dollár címkéhez tartozó bejegyzések

USA: a világgazdaság spekulatív buboréka

A dollár túlélése érdekében az amerikaiak elemi érdeke, hogy mindenáron diszkreditálják a közös európai fizetőeszközt az euróövezet gyönge láncszemeit alkotó periférikus országokon (Görögország, Írország, Portugália) keresztül. A 2008-as válság kirobbanása előtt az euró teljes mértékben hiteles valutává vált az OPEC-tagországok számára, amelyek olajforgalmuk egy részét euróban szándékoztak lebonyolítani.

The EndAkkoriban egy euró 1,6 dollárt ért, és a befektetők bizalommal fordultak az európai adósság mint az amerikai államadósság hiteles konkurense felé. Ha ez a tendencia általánossá vált volna, akkor az amerikai adósság kamatszintje katasztrofális mértékben megemelkedett volna. Márpedig az USA még akárcsak egy normális kamatszintet sem engedhet meg magának. Az amerikai államadósságot ugyanis mindmáig 3 százalék alatti kamatszinten finanszírozzák, amely abnormálisan alacsony egy olyan abnormálisan Ben Bernanke eladósodott ország esetében, mint az Egyesült Államok. A Fed mindent elkövet tehát, hogy ez a kamatszint alacsony maradjon, hiszen az amerikai adósságot a lehető legstabilabb és legbiztosabb befektetésnek kell láttatni. Éppen ezért a dollárnak nem lehet alternatívája.

Miután a spekulatív finánckapitalizmus rendszerválságának nyitányaként 2008-ban összeomlott az amerikai másodlagos jelzálogpiac, a Wall Street-i „karvalytőke” (Cristina Fernandez Kirchner dixit) emblematikus képviselői azon kezdtek el agyalni, hogy az amerikai ingatlanpiaci sokk gazdasági hatásait miként lehet – legalább átmenetileg – a külvilágra hárítani. 2010 februárjában a legnagyobb spekulatív pénzalapok (hedge fund) Darth Sorosvezetőinek manhattani rutintalálkozóján Soros György jelenlétében állapodtak meg arról, hogy koncentrált támadást indítanak az eurózóna kis országai ellen a dominóhatás kiváltásához. Valójában a görög államadósság bedőlésére játszva, Görögország (és vele együtt az EU periférikus országai) fizetésképtelenségére spekulálva az amerikai hedge fundok a dollár egyetlen komoly konkurensének számító euró meggyöngítését, végső soron az euróövezet szétverését célozták meg.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy Görögország, Írország és Portugália állami költségvetése rendben lett volna, és hogy gazdaságaik ne lettek volna sérülékenyek. Semmivel sem voltak azonban rosszabb helyzetben, mint az USA, Anglia vagy akár Japán. Ez utóbbi eladósodási rátája 200 százalékos, amelyet Görögország sohasem ért el, és mégis megfelelő kamatszinten képes finanszírozni önmagát, noha a legjobb adósminősítést már elvesztette. Az Egyesült Királyság viszont továbbra is birtokolja a legjobb adósoknak járó tripla A-t, ami teljes képtelenség egy olyan ország esetében, amely súrolta az államcsődöt, és amelynek a gazdasága recesszióban, a valutája pedig padlón van. A New York-i székhelyű adósságminősítők ismét bebizonyították, hogy egyáltalán nem objektívek a jegyzéseikben, amikor az európai periférikus országokat a bóvli (junk) kategóriába sorolták, Anglia viszont – mint az USA legfőbb szövetségese – megtarthatta a legjobb osztályzatot.

dollar_end1Egyébként az euróövezet sokkal fizetőképesebb magánál az Egyesült Államoknál is. Ha GDP-arányos államadósságukat vesszük, ez kb. ugyanolyan szinten van (valamivel magasabb 100 százaléknál). A különbség a fedezetlen adósság tétele, vagyis az amerikai kormány összes jövendő kötelezettségei a nyugdíjak, az egészségügyi és társadalombiztosítási járulékok jogosultjaival szemben. Ezek együttesen az amerikai adósságot egy feneketlen hordóvá változtatják, és így a hivatalosan vett 16 ezer milliárdos államadósságtól a rendkívül magas 200 ezer milliárd dolláros pénzügyi deficithez jutunk, vagyis a szövetségi kormányzat ennyivel tartozik a nyugdíjasainak. Még ha ez pillanatnyilag egy elméleti szám is, eklatánsan demonstrálja, hogy technikailag az USA már csődben van.

valsag3De ha csak a hivatalos államadósságát nézzük is, ehhez mindenképpen hozzá kell adni a kormány által az országos jelzálog ügynökségeknek (Freddy Mac és Fanny Mae) biztosított implicit garanciák (70 ezer milliárd), valamint a vállalatok (15 ezer milliárd) és a háztartások (20 ezer milliárd dolláros) adósságállományának összegét. Valójában az USA adóssága eléri a GDP-je 300 százalékát, miközben az európai adósságok (állami, vállalati, háztartási) 200 százalékon kulminálnak, és az összes specifikus eladósodottsági mutató (költségvetési hiány, kereskedelmi deficit, folyó fizetési mérleg hiánya, beruházási mérleg stb.) tekintetében is Európa jobb helyzetben van Amerikánál.

Tévedés ne essék: nem csak a görögök manipulálják a gazdasági adataikat. Az amerikaiak e tekintetben is éllovasok. A shadowstats.com internetes oldal elemezte és átkalkulálta az amerikai statisztikákat a ’80-as években alkalmazott módszerekkel, amelyek sokkal becsületesebbek voltak a maiaknál. Ez alapján egyetlen számadat sem állja meg a helyét: az infláció és a munkanélküliség szintjét drasztikusan alul-, a GDP szintjét pedig legalább 30 százalékkal felülbecsülik.

Gazdasági VálságA katasztrófa elkerülhetetlen, mert bele van programozva a rendszerbe. Vége a dollár monopolhelyzetének a nyersanyagpiacon. Kína folyamatosan csökkenti amerikai kincstárjegy-vásárlásait. Ma már nem az amerikai fogyasztó a világgazdaság lokomotívja. A legkevésbé sem képes betölteni ezt a szerepet, mivel teljesen el van adósodva. Minden harmadik amerikainak hét hitelkártyája van, 46 millióan ételjegyre szorulnak, a lakosság 15 százaléka gyakorlatilag kiesett a fogyasztási és megtakarítási körforgásból.

american_dream_end5Valójában az új kibocsátású amerikai adósság legfőbb vásárlójává maga a Fed vált. Az amerikai kincstár kibocsátja az adósságot, a Fed pedig hátulról felvásárolja és bankjegyeket nyomtat, amelyeket a kincstár arra használ fel, hogy kibocsássa az adósságát. Az egész egy nagy mosoda. A Fed az utóbbi időben monetáris könnyítésekhez (quantitative easings) folyamodott, vagyis intervencionista pénzpolitikát folytat, amelyre még sohasem volt példa egy állítólag liberális rendszerben. Ma az amerikai gazdaság egy irányított és támogatott gazdaság, amely manipulálja a kötvénypiaci adóssága értékét és ezzel együtt összeomlással fenyegeti a globális adósságpiacot. Ez már a végső visszaszámlálás.

Gazdag István

Forrás: www.antidogma.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2013.01.10. Világgazdaság: a 2013. esztendő reményei és félelmei

2012.01.08. Amerikai bankok 8,5 milliárd dollár kártérítést fizetnek

2013.01.01. Jön az adóemelés, odébb tolták a szakadékot

2012.12.29. Az EU és az USA gazdasági uniót kíván létrehozni

2012.08.30. Az USA államadóssága eléri a rekord összegű 16 billió dollárt

free counters

Irányított rabszolgaság: Egy hamis gazdaságban élünk

Ideje belátni, hogy egy hamis gazdaságban élünk. A szemfényvesztés minden létező elemét bevetik, hogy elhitessék a világgal a gazdaság valódiságát, de ezek mind csupán jól kidolgozott illúziók.
A hatalom egyik oldalán izgatott kijelentéseket hallunk a fellendülés visszatérésének jeleként értelmezett „zöld hajtásokról”, a másikon pedig a fiskális szakadék veszélyeire hívják fel a figyelmet, javasolva, hogy korlát nélküli monetáris enyhítésekre van szükség.

Vásárolj!Halljuk, ahogy az emberek munkáért könyörögnek és halljuk, ahogy a politikusok munkát ígérnek nekik, pedig egy politikus nem tud munkahelyeket létrehozni. Látjuk, hogy tömegek táboroznak a boltok előtt, hogy leértékelt vackokat vegyenek fekete pénteken, elhitetve egyesekkel, hogy a fogyasztói társadalom virágzik, a következő pillanatban viszont kiderül, hogy mindent hitelre vásároltak.

A főáramú média pedig mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmünket mindenről, ami valós. A hírekből olyan emberekről hallunk, akik a hírnév által váltak gazdaggá, és/vagy a gazdagság által váltak híressé és a címlapokon értesülünk arról, ha egy ilyen híresség macskája megdöglik. De erről talán ennyi elég is.

Közben a pénzügyi média megpróbálja agyon bonyolítani és érthetetlenné tenni a gazdasági kérdéseket és kizár mindenkit, aki esetleg kimondaná az igazságot.
Nem csoda, ha az emberek dühösek és össze vannak zavarodva.

Talán az alábbi tíz gondolat segít némileg szétoszlatni a ködöt.

1. Hamis munkahelyek. Nem csupán arról van szó, hogy a hivatalos munkanélküliségi adatok hamisak, a munkahelyek sem valósak. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy hány hivatásos munkavállaló termel értéket. A munkahelyek 80%-a úgy eltűnhetne holnap, hogy nem befolyásolná az alapvető emberi túlélést vagy boldogságot. Igen, tudjuk. A mai társadalomban pénzre van szükség a túléléshez és a munkahely pénzt jelent, de ebből nem következik egyértelműen, hogy minden munkahely a társdalom javát szolgálja.

2. Nem a megoldások, hanem a problémák teremtik a munkahelyeket. Nem hozhatjuk helyre az igazi problémákat, mert ezzel még több munkahelyet szüntetnénk meg. Nem vethetünk véget a háborúknak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg katona munkahely nélkül. Nem vethetünk véget a kábítószer elleni harcnak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg ügynök, börtönőr, bíró és többi alkalmazott helyette. Nem egyszerűsíthetjük az adózást, mert akkor mihez kezdenének a könyvelők, adótanácsadók és hasonló american_dream_end6szakértők. Nem csökkenthetjük az állami és egészségügyi bürokráciát, mert mit csinálna akkor az a rengeteg aktatologató. Nem hagyhatunk fel a lakosság megfigyelésével, mert ma már ez az iparág több millió embernek ad munkát. Nem vethetünk véget a Wall Street-i kaszinónak, mert akkor talán mindenki munka nélkül maradna. Mi lenne az egyetemekkel, ha ez emberek rájönnének, hogy az általuk kínált termék fele annyit sem ér, sőt, ugyanezt a tudást szinte ingyen is megszerezhetik? Más szóval számos problémát hoztak létre, hogy hamis munkahelyeket teremtsenek.

3. A pénznek nincs értéke. A pénz mind között a legnagyobb illúzió. A pénzünket önkényesen meghatározott kamatra adott hitellel hozzák létre bizonyos magánmonopóliumok. A pénz nem egyéb, mint egy ígérvény. Azért van értéke, mert a törvény ezt mondja, az értékét pedig az határozza meg, hogy mennyi van belőle forgalomban, amit szintén egy haszon-érdekelt monopólium határoz meg. A valós értéke tulajdonképpen nulla, mert nem egyéb, mint egy különleges tintával kiszínezett papírdarab. Az emberek számára csakis a készségek (munka), szerszámok és anyagok, az étel, a víz vagy az energia jelentenek értéket.

4. A Fed vásárolja fel az államadósság 90%-át. A Federal Reserve pénzt ad kölcsön az amerikai kormánynak, a kormány pedig kötvényeket bocsát ki a kiadások fedezetére. Ezeket a kötvényeket aukciókon értékesítik a piacon olyan befektetőknek, akik úgy gondolják, hogy az USA tartani fogja magát ígéretéhez a kötvények beváltását illetően. Most úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nincsenek már befektetői, mert az államkötvények 90%-át maga a Fed veszi meg. Ezt az adósság pénzzé alakításának, monetizálásának nevezik, ebben az esetben viszont a pénzt alakítják pénzzé, tehát az egész nem egyéb, mint egy hatalmas piramisjáték. A lényeg, hogy a kamatokat mesterségesen alacsonyan tartsák, mert ahhoz, hogy külső „befektetőket” csábítsanak magukhoz, meg kellene emelni őket. Laikusok számára is érthető módon az a lényeg, hogy a monetáris rendszer olyan, mint egy hatalmas papírtigris vagy kártyavár, de kereshetnénk még vagy egy tucat hasonlatot a „hamis” szó leírására.

5. Mi a dolgok értéke? Az ármeghatározási mechanizmus olyan tekervényessé vált, hogy egy eszköz valós értékének meghatározása szinte lehetetlen. Az étel, üzemanyag, oktatás, lakás, biztosítás és egyebek állami támogatása, az adók, szabályok és törvények, a pénz értékének és a kamatoknak a manipulálása és a tőzsdei kaszinó mellett hogyan is határozhatnánk meg bárminek is a valós értékét? Például miért kerül egy uncia marihuána (egy bárhol megtermő gaz) 500 dollárba? Vajon az igazi érték a munkán és az anyagszükségleten, a kínálaton és keresleten múlik? Persze, hogy nem. A dolgok értékét leginkább a törvények és szabályok fújják fel.

american_dream_end56. A bukást jutalmazzák. Onnan tudjuk, hogy egy hamis gazdaságban élünk, hogy a bukást jutalmazzák, a sikert pedig büntetik. Mindenhol a világon azt mondják az embereknek, hogy szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat és keményebben kell dolgozniuk, hogy kimenthessék az államot, a bankokat, a biztosítókat vagy akár az autógyártókat. Amikor pedig ezt megtesszük és keményebben dolgozunk a kevéske siker reményében, hihetetlen adókkal sújtanak, hogy vég nélkül finanszírozhassák ezeket a csaló intézményeket. Ugyanakkor a korlátlan pénznyomtatás és az egyre emelkedő adók fényévekre vannak a problémák gyökerének megoldásától. A helyzet az, hogy a bankok által kínált megoldások képezik a problémát, hiszen a befektetőosztályt gazdagítják a középosztály rovására. A globális bankárok az adófizetők és a jövő generációinak pénzével játszanak ebben a globális kaszinóban, amit eleve összeomlásra terveztek, hogy az összeomlás által elvehessék az emberek javait. Mindent feltettek a játszmára, de hamis pénzzel játszanak, a mi értékeink viszont, amiket kockáztatunk, valódiak.

7. Az üzleti társaságok ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint az emberek, de nem sújthatók ugyanolyan büntetéssel. Azzal, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság az emberekkel megegyező szólásszabadságot biztosított az üzleti társaságoknak, az utolsó szöget is beverte a köztársaság koporsójába. A pénz most már nyíltan finanszírozhatja a választásokat, és megvásárolhatja a büntetlen működéshez szükséges törvényeket. Lehet, hogy egy társaság is emberekből áll, de nem esnek az emberekkel megegyező elbírálás alá. A „Mi lenne ha a BP ember lenne?” című cikk részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. A feltevés szerint, az emberekhez hasonló elbírálás alapján a BP egy pszichopata gyilkos lenne. Ugyanez elmondható a legtöbb multi fenevadról, élén a hadiipari cégekkel. Ráadásul ma már ezek a cégek a kormánnyal is összefonódtak. Ez alapján miként definiálnánk magát a kormányt? Úgy gondolják, hogy a definíciók megváltoztatásával megváltoztathatják a valóságot, de ettől még nem válik igazsággá.

8. Az emberek olyan dolgokat vásárolnak, amikre nincs szükségük, olyan pénzből, ami nem az övék. A kormány adósságörvénye és őrült költekezése a fogyasztói szokásokban is tükröződik. Az infláció, az emelkedő munkanélküliség és az ingatlanpiac folyamatos zuhanása ellenére a hitelfelvétel nem állt meg. Az AP a következőket írta:
“Az amerikaiak gyakrabban fizettek hitelkártyával és több hitelt vettek fel tanulmányaikra vagy autóvásárlásra október hónapban, mint korábban, aminek eredményeként a mindenkori legmagasabb szintre emelkedett a lakossági hitelállomány.”

HitelA Federal Reserve adatai szerint szeptemberről októberre a fogyasztói hitelek 14,2 milliárd dollárral emelkedtek, 2,75 ezermilliárd dollárra emelve a teljes lakossági hitelállományt. A gépjárműveket és tanulói hiteleket is tartalmazó kategóriában a hitelek összege 10,8 milliárddal nőtt. A hitelkártyás vásárlások 3,4 milliárd dollárral nőttek. A legaggasztóbb, hogy pont a negatív megtérülést jelentő hitelek, mint a diákhitel, az autóvásárlás és a hitelkártyás fizetés mértéke növekedett.

9. A vállalkozókat büntetik. Mára szinte lehetetlenné vált egyszerű megélhetéshez jutni önállóan. Az Egyesült Államok (és sok más ország, Magyarországot is ide sorolva) a bürokrácia országa lett, ahol a kisvállalkozások létrehozását megnehezítik és büntetik a függetlenséget. Az Egyesült Államokban az igazi önellátás és a legfontosabb vállalkozásforma elleni állami támadásokat leginkább a családi gazdaságok ellen folytatott harc szemlélteti. Az Agenda 21-hez hasonló kollektivista modelleknek köszönhetően egyre több ilyen gazdaságot számolnak fel, úgynevezett „védett zónákká” nyilvánítva a lefoglalt földeket. Az egyik legújabb ilyen esetben egy családi osztriga farmot zárattak be, arra hivatkozva a farm káros hatással van a környezetre. A hamis állítások alapján véghezvitt hadjárat egy 80 éve működő helyi vállalkozást tett tönkre, ami 50.000 turistát vonzott évente és 30 helyi lakosnak adott munkát. Sok ilyen esetben az elkobzott területek fejlesztők kezében landolnak, akiket egy cseppet sem érdekel a helyi gazdaság. A hamis gazdaság egyik elengedhetetlen része, hogy olyan területeken hoz létre függőséget, ahol erre nem lenne szükség. (Rövidfilm angol nyelven a gazdasági illúzióról és az értelmetlen törvényekről: link)

slave10. Irányított rabszolgaság. Szóval úgy gondolod, hogy a rabszolgaság intézményét az 1800-as években felszámolták? Nem egészen. A gazdasági behajtók (hitelezők) a hitelek segítségével rabszolgasorba döntötték a világot, a nemzetektől, az iparon keresztül, a helyi önkormányzatokig és a föld szinte minden állampolgáráig. Ráadásul ezt a szolgaságot olyan pénzen vásárolták meg, ami nem is az övék, csak úgy a semmiből nyomtatták. Akinek nincs hitele vagy hitelkártyája az is fizet a Fednek az infláción és a jövedelemadón keresztül. Ahogy John Perkins, az „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” szerzője mondaná: itt az idő, hogy behajtsák a nekik járó „egy fontnyi húst” az állampolgároktól, a magasabb adók, alacsonyabb mértékű szociális juttatások és a nyugdíjak lefoglalása, más szóval a „megszorítások” által.

George Carlin azt mondta, hogy „azért hívják ezt Amerikai Álomnak, mert csak az hiszi el, aki alszik.” Már egyetlen ország megfertőzése is elég rossz lenne, pedig ma már az egész világ kollektív álomba merült és álmában a kormány az utolsó pillanatban szépen megold mindent. Az igazi világban azonban az összeomlás elkezdődött. Amíg nem a fenti 10 tényezőn próbálunk változtatni, a hallucináció fogságában maradunk. Az egyre több helyen induló tüntetések és helyi alternatív valutakezdeményezések és egyéb kreatív megoldások némi reményt adnak, hogy az emberek kezdenek ráébredni, hogy eddig aludtak. Mélyen a tükörbe nézve rájönnek, hogy a szemük elé vetített álomszerű gazdaság egyik célja, hogy a rossz irányba küldje az embereket a megoldásokat keresve.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.12.10. Az európai egyesült államok a megoldás a válságra

2012.12.09. Amerika keresztbe tenne az Eurázsiai Uniónak

2012.12.09. Módosítani kell az uniós alapszerződést a bankfelügyelet miatt

2012.12.08. Az ellenség az állampolgár: Drónok Amerikában

2012.12.07. Eredménytelenek az EU bankok felügyeletéről folytatott tárgyalások

2012.12.05. Ázsiai bérek és körülmények a magyar elektronikai iparban

free counters

Miért szállíttatta el aranytartaléka kétharmadát a Bundesbank Londonból?

Három napja érkezett a hír arról, hogy a német számvevőszék felszólította a központi bank szerepét betöltő Bundesbankot, hogy ellenőrizze a hivatalos iratok szerint 3396 tonnát kitevő, New Yorkban, Londonban és Párizsban tárolt, offshore aranytartalékát. Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhesse az arany wolfram minőségét.

A londoni Telegraph cikkében megjelent legújabb fejlemények szerint ugyanez a Bundesbank, ami annyi fejfájást okoz a csődbe jutott államoknak, az igazi fedezettel rendelkező pénzzel kapcsolatos fixa ideájával, úgy döntött, hogy önként lehívja a Bank of England-nál letétbe helyezett aranykészletének kétharmadát. A Telegraph által közzétett bizalmas jelentés szerint a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 940 tonna aranyat követelt vissza a Bank of England-nál tartott 1440 tonnás készletéből a „túlságosan drága tárolási díjra” hivatkozva, ami elég nevetségesen hangzik. A hír megdöbbentette az aranyveteránokat. Mi lehet az oka a lépésnek?

Ambrose Evans-Pritchard a következő elmélettel szolgált:
Az elmozdulás éppen akkor indult, amikor az euró a leggyengébb szinten állt a dollárhoz képest, ugyanakkor egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Bank of England, Gordon Brown utasítására, Nagy-Britannia aranykészletének jelentős részét eladta, méghozzá a legalacsonyabb piaci áron.

Peter Hambro, a Petropavlovsk aranybánya elnöke, azt mondta, hogy a Bundesbank önvédelemből hívhatta vissza aranykészletét, mivel a jelek szerint nem allokált arannyal rendelkezett Londonban. „Lehet, hogy úgy gondolták, a Bank of England túl sok aranyat kölcsönzött ki és jobbnak látták hazavinni a készleteket. Ez az azonosítás miatt van. Lehetséges-e egyáltalán az embernek azonosítania saját allokált aranyát, vagy a tulajdonos nem egyéb, mint egy fémszámlával rendelkező általános hitelező?”

A „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni. Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét kiadták hitelre vagy shortolták.

Az üzenetet átvették a német törvényhozók is. „Minden aranyat haza kell hozni: pont a jelenlegi válságban van a legnagyobb szükségünk aranykészleteinkre,” mondta Heinz-Peter Haustein, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) képviselője.

A spekulációktól függetlenül, nem titok, hogy sok ember szerint a központi bankok és a központi bankok bankjai (például a Nemzetközi Fizetések Bankja, BIS), rég kiadták aranykészleteiket hitelre, legtöbb esetben a rövidtávú fizikai aranykövetelések megerősítéseként, a megnövekedett kereslet miatt, ami általában a likviditáshiány kísérőjelensége (amikor igazán megmutatkozik az arany, mint valós monetáris fedezet értéke).

A probléma egy ilyen újrazálogosítási sémánál akkor jelentkezik, amikor a másik fél hirtelen fizetésképtelenné válik, hiszen azóta az aranyat már ismét újrazálogosították és már senki sem tudja, hogy kié is az arany valójában. Ez akkor válik különösen komoly gonddá, ha a fedezeti láncban az egyik fél csődbe megy, mint ahogy ezt az MF Global esetében tavaly láthattuk. Ilyenkor elindulnak a perek, hogy megállapítsák kinek hol az aranya. Mondani sem kell, hogy az MF Global esetében pont londoni leányvállalatuk volt a ludas az újrazálogosítási láncban (mert egyedül Londonban nem volt megszabva fedezeti határérték az újrazálogosításra). Amint elindultak a követelések a fizikai leszállításra, nem tudták az adott sorozatszámú XYZ aranytömböt lokalizálni.

A másik variáció, hogy a Bundesbank előre látta az európai merkantilista kísérlet bukását és esze ágában nem volt legértékesebb eszközét a bankár oligarchák kezében hagyni, amelyik mindent megtenne, hogy megszerezhesse a készleteket, ha egyszer a dominók elindulnak. A Bundesbank tagadásnak éppen nem nevezhető cáfolata is ezt erősíti:
A Bundesbank azt nyilatkozta, hogy teljes bizalommal viseltetik a kezelők „integritása és függetlensége” iránt, valamint, hogy minden évben megkapták a részletes elszámolást. Ugyanakkor utalt arra, hogy további lépéseket tesz tartalékai védelmében. „Ennek része lehet a készletek egy részének relokációja,” – nyilatkozta a bank. Amit egyik fél sem mondott ki, hogy Németország semmi rosszat nem tett, csupán követeli, ami jogosan az övé.

A dolog lényege, hogy egy globalizált rendszerben, ahol minden szuverén entitás egyre inkább alárendeltje a globalizált „egész” hitelteremtő hatalmának, mindenkinek az Új Világrend ajtaja elé kell helyeznie szuverén függetlenségét, mielőtt átlépi a küszöböt.

Végtére is egy globalizált rendszer csak így képes egy végtelen, értékpapír-fedezetű kötelezettség felhőt fenntartani, amelyen most mindannyian bináris pehelyként lebegünk. Egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi az azonnali tőkeáramlást, a monetáris felcserélhetőséget, garantálja a szuverén kötvények folyamatos áramlását (amíg senki nem mer kiszállni a rendszerből), és amiben minden biztosíték egy újrazálogosított zálog… természetesen a közjó érdekében. Mindez igaz volt a Bundesbank fenti lépéséig.

Tulajdonképpen ennyi a történet, mert bár a Bundesbank azt tette, amihez minden joga megvolt, mégis áthágta a modern monetáris rendszer kardinális szabályát: miszerint egy szuverén hatalom soha nem helyezheti saját embereit a globális vállalati-társadalmi-banki oligarchák fölé, akik mindig minden kemény (és egyéb) eszközt maguknak akarnak, akár azonnal, a rendszer biztosítékaként, beleértve a világ GDP-jének 20-szorosát képviselő közel 1 billiárd (1015) dollár értékű derivatívákat is. Mellesleg ezért van a világ állandóan egyetlen karnyújtásnyira a teljes monetáris (és kereskedelmi) paralízistől, ahogyan azt a Lehman-csőd utáni káoszból és a Fed intézkedéseiből olyan nyilvánvalóan láthattuk.

Szinte biztos, hogy a Bundesbank intézkedéseinek semmilyen hatása nem lesz, mert ha túl sokat foglalkoznának vele, esetleg kiderülne, hogy melyik ország lesz az első áldozat, amikor átszakad a gát. Amikor ugyanis ez megtörténik, márpedig előbb-utóbb megfog, minden egyes bank, vállalat és személy keresni fogja Londonban, New Yorkban, Párizsban vagy valamelyik szimpatikus helyi bank páncéltermében tárolt allokált aranyát, de csak a hűlt helyét, illetve humorosan megfogalmazott tartozási elismervényeket talál majd az aranytömbök helyett.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ahhoz, hogy az emberek egy kis bepillantást nyerjenek a kulisszák mögé ezt a filmet látniuk kell:

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.25. Németország 150 tonna aranyat fog hazaszállítani

2012.10.25. A Bank of America-t 1 milliárd dolláros csalással vádolják

2012.10.24. A jüan felé fordulnak Kelet-Ázsia gazdaságai

2012.10.23. Peking szerint Washingtonnak meg kell békélnie Kína erősödésével

2012.09.27. Még több bónuszt akart: újabb bankárt vettek őrizetbe

2012.09.06. Bankkonszolidálás: Óriási trükköt hitt el a világ?

free counters

Kína temeti a dollárt?

Szeptember 6-án a kínaiak tettek egy aprócska bejelentést, amire senki se kapott rá, pedig a jelentősége óriási. Kína az olaj és olajszármazékok kereskedését mostantól kezdve dollár helyet saját valutájában, jüanban fogja elszámolni. Ezen túlmenően jelezték, hogy a bankszektorukat felkészítették, és így a jövőben bárki igénybe veheti őket abból a célból, hogy elhagyják a dollár elszámolást.

Ha még emlékszünk rá, pontosan ez volt az oka annak, hogy Szaddam Husszeinnek meg kellett halnia Muammar Gaddafi-val együtt, plusz Amerika elpusztította mind a két országot. Ehhez persze Kína túl nagy falat. És akkor ezzel vége a sok évtizeden át tartó amerikai dáridónak. Fiat dollárral felvásárolták a fél világot, és most a FED pofátlanul nyomja a dollárt, elértéktelenítve az idegen kezekben lévő ezer milliárdokat.

A kínai bejelentés hatása felmérhetetlen, minden valószínűség szerint ezzel vége szakad a dollár tartalékvaluta szerepének, és korunk legfontosabb erőforrásának, a nyersolajnak a beszerzése drasztikusan meg fog változni. Ami pedig a dollárt illeti, szeptember hatodikán látványosan elkezdett veszíteni az értékéből.

Van azonban egy apró szépséghiba. Kína nyersolaj importőr. Mi van, ha a partnerei ragaszkodnak a számla dollárban történő kiegyenlítéséhez? Nos, Oroszország nyersolaj exportőr, és ebben a minőségben szerződött Kínával, aminek értelmében mennyiségileg nem korlátozza a Kínába irányuló olajexportját, vagyis Kína annyi nyersolajat kap, amennyit kér. A szerződés megkötése után Oroszország bejelentette Kína teljes nyersolaj szükségletét kész fedezni dollár elszámolás nélkül.

Ezzel a kocka el lett vetve, mert a dolog itt nem áll meg. Pillanatnyilag Irán az USA olajszankciója alatt görnyed, aminek mostantól kezdve nem lesz semmi értelme, mert egyszerűen eladják az olajukat Kínának jüanért, aztán Kína azt csinál az olajjal, amit akar. Irán pedig jüannal fog fizetni importjaiért.  Akárhogyan is nézzük, ez rövid időn belül, feltétlenül a dollár megroppanását fogja okozni.

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.09.21. Újabb ötödik generációs kínai vadászgép

2012.09.20. Japán vs. Kína: Területi vita gazdasági következményekkel

2012.08.09. A jövő valutája: van-e élet a dollár után

2012.07.11. Kiéleződött a harc Ázsia felosztásáért az USA és Kína között

2012.06.28. A globalisták válasza a 2008-as válságra a világvaluta

2012.05.26. Japán és Kína elutasítja az USA dollárt

free counters

Pénzügyi trükkökből világválság

Nem annyira a bedőlt amerikai lakáshitelek, mint inkább egy többszereplős pénzpiaci játék okozta négy évvel ezelőtt a gazdasági világválság felgyorsulását. A Lehman Brothers bedőlése indította el ezt a folyamatot. A befektetési bankot szándékosan hagyták bedőlni, aminek célja végső soron az volt, hogy a pénzintézetek helyett a társadalom fizesse ki az úgynevezett rossz adósságokat.

Hamarosan négy éve lesz annak, hogy a Lehman Brothers amerikai befektetési bank összeomlott, s ezzel hatalmas pánikot és bizalmatlanságot indított el a világ pénzpiacain. A bank részvényei 2008. szeptember 15-én egy nap alatt 90 százalékot zuhantak, miközben a Dow Jones index ötszáz pontot esett. A pénzintézetről – amelyet addig az egyik legsikeresebbnek tartottak – néhány nappal korábban már lehetett tudni, hogy nehézségekkel küzd. A társaság ugyanis szeptember 10-én tette közzé negyedéves eredményeit, amelyekből kiderült, hogy – főként jelzálogpiaci tevékenységével összefüggésben – 3,9 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el. A cég vezetői néhány napig még próbálkoztak a bank értékesítésével, és reménykedtek az állami mentőövben is, azonban a helyzet menthetetlennek bizonyult, és csődvédelmet kellett kérniük.

A csődvédelem időszaka alatt a vállalatot gyakorlatilag kirámolták a hitelezői, elvitték jó szerződéseit és ügyfeleit, a rosszakat pedig az államra terhelték. A piacon pedig elindult egy úgynevezett tisztulási folyamat, amely végső soron a verseny csökkentéséhez vezetett – vélekedett a Magyar Nemzetnek Varga István. A gazdasági szakember szerint ezek a nagy átrendeződések azzal jártak, hogy a kormányok – Amerikában és Európában egyaránt – gyakorlatilag átvállalták a pénzügyi szektortól a soha ki nem fizethető adósságokat.

A nagy zűrzavarban nem tűnt fel, hogy a válság állítólagos okozója, az összes bedőlt lakossági hitel összege meg sem közelíti a kimutatott kifizetetlen adósságok mértékét. Vagyis elsikkadt a lényeg: az, hogy a pénzpiaci játékosok egymás között halmozták fel a hatalmas követeléseket és az adósságokat, és ezzel végrehajtották a történelem legnagyobb pénzügyi trükkjét – mutatott rá a szakember.

Varga István szerint a Lehman-csőd kirobbantása az egyik kulcseleme volt ennek a játszmának. A látványos zuhanás napjától ugyanis a közbeszéd tárgyává vált a probléma, így hivatkozási alap jött létre arra, hogy a társadalmon szét lehessen teríteni a terheket. „Túl nagy, hogy hagyhassuk tönkremenni, zavart keltene a gazdaságban”, azóta számtalan alkalommal elhangzott ez az indoklás. A gazdasági szakember emlékeztetett arra, hogy a befektetési bank összeomlását legnagyobb hitelezői okozták azzal, hogy nem vagy késve fizettek, miközben a pénzintézettől precízen követeltek. Hogy miért esett a választás épp a negyedik legnagyobbként számon tartott befektetési bankra? Egyes vélemények szerint ebben az is szerepet játszhatott, hogy a vállalat tulajdonosi köre kilógott a többi hasonló profilú társaság közül: a cég – szemben többi intézettel, amely néhány család befolyása alá tartozik – több tízezer alkalmazottja tulajdona volt.

Forrás: www.mno.hu

Már négy éve folyamatosan mentjük a bankokat közpénzből és ez valahogy nem zavarja az embereket. Pedig lehet, hogy kellene:

A konszolidáció azóta is folyamatos, hiszen bár Európa „már az első ijedtségében” is 4500 milliárd eurót adott az adófizetők pénzéből a bankok megsegítésére.

A Varga Istvánnal készített interjúnkat ITT megtekinthetik.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.09.11. Spanyolország nem akarja elfogadni az EU pénzügyi feltételeit

2012.09.10. Soros: az euróválság most már az EU-t veszélyezteti

2012.09.06. Bankkonszolidálás: Óriási trükköt hitt el a világ?

2012.08.30. Kína is felelős a 2008-as válság kirobbanásáért?

2012.08.29. Hangosan ketyeg a svájcifrank-bomba

2012.08.21. Forró ősz jön – kritikus helyzetek sora állhat elő

2012.08.20. “A következő válság már jóval katasztrofálisabb lesz”

free counters

Húsz ok Irán megtámadása ellen

Nemrégiben több hírben is részletezték az iráni nukleáris képességekről és célokról alkotott eltérő amerikai és izraeli értékeléseket. Bár úgy tűnhet, hogy az USA nem osztja azt a látszólagos izraeli vágyat, hogy katonailag beavatkozzon Irán ellen, ugyanakkor Obama elnök mindent megtett, hogy megakadályozza az irániakat egy nukleáris fegyver kifejlesztésében. Irán elleni erőfeszítései felülmúlták elődeiét is, és kétség nem fér ahhoz, hogy az ő irányítása nyomán érte Iránt a legtöbb kár. Obama elnök Irán ellen példa nélküli, drákói szankciók bevezetésére mozgósította a világot. Már hatalomra jutásának első hónapjaiban titokban utasította a folyamatosan alkalmazott kiber-fegyverkezés kiterjesztését Irán ellen, és közben gyakran fenyegetőzött katonai erő bevetésével is.

Bár úgy gondolom, hogy bármely ország számára idiotizmus volna háborúzni Iránnal, nem zárható ki a lehetősége. Álljon itt 20 ok arra, hogy miért is rossz ötlet egy katonai támadás Irán ellen:

1. Irán a muzulmán világ vezető országa lett a nukleáris leszerelés hirdetésében, és vallásilag elkötelezte magát a tömegpusztító fegyverek ellen. Az Iráni Legfelsőbb Vezető egy Vallási Dekrétumot avagy Fatvát bocsátott ki, ami megtiltja bárminemű tömegpusztító fegyverek termelését és felhalmozását.

2. A NAÜ az elmúlt évtized során több mint 4000 vizsgálati órát követően, gyakran és folyamatosan hangoztatta, hogy nincs bizonyíték az elterelésre vagy nukleáris fegyver építésére utaló tevékenységre az iráni nukleáris tevékenységek közt.

3. Az USA Nemzeti Hírszerzési Becslése (U.S. NIE) fenntartotta azt az álláspontot, hogy Iránnak nincsenek nukleáris fegyverei, és nem hozott olyan döntést, hogy építsen, nincs a nukleáris fegyver birtokába jutás kapujában. A nemzetközi közösség szintén elfogadta ezt a következtetést.

4. Ha az USA megtámadná Iránt, akkor ez visszájára fordítaná a nukleáris felfegyverkezés elleni erőfeszítéseket, és meggyengítené az Atomsorompó Egyezményt (Non-Proliferation Treaty). Mivel az Egyesült Államok ennek az egyezmények tagja, több mint 5000 nukleáris robbanófejjel, a nukleáris fenyegetés ürügyét használva egy nem atomhatalom állam ellen, mint például Irán, rendkívül meggyengítené a hitelességét az Atomsorompó Egyezmények.

5. Amennyiben Izrael egyoldalúan lépne támadásba, úgy az Atomsorompó Egyezményt illetően még katasztrofálisabbak volnának az eredmények, mivel Izrael nem tagja az egyezmények, és így egy atomhatalom támadna meg egy nem atomhatalom egyezmény tagot. Ennek eredményeként az izraeli támadás az egyezményt irrelevánssá tenné, és a nukleáris felfegyverzés elleni erőfeszítések hitelessége szertefoszlana.

6. Egy támadás feltehetően nem semmisítené meg teljesen az iráni atomprogramot, és nagyobb késedelmet sem szenvedne miatta.

7. Irán kilépne az Atomsorompó Egyezményből, felfüggesztené a tárgyalást a nemzetközi tárgyalópartnerekkel, kihajítaná a felügyelőket minden nukleáris intézményéből, és álcázná nukleáris programját.

8. Egy izraeli vagy amerikai csapás újabb évtizedekre oltaná ki a reményt egy Washington és Teherán közötti újbóli közeledésre.

9. Kétségtelen, hogy bármilyen csapás esetén az összes politikai irányzatot képviselő iráni egy emberként a zászló mögé állna, hogy megvédje a hazáját, annak egységét, identitását, jogait és hogy a biztonsági fenyegetéseknek elejét vegye.

10. Obama elnök azon erőfeszítései, hogy javítsa a kapcsolatokat a muzulmán világgal az Egyesült Államok legfontosabb külpolitikai céljai. Ezt hangsúlyozta a 2009. június 4-i Kairói beszéde, amely egy új kezdetre hívta az USA-t és a muzulmánokat, Bármely Irán elleni csapás újraélesztené az Amerika-ellenességet az iszlám világban, sőt, a világ más pontjain is.

11. Az USA költségvetésére amúgy is nagy terhet rónak az iraki és afganisztáni háborúk. Az USA továbbra is a gazdasági összeomlás pereméről visszakapaszkodóban van, egy harmadik háború elindítása valószerűtlen.

12.: A stratégiai fontosságú Hormuzi-szoroson zajló olajszállítás biztonsága veszélybe kerülne, és az olajárak 200-300 dollárig is emelkedhetnének hordónként.

13. Amerika helyzete a közel-keleten már így is több irányból pattanásig feszült. Számos „Amerika párti” arab országban, mint Egyiptom, Tunézia, Jemen, Libanon, a politikai berendezkedés távolodik az USA-tól. Egy Irán elleni támadás esetén ez felgyorsulhatna, és Teherán befolyását növelhetné a térségben.

14. Iránnak messzire ér a keze és nagy befolyása van a Közel-Keleten, amit használna is a katonai csapások esetén. Az iráni hadsereg mind saját eszközeivel, mind ezekkel az eszközökkel élne, hogy a konfliktust gyorsan elterjessze mind a régióban, mind azon túl.

15. Irán az iraki és afganisztáni helyzetet sokkal bonyolultabbá tenné, miközben az amerikai erők elszórtak és kivonás alatt állnak vagy arra törekednek a térségben.

16. Izrael biztonsága az USA számára alapvető fontosságú. Egy izraeli támadás súlyos következményekkel járna mindkét országra nézve: a háborúban részvétel miatti belpolitikai nyomás veszélyeztetné Jeruzsálem és Washington kapcsolatát. Ez a súrlódás akár fel is bonthatná Izrael mindkét párt általi támogatását, a belpolitikai helyzetet tovább bonyolítva, és Izrael biztonságát aláásva ezzel.

17. Izrael így is elszigetelt. Egy Irán elleni háború tovább rontana a helyzeten, még feszültebbé tenné mind azt amerikai mind az izraeli kapcsolatokat a térségben.

18. Amennyiben Izrael mégis egyoldalú katonai lépéseket tenne, az USA-t akkor is cinkosnak tekintenék a támadásban, és erőforrásai, támaszpontjai, személyzete a térségben szintén Iráni válaszcsapások célpontjai lennének.

19. Egy izraeli vagy amerikai támadás drámaian elmélyítené a diplomáciai szakadékot az USA és Oroszország, Kína és az el nem kötelezettek mozgalmának tagjai közt, sőt, talán az európai és regionális szövetségesek között is a széthúzást támogatná, az iraki háborúra emlékeztető módon.

20. A diplomáciai megoldás lehetősége továbbra is adott, de a Nyugat és Izrael nagyobb fokú rugalmassága és realisztikusabb hozzáállása szükséges ehhez. Irán készen áll a nagyfokú együttműködésre, hogy egy igazságos megállapodás születhessen. Ebben a NAÜ-vel való további együttműködés, és az urán dúsítás 5%-ban maximalizálása is benne foglaltatik, hogy a továbbiakban is biztosítsák a nemzetközi közösséget arról, hogy Irán nem épít atombombát.

Cserébe Irán az Atomsorompó Egyezmény szerinti legitim urándúsítási jogainak elismerését várja, ahogyan az más tagállamoknak is kijár, valamint a szankciók fokozatos eltörlését. Ez megfelelő lenne, hogy az USA és más nagyhatalmak is kölcsönösen megaláztatástól mentes megállapodásra juthassanak, és hogy korlátozzák Izraelt és másokat a folyamat kisiklatásában.

Hossein Mousavian Reuters

Forrás: www.jovonk.info

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.30. Az el nem kötelezett mozgalom csúcstalálkozója Teheránban

2012.08.23. Folytatódik az információs háború – Mégsem támad Izrael?

2012.08.18. Az iráni elnök Izrael likvidálására szólított fel

2012.08.17. Netanyahu: csapásmérés az iráni nukleáris létesítményekre igazolt lesz

2012.08.17. Szakértők: nem valószínű, hogy Izrael megtámadja Iránt

2012.08.16. Megállapodnak az orosz-kínai-iráni katonai együttműködésről?

2012.08.14. Izrael követeli, hogy Obama jelentse be, kész csapást mérni Iránra

free counters

Teljes piaci összeomlás?

Az Egyesült Államokat hamarosan áttolják a húsdarálón és teljesen mindegy mit tesz, illetve mit mond Barack Obama vagy Mitt Romney a válság kezelése érdekében, a végeredmény elkerülhetetlen. Sem a republikánusok sem a demokraták nem képesek megállítani a vonatot, ráadásul mindkét párt egyformán felelős a kialakult helyzetért.

Ahogy azt Charlie McGrath, a Wide Awake News-tól írja, „már nemcsak a bloggerek és az Internet eldugott szegleteiben működő alternatív média figyelmeztet az amerikai rendszer elkerülhetetlen összeomlására.”

Ott tartunk, hogy egyre több elit intézmény és bennfentes nyilatkozik hasonló stílusban, teljes összeomlást és az eddigi megszokott életstílus végét jósolva.
Három konkrét előrejelzést vagy jóslatot, mindegy minek nevezzük, mindenképpen érdemes megemlíteni:

1. Egyenesen megyünk a pénzügyi húsdarálóba.
2. Bármelyik pillanatban lezuhanhatunk a pénzügyi szakadékba.
3. Példa nélküli, korábban soha nem tapasztalt súlyosságú piaci összeomlás közeledik.

Vajon kik tették ezeket a súlyos kijelentéseket?
Az első mondat a JP Morgan egyik munkatársától származik, a másodikat Ben Bernanke, az amerikai Fed jelenlegi elnöke, a harmadikat pedig Steven Rattner, Barack Obama pénzügyi tanácsadója mondta.
Az IMF és az amerikai kongresszus költségvetési hivatala az amerikai történelem eddigi legnagyobb adóemelésére és kiadáscsökken-tésére figyelmeztetnek. Nem véletlen, hogy ezt teszik. A figyelmeztetés azért hangzott el, mert ez fog történni, nem pedig azért mert nem.

A szuverén adóssághegy robbanásakor soha nem látott deflációs spirál indul el, amit az elit ugrásra készen vár, hogy a helyzetet kihasználva fillérekért vásároljon fel mindent. Az emberek ülnek majd, a nagy semmivel az ölükben, és a szomszédokat, ezt vagy azt a pártot vagy országot okolva a történtekért. Ugyanaz az elit, amelyik azt ígérte, hogy véget vet a háborúknak, hogy vizsgálatot tart a Fed-ben és rendbe teszi a pénzügyeket, most kiterjeszti hatalmát és „hivatalosan” is átveszi a kormány szerepét és irányítását. A jelen helyzetben minden jel arra mutat, hogy semmit sem fognak tenni annak érdekében, hogy a több évtizede elindított folyamat más irányt vegyen. Az évek óta tartó költekezési, hitelfelvételi és központosítási folyamatok következményeit nem lehet visszafordítani. A rendszer, ahol viszonylagos bőséget, stabilitást és békét élvezhetünk, élvezhettünk, teljes újraindítás előtt áll.

Az elit tudja mi a következő lépés, tanúbizonyságot adva róla saját intézkedéseivel. Erről suttognak zárt ajtók mögött a Wall Street-en és más magas körökben és erről beszél immár a fővonalas média is. A Beacon Equity a következőket írta:
„A Bear Stearns 2008-as összeomlásához hasonlóan, aminek lehetséges csődjéről számos hír röppent fel annak megtörténte előtt és amiknek hitelességét a fővonalas média arrogánsan tagadta, most hasonló híresztelések indultak a Wall Streen-en egy újabb pénzügyi összeomlás veszélyéről. (Időkjelei: Természetesen sokszor maguk a hírek gerjesztik a válságot, illetve indítják el a dominókat, de hát ez is a játszma része és a résztvevők belekalkulálják a képletbe.)
Miközben a Morgan Stanley centiméterekre van a 2008-as armageddoni mélységtől, egyre több hír érkezik az amerikai brókerház összeomlásáról.
„Arról kapok híreket, hogy egy nagy pénzügyi cég össze fog omlani,” mondja Rick Wiles, a TruNews házigazdája. „A név, amit hallottam, nem más, mint a Morgan Stanley…”

Gerald Celente, a Trends Research alapítója és Ann Barnhardt, volt tőzsdeügynök is pénzügyi veszélyre figyelmeztetnek.
A felügyeleti szervek aludtak, amikor az MF Global és a PFG Best csődöt jelentettek 2008 után, magukkal rántva ügyfeleik befektetéseit a pénzügyi sírba. Miért ne történhetne meg ugyanez a Morgan Stanley-vel is?
„Nem adnak semmilyen információt, amiből ki lehetne találni, hogy változtattak-e a valamit?” mondja Adam Hurwich pénzügyi szakértő.

A TruNews interjút követő nap a Bloomberg is hasonló híreket közölt. Miért erősítené meg az elithű Bloomberg Rick Wiles információit? Az időzítés nem véletlen. Michael Bloomberg teszi a dolgát, amivel a globális bankkartell megbízta és leadja a drótot, hogy a Morgan Stanley készen áll az áldozati oltárra.

Meglátjuk.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.08.30. Kína is felelős a 2008-as válság kirobbanásáért?

2012.08.29. Hangosan ketyeg a svájcifrank-bomba

2012.08.21. Rotschild az euró bukására fogad

2012.08.20. “A következő válság már jóval katasztrofálisabb lesz”

2012.08.09. A jövő valutája: van-e élet a dollár után

free counters

50 tudós és mérnök nyílt levele a NASA-hoz

Úgy tűnik, a csalás végre lelepleződik. Az 50 elismert, összesen 1000 év szakmai tapasztalattal rendelkező NASA szakértő, tudós és mérnök által a NASA vezetőségének írt levél legalábbis erre enged következni.

A tudomány vezető szakembereinek címzett levél nem fogalmazhatna félreérthetetlenebbül: „alaptalan kijelentések… nincs bizonyíték… több száz ismert klímaszakértő… több tízezer egyéb tudós nyíltan elítéli… az állításnak nincs tudományos alapja… nem méltó a NASA hírnevéhez… rossz fényt vet magára a tudományra…”.

Íme a levél:

Dátum: 2012. március 28.
Tiszteletreméltó Charles Boldon, Jr. NASA titkár számára
NASA központ
Washington, D.C. 20546-0001

Kedves Charlie!

Alulírottak, kérjük a NASA-t és az Űrtudományok Goddard Kutató-intézetét (Goddard Institute for Space Studies – GISS), hogy tartózkodjanak megalapozatlan kijelentések közzé-tételétől weboldalaikon és nyilvános kommunikációikban. Hisszük, hogy a NASA és a GISS állításai, melyek szerint az ember által előidézett széndioxid kibocsátás katasztrofális hatással lenne a föld klíma-változására, megalapozatlan, külö- nösen a rendelkezésre álló több ezer évre visszamenő tapasztalati adatok tükrében. Mivel több száz ismert klímaszakértő és több tízezer egyéb tudós nyilvánosan kifejtette, hogy nem ért egyet ezekkel, különösen a GISS vezetőségétől származó, katasztrófát jósló előrejelzésekkel, egyértelmű, hogy ennek tudományos megalapozottsága megkérdőjelezhető.

Azt állítani, hogy a széndioxid lenne a klímaváltozás elsődleges kiváltója nem méltó a NASA hírnevéhez, amit az alapozott meg, hogy az ügynökség korábbi döntései és nyilatkozatai kiadása előtt objektív szemmel elemezte a rendelkezésre álló tudományos adatokat.

Mint volt NASA alkalmazottak, úgy érezzük, hogy a NASA részéről elfogadhatatlan egy ilyen extrém álláspont támogatása, a klímaváltozás természetes mozga-tóerőinek alapos tanulmányozása előtt. Kérjük, hogy a NASA tartózkodjon az ilyen jellegű nem bizonyított és tudományosan nem alátámasztott nyilatkozatok közlésétől kiadványaiban illetve weboldalain ebben a témában. A NASA saját és jelenlegi tudósainak és alkalmazottainak, sőt magának a tudománynak a hírnevét teszi kockára ezzel.

Az aggodalmainkat alátámasztó tudományos tételekkel kapcsolatban kérjük, lépjenek kapcsolatba Harrison Schmitt-tel vagy Walter Cunningham-mel, illetve az általuk javasolt más személyekkel.

Köszönjük kérésünk figyelembevételét.

Tisztelettel,

(Lásd a mellékelt tudósok aláírásait)

Másolatot kap:        John Grunsfeld, helyettes titkár tudományos ügyekben                          Chris Scolese, a Goddard Űrközpont igazgatója

1. /s/ Jack Barneburg, Jack – JSC, Space Shuttle Structures, Engineering Directorate, 34 év
2. /s/ Larry Bell – JSC, Mgr. Crew Systems Div., Engineering Directorate, 32 év
3. /s/ Dr. Donald Bogard – JSC, Principal Investigator, Science Directorate, 41 év
4. /s/ Jerry C. Bostick – JSC, Principal Investigator, Science Directorate, 23 év
5. /s/ Dr. Phillip K. Chapman – JSC, Scientist – astronaut, 5 év
6. /s/ Michael F. Collins, JSC, Chief, Flight Design and Dynamics Division, MOD, 41 év
7. /s/ Dr. Kenneth Cox – JSC, Chief Flight Dynamics Div., Engr. Directorate, 40 év
8. /s/ Walter Cunningham – JSC, Astronaut, Apollo 7, 8 év
9. /s/ Dr. Donald M. Curry – JSC, Mgr. Shuttle Leading Edge, Thermal Protection Sys., Engr. Dir., 44 év
10. /s/ Leroy Day – Hdq. Deputy Director, Space Shuttle Program, 19 év
11. /s/ Dr. Henry P. Decell, Jr. – JSC, Chief, Theory & Analysis Office, 5 év
12. /s/Charles F. Deiterich – JSC, Mgr., Flight Operations Integration, MOD, 30 év
13. /s/ Dr. Harold Doiron – JSC, Chairman, Shuttle Pogo Prevention Panel, 16 év
14. /s/ Charles Duke – JSC, Astronaut, Apollo 16, 10 év
15. /s/ Anita Gale
16. /s/ Grace Germany – JSC, Program Analyst, 35 év
17. /s/ Ed Gibson – JSC, Astronaut Skylab 4, 14 év
18. /s/ Richard Gordon – JSC, Astronaut, Gemini Xi, Apollo 12, 9 év
19. /s/ Gerald C. Griffin – JSC, Apollo Flight Director, and Director of Johnson Space Center, 22 év
20. /s/ Thomas M. Grubbs – JSC, Chief, Aircraft Maintenance and Engineering Branch, 31 év
21. /s/ Thomas J. Harmon
22. /s/ David W. Heath – JSC, Reentry Specialist, MOD, 30 év
23. /s/ Miguel A. Hernandez, Jr. – JSC, Flight crew training and operations, 3 év
24. /s/ James R. Roundtree – JSC Branch Chief, 26 év
25. /s/ Enoch Jones – JSC, Mgr. SE&I, Shuttle Program Office, 26 év
26. /s/ Dr. Joseph Kerwin – JSC, Astronaut, Skylab 2, Director of Space and Life Sciences, 22 év
27. /s/ Jack Knight – JSC, Chief, Advanced Operations and Development Division, MOD, 40 év
28. /s/ Dr. Christopher C. Kraft – JSC, Apollo Flight Director and Director of Johnson Space Center, 24 év
29. /s/ Paul C. Kramer – JSC, Ass.t for Planning Aeroscience and Flight Mechanics Div., Egr. Dir., 34 év
30. /s/ Alex (Skip) Larsen
31. /s/ Dr. Lubert Leger – JSC, Ass’t. Chief Materials Division, Engr. Directorate, 30 év
32. /s/ Dr. Humbolt C. Mandell – JSC, Mgr. Shuttle Program Control and Advance Programs, 40 év
33. /s/ Donald K. McCutchen – JSC, Project Engineer – Space Shuttle and ISS Program Offices, 33 év
34. /s/ Thomas L. (Tom) Moser – Hdq. Dep. Assoc. Admin. & Director, Space Station Program, 28 év
35. /s/ Dr. George Mueller – Hdq., Assoc. Adm., Office of Space Flight, 6 év
36. /s/ Tom Ohesorge
37. /s/ James Peacock – JSC, Apollo and Shuttle Program Office, 21 év
38. /s/ Richard McFarland – JSC, Mgr. Motion Simulators, 28 év
39. /s/ Joseph E. Rogers – JSC, Chief, Structures and Dynamics Branch, Engr. Directorate, 40 év
40. /s/ Bernard J. Rosenbaum – JSC, Chief Engineer, Propulsion and Power Division, Engr. Dir., 48 év
41. /s/ Dr. Harrison (Jack) Schmitt – JSC, Astronaut Apollo 17, 10 év
42. /s/ Gerard C. Shows – JSC, Asst. Manager, Quality Assurance, 30 év
43. /s/ Kenneth Suit – JSC, Ass’t Mgr., Systems Integration, Space Shuttle, 37 év
44. /s/ Robert F. Thompson – JSC, Program Manager, Space Shuttle, 44 év
45. /s/ Frank Van Renesselaer – Hdq., Mgr. Shuttle Solid Rocket Boosters, 15 év
46. /s/ Dr. James Visentine – JSC Materials Branch, Engineering Directorate, 30 év
47. /s/ Manfred (Dutch) von Ehrenfried – JSC, Flight Controller; Mercury, Gemini & Apollo, MOD, 10 év
48. /s/ George Weisskopf – JSC, Avionics Systems Division, Engineering Dir., 40 év
49. /s/ Al Worden – JSC, Astronaut, Apollo 15, 9
50. /s/ Thomas (Tom) Wysmuller – JSC, Meteorologist, 5 év

Forrás: www.idokjelei.hu

A válasz pedig itt olvasható

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.03.28. A klímaalap diplomáciai mentességet akar

2012.03.22. Nem lesz világvége – Elmarad az özönvíz?

2012.03.19. Jégkorszak, avagy vissza a 18. századba?

2011.12.13. A tavalyi nagymértékű jégolvadástól megemelkedett Grönland déli…

2011.12.13. Kanada kihátrált a Kiotói Egyezményből

free counters

Hatalmas öngól az EU hálójában

Egyre inkább kézzelfogható lesz az a veszteség, amit az Európai Unió tagországai az Izrael iránti hűségük miatt kénytelenek lesznek elszenvedni. Izrael gyarmatosító politikájával összeegyeztethetetlen egy olyan ország a térségben, amely felett nem képes tetszése szerint felügyeletet gyakorolni.
Az egyre gyöngülő cionista állam egyre kétségbeesettebben figyeli az egyre erősödő Iránt. Irán – hiába muzulmán ország – nem az ideológia vagy a vallás nyelvén beszél, hanem külpolitikáját igen reálisan gazdasági kincseire építi. Olaját és a cseppfolyósított gázt mindazon országokba szállította, amelyek fizettek érte, tekintet nélkül arra, hogy az adott ország milyen politikai ideológiát képviselt.

Az iráni olajból jutott Kínának éppen úgy, mint Dél-Koreának, vagy Japánnak, és természetesen az EU tagországoknak is. Ez által gazdasága szépen fejlődött, az ország erősödött. Izrael, amely a hi-tech-en kívül szinte mindenben behozatalra szorul, valamint az Egyesült Államok hathatós támogatására, nem nézhette tétlenül ezt a fejlődést.

Kitalálta, hogy Irán az ördög birodalma, ezért a jelenlegi vezetést meg kell buktatni, helyébe bevezetni a neoliberalizmust, a nyitott piac- gazdaságot. Izrael folyamatos rágalomhadjárata arra kényszerítette az iráni vezetést, hogy ne fogadja el Izrael állam jogszerű létét. Izrael így már a fenyegetettségre hivatkozva feltüzelhette fegyvertársait Irán ellen.

Azt nem sikerült elérnie, hogy nemzetközi csapatok szállják meg az országot megbuktatva a jelenlegi perzsa kormányt, sőt, eddig még a megelőző csapás lehetősége sem adatott meg neki, hiszen immár a harmadik amerikai elnök mond nemet az izraeli katonai lépésekre Irán ellen, Izraelnek be kellett érnie az embargóval.

Az EU tagországok 2012. január 23-i csúcsértekezletükön, nagyon buta módon, engedve az izraeli nyomásnak, úgy döntöttek, hogy július 1-i határidővel késleltetett olaj- embargót vezetnek be Irán ellen. Ekkora öngólt a világ még nem látott! Teherán ugyanis azonnal reagált, leállította a Franciaországba és a Nagy-Britanniába irányuló olaj- exportját.

A lista azóta folyamatosan bővül. A gyengélkedő, a gazdasági válságból éppen kifelé kecmergő Európai Unió eddig közel 30 millió tonna nyersolajat vásárolt Iránból, ami az iráni olajexport nem egészen 20 százalékát tette ki. Az iráni olaj legnagyobb felhasználói ugyanis Kína, Dél-Korea, India és Japán. Nem véletlen, hogy ezek az országok semmilyen tilalmat nem vezettek be Irán ellen, és jól felfogott érdekükben nem is lesznek hajlandók erre a lépésre.

Irán az EU-ba szállított olajának kiesését bőven pótolhatja azzal, hogy növeli az exportot ezekbe az országokba. Egyedül Kína képes azt az olajmennyiséget felszívni, amelyet most Irán nem juttat el az EU tagországaiba.

Az EU egyre nehezebb helyzetbe kerül. Görögországban, Olaszországban, és Spanyolországban az embargó miatt 30 százalékos a kiesés. Szaúd-Arábia nem lesz képes annyi olajat kitermelni, hogy ezt a kiesést pótolni tudja. És mi lesz Németországgal, amely éppen most állítja le atomerőműveit? Összeomlik a gyenge lábakon álló uniós gazdaság? Megéri mindez Izrael elvtelen szolgálatáért cserébe?

Forrás: www.nemenyi.net

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.04.11. Irán megszünteti olajexportját Németországba is

2012.04.10. Irán nem fogja megszenvedni az olajembargót

2012.04.07. India nem csatlakozik az USA és EU Irán elleni szankcióihoz

2012.04.06. Görögországba nem érkeznek meg az olajszállítmányok

2012.03.30. A kőolaj továbbra is drága marad

2012.03.26. India továbbra is iráni olajat importál

2012.03.16. Iránt lekapcsolják a SWIFT hálózatáról

2012.03.02. A periféria olajfinomítóinak működése az iráni olajtól függ

2012.02.29. Irán aranyban és nemzeti valutában is fogad el fizetséget az olajért

2012.02.20. Életbe léptette Irán az olajembargót

free counters

Uzsorások hálójában

Láthatjuk, hogy a szuverén adósságválságok kirobbannak, majd rövid szünet után újjáélednek, hogy még nagyobb erővel támadhassanak. Hívjuk ezt a „Shylock modellnek” Shakespeare Velencei kalmárja nyomán. Shylock, az uzsorás, pénzt kölcsönzött Antoniónak, fedezetként egy fontnyi húst követelve Antonio testéből, ha nem tudná időben visszafizetni a kölcsönt.

A szuverén adósságválságok nem a szerencse vagy az ítélőképesség hiányának és nem is a véletlennek köszönhetőek. Az elmúlt huszonöt év alatt számtalanszor láttuk ezt a jól megrendezett darabot, apró eltérésekkel. Görögország, Argentína, Spanyolország, Olaszország, Portugália, Brazília, Mexikó, Izland, Írország, Oroszország, az ázsiai tigrisek… mind „buta módon” vettek fel túlságosan nagy mennyiségű kölcsönöket, a legtöbbet magánbankoktól, majd „rájöttek”, hogy nem tudják azokat visszafizetni.

Ezzel szinkronban ugyanezek a hatalmas globális megabankok túl sok kölcsönt adtak ezeknek az országoknak, majd „rájöttek”, hogy azok képtelenek ezeket visszafizetni.

Vajon tényleg tévedések színjátéka az egész és a bankok valóban ennyire dilettánsok vagy… titokban egymásra kacsintva mindkét fél megkapja a maga részét az ügyletből?

A bankárok és politikusok nem jó hálótársak. Tévedéseik vígjátéka előbb utóbb beszennyezi a lepedőt. A bankárok tudják, hogy amikor ez bekövetkezik, nem mehetnek dörömbölni az elnöki paloták, minisztériumok vagy parlamentek kapuján, az kiabálva, hogy „Fizessetek, vagy különben…!”

Fent kell tartani a demokrácia és nemzeti szuverenitás látszatát. Ekkor lépnek be a képbe a bankárok által irányított „nyilvános többoldalú ügynökségek”, mint az IMF, az EKB vagy a Világbank, hogy ők végezzék a dörömbölést.

Végtére is Görögország tagja az EKB-nak, így engedelmeskednie kell utasításainak (akkor is, ha németül adják azokat)! Argentína pedig tagja az IMF-nek, szóval ideje abbahagyni a nyávogást és nekilátni a házi feladatnak.

A piaci elemzők és hitelminősítők a pénzvilág modern sámánjai, akik megpróbálják megmagyarázni miért ingadozik a piac, miért emelkednek és csökkennek a tőzsdei mutatók, mint a láz egy betegnél. A valuták árfolyama hol emelkedik, hol csökken, a szuverén adósságkötvények árfolyamát le- és felértékelik az S&P, Finch, Moody’s, FT és Wall Street Journal által diktált ritmus szerint. Nem tagadhatjuk, a „jó” és „rossz” hírnökei a megabankároktól kapják fizetésüket.

Ők mondják meg, mit kell igazságként elfogadni. Kit érdekel, hogy 2008-ban „AA” és „AAA” minősítést adtak az AIG-nak, a Lehman Brothers-nak, a Merrill Lynch-nek, vagy a Fannie Mae-nek, mielőtt azok a feledés homályába süllyedtek?

Most pedig tökéletes szinkronban értékelik le Görögországot, Argentínát, Spanyolországot, Olaszországot és Izlandot, arra kényszerítve őket a lépéssel, hogy magasabb kamatot fizessenek a megabankároknak.

Amikor Shylock nekilátott, hogy kivágjon egy font húst Antonio testének a szívéhez legközelebb eső részéből, egyre azt ismételgette: „A tőkémet akarom!” Igazát alátámasztandó kötvényét lobogtatta, ami Velence törvényei szerint kötelező érvényű volt az adósra nézve. Az ember sohasem értheti meg az uzsorás hozzáállását, ha azt feltételezi, hogy Shylock azért adta Antoniónak a kölcsönt, hogy azt egyszer visszakapja. Shylock arra számított, hogy nem kapja vissza a pénzét!

Az adósságukat visszafizetni nem képes szuverén adósok a bankárok legjobb ügyfelei. Mire jó egy olyan szuverén adós, aki visszafizeti a neki adott kölcsönt? Ez aláásná az uzsora-rendszer alapját. Meggátolná parazita tevékenységüket és arra kényszerítené őket, hogy új áldozatok után kutassanak, akiknek pénzt adhatnak kölcsön uzsorakamatra.

Azt pedig mégsem várhatjuk egy bankártól, hogy dolgozzon! A bankipar az adósságok átütemezéséből él, évről évre továbbgördítve a kifizetetlen pénzeket, exponenciálisan növelve a visszafizetendő összegeket.

Amikor egy ország nem képes visszafizetni adósságát, modern Shylockjaink követelik a nekik járó „egy fontnyi húst”, ami nem más, mint az ország feletti hatalom, a globális pénzurak gyarmatává alakítva az egykor szuverén nemzetet. Ezen a ponton a bankárok saját embereiket helyezik az ország kulcsfontosságú pozícióiba, lásd Papademos, Monti, Cavallo vagy Geithner példáját.

Shylock nem azzal a céllal adta a kölcsönt, hogy egyszer visszakapja 3000 dukátját. Neki az egy font hús kellett. A kölcsön és a kötvény csupán a hús megszerzésének eszközei voltak. A Shylock által alkalmazott modell lényege, hogy Velence törvényei szerint legálisan eladósítsa Antoniót, hogy azután a törvények értelmében joga legyen betartatni erkölcstelen feltételeit és megkapni a kötvényben rögzített biztosítékot: egy font húst Antonio testéből.

Mi a legrosszabb, ami a Shylock modellt alkalmazó Goldman Sachs vagy JP Morgan bankokkal, Rockefellerrel vagy a Rothschildokkal történhet? Ha egy nekik tartozó szuverén állam azt mondaná: „Mennyivel is jövünk nektek? 200 milliárddal? Semmi gond! Hétfőn reggel ugorjon be valaki tőletek és rendezzük.”

Amennyiben ez megtörténne a bankárok két gonddal is szembesülnének:

  • Az egyik, leginkább technikai jellegű, hogy hol találnak egy új balekot, akire ráerőltethetnek egy 200 milliárd dolláros uzsorahitelt.
  • A másik, leginkább politikai jellegű, miszerint elveszítenék az irányítást Görögország, Argentína, Spanyolország, stb. felett, pont, amikor már minden olyan szépen a kezükben volt, a kormány és erőforrásaik irányításától kezdve minden fontos részletig. Tehát a bankárok visszafizethetetlen magasságokig srófolták a hiteleket.

Azokat pedig akik elkövetik azt a balgaságot, hogy előnyben részesítik saját állampolgáraik nemzeti érdekeit megfenyegetik, hogy letörlik a világ pénzügyi térképéről, médiahadjáratot indítanak ellene és leminősítik.

Akkor mondhatjuk el egy országról, hogy szabad, ha nem tartozik a bankoknak. Az igazi nemzeti szuverenitás, függetlenség és szabadság a globális pénzhatalom legnagyobb ellensége. A mai globális pénzrendszer a Shylock-modell szerint működik: mindent megtesz, hogy megkapja a neki járó egy fontnyi húst.

A jó orvos azt mondja, a gyógyulás első lépése a helyes diagnózis felállítása.

Adrian Salbuchi

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2012.03.03. A sógoroknál is a maffia uralja a mezőgazdaságot

2012.03.02. Brüsszelben döntöttek a munkanélküliség fokozásáról

2012.02.29. Görögországban 12-32%-os keresetcsökkenés az IMF alku feltétele

2012.02.29. Irán aranyban és nemzeti valutában is fogad el fizetséget az olajért

2012.02.29. Az állam megkárosítása – Fogdába a csaló bankárokkal

2012.02.27. Maffiahálózat uralja a magyar vidéket

2012.02.23. Uzsora bűncselekmény miatt beperelte bankját egy devizahiteles

2012.02.15. Hogyan kommunikáljuk az elmaradt extra nyereséget veszteségként?

free counters

Újabb öngólra készül a nyugati pénzvilág

Iránt szándékozik megregulázni az a pénzügyi rendelkezés, amivel az iráni bankokat kizárnák a SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) rendszerből. Ez a rendszer az egész világra kiterjedő hálózat, európai központtal. Napi pénzforgalma 6 ezer milliárd dollár. Ennek a rendszernek 18 iráni bank a tagja, melyek évi 2 millió utalást intéztek ezen a rendszeren keresztül. Az USA sürgeti ennek befagyasztását, amely azt eredményezné, hogy Irán gyakorlatilag a világ egyetlen országával sem tud pénzügyi forgalmat bonyolítani.

Ennek a szankciónak újfent nem az iráni rendszer, hanem az iráni nép a célpontja. Csakhogy! Irán kizárásával könnyen lehet, hogy elkezdődik egy folyamat. Azok az országok, melyek Iránt elsődleges üzleti partnernek tekintik, pillanatok alatt találnak alternatív megoldásokat, és ahogy a Nyugattal szemben létrejött a BRICS országok gazdasági összefogása, úgy könnyen lehet, hogy ez vezetne el, egy nyugati bankrendszerrel szembeni keleti központú pénzügyi világhálózat felállításához. A Nyugat még egy hatalmas gazdasági pofont kapna, mivel a jelenlegi helyzetben e miatt a működő rendszer miatt, a Nyugattal szemben álló országok is rajtuk keresztül bonyolítják pénzforgalmunkat. Ha a jelenlegi rendszerben Venezuela Irántól vesz valamit, azt is ezen a rendszeren keresztül fizeti ki, tehát a pénzutalási jutalék a cionista bandáé. A saját rendszer létrehozásával a dollárról is lemondhatnak.

Ha a keleti országok ezt a pénzforgalmat kiveszik a Nyugat kezéből, az utóbbiak akár a kardjukba is dőlhetnek… A gyűlölettől elvakult okosok nem először szúrnák hasba saját magukat, az utóbbi időben sok ilyen elkapkodott lépésük volt.

Egyelőre azonban hatalmas a sikerélmény, hogy végre kitaláltak valami nagyon elrettentőt, valami nagyon okosat és keményet. Mi meg akkor fogunk hasunkat fogva kacagni, mikor elkezdődik a kilincselés Kelet felé…

Forrás: www.jovonk.info

2012.02.22. Milyen veszélyekkel fenyegetne egy Irán elleni csapás

2012.02.20. Életbe léptette Irán az olajembargót

2012.02.02. Iráni olajembargó

2012.01.30. Irán leállítja az olajexportot Európa felé

2012.01.26. Irán az EU-nál korábban vezet be embargót

2012.01.25. India arannyal fizetne az iráni olajért?

2012.01.23. Megvan a döntés az olajembargóról

2012.01.23. India is csatlakozik a dollármentes zónához

2012.01.22. Olajembargó, vagy iráni olaj dupla áron?

free counters

Támad-e Izrael?

Erre a kérdésre van egy rövid válasz, és egy hosszabb. A rövid válasz így szól: SOHA. A hosszabb válasz a következő:

Kezdjük azzal, hogy miért támadná meg Izrael Iránt, amikor van neki (becslések szerint) 300 termonukleáris robbanófeje? Biztonsági okokból kifolyólag nincs rá szüksége, mert ennyi „atommal” az egész Perzsa Birodalomból nem maradna más, mint törmelék – törmelék hátán 1.650.000 négyzetkilométeren, és a 73 millió léleknek hírmondója se maradna. Igaz a megmaradt 7 milliárd nem hagyná szó nélkül, elsősorban a radioaktív világszennyezés miatt, de mégis. Akkor meg miért? Azért mert a cseppnyi Izrael, azzal a néhány milliós lakosságával az egész Közel Keletet a markában akarja tartani, ahogy a zsidók ezt minden országban megszokták. Ezt pedig csak atom monopólium birtokában lehet.

Az persze kétségtelen, hogy amennyiben Iránnak is lesz, akárcsak egyetlen termonukleáris robbanófeje (hordozó rakétával már rég rendelkezik), akkor nehezen lehet sakkban tartani, mert ha egyetlen hidrogén-rakéta Izraelt középen találja, a zsidókból hírmondó se maradna, és egy elkerülhetetlen, borzalmas ellencsapás ezen a tényen semmit se változtatna. Csak hát Iránt nem kell(ene) sakkban tartani, mert sose volt (legalább is az Ókor óta) hódító szándéka. Csakhogy ez a gondolkodás az Izraeliektől idegen, ők leigázni, megsemmisíteni, uralkodni akarnak mindenki felett. Ezen mentalitás ismerete az embert afelé a vélemény felé tolja, hogy támadni fognak, csak a megfelelő alkalmat várják. Az újabb kérdés tehát, lesz-e megfelelő alkalom?

Bizonyos értelemben a megfelelő alkalom kezd elszállni, ugyanis egy működő atomreaktort lebombázni azonos eredményt szül azzal, amit Japánban egy cunami okozott. Nagy rakás radioaktív szennyezés sok-tíz kilométeres körzetben, természetesen az uralkodó széljárásnak megfelelően. Ez pedig azt jelenti, hogy Iránt bombázzák le, de az évekig évtizedekig tartó radioaktív „áldást” Szaúd Arábia, Qatár,  Omán, Afganisztán, Pakisztán kapnák. Akik közül négyen Izraellel egy táborba tartoznak. Már pedig ez a reaktor perceken belül tejes kapacitással működni fog. Igaz, ezen át lehet lépni olyan alapon, hogy járulékos vesztességgel sajnos mindig kell számolni. Ez a szöveg Pakisztánban már évek óta elég jól működik, csak az a kérdés, hogy ez a járulék mekkora lehet? Ugyanis Irán gondoskodni látszik arról, hogy legyen minél nagyobb.

Tulajdonképpen már mindenki tudja, hogy Irán a megtámadása esetén meg fogja akadályozni, hogy a Hormuzi-szoroson át egyetlen csepp olaj is átmenjen, márpedig jelenleg a világ nyersolaj termelésének 20 százaléka ott hajózik át. Amerikai szakértők szerint ezt katonailag megakadályozni lehetetlen, mert Iránnak több ezer rakétája van beágyazva a tengerparti sziklákba, ahonnan kifejezetten kényelmes kilőni a szoroson áthaladó hajókat, beleértve a repülőgép anyahajókat is.

Hogy mi következik abból, ha ennyi olaj nagy hirtelen eltűnik a világkereskedelemből, arra viszonylag egyszerű válaszolni, totál káosz. Olajár az egekbe, benzin ár utána, mondjuk 2000 forint per liter. És hiába hagyod a kocsit a garázsban, az élelmiszerek szétszállításához benzin kell. Élelmiszer árak az egekbe, amit a lakosság hatalmas hányada nem tud megfizetni, vagyis perceken belül utolérne  minket a mesterséges geddon. Ezt pedig mindenütt tudják. Így aztán az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Pentagon 4-5 csillagos tábornokai kivétel nélkül mind támadás ellenesek. Sőt Izraelben is akad néhány épeszű véleményvezér, aki szintén örültségnek tartja Irán megtámadását. De nekem az a véleményem, hogy az Izraeli kormány is tudja, és támadás helyett az állandó fenyegetés mellett döntött. Most már csak azt kell kideríteni, hogy ebből mi haszon van. Igaz cezarománia esetén az ész megáll, amire van hazai példa is. Csak azért, mert a történelem azt mutatja, hogy a birodalmak maguk alá tudják gyúrni a környezetüket, de ez a dominancia sose tartott örökké. Éppen ezért Izraelnek abba kellene már hagyni agresszív viselkedését, és meg kellene próbálni elfogadhatóan létezni, vagy előbb vagy utóbb megsemmisül, legfeljebb valamennyien megyünk velük együtt.

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

2012.02.22. Milyen veszélyekkel fenyegetne egy Irán elleni csapás

2012.02.22. Újabb gyakorlatokat tart az iráni haderő

2012.02.21. Makarov: Oroszország kész atomfegyvert is bevetni

2012.02.20. Életbe léptette Irán az olajembargót

2012.02.18. Az iráni haditengerészet hajói kikötöttek Szíriában

2012.02.17. Németország is óva inti Izraelt Irán megtámadásától

2012.02.14. Oroszország elítéli Izrael háborúra buzdító retorikáját

2012.02.11. Pakisztán Iránt támogatná Izraellel szemben

2012.02.03. Irán háborúra készül

2012.01.05. 2012: Az Irán elleni háború éve?

free counters

Az államadósságunk története

Orbán Viktor évértékelőjében újra kiemelt helyen szerepelt az adósság kérdése. Az adósság elleni harc fontosságát ismét drámai szavakkal ecsetelte, de megint adós maradt azzal a magyarázattal, hogy mi is a mélyebb szerkezeti oka az adósság megnövekedésének. Ha megvizsgáljuk a Trianon utáni Magyarország történetét, az adósságválságok történelmi ciklusainak ismétlődését fedezhetjük fel. És az sem újdonság, hogy a belpolitikai csatározásokban a rivális erők egymást vádolják az eladósodás okozásával.

Az eladósodás legújabb ciklusa nagyjából negyven éve kezdődött, és azóta is tart. Bármit is állítsanak a politikai erők, az akkor kialakuló adósságcsapdából Magyarországnak azóta sem sikerült kitörnie. Ha időnként javultak is az adóssággal kapcsolatos pénzügyi mutatók, ez csak átmeneti és látszólagos volt. Többnyire olyan egyszeri tényezőknek volt köszönhető, amelyek az adósság megjelenési formáját alakították át, de az ország eladósodottságának fő tendenciái az elmúlt negyven évben a helyzet súlyosbodását jelzik.

Fontos előrebocsátani azt is, hogy az úgynevezett rendszerváltás nemcsak hogy nem jelentett változást, hanem éppen ellenkezőleg, csak súlyosabbá tette az eladósodottságunkat. Az 1990 előtti és azt követő időszak összehasonlítását némileg nehezíti, hogy az uralkodó közgazdaságtan három főszereplője (az állam, a vállalatok és a lakosság) közül 1990 előtt kizárólag az állam lehetett a hitelt felvevő szereplő, míg 1990 óta a másik kettő is egyre nagyobb arányban alanya az eladósodásnak.
Ahhoz, hogy az eladósodásunk lényegét megértsük, be kell vezetni egy kevésbé ismert fogalmat, és ez a halmozott nettó erőforrás-áramlás. A látszat ugyanis az, hogy ha 1990-ben tizenötmilliárd dollár nettó adósságunk volt, akkor ezt az utolsó dollárcentig mi, magyarok használtuk fel. Ez azonban tévedés! Ha ugyanis a kamatokat és a globális pénzhatalmi „zsiliprendszer” fegyverként ellenünk használt árfolyam-veszteségeit, tehát az adósságmenedzselés „tiszta forgalmi költségeit” összeadjuk, akkor megdöbbentő eredményhez jutunk. Amennyiben ezeket a nem általunk felhasznált, de minket terhelő összegeket levonjuk az adósságunkból (és az így kapott összeget nevezzük halmozott nettó erőforrás-áramlásnak), akkor a következő kép áll előttünk: az első gyors eladósodási időszak 1979-ig tartott, az adósságunk nulláról nyolcmilliárd dollárra nőtt, de már itt is feltűnő, hogy a nettó erőforrás-bevonás csak ötmilliárd, a maradék hárommilliárd már ekkor is a „kezelési költség” volt. Az 1985-ig tartó „konszolidá­ciós”, magyarul megszorításokra épülő időszak végén az adósság nagyjából ugyanúgy nyolcmilliárd volt, pedig közben a nettó bevonás összességében nullára csökkent. Vagyis addigra szinte az összes adósságunk már a globális pénzhatalmi rendszer számára fizetett „sarcból” tevődött össze. 1985-től 1990-ig felgyorsult ez a széttartás, mert a nettó erőforrás-bevonás, vagyis amit a magyar nép ténylegesen fel is használt, nulláról hárommilliárd dollárra nőtt, közben a nettó adósságunk nyolcról tizenötmilliárdra emelkedett. Tehát hétmilliárddal nőtt az adósságunk, miközben csak hárommilliárdot vontunk be, azaz használtunk fel ténylegesen. Mindez kísértetiesen emlékeztet Görögország példájára, ahol az elmúlt három évben az állam harmincmilliárd euróval csökkentette a fogyasztását, miközben az adóssága százmilliárd euróval nőtt.

Aztán 1992-re a helyzet még abszurdabb lett hazánkban, mert addigra már valójában a nettó erőforrás-bevonás alapján kétmilliárd dolláros pluszban voltunk, ám az adósságunk húszmil­liárd dollár volt. És 1992 és 1995 között újabb birodalmi fegyver kipróbálására került sor. Kétségtelen, hogy 1992 és 1995 között a nettó erőforrás-bevonás drámaian nőtt, és nagyjából ugyanennyivel nőtt az adósság is. Ám ennek az okát már nem az állam, illetve a lakossági erőforrás-bevonás jelentette, hanem az itt éppen „felszerelkező és berendezkedő” multinacionális vállalatoké. A cinikus trükk az, hogy ezeket a költségeket a magyar nép „hedonizálásaként” tüntették fel, majd a Bokros-csomag nevű megtorló akcióval rajta hajtották be.

Ez jól jelzi az idők megváltozott természetét. Kétségtelen, hogy 1998-ig nem növekedett sem az adósság, sem a nettó erőforrás-bevonás, de csak azért, mert a Bokros-csomaggal a külső pénzügyi adósságot belső társadalmi „adóssággá” alakították át, s ennek negatív lenyomata jól kitapintható ma is a többség életviszonyaiban. S bármilyen kellemetlen is szembesülni a ténnyel, de 1998 és 2006 között a nettó erőforrás-bevonás és az adósság is erőteljes növekedésnek indult. Az adósság GDP-hez mért aránya azért javult 1998 és 2001 között, mert még tartott a Bokros-csomag felszínen pozitívnak látszó, valójában viszont nagyon is pusztító hatása, ráadásul a multik a jó globális környezetnek köszönhetően növelték az exportjukat, így a gazdasági növekedés kiugróan magas volt.

Az 1998 és 2006 közötti időszakban azonban már egészen kirívó az aszimmetria, mert miközben a tényleges forrásbevonásunk tizenkétmil­liárd dollárral nőtt, a nettó adósságunk ötvenkétmilliárd dollárral emelkedett! Még megdöbbentőbb azonban az, ami 2006-tól napjainkig végbement. A válság és a folyamatos megszorítások hatására az elmúlt negyven év teljes nettó erőforrás-bevonása ma már mindössze tízmilliárd dollár, míg a nettó külső devizaadósságunk több mint százhúszmilliárd dollár. Ha valóban ki akarunk szabadulni e végzetes csapdából, ahhoz előbb az adósságot „csináló” alanyt kellene pontosan beazonosítanunk.

Bogár László

Forrás: www.magyarhirlap.hu

Vagy úgy járunk, mint a görögök

2012.02.11. Görögország: a segély nem a megmentést szolgálja

2012.01.13. Az évszázad pénzügyi csalása

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

2011.12.11. Remény a feltámadásra

2011.12.07. Adózz magyar, hogy más jól éljen belőle

free counters

Mikor kattan a bilincs az EU/IMF tisztviselők kezén?

Görögország legnagyobb rendőr-szakszervezete bejelentette, hogy elfogatóparancsot adnak ki az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap hivatalnokai, illetve az újabb megszorításokat hirdető politikusok ellen. A rendőr-szakszervezet zsarolással, a demokrácia és a nemzeti függetlenség felszámolásával vádolta az eurokratákat, és közölte, hogy az első célpont az IMF vezetője lesz. “Mivel tovább folytatják ezt a pusztító jellegű politikát, arra figyelmeztetjük Önöket, hogy nem fognak minket a testvéreink elleni harcra kényszeríteni. Nem szállunk szembe szüleinkkel, testvéreinkkel, gyermekeinkkel és semelyik állampolgárral sem, aki változást követel a politikában.” A szakszervezet, amely ezt a nyilatkozatot kiadta, képviseli a görög rendőrök kétharmadát.

Úgy tűnik, a görög rendőrszakszervezet megtalálta a szabadkőműves elit gyenge pontját, ami minden országban tabunak számít. Európában minden egyes politikus, aki a hatalom közelébe kerül, szabadkőműves. A hatalom közelébe csak úgy juthat, ha leköteleződik, ami többnyire törvénytelenséget jelent. Ez azért szükséges, hogy ha nem hajtja végre a felettes utasításait, a hatalomból törvényes eszközökkel azonnal eltávolítható legyen. A görög rendőrség rájött, hogy az összes (!) politikus a jelenlegi törvényi szabályozás segítségével kiiktatható. Minden egyes politikus esetében elő lehet szedni valamit, amivel zsarolható, és a felettes még pluszban zsarolás miatt is büntethető. Ez igaz minden európai államra, így Magyarországra is. Egy ilyen zsarolási alap lehet egy korábbi sikkasztási ügy, vagy akár a külföldi kollégiumban lehallgatott hálószoba… Szima Juditot nem véletlenül állították félre! Egy hazafias, a hatályos törvényeket betartó rendőrség a legnagyobb veszélyt jelenti a szabadkőműves diktatúrára.

Csak is kizárólag ezért van törvénybe iktatva a mentelmi jog. Azonban egy olyan helyzetben, ami nemsokára minden európai államban előáll, ez senkit nem fog érdekelni. Egy valós érdekképviseletet jelentő rendőr-szakszervezet a hatályos jogszabályok alapján azonnal előzetes letartóztatás alá tehet bármely politikust, és a rendszer rendezőelve a garancia arra, hogy találnak is valamit, amivel börtönbe juttatható.

Akkor lenne tele a gatya, lenne azonnal munkahelyteremtés!

A szakszervezet által megfogalmazott felszólítást az Európai Központi Bank vezetőjének, és az európai Bizottság korábbi vezetőjének is címezték. A görög parlament előtt tömeges tüntetések kezdődtek, és a rendőrök közül rengetegen a fenti nyilatkozat értelmében nem vették fel a szolgálatot, mert a hatalom jelenleg a nép utolsó forintjait venné el a megszorításokkal, és ehhez a rendőrségnek kellene közreműködnie.

Ez az eredménye annak, ha a rendőrt szembe akarják állítani saját népével!

Forrás: www.jovonk.info és The Montreal Gazette

2012.02.11. Görögország: a segély nem a megmentést szolgálja

2012.01.30. Görögország Brüsszel irányítása alá került

2012.01.29. A csendes Anschluss

2012.01.28. Gyakorlatilag görög államcsőd

2012.01.16. Az Európai Csendőrség

2011.11.02. A Trójai faló, avagy görögtűz krónikája

free counters

USA kontra EU: a birodalom visszavág

A USraeli birodalom háborúi egyre több „járulékos kárt” okoznak, emberéletekben és anyagiakban egyaránt. Sőt a gyilkolás már a háborúk előtt folyik, amint azt egy iráni atomtudós meggyilkolása is bizonyítja, akit a kocsijában robbantottak fel nemrég az egyik teheráni egyetem közelében. Tavaly január óta ez volt a negyedik ilyen típusú merénylet. Persze az amerikaiak és az izraeliek tagadják, hogy bármi közük lenne hozzá.

Evidens, elvégre annyira lefoglalja őket az „emberi jogok” prédikálása világszerte. Tudják, ez a mérséklet és türelem vallása a szalafista és hasonszőrű hálózatok helyzetbe hozására, amelyek égnek a türelmetlenségtől, hogy leszámoljanak ezekkel a Wall Street-i hitelminősítő ügynökségek által olyannyira utált nyugatiakkal. Ahelyett, hogy a nemzetközi finánctőke önkéntes rabszolgáivá aljasítják magukat, az európai politikusoknak inkább patriótaként kellene viselkedniük, ha egyáltalán még van fogalmuk ennek a divatjamúlt kifejezésnek az értelméről. Nemcsak méltóságban nyernének ezen, hanem a saját gyermekeiket is megóvnák attól, hogy átnevelő táborokban végezzék. Mert valójában egy hadüzenet nélküli gazdasági háború zajlik: Amerika Európa ellen, a dollár az euró ellen.

2008-ban a Lehman Brothers csődjét követő bankpánik arra késztette a hedge fundokat és más pénzügyi intézeteket, hogy hirtelen megszabaduljanak az aktíváiktól. Értékpapírjaikat eladva automatikusan dollárt vásároltak, ami mesterségesen felnyomta az amerikai valuta árfolyamát, következésképpen az euró viszonylagosan meggyöngült. 2011-2012-ben egy többszörös válsággal állunk szemben: adósságválsággal, bankválsággal, monetáris és rendszerválsággal. Amikor Mervyn King, a Bank of England kormányzója bejelentette, hogy kénytelen lesz felpörgetni a pénznyomdát, magyarázatként hozzátette: „Ez a legkomolyabb pénzügyi válság, amelyet megismertünk, legalábbis a ’30-as évek óta…” Azt viszont óvakodott elárulni, hogy ez mindenekelőtt és mindenki másnál jobban éppen a saját országára érvényes.

Az adósságválságról fölösleges beszélni, hiszen lassanként már mindnyájunknak van elképzelése róla, kivéve azt, hogy az Egyesült Államok jobban el van adósodva, mint Európa, az abszolút csúcstartó pedig az Egyesült Királyság, a GDP-je 400 százalékát (!) kitevő adósságállománnyal. A hitelminősítő ügynökségek az angolszász propaganda-arzenál részét képezik, amely igyekszik megóvni Amerika örök szövetségesét, Nagy-Britanniát, pontosabban a londoni Cityt, amely bizonyos szempontból talán még a Wall Streetnél is fontosabb a nemzetközi fináncoligarchia számára.

Az európai országok problémája abból ered, hogy nem uralják a saját pénzüket. Mivel nem értékelhetik le, vonzó kamatokat kell ajánlaniuk a befektetőknek, ami tovább fogja súlyosbítani az adósság terhét a következő hónapokra. Ez egy ördögi kör, amelynek eredményeként az országok egyre inkább eladósodnak. A problémát amerikai módon lehetne megoldani, ha az Európai Központi Bank európai kötvényeket bocsájtana ki és kölcsönöket nyújtana az EU-tagállamoknak. Németország azonban, a közösség messze legerősebb gazdaságaként nem akarja magára vállalni az összes rosszul sáfárkodó európai ország adósságát. Angela Merkellel az EU dupla vagy semmire játszik. A tét: túlélés vagy szétesés. Valószínű, hogy az euróövezet kiterjedése akár nagyon rövid távon is módosulhat.

Ha Görögországot kivetné magából az eurózóna, akkor az euró némileg magához térhetne, ha viszont Németország válna ki belőle, ez a közös európai valuta brutális értékvesztésével járna. Ráadásul az eurózóna szétszakadása rendkívüli mértékben megdrágítaná a nemesfémeket, különösen a „szegények aranyát”, az ezüstöt, amely azonban továbbra is elérhető marad a nagyközönség számára, miközben aranyhoz távlatilag már csak a központi bankok, a szuverén alapok és a vagyonosabb magánzók férhetnek majd hozzá. A bankválságot ugyancsak ismerjük. A bankok, amelyeket alaposan megviselt az amerikai subprime-hitelek és a hozzájuk kapcsolódó származékos termékek válsága, kénytelenek lesznek elviselni az államadósságok újratárgyalását. Mivel az Egyesült Államokban az összes zálogleveleik törvénytelennek számítanak, az amerikai bankok ezen jelzáloghoz kötődő részvényei többé már fabatkát sem érnek, következésképpen a banki mérlegeket ki kell igazítani. Általánosságban az összes banki mérleget lefelé kell korrigálni a 3. bázeli megállapodás nyomán, ami rövidesen drasztikus változásokat fog eredményezni – különösen az amerikai bankszektorban.

Nagy-Britannia az USA Európai Unióba telepített „trójai falovaként” nemrég kénytelen-kelletlen kötelezettséget vállalt arra, hogy különválasztja egymástól a betéti és az üzleti banki tevékenységet 2019-től (vagyis sohanapján), miközben Németország jelentősen felgyorsíthatja ezt a folyamatot Észak-Európában. Mindez „vért, verejtéket és könnyeket” jelenthet egyes vezető pénzintézetek, nevezetesen a Goldman Sachs számára.

A monetáris válság az egypólusú illetve a többpólusú világ híveit szembeállító harc intenzívebbé válásának következménye. Egyik oldalon Amerikával és csatlósaival, amelyek igyekeznek fenntartani a dollár és az amerikai ellenőrzés alatt álló globalista intézmények (IMF, Világbank stb.) szupremáciáját, másikon a Kína, Oroszország és Németország által vezetett széleskörű szövetség. Amikor Irán, Venezuela, Kína, Oroszország, Japán, Brazília és mások az egymás közötti kereskedelmi forgalomban már nem a dollárt fogják használni és így lecsökken a dollár iránti kereslet, ez tartósan és jelentősen meggyöngíti majd az amerikai valuta árfolyamát és ezzel együtt világgazdasági zsaroló potenciálját is. Jelenleg az euró mellett egyedül a kínai jüan képes rivalizálni a dollárral a nemzetközi piacon.

Az Új Világrend története a szemünk láttára íródik, a végkimenetele azonban nem lehet kétséges, hiszen gyakorlatilag bele van kódolva a folyamatokba. A birodalom rogyadozik, de az összeomlás előtt még visszavág. Most éppen az EU és az euró került a célkeresztjébe, mielőtt másokra is sor kerülne.

Forrás: www.antidogma.hu

2012.02.03. Irán háborúra készül

2012.02.02. Iráni olajembargó

2012.01.30. Görögország Brüsszel irányítása alá került

2012.01.29. Orbán megerősíti a csatlakozási szándékot a költségvetési paktumhoz

2012.01.29. A csendes Anschluss

2012.01.26. Irán az EU-nál korábban vezet be embargót

2012.01.26. Meglepő? Kik állnak a hitelminősítők mögött…

2012.01.23. Megvan a döntés az olajembargóról

2012.01.23. India is csatlakozik a dollármentes zónához

free counters

Iráni olajembargó

Irán piszkálása, fenyegetése, tudósainak a legyilkolása már olyan régen folytatódik a világszínpadon, hogy már oda se figyelünk. Múlt héten egy újabb szorítás jött létre, amikor az EU országok megállapodtak abban, hogy több iráni olajat nem vásárolnak június végétől (addig kell pótolni a hiányt valahonnan). Most azonban Iránnak elege lett az egészből, nem alaptalanul. Hogy a fenében lehet részleges olajhiány esetén bojkottálni egy olajkitermelőt? Sehogy. Szaúd Arábia azonnal jelentkezett, hogy majd ők a nem létező tartalékkapacitással pótolják a hiányt. De Irán nem vette be a cselt. Azt mondták a héten, mi a fenének várjunk egy fél évet, szüntessék be most azonnal a vételt, és ezzel a parlamentjük elé  vitték a dolgot, hogy szavazzák meg az Európába irányuló export leállítását. Erre várhatóan vasárnap fog sor kerülni.

Jelenleg, elsősorban dél Európa, napi 800.000 hordó olajat kap Irántól, ezt kellene pótolni. Iránnak pedig ennyi olajra kell új vevőt találni, ami nem lesz nehéz. India és Kína már előre feni rá a fogát, de Japán és Dél Korea is beállt a sorba.

Szakértők szerint ez a kis kényszer átcsoportosítás a nyersolaj árát a nagyon közeli jövőben könnyen fellökheti 150 $-ra. Ha pedig Amerika kiprovokálja a katonai konfrontációt, a 200 $-t is átlépheti. Végeredményben ezek a politikusok jól elintézték. A napi 2.400.000 hordó olajat exportáló Iránnak felnyomják az olaj árát vagy 50 százalékkal. Napi 120 millió dollárral több lesz a bevételük. Ezt nevezem megleckéztetésnek!

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

Az m1 reggeli műsorában az iráni nagykövet is megerősítette a fentieket: olyan régóta élnek mindenféle embargó nyomása alatt, hogy már hozzászoktak, és az életüket ennek megfelelően rendezték be. Mindig megtalálják a megoldást, mert rá vannak kényszerítve. A kieső 20% olaj kitermelését akár el is tolhatják a jövőbe. Így igazából egy fergeteges öngólt rúgott az EU ezzel az embargóval.

Címnek szívesebben adtam volna a “Hogyan rúgjuk alaposan tökön magunkat?”, de ez túlzottan bulváros lenne. Azonban az igazsághoz is közelebb állna, mert ez az embargó vélhetően nem hozza a várt eredményeket…


Egy okos, kifinomult, és elgondolkodtató, díjat nyert film az emberek olajfogyasztásáról, és annak hatásáról a földre. Az olaj egy olcsón, és könnyen hozzáférhető energiaforrás, azonban nem végtelen, és nem is hátulütőmentes. Ne csak nézzük, hanem értsük is a mondanivalóját!

2012.02.01. A fél amerikai flotta Irán előtt

2012.01.30. Irán leállítja az olajexportot Európa felé

2012.01.26. Irán az EU-nál korábban vezet be embargót

2012.01.25. India arannyal fizetne az iráni olajért?

2012.01.23. Megvan a döntés az olajembargóról

2012.01.23. India is csatlakozik a dollármentes zónához

2012.01.22. Olajembargó, vagy iráni olaj dupla áron?

2012.01.12. Moszkva óvja az Európai Uniót az iráni olajembargótól

2011.12.30. Indokot keresnek az Irán elleni támadáshoz

2011.05.27. Hogyan hat mindennapi életünkre az olaj

free counters

Afganisztán: a NATO kábítószer-paradicsoma

Az afganisztáni tálib kormányzat folyamatos, a kábítószer-kereskedelem ellen vívott harcának köszönhetően közel teljesen megszüntette az ország ópiumtermelését. Az elmúlt évtizedben azonban a kollektív erőforrásoknak, hadseregnek köszönhetően a 40 NATO ország bölcsessége megviselte az országot – ahogy a legújabb ENSZ jelentés szégyenteljes eredményei is mutatják.

Mindenki tudhatta, mit akart a NATO, mikor az 1970-es években az afgán kormányzat de-stabilizálásába kezdett. Természetesen az emberek érdekeit képviselő kormányzatot, befogadó, nemi kirekesztéstől mentes társadalmat.

Aztán az USA-Franciaország-Anglia-tengelyt már nem annyira foglalkoztatták az emberi jogok, a feminizmus, vagy a gyermekvédelem, mikor Mudzsahedin néven fegyverezték fel a sajátjaikat a szovjet fegyveres erők ellen. Az ópiumtermelés annál inkább.
A NATO uralma alatt a kábítószer-kereskedők szabad kezet kaptak, hogy azt csinálják, amihez értenek – hogy annyi heroint állítsanak elő, amennyit csak lehetséges, hogy elárasszák vele az utcákat, miközben az egész kereskedelmet ellenőrző kevesek a lehető legjobban meggazdagodnak. Kézenfekvő a kérdés: mit tett a NATO azért, hogy ezt megakadályozza? Ha a legújabb ENSZ jelentésekre hagyatkozunk, kijelenthetjük, hogy semmit.

Sőt, a 2011-es afganisztáni ópium-jelentést olvasva nehéz elhinni, hogy a NATO katonai és politikai vezetői meghunyászkodnának ahelyett, hogy vidámságukban a tenyerüket dörzsölnék. Az eredmények szégyenletesek:
Az ENSZ és az afgán kormányzat közös felmérése azt mutatja, hogy az ország ópiumtermelése mintegy 1,4 milliárd dollárt tesz ki – ami az afgán GDP 9%-a – és az ópiumtermelés 133%-os növekedést mutat az előző évhez képest. Afganisztán exportja az ópiumszármazékok terén meghaladja a 2,4 milliárd dollárt, ami a GDP 15%-a. Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának vezetője, Jurij Fedotov ügyvezető igazgató szerint “az ópiumtermelés az afgán gazdaság számára jelentős pénzügyi forrásokat jelent, és üzemanyaggal látja el a korrupciót”.

Afganisztán végzi a világ ópiumtermelésének 90%-át, közel 131 ezer hektáron. Azoknak, akik sírnak-rínak, hogy a mutató növekedése nem a termelés növekedésének, hanem az árak emelkedésének tudható be: az ENSZ jelentésből kiderül, hogy a termelésbe bevont terület 2011-ben 7%-al nőtt az előző évhez képest, és az előállított mennyiség 61%-al növekedett, 3600 tonnáról 5800 tonnára.

Jurij Fedotov levonta a következtetést: “A 2011-es afgán ópiumfelmérés erős üzenetet küld a számunkra, hogy nem hagyhatjuk elfajulni az ügyet. Köszönjük az afgán kormányzatnak az eddigi vezetést és elkötelezett-séget, de hathatósabb munka és más nemzetközi partnerek fognak kelleni, hogy ezt a folyamatot megállítsuk.”

Ha az ópiumtermelés a NATO ‘vigyázó szemei’ alatt ilyen mértékben nő, miközben a NATO már több mint egy évtizede jelen van az országban, hát abból csak egyféle következtetést vonhatunk le.

Forrás: www.jovonk.info pravda.ru

Vietnamban az erdőket napalmmal égették le, itt már nem akartak a rossz-fiú szerepében megjelenni, inkább megvédték az emberek munkájának gyümölcsét, a mákot. Ezért nem szabad őket elítélni…

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.01.15. Az USA elvesztette az afganisztáni háborút

2012.01.12. A III. világháború első lövése?

2012.01.05. 2012: Az Irán elleni háború éve?

2011.12.30. 2012: világvége vagy világbéke?

2011.12.15. Magyarország háborúba megy?

2011.12.08. Halj meg értem

2011.12.02. A terrorizmus elleni háborúról

free counters

A III. világháború első lövése?

A legújabb, Irán ellenes amerikai szankcióra Irán azzal válaszolt, hogy mostantól kezdve a nyersolajáért nem fogad el dollárt Indiától, Japántól és Kínától. Ezt megtoldotta azzal, hogy Oroszországgal folytatott kereskedésnél se hajlandó tovább a dollár elszámolásra, hanem (Putyin javaslatára) áttér az orosz Rubelra. Ha ettől nem forr fel Obama agyvize, akkor semmitől. Ezért aztán elképzelhető, hogy ez volt a III. világháború első lövése, amibe azért az oroszok is töltöttek egy kis puskaport.

Igaz, Irán már egyszer tett egy hasonló bejelentést 2008-ban, de akkor Kínával, Indiával és Japánnal kivételt tett, mert hogy olyan sok dollárjuk van, na meg akkor volt a válságos év. Most azonban nincs kegyelem!

Nem tudom ki kell-e emelnem, hogy Saddam Husseinnek is ez lett a vége, amikor 2000-ben kijelentette, hogy a továbbiakban nem fogad el dollárt olajért. Ugyanezt a „hibát” követte el Muammar Gaddafi is, aki kitalálta az arany dinárt, amivel elszámolták volna az olaj kereskedést.

A világ olajkereskedése dollár denominált és mivel az országok hatalmas hányada olajimportáló, kénytelenek nagy mennyiségű dollárt tartani, ami dollárkeresletet állandósít. Ez pedig az USA gazdasági állapotától teljesen függetlenül emeli a dollár értékét. Ez mellet még az USA jelentős seignorage-t vág zsebre. Végső eredmény, hogy Amerika jóval nagyobb költségvetési hiányt engedhet meg magának, mint más országok. Így eset meg, hogy az amerikai kormány bruttó tartozása 15.230.000.000.000 $  (15.230 milliárd dollár), ami nagy vonalakban az éves GDP, miközben a FED 2012 nyarára újabb QE-t akar kibocsátani, ami jó néhány-száz milliárd dollárt jelent. Ez mellett az iráni olajvásárlók dollárszükségletének a megszűnése igen komoly károkat okozhat az amerikai gazdaságnak.
Nagy kérdés, hogy nézi-e ezt Amerika ölbe tett kézzel? Természetesen nem nézi. Obama elküldte Timothy F. Geithner pénzügyminisztert (ott persze „secretary”-nek nevezik) Kínába és Japánba, hogy rábeszélje őket az Iráni olajimport leállítására, de borítékolni lehet a kísérlet kudarcát, mert Kína simán nemet mondott, míg Japán valamivel udvariasabban hárította el a kérést. Megállapítható tehát, hogy a viharfelhők gyülekeznek. Irán hajthatatlan, Kínának és Japánnak komoly gazdasági érdekeik vannak Iránnal kapcsolatban ezért most már csak Amerikán múlik, hogy lenyeli-e ez a jó nagy békát, vagy „lép”, ami könnyen jelenthet még nagyobb lenyelendő békát…

Az AP jelentette, hogy amerikai pénzügyi vezető azért ment el Kínába tárgyalni, hogy Kína is hozzon Irán ellen olajbehozatali tiltást, erre a kínai miniszterelnök azt mondta, hogy: nyet

Oroszországnak pedig nincs más választása, mint felkészül a legrosszabbakra, ezért hadiflottájának jelentős része kedden megérkezett a Szír partokhoz annak érdekében, hogy az USA vezette NATO akciót megelőzze a Közel Keletei szövetségesével szemben, akit a CIA által támogatott, Al Kaida névre hallgató terrorcsoport múlt év márciusa óta támad, elsősorban a civil lakosság legyilkolásával.

Számomra a legmeglepőbb, hogy orosz közgazdászok szerint az Obama adminisztráció a dollár összeomlására játszik, ami lehetővé tenne olyan drasztikus társadalmi  változások megteremtését, mint amilyenre a Nagy Gazdasági Világválság idején került sor Franklin D. Roosevelt irányítása alatt. Ha ez a feltevés igaz, akkor viszont Amerikának nem kellene harcba menni a dollár miatt, de akkor mi ez a nagyfokú kardcsörtetés?

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

2012.01.10. Irán válasza az olajembargóra a Hormuzi-szoros lezárása lenne

2012.01.06. Irán újabb hadgyakorlatot tervez a Hormuzi-szoros közelében

2012.01.06. Amerikai csapatok érkeznek Izraelbe

2011.12.30. Indokot keresnek az Irán elleni támadáshoz

2011.12.28. Irán felkészült a Hormuzi-szoros lezárására

2011.12.13. Irán a Hormuzi-szoros lezárását gyakorolja

2011.12.09. Az iráni nukleáris létesítményeket figyelte meg a CIA lezuhant drónja

2011.12.07. Szíria támadása elkezdődött?

free counters

Magyarország bedobja a törülközőt

Az egyik legnagyobb alternatív gazdasági blog, a ZeroHedge a következőket írta az IMF-hitellel kapcsolatos magyar döntésről:

Ha létezik jobb illusztráció Mayer Rothschild szavainak igazságára, miszerint „Add nekem a hatalmat egy ország pénze és a pénz kibocsátása felett és nem érdekel, ki írja a törvényeket!” jelentkezzen, aki hallott ilyenről. Az Uniónak és az IMF-nek eddig „bátran” ellenálló Magyarország néhány nappal ezelőtt, a kötvényhozamok robbanása, a CDS érték hirtelen emelkedése és a forint árfolyamgyengülése miatt kénytelen volt beadni a derekát, miután korábban összetűzésbe került a Valutaalappal és az EU-val a jegybank „alakíthatóságát” érintő jegybank-törvénnyel kapcsolatban.


Van akinek még mindig nem jött át az üzenet?

Gondoljunk bele mennyire könnyű leigázni és rabszolga sorba hajtani egy államot ezekben a „globalizált” napokban egyetlen csepp vér kiontása nélkül.

A Reuters szerint „Magyarország készen áll, hogy újra gondolja a kifogásolt törvény módosítását, amennyiben azt az Európai Bizottság szükségesnek tartja, nyilatkozta Martonyi János külügyminiszter [Bilderberg résztvevő] Unióbeli partnereinek.”

„Teljes mértékben tiszteletben tartjuk az Európai Bizottság, mint az EU-szerződések őrének hatáskörét,” írta Martonyi a külügyminisztérium honlapján közzétett január 6-i levelében. „Készen állunk arra, hogy megfontoljuk a jogszabályok megváltoztatását, amennyiben ez szükséges.”

Ahogyan Mayer Rothschild olyan találóan megfogalmazta 200 évvel ezelőtt, egy ország szuverenitásának megvásárlásához néhány (papír) ezüst is elegendő.

A Reuterstől:
Magyarország, amely több milliárd dolláros elővigyázatossági hitelt szeretne kapni a Valutaalaptól és az Európai Uniótól, jogi vitába keveredett az Európai Központi Bankkal és Brüsszellel a nemrég elfogadott új jegybanktörvény miatt.
Az Európai Bizottság a múlt hónap során arra kérte Magyarországot, hogy módosítsa a számára aggasztónak ítélt törvényt.

Martonyi kijelentette, kormánya kész tárgyalni bárkivel, aki aggódik a törvény miatt. Magyarország jó esettanulmány arra, hogyan kebelezik majd be a többi nem eurózóna tagállamot is, amint mindenki számára egyértelműsítik, hogy aki nincs a bukásra ítélt európai kísérlet mellett, az ellene van.

Forrás: www.idokjelei.hu

Mi van a gyenge forint árfolyam mögött? Józsi bácsi megmondja 😉

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.07. Csatát veszíthetnek a bankok: nyerésre állnak a devizaadósok?

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

2012.01.03. Miért kellünk az EU-nak?

2011.12.23. Válság vagy lehetőség?

2011.12.19. Káoszból rend: az IMF globális mentőakciója

2011.12.11. Remény a feltámadásra

2011.12.07. Adózz magyar, hogy más jól éljen belőle

2011.10.07. Soros György három pontos terve az euróválság megoldására

2011.06.26. Soros szerint Európának “B” tervre van szüksége

free counters

2012: Az Irán elleni háború éve?

Az alábbi cikk Yossi Melman, a haaretz.com újságírójának „tollából” származik, és érdekes bepillantást nyújt az izraeli-iráni konfliktusba az eddigiektől kissé eltérő szemszögből prezentálva a problémát.

Az iráni helyzetet és az ország nukleáris létesítményei elleni támadást körülölelő kérdések a Yom Kippur háború 1973-as kitörése előtti izraeli-egyiptomi helyzetet juttatják eszembe. Anwar Sadat-nak Gamel Abdul Nasser halála utáni hatalomra jutását követően Sadat időről-időre kijelentette, hogy amennyiben Izrael nem adja vissza a 67-ben elfoglalt területeket Egyiptom erővel fogja visszavenni azokat.

Akkoriban az izraeliek nevettek Sadat nyilatkozatain. Még az újévi partikat reklámozó szórólapok is „a leszámolás évéről” beszéltek, szándékosan Sadat szavajárását használva. 1971 leszámolás nélkül telt, ahogyan 1972 is.
Izrael magabiztossága és önelégültsége az évek múlásával egyenes arányban növekedett. És akkor megtörtént. 1973 végül elhozta a „leszámolást”. Anwar Sadat betartotta ígéretét és visszavette, amit Izrael annakidején erőszakkal elvett tőle: a Sínai-félszigetet.

Az Izraeli titkosszolgálat 1990 óta rendszeres jelentéseket készít Irán atomprogramjának aktuális állapotáról. Az egyik jelentés 1997-et igazi fordulópontként jelölte meg, majd ezt követően a következő fontos dátum az ezredforduló volt, ahonnan szerintük „nem volt visszaút”. Az ezredforduló jött és ment és azóta új terminológiával álltak elő: 2004 körül „technológiai küszöbről” kezdtek beszélni. Fordulópontként említették még 2007-et, majd 2010-et és 2011-et is.
Az értékelések helytelennek bizonyultak. Talán tévedtek. Elképzelhető, hogy elkészítésükkor helyesek voltak és csak a Mossad-nak betudható, a CIA és a brit MI6 együttműködésével végrehajtott titkos akciók, mint például veszélyes számítógépes vírusok, iráni katonai bázisokon történt robbantások és hasonló akciók akadályozták meg Iránt tervük végrehajtásában.

Meir Dagan pályafutása során, mint a Mossad vezetője (2002-2010), a titkosszolgálat sok jelentős információt szerzett és még több sikeres, stratégiai fontosságú akciót hajtott végre. A Mossad szolgáltatta azt az információt is, ami lehetővé tette, hogy az izraeli védelmi erők elpusztítsák a nagy hatótávolságú rakétákat a második libanoni háború során.

Több forrás szerint a Mossadnak köszönhetők Szíria plutónium erőművére vonatkozó információk is, amit Szíria állítólag nukleáris fegyver létrehozására akart használni. Az izraeli kormány ezen titkosszolgálati értesülések alapján rombolta le az erőművet.
Szintén az izraeli titkosszolgálat pontos információi segítségével végeztek Imad Mughniya, Hezbollah ügynökkel Damaszkuszban valamint Muhammad Suliman, szíriai tábornokkal, aki az iráni különleges küldetésekkel kapcsolatos közvetítési feladatokat látta el Bashar Assad szíriai elnök megbízásából, koordinálta saját országa atomprogramját és feladatai közé tartozott a Hezbollah-nak szánt rakétaszállítmányok irányítása. A Dagan irányítása alatt álló izraeli titkosszolgálat eredményeinek gyöngyszeme mégis az iráni atomprogram hátráltatása volt.

A legtöbb ember általában saját megérzéseiben bízik, így nem meglepő, hogy Dagan a titkos akciók hatékonyságában hitt. Ez a hit volt a különleges akciók gyenge pontja: amikor a tervezők azt gondolják, beleértve az amerikaiakat, a briteket és az izraelieket is, hogy taktikai és stratégiai területen egyaránt nagy dolgokra képesek.
A jeruzsálemi, washingtoni, londoni és párizsi döntéshozóknak rendkívül kényelmes hinni ezekben az akciókban. Hinni, hogy elhozzák a kívánt megoldást.

 Nem alábecsülve a titkos akciók sikerét, a legtöbb izraeli, amerikai és európai szakértő egyetért, hogy ezek nem elegendők Irán atomprogramjának megállításához. Irán közel van a „leszámolás” napjához. A „technológiai küszöbön” mindenesetre már túl van.
Tud urániumot dúsítani, több kísérletet végzett 90%-os tisztaságúra dúsított urániummal valamint láncreakciót kiváltó robbanóanyagokkal. Az általános konszenzus szerint 2012-re, de legkésőbb 2013-ra Irán képes lesz atombombát előállítani. Igaz, a fegyver valószínűleg egy összetákolt atombomba, nem pedig atomtöltetű rakéta lenne, aminek összeállításához további néhány évre lenne szüksége.

Ezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy Dagan-nak igaza volt, amikor kijelentette, hogy Iránnak 2014-2015-re nukleáris fegyvere lesz. Amennyiben a tervet egy-másfél éven belül sikerül végrehajtani valamilyen formában, a játékszabályok jelentősen megváltoznak.
Úgy tűnik, a döntéshozók kénytelen lesznek hamarosan dönteni Irán megtámadásával kapcsolatban. Három évvel ezelőtt, nem sokkal Benjamin Netanjahu miniszterelnökké választása előtt, Netanjahu Bar Ilan-ban tartott beszédének írója úgy gondolja, Izrael érdeke azt diktálja, hogy támogassák a palesztin állam megalakítását. Egy ilyen lépés kivívta volna az arab és a muzulmán világ, Európa és az Egyesült Államok támogatását.

Egy ilyen lépés megerősítette volna Izrael politikai pozícióját és biztonságát, és hatására Irán általános befolyása a közel-keleten valamint kisebb radikális csoportok, mint a Hezbollah felett csökkent volna. Egy ilyen helyzetben Izrael előállhatott volna egy meggyőző indokkal Irán megtámadására és minden szereplő – az arab és muzulmán világ, Európa és az Egyesült Államok – vagy nyíltan támogatta volna az akciót, vagy tartózkodott volna a nyílt kritikától. Netanjahu és kormánya azonban nem szándékozik támogatni vagy lehetővé tenni a palesztin állam megalapítását.
Izrael így elszigetelt maradt Irán ellen irányuló terveivel. Arról nem is beszélve, hogy a támadás lehetősége Irán nukleáris létesítményei ellen már csak korlátozott ideig van jelen Izrael számára, főleg az Egyesült Államokkal összehasonlítva, így az USA valószínűleg nem teheti meg, hogy rábólintson a támadásra, akkor sem, ha ez egyezne szándékával.

Ezt figyelembe véve jelenleg az egyetlen ország, amelyik képes lehet megállítani Iránt az Egyesült Államok. Az elmúlt hetek során Leon Panetta védelmi miniszter és Martin Dempsey vezérkari főnök igencsak megváltozott hangnemben beszéltek egy Teherán elleni támadás lehetőségéről, kihangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok mindent megtesz annak megakadályozása érdekében, hogy az ajatollah atomfegyver birtokába jusson.

Több izraeli és amerikai elemző szerint ez az Egyesült Államok megváltozott politikai hozzáállásának tudható be. Szerintem nem. Barack Obama számára mindig is fontos volt, hogy megállítsa Irán atomprogramját, bár elképzelhető, hogy korábban ez nem volt mindenki számára ennyire egyértelmű.
Most, hogy közelegnek az új választások, Obama fontosnak tartja, hogy kihangsúlyozza kötelességét az iráni veszély kezelését illetően, főleg az őt ért komoly támadások fényében a republikánus oldalról.
Az is egyértelmű, hogy az általa közvetített üzenet célja nem csupán újraválasztási esélyeinek növelése. Irán tudomására akarja hozni, hogy az Egyesült Államok állja a szavát és amennyiben nem állnak le az atomfegyver fejlesztéssel magukra vonják haragját.

Az üzenet Oroszországnak és Kínának is szól, burkoltan figyelmeztetve őket, hogy ha nem képesek visszafogni az iráni fegyverkezést, katonai konfliktusra számíthatnak.

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy amennyiben Barack Obama arra a következtetésre jut, hogy nem képes megállítani az  iráni atomprogramot, komolyan megnő a katonai támadás valószínűsége. Ez akár 2012-ben, még a választások előtt, de röviddel utána is megtörténhet. A leszámolás éve rajtunk van.

Forrás: www.idokjelei.hu

2011.12.30. 2012: világvége vagy világbéke?

2011.12.30. Indokot keresnek az Irán elleni támadáshoz

2011.12.28. Irán felkészült a Hormuzi-szoros lezárására

2011.12.13. Irán a Hormuzi-szoros lezárását gyakorolja

2011.12.09. Az iráni nukleáris létesítményeket figyelte meg a CIA lezuhant drónja

2011.12.02. A kínai tábornok akár egy világháború árán is megvédené Iránt

2011.11.27. Irán megtámadhatja a NATO törökországi rakétavédelmi rendszerét

free counters