Van Rompuy közös globális kormányzást akar Oroszországgal

Miközben a keresztény és a poszt-keresztény világ a karácsonyi készülődéssel volt elfoglalva, egy fontos esemény zajlott le Brüsszelben szinte észrevétlenül. Az Európai Unió és Oroszország vezetői december 20-án és 21-én a 30. EU-orosz csúcson továbbhaladtak a konvergencia útján és a kölcsönös függőség kialakításában, aminek végcélja a politikai, gazdasági és társadalmi fúzió.

Úton az Eurázsiai Unióba

A csúcsot követő összegzésében Herman Van Rompuy, az Európai Bizottság elnöke, ismételten utalt a „globális kormányzás,” mint elsődleges cél irányába tett haladásra, ami mindig is a világkormány kódneve volt a globalista elit köreiben. Van Rompuy a következőket nyilatkozta:
Az EU és Oroszország közös erővel komolyan hozzájárulhat a globális kormányzás kialakításához és a regionális konfliktus megoldásához, a G8-ak és G20-ak közötti globális gazdasági kormányzás létrehozásához és számos nemzetközi és területi kérdéshez. Szeretnék gratulálni Putyin elnöknek a G20-ak elnöki tisztének átvételéhez.
Ahogy arról számtalanszor hírt adtunk, a „globális kormányzás” egy megtévesztő kifejezés, amit a politikai uralkodó osztály azért használ, mert megfoghatatlanabb és homályosabb, valamint kevésbé vészjósló, mint a „globális kormány” vagy „világkormány” szókapcsolatok, így használata kisebb politikai ellenállásba ütközik.

A „globális kormányzás” kifejezés a 90-es években jött divatba, „A Mi Globális Szomszédságunk” című publikáció 1995-ös megjelenését követően, ami az ENSZ által alapított Globális Kormányzás Bizottságról készült jelentés volt. A jelentés mindent megtett, hogy biztosítsa olvasóit, nincs okuk aggodalomra, mert a cél nem egy világkormány felállítása. A jelentésben ez állt:
A globális kormányzás nem jelent globális kormányt. Senkit ne tévesszen meg a két kifejezés hasonlósága. Nem azt javasoljuk, hogy egy világkormány felállítása felé kellene haladnunk.
AnnanKofi Annan, ENSZ főtitkár ugyanezt a jelentéstani bűvészmutatványt és hamis garanciát alkalmazta az ENSZ New Yorki Millennium Csúcsán 2000-ben. „Mi a Népek: Avagy az ENSZ szerepe a XXI. században” című jelentésében, Annan „a globális kormányzás új formáinak, a globális gondnokság új moráljának” kialakítását, valamint „új szabványok és globális szabályok bevezetését szorgalmazta, az ENSZ-szel a globális törvényhozó szerepében.

Annan megpróbálta adresszálni az emberek nyilvánvaló aggodalmát ezekkel a globális átszervezésekkel kapcsolatban. „Mit értünk „kormányzás” alatt, amikor a kifejezést a nemzetközi világra alkalmazzuk?” – tette fel a kérdést. „Egyesek fejében a kifejezés hallatán még mindig egy „világkormány” képe jelenik meg. Egy központosított, bürokratikus szörny képe, ami sárba tiporja az emberek és nemzetállamok jogait.” Biztosította hallgatóit, hogy ezeknek az aggodalmaskodó „képzelgéseknek” nincs valóságalapja. „Semmi sem kevésbé kívánatos,” mint a világkormány, mondta Annan, kitartva amellett, hogy „a központosított hierarchia anakronizmusnak számít ebben a képlékeny, nagyon is dinamikus világban. Nem egyéb, mint a XIX. századi gondolkodásból ránk maradt elavult hozadék.”

Néhány hónappal a Millennium Csúcs és Kofi Annan beszéde előtt, 1999. február 26-án, Sir Shridath Ramphal, a Globális Kormányzás Bizottság társelnöke, a Bizottság Barcelonai gyűlésén nagyon is eltérő nézőpontról tett tanúbizonyságot:
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor „kormányzásról” és „demokráciáról” beszélünk, tovább kell látnunk az országokon belüli kormányzásnál és a nemzeteken belüli demokráciánál. A Globális Kormányzás és a Globális Nemzet felé kell tekintetnünk.
A Globális Nemzet, nagy „N-nel”, nem egyéb, mint egy világállam vagy világkormány. Összegző beszédében Ramphal a nemzetállamok megszűnésére is kitért:
Ahogy a nemzetállamok százada véget ér, a népek korábbi kormányainál sokkal magasabb szinten szerveződnek újjá … ők értik, hogy az igazságosság és a túlélés felé vezető út összekapcsolódik, és hogy az előttünk álló feladat nem egyéb, mint összhangba hozni az emberek érdekeit és erkölcsi indíttatásait.
A politikai elit számos tagja, akik korábban félresöpörték mások aggodalmait arra vonatkozóan, hogy a „globális kormányzás” csupán a „globális kormány” fedőneve, most tényként kezelik, hogy a kettő egy és ugyanaz. Jacques Attali, buzgó globalista, Nicolas Sarkozy, volt francia elnök szószólója, például a következőket mondta: „A globális kormányzás csupán egy szépítő kifejezés a globális kormányra.”

Van Rompuy – a Bilderbergek jelöltje

Jacques Attali maga is veterán Bilderberg tag, és ezzel vissza is kanyarodtunk Herman Van Rompuy-hoz, akit sokan már csak Bilderberg Van Rompuynak neveznek, mivel jelenlegi pozícióját a Bilderberg Csoport tevékenységének és befolyásának köszönheti. 2009. november 17-én a Guardian-ban megjelent „Ki beszél Európa nevében?” című cikkében Ian Taylor a következőket írta:

Van RompuyVan Rompuy egy kevesek által ismert, ám komoly hatalommal bíró brüsszeli személyiség, Etienne Davignon vicomte (aki az Európai Bizottság alelnöke volt 1980-ban) által elnökölt, zártkörű tanácskozáson találkozott Henry Kissingerrel. A vicomte jelenleg a Bilderberg Csoport, az árnyékba húzódó, szabadkőműves politikusokból és bankárokból álló szervezet elnöke. Tagjai rendszeresen összegyűlnek, hogy egymás között, a legnagyobb titokban vitassák meg a világ dolgait. Minden jel szerint Van Rompuy részben azért vett részt találkozójukon, hogy megpályázza az uniós állást, aminek legfontosabb funkciója, hogy az EU finanszírozásához szükséges új adórendszert bevezesse és véget vessen az állandó EU-s költségvetési csatáknak.

Jon Ronson, a Guardian egy másik újságírója, Lord Denis Healey-vel, a Bilderberg Csoport egyik alapítójával készített interjút 2001-ben, amiről a „Ki mozgatja a szálakat?” című cikkében olvashatunk. Habár Lord Healey váltig állította, hogy a csoport egyáltalán nem része semmilyen összeesküvésnek, mégis megerősítette, hogy egy világkormány megalakítása érdekében tevékenykednek. Ronson a következőket írta:
Denis Healey a következőképpen jellemezte a Bilderberg Csoport tagjait: „Habár túlzás lenne azt mondani, hogy mi a világkormány megalakításáért küzdünk, de mégsem lenne teljesen alaptalan állítás. Mi, a Bilderberg Csoportban úgy éreztük, hogy nem folytathatjuk a végtelenségig az egymással való harcot a semmiért, emberek halálát okozva és milliókat téve hajléktalanná. Ezért úgy éreztük, hogy egy egységes, az egész világot magába foglaló közösség kialakítása jó dolog lenne.”
„A Bilderberg összehozza a politikusokat, nagyiparosokat, bankárokat és az újságírókat. A politikába olyan embereket is be kell vonni, akik nem politikusok. Komoly hangsúlyt fektetünk arra, hogy összehozzuk a felemelkedőben lévő fiatal politikusokat a bankárokkal és iparmágnásokkal, akik képesek bölcs tanácsokkal ellátni őket. Ez növeli annak esélyét, hogy értelmes globális irányelveket hozzunk létre.”

european_empireDavid Rockefeller, a Bilderberg konklávé veterán tagja, még ennél is egyértelműbben foglalkozott a csoport 1991-es gyűlésén mondott beszédében:
„Hálásak vagyunk a Washington Postnak, a New York Times-nak, a Time Magazinnak, kitűnő kiadványaiknak és igazgatóiknak, akik részt vettek üléseinken és közel negyven éven át betartották ígéretüket, hogy a hallottakat bizalmasan kezelik. Lehetetlen lett volna megvalósítani világméretű tervünket, ha azokban az években a nyilvánossággal is meg kell küzdenünk. Ma azonban a világ sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormány felé meneteljen. Az intellektuális elit és a központi banki vezetők nemzetek felett álló szuverenitása mindenképpen jobb, mint az elmúlt századok során gyakorolt nemzeti önirányítás.”
David RockefellerA fenti nyilatkozatot és sok egyéb hozzászólást a Bilderberg talál-kozókról francia titkos ügynökök szereztek meg, akiknek az volt a feladata, hogy megfigyeljék az összejövetelt, annak egyértelmű kihatása miatt a francia nemzeti érdekekre és biztonságra. Később a megszerzett információkat két francia kiadvány számára szivárogtatták ki. Hilaire du Berrier, a The New American szerkesztő munkatársa, megerősítette a jelentések hitelességét egy jóbaráton, a francia titkosszolgálat korábbi vezetőjén, Alexander de Marenches grófon és egyéb forrásokon keresztül és ezzel elsőként tette közzé az információkat angol nyelven a monacói HduB Report folyóirat 1991. szeptemberi számában, amit később a The New American is átvett. Az akkor sokak által badarságnak tartott és összeesküvés elméletként kezelt információkat a világban zajló események sorra igazoltak, majd maguk az események irányítói is egyre nyíltabban elismertek.

Forrás: www.idokjelei.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.12.29. Az EU és az USA gazdasági uniót kíván létrehozni

2012.12.28. A Vatikán Monti oldalára állt

2012.12.23. Nagy-Britannia: Lehetséges nem az EU-ra

2012.12.22. Putyin szerint civilizálatlan az európai energiaszabályozás

2012.12.21. Életbe lép az uniós fiskális paktum január 1-jén

2012.12.09. Amerika keresztbe tenne az Eurázsiai Uniónak

2012.11.07. Brzezinski: Moszkva menekül a valódi problémák elől

2012.08.11. Az Eurázsiai Unió jövője

2012.06.15. Medvegyev az Eurázsiai Unió közös valutájának bevezetését javasolta

free counters

Reklámok

A globalisták a kormányokat már legyőzték

Vajon a jövő történészei úgy tekintenek majd 2013-ra, mint az évre, amely során az Egyesült Államok megszűnt köztársaság lenni, mivel végleg legyőzték a diktatórikus globalisták, akik immár nyíltan átvették a hatalmat Európa számos kormánya felett?
Elég egy pillantást vetni 2012 néhány főbb eseményére, hogy lássuk, Amerika a teljes összeomlás szélén áll és a zuhanást már csak egy teljes hátraarccal lehetne elkerülni.

USA endA globalisták már minden jelentős nyugati kormányt leigáztak és teljes mértékben, egységesen bevezették drákói szabályaikat. Valószínűleg 2013 lesz az az év, amikor ezeket a szabályokat már élesben is alkalmazni fogják ezeknek az országoknak az global_world7állampolgáraira, a következmények pedig immár evidensé válnak mindenki számára.

Az amerikaiak bizonyos hányada számára még mindig becsben tartott szabadságjogok nem összeegyeztethetők a globalista elit által bevezetni tervezett zsarnoki rendszerrel.

Európát már legyőzték, most Amerika következik

CarneyAz elmúlt hetek meglepetés bejelentése, miszerint a kanadai Mark Carney-t nevezik ki a Bank of England elnöki posztjára, azt jelenti, hogy a 2012-es Bilderberg konferencia résztvevője személyében teljessé válik a Goldman Sachs virtuális hatalma a legnagyobb európai gazdaságok felett. Jelenleg Nagy-Britannia, Franciaország, Írország, Németország, Olaszország, Görögország és Belgium gazdaságát olyan személyek felügyelik, akiket szoros kötelékek fűznek a Goldman Sachs Bankhoz illetve érdekeltségeihez. A korrupcióról és bennfentes kereskedelemről hírhedté vált nemzetközi bankóriás hihetetlen befolyással bír szinte minden jelentős nyugati gazdaság felett a világon.

A CNBC néhány héttel ezelőtti műsorában a résztvevő pénzügyi szakértők elismerték, hogy az Egyesült Államok egy világkormány felállítását célul tűző központi bankárcsoport irányítása alatt áll. A beszélgetés tökéletesen illusztrálta, hogy ma már, tervének megvalósításához igen közel, a hatalom nem is próbálja leplezni céljait.

NWOA világkormányt akarják ráerőltetni a világra, minden probléma meg- oldásaként, de különös tekintettel a pénzügyekre. El akarják hitetni velünk, hogy a néhány ember kezében összpontosuló hatalom az egyetlen kiút és, hogy az egységes világvaluta bevezetése elkerülhetetlen.

A globalista elit Európát már nyert játszmának tekinti, csupán a pénzügyi és gazdasági függetlenség utolsó bástyáit kell ledönteniük az Egyesült Államokban, hogy a sarokkövet a piramis csúcsára helyezhessék és hatalmuk 2013-ban teljes lehessen.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.12.19. Az uniós polgárok negyede a szegénységi küszöb alatt

2012.12.17. Gorbacsov szerint is szétesik az Egyesült Államok

2012.12.14. Az Európai Központi Bank átveszi a bankok feletti ellenőrzést

2012.12.12. Német-francia megegyezés született az euróövezeti bankfelügyeletről

2012.12.11. Az új szoftver előre megmondja, ha valaki törvénysértésre készül

2012.12.10. Az európai egyesült államok a megoldás a válságra

free counters

A Vatikán támogatja az Új Világrendet és a Világkormányt

XVI. Benedek pápa egy világkormány és Új Világrend felállítására szólított fel. A Pápai Igazság és Béke tanácsa előtt mondott december 3-i beszédében a pápa „egy világközösség megalapítására és a hozzá tartozó hatalom létrehozására” szólított fel, ami „az emberek családjának közös javát szolgálná.”

NWO VaticanA globális béke és igazság védelmében létrehozandó Világkormány és Új Világrend a pápa szerint nem egy új szuperhatalom lenne, csupán egy új kormányzó testület, amely meghatározná a döntéshozó politikusok számára a kormányzáshoz szükséges kritériumokat és gyakorlati útmutatást.

Hírforrások szerint a pápa a következőket mondta:
popeA javasolt testület (világkormány?) nem egy szuperhatalom lenne, ami néhány ember kezében összpontosul, akik minden nemzet fölött uralkodnának, kizsákmányolva a leggyengébbeket.

A pápa a megálmodott testületet amolyan „erkölcsi erőként” vagy hatalomként jellemezte, amelynek „bizonyos méltányos kereteken belüli befolyásoló ereje van, és amolyan résztvevő hatalom lenne, amit a saját illetékességén belüli törvények korlátoznak.”

A pápa és a katolikus egyház legújabb nyilatkozata nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy már 2010-ben javasolták egy központi világbank felállítását, ami a globális pénzrendszer szabályozását és a nemzetközi pénzforrásokat felügyelné.

new-world-orderA média arról adott hírt, hogy a Vatikán egy „nemeztek felett álló hatóság” megalakulását szorgalmazza, ami globális hatáskörrel és „egyetemes illetékességgel” rendelkezne a globális gazdasági szabályok és döntések meghozatalára és felügyeletére.

Kína új törekvése, hogy szorosabb kapcsolatot építsen ki Oroszországgal, az egyre erősödő betolakodás az Egyesült Nemzetek részéről az Internet felügyeletét illetően és végül a katolikus egyház legújabb megjegyzései olyan szoros mederben terelik az emberiséget a világkormány felemelkedése felé, amiből már nem biztos, hogy ki tud lépni.

pope-vaticanForrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.12.10. Az európai egyesült államok a megoldás a válságra

2012.12.09. Amerika keresztbe tenne az Eurázsiai Uniónak

2012.12.08. Az ellenség az állampolgár: Drónok Amerikában

2012.11.27. Feladja Amerika az internet irányítását?

2012.11.21. Google: egyre nagyobb a kormányzati felügyelet

2012.11.10. Rohamosan nő Kína és India világgazdasági súlya

2012.11.09. Nukleáris elrettentés: A világ új támpontra szorul

free counters

Az emberiség továbbra is az önpusztító pályán halad

Dennis Meadow 1972-ben tette közzé „A növekedés határai” című munkáját, aminek a lényege az volt, hogy a Föld egy gazdasági összeomlás felé tart. Negyven évvel később, az évforduló alkalmából azt nyilatkozta a SPIEGEL online-nak, hogy semmi olyat nem tapasztalt, ami megváltoztatná a véleményét. – Nézete a jövőt illetően (azt interjú végén) megegyezik azzal, amit évek óta mondok.

Global CrisisSPIEGEL: Professzor úr, negyven éve adta ki a „Növekedés határait”, ez a mű tette önt a környezetvédelem apostolává. A lényeg: Az emberiség kegyetlenül használja el a Föld erőforrásait és az önpusztítás felé tart. Ön szerint a gazdaságunk összeomlása még elkerülhető lenne?

Dennis MeadowsMeadows: A probléma, amivel a társadalmunknak szembe kell nézni az, hogy az emberiség olyan ipart és iparpolitikát teremtett meg, ami az adott időben helyesnek volt mondható, de ma már az emberiség jóléte ellen hat. Az olajkitermelés és gépkocsigyártás akkora hatalommal bír, ami meg tud akadályozni minden változtatást. Aminek az a következménye, hogy krízisek nyomása alatt kell majd bevezetni változásokat, nem pedig józan belátásunk szerint.

SPIEGEL: Könyvében közreadott számos jóslat pontosan bekövetkezett, például az emberiség exponenciális létszám növekedése, valamint a széleskörű környezetrombolás. Viszont a gazdasági növekedéssel kapcsolatos jóslata, vagyis, hogy végül is le fog állni, és a globális gazdaság össze fog omlani, még nem következett be.

Meadows: Azt a tény, hogy az összeomlás még nem következett be, nem jelenti azt, hogy nem fog bekövetkezni a jövőben. Semmi kétség afelől, hogy a világ változik, amiben meg kell találnunk a helyünket. Erre két lehetőség van: 1) Előre látod a változás szükségszerűségét, és ennek megfelelően változtatsz. 2) Nem teszel semmit, de a végén Zsákutcarád lesz kényszerítve. Tegyük fel, hogy gépkocsival száguldasz egy hatalmas útakadály felé, amit az út végére helyeztek el. Két lehetőség van arra, hogy megállj. 1) Megnyomod a fékpedált. 2) Nem csinálsz semmit és nekimész az akadálynak. Mindenképpen meg fogsz állni, mert az út nem végtelen hosszú. Ugyanez vonatkozik a Föld erőforrásaira is.

SPIEGEL: Ez meggyőző, de igaz lenne? A vállalkozások nem fognak innovációkkal válaszolni a hiányra, hogy tovább profitálhassanak?  

Meadows: A valóban a nagy változások nem a szakiparból törnek elő. Ki hozta ki az iPhone-t? Nem a Nokia, nem a Motorola, se bármelyik mobiltelefon gyártó vállalkozás, az Apple állt vele elő, akik totál outsiderek. És ilyen példát hozhatnék fel többet is.

SPIEGEL: Mi van azokkal a területekkel, amelyek állami szabályozások alatt működnek?

Meadows: Az még ennél is rosszabb. Példának okáért, a halászással tönkre-vágták az óceánok ökológiai rendszerét. A Föld atmoszféráját pedig ingyenes szemétdombnak használják. Senki se érdekelt abban, hogy ezeket megóvja.

SPIEGEL: Az emberiség túlélése nem megfelelő motiváció?

Meadows: Nézzen ide, kétfajta probléma létezik. Az egyik az univerzális probléma, a másik a globális probléma. Mind a két probléma kihat mindenkire. A különbség abban van, hogy az univerzális problémát egy kisebb embercsoport is meg tudja oldani, mert nem kell klima_valtozas3másokra várniuk. Hannover levegőjét meg tudják tisztítani, mert nem kell várni, hogy Peking vagy Mexikó City csatlakozzon. Viszont a globális probléma nem oldható meg egyetlen lokalitásban. Hannover nem tudja megoldani a klímaváltozás problémáját, nem tudja megakadályozni a nukleáris fegyverek elterjedését. Éppen ezért globális szinten nincs semmi előrelépés.

SPIEGEL: Nem lehet, hogy alulbecsüli az embereket, akik kutyaszorítóban mégiscsak tesznek valamit?

Meadows: Valószínűleg védekeznének, de klíma esetében az idő egy fontos tényező. Még abban az esetben is, ha ma az üvegházhatású gázok kibocsátását nullára csökkentenénk, a melegedés tovább folytatódna évszázadokon át. Ugyanez a helyzet a termőfölddel, amit globálisan rombolunk, de évszázadok kellenének a helyrehozáshoz.

SPIEGEL: A technológiai fejlődés egészen biztos javított ezen a helyzeten. Az ön könyvének négy évtizeddel ezelőtti megjelenése óta a modern orvostudomány jelentősen meghosszabbította az átlagos élettartamot. Új technológiák megemelték a mezőgazdasági termésátlagokat. A számítógép és az Internet közelebb hozta az embereket egymáshoz és sokat javított a közoktatáson.

Robotic-armsMeadows: A technológia sokat jelent, de az elsődleges haszonélvezők, a honvédség és a nagyvállalatok, akik nem érdekeltek a globális problémák megoldásában, ezek pénzt akarnak. Az USA gyógyszeripara több pénzt költ a hajhullás megelőzésére, mint a HIV  vírus megfékezésére. Miért? Mert a gazdagok idővel megkopaszodnak, a szegények pedig meghalnak HIV fertőzésben.

SPIEGEL: De képzelje el, mennyi hasznot hozna egy újfajta, bőséges energiaforrás megteremtése.

Meadows: Remélem, nem a fúzióról beszél, mert az smafu. Különben, úgy gondolom, hogy fel fogunk találni valami új energia forrást, de évtizedekbe telik, amíg jelentős hatása lesz. Ha nem ütközne senki érdekével, ha nem okozna környezet rombolást, és ha nem mennének sokan tönkre tőle, akkor is sok időbe telne. Ha tehát valaki azt mondja önnek, hogy a technológia megmenti az emberiséget, az nem tudja, hogyan működik a technológia fejlesztése.

SPIEGEL: Mi a helyzet az erőforrásokkal? A korábbi előrejelzések szerint 2012-re alig maradhatott valami belőlük. Miközben úgy tűnik, van belőlük elég. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy az USA többet fog kitermelni mint Szaúd Arábia.

Meadows: Lehet, hogy így van (Tibor bá’ közbeszúrása. de nem úgy következik be, hogy a mai Szaúdi termelést szárnyalja túl, hanem amire beindul a teljes USA termelés, az akkori, jelentősen csökkent Szaúdi termelést éri utol) de az olajtartalékok egyre fogynak, és egy nap elfogynak, és akkor áll elő a probléma. Mondok egy példát. van egy nagyon hurrikan_newyork4gazdag szomszédom. A villanyszámlája a jövedelmének mindössze egy százaléka. És akkor jön a Sandy hurrikán, és hirtelen nem lesz áram a házában. Kérdés, az életminősége csak 1 százalékkal csökken? Nem. A hűtőpultban lévő élelmiszere elrohad, nem tud világítani, és nem tud hasznos munkát végezni, Helyzete katasztrofális. Nézzen körül. Az a szék, amin ül, a beüvegezett ablak, a világítás, minden ami itt van körülöttünk kizárólag azért lehet itt, mert rendelkezésünkre áll olcsó energia.

SPIEGEL: Tételezzük fel, hogy önnek igaza van, és az összeomlás ebben az évszázadban bekövetkezik. Hogyan fog az kinézni?

Meadows: Különböző földrajzi helyeken más és más lesz. Egyes országok máris összeomlásban vannak, amit az emberek nem biztos, hogy észlelnek. Közel egy milliárd ember éhezik, haldoklik, amit a többiek nem is vesznek észre, és akkor a bekövetkezés gyorsaságáról. Az összeomlás és a hanyatlás között a különbség kizárólag a gyorsaságban van. A gazdagok kivásárolhatják maguknak az elfogadható életminőséget. Példának okáért a fosszilis energia  vége fokozatos lesz, az egyre magasabb árát csak a gazdagok fogják tudni megfizetni. Azonban a klímaváltozás minden országra rászakad akármilyen gazdagok is legyenek. A geológiai bizonyítékok egyértelműek, a globális felmelegedés nem lineáris, egyszer csak belendül, és amikor ez bekövetkezik, magával hozza az összeomlást. Persze ebben nem lesz semmi új. Társadalmak felemelkednek és elbuknak, és ez már 300.000 éve folyik. (Tibor bá’: ha jól emlékszem pontosan ezt írtam  néhány nappal ezelőtt most Meadows mondja, remélem most már hihető.)

Az interjút készítette: Markus Becker

Fordította: Antalffy Tibor

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.11.27. “Fel kell számolni az államadósság-finanszírozás ördögi körét”

2012.11.22. Spanyolország az összeomlás szélén

2012.11.07. USA: 55 nap a fiskális szakadékig

2012.10.30. Lejárt szavatosságú élelmiszert is vásárolhatnak Görögországban

2012.10.24. A nagyvárosból vidékre hajtja a spanyolokat a gazdasági válság

2012.10.24. A jüan felé fordulnak Kelet-Ázsia gazdaságai

2012.10.15. Kétszázmillió munkanélküli a világon

free counters

Gyermekek érdekei vs. adatvédelmi szabályozás?

Vizsgálatot indított az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission, FTC) annak megállapítására, hogy a mobiltelefonokra kifejlesztett alkalmazások nem sértik-e a gyerekek személyiségi jogait. Washington szeretné rászorítani a Szilícium-völgy cégeit a gyermekek személyes adatainak tiszteletben tartására – ám a nagy  szoftverfejlesztők nem hagyják magukat és keményen visszavágnak.

Okos-telefonAz FTC megítélése szerint egyes alkalmazások nemcsak lehalásszák, hanem hirdetőkhöz és adatkereskedőkhöz továbbítják a gyerekekre vonatkozó adatokat. A szóban forgó appek képesek bemérni a telefon használójának tartózkodási helyét, letöltik az általa lementett telefonszámokat és más, jogi szempontból megkérdőjelezhető műveletet is végre tudnak hajtani.
Az Apple, a Facebook, a Google, a Microsoft és a Twitter azonban egyaránt ellenzi, hogy kivegye részét a gyermekek online személyiségi jogainak megerősítését célzó szövetségi erőfeszítésekből. Mellettük olyan médiaóriások, mint a Viacom és a Disney, a nagy kábelszolgáltatók, marketingszövetségek, illetve a játékgyártókat képviselő technológiai és kereskedelmi csoportok is hasonló álláspontra helyezkedtek. Utóbbiak érvelése szerint az FTC által javasolt jogszabályváltozás olyan terheket róna rájuk, hogy a gyermekek kiszolgálására szakosodott weboldalak és szolgáltatások teljesen ellehetetlenülnének.

Lelassulna a fejlesztés és a gazdaság

“Ha elfogadnánk, ezeknek az új szabályoknak a hatására éppen a gyermekek számára legelőnyösebb alkalmazásoknak a kifejlesztése lassulna le, ráadásul jelentősen mérséklődne az okos-telefonos minialkalmazások generálta gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés is” – fogalmazott az FTC-nek címzett levelében Catherine A. Novelli, az Apple kormányzati ügyekben illetékes alelnöke.
internet-childDe az ezt megalapozó aggodalom – mind az ipari szereplők, mind a szabályozó hatóságok körében – nem annyira magukkal a gyermekeknek készített online termékekkel kapcsolatos. Sokkal inkább azokat az adatgyűjtési és adatbányászati mechanizmusokat követik nyugta-lansággal az érintettek, amelyek megkönnyítik a digitális marketinget a gyermekek számára készült minialkalmazásokban (appekben) és weboldalakon. Az amerikai kongresszus 1998-ban Children’s Online Privacy Protection Act néven olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a szülők számára, hogy felügyelhessék: milyen magánjellegű információkat gyűjtenek, illetve terjesztenek gyermekeikről online. E szabályozás értelmében a webhelyek üzemeltetőinek előzetesen meg kell kérniük a szülők beleegyezését, ha 13 év alatti gyermekek személyes adatai – például a lakcíme vagy email-címe – iránt érdeklődnek.

A technológia beelőzte a szabályozást

A szövetségi hatóság most frissíteni készül a törvényt. Arra hivatkozik, hogy a szabályozás nem tartott lépést a viselkedés alapú online reklám területén bekövetkezett rohamos fejlődéssel (ez az a gyakorlat, amelynek keretében adatbányászati eszközök segítségével, a felhasználók online viselkedését elemezve készülnek személyre szabott hirdetések).
Az FTC az azonosító rendszerekkel óhajtja kibővíteni a szülőiengedély-köteles adattípusok körét: például a cookie-kban tárolódó egyedi készülékkódokkal vagy felhasználóazonosító számokkal, amennyiben ezeket a kódokat hirdetési célokból használják a gyermekek online nyomon követésére. Az elképzelés az, hogy idővel teljesen elzárják a cégeket a gyermekek online tevékenységére vonatkozó webes adatgyűjtés lehetőségétől.
orwell_see“Az, amit a gyerekek online posztoltak, vagy az, amire rákerestek házi feladataik elkészítésének részeként, nem kísértheti őket akkor, amikor majd egyetemre vagy éppen állásinterjúra jelentkeznek” – foglalt állást a témáról a The New York Timesnak nyilatkozva Edward J. Markey massachusettsi demokrata képviselő, a kétpárti kongresszusi adatvédelmi választmány társelnöke, hangsúlyozva, hogy “a YouTube-ot nem szabad adatkövető YouTracked-dé alakítani”.
A hatóság javaslatai élénk reakciókat váltottak ki a nagy online szolgáltatók, televíziós csatornák, közösségi oldalak, minialkalmazás-platformok és reklámipari kereskedelmi csoportok körében. Közülük néhányan azt állítják, hogy az FTC a szabályozás körének bővítésével túllépi a hatáskörét. Mások azzal érvelnek, hogy az azonosító rendszerek – például a felhasználói kódok – alkalmazása a gyermekek “anonim” online követéséhez voltaképpen jóindulatú: az online tevékenységgel kapcsolatos információkra azért van szükség, hogy elhelyezhetők legyenek azok a hirdetések, amelyek a gyermekeknek szóló ingyenes tartalom és szolgáltatások költségeit ellentételezik.
“Hogy milyen veszéllyel jár, ha ezt megpróbáljuk megakadályozni? – tette fel a kérdést Alan L. Friel, a média- és technológiai ügyekre szakosodott Edwards Wildman Palmer nevű jogi cég elnöke. – Azt kockáztatjuk, hogy elvész egy sor igazán jó oktató és szórakoztató tartalom, ha túlzottan megnehezítik a weboldalak működését, és azok tulajdonosai nem tudnak jövedelemre szert tenni az oldalakból.”

Más nemzedékre is könnyen kiterjeszthető a szabályozás

A gazdasági tét lényegesebb nagyobb, mint amit a szűken vett gyermekközönség jelent.
Iparági szakértők szerint ugyanis ha az FTC úgy dönt, hogy szülői hozzájárulást követel meg a gyermekek felhasználói azonosítóinak felhasználásához is, egy napon akár azt is előírhatják a cégeknek, hogy hasonlóképpen járjanak el a felnőttek esetében is – márpedig a felhasználói azonosítók követése adja a digitális marketing és reklám alapját.

“Ha valaki egyszer kijelenti, hogy ez személyes adatnak minősül a gyermekek vonatkozásában, és felhasználásához hozzájárulás szükséges, máris készen állnak a keretek ahhoz, hogy a hozzájárulás alkalmazásának követelményét egy másik nemzedékre is ki lehessen terjeszteni – figyelmeztetett Friel. – Ha valakinél 12 éves korában személyes adatnak kell tekinteni valamit, akkor ez a 13 életévét betöltve sem minősül át mássá.”

felügyeletAz FTC által javasolt jogszabály-felülvizsgálatnak sok ellenzője akad. A hivatal például előírhatná a cégeknek, hogy 13 évnél fiatalabb gyermekek esetében szülői engedélyt kell kérniük, mielőtt a gyermekek fényképeit, videóit vagy hangfelvételeit kezelnék. Adatvédelmi szakértők szerint az elképzelés hátterében az áll, hogy megfelelő arcfelismerési technológia birtokában idegenek számára is lehetségessé válna a gyermekek azonosítása és az esetleges kapcsolatfelvétel velük.

Az arcfelismerési technológia mint veszélyforrás

“Mivel rohamosan fejlődik az arcfelismerés technológiája, a fotók alapján egyre könnyebben azonosítható valaki harmadik fél által is, tehát a gyermek nem maradhat anonim” – szögezte le Alessandro Acquisti, a Carnegie Mellon Egyetem docense.
arc_felismero1A gyerekek sokszor nem is értik – tette hozzá -, hogy milyen hosszú távú kockázat rejlik abban, ha intim dolgokat – mint amilyenek a fényképek – osztanak meg magukról. “Lehet, hogy akkor éppen valami jutalmat is kapnak a fotójukért, de ennek a +költségei+ jóval hosszabb távon jelentkeznek” – érvelt.
A gyermekek fotóira vonatkozó törvénytervezet alapos zavart okozhat a tengerentúlon népszerű egyik marketingtechnika alkalmazásánál is: ennek keretében a gyermekek egy-egy márka melletti elkötelezettségüket interneten küldött fényképeikkel vagy videóikkal tanúsíthatják.
A játékipar döntéshozói egyöntetűen úgy vélik, hogy az FTC túl messzire ment. “Mindaddig, amíg megfelelő módszerek állnak rendelkezésre annak biztosítására, hogy a fotó-, video- vagy audiofájlokhoz, illetve az arcfelismerési technológiához ne kapcsolódhassanak elérhetőségi adatok, az ilyen jellegű elkötelezettség nem jelent adatvédelmi kockázatot a gyermekekre nézve” – hangsúlyozta az FTC-nek írott levelében Carter Keithley, az egyik játékipari szövetség elnöke.

A harmadik fél esete a hivatali cinizmussal

A hivatalnak az a javaslata is heves ellenállásba ütközött, amely a webhelyeket és alkalmazásokat tenné felelőssé harmadik fél – elemző- vagy reklámpartnerek – adatgyűjtési gyakorlatáért.
apps-for-smartphoneA több mint 5000 alkalmazásfejlesztő vállalkozást tömörítő kereskedelmi képviseleti szövetség, az Association for Competitive Technology becslése szerint ha meg akarnának felelni ezeknek a követelményeknek, az az oktatási minialkalmazások fejlesztőit 250 millió dolláros jogdíjjal terhelné.
A Facebook, amely nem teszi lehetővé a magukat 13 év alattinak valló gyermekek számára a regisztrációt, valamint a Twitter, amely azt állítja, hogy nem célja a 13 év alattiak bevonása a szolgáltatásba, szintén bírálta a harmadik félre vonatkozó felelősség fenntartását előíró FTC-felvetést. A közösségi hálózatok képviselői állítják, egyszerűen nem lehet nyomon követni azt a rengeteg weboldalt, amely letölthetővé teszi plug-injeiket, és ezért azt sem lehet tudni, hogy van-e közöttük olyan, amelyik éppen a gyermekekről gyűjt adatokat.
A Google és az Apple is hasonlóan érvel: az Android vagy az iTunes Store alkalmazásplatform nem tehető felelőssé a gyermekek által megvásárolt appek adatgyűjtési gyakorlatáért.
A hatóság a maga részéről ugyanakkor leszögezi, hogy a tervezett új szabályozás nem gátolja a cégeket abban, hogy alkalmazásokat és weboldalakat készítsenek gyermekek számára. “Választhatják azt is, hogy nem célozzák meg a gyerekközönséget – fogalmazott Phyllis H. Marcus, az FTC hirdetési gyakorlatokkal foglalkozó részlegének vezető jogtanácsosa -, vagy pedig ők is kérhetik a szülők beleegyezését, és akkor megjelenhetnek ebben a közegben is robusztus kínálatukkal.”

Forrás: MTI

Kövess minket a Facebook-on!

2012.11.27. Feladja Amerika az internet irányítását?

2012.11.23. Összefogott Hollywood és az európai filmipar a Google ellen

2012.11.06. A tervek szerint az Internet felügyeletét az ENSZ kapná meg

2012.10.26. Szigorúbb internet-ellenőrzést akar az ENSZ

2012.10.17. Kroes élesen támadja a Do Not Track

free counters

Irányított rabszolgaság: Egy hamis gazdaságban élünk

Ideje belátni, hogy egy hamis gazdaságban élünk. A szemfényvesztés minden létező elemét bevetik, hogy elhitessék a világgal a gazdaság valódiságát, de ezek mind csupán jól kidolgozott illúziók.
A hatalom egyik oldalán izgatott kijelentéseket hallunk a fellendülés visszatérésének jeleként értelmezett „zöld hajtásokról”, a másikon pedig a fiskális szakadék veszélyeire hívják fel a figyelmet, javasolva, hogy korlát nélküli monetáris enyhítésekre van szükség.

Vásárolj!Halljuk, ahogy az emberek munkáért könyörögnek és halljuk, ahogy a politikusok munkát ígérnek nekik, pedig egy politikus nem tud munkahelyeket létrehozni. Látjuk, hogy tömegek táboroznak a boltok előtt, hogy leértékelt vackokat vegyenek fekete pénteken, elhitetve egyesekkel, hogy a fogyasztói társadalom virágzik, a következő pillanatban viszont kiderül, hogy mindent hitelre vásároltak.

A főáramú média pedig mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmünket mindenről, ami valós. A hírekből olyan emberekről hallunk, akik a hírnév által váltak gazdaggá, és/vagy a gazdagság által váltak híressé és a címlapokon értesülünk arról, ha egy ilyen híresség macskája megdöglik. De erről talán ennyi elég is.

Közben a pénzügyi média megpróbálja agyon bonyolítani és érthetetlenné tenni a gazdasági kérdéseket és kizár mindenkit, aki esetleg kimondaná az igazságot.
Nem csoda, ha az emberek dühösek és össze vannak zavarodva.

Talán az alábbi tíz gondolat segít némileg szétoszlatni a ködöt.

1. Hamis munkahelyek. Nem csupán arról van szó, hogy a hivatalos munkanélküliségi adatok hamisak, a munkahelyek sem valósak. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy hány hivatásos munkavállaló termel értéket. A munkahelyek 80%-a úgy eltűnhetne holnap, hogy nem befolyásolná az alapvető emberi túlélést vagy boldogságot. Igen, tudjuk. A mai társadalomban pénzre van szükség a túléléshez és a munkahely pénzt jelent, de ebből nem következik egyértelműen, hogy minden munkahely a társdalom javát szolgálja.

2. Nem a megoldások, hanem a problémák teremtik a munkahelyeket. Nem hozhatjuk helyre az igazi problémákat, mert ezzel még több munkahelyet szüntetnénk meg. Nem vethetünk véget a háborúknak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg katona munkahely nélkül. Nem vethetünk véget a kábítószer elleni harcnak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg ügynök, börtönőr, bíró és többi alkalmazott helyette. Nem egyszerűsíthetjük az adózást, mert akkor mihez kezdenének a könyvelők, adótanácsadók és hasonló american_dream_end6szakértők. Nem csökkenthetjük az állami és egészségügyi bürokráciát, mert mit csinálna akkor az a rengeteg aktatologató. Nem hagyhatunk fel a lakosság megfigyelésével, mert ma már ez az iparág több millió embernek ad munkát. Nem vethetünk véget a Wall Street-i kaszinónak, mert akkor talán mindenki munka nélkül maradna. Mi lenne az egyetemekkel, ha ez emberek rájönnének, hogy az általuk kínált termék fele annyit sem ér, sőt, ugyanezt a tudást szinte ingyen is megszerezhetik? Más szóval számos problémát hoztak létre, hogy hamis munkahelyeket teremtsenek.

3. A pénznek nincs értéke. A pénz mind között a legnagyobb illúzió. A pénzünket önkényesen meghatározott kamatra adott hitellel hozzák létre bizonyos magánmonopóliumok. A pénz nem egyéb, mint egy ígérvény. Azért van értéke, mert a törvény ezt mondja, az értékét pedig az határozza meg, hogy mennyi van belőle forgalomban, amit szintén egy haszon-érdekelt monopólium határoz meg. A valós értéke tulajdonképpen nulla, mert nem egyéb, mint egy különleges tintával kiszínezett papírdarab. Az emberek számára csakis a készségek (munka), szerszámok és anyagok, az étel, a víz vagy az energia jelentenek értéket.

4. A Fed vásárolja fel az államadósság 90%-át. A Federal Reserve pénzt ad kölcsön az amerikai kormánynak, a kormány pedig kötvényeket bocsát ki a kiadások fedezetére. Ezeket a kötvényeket aukciókon értékesítik a piacon olyan befektetőknek, akik úgy gondolják, hogy az USA tartani fogja magát ígéretéhez a kötvények beváltását illetően. Most úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nincsenek már befektetői, mert az államkötvények 90%-át maga a Fed veszi meg. Ezt az adósság pénzzé alakításának, monetizálásának nevezik, ebben az esetben viszont a pénzt alakítják pénzzé, tehát az egész nem egyéb, mint egy hatalmas piramisjáték. A lényeg, hogy a kamatokat mesterségesen alacsonyan tartsák, mert ahhoz, hogy külső „befektetőket” csábítsanak magukhoz, meg kellene emelni őket. Laikusok számára is érthető módon az a lényeg, hogy a monetáris rendszer olyan, mint egy hatalmas papírtigris vagy kártyavár, de kereshetnénk még vagy egy tucat hasonlatot a „hamis” szó leírására.

5. Mi a dolgok értéke? Az ármeghatározási mechanizmus olyan tekervényessé vált, hogy egy eszköz valós értékének meghatározása szinte lehetetlen. Az étel, üzemanyag, oktatás, lakás, biztosítás és egyebek állami támogatása, az adók, szabályok és törvények, a pénz értékének és a kamatoknak a manipulálása és a tőzsdei kaszinó mellett hogyan is határozhatnánk meg bárminek is a valós értékét? Például miért kerül egy uncia marihuána (egy bárhol megtermő gaz) 500 dollárba? Vajon az igazi érték a munkán és az anyagszükségleten, a kínálaton és keresleten múlik? Persze, hogy nem. A dolgok értékét leginkább a törvények és szabályok fújják fel.

american_dream_end56. A bukást jutalmazzák. Onnan tudjuk, hogy egy hamis gazdaságban élünk, hogy a bukást jutalmazzák, a sikert pedig büntetik. Mindenhol a világon azt mondják az embereknek, hogy szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat és keményebben kell dolgozniuk, hogy kimenthessék az államot, a bankokat, a biztosítókat vagy akár az autógyártókat. Amikor pedig ezt megtesszük és keményebben dolgozunk a kevéske siker reményében, hihetetlen adókkal sújtanak, hogy vég nélkül finanszírozhassák ezeket a csaló intézményeket. Ugyanakkor a korlátlan pénznyomtatás és az egyre emelkedő adók fényévekre vannak a problémák gyökerének megoldásától. A helyzet az, hogy a bankok által kínált megoldások képezik a problémát, hiszen a befektetőosztályt gazdagítják a középosztály rovására. A globális bankárok az adófizetők és a jövő generációinak pénzével játszanak ebben a globális kaszinóban, amit eleve összeomlásra terveztek, hogy az összeomlás által elvehessék az emberek javait. Mindent feltettek a játszmára, de hamis pénzzel játszanak, a mi értékeink viszont, amiket kockáztatunk, valódiak.

7. Az üzleti társaságok ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint az emberek, de nem sújthatók ugyanolyan büntetéssel. Azzal, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság az emberekkel megegyező szólásszabadságot biztosított az üzleti társaságoknak, az utolsó szöget is beverte a köztársaság koporsójába. A pénz most már nyíltan finanszírozhatja a választásokat, és megvásárolhatja a büntetlen működéshez szükséges törvényeket. Lehet, hogy egy társaság is emberekből áll, de nem esnek az emberekkel megegyező elbírálás alá. A „Mi lenne ha a BP ember lenne?” című cikk részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. A feltevés szerint, az emberekhez hasonló elbírálás alapján a BP egy pszichopata gyilkos lenne. Ugyanez elmondható a legtöbb multi fenevadról, élén a hadiipari cégekkel. Ráadásul ma már ezek a cégek a kormánnyal is összefonódtak. Ez alapján miként definiálnánk magát a kormányt? Úgy gondolják, hogy a definíciók megváltoztatásával megváltoztathatják a valóságot, de ettől még nem válik igazsággá.

8. Az emberek olyan dolgokat vásárolnak, amikre nincs szükségük, olyan pénzből, ami nem az övék. A kormány adósságörvénye és őrült költekezése a fogyasztói szokásokban is tükröződik. Az infláció, az emelkedő munkanélküliség és az ingatlanpiac folyamatos zuhanása ellenére a hitelfelvétel nem állt meg. Az AP a következőket írta:
“Az amerikaiak gyakrabban fizettek hitelkártyával és több hitelt vettek fel tanulmányaikra vagy autóvásárlásra október hónapban, mint korábban, aminek eredményeként a mindenkori legmagasabb szintre emelkedett a lakossági hitelállomány.”

HitelA Federal Reserve adatai szerint szeptemberről októberre a fogyasztói hitelek 14,2 milliárd dollárral emelkedtek, 2,75 ezermilliárd dollárra emelve a teljes lakossági hitelállományt. A gépjárműveket és tanulói hiteleket is tartalmazó kategóriában a hitelek összege 10,8 milliárddal nőtt. A hitelkártyás vásárlások 3,4 milliárd dollárral nőttek. A legaggasztóbb, hogy pont a negatív megtérülést jelentő hitelek, mint a diákhitel, az autóvásárlás és a hitelkártyás fizetés mértéke növekedett.

9. A vállalkozókat büntetik. Mára szinte lehetetlenné vált egyszerű megélhetéshez jutni önállóan. Az Egyesült Államok (és sok más ország, Magyarországot is ide sorolva) a bürokrácia országa lett, ahol a kisvállalkozások létrehozását megnehezítik és büntetik a függetlenséget. Az Egyesült Államokban az igazi önellátás és a legfontosabb vállalkozásforma elleni állami támadásokat leginkább a családi gazdaságok ellen folytatott harc szemlélteti. Az Agenda 21-hez hasonló kollektivista modelleknek köszönhetően egyre több ilyen gazdaságot számolnak fel, úgynevezett „védett zónákká” nyilvánítva a lefoglalt földeket. Az egyik legújabb ilyen esetben egy családi osztriga farmot zárattak be, arra hivatkozva a farm káros hatással van a környezetre. A hamis állítások alapján véghezvitt hadjárat egy 80 éve működő helyi vállalkozást tett tönkre, ami 50.000 turistát vonzott évente és 30 helyi lakosnak adott munkát. Sok ilyen esetben az elkobzott területek fejlesztők kezében landolnak, akiket egy cseppet sem érdekel a helyi gazdaság. A hamis gazdaság egyik elengedhetetlen része, hogy olyan területeken hoz létre függőséget, ahol erre nem lenne szükség. (Rövidfilm angol nyelven a gazdasági illúzióról és az értelmetlen törvényekről: link)

slave10. Irányított rabszolgaság. Szóval úgy gondolod, hogy a rabszolgaság intézményét az 1800-as években felszámolták? Nem egészen. A gazdasági behajtók (hitelezők) a hitelek segítségével rabszolgasorba döntötték a világot, a nemzetektől, az iparon keresztül, a helyi önkormányzatokig és a föld szinte minden állampolgáráig. Ráadásul ezt a szolgaságot olyan pénzen vásárolták meg, ami nem is az övék, csak úgy a semmiből nyomtatták. Akinek nincs hitele vagy hitelkártyája az is fizet a Fednek az infláción és a jövedelemadón keresztül. Ahogy John Perkins, az „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” szerzője mondaná: itt az idő, hogy behajtsák a nekik járó „egy fontnyi húst” az állampolgároktól, a magasabb adók, alacsonyabb mértékű szociális juttatások és a nyugdíjak lefoglalása, más szóval a „megszorítások” által.

George Carlin azt mondta, hogy „azért hívják ezt Amerikai Álomnak, mert csak az hiszi el, aki alszik.” Már egyetlen ország megfertőzése is elég rossz lenne, pedig ma már az egész világ kollektív álomba merült és álmában a kormány az utolsó pillanatban szépen megold mindent. Az igazi világban azonban az összeomlás elkezdődött. Amíg nem a fenti 10 tényezőn próbálunk változtatni, a hallucináció fogságában maradunk. Az egyre több helyen induló tüntetések és helyi alternatív valutakezdeményezések és egyéb kreatív megoldások némi reményt adnak, hogy az emberek kezdenek ráébredni, hogy eddig aludtak. Mélyen a tükörbe nézve rájönnek, hogy a szemük elé vetített álomszerű gazdaság egyik célja, hogy a rossz irányba küldje az embereket a megoldásokat keresve.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.12.10. Az európai egyesült államok a megoldás a válságra

2012.12.09. Amerika keresztbe tenne az Eurázsiai Uniónak

2012.12.09. Módosítani kell az uniós alapszerződést a bankfelügyelet miatt

2012.12.08. Az ellenség az állampolgár: Drónok Amerikában

2012.12.07. Eredménytelenek az EU bankok felügyeletéről folytatott tárgyalások

2012.12.05. Ázsiai bérek és körülmények a magyar elektronikai iparban

free counters

Amerikai terrorizmus: Élet drón-halállal

Múlt héten, a Stanford Egyetem és a New York Egyetem kiadott egy tanulmányt a drónok (pilóta nélküli légi járművek) használatáról a mindig-fejlődő, de sose-végződő terrorellenes háborúban. Sajnos, sok kommentátor nem vette a riport fő üzenetét: a drónok az egész civil lakosságot terrorizálják. Én voltam a tanulmány kutatóinak egyike, és heteket töltöttem Pakisztánban, interjúkat készítve több, mint 60 észak-vazirisztáni emberrel. Sokan közülük támadások túlélői voltak. Mások elvesztették szeretteiket és családtagjaikat. Mindannyian a megsemmisülés állandó félelmében élnek. A riport címét az adta, amit én és kollégáim tanultunk ennek az amerikai drón háborúnak névtelen és ismeretlen áldozataitól.

Élet a drónok alattAz emberek a világban azt képzelik, hogy a drón elrepül egy célponthoz, sebészi precizitással kilövi rakétáit és aztán visszatér egy US-bázishoz, több száz vagy ezer kilométer távolságra. De Pakisztán észak-vazirisztáni törzsi területeinek egén a drónok jelenléte állandó, sokszor hat lebeg a falvak fölött egy időben. Az emberek hallják őket éjjel-nappal. Elkerülhetetlen jelenség, a halál derengő réme felülről. És ez a jelenlét kitartóan rombol szét egy Rhode Islandnál kétszer nagyobb közösséget. Szülők félnek iskolába küldeni gyerekeiket. Az asszonyok félnek összetalálkozni egymással a piacon. Családok félnek összegyűlni a korábbi támadásokban hibából meggyilkolt emberek temetésén. Gépjárművezetők félnek élelmet szállítani az ország más részeiből. A mindennapi élet rutinja szét lett tépve darabokra. Vitathatatlan ártatlanságú emberek otthonaikban lapulnak, és félnek gyülekezni az utcán. A ”dupla csapok”(1), vagy másodlagos támadások ugyanazon célpont ellen visszatartják a lakosságot a segítségadástól olyanoknak, akik megsebesültek. Egy vezető humanitárius ügynökség, megdöbbentő módon, most hat órát késik a segítségadással.

Drone-pilotMég rosszabbá teszi a helyzetet, hogy senki nem tudja megmondani ezen közösségek lakóinak, mit tehetnének biztonságuk érdekében. Az egész félelmetesen véletlenszerű. Senki nem tudja, ki van az amerikai ”halállistán”, senki nem tudja, hogyan került oda, és senki nem tudja, hogyan kerüljön le róla. Hirtelen és figyelmeztetés nélkül, egy rakéta becsapódik, s 16 méteres sugárban mindenkit megsemmisít. Természetesen az Obama-adminisztráció azt állítja, hogy csak harcosokra csap le. De azt megtanultunk 9/11 óta, hogy az apró betűs szöveget kell olvasnunk. Amit az emberek nem érzékelnek, az az, hogy az adminisztráció úgy határoz meg egy harcost, mint: minden katonaköteles korban lévő férfi, rendszerint 18 és 65 éves kor között. Mivel az USA általában nem közli a meggyilkoltak neveit, így nem tudhatjuk, hogy az áldozatok valóban harcosok voltak-e, vagy harcosoknak voltak-e tekintve, csak mert Washington rájuk mondta, hogy azok. Tényleg, az egész eljárás tele van ugyanazokkal a hibákkal, mint ami a fogolytartó rezsimet veszi körbe a Guantánamo-i katonai börtönben, Kubában.

Game of DronesAfganisztánban a Bush-adminisztráció hatalmas pénzjutalmakat fizetett helybeliek információiért. A törzsi és családi viszálykodásokban bővelkedő területeken az eredmény előre tudható volt: ártatlan emberek százaira volt hibásan mutogatva, hogy Talibán vagy Al-kaida, akik közül sokan éveket töltöttek Guantanamoban, vagy más tengerentúli amerikai börtönben. Most az Egyesült Államok hasonló ösztönzőket ajánl fel olyan embereknek, akik megígérik harcosok beazonosítását Észak-Vazirisztánban. Az állítólagos harcos otthona meg van jelölve GPS nyomkövetővel, és később, mikor az informáló biztos távolságban van, szilánkokká lesz lőve. Mivel senki nem tudja, kik az US-drone-attackinformátorok, az emberek nem hívnak meg senkit otthonukba. Az egész közösség behúzódik és nem mer kibátorkodni, de ugyanúgy fél a külvilágot is behozni. Ezt jelenti drónok alatt élni. Észak-Vazirisztánt a világ legnagyobb börtönévé változtatta, egy óriási megszállt zónává. Egy humanitárius dolgozó, aki New Yorkban volt 9/11-én és most Észak-Vazirisztánban dolgozik, elmondta nekünk, hogy a közhangulat mindkét helyen teljesen egyformának érződik. Az állandó terror érzete egy olyan érzés, ami nem ismer határokat. Persze, fel kell tenni a kérdést, hogy a nemzetközi törvények értelmében megengedhető-e a drónok használata; az én véleményem az, hogy nem. Persze fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a drónok a céllal ellenkező hatást érnek-e el; az én véleményem az, hogy igen. De a párbeszéd ezekről a dolgokról közel se teljes, amíg nem fogjuk fel igazán, mit jelent drónok alatt élni.

Jennifer Gibson – LA Times, 2012. október 4

(1) A “dupla csapok” (double tap) kifejezés a mosdókagyló 2 különálló, hideg vizes és meleg vizes csapjaira utal, szemben az egy keverőcsappal.

drone attack north waziristanJennifer Gibson ügyvédi alkalmazásban áll a Reprive-nál, egy London bázisú jogi jótékonysági szervezetnél, ami pakisztáni drón-áldozatok tucatjainak érdekeit képviseli. Része volt annak a Stanford kutatócsoportnak, amelyik Pakisztánban tett látogatást, és az ”Élet drónok alatt” társszerzője.

Forrás: www.jovonk.info / www.thetruthseeker.co.uk

Kövess minket a Facebook-on!

2012.12.05. Irán újabb amerikai drónt fogott el

2012.12.05. Elkezdődött a magyar PRT kivonulása Afganisztánból

2012.12.04. Miért van szükség az amerikai hírszerző drónokra?

2012.12.03. Az európai fejlesztésű drón megtette első útját

2012.11.23. Jogvédők a gyilkos robotok betiltását szorgalmazzák

2012.10.29. Egy iráni drónnak sikerült lefotóznia titkos izraeli bázisokat

2012.10.29. Már a tengeri ütközet is távirányítású lesz

2012.08.24. Az ENSZ felhívása a drónok alkalmazásáról

2012.06.30. Egyetemisták térítettek el egy drónt

free counters

Adatgyárak füstjétől bűzlik az internet

Jól rávilágít az egykori és a mai általános felfogás közötti döntő különbségre az internet rejtett bugyraiban még most is fellelhető, digitális “őskori” netikett (hálóhasználati illemtan) egy kiragadott részlete: “Egy e-mail üzenet ‘szállítási költsége’ nagyjából egyenlő a feladónál és a címzettnél… Ez alapvetően eltér a hagyományos levéltől, a telefontól, a rádiótól, és a tv-től. Egy levél elküldése konkrétan hálózati szélességbe, diszk helybe és CPU időbe kerülhet. Ez az alapvető gazdasági oka, amiért nem illik kéretlen hirdetést küldeni e-mail-ben.” Amikor a netikett szerzője – majd a továbbfordítók tábora – a kéretlen hirdetést, illetve a tv-t, rádiót, telefont említi, vélhetően annak idején meg sem fordult a fejében, hogy a kereskedelmi lehetőségek kiaknázásának vágya egyszer majd gyakorlatilag minden technológiát a világhálóra terel.

Energiapazarlás felhőbenArról nem is beszélve, hogy az adatátvitelnek és adatraktározásnak exponenciálisan növekvő igénye a szűken vett technológián túl energiagazdálkodási és környezetvédelmi kérdéseket is hangsúlyosan felvet, az utóbbiak pedig egyre inkább az adatközpontokra irányítják a figyelmet.
Az adatközpontok tele vannak szerverekkel: ezek maguk is számítógépek, egyenként is nagyra méretezett, adatfeldolgozásra optimalizált teljesítményük összeadódik, csak épp sem billentyűzet, sem monitor nem tartozik hozzájuk.

Facebook-pánik 2006-ban

Jeff Rothschild – aki jelenleg alelnöki minőségében is műszaki vezetője a Facebooknak – még 2006-ban szembesült egy olyan problémával, amelyre azonnali megoldást kellett találnia: attól kellett tartani, hogy a túlterhelt szerverek “elfüstölnek”. A számítógépeket tápláló villamos energia ugyanis túlhevítette az Ethernet-aljzatokat és más fontos alkatrészeket.
FacebookA cég akkoriban egy 18-szor 20 méteres helyet bérelt. Ott álltak állványba szerelve a szerverek, rajtuk a közösségi oldal felhasználóinak összes tárolandó és feldolgozandó adatával.
Gyors gondolkodású ember lévén Rothschild valamennyi fellelhető emberét azonnal szerteküldte: vásároljanak fel mindent, amivel csak hűteni lehet. Valósággal lecsupaszították a környék szaküzleteinek polcait, és a légkondicionálás révén sikerült is elérni a kívánt hatást: a Facebook szerverei túlélték a forrósodást, és nem kellett szüneteltetni a szolgáltatást (ami akár el is lehetetlenülhetett volna).

Mindez tehát valamivel több mint hat éve történt, akkor, amikor a közösségi oldalnak “mindössze” 10 millió felhasználója volt, és őket egyetlen szervertelephely szolgálta ki. Mára viszont a közel egymilliárd ember által generált információ nagyságrendekkel nagyobb és több hasonló létesítmény üzemeltetését követeli meg: az adatközpontokban hosszú-hosszú sorokban, százezer négyzetméternyi területeket elfoglalva állnak a szerverek, és a megfelelő hőmérséklet biztosításáról valamennyi helyen ipari hűtőrendszerek gondoskodnak.

Természetesen a Facebook csupán az egyik – bár kétségtelenül kiemelten fontos – szereplő. A legnagyobb közösségi oldal szerverei csekély töredékét hasznosítják a több tízezer adatközpont kapacitásainak – ennyi szükséges a digitális információrobbanás világméretű kiszolgálásához. Elképesztő mennyiségű adat lendül mozgásba vagy épp raktározódik el minden nap. Egyetlen kattintásra vagy érintésre milliók eszközeire töltődnek le filmek az iTunes-ról, sok milliónyian ellenőrizik hitelkártya-egyenlegüket a Visa oldalán, küldenek mellékletekkel ellátott e-maileket a Yahoo-n, vásárolnak az Amazonon, publikálnak a Twitteren vagy olvasnak újságot online.
És a sort hosszan lehetne folytatni.

Hatékonyság, környezetbarát kivitel?

A The New York Times című napilap egy évig tartó vizsgálata ugyanakkor arra világít rá, hogy az információtechnológiai iparnak ez az alapvető alkotóeleme éles ellentmondásban áll a saját magának tulajdonított tündökletes hatékonysággal és környezetbarát jelleggel.
Izland adatközpontA felvett interjúk és a vizsgálatot alátámasztó dokumentumok bizo- nyítják, hogy a legtöbb adatközpont a tervezési fogyatékosságok miatt hatalmas energiamennyiséget fo- gyaszt, hihetetlenül pazarló módon. Az online cégek jellemzően csúcsra járatják a létesítményeket függetlenül a tényleges kereslettől, ennek ered- ményeként pedig az adatközpontok által igénybe vett villamosenergia-kapacitás 90 (!) százaléka megy veszendőbe.

Áramszünetek ellen pedig egy sor dízelgenerátor üzembe helyezésével védekeznek. A hatóságok egyre gyakrabban teszik felelőssé a levegőtisztasági szabályok megsértéséért az adatközpontokból származó szennyezést, mindezt dokumentumok támasztják alá. Amikor elkészült az Egyesült Államok toxikus légszennyezettségi lajstroma, a Szilícium-völgy számos adatközpontjának – mint a legnagyobb dízelszennyezőnek – a nevét lehetett olvasni rajta.

Világviszonylatban a megkérdezett szakértők mintegy 30 milliárd wattra teszik a “digitális raktárak” energiafelhasználását, ami hozzávetőleg 30 atomerőmű termelésével egyenértékű. Becslések szerint ebből az egyesült államokbeli adatközpontok fogyasztása egynegyed és egyharmad közé tehető.
És egyetlen adatközpont is több energiát fogyaszt, mint egy közepes méretű város.

88-94 százaléknyi energia megy veszendőbe

Az energiahatékonyság vállalatról vállalatra nagymértékben eltérő képet mutat.
Az amerikai napilap kérésére a McKinsey & Company nevű tanácsadó cég részletesen elemezte az adatközpontok energiafogyasztását, és a vizsgálat megállapította, hogy a szervereken végrehajtandó számításokhoz csupán a rendelkezésre álló energia 6-12 százalékát hasznosítják. Az összes többi lényegében a szerverek alapjáratú üzemére fecsérlődik el, valamint arra a készenléti módra, amely a hirtelen lelassulás vagy adatfolytonossági problémák áthidalására hivatott műveleteket szolgálja ki.

A tanácsadó cég tanulmánya 70 nagy adatközpont mintegy 20 000 szerverének működési sajátosságait elemezte. A szerverek üzemeltetésére megbízók között éppúgy akadtak gyógyszergyárak vagy hadiipari vállalkozások, mint bankok, médiacégek és kormányzati szervek. “Természetesen” egyikük sem adta nevét a felméréshez, mondván, az iparági titok, és ha valaki például a feldolgozóipar területén tevékenykedne hasonló szellemben, egy percig sem maradhatna tovább a piacon, ha ilyesmi derülne ki róla.

google7Az adatoknak ez a fizikai valósága fényévekre van az internet kedvelt mítoszától: ahol az élet a “virtuális” világban zajlik, és a “memória” minden formájában a “felhőben” tárolódik. Néhány cég ugyanakkor azt állítja, hogy teljes egészében újraterveztette szoftver- és hűtőrendszereit az energiapazarlás csökkentése érdekében. Köztük van a Facebook és a Google is. A harmadik negyedévben nyilvánosságra hozott információk szerint a Google adatközpontjainak fogyasztása közel 300 millió, a Facebooké pedig mintegy 60 millió watt.

És bár adatvédelmi és biztonsági megfontolásokból lényegében azt sem lehet tudni, hogy melyik elkerített, őrzött szürke épületben üzemel adatközpont, egy ennek felmérésére jogosult szövetségi szerv adataiból kiderül, hogy a szövetségi adatközpontok száma az 1998-ban regisztrált 432-ről 2010-re közel ötszörösére, 2094-re nőtt.

Öldöklő harc az adatokért – és a felhőkért

És ehhez még egy beszédes szám: az EMC és az IDC közös becslése szerint az elmúlt évben több mint 1,8 billió gigabájtnyi digitális információ keletkezett világszerte (amelynek háromnegyed részét az EMC mérései szerint hétköznapi felhasználók generálták). Mondani sem kell, hogy ennek az irgalmatlanul nagy adatmennyiségnek a tárolásáért és kezeléséért hihetetlenül éles verseny folyik: az IDC adatai szerint ma már több mint hárommillió, különböző méretű adatközpont áll versenyben.

Cloud-ComputingHogy lehet-e racionálisabb, még inkább környezetbarát módon üzemeltetni őket?
Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Egyes iparági szakértők szerint a megoldás a felhőben rejlik. A számítási tevékenység központosításával és az úgynevezett virtualizációval (amely lényegében lehetővé teszi, hogy a kiszolgálók egy rugalmas, a felhasználók aktuális igényeihez méretezhető rendszerben egyesítsék erőforrásaikat) nagy és hatékonyan működő adatközpontok alakíthatók ki.

Mások viszont mély kétellyel viseltetnek a felhő iránt, mondván, hogy a velük kapcsolatos, olykor misztikus hangzású hit lehetőségeinek ellentmond a támogatásukhoz szükséges fizikai infrastruktúra.
“A felhő csak megváltoztatja azt a helyet, ahol az alkalmazások futnak – állítja Hank Seader, az Uptime Institute kutatásért és oktatásért felelős ügyvezető igazgatója. – Közben pedig minden folyamat valahol egy adatközpontban zajlik.”

Forrás: MTI

Kövess minket a Facebook-on!

2012.11.27. Feladja Amerika az internet irányítását?

2012.11.23. Összefogott Hollywood és az európai filmipar a Google ellen

2012.11.06. A tervek szerint az Internet felügyeletét az ENSZ kapná meg

2012.10.26. Szigorúbb internet-ellenőrzést akar az ENSZ

2012.10.17. Kroes élesen támadja a Do Not Track

2012.10.12. A munkanélküli férfiak lehetnek legkönnyebben internetfüggők

2012.10.11. Az Egyesült Államok a kiberháborúban: egyedül nem megy

free counters