Egy nemrég megjelent jelentés kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a világ kormányai egy kifinomult kémszoftver segítségével kémkednek saját állampolgáraik után. A Citizen Lab, a Toronto Egyetem digitális kutatólaboratóriumának jelentése részletesen leírja, hogy a bűnözök nyomon követésére ajánlott szoftvert disszidensek és emberjogi aktivisták megfigyelésére használják.
A „Szigorúan bizalmas: a digitális kémkedés üzleti kihasználása” címmel kiadott jelentés a FinSpy nevű kémszoftverre összpontosít, aminek segítségével valós-időben megfigyelhetők a webmail hálózatok és közösségi oldalak és képes titkosított adatok és kommunikációk gyűjtésére is, a célszemélyek tudta nélkül.
2011 decemberében a WikiLeaks elkezdte közzétenni a FinFisher brosúrákat és videókat, amik arról adtak hírt, hogy a szoftver lehetővé teszi a kormányok számára a kiválasztott célcsoportok vagy célszemélyek megfigyelését, mégpedig olyanokét, akik „rendszeresen változtatják tartózkodási helyüket, titkosított vagy anonim kommunikációs csatornának használnak és külföldön élnek.”
Egy másik említésre méltó dolog a FinSpy szoftverrel kapcsolatban, ahogy azt Jean Marc Manach az OMNI-tól megjegyzi, hogy képes átvenni az irányítást bármilyen ismert operációs rendszer felett, anélkül, hogy a vezető 40 Antivirus rendszer észlelni tudná.
A jelentés hatására a Firefox böngésző készítője, a Mozilla jogsértés megszüntetésére fel- szólító meghagyást adott be a FinFisher anyavállalatához, a Gamma International-hoz, mert szerinte a FinSpy „azt a látszatot kelti az emberekben, hogy a Mozilla Firefox-ról van szó.”
A Hosni Mubarak egyiptomi vezető bukása körüli időben az egyiptomi titkosszolgálat irodáit átfésülő disszidensek megtalálták a Gamma-val egy bizonyos szoftver öt hónapos üzemeltetésére szóló 380.000 dolláros szerződést. A Citiezen Lab jelentés azt is leírja, hogyan használták a szoftvert az aktivisták és disszidensek megfigyelésére Bahrain-ben.
Az alábbi térképen látható az a 36 ország [Nézzenek oda kit látunk!], amelyekről kiderült, hogy otthont adnak a FinFisher Command and Control szervereinek, amelyekhez a kártevő program csatlakozik, hogy begyűjtse az adatcsomagokat (nagyításhoz kattints a képre):
A FinFisher a kémszoftver mobil változatát is kínálja ügyfeleinek, hogy a hatóságok a mobiltelefonokon áthaladó adatokban és kommunikációkban is kutakodhassanak, akkor is, ha azok titkosítottak.
Éppen két héttel a jelentés megjelenése előtt, Eric Schmidt, a Google elnök-vezérigazgatója a Wall Street Journalnak nyilatkozva azt mondta, hogy „a digitális forradalom gyakran figyelmen kívül hagyott sötét oldala” olyan technológiákat használ, amelyek „hihetetlenül sok mindenre képes eszközöket kínálnak a diktátorok számára az ellenállás elnyomására.”
„Minden, amire egy rezsimnek szüksége lehet egy elnyomó, digitális rendőrállam létre-hozásához, beleértve az állampolgárok valósidejű meg- figyeléséhez és az adathalászathoz szükséges szoftvereket is, már kereskedelmi forgalomban van,” – mondta Schmidt.
A Citizen Lab jelentésből kiderül, hogy a kormányok keményen kihasználják ezt a helyzetet. A kutatók összegzésül megállapítják, hogy az ilyen, egyre nagyobb képességekkel rendelkező megfigyelőeszközök „komoly kihatással vannak nemcsak a disszidensekre és aktivistákra, de állampolgárságtól függetlenül mindannyiunkra nézve,” amennyiben azt feltételezzük, hogy egyelőre jogunkban áll biztonságossá tenni saját kommunikációnkat.
Az Egyesült Államok kormánya hetekkel ezelőtt engedélyezte, hogy drónokat vessenek be saját területükön. Egyelőre csak a fegyvertelen bevetést engedélyezték, de ami késik nem múlik. Nem sokára rakétákat fognak kilőni azokra az amerikai állampolgárokra, akik valamiért “nem tetszenek”. A hajsza megkezdődik az idővel. Az ország, amelynek népe büszke volt a szabadság alkotmányára, rövidesen egy olyan világgá változik, ahol még a kukákból is kamerák merednek rá, ahol mindent betiltanak, ami szabadság, ami jog és nem kötelesség. Az USA egy élhetetlen konglomerátummá válik.
A nép azonban tiltakozik a drónok ellen. A legtöbb véleményalkotó arra hivatkozik, hogy ezzel olyan szintű megfigyelő rendszer épül ki, amely az emberek legbelső magánéletébe avatkozik be. A mindent tudni, mindent látni, mindent hallani akaró hatalom, a totális lélek elleni diktatúra. A másik érv, hogy a drónok a propaganda szerint nagyon jó szolgálatot tettek a hadseregnek a háborús övezetekben. Ám a valóság egészen más. Az igazság az, hogy sok ezer téves célpont, gyerekek és nők, ártatlanok haltak meg a drónok támadásaiban, amelyekre csak annyi a válasz, sajnáljuk, szükséges áldozatok. Nem néhány, hanem sok ezer ártatlan áldozatról van szó.
Több egyházi személy felszólalt az ellen, hogy az Istent akarják helyettesíteni a drónokkal. Az embereket szabadkőműves aknamunkájukkal elszakították Istentől, és egy lelketlen, sivár világképet alakítottak ki helyette, melyben az istenszeretet és az istenfélelem már nem kontrollálja a tetteket. Így kell helyette valami, amitől tarthatnak az emberek Isten helyett. Ez pedig a lelkek gyógyulása és épülése helyett csak tovább fogja rontani a szellemi – mentális közállapotokat. Az emberek félni fognak magától a szabadság megélésétől.
A tiltakozás meglehetősen nagy a nép részéről. Egyelőre még tömeges megmozdulások nincsenek, de éppen ezt akarják elkerülni. Az amerikai sajtó semmi mással nem foglalkozik, mint a „milyen jó nekünk a drón a fejünk felett” című néphülyítéssel. Mindenáron meg kell törni a nép ellenállását a felsőbb (cionista) hatalommal szemben.
Mostanra egyértelműen látható, hogy a sok külső háború nem gyűri le Amerikát, ellenben elrothad magától, belülről, éppúgy, mint a Szovjetunió kommunista hatalma korábban. Ez a rothadás mára nem csak képzelgés, hanem kézzel fogható, és nagyon jól látható valóság. Akik átélték a kommunizmus széthullását, nagyon jól tudják miről beszélek.
Az alábbi hír, ami néhány nap alatt bejárta az alternatív médiát, ismét abba a kategóriába tartozik, amit nem áll módunkban megerősíteni, de látva, hogy milyen irányba tartanak az események az Egyesült Államokban, sajnos nem nehéz elképzelni, hogy az információ nagyon is igaz lehet.
Dr. Jim Garrow, az ismert szerző és humanitárius aktivista megdöbbentő kijelentést tett Barack Obama második elnöki ciklusával kapcsolatban. Facebook oldalán Dr. Garrow a következőket írta: “Éppen most tudtam meg egy rangidős katonai vezetőtől, hogy Barack Obama új próbatételt vezetett be annak megítélésére, hogy ki alkalmas katonai vezetői pozíció betöltésére és ki nem. Ez robbanni fog emberek, készüljetek fel! „Az új teszt annak megítélésére, hogy valaki alkalmas-e vezetői pozíció betöltésére a hadseregben az, hogy hajlandó-e amerikai állampolgárokra tüzet nyitni vagy sem.” Aki nem, azt elbocsátják.”
Ki ez a bizonyos forrás?
Dr. Garrow a következőket mondta: „A férfi, akitől az információ származik az Egyesült Államok egyik legismertebb katonai hőse.”
Fontos, hogy mindenki értse, ez nem egy Alex Jones vagy Jesse Ventura vagy olyan forrás által elindított hír, akit a legtöbben könnyedén félresöpörnek, mondván ez is csak egy „összeesküvés elmélet”. Dr. Garrow egy ismert és köztiszteletben álló humanitárius aktivista, aki életét arra szentelte, hogy az egy-gyerekes kínai törvények miatt halálra ítélt kínai csecsemők életét megmentse. Munkája elismeréseként Nobel-békedíjra is jelölték, amit abban az évben helyette Barack Obama kapott meg.
Az Amazon.com a következőképpen foglalja össze munkásságát:
Dr. James Garrow a Rózsaszín Pagoda: Egy ember harca a kínai lányirtás ellen című könyv szerzője. Az elmúlt tizenhat év alatt 25 millió dollárt áldozott arra, hogy a hozzávetőleg 40.000 kínai lány csecsemő életét megmentse a biztos haláltól, ami a kínai egy-gyerekes elv miatt rájuk várt volna és örökbefogadókat találjon nekik. Dr. Garrow a Pink Pagoda iskolák megalapítója és ügyvezetője. A 6300 alkalmazottat számláló összesen 168 iskola angol nyelvű oktatást biztosít kínai gyerekek számára. A fenti hír különösen érdekesnek bizonyul azután, hogy a Washington Free Beacon vasárnap arról számolt be, hogy Barack Obama márciusi hatállyal elbocsátotta James Mattis tábornokot, az amerikai tengerészgyalogság főparancsnokságának vezetőjét.
A WFB cikk a következőket írja:
„A nemzetbiztonság berkeiből érkező hírek szerint James Mattis tábornok távozását a főparancsnoki posztról igencsak sürgetik és azt közölték, hogy több hónappal előbb kell elhagynia hivatalát, mint azt korábban tervezték.”
Vajon Mattis tábornok visszautasította, hogy amerikai állampolgárokra lőjön?
Vizsgálatot indított az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission, FTC) annak megállapítására, hogy a mobiltelefonokra kifejlesztett alkalmazások nem sértik-e a gyerekek személyiségi jogait. Washington szeretné rászorítani a Szilícium-völgy cégeit a gyermekek személyes adatainak tiszteletben tartására – ám a nagy szoftverfejlesztők nem hagyják magukat és keményen visszavágnak.
Az FTC megítélése szerint egyes alkalmazások nemcsak lehalásszák, hanem hirdetőkhöz és adatkereskedőkhöz továbbítják a gyerekekre vonatkozó adatokat. A szóban forgó appek képesek bemérni a telefon használójának tartózkodási helyét, letöltik az általa lementett telefonszámokat és más, jogi szempontból megkérdőjelezhető műveletet is végre tudnak hajtani.
Az Apple, a Facebook, a Google, a Microsoft és a Twitter azonban egyaránt ellenzi, hogy kivegye részét a gyermekek online személyiségi jogainak megerősítését célzó szövetségi erőfeszítésekből. Mellettük olyan médiaóriások, mint a Viacom és a Disney, a nagy kábelszolgáltatók, marketingszövetségek, illetve a játékgyártókat képviselő technológiai és kereskedelmi csoportok is hasonló álláspontra helyezkedtek. Utóbbiak érvelése szerint az FTC által javasolt jogszabályváltozás olyan terheket róna rájuk, hogy a gyermekek kiszolgálására szakosodott weboldalak és szolgáltatások teljesen ellehetetlenülnének.
Lelassulna a fejlesztés és a gazdaság
“Ha elfogadnánk, ezeknek az új szabályoknak a hatására éppen a gyermekek számára legelőnyösebb alkalmazásoknak a kifejlesztése lassulna le, ráadásul jelentősen mérséklődne az okos-telefonos minialkalmazások generálta gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés is” – fogalmazott az FTC-nek címzett levelében Catherine A. Novelli, az Apple kormányzati ügyekben illetékes alelnöke. De az ezt megalapozó aggodalom – mind az ipari szereplők, mind a szabályozó hatóságok körében – nem annyira magukkal a gyermekeknek készített online termékekkel kapcsolatos. Sokkal inkább azokat az adatgyűjtési és adatbányászati mechanizmusokat követik nyugta-lansággal az érintettek, amelyek megkönnyítik a digitális marketinget a gyermekek számára készült minialkalmazásokban (appekben) és weboldalakon. Az amerikai kongresszus 1998-ban Children’s Online Privacy Protection Act néven olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a szülők számára, hogy felügyelhessék: milyen magánjellegű információkat gyűjtenek, illetve terjesztenek gyermekeikről online. E szabályozás értelmében a webhelyek üzemeltetőinek előzetesen meg kell kérniük a szülők beleegyezését, ha 13 év alatti gyermekek személyes adatai – például a lakcíme vagy email-címe – iránt érdeklődnek.
A technológia beelőzte a szabályozást
A szövetségi hatóság most frissíteni készül a törvényt. Arra hivatkozik, hogy a szabályozás nem tartott lépést a viselkedés alapú online reklám területén bekövetkezett rohamos fejlődéssel (ez az a gyakorlat, amelynek keretében adatbányászati eszközök segítségével, a felhasználók online viselkedését elemezve készülnek személyre szabott hirdetések).
Az FTC az azonosító rendszerekkel óhajtja kibővíteni a szülőiengedély-köteles adattípusok körét: például a cookie-kban tárolódó egyedi készülékkódokkal vagy felhasználóazonosító számokkal, amennyiben ezeket a kódokat hirdetési célokból használják a gyermekek online nyomon követésére. Az elképzelés az, hogy idővel teljesen elzárják a cégeket a gyermekek online tevékenységére vonatkozó webes adatgyűjtés lehetőségétől. “Az, amit a gyerekek online posztoltak, vagy az, amire rákerestek házi feladataik elkészítésének részeként, nem kísértheti őket akkor, amikor majd egyetemre vagy éppen állásinterjúra jelentkeznek” – foglalt állást a témáról a The New York Timesnak nyilatkozva Edward J. Markey massachusettsi demokrata képviselő, a kétpárti kongresszusi adatvédelmi választmány társelnöke, hangsúlyozva, hogy “a YouTube-ot nem szabad adatkövető YouTracked-dé alakítani”.
A hatóság javaslatai élénk reakciókat váltottak ki a nagy online szolgáltatók, televíziós csatornák, közösségi oldalak, minialkalmazás-platformok és reklámipari kereskedelmi csoportok körében. Közülük néhányan azt állítják, hogy az FTC a szabályozás körének bővítésével túllépi a hatáskörét. Mások azzal érvelnek, hogy az azonosító rendszerek – például a felhasználói kódok – alkalmazása a gyermekek “anonim” online követéséhez voltaképpen jóindulatú: az online tevékenységgel kapcsolatos információkra azért van szükség, hogy elhelyezhetők legyenek azok a hirdetések, amelyek a gyermekeknek szóló ingyenes tartalom és szolgáltatások költségeit ellentételezik.
“Hogy milyen veszéllyel jár, ha ezt megpróbáljuk megakadályozni? – tette fel a kérdést Alan L. Friel, a média- és technológiai ügyekre szakosodott Edwards Wildman Palmer nevű jogi cég elnöke. – Azt kockáztatjuk, hogy elvész egy sor igazán jó oktató és szórakoztató tartalom, ha túlzottan megnehezítik a weboldalak működését, és azok tulajdonosai nem tudnak jövedelemre szert tenni az oldalakból.”
Más nemzedékre is könnyen kiterjeszthető a szabályozás
A gazdasági tét lényegesebb nagyobb, mint amit a szűken vett gyermekközönség jelent.
Iparági szakértők szerint ugyanis ha az FTC úgy dönt, hogy szülői hozzájárulást követel meg a gyermekek felhasználói azonosítóinak felhasználásához is, egy napon akár azt is előírhatják a cégeknek, hogy hasonlóképpen járjanak el a felnőttek esetében is – márpedig a felhasználói azonosítók követése adja a digitális marketing és reklám alapját.
“Ha valaki egyszer kijelenti, hogy ez személyes adatnak minősül a gyermekek vonatkozásában, és felhasználásához hozzájárulás szükséges, máris készen állnak a keretek ahhoz, hogy a hozzájárulás alkalmazásának követelményét egy másik nemzedékre is ki lehessen terjeszteni – figyelmeztetett Friel. – Ha valakinél 12 éves korában személyes adatnak kell tekinteni valamit, akkor ez a 13 életévét betöltve sem minősül át mássá.”
Az FTC által javasolt jogszabály-felülvizsgálatnak sok ellenzője akad. A hivatal például előírhatná a cégeknek, hogy 13 évnél fiatalabb gyermekek esetében szülői engedélyt kell kérniük, mielőtt a gyermekek fényképeit, videóit vagy hangfelvételeit kezelnék. Adatvédelmi szakértők szerint az elképzelés hátterében az áll, hogy megfelelő arcfelismerési technológia birtokában idegenek számára is lehetségessé válna a gyermekek azonosítása és az esetleges kapcsolatfelvétel velük.
Az arcfelismerési technológia mint veszélyforrás
“Mivel rohamosan fejlődik az arcfelismerés technológiája, a fotók alapján egyre könnyebben azonosítható valaki harmadik fél által is, tehát a gyermek nem maradhat anonim” – szögezte le Alessandro Acquisti, a Carnegie Mellon Egyetem docense. A gyerekek sokszor nem is értik – tette hozzá -, hogy milyen hosszú távú kockázat rejlik abban, ha intim dolgokat – mint amilyenek a fényképek – osztanak meg magukról. “Lehet, hogy akkor éppen valami jutalmat is kapnak a fotójukért, de ennek a +költségei+ jóval hosszabb távon jelentkeznek” – érvelt.
A gyermekek fotóira vonatkozó törvénytervezet alapos zavart okozhat a tengerentúlon népszerű egyik marketingtechnika alkalmazásánál is: ennek keretében a gyermekek egy-egy márka melletti elkötelezettségüket interneten küldött fényképeikkel vagy videóikkal tanúsíthatják.
A játékipar döntéshozói egyöntetűen úgy vélik, hogy az FTC túl messzire ment. “Mindaddig, amíg megfelelő módszerek állnak rendelkezésre annak biztosítására, hogy a fotó-, video- vagy audiofájlokhoz, illetve az arcfelismerési technológiához ne kapcsolódhassanak elérhetőségi adatok, az ilyen jellegű elkötelezettség nem jelent adatvédelmi kockázatot a gyermekekre nézve” – hangsúlyozta az FTC-nek írott levelében Carter Keithley, az egyik játékipari szövetség elnöke.
A harmadik fél esete a hivatali cinizmussal
A hivatalnak az a javaslata is heves ellenállásba ütközött, amely a webhelyeket és alkalmazásokat tenné felelőssé harmadik fél – elemző- vagy reklámpartnerek – adatgyűjtési gyakorlatáért. A több mint 5000 alkalmazásfejlesztő vállalkozást tömörítő kereskedelmi képviseleti szövetség, az Association for Competitive Technology becslése szerint ha meg akarnának felelni ezeknek a követelményeknek, az az oktatási minialkalmazások fejlesztőit 250 millió dolláros jogdíjjal terhelné.
A Facebook, amely nem teszi lehetővé a magukat 13 év alattinak valló gyermekek számára a regisztrációt, valamint a Twitter, amely azt állítja, hogy nem célja a 13 év alattiak bevonása a szolgáltatásba, szintén bírálta a harmadik félre vonatkozó felelősség fenntartását előíró FTC-felvetést. A közösségi hálózatok képviselői állítják, egyszerűen nem lehet nyomon követni azt a rengeteg weboldalt, amely letölthetővé teszi plug-injeiket, és ezért azt sem lehet tudni, hogy van-e közöttük olyan, amelyik éppen a gyermekekről gyűjt adatokat.
A Google és az Apple is hasonlóan érvel: az Android vagy az iTunes Store alkalmazásplatform nem tehető felelőssé a gyermekek által megvásárolt appek adatgyűjtési gyakorlatáért.
A hatóság a maga részéről ugyanakkor leszögezi, hogy a tervezett új szabályozás nem gátolja a cégeket abban, hogy alkalmazásokat és weboldalakat készítsenek gyermekek számára. “Választhatják azt is, hogy nem célozzák meg a gyerekközönséget – fogalmazott Phyllis H. Marcus, az FTC hirdetési gyakorlatokkal foglalkozó részlegének vezető jogtanácsosa -, vagy pedig ők is kérhetik a szülők beleegyezését, és akkor megjelenhetnek ebben a közegben is robusztus kínálatukkal.”
Múlt héten, a Stanford Egyetem és a New York Egyetem kiadott egy tanulmányt a drónok (pilóta nélküli légi járművek) használatáról a mindig-fejlődő, de sose-végződő terrorellenes háborúban. Sajnos, sok kommentátor nem vette a riport fő üzenetét: a drónok az egész civil lakosságot terrorizálják. Én voltam a tanulmány kutatóinak egyike, és heteket töltöttem Pakisztánban, interjúkat készítve több, mint 60 észak-vazirisztáni emberrel. Sokan közülük támadások túlélői voltak. Mások elvesztették szeretteiket és családtagjaikat. Mindannyian a megsemmisülés állandó félelmében élnek. A riport címét az adta, amit én és kollégáim tanultunk ennek az amerikai drón háborúnak névtelen és ismeretlen áldozataitól.
Az emberek a világban azt képzelik, hogy a drón elrepül egy célponthoz, sebészi precizitással kilövi rakétáit és aztán visszatér egy US-bázishoz, több száz vagy ezer kilométer távolságra. De Pakisztán észak-vazirisztáni törzsi területeinek egén a drónok jelenléte állandó, sokszor hat lebeg a falvak fölött egy időben. Az emberek hallják őket éjjel-nappal. Elkerülhetetlen jelenség, a halál derengő réme felülről. És ez a jelenlét kitartóan rombol szét egy Rhode Islandnál kétszer nagyobb közösséget. Szülők félnek iskolába küldeni gyerekeiket. Az asszonyok félnek összetalálkozni egymással a piacon. Családok félnek összegyűlni a korábbi támadásokban hibából meggyilkolt emberek temetésén. Gépjárművezetők félnek élelmet szállítani az ország más részeiből. A mindennapi élet rutinja szét lett tépve darabokra. Vitathatatlan ártatlanságú emberek otthonaikban lapulnak, és félnek gyülekezni az utcán. A ”dupla csapok”(1), vagy másodlagos támadások ugyanazon célpont ellen visszatartják a lakosságot a segítségadástól olyanoknak, akik megsebesültek. Egy vezető humanitárius ügynökség, megdöbbentő módon, most hat órát késik a segítségadással.
Még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy senki nem tudja megmondani ezen közösségek lakóinak, mit tehetnének biztonságuk érdekében. Az egész félelmetesen véletlenszerű. Senki nem tudja, ki van az amerikai ”halállistán”, senki nem tudja, hogyan került oda, és senki nem tudja, hogyan kerüljön le róla. Hirtelen és figyelmeztetés nélkül, egy rakéta becsapódik, s 16 méteres sugárban mindenkit megsemmisít. Természetesen az Obama-adminisztráció azt állítja, hogy csak harcosokra csap le. De azt megtanultunk 9/11 óta, hogy az apró betűs szöveget kell olvasnunk. Amit az emberek nem érzékelnek, az az, hogy az adminisztráció úgy határoz meg egy harcost, mint: minden katonaköteles korban lévő férfi, rendszerint 18 és 65 éves kor között. Mivel az USA általában nem közli a meggyilkoltak neveit, így nem tudhatjuk, hogy az áldozatok valóban harcosok voltak-e, vagy harcosoknak voltak-e tekintve, csak mert Washington rájuk mondta, hogy azok. Tényleg, az egész eljárás tele van ugyanazokkal a hibákkal, mint ami a fogolytartó rezsimet veszi körbe a Guantánamo-i katonai börtönben, Kubában.
Afganisztánban a Bush-adminisztráció hatalmas pénzjutalmakat fizetett helybeliek információiért. A törzsi és családi viszálykodásokban bővelkedő területeken az eredmény előre tudható volt: ártatlan emberek százaira volt hibásan mutogatva, hogy Talibán vagy Al-kaida, akik közül sokan éveket töltöttek Guantanamoban, vagy más tengerentúli amerikai börtönben. Most az Egyesült Államok hasonló ösztönzőket ajánl fel olyan embereknek, akik megígérik harcosok beazonosítását Észak-Vazirisztánban. Az állítólagos harcos otthona meg van jelölve GPS nyomkövetővel, és később, mikor az informáló biztos távolságban van, szilánkokká lesz lőve. Mivel senki nem tudja, kik az informátorok, az emberek nem hívnak meg senkit otthonukba. Az egész közösség behúzódik és nem mer kibátorkodni, de ugyanúgy fél a külvilágot is behozni. Ezt jelenti drónok alatt élni. Észak-Vazirisztánt a világ legnagyobb börtönévé változtatta, egy óriási megszállt zónává. Egy humanitárius dolgozó, aki New Yorkban volt 9/11-én és most Észak-Vazirisztánban dolgozik, elmondta nekünk, hogy a közhangulat mindkét helyen teljesen egyformának érződik. Az állandó terror érzete egy olyan érzés, ami nem ismer határokat. Persze, fel kell tenni a kérdést, hogy a nemzetközi törvények értelmében megengedhető-e a drónok használata; az én véleményem az, hogy nem. Persze fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a drónok a céllal ellenkező hatást érnek-e el; az én véleményem az, hogy igen. De a párbeszéd ezekről a dolgokról közel se teljes, amíg nem fogjuk fel igazán, mit jelent drónok alatt élni.
Jennifer Gibson – LA Times, 2012. október 4
(1) A “dupla csapok” (double tap) kifejezés a mosdókagyló 2 különálló, hideg vizes és meleg vizes csapjaira utal, szemben az egy keverőcsappal.
Jennifer Gibson ügyvédi alkalmazásban áll a Reprive-nál, egy London bázisú jogi jótékonysági szervezetnél, ami pakisztáni drón-áldozatok tucatjainak érdekeit képviseli. Része volt annak a Stanford kutatócsoportnak, amelyik Pakisztánban tett látogatást, és az ”Élet drónok alatt” társszerzője.
A 2003-as iraki invázió során az Egyesült Államok fegyveres erői alig néhány emberi vezérlés nélküli eszközzel rendelkeztek, melyek csak a légierőnél voltak rendszeresítve és közülük egyik sem volt fegyverzettel felszerelve. Néhány év leforgása alatt az Egyesült Államok robothadereje több mint 7000 géppel gazdagodott a légierőnél, és több mint 12000 földi robot harcjárművet állítottak szolgálatba. Az USA katonai rendőrségének dokumentumai is alátámasztják, hogy tervbe van véve az autonóm fegyverrendszerek számának növelése. A védelmi hivatal az emberi vezérlés nélküli rendszerek alkalmazásával a karhatalom teljes átalakítását akarja véghezvinni, ami az emberi irányítás és döntéshozatal teljes háttérbe szorítását jelenti a közeljövőben. A Joint Robotics Program Master Plan évente a kongresszus elé kerül jóváhagyásra és folyamatban vannak az első genenerációs UGV-k fejlesztései (szárazföldi drónok), melyek a rendészet terén lesznek alkalmazva.
A hadsereg külön robotikai programmal rendelkezik a 2035-ös évig bezárólag, ami az egészen kisméretű mikro-drónoktól a nagyméretű drón helikopterek fejlesztéséig terjed. Az USA haditengerészetének víz alatti drónokról írt 2004-es jelentése a következőket írja: „Miközben sokan ezt még csak a lehetséges jövőnek tartják, az újabb fejlesztésű UUV-k már érzékelik, bemérik, azonosítják, becélozzák és megsemmisítik a célpontot – mindezt automatikusan, emberi beavatkozás nélkül. ”Az USA légierő is arra törekszik, hogy az emberi részvétel jelentette kockázatokat a minimálisra csökkentsék, és azt lehetőleg a felsőfokú döntéshozatal szintjéig szorítsák vissza. A programozás során figyelembe veszik nem csak a hírszerzés által szolgáltatott információkat, de például a jogrendszert is, így az emberi vezérlés nélküli eszközök számára fejlesztett mesterséges intelligencia a harci helyzetben emberi beavatkozás nélkül olyan döntéseket hoz, melyeket utólag nem lehet a jogi rendszerrel szembeállítani. A bevetések után így az egyetlen kérdés az marad, hogy az egyes országok egymás jogrendszereit mennyire ismerik el.
Vonatkozik ez nem csak az Egyesült Államokra – Anglia, Japán, Kína, India, Oroszország, Pakisztán és Irán, valamint több mint 40 további ország használ többé-kevésbé fejlett katonai robotikát. Az International Institute for Strategic Studies összesen 11 országban rendszeresített 56 különböző típusú UAV-t tart számon. Irán a hivatalos bejelentés szerint 2010-ben sikeres teszteket hajtott végre egy nagy hatótávú támadó drónnal (Karrar). Teherán szerint az új típusú UAV csapásmérő erő segítségével 1000 kilométer távolságból tud célpontokat megsemmisíteni, ami már lehetővé teszi, hogy az iráni csapásmérő erő elérje Izraelt. Ez év júniusában Izrael lelőtt egy a Hezbollah által indított drónt. A Pakistan Today szerint Pakisztán is fejleszti saját drón csapásmérő erőit, melyeken új típusú célzó berendezéseket használnak. Oroszország is saját programmal válaszol a jelentkező kihívásokra, ezt a célt szolgálja a jövő gerillaharcaira fejlesztett MRK-27 BT, amely az eddigi tesztek során minden követelménynek megfelelt. Kína a dróngyártásban elsősorban telítetlen nemzetközi piacokat és tekintélyes bevételeket lát, komoly előrelépéseket értek el a P.W. Singer fejlesztésében, melyet akár az Egyesült Államok, elsősorban exportra gyártanak.
2010 novemberében a nyugati megfigyelők igencsak meglepettnek látszottak, mikor egy kínai légiparádén 25 különböző típusú kínai drón tűnt fel. 2011 májusában újabb típusokat mutattak be, melyek kifejezetten a katonai rendőrség számára és terrorizmus ellenes műveletekre lettek kifejlesztve.
Ezek a modern haditechnika leginkább meghatározó eszközei, és ez még csak a kezdet, mely várhatóan teljes egészében átformálja a hadviselés formáit. A robotikai kutatások mára megközelítették azt a szintet, ahol nemsokára elérhetővé válik, hogy a hadsereg önállóan működő, emberi beavatkozás nélkül is döntéshozatalra képes eszközöket telepítsen a legkülönbözőbb feladatokra. A világ vezető nagyhatalmai többek között a szállítási rendszer automatizálásán dolgoznak – olyan szállítóeszközök lesznek rendszeresítve, melyek emberi vezérlés nélkül haladnak a célterület felé, így szükségtelenné válik az emberi vezérlés védelme miatt alkalmazott páncélozás, ami az üzemanyag felhasználást is nagy mértékben csökkenti.
A harctéri robotok felhasználása egyre terjed, az Egyesült Államok kongresszusa már évekkel ezelőtt jóváhagyta, hogy a 2015-re az amerikai földi haderő egyharmadát drónokkal kell feltölteni, és jelenleg is ennek megvalósítása foglalja le az amerikai költségvetés egy jókora szeletét. A hadsereg gépesítésén világszerte több ezer robotikai cég dolgozik, és az egyes országok ebben a világpolitikai helyzetben nem tehetik meg, hogy lemaradjanak az újonnan kibontakozó versenyben.
Ma a katonai robotika közel minden környezetben megtalálható: földön, vízen, levegőben, de még az űrben is. A méretben, formában is hatalmas eltérések mutatkoznak, kezdve a rovar méretű kémtechnikáktól a ma elterjedt utasszállító repülőgépek méretét meghaladó tömegpusztító fegyverekig. Többek ezek közül már rendelkeznek automatikus célzó és támadó berendezésekkel. A legmodernebb fejlesztések közt vannak több ezres rajokban együtt mozgó rovar formájú drónok, de nagy erőfeszítések történnek az emberi testfelépítés leutánzására is. A technikailag fejlett országok katonai szakértői többnyire megegyeznek abban, hogy a jövő háborúinak kimenetelét a teljesen automatizált rendszerek fogják vívni. Jól kivehető irányvonal emellett az ember harcképességét gépek beültetésével növelő hibrid technológia fejlődése is.
A haditechnikai fejlődés iránya
A jelenleg leginkább elterjedt, emberi vezérlés nélküli rendszerek a levegő-föld rakétákkal felszerelt légi eszközök. A Pentagon kérésére a kongresszus a 2012-es költségvetésből közel 5 milliárd dollárt különített el a légierő drónjai számára. Az amerikai légierő jelenleg a világ minden pontjáról élő videokapcsolatot biztosító távvezérlésű drónokat használja felderítésre, és ugyanezen drónok továbbfejlesztett változatai vannak felszerelve légicsapások végrehajtásához szükséges fegyverzettel is. Az Egyesült Államok a tervek szerint nem csak a nyugati határvidéken és azon túl, hanem a hátország légterében is több ezer drónt fog készenlétben tartani, és a tízéves gyártási program végére mintegy 30000 drón áll majd az amerikai hírszerzés szolgálatában. Jelenleg a légierő által rendszeresített eszközök közt legkisebb méretű az RQ-11B Raven felderítő drón, melyet kézi vezérléssel irányítanak, legnagyobb méretű pedig az MQ-9 Reaper, amely 1300 kilogrammig képes robbanótöltetek hordozására. A leggyakrabban alkalmazott eszköz azonban a Hellfire rakétákkal felszerelt MQ-1 Predator, melyet az amerikai légierő igyekszik minden ország légterébe bejuttatni, ugyanis ezzel az eszközzel gyakorlatilag egy gombnyomás segítségével lehet légicsapást mérni a világ bármely pontján, ujjnyi pontossággal.
Az amerikai védelmi hivatal „A jövő ember nélküli légi rendszereinek kiképzése, bevetése és fenntarthatósága” című jelentéséből kiderül, hogy az Egyesült Államok területén belül már most is drónok tömegei teljesítenek szolgálatot.
Az amerikai védelmi hivatal kiterjeszti a robotikai kutatásokat olyan új gépekre is, melyek képesek vezetni a korábban ember által irányított eszközöket, de hegymászásra, tűzoltásra specializált, illetve olyan gyártási rendszerek kidolgozása van folyamatban, amely lehetővé teszi a drónok emberi beavatkozás nélküli, teljes automatizált gyártását. A Defense Advanced Research Project Agency (DARPA) 2 millió dolláros jutalmat ajánlott fel olyan robotok fejlesztéséért, melyek képesek használni az ember által használt eszközöket és közre tudnak működni a természeti katasztrófák utáni állapotok helyreállításában, a romok eltakarításában és házak újjáépítésében. A DARPA újonnan megkezdett programjai a védelmi kérdések, űrkutatás és automatizált gyártás köré összpontosulnak. Az afganisztáni tapasztalatokat figyelembe véve kezdtek egy olyan, hatlábú robot gyártásába, ami könnyen mozog homokos, sziklás területeken. Az eszköz infravörös érzékelőkkel van felszerelve a tér minden irányába, és felépítése lehetővé teszi, hogy akár tíz méter magas falakra felugorjon, miközben a gépet irányító katona a veszélyzónától akár 700 méterre tartózkodik.
A hadseregek által használt szárazföldi drónok közül a legelterjedtebbek azok a kisméretű lánctalpas gépek, melyeket kifeje-zetten utcai harcra fejlesztettek ki, de mégis a legkülönbözőbb terep-viszonyokon alkalmazhatóak.
Eredetileg gránátvetővel és különböző robbanószerkezetekkel voltak felsze-relve, mára azonban a legkülönbözőbb érzékelőkkel – beleértve a kép, hang, és kémiai alapú felderítést – lettek felszerelve. Ezek mindegyike gépfegyverrel, gránátvetővel és tankelhárító fegyverzettel felszerelt gépezet. A későbbiekben megjelent a Packbot, melyet az USA hadseregének megfelelő szabványok mentén városi felderítésre optimalizáltak, ez a gép egy mechanikus karral is rendelkezik.
A nagyobb méretű katonai robotok gyakorlatilag kamionok vagy a korábbi tankok szabványa alapján gyártott gépek fejlett fedélzeti számítógéppel felszerelve. Ezeknek a kezdetleges formáit robbanóanyagok eltávolítására, barikádok elbontására fejlesztették ki, emiatt többnyire robotkar vagy vágóeszköz a járműre szerelt elsődleges eszköz, de vannak köztük a harcképtelenné tett járművek elvontatására és teherszállításra specializált eszközök. Újabb keletűek azok az aknaszedésre kifejlesztett kisméretű drónok, melyek a gyalogság előtt haladva aknamentesítik a terepet. A Robotic Armored Assault System (RAAS) és az Armed Robotic Vehicle (ARV) az USA hadserege számára fejlesztett eszközök, melyek maximum 1 tonna súlyú terhet képesek elhordani az útból, és igény szerint felszerelhetőek gépfegyverrel vagy Hellfire rakéta indítására alkalmas toronnyal.
A Pentagon megpróbálkozott kisebb, rovarszerű drónok fejlesztésével is, ezeket elsősorban robbanóanyagok felkutatására és a célpont fedélzeti számítógépébe való bejutással a fedélzeti elektronika tönkretételére akarják alkalmassá tenni.
A haditengerészet sem jelent kivételt az újonnan kibontakozó irányvonal alól. Az amerikai haditengerészet kifejlesztett egy négy láb hosszú, SeaFox nevezetű eszközt külön arra az esetre, ha Irán lezárná a Hormuzi-szorost. Alapjaiban véve ez egy távirányítású tengeralattjáró, melyet a terület aknamentesítésére használ-nának. A kisméretű robot-tengeralattjáró önműködően felderíti a területet, és felrobbantja magát az aknával együtt. Egy másik újonnan napvilágra került víz alatti projekt a Proteus, szintén egy robot tengeralattjáró, melyet először 2012. szeptember 11-én teszteltek. Ez az eszköz összesen kétszáz kilogrammnyi robbanóeszköz és a haditengerészet különleges alakulatainak gyors, víz alatti szállítására lett kifejlesztve – egyidejűleg hat fő szállítására képes.
Föld-körüli felderítésre alkalmas drónok
Az X-37B egy többszöri felhasználásra alkalmas űreszköz. A program elvileg titkosított, de az X-37B tervezéséről mégis sok információ jutott napvilágra és mondhatni nyíltan beszélnek róla, bár az eszköz rendeltetésére többnyire kitérő válaszokat adnak. Az eszköz mérete egynegyede a korábban használt űrsiklókénak és saját hajtóművel rendelkezik, amivel rövid idő alatt orbitális pályára állhat és azt kilenc hónapon át tartani is képes.
Az eszköz egyik lehetséges rendeltetése, hogy alacsony föld-körüli pályán mozogva felderítést végez háborús térségekben és más országok stratégiailag fontos területei felett. Az Egyesült Államok az eszköz indítása óta már több kiegészítő modult is utána küldött, és egyre több találgatás lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az X-37B valójában föld-körüli pályára állított csapásmérő erő. Régóta vádolják az Egyesült Államokat azzal, hogy fegyvereket telepít az űrbe, és bár a kormány ezt mindvégig tagadta, nehéz elképzelni, hogy nem élnének egy olyan lehetőséggel, amivel a Föld bármely pontjára nagy távolságból, kockázatok nélkül támadást intézhetnek, vagy kiiktathatják más országok katonai műholdjait. Orosz katonai szakértők szerint az X37-B a NATO és Oroszország közötti rakétavédelmi vitára adott válasz a Nyugat részéről.
Következtetések
A robotika egyre növekvő megbízhatósága lassan átformálja a modern hadviselés minden formáját. Ennek több fontos következménye van. A tradicionális hadviselésben az ember dönt arról, hogy a fegyver elsüljön-e vagy ne. Ahogy a robot haderő egyre önállóbbá válik, ez a kérdéskör is megváltozik. A robotok automatizálása felé mutató irányvonal azt vonja magával, hogy ezek az eszközök – pl. egy drón – lőni fognak, mielőtt lelőnék őket. Több ilyen gépezet már most emberi beavatkozás nélkül működik, amivel harctéri viszonyok közt több másodpercet is nyerhetnek. Az újonnan fejlesztett gépezetek maguk hozzák meg a legfontosabb döntéseket, mérlegelik a veszélyt, és az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a drónok alkalmazása során – a rövidebb reakcióidő miatt – jóval kisebb veszteséggel kell számolni. Viszont fennáll annak a veszélye, hogy a drón fölött valaki átveszi az irányítást. Így a jövő hadszínterén a fő fejlődési vonal nem csak a drónok automatizálása felé mutat, a drón haderő irányítása és az ellenőrzés megtartása is olyan arányú technikai tudást fog szükségessé tenni, amely a hadviselést majd alapjaiban átalakítja és kibertér-orientálttá teszi.
Az Egyesült Államok hadseregének gépesítése komoly aggodalmakat váltott ki az orosz és kínai vezérkar soraiban. 2010 áprilisában az Egyesült Államok bejelentette, hogy az amerikai haderő a következő két évtized során megszabadul valamennyi atomfegyverétől. Csakhogy ezen a technológiai szinten már nem az atomfegyver a tényező, nem véletlen tudnak a technológiailag fejlettebb országok egyre szélesebb körű együttműködést felmutatni a nukleáris leszerelés terén. Az új fegyverrendszerek fejlesztése kiszámíthatatlan következményeket von maga után, ugyanis miközben az atomfegyverek köré már nemzetközi szabályozások és közös ellenőrzésű megfigyelő szervezetek hálózata épült, az új típusú fegyverrendszerekre azonban semmilyen nemzetközi jogi szabályozás nem vonatkozik. Könnyű a drónok mesterséges intelligenciájának jogi háttérhez igazítása, mert erre vonatkozóan semmilyen jogi előírás nincs érvényben. A következő évtizedek nagy kérdése, hogy az Egyesült Államok még a széthullása előtt rendszeresíteni tud-e az ország egyben tartásához elegendő mennyiségű gépi haderőt – mert az emberi tényezővel komoly problémák lesznek ezen a téren.
Amióta a Gázai-övezetből fellőtték az első rakétákat, a nyugati média kórusban igyekszik terrorizmus ellenes műveletként magyarázni az izraeli hadsereg Gázai-övezet elleni rakétatámadásait. Mivel a jelentések elismerik, hogy Obama november 6-i újraválasztását követően zöld-utat adott Tel-Avivnak, a központi kérdés nem is az, hogy Washington támogatja-e a Gázai-övezet elleni hadműveletet, hanem hogy részt vett-e a tervezésben és részt fog-e venni a későbbi harcokban.
Több bizonyíték is van arra vonatkozóan, hogy a „Ködoszlop” hadműveletet széleskörű katonai együttműködés keretén belül folytatott közös tervezés előzte meg. A vezető amerikai tisztviselők sorban megjelentek Izraelben a támadást megelőző hetek folyamán, és a hadművelet kezdete előtti napokban még mindig Tel-Avivban tartózkodtak.
A „Ködoszlop” hadműveletet november 14-én, egy héttel az amerikai elnökválasztásokat követően kezdték meg, így az is valószínű, hogy az elnökválasztás eredményeit és az általuk kiváltott társadalmi visszhangot is figyelembe vették a tervezés során. A hadművelet első eleme Ahmed Jabari, a Hamasz katonai szárnya vezetőjének meggyilkolása volt. A későbbiekben ez folyamatos légitámadásokká fejlődött és 75000 izraeli katonát mozgósítottak a szárazföldi hadműveletre.
Amerikai-izraeli hadgyakorlatok
Az Egyesült Államok „Ködoszlop” hadműveletben való részvételére utal az is, hogy az Egyesült Államok és Izrael egy hónappal ezelőtt Izrael történetének eddigi legnagyobb közös hadgyakorlatát hajtották végre. A hadgyakorlat célja az volt, hogy teszteljék Izrael légvédelmi rendszerének hatékonyságát, különösen az Irán felől, illetve a Hezbollah és a Hamasz által kis távolságokból indított rakétatámadások esetére.
A közelmúltban Leon Panetta, az Egyesült Államok védelmi minisztere és Ehud Barak izraeli védelmi miniszter személyes megbeszé-léseket tartottak. Panetta augusztus elején Izraelbe utazott, majd két hónappal később, október 3-án, két héttel az Austere Challenge 12 hadgyakorlat előtt ismét Tel Avivba utazott.
Október 18-án az USA és Izrael Izrael területén belül végrehajtották a hadgyakorlatok első fázisát. A hadgyakorlatok néhány héttel később, az amerikai elnökválasztások idejében folytatódtak (november 6.), majd november 14-én a Gázai-övezet bombázásával már éles helyzetként folytatódtak Ködoszlop hadművelet fedőnév alatt.
Látható, hogy a közös amerikai-izraeli hadgyakorlatok a közeljövőben éles helyzetben is megkezdődő hadműveletre való felkészülést jelentették. Az amerikai-izraeli hadgyakorlatok felépítése is ezt mutatja.
Az „Austere Challenge 12” hadgyakorlat 3500 amerikai és 1000 izraeli katona részvételével zajlott. A gyakorlatokban is részt vevő, Izraelben állomásozó amerikai katonák száma – a katonai tanácsadókat és a különleges alakulatokat is beleszámítva – összesen ezer fő, ezen felül a Földközi-tenger keleti partvidékén, Izrael közelében állomásozik az amerikai haditengerészet 6. flottája és az USA európai parancsnoksága.
2011. március 27. – izraeli katonák az újonnan telepített Vaskupola rakétavédelmi rendszer egy eleme mellett. Az Egyesült Államok 200 millió dollárt adományozott az izraeli védelmi rendszer felállítására, melyhez a Gázai-övezetből Izraelre kilőtt rakéták szolgáltatták az ürügyet.
Az amerikai-izraeli közös hadgyakorlatot Craig Franklin altábornagy (USA légierő) és Shachar Shohat izraeli dandártábornok koordinálta. A hadgyakorlat célja az volt, hogy „stressz-helyzetet” teremtsenek az izraeli légtérben és a Földközi-tenger keleti vidékén, hogy élesben teszteljék, hogyan reagálna az izraeli légvédelem a közelből (Hamasz, Hezbollah) és távolból (Irán) érkező támadásokra.
A közös gyakorlatok irányításában James G. Stavridis tengernagy (USA európai parancsnokság) is részt vett, és a beszámolók kiemelik, hogy a gyakorlat levezénylése az USA európai parancsnoksága által Izrael területén létesített irányító központokból történt.
Ezt Stavridis ellentengernagy is megjegyezte: „a két oldal (az amerikai és izraeli irányítás) kemény munkát végzett a tervezés terén. A gyakorlatok egy a Közel-keleten kezdődő, kiterjedt háborút szimuláltak, amiben szükségessé válik az Egyesült Államok beavatkozása és a rakétavédelem biztosítása Izrael számára.” (Haaretz, 2012. október 24.)
A gyakorlat során Patriot Pac-3 rakétarendszereket telepítettek Izrael teljes területén. A gyakorlat részeként az USA egyik Aegis rendszere is megközelítette Izrael partjait.
A hadgyakorlat gerincét az elfogó rendszerek tesztelése képezte. Az izraeli és amerikai haderő közös munkával azonosította a beérkező támadásokat és határozta meg azok helyzetét, hogy egyértelműsítsék, melyiket kell elfognia az amerikai rendszernek és melyikre állítják rá az izraeli rakétavédelmet, mielőtt még a rakéta az ország lakott területei fölé érne.
Ehud Barak izraeli védelmi miniszter elismerte, hogy az amerikaiakkal közösen végrehajtott hadgyakorlat a Hamasz által jelentett veszély fokozódását jelenti. Ezt a bejelentést november 12-én tette, két nappal a Gázai-övezet bombázásának kezdete előtt.
„Ezek az idők különösen fontosak abból a szempontból, hogy a védelmi rendszereinket teszteljük. Főként amiatt, hogy a Hamasz egyre aktívabb tevékenységet folytat a Gázai-övezetben és kiterjeszti befolyását. A Gázai-övezet továbbra is a Hamasz tűzerejének központját jelenti, a térségből indított rakéták elérhetik a lakott területeinket.” (Haaretz, 2012. november 12.)
A hadgyakorlat leírásában a Hamasz és a Hezbollah „közeli ellenségként” és Irán szövetségeseként van meghatározva: A közös hadgyakorlat egy Izraelt érő széleskörű rakétatámadást szimulál, ami a közeli és távoli ellenségek felől egyaránt érkezik, beleértve az Iránnal és a Hezbollahhal kezdődő háború lehetőségét is.
Ezt Ehud Barak védelmi miniszter is elismerte: „A lőgyakorlat után a védelmi rendszerünket teszteljük, amit újabb és újabb tesztek fognak követni. A későbbiekben valószínűleg más rendszereket is bevonunk a gyakorlatba, olyan rendszereket, melyeket korábban még nem próbáltunk ki éles helyzetben.” (Ibid)
Katar szerepe a hadműveletben
Október 18-án megkezdődtek az amerikai-izraeli közös hadgyakorlatok. Október 23-án a katari emír, Hamad bin Khalifa Al Thani sejk ellátogatott a Gázai-övezetbe, hogy megbeszéléseket tartson a Hamasz kormányzattal és pénzügyi segítséget ajánljon fel.
Október 24-én Simon Peresz izraeli államfő bejelentette, hogy Katar nem csak pénzügyi és katonai segítséget nyújt a Hamasz-nak, de arra biztatja, hogy hajtson végre rakétatámadásokat Izrael ellen:
Aznap a helyi médiában megírták, hogy a Gázai-kormányzat több millió dollárt kap a katari emírtől azért cserébe, hogy rakétákat lőjön ki Izraelre. Simon Peresz kirohanásaival is tele volt a média. Peresz bejelentette, a gázai vezetésen múlik, hogy fejlődést, vagy terrort és halált akarnak a népüknek. Még azon a napon az izraeli légierő bombázásokat hajtott végre Gáza városán, meggyilkolva tucatnyi civilt és megsebesítve több tucatnyi külföldi munkást. A helyi média említi, hogy az első izraeli rajtaütés egybeesett az amerikai-izraeli közös hadgyakorlat utolsó manőverével:
A gyakorlat utolsó műveletei és háborús szimulációi […] egybeesnek a jelenleg Gázától 70 kilométerre délen zajló izraeli rajtaütésekkel. Négy gázai lakos vesztette életét az izraeli rajtaütés során azt követően, hogy palesztin milíciák 75 rakétát lőttek ki Izraelre, megsebesítve 3 külföldi állampolgárt is. (Bloomberg, 2012. október 25.)
A közös hadgyakorlat utolsó eleme a Gázai-övezet ellen végrehajtott bombázás volt, vagyis minden arra utal, hogy az Egyesült Államok és Izrael heteken át készült egy hadműveletre, melynek valószínűleg csak az első eleme a Gázai-övezet folyamatos bombázása.
Fedőakció
A katari emír látogatása a Gázai-övezetbe és a hadgyakorlatok egybeesése a valós „megtorló” akcióval arra engednek következtetni, hogy a támadásokat Izrael nem önállóan hajtotta végre, hanem azok részét képezik az Egyesült Államok a térségben kezdődő hadmozdulatának, és ennek elfedését célozza az izraeli hadművelet. Katar egy az USA által pénzelt bábállam. Közeli kapcsolatokat ápol a NATO-val katonai együttműködés és a hírszerzés szintjén is, miközben a Hamasz egyik legfőbb anyagi támogatója.
A helyi média szerint: „a katari emír szolgáltatott információt az izraelieknek közvetlen a látogatását követően, és ezeket az információkat használták fel az izraeliek az első rajtaütések során a Hamasz kormányzati épületeinek megsem-misítéséhez és vezetőinek meggyilkolásához.” (Fars Newsm 2012. november 17.)
Mindezt összevetve kijelenthetjük, hogy a Közel-Keleten a NATO beavatkozás megkezdődött.
Hans-Peter Martin és Harald Schumann (két német újságíró) 1996-ban írtak egy könyvet, amit 1998-ban érdekes alcímmel (Támadás a demokrácia és a jólét ellen) lefordítottak magyarra is. Annak ellenére, hogy akkor még nem voltak látványos jelei az egyiknek se. Mindenesetre a két úriembert nem érheti vád, hogy nem szóltak időben. A fejezetek között válogatva ilyenekkel találkozhatunk: “Csapdában a demokrácia”, “A globális mohóság és a globális pusztulás”, “Az egyetlen világunk szétesése”, “Az ellenség mi magunk vagyunk”, “Billiárd játék a világ pénzpiacán”, “A Bretton Woods-i valutarendszertől a szabad spekulációig”, “Az Euró nagy kalandja”, “A derivatívák, avagy a meglepetésszerű, fű alatt szerveződő pénzügyi összeomlás”.
Most 16 évvel később rácsodálkozunk, már akkor lehetett tudni? Pontosan nyolc évvel írták meg korábban a derivatívákkal megtervezett pénzügyi összeomlást, a mi 2008-ban be is következett. A könyv tehát azt igazolja, nem igaz, hogy senki nem tudta már egy évtizeddel korábban, hogy mi felé tart a világ. És az se igaz, hogy bárkit is váratlanul érhetett, hiszen a könyvet bárki elolvashatta, akár magyarul is, ahogy én megtettem. És akkor most idézek a könyvből egyetlen – nagyon komolyan veendő – bekezdést : „Az elkövetkező évszázadban a munkaképes lakosság húsz százaléka elég lesz ahhoz, hogy lendületben tartsa a világgazdaságot. Ennél több munkaerőre nem lesz szükség. A munkát keresők mindössze egy ötöde fogja megteremteni mindazt az árut, illetve nyújtani mindazt a nagy értékű szolgáltatást, amelyet a világ társadalma megengedhet magának. Ez a húsz százalék lesz aztán az, amelyik majd aktívan vesz részt az életben, a kenyérkeresésben és a fogyasztásban. A munkavállalók nyolcvan százaléka állástalan lesz. Ennek az alsó nyolcvan százaléknak rettenetes gondjai lesznek.”
Most természetesen hitelesíteni kell a fenti bekezdést. Hol hangzott ez el, mennyire lehet komolyan venni? Nos 1995 szeptember végén Mihail Gorbacsov a világ minden részéről 500 vezető politikust, gazdasági szakembert, tudóst és vállalatvezetőt hívott össze San Franciscóba az amerikai mecénások által összedobott Gorbacsov-alapítvány szárnya alatt. Nem azért, hogy szokásaikhoz híven fecsegjenek és mulatozzanak, hanem, hogy komolyan megbeszéljék a XXI. századot.
A találkozó nem volt titkos, de az újságírókat kordában tartották. A két német újságíró beszámol a találkozásról, aminek első témája is sokatmondó: „Technológia és munka a globális gazdaságban”. A jövő egyértelmű, a technológia a foglalkoztatottság ellen hat. A fenntartható egyensúly akkor áll be, amikor 5 munkaerőből egyet alkalmaznak csak. Vagyis a munkaképes lakosság húsz százaléka elég lesz ahhoz, hogy lendületben tartsa a világgazdaságot. Ennél több munkaerőre nem lesz szükség. A munkát keresőknek mindössze egy ötöde fogja megtermelni mindazt az árut, illetve nyújtani mindazt a nagy értékű szolgáltatást, amelyet a világ társadalma megengedhet magának.
És tegyük hozzá, hogy a megbeszélésnek nem is volt tárgya a túltermelés, aminek levezetését a következő 16 évben a hitelek rendkívüli elterjesztésével akartak végrehajtani, ami tulajdonképpen csak időhúzás volt. Pontosan olyan időhúzás, mint ami napjainkban történik. A vezető elit világosan látja, hogy itt a vége az ismert kapitalista rendszernek, de iparkodnak az összeomlást annyira kihúzni, amennyire csak lehet, amire bizonyíték a következő téma.
Hideg fejjel bejelentették: „Egy új társadalmi rendszer rajzolódik ki, ahol a gazdag országok, említésre méltó középosztály nélkül rendezkednek be.” Ez végül is azt jelenti, hogy a teljes társadalmat le fogják zülleszteni a legszegényebbek szintjére.
Nem kell tehát Orbánt teljesen hülyének tekinteni, nagy valószínűséggel zöld utat kapott a világtrend magyar bevezetéséhez. A gazdag legyen gazdagabb, a szegény pedig szegényebb. Ha 6500 milliónak el kell tűnni a Föld felszínéről, akkor előbb a középosztályt fel kell számolni, mert az 500 millióba nem fér bele.
„Azt akarjuk, hogy az emberek otthon hagyják a fizikai pénztárcájukat.” - ez a Google Pénztárca kinyilvánított célja. Az új módszer számos ösztönzést kínál, hogy az embereket rávegye plasztikkártyáik és a készpénz feladására és megszerettessék a technó-generációkkal a technokraták és világbanki szövetségeseik által kitervelt új készpénz-nélküli rendszert.
A digitális platformnak köszönhetően a hagyományos módszereket fokozatosan átveszi a digitális személyazonosítás (most már digitális jogosítvány is létezik) és számos más, a vásárlók megnyerésére kitalált funkció, mint például a letölthető kuponok, hűségkártyák vagy e-jegyek, amelyek segítségével a teljesen digitális, készpénz-nélküli rendszerek valósággá válhatnak. A személyazonosság megállapítását követően a felhasználók digitálisan is elvégezhetik a repülőtéri checkint vagy igazolhatják magukat, teljesen feleslegessé téve a fizikai dokumentumokat vagy akár a plasztikkártyákat és persze a fizikai pénzt.
„A mobilpénztárcák a kártyáknál is absztraktabb megoldások… mivel még egy lépéssel távolabb visznek a készpénzzel történő fizetéstől,” mondta Michelle Barnhart, az Oregon Állami Üzleti Főiskola marketing professzora a Market Watch-nak.
A GPS nyomkövetés már eleve része a platformnak, hogy a felhasználó közelében felhasználható kuponokat, akciókat és reklámokat ajánlhasson a potenciális vásárló figyelmébe. A Google Pénztárca már közel 200.000 elárusítóponttal kötött megállapodást az Egyesült Államok területén.
Eközben a digitális fizetési interfészek szélsebesen fejlődnek és terjednek. A Walmart például egy új okos-telefon alapú leolvasó és fizetőrendszert tesztel, ami a hús-vér pénztárosok helyébe lépne. A Walmart egyébként is elsőként vezette be az RFID-alapú leltár és nyomon követő rendszert, ami a gyártás helyszínétől a polcokig követi a termékeket.
A rendszer nemcsak a készpénz megszüntetését célozza, hanem a technológia előnyeinek hangsúlyozásával megpróbálja elaltatni a tömegek adatvédelmi aggályait.
Láthatjuk, hogy a felnövő generációkkal sikerült teljesen elfogadtatni a teljes állami kontrollt és a pénzügyeket, a személyazonosságot, a hozzáférést, adózást és egyéb funkciókat együttesen ellátó azonosító és adatrendszereket.
„Az új technológiák felhasználóit, akik többnyire 40 évnél fiatalabbak, egyre kevésbé érdekli, hogy ki tud aktuális tartózkodási helyükről, vagy vásárlási szokásaikról,” – mondja Jeff Green, kiskereskedelmi elemző.
„A digitális korban a személyes adatok és a magánélet védelme egy régi, múló fogalommá vált,” – mondja Ben Woolsey, a CreditCards.com szóvivője.
A fejlesztők tudnak a biztonsági problémákról, mint például, hogy mi történhet, ha egy személyazonosításra és fizetésre használt telefont feltörnek vagy ellopnak, de többnyire bagatellizálják vagy figyelmen kívül hagyják a kérdést, annak ellenére, hogy a felhasználók többsége pont emiatt nem szánta még rá magát, hogy átálljon az új módszerre. (Időkjelei: Illetve a módszer elterjedését követő, néhány komoly médiavisszhangot kapott adat vagy digitális pénzlopás után nyilván előállnak majd a megoldással: ‘Kerüljön a chip a mobilból a bőr alá és minden megvan oldva.’) A digitális adatok teljes integrációja és a kényelmi kereskedelem sokat dicsért előnyei azonban előbb-utóbb el fogják érni a hagyományos módszerek fokozatos, és idővel teljes kiszorítását.
A Google sötét múltja a felhasználók adatainak védelmét illetve annak hiányát illetően egyértelművé tette, hogy az internetóriás véletlenül sem csupa „jó szándéktól” vezérelve törekszik teljes dominanciára a digitális világban.
Egyre több vezető cég próbálja különféle ösztönző módszerekkel magáévá tenni az új készpénz-nélküli, digitális rendszereket, miközben a média és az egyes államok mindent megtesznek, hogy a készpénzpénz használatot szinte bűnözői vagy terrorista módszerként tüntessék fel, hogy a tömegeket a saját irányításukra kitalált szerkezet felé tereljék.
Egy 2010-es CNBC riport, majd az azt követő New York Times cikk például arra ösztönözte az embereket, hogy „szolgáltassák be bin Laden-jeiket” (a készpénzhasználat felhagyását értve ezalatt), azzal érvelve, hogy a készpénz segíti a terrorszervezeteket, tehát káros. Az FBI 2011-es röplapja pedig arra figyelmeztette a bolttulajdonosokat, hogy tekintsenek minden készpénzes fizetést gyanúsnak és bejelentésre érdemesnek.
A kialakult válságban egyik európai nemzet a másik után vezet be készpénzfizetési korlátozást, hol 2500 hol 1000 euróban határozva meg a legnagyobb készpénzben fizethető tranzakció összeghatárát. Eközben Louisiana államban betiltották a készpénzes fizetést a használtcikk kereskedelemben, a bűnözés és a feketepiac visszaszorítására hivatkozva.
A készpénz halálával maradék kis függetlenségünk is odavész, miközben a központi hatalom elérte, hogy egyéni és egyéb szankciók és önkényesen hozott szabályok segítségével egy digitális diktatúrába kényszerítse a társadalmat, számkivetésre és hosszú, hideg digitális-télre ítélve az ellenállókat.
Azt lassan még az alternatív médiát kerülő emberek is elhiszik, hogy Nagy-testvér figyel bennünket. De vajon már ott tartanánk, hogy kötelező saját megfigyelésünkben segédkezni? Ki-ki döntse el maga…
A Facebook mára olyannyira tolakodó és mindent átható erővé vált a társadalomban, hogy egyre több munkáltató, sőt egyes pszichológusok is úgy gondolják, hogy aki nem tagja egyetlen közösségi portálnak sem az alapból „gyanús”. A német Der Taggspiegel odáig ment, hogy rámutatott, a közelmúlt két hírhedt lövöldözőjének, az amerikai James Holmes-nak és a norvég Anders Behring Breivik-nek legfontosabb közös jellemzője a Facebook tagság hiánya volt.
Egy kicsit megfoghatóbb szinten a Forbes.com arról ad hírt, hogy a humán erőforrás kollégák egyre inkább tartózkodnak olyan fiatal jelentkezők alkalmazásától, akik nem használják a Facebook-ot. A munkaadók első-számú aggodalma, hogy a Facebook profil hiánya azt jelezheti, hogy az illető ellen olyan sok bejelentés érkezett, hogy fiókja felfüggesztésre került.
A Slate.com tanácsadó rovatának újságírója, Emily Yoffee, azt javasolja fiatal olvasóinak, hogy ne randizzanak senkivel, akinek nincs Facebook profilja.
„Ha elértél egy bizonyos kort és találkozol valakivel, akivel randizni szeretnél és az illetőnek nincs Facebook oldala, lehet, hogy nem is a valódi nevén mutatkozott be neked. Ez egy jelzés lehet, hogy vigyáznod kell,” írja.
Yoffee mellesleg megjegyzi, hogy tanácsa nem vonatkozik azokra az idősebb emberekre, akik már a közösségi oldalak térnyerése előtt is produktív tagjai voltak a társadalomnak.
A Slashdot technológiai hírportál úgy összegezte a Der Taggspiegel cikkét a közösségi oldalakról, hogy „a Facebook profil hiánya lehet az első jele annak, hogy egy tömeggyilkossal van dolgunk”.
A cikk rámutat, hogy Holmes, akit 12 ember, köztük egy meg nem született gyermek megölésével és további 58 személy megsebesítésével vádolnak és Breivik, aki 77 embert gyilkolt meg egy lövöldözésben, nem vagy csak nagyon kevés digitális online lábnyomot hagytak maguk után. Breivik a MySpace közösségi portált használta, Holmes pedig egyes értesülések szerint az Adult Friend Finder (felnőtt társkereső) oldalt látogatta.
Christopher Moeller, pszichológus a magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy manapság a Facebook használat az egészséges szocializálódás jele. A pszichológusok megjegyzik, hogy Holmes és hozzá hasonlóan, számos más tömeggyilkos sem rendelkezett igazi barátokkal. A feltevés lényege tehát, hogy a legtöbb fiatal számára magától értetődőnek számító Facebook profil hiánya az abnormális vagy diszfunkcionális, illetve esetenként kifejezetten veszélyes magatartás vagy személyiség jele lehet.
A „Szigorúan bizalmas: a digitális kémkedés üzleti kihasználása” címmel kiadott jelentés a FinSpy nevű kémszoftverre összpontosít, aminek segítségével valós-időben megfigyelhetők a webmail hálózatok és közösségi oldalak és képes titkosított adatok és kommunikációk gyűjtésére is, a célszemélyek tudta nélkül.
A jelentés hatására a Firefox böngésző készítője, a Mozilla jogsértés megszüntetésére fel- szólító meghagyást adott be a FinFisher anyavállalatához, a Gamma International-hoz, mert szerinte a FinSpy „azt a látszatot kelti az emberekben, hogy a Mozilla Firefox-ról van szó.”
A FinFisher a kémszoftver mobil változatát is kínálja ügyfeleinek, hogy a hatóságok a mobiltelefonokon áthaladó adatokban és kommunikációkban is kutakodhassanak, akkor is, ha azok titkosítottak.
„Minden, amire egy rezsimnek szüksége lehet egy elnyomó, digitális rendőrállam létre-hozásához, beleértve az állampolgárok valósidejű meg- figyeléséhez és az adathalászathoz szükséges szoftvereket is, már kereskedelmi forgalomban van,” – mondta Schmidt.
