A CIA 50 éven át hallgatta le saját szövetségeseit is

Az amerikai hírszerzés 1970-től közel fél évszázadon át gond nélkül hallgatta le a világot annak köszönhetően, hogy a második világháború után titokban megvette a világ legfontosabb és legnagyobb kódolóeszköz-gyártóját. Dél-Amerikától kezdve az arab országokon át Japánig mindenkiről tudták, mikor és mit csinálnak, tétlenül nézték a rémtetteket, és közben dollármilliárdokat kerestek rajtuk, de az NSZK is benne volt a buliban. Kína és a Szovjetunió viszont sosem dőlt be nekik.

Óriási leleplezést publikált február 11-én, kedden a The Washington Post, ami a német ZDF-vel közös, éveken át tartó kutatómunkája során arra jutott, hogy a CIA (Központi Hírszerző Ügynökség), majd a későbbi testvérszervezete, az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) mintegy öt évtizeden át kémkedett eszközökkel nemcsak az ellenségeik, de a szövetségeseik ellen is.

A titok nyitja egy svájci cég, a második világháború után a világ vezető titkosítóeszközöket gyártó vállalata, a Crypto AG. A cég azután lett világszerte keresett, hogy sikerrel gyártotta az amerikai hadsereg kódológépeit a második világháborúban. A háború lezárásával az Egyesült Államok óriási katonai megbízással hálálta meg a sikerüket, az USA példáját pedig mintegy 120 ország követte a következő évtizedekben. A céget egyébként csak 1970-ben vette meg a CIA.

Utána Crypto-gépeket használtak Iránban, a latin-amerikai katonai diktatúrákban, ilyenekkel titkolták el egymás elől az ügyeket Indiában és Pakisztánban, de még a Vatikán is használta a titkosítókat.

Amit viszont senki nem tudott a CIA-n (és az NSA-n) kívül, az az, hogy a Crypto AG valódi tulajdonosa maga a CIA volt, ami tulajdonosként szabotálta az összes, nem a saját számára gyártott eszközt, így minden megszerzett, papíron titkos üzenetet gond nélkül vissza tudtak fejteni. A Washington Post és a ZDF felfedezése annyira szűk körben volt csak ismert, hogy a svájci cég alkalmazottait is meglepetésként érte – majd felháborította –, hogy valójában kinek is dolgoztak 2018-ig, amikor a CIA eladta a tulajdonát két privát félnek.

A két médiacég 2004 környékén értesült először arról, hogy miben is mesterkedett évtizedeken át a CIA.

Ez volt az évszázad hírszerzői puccsa. A külföldi kormányok jó pénzt fizettek az Egyesült Államoknak és a nyugat-németeknek, hogy használhassák a lehető legtitkosabb kódolóberendezéseiket, hogy aztán a titkos üzeneteket legalább két, de lehet, hogy öt-hat ország vígan olvassa – áll egy, a Washinton Post által megszerzett belsős CIA-s jelentésben. A nyugat-németek úgy jönnek képbe, hogy a második világháború után, a nagyjából a hidegháború végéig a CIA-val (és az NSA-vel) közösen voltak a Crypto AG tulajdonosai. Az öt másik ország említése az Öt Szem hírszerző szövetségre utalhat, amiben az USA mellett Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland van benne, míg a hatodik ország értelemszerűen maga Németország.

Az évtizedeken át zajló művelet a becslések szerint több milliárd dollár hasznot is hozott az amerikai és a nyugat-német kormányoknak.

A CIA TITKOS MŰVELETE NEM CSAK ANYAGI SZEMPONTBÓL VOLT SIKERES: HÍRSZERZŐ OLDALON IS MINDEN KÉPZELETET FELÜLMÚLT. AZ 1980-AS ÉVEKIG BEZÁRÓLAG A CIA ÁLTAL GYŰJTÖTT HÍRSZERZŐI INFORMÁCIÓK 40%-ÁT SZEREZTÉK ÍGY, MÍG AZ NSZK MINDEN HÍRSZERZŐI ADAT 90%-ÁHOZ JUTOTT HOZZÁ A CRYPTO GÉPEINEK KÖSZÖNHETŐEN.

A CIA végül az 1990-es években kivásárolta a németeket a titkos alkuból, így a Cryptóval való munka 2018-as megszűnéséig egyedüli tulajdonosként vitték tovább a nagy átverést.

Az átverés egyszerű elvet követett: a kódoló gépek hivatalosan teljesen véletlenszerű karakterekké alakították a titkos üzenetet, amit csak a megfelelő ellenpárral lehetett feltörni, a véletlenszerűség helyett viszont előre meghatározott sémát követett.

A Szovjetunió és Kína sosem vett Crypto AG-gépet, joggal gyanítva, hogy a cég be van csatornázva a CIA-hez. Olyan országok, mint Japán, Mexikó, Egyiptom, Dél-Korea, Irán, Szaúd-Arábia, Olaszország, Argentína és Líbia mind ilyen gépeket használtak a legérzékenyebb kormányzati üzenetek közlésére. A Washington Post egyik példája szerint a CIA Jimmy Carter elnöksége alatt így kémkedtek a Camp David-i egyezmény aláírása előtt az egyiptomi elnök ellen.

Ugyanígy páholyból figyelték a teheráni üzeneteket az 1979-es iráni túszdráma idején, ahogy azt is lehallgatták, ahogy 1986-ban a líbiai felső vezetés egymásnak gratulált a berlini diszkórobbantás után.

Nem tudni, mennyit is tudott valójában a CIA

Az újság birtokába jutott iratok nem fedik fel teljes egészében, hogy ezeken felül pontosan miről és mennyi információt szerzett a CIA, így nincs válasz arra a kérdésre, hogy az elmúlt fél évszázadban történt súlyos emberi jogi bűncselekmények, népirtások, etnikai tisztogatások és egyéb rémtettek közül mennyit követtek végig lényegében élőben, anélkül, hogy közbeléptek volna.

Árulkodó viszont egy eset, amikor 1977-ben a Crypto AG egyik mérnöke, egy bizonyos Peter Frutiger véletlenül felfedezte a Szíriának eladott eszközök hibáját, és kijavította azokat. A CIA egyből jelezte, hogy valamiért hirtelen már nem tudják feltörni a szíriai üzeneteket, a hibát orvosló, vagyis a CIA szempontjából teremtő mérnököt pedig azonnal kirúgta a svájci cég.

Saját leszerelőemberük volt

Az 1980-as években egyre több kormány kezdett gyanakodni, hogy valami gond lehet a svájci titkosító eszközökkel, mire válaszul a CIA felbérelte a nagy tudományos tiszteletnek örvendő svéd Kjell-Ove Widmant, hogy tanácsadóként azonnal felbukkanjon abban az országban, aminek épp megingott a bizalma a Crypto AG eszközeiben, hogy meggyőzze őket a közös folytatás fontosságáról. Például Widman győzte meg Argentínát arról, hogy nincs miért aggódniuk, amikor az ország a Falkland-szigeteki háború alatt szabotázsra kezdett gyanakodni. Widman közbelépésének köszönhetően a CIA továbbra is gond nélkül fejtette vissza az argentin üzeneteket, amiket aztán egyből továbbadott a háború másik oldalán álló briteknek.

Mindent azért Widman sem tudott elsimítani, 1992-ben például egy Iránban letartóztatott Crypto-képviselő a vártnál nagyobb figyelmet irányított a cégre, miközben fogalma sem volt arról, hogy szabotált eszközöket árul, de bizonyos dokumentumok szerint többek között Ronald Reagan elnök is elszólta magát párszor – már persze a kellően értő füleknek.

Az internet sem nyírta ki teljesen

A Crypto szerepe az elmúlt évtizedekben, az internet terjedésével persze csökkent, mert a géppel zajló titkosítás szerepét átvették az online titkosító rendszerek. Ennek ellenére a történet a modern kori kémkedés szempontjából is releváns, hiszen segít megérteni például, hogyan alakult ki az a globális megfigyelőgépezet, amire szélesebb körben először Edward Snowden 2013-as szivárogtatásakor csodálkozott rá a világ. A Crypto esete rezonál azokra a vádakra is, amik szerint mai fontos cégek is ápolhatnak a kelleténél szorosabb viszonyt állami titkosszolgálatokkal. A Huawei esetében például a kínai, a Kaspersky kapcsán az orosz kormány szerepe merült fel a háttérben. (Mindkét cég tagadja ezeket a vádakat.)

Svájc értetlenül áll a fejlemények előtt

A svájci védelmi minisztérium közlése szerint azután, hogy (januárban) értesültek a Washington Post és a ZDF kutatásának eredményéről, felkérték a legfelsőbb bíróság egy korábbi tagját, Niklaus Oberholzert, hogy vezesse az ügyben indított nyomozást. Ezzel egy időben azonnal felhagytak a Crypto AG eszközeinek értékesítésével – 2018-tól kezdve egyébként a két tulajdonos egyike az addigi Crypto-alkalmazottak által alapított CyOne Security lett, ám nem volt tudomásuk arról, hogy kitől is vették át és meg a céget.

A CIA és a német hírszerző szolgálat, a BND nem kívánta kommentálni a Washington Post és a ZDF információit.

Forrás: index.hu / washingtonpost.com

Kapcsolódó híreink:

2020.02.12. WSJ: a Huawei több mint tíz éve hozzáfér kényes adatokhoz

2020.02.11. Az amerikai elhárítás szerint megszaporodnak a kibertérben a militánsok és a propagandisták