: az Európai Csendőri Erő, vagyis, az EU Csendőrség.

Ennek a csendőri – speciális rendőri erőnek meglepően nagy hatáskört adott az Európai Unió vezetése, az Európai Bizottság, (feltehetőleg az Európa Parlament teljes támogatásával) és felhatalmazta olyan cselekmények megtételére is, mely csak a Lisszaboni Szerződés teljes ratifikációja után vált lehetségessé. Ez az a bizonyos “Megszállási jog”, mely az EU Csendőrséget felhatalmazza, a katonai beavatkozásra, az Európai Unió, bármely tagállamában. Ez lényegében az adott ország törvényeinek feletti hatalommá teszi az Európai Csendőrséget.

Ennek a jelenleg már mintegy 3000 emberből álló európai Különleges bevetési egységnek, az Euro-Gend-For (European Gendar- merie Force / németül; Europäische Polizeitruppe) – EU Csendőrség, parancsnoksága az észak-itáliai Vicenzaban található meg.

Az EU Csendőrség életre hívásának a kezdeményezője a korábbi francia védelmi-miniszter; Michelle Alliot-Marie volt. Azzal a már egyáltalán nem is titkolt céllal; hogy az egyes tagállamok, egyre jobban elégedetlenkedő lakosságának a lázadásai, – ezen csendőri erő bevetésével, könnyebben leverhetők legyenek. Első példa erre, az évek óta nyugtalankodó franciaországi külvárosok bevándorolt lakossága lázadásainak a leverése volt.

EuroGendFor a jövőben az EU-tagállamokban kiiktatja, – teljességgel hatályon kívül helyezi a nemzeti jogot és nemzeti szuverenitást! A különböző EU-tagállamokban történő beveté- séről egy EU-Haditanács dönt, amely az EuroGendForban résztvevő, – valamint az érintett (fellázadt – a szerk.) állam védelmi- és biztonsági, belügyi, (Magyarországon a rendészeti) minisztereiből áll.

Így fektették ezt le, az új EU-Rendőrségi Alapító-Okmányban, – melyet a Velseni(NL) szerződés, az uniós jogban jártak számára tisztán és egyértelműen szabályoz. Lényegében tehát ez a szerződés; Uniós törvényi felhatalmazást ad az EU Csendőrségnek arra, hogy bármely tagállamot erőszakosan megszállja, – akár annak a felkelő népe ellenében is!

Nem más mint egy teljes “EU-Megszállási jog”. Ugyanis ha az EuroGendFor bevetését az egyik fellázadt EU-államban már eldöntötték, akkor a csendőrség támadása, behatolása után, – azok a területek, régiók, városok, városrészek, vagy épületek, melyeket elfoglaltak, – lényegében kikerülnek az adott ország hatóságainak a fennhatósága alól, – és azon túl csakis az Európai Csendőri Erők irányítása alá tartoznak.

De a helyzet még még ennél is sokkal rosszabb! Az EuroGendFor, (Európai Csendőrség) – az adott esetben nem csak rendőrségi jogokkal van felruházva hanem titkosszolgálati jogokkal is és az adott ország katonaságával szorosan együttműködve kell a rendet és nyugalmat helyreállítania.

Szükség esetén az EuroGendFor minden szükséges eszközt és jogot megkaphat amire csak szüksége van, hogy feladatát teljesítse. A bevethető fegyvereinek, és módszereinek nincsenek korlátai, – minden módszere csakis a győzelemének van alárendelve.

Az európai kormányok, EuroGendFor-nak, az EU Csendőrségnek köszönhetően, kibújhatnak minden felelősség alól!
A jövőben egy szociális nyugtalanság vagy a nagy tiltakozások, demonstrációk, tüntetések esetén, büntetlenül lövethetnek a tömegre! Bevezethetik a rendkívüli állapotot, városokat akár országrészeket területeket katonai közigazgatás alá helyezhetnek, az EU-Csendőrség segítségével. A lázadások hangadóit kiemelhetik anélkül, hogy az illető országok, a saját katonaságukkal vagy rendőrségükkel tennék azt, melyek esetleg a lakossággal szimpatizálhatnának!

Ugyanígy EuroGendFor-t sem lehet a bekövetkezett véres események miatt felelősségre vonni. Az Európai Csendőri Erő, csakis az EU-Haditanácsnak tartozik beszámolással és felelősséggel.

Az European Gendarmerie Force – az Európai Csendőri Erő széleskörű bevethetőségének a jogalapját a Lisszaboni Szerződés teremtette meg, melyet a Magyar Parlament tagjai, szinte olvasatlanul, és szolgalelkűen ratifikáltak, – kiszolgáltatva evvel hazánkat az idegen katonai beavatkozásnak.

Az Európai Csendőri Erőben jelenleg a következő országok különleges egységei vesznek részt, mint teljes jogú tagok:

  • A Francia Nemzeti Csendőrség
  • Az Olasz “Carabinieri”
  • A Holland Királyi Katonai Rendőrség
  • A Portugál Nemzeti Köztársasági Gárda
  • A Román Csendőrség
  • A Spanyol Polgári Gárda
  • Valamint partnerként képviselteti magát; a Lengyel Katonai Csendőrség

Mindezek mellett nagyon könnyen elképzelhető, hogy ezek az erők a nem is távoli jövőben még bővülni fognak. Más tagállamok, különleges egységeivel, – esetleg az Unióhoz nem is tartozó államok egységeivel.

Forrás: www.szabadriport.wordpress.com

2012.01.16. Miért kell harcolnunk az új Internet biztonsági törvény ellen

2012.01.16. Feszültség az USA és Izrael között: törölték a közös hadgyakorlatot

2012.01.16. Washington titkos csatornán figyelmeztette az iráni legfelsőbb vezetőt

2012.01.14. Kilenc eurótagállamot minősített le a Standard & Poor’s

2012.01.12. A III. világháború első lövése?

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.05. 2012: Az Irán elleni háború éve?

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

free counters

Az évszázad pénzügyi csalása

Mostanában a médiák nagyon elhallgattak a deviza adósokkal kapcsolatban. Néha szóba kerülnek a kormány végtörlesztési intézkedései kapcsán, de azon kívül nem nagyon tesznek említést róluk.  Biztos minden rendben: a kormány megtette, amit a haza megkívánt, aki tudott vég-törlesztett, és ezzel az ügy le van tudva…

Ismétlésként megosztjuk újra Antalffy Tibor augusztus 30-án megjelent írását. A tartalma ma is aktuális.

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések!

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett, Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!

A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt – miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták – a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.

Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették – tudtukon kívül – arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.

Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz hússzorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének (a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat”).

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakosságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetett, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a sulykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak – az én szerény véleményem szerint – egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.01.12. Amiről senki sem beszél a deviza elszámolású hitelekkel kapcsolatban

2012.01.07. Csatát veszíthetnek a bankok: nyerésre állnak a devizaadósok?

2011.12.01. Hova ment a magánnyugdíj vagyon?

2011.11.23. Érvénytelen Devizahitel-Szerződések?

2011.11.22. NGM: újabb konzultáció a Hiteltársulással

2011.10.26. Fékezik a végtörlesztést a bankok

2011.10.04. Aki beperelte a bankokat…

free counters

Magyarország bedobja a törülközőt

Az egyik legnagyobb alternatív gazdasági blog, a ZeroHedge a következőket írta az IMF-hitellel kapcsolatos magyar döntésről:

Ha létezik jobb illusztráció Mayer Rothschild szavainak igazságára, miszerint „Add nekem a hatalmat egy ország pénze és a pénz kibocsátása felett és nem érdekel, ki írja a törvényeket!” jelentkezzen, aki hallott ilyenről. Az Uniónak és az IMF-nek eddig „bátran” ellenálló Magyarország néhány nappal ezelőtt, a kötvényhozamok robbanása, a CDS érték hirtelen emelkedése és a forint árfolyamgyengülése miatt kénytelen volt beadni a derekát, miután korábban összetűzésbe került a Valutaalappal és az EU-val a jegybank „alakíthatóságát” érintő jegybank-törvénnyel kapcsolatban.


Van akinek még mindig nem jött át az üzenet?

Gondoljunk bele mennyire könnyű leigázni és rabszolga sorba hajtani egy államot ezekben a „globalizált” napokban egyetlen csepp vér kiontása nélkül.

A Reuters szerint „Magyarország készen áll, hogy újra gondolja a kifogásolt törvény módosítását, amennyiben azt az Európai Bizottság szükségesnek tartja, nyilatkozta Martonyi János külügyminiszter [Bilderberg résztvevő] Unióbeli partnereinek.”

„Teljes mértékben tiszteletben tartjuk az Európai Bizottság, mint az EU-szerződések őrének hatáskörét,” írta Martonyi a külügyminisztérium honlapján közzétett január 6-i levelében. „Készen állunk arra, hogy megfontoljuk a jogszabályok megváltoztatását, amennyiben ez szükséges.”

Ahogyan Mayer Rothschild olyan találóan megfogalmazta 200 évvel ezelőtt, egy ország szuverenitásának megvásárlásához néhány (papír) ezüst is elegendő.

A Reuterstől:
Magyarország, amely több milliárd dolláros elővigyázatossági hitelt szeretne kapni a Valutaalaptól és az Európai Uniótól, jogi vitába keveredett az Európai Központi Bankkal és Brüsszellel a nemrég elfogadott új jegybanktörvény miatt.
Az Európai Bizottság a múlt hónap során arra kérte Magyarországot, hogy módosítsa a számára aggasztónak ítélt törvényt.

Martonyi kijelentette, kormánya kész tárgyalni bárkivel, aki aggódik a törvény miatt. Magyarország jó esettanulmány arra, hogyan kebelezik majd be a többi nem eurózóna tagállamot is, amint mindenki számára egyértelműsítik, hogy aki nincs a bukásra ítélt európai kísérlet mellett, az ellene van.

Forrás: www.idokjelei.hu

Mi van a gyenge forint árfolyam mögött? Józsi bácsi megmondja 😉

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.07. Csatát veszíthetnek a bankok: nyerésre állnak a devizaadósok?

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

2011.12.23. Válság vagy lehetőség?

2011.12.19. Káoszból rend: az IMF globális mentőakciója

2011.12.11. Remény a feltámadásra

2011.12.07. Adózz magyar, hogy más jól éljen belőle

2011.10.07. Soros György három pontos terve az euróválság megoldására

2011.06.26. Soros szerint Európának “B” tervre van szüksége

free counters

Tudatosan élem az életem…

Lehet, hogy csak azért, mert nap mint nap foglalkozom a témával, de egyre több embertől hallom, és könyvben, weblapokon olvasom azt, hogy a tudatosság a legfontosabb. De mégis mit jelent ez a szó?

A tudatosság számomra azt jelenti, hogy képes vagyok önmagamra, egy adott helyzetre kívülről – vagy felülről – rátekinteni és meg tudom állapítani azt, hogy “ez van”. El tudom fogadni azt a helyzetet és végeredményt, ami a múltbéli gondolatok, cselekedetek – vagy akár csak a sors – következménye a jelenben. Nem tiltakozom ellenük és nem ítélkezem felettük, mert tudom, hogy egy bizonyos elmeműködésből fakadó cselekvés hozta létre azt, ami MOST van. Vagyis a múlt következményeként bekövetkezett jelen pillanat “olyan, amilyen”. Olyan, amilyenné tettük, közösen, vagy tettem én, vagy a sors. Ez a pozitív(!) és negatív végeredményre egyaránt igaz és azért írtam, hogy a sors is okozhat ilyet, mert vannak olyan szomorú balesetek, melyek (látszólag) rajtunk kívül állnak és nagyon megnehezíthetik az életünket, mégis – életbevágóan – fontos elfogadni a létezésüket.

A felismerés egyik kulcsa, hogy a nem cselekvés is cselekvés. Ahogy Edmund Burke, a XVIII. században élt ír filozófus mondta:  “A gonosz győzelméhez elegendő az, ha a jó emberek nem csinálnak semmit.” Ez azért fontos pont – meglátásom szerint -, mert ha az ember ezt megtanulja és képes a jelen pillanatra objektíven ránézni, akkor se a világra, se önmagára nem haragszik azért, ha nem tetszik a végeredmény. Amit érzel és tapasztalsz az van és a saját életedben Te vagy érte a felelős. Átéled, átjár az öröm, eufória, fájdalom, bánat stb. energiája és megéled a jelen pillanatot mindennel, ami benne van. Amikor meditálsz, akkor is ez történik. Jelen vagy (=leállítod a folyamatosan múltba és jövőbe tekintő elmédet) és ítélet nélkül megtapasztalod a most valóságát. Ahogy egy kedves régi barátom mondta egyszer: megéled a van-ságot. Állati hülyén hangzik, tudom. De ha már valami megtörtént, mi mást lehet tenni? Mérgelődsz, ítélkezel, tépelődsz, vagy mi? Most komolyan: nem elég az a végeredmény, ami nem tetszik, még ki is akarsz magaddal tolni azzal, hogy csupa rossz érzést keltesz magadban?

Mégis, “mire jó akkor ez az egész?”, merül fel a kérdés, teljesen jogosan. A válasz pedig nagyon egyszerű: a jövő a jelen döntéseinek csodálatos következménye. Ha a most-ban igazságot, szeretetet, megbecsülést, figyelmet teremtesz, akkor a jövő ezekkel lesz tele. A jelenlegi tudatossági mozgalmaknak főleg az a célja, hogy felhívja az emberiség figyelmét arra, hogy a jelen az csak egy következmény, a múlt döntéseinek a következménye. Ha pedig ez sokunknak nem tetszik, akkor lehet – el lehet kezdeni INGYEN! – rajta változtatni MOST. Nem “oké, majd a jövő héttől nem leszek erre az emberre mérges, de most megyek és ásóval szétverem a fejét”, hanem döntést hozol, MOST. Inkább: “Odamegyek és megölelem. Ahogy ő viselkedik, az őt minősíti, ahogy én, az meg engem.”

Döntés. De gyönyörű és kifejező ez a magyar szó. Fogod az előtted lévő elmédben létező akadályt (falat) és ledöntöd. Szabad az út a jövő felé, amit teremteni akarsz.

A tudatos döntés nem félelemből, hanem szeretetből fakad, leglényegesebb tulajdonsága pedig az, hogy felelősséget vállalsz a döntésért! Nem valami ellen, hanem valamiért hozod meg a döntést. Szeretet lesz benne, mert rá fogsz jönni, hogy csak az épít, semmi más. A szeretetben ugyanis az a jó, hogy én érzem, tehát nekem jó.  Hogy is mondta Mahatma Gandhi?

Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél!

Forrás: www.ivi.hu

2012.01.09. Hullámerőmű-park épülhet Svédországban

2012.01.07. Csatát veszíthetnek a bankok: nyerésre állnak a devizaadósok?

2012.01.07. A kis német falu függetlenedett a fosszilis energiaforrásoktól

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

2012.01.02. A betegségipar csodái

2011.12.30. 2012: világvége vagy világbéke?

2011.12.27. PannErgy: elindult Mályiban a termelő kút fúrása

2011.12.24. Ajándék a karácsonyfa alá

free counters

Csak egy hologram a világ?

Egy ideje a tudomány közelít a józan gondolkodáshoz, végre elkezdett foglalkozni a tapasztalattal. Megerősíti a széleskörűen elterjedt gyanút, hogy a dolgok sokkal inkább összefonódottak, mint azt a hagyományos fizika keretei valaha is megengedték.

Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.

A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt.

A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól. A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.

Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében. Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság egy gigantikus hologram.

Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió. A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései.

Bohm szerint a látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.

Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy holografikus lehet a valóság.

Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint agyunk egy holografikus tár.

Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse.

Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi.

Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frekvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak.


A Világmindenség egy egységes mezőként mind az Anyagot, mind a Tudatosságot magában foglaló hatalmas hologram


Interjú Michael Talbottal, a Holografikus Univerzum c. könyv szerzőjével

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2011.11.07. Óriási napkitörést regisztráltak

2011.10.20. A szavak teremtő ereje

2011.10.19. Az orvos, aki rájött, hogy akár gyógyíthat is

2011.10.25. Miért nem oktatnak az iskolák?

2011.09.24. Kételkedik a fizikusvilág, de várja az igazoló mérések eredményét

free counters