Nagy Kaliber

Október 7-én a Kaszpi-tengeri orosz flotilla egyetlen rakétasortüze is elég volt ahhoz, hogy frappáns bizonyítékot szolgáltasson az Egyesült Államok által évtizedek óta űzött „ágyúnaszád-diplomácia” korlátaira. Élvezzük hát ki a helyzet sajátos sármját. Az Irán és Irak fölött átrepülő 24 darab Kaliber típusú robotrepülőgép szíriai területen csapódott be, és a jellemző módon név nélkül nyilatkozó Pentagon-források állításával ellentétben valamennyi célba talált, mégpedig 1500 kilométerre Oroszország határától, noha az amerikai szakértők úgy vélték, hogy ezeknek a „házi” használatú orosz rakétáknak maximum 500 kilométeres a hatótávolságuk.

orosz_kaliberOroszország első számú riválisa mindeddig abban a tévhitben ringatta magát, hogy nemcsak a Kaszpi-tengeri, hanem a fekete- és a balti-tengeri orosz flotta is kizárólag partvédelmi célokra alkalmas. Csak az északi-tengeri és a csendes-óceáni orosz flottáról gondolta azt, hogy komoly konfliktus esetén valóságos veszélyt jelenthetnek rá nézve. Éppen ezért gyakorlatilag sérthetetlennek képzelte repülőgép-anyahajóit. Az amerikai stratégiai számítások szerint egyetlen ilyen harci eszköz megsemmisítéséhez legalább száz rakétára lenne szüksége az orosz haditengerészetnek, vagyis gyakorlatilag az egyesített északi-tengeri és csendes-óceáni flotta összes hajójának a teljes tűzerejére.

_85957928_russia2_syria_caspian_sea_624Washingtonban mindeddig naivan azt hitték vagy inkább remélték, hogy a két orosz nyílt tengeri flotta egyenként a legrosszabb esetben is legfeljebb csak egyetlen amerikai repülőgép-anyahajóban képes (akár jelentősebb) kárt okozni, gyakorlatilag a saját támadóerejük megsemmisülése árán, és utána már semmi sem fenyegetné az USA tengerek fölötti egyeduralmát. Most azonban kiderült, hogy még a viszonylag kis méretű orosz hadihajók lőtávolsága is jóval több, mint 1500 kilométer (valószínűleg legalább 4000). Így a kaszpi- és a fekete-tengeri orosz flották anélkül képesek csapást mérni bármely célpontra a Földközi-tenger keleti medencéjében és a Perzsa-öbölben, a balti-tengeri flotta pedig az Északi-tengeren és akár a La Manche-csatornán, hogy elhagynák a parti vizeket. Mivel az északi-tengeri orosz flotta képes az északi Atlanti-óceán ellenőrzésére az ellenség lőtávolságán kívül, a csendes-óceáni flotta pedig képes megsemmisíteni mindent, ami a Hawaii-szigetektől északra mozog a Csendes-óceánon, az Egyesült Államok haditengerészete nem tudja elhárítani a veszélyt az eurázsiai kontinens partjain. Miután bebizonyosodott, hogy az orosz parti vizek legjelentéktelenebb hajójáról is leadhatnak pusztító rakétasorozatot, az amerikai tengerészek már csak közvetlen közelből fogják észlelni ezeket a rakétákat, hacsak nem a becsapódáskor, és így esélyük sem lesz a védő intézkedések megtételére. Hirtelen kiderült tehát, hogy az elképzeltnél sokkal kevesebb rakéta sortüze is megsemmisíthet egy repülőgép-hordozót, és ehhez többé nincs szükség az ellencsapás közvetlen kockázatának kitett nagy hajók bevetésére.

Mi is történt valójában? Egészen október hetedikéig Washington úgy vélte, hogy Oroszország egyáltalán nem képes ténylegesen szembeszállni az Egyesült Államok fegyveres akcióival atomfegyverek bevetése nélkül, és éppen ez volt a nemzetközi politikában tanúsított amerikai arrogancia alapja. Az amerikaiak sohasem palástolták, hogy erőt alkalmaznak, amikor csak akarnak. Egyszerűen csak azért, mert konvencionális fegyverekkel senki sem volt képes szembeszállni velük, és Oroszország bizonyára nem fog atomháborút kirobbantani Irak, Szíria, de még Ukrajna miatt sem. Mint egy nagyszájú kamasz, aki meg van róla győződve, hogy ő a legerősebb a bandájában, az amerikaiak teljes nyugalommal keveredtek konfliktusba az „utánozz, ha tudsz” elvét követve, teljesen biztosra véve, hogy senki nem tudja. Hirtelen aztán rádöbbentek, hogy valaki mégis tudja. Tudniillik Oroszország.

syria_caspianMost aztán érthető a zavarodottságuk, hiszen az egész külpolitikájukat arra alapozták, hogy a kritikus pillanatban erőt alkalmazhatnak, viszonylag büntetlenül. Ez az illúzió most elenyészett. Ráadásul az orosz haditengerészet lehetőségeit az orosz légierő potenciáljára kivetítve a Pentagon tábornokai azzal a számukra fölöttébb lesújtó konklúzióval szembesültek, hogy Oroszország képes anélkül is rakétacsapást mérni az USA területére, hogy repülőgépei elhagynák a saját légterüket. Történelme során először Amerika védtelennek érezheti magát hagyományos fegyverekkel szemben is. De ami a legsajnálatosabb számára, az nem az a tény, hogy Oroszország megvédheti a területét és eurázsiai szövetségeseit az amerikai haditengerészettől, amely immáron értelmetlen, ám annál költségesebb teherré vált az amerikai adófizetők számára (valójában katonai-politikai érvként likvidálták). Még csak nem is az, hogy Oroszország adott esetben csapást mérhet az USA területére konvencionális fegyverekkel biztonságos távolságból (ahogyan az USA például Irakra).

kaszpiAz a legkellemetlenebb, hogy minderre az Egyesült Államok vazallusai is rájöttek, márpedig sokan közülük eddig is csak azért voltak hűségesek a világ seriffjéhez, mert féltek a katonai erejétől, amelytől – eddig úgy gondolták – senki sem tudná megvédeni őket. Október 7-én azonban Oroszország megmutatta, hogy ő képes rá, és ezzel radikális katonai-politikai paradigmaváltást idézett elő. Persze az USA csatlósai nem fognak hirtelen dezertálni, egyik napról a másikra, de ezentúl már nehezebb lesz őket pórázon tartani, mert van választási lehetőségük: van valaki, akiért elhagyhatják eddigi hűbérurukat. Washingtonnak alkudoznia kell velük, és meg kell győznie őket. Ehhez pedig egyáltalán nincs hozzászokva, hiszen eddig semmi sem kényszerítette arra, hogy hűségükért cserébe hízelegjen nekik, vagy akár csak tekintettel legyen az ő érdekeikre is. Egyébként az érvrendszere is annyira „minimalista”, mintha csak egy hollywoodi film forgatókönyvéből kölcsönözte volna.
Obama szerint az Egyesült Államok a legjobb, mert az Egyesült Államok a legjobb, és mindenki tartozik neki, mert mindenki tartozik neki. Október 7-ig ez nyomós érvnek számított a nemzetközi politikában. Immár nem több, mint egy illető magánvéleménye.

Forrás: www.demokrata.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.10.12. Obama nem akar komolyabban változtatni Szíria-politikáján

2015.10.10. Szakadás történt a NATO szervezetében

2015.10.03. Obama: Szíria nem lesz áttételes háború színtere

Reklámok

Putyin a jövő háborúját vívja

Az ukrán és újabban a szíriai hadszíntéren is újfajta frontot nyitott az orosz hadsereg. Ugyan az elektronikus hadviselés koncepciója nem tegnap született, de a korábban sosem látott szintre fejlesztett orosz haditechnika még az Egyesült Államokat is felkészületlenül érte.

putyinAz elektronikus hadviselés (Electronic Warfare – EW) az elektromágneses spektrum dominanciájáért folytatott harcot jelenti. A fejlett EW-eszközök segítségével blokkolni lehet az ellenség kommunikációját, lekapcsolni elektronikus eszközeit, megvakítani a radarjait, és még számos egyéb módon összezavarni és sebezhetővé tenni az egységeit.

Az orosz Krasukha-4 az egyik legfejlettebb ilyen eszköz a világon. Elsősorban ellenséges drónok és légtérellenőrző gépek megvakítására és kisütésére találták ki, de alacsonyan keringő műholdakat és földi radarállomásokat is lehet vele zavarni, sőt radarvezérlésű rakétákat is képes eltéríteni. Moszkva a 300 kilométeres hatósugarú Krashukát Ukrajnában és Szíriában is bevetette, elsöprő sikerrel.

„Az oroszok megmutatták, hogy az ukrán hadsereg lényegében teljes kommunikációját képesek gond nélkül lekapcsolni” – mondta Hodges altábornagy, az amerikai erők európai parancsnoka a Defence News-nak.

krasukha-4UKRAJNA JÓ LECKE AMERIKÁNAK

Hodges szerint az ukrán egységek kiképzésekor az amerikaiak is sokat tanulhatnak a fronton harcolóktól. Az Egyesült Államok katonái ugyanis évtizedek óta nem harcoltak olyan környezetben, ahol ne élvezhették volna a fejlett kommunikációs rendszerek előnyeit – az ukrán erőknek azonban meg kellett tanulniuk blokkolt rádiókkal és radarokkal háborúzniuk.

Ugyan az Egyesült Államok is rendelkezik külön EW-hadosztállyal, az lényegesen kisebb, mint az oroszoké – alig több, mint 800 fő a mintegy 450 ezres hadseregben –, és a Közel-Keleten vívott, aszimmetrikus harcokhoz alkalmazkodott. Emiatt az amerikai EW-eszközök inkább védelmi és megfigyelési célokat látnak el, például távirányítású robbanóeszközök jelét blokkolják, így védve a fontos konvojokat.

„A jövő háborúját Ukrajnában vívják” – mondta Konstantin Liesnik, a hadügyminisztérium tanácsadója. „Az itteni tapasztalatokból az USA is megtanulhatja, hogy néz ki a 21. századi hadszíntér”.

Így marad védtelen a szuper-haderő

Gregory Griffin alezredes, az amerikai hadsereg elektronikus hadviselésért felelős divíziójának a parancsnoka szerint már az Egyesült Államok is dolgozik az oroszokéhoz hasonló, kimondottan offenzív EW-fegyverrendszer kifejlesztésén. Az MFEW (Multifunctional Electronic Warfare) azonban csak 2027-re várható, hogy teljes egészében bevethetővé váljon.

boeing-e3-sentryLaurie Buckhout, a divízió korábbi parancsnoka szerint az USA blokkoló képessége talán tizede az oroszokénak. „Nagyon jól tudunk hallgatózni, de borzasztó védtelenek vagyunk a hálózatunkat érő támadásokkal szemben”. Az amerikaik főleg a frekvenciák közötti véletlenszerű ugrálással képesek védekezni a blokkolás ellen.

A radarok megvakításával az orosz technika képes megakadályozni, hogy az ellenség válaszolhasson például egy tüzérségi támadásra, így az orosz egységek retorzió nélkül tüzelhetnek. Az ukrán félnek a légvédelmi és rakétaelhárító képességeit is drasztikusan csökkentették a Krashukák, hiszen így nem láthatták még a beérkező rakétákat sem. „Ha nem látod a feléd jövő lövedékeket, akkor az ellentámadást sem tudod koordinálni” – mondja Buckhout.

A Krashukák ráadásul lényegében mozgó légtérzárat tudnak létrehozni, hiszen képesek a hatókörükbe kerülő repülők fedélzeti elektronikáját tönkretenni. Emellett az ellenfél által kijelölt légtérzárat is semlegesíteni tudják, mivel a Krashuka által árnyékolt zónában nincs mivel leszedni a tilosban járó gépeket. Igor Sutyagin, a Royal United Services Institute nevű londoni székhelyű thinktank kutatója szerint Putyin így tudta megakadályozni az Ukrajna fölötti légtérzárat, és tarthatta meg a térségben a légi fölényét.

Az EW-hadviselés tökéletesen kapóra jön a nemzetközi reflektorfényben levő Putyinnak, hiszen amellett, hogy rendkívül hatékony módszer, a külvilág számára láthatatlan, és nem tűnik túl agresszívnak sem.

Homokot szórni a NATO szemébe Szíriában

Egy október eleji felvételen azonban Szíriában is feltűnt egy Krashuka-4 – a visszatérő orosz vadászgépeket bemutató propagandavideó 6. másodpercnél látszik a háttérben. Míg az eszközzel hatékonyan tudják blokkolni az Iszlám Állam kommunikációját, a NATO erők vizslató tekintete elől is el tudják rejteni a hadmozdulataikat.

Mivel Moszkva a hivatalos kommunikációja ellenére elsősorban nem az Iszlám Állam állásait támadja, hanem a Aszad-rezsim megdöntésén fáradozó felkelőket – akik közül sokakat az Egyesült Államok vezette koalíció közvetlenül is támogat –, fontos számára, hogy bizonyos lépései rejtve maradjanak.

„Hogy ne lehessen kémkedni utánuk, az oroszok elvakítják és megsüketítik a NATO felderítő-hírszerző rendszereit. A hadműveleteik miatt így nem vonhatók később felelősségre” – mondta David Stupples, a londoni City Unversity EW-szakértője az International Business Timesnak.

krasuha-2Stupples szerint ugyanakkor az USA már csak azért sem szeretné lekapcsoltatni az orosz zavarórendszereket, mert azzal tovább feszülne az ellentét a két szuperhatalom között, illetve Moszkva erősen támaszkodik a Krashukákra a latakiai bázisának védelmében.

Forrás: vs.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.10.21. Így vesztette el Obama a szíriai háborút

2015.10.15. Ismertették az orosz légierő által támadott terrorszervezetek listáját

2015.10.12. Bejön Putyin számítása – vereségtől tartanak ellenfelei

2015.10.10. Szakadás történt a NATO szervezetében

2015.10.07. Lavrov szerint nem létezik a szír ellenzék

2015.10.06. Washington a terroristákat védi a GPS-adatok manipulálásával

2015.10. Az Iszlám Állam alapjait rengette meg az orosz légierő beavatkozása

A rendszerváltás titkai

Az Antall-kormány 1990. október 25-én, csütörtökön este ~65 százalékos benzináremelést jelentett be, mely következtében 56 forintra emelkedett a normálbenzin ára literenként. Az áremelést az öbölháború miatti olajár-növekedés és a szovjet olajszállítás akadozása okozta. A kormány ezzel az intézkedéssel próbálta elrettenteni az embereket a nagymértékű felvásárlástól, mivel az országnak csak 3-4 napra volt elég olajtartaléka.

AntallDr. Ilkei Csaba volt országgyűlési képviselő “Vesztegzár a Fehér Házban: a taxisblokád és a rendszerváltás titkai” című írásában így ír az eseményekről:

“A 65 százalékos áremelésről szóló előterjesztést október 21-én, vasárnap késő este a kormányülés 7. napirendi pontjaként tárgyalták a miniszterek. Már fáradtan és kellő gondosság, előrelátás nélkül a javasolt két variáció közül a szigorúbbat szavazták meg, azzal a felkiáltójellel, hogy a döntést az árváltozás időpontjáig – az eredeti terv szerint – október 26. éjfélig titokban kell tartani.
A döntés híre azonban kiszivárgott. A TV Híradó már 24-én interjút kért az ipari és kereskedelmi minisztertől, másnap pedig tucatnyi újságíró érdeklődött: szerepel-e a kormányülés napirendjén az üzemanyag árának emelése. A hivatalos válasz másnap formálisan igaz volt („A mai kormányülés napirendjén nem szerepel a benzináremelés ügye!”), hiszen már négy nappal korábban elhatározták azt, ám amikor délután nem a kormány valamely tagja, hanem az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivője, Kardos Antalné mégis bejelentette az új árakat (melyekbe jelentős forgalmi adót és útadót is beépítettek), elszabadultak az indulatok:
becsaptak mindenkit, az országnak hazug kormánya van!”

“A spontán harag egy ország, a civil társadalom csalódottságát fejezte ki egyetlen esemény kapcsán az elmaradt rendszerváltás és tavaszi nagytakarítás miatt; a kormány sorozatos megalkuvásai nyomán hamar elszállt azok illúziója, akik a visszakapott szabadságjogokkal együtt nyugati életszínvonalat reméltek a globális világ megértésével és támogatásával, a gazdag, fejlett demokráciájú európai nemzetek szolidaritásával, türelmével, együttműködésével.

blokadSokkal többen és sokkal több joggal voltak személyes érintettjei a csalódásnak, mint a taxisok, akiknek többségéről azért köztudott volt, hogy minden hájjal megkenve élvezték a szabad vállalkozói pálya törvényes és kiskapus előnyeit, jó részük már régóta az olajszőkítés olcsó végtermékével, gázolajjal (fűtőolajjal) járt, ahogy erről idejekorán beszámolt és hányta a borsót a falra az MDF százhalombattai vegyészmérnöke, a petrolkémiai szakmérnök: Szűcs István képviselőtársunk, az MDF Országos Választmányának ügyvivője, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium későbbi helyettes energetikai államtitkára.”

A visszaemlékezések legfontosabb része azonban az október 28-i események leírása:

“Indulatos veszekedésre érkezem a Fehér Ház tanácskozó termébe a folytatódó frakcióülésre. Csurka Pista négyszemközt, de mások füle hallatára bírálja Rabár Ferenc pénzügyminisztert az általa hibásnak tartott pénzügyi lépésekért és fenyegetően kérdőre vonja: meddig akarja még ezt folytatni? Rabár alig vet ellent, inkább hallgat. Nem mondhatja el, hogy az igazi rendszerváltás kulcskérdése már 1990 februárjában eldőlt Londonban.

És hallgat egészen 1995 nyaráig arról, amiről csak fél tucat ember tud hitelesen. Antall nem verte nagydobra, mert az minden erőfeszítését értelmetlenné tette volna a közvélemény előtt.

Itt az ideje, hogy kitérjünk a lényegre, a gyökerekhez nyúljunk, ahhoz az eseményhez, mely máig meghatározta az elmúlt húsz év fejlődését, a nemzet megpróbáltatásait. (Ld. Rabár visszaemlékezései: „Pénzügyi segítség helyett ígéreteket kaptunk”, MN, 1995. július 22.)

Sorosnál dőltek el a dolgok

soros_budapestenAntall, a későbbi miniszterelnök megbízottai már 1990 februárjában megkötötték az alkut Londonban Magyarország legnagyobb hitelezőivel: a Rothschild és Warburg bankházakkal a Kádár-rendszer által hátrahagyott államadósság pontos ütemezésű és maradéktalan visszafizetésére.

Az adósság elengedése, átütemezése szóba sem kerülhetett. Antall 1990 februárjában szólt bizalmasan Rabárnak, hogy lesz egy fontos tárgyalás Londonban, melyet Soros György szervez a magyar adóssághiány lehetséges kezeléséről. Tardos Márton, az SZDSZ későbbi frakcióvezetője koordinálta az utazási ügyeket, tőle kapta Rabár az előkészítő anyagot.

A Londonba kiutazott csapat: Tardos Márton, Surányi György, Csillag István és az MNB korábbi elnökhelyettese, Szalkai István. Rabár Ferenchez kint csatlakoztak Antall külföldi szakértői: Tar Pál és O’sváth György. (Hármójuk közül egyik sem volt az MDF-tagja, csak Antall barátai, ismerősei.)

Mi volt a gyakorlat célja? Az, hogy a legnagyobb bankárok előre biztosítsák magukat az MDF választási győzelme esetére, időben meggyúrják a leendő Antall-kormány gazdaságpolitikájának vezéregyéniségeit, s írásba foglalják azokat a diktátumokat, melyektől aztán eltérni nem lehet. Természetesen nemcsak az adósság kezeléséről, hanem az oly fontos privatizációs stratégiáról is folytak a tárgyalások.

Rabár visszaemlékezéséből világosan kitűnik, hogy a bankárokat a magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a megbeszélés fő témaköre az államadósság állami tulajdonnal, nemzeti vagyontárgyakkal való megváltása, majd mikor ez gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult – aláírásra nem volt felhatalmazása a delegációnak –, a bankárok hunyorítottak egyet: „Sebaj, fiúk, majd megszerezzük más úton, de az adósságot pontosan fizessétek!”, s ezzel az intéssel útjára bocsátották az Antall-csapatot.

Antall beletörődött a megváltoztathatatlannak tartott döntésbe, nem voltak közgazdasági ismeretei, hallgatott az üzenetre. Ezután szó sem lehetett adósság elengedésről, annak enyhítéséről, reprivatizációról, a nemzeti erőforrások népi tulajdonba helyezéséről, ellenkezőleg, megkezdődött a nemzeti termelőtőke és vagyon olcsó kiárusítása, a multi- és transznacionális vállalatok piacvásárlása.

S a szegény Magyarország fizetett, mint a katonatiszt, míg csak be nem zárult mögötte az adósok börtönének kapuja.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék volt elnöke 2008-ban egy szakmai rendezvényen elmondta: az Antall-kormány idején azt sem lehetett tudni, hány darab állami tulajdonú vállalat van pontosan, melyik cégnek mi van a tulajdonában, miközben mindenki azt hitte, hogy a magánosítás alapfeltétele a szociális piacgazdaság megteremtésének, mert hogy korábban minden az államé volt.

Az volt a meghatározó nézet, ha a magántulajdon eléri a 40 százalékot, akkor az már olyan meghatározó tömeg, hogy a gazdaság a piaci logika szerint kezd működni.

Ideális képet tételeztek fel a tőkés világról, azt, hogy a piaci folyamatok egybeesnek nemzeti érdekeinkkel, s egyáltalán nem számoltak azzal, hogy a magánosítás folyamata alapvetően a globális érdekek mentén fog haladni, így például a vevők egy része nem tőkét akar behozni, hanem a tulajdon megszerzése révén tőkét akar kivinni az országból a saját érdekei alapján.

Nos, mindezt 1990. október 28-án Rabár Ferenc nem mondhatta el Csurka Istvánnak, inkább lehajtott fejjel hallgatott, amint Pista alázta mások füle hallatára, s aztán jól leteremtette lapjában.”

taxis_blokad

Dr. Ilkei Csaba – Vesztegzár a Fehér Házban: a taxisblokád és a rendszerváltás titkai

Forrás:  Elmaradt rendszerváltás

 

Agenda 2030: Útban a világkormány felé

A globális elit soha nem volt még ennyire közel céljai megvalósításához. Néhány egymással szorosan összefüggő eseménynek és nemzetközi egyezmény megkötésének köszönhetően bolygónk kormányzása egyre közelebb kerül a teljes központosítás megvalósításához, méghozzá a többség tudomása nélkül.

agenda2030Az elmúlt hónap során is számos ilyen esemény történt.

Szeptember 25-27-ig tartó konferenciáján az ENSZ bemutatta új egyetemes napirendjét. Az eseményt a New Yorkba látogató pápa nyitotta meg, aki maga is a napirend mellé állt.  A világ szinte valamennyi nemzete aláírta a 17 célt megfogalmazó tervet, amiről csak nagyon keveset hallhattunk a médiában.

Az ENSZ azt ígéri új dokumentumában, hogy együttes erővel egy igazi utópiát hozhatunk létre a Földön. A helyzet azonban az, hogy ez a bizonyos egység, amiről az ENSZ beszél, az igazi és igen gonosz tervet leplező álarc csupán. Paul McGuire a következő írta róla:

Az ENSZ nem az emberiség engedélyét kéri, hanem felszólít bennünket a 17 fő és 169 alpontból álló, a fenntartható fejlődést előtérbe helyező terv elfogadására, ami radikális változásokat hivatott megvalósítani a világon 2030-ig. Az Agenda 21 (teljes nevén Feladatok a XXI. századra) helyébe lépő 2030 Agenda vagy napirend (más szóval a 2030-ig elvégzendő feladatok) az előző terv felturbózott változata. A tömegmédia segítségével az egész világot meggyőzték vagy legalábbis azon igyekeznek, hogy meggyőzzék arról, hogy a terv környezetünk megmentését és a „szegénység felszámolását” célozza. Sajnos azonban a terv egészen más céllal jött létre. Az Agenda 21 és az új 2030 Agenda igazi célja egy világkormány, egy globális gazdasági rendszer és világvallás megalakítása. Amikor Bank Ki-Moon ENSZ főtitkár „a világbéke álmáról és a minden embernek kijáró méltóságról” beszélt, a kommunizmus által ígért „munkásparadicsom” szlogenjeit idézte.

oneworldLásd még: A fenntartható fejlődés igazi arca dióhéjban

Az új tervet sokszor inkább „globális célokként” említik a nyilvánosság előtt. Szeptember 26-án számos híresség is arcát adta hozzá a Centrál Parkban tartott Globális Állampolgár Fesztiválon, amihez egy promóciós rövidfilm is készült. A videón látható hírességek közül bizonyára sokan őszintén szeretnének segíteni másoknak és tenni valamit a Földért és nem azért szerepelnek a kampányban, mert a globális elitet szolgálják, csak éppen nem látják át az összefüggéseket. Fontos tehát, hogy ne lássunk mindenkiben azonnal ellenséget, inkább próbáljuk meg értelmesen elmagyarázni az érdeklődőknek, hogy pontosan milyen törekvésekről is van szó.

Sajnos az ilyen propaganda céllal készült anyagokat arra használják, hogy a „globális közösséghez” tartozó „globális állampolgárság” koncepcióját népszerűsítsék. A folyamat évtizedek óta tart és elég hatékony.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete tulajdonképpen egy konszenzus nélkül működő testület és a globális kormány előfutárának mondható, aminek a politikai jobb és baloldal is behódolt már, hiszen mindkét oldalon az igazi vezetőket, a nemzetközi bankár családokat és titkos társaságokat szolgálják. Amikor pedig egy-egy vezető politikusnak az „orwelli csoporttól” eltérő nézetei vannak, egy bizonyos szintig elmehet, de nem tovább.

Ki ez az elit társaság és milyen titkos társaságok irányítják őket? Troy Andersonnal, a Pulitzer-díjra jelölt oknyomozó újságíróval közösen írt új könyvünkben leírjuk, hogy létezik egy nagyon is valóságos, titkos és féltitkos társaságokból álló hálózat. Ezek közé tartozik a Külkapcsolatok Tanácsa, a Trialterális Bizottság, a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézete, az ENSZ, a Római Klub, a Bilderberg csoport és számos egyéb szervezet, amelyek meghatározzák az elnökök, miniszterelnökök, médiahálózatok, politikusok, multinacionális óriás cégek vezetőinek és egész nemzeteknek a döntéseit. A médiában szinte sohasem hallunk használható vagy alapos elemzéseket róluk, hiszen a médiumokat is ők irányítják és hatalmuknak köszönhetően egyetlen kormány sem vonta még őket felelősségre.

global-streamGlobális gazdaság

A globalizáció másik fontos eszköze különböző nemzetközi egyezmények formájában valósul meg, amelyek célja, hogy idővel az egész világ egyetlen egységes, globális törvények által szabályozott piaccá váljon. A nemzetgazdaságok egyesítése közben azonban az egyes gazdaságok folyamatosan hanyatlanak, munkahelyek szűnnek meg, iparágak tűnnek el vagy rendeződnek át, miközben a megacégek egyre nőnek, a középosztály pedig fokozatosan eltűnik. Mivel a békát lassan főzik, a folyamat csak nagyon keveseknek tűnik fel, a protestálók hangját pedig elnyomja a világ zaja.

A világtörténelem egyik legnagyobb nemzetközi kereskedelmi egyezményével kapcsolatos tárgyalások például szinte észrevétlenül zajlottak és fejeződtek be, pedig a Csendes-óceáni Partnerség óriási lépést jelent az igazán központosított gazdaság megvalósítása felé.

A TPP, vagy Csendes-óceáni Partnerség nem csupán egy kereskedelmi egyezmény, amelynek segítségével Barack Obama olyan célokat is képes megvalósítani, amiket az amerikai kongresszus amúgy soha sem hagyna jóvá. Elfogadását követően bármilyen jövőbeli módosítás rendkívül nehézkes lesz, így Barack Obama tervei a világgazdaság 40 százalékában megvalósulhatnak.

2030Az egyezményt az USA, Kanada, Japán, Mexikó, Ausztrália, Brunei, Chile, Malajzia, Új-Zéland, Peru, Szingapúr és Vietnám tervezik aláírni.

Egy másik szerződés, A TTIP, vagy Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség értelmében pedig egy-egy ország korlátlan mértékű kereskedelmi szankcióknak néz elébe vagy az adófizetők dollármillióit fizetheti ki kártérítésként az óriásvállalatoknak.

Lásd még: A titokban tárgyalt Csendes-óceáni Partnerség…

A lassított puccsnak tekinthető egyezmény tárgyalásai 2013 júliusában kezdődtek az USA és az Európai Unió között, és várhatóan 2016-ban fejeződnek be. A TTIP-TAFTA a horrorfilmek elpusztíthatatlan szörnyeihez hasonlóan éledt újjá és egyesíti a múlt legkárosabb egyezményeit, sőt új elemekkel is bővíti.

A TTIP-TAFTA aláírásának pillanatától a vállalatok kiváltságai jogerőre emelkednének, és tartósan érvényben maradnának, akkor is, ha a közvélemény vagy a kormányzati szándék közben megváltozna. Az egyezséget ugyanis csak az összes aláíró ország egyetértésével lehetne módosítani.

UN-2030-AgendaVilágvallás

Eközben a világvallás felemelkedésén ügyködők sem tétlenkednek.

Egyre többet hallani arról, hogy a különböző vallások csupán eltérő utakat képviselnek, de egyformán Istenhez vezetnek. Ezt a nézetet egyre több vallási vezető támogatja, azt állítva, hogy a két legnagyobb világvallás, a kereszténység és az iszlám, ugyanazt az Istent imádja.

Sokan ennek bizonyítékát látják Ferenc pápa New Yorki beszédében is, amiben ezekkel a szavakkal köszöntötte a muzulmánokat:

„Két érzést szeretnék muzulmán testvéreim fel közvetíteni: először is üdvözlöm őket az áldozatünnepén. Szeretném, ha üdvözletem szívélyesebb lehetne. Ezek az érzések a közelség és a tragédia láttán érzett közelség. A Mekkában történt tragédiára gondolok.

Szeretném biztosítani őket imáimról. Egyesítem magam mindannyiótokkal. Ima a kegyelmes és irgalmas istenhez.”

Ezekkel a szavakkal Allahra utalt, hiszen az iszlámban őt illetik a „kegyelmes és irgalmas” jelzőkkel. (Természetesen a muzulmánoknak szüksége van imáinkra, azonban ha valóban Isten segítségét szeretnénk számukra, talán hozzá lenne érdemes imádkozni, nem pedig Allahhoz, hiszen ezzel a „gesztussal” épp a lényeg veszik el.)

Nem ez volt az első eset, hogy Ferenc pápa hasonlóan fogalmazott. Úgy tűnik, hogy szerinte a keresztények és a muzulmánok ugyanazt az Istent imádják, ami megmagyarázza, hogy miért hagyta jóvá, hogy mohamedán imákat mondjanak a Vatikánban.

Lásd még: A készülő egységes világvallás

agenda2030Bár a fent leírt folyamatok tagadhatatlanok, az átmenet nyilván nem egyik napról a másikra megy végbe és nem lesz zökkenőmentes. A káosz valószínűleg jelentősen erősödik, mielőtt mindezek megvalósulhatnak. Minden egyes válság egy kicsivel közelebb viszi a háttérhatalmat a végső tervhez és látni fogjuk, hogy mindegyikre a globalizáció és a központosítás kiterjesztését javasolják majd megoldásként. Százszor fogjuk még hallani, hogy az emberiség problémáit kizárólag az egységen keresztül lehet megoldani, ami számukra nem azt jelenti, hogy az emberek különbözőségeik ellenére tanuljanak meg szeretetben együtt élni, hanem azt, hogy kövessék a hatalom által előírt központosított normákat, amik idővel az élet minden területét magukban foglalják majd, az oktatástól, az egészségügyön át, egészen a kereskedelemig és a vallásig.

Forrás: www.idokjelei.hu / Az Economic Collapse cikke alapján

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.10.07. Amerika égisze alatt egyesül a fél világkereskedelem

2015.10.03. Nagyobb munkanélküliséghez, életszínvonal romláshoz vezethet a TTIP

2015.07.06. A multiknak jó a TTIP

free counters

A legegyügyűbb birodalom

Nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt néhány héten a Birodalom egyre együgyűbb. Olyannyira, hogy szerintem kiérdemelte a világ legegyügyűbb birodalom címet. Persze lehet azzal előállni, hogy már eddig is együgyűek voltak, de ami most van, az felér egy kvantumugrással.

AustinAz orbitális együgyűség akkor tört felszínre, amikor Lloyd J. Austin III. tábornok, az Amerikai Egyesült Államok Központi Parancsnokságának feje, kijelentette a Szenátusi Bizottság előtt, hogy az US által kiképzett, kisszámú szíriai harcosok még akcióban vannak. Olyan kisszámú, hogy talán már csak öten vannak. Na most, ezeknek a kiképzése, és felszerelése 500 millió dollárba került. Vagyis harcosonként 100 millióba. Ez persze rendben is lenne, mert a lényeg, hogy a beszállítók biztosítani tudják a hasznukat. Különben ezt az együgyűséget tovább növelte, hogy a fent említett harcosokat az ISIS/ISIL/al Kaida elfogta (bárhogy is nevezzék most magukat), elvették gépkocsijukat és fegyvereiket.

A következő együgyűségre Az ENSZ Közgyűlésén került sor New York-ban, ahol Obama (a megengedett 15 perc helyett) 30 percen át semmi értelmes dolgot nem mondott. A rákövetkező Putyin beszéd volt az, ami rámutatott a Birodalom együgyűségére. A gyakran ismételt idézet Putyin beszédéből „Felfogtátok ésszel, mit követtetek el?” (Вы хоть понимаете теперь, чего вы натворили?) Pontosabb fordításban így hangzik: „Hogy nem tudjátok még mindig megérteni, micsoda felfordulást okoztatok?”

ensz_putyinDe nem is ez a lényeg, mert a fogalmazás nagyon fontos. Az ENSZ-ben így nem lehetett beszélni egy nagyhatalomról. Ilyen fogalmazásban egy rakoncátlan kölyköt szoktak megleckéztetni. Ez a megfogalmazás a Birodalmat az egész világ előtt járatta le, mint nyilvánvaló együgyűeket.

A következő téma az orosz bombázás beindulása Szíriában az összes terrorista ellen. Ami ezzel kapcsolatban érdekes az, hogy tökéletesen legális. Ugyanis a megválasztott, legitim szír kormány kért segítséget az oroszoktól, amit az orosz parlament jóváhagyott. Miközben Szíriában az amerikai bombázás teljes mértékben illegális, mivel egy ország bombázásának két legális módja van. 1) Az illető ország kormányának a felkérésére. 2) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a felhatalmazására. Washington egyikkel se rendelkezett. És miért lenne ez fontos? Azért, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsát pontosan azért hozták létre, hogy mindenfajta háborút megakadályozzanak azzal, hogy az országoknak ne legyen lehetősége megtámadni egy másikat, politikai és gazdasági következmények nélkül. A II. világháború után általánosan elfogadott nézet volt, hogy a háborúk borzalmasak, és kell tenni valamit, hogy megakadályozzák őket. Washington azonban úgy gondolja, hogy ez felesleges. Amikor egy orosz riporter (Gayane Chichakyan az RT-től) megkérdezte a Fehér Ház sajtótitkárát, az USA milyen legális alapon bombázza Szíriát, az illető először úgy tett, mintha nem értené a kérdést, majd zavarában bedobott egy blablát. A lényeg az, hogy az USA imád háborúzni (jobban mondva a fegyverszállítók imádnak háborúzni, mert abból van a jövedelmük, és véletlenségből már rég megvették maguknak az amerikai kormányt) Viszont Amerika képtelen megnyerni egy háborút, és ezért együgyűség az egész, úgy ahogy van.

Viszont, ha egyszer az ember együgyűt csinál magából, miért hagyná abba? Obamának esze ágában sincs leállni. Az ENSZ közgyűlés minden egyes résztvevője pontosan tudja, hogy a szír kormány gáztámadása saját népe ellen sose történt meg. A vegyi anyagokat a szaúdiak adták, amit aztán a lázadók saját maguk ellen használtak fel. Ha valaki úgy hazudik, hogy mindenki tud a hazugságról, ráadásul a hazudozó pontosan tudja, hogy mindenki tud róla, az egy akkora együgyűség, hogy nehezen lehet találni ennél nagyobbat.

Proxy WarÉs mi van a folyamatos szövegeléssel a közel-keleti „szabadságról és demokráciáról”? miután az egész földrészen káoszt hoztak létre ezzel az agy-halott beavatkozással? Az egyetlen normális vélemény Donald Trumptól hangzott el, aki kijelentette, hogy a Közel-Kelet, Szaddam Husszein, Moammar Gaddafi és Bashar al Asszad alatt volt stabil. Ha az egész Washingtonban egyetlen egy politikusnak van józan esze, akkor az tényleg oltári nagy együgyűség.

De „szabadságról és demokráciáról” szövegelni azért is elképesztő együgyűség, mert az egész Közel-Kelet néhány ezer éve törzsi szervezetben élő társadalom. Minden egyes lokalitásban valamelyik törzs uralkodik. Ha az lenne az ötlet, hogy daraboljuk fel a területet szuverén egységekre (mellesleg egyik meglévő ország se nevezhető egységes nemzetnek, vagyis lényegében többnemzetűek) akkor minden egyes területet uralna egy törzs, a többi pedig megállás nélkül zsörtölődne. Hatalmas melléfogás a kisebbség zsörtölődésének a kihasználása, „rezsim váltás” kiáltással, mert az egész terület feltartóztathatatlanul fel fog lángolni.

Nézzük csak! Izraelben az uralkodó törzs a zsidók, akik büntetlenül bárkit lelőhetnek, lebombázhatnak. Ez viszont „demokratikus” mert a zsidók elmehetnek szavazni. Szíriában az alaviták szavazhatnak, és Basar al Asszadra szavaznak. Kérdés, a zsidók esetében OK, a szírek esetében miért nem OK? Mert ez nem Washington érdekét szolgálja.

Irakban Szaddam Husszein által vezetett szunnita törzs uralkodott, de ezt az amerikaiak felrúgták. Ezt követve, ami Irakban megmaradt, azon a sihiták uralkodnak az ország déli részén, miközben a szunniták elszöktek és csatlakoztak az ISIS-hez. Ez persze átlátható és roppant egyszerű, de nem az együgyű amerikaiaknak, mert nem felel meg az elképzeléseiknek, vagyis annak, hogy az egész világot át kell alakítani az ő ízléseiknek megfelelően. Tehát újra és újra nekifognak és egyáltalán nem idegesíti őket, hogy mekkora együgyűség amit tesznek, persze mert a lényeg a fegyver gyártók igényeinek a kielégítése.

libia_war3A tipikus forgatókönyv a következő: Az USA miszlikre bombáz egy országot, majd beindít egy szárazföldi inváziót, felállít egy bábkormányt, majd kivonul az országból. A bábkormány szétesik, aminek következtében, vagy irányíthatatlan káoszba süllyed az ország, vagy kialakult egy új, az előzőeknél sokkal kegyetlenebb diktatúra, illetve a kettő keveréke. Ilyen szétesett ország Líbia, Jemen és Afganisztán nagyobbik része, Irak, és Szíria. Az egyáltalán nem számít, hogy ezek után az amerikai ügyvitel totálisan együgyűnek néz ki. Különben Szíriában még ezt se sikerült elérni. Az amerikaiak már egy éve bombázzák az ISIS-t, miközben azok egyre erősebbek és egyre nagyobb területet tartanak ellenőrzésük alatt, de még mindig nem sikerült Asszadot elüldözniük, ehelyett az ISIS legények fekete csuklyákban és fehér kosaras cipőben körbefutkosnak a sivatagban, szelfiket készítenek magukról, felrobbantják az archeológiai romokat, nőket rabolnak és mindenkit lefejeznek, aki ferdén néz rájuk.

Most viszont az oroszok egy hét bombázás alatt többet értek el, mint az amerikaiak egy teljes év alatt. Ennek következménye, hogy az ISIS legények egy része Jordániába menekül, egy másik része Németországba tart, ahol szír menekültnek adja ki magát.

Ez viszont kiborítja az amerikaiakat, mert az oroszok bombázzák a terroristáikat, vagyis azokat, akiket Amerika képzett ki, és fegyverezett fel, és most bombázza őket??? Hát ez elég együgyűnek hangzik, pedig igaz. Ebből viszont az oroszok nem kérnek, mert szerintük, ha valaki terroristának néz ki, és úgy hápog, mint egy terrorista [utalás egy amerikai mondásra], akkor ezek terroristák, vagyis le kell őket bombázni.

Syria bombCsakhogy ez rendkívül népszerűtlen az amerikaiak soraiban. Egy országot teli pakolnak fegyverekkel, majd óvatosan körbebombázzák, ügyelve arra, nehogy eltaláljanak valakit, és akkor jönnek az oroszok és puff, mindent elrontva szétbombázzák őket. Erre aztán a szaúdiak borulnak ki leginkább, mert az egészet ők finanszírozták, és ők adták a terroristákat is, akik megszegve saját Saria törvényeiket mindenkit hitetlennek kiáltanak ki, aki nem nyeri el tetszésüket. Nagy együgyűség, nemde?

Az viszont nem látszik valószínűnek, hogy az USA meg tudja állítani az oroszokat, vagy a kínaiakat, akik szintén ki vannak hegyezve az ISIS ellen, vagy az iráni és a Hezbollah harcosokat, akik készek a bemenetelésre és a maradék ISIS kisöprésére, miután a bombázással mindent megsemmisítettek. Az amerikaiaknak más nem maradt, mint elindítani egy információs háborút, aminek keretein belül lehet vádolni az oroszokat a civil lakosság legyilkolásával. De persze ezt is a lehető legegyügyűbben teszik. Először is, jelenteni kell a civil lakosság legyilkolását, még mielőtt az orosz gépek felszállnának. Aztán el kell látni a sajtót hamis fényképekkel, ahol sérült gyerekeket lehet látni a Soros György által kifizetett fehér, fejhez simuló női sapkákban pózoló ápolók között. Ez követve, ha valaki bizonyítékokat követel, azokkal senki se áll elő. Ez azonban sajnálatos módon még nem elég együgyű. Ezért aztán közvetlenül az oroszok által elkövetett civil gyilkossági vád elhangzása után, az amerikaiak Afganisztánban felrobbantanak egy kórházat, amiben az „orvosok határ nélkül” gyógyítanak, annak ellenére, hogy jelenlétükre felhívták a figyelmüket a bombázás előtt, és alatt. Lehet ennél nagyobb együgyűséget csinálni? Természetesen lehet. A kórház lebombázása után kijelentették, hogy a kórház teli volt elrejtőzött tálib fegyveressel. Illetve nem volt tele, de az afgánok kérték őket fel a bombázásra.

Ezek után bármi megtörténhet. Például: Úgy tűnik Washingtonnak nincs külpolitikai terve. A Fehérház állít valamit, a Külügyminisztérium mást állít, a Pentagon pedig egy harmadik elképzelésről beszél. Samantha Power az ENSZ-ben saját elképzelését adja elő, miközben John McCain szenátor fel akarja fegyverezni a szír felkelőket, hogy lelőjék az orosz vadászbombázókat. (mind az ötöt? John, ne hülyéskedj!) És ezen konfúzió után az Európai Unió politikus bábjai leállíthatatlan rángatózás alatt saját kottából énekelnek, mert Washingtonban elhelyezett agyközpontjuk nem kap egyértelmű utasítást.

usbombersMi lesz ennek a vége? Ki tudja, de hadd álljak elő egy javaslattal. Amerikának le kellene bombázni Washington belvárosát, plusz néhány virginiai megyét. Ezzel alaposan sikerülne meggátolni az amerikai együgyűséget, de ha ez se segít, akkor sincs semmi baj, mert nem az eredmény a lényeg, hanem a hadianyag felhasználása, hogy a gyártók újabb profithoz jussanak.

Szerző: Dmitry Orlov / Fordította:  Antalffy Tibor

A szerző, Dmitry Orlov egy orosz származású amerikai mérnök és szakíró, akinek szakterülete az Egyesült Államok gazdasági, ökológiai és politikai hanyatlása és összeomlása.

Forrás: www.antalffy-tibor.hu / cluborlov.blogspot.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2015.10.15. Ismertették az orosz légierő által támadott terrorszervezetek listáját

2015.10. Irán katonai beavatkozást kezd Szíriában

2015.10. Lőszert dobtak le a szíriai lázadóknak amerikai szállítógépek

2015.10.05. Az Iszlám Állam alapjait rengette meg az orosz légierő beavatkozása

2015.10. Obama: Szíria nem lesz áttételes háború színtere

free counters