Gőzmeghajtású robotszondákkal fedeznék fel a Kisbolygóövet

Az elképzelés szerint az űrjárművek menet közben képesek lennének az aszteroidákról kitermelni a működésükhöz szükséges anyagokat, így hosszabb ideig üzemelhetnének.

Az utóbbi időszakban egyre komolyabb tervek merülnek fel az aszteroidák bányászatával kapcsolatban, vagyis hogy robotszondákkal ki lehetne termelni az ezeken az apróbb égitesteken található hasznos anyagokat. Egy ilyen koncepció megvalósításához azonban először is megfelelő járművekre van szükség, amelyek kapcsán problémaként merült fel, hogyan lehetne megoldani üzemanyaggal való ellátásukat a küldetés közben, hogy ne kelljen annyi hajtóanyagot magukkal vinniük.

Erre jelenthet megoldást a New York-i Honeybee Robotics és a Közép-Floridai Egyetem (UCF) gőzmeghajtású űrjárműve, amely jelenleg egy WINE nevű prototípus formájában létezik. A Honeybee Robotics régi motorosnak számít az űriparban, az 1983-ban alapított cég eddig több mint 300 megrendelést teljesített a NASA felé, többek közt a Spirit, az Opportunity, a Curiosity és a Phoenix landolóegység több eszközét is ők gyártották. A UCF részéről pedig Phil Metzger vezeti a csapatot, aki szintén több NASA-projektben vett részt. Metzgernek szívügye az ökonomikus bolygókutatás megvalósítása, vagyis hogy az idegen égitestek felszínén való tervezett építkezéseket és bányászatot – amennyire lehetséges – a helyi erőforrásokból kellene megoldani.

Ezen a koncepción alapul a WINE is, amely a tervek szerint vízjeget termel majd ki az égitestek talajából, amelyeken tevékenykedik, hogy ezek révén hajtsa meg magát. A jeget aztán a jármű felmelegíti, és a képződő gőzt használja a meghajtáshoz. A melegítéshez szükséges hőt napelemek vagy egy kisebb radioizotópos fűtőegység biztosíthatja. Ez a fajta hibrid rendszer egyben azt is lehetővé tenné, hogy az űrjármű sokféle környezetben működhessen. A Naphoz közelebb, vagy alacsony gravitációs környezetben például elsősorban napelemekkel és gőzzel működne, távolabbi vidékeken és erősebb gravitáció esetén pedig a nukleáris megoldás vegyülne a gőzmeghajtással.

A WINE fejlesztése annyira előrehaladott, hogy a rendszer máris képes kibányászni és megtisztítani a vízjeget a szimulált regolitból, majd ebből gőzt fejleszteni, amely révén mozogni is tud. A vizsgálatok szerint a metódus alacsony gravitációs környezetben már jelen formájában is működhet, így egy ilyen jármű kiválóan alkalmas lehet a Hold, a Ceres, az Európé, a Titán, a Pluto vagy egyes aszteroidák bányászati vagy más célú felderítésére, de akár a köztük lévő közlekedésre is.

Míg a jelenleg használt kutatószondák esetében a küldetés rendszerint addig tart, amíg el nem fogy a hajtóanyag, hiába bírnák a műszerek tovább, egy Metzger és társai fejlesztésén alapuló szondával nem lenne ilyen probléma: amíg talál magának vízjeget és napfényt, a jármű sosem fogy ki az üzemanyagból. Így egyetlen szondával több különböző célpont is felderíthető lenne egymást követően, amire napjainkban csak úgy van esély, ha a megcélzott égitestek elhelyezkedése kedvező, és nem kell sokat manőverezni az egymást követő vizsgálatok között – például ahogy a New Horizons, a Pluto és az Ultima Thule esetében is történt.

Forrás: ipon.hu / universetoday.com

Kapcsolódó híreink:

2019.02.06. Megtalálták a bolygók fejlődésének egy hiányzó láncszemét

2019.01.02. Megerősítették az Ultima Thule feletti átrepülést

2018.12.27. Az Akari japán műhold számos kisbolygón észlelte víz nyomát

Reklámok

Üstökösmaradvány lehet az Oumuamua

Számtalan elmélet látott már napvilágot az Oumuamua, a Naprendszer első “csillagközi bevándorlója” eredetét és származását illetően. Egy új elmélet szerint a különleges formájú égitest egy szétesett csillagközi üstökös hulladékfelhőjének maradványa lehet.

Zdenek Sekanina, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory híres csillagásza szerint az üstökös még az előtt esett szét, hogy elérte volna pályája Naphoz legközelebbi pontját, a perihéliont, és egy szivarformájú sziklás kőzettöredéket hagyott hátra. A tudós szerint a 2017 októberében észlelt égitest csupán töredéke az eredeti objektumnak, amely abban az évben belépett a Naprendszerbe.

Sekanina kutatásában John E. Bortle szintén elismert kutató vizsgálatára hivatkozik, amely szerint a szinte parabolikus pályán mozgó halvány üstökösök, amelyek a Naphoz egy csillagászati egységnél (1 AU) közelebb kerülnek, hajlamosak hirtelen szétesni röviddel az előtt, hogy elérnék a perihéliont. 1 AU a Nap és a Föld átlagos távolságának felel meg. Sekanina szerint korábbi kutatások bizonyították, hogy néhány esetben méretes töredék maradhat hátra. A tudós tanulmányában kifejti: ez a töredék hasonlíthat “laza kötésű porszemek száraz összességére, mely különleges formát ölthet, különleges rotációs tulajdonságokkal rendelkezhet, szélsőségesen porózus lehet, mindez a szétesési folyamat eredményeként”. Ez a leírás pedig tökéletesen illik az Oumuamuára.

A Naprendszerbe lépett Oumuamuát észlelő csillagászok pedig az elsők között az égitest különösen furcsa alakjára figyeltek fel. A Nagyon Nagy Teleszkóp (Very Large Telescope – VLT) adatai alapján a tudósok megállapították, hogy az Oumuamua egy sziklás anyagból álló, hosszúkás formájú objektum. Ezt követően megállapították, hogy az Oumuamua forgása kaotikus. A kutatócsoport akkor azt állapította meg, hogy ez múltbéli összeütközések okozzák. Sekanina értékelése szerint azonban ezt az eredeti objektum szétesése is okozhatja.

Sekanina összehasonlításokat végzett két olyan üstökössel, amelyek szétestek, amikor elérték a perihéliont. Mindkét esetben robbanás történt, majd hatalmas porfelhő szabadult fel. Ebből a csillagász arra következtet, hogy az Oumuamua nem bocsát ki gázokat és a Napból érkező sugárzás hatása alatt áll. A tudós szerint további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy meghatározzák, hol és mikor esett szét az üstökös, amelyből az Oumuamua “született”.

A Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észlelték a Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot. A kutatók Oumuamuának, hawaii nyelven “elsőként érkező távoli üzenetnek” nevezték el az égitestet. Felfedezése után mintegy 2,5 hónapon át volt látható nagy teljesítményű, földi bázisú teleszkópok segítségével. A kutatók folytathatták a munkát az összegyűjtött információk alapján, de a szivar-alakú égitestet nem láthatják többé. 2018-ban hivatalosan üstökösnek nyilvánították az Oumuamuát.

Forrás: MTI / phys.org

Kapcsolódó híreink:

2019.02.06. Megtalálták a bolygók fejlődésének egy hiányzó láncszemét

2019.01.29. Megkezdte második körét a Nap körül a Parker amerikai űrszonda

2019.01.11. Érdekes exobolygókra bukkantak

Az USA kilép az oroszokkal kötött rakétaszerződésből

Ezt személyesen Donald Trump jelentette be. Az amerikai elnök szerint Oroszország megsérti azt az INF-szerződést, melyet még Reagan elnök írt alá Mihail Gorbacsovval 1987-ben.

A hidegháborút lezáró szerződés a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozik, melyek döntő fontosságúak a stratégiai egyensúly szempontjából Európában.

Mike Pompeo külügyminiszter a döntéssel kapcsolatban elmondta: a kilépés fél évig tart. Ezalatt készek tárgyalni az oroszokkal. Moszkva a maga részéről cáfolja azt az amerikai állítást, hogy megszegte volna a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó szerződést. A moszkvai nyilatkozat rendkívül felelőtlen döntésnek nevezi az amerikai lépést, mely új fegyverkezési versenyt indíthat el az USA és Oroszország között.

Az Egyesült Államok katonai költségvetése meghaladja a 700 milliárd dollárt és minden eddigi rekordot megdönt. Ez körülbelül a fele Oroszország egyéves GDP-jének. Putyin elnöknek olyan időkben kellene többet költenie a hadseregre, amikor a lakosság életszínvonala évek óta stagnál.

Washingtonban nem tekintik világhatalomnak Oroszországot. Amerikai megítélés szerint a feltörekvő Kína jelenti a legnagyobb veszélyt az Egyesült Államok világhatalmi szerepére.

Forrás: globoport.hu

Kapcsolódó híreink:

2019.02.02. Putyin elrendelte a közepes hatótávolságú hiperszonikus fegyver kifejlesztését

2019.02.02. Nem lehet kizárni amerikai atomrakéták lengyelországi telepítését

2019.02.02. Kína világhatalmi hadsereget állít fel

2019.02.01. Washington felfüggeszti az INF-szerződésből eredő kötelezettségei teljesítését

Miért vetik magukat partra a bálnák?

Az összefüggést már évekkel ezelőtt észrevették a tudósok, most azonban az okát is megfejtették.

A bálnák tömeges partra vetődése régóta foglalkoztatja a kutatókat. Azt már felderítették, hogy a jelenségnek köze van a tengeralattjárók vízalatti navigációs rendszeréhez, amely megzavarja az állatok viselkedését. Most újabb eredményt értek el: már azt is tudják, mi történik a szonárok hangjának hatására a bálnákkal.

Ahogy arról a Royal Society Proceedings B kiadványában beszámoltak: a csőrös cetek – különösen a Cuvier-féle csőrös cetek – nagyon megijednek a szonár hangjára és menekülőre fogják. Mivel ilyenkor túl gyorsan emelkednek a felszín közelébe, keszonbetegség lép fel náluk. Ez más néven dekompressziós betegségként ismert és általában búvároknál fordul elő, amikor a nagyobb nyomású térből túl hamar érnek kisebb nyomásúba.

A keszonbetegség következményei a bálnákra is halálosak lehetnek, hiszen az emelkedéskor, vagyis nyomáscsökkenéskor nitrogénbuborékok keletkeznek a szervezetükben, amelyek aztán nem tudnak távozni és az érpályában elakadásokat okoznak. A bálnákat ért stressz ilyenkor egy adrenalininjekció hatásához hasonlítható az egyik kutató szerint, ami teljesen kizökkenti a bálnákat az egyensúlyukból.

Az eddigi legtöbb áldozattal járó partra vetődést is a szonárok okozták: 2002-ben 14 állat halt meg 36 órán belül a Kanári-szigetek vizeiben egy NATO tengerészeti hadgyakorlat idején. Akkor ahogy elkezdték használni a szonárokat, órákon belül megjelentek a bálnák tetemei a parton.

Forrás: globoport.hu / royalsocietypublishing.org

Kapcsolódó híreink:

2019.01.31. Eltűntek a madarak Európából

2019.01.29. Eltűnhet a téli jégtakaró az északi félteke tavairól

2019.01.27. Sokkal gyorsabban olvad a grönlandi jég