A Roosevelt Institute tanulmányt publikált az alapjövedelemről

A balra hajló Roosevelt Institute havi ezer dollárt rakott minden amerikai felnőtt zsebébe, modelljükben az állampolgárok ennek ellenére tovább dolgoztak.

Nyolc év alatt 12,6 és 13,1 százalék közötti mértékben nőne az amerikai gazdaság, ha minden felnőtt 12 ezer dollárt kapna évente alapjövedelemként – állítja a Roosevelt Institute tanulmánya. Ennyi idő után kezdene alábbhagyni a program jótékony hatása, mely a nyolc év alatt 2,5 billió dollárt termelne a Kongresszusi Költségvetési Hivatal (Congressional Budget Office) becslése alapján.

A dolgozat három alternatívával számolt – idézi fel a World Economic Forum és a Business Insider közös cikke. A legnagyobb kifizetés szerint 1000 dollárt kapna havonta minden felnőtt, a másik verzióban 500-at, a harmadik elképzelés szerint a gyermekek kapnának 250 dollárt havonta. „Mindhárom terv értelmében az általános alapjövedelem (universal basic income, UBI) államadósság terhére történő bevezetése növelné a gazdaságot” – írja a tanulmány összefoglalója.

Pénzköltő embereket vizionálnak

A kutatók azzal számoltak, hogy az általános alapjövedelem megoldja a kereslet problémáját a gazdaságban, magyarán a pénzüket költő emberek hiányát. „Alapvetően minél nagyobb az UBI értéke, annál nagyobb az összeadott kereslet, ami által a nagyobb lesz a gazdaság” – írják.

Az elemzés úgy számolt, hogy az emberek ugyanúgy tovább dolgoznak az alapjövedelem bevezetése után, mintha az nem is lenne. Habár az UBI nem elég a megélhetéshez, a kételkedők szerint a teljes munkaidőben dolgozók száma visszaesne hatására.

Az eddigi felmérések szerint a fenti állítás nem feltétlenül igazolódik be, ám ezeket a tanulmányokat fejlődő országokban végezték, mely eredményeket nem feltétlenül lehet gazdagabb és népesebb országokra is rávetíteni. Mindenesetre az Egyesült Államokban folyó alapjövedelem-kísérletek eddig azt mutatták, hogy a foglalkoztatási adatok nem változtak szignifikánsan. Más közgazdasági elméletek ugyanakkor arra világítanak rá, hogy a különféle költségek megugranának az UBI bevezetésével, például az ingatlanhitelek kamatai.

A cikk felidézi, hogy több kísérlet is folyik világszerte, az eddigi legnagyobb a közeljövőben indul Kenyában és 6000 ember részvételével fog zajlani, akik 12 évig fognak havi alapjövedelmet kapni.

Ugyanakkor amíg az adatok meg nem érkeznek meg, addig a közgazdászok csak spekulálni tudnak, hogy az alapjövedelem milyen változásokat hozhat – zárul az írás.

Forrás: kitekinto.hu / Roosevelt Institute / World Economic Forum

Kapcsolódó híreink:

2017.06.24. Kevesebb stressz, nagyobb hatékonyság – ezek az alapjövedelem eddigi hatásai Finnországban

2017.02.21. Elon Musk: az automatizálás hamarosan szükségessé fog tenni egy alapjövedelmet

2017.01.23. Mi lenne, ha puszta létünkért kapnánk fizetést?

Reklámok

Problémák Németországban az elektromos autók gyártásával

Minden politikai beharangozás ellenére Németország még messze van attól, hogy felvirágozzék a villanyautók gyártása és az is meglehet, hogy a német autógyártóknak nincs a legjobb jövőbeni „kártyájuk” az e piacon történő sikeres jelenlétre.

Ugyanis árammal hajtott autók gyártásához a cégeknek nem olyan nyersanyagokra van szükségük, mint eddig. Szükségük van viszont lítiumra, kobaltra, mangánra, grafitra, stb. De ezek a nyersanyagok szűkében vannak kínálati oldalon.

Németországban ezek a nyersanyagok nincsenek, és azon országok, amelyek ezeket tudnák exportálni, nem számítanak biztonságos szállítóknak, mint a Demokratikus Kongói Köztársaság, amely a világ egyik legszegényebb országa, instabil politikai helyzettel és ahol gyerekmunkát alkalmaznak, miközben hatalmas a korrupció, a folyók és tavak mérgezettek, az emberek betegek, az erdőket kivágták, hogy helyet csináljanak elsősorban a kobalt bányászatának. Innen származik a világ kobalttermelésének hatvan százaléka.

Az iparban ezért nyersanyag szűkéről beszélnek. Az elektromos autók iránti kereslet meghaladja a gyártási kapacitást.

Forrás: lovasistvan.hu / zeit.de

Kapcsolódó híreink:

2017.11.20. Jön az elektromos VW Bogár?

2017.11.16. Jövőre indul az elektromotorok gyártása a győri Audiban

2017.11.10. Nyereséges és globális elektromosautó-gyárrá alakul az Opel a tervek szerint

Az ENSZ 2000-ben már hivatalosan tervbe vette a „lakosságpótlást” migránsokkal

Az Epoch Times roppant kínos dokumentumra hívja fel a figyelmet. Ez pedig az, amelyben a világszervezet már 2000-ben azt javasolja, hogy migrációval tartsák fenn Európa csökkenő és öregedő népességét.

A dokumentum neve. „Állomány fenntartási migráció: megoldás a csökkenő és öregedő lakosságnak?

Egy évvel később az ENSZ tovább lépett és „Népességpótlást” javasolt.

Ebben az olvasható, hogy a gazdasági erő fenntartása céljából 2015-től 2035-ig évente 2 millió migránst kell Németországnak befogadnia.

Európa „megőszülése” 2015 végén Dimitrisz Avramopuloszt, az EU migrációs biztosát is foglalkoztatta. Akkor azt mondta, hogy az elkövetkező két évtizedben több mint 70 millió migránsra lesz szükség a kontinens „megőszülése” elkerülésére.

Őt nagyon felbőszítette, hogy egyes uniós országok ennek ellenállnak és azt mondta, az Európa felé tartó migrációnak semmi nem állhat az útjába.

Azt is szóba hozták, hogy új szabályozásokkal kell a tagországokat migránsok befogadására kötelezni. Büntetésből pedig meg kell tagadni uniós támogatásukat.

A cikk bemutatja azt is, hogy milyen esetekben támogatnák anyagilag az egyes tagországokat, ha azokban kizárólag az uniós program szerint történik a migránsok befogadása.

A befogadási kritériumok közül az utolsó ez: „Súlyos társadalmi-gazdasági (szocio-ökonómiai) helyzetben lévő személyek”.

Forrás: lovasistvan.hu / epochtimes.de

Német tudósok és beépült kémek is segítették a szovjet atombomba megszületését

Hetven éve, 1947. november 6-án jelentette be a moszkvai városi tanács ünnepi ülésén Molotov szovjet külügyminiszter, hogy a Szovjetunió ismeri az atombomba titkát, véget ért a két évig tartó amerikai atommonopólium.

A szovjet forradalom harmincadik évfordulójának előestéjén tett nyilatkozatnak Nyugaton nem sok hitelt adtak, egészen addig, amíg 1949. augusztus 29-én végre nem hajtották az első sikeres szovjet atomrobbantást.

A bolsevikok már közvetlenül hatalomra jutásuk után, 1918-ban rádiumkutató-intézetet hoztak létre Leningrádban, amelynek vezetője a világhírű fizikus Abraham Joffe lett. Itt kezdte pályafutását 1925-ben az akkor még csak 22 éves Igor Kurcsatov, aki idővel a szovjet atomkutatás vezéralakja lett. Kurcsatov egyik első szovjet tudósként kezdett atomfizikával foglalkozni, ő felügyelte az első szovjet ciklotron (részecskegyorsító) építését is. A szovjet tudósokat már az 1930-as években foglalkoztatta a nukleáris láncreakció lehetősége, amelyet 1932-ben Szilárd Leó vetett fel, és a német Otto Hahn valósított meg először hat évvel később.

1940-ben előterjesztést is készítettek esetleges katonai felhasználásáról, de ezt elfektették, egy évvel később a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. Egy neves szovjet fizikus, Georgij Fjodorov 1942-ben a láncreakcióval kapcsolatos amerikai, angol és német közlemények elmaradásából arra következtetett, hogy ezek a hatalmak „szuperfegyveren” dolgoznak, amit szigorúan titkos levélben Sztálinnak is megírt.

A mindig gyanakvó generalisszimuszt elgondolkodtatta a dolog, ezért elrendelte a szovjet nukleáris program beindítását, vezetésével Kurcsatovot bízták meg. Ő kíméletlen tempót diktált magának, de munkatársainak is, ezért nevezték el „generálisnak”. (Kurcsatov a munka kezdetén megfogadta, hogy nem borotválkozik, amíg sikerrel nem jár. Excentrikus arcszőrzetét később is megtartotta, ezért „szakállnak” is nevezték munkatársai.)

Intézeteket szerveztek, kiépítették az ipari bázist, a program azonban igazán csak azután gyorsult fel, hogy az amerikaiak 1945 augusztusában ledobták az atombombát Hirosimára és Nagaszakira. A program felügyelete ekkor közvetlenül a kommunista párt legszűkebb vezető testületéhez, a Politikai Bizottsághoz került. A munkába bevonták a Vörös Hadsereg által a megszállt Németországból „importált” tudósokat, s a hírszerzés is értékes információkat szállított az amerikai Manhattan-tervről.

Ennek forrásai részben a beépített ügynökök voltak, részben pedig tudósok, akik anyagi indíttatásból vagy lelkiismereti okokból osztották meg ismereteiket a szovjetekkel. Az amerikaiak atommonopóliumuk elvesztése után persze lázasan keresték a felelőst, akiket az 1953-ban kémkedésért kivégzett Rosenberg házaspárban találtak meg. A vádak igazát a mai napig sem sikerült tisztázni, de az biztos, hogy valaki más is adott át információkat, miként az is, hogy Kurcsatovék e segítség nélkül is sikerrel jártak volna, de munkájuk jelentősen lerövidült.

Számos logisztikai problémát kellett leküzdeniük, kezdetben a németektől lefoglalt uránércet használták, de 1946 tavaszára már 45 tonna urán és 450 tonna különlegesen tiszta grafit állt rendelkezésükre. Októberben üzembe helyezték az első atomreaktort, s szenteste elvégezték az első kísérletet szabályozott láncreakcióval. Kurcsatov csapatának 1947-ben két különböző módszerrel sikerült egészen kis mennyiségű, hasadóanyagként használható 239-es plutóniumot előállítania.

Az első szovjet atombombát 1946-ban kezdték építeni, működési elve megegyezett a Hirosimára ledobott amerikai fegyverével. Az Első Villám fedőnevű (az amerikai hírszerzés által Sztálinra utalva Joe bácsiként emlegetett) 22 kilotonnás bombát elkészülte után a legnagyobb titokban szállították Szemipalatyinszkba, és 1949. augusztus 29-én robbantották fel.

A korabeli legenda szerint a bombán dolgozó tudósok elismerését az esetleges kudarc esetén kiszabott büntetéseknek megfelelően osztották szét: akiket kivégeztek volna, azok a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, akik „csak” börtönbüntetést kaptak volna, azok a kisebb presztízsű Lenin-rendet vehették volna át.

Forrás: mult-kor.hu / MTI

Kapcsolódó híreink:

2017.08.18. Nem az atombomba kényszerítette térdre Japánt a II. Világháborúban

2017.07.07. Szépséghibás megállapodás született az atomfegyverek betiltásáról

2016.03.12. A NATO az atomháború szélére sodorja Európát

 

Gordon Brown: Washington szándékosan félrevezette Londont

Gordon Brown volt brit miniszterelnök szerint a 2003-ban megvívott iraki háború előtt az amerikai hírszerzésnek is komoly kétségei voltak afelől, hogy Szaddám Huszein akkori iraki diktátor rezsimjének voltak-e tömegpusztító fegyverei, de e kétségeit nem osztotta meg Londonnal.

Brown, aki Tony Blair munkáspárti kormányának pénzügyminisztere volt az iraki invázió idején, kedden megjelenő önéletrajzi könyvében – amelyből a brit sajtó már vasárnap előzetes részleteket idézett – felfedi: Donald Rumsfeld akkori amerikai védelmi miniszter utasítására a háború előtt készült egy hírszerzési tanulmány, amely szerint az amerikai szakszolgálatoknak annak idején nem volt tudomásuk biológiai és vegyi fegyverek előállítására, tesztelésére vagy tárolására alkalmas iraki hadiipari létesítményekről.

A Brown által idézett korabeli jelentés szerint az amerikai hírszerzésnek nem voltak megbízható értesülései arról sem, hogy Irakban folyik-e nukleáris fejlesztési program – az erről szóló hírszerzési adatok 90 százalékát a jelentés “pontatlannak” nevezte -, a szolgálatok ugyanakkor jelezték Rumsfeldnek kételyeiket azzal kapcsolatban, hogy Irak képes-e nagy hatótávolságú rakéták gyártására.

Az egykori brit pénzügyminiszter – aki 2007-től három éven át az ország miniszterelnöke volt – My Life, Our Times című önéletrajzi írásában “elképesztőnek” nevezi, hogy Washington ezt a jelentést nem osztotta meg a brit kormánnyal.

Gordon Brown szerint ez felért London szándékos félrevezetésével.

Brown megállapítja könyvében, hogy Iraknak nem voltak bevethető vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyverei, és nem voltak tervei sem az ellene felvonult nemzetközi hadikoalíció tagjainak megtámadására. Brown szerint így nem teljesültek az “igazságos háború” kritériumai sem: nem az invázió volt az iraki válság megoldásának lehetséges legvégső eszköze, és a csaknem másfél évtizeddel ezelőtti katonai beavatkozást – amelyben 179 brit katona vesztette életét – nem lehet “arányos válaszlépésnek” sem tekinteni.

Ugyanerre a következtetésre jutott az iraki háborúról tavaly júliusban közzétett brit szakértői jelentés is, amely az egyetemes brit politikatörténet legnagyobb feltáró jellegű vizsgálatának eredményeként született.

A hétévi munkával összeállított, tizenkét kötetből álló, 2,6 millió szavas jelentés leszögezte, hogy az invázió kezdetének idején nem a katonai beavatkozás volt a végső lehetőség az iraki válság rendezésére, és Szaddám Huszein rezsimje akkor már nem jelentett közvetlen fenyegetést a külvilágra. A tanulmány megállapítása szerint Nagy-Britannia úgy csatlakozott az iraki hadműveletekhez, hogy lett volna még lehetőség az akkori iraki rezsim fegyverzetének békés leszerelésére.

A független vizsgálóbizottságnak nem volt feladata a háború törvényes mivoltának vizsgálata, de a jelentés annyit leszögezett, hogy “távolról sem volt kielégítő” az a mód, ahogy annak idején Tony Blair kormánya törvényesnek minősítette Nagy-Britannia csatlakozását az Egyesült Államok vezette katonai beavatkozáshoz.

A vizsgálat egyértelműen feltárta azt is, hogy Nagy-Britannia hibás hírszerzési adatok és értékelések alapján csatlakozott az iraki háborúhoz.

Tony Blair, aki 2007-ben – jórészt az iraki háború szította belpolitikai feszültségek miatt – távozott a brit politikai életből, a vizsgálati jelentés közzétételének napján elismerte, hogy a korabeli hírszerzési értékelések hibásak voltak, és elnézést kért az iraki háborúban meghalt 179 brit katona, valamint a vizsgálóbizottság becslése szerint “legalább 150 ezer, de valószínűsíthetően ennél is sokkal több” iraki áldozat hozzátartozóitól.

Forrás: MTI / independent.co.uk

Kapcsolódó híreink:

2017.08.19. Bocsánatot kért a brit védelmi miniszter Irakban elesett brit katonák családjától

2016.07.07. Irakban lettek volna békés rendezési lehetőségek a háború előtt