Élet a halál küszöbén

Éveken át dolgoztam a hospice szolgálatnál, pácienseim azok voltak, akik hazamentek a kórházból meghalni. Igazán különleges időszakot osztottunk meg egymással: velük voltam az életük utolsó három-tizenkét hetében. Az emberek nagyot tudnak fejlődni, amikor szembenéznek a saját halálukkal.

Megtanultam, hogy sose becsüljem alá senki fejlődési lehetőségeit. Néhány változás rendkívüli volt. Mindegyikük sokféle érzelmet tapasztalt meg, ahogy ez várható is: elutasítást, félelmet, haragot, megbánást, még több elutasítást és végül elfogadást. Minden egyes páciens végül megtalálta a békéjét, mielőtt továbbindult volna, mindegyikük.

Amikor arról kérdeztem őket, hogy van-e valami, amit megbántak, vagy van-e olyasmi, amit másként csináltak volna, hasonló témák merültek fel mindegyiküknél. Íme, az öt legtöbbször előforduló tévedés ezek közül:

1. Bárcsak lett volna bátorságom úgy élni az életem, hogy hű legyek önmagamhoz, nem úgy, ahogy mások elvárták tőlem!
Ez volt a legtöbbször előforduló vágy az összes közül. Amikor az emberek rájönnek, hogy az életüknek mindjárt vége és visszanéznek, könnyű meglátni, hogy mennyi álmuk maradt, amit nem váltottak valóra. A legtöbben az álmaik felét sem vették figyelembe és úgy kellett meghalniuk, hogy tudták: ez a saját döntéseik vagy épp döntésképtelenségük következménye.

Fontos, hogy igyekezz legalább pár álmodat megvalósítani életed során. Attól a pillanattól kezdve, hogy az egészséged tönkremegy, már késő. Az egészség szabadságot ad, amit kevesen értékelnek egész addig, amíg már nincs meg nekik.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
Ezt mindegy egyes férfi páciensem mondta, akit ápoltam. Hiányzott nekik az, hogy lássák a gyerekeiket felnőni, fájlalták, hogy nem töltöttek elég időt a kedvesükkel. Néhány nő szintén bánta ezeket a dolgokat, de a nők főleg az idősebb generációból valók voltak, így a legtöbb női páciens nem volt családfenntartó.

Azzal, hogy leegyszerűsíted az életed és tudatos döntéseket hozol, elképzelhető, hogy nem kell akkora bevétel, mint amit gondolnál. És azzal, hogy több teret engedsz önmagadnak az életedben, boldogabbá válsz és nyitottabbá azokra az új lehetőségekre, amelyek jobban illenek az új életmódodhoz.

3. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy kifejezzem az érzelmeimet!

Sokan elnyomták az érzelmeiket azért, hogy elkerüljék a konfrontációt másokkal. Ennek eredményeképpen megelégedtek egy középszerű élettel és sosem váltak azokká, akikké válhattak volna. Sokan betegségeket teremtettek maguknak állandóvá vált keserűségükkel és neheztelésükkel, bosszankodásukkal.

Mások reakcióit nem tudjuk kontrollálni. Bár az emberek természetesen reagálni fognak arra, ha megváltozol és őszintén kezdesz kommunikálni, a végén mindez egy egészen új, egészségesebb szintre emeli a kapcsolataidat másokkal. Vagy ez történik, vagy az egészségtelen kapcsolódások eltűnnek az életedből. Akárhonnan nézzük, jól jársz, ha felvállalod önmagad.

4. Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal!
Gyakran nem ismerték fel a régi barátokkal való kapcsolattartás fontosságát és hasznát, amíg közel nem kerültek a halálukhoz és nem tudtuk mindig megtalálni a régi barátaikat. Sokan annyira elmerültek a saját életükben, hogy aranyat érő barátságokat hagytak elsikkadni az évek folyamán. Sokan bánták, hogy nem szántak elég időt és figyelmet a barátaikra. Mindenki hiányolta a barátait haldoklása során.

Gyakran előfordul elfoglalt életünk során, hogy elhanyagoljuk a barátságainkat. De amikor szembetalálod magad a közelgő halállal, az anyagias dolgok már nem számítanak. Az emberek el akarják ugyan rendezni a pénzügyeiket, ha lehetséges, de nem a pénz vagy a státusz a fontos számukra ilyenkor. Rendet akarnak tenni, hogy ezzel segítsék azokat, akiket szeretnek. Általában sajnos ilyenkor már túl betegek vagy fáradtak ahhoz, hogy ez sikerüljön nekik.
A végén minden a szeretetről és az emberi kapcsolatokról szól. Mindössze ez marad az utolsó hetekben fontos, a szeretet és az emberi kapcsolatok.

5. Bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni!
Ez egy meglepően gyakori vágy. Sokan csak a halálos ágyukon jönnek rá, hogy a boldogság választás kérdése. Régi viselkedési mintákba és szokásokba ragadtak bele. Az ismerős dolgok kényelmes komfortja elárasztotta az érzelmeiket és az egész életüket. A változástól való félelem arra késztette őket, hogy szerepet játsszanak mások és önmaguk előtt is. Miközben legbelül arra vágytak, hogy végre egy jót kacagjanak és bohóckodjanak és vidámság legyen az életükben. A halálos ágyadon fekve egyáltalán nem gondolsz arra, hogy mások mit gondolhatnak rólad. Milyen csodálatos dolog újra képesnek lenni mosolyogni!

Az élet egy választás. Ez a TE életed. Válassz tudatosan, válassz bölcsen, válassz őszintén. Válaszd a boldogságot!

Forrás: www.harmonet.hu


2012.02.01. Egészséges nacionalizmus

2012.01.27. A tanulás öröm, érték, felelősség

2012.01.10. Tudatosan élem az életem…

2012.01.06. A pénz természete: ezért nő a szegénység

2012.01.01. Az egyetlen igazság

2011.12.14. Börtönben élünk?

2011.12.09. Kiszabadulhatunk-e a rabszolgaságból?

free counters

Reklámok

USA kontra EU: a birodalom visszavág

A USraeli birodalom háborúi egyre több „járulékos kárt” okoznak, emberéletekben és anyagiakban egyaránt. Sőt a gyilkolás már a háborúk előtt folyik, amint azt egy iráni atomtudós meggyilkolása is bizonyítja, akit a kocsijában robbantottak fel nemrég az egyik teheráni egyetem közelében. Tavaly január óta ez volt a negyedik ilyen típusú merénylet. Persze az amerikaiak és az izraeliek tagadják, hogy bármi közük lenne hozzá.

Evidens, elvégre annyira lefoglalja őket az „emberi jogok” prédikálása világszerte. Tudják, ez a mérséklet és türelem vallása a szalafista és hasonszőrű hálózatok helyzetbe hozására, amelyek égnek a türelmetlenségtől, hogy leszámoljanak ezekkel a Wall Street-i hitelminősítő ügynökségek által olyannyira utált nyugatiakkal. Ahelyett, hogy a nemzetközi finánctőke önkéntes rabszolgáivá aljasítják magukat, az európai politikusoknak inkább patriótaként kellene viselkedniük, ha egyáltalán még van fogalmuk ennek a divatjamúlt kifejezésnek az értelméről. Nemcsak méltóságban nyernének ezen, hanem a saját gyermekeiket is megóvnák attól, hogy átnevelő táborokban végezzék. Mert valójában egy hadüzenet nélküli gazdasági háború zajlik: Amerika Európa ellen, a dollár az euró ellen.

2008-ban a Lehman Brothers csődjét követő bankpánik arra késztette a hedge fundokat és más pénzügyi intézeteket, hogy hirtelen megszabaduljanak az aktíváiktól. Értékpapírjaikat eladva automatikusan dollárt vásároltak, ami mesterségesen felnyomta az amerikai valuta árfolyamát, következésképpen az euró viszonylagosan meggyöngült. 2011-2012-ben egy többszörös válsággal állunk szemben: adósságválsággal, bankválsággal, monetáris és rendszerválsággal. Amikor Mervyn King, a Bank of England kormányzója bejelentette, hogy kénytelen lesz felpörgetni a pénznyomdát, magyarázatként hozzátette: „Ez a legkomolyabb pénzügyi válság, amelyet megismertünk, legalábbis a ’30-as évek óta…” Azt viszont óvakodott elárulni, hogy ez mindenekelőtt és mindenki másnál jobban éppen a saját országára érvényes.

Az adósságválságról fölösleges beszélni, hiszen lassanként már mindnyájunknak van elképzelése róla, kivéve azt, hogy az Egyesült Államok jobban el van adósodva, mint Európa, az abszolút csúcstartó pedig az Egyesült Királyság, a GDP-je 400 százalékát (!) kitevő adósságállománnyal. A hitelminősítő ügynökségek az angolszász propaganda-arzenál részét képezik, amely igyekszik megóvni Amerika örök szövetségesét, Nagy-Britanniát, pontosabban a londoni Cityt, amely bizonyos szempontból talán még a Wall Streetnél is fontosabb a nemzetközi fináncoligarchia számára.

Az európai országok problémája abból ered, hogy nem uralják a saját pénzüket. Mivel nem értékelhetik le, vonzó kamatokat kell ajánlaniuk a befektetőknek, ami tovább fogja súlyosbítani az adósság terhét a következő hónapokra. Ez egy ördögi kör, amelynek eredményeként az országok egyre inkább eladósodnak. A problémát amerikai módon lehetne megoldani, ha az Európai Központi Bank európai kötvényeket bocsájtana ki és kölcsönöket nyújtana az EU-tagállamoknak. Németország azonban, a közösség messze legerősebb gazdaságaként nem akarja magára vállalni az összes rosszul sáfárkodó európai ország adósságát. Angela Merkellel az EU dupla vagy semmire játszik. A tét: túlélés vagy szétesés. Valószínű, hogy az euróövezet kiterjedése akár nagyon rövid távon is módosulhat.

Ha Görögországot kivetné magából az eurózóna, akkor az euró némileg magához térhetne, ha viszont Németország válna ki belőle, ez a közös európai valuta brutális értékvesztésével járna. Ráadásul az eurózóna szétszakadása rendkívüli mértékben megdrágítaná a nemesfémeket, különösen a „szegények aranyát”, az ezüstöt, amely azonban továbbra is elérhető marad a nagyközönség számára, miközben aranyhoz távlatilag már csak a központi bankok, a szuverén alapok és a vagyonosabb magánzók férhetnek majd hozzá. A bankválságot ugyancsak ismerjük. A bankok, amelyeket alaposan megviselt az amerikai subprime-hitelek és a hozzájuk kapcsolódó származékos termékek válsága, kénytelenek lesznek elviselni az államadósságok újratárgyalását. Mivel az Egyesült Államokban az összes zálogleveleik törvénytelennek számítanak, az amerikai bankok ezen jelzáloghoz kötődő részvényei többé már fabatkát sem érnek, következésképpen a banki mérlegeket ki kell igazítani. Általánosságban az összes banki mérleget lefelé kell korrigálni a 3. bázeli megállapodás nyomán, ami rövidesen drasztikus változásokat fog eredményezni – különösen az amerikai bankszektorban.

Nagy-Britannia az USA Európai Unióba telepített „trójai falovaként” nemrég kénytelen-kelletlen kötelezettséget vállalt arra, hogy különválasztja egymástól a betéti és az üzleti banki tevékenységet 2019-től (vagyis sohanapján), miközben Németország jelentősen felgyorsíthatja ezt a folyamatot Észak-Európában. Mindez „vért, verejtéket és könnyeket” jelenthet egyes vezető pénzintézetek, nevezetesen a Goldman Sachs számára.

A monetáris válság az egypólusú illetve a többpólusú világ híveit szembeállító harc intenzívebbé válásának következménye. Egyik oldalon Amerikával és csatlósaival, amelyek igyekeznek fenntartani a dollár és az amerikai ellenőrzés alatt álló globalista intézmények (IMF, Világbank stb.) szupremáciáját, másikon a Kína, Oroszország és Németország által vezetett széleskörű szövetség. Amikor Irán, Venezuela, Kína, Oroszország, Japán, Brazília és mások az egymás közötti kereskedelmi forgalomban már nem a dollárt fogják használni és így lecsökken a dollár iránti kereslet, ez tartósan és jelentősen meggyöngíti majd az amerikai valuta árfolyamát és ezzel együtt világgazdasági zsaroló potenciálját is. Jelenleg az euró mellett egyedül a kínai jüan képes rivalizálni a dollárral a nemzetközi piacon.

Az Új Világrend története a szemünk láttára íródik, a végkimenetele azonban nem lehet kétséges, hiszen gyakorlatilag bele van kódolva a folyamatokba. A birodalom rogyadozik, de az összeomlás előtt még visszavág. Most éppen az EU és az euró került a célkeresztjébe, mielőtt másokra is sor kerülne.

Forrás: www.antidogma.hu

2012.02.03. Irán háborúra készül

2012.02.02. Iráni olajembargó

2012.01.30. Görögország Brüsszel irányítása alá került

2012.01.29. Orbán megerősíti a csatlakozási szándékot a költségvetési paktumhoz

2012.01.29. A csendes Anschluss

2012.01.26. Irán az EU-nál korábban vezet be embargót

2012.01.26. Meglepő? Kik állnak a hitelminősítők mögött…

2012.01.23. Megvan a döntés az olajembargóról

2012.01.23. India is csatlakozik a dollármentes zónához

free counters