A drónok után hadrendbe állnak a “robokopterek” is

Azt követően, hogy a felderítő és harci célokra egyaránt alkalmas drónok már bizonyítottak, a hadseregek újabb fejlesztésű eszközei is elkezdik szántani az eget: a pilóta nélküli helikopterek alapvető feladata a harcoló csapatok utánpótlásának biztosítása. A támadó célú pilóta nélküli repülőgépekkel – mint amilyen a Predator és a Reaper – végrehajtott támadások már megszokott részei a modern hadviselésnek. De egyetlen hadsereg sem masírozhat üres hassal – és bármelyik ütközetet ugyanúgy el lehet veszíteni az ellátás hiányosságai miatt, mint ahogyan az elégtelen tűzerő okán. Mindez, kombinálva a gazdag országoknak a háborús veszteségek iránti növekvő finnyásságával, odáig vezetett, hogy megjelent egy új típusú drón: az utánpótlás-szállításba pilóta nélküli helikopterek is bekapcsolódnak. És mint a hadsereg által bevezetett legfejlettebb technológiák általában, előbb-utóbb ezek a repülő robotok is megtalálják a maguk szerepét a polgári használatban.

Tavaly december óta már két kísérleti célú pilóta nélküli helikopter hajt végre küldetéseket: élelmiszert szállít az amerikai tengerészgyalogság afganisztáni előretolt állásaiba. A program annyira sikeresnek bizonyult – idézi fel a The Economist című brit hírmagazin -, hogy két alkalommal is, egészen 2013 szeptemberéig meghosszabbították az időtartamát.
Ezek a speciális helikopterek egy amerikai repülőgépgyártó cég, a Kaman K-MAX-einek módosított változatai. Számos katonai és polgári feladatot is képesek elvégezni, legyen az fakitermelés, távvezeték-építés vagy éppen függesztett légi teherszállítás.

Furcsa madár

A K-MAX-ek “synchropter”-ek, ami azt jelenti, hogy a kér rotorkör szöget zár be, és metszik egymást, mozgásuk azonban szinkronizálva van, és ezáltal a rotorok nem érnek össze. Farokrotorra nincs szükség, mert az ellentétesen forgó rotorok kiegyenlítik egymás nyomatékát.

A pilóta nélküli repülést lehetővé tevő átalakítást egy, a Kaman és a Lockheed Martin által alapított közös vállalatnál végezték el. Idén augusztusra a két K-MAX “robokopter” összesen 485 bevetésen vett részt, több mint 900 tonna árut juttatva célba.
A pilóta nélküli változat azért épült a K-MAX alapjaira, mert az akár a saját tömegét meghaladó, 2 700 kilogrammnyi terhet is képes szállítani. Ellentétben a legtöbb merev-szárnyú drónnal, amelyek repülését a földi pilóták vezérlik távolból, programozott pályáján a módosított K-MAX önálló repülésre képes, GPS-szel navigál az útvonal meghatározott pontjai között (igaz, távirányítással is működtethető).

A környezeti jellemzők tudatosítása érdekében a légi jármű számos érzékelővel van felszerelve, ezek elég pontos információt szolgáltatnak ahhoz, hogy akár teljes sötétségben is sor kerülhessen a rakodásra. Az amerikai hadsereg élénken érdeklődik olyan kifinomult kamerák alkalmazása iránt is, amelyek segítik a földet érést, és képesek érzékelni a lehetséges veszélyeket. A kameráknak polgári célú bevetéseknél kulcsszerep jut, például a tűzoltási vagy a keresési és mentési feladatoknál.

Kamera és páncélzat – a szállítási kapacitás rovására

A hadseregnél úgy vélik, hogy valamiféle önvédelmi fegyverzettel is fel kellene szerelni a járműveket – a kamerákat célzásra használva. Jelenleg a K-MAX-eken nincs semmiféle védelmi rendszer, de a Lockheed Martin azt állítja, hogy könnyen fel lehet vértezni őket páncélzattal, géppuskatartókkal vagy éppen olyan fáklyákkal, amelyeket azért lőnének ki, hogy félrevezessék a földről indított rakétákat. Mindez ugyanakkor csak a szállítási kapacitás rovására valósítható meg.

A pilóta nélküli K-MAX egy külső, 25 méter hosszú kábelre függesztve szállítja rakományát. A helikopterek önálló repülését az előretolt bázisig folyamatosan monitorozzák, ott pedig a földi személyzet veszi át a vezérlést, egy hordozható eszköz segítségével irányítva a rakomány leengedését. Ugyanakkor a helikopter emberi beavatkozás nélkül is képes a megadott koordináták szerinti helyre juttatni a rakományt. A Lockheed Martin üzletfejlesztési igazgatója, Jim Naylor a folyóiratnak elmondta, hogy a célkörnyezetben elhelyezett rádiójeladókkal tesztelték a jármű rakománylerakási precizitását. A K-MAX a teszt alkalmával három méteren belüli pontossággal teljesítette a feladatot.

A K-MAX-en négy szállítóhorog van, így képes arra, hogy egy küldetés során több helyre juttasson el szállítmányt. Mivel egyre nagyobb a bizalom az újfajta megoldás iránt, a tengerészgyalogságnál már új technikákkal is kísérleteznek. Májusban került sor az első “lebegő üzemmódú rakodásra”, amikor is a rakományt úgy helyezték a szállítóhorogra, hogy közben a K-MAX mozgásban volt a levegőben. Ez komoly időmegtakarítással járhat ahhoz képest, mint ha le kellene szállnia a rakományért.

Kiiktatható az “emberi tényező”

Bár a K-MAX végsebessége mindössze 100 csomó körüli (kb. 180 km/h), de a pilóta nélküli légi jármű összes előnyét élvezi: sohasem fárad el, nem lesz beteg, és nem megy szabadságra.
A helikopter-pilóták ugyanis szűkös erőforrásnak minősülnek, mivel éveket vesz igénybe a kiképzésük. Terry Fogarty szerint, aki a Kamannél a pilóta nélküli rendszerek felelőse, az egyfős személyzettel ellátott K-MAX-ekkel napi 12 órán át lehet repülni, de a pilótáknak váltaniuk kell egymást. Ezzel szemben a pilóta nélküli K-MAX-ek a nap nagy részében a levegőben tartózkodhatnak. Továbbá olyan helyzetekben, amikor a pilótát a rossz látási viszonyok akadályozzák a földet érésben – mondjuk, egy porfelhő miatt – a drónváltozat folyamatos haladásra képes.

A K-MAX mellett más, automata helikopterrendszerek kidolgozása is folyamatban van. Az egyik ilyen, a HERMES (Helicopter Remote Manipulation of External Slingloads) gyártója az amerikai fegyveres erők egyik cége, az Advanced Optical Systems.

Pilóta nélküli helikopterük érzékelők segítségével talál rá a rakományra, és automatikusan képes felvenni a földről – anélkül, hogy bárki is segítené ebben a tevékenységben.

Biztonságos földet érés

Az épületek, fák és elektromos vezetékek veszélyt jelenthetnek a rakodási övezetben. Az amerikai haditengerészet Autonomous Aerial Cargo/Utility System (AACUS) rendszere viszont ezeknek a problémáknak a felmérésével kezdi a munkát, mielőtt kiválasztja a megfelelő leszállóhelyet. Ezt követően a rendszer megszerkeszti azt a biztonságos megközelítési útvonalat, amelyen át a földi vezérlés segítsége nélkül leszállhat a helikopter.

Megfelelő repülési körülmények között mindez elegendő, de a cél az, hogy el tudja végezni a feladatot meredek, egyenetlen terepen, nagy szélben is, jóllehet az AACUS-szal felszerelt helikopter képes kommunikálni a földön tartózkodó emberekkel, hogy megtudja, hol van az alkalmas leszállóhely. Nemcsak üzemanyag, lőszer vagy egyéb felszerelések szállítását végezheti, de kimenekítési feladatokra is alkalmas. (Bár megfogalmazódnak aggályok azzal kapcsolatban, hogy végezheti-e egy robothelikopter a sebesültek szállítását anélkül, hogy megfelelő egészségügyi személyzet lenne a fedélzeten.)

Ha a K-MAX-ek továbbra is sikeresnek bizonyulnak, a következő lépés az lehet, hogy még drónhelikopter áll hadrendbe a tengerészgyalogságnál. És persze a dolog a hadsereget is érdekelné, utána meg jönne a kereskedelmi célú alkalmazás. Mindazonáltal ahhoz, hogy a pilóta nélküli drónok, robokopterek polgári felhasználására is sor kerülhessen, változniuk kell a légtér használatát szabályozó rendeleteknek is, különösen azokon a területeken, ahol más légi járművek is közlekednek.
A repülésügyi hatóságok már most foglalkoznak a kérdéssel, de szeretnék látni a fejlődés irányát az automatikus biztonsági rendszerek területén.

A vakcinától a gyorsétteremig

Egy amerikai start-up cég, a Matternet egy kisméretű pilóta nélküli elektromos helikopter kifejlesztésén dolgozik, amely a maga 2 kilogrammos hasznos tehernyi kapacitásával gyógyszereket, vakcinákat és vérmintákat szállítana távoli helyekre. A felhasználó elhelyezné a küldeményt a raktérben, megnyomna egy gombot a helikopteren, hogy szálljon fel és teljesítse a szállítási feladatot.

Andreas Raptopoulos, a Matternet ügyvezető társalapítója elmondta: a cég reméli, hogy még az idén lefolytathatják a megvalósíthatósági vizsgálatokat a Dominikai Köztársaságban.

Nagyobb elektromos helikoptereket is gazdaságos lehet átalakítani pilóta nélkülivé. Egy német cég, az E-Volo a közelmúltban nyerte el innovációjával a Lindbergh-díjat, repülőalkalmatosságuk Volocopter névre hallgat. A maga 16 rotorjával úgy néz ki, mintha egy gyerekek számára készült számítógépes repülőjáték felnagyított változata lenne – viszont elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy felnőtt.

Megfelelő szoftverrel ellátva a személyzet nélküli Volocopterek az áruszállítás területén jelenthetnek alternatívát, hiszen képesek kikerülni a zsúfolt utakat. Egy website a közelmúltban fel is ajánlotta, hogy miniatűr robothelikopterekkel szállítja a címre a megrendelt tacost. És bár ez most még csak tréfa, de egy nap a gyors-ételek kiszállításánál valódi megoldás lehet a robotjárművek alkalmazása…

Forrás: MTI

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.31. Kesztyűt dobott a DARPA a robotoknak

2012.10.25. Japán robothét 2012

2012.08.31. Félig élő, félig elektromos szövetekkel kísérleteznek

2012.08.22. Elfogadták a robotrepülőgépek rendőrségi alkalmazásának irányelveit

2012.08.11. Az amerikaiak robot-hírszerzőt hoztak létre

2012.07.19. Harci robotok Oroszország védelmében

2012.07.10. Gondolattal irányított robot avatártest

free counters

Reklámok

Miért szállíttatta el aranytartaléka kétharmadát a Bundesbank Londonból?

Három napja érkezett a hír arról, hogy a német számvevőszék felszólította a központi bank szerepét betöltő Bundesbankot, hogy ellenőrizze a hivatalos iratok szerint 3396 tonnát kitevő, New Yorkban, Londonban és Párizsban tárolt, offshore aranytartalékát. Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhesse az arany wolfram minőségét.

A londoni Telegraph cikkében megjelent legújabb fejlemények szerint ugyanez a Bundesbank, ami annyi fejfájást okoz a csődbe jutott államoknak, az igazi fedezettel rendelkező pénzzel kapcsolatos fixa ideájával, úgy döntött, hogy önként lehívja a Bank of England-nál letétbe helyezett aranykészletének kétharmadát. A Telegraph által közzétett bizalmas jelentés szerint a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 940 tonna aranyat követelt vissza a Bank of England-nál tartott 1440 tonnás készletéből a „túlságosan drága tárolási díjra” hivatkozva, ami elég nevetségesen hangzik. A hír megdöbbentette az aranyveteránokat. Mi lehet az oka a lépésnek?

Ambrose Evans-Pritchard a következő elmélettel szolgált:
Az elmozdulás éppen akkor indult, amikor az euró a leggyengébb szinten állt a dollárhoz képest, ugyanakkor egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Bank of England, Gordon Brown utasítására, Nagy-Britannia aranykészletének jelentős részét eladta, méghozzá a legalacsonyabb piaci áron.

Peter Hambro, a Petropavlovsk aranybánya elnöke, azt mondta, hogy a Bundesbank önvédelemből hívhatta vissza aranykészletét, mivel a jelek szerint nem allokált arannyal rendelkezett Londonban. „Lehet, hogy úgy gondolták, a Bank of England túl sok aranyat kölcsönzött ki és jobbnak látták hazavinni a készleteket. Ez az azonosítás miatt van. Lehetséges-e egyáltalán az embernek azonosítania saját allokált aranyát, vagy a tulajdonos nem egyéb, mint egy fémszámlával rendelkező általános hitelező?”

A „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni. Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét kiadták hitelre vagy shortolták.

Az üzenetet átvették a német törvényhozók is. „Minden aranyat haza kell hozni: pont a jelenlegi válságban van a legnagyobb szükségünk aranykészleteinkre,” mondta Heinz-Peter Haustein, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) képviselője.

A spekulációktól függetlenül, nem titok, hogy sok ember szerint a központi bankok és a központi bankok bankjai (például a Nemzetközi Fizetések Bankja, BIS), rég kiadták aranykészleteiket hitelre, legtöbb esetben a rövidtávú fizikai aranykövetelések megerősítéseként, a megnövekedett kereslet miatt, ami általában a likviditáshiány kísérőjelensége (amikor igazán megmutatkozik az arany, mint valós monetáris fedezet értéke).

A probléma egy ilyen újrazálogosítási sémánál akkor jelentkezik, amikor a másik fél hirtelen fizetésképtelenné válik, hiszen azóta az aranyat már ismét újrazálogosították és már senki sem tudja, hogy kié is az arany valójában. Ez akkor válik különösen komoly gonddá, ha a fedezeti láncban az egyik fél csődbe megy, mint ahogy ezt az MF Global esetében tavaly láthattuk. Ilyenkor elindulnak a perek, hogy megállapítsák kinek hol az aranya. Mondani sem kell, hogy az MF Global esetében pont londoni leányvállalatuk volt a ludas az újrazálogosítási láncban (mert egyedül Londonban nem volt megszabva fedezeti határérték az újrazálogosításra). Amint elindultak a követelések a fizikai leszállításra, nem tudták az adott sorozatszámú XYZ aranytömböt lokalizálni.

A másik variáció, hogy a Bundesbank előre látta az európai merkantilista kísérlet bukását és esze ágában nem volt legértékesebb eszközét a bankár oligarchák kezében hagyni, amelyik mindent megtenne, hogy megszerezhesse a készleteket, ha egyszer a dominók elindulnak. A Bundesbank tagadásnak éppen nem nevezhető cáfolata is ezt erősíti:
A Bundesbank azt nyilatkozta, hogy teljes bizalommal viseltetik a kezelők „integritása és függetlensége” iránt, valamint, hogy minden évben megkapták a részletes elszámolást. Ugyanakkor utalt arra, hogy további lépéseket tesz tartalékai védelmében. „Ennek része lehet a készletek egy részének relokációja,” – nyilatkozta a bank. Amit egyik fél sem mondott ki, hogy Németország semmi rosszat nem tett, csupán követeli, ami jogosan az övé.

A dolog lényege, hogy egy globalizált rendszerben, ahol minden szuverén entitás egyre inkább alárendeltje a globalizált „egész” hitelteremtő hatalmának, mindenkinek az Új Világrend ajtaja elé kell helyeznie szuverén függetlenségét, mielőtt átlépi a küszöböt.

Végtére is egy globalizált rendszer csak így képes egy végtelen, értékpapír-fedezetű kötelezettség felhőt fenntartani, amelyen most mindannyian bináris pehelyként lebegünk. Egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi az azonnali tőkeáramlást, a monetáris felcserélhetőséget, garantálja a szuverén kötvények folyamatos áramlását (amíg senki nem mer kiszállni a rendszerből), és amiben minden biztosíték egy újrazálogosított zálog… természetesen a közjó érdekében. Mindez igaz volt a Bundesbank fenti lépéséig.

Tulajdonképpen ennyi a történet, mert bár a Bundesbank azt tette, amihez minden joga megvolt, mégis áthágta a modern monetáris rendszer kardinális szabályát: miszerint egy szuverén hatalom soha nem helyezheti saját embereit a globális vállalati-társadalmi-banki oligarchák fölé, akik mindig minden kemény (és egyéb) eszközt maguknak akarnak, akár azonnal, a rendszer biztosítékaként, beleértve a világ GDP-jének 20-szorosát képviselő közel 1 billiárd (1015) dollár értékű derivatívákat is. Mellesleg ezért van a világ állandóan egyetlen karnyújtásnyira a teljes monetáris (és kereskedelmi) paralízistől, ahogyan azt a Lehman-csőd utáni káoszból és a Fed intézkedéseiből olyan nyilvánvalóan láthattuk.

Szinte biztos, hogy a Bundesbank intézkedéseinek semmilyen hatása nem lesz, mert ha túl sokat foglalkoznának vele, esetleg kiderülne, hogy melyik ország lesz az első áldozat, amikor átszakad a gát. Amikor ugyanis ez megtörténik, márpedig előbb-utóbb megfog, minden egyes bank, vállalat és személy keresni fogja Londonban, New Yorkban, Párizsban vagy valamelyik szimpatikus helyi bank páncéltermében tárolt allokált aranyát, de csak a hűlt helyét, illetve humorosan megfogalmazott tartozási elismervényeket talál majd az aranytömbök helyett.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ahhoz, hogy az emberek egy kis bepillantást nyerjenek a kulisszák mögé ezt a filmet látniuk kell:

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.25. Németország 150 tonna aranyat fog hazaszállítani

2012.10.25. A Bank of America-t 1 milliárd dolláros csalással vádolják

2012.10.24. A jüan felé fordulnak Kelet-Ázsia gazdaságai

2012.10.23. Peking szerint Washingtonnak meg kell békélnie Kína erősödésével

2012.09.27. Még több bónuszt akart: újabb bankárt vettek őrizetbe

2012.09.06. Bankkonszolidálás: Óriási trükköt hitt el a világ?

free counters

A globalizáció csapdája

Hans-Peter Martin és Harald Schumann (két német újságíró) 1996-ban írtak egy könyvet, amit 1998-ban érdekes alcímmel (Támadás a demokrácia és a jólét ellen) lefordítottak magyarra is. Annak ellenére, hogy akkor még nem voltak látványos jelei az egyiknek se. Mindenesetre a két úriembert nem érheti vád, hogy nem szóltak időben. A fejezetek között válogatva ilyenekkel találkozhatunk: “Csapdában a demokrácia”, “A globális mohóság és a globális pusztulás”, “Az egyetlen világunk szétesése”, “Az ellenség mi magunk vagyunk”, “Billiárd játék a világ pénzpiacán”, “A Bretton Woods-i valutarendszertől a szabad spekulációig”, “Az Euró nagy kalandja”, “A derivatívák, avagy a meglepetésszerű, fű alatt szerveződő pénzügyi összeomlás”.

Most 16 évvel később rácsodálkozunk, már akkor lehetett tudni? Pontosan nyolc évvel írták meg korábban a derivatívákkal megtervezett pénzügyi összeomlást, a mi 2008-ban be is következett. A könyv tehát azt igazolja, nem igaz, hogy senki nem tudta már egy évtizeddel korábban, hogy mi felé tart a világ. És az se igaz, hogy bárkit is váratlanul érhetett, hiszen a könyvet bárki elolvashatta, akár magyarul is, ahogy én megtettem. És akkor most idézek a könyvből egyetlen – nagyon komolyan veendő – bekezdést : „Az elkövetkező évszázadban a munkaképes lakosság húsz százaléka elég lesz ahhoz, hogy lendületben tartsa a világgazdaságot. Ennél több munkaerőre nem lesz szükség. A munkát keresők mindössze egy ötöde fogja megteremteni mindazt az árut, illetve nyújtani mindazt a nagy értékű szolgáltatást, amelyet a világ társadalma megengedhet magának. Ez a húsz százalék lesz aztán az, amelyik majd aktívan vesz részt az életben, a kenyérkeresésben és a fogyasztásban. A munkavállalók nyolcvan százaléka állástalan lesz. Ennek az alsó nyolcvan százaléknak rettenetes gondjai lesznek.”

Most természetesen hitelesíteni kell a fenti bekezdést. Hol hangzott ez el, mennyire lehet komolyan venni? Nos 1995 szeptember végén Mihail Gorbacsov a világ minden részéről 500 vezető politikust, gazdasági szakembert, tudóst és vállalatvezetőt hívott össze San Franciscóba az amerikai mecénások által összedobott Gorbacsov-alapítvány szárnya alatt. Nem azért, hogy szokásaikhoz híven fecsegjenek és mulatozzanak, hanem, hogy komolyan megbeszéljék a XXI. századot.

A találkozó nem volt titkos, de az újságírókat kordában tartották. A két német újságíró beszámol a találkozásról, aminek első témája is sokatmondó: „Technológia és munka a globális gazdaságban”. A jövő egyértelmű, a technológia a foglalkoztatottság ellen hat. A fenntartható egyensúly akkor áll be, amikor 5 munkaerőből egyet alkalmaznak csak. Vagyis a munkaképes lakosság húsz százaléka elég lesz ahhoz, hogy lendületben tartsa a világgazdaságot. Ennél több munkaerőre nem lesz szükség. A munkát keresőknek mindössze egy ötöde fogja megtermelni mindazt az árut, illetve nyújtani mindazt a nagy értékű szolgáltatást, amelyet a világ társadalma megengedhet magának.

És tegyük hozzá, hogy a megbeszélésnek nem is volt tárgya a túltermelés, aminek levezetését a következő 16 évben a hitelek rendkívüli elterjesztésével akartak végrehajtani, ami tulajdonképpen csak időhúzás volt. Pontosan olyan időhúzás, mint ami napjainkban történik. A vezető elit világosan látja, hogy itt a vége az ismert kapitalista rendszernek, de iparkodnak az összeomlást annyira kihúzni, amennyire csak lehet, amire bizonyíték a következő téma.
Hideg fejjel bejelentették: „Egy új társadalmi rendszer rajzolódik ki, ahol a gazdag országok, említésre méltó középosztály nélkül rendezkednek be.” Ez végül is azt jelenti, hogy a teljes társadalmat le fogják zülleszteni a legszegényebbek szintjére.

Nem kell tehát Orbánt teljesen hülyének tekinteni, nagy valószínűséggel zöld utat kapott a világtrend magyar bevezetéséhez. A gazdag legyen gazdagabb, a szegény pedig szegényebb. Ha 6500 milliónak el kell tűnni a Föld felszínéről, akkor előbb a középosztályt fel kell számolni, mert az 500 millióba nem fér bele.

Forrás: www.antalffy-tibor.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.08.16. Csendesen készülnek a pénzügyi összeomlásra?

2012.07.17. A modern civilizáció összeomlása már elkezdődött

2012.05.14. Új Világrend – Álom vagy valóság?

2011.12.14. Hiperinflációval a világkormányért

2011.10.22. Gorbacsov az új világrend és a globális kormányzás szükségességéről

2011.09.02. A globalizáció és a nem kívánt következmények törvénye

free counters

Az EU kapta idén a Nobel-békedíjat

A 27 tagállamból álló szervezet kapta idén a Nobel-békedíjat „a kontinens egységének megerősítésében vállalt szerepéért és a béke, a megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok előbbre vitelében nyújtott munkájáért”. A díj kiérdemlésének kérdésével kapcsolatban igen heves vita alakult ki, miközben a kontinens máig megoldatlan, sőt egyre mélyülő válsággal küzd.

„Az Európai Unió történelmének talán legsúlyosabb válságát éli. Éppen most lenne szüksége segítségre, az Unióra nemet mondó Norvégiától?” – tette fel a kérdést a norvég NRK csatorna.
A Nobel-békedíjnak otthont adó Norvégia először 1972-ben, majd másodszor 1994-ben utasította vissza az Unióhoz való csatlakozást. Ugyanakkor a lépés tökéletesen beleillik a képbe, hiszen a globalista törekvések élharcosának számító EU, egy fegyvergyáros és a dinamit feltalálója által alapított „béke” kitüntetésben részesült.

A világkormány támogatói és a bankárok odáig voltak az örömtől.

„Ez egy nagy és megható pillanat az EU számára. A 2012-es Nobel-békedíj elnyerése köszönet több évtized munkájáért, a béke, a demokrácia és a kontinens jóléte érdekében”- áradozott Wemer Hoyer, az Európai Befektetési Bank elnöke.

Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, közös nyilatkozatban kommunikálták, hogy „az Európai Unió továbbra is a béke és biztonság támogatója marad a számára közeli országok és az egész világ számára.”

Nigel Farage, az angol Függetlenségi Párt elnöke volt az egyetlen, aki a valóság talajáról közelítette meg a kérdést és némileg lehűtötte az önmagukat éltető politikusokat.

„Emlékezve, miként sürgette van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, Líbia megtámadását, a Nobel Békedíj odaítélése teljesen nevetséges döntés,” mondta, hozzátéve, hogy a lépés „igazi szégyen. Szerintem komolyan csorbítja a Nobel-díj hírnevét.”
Heming Olaussen, Norvégia legerősebb EU-ellenes szerve-zetének vezetője, „abszurdnak” nevezte a díj odaítélését, az NRK csatornának adott interjú során.

Max Keiser, az RT gazdasági szakértője felháborítónak nevezte a döntést, kijelentve, hogy a Nobel-békedíjat egy „technokrata szörny kapta”.
„Olyan mintha Frankensteint megjutalmaznák azért, mert ő a legjobb szörny, amit az elmúlt 12 hónap során létrehoztak,” mondta Keiser. „Legközelebb kinek ítélik oda? Esetleg egy génmódosított mag kapja majd Indiában, ahol a gazdák ezrével követnek el öngyilkosságot a Monsanto-hoz hasonló cégek miatt. Tisztelt Nobel bizottság! Jövőre adjátok a Monsanto-nak a díjat!

Számos orosz tisztségviselő és emberjogi aktivista fejezte ki értetlenségét a díj odaítélésével kapcsolatban. Már 2009-ben is sokakat megdöbbentett, hogy a frissen megválasztott Barack Obama kapta a békedíjat. Az elnököt éppen csak két héttel a díj odaítélése előtt iktatták be. Az indoklás szerint az elismerést „a nemzetközi diplomáciában és a népek közötti együttműködésért kifejtett kiemelkedő erőfeszítéseiért kapta.”
Hasonló felhangja volt az 1973-as Nobel-díj odaítélésének is, amit végül Henry Kissinger, akkori amerikai külügyminiszter és biztonságpolitikai tanácsadó kapott, akit sokan háborús bűnösként tartanak számon dél-amerikai és dél-kelet ázsiai konfliktusokban vállalt szerepéért.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.11. Európa barátai – Barroso kiáll a szociális piacgazdaság mellett

2012.10.02. Az európaiaknak meg kell tanulniuk a közös problémák rendezését

2012.10.01. “Birodalmi” Európa az unió jövője?

2012.09.22. Nyíltan kétsebességes Európáról beszélt a belga kormányfő

2012.09.20. Európa legerősebb országai EU elnököt és közös hadsereget akarnak

2012.09.13. Barroso: Európának föderációra van szüksége

free counters

Anakonda-terv: az amerikai államterrorizmus genezise

„Mi máshogy háborúskodunk, mint Európában szokás. Mi nem ellenséges hadseregek, hanem ellenséges népek ellen harcolunk: fiataloknak és öregeknek, gazdagoknak és szegényeknek ugyanúgy meg kell érezniük a háború vasöklét, mint a katonáknak. Ebben az értelemben az én georgiai hadjáratom elsöprően sikeres volt”- írja Sherman tábornok Grant tábornoknak 1865 január végén. A levél tartalma és dátuma megdöbbentő lehet minden európai számára. Egy amerikai tábornok ugyanis éppen akkoriban írt ilyen szörnyűségeket, amikor a legnemesebb európai szellemek arra törekedtek, hogy humánusabbá és erkölcsösebbé tegyék a háborút.

Amerikában azonban William Tecumseh Sherman tábornok, egy angol származású puritán ügyvéd 45 éves fia kitalált egy új háborús módszert az ellenséges nép, a polgári lakosság ellen, vagyis valójában újra felfedezte Cromwell írországi hadjáratának „felperzselt föld” stratégiáját. Doktrínájának lényege: „Ahol áthaladtam, ott már nincs háború, mert nincs többé élet sem!” Ez nem jelent mást, mint az erkölcs kiküszöbölését a háborúból. Miután a polgári lakosság elleni terrorakcióit tábornokként végrehajtatta, Shermant az Egyesült Államok hadseregének főparancsnokává nevezték ki. Módszere Amerika ideáljává vált, és előbb az angolszász világot fertőzte meg.

A XIX. század végén Moltke marsall megjósolta, hogy a jövő háborúiban többé már nem hadseregek, hanem népek fognak egymás ellen harcolni. Az első világháborúban az amerikaiaknak nem volt idejük bemutatni az európaiaknak Sherman doktrínájának az alkalmazását. Második világháborús intervenciójával, nyílt városok, sűrűn lakott városközpontok és kulturális műemlékek kíméletlen bombázásával azonban Amerika megmutatta az igazi arcát, ahogyan azóta a Vietnam, Irak, Jugoszlávia és Afganisztán elleni agresszióival is.

Sherman stratégiája a sikertelen és dicstelen hadvezérek sajátja. Shermannek nem voltak jelentős hadi sikerei. Egyszerűen az volt a sorsa, hogy mindig olyanokkal került szembe, akik jobbak voltak nála. Amikor egyenlő katonai erőt képviselő ellenséggel harcolt, sohasem aratott győzelmet. Nem a saját képességei, hanem az ellenfél hibája segítette legnagyobb győzelméhez, Georgia fővárosa, Atlanta elfoglalásához. Ez az ambiciózus ember belefáradt a szerény sikereibe, és egy olyan ötlete alapján folytatta a háborút, amelyet már régóta forgatott a fejében.

Az amerikai polgárháborúról, más néven a szecessziós háborúról beszélünk. A rómaiak az emancipációs erőfeszítésekre alkalmazták a secessio (elszakadás) kifejezést. De mindazt, amit Európa ebben a fajta háborúban láthatott, messze felülmúlta az USA északi államai által a déli államok ellen indított háború, amelynek hivatalos indoka a rabszolgaság eltörlése volt. Noha az északi államok fel akarták szabadítani a néger rabszolgákat, a háború végén mégis mintegy százezer fekete önkéntes harcolt felszabadítóik hadserege ellen. A vérmérséklet és a vallási fanatizmus a világtörténelem egyik legvéresebb mészárlásává változtatta ezt a háborút, amely mind a tengeren, mind a szárazföldön teljesen új formákat öltött magára (aknamezőket telepítettek és megjelentek az első páncélos csatahajók). A békekötés után csak nagyon kevesen tudták meg, hogy valójában mi is történt Georgiában. A nemzetközi közvéleményt alig érdekelte, mert Európában éppen akkoriban robbant ki a német-francia háború. Ráadásul az amerikai propaganda gondoskodott róla, hogy a világot csak „Tamás bátya kunyhójának” szirupos történetei foglalkoztassák.

Georgiai periódusa alatt Sherman csak egyetlen újítást vezetett be a katonai taktika történetébe, de már ennek is elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy végleg kizárja őt az úriemberek társaságából. Hadifoglyokat ültetett azokra a kocsikra, amelyek a csapatai előtt haladtak. Ha felrobbantak, megtudta, hogy aknamezőn járnak. Az önmagukat megvédeni képtelenekkel szemben elkövetett kegyetlenkedések miatti minden tiltakozást azzal a metsző hidegséggel utasította el, amely sugárzik a tőle származó összes dokumentumból.

Virginiában csak nevettek, amikor hírét vették annak a haditervnek, amelynek az északi államok az anakonda nevét adták, mert az volt a szándékuk, hogy akárcsak egy óriáskígyó, körbefonják és megfojtják a déli államok teljes területét. Velük nevetett az egész világ a blokád ötletén, annyira gyerekesnek tűnt a déli államok kiéheztetése, hogy senki nem vette komolyan. Senki sem számolt ugyanis Sherman karakterével. Grant, Lincoln és a többi északi vezető hallani sem akart az Anakonda-tervről, Sherman viszont egy szociopata perverz ösztönével kezdettől fogva megérezte a benne rejlő korlátlan lehetőségeket. Ugyanakkor nagyon is tisztában volt azzal, hogy egy abnormális elképzelést nem lehet normális módszerekkel végrehajtani. Egyébként a blokádot, amelytől a háború humanizálását remélték, elismerte a jog. Ezért gondolta azt a világ később, hogy az északi és déli államok közötti háború elég ártatlan dolog volt. Valójában a blokád függönye mögött rettenetes bűnöket követtek el.

Lincoln meggyilkolása után Grant lett az USA elnöke, aki Shermant nevezte ki a hadsereg főparancsnokává. Grant elnökségével új éra kezdődött Amerikában: a hivatalos korrupció és hipokrízis korszaka, amikor egyik kézzel a Bibliát lengették, a másikkal pedig meglopták a szomszédot. A legyőzött déli államok vezető tisztségeibe ültetett északi funkcionáriusok gátlástalan tolvajlásai és féktelen önkényeskedései végül olyan nyilvánvalóvá váltak, hogy 1876-ban a republikánusok nem merték újra jelölni Grantet az elnöki posztra.

Azóta egymást követték az elnökök, de Amerika még mindig az ő útján jár. Időközben a „grantizmus”, vagyis a bűnt palástoló képmutatás rendszere az amerikai állam hivatalos magatartásává vált. Az amerikaiak napjainkban is elpusztítják azokat az országokat, amelyeket lerohannak, ahogyan Shermantől tanulták, miközben az erkölcsről prédikálnak és az ellenség „barbárságára” panaszkodnak. A győzelem, amelyről álmodoznak, a temetők nyugalma. Az anakondának meg kell fojtania az egész világot, hogy teljessé váljon az amerikai „one world” birodalom egyeduralma.

Gazdag István

Forrás: www.antidogma.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.11. Az Egyesült Államok a kiberháborúban: egyedül nem megy

2012.10.10. Az Irán elleni szankciók közelebb hozzák a háborút

2012.10.10. Újabb Irán elleni szankciókat hagyott jóvá Obama elnök

2012.09.29. Romney nem zárja ki katonai erő bevetését Irán ellen

2012.09.28. Vörös vonal: az egyetlen esély az iráni atomfegyver ellen

2012.09.27. Drónok háborúja: egyre több az ártatlan áldozat

free counters

Bealkonyulhat a “biorobotoknak”

A Philips kínai gyárában – a hagyományos technológiai rend szerint – több száz kétkezi munkás speciális eszközöket használ a villanyborotvák összeállításához. A gyártó hollandiai üzemében ugyanakkor 128 robotkar végzi ugyanezt a feladatot, ráadásul a jógázókat megszégyenítő hajlékonysággal.

Egy robotkar végtelen ciklusban három tökéletes ívet formáz két csatlakozó vezetékből, és becsúsztatja azokat egy szabad szemmel alig látható parányi nyílásba. A robotkarok olyan gyorsan mozognak, hogy csak védőüveg mögött üzemelhetnek, nehogy sérülést okozzanak a felügyeletükkel megbízott emberi személyzetnek. És mindezt egy fia kávészünet nélkül – három műszakban, az év 365 napján…
A hollandiai gyárban csupán néhány tucat munkavállaló dolgozik műszakonként, körülbelül tizedannyi, mint a kínai Csuhaiban található üzemben.

Mindez már a jövőt vetíti előre. Az ipari robotok új hullámának képviselői sokkal ügyesebbek, mint azok, amelyeket jelenleg használnak például az autógyártásban – és szerte a világon könnyedén kiválthatják az emberi közreműködést akár a gyártás, akár az elosztás és forgalmazás területén. A hollandiaihoz hasonló gyárak éles ellenpontjai azoknak, amelyekben például az Apple és más szórakoztatóelektronikai óriáscégek divatos termékei készülnek több százezer alacsony képzettségű munkavállalót foglalkoztatva.
“Ezekkel a gépekkel bármilyen fogyasztói (elektronikai) készüléket elő tudunk állítani” – büszkélkedett a The New York Timesnak nyilatkozva Binne Visser, a Philips drachteni összeszerelő sorának munkáit irányító villamosmérnök.

A Philipsnek az Apple-nél is lehet esélye

Számos ipari vezető és technológiai szakértő szerint a Philips-féle megközelítés előbb-utóbb teret nyerhet az Apple-nél is. Ráadásul miközben a Foxconn – az iPhone-ok gyártója – továbbra is új üzemeket épít, és ezerszámra veszi fel az újabb munkavállalókat az okostelefon-gyártáshoz, a Philips azt tervezi, hogy néhány éven belül – meglévő munkaerőinek kiegészítéseként – több mint egymillió robotot állít a termelés szolgálatába Kínában.

A Foxconn nem gondolkozik azon, hogy hány munkavállaló és mikor is váltható ki. Mindazonáltal a cég elnöke, Terry Gou nyilvánosan támogatta a robotok növekvő használatát. (Erre megvan az aktuális oka is: a New York-i székhelyű China Labor Watch szervezet arról számolt be, hogy munkabeszüntetés miatt az Apple legnagyobb beszállítójának csengcsoui üzemében október 5-én több gyártósor is leállt. Egyes vélemények szerint a sztrájkot az okozta, hogy a munkásokra túl nagy nyomás nehezedik, és elégedetlenséget váltott ki közöttük az is, hogy az év leghosszabb kínai ünnepe, a nyolcnapos Aranyhét alatt is dolgozniuk kellett.)

Az apadó – egyre csökkentendő működési – költségek és a mind szofisztikáltabb robotok láttán új erőre kapott a műszakiak és a közgazdászok közötti régi vita is arról, hogy milyen gyorsan fognak elveszni ezáltal a meglévő munkahelyek. A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MTI) két közgazdásza, Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee idén tanulmányt írt erről a gyors átalakulásról. “Ennek az emberi képességekbe való beavatkozásnak a fokozódó üteme és mértéke viszonylag új keletű jelenség, és súlyos gazdasági következményei lehetnek” – fejtették ki a Race Against the Machine című könyvükben.

Forradalmi változás a munkaerőpiacon

Úgy vélik, hogy az alacsony költségű automatizálás ugyanolyan forradalmi változást eredményezhet, mint ami a mezőgazdasági technológia területén ment végbe a múlt század folyamán: a mezőgazdaságban dolgozók aránya az Egyesült Államokban az összes foglalkoztatott korábbi 40 százalékáról körülbelül 2 százalékra csökkent napjainkra.
McAfee érvelése szerint “ez az analógia nemcsak a mezőgazdaság iparosítására igaz, hanem a gyártás múlt századi villamosítására is”.
“Hogy mikor veszi át a láncfűrész a bivalyerejű favágók helyét? – tette fel a kérdést Mike Dennison, a – többek között a Szilícium-völgyben is – szórakoztató elektronikai termékeket gyártó Flextronics vezetője, amely cégnél egyre nagyobb mértékben válik automatizálttá a szerelési munka. – A termelési árat tekintve mindig létezik egy kritikus pont, és mi most nagyon közel vagyunk ehhez.”

Természetesen egy sor műszaki akadályt el kell hárítani a mind teljesebb automatizálás útjából, de túl ezeken meg kell küzdeni azzal is, hogy a szakszervezetbe tömörülő munkavállalók és közösségek aggódnak munkahelyeikért. A robotok folyamatos térhódítása azt is jelentheti, hogy kevesebb munkahely jön majd létre az Egyesült Államokban, jóllehet az ázsiai emelkedő munkaerő- és szállítási költségek – valamint a szellemi tulajdon védelmének ottani “szabados” értelmezése – miatt most éppen elkezdett visszaáramlani némi munka Nyugatra.
A Flextronics San Franciscótól délre található, üreges napelemeket előállító gyára például büszkén hirdeti: “Munkahelyeket és gyártást hozunk vissza Kaliforniába!” (Most az Egyesült Államokban üzemelő napelemek nagy részét Kína állítja elő, miközben automatizálja saját iparát.) A korszerű kaliforniai gyárban egyébként minden precíziós feladatot robotok végeznek, és csak néhány ember folytat kiegészítő tevékenységet.

A legnagyobb élelmiszer-forgalmazó már lépett

A gyártás automatizálásában rejlő előnyök kezdenek átalakulást eredményezni más, munkavállalók millióit foglalkoztató ágazatokban is – méghozzá szerte a világon.
Az egyik ilyen terület a disztribúció, ahol a világ leggyorsabb sprintereinek sebességével száguldó robotok sokkal hatékonyabban képesek elraktározni, elővenni és a szállításhoz megfelelő módon csomagolni az árukat, mint az emberek.

Rövidesen robotok veszik át például a munkavállalók feladatait a C & S Wholesale Grocersnél, az Egyesült Államok legnagyobb élelmiszer-forgalmazójánál is.

Az érzékelési – látáson, tapintáson alapuló – technológiák gyors fejlődése azt eredményezte, hogy a kézi erővel végzett munkák igen széles skáláját lehet kiváltani a robotok képességével. A Boeing széles törzsű repülőgépeinek felületi szegecselését óriási automatikus gépek végzik, gyorsan és pontosan mozogva. A cég állítása szerint még ezeknek a gépeknek az alkalmazásával is gondot okoz elegendő munkavállalót találni az új 787-es elkészítéséhez. Pedig a robotok révén jóval nagyobb pontosság érhető el, és biztonságosabb körülményeket teremtenek a munkavállalók számára.
Az egyesült államokbeli robotgyártók állítják: számos alkalmazási környezetben már most sokkal költséghatékonyabb robotokat munkára fogni, mint emberi munkaerőt.

Gyorsan visszafizetik a robotok, amibe kerültek

Tavaly egy chicagói automatizálási kiállításon Ron Potter, egy atlantai tanácsadó cég igazgatója egy táblázatkezelőt ajánlott a résztvevők figyelmébe, amelynek segítségével kiszámíthatták, hogy milyen gyorsan “fizetik vissza” a robotok saját bekerülési költségüket.
Az egyik példában szereplő robotizált gyártási rendszer például 250 ezer dolláros beruházási költséggel járt, és két olyan dolgozót helyettesített, akik egyenként évi 50 000 dollárt kerestek. Tizenöt éves élettartama alatt így a rendszer bevezetése 3,5 millió dolláros – munkaerőköltségben és termelékenységnövekedésben megtestesülő – megtakarítást eredményez.

Az amerikai kormányzat a technológiai váltást a versenyképesség megőrzését szolgáló történelmi lehetőségnek tekinti az országra nézve. “Az egyetlen mód arra, hogy az Egyesült Államokon belül maradjon a gyártás, az, ha minél magasabb szintű termelékenységet tudunk biztosítani” – fogalmazott Tom Kalil, a Fehér Ház tudományos és technológiai hivatalának igazgatóhelyettese.

Szofisztikáltabb munkakörök jönnek létre a robotok nyomán

A kormányzati tisztviselők és az ipari vezetők egyaránt azzal érvelnek, hogy jóllehet az üzemek egyre automatizáltabbak, egyáltalán nem vesznek el a munkaerőpiac számára. Ellenben ha az Egyesült Államok nem száll be a versenybe olyan fejlett iparágakban, mint amilyen például a fogyasztói elektronika, akkor alulmaradhat a termék- és formatervezésben is. Sőt a robotikában érintettek hangsúlyozzák, hogy bár egyes fizikai dolgozói munkahelyek megszűnnek, azok helyett a hatékonyabb gyártás révén kvalifikáltabbak teremtődnek: ilyen az összeszerelő sorok tervezése, működtetése és szervizelése, de sok egyéb munkakör is létrejön az üzemekben.

A robotcégek vezetői szerint maga az iparág is teremt munkahelyeket. Az International Federation of Robotics tavalyi jelentése megállapította, hogy a mérnöki és szerelési munkák területén a robotgyártók világszerte már 150 000 főt foglalkoztatnak. Ám az korántsem biztos, hogy a következő generációs gyártás területén valamiféle európai-amerikai dominancia alakulhat ki. A Philips vezérigazgatója, Frans van Houten úgy látja, hogy a kínaiak is robotokat fognak gyártani és alkalmazni.

Egyes munkakörök még képesek ellenállni az automatizálásnak. Ilyenek azok az építési munkák, amelyek előre kiszámíthatatlan beállításokat követelnek meg (vagy ha olyan feladatokat kell elvégezni, amelyek nem ismétlődnek); szerelési munkák, amelyeknél a tapintás elsődleges fontosságú (például üvegszálpanelek beültetése repülőgépek, hajók vagy autók belsejébe); összeszerelési munkák, ahol csak korlátozott mennyiségű termék készül, esetleg több változatban, ám minden egyes termék előállításához a robotok költséges átprogramozására lenne szükség.
Ez a lista azonban egyre rövidebb.

Az elosztás upgrade-je

Egy spártai berendezésű garázs belsejében, Palo Alto ipari negyedében egy elektronikus “szemű”, kis lapáttal felszerelt és tapadókorongokkal stabilizálódó robot dolgozik a szállítószalag mellett: sorra egymás után veszi fel a dobozokat, és dobja őket a szalagra. Ugyanazt a feladatot végzi, mint amit az alacsony bérű munkavállalók szerte a világon.

A régebbi robotokat nem lehetett ilyen munkára fogni, mert a vezérlésükhöz szükséges számítógépes képfeldolgozó rendszerek költségesek voltak, és csak gondosan ellenőrzött körülmények között, jól megvilágított helyiségekben lehetett alkalmazni őket. Ám egy olcsó sztereó kamerának és egy olyan szoftvernek köszönhetően – amely lehetővé teszi, hogy a rendszer ugyanolyan könnyen legyen képes megkülönböztetni a formákat, mint az ember – ez a robot villámgyorsan képes megragadni a szabálytalan méretű és véletlenszerűen elhelyezett tárgyakat is. A robot ugyanis a Microsoft-féle Kinect mozgásérzékelő technológiát használja (amely elsőként az X-box videojáték-rendszeréhez készült).

Az ilyen robotok a Federal Expresshez vagy a UPS-hez hasonló vállalatok környezetében lehetnek az automatizálás eszközei: jelenleg több tízezer munkavállalót foglalkoztatnak ilyen feladatok elvégzésére. A munkások átlagosan minden hatodik másodpercben képesek a helyére rakni egy-egy csomagot a kamionok ki-, illetve berakodásakor. Ám a dobozok tömege több mint 65 kilogramm, így könnyen elfáradnak, a hátfájásról nem is beszélve.
A robotokat gyártó Industrial Perceptionnek akkor van esélye elnyerni a szerződést, ha négy másodpercre le tudja szorítani egy-egy csomag rakodási idejét. A mérnökök ugyanakkor biztosak abban, hogy a robot hamarosan egyetlen másodperc alatt is képes lesz végezni ezzel a művelettel.
Gary Bradski, az Industrial Perception alapítója “szerényen” meg is jegyezte: mindez ugyanolyan hatással jár majd, mint amilyet az internet elterjedése váltott ki.

Forrás: MTI

Ők is le lesznek váltva, ha a robot gyorsabb lesz náluk:

facebook_banner

Kapcsolódó híreink:

2012.07.31. Már Kína is túl drága? Egyre magasabb bért követelnek a munkások

2012.07.31. A fiatalok negyedének nincs munkája

2012.07.26. Rabszolgamunka Hong Kongban

2012.07.03. Munkanélküliség az euró-övezetben

2012.03.28. A kínaiak már nem dolgoznak fél marék rizsért

2011.07.31. Feltétel nélküli alapjövedelem: egyék mindenki!

free counters

Orosz valóságshow: GMO kísérlet élőben

Néhány hete bejárta a médiát egy új független GMO kísérlet megdöbbentő eredményeit feltáró tanulmány. A fővonalas és egyes alternatív csatornák a Monsanto agráróriás segítségére sietve már eleve csak a tanulmány kritikáit tették közzé, azt állítva, hogy a tanulmány pontatlan és elfogult. Azt természetesen nem hangsúlyozták, hogy a statisztikai számítási módszerektől függetlenül, a Monsanto terméket is fogyasztó állatok hamarabb pusztultak el, akár kialakult testükben daganat akár nem. Ezek a tények nem hazudnak.

Egy orosz tudósokból álló csapat most társaik segítségére siet és legújabb kísérletüket webkamerák előtt tervezik lefolytatni, hogy azt bárki a nap 24 órájában nyomon követhesse.

Orosz kutatók élőben fogják közvetíteni kísérletüket, hogy mindenki számára egyértelműen demonstrálhassák a genetikailag módosított táplálékok hatását a kísérleti patkányokon. Az ötlet azután fogant meg, hogy a francia kutatók által lefolytatott kísérlet eredményeként Oroszország feltételesen felfüggesztette a Monsanto féle genetikailag módosított kukoricák importját.

A Caen Egyetem francia tudósai szeptember 19-én kongatták meg a vészharangot, miután a genetikailag módosított kukoricával táplált patkányokon végzett kísérletük eredményeit publikálták. Az oroszországi Országos Genetikai Biztonsági Társaság (NAGS) kutatói nyilvánosan elítélték a genetikailag módosított organizmusokat és bejelentették, hogy az általuk tervezett hasonló kísérletet a nyilvánosság előtt fogják lefolytatni, lehetővé téve mindenki számára, hogy informált következtetéseket vonjon le a GMO-k biztonságát illetően.

A kutatók a négy csoportra osztott állatok ketreceit webkamerákkal fogják felszerelni. Az első csoportba tartozó állatok nagy mennyiségű GM szóját tartalmazó étrendet kapnak. A második csoportot kis mennyiségű GM szóját tartalmazó étellel táplálják. A harmadik csoport étrendjében nem lesz GMO táplálék. A negyedik csoport szokványos patkánytáplálékot kap. A kísérlet integritásának védelme érdekében a patkányok gondozói nem fogják tudni, hogy milyen étellel táplálják az állatokat.

Elena Sarojkina, a projekt vezetője szerint ez egy különleges kísérlet lesz. Soha nem folytattak még a lakosság számára nyilvános kísérletet a GMO-k ellenzői vagy támogatói.

A projekt 1 millió dollárba fog kerülni

Amennyiben a patkányok túlélik (a francia kutatásban résztvevő állatok, csakúgy mint sok más korábban végzett kísérlet alanyai meddővé váltak), a kísérletet öt generáción át fogják folytatni. A nyilvánosság 2013 márciusától kezdve követheti nyomon a kísérletet, miközben a kutatók lázasan dolgoznak a részletek kidolgozásán és a szükséges finanszírozás megszerzésén. Becslések szerint a kutatás 1 millió dollárba fog kerülni, amit a tudósok kereskedelmi szponzorok, állami támogatás és esetleg közadományok formájában terveznek előteremteni.

Sarojkina szerint a kísérletre elköltött összeg nem lesz ablakon kidobott pénz. „Végre esélyünk lesz megérteni, milyen irányba kell mozdulnunk,” mondta. „Amennyiben a kutatás bizonyítani fogja a negatív hatást, és a GMO-k támogatói elfogadják eredményeinket, következő lépésként moratóriumot hirdethetünk a genetikailag módosított összetevőket tartalmazó élelmiszerekre Oroszországban.”

Az organikus ételek és a megfelelő címkézés előtti akadályok

Mivel az amerikai élelmiszerügyi hatóság (Food and Drug Administration – FDA) úgy táncol, ahogy a Monsanto és a Dow fütyül, amint azt számos politikai és gazdasági manőverük is bizonyítja, mint például a GMO összetevők feltüntetéséért indult kampány 1 millió aláírásának eltűnése, nem lehet tudni milyen sikerrel vagy kudarccal végződik a GMO élelmiszerekre vonatkozó jelenlegi gyakorlat megváltoztatása az Egyesült Államokban. Kutatók szerte a világon számos alkalommal bizonyították, milyen káros hatásai vannak a genetikailag módosított organizmusoknak az egészségre, beleértve az elhízást, egyes szervekben fellépő működési zavarokat, meddőséget, daganatok kialakulását és a gyomirtókra rezisztens gyomok és kártevők kialakulását. A természetes, organikus ételekre való átállást és a megfelelő címkézést csak lakossági kezdeményezésre lehet megvaló-sítani.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.10.06. A Föld népességének egy hetede fog éhezni az év végétől

2012.10.04. Elvitte a kukoricatermést az aszály

2012.0921. Monsanto kukorica: korai halál és súlyos daganatok

2012.08.08. Újabb bizonyíték, hogy a GMO-k meddőséget okoznak

2012.06.30. Megszülettek az első GMO babák

free counters

Állami terrorizmus járulékos veszteségekkel

A berlini fal leomlása óta az Egyesült Államok által viselt háborúkban tűnt fel a „járulékos veszteség” (collateral damage) fogalma, amelyet a Pentagon propagandistái arra használnak, hogy a nyugati közvélemény előtt igazolják a polgári áldozatokat követelő háborús cselekményeket. Ezek a járulékos emberveszteségek úgymond véletlenül, a katonai vezetés akaratán kívül következnének be, amely látványos krokodilkönnyeket hullat miattuk, és általában téves felderítés vagy kivédhetetlen technikai hiba tragikus következményeinek próbálja beállítani azokat.

kmMárpedig, ha jobban megnézzük, könnyen észrevehetjük, hogy azok a hadműveletek, amelyek civilek millióinak az életét tették tönkre vagy pusztították el az utóbbi években Afganisztánban, Irakban és Líbiában (mint korábban Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, Közép-Amerikában és Jugoszláviában is), egyáltalán nem egy olyan katonai vállalkozás tévedései, amely kizárólag az ellenség egyenruhás tagjait tekinti célpontoknak, hanem védtelen férfiak, nők és gyermekek megölését célzó szándékos cselekedetek.

Arra a kérdésre, hogy ezeknek a szörnyűségeknek mi lenne a céljuk, maga az amerikai katonai doktrína adja meg a választ: a terrornak, minden engedelmesség forrásának a kiváltása. A katonai doktrína tehát brutálisan megcáfolja a politikai propagandát, hiszen a polgári lakosságnak okozott szenvedés a háború megnyerésének egyik módja; a civilek megkínzása a gerincük meghajlításának egyik módja; a lelkük megsebzése pedig a lelkük megnyerésének egyik módja (ahogyan azt az angolszász szövetségesek által a második világháború végén végrehajtott terrorbombázások meggyőzően bizonyítják). Azt gondolhatjuk, hogy ezek a módszerek a civileket is fegyverfogásra ösztönzik és csak az ellenállás erejét növelik. Ez bizonyos esetekben persze így van, általánosságban azonban éppen az ellenkezője igaz, és a katonák nagyon is jól tudják világszerte, hogy a terror áldozatai egyáltalán nem gondolnak bosszúra, sokkal inkább tétlenül szenvednek és békéről álmodoznak. Sőt mi több, gyakran egyenesen a hóhéraikhoz fordulnak védelemért, és a rengeteg szenvedéstől és erőszaktól demoralizálva végül megszorítják a kezet, amelyet az ellenségük nyújt nekik a puska másik vége felől.

Az algériai gyarmati háború idején (1954-62) a terület függetlenségéért harcoló arab gerillamozgalom, az FLN martalócai (az ún. fellagák) által az európai telepesek ellen napi rendszerességgel elkövetett vadállati kegyetlenkedésekre és vérengzésekre válaszul francia katonák kidolgoztak egy doktrínát, amely a fegyveres konfliktusok középpontjába a polgári lakosságot teszi. Korábban, az ötvenes évek elején, az angolok már alkalmazták ezt a módszert a kenyai Mau Mau felkelés során, a lázadó kikuju törzsek egész falvait radírozva le a térképről a lakóikkal együtt, de odáig még nem jutottak el, hogy katonai iskolákban oktatott doktrínává fejlesszék az eljárást.

Embertelen háborúk véletlen célpontjaiból a civil lakosságok így váltak meghódítandó és elpusztítandó katonai célpontokká emberi célkitűzések nevében. Civilek megkínzása, kivégzése, lebombázása nemcsak háborús bűncselekmény, hanem katonai eszköz politikai ügyek szolgálatában. Ezt a doktrínát a francia katonai teoretikusok exportálni fogják az USA katonai iskoláiba, amely majd Latin-Amerikában és különösen egyes közép-amerikai országokban hasznosítja azt az algériai háborút követő évtizedekben.

Az atlantista légiók, amelyek a NATO égisze alatt Jugoszlávia, Afganisztán és Líbia megtámadására indultak, szintén alkalmazták ezt a doktrínát annak érdekében, hogy az amerikai életmódot és a neoliberális gazdasági modellt ráerőltessék a renitens népekre. Irak 2003-as inváziója során az Egyesült Államok által gyakorlatban megvalósított „shock and awe” (sokk és félelem) katonai stratégia valójában nem más, mint a félévszázados francia doktrína felfrissített és reaktivált változata. Szerzői Hirosima és Nagaszaki 1945 augusztusi lebombázását tekintik példának, és félreérthetetlenül leírják a két japán mártírváros elpusztításával elérendő hatást: „Egy adott társadalomnak a sokkot és félelmet okozó fél által kívánt értelemben való befolyásolásához inkább tömeges emberi és anyagi veszteségeket kell okozni, mint közvetlenül tisztán katonai célpontokat támadni. E képesség alkalmazása a társadalom és értékei ellen (…) tömegpusztító hatású, közvetlenül sújtja az ellenfél ellenállásra való közakaratát, és ideális esetben vagy elméletileg azonnal vagy gyorsan inaktiválja ezt az akaratot néhány órára vagy napra.” (Harlan K. Ullman, James P. Wade: Shock And Awe: Achieving Rapid Dominance, NDU, 1996).

Látható tehát, hogy a „járulékos veszteségek” fogalma valójában az állami terrorizmust takarja, egy tömegpusztító és nyugati terrorizmust, amellyel a nyugati médiumok könnyedén megbékélnek, mivel atlantista uraik művelik. Valójában sokkal többet is tesznek a puszta kollaborációnál: médiatikus bűncselekményt követnek el, amikor a „járulékos veszteségek” fogalmát véres kezű vezetőik nemzetközi terrorakcióinak palástolására használják.

A tévedés kockázata nélkül megállapíthatjuk, hogy ez a nyugati állami terrorizmus globálisan gyilkosabb, mint az iszlám terrorizmus, amely egyébként esetenként – mint például Líbiában vagy Szíriában – hatékonyan szekundálhatja a nyugati elitek geostratégiai céljait. Mára a terrorizmus vált a nyugati demokráciák katonai stratégiáinak központi elemévé. Éppen ezért ahhoz, hogy hatékonyan harcolhassanak ellene, ahogyan állításuk szerint a vezetőik teszik, mindenekelőtt saját magukat kellene legyőzniük, ezáltal egyből megszüntetve a terrorizmus legfőbb kiváltó okát is. Máskülönben a demokrácia halála lesz cinizmusuk és szemforgatásuk járulékos vesztesége, akárcsak a világ vezető demokráciájában, ahol az utóbbi félévszázad során demokratikus díszletek paravánja mögött a katonai-ipari komplexum ragadta magához a tényleges hatalmat, aminek az eshetőségére elnöksége végén maga Eisenhower figyelmeztetett. A jelek szerint eredménytelenül.

Gazdag István

Forrás: www.antidogma.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.09.29. Közel-Kelet az ENSZ Közgyűlésen: a stabilitás erőpróbája

2012.09.28. Vörös vonal: az egyetlen esély az iráni atomfegyver ellen

2012.09.27. Drónok háborúja: egyre több az ártatlan áldozat

2012.09.27. Szergej Lavrov: a tétlenség felbujtás terrorizmusra

2012.09.25. Háború helyett titkos akciók az iráni nukleáris program ellen?

free counters

Harc nyomdagépekkel a válság ellen

Nem az Egyesült Államok az egyetlen ország, amelyik komoly gazdasági problémákkal küzd jelenleg. Akárhová nézünk, a helyzet egyre romlik. Kínában jelentős lassulás indult el és Japánban is újabb pénznyomtatási projekt indult a gazdaság életben tartására. Az európai munkanélküliségi adatok tovább romlottak, Spanyolországban és Görögországban pedig fokozott intenzitással indultak újra a tüntetések.

Az Egyesült Államokban egyre több jel utal arra, hogy újabb recesszió van kialakulóban és a cégvezetők egymás után jelentik be a tervezett leépítéseket. Manapság a gazdaságban minden mindennel összefügg, tehát a recesszió valamennyi országra hatással van. Emlékezzünk a 2008/2009-es válságra. A Wall Street-ről kiindult gazdasági gondokat a bolygó legtávolabbi szegletében is megérezték és ez a következő hullámnál sem lesz másként.

Miért váltottak a központi bankok pánik üzemmódba? A teljes tárat kilőtték és úgy nyomtatják az új pénzt, mintha az életükért harcolnának. Sajnos, a pénznyomtatás ezúttal kevés lesz. Amennyiben létezne egy „könnyített üzemmód” gomb, a hatalmon lévők már megnyomták volna.

A következő 14 adat/esemény segít áttekinteni a gazdaság jelenlegi állapotát:

1. A dolgok nem állnak túl jól Kínában. Két hete a Shanghai Composite Index hároméves mélypontra zuhant. Vajon az S&P 500 is követni fogja?

2. A Bank of Japan újabb pénznyomtatásba kezdett, a rogyadozó japán gazdaság megmentésére:
A japán nemzeti bank szerepét betöltő Bank of Japan régóta gyártja a pénzt a semmiből. A napokban jelentették be nyolcadik ilyen, a japán gazdaság megtámogatását célzó akciójukat. A Bank of Japan 10.000 milliárd jen értékben vásárol kötvényeket a pénzrendszer likviditásának növelése érdekében. Ezzel összesen 80.000 milliárd jenre növelte teljes kötvényportfólióját, ami Japán nemzeti össztermékének 20 százaléka.

3. Spanyolországban újraindultak és egyre erőszakosabbak a parlament előtti tüntetések. Az embereknek elege van a kormány megszorító intézkedéseiből, amelyek a népet sújtják, az ország problémáit azonban nem oldják meg.

4. Miközben a munkanélküliségi ráta a 25 százalékos szint körül mozog, a kukázás olyan elterjedt jelenséggé vált Spanyolországban, hogy az egyik spanyol város élelmiszer áruháza lakatokat szereltetett a szemetesekre, „közegészségügyi megelőző intézkedésként”.

5. Az Európai Központi bank minden eddigi pénznyomtatási akciója ellenére, a tízéves futamidejű spanyol kötvények hozama ismét 6 százalék körülre emelkedett.

6. A gazdasági tüntetések Görögországban is kezdenek durvulni:
A rendőrség riasztógránátokkal és könnygázzal oszlatta a feldühödött tüntetőket, akik tízezrével vonultak az athéni utcákon az új megszorító intézkedések elleni sztrájk részeként. A becslések szerint csak Athénban több mint 50 ezren vettek részt a megmozdulásban.

7. A munkanélküliségi ráta 16 hónapja folyamatosan emelkedik Franciaországban és mára évtizedes csúcsot ért el.

8. A munkanélküliek száma egyetlen év alatt 37 százalékot emelkedett Olaszországban.

9. A tartós árucikkekre vonatkozó új megrendelések volumene 13,2 százalékkal esett augusztusban az Egyesült Államokban. Az előző válság (2009. január) óta ez volt a legnagyobb ilyen irányú visszaesés.

10. Az amerikai Gazdaságelemző Intézet adatai szerint az USA GDP-je 2012 második negyedévében, a jósolt 1,7 százalékos éves mértékhez képest mindössze 1,3 százalékkal nőtt.

11. Az amerikai posta (U.S. Postal Service) az elmúlt két hónap alatt immár másodszor kénytelen bejelenteni, hogy nem tudja teljesíteni fizetési kötelezettségeit:
Az Amerikai Posta nem képes teljesíteni a kongresszus által előírt 5,6 milliárd dolláros fizetési kötelezettségét, saját munkavállalói egészségügyi hozzájárulásának előfinanszírozására, ami két hónap alatt másodszor fordul elő a hivatallal.

12. Úgy tűnik a General Motors (ismét) a csőd felé tart:
Barack Obama büszke a General Motors megmentésére, ami jó hír, mert ha ismét megnyeri a választásokat nagy eséllyel megismételheti a mentőakciót.
A szövetségi kormány a GM részvényeinek 26 százalékát birtokolja, aminek összértéke a becslések szerint 10,1 milliárd dollárt tesz ki, a cég nem realizált 16,4 milliárd dolláros veszteségével szemben.

13. A State Street Global Advisors által végzett felmérés szerint a „világ különböző pontjain megkérdezett 300 befektető, köztük a legnagyobb nyugdíjalapok, eszközkezelők és magánbankok, 71 százaléka a Lehman Brothers csődjéhez hasonló esemény bekövetkezésétől tart.”

14. A Business Roundtable (üzleti kerekasztal) által az amerikai elnök-vezérigazgatók között végzett felmérés szerint pedig az év korábbi időszakához képest jelentősen nőtt azon vezetők száma, akik létszámleépítésre készülnek:
A vezetők derűlátása egyenes arányban csökken a foglalkoztatottsági előrejelzések romlásával. A megkérdezett 138 vezető 38 százaléka azt mondta a mostani negyedévre vonatkozó felmérés során, hogy munkahelycsökkentésre számít az elkövetkezendő hat hónap során. Az előző negyedévben a vezetők 20 százaléka mondta ezt. Ehhez hasonlóan, ebben a negyedévben 29 százalékuk számít a munkahelyek számának növekedésére, az előző negyedév 36 százalékához képest.

A gazdaság stabil, kiszámítható körülmények között képes leginkább virágozni. Az ész-nélküli pénznyomtatás egy ideig javíthatja a rövidtávú számokat, de fejtetőre állítja az egész rendszert. Miután hihetetlen mértékű bizony-talanságot teremtettek, nehéz lesz meggyőzni az embereket, hogy a stabilitás visszaállítása sikerülhet.

A gazdaság esetében a bizalom az egyenlet egyik legfontosabb tagja. Amikor az emberek elveszítik bizalmukat a rendszer iránt, szinte mindegy mit tesznek a döntéshozók.
A pénzügyi hatóságok jelenleg különféle trükkökkel próbálják működésben tartani a pénzrendszert, ezek az intézkedések azonban fokozatosan aláássák az emberek bizalmát, míg végül az ár átszakítja a gátat.

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2012.09.30. Tízezrek tüntettek az európai megszorító politika ellen Párizsban

2012.09.26. Összecsapások Madridban: „Foglaljuk el a kongresszust!”

2012.09.25. További 30 milliárd euró kell Görögországnak

2012.09.21. Forrásponton van a közhangulat Görögországban

2012.09.16. Spanyolország fellázadt a megszorító intézkedések ellen

2012.09.11. Spanyolország nem akarja elfogadni az EU pénzügyi feltételeit

2012.08.30. Az USA államadóssága eléri a rekord összegű 16 billió dollárt

free counters