Néhány területen már elveszítette az ellenőrzést az ember

A technikai fejlődés egyre több félelmet szül, éppen ezért szükség van arra, hogy az etikát is bevonják a folyamatokba.

Armin Grunwald fizikus és filozófus a német parlament technikai következmény-becslő irodájának a vezetője és egyben a német digitalizálás etikai tanácsadója. A szakember 1999 óta vezeti a világ legnagyobb technikai következmény-becslő létesítményét (ITAS), amely Karlsruhe városában működik, emellett a helyi egyetemen műszaki filozófiát és műszaki etikát tanít. Minden héten két napra Berlinbe utazik, ahol 2012 óta vezeti a német parlament technikai következmény-becslő irodáját. A csapatának tíz tagja van és a fő feladatuk az új technológiákban rejlő lehetőségek és veszélyek feltérképezése. A mesterséges intelligencia a lista elején található.

“Világszerte eltérő értékek és társadalmi normák vannak, s az emberről alkotott kép is mindenhol különböző. Ezek az eltérések természetesen megmutatkoznak az új technológiák használatában is. Európában az egyén és a magánélete évszázadok óta kiemelt téma, s ezt megerősítette a május 25. óta hatályos új adatvédelmi rendelet is, amely nemzetközi szinten is jelzésértékű. Az új rendelet azt szimbolizálja, hogy az adatok megfelelő kezelése közfeladat, amelyet nem lehet egyszerűen a piacra bízni. Ezen a területen a társadalmi értékek fontos szerepet játszanak. Az új európai adatvédelmi rendelet megmutatta, hogy befolyásolni lehet a műszaki fejlődést és ugyanezt támasztották alá Mark Zuckerberg meghallgatásai is a Cambridge Analytica-botrány után. Bebizonyosodott, hogy a társadalom nem tehetetlen.”

“Az etika ebben a folyamatban segítség lehet a társadalom számára, sokan ugyanis feszült nyugtalansággal tekintenek az új technológiákra. Egyrészt nagy lelkesedéssel várják az új eljárásokat és eszközöket, másrészt azt kérdezik maguktól, hogy hová vezet mindez. Pedig a folyamat nem új, a digitalizálás már körülbelül 60 éve tart, de csak mostanában, a mesterséges intelligencia előtérbe kerülése kapcsán merül fel egyre többször a kérdés, hogy vajon nálunk van-e még az ellenőrzés. A mesterséges intelligencia miatt felerősödtek azok a félelmek, hogy csak a Szilícium-völgy szakértői látják át a technológiát, s annak segítségével és a tudásukkal irányíthatják a világot. Nem kell, de persze nem is tudnánk minden átlagpolgárt bonyolult algoritmusokat megérteni tudó programozóvá képezni.”

“A mesterséges intelligenciánál fontos tényező az öntanulás képessége. A hagyományos termékek nem változtatják meg magukat, ha használjuk azokat, míg az ezzel kiegészített dolgok igen. Leginkább amiatt aggódom, hogy egyszer majd a szakértők sem fogják tudni, hogy mi történik. Fontos feladatok elvégzését bízzuk az algoritmusokra, de egy idő után már nem tudjuk majd, hogy miként működik ez a technológia, viszont együtt kell élnünk az intelligens gépek döntéseivel. A technológia nemsokára egy olyan feketedobozzá válik, amelynek hinnünk kell – mint ahogy a középkorban a sorscsapásokat fogadták az emberek -, s eközben ott bujkál bennünk az ellenőrzés elvesztésének félelme is.”

“Néhány területen már elveszítettük az ellenőrzést, így például az internetet nem lehet egyszerűen csak lekapcsolni, mert a világgazdaság azonnal összeomlana. Néhány napra rá már halottak is lennének, mert fontos ellátási láncok szakadnának meg, például az élelmiszer-kiszállítás sem működne. Fontos, hogy aggódjunk és kérdéseket tegyünk fel. Többet kellene tudnunk a piaci szereplőkről. A mesterséges intelligencia esetében elsősorban a nemzetközi konszernek a mérvadók. Még biztosan nem jutottunk el ahhoz a ponthoz, ahol az intelligens gépek átveszik a világ irányítását, én ehelyett sokkal nagyobb veszélynek gondolom azt, hogy a mesterséges intelligenciát néhányan kihasználják a profitszerzés vagy a politikai hatalomszerzés céljaira” – mondta Armin Grunwald.

A fizikus és filozófus hozzátette, hogy az emberiség történetében mindig is az volt a jellemző, hogy aki a legújabb technológiákat ellenőrizte azé volt a hatalom és a politikai befolyás. A demokráciában élő polgárok számára éppen ezért az a legfontosabb, hogy a társadalom fektesse le az új technológiák alkalmazásával kapcsolatos szabályokat. Erre azonban a jelenlegi demokrácia nincs felkészülve. Ez kiderült abból is, hogy a meghallgatások során az Európai Parlamentben nem igazán sikerült Mark Zuckerberget megizzasztani. Az informatikában dolgozók készek a párbeszédre az etikai szakemberekkel, például a szoftverek kapcsán, de a gazdaság még nem ért el erre a szintre.

Fontos tudni és tudatosítani, hogy a fejlődésnek mindig két oldala van, az emberi történelemben soha nem volt negatív következmények nélküli találmány. Nagyon lényeges, hogy miként tekintünk magunkra: gépként, amelyet optimalizálni lehet és szükség esetén megjavítani, vagy sérülékeny élőlényként, amelyben van valami különlegesen emberi? A szakember véleménye szerint el kellene fogadnunk azt, hogy nem vagyunk tökéletesek, még akkor is, ha a tökéletesség iránti vágy lenyűgöző. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ez a vágy csak hamis reményeket kelt. Természetesen a technikai fejlődést nem lehet megállítani, de bizonyos dolgokat annál inkább, elég például csak a klónozással vagy a nukleáris erőművek németországi betiltásával kapcsolatos vitákra gondolni.

“Több időre van szükség, azért, hogy tanuljunk és hogy megtartsuk az ellenőrzést a technológia fölött. S az időre azért is szükségünk van, hogy egyben tartsuk a társadalmat. Amikor az 1980-as években megéltünk egy automatizálási hullámot és csak Nyugat-Németországban ötmillióra nőtt a munkanélküliek száma, akkor komoly szociális kérdéseket kellett megválaszolnunk. A súlyos társadalmi helyzeteket úgy lehet elkerülni, ha időben gondoskodunk a munkavállalók képzéséről és továbbképzéséről, s nem csupán akkor, amikor már munkanélkülivé váltak.”

“Emellett el kell gondolkodni új modelleken is, például az alapjövedelmen, bár én nem rajongok ezért az ötletért. Nem mondhatjuk millióknak, hogy nincs már rátok szükségünk, és pénzt adnunk nekik, hogy elfogadják ezt. Szerintem sokkal jobb lenne, ha többre értékelnénk a közösségi tevékenységeket. Ha a klasszikus bevételi források, például a jövedelemadók elapadnak, akkor bizony elképzelhetőnek tartom a robotadó kivetését is, hogy finanszírozni lehessen az alapvető szolgáltatások további működtetését. De ha ebben a kérdésben Németország egyedül döntene, akkor visszaesne a nemzetközi versenyben.”

“A technológiai változás hozzájárul az általános elbizonytalanodáshoz, az emberek azt érzékelik, hogy vége a régi szép időknek. Az embereknek érezniük kell, hogy biztonságban vannak, de azt is érzékelniük kell, hogy az új technológiák bizonyos fokú szabadságot kínálnak nekik. De a legfontosabb, hogy az embereket nem bízhatjuk csak a piacra” – szögezte le a német parlament technikai következmény-becslő irodájának vezetője.

Forrás: sg.hu / handelsblatt.com

Kapcsolódó híreink:

2018.05.25. Életbe lép az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete

2018.05.23. Zuckerberg: nem tettünk meg mindent a visszaélések megelőzése érdekében

2018.04.19. EP-képviselők : Zuckerbergnek meg kell jelennie az Európai Parlamentben

Reklámok

Svájc elveheti a kereskedelmi bankok pénzteremtési jogát

Vasárnap népszavazást tartanak Svájcban arról, hogy megtiltsák-e a kereskedelmi bankok számára, hogy pénzt hozzanak létre.

Ha a radikális javaslatról szóló referendumon az igenek győznek, az az ország bankrendszerének teljes szétcincálását és az úgynevezett Vollgeld kezdeményezésen alapuló „szuverén pénz” bevezetését jelentené.

A javaslat valószínűleg túlságosan radikális ahhoz, hogy sok esély legyen a sikerre. Mégis, ez nagy kár, lévén a szuverén pénz ötlete gyakorlati szempontból nem egy őrült dolog. Svájc tehát szívességet tenne a világnak azzal, ha esélyt adna a kezdeményezésnek.

A pénz gazdasági hatásáról újra és újra parázs viták folynak. A Vollgeld, a Chicago-terv, a korlátozott célú banki szolgáltatások – mind ugyanannak az alapötletnek más és más változatai, amelyek abból a tényből indulnak ki, hogy egy hagyományos pénzügyi rendszerben a bankok képesek pénzt létrehozni.

Hogy lehet ez? Leginkább úgy, hogy a kereskedelmi bankpénzt a kereskedelmi pénzintézetek teremtik. Ez úgy történik, hogy ezek a bankok nem csupán a jegybank által létrehozott pénzmennyiséget közvetítik a hitelfelvevők és a megtakarítók között, hanem betétjeik sokszorosát adhatják ki hitel formájában, ezáltal pedig új pénzt teremtenek. Amikor ugyanis egy kereskedelmi bank kölcsönt nyújt valakinek, akkor az illető számláján megjelenő összeg növeli az intézmény pénzállományát. A kint lévő hitelek pedig betétként ismét megjelennek a bankrendszerben, így minden egyes hitelkihelyezéssel egyben új betétet is létrehoznak, ezáltal pedig friss pénzt teremtenek, amit aztán kölcsönként újra odaadhatnak valakinek.

A Vollgeld célja pedig éppen ennek az ördögi körnek a felszámolása azáltal, hogy kizárólag a központi bank és a kormány kezébe helyezné a pénzteremtés jogát, a kereskedelmi pénzintézeteket pedig lefokozná egyszerű számlavezető intézményekké.

Mit jelentene ez a gyakorlatban? A bankok nem tudnák kiutalni a lekötött betétekből származó bevételt, ehelyett egyenlő mennyiségű tartalékot kellene tartaniuk a központi banknál. A hitelezést más intézmények intéznék, amelyek más forrásokból jutnának pénzhez, például részvénykibocsátásból. A hitelek így nem hoznának létre pénzt.

Egy hagyományos pénzügyi rendszerben megfigyelhető egy alapvető rossz párosítás: állítólagos biztonságos betéteket használnak a kockázatos hitelek finanszírozására – és ha egy hitel egyre rosszabbul teljesít, akkor a kormánynak kell közbelépnie és megoldania a helyzetet.

Egy szuverén pénzrendszerben ezzel szemben a betétek biztonságban vannak, mert tartalékokkal támogatják egymást, a kockázatos hiteleket pedig kifejezetten kockázatos passzívákkal finanszírozzák. Ha a hitelek rosszul teljesítenek, a támogató befektetőktől (például a részvénytulajdonosoktól) elvárják, hogy „elszenvedjék” a veszteséget.

Mindennek a tetejében, a pénz és a hitel éles szétválasztása számos előnnyel bírhat. Először is, a betéteket teljes mértékben támogatnák, ezért nem lenne szükség betétbiztosításra, és így meg lehetne szüntetni a kockázatvállaláshoz kapott támogatást. A fellendülési és visszaesési hitelciklusokat (elméletileg) anélkül lehetne csillapítani, hogy elfojtanák a hitelkínálatot. Ahogy pedig a gazdaság kibővülne, a kormány kibocsáthatna új pénzeket az árukért és szolgáltatásokért cserébe, vagy esetleg küldhetne csekkeket a polgároknak. Az ország költségvetési helyzete ezáltal erősebb lenne, így végül csökkenthetnék az adókat.

Anélkül, hogy belemennénk a dolog technikai részébe, ez alapján feltételezhetjük, hogy a pénzügyi rendszer reformja kevesebb adóssághoz, alacsonyabb kamatlábakhoz, valamint gyorsabb növekedéshez vezetne, és a jegybank anélkül tűzhetné ki céljául a nulla inflációt, hogy aggódnia kellene a „zéró alsó korlát” miatt.

Ez mind nagyon jól hangzik, nemde? Akkor mi a csapda? Ez a terv lényegében rendkívüli kockázatvállalási hajlandóságot kíván meg a döntéshozóktól. Egy olyan radikális szerkezetváltás, mint ez, drasztikusan szétzilálna egy olyan iparágat, amely – minden hibája ellenére – a modern gazdaság alapvető és mélyen integrált része. A nem kívánt következmények így beláthatatlanok.

Forrás: kitekinto.hu / Bloomberg

Afrikában is készülődnek a dollárt jüanra cserélni

Egyre több afrikai ország készül arra, hogy a dollár helyett a kínai valutát, a jüant használja nemzetközi kereskedelmében.

Nem véletlen: Kína számos ilyen országnak a legfontosabb kereskedelmi partnere.

A német nyelvű Contra Magazin hírportál arról számol be, hogy Caleb Fundanga, a Kelet- és Dél-Afrikai Makroökonómiai Intézet pénzügyi szakértője elmondta, tekintettel Kínának növekvő befolyására az afrikai országok gazdaságára és kereskedelmére, több kelet- és dél-afrikai országban egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy a kínai valutára, a jüanra álljanak át az amerikai dollár helyett.

Ezen intézetnek a hét végén tartott konferenciáján pénzügyi szakértők megegyeztek abban, hogy a jüant tartalékvalutaként fogják használni.

A konferencián 14 afrikai ország képviselői vettek részt.

A fórumon elmondták, hogy ez a lépés teljesen természetes, hiszen több üzletet bonyolítanak le Kínával, mint bármely más országgal és a jüan, sőt az eurónak a használata a dollár helyett számukra előnyt jelent.

Forrás: lovasistvan.hu / contra-magazin.com