Létrehozója szerint az euró elpusztítja önmagát

Miközben egyre több uniós ország helyzete válik kritikussá gazdaságilag és a közös valuta alapjai pedig igencsak remegnek, az Euró egyik létrehozója is annak bukását jövendöli.
Oskar Lafontaine, német pénzügyminiszter, az euró kidolgozásáért és bevezetéséért felelős egyik szakember, most az egységes valuta beszüntetésére szólít fel, hogy a dél-európai államok esélyt kapjanak a talpra állásra. Szerinte amennyiben ez nem történik meg, a jelenlegi fiskális útvonal egyenesen egy „katasztrófa felé tart”.

„A gazdasági helyzet hónapról hónapra romlik, a munkanélküliség pedig olyan szinteket ért el, hogy a demokrata szerkezetek is kétségessé váltak,”- idézte a politikust a Telegraph.

„A németek még nem jöttek rá, hogy Dél-Európa, Franciaországot is beleértve, előbb vagy utóbb, a jelenlegi és egyre mélyülő nyomor miatt, kénytelen lesz ellentámadásba lendülni a német hegemónia ellen,”- mondta, hozzátéve, hogy a fiskális válság nagy részét a németek által az exportnyereségek miatt szorgalmazott bér megszorítások okozták.

„A megszorításoknak befellegzett”

A német baloldali párt weboldalán Lafontaine azt írta, hogy Angela Merkel kancellár asszony azonnal „fel fog ébredni önhitt álmából”, amint a szorult helyzetben lévő európai országok összefognak és követelik a válságkezelő intézkedések megváltoztatását, Németország rovására.

Lafontaine súlyos jóslatai további hitelt nyertek, amikor Pierre Moscovici, francia pénzügyminiszter bejelentette „a megszorítások végét és a francia válságpolitika győzelmét, tovább rontva az amúgy is gyengülő francia-német kapcsolatokon,” írta a lap. A helyzet mindenesetre kezd eldurvulni a két ország között.

„A megszorításoknak vége. Ez egy döntő fordulat az EU projekt történetében az euró óta,” nyilatkozta Moscovici a francia televíziónak. „Látjuk a megszorítás dogma végét. Ez egy győzelem a francia megközelítés számára.”

Lafontaine elmondta, hogy támogatja a monetáris uniót, de ma már fenntarthatatlannak tartja.
„A remény, hogy az euró létrehozása racionális gazdasági viselkedésre kényszerítheti az összes felet hiábavaló volt,” mondta, hozzátéve, hogy a politika, ami belső leértékelésre kényszerítette Spanyolországot, Portugáliát és Görögországot „katasztrofális” volt. A gazdasági helyzet ebben a három EU országban és Írországban a legrosszabb.
Az euró hónapok óta hanyatlik és miközben az EU a magas munkanélküliséggel és magas kormánykiadásokkal küzd, a szakértők egyre kevésbé bíznak a valuta vagy akár az EU jövőjében.

Alapvető hibák az euró szerkezetében

Az euró néhány alapvető hibája:

Szűk pénzforrások. Közgazdász szemmel nézve az eurózóna nem kifejezetten optimális környezet egy valutának. Más szóval, nem volt jó ötlet. Ennek egyik oka, hogy a különböző tagországoknak különböző monetáris politikára van szükségük, de az unióban ez nem lehetséges.

Túlságosan szűk költségvetések. A szakértők úgy gondolják, hogy a megszorítás politika teljes bukás, sőt katasztrófa volt, mert tovább növelte az adósságterheket, különösen Dél-Európában. „Az euró a megszorítások öngyilkos megállapodásává vált.”

Kevés kereskedelem. Németország kivételével, az EU államok kicsivel több mint a fele csak egymással kereskedik. Ahogy Dél-Európa fokozatosan halad a mély válság, Észak-Európa pedig a recesszió felé, ez a kereskedelmi forgalom tovább csökken.

Mint a legtöbb szocialista állam esetében, az európai országok sem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy a bölcsőtől sírig tartó szolgáltatásokat nyújtsanak állampolgáraiknak. Ez milliókat fog feldühíteni, amikor rájönnek, hogy a feneketlennek hitt európai pénzverem mégsem az.

Forrás: www.idokjelei.hu / naturalnews.com

Lassan egy éve Vezér-Szörényi László úr azt jósolta, hogy 2013 tavaszán összedőlhet az EU pénzügyi rendszere. Véleményét többek között arra alapozta, hogy számos álam visszafizetési kötelezettsége jár le egy időben és mint tudjuk az egész világ a bankok kiszolgáltatottja. Hogy állunk ma?

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2013.05.10. Barroso szerint többet és jobban kell tennie az EU-nak

2013.05.08. A britek szabad-kereskedelemre szűkítenék az EU-tagságot

2013.05.07. Angela Merkel: évekig tart még a válság

2013.05.06. Az eurózóna felbomlását sürgeti a volt német pénzügyminiszter

2013.05.01. Letta a bankunió mielőbbi létrehozását sürgette Párizsban

2013.04.17. Mayer: csődöt mond az árnyékhatalom, rákos beteg az euró

2013.04.05. Soros: Európa a lassú halálba menetel

Szíria szerint az izraeli támadás háborús cselekmény

A vasárnap reggeli, két hét leforgása alatt immár második Szíria elleni izraeli támadást követően a reakciók egyelőre visszafogottak. Szíria szerint az agresszió egyértelműen háborús cselekmény.

Az UPI szerint Szíria „megígérte, hogy megtorolja a Damaszkusz ellen vasárnap reggel elkövetett támadást. A szír kormány egyik illetékese a CNN-nek nyilatkozva elmondta, hogy a katonai kutatóközpont elleni támadás „háborús cselekménynek” minősül, amit a kormány nem vehet félvállról.
„Szíria nem olyan ország, amelyik elfogadhatónak tart egy ilyen inzultust és megaláztatást,” mondta Omran Zoabi, Szíria információs minisztere. Zoabi hozzátette, hogy a támadás szélesre tárta az ajtót minden opció előtt.”

Az egyelőre kérdéses, hogy Szíria milyen opciókra gondolt, illetve, hogy csupán retorikáról van-e szó, ami viszont szinte garantálja a további légitámadásokat. Valószínűleg bármilyen válasz mellett döntenek, ahhoz szükség lesz Putyin előzetes jóváhagyására és segítségére is.

Egyelőre kizárólag Izraeltől érkezett válasz az eseményekre. A Stratfor, izraeli hírekre hivatkozva bejelentette, hogy Izrael május 9-ig lezárta az északi országrész légterét az Izraeli Védelmi Erők május 5-én kiadott direktívája miatt, ami azt jelenti, hogy a Golán-fennsíkon át Szíriával határos északi területek felett kizárólag katonai gépek repkednek majd.

Egyes elemzők szerint a provokáció célja egy kiterjedtebb konfliktus elindítása, amihez idővel az amerikai szponzorok is csatlakozhatnak. Reményeik szerint Szíria és Irán katonai választ ad majd a támadásokra, hogy az USA a „másik lábát is letehesse” a térségben és közvetlenül is intervenciót indíthasson Szíria és egy kis „szerencsével” Irán ellen, Nagy-Britannia, Franciaország és régiós szövetségeseik bevonásával.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2013.05.05. Izrael légicsapást mért Szíriára

2013.05.02. Szíria: Vegyi támadás, mint a nagy háború előhangja

2013.04.29. Még nem bizonyítottak a vegyi fegyverek bevetéséről szóló állítások

2013.04.27. Szíria csatlakozna a BRICS csoporthoz

2013.04.27. Szíria – Obama: a vegyi fegyverek bevetése fordulópont

2013.04.25. Több száz európai harcol a szíriai lázadók soraiban

2013.04.24. Egyre keményebb a Szíria elleni információs háború

Ciprus kirablása az EU és az IMF által

Egész hétvégén figyeltem a ciprusi helyzetről érkező cikkeket, amik csaknem annyira dühítőek, mint maga a helyzet. Az emberek a szakadék szélén táncolnak, miközben az európai propagandagépezet ontja magából a szokásos szemetet.
Mielőtt nekilátunk, néhány dolgot érdemes tisztázni. A ciprusi betéteket korábban nem adóztatták meg. Jelenleg sincs ilyen adó, mivel a ciprusi parlament nem fogadott el ilyet. Erre csak a mai nap folyamán kerülhet sor, tehát bármi történik is, azt visszamenőleg kell érvényesíteni.

(Időkjelei: A ciprusiak már szombaton sem férhettek hozzá betéteikhez. Semmilyen lekötött betét fölött nem rendelkezhettek, csupán az ATM-ekből lehetett pénzt kivenni, amíg állítólag össze nem omlott az hálózat.)

A következő fontos pont: az intézkedést nem Ciprus hozta. Nicosia népe jelen sem volt az EU csúcson és még véletlenül sem kérte, hogy országának bankszámláit tizedeljék meg, hogy ezzel segítsenek kifizetni adósságukat. Egyes európai országok, Németország, Franciaország, Hollandia és még néhányan követelték, hogy ez történjen, mondta Ciprus elnöke. Tehát világosan fogalmazva az Európai Unió elkobozta a ciprusiak magántulajdonát előzetes tárgyalás, erre vonatkozó hatályos törvény vagy parlamenti hozzájárulás nélkül.

Egy bankszámla nem ugyanaz, mint egy kötvény, részvény vagy bármilyen befektetés. Ezt sokan nem fogják fel. Egy bankszámla nem egyéb, mint egy magánember vagy cég, nem pedig a kormány személyes tulajdona, legalábbis az európaiak eddig ezt feltételezték.

A betétekre létezik biztosítás Európában. Ez országonként eltérő, de létezik. Általában százezer euró értékig biztosítja az állampolgárok betéteit. Most láthattuk mennyit ér ez a garancia a ciprusiak és így minden európai számára. Semmit. Ha az EU önkényesen feloldhatja ezt a garanciát Cipruson, akkor bármelyik országban megtehetik kényük kedvük szerint.

A ciprusi kormány betétekre vonatkozó garanciája a következőképpen néz ki:
„A betétekre vonatkozó biztosítás (DPS) valamennyi, a Ciprusi Központi Bank által engedélyezett bank számára kötelező, beleértve ezen bankok külföldön működő fiókjait is. A biztosítás nem vonatkozik más EU tagállamokban alapított bankok ciprusi fiókjaira, hiszen azokat az ő saját országukban érvényes biztosítás védi.

A DPS akkor kerül aktiválásra, amikor döntés születik arról, hogy egy tagbank nem képes kifizetni a nála elhelyezett betéteket, illetve amennyiben egy bírósági határozat a bank felszámolásáról dönt.

A kompenzáció maximum mértéke betétenként 100.000 euró bankonként.”

Tehát szombatig minden betétest biztosítás védett százezer euró mértékéig minden bankban. Szombaton azonban ezt az állami ígéretet megszegték és kiderült, hogy mi is volt valójában: egy hazugság. Ennél azonban még sokkal rosszabb és ijesztőbb, hogy ez Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF nemcsak megengedte a betéti biztosítás megszegését, hanem egyenesen követelte. Egy dolog biztos: amennyiben megtehetik, hogy semmissé nyilvánítsák a betéti garanciákat Cipruson, bármelyik európai országban megtehetik. Továbbá, amennyiben semmissé nyilváníthatják a betéti garanciákat, ugyanezzel az erővel semmissé nyilváníthatják a kötvényszerződéseket egyetlen tollvonással. Semmi sincs biztonságban.

A lényeg: Az Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF támogatja a magántulajdon elkobzását. Egy bankszámla nem számít értékpapírnak vagy befektetésnek. Pont olyan magántulajdon, mint egy autó vagy ingatlan. Németország és Franciaország tulajdonképpen kijelentették: „Ezt akarjuk és el is vesszük, mert a mi kormányaink számára ez szükséges.” Egyelőre nem saját állampolgáraiktól, hanem a ciprusiaktól követelték a Ciprus számára nyújtandó pénzek fejében. Ez nem egy Európai Unió, hanem az Európai Negyedik Birodalom.

„Amikor a társadalomba beférkőzik az elv, hogy a magántulajdon nem egy istenadta törvény és a törvény ereje valamint az igazságszolgáltatás nem védelmezi többé, elindul az anarchia és az önkényuralom.” – John Adams

Forrás: www.idokjelei.hu / zerohedge.com

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2013.02.12. Ciprusi mentőcsomag: Kulcskérdés a pénzmosás elleni hatékony…

2013.01.23. Nagy-Britannia megoldja az EU-ból való kilépést

2013.01.10. Világgazdaság: a 2013. esztendő reményei és félelmei

2013.01.08. Amerikai bankok 8,5 milliárd dollár kártérítést fizetnek

2012.11.23. Ciprusi hatóságok és nemzetközi hitelezők: nincs még megállapodás

2012.08.01. Ciprusnál lehet Európa gázellátásának a kulcsa

Az izlandi példa a mainstream médiában is megjelent

Ólafur Ragnar Grimsson izlandi elnök az idei davosi Világgazdasági Fórum után több riportot is adott és az abban elhangzottak sok ember számára jelentettek újat. Az alternatív médiában már keringtek történetek, mi is ment végbe Izlandon a 2008-as válság után, azonban ezek egy része túlzásokba esett és ezzel hiteltelenítette a valós helyzetről tudósító leírásokat is. Azonban az izlandi elnök szájából elhangzó mondatokat már kevesen merik megcáfolni.

Mostani bejegyzésünk két újabb riport kapcsán született. A múltkori bejegyzésünkben lévő riport még nem juthatott el igazán sok emberhez, de a Fox Business is készített egy riportot, ami remélhetőleg az óceán túlpartján sok embernek nyitotta fel a szemét. Ennek a riportnak a feliratozása is elkészült, melynek átiratát itt olvashatják:

“Mind úgy gondoljuk, hogy országunk banki krízise 2008-ban szörnyű volt – ez így is van, de nézzük meg Izlandét. Az ország három legnagyobb bankja tönkrement. Jól hallották. Nem kaptak segélyt, nem volt bankmentő csomag. Egyszerűen becsődöltek.

Az ő bankjaik ugyanazt a tőkeáttételes fogadást kötötték meg, mint a mieink, ám a kormányuk az Egyesült Államokéval ellenkező megközelítést választott. Tehát a világnak ezzel vége lett? Aligha. David.

A cáfolat a svájci Davosban tartott gazdasági világ-csúcstalálkozón hallható attól a vezetőtől, aki e nehéz döntés meghozatalára kényszerült.

David a világ aligha fagyott be és ért véget Izland számára. Miután a kormány hagyta becsődölni legnagyobb bankjait, jelentős problémáik keletkeztek: 10%-os munkanélküliség, a piacuk 90%-ot veszített értékéből, de ma már teljesen más a történet.

Erről szeretnénk hallani Izland elnökétől, Ólafur Grímsson-tól.

-    Üdvözlöm Elnök Úr!

-    Köszönöm szépen. Köszönöm.

-    Örülünk, hogy itt van velünk. Az Egyesült Államokban is még mindig sokan töprengenek azon, mi lett volna, ha hagyjuk tönkremenni a bankjainkat.
Tudom, hogy ez a dolog egészen más szinten van, de beszéljünk a 2008-as tapasztalatairól, mennyire volt nehéz hagyni azt, hogy ilyesmi megtörténjen?

-    Annak ellenére, hogy más az izlandi szint, alapvetően azt gondolom minden modern állam, legyen az nagy vagy kicsi hasonló kihívásokkal néz szembe és ezekre alkalmazhat hasonló megoldásokat. A mi esetünkben úgy döntöttünk, hagyjuk becsődölni a bankokat – mindegyik privát bank volt – és ahogy azt párszor mondtam, sosem értettem meg, hogy miért váltak a bankok valahogyan a modern gazdaságunk szent templomaivá. Míg az normális, hogy más vállalatokat hagyunk csődbe menni és elbukni addig, ha egy bank kerül bajba, hirtelen mindenki rohanvást jön és mondja, hogy nem-nem, ez nem történhet meg.
Néhányan azt mondják, nem volt pénzünk, hogy tovább működtessük a bankokat. Bizonyos mértékig ez igaz is. Ám ez része volt egy átfogó politikának is, amely során sok más kérdésben is szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó ortodox pénzügyi nézőponttal.
És most, bő négy évvel később Izland figyelemreméltó módon fejlődik: 3%-os a gazdasági növekedésünk, 5%-os a munkanélküliség, az állam pénzügyei ésszerű állapotban vannak, tehát azzal, hogy szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó, elfogadott, ortodox nézetekkel valójában sikerült egészen figyelemreméltó módon talpra állnunk.

-    Tehát nem tekintettek úgy a bankokra, mint “porcelánbabákra”, akiket védelmezni, ölelni és megmenteni kell?

-    Nem, egyáltalán nem, ezek magáncégek. Ezek alapvetően úgy működnek, mint a privát vállalatok. A bankárokat és a részvényeseket jutalmazzák meg. Szóval, amikor elbuknak, miért kellene a hétköznapi embereknek – adófizetők, tanárok, ápolók, dolgozók- megfizetni az árát és cipelni a terhet?

-    Ön tett még más, kissé szokatlan dolgot is rögtön az első év környékén. Nem folyamodott megszorításokhoz. A szociális kiadásokat megemelte számos programban. Majd végül is bevezetett, ha jól értettem száz különböző adót. Ez hogyhogy nem lassította le a növekedést, amit végre sikerült elérniük?

-    Nos, amikor egy államot egy mély pénzügyi krízisen vezetünk végig – noha azóta ismét jól működünk- nem felejthetjük el azon óriási viszontagságok keletkezését, amelyekben átlagos izlandi családok sokasága veszítette el házait, többen pedig minden megtakarításukat.
Szóval, amikor kivezetsz egy nemzetet egy ilyen mély krízisből, mint ez az “ismét a felépülés útján vagyunk” jellegű, akkor képessé kell tenned őket arra, hogy az igazságosságot lássák meg benne végül. Képessé kell tenni őket arra, hogy észrevegyék, mindenki felelős a következményekért. Mindenki fizet a rendszer fennmaradásáért.

-    Meglepi Önt, hogy az amerikaiak 48%-a nem fizet? Legalábbis az adók jelentős részét.

-    Nos, igen, bizonyos mértékig meglep. Mert úgy hiszem, meg kell értenünk azt, ha a demokráciának egy mély pénzügyi krízissel kell szembenéznie, akkor muszáj a politikai fejlődést olyan irányba kényszeríteni, hogy az emberek hajlandóvá váljanak arra, hogy viseljék a terheket és áldozatokat hozzanak. Erre képesek, ha ebben demokratikus igazsá-gosságot látnak.
Tehát nem pusztán annyit tettünk, hogy szembementünk a hagyo-mányos költségvetési és adóügyi politikával és a jóléti államberendezkedéssel. Emellett valuta kontrollt is bevezettünk, leértékeltük a valutánkat.

-    David Cameron, az Egyesült Királyság vezetője legfrissebb, jelentős beszédében lényegében azt mondta – ha a sorok között olvasunk – szeretné elhatárolni magát az eurozónától.
Ön felfüggesztette az euroövezetbeli tagságukról szóló tárgyalásokat, noha országuk egyik szociáldemokrata minisztere azt mondja, az “eurozóna tagjává kell válnunk, lendületet adna a gazdaságunknak.” Lesznek-e valaha az eurozóna tagjai, mindaddig, míg Ön az elnök?

-    Nem gondolom, hogy ez az én elnökségemhez kapcsolódik, de az teljesen világos, hogy míg egy évvel azután, hogy a bankjaink összeomlottak az eurozóna egészen kecsegtetőnek tűnt, addig mára már teljesen más a helyzet.

-    Ólafur Grímsson, Izland elnöke, hálásak vagyunk, hogy a Fox Business-ben köszönthettük Önt.

-    Köszönöm, remek volt Önök között lenni.

-    Igazán örülünk, köszönjük.

David, érdekes és az Egyesült Államokétól teljesen különböző kezelési módja a banki krízisnek. A szó ismét a tiéd.”

A másik riport már idehaza készült az emberiség.hu portálnak köszönhetően. Másfél éve már volt egy riport Izland budapesti főkonzuljával, 2013. februárjának végén ismét felkeresték, hogy megkérdezzék őt bankokról, alkotmányról, IMF-ről, geotermikus hőenergiáról.
Első kézből Izlandról – beszélgetés a főkonzullal, Utassy Ferenccel:

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2013.03.04. Megkezdődött a devizahitelesek kontra AXA Bank polgári per

2013.03.03. Kezdődik az első devizahiteles pertársasági per

2013.02.21. EU Bíróság: Pontosítás a szerződések tisztességtelen feltételeiről

2013.01.31 Német figyelmeztetés a Fednek

2013.01.28. Nem kell kárpótlást fizetnie Izlandnak

2013.01.15. Kásler kontra OTP: a Kúria az Európai Bírósághoz fordult

Használd és dobd el: fenntartható ez a fejlődés?

Tavaly júniusban a Rio de Janeiróban megrendezett fenntartható fejlődés konferencián, mely 20 évvel az 1992-es ugyancsak riói Föld-konferencia, és 10 évvel a hasonló témájú johannesburgi találkozó után került megrendezésre, a világ országainak konkrét, számszerű célkitűzéseket kellett volna tenniük a bolygó erőforrásainak hatékonyabb kihasználása érdekében.
Itt hangzott el José Mujica, Uruguay 2010-ben beiktatott elnökének, akit a világ legszegényebb államelnökének kiáltottak ki, alábbi beszéde.

José Mujica egyike volt az uruguayi diktatúra által fogva tartott politikai túszoknak, mivel aktívan részt vett a baloldali Tupamaro gerillaszervezet fegyveres akcióiban. Az egyszerű életviteléről híres, és a fogyasztói kultúrát mélyen elítélő jelenlegi elnök összesen 15 évet volt börtönben embertelen körülmények között politikai fogolyként – életfilozófiáját nagyban befolyásolták a rács mögött töltött évek.

A Rio +20 konferencián elhangzott beszéde:

Valamennyi kormányszervnek, akik itt jelen vannak az összes régió és szervezet képviseletében, nagyon köszönöm a részvételt! Köszönöm a brazil népnek és az elnöküknek. Köszönöm a jóhiszeműséget, amelyet minden előttem felszólaló kétség kívül kinyilvánított.

Most mi, az ország irányítói kinyilvánítjuk azt a legbenső óhajunkat, hogy tartsunk be minden olyan megállapodást, aminek megkötésére boldogtalan emberiségünknek lehetősége lehet. Mindemellett ragadjuk meg a lehetőséget és hangosan tegyünk fel néhány kérdést.

Egész délután a fenntartható fejlődésről beszéltünk, arról, hogyan mentsük meg a tömegeket a szegénység karmaiból.
Mi az, ami ott motoszkál a fejünkben? A fejlődés és a fogyasztási modell az, ami a bővelkedő társadalmakat uralja?

Azt kérdezem magamtól: mi történne ezzel a bolygóval, ha Indiában az emberek családonként ugyanannyi autóval rendelkeznének, mint a németek? Mennyi oxigén maradna nekünk, hogy belélegezhessük?

Még világosabb leszek. Van a világon jelenleg annyi erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási szintet és pazarlást élvezhessen, mint a leggazdagabb nyugati társadalmak? Lehetséges lesz ez valaha is? Vagy egy napon egész másfajta párbeszédet kell megkezdenünk?

Mert mi hoztuk létre ezt a civilizációt, amiben élünk: a piac, a verseny termékeit, ami egy elképesztő és kirobbanó anyagi folyamatot indított el. A piac azonban piacközösségeket hozott létre. Ennek lett a végeredménye ez a globalizáció, ami azt jelentette, hogy az egész bolygót átlátjuk.

Mi irányítjuk a globalizációt vagy a globalizáció irányít bennünket?

Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról és arról beszélni, hogy „mindannyian egyek vagyunk”? Milyen messzire terjed a testvériességünk?

Nem azért mondom ezt, hogy megkérdőjelezzem ennek az eseménynek a fontosságát. Épp ellenkezőleg, az előttünk álló kihívás roppant horderejű, és a nagy válság nem gazdasági válság, jóval inkább politikai válság. Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket, amelyeket szabadjára eresztettek, sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket, és az életet.

Mert nem azért jöttünk erre a bolygóra, hogy egyszerűen csak fejlődjünk, tekintet nélkül mindenre. Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk. Mert az élet rövid, és pillanat alatt véget ér. És egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes, mint az élet, ez mindennél fontosabb. De ha az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül, hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy még többet fogyaszthassunk, és a fogyasztói társadalom a motor, hiszen végül is, ha a fogyasztás megbénul, a gazdaság leáll, ha pedig leáll a gazdaság, a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki előtt, pedig éppen ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes. Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. Így aztán egy izzó élettartama alig, 100 óra. Pedig vannak olyan izzók, amelyek 100.000 órát égnek! De ilyeneket nem szabad gyártani, mert az problémát okoz a piacon, mert dolgoznunk kell, és fenn kell tartanunk a „használd és dobd el” civilizációt, így aztán egy gonosz csapdába kerülünk.

Ezek a problémák politikai természetűek, és azt mutatják, ideje, hogy megkezdjük a harcot egy új kultúráért. Nem arról beszélek, hogy menjünk vissza a barlangember idejébe, vagy magasztosítsuk a visszamaradottságot. De ezt nem folytathatjuk a végtelenségig, nem irányíthat mindig bennünket a piac, épp ellenkezőleg, nekünk kell uralnunk a piacot. Ezért mondom azt, hogy a probléma, amivel szemben állunk, politikai probléma.

Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epicurus, Seneca és az ajmara indiánok is megfogalmaztak: „szegény ember nem az, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége, és végtelenségig többet és többet kíván”.

Ez egy nagyon fontos kulturális dolog.

Örömmel fogadom az erőfeszítéseket és a megkötött megállapodásokat. És be fogom tartani őket, mint az ország egyik irányítója.
Tudom, hogy bizonyos dolgokat, amiket mondok, nem könnyű megemészteni. De rá kell jönnünk, nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre. És az életmódunk az, amit felül kell vizsgálnunk.

Egy olyan kis országban élek, amely bővelkedik a természeti erőforrásokban. Kis országom lélekszáma alig több mint 3 millió. De van kb. 13 millió tehén, a világ legjobbjai. És van kb. 8 vagy 10 millió kiváló birka. Országom élelmiszert, tejtermékeket és húst exportál. Síkvidék, és a föld csaknem 90%-a termékeny. Munkatársaim keményen harcoltak a 8 órás munkanapért. És most ezt 6 órára csökkentik. De az az ember, aki 6 órát dolgozik, két állást vállal, ezért hosszabb ideig dolgozik, mint azelőtt. De miért? Mert havonta kell fizetnie az autóért, amit megvett, a motorkerékpárért, amit megvett, és fizetnie kell és fizetnie kell, és amikor mindezzel végzett, rájön, hogy reumás öregember, mint én, és már vége az életének.
És akkor megkérdezhetjük: hát ez az emberi sors?

Azt mondom, ezek a dolgok a legfontosabbak: a fejlődés nem lehet a boldogság ellen. Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a Föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyermekek nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért, mert ez a legértékesebb kincs, amink van: a boldogság.

Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a környezet első eleme az emberi boldogság. Köszönöm!

Mujica elnök nem vizet prédikál és bort iszik: megválasztása után nem költözött be az elnöki palotába – viszont felajánlotta az üresen álló épületet a montevideói fedélnélkülieknek, arra az esetre, ha ítéletidő esetén betelnének a város hajléktalanszállói.
Mujica mind a mai napig vidéki házában él, a szintén ex-Tupamaro feleségével, Lucía Topolanskyval. Farmja, három traktora és egy régi Volkswagenjének piaci értékét 44 millió forintban állapította meg az uruguayi adóhivatal. Ezen felül az elnök fizetésének – mintegy 2,6 millió forint – 90 százalékát civil szervezeteknek adományozza (csak a maradék 10%-ot tartja meg -azaz körülbelül 900 eurót-, mert az felel meg egy általános uruguayi munkabérnek). Elnöki terminusa végén az ex-államfőknek járó tiszteletdíjból iskolát kíván építtetni.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2013.02.01. A megapoliszok megváltoztatják a bolygó éghajlatát

2013.01.24. Eltűnt az Andok gleccsereinek fele

2012.12.19. Mit is mond valójában a kiszivárogtatott IPCC jelentés?

2012.11.21. A WMO az éghajlati katasztrófák megelőzésére készül

2012.08.18. Rohamosan fogyatkozik a brazil “erdőtöredékek” vadvilága

Hagyni kell a bankokat csődbe menni

Az idei davosi Világgazdasági Fórumon, amely az üzleti világ legfontosabb konferenciája, több mint 100 ország 2500 képviselője vett részt, köztük 1500 vezető üzletember és 50 kormány- vagy államfő.
Az idei konferencián az előadások három téma köré csoportosultak: “Hogyan vezessünk viszontagságos időkben?”; “Hogyan állítsuk helyre a gazdasági dinamizmust?” és “Hogyan erősítsük meg a társadalom ellenálló képességét?”.

A konferencián részt vett Olafur Ragnar Grimsson izlandi elnök is, akitől egy riportban kérdezték meg, mi az izlandi siker titka? Sokaknak meglepő dolgokat mondott.

A riport szövege itt olvasható:

Eddig az egyetlen dolog, ami némi reménységre adott okot itt a davosi konferencián, az Olafur Ragnar Grimsson izlandi elnöktől származik, aki itt áll mellettem.
- Elnök úr! Miért is lettek Önök a remény utolsó fénysugara? Mitől van az, hogy Izland túlélő, míg Európa megbukott? Mi az, amit Önök másként csinálnak?

- Azt hiszem, nagyon sokakat meglepett, hogy négy évvel a mi pénzügyi rendszerünk volt az, amely kudarcot vallott, most pedig újra talpra állunk, gazdaságunk erősödik, és nagyon alacsony a munkanélküliség.
Azt hiszem, ennek az a fő oka, hogy elég bölcsek voltunk, és rájöttünk, ez egy alapvető társadalmi és politikai válság is volt, de mégsem követtük a nyugati világ utolsó 30 évében uralkodó hagyományos vaskalaposságot.
Bevezettük a deviza-ellenőrzést, hagytuk csődbe menni a bankokat, segítséget nyújtottunk a szegényeknek, nem vezettünk be megszorító intézkedéseket az Európában most tapasztalt mértékben. Négy évvel később ennek az lett az eredménye, hogy Izland a pénzügyi válságtól szenvedő többi európai országtól teljesen eltérő módon fejlődést és haladást élvezhet.

- Az a politika, hogy hagyták a bankokat tönkremenni, működött volna Európa többi részében is?

- Azt hiszem, igen. Sokszor kérdeztem meg embereket, hogy miért tekintik a bankokat a modern gazdaság szent egyházának. Miért nem hagyják a magánbankokat ugyanúgy tönkremenni, ahogyan a légitársaságokat és a távközlési cégeket, ha azokat felelőtlen módon irányították?
Ez az elképzelés, hogy a bankokat kisegítik, egyet jelent azzal, hogy a bankok aratják le a siker gyümölcseit, az átlagpolgárok pedig tönkremennek az adók és a megszorítások miatt, ez pedig a felvilágosult demokráciákban az emberek nem fogadják el hosszútávon.

- Ez nem működne ugye az Egyesült Királyságban, ami a pénzügyi szektorra támaszkodik?

- Ez egy érdekes kérdés, mivel az izlandi bankok összeomlása után egy dolgot megtanultunk, mégpedig azt, hogy az izlandi bankok, a brit, az amerikai és más bankokhoz hasonlóan, lényegében csúcstechnológiájú cégekké váltak, amelyek mérnököket, matematikusokat, számítógépes szakembereket alkalmaznak, és amikor ők tönkremennek, akkor a gazdaság innovatív ágazatai, az informatika, a csúcstechnológia szektor virágzásnak indul. Ezek az ágazatok sokkal jobban fejlődtek az elmúlt három évben, mint bármikor azelőtt.
A tanulság tehát az, hogy ha azt akarjuk, hogy a gazdaság versenyképes legyen a 21. század innovatív ágazataiban, akkor az erős pénzügyi ágazat, amely elszívja a tehetségeket ezektől az ágazatoktól, még ha egy sikeres pénzügyi ágazatról is van szó, az valójában rossz hír, ha azt akarjuk, hogy a gazdaság versenyképes legyen a 21. század igazi ágazataiban, ezek pedig az innováció, technológia, informatika.

A riport itt látható:

Aki lemaradt volna az eseményekről, annak egy kis emlékeztető 2008-ból:

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2013.02.11. Jobbik: a kormány kövesse Izland példáját!

2013.01.28. Nem kell kárpótlást fizetnie Izlandnak

2013.01.10. Világgazdaság: a 2013. esztendő reményei és félelmei

2013.01.08. Amerikai bankok 8,5 milliárd dollár kártérítést fizetnek

2012.12.27. Az idén a világ bankjai rekord szintű bírságot fizettek

2012.12.14. Az Európai Központi Bank átveszi a bankok feletti ellenőrzést

Csak egy háború állíthatja meg Irán atomprogramját

Hassan Danaie-Far, Irán iraki nagykövete, az AFP hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, hogy az Egyesült Államok most már csak egy háború árán állíthatja meg országa atomprogramját, ami válaszként a világ olajkereskedelmi csomó-pontjának, a Hormuzi-szorosnak a lezárását eredményezné. „Az egyetlen kártya az asztalon a háború. Vajon ez az USA hasznára válna? A világ hasznára válna? A terület hasznára válna?” nyilatkozta Hassan Danaie-Far, hozzátéve, hogy „Mi egyebet tehet Barack Obama?”

A nagykövet megismételte a korábban többször is elhangzott iráni fenyegetést, hogy az országa ellen indított amerikai katonai támadás esetén a Hormuzi-szoros lezárása megtörténne. A szoroson halad át a világ olajszállítmányainak egyharmada.

„Amennyiben mozgolódást vagy bármilyen akciót észlelünk az ellenségeink, például az Egyesült Államok részéről országunk ellen, egy ilyen lépés természetes reakciónak számítana, így könnyen megtörténhet,” mondta a nagykövet, figyelmeztetve, hogy egy ilyen fordulat esetén „mindenki vesztes lenne.”

A múlt hónap során Irán tagadta, hogy a szoros lezárására készülne a geopolitikailag rendkívül fontos térségben tartott hatnapos tengerészeti hadgyakorlat részeként. A hadgyakorlat során Teherán nem kevesebb, mint 30 alkalom- mal figyelmeztette a külföldi felderítő repülőket, hogy tartsák távol magukat a gyakorlattól.

Tavaly júliusban Hassan Firouzabadi, az iráni hadsereg vezérőrnagya bejelentette, hogy Irán elkészült a Hormuzi-szoros lezárásához szükséges előkészületekkel, és csak Sayyed Ali Khamenei ajatollah, az ország vallási vezetőjének parancsára várnak.

A szoros lezárásával kapcsolatos korábbi hamis híreknek köszönhetően már láthattuk miként reagálnak az olajárak az ilyen fejleményekre. A szakérők jóslatai szerint egy ilyen lépés 3-500 dolláros magasságokba küldené az olaj hordónkénti árát.

Washington pedig többször is kijelentette, hogy a Hormuzi-szoros lezárása azt a bizonyos vörös vonalat jelentené, aminek átlépése mindenképpen katonai akciót vonna maga után az Egyesült Államok részéről.

Forrás: www.idokjelei.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2013.01.27. A Pentagon tervei szükségtelenné tehetik az egyoldalú izraeli csapást

2013.01.27. Súlyos robbanás történt egy iráni atomlétesítményben?

2013.01.25. Izrael nem hisz az Iráni kérdés békés megoldásában

2013.01.22. Irán és Oroszország belbiztonsági egyezményeket köt

2013.01.15. Amerikai szakvélemény: Iránnak jövőre lehet fegyvertisztaságú uránja

2013.01.05. Irán megtámadása ellen érvel Brzezinski a The Washington Postban

Irányított válságok: ketyeg az adósságbomba

Az EU válság 2010-es felgyorsulása óta az uniós politikusok leginkább politikai pózokhoz folyamodtak az EU adósság és bankválság megoldását célzó valós pénzügyi megoldások bevezetése helyett.
A miheztartás végett érdemes megemlíteni, hogy „valós megoldás” alatt olyasmit értünk, ami (a) kimossa a rossz adósságokat a rendszerből, (b) kezelhető szintre csökkenti az adósság mennyiségét és (c) visszabillenti a bajba jutott országok gazdaságát a helyes kerékvágásba.

Konkrét példával élve, egy valós megoldás nyilván maga után vonna bizonyos következményeket, mint például fizetésképtelenséget, bankcsődöket és akár egyes országok kilépését az eurózónából. Természetesen egyetlen uniós vezető sem áll elő még csak hasonló felvetéssel sem, mert az egyet jelentene a politikai öngyilkossággal, hiszen ezt követően a politikai osztály többi része a javaslatot előterjesztő politikust vádolná minden következményért, ami a lépést esetleg követné.

Ezért az EU politikusok ide-oda passzolgatják a stafétát, félkész, hatástalan intézkedéseket hozva, például megszorításokért cserébe nyújtott mentőcsomagok formájában. Az eredmény, hogy nincs eredmény, azaz semmire sem találnak megoldást, hiszen a döntéshozók nem érdekeltek a saját gazdaságuk javát szolgáló intézkedések meghozatalában. Elég Görögországot venni példaként, ahol egyre több gyerek kerül kórházba alultápláltság miatt, de az ország GDP arányos adósságát még 2020-ra is 120 százalék körülire jósolják.
Az amerikai politikusok nyilván látják, milyen jól működik a módszer Európában (semmit sem javítunk meg, nincsenek nehéz döntések és senki sem veszíti el a pozícióját) és kezdik átvenni a stratégiát.

Nézzük a fiskális szakadék problémáját például, ami az elmúlt hetek végtelen politikai vitáinak egyik főtémája volt. Az eredmény: egy olyan „megállapodás”, aminek eredményeként megemelik az adókat, de nem csökkentik a deficitet vagy az adósságot.
Ugyanaz a nóta. Semmi sincs megoldva, csak jó sok politikai pózolás és ujjal mutogatás.

Sajnos egyre több hasonló „intézkedésre” számíthatunk a jövőben. Miközben mindenki a fegyverhasználat szabályozásáról beszél, az adósságplafon (ismételt) átlépésének napjáig már csupán egyetlen hónap van hátra. Legutóbb az Egyesült Államok elveszítette AAA hitelminősítését, a piacok zuhanása pedig ezermilliárd dollárt törölt a föld színéről néhány nap alatt.

A következő semmit sem megoldó kör alkalmával a helyzet sokkal rosszabb lesz. Amennyiben az USA ismét veszít hitelminősítéséből, a piacok komoly kockázattal néznek szembe, mivel az amerikai állampapírok jelentik a legkomolyabb biztosítékot a minimum 600.000 milliárd dolláros derivatíva piaccal szemben.

Bármelyik, a származékos piacon alapbiztosítékkal kereskedő bróker megmondhatja, hogy, amikor valakinek megkérdőjelezik a biztosítékát, az ügylet másik oldalán késedelem nélkül követelni fogják, hogy a kereskedő több tőkét mutasson fel az ügylete biztosítékaként. Ez könnyen az eszközök tömeges eladásához vezethet (mint a Lehman bukásakor is történt) és innen a helyzet rendkívül gyorsan el tud fajulni.

A hitelminősítés újabb lerontásának egy másik komoly következménye a kamatok esetleges emelkedése lenne. Egy 100 bázispontos emelkedés azt jelentené, hogy az USA további minimum 100 milliárd dollár kamatot lesz kénytelen fizetni az adóssága után. 2013-ban az Egyesült Államoknak hozzá-vetőlegesen minimum 300 milliárd dollár kamatot kell kifizetnie. A kamatok emelkedése esetén ez az összeg robbanásszerűen emelkedhet.

Az USA GDP arányos államadóssága már most is 100%. A GDP arányos deficit csaknem 10%. Ezek Görögországéhoz hasonló számok. Miközben az Egyesült Államok számos előnyt élvez, amit Görögország nem (például, hogy a világ jelenlegi tartalékvalutáját állítja elő és a világ legnagyobb gazdaságával rendelkezik), a kötvénypiacok nem könnyen bocsátják meg a fiskális kicsapongásokat.

Az amerikai politikusokat azonban úgy tűnik, mindez nem érdekli. Tudják, hogy az ország gazdasága egy katasztrófa és egyre inkább az, de nem a helyzet korrigálásával, hanem a megfelelő bűnbakok felkutatásával töltik az idejüket.
A lényeg, hogy az amerikai adósság helyzetét nem fogják megoldani. Két út lehetséges: Vagy átlépik az adósságplafont vagy sebtében elfogadnak egy újabb törvényjavaslatot a plafon ismételt megemelésére. Egyik változat sem fogja megoldani a helyzetet.

Egy biztos, 2013 „érdekes” év lesz.

Forrás: www.idokjelei.hu / zerohedge.com

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2013.01.21. A leggazdagabbak megmenthetnék a legszegényebbeket

2013.01.10. Világgazdaság: a 2013. esztendő reményei és félelmei

2013.01.08. Amerikai bankok 8,5 milliárd dollár kártérítést fizetnek

2013.01.01. Jön az adóemelés, odébb tolták a szakadékot

2012.11.27. “Fel kell számolni az államadósság-finanszírozás ördögi körét”

USA: a világgazdaság spekulatív buboréka

A dollár túlélése érdekében az amerikaiak elemi érdeke, hogy mindenáron diszkreditálják a közös európai fizetőeszközt az euróövezet gyönge láncszemeit alkotó periférikus országokon (Görögország, Írország, Portugália) keresztül. A 2008-as válság kirobbanása előtt az euró teljes mértékben hiteles valutává vált az OPEC-tagországok számára, amelyek olajforgalmuk egy részét euróban szándékoztak lebonyolítani.

Akkoriban egy euró 1,6 dollárt ért, és a befektetők bizalommal fordultak az európai adósság mint az amerikai államadósság hiteles konkurense felé. Ha ez a tendencia általánossá vált volna, akkor az amerikai adósság kamatszintje katasztrofális mértékben megemelkedett volna. Márpedig az USA még akárcsak egy normális kamatszintet sem engedhet meg magának. Az amerikai államadósságot ugyanis mindmáig 3 százalék alatti kamatszinten finanszírozzák, amely abnormálisan alacsony egy olyan abnormálisan eladósodott ország esetében, mint az Egyesült Államok. A Fed mindent elkövet tehát, hogy ez a kamatszint alacsony maradjon, hiszen az amerikai adósságot a lehető legstabilabb és legbiztosabb befektetésnek kell láttatni. Éppen ezért a dollárnak nem lehet alternatívája.

Miután a spekulatív finánckapitalizmus rendszerválságának nyitányaként 2008-ban összeomlott az amerikai másodlagos jelzálogpiac, a Wall Street-i „karvalytőke” (Cristina Fernandez Kirchner dixit) emblematikus képviselői azon kezdtek el agyalni, hogy az amerikai ingatlanpiaci sokk gazdasági hatásait miként lehet – legalább átmenetileg – a külvilágra hárítani. 2010 februárjában a legnagyobb spekulatív pénzalapok (hedge fund) vezetőinek manhattani rutintalálkozóján Soros György jelenlétében állapodtak meg arról, hogy koncentrált támadást indítanak az eurózóna kis országai ellen a dominóhatás kiváltásához. Valójában a görög államadósság bedőlésére játszva, Görögország (és vele együtt az EU periférikus országai) fizetésképtelenségére spekulálva az amerikai hedge fundok a dollár egyetlen komoly konkurensének számító euró meggyöngítését, végső soron az euróövezet szétverését célozták meg.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy Görögország, Írország és Portugália állami költségvetése rendben lett volna, és hogy gazdaságaik ne lettek volna sérülékenyek. Semmivel sem voltak azonban rosszabb helyzetben, mint az USA, Anglia vagy akár Japán. Ez utóbbi eladósodási rátája 200 százalékos, amelyet Görögország sohasem ért el, és mégis megfelelő kamatszinten képes finanszírozni önmagát, noha a legjobb adósminősítést már elvesztette. Az Egyesült Királyság viszont továbbra is birtokolja a legjobb adósoknak járó tripla A-t, ami teljes képtelenség egy olyan ország esetében, amely súrolta az államcsődöt, és amelynek a gazdasága recesszióban, a valutája pedig padlón van. A New York-i székhelyű adósságminősítők ismét bebizonyították, hogy egyáltalán nem objektívek a jegyzéseikben, amikor az európai periférikus országokat a bóvli (junk) kategóriába sorolták, Anglia viszont – mint az USA legfőbb szövetségese – megtarthatta a legjobb osztályzatot.

Egyébként az euróövezet sokkal fizetőképesebb magánál az Egyesült Államoknál is. Ha GDP-arányos államadósságukat vesszük, ez kb. ugyanolyan szinten van (valamivel magasabb 100 százaléknál). A különbség a fedezetlen adósság tétele, vagyis az amerikai kormány összes jövendő kötelezettségei a nyugdíjak, az egészségügyi és társadalombiztosítási járulékok jogosultjaival szemben. Ezek együttesen az amerikai adósságot egy feneketlen hordóvá változtatják, és így a hivatalosan vett 16 ezer milliárdos államadósságtól a rendkívül magas 200 ezer milliárd dolláros pénzügyi deficithez jutunk, vagyis a szövetségi kormányzat ennyivel tartozik a nyugdíjasainak. Még ha ez pillanatnyilag egy elméleti szám is, eklatánsan demonstrálja, hogy technikailag az USA már csődben van.

De ha csak a hivatalos államadósságát nézzük is, ehhez mindenképpen hozzá kell adni a kormány által az országos jelzálog ügynökségeknek (Freddy Mac és Fanny Mae) biztosított implicit garanciák (70 ezer milliárd), valamint a vállalatok (15 ezer milliárd) és a háztartások (20 ezer milliárd dolláros) adósságállományának összegét. Valójában az USA adóssága eléri a GDP-je 300 százalékát, miközben az európai adósságok (állami, vállalati, háztartási) 200 százalékon kulminálnak, és az összes specifikus eladósodottsági mutató (költségvetési hiány, kereskedelmi deficit, folyó fizetési mérleg hiánya, beruházási mérleg stb.) tekintetében is Európa jobb helyzetben van Amerikánál.

Tévedés ne essék: nem csak a görögök manipulálják a gazdasági adataikat. Az amerikaiak e tekintetben is éllovasok. A shadowstats.com internetes oldal elemezte és átkalkulálta az amerikai statisztikákat a ’80-as években alkalmazott módszerekkel, amelyek sokkal becsületesebbek voltak a maiaknál. Ez alapján egyetlen számadat sem állja meg a helyét: az infláció és a munkanélküliség szintjét drasztikusan alul-, a GDP szintjét pedig legalább 30 százalékkal felülbecsülik.

A katasztrófa elkerülhetetlen, mert bele van programozva a rendszerbe. Vége a dollár monopolhelyzetének a nyersanyagpiacon. Kína folyamatosan csökkenti amerikai kincstárjegy-vásárlásait. Ma már nem az amerikai fogyasztó a világgazdaság lokomotívja. A legkevésbé sem képes betölteni ezt a szerepet, mivel teljesen el van adósodva. Minden harmadik amerikainak hét hitelkártyája van, 46 millióan ételjegyre szorulnak, a lakosság 15 százaléka gyakorlatilag kiesett a fogyasztási és megtakarítási körforgásból.

Valójában az új kibocsátású amerikai adósság legfőbb vásárlójává maga a Fed vált. Az amerikai kincstár kibocsátja az adósságot, a Fed pedig hátulról felvásárolja és bankjegyeket nyomtat, amelyeket a kincstár arra használ fel, hogy kibocsássa az adósságát. Az egész egy nagy mosoda. A Fed az utóbbi időben monetáris könnyítésekhez (quantitative easings) folyamodott, vagyis intervencionista pénzpolitikát folytat, amelyre még sohasem volt példa egy állítólag liberális rendszerben. Ma az amerikai gazdaság egy irányított és támogatott gazdaság, amely manipulálja a kötvénypiaci adóssága értékét és ezzel együtt összeomlással fenyegeti a globális adósságpiacot. Ez már a végső visszaszámlálás.

Gazdag István

Forrás: www.antidogma.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!

2013.01.10. Világgazdaság: a 2013. esztendő reményei és félelmei

2012.01.08. Amerikai bankok 8,5 milliárd dollár kártérítést fizetnek

2013.01.01. Jön az adóemelés, odébb tolták a szakadékot

2012.12.29. Az EU és az USA gazdasági uniót kíván létrehozni

2012.08.30. Az USA államadóssága eléri a rekord összegű 16 billió dollárt

2013: tovább épül az Új Világrend

Micsoda évet zártunk! Növekvő, egyre kiterjedtebb fejetlenség, értelmetlen háborúk és gazdasági bajok jellemezték, amelyek mind az elkerülhetetlen „Káosz” felé hajtják a világot, amiből végül megszületik majd a vadonatúj, globális kormány és egy vagy több, szintén globális valuta.

A vezető elit, amely szerintünk a központi bankokat és a pénz létrehozását felügyeli, létrehozta az EU-n végigsöprő szuverén adósságválságot és arra pazarolta a világ idejét, hogy intenzív és eredménytelen tárgyalásokkal „megoldást” találjon rá. Megoldás természetesen nem létezik és pont ez a lényeg. Az EU zűrzavar addig fog folytatódni, amíg ennek a szerencsétlen uniónak minden egyes területét nem központosították és bürokratizálták a lehető legteljesebb mértékben.

Az Egyesült Államokban egyik hamis gazdasági válság a másikat követte gyors egymásutánban, míg el nem érkeztünk a legnagyobbhoz, a fiskális szakadékhoz. Természetesen a fiskális szakadékot is megoldják, amit a politikusok öngratulációi követnek majd, a megvásárolt fővonalas média tudósításában.

Ezt követően jön majd egy jól időzített újabb válság. Az Egyesült Államok tönkretételét minden jel szerint ilyen egymást követő hamis válságokkal akarják elérni. Az elképzelés valami olyasmi lehet, hogy az USA csak valamiféle fúzió árán létezhessen tovább, mondjuk Mexikóval vagy Brazíliával. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, az USA gazdaságát meg kell gyengíteni, és ezzel a feladattal jól haladnak.

Úgy tűnik a globális elit Kínát is szeretné a számára ideális pozícióba helyezni az új világrendben. Miután Kínában is nyugati stílusú pénzrendszert vezettek be, az ország fő funkcionáriusai beizzították a pénznyomdákat és egy igazán „fehéren izzó” gazdaságot hoztak létre. Hogy ezt meddig lehet fenntartani, lehetetlen megjósolni. A terv valami olyasmi lehet, hogy hagyják az országot hihetetlen sebességgel növekedni, egy mérték nélkül táplált központi bank által tartva mozgásban a rendszert.

A nyugat számára nem a kínai gazdasági vitalitás miatt előnyös a kínai „fejlődés”, hanem inkább amolyan ellensúlyként szolgál, amit a nyugat riválisaként állítanak be, hogy ezzel igazolják az újabb diktatórikus intézkedések szükségességét mindkét országban. A cél, mint mindig, a központosítás folytatása, egészen a világkormány megalakulásáig.

Nézzünk meg néhány 2013-ra vonatkozó trendet. (Igen, tudjuk. Több van belőlük az alább felsoroltaknál, tehát bátran tessék csak hozzátenni továbbiakat a hozzászólásokban!) A cikk (és az oldal) célja, hogy feltárja azokat a domináns társadalmi témákat, az elit által a világra erőltetett kérdéseket, amelyek célja rávenni a középosztályt, hogy hatalmát és vagyonát átadja a globalista intézményeknek. Ezek a témák 2013-ban is teljes gőzzel tarolnak majd.

Mire számíthatunk tehát (a sorrendre való tekintet nélkül)?

Kína gazdasága egyre nagyobb lesz és az erőfeszítések ellenére is összeomolhat: Már korábban is említettük Kínát, de muszáj itt is felsorolnunk, mert ez az elit egyik legfontosabb mémje: ahogy a nyugat hanyatlik, úgy emelkedik fel Kína. A nyugatnak szüksége van ellenségekre, mint ahogyan Kínának is. A terjeszkedő Kína pedig mindkét félnek és célra megfelel. Kérdés: A fehéren izzó kínai gazdaság vajon kitart még egy évig?

Kína fenyegető lépéseket tesz a nyugat irányába és fordítva: A következő hidegháború körvonalai kezdenek kirajzolódni a kínai gazdaságról szóló híradásokból valamint a kínai vezetők hozzáállásából a viszonylag kisméretű csendes-óceáni szigetekért folytatott háborúskodással kapcsolatban. Kérdés: Sikerül-e kellő mennyiségű és elég komoly provokációt teremteni, hogy Kína egy új szovjet rémként tűnjön fel a világ szemében?

Oroszországban Putyin enyhén ellenséges hozzáállást mutat a nyugati érdekek és katonai ügyek iránt: Kínához hasonlóan, Oroszországot is a „nyugat ellensége” szerepre készítik fel és Vlagyimir Putyin maga is igazi „nagy orosz vezetőnek” mutatja magát, aki Oroszország érdekeit képviseli a korrupt nyugattal szemben. Kérdés: Tudva, hogy Putyin tulajdonképpen az orosz titkosszolgálat-maffia része, vajon meddig tudja fenntartani a látszatot?

A BRICS országok, beleértve Indiát és Brazíliát, tovább bicegnek a többiek után, miközben a kapitalizmus mintapéldáiként állítják őket a világ elé. Indiát és Brazíliát a kereskedelem motorjaiként ábrázolják, miközben mindkét ország egy diszfunkcionális üzleti és politikai vállalkozás. Kérdés: Képesek lesznek fenntartani a gazdasági teljesítményt vagy visszaesnek az árinfláció korszakába, ami mindkét országot fenyegeti?

Az amerikai katonai dominanciát ismét kiterjesztik Dél-Amerikára a „kábítószer elleni harc” ürügyén. A Pentagon és a CIA ismét a régi játékot játsszák, beterítve embereikkel Dél-Amerikát, a nem létező kábítószer elleni harcban. Kérdés: Az átlag dél-amerikai polgár, most az Internet-forradalom korában is beveszi és elfogadja a megújult amerikai hódítást?

Az amerikai titkosszolgálat és a hozzátartozó adóhatósági érdekek egyre erőteljesebben próbálják a világra erőltetni az amerikai szabályokat. A hatalmi elit az amerikai adótörvényeket arra használja, hogy kiterjessze hatalmát a világ bankrendszere felett. Ez a jelentős mértékű ellenállás ellenére is folyik. Kérdés: Vajon sikeres lesz-e a törekvés, vagy elbukik, mint korábban?

Hiány mémek népszerűsítése – különös tekintettel a vízre és az élelmiszerekre. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a hatalmi elit a világméretű aszályokat és éhezést létrehozva, illetve kihasználva próbál minél nagyobb és kiterjedtebb káoszt teremteni, hogy megoldásként diktatórikus intézkedéseket vezethessen be. A Monsanto kulcsfontosságú szereplő ebben a játszmában. Kérdés: A világ régóta szenvedő népei a fejlődő országokban vajon tovább tűrnek, vagy megpróbálják leleplezni az összeesküvést?

A nyugat háborúit továbbra is a terrorizmus elleni harcként reklámozzák. Folytatódnak az Internet elleni támadások. Ahogyan arról már többször írtunk, titkos háborúival a nyugat egy amolyan muzulmán félholddá próbálja alakítani a közel-keletet, iszlamista kormányokat hozva létre. Ily módon a „terrorizmus elleni harcot” is kiterjesztették, a terrorizmust magát pedig továbbra is kihasználják az Internet és a segítségével létrejött alternatív média elleni harcban. Kérdés: Vajon képes lesz a hatalom továbbra is támogatni és fenntartani a terrorizmus elleni mesterséges háborút és lecsökkenteni az Internetszabadságot vagy törekvéseik valamikor visszaütnek?

A nemzeti szocialista elvek és erősödő tekintélyelvűség népszerűsítése folytatódik a nyugaton, különösen az Európai Unióban. A bevezetés alatt álló globalista elveket megvizsgálva megdöbbentő milyen sok Nemzeti Szocialista elem található bennük. A náci típusú bankrendszer és a piacokat uraló birodalmi állam létrehozása a mostani trend. Kérdés: Látva mennyire nyilvánvaló a kialakuló rendőrállam jellege, különösen az Egyesült Államokban és az EU-ban, vajon képesek lesznek kiterjeszteni ezt a politikai szerkezetet jelentős ellenállás nélkül?

Végül egy fontos kérdést nem szabad figyelmen kívül hagyni: Vajon az Internet forradalom képes lesz-e aláásni a hatalmi elit törekvéseit vagy a világháló is hanyatlásnak indul az elit propagandái és megrendezett támadásai következményeként?

Forrás: www.idokjelei.hu

Kövess minket a Facebook-on!

2013.01.03. Az élelmiszerhiány valós probléma vagy spekuláció eredménye?

2013.01.01. Reformok nélkül erőszakos forradalmat kockáztat a kínai vezetés

2013.01.01. Jön az adóemelés, odébb tolták a szakadékot

2012.12.31. Kína és a hatodik generációs vadászgép

2012.12.31. Miként kezelhető az éhínség?

2012.12.29. Az EU és az USA gazdasági uniót kíván létrehozni

2012.12.27. Az idén a világ bankjai rekord szintű bírságot fizettek