Az anyag erősebb bármilyen korábban előállítottnál és rugalmasabb is.
A tudósoknak sikerült létrehozniuk az első olyan anyagot, amit mesterséges izomzatként használhatnak majd a humanoid robotokon.
A Massachusetts-i MIT kutatói a pókselyemből indultak ki, melynek kiváló tulajdonságát, a szuperkontrakciót – azaz hogy nedvesség hatására tudja változtatni a rugalmasságát – sikerült átültetni az innovációra is.
A végeredmény: egy forradalmi anyag, ami rugalmasabb a guminál és háromszor erősebb a golyóálló mellényekben használt kevlárnál.
A Science Daily-n publikált tanulmány szerint a laboratóriumban előállított termék nagyon hasonló az emberi izomhoz, így a robotok olyan könnyen mozoghatnak majd vele, mint az emberek.
A remények szerint a jövőben számos területen tudják majd alkalmazni a mesterséges szövetet: nem invazív műtétekhez, robotokhoz, okostextíliákhoz és megújuló energiagenerátorokhoz.
Az elképzelés szerint az űrjárművek menet közben képesek lennének az aszteroidákról kitermelni a működésükhöz szükséges anyagokat, így hosszabb ideig üzemelhetnének.
Az utóbbi időszakban egyre komolyabb tervek merülnek fel az aszteroidák bányászatával kapcsolatban, vagyis hogy robotszondákkal ki lehetne termelni az ezeken az apróbb égitesteken található hasznos anyagokat. Egy ilyen koncepció megvalósításához azonban először is megfelelő járművekre van szükség, amelyek kapcsán problémaként merült fel, hogyan lehetne megoldani üzemanyaggal való ellátásukat a küldetés közben, hogy ne kelljen annyi hajtóanyagot magukkal vinniük.
Erre jelenthet megoldást a New York-i Honeybee Robotics és a Közép-Floridai Egyetem (UCF) gőzmeghajtású űrjárműve, amely jelenleg egy WINE nevű prototípus formájában létezik. A Honeybee Robotics régi motorosnak számít az űriparban, az 1983-ban alapított cég eddig több mint 300 megrendelést teljesített a NASA felé, többek közt a Spirit, az Opportunity, a Curiosity és a Phoenix landolóegység több eszközét is ők gyártották. A UCF részéről pedig Phil Metzger vezeti a csapatot, aki szintén több NASA-projektben vett részt. Metzgernek szívügye az ökonomikus bolygókutatás megvalósítása, vagyis hogy az idegen égitestek felszínén való tervezett építkezéseket és bányászatot – amennyire lehetséges – a helyi erőforrásokból kellene megoldani.
Ezen a koncepción alapul a WINE is, amely a tervek szerint vízjeget termel majd ki az égitestek talajából, amelyeken tevékenykedik, hogy ezek révén hajtsa meg magát. A jeget aztán a jármű felmelegíti, és a képződő gőzt használja a meghajtáshoz. A melegítéshez szükséges hőt napelemek vagy egy kisebb radioizotópos fűtőegység biztosíthatja. Ez a fajta hibrid rendszer egyben azt is lehetővé tenné, hogy az űrjármű sokféle környezetben működhessen. A Naphoz közelebb, vagy alacsony gravitációs környezetben például elsősorban napelemekkel és gőzzel működne, távolabbi vidékeken és erősebb gravitáció esetén pedig a nukleáris megoldás vegyülne a gőzmeghajtással.
A WINE fejlesztése annyira előrehaladott, hogy a rendszer máris képes kibányászni és megtisztítani a vízjeget a szimulált regolitból, majd ebből gőzt fejleszteni, amely révén mozogni is tud. A vizsgálatok szerint a metódus alacsony gravitációs környezetben már jelen formájában is működhet, így egy ilyen jármű kiválóan alkalmas lehet a Hold, a Ceres, az Európé, a Titán, a Pluto vagy egyes aszteroidák bányászati vagy más célú felderítésére, de akár a köztük lévő közlekedésre is.
Míg a jelenleg használt kutatószondák esetében a küldetés rendszerint addig tart, amíg el nem fogy a hajtóanyag, hiába bírnák a műszerek tovább, egy Metzger és társai fejlesztésén alapuló szondával nem lenne ilyen probléma: amíg talál magának vízjeget és napfényt, a jármű sosem fogy ki az üzemanyagból. Így egyetlen szondával több különböző célpont is felderíthető lenne egymást követően, amire napjainkban csak úgy van esély, ha a megcélzott égitestek elhelyezkedése kedvező, és nem kell sokat manőverezni az egymást követő vizsgálatok között – például ahogy a New Horizons, a Pluto és az Ultima Thule esetében is történt.
Az autonóm vezetés sokkal többről szól, mint intelligens utakról és autókról: át kell gondolni az emberek tájékoztatását és a tömegközlekedést is.
“Öt év múlva a technológia még inkább segíteni fog bennünket, legyen szó akár az egyéni közlekedésről vagy az árucikkek szállításáról. De hiszem, hogy még 15 év múlva sem lesznek az utakon teljesen automatizált járművek, ehhez ugyanis egyszerűen túl bonyolult a közlekedési rendszer” – jelentette ki Michael Nikowitz, az osztrák közlekedési minisztérium munkatársa. A szakember kiemelte, hogy az intelligens közlekedési rendszerekhez nem csupán az autonóm gépkocsik tartoznak, hanem olyan kiegészítő megoldások is, mint az intelligens lámpák. Ezek együttesen jelentős mértékben növelhetik a közlekedésbiztonságot, éppen ezért van szükség egy egységes, nemzetközileg elfogadott stratégiára. Emellett ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy nem a technológia jelenti a kihívást, hanem az ember.
Nikowitz úgy vélte, hogy néha téves elvárások vannak az emberekben. Sokan úgy gondolják, hogy már elegendő azt elérni, hogy hátradőlhessünk az autópályán és újságot olvashassunk, miközben a vezetőt segítő asszisztens irányítja az autót. Ez azonban nem vezetne jó dolgokhoz, amennyiben ugyanis egy baleset történik, akkor a teljes technológiai fejlődés rossz fénybe kerül. Hiába lesz elérhető az autópályás cirkáláshoz szükséges műszaki tartalom, a felhasználókat figyelmeztetni kell, mert azokon az útszakaszokon, amelyeket a sofőrök ismernek és ahol a technológia alapvetően működik is, néhányan könnyen könnyelműek lesznek és elveszik majd a kezüket a kormányról. Aki egy vezetőt segítő asszisztens használ, az viszont tudja, hogy a megoldás néha például teljesen alaptalanul lefékez 130 kilométer/órás sebességnél.
A vitában tehát nem a technológiára kell helyezni a hangsúlyt, sokkal inkább a fenntartható fejlődésre kell összpontosítani és a folyamatnak társadalmi szempontból is igazságosnak kell lennie. Fontos, hogy a felhasználók egyrészt az autonóm járművek miatt ne veszítsék el a vezetési képességeiket, ugyanakkor ezen autonóm rendszerek miatt megoldható legyen az is, hogy családonként ne legyen szükség 2-3 gépkocsira. A jövőben sem lesz több hely az utakon, így az automatizált megoldásokból pont a tömegközlekedés profitálhat és azok az ajánlatok még vonzóbbá válhatnak. Viszont mivel a tömegközlekedés és a többi mobilitási szolgáltatás közötti határ el fog mosódni, így bizonyos támogatási és befektetési modelleket is át kell gondolni.
A jelenlegi állások felét válthatja ki a mesterséges intelligencia – állítja Kína vezető mesterséges intelligencia szakértője, aki több könyvet is írt a témában.
Arra már más kutatások is rávilágítottak, hogy a jövőben jelentősen felboríthatja a munkaerő-piaci viszonyokat a mesterséges intelligencia térhódítása, hiszen egyre több helyen váltják majd fel az emberi munkaerőt a robotok és a digitális megoldások. Most Kína vezető mesterséges intelligencia szakértője figyelmeztetett: konkrét szakmákat válthat ki a digitalizáció. Kai-Fu Lee, a mesterséges intelligencia (AI) szuperhatalmairól írt könyvében (AI Superpowers: China, Silicon Valley, and the New World Order) már megjósolta a krízist, és felsorolta azokat a szakmákat, melyek veszélybe kerülhetnek a változások miatt.
A Dailymail.com-nak adott interjújában Lee elmondta, hogy a jövőben az emberi interakciót igénylő munkák hódíthatnak, így ezekben érdemes gondolkozniuk azoknak, akik pályaválasztás előtt állnak. A legnagyobb esélyük munkájuk elvesztésére a telemarketingeseknek, az ügyfélszolgálatosoknak és a raktárosoknak van, az ő pozícióikat 15 éven belül teljesen kiválthatja a robotizáció. Szerencsére van remény, hiszen olyan szakmák is vannak, ahol esélye sincs a digitalizációnak.
A szakértő úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia nem képes alkotni, előre tervezni és komplex stratégia terveket összeállítani vagy olyan munkát elvégezni, ami precíz kéz-szem koordinációt igényel. Az olyan helyszíneken sem tudják bevetni hatékonyan, melyek nem ismerősek az előre programozott rendszer számára. Azok a hivatások, ahol szükséges az empátia, a közvetlen kapcsolatteremtés más emberekkel, az emberi kommunikáció és a szakértelem, nincsenek veszélyben.
A mesterséges intelligencia (AI) által leginkább veszélyeztetett szakmák a szakértő szerint:
1. Telemarketinges / telesales
2. Ügyfélszolgálatos munkatárs
3. Raktáros
4. Hivatalnok és adminisztratív munkát végző dolgozó
5. Telefonos operátor
6. Eladó
7. Gyorséttermi dolgozó
8. Mosogató
9. Futószalag-felügyelő
10. Futár
A mesterséges intelligencia (AI) által legkevésbé veszélyeztetett szakmák ugyanakkor a szakértő szerint a következők:
1. Pszichiáter
2. Terápiát végző szakember
3. Egészségügyi dolgozó
4. Mesterséges intelligencia kutató és mérnök
5. Író
6. Tanár
7. Büntetőjogi ügyvéd
8. Informatikai mérnök és kutató
9. Tudós
10. Cégvezető
Elon Musk, a Tesla és a SpaceX vezetője szerint csak úgy lehet legyőzni a mesterséges intelligenciát, ha az emberek összeolvadnak a gépekkel.
A Tesla Motors vezetője és egyben a SpaceX alapítója már 2014-ben azt mondta, hogy nem árt óvatosnak lenni a technológiával kapcsolatban és ha meg kellene határoznia, hogy mi jelentheti a legnagyobb fenyegetést az emberiségre nézve, akkor valószínűleg a mesterséges intelligenciát választaná. A menedzser tavaly júliusban pedig azt ecsetelte, hogy a mesterséges intelligencia alapvető kockázatot jelent az emberi civilizációra nézve, ráadásul olyan mértékűt, amilyet az autóbalesetek, a repülőgép-szerencsétlenségek, a kábítószerek vagy a mérgezett ételek soha nem jelentettek.
“A digitális intelligencia az algoritmusok és a hardverek fejlődésével meg fogja haladni a biológiai intelligenciát. Ez nyilvánvaló. Olyanok vagyunk mi emberek, mint a gyerekek a játszótéren.” – nyilatkozta az üzletember az Axiosnak. “Nagyon olcsón létrehozható egy gyilkos drónraj. Ehhez csak olyan chipekre és arcfelismerő technológiákra van szükség, amelyeket már most is számos okostelefonban alkalmaznak. Ezek ötvözhetők a kis méretű robotrepülőgépekkel. Amennyiben az utóbbiakat még robbanóanyagokkal is ellátják, akkor beküldhetők egy házba és egészen addig repülhetnek, amíg meg nem találják a keresett személyt, nekirepülhetnek és felrobbanhatnak. Ez már most is megvalósítható. Ezért van szükség komolyabb ellenőrzésekre, illetve szigorúbb szabályozásokra azoknak a vállalatoknak az esetében, amelyek az ilyen technológiákon dolgoznak.”
Musk emellett rendkívül aggódott a mesterséges intelligencia hosszú távú hatásai miatt. A menedzser különösen egy olyan intelligencia megjelenésétől tartott, amely hasonló szinten állna, mint az ember. Szerinte amennyiben egy ilyen mesterséges gondolkodó egység megjelenik, akkor az a háttérbe szoríthatja az emberiséget, éppúgy, ahogy egykor az európai telepesek az amerikai őslakosokat. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen akadályozni, a Tesla Motors első embere azt tartaná jó megoldásnak, ha az emberek kapcsolatba lépnének a mesterséges intelligenciákkal és ezáltal fejlődne mind a kommunikáció, mind pedig lehetővé válna az egészséges egymás mellett élés.
Ugyanez a célja a Neuralink nevű startupjának is, amely agy-számítógép interfészt fejleszt. Az utóbbi segíthetne az idegkárosodások áthidalásában, a demencia és az Alzheimer-kór elleni harcban, valamint visszaadhatná a reményt a mozgásukban korlátozott személyeknek. Ugyanakkor ez a folyamat az intelligencia demokratizálódását is szolgálná, hiszen ezáltal mindenki kibővíthetné a saját tudatát egy mesterséges intelligenciával, a felhőkörnyezettel, s az adat- és számítási erőforrásokkal. A Neuralink hosszú távú reménye pedig az, hogy kialakulhat egy szimbiózis egy mesterséges intelligenciával, vagyis az ember és a gép összeolvadhat. Musk úgy vélte, hogy csak ezen a módon lehetne biztosítani, hogy az emberiség jövőjének meghatározásában az emberek is részt vehessenek.
A humanoid robotok fejlődése felgyorsult és ma már nem csupán a precíz mozdulatok kivitelezése, hanem a mesterséges intelligencia és az érző robotok kifejlesztése a cél.
Az emberi agy visszafejtéssel történő lemásolása és a számítástechnika robbanásszerű fejlődése óhatatlanul felveti a kérdést, hogy milyen hatással vannak és lehetnek a robotok az emberekre.
Ebből eredően ma már olyan robotokat terveznek, amelyek az emberi kapcsolatokat irányító érzelmeket is képesek manipulálni. Ez is része annak az erőfeszítésnek, ami a robotoktól való viszolygást hivatott csökkenteni, hogy egyre inkább a társadalom hétköznapi tagjaként fogadják el őket. A kutatók több különböző irányból is próbálják megalapozni ezt a kapcsolatot.
Az Egyesült Államok kormánya 10 millió dollárt biztosít olyan robotok kifejlesztésére, amiket gyerekek mellé szánnak személyi oktatónak, hogy ezzel „befolyásolják a gyerekek viselkedésétés étkezési szokásait.”
Az „in loco parentis” elve, azaz a nevelőknek a törvény által biztosított jog, hogy „a szülő helyében” járjon el, miután a gyereket reggel átadtuk az iskolának, furcsán új értelmet nyerhet hamarosan. A Yale vezetésével, de több egyetem bevonásával induló projektben, az MIT, a Stanford és a University of Southern California kutatói is részt vesznek és a National Science Foundation finanszírozza, ami viszont az állami BRAIN idegtudományi kezdeményezés égisze alatt működik.
A „Robotok a gyerekekért” projekt célja, hogy robotokat juttasson a családokhoz és az iskolákba a gyerekek oktatási és testnevelési szükségleteit biztosítandó, egy olyan korban, amikor az Egyesült Államok első asszonya is beleszól, hogy mit egyenek a gyerekek és mit jelent az egészséges táplálkozás.
AYale sajtóközleményenem rejti véka alá a tényt, hogy a robotok a társadalomtervezésben fognak segíteni:
„Egy jó személyes oktatóhoz hasonlóan,azt akarjuk, hogy a robotok képesek legyenek a mi elvárásaink szerint alakítani a gyerekek viselkedését,” mondta Brian Scassellati, a Yale számítástechnika professzora, a kutatás egyik vezetője.
„Szeretnénk a robotokat a laboratóriumból az iskolákba, az otthonokba és klinikákra költöztetni. Olyan helyekre, ahol közvetlenül segíthetnek a gyerekeknek napi szinten.”
A 10 millió dolláros állami támogatást élvező kezdeményezés célja, hogy önállóan alkalmazkodó, hosszú távú személyes kapcsolatok kialakítására képes gépeket építsenek az óvodáskorú gyerekek oktatási és terápiás segítésére.
„Az a nagy ötletünk támadt, hogy olyan robotokat építsünk, amik segíthetnek a gyerekeknek,” mondja Scassellate professzor. Öt éven belül olyan robotokat akarunk megépíteni, amelyek képesek elvezetni a gyerekeket hosszú távú oktatási céljaikhoz és tulajdonképpen a gyerekkel együtt növekednek és fejlődnek. Azt akarjuk, hogy a robot felérjen egy személyes oktatóval.”
Scassellate azt is hozzátette, hogyreményei szerint a gyerekek és robotok között egészséges, a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolat alakulhat ki.”
A 10 millió dolláros összeg rekordnak számít az állami intézet által biztosított támogatások között.
Már a megfogalmazás is felkavaró. Egyrészt azt állítják, hogy a robotok „csupán” kiegészítik a szülők, oktatók és kezelők munkáját, ugyanakkor az óvodáskorúak célcsoportként történő megjelölése, hogy „hosszú távú kapcsolatokat alakítsanak ki” velük és „saját elvárásaik szerint befolyásolják a gyerekek viselkedését” egyértelműen túlmutat atest nevelésén.
Mintha az állami iskolákban folyó agymosás nem lenne elég, most már a rendszer elvárásai szerint programozott entitást is kirendelnek a gyerekeink mellé, hogy teljes időben kapják a hivatalos nevelést, illetve bármit, amit a programozók a robotokon keresztül küldenek?
Ray Kurzweil, a Google fejlesztési igazgatója úgy hiszi, hogy az emberiség hamarosan elérheti az örök életet és teljes erejével azon van, hogy ez így is legyen. Az ismert szerző és feltaláló szerint egy ilyen tudományos áttörés kulcsa bizonyos „hidak” rendszere, ami lehetővé teszi, hogy a test, az idő előre haladtával eljusson az egyik erőtől a másikig.
A fiatalos, 65 éves futurista naponta 150 étrend-kiegészítőt szed, amelyek szerinte átsegítik az első hídig.
Az elképzelés lényege, hogy elegendő hidat kell építeni, amelyek segítségével a test kitarthat, míg az életmeghosszabbító technológiák megvalósulnak.
Kurzweil szerint az emberi test biológiája a számítógépes szoftverekhez hasonlít, és úgy gondolja, hogy mi mind „elavultak” vagyunk.
A kanadai Maclean Magazinnak adott interjúban Kurzweil elmondta, hogy reményei szerint az étrend-kiegészítők képesek lesznek olyan állapotban tartani egészségét, hogy megérje a „nanotechnológiai forradalmat”.
„Soha nem mondhatom azt, hogy sikerült. Hogy örökké éltem. Mert soha nincs örökké,” mondta.
„Mindössze arról van szó, hogy azon az úton legyünk, ami elvisz a következő pontig.
Az első híd: maradj olyan egészséges, amennyire csak lehet, a megfelelő étrend, testmozgás és rendelkezésre álló orvostudományi vívmányok segítségével.
A cél, hogy elérjünk a második hídig.
A második híd a biotechnológiai forradalom, amely során átprogramozhatjuk a biológiát és kiiktathatjuk belőle a betegségeket. És ez sem a vég még.
A harmadik híd már a biológián túlmutatva a nanotechnológiai forradalom felé vezet. Azon a ponton már apró, egyesek által nanobotnak hívott robotok egészíthetik ki az immunrendszerünket.
Olyan immunrendszert teremthetünk, ami minden betegséget felismer, így amikor egy új betegség bukkan fel, át lehet programozni, hogy képes legyen megbirkózni az új kórokozóval.”
Kurzweil szerint az ilyen robotok segítenek majd a betegségek leküzdésében, az egészség javításában és lehetővé teszik, hogy az emberek hosszabb ideig maradjanak aktívak.
„A biológia egy szoftveres folyamat,” – mondta Kurzweil az interjúban.
„A testünk több ezermilliárd sejtből áll, amelyeket ez a folyamat szabályoz.
„Mi pedig elavult szoftverrel működünk, ami egy teljesen más korban fejlődött ki. Olyan inzulin receptor génnel rendelkezünk, ami azt mondja, hogy „Tarts meg minden kalóriát!”
„Tízezer évvel ezelőtt ez jó volt, amikor egész nap dolgozni kellett ahhoz, hogy néhány kalóriát összeszedjen az ember, amikor nem voltak hűtőszekrények, így a test tárolta a zsírsejteket.
Én azt akarom üzenni az inzulin receptor génemnek, hogy már nem kell megtartania minden kalóriát.”
Kurzweil a Joslin Diabetes Központ laboratóriumi kísérletére hivatkozott, amely során a kutatók képesek voltak kikapcsolni az egerek zsír inzulin receptor génjét. Az egerek tovább ettek, soványak maradtak, nem lettek cukor- vagy szívbetegek és 20 százalékkal tovább éltek.
A Google célul tűzte, hogy új cége, a Calico segítségével meghosszabbítja az emberi élet hosszát.
Kurzweil korábban azt jósolta, hogy a 2020-as évekre az emberek annyi egészségtelen ételt ehetnek, amennyit csak akarnak, mert mindenkiben nanorobotok lesznek, amelyek minden szükséges tápanyaggal ellátják majd a testet, miközben a fölösleges zsírtól is megszabadítják.
Kurzweil jelenleg okosabb számítógépek építésén dolgozik, ami szerinte az első lépés céljai megvalósításában. Azt szeretné elérni, hogy a számítógépek képesek legyen feldolgozni a természetes nyelveket, ami lehetővé tenné, hogy a robotok olvasni és értelmezni tudják az emberi kommunikációt.
Kurzweil szerint az ember evolúciójához intelligens robotokat kell létrehozni.
A Boston Dynamics által a DARPA megbízásából és az amerikai védelmi minisztérium finanszírozásával fejlesztett PETMAN robot új inkarnációja nemcsak egész emberszerű külsőt mondhat magáénak, de még izzad is és képes szabályozni saját „test” hőmérsékletét.
A nemrég kiadott videón a robot apokalipszis utáni vegyvédelmi öltözékben és veszélyes anyagok észlelésére képes érzékelőkkel ellátva látható.
„A vegyvédelmi ruhába öltöztetett disztópikus gázálarcot viselő robot emberszerűbb már nem is lehetne,” – írja Jason Dorrier a Singulariy Hub oldalán.
Ruháitól megfosztva leginkább Sonny-ra, az Én, a robot főszereplőjére hasonlít. PETMAN képes egyensúlyban tartani magát, fekvőtámaszokat nyomni, sétálni, nyújtózkodni és leguggolni.
A korábbi PETMAN inkarnációkat szemlélve látható, hogy a robot képességei folyamatosan bővülnek és fejlődnek és egyre inkább hasonlít az emberre.
A robotszakértők legfőbb aggodalma, hogy a Pentagont egyetlen fő cél vezérli a kiborgflotta kifejlesztésében: a „gyanúsítottak” üldözése és nagyszámú ember megölése a jövő csataterein.
Noel Sharkey, a mesterséges intelligencia és robotika professzora a Sheffield Egyetemen, több alkalommal figyelmeztetett, hogy a DARPA pártfogásában fejlesztés alatt álló robotokat végül majd gyilkolásra fogják használni.
„Amennyiben élesben is bevetésre kerülnek a harctéren, egyértelműen polgári személyek is áldozatul esnének, mivel a robotok nem tudnak különbséget tenni egy civil személy és egy katona között,”- mondja Sharkey.
A múlt hónapban, Douglas Pryer alezredes, ismert és több díjjal elismert író, volt titkosszolgálati tiszt egy esszében figyelmeztetett a könyörtelen gyilkoló robotok jelentette veszélyekre, amiket emberi célpontok levadászására és meggyilkolására használhatnak a közeljövőben.
Tavaly kiadott 50 oldalas jelentésében a Human Rights Watch emberjogi figyelőszervezet szintén arra figyelmeztetett, hogy a harctéren szabadjára engedett mesterséges intelligenciával rendelkező robotok elkerülhetetlenül háborús bűnöket fognak elkövetni.
A Cambridge Egyetem tavaly jelentette be egy új kutatás elindítását, amelynek célja megállapítani a mesterséges intelligenciával rendelkező robotok jelentette veszély kockázati szintjeit az emberiség kihalására nézve.
A „terroristák levadászására” és egyéb „belbiztonsági célokra” egymással kommunikálni képes pilóta-nélküli repülők is fejlesztés alatt állnak, amelyek egy napon képesek lesznek ragadozó madár módjára „lecsapni” emberi célpontokra az utcákon.
A 2003-as iraki invázió során az Egyesült Államok fegyveres erői alig néhány emberi vezérlés nélküli eszközzel rendelkeztek, melyek csak a légierőnél voltak rendszeresítve és közülük egyik sem volt fegyverzettel felszerelve. Néhány év leforgása alatt az Egyesült Államok robothadereje több mint 7000 géppel gazdagodott a légierőnél, és több mint 12000 földi robot harcjárművet állítottak szolgálatba. Az USA katonai rendőrségének dokumentumai is alátámasztják, hogy tervbe van véve az autonóm fegyverrendszerek számának növelése. A védelmi hivatal az emberi vezérlés nélküli rendszerek alkalmazásával a karhatalom teljes átalakítását akarja véghezvinni, ami az emberi irányítás és döntéshozatal teljes háttérbe szorítását jelenti a közeljövőben. A Joint Robotics Program Master Plan évente a kongresszus elé kerül jóváhagyásra és folyamatban vannak az első genenerációs UGV-k fejlesztései (szárazföldi drónok), melyek a rendészet terén lesznek alkalmazva.
A hadsereg külön robotikai programmal rendelkezik a 2035-ös évig bezárólag, ami az egészen kisméretű mikro-drónoktól a nagyméretű drón helikopterek fejlesztéséig terjed. Az USA haditengerészetének víz alatti drónokról írt 2004-es jelentése a következőket írja: „Miközben sokan ezt még csak a lehetséges jövőnek tartják, az újabb fejlesztésű UUV-k már érzékelik, bemérik, azonosítják, becélozzák és megsemmisítik a célpontot – mindezt automatikusan, emberi beavatkozás nélkül. ”Az USA légierő is arra törekszik, hogy az emberi részvétel jelentette kockázatokat a minimálisra csökkentsék, és azt lehetőleg a felsőfokú döntéshozatal szintjéig szorítsák vissza. A programozás során figyelembe veszik nem csak a hírszerzés által szolgáltatott információkat, de például a jogrendszert is, így az emberi vezérlés nélküli eszközök számára fejlesztett mesterséges intelligencia a harci helyzetben emberi beavatkozás nélkül olyan döntéseket hoz, melyeket utólag nem lehet a jogi rendszerrel szembeállítani. A bevetések után így az egyetlen kérdés az marad, hogy az egyes országok egymás jogrendszereit mennyire ismerik el.
Vonatkozik ez nem csak az Egyesült Államokra – Anglia, Japán, Kína, India, Oroszország, Pakisztán és Irán, valamint több mint 40 további ország használ többé-kevésbé fejlett katonai robotikát. Az International Institute for Strategic Studies összesen 11 országban rendszeresített 56 különböző típusú UAV-t tart számon. Irán a hivatalos bejelentés szerint 2010-ben sikeres teszteket hajtott végre egy nagy hatótávú támadó drónnal (Karrar). Teherán szerint az új típusú UAV csapásmérő erő segítségével 1000 kilométer távolságból tud célpontokat megsemmisíteni, ami már lehetővé teszi, hogy az iráni csapásmérő erő elérje Izraelt. Ez év júniusában Izrael lelőtt egy a Hezbollah által indított drónt. A Pakistan Today szerint Pakisztán is fejleszti saját drón csapásmérő erőit, melyeken új típusú célzó berendezéseket használnak. Oroszország is saját programmal válaszol a jelentkező kihívásokra, ezt a célt szolgálja a jövő gerillaharcaira fejlesztett MRK-27 BT, amely az eddigi tesztek során minden követelménynek megfelelt. Kína a dróngyártásban elsősorban telítetlen nemzetközi piacokat és tekintélyes bevételeket lát, komoly előrelépéseket értek el a P.W. Singer fejlesztésében, melyet akár az Egyesült Államok, elsősorban exportra gyártanak.
2010 novemberében a nyugati megfigyelők igencsak meglepettnek látszottak, mikor egy kínai légiparádén 25 különböző típusú kínai drón tűnt fel. 2011 májusában újabb típusokat mutattak be, melyek kifejezetten a katonai rendőrség számára és terrorizmus ellenes műveletekre lettek kifejlesztve.
Ezek a modern haditechnika leginkább meghatározó eszközei, és ez még csak a kezdet, mely várhatóan teljes egészében átformálja a hadviselés formáit. A robotikai kutatások mára megközelítették azt a szintet, ahol nemsokára elérhetővé válik, hogy a hadsereg önállóan működő, emberi beavatkozás nélkül is döntéshozatalra képes eszközöket telepítsen a legkülönbözőbb feladatokra. A világ vezető nagyhatalmai többek között a szállítási rendszer automatizálásán dolgoznak – olyan szállítóeszközök lesznek rendszeresítve, melyek emberi vezérlés nélkül haladnak a célterület felé, így szükségtelenné válik az emberi vezérlés védelme miatt alkalmazott páncélozás, ami az üzemanyag felhasználást is nagy mértékben csökkenti.
A harctéri robotok felhasználása egyre terjed, az Egyesült Államok kongresszusa már évekkel ezelőtt jóváhagyta, hogy a 2015-re az amerikai földi haderő egyharmadát drónokkal kell feltölteni, és jelenleg is ennek megvalósítása foglalja le az amerikai költségvetés egy jókora szeletét. A hadsereg gépesítésén világszerte több ezer robotikai cég dolgozik, és az egyes országok ebben a világpolitikai helyzetben nem tehetik meg, hogy lemaradjanak az újonnan kibontakozó versenyben.
Ma a katonai robotika közel minden környezetben megtalálható: földön, vízen, levegőben, de még az űrben is. A méretben, formában is hatalmas eltérések mutatkoznak, kezdve a rovar méretű kémtechnikáktól a ma elterjedt utasszállító repülőgépek méretét meghaladó tömegpusztító fegyverekig. Többek ezek közül már rendelkeznek automatikus célzó és támadó berendezésekkel. A legmodernebb fejlesztések közt vannak több ezres rajokban együtt mozgó rovar formájú drónok, de nagy erőfeszítések történnek az emberi testfelépítés leutánzására is. A technikailag fejlett országok katonai szakértői többnyire megegyeznek abban, hogy a jövő háborúinak kimenetelét a teljesen automatizált rendszerek fogják vívni. Jól kivehető irányvonal emellett az ember harcképességét gépek beültetésével növelő hibrid technológia fejlődése is.
A haditechnikai fejlődés iránya
A jelenleg leginkább elterjedt, emberi vezérlés nélküli rendszerek a levegő-föld rakétákkal felszerelt légi eszközök. A Pentagon kérésére a kongresszus a 2012-es költségvetésből közel 5 milliárd dollárt különített el a légierő drónjai számára. Az amerikai légierő jelenleg a világ minden pontjáról élő videokapcsolatot biztosító távvezérlésű drónokat használja felderítésre, és ugyanezen drónok továbbfejlesztett változatai vannak felszerelve légicsapások végrehajtásához szükséges fegyverzettel is. Az Egyesült Államok a tervek szerint nem csak a nyugati határvidéken és azon túl, hanem a hátország légterében is több ezer drónt fog készenlétben tartani, és a tízéves gyártási program végére mintegy 30000 drón áll majd az amerikai hírszerzés szolgálatában. Jelenleg a légierő által rendszeresített eszközök közt legkisebb méretű az RQ-11B Raven felderítő drón, melyet kézi vezérléssel irányítanak, legnagyobb méretű pedig az MQ-9 Reaper, amely 1300 kilogrammig képes robbanótöltetek hordozására. A leggyakrabban alkalmazott eszköz azonban a Hellfire rakétákkal felszerelt MQ-1 Predator, melyet az amerikai légierő igyekszik minden ország légterébe bejuttatni, ugyanis ezzel az eszközzel gyakorlatilag egy gombnyomás segítségével lehet légicsapást mérni a világ bármely pontján, ujjnyi pontossággal.
Az amerikai védelmi hivatal „A jövő ember nélküli légi rendszereinek kiképzése, bevetése és fenntarthatósága” című jelentéséből kiderül, hogy az Egyesült Államok területén belül már most is drónok tömegei teljesítenek szolgálatot.
Az amerikai védelmi hivatal kiterjeszti a robotikai kutatásokat olyan új gépekre is, melyek képesek vezetni a korábban ember által irányított eszközöket, de hegymászásra, tűzoltásra specializált, illetve olyan gyártási rendszerek kidolgozása van folyamatban, amely lehetővé teszi a drónok emberi beavatkozás nélküli, teljes automatizált gyártását. A Defense Advanced Research Project Agency (DARPA) 2 millió dolláros jutalmat ajánlott fel olyan robotok fejlesztéséért, melyek képesek használni az ember által használt eszközöket és közre tudnak működni a természeti katasztrófák utáni állapotok helyreállításában, a romok eltakarításában és házak újjáépítésében. A DARPA újonnan megkezdett programjai a védelmi kérdések, űrkutatás és automatizált gyártás köré összpontosulnak. Az afganisztáni tapasztalatokat figyelembe véve kezdtek egy olyan, hatlábú robot gyártásába, ami könnyen mozog homokos, sziklás területeken. Az eszköz infravörös érzékelőkkel van felszerelve a tér minden irányába, és felépítése lehetővé teszi, hogy akár tíz méter magas falakra felugorjon, miközben a gépet irányító katona a veszélyzónától akár 700 méterre tartózkodik.
A hadseregek által használt szárazföldi drónok közül a legelterjedtebbek azok a kisméretű lánctalpas gépek, melyeket kifeje-zetten utcai harcra fejlesztettek ki, de mégis a legkülönbözőbb terep-viszonyokon alkalmazhatóak.
Eredetileg gránátvetővel és különböző robbanószerkezetekkel voltak felsze-relve, mára azonban a legkülönbözőbb érzékelőkkel – beleértve a kép, hang, és kémiai alapú felderítést – lettek felszerelve. Ezek mindegyike gépfegyverrel, gránátvetővel és tankelhárító fegyverzettel felszerelt gépezet. A későbbiekben megjelent a Packbot, melyet az USA hadseregének megfelelő szabványok mentén városi felderítésre optimalizáltak, ez a gép egy mechanikus karral is rendelkezik.
A nagyobb méretű katonai robotok gyakorlatilag kamionok vagy a korábbi tankok szabványa alapján gyártott gépek fejlett fedélzeti számítógéppel felszerelve. Ezeknek a kezdetleges formáit robbanóanyagok eltávolítására, barikádok elbontására fejlesztették ki, emiatt többnyire robotkar vagy vágóeszköz a járműre szerelt elsődleges eszköz, de vannak köztük a harcképtelenné tett járművek elvontatására és teherszállításra specializált eszközök. Újabb keletűek azok az aknaszedésre kifejlesztett kisméretű drónok, melyek a gyalogság előtt haladva aknamentesítik a terepet. A Robotic Armored Assault System (RAAS) és az Armed Robotic Vehicle (ARV) az USA hadserege számára fejlesztett eszközök, melyek maximum 1 tonna súlyú terhet képesek elhordani az útból, és igény szerint felszerelhetőek gépfegyverrel vagy Hellfire rakéta indítására alkalmas toronnyal.
A Pentagon megpróbálkozott kisebb, rovarszerű drónok fejlesztésével is, ezeket elsősorban robbanóanyagok felkutatására és a célpont fedélzeti számítógépébe való bejutással a fedélzeti elektronika tönkretételére akarják alkalmassá tenni.
A haditengerészet sem jelent kivételt az újonnan kibontakozó irányvonal alól. Az amerikai haditengerészet kifejlesztett egy négy láb hosszú, SeaFox nevezetű eszközt külön arra az esetre, ha Irán lezárná a Hormuzi-szorost. Alapjaiban véve ez egy távirányítású tengeralattjáró, melyet a terület aknamentesítésére használ-nának. A kisméretű robot-tengeralattjáró önműködően felderíti a területet, és felrobbantja magát az aknával együtt. Egy másik újonnan napvilágra került víz alatti projekt a Proteus, szintén egy robot tengeralattjáró, melyet először 2012. szeptember 11-én teszteltek. Ez az eszköz összesen kétszáz kilogrammnyi robbanóeszköz és a haditengerészet különleges alakulatainak gyors, víz alatti szállítására lett kifejlesztve – egyidejűleg hat fő szállítására képes.
Föld-körüli felderítésre alkalmas drónok
Az X-37B egy többszöri felhasználásra alkalmas űreszköz. A program elvileg titkosított, de az X-37B tervezéséről mégis sok információ jutott napvilágra és mondhatni nyíltan beszélnek róla, bár az eszköz rendeltetésére többnyire kitérő válaszokat adnak. Az eszköz mérete egynegyede a korábban használt űrsiklókénak és saját hajtóművel rendelkezik, amivel rövid idő alatt orbitális pályára állhat és azt kilenc hónapon át tartani is képes.
Az eszköz egyik lehetséges rendeltetése, hogy alacsony föld-körüli pályán mozogva felderítést végez háborús térségekben és más országok stratégiailag fontos területei felett. Az Egyesült Államok az eszköz indítása óta már több kiegészítő modult is utána küldött, és egyre több találgatás lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az X-37B valójában föld-körüli pályára állított csapásmérő erő. Régóta vádolják az Egyesült Államokat azzal, hogy fegyvereket telepít az űrbe, és bár a kormány ezt mindvégig tagadta, nehéz elképzelni, hogy nem élnének egy olyan lehetőséggel, amivel a Föld bármely pontjára nagy távolságból, kockázatok nélkül támadást intézhetnek, vagy kiiktathatják más országok katonai műholdjait. Orosz katonai szakértők szerint az X37-B a NATO és Oroszország közötti rakétavédelmi vitára adott válasz a Nyugat részéről.
Következtetések
A robotika egyre növekvő megbízhatósága lassan átformálja a modern hadviselés minden formáját. Ennek több fontos következménye van. A tradicionális hadviselésben az ember dönt arról, hogy a fegyver elsüljön-e vagy ne. Ahogy a robot haderő egyre önállóbbá válik, ez a kérdéskör is megváltozik. A robotok automatizálása felé mutató irányvonal azt vonja magával, hogy ezek az eszközök – pl. egy drón – lőni fognak, mielőtt lelőnék őket. Több ilyen gépezet már most emberi beavatkozás nélkül működik, amivel harctéri viszonyok közt több másodpercet is nyerhetnek. Az újonnan fejlesztett gépezetek maguk hozzák meg a legfontosabb döntéseket, mérlegelik a veszélyt, és az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a drónok alkalmazása során – a rövidebb reakcióidő miatt – jóval kisebb veszteséggel kell számolni. Viszont fennáll annak a veszélye, hogy a drón fölött valaki átveszi az irányítást. Így a jövő hadszínterén a fő fejlődési vonal nem csak a drónok automatizálása felé mutat, a drón haderő irányítása és az ellenőrzés megtartása is olyan arányú technikai tudást fog szükségessé tenni, amely a hadviselést majd alapjaiban átalakítja és kibertér-orientálttá teszi.
Az Egyesült Államok hadseregének gépesítése komoly aggodalmakat váltott ki az orosz és kínai vezérkar soraiban. 2010 áprilisában az Egyesült Államok bejelentette, hogy az amerikai haderő a következő két évtized során megszabadul valamennyi atomfegyverétől. Csakhogy ezen a technológiai szinten már nem az atomfegyver a tényező, nem véletlen tudnak a technológiailag fejlettebb országok egyre szélesebb körű együttműködést felmutatni a nukleáris leszerelés terén. Az új fegyverrendszerek fejlesztése kiszámíthatatlan következményeket von maga után, ugyanis miközben az atomfegyverek köré már nemzetközi szabályozások és közös ellenőrzésű megfigyelő szervezetek hálózata épült, az új típusú fegyverrendszerekre azonban semmilyen nemzetközi jogi szabályozás nem vonatkozik. Könnyű a drónok mesterséges intelligenciájának jogi háttérhez igazítása, mert erre vonatkozóan semmilyen jogi előírás nincs érvényben. A következő évtizedek nagy kérdése, hogy az Egyesült Államok még a széthullása előtt rendszeresíteni tud-e az ország egyben tartásához elegendő mennyiségű gépi haderőt – mert az emberi tényezővel komoly problémák lesznek ezen a téren.
Komló Média Blog 