A vasárnap reggeli, két hét leforgása alatt immár második Szíria elleni izraeli támadást követően a reakciók egyelőre visszafogottak. Szíria szerint az agresszió egyértelműen háborús cselekmény.
Az UPI szerint Szíria „megígérte, hogy megtorolja a Damaszkusz ellen vasárnap reggel elkövetett támadást. A szír kormány egyik illetékese a CNN-nek nyilatkozva elmondta, hogy a katonai kutatóközpont elleni támadás „háborús cselekménynek” minősül, amit a kormány nem vehet félvállról. „Szíria nem olyan ország, amelyik elfogadhatónak tart egy ilyen inzultust és megaláztatást,” mondta Omran Zoabi, Szíria információs minisztere. Zoabi hozzátette, hogy a támadás szélesre tárta az ajtót minden opció előtt.”
Az egyelőre kérdéses, hogy Szíria milyen opciókra gondolt, illetve, hogy csupán retorikáról van-e szó, ami viszont szinte garantálja a további légitámadásokat. Valószínűleg bármilyen válasz mellett döntenek, ahhoz szükség lesz Putyin előzetes jóváhagyására és segítségére is.
Egyelőre kizárólag Izraeltől érkezett válasz az eseményekre. A Stratfor, izraeli hírekre hivatkozva bejelentette, hogy Izrael május 9-ig lezárta az északi országrész légterét az Izraeli Védelmi Erők május 5-én kiadott direktívája miatt, ami azt jelenti, hogy a Golán-fennsíkon át Szíriával határos északi területek felett kizárólag katonai gépek repkednek majd.
Egyes elemzők szerint a provokáció célja egy kiterjedtebb konfliktus elindítása, amihez idővel az amerikai szponzorok is csatlakozhatnak. Reményeik szerint Szíria és Irán katonai választ ad majd a támadásokra, hogy az USA a „másik lábát is letehesse” a térségben és közvetlenül is intervenciót indíthasson Szíria és egy kis „szerencsével” Irán ellen, Nagy-Britannia, Franciaország és régiós szövetségeseik bevonásával.
Soros György megint valami katasztrófára számít. A Rockefellerek is hasonlóra készülnek, ami nem egyéb, mint a fiat valuták globális összeomlása. A Bilderberg összejöveteleken részletesen megtervezték a pénzügyi összeomlás ütemezését. Abban is biztosak lehetünk, hogy az a fekete hétfő, kedd, szerda vagy tetszőleges nap „véletlenül” éppen egybeesik majd egy másik dátummal, a tervezők pedig jót nevetnek a markukba a következő megrendezett eseményt figyelve.
Minden az időzítésen múlik
Bár legtöbbünk számára nem állnak rendelkezésre bennfentes információk, mégis sok olyan árulkodó jelet láthatunk, amelyek figyelmeztetésül szolgálnak az összeomlás időzítését illetően. Az összeomlás inkább bizonyos eseményektől függ, nem valószínű, hogy bármilyen dátumhoz lenne köthető.
Hamarosan egyre több készpénzfelvételi korlátozást fogunk tapasztalni a már meglévők mellett. Valószínűleg MF Global jellegű eseményekből sem lesz hiány. A „hivatalos” jelzálogcsalások megszaporodása sem lenne meglepő, hiszen a globalisták nyilván megpróbálnak minél több pénzt megszerezni maguknak a nemzetgazdaságok bedöntése előtt.
A nyugdíjalapok elleni támadások is intenzívebbé válhatnak.
Eközben a Fed folytatja a bajbajutott ingatlanok felvásárlását a havi 40 milliárd frissen nyomtatott dollár segítségével.
A legjobb előrejelző azonban a világ aranypiacának sarokba szorítása lehet. Miután megszerezték az arany feletti rendelkezést, elindulhat a visszaszámlálás a gazdasági Armageddonig, amely során a világ valutái egy gyors hiperinflációt követően összeomlanak. Onnantól kezdve az emberiség ki lesz szolgáltatva az életet semmilyen formában nem tisztelő globalisták kénye kedvének.
A pénzpiacokon az arany és ezüst árfolyamának soha nem látott mértékű, mesterséges csökkentését láthatjuk. A múlt héten az elmúlt 30 év legnagyobb, 48 óra alatt bekövetkezett esését regisztrálták.
Az ezüst ára is jelentősen esett hétfőn, a piacokat pedig a pánikeladások jellemezték, mivel a befektetők és pénzintézetek fejvesztve próbáltak megszabadulni nemesfém befektetéseiktől. A piacon egyértelműen a tömeges manipuláció jelei mutatkoznak. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a manipuláció egyenesen a „Goldman Sachs-tól indult, amikor short COMEX arany pozíciót1 tanácsolt ügyfeleinek.”
Ez ugyanaz a Goldman Sachs, amelyik shortolta részvényeit 2001. szeptember 11-én. Ugyanaz a Goldman Sachs, amelyik put opciót tett Transocean részvényeire az Mexikói-öbölben történt olajfúró felrobbanásának reggelén. Ugyanaz a Goldman Sachs, amelyik shortolta ingatlanpiaci részvényeit éppen az ingatlanpiaci lufi kidurranása előtt.
Tulajdonképpen, amikor a Goldman Sachs bármilyen short ügyletet indít, oda kell figyelni, most pedig pontosan ez történik.
Miért vinné le a Goldman az arany árát?
A régimódi kereskedelem és barterezés mellett milyen valuta maradna meg, ha a dollár és az euró netán holnap összeomlana? A válasz egyszerű: elsősorban az arany, másodsorban pedig az ezüst. Tegyük fel magunknak a kérdést: Ha tudnánk, hogy a világ papírpénzei összeomlanak, mit tennénk a hatalom helyében? A legkézenfekvőbb válasz, az arany és ezüst árának csökkentése lenne, hogy minél többet felvásárolhassanak belőle. A Goldman hírhedt shortolási stratégiájának köszönhetően pedig megteheti ezt.
Minden más is értelmet nyer
Mit tesznek majd az emberek, ha a kiborul a bili? Mit tesznek, ha már nem tudják kivenni pénzüket a bankból? Amikor a nyugdíjak kifizetését felfüggesztik vagy a nyugdíjszámlák eltűnnek? Valószínűleg az utcára mennek.
Mit tesznek majd, amikor valamiféle megtorlást követelnek? Persze lehet, hogy nem számít, mit tennének, mert 2,2 milliárd lőszerrel és legalább 2700 páncélozott járművel találják majd szemben magukat.
Az elmúlt hónapok megrendezett lövöldözései és „terrortámadásai” is értelmet nyernek. A lefegyverzett tömegeket könnyebb engedelmességre bírni, hogy a globalisták háborítatlanul folytathassák tervük kivitelezését, miközben még a nyilvánosság figyelmét is elterelhetik velük a fontos kérdésekről. Egyre több ilyen esetet láthatunk majd a közeljövőben, amelyek mind a fegyverelkobzások felgyorsulásához és végül a szükségállapothoz vezetnek.
A Boston Dynamics által a DARPA megbízásából és az amerikai védelmi minisztérium finanszírozásával fejlesztett PETMAN robot új inkarnációja nemcsak egész emberszerű külsőt mondhat magáénak, de még izzad is és képes szabályozni saját „test” hőmérsékletét.
A nemrég kiadott videón a robot apokalipszis utáni vegyvédelmi öltözékben és veszélyes anyagok észlelésére képes érzékelőkkel ellátva látható.
„A vegyvédelmi ruhába öltöztetett disztópikus gázálarcot viselő robot emberszerűbb már nem is lehetne,” – írja Jason Dorrier a Singulariy Hub oldalán.
Ruháitól megfosztva leginkább Sonny-ra, az Én, a robot főszereplőjére hasonlít. PETMAN képes egyensúlyban tartani magát, fekvőtámaszokat nyomni, sétálni, nyújtózkodni és leguggolni.
A korábbi PETMAN inkarnációkat szemlélve látható, hogy a robot képességei folyamatosan bővülnek és fejlődnek és egyre inkább hasonlít az emberre.
A robotszakértők legfőbb aggodalma, hogy a Pentagont egyetlen fő cél vezérli a kiborgflotta kifejlesztésében: a „gyanúsítottak” üldözése és nagyszámú ember megölése a jövő csataterein.
Noel Sharkey, a mesterséges intelligencia és robotika professzora a Sheffield Egyetemen, több alkalommal figyelmeztetett, hogy a DARPA pártfogásában fejlesztés alatt álló robotokat végül majd gyilkolásra fogják használni.
„Amennyiben élesben is bevetésre kerülnek a harctéren, egyértelműen polgári személyek is áldozatul esnének, mivel a robotok nem tudnak különbséget tenni egy civil személy és egy katona között,”- mondja Sharkey.
A múlt hónapban, Douglas Pryer alezredes, ismert és több díjjal elismert író, volt titkosszolgálati tiszt egy esszében figyelmeztetett a könyörtelen gyilkoló robotok jelentette veszélyekre, amiket emberi célpontok levadászására és meggyilkolására használhatnak a közeljövőben.
Tavaly kiadott 50 oldalas jelentésében a Human Rights Watch emberjogi figyelőszervezet szintén arra figyelmeztetett, hogy a harctéren szabadjára engedett mesterséges intelligenciával rendelkező robotok elkerülhetetlenül háborús bűnöket fognak elkövetni.
A Cambridge Egyetem tavaly jelentette be egy új kutatás elindítását, amelynek célja megállapítani a mesterséges intelligenciával rendelkező robotok jelentette veszély kockázati szintjeit az emberiség kihalására nézve.
A „terroristák levadászására” és egyéb „belbiztonsági célokra” egymással kommunikálni képes pilóta-nélküli repülők is fejlesztés alatt állnak, amelyek egy napon képesek lesznek ragadozó madár módjára „lecsapni” emberi célpontokra az utcákon.
Észak-Korea kérdésének megvitatását a szenzációhajhászás és az indifferencia furcsa keveréke jellemzi a nyugati országokban. A fővonalas média gyakran állítja, hogy a kommunista ország közvetlen veszélyt jelent az amerikai nemzetbiztonságra nézve, számos feltételezett forgatókönyvet vázolva elénk arról, hogyan egyesíthetik erőiket az Al-Qaeda szervezettel egy közös terrortámadás kivitelezésére. Ugyanakkor a nemrég elhunyt Kim Jong-Il folyamatos fenyegetőzései és háborús retorikája elaltatta a közvéleményt és a legtöbben egyáltalán nem foglalkoznak a témával.
A legutóbbi fejlemények közepette az derült ki, hogy a legtöbb ember alig követi az Észak-Koreával kapcsolatos eseményeket, a háború veszélyén pedig legjobb esetben is csak mosolyognak.
Az amerikai propaganda és a koreai melldöngetés veszélyes helyzetet teremt. Észak-Korea egy gazdasági katasztrófasorozat gyújtózsinórjává válhat, és sajnos vannak emberek a világban, akik ezt képesek kihasználni, amennyiben érdekeik így kívánják.
A nagyon is konkrét terveket szem előtt tartó globalisták által támogatott fővonalas nézet szerint Észak-Korea egy szörnyeteg atomhatalom, amelyik az Al-Qaeda-val együttműködve csupán a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsapjon az Egyesült Államokra. A pán-globális gonosz-tengelyének képzeletbeli földje George W. Bush kormánya óta része az amerikai kultúrának. A nagy tévécsatornák az Iránhoz, Szíriához vagy Észak-Koreához hasonló országokat az ENSZ fegyverkereskedelmi egyezményének ellenségeiként állítják be. Arról kevesebb szó esik, hogy ezek az országok azért vonakodnak aláírni az egyezményt, mert az Egyesült Államokhoz hasonló nemzetek a gondosan elhelyezett kiskapuk segítségével mindig megtalálják az utat, hogy fegyverrel lássák el a felkelőket.
A hatalom rendre megfeddi ezeket az országokat, mint az Új Világrend gazdasági együttműködésének és ál-utópiájának legfőbb ellenségeit. A csodálatos globális falu felé vezető utat a makacs különcök és a fejlődés akadályozói elleni csataként állítják be. A személyes és nemzeti szuverenitást elavultnak és a születőben lévő új rend gátjának tekintik. Észak-Korea így egy kitűnő ál-példa a szuverenitás ellen.
Észak-Koreával kapcsolatban felsorolhatatlan számú gonoszságot, rendellenességet és igazságtalanságot mutathatunk fel, de ezek leginkább a teljesen elszabadult kommunista őrületnek tudhatók be és nem sok közük van a nemzeti függetlenséghez. A méhkas mentalitással és a kollektivizmussal van baj, nem azzal, hogy tisztes távolságban akarnak maradni a globális játéktól.
Az Egyesült Államokat fenyegető közvetlen háborús veszély kérdése pedig az adott forgatókönyvtől függ. Észak-Korea szinte semmilyen logisztikai kapacitással nem rendelkezik egy tisztességes megszállás lebonyolításához. Az ország több mint egy évtizede kiterjedt éhínséggel küzd.
Egy háború kirobbantása soha nem állt Észak-Korea érdekében. Infrastruktúrájuk egyszerűen nem bírna el egy ilyen terhelést. Létezik azonban egy forgatókönyv, ami szerint Észak-Koreát az aggodalmak ellenére is bele lehetne lovalni a katonai csapás elindításába.
Az éhínség erősödésével egyenes arányban erősödik a forradalom veszélye is. Egy kormány, jelen esetben egy szélsőséges diktatúra, amikor hatalma veszélybe kerül, szinte mindig kegyetlen erőszakhoz folyamodik, és bármilyen áron megpróbálja fenntartani azt. A nyugat által bevezetett szankciók teljesen destabilizálhatják az amúgy is éhező országot. Így elképzelhető, hogy kétségbeesésükben megtámadják Dél-Koreát, hogy több élelmiszerhez és nyersanyaghoz jussanak.
Észak-Koreában a kötelező katonai szolgálat két évre szól, hadseregük a becslések szerint 1,1 millió főből áll, ami megközelíti az USA hadseregének létszámát, ehhez azonban hozzájön még csaknem 8 millió tartalékos katona, az amerikai 800 ezerhez képest.
Kétségbeesésükben elképzelhető, hogy földi támadást indítsanak és egy ekkora hadsereget nehéz lenne kifüstölni hazai terepen. Az ázsiai kultúrák híresek aszimmetrikus harcászatukról (ami az amerikai hadsereg kriptonitja), és egy ilyen eshetőséget nem szabad félvállról venni, mint ahogyan azt Amerikában sokan teszik. Megfeledkeznek az utolsó koreai háború kimeneteléről. Egy ilyen konfliktus legjobb esetben is évekig, akár évtizedekig húzódó földi hadjáratot jelentene. Észak-Koreához hasonlóan az Egyesült Államok sem rendelkezik egy ilyen háborúhoz szükséges logisztikával vagy gazdasági feltételekkel.
A szkeptikusok úgy gondolják, hogy soha nem jutunk el erre a pontra, azzal érvelve, hogy bár Észak-Korea sokszor fenyegetőzött ilyesmivel, még soha nem váltotta be fenyegetéseit. A jelenlegi fejlemények azonban igencsak eltérnek a korábbi esetektől.
1. Fontos figyelembe venni, hogy Észak-Koreában vezetőváltás történt. Kim Jong-il hetvenkedésének évei elmúltak, a fiáról, Kim Jong Un-ról pedig nem sokat tudunk. A fiatal diktátor eddig mindent véghezvitt, amit ígért, beleértve a nukleáris robbantásokat, amiknek ered- ményeként a nyugat új szankciókat vezetett be. Balgaság lenne azt feltételezni, hogy a fiú mindent apja mintájára tesz majd.
2. Sokan azt állították, hogy Észak-Korea soha nem fogja beváltani fenyegetőzését, hogy felrúgja az 1953 óta életben lévő fegyverszüneti egyezményt, pedig pontosan ezt tették március elején.
3. Észak-Korea elkezdte a közvetlen kommunikációs összeköttetések megszakítását majd a déllel fennálló katonai forródrótot is elvágta.
4. Észak hivatalosan is hadat üzent Dél-Koreának. Az amerikai kormány szerint ez csak üres fenyegetőzés, de ezeknek az eseményeknek a gyors egymásutánja más felé mutat.
5. Észak-Korea bejelentette egy korábban bezárt nukleáris létesítmény újraindítását.
6. Észak-Korea hirtelen bejelentette, hogy lezárja a Kaesong Ipari Zónát, ahol észak és dél gyártóközpontja található. Az ottani dél-koreai egységek 50.000 észak-koreait alkalmaznak, az 1000 dél-korai munkás mellett. Ez a megállapodás évi 2 milliárd dollár bevételt jelent Phenjannak. Az egység 2000 óta üzemel és a mostanihoz fogható lezárás még soha nem fordult elő korábban. Az a tény, hogy az észak hajlandó ilyen komoly bevételről lemondani, jelzi, hogy a helyzet cseppet sem veszélytelen.
7. Az év elején Észak-Korea ezüstvásárlásai Kínától jelentősen megemelkedtek. 2012-ben a koreai kormány összesen 77.000 dollár értékben vásárolt nemesfémeket. 2013 első néhány hónapjában pedig összesen 600.000 dollár értékben vettek ezüstöt. Észak-Korea nemesfém készleteiről nincs adat, bár a legtöbben úgy gondolják, hogy nem lehet jelentős. A jelenlegi felvásárlás azonban jelezheti azt is, hogy a kormány próbálja védeni pénzügyeit az egyre sebezhetőbb gazdasági környezetben. A történelem azt mutatja, hogy a háborúra vagy megszállásra készülő nemzetek jelentős mennyiségű nemesfémet próbáltak felhalmozni a konfliktus indítása előtt.
A helyzet további elmérgesedéséhez elég a szankciók szigorítása. Ezzel a hatalmak is tisztában vannak, bár egy újabb Tonkini-öböl incidens (ami köztudottan egy megrendezett esemény volt) is elképzelhető.
Talán érdemes lenne számba venni egy koreai konfliktus kirobbanásának esélyét.
Egy kiterjedt, aszimmetrikus hegyi háború már önmagában is nehéz. Észak-Korea megszállása Afganisztánnál is súlyosabb következményekkel járna és nehezen megvalósítható, már csak a szükséges manőverek száma miatt is. De egy pillanatra tegyük félre Észak-Koreát és vizsgáljuk meg a legnagyobb veszélyforrást: a dollár összeomlását.
Kína, az amerikai állampapírok első számú birtokosa, elindult a dollárról való leválás útján. A 2008-as helyzettel ellentétben, ez nem elméleti, hanem egy nagyon is valós folyamat, ami már a végső fázisnál tart. A fővonalas elemzők szerint Kína soha nem fog leválni a dollárról, mert ez ártana saját exportpiacainak és befektetéseinek. A probléma abban áll, hogy Kína már javában próbál megszabadulni dollártartalékától különféle kétoldalú megállapodások segítségével. Most már Ausztrália is csatlakozott a dollárt leváltó államok sorához a Kínával folytatott kereskedelemben.
Kína nemcsak beszél erről, hanem cselekszik.
A kínai leválás pedig csak egy része a nemzetközi bankok ténykedésének, aminek lényege egy új világvaluta létrehozása. Ez a valuta már létezik, az IMF Különleges Lehívási Jogainak (SDRs) formájában. Ennek széleskörű bevezetése csupán két dologtól függ:
Első körben Kínát jelölték ki az új fogyasztói motorként az amerikai összeomlás nyomában. Kereskedelmük már most túlszárnyalta az Egyesült Államokét, azonban a terv kiteljesedéséhez a jüannak először jobban el kell terjednie a globális piacokon, hogy ezzel segítse az IMF-et a dollár leváltásában. Kína nemrégiben bejelentette, hogy 6000 milliárd dollár értékben fog kibocsátani jüanban denominált kötvényeket külföldi befektetők részére.
A második fázisban Kínának és az IMF-nek szüksége lesz egy bűnbakra, illetve a közvélemény számára logikusnak tűnő, ürügyként tálalható eseményre, hogy végleg megszabadulhassanak a dollártól. Észak-Korea amerikai megszállása tökéletes lenne erre a célra.
Míg Kína a jó szamaritánus szerepét játszotta az USA felé Észak-Korea „kezelésében”, és bizonyos intézkedéseket támogatott (legalábbis papíron), soha nem támogatna egy nyugati katonai akciót ilyen közelségben saját határaihoz. Kína számára elfogadhatatlan lenne egy Észak-Korea ellen folytatott háborúval járó NATO és USA katonai jelenlét, az ellentámadáshoz pedig még fegyvert sem kellene ragadniuk. Nem kell mást tenniük, mint megszabadulni minden dollártól és kilátásba helyezni, hogy felfüggesztenek minden kereskedelmi kapcsolatot azokkal az országokkal, akik nem követik példájukat. A dominóhatás eredményeként az amerikai kiadások egekbe szöknének és az USA kénytelen lenne kivonni csapatait. A lényeg azonban, hogy a dollárt, egy globális összeesküvés áldozata helyett, „háborús veszteségként” írhatnák le.
Tehát az észak-koreai helyzetet érdemes nagyon is komolyan venni, nem a média propaganda hadjárata vagy az ország „barbár és erőszakos nacionalizmusa” miatt és nem is azért mert „terroristákkal szövetkeznek”, hanem azért mert egy ilyen háború a globalizációnak a koreainál sokkal gonoszabb céljait szolgálná. Függetlenül az események alakulásától, mindig az események mögött rejlő igazi indítékokat kell keresnünk és feltenni a kérdést, hogy ki is nyerne igazán a végén.
Visszatekintve az 1930-as évekre megállapítható, hogy a német nép biztonságban érezte magát, elvégre egy köztársaságban éltek, ahol szigorú törvények határozták meg, hogy mit tehet, de főleg mit nem tehet a kormány. A németek nem akarták megváltoztatni az önmagukról alkotott képet, ezért amikor a kormány túllépte a hatáskörét a nép úgy tett, mintha nem történne semmi. Ez az önbecsapás vezetett a II. világháborúhoz.
Amikor a Reichstag leégett, a németek nem voltak hajlandók meghallani azokat a hangokat, amelyek a tűz keletkezését Hitler titkos gyújtogatásában látta. Nem volt bátorságuk szembenézni a valóságot bemutató bizonyítékokkal. Nem voltak hajlandók észrevenni a kormány hazugságait és csalásait.
Amikor Hitler a szigorú német törvények ellenére ideiglenesen különleges felhatalmazást kért, hogy hatékonyan harcolhassanak a terroristákkal szemben, a nép engedett. Az ideiglenes állapot fennmaradt az ország totális elpusztulásáig.
Amikor Hitler emberei megjátszottak egy lengyel támadást, a német nép nem kérdezték meg magától, hogy ugyan már miért lennének a lengyelek olyan hülyék, hogy megtámadják az állig felfegyverzett Németországot, hanem hallgattak, Németország pedig belépett egy háborúba.
Hitler tudta, hogyan kell irányítani egy népet. Tudta, hogy az embereknek célt kell adni egy háborúhoz. Ezért a katonákat okkal ok nélkül kitüntették, legyen mire büszkének lenni. Hitler lemásolta a Római birodalom győzelmi parádéit, beültetve a katonák fejébe a verhetetlenség téveszméjét.
Mivel a szemtől szembeni gyilkolás embert próbáló, Hitler követői hatalmas összegeket költöttek csodafegyverek, vadászgépek, tengeralattjárók, nagy hatótávolságú ágyuk, cirkáló rakéták kifejlesztésére, amikkel el lehetett kerülni a szemtől szembe történő gyilkolást.
A német nép belépett a II. világháborúba, de nem azért mert bátrak voltak, hanem azért, mert gyávák voltak, hittek a csodafegyvereikben, és amikor a csoda köddé vált, a németek elveszítették a háborút.
Az amerikai nép biztonságban érzi magát, elvégre egy köztársaságban élnek, ahol szigorú törvények határozták meg, hogy mit tehet, de főleg mit nem tehet a kormány. Az amerikaiak nem akarták megváltoztatni az önmagukról alkotott képet, ezért amikor a kormány túllépte a hatáskörét a nép úgy tett, mintha nem történne semmi.
Amikor a World Trade Towers felhőkarcolói leomlottak az amerikaiak nem voltak hajlandók elfogadni azokat a hangokat, amelyek a tornyok leomlását a kormány titkos munkájaként látta. Nem volt bátorságuk szembenézni a valóságot bemutató bizonyítékokkal.
Most, hogy a kormány ideiglenesen különleges felhatalmazást kér az amerikai alkotmány határozott tiltása ellenére, a nép beleegyezik, mert erre a terrorizmus elleni harc miatt van szükség. Ez az ideiglenesség természetesen legalább annyi ideig fog tartani, mint amennyi ideig a németeknél tartott.
Amikor a kormány emberei felhívják a nép figyelmét az afgán veszélyre, senkinek se jut eszébe megkérdezni, hogy vajon miért lennének az afgánok olyan hülyék, hogy megtámadják Amerikát? Így aztán az amerikaiak azt veszik észre, hogy hadban állnak Afganisztánnal.
Az amerikai kormány tudja, hogyan kell irányítani egy népet. Tudja, hogy az embereknek célt kell adni egy háborúhoz. Ezért a katonákat okkal, ok nélkül kitüntetik, legyen mire büszkének lenni. A Pentagon beülteti a katonák fejébe a verhetetlenség téveszméjét.
Mivel a szemtől szembeni gyilkolás embert próbáló, a Pentagon hatalmas összegeket költött csodafegyverek, vadászgépek, tengeralattjárók, nagy hatótávolságú ágyuk, cirkáló rakéták kifejlesztésére, amivel nem kellett szemtől szembe gyilkolni. Nem kellett szembenézni a gyilkolásaikkal.
Az amerikai nép elfogadja a terrorista ellenesnek kikiáltott háborúkat, de nem azért mert olyan bátrak, hanem azért mert gyávák, és ezért nem hajlandók észrevenni a bizonyítékokat, amelyek szerint kormányuk éjjel-nappal hazudik és hazudni fog mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a csodafegyvereik ellenére egyik háborút se fogják megnyerni.
Ebből az a tanulság, hogy nehéz rádöbbenni, hogy egy tirannus vezeti az országot, főleg akkor, amikor a média a tirannus mellett áll és elhomályosítja a tisztánlátást.
Az Egyesült Államok kormánya hetekkel ezelőtt engedélyezte, hogy drónokat vessenek be saját területükön. Egyelőre csak a fegyvertelen bevetést engedélyezték, de ami késik nem múlik. Nem sokára rakétákat fognak kilőni azokra az amerikai állampolgárokra, akik valamiért “nem tetszenek”. A hajsza megkezdődik az idővel. Az ország, amelynek népe büszke volt a szabadság alkotmányára, rövidesen egy olyan világgá változik, ahol még a kukákból is kamerák merednek rá, ahol mindent betiltanak, ami szabadság, ami jog és nem kötelesség. Az USA egy élhetetlen konglomerátummá válik.
A nép azonban tiltakozik a drónok ellen. A legtöbb véleményalkotó arra hivatkozik, hogy ezzel olyan szintű megfigyelő rendszer épül ki, amely az emberek legbelső magánéletébe avatkozik be. A mindent tudni, mindent látni, mindent hallani akaró hatalom, a totális lélek elleni diktatúra. A másik érv, hogy a drónok a propaganda szerint nagyon jó szolgálatot tettek a hadseregnek a háborús övezetekben. Ám a valóság egészen más. Az igazság az, hogy sok ezer téves célpont, gyerekek és nők, ártatlanok haltak meg a drónok támadásaiban, amelyekre csak annyi a válasz, sajnáljuk, szükséges áldozatok. Nem néhány, hanem sok ezer ártatlan áldozatról van szó.
Több egyházi személy felszólalt az ellen, hogy az Istent akarják helyettesíteni a drónokkal. Az embereket szabadkőműves aknamunkájukkal elszakították Istentől, és egy lelketlen, sivár világképet alakítottak ki helyette, melyben az istenszeretet és az istenfélelem már nem kontrollálja a tetteket. Így kell helyette valami, amitől tarthatnak az emberek Isten helyett. Ez pedig a lelkek gyógyulása és épülése helyett csak tovább fogja rontani a szellemi – mentális közállapotokat. Az emberek félni fognak magától a szabadság megélésétől.
A tiltakozás meglehetősen nagy a nép részéről. Egyelőre még tömeges megmozdulások nincsenek, de éppen ezt akarják elkerülni. Az amerikai sajtó semmi mással nem foglalkozik, mint a „milyen jó nekünk a drón a fejünk felett” című néphülyítéssel. Mindenáron meg kell törni a nép ellenállását a felsőbb (cionista) hatalommal szemben.
Mostanra egyértelműen látható, hogy a sok külső háború nem gyűri le Amerikát, ellenben elrothad magától, belülről, éppúgy, mint a Szovjetunió kommunista hatalma korábban. Ez a rothadás mára nem csak képzelgés, hanem kézzel fogható, és nagyon jól látható valóság. Akik átélték a kommunizmus széthullását, nagyon jól tudják miről beszélek.
A Maliban indított hadműveletek kapcsán a belga parlamenti képviselő, Laurent Louis a belga parlamentben elhangzott beszédében leleplezi a nagyhatalmak újragyarmatosító törekvéseit és hazugságait, utalva a megrendezett szeptember 11-re is, a kormányok és nagyvállalatok összeesküvéseire, a Közel-Keleten zajló események hátterére.
Az alábbiakban olvasható Laurent Louis beszédének átirata:
Köszönöm Önnek, Elnök úr! Tisztelt miniszterek, tisztelt kollégák!
Belgium valóban a szürrealizmus országa. Ma reggel a sajtóból értesültünk arról, hogy a belga hadsereg nem tud néhány radikális hitű szélsőséges katonával megbirkózni, akik saját törvényeik szerint élnek, és a jogi eszközök hiányában nem távolíthatók el. Ugyanakkor úgy döntünk, hogy segítünk Franciaországnak a “terror” elleni háborújában, és logisztikai segítséget nyújtunk a Maliban indított hadműveletéhez.
Mit meg nem teszünk, hogy harcoljunk a határainkon túli terrorizmus ellen? Csak remélem, arra figyeltünk, hogy ne küldjük a sokat emlegetett belga iszlamista katonákat Maliba, a terrorista-ellenes hadművelethez!
Látszólag viccelek, de ami most zajlik a világban, attól egyáltalán nem tudok nevetni. Nem tudok nevetni, mert a nyugati országok vezetői minden kétséget kizáróan hülyére veszik az embereket annak a sajtónak a segítségével és támogatásával, amely mára már nem más, mint az uralkodó hatalmak propagandájának eszköze.
Egyre gyakoribbakká válnak szerte a világon a hadműveletek és a rezsimek összeomlása. A preventív háború elfogadottá vált. És most már a demokrácia és a terrorizmus elleni harc nevében államaink jogot adnak saját maguknak arra, hogy a független országok szuverenitását megsértsék, és törvényes vezetőket buktassanak meg.
Említsük csak meg Irakot és Afganisztánt, az amerikaiak hazug háborúit. Később jött Tunézia, Egyiptom, Líbia, ahol az Önök döntéseinek köszönhetően országunk ott lehetett a “frontvonalban”, és részt vehetett az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekben, ahol minden esetben haladó és mértékadó rendszereket buktattak meg, hogy aztán iszlamista rezsimekkel váltsák fel, és – hát nem fura? – Első lépésük a Sharia törvény engedélyezése volt.
Pontosan ez történik most Szíriában, ahol Belgium gyalázatos módon finanszírozza az iszlamista felkelők fegyverkezését, akik Bassár el-Aszadot próbálják megbuktatni. Ezért aztán a gazdasági válság közepette, amikor egyre több belga nem tudja már lakását fenntartani, nincs ennivalóra, fűtésre és gyógyításra pénze – Ó igen, már hallom is, hogy milyen mocskos populista vagyok -, a külügyminiszter úgy döntött, hogy kilenc millió eurót kínál fel a szír lázadók számára! Persze megpróbálják elhitetni velünk, hogy ezt a pénzt humanitárius célokra fogják felhasználni… ez egy újabb hazugság!
Mint azt láthatják, országunk hónapok óta csak azon van, hogy a rendre utasítsa az iszlám rendszereket Észak-Afrikában és Közel-Keleten. Ezért aztán amikor azzal jönnek, hogy azért indítanak háborút Maliban, hogy harcoljanak a terrorizmus ellen, hát… nevetnem kell. Ez hazugság! Jó cselekedetek látszatát keltve csak azért avatkozunk be, hogy egy kidolgozott újragyarmatosító terv alapján védjük a pénzügyi érdekeket.
Nincs értelme Franciaországnak segíteni Maliban az iszlamista terrorizmus elleni harc nevében, amikor ezzel egyidejűleg iszlamista felkelőket támogatunk a szír elnök, Bassár el-Aszad megbuktatásában, mert azok a Sharia törvényt akarják bevezetni, ahogyan ez Tunéziában és Líbiában megtörtént. Ideje, hogy abbahagyják a hazudozást, és hogy hülyének nézzék az embereket. Ideje elmondani az igazságot.
Amikor iszlamista lázadókat fegyvereznek fel, ahogyan a nyugatnak a múltban fegyverezték fel bin Ladent, az amerikaiak barátját, mielőtt ellene fordultak, a nyugati országok kihasználják a lehetőséget, hogy katonai bázisokat építsenek az újonnan meghódított országokban, miközben hazai cégeket részesítenek előnyben.
Mindennek stratégiai célja van. Irakban az ország olajtartalékaira tették amerikai szövetségeseink a kezüket. Afganisztánban annak ópiuma és drogjai voltak mindig hasznosak azok számára, akik nagyon gyorsan akartak nagyon sok pénzt keresni.
Líbiában, Tunéziában, Egyiptomban, majd ismét Szíriában a cél az volt – és még most is az -, hogy mértékletes hatalmakat megdöntsenek, iszlamista hatalmakkal helyettesítsék azokat, akik nagyon hamar fognak problémákat okozni, és akiket gyalázatos módon fogunk megtámadni, ismét azt színlelve, hogy a terrorizmus ellen harcolunk vagy Izraelt védjük.
A következő célok máris ismertek. Fogadok, hogy néhány hónapon belül ismét Algériára, végül pedig Iránra vetjük a szemünket.
Nemes dolog hadba menni, embereket felszabadítani egy külső agresszor ellen. De egyáltalán nem nemes dolog hadba menni csak azért, hogy az USA érdekeit védjük, hadba menni, hogy az olyan nagyvállalatok érdekeit védjük, mint az AREVA, hadba menni, hogy aranybányákra tegyük rá a kezünket, mert akkor kiderül, hogy országaink támadók és orgyilkosok!
Senki sem mer beszélni, de én nem fogom be a számat! Ha pedig a harcom azt a látszatot kelti, hogy egy olyan rendszernek az ellensége vagyok, amely emberi jogokra hivatkozva a valóságban pénzügyi, geostratégiai és új-gyarmatosító érdekeket szolgál, hát akkor legyen!
A rendszer leleplezése a kötelességem, és büszke vagyok erre. Hogy őszinte legyek…, és most bocsánatot kérek a nyersességem miatt, de azt mondom: bassza meg mindenki, az úgynevezett jótét lelkek mind a baloldaliak, mind a jobboldaliak, vagy a középen állók, akik most korrupt hatalmaink talpát nyalják, és akik örömmel fognak engem nevetség tárgyává tenni. Azt mondom, hogy bassza meg mindenki, azok a vezetők, akik úgy játszanak a bombákkal, mint a gyerekek a játszótéren! Azt mondom, basszátok meg ti is, amikor úgy tesztek, mintha demokraták lennétek, miközben semmivel sem vagytok különbek a legutolsó bűnözőktől.
Nem tisztelem jobban az újságírókat sem, akik elszántan nevezik szellemileg visszamaradottnak az ellenzékieket, miközben nagyon is jól tudják, hogy az ellenzékieknek igazuk van.
Végezetül pedig a legmélységesebben megvetem azokat, akik azt hiszik, hogy ők a világ királyai, és akik a törvényeket diktálják, mert ÉN a jó oldalon állok, az igazság oldalán, a minden áron való zabrálás ártatlan áldozatainak oldalán.
Ezért döntöttem hát úgy, hogy egyértelműen ellenzem azt a határozatot, hogy országunkat Franciaország megsegítésére küldjük annak új-gyarmatosító hadművele-tében. A francia hadművelet kezdete óta meg van magyarázva a hazugság. Azt mondják nekünk, hogy Franciaország csak a mali elnök segítségkérésére reagál. Már majdnem elfelejtettük, hogy ennek az elnöknek nincs legitimitása, és hogy azért került a helyére, hogy a 2012. márciusi puccs után biztosítva legyen az átmenet.
Ki támogatta ezt a puccsot? Ki kezdte el? Kinek dolgozik valójában az átmenet elnöke? Ez az első hazugság! A francia elnök, Francois Hollande azt meri színlelni, hogy azért kell hadat indítani, hogy harcoljanak a dzsihádisták ellen, akik fenyegetést jelentenek (ez nem lehet igaz!) Franciaország és Európa számára! Micsoda aljas hazugság!
Ennek a hivatalos ürügynek a kijelentésével, miközben megragadják a lehetőséget arra is, hogy a lakosságot fokozott terrorista fenyegetéssel ijesztgessék, a Vigipirate-terv megvalósításával vezetőink és a sajtó elképzelhetetlen aljasságot követnek el!
Hogyan mernek ilyenre hivatkozni, amikor Franciaország és Belgium nem habozott dzsihádistákat támogatni és felfegyverezni Líbiában, és amikor ugyanezek az országok továbbra is támogatják a dzsihádistákat Szíriában. Ezzel az ürüggyel stratégiai és gazdasági célokat fednek el.
Országaink már nem félnek attól, hogy következetlennek látszanak, mert mindent megtesznek ennek leplezésére. A következetlenség azonban szemmel látható. Nem holnap lesz az, amikor egy mali állampolgár terrorista cselekedetet fog elkövetni Európában. Nem! Kivéve, ha gyorsan magunk követünk el ilyent, hogy igazoljuk a hadműveletet.
Hát nem mi hoztuk létre szeptember 11-et is azért, hogy igazoljuk az inváziókat, az önkényes letartóztatásokat, a kínzást és az ártatlan lakosság mészárlását? Ezután már nem nagy dolog egy mali terroristát megteremteni! Nem lehet nagyon bonyolult feladat vérszomjas vezetőink számára.
Az elmúlt hónapokban a hadműveletek igazolására volt egy másik ürügy is, az emberi jogok védelme. Ó! Ezt az ürügyet most is fel lehet használni a Maliban indított háború igazolására. De igen! Cselekednünk kell azonban, különben a gonosz iszlamisták bevezetik a Sharia törvényt Maliban, megkövezik a nőket, és levágják a gonosztevők kezét. Ó! A szándék valóban nemes. Nemes és üdvös, az biztos.
De akkor miért, az Isten szerelmére, miért segítették elő országaink Tunéziában és Líbiában az iszlamisták hatalomra jutását, akik úgy döntöttek, hogy bevezetik ezt a Sharia törvényt ezekben az országokban, amelyek még nem is olyan régen még modern és haladó országoknak voltak tekinthetők? Arra bátorítom Önöket, kérdezzék meg azokat a fiatal tunéziaiakat, akik elindították a forradalmat Tunéziában, elégedettek-e a jelenlegi helyzetükkel? Ez semmi más, csak képmutatás.
A Maliban indított háború célja nagyon is világos. És mivel senki sem beszél róla, ÉN FOGOK.
A cél az, hogy harcoljunk Kína ellen, és lehetővé tegyük amerikai szövetségesünk számára, hogy megerősítse jelenlétét Afrikában és a Közel-Keleten. Ez rejlik az új-gyarmatosító hadművelet mögött. És majd látni fogják, amikor a hadműveletnek vége, Franciaország természetesen megőrzi a Maliban létrehozott katonai bázisokat. Ezek a bázisok az amerikaiak számára is hasznosak lesznek. ezzel egyidejűleg pedig – ahogyan mindig is így volt – a nyugati nagyvállalatok zsíros szerződésekre teszik rá a kezüket, hogy megint megfosszák az újragyarmatosított országokat jólétüktől és nyersanyagaiktól.
Tegyünk tiszta vizet a pohárba: ennek a hadműveletnek a legnagyobb haszonélvezői a francia óriásvállalat, az AREVA tulajdonosai és részvényesei lesznek, akik évek óta próbálnak megszerezni egy uránium-bányát Faleában, a Bamakótól 350 km-re fekvő, 17.000 lakosú városban. És nem tudom miért, de ösztönöm azt súgja, hogy nincs már nagyon messze, és az AREVA ki fogja termelni azt a bányát! Nem tudom, de van egy ilyen benyomásom.
Tehát szóba se kerülhet az, hogy én részt vegyek ebben a bányászati kolonizációban, ebben a modern kori gyarmatosításban. Akik pedig kételkednek a fentiekben, kérem őket, hogy olvassanak többet Mali gazdaságáról. Mali jelentős aranytermeléssel rendelkezik, de nemrégiben kiderült az is, hogy világszínvonalú lehetőséget kínál az uránium-bányászatra. Milyen különös! Egy lépéssel közelebb az Irán elleni háborúhoz, ez nyilvánvaló.
Mindezen okok miatt, és mert nem akarok a ránk erőltetett hazugságok csapdájába esni, úgy döntöttem, hogy nem támogatom a Maliban végrehajtandó beavatkozást. Ezért én ellene fogok szavazni. És azzal, hogy ezt teszem, következetes maradok, hiszen sohasem támogattam a múltan a Líbiában vagy Szíriában elkövetett bűncselekményeinket, és így az egyetlen olyan parlamenti képviselő vagyok az országban, aki a be nem avatkozás és a homályos érdekek ellen folytatott harc mellett állt ki.
Valóban úgy gondolom, hogy ideje véget vetni az ENSZ-ben vagy a NATO-ban való részvételünknek, és kilépni az Unióból, ha Európa a béke fenntartása helyett szuverén országokat támad, bomlaszt és emberi érdekek helyett pénzügyi érdekeket véd.
Végezetül felhívom kormányunk figyelmét arra, hogy emlékeztesse Hollande elnököt azokra a kötelezettségekre, amelyeket a genfi egyezmény támaszt a hadifoglyok bánásmódjával kapcsolatban. Mély megdöbbenéssel hallottam a televízióban a francia elnök szájából, hogy szándéka az iszlamista terroristák “elpusztítása”, igen, “elpusztítása”.
Nem akarom tehát azt, hogy a Mali rendszer ellenzékét szavakkal minősítsék – napjainkban mindig kényelmes megoldás iszlám terroristákról beszélni -, és így megszeghetik azokat a kötelezettségeket, amelyeket minden demokratikus államnak tiszteletben kell tartania, amikor a hadifoglyokkal való bánásmódról van szó. Ezt a tiszteletet várjuk el az emberi jogok szülőföldjétől.
Zárásként hadd emeljem ki azt a tényt, hogy milyen könnyedén vonulunk hadba. Először is a kormány a parlament beleegyezése nélkül cselekedik. Úgy tűnik, joga van erre. Gépeket, embereket küld Maliba. A parlament azután reagál, amikor pedig ezt teszi, mint a mai napon, nos, az intézmény összes tagjának csak egyharmada van jelen. Még kevesebben, ha figyelembe vesszük a franciául beszélő képviselőket.
Ez bűnös nemtörődömség, ami nem igazán lep meg, tekintve, hogy a parlament bábokból áll, akik politikai pártok parancsainak vetik alá magukat. Köszönöm!
Az alábbi hír, ami néhány nap alatt bejárta az alternatív médiát, ismét abba a kategóriába tartozik, amit nem áll módunkban megerősíteni, de látva, hogy milyen irányba tartanak az események az Egyesült Államokban, sajnos nem nehéz elképzelni, hogy az információ nagyon is igaz lehet.
Dr. Jim Garrow, az ismert szerző és humanitárius aktivista megdöbbentő kijelentést tett Barack Obama második elnöki ciklusával kapcsolatban. Facebook oldalán Dr. Garrow a következőket írta: “Éppen most tudtam meg egy rangidős katonai vezetőtől, hogy Barack Obama új próbatételt vezetett be annak megítélésére, hogy ki alkalmas katonai vezetői pozíció betöltésére és ki nem. Ez robbanni fog emberek, készüljetek fel! „Az új teszt annak megítélésére, hogy valaki alkalmas-e vezetői pozíció betöltésére a hadseregben az, hogy hajlandó-e amerikai állampolgárokra tüzet nyitni vagy sem.” Aki nem, azt elbocsátják.”
Ki ez a bizonyos forrás?
Dr. Garrow a következőket mondta: „A férfi, akitől az információ származik az Egyesült Államok egyik legismertebb katonai hőse.”
Fontos, hogy mindenki értse, ez nem egy Alex Jones vagy Jesse Ventura vagy olyan forrás által elindított hír, akit a legtöbben könnyedén félresöpörnek, mondván ez is csak egy „összeesküvés elmélet”. Dr. Garrow egy ismert és köztiszteletben álló humanitárius aktivista, aki életét arra szentelte, hogy az egy-gyerekes kínai törvények miatt halálra ítélt kínai csecsemők életét megmentse. Munkája elismeréseként Nobel-békedíjra is jelölték, amit abban az évben helyette Barack Obama kapott meg.
Az Amazon.com a következőképpen foglalja össze munkásságát:
Dr. James Garrow a Rózsaszín Pagoda: Egy ember harca a kínai lányirtás ellen című könyv szerzője. Az elmúlt tizenhat év alatt 25 millió dollárt áldozott arra, hogy a hozzávetőleg 40.000 kínai lány csecsemő életét megmentse a biztos haláltól, ami a kínai egy-gyerekes elv miatt rájuk várt volna és örökbefogadókat találjon nekik. Dr. Garrow a Pink Pagoda iskolák megalapítója és ügyvezetője. A 6300 alkalmazottat számláló összesen 168 iskola angol nyelvű oktatást biztosít kínai gyerekek számára. A fenti hír különösen érdekesnek bizonyul azután, hogy a Washington Free Beacon vasárnap arról számolt be, hogy Barack Obama márciusi hatállyal elbocsátotta James Mattis tábornokot, az amerikai tengerészgyalogság főparancsnokságának vezetőjét.
A WFB cikk a következőket írja:
„A nemzetbiztonság berkeiből érkező hírek szerint James Mattis tábornok távozását a főparancsnoki posztról igencsak sürgetik és azt közölték, hogy több hónappal előbb kell elhagynia hivatalát, mint azt korábban tervezték.”
Vajon Mattis tábornok visszautasította, hogy amerikai állampolgárokra lőjön?
Hassan Danaie-Far, Irán iraki nagykövete, az AFP hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, hogy az Egyesült Államok most már csak egy háború árán állíthatja meg országa atomprogramját, ami válaszként a világ olajkereskedelmi csomó-pontjának, a Hormuzi-szorosnak a lezárását eredményezné. „Az egyetlen kártya az asztalon a háború. Vajon ez az USA hasznára válna? A világ hasznára válna? A terület hasznára válna?” nyilatkozta Hassan Danaie-Far, hozzátéve, hogy „Mi egyebet tehet Barack Obama?”
A nagykövet megismételte a korábban többször is elhangzott iráni fenyegetést, hogy az országa ellen indított amerikai katonai támadás esetén a Hormuzi-szoros lezárása megtörténne. A szoroson halad át a világ olajszállítmányainak egyharmada.
„Amennyiben mozgolódást vagy bármilyen akciót észlelünk az ellenségeink, például az Egyesült Államok részéről országunk ellen, egy ilyen lépés természetes reakciónak számítana, így könnyen megtörténhet,” mondta a nagykövet, figyelmeztetve, hogy egy ilyen fordulat esetén „mindenki vesztes lenne.”
A múlt hónap során Irán tagadta, hogy a szoros lezárására készülne a geopolitikailag rendkívül fontos térségben tartott hatnapos tengerészeti hadgyakorlat részeként. A hadgyakorlat során Teherán nem kevesebb, mint 30 alkalom- mal figyelmeztette a külföldi felderítő repülőket, hogy tartsák távol magukat a gyakorlattól.
Tavaly júliusban Hassan Firouzabadi, az iráni hadsereg vezérőrnagya bejelentette, hogy Irán elkészült a Hormuzi-szoros lezárásához szükséges előkészületekkel, és csak Sayyed Ali Khamenei ajatollah, az ország vallási vezetőjének parancsára várnak.
A szoros lezárásával kapcsolatos korábbi hamis híreknek köszönhetően már láthattuk miként reagálnak az olajárak az ilyen fejleményekre. A szakérők jóslatai szerint egy ilyen lépés 3-500 dolláros magasságokba küldené az olaj hordónkénti árát.
Washington pedig többször is kijelentette, hogy a Hormuzi-szoros lezárása azt a bizonyos vörös vonalat jelentené, aminek átlépése mindenképpen katonai akciót vonna maga után az Egyesült Államok részéről.
Az EU válság 2010-es felgyorsulása óta az uniós politikusok leginkább politikai pózokhoz folyamodtak az EU adósság és bankválság megoldását célzó valós pénzügyi megoldások bevezetése helyett.
A miheztartás végett érdemes megemlíteni, hogy „valós megoldás” alatt olyasmit értünk, ami (a) kimossa a rossz adósságokat a rendszerből, (b) kezelhető szintre csökkenti az adósság mennyiségét és (c) visszabillenti a bajba jutott országok gazdaságát a helyes kerékvágásba.
Konkrét példával élve, egy valós megoldás nyilván maga után vonna bizonyos következményeket, mint például fizetésképtelenséget, bankcsődöket és akár egyes országok kilépését az eurózónából. Természetesen egyetlen uniós vezető sem áll elő még csak hasonló felvetéssel sem, mert az egyet jelentene a politikai öngyilkossággal, hiszen ezt követően a politikai osztály többi része a javaslatot előterjesztő politikust vádolná minden következményért, ami a lépést esetleg követné.
Ezért az EU politikusok ide-oda passzolgatják a stafétát, félkész, hatástalan intézkedéseket hozva, például megszorításokért cserébe nyújtott mentőcsomagok formájában. Az eredmény, hogy nincs eredmény, azaz semmire sem találnak megoldást, hiszen a döntéshozók nem érdekeltek a saját gazdaságuk javát szolgáló intézkedések meghozatalában. Elég Görögországot venni példaként, ahol egyre több gyerek kerül kórházba alultápláltság miatt, de az ország GDP arányos adósságát még 2020-ra is 120 százalék körülire jósolják.
Az amerikai politikusok nyilván látják, milyen jól működik a módszer Európában (semmit sem javítunk meg, nincsenek nehéz döntések és senki sem veszíti el a pozícióját) és kezdik átvenni a stratégiát.
Nézzük a fiskális szakadék problémáját például, ami az elmúlt hetek végtelen politikai vitáinak egyik főtémája volt. Az eredmény: egy olyan „megállapodás”, aminek eredményeként megemelik az adókat, de nem csökkentik a deficitet vagy az adósságot.
Ugyanaz a nóta. Semmi sincs megoldva, csak jó sok politikai pózolás és ujjal mutogatás.
Sajnos egyre több hasonló „intézkedésre” számíthatunk a jövőben. Miközben mindenki a fegyverhasználat szabályozásáról beszél, az adósságplafon (ismételt) átlépésének napjáig már csupán egyetlen hónap van hátra. Legutóbb az Egyesült Államok elveszítette AAA hitelminősítését, a piacok zuhanása pedig ezermilliárd dollárt törölt a föld színéről néhány nap alatt.
A következő semmit sem megoldó kör alkalmával a helyzet sokkal rosszabb lesz. Amennyiben az USA ismét veszít hitelminősítéséből, a piacok komoly kockázattal néznek szembe, mivel az amerikai állampapírok jelentik a legkomolyabb biztosítékot a minimum 600.000 milliárd dolláros derivatíva piaccal szemben.
Bármelyik, a származékos piacon alapbiztosítékkal kereskedő bróker megmondhatja, hogy, amikor valakinek megkérdőjelezik a biztosítékát, az ügylet másik oldalán késedelem nélkül követelni fogják, hogy a kereskedő több tőkét mutasson fel az ügylete biztosítékaként. Ez könnyen az eszközök tömeges eladásához vezethet (mint a Lehman bukásakor is történt) és innen a helyzet rendkívül gyorsan el tud fajulni.
A hitelminősítés újabb lerontásának egy másik komoly következménye a kamatok esetleges emelkedése lenne. Egy 100 bázispontos emelkedés azt jelentené, hogy az USA további minimum 100 milliárd dollár kamatot lesz kénytelen fizetni az adóssága után. 2013-ban az Egyesült Államoknak hozzá-vetőlegesen minimum 300 milliárd dollár kamatot kell kifizetnie. A kamatok emelkedése esetén ez az összeg robbanásszerűen emelkedhet.
Az USA GDP arányos államadóssága már most is 100%. A GDP arányos deficit csaknem 10%. Ezek Görögországéhoz hasonló számok. Miközben az Egyesült Államok számos előnyt élvez, amit Görögország nem (például, hogy a világ jelenlegi tartalékvalutáját állítja elő és a világ legnagyobb gazdaságával rendelkezik), a kötvénypiacok nem könnyen bocsátják meg a fiskális kicsapongásokat.
Az amerikai politikusokat azonban úgy tűnik, mindez nem érdekli. Tudják, hogy az ország gazdasága egy katasztrófa és egyre inkább az, de nem a helyzet korrigálásával, hanem a megfelelő bűnbakok felkutatásával töltik az idejüket.
A lényeg, hogy az amerikai adósság helyzetét nem fogják megoldani. Két út lehetséges: Vagy átlépik az adósságplafont vagy sebtében elfogadnak egy újabb törvényjavaslatot a plafon ismételt megemelésére. Egyik változat sem fogja megoldani a helyzetet.
Az UPI szerint Szíria „megígérte, hogy megtorolja a Damaszkusz ellen vasárnap reggel elkövetett támadást. A szír kormány egyik illetékese a CNN-nek nyilatkozva elmondta, hogy a katonai kutatóközpont elleni támadás „háborús cselekménynek” minősül, amit a kormány nem vehet félvállról.
„Szíria nem olyan ország, amelyik elfogadhatónak tart egy ilyen inzultust és megaláztatást,” mondta Omran Zoabi, Szíria információs minisztere. Zoabi hozzátette, hogy a támadás szélesre tárta az ajtót minden opció előtt.”
fennsíkon át Szíriával határos északi területek felett kizárólag katonai gépek repkednek majd.
